36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 54 ... 62 63 [64] 65 66 ... 74 ... 127 128 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 17. 15:10 | Link


#whitenight | március 18. vasárnap | München, Németország


Halk sóhajjal hajtottam le a fejem, ahogy belepirosodva a szavaiba inkább a poharam talpára meredtem. Elmosolyodtam ugyan, de végül nem mondtam semmit, tudtam azt, hogy szeret, és aki iránt így érzünk, abban sok dolgot találunk, ami szép meg jó, én is rengeteg sokat tudtam volna felsorolni bármikor, de mikor ezeket tőle hallom, akkor csak úgy átszalad rajtam az a melegség és akaratlanul is kettővel nagyobbakat dobban minden ütemre a szívecském odabent. Mert ez jó, ez olyan szerelmetes, akkor is, ha ilyen könnyen közli.
- Aranyos - meg javítható is, ha arról van szó, de ezt inkább megtartottam magamnak. Nem azért, mert nem való ide, csak inkább ez olyan egyértelmű szerintem. Szerettem azt látni, mikor, ha apró dolgokra is vagyok csak képes, de azoktól mosolyog vagy éppen vidámabb. Nekem ez mindenről is pont eleget mondott el, amit csináltam. HA boldog volt és élvezte, akkor mi mást akarhatnék?
A spenót nem tartozott arra a listára, ami igen hosszú volt és kimeríti, a bármit nagyon szívesen, ha Lewy kéri. De ez nehéz volt és nem, nem bírtam az illatát, és magának a főzelékes izéjának az állagát se. Pont olyan volt, mint amit egy nagyobb paci kitüsszentett betegen. Mondjuk inkább hallgatok mert a gesztenye dolgot azóta hallgatom, hogy először meglátta, ahogy lapátolom a pürét a hatalmas hasamról.
- Tudom, egyikőtök se akar, csak brrr - rázott ki a hideg, pedig közel sem fázom, csak megint eszembe jutott a tüsziző, zöld póni. Elmosolyodtam aztán a végére, én azért kedveltem az anyukáját, elég furácska volt, mondjuk anya is meg én is azok vagyunk szerintem, de ez más kérdés. Sosem mondott rám semmi csúnyát, hogy ne lennék vele jóban, bár érdekes dolgokat tud kérdezni, meg azt se viseltem régen jól, mikor Lewyből olyat nézett ki, ami nem is igaz.
Ahogy a telefonommal ficeregtem a nyuszi szerzett nekem még inni, bele is kortyoltam, kicsit köhécselve mert félrenyeltem majdnem, aztán indultam lassan felé, mikor széles vigyorral a pofimon észrevettem, mit is művel. Asz alsó ajkamra harapva támaszkodtam meg az állammal a szabad kezemen, ahogy figyeltem, mikor oda nézett akkor meg lehunytam a szemem egy pillanatra, mintha én aztán nem láttam volna semmit, más kérdés, hogy fel is vettem.
- Nagyon szeretlek, tudod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. április 19. 01:35 | Link


Varsó | #teambunny


Látszott, hogy nem boldog az elképzeléstől, de még mindig jobban hangzott, hogy ő megy és elmutogatja, mint ha én megyek. Nem csak azért, mert mindenkin át kéne másznom, hanem fénykép vagy aláírás, szimpla csevej is ugyanúgy közbejöhet. Szóval a lényeg, hogy attól, hogy beszélem a nyelvet, még nem leszek hatékonyabb. Ez azért elég elkeserítő, de jólesően cirógatja az egom, szóval asszem ezzel együtt kell élnem.
- Szerintem megoldod - mondtam szórakozottan, de nem akartam nagyon nyomást helyezni rá. Ha én ülök kijjebb és nem vagyok ennyire nemhumánus, biztosan mentem is volna helyette, de így...?
A tekintetem dühösen szegeztem a pályára, egyszerűen képtelen voltam feldolgozni, hogy lehetnek valakik ennyire szerencsétlenek. Jó, persze, nem volt egyszerű, de ha agresszívkodnak, nem összetojod magad, mint egy nyuszi, hanem kiállsz magadért. Ez a minimum. Az ujjai lágyan végigsimítottak az arcomon, kissé késve eszméltem, de az állam még nekitoltam a tenyerének.
- Mert ő egy kicsi csoda, ugye, Klara? - pillantottam le rá, kicsit ügyelve, hogy a hangom is most már egy kicsit lágyabb legyen, nem akartam a lányommal morogni. A kicsilány hangosan gügyögve kalimpált anya után, majdnem elkapta a sírás is, de lecsissegtem egy kicsit, simogatva finoman az oldalát, kicsit hintáztatva alatta a térdeim, mire halk nevetgélésbe kezdett. Közben Maja szerzett nekem valami jég szerűt asszem, mert igen vidoran indult el vissza. - Nos?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 19. 02:12 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


Kicsit lehet jobban aggódtam, mint kellett volna, de azt hiszem erről nem tudok leszokni. Nem volt baj, biztos nem eszik ott senki embert, van, akit ismerek is már, vagy legalábbis láttam Lewyvel meg ő is velem a férjecskét, így biztos nem hajtanak el. Ebben legalábbis reménykedtem, ahogy lefelé pillantottam. Egy ideje csak olyan takargatósan néztek erre, szerintem ők beletörődtek, hogy a szívecske nem akar ápolást meg padon ücsörgést.
- Ühhüm, igyekszem - bólintottam is, amire a füleim kicsit rendeződtek, bármilyen nagyok is a kapucnin, eléggé tudnak lifegni, ha lendületesebben mozog a buksid. Én is mindig így járok, de Klara ezt szokta szeretni, meg a sajátját is, le szokott csücsülni a tükör elé és mocorogni, aztán nevet is magának. Élvezi, szép kék szeme is van, mint az apunak, nézegesse csak.
A meccs nem úgy nézett ki, hogy nagy örülés lesz a vége, bár egyelőre nagy bánat se, de tudtam, hogy a drágát bosszantja. Meg ha nem is így lenne, látható volt. Éppen csak az arca nem volt olyan nagyon grimaszos - gondolom az fájna is - meg az a csúnyi homlokér nem lüktetett még. Egy kisebb fújtatással néztem a pályára, amerre a brekus is. Láttam, ahogy éppen elcsípik a terelőik a gurkót, így nem szedett le senkit, legalább az.
- Az, a legcukibb és legnagyobb csodácska - mosolyodtam el szélesen a picilányra nézve. Nagyon szeretem, azt is, hogy van nekünk, hogy ilyen jó nekünk és, hogy az ohana is ennyire kerek. Aztán összeszedve magam elbaktattam a lelátó aljára és kicsit lassan, de valami kommunikálással szereztem hidegborogatást az arcára. Olyan volt a zacsi, mintha fagyasztott borsót cipelnék, vicces, de az legalább tudom, hogy hasznos szokott lenni. Mikor régebben kiment a bokám edzésen is mindig azt kaptam. Láttam, ahogy picit sírós hangulatot hagytam, ezért is siettem, de mire megjöttem, már nyoma se volt ennek, szóval odanyújtottam a férjecskének a jeges izét, én pedig a pindurka breki keze után nyúltam, ő bele is kapaszkodott az ujjaimba, úgy néztük tovább a meccset.
- Szerintem jobban örültek volna, ha te mész oda… azt hiszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. április 19. 11:37 | Link

Adrian Ivanorovics Black
Anglia, London;



Kicsit magabiztosabbnak hitte elsőre a fiút, akinek a köszönöm csak egy szó, amit ezerszer elismétel a győztes meccsei utáni gratulálásoknál. Az meg sem fordult a fejében, hogy a jelleme miatt is lehet ez a visszakozás szerű dolog Adrian részéről.
Mert nem is tévedett sokat, Lizának fogalma sem volt arról, hogy mi történt odabent.
- Ugyan, illik elismerni, ha valaki jó - megvonta a vállát, szélesebben elvigyorodott. - Nem sokat tudok a meccs hátteréről, de biztos, hogy egy súlycsoportban vagytok?
Nem konkrétan a tényleges súlyukra gondolt, mivel nem is tudott arról, hogy léteznek efféle csoportok. Sokkal inkább a tudás hiányára értette ezt a vesztes felet illetően.
- Nem - megrázta a fejét mindenféle szégyenérzet nélkül. - Ez volt az első, ahol voltam, meg eddig nem is követtem nyomon a küzdősportokat. De ennek ellenére is lazán meg lehetett mondani már az első pár perc után, hogy ki fog nyerni. Mióta vagy benne egyébként? - Sejtette, hogy nincs túl sok ideje, a nem túl érdekfeszítő beszélgetés véget fog érni, ahogy a cigi el fog fogyni. Nincs különösebb célja Adrian "kikérdezésével", de ha már itt van, kihozza a legtöbbet a helyzetből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 19. 14:57 | Link


#Méhi és #Breki | Varsó | április 20., péntek


Olyan kis furcsán vagyunk itthon így négy és felecskén Lewy nélkül. A legpinduribb néha beköszön és olyat suhint odabent, hogy a vesémben érzem és ha éppen pisilés előtti időben vagyok, akkor meg is sürget, miért ne. A kicsit nagyobb nagylányocska ma azt játszotta, hogy amit elért és könnyű volt, azt leszórta a pici szekrényekről, hogy nekem legyen mit felszedni. Bár kicsit sem tudok rá haragudni, túl tündéri, ahogy nevet azon, amit csinált, és ha életünk férfijának se meséljük el, meg sem történt, ugye? Volt csak minden mozdulatát követi, mióta elindult, amiért nagyon hálás is vagyok. Egyből le szokta nyalogatni a könnyek nyomait is, odadugja a nóziját Klaranak, nehogy eltörjön jobban a mécses, meg meg is szereti. Ő igazi nagyfiús tesó.
Nos, a mai programunk annyiban módosult, hogy a fehérkét otthon hagytuk még mi elmentünk a városba, mert kellett vennünk savanyúubit, mert már három napja minden nap szeretnék, de mondani nem mondtam én meg eddig nem voltam boltban. De most! Meg is lett, egyből kettő is, meg vettünk mangót és banánt, ha már ott voltunk és két kindertejszeletet, mert az fontos.
- Ooo, kaczuszka - mutattam a kirakatára a könyvesboltnak egy picikacsás könyvre, ahogy a babakocsi mellé guggoltam. A brekike egyből oda is nézett és sikoltva csapkodta össze a kezeit. Arra jó volt, hogy legalább a levetett cipői rágcsizását abbahagyja. Mostanság mindent megcsócsál, olyan, mint Volt, mikor még kicsikölyök volt.
- Megkérdezzük a nénit, hogy milyen az a könyv, jó? - pillogtam lefelé, ő meg fel a hangomra, aztán csak nézelődni kezdett, mert elég sokan voltak, meg állt egy sor is, amit csak furán méregettem, végül csak megálltunk oldalt, el is indult felénk a néni, én pedig még a kaczuszkás könyvet mutogattam volna a törpillának, amikor a sor eltolódott és megláttam ki csücsül egy asztalnál, el is tátottam a szem, ahogy bámultam rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 20. 09:55 | Link



Nem szoktam sokat turnézni, de az ügynököm azt mondta, a lengyeleknél is nagyon jól mennek a könyveim, menjünk csak Varsóba. Szerettem volna megkérdezni, hogy van-e számomra egy időnyerője, de mugli a pasas, csak azt hitte volna, megint szivatom. Miután a briteknél megvolt a körút egy hét alatt, még bevállaltam ezt az egyet. Szerencsére az egyetemen szünet van, egyébként soha nem lettem volna képes összehozni. A legutóbbi könyv megjelenésekor még nem tanítottam s azt hittem, majd olyan zseniálisan fogok zsonglőrködni az időmmel, hogy minden összejön. Egy marha voltam.
Három espresson vagyok túl és most is sorra tolják elém a cold brewokat, hogy ne aludjak el. Nem tenne túl jót az eladásoknak. Egy órája nyitottunk, volt egy kis speech az elején, tapsikoltak, mosolyogtak, mindenki boldog, aztán felfejlődtek egyes sorokba és azóta is írom alá a könyveket. Nem panaszkodok, mert tényleg élvezem, jó az olvasókkal találkozni, a véleményüket, ötleteiket örömmel hallgatom meg, csak mindjárt lefejelem az asztalt.
- Parancsolj - nyújtom át egy huszonéves lánynak a legújabb könyv friss-ropogós példányát, aminek első oldalára egy kisregényt véstem fel. Remélem tetszeni fog. A háta mögé pillantok. Úristen, honnan lettek ennyien? Azt hittem, megfogyatkoztak. Biztos tök idegenek is bejöttek, mert látták a tömeget s azt hitték, valamit ingyen osztogatnak. Hát nem osztogatunk semmit ingyen, mert akkor nem lesz nyaralóm, de láthatóan ez a felismerés se rettent el sokakat. Egy ismerős fejtetőre leszek figyelmes és majdnem leborulok a székről, ahogy oldalt kihajolva próbálom meglesni. Aztán beáll valaki elém és nyújtogatja felém szégyenlősen a kötetét, úgyhogy visszaülök normálisan és mosolyogva elveszem a könyvet. Biztos csak hallucinálok a koffein-túladagolástól.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2018. április 20. 12:09 | Link


London, a szüleink háza

Az anyánk nem igazán örült amikor Karácsony óta most jöttem először haza, és amit először meglátott rajtam, az a tetoválás volt a kezemen. Mire én mondtam, hogy hát bocsi anyu, és ez, hogy az anyámnak hívtam és nem Annabellenek, annyira meglepte, hogy el is felejtette mit akart az után mondani, hogy mi a szar ez, és mennyire idióta vagyok ezért. Igazából az nem tetszett neki, hogy nem szóltam róla, de aztán arra gondolt, hogy ha szóltam volna sem nagyon akarta volna engedni, de én meg felnőtt vagyok, szóval a tiltásával úgysem ér el sok mindent. Ezt onnan tudtam, hogy belenéztem a fejébe. Azóta megint nem beszélünk, mert szerinte elhallgatok előle mindent, én meg tudom, hogy miért teszem, és szerintem meg jobb így. Annak ellenére viszont, hogy ő ennyire megsértődött rám, még mindig nem mentem vissza Bogolyfalvára. Pedig valószínűleg sokkal jobb lenne, most egyedül lennék a házban, szóval tökéletes csendben tudnék tanulni, mert amikor azt hinném, hogy akkor most végeztem és lazíthatok kicsit, mindig jön egy másik fél könyv, amit elvárnak, hogy tudjak. Ilyen ez a gyógyítás, ez van. Most viszont nem hoztam magammal a jegyzeteimet. Mert azt hittem, hogy majd úgyis a családommal leszek, és bár az apám még nem ért haza, tudom, hogy ha anyám ideges, ő is ideges lesz. Ilyenkor pedig a legjobb megoldás, amit még gyerekkoromban csak megtanulhattam, az, hogy beülök a szobámba és nem is mozdulok ki onnan, amíg nem döntenek úgy, hogy most már megérdemlem, hogy hozzám szóljanak, vagy valami. Igazán eredményes volt a viharos, széteső családi állapot anno, megtanultam túlélni, meg ilyenek. A telefonom fülhallgatója tehát a fülemben, miközben az ágyamon félig fekszem, félig ülök, és egy csirkemelles salátából falatozok éppen, mert még mindig járok edzeni, igaz, már kevesebbet, de eleget ahhoz, hogy ne akarjak kövér, tunya és lassú lenni. Egy évekkel ezelőtti sportújságot lapozgatok, akkoriban még azt hittem, hogy majd lesz fogja jelenteni az életem, és ebből fogom felépíteni a karrierem. Hát persze.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 20. 16:34 | Link


#Méhi és #Breki | Varsó | április 20., péntek


Régebben sokkal nehezebb volt és rosszul is éreztem magam, ha nem otthon egyedül kellett kimozduljak. Aztán mikor több, mint egy éve kiköltöztünk Münchenbe ez elég sokat változott. Nagyon kedvesek és türelmesek voltak velem az emberek én meg egyre szívesebben nyitottam ki a szám németül. Azt hiszem elég jó hatással volt rám az a nyomás, hogy egyedül vásárolgassak és hasonlók. Ez mostanra itt, a lengyeleknél is kezdett kicsit jobb lenni, bár mindig félelmetes volt, ha valaki hozzám szólt. Ha nem volt nálam fordítóbigyula sokszor szavakat, ha értettem, azt is nagyon lassan. Most már én is tudok szavakat legalább, vagy meg szoktam előre nézni, meg ha végképpen nem megy jön a német vagy esetleg egy-egy angol szó. De még sehonnan nem dobtak ki érte, a könyvesboltból se, pedig sokat válogattunk legutóbb is.
- Eh-eh - hallatszik a pici, de lelkes és hangos hang, ahogy mutogat hátrafelé, én meg jól tudom, hogy az majdnem eper, csak hiányoznak a betűk. Napközben a nasija az gyakran az, mint nekem vagy a férjecskének a fura, zöld diétában és eléggé élvezi. Bár a gyümölcsöket jobban, de ki ne tenné? Finomak és édesek. Ki is vettem neki egy nagyobbacskát, majd a kezeit kértem megnézni, hogy koszos-e, de úgy láttam rendben van így nekiadtam a gyümölcsöt, ő meg csücsikélve nekilátott. Már majdnem volt két foga, ezért is rágizik és nyálzik szegénykém ennyit, nem is csodálom.
- Pingwin? - kérdeztem kicsit bizonytalanul a nőtől, aki odaadta a kinézett mesekönyvet, ő pedig mosolyogva invitált minket beljebb és egy kicsit üresebb részen hagyott, hogy ő addig hozza azt a mesekönyvet. Múltkor itt maradt, de ma azt hiszem hazajön. Ellenben annyira megdöbbentem azon, hogy az a férfi olyan volt, mint Dimitri ikre, hogy teljesen a bámulásába felejtkeztem, így közelebb érve meg egészen döbbent is voltam.
- Dimcsi? - kérdeztem félhangosan, és bár zúgolódott a tömeg azt hiszem hallhatta. Ekkor egyenesedtem fel újra a brekim buksiját óvatosan megsimizve. Gondolom nem annyira szeretik, ha babák idebent esznek vagy hasonló, szerintem most is maximum azért engedi meg a néni, mert mindig vigyázunk, ha jövünk, vagy mert első alkalommal Lewy nézett rá csúnyán, mikor én ettem vásárlás közben és megjegyezte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. április 21. 00:46 | Link


Varsó | #teambunny


Én bíztam benne, hogy elég jó hozzá az activityben, hogy egy jégkocka ne okozzon különösebb megerőltetést. Persze, lehet, hogy vannak dolgok, amik jobban mennek neki, mint hogy megpróbáljon minél többet riszálni, meg betoljon egy fél zellerszárat nutellával, de ebben sem volt rossz. Más nője meg jól tud vasalni. Oszt?
- Helyes, úgyis az a fontos, a többi már csak részletkérdés - igyekeztem megnyugtató lenni, több vagy kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel. A legnagyobb baj, hogy ez engem még csak nem is zavart. Mára asszem az empátiám teljesen a béka segge alá csücsülte magát és még csak meg sem próbált úgy tenni, mintha ebben változás  lenne kinézőben a közeljövőre.
Amúgy is minden idegszálamat lekötötte az idegbaj, ami a pálya felett zajlott és egyesek ezt merték kviddicsnek nevezni! Eldobta a labdát, anélkül, hogy megnézte volna, kihez kerül, hogy menthesse az irháját! Magam tolnám le a terelőütőt a torkán, ha nem kértem volna cserét.
- De csak egyelőre, pont egy ugyanekkora csoda van éppen úton hozzánk - korrigáltam a kijelentését, apró biccentéssel, amibe rendesen belelengtek a nyúlfüleim is, mintha muszáj volna. Rakoncátlan fülek, de legalább senki nem sejtette a hátsó sorokban, hogy én vagyok! Aztán Maja elügetett más vizek felé és mutogatott a bácsinak, de nem igazán értem rá őt figyelgetni nagyon, a kislányunkat csitítgattam, illetve magam, amiért a fiúk éppen rendezetlenül pörögtek a pályán.
- Mert beszélek lengyelül, vagy mert én vagyok? Nem mindegy - ráztam meg a fejemet, miközben a jeget finoman a felszínéhez érintettem és fel is szisszentem halkan. Nem volt a legjobb érzés, de tűrhető.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 21. 01:27 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


Azért jól esett, hogy kettőnk közül ő úgy tűnt bízik a sikeremben, vagy legalábbis abban, hogy valamire jutni fogok egyedül is. Én ebben fele ennyire se voltam biztos, de az ígéretemhez mindig tartom magam, most is ezt fogom tenni, mi mást tehetnék? Arra a hidegre a pofijának nagy szüksége van, így is biztos színes lesz, mint a filctollaim, de legalább kevésbé fáj majd neki. Egyszer belekönyököltek a poficsontomba egy emelésből való leugráskor, majd jó pár napig sötét foltom volt meg sárga, szóval tudom, hogy nem olyan vicces és kényelmes.
Nekivágtam az útnak, illetve akartam, de még előtte a pályára meg a szívecske aggodalmára figyeltem aprót sóhajtva is, de a bicegő fülei és a megjegyzése azért egészen megmosolyogtattak.
- Igen, sok-sok csodamesés brekibogyó lehet a mi csodánk - közöltem a számra harapva, mert bár nem dobálózott senki számokkal, és nekem se kellene lehet, én azért eléggé nagyon rájöttem, hogy mennyire imádnám a sok-sok babatalpit magam körül. Meg… Pontosan tudtam, hogy több csoda is lehet a legnagyobb nekünk, nekem senki ne mondja, hogy a legből csak egy lehet, én a legjobban se csak az apucit szeretem, hanem a brekit meg Voltot is. És a pici bogyót is a pociban, aki még bújkálós előlünk és a világ elől. Nem is bánom, az első pici babánknak se örült mindenki és az akkor elég rossz érzés is volt. Az mondjuk még inkább, ahogy ott ácsorogtam még a kicsike lányom sírdogált. De szerencsére meglett és fel is vitte Lewynek.
- Szerintem téged vártak, vagyis gondolom azt, hogy oda ülj vagy hasonló… meg - néztem a pofijára, gondolom egyértelmű, hogy azt is kezelték volna. Végül óvatosan a breki felé nyúltam és a kezem apu lábára fektettem, hogy a pinduri fogdoshassa én meg picit nekik dőltem.
- Tudom, hogy szeretnél rendet tenni odafent, ők is tudják, biztos összeszedik magukat…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. április 21. 09:53 | Link


Varsó | #teambunny


Kicsit ugyan cinikusan álltam ahhoz, hogy Maja most majd beszélni fog lengyelül, mellettem sem sok bátorsága volt hozzá, de ezt nem tettem szóvá. Amúgy sem azzal volt a bajom, hogy hogyan mondott dolgokat, csak nem igen bíztam benne, hogy mond majd bármit is, mert nem szeretett hibázni. Shit happens, én sem voltam oda érte, mikor elszúrok valamit, de van, amit muszáj, mert ha meg sem próbálod, sose viszed semmire. Ez nem ilyen.
- Tak, valahogy úgy - bólintottam még egyet, a füleim megint csak ide-oda csúszkáltak, miközben már a pályára szegeztem a tekintetemet. A fejemben vagy ezer taktika lejátszódott, hogyan is lehetne ezen most javítani, de nem voltam odafent, hogy hatékonyan segítsek, ahhoz meg nagyon hangosnak kellett volna lennem itt lent, hogy észrevegyenek és figyeljenek a kezemre, mit is mutatok. Mert ugye gyakoroltunk ilyeneket, bizonyos kézjelekhez más-más taktika tartozott. Ha a kicsilány nem kezd el pityeregni, biztos, hogy tovább pörgök ezen az egészen, de így hamar vissza kellett rángatnom magam páholyszintbe fejben, hogy megnyugtassam, anya nem ment messzire és nem hagyja itt, csak nekem hoz jeget.
- Meg hogy lemenjek a cserepadhoz és ellássák az arcomat, gondolom erre gondoltál - préseltem össze az ajkaimat, a nemtetszésemet kifejezve, így hát csak hozzá nyomtam a jeget a puklihoz, egyre erősebben, mert lassan már pislogni sem tudtam. Ez a szívás... - Várhatnak.
A keze a combomra csúszott, nekem meg a pillantásom egyből oda, de aztán csak egy jóleső morranással letudtam a dolgot.
- Még jó, hogy tudják, ha szemmel ölni lehetne... - ráztam meg a fejem, hogy elhessegessem a gondolatot, majd inkább megsimizgettem kicsit Klarat. - Ez a VB-re édeskevés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2018. április 21. 10:23 | Link

Öcsibogyó
London, a szüleink háza

Shayleen sohasem volt a meglepetések embere, mi több, ő maga is utálta őket. Nem olyan megszállottan undorodott tőlük, mint ismerőseinek többsége, de elkerülte azokat a helyzeteket, amikre nem tudott felkészülni. Ebből gondolom egyértelmű, hogy a lelkem nem egy spontán típus, döntéseket is baromi lassan hoz. Lehet ezért tart ott, ahol...
Mindenesetre anyja felhívta, hogy kérdőre vonja, tudott-e Adrian tetoválásáról, merthogy hazajött az ő édes kicsi fia és "tele lett varrva", ha pedig mindez nem volna elég, akkor hozzátette, hogy "hallatlanul engedetlen" és "folyamatosan titkolózik", amiben "borzasztóan hasonlít" Shayleenre. Ez az utolsó rész mondjuk a lány elemeibe vágott, de úgy döntött elengedi a füle mellett a dolgot. Mellesleg fogalma sem volt Adrian tetoválásáról. Az utóbbi időben nem sokat beszéltek vagy találkoztak. Az öccse vele sem osztott meg semmit, ami vele kapcsolatos, zárkózott lett és az edzéseket is hanyagolni kezdte. Levitásunknak meg közben olyan problémái adódtak, hogy lassan ki is rúghatnák a Bagolykőről, mert majdnem ezer éve kellett volna befejeznie a gyógyító szakot, így most éjt nappallá téve tanulni próbál. Gyakorlatokra jár, külön könyveket vesz, hogy felzárkózzon és persze mindeközben igyekszik figyelni egészségére is. Sem a szüleivel, sem a barátaival nem kommunikál sokat, ha néha napján ki is mozdul a lakásukból vagy a könyvtárból, biztos, hogy arról is napokig győzködték. Például a Tobiassal való találkozás is hosszú küzdés volt, elvégre Shayleentől időpontot kérni nehezebb, mint az angol királynőtől.
Most azonban, hallva, milyen "elkeserítő a helyzet" otthon, úgy dönt hazautazik és bár nem kedveli a meglepetéseket, most mégis rászánja magát, hogy ő okozzon egyet Adriannak. Tiszta szerencse, hogy hoppanálni megtanult, így mondanom sem kell, milyen gyorsan és gond nélkül jut vissza Londonba. Halkan hatol be a lakásba és Annát is viharos sebességgel szereli le, hogy ne most örüljön vagy bosszankodjon az érkezésén, mert ő épp küldetésen van. Egy apró táskába pakolt be pár cuccot, még csak tértágító bűbájra sem volt szüksége, ezt a kis pakkot pedig nemes egyszerűséggel a lépcső alján a földre ejtve hagyja. Igyekszik csendesen, de tempósan felérni és meg sem lepi, hogy Adrian szobájának ajtaja zárva van. Nem kopog be - tudja, hogy a fiú úgysem hallaná, elvégre biztos zenét hallgat -, csak finoman belöki az ajtót és félig már be is lép a szobába egy kedves mosollyal az arcán.
- Na mi a helyzet öcsibogyó, depizünk? - hangja pont annyira hangos, hogy csak ketten hallják. Az ajtót behajtja maga mögött és szó szerint futásnak ered, hogy egy lendületes ugrással az ágyra - és ezzel együtt Adrianra ugorjon. Egyébként ezt a manővert lehet, hogy az az íncsiklandozó csirkesaláta bánja majd... Ez csak a testvéri szeretet jele, nem kell aggódni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2018. április 21. 14:37 | Link


London, a szüleink háza

Csak a szemem sarkából érzékelem az ajtó nyitódását, de most vagyok annyira megsértődve, hogy még csak ne is fordítsam oda a fejem, sőt, még azt is elhatározom, hogy majd eljátszom, hogy annyira hangosan hallgatom a zenét, hogy nem is hallom meg amit mond. Ennél felnőttesebben nem is kezelhetném a problémát, kifejezetten büszke vagyok magamra. Valahogy Shayleen hangja csak eljut hozzám, amire azért már csak felkapom a fejem, és először mögötte nézek ki a becsukódó ajtón, mert ha az anyánk hívta ide, abban a reményben, hogy a nővérem majd kiszedi belőlem azt a csoda nagy titkot, és majd elmondja neki, akkor én bizony nagyon dühös Adrian leszek.
- Offff - nyögve dőlök el a nővérem nem is számottevő súlya alatt, de azért most úgy teszek, mintha épp agyon nyomná az amúgy strapabíró csontjaim. Sokkal szívesebben érzem meg az ötven kilóját, mint nem a negyvenet. Még akkor is, ha szétborítja a salátám és belekeni az ágyba, úgyis majd az anyja fogja kitakarítani, mert hogy én nem foglalkozom vele amíg így hisztizik mindenen, az biztos. felkönyökölve húzom ki a fülhallgatókat, és állítom meg a telefonon a zenét.
- Azt mondta idióta és felelőtlen vagyok - felsóhajtva vonogatom meg vállaim, ahogy két ujjam köré tekerem a fehér kábelt. - Nem depizek amúgy - megint megvonva vállaim hajtom hátra fejem, s nézek fel a plafonra. - Ő hívott ide? - most megint rá nézek, kicsit felé biccentve a fejem, hogy rá is lássak az arcára. Valószínűleg az ő elméjébe is ugyan olyan könnyen léphetnék be, mint korábban az anyáméba, de az ő gondolatai túl szentek ahhoz, hogy megtegyem. Így hát soha nem is tettem meg, bár tény, hogy ha akkor teszek szert a képességre amikor még ő beteg volt, kérdés nélkül megtettem volna, hogy jobban segíthessek neki. Kicsit meg is dörzsölöm jobb kézfejem, ahol a hiszti kirobbantója pihen épp. - Mondtam neki, hogy varázsló vagyok, szóval nem jelent sok gondot eltakarni, de tudod milyen - ecsetelem tovább a sérelmeim gyerekesen dünnyögve, ahogy megint az ajtó felé pillantok, hogy megbizonyodhassak róla, tényleg be van zárva, és nem Annabelle kukucskál épp be egy résen. - Marha idegesítő, hogy még mindig úgy kezel mintha tizenöt lennék és nem lennék képes döntéseket hozni magamtól. Egyetemre járok, mi a f*sz - felsóhajtva dőlök vissza, egyik kezemmel beletúrva a hajamba, a másikkal meg egy húsdarabot pöckölve félre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. április 21. 22:00 | Link


#yourotherhalf| március 18. vasárnap | München, Németország


Még mindig rettenetesen zavarba tudott jönni a ténytől, hogy bókoltam neki, pedig semmi olyat nem mondtam. Csak az igazat, olyan lazán, mintha nem is számítana semmit, pedig igazából az volt minden. Vagyis, majdnem,olyan kilencven százalékban, a maradék 9,99 százalék kviddics és 0,01 légzés. Utóbbi már csak hatékonytalansága miatt is ilyen kiszolgáltatott, alárendelt, söpredék szerepet kapott.
- Nem aranyos vagyok. A barátok aranyosak - jegyeztem meg kissé savanyú grimasszal, de nem merültem el ebben az egészben, valahogy nem volt hozzá túl sok kedvem. De aztán elég hamar visszatért a mosoly az arcomra, mert nem sok választásom volt. Túl sok volt bennem a pezsgő ahhoz, hogy ne menjen a mimika dolog túlzottan is jól.
- Persze, nem finom. Azaz, nem szereted. Vannak ilyenek. - Anyám például nem evett meg semmit, aminek avokádóhoz volt köze, így néha akadtak komoly nézeteltéréseink. Már hogy táplálkozás ügyileg. Más kérdés ő azt sem értette, miért eszek napi hatszor és mégis hogy képzelem, hogy a desszertet eszem először? Nincs időm a problémákra!
Aztán a halk énekelgetés már szinte magától jött, kint is volt, mielőtt komolyabban átgondolhattam volna, szóval az ajkamba haraptam nem sokkal később. Már nem volt elég időben ahhoz, hogy a felvételt megússzam, látszólag az alkohol jelentősen megnövelte a reakcióidőmet. Rossz döntés.
- Ja też cię kocham - pillantottam rá végül a szemem sarkából, leállítva a felvételt a telefonomon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 22. 11:07 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


Nem szeretem az idegeneket, néha azokat se, akik kicsit ismerősek csak beszédkényszerben. Általában én csak Lewy dolgaira figyelek, ő megbeszél mindenkivel is mindent. De aztán mikor ketten vagyunk a brekivel, akkor eléggé nagyon muszáj. Sosem volt bajom a nyelvekkel, eléggé jól megvoltam velük, különben a német se menne úgy, ahogy, de a lengyel más és nehéz is ehhez képest. Mikor tanuljuk, olyan mintha én lennék a pösze az ő nyelvükön, tiszta fura. De szeretném tudni és érteni, tudom, hogy a picilánnyal is azért van néha úgy beszélve, mert szeretné, ha ő is beszélné. De ahhoz nem csak hallgatni kéne, hanem gondolom néha beszélni is, a német is azért ment, mert ha véletlen versenyem nem az országban volt, azt kellett használnom. Mire visszaértem már nem pörgött ilyeneken a buksim legalább, csak a korgó pocimon, de nem éreztem úgy, hogy jó ötlet lenne enni, mert utána még visszaköszön és itt nincs hova szaladni.
- Csak aggódnak, gondolom - mondtam neki, ahogy visszahelyezkedtem úgy, ahogy az előbb is csücsültem, mert az kényelmes volt, majd a táskám elhúztam magam elé. Kis fintorgós turkálással inkább hagytam és a kezem rajtuk hagyva figyeltem a pályát. Tudom, hogy nem szeretne a padra csücsülni, mi sem örülnénk, de azt úgyse mondjuk. Kicsit megsimizgéltem, ahogy láttam rajta, hogy egyre jobban zavarja, amit lát.
- Addig még van idő, megint olyan nagyon ügyesek lesztek majd, mint korábban - mondtam neki kicsit mosolyogva. Tényleg volt még vissza azt hiszem két hónap legalább, de több is lehet. Közben nagyon csendes majd hangos lett mindenki körülöttünk és nekem is feltűntek a fogók, akik jó magasról kerülhettek elő, mert rendesen úgy zuhantak, ahogy más siet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 22. 12:53 | Link


#whitenight | március 18. vasárnap | München, Németország


- Nem aranyos? - kérdeztem vissza egy pillanatra nézve csak rá, mert az egész után jobb elfoglaltságnak tűnt a terítő mintáját nézni. Nincs is neki, ez fehér, de még az is. Azt hiszem egy kicsit el is szontyolodtam, de nem vágtam szomorú képet, nem akartam. Jobbnak éreztem, ha csak becsukom a szám mindenről innentől. Egyébként se szeretek nagyon beszélni, mielőtt ő megérkezett az életembe senkivel nem beszéltem összesen ennyit, maximum anyuval és a papival. Most pedig butának éreztem magam, meg egy kicsit olyan semminek is. Most akkor barátok nem vagyunk? Csak úgy… mi? Nem értem én ezeket még mindig, pedig már nem is vagyok annyira kicsi és elég sok új dologba szoktam bele az évek alatt. Lehet ebbe sosem fogok. A pocim felé néztem, az egy picit jobb kedvre derített, mert azért ott volt egy kis csoda, az anyukáinknál meg egy másik. Mesésbrekik.
- Igen, de ez előfordul - vontam picit a vállamon, tényleg nem rajongtam érte, de én azért igyekszem nem sokat mondogatni. Tudom, hogy ő sokat él vele, meg hogy a brekinek se fog megártani. Ettől még nem lesz a kedvencem, nagyon nem.
Szülinapja van én pedig csak szeretném, ha örülne ennek kicsit, talán úgy az egésznek ezért is tett jót a zene, az kicsit mindenkit feldobott, én meg szerettem nézni mikor ilyen. Édes és olyan, ami a pillangókat mindig megbolondítja odabent. Nem is tudom, hogy férek el a pici brekitől. Közben a telefonommal befejeztem a videózgatós meg fotózós izékat és beleittam a varázsmesésen feltöltődött poharamba. Azt hiszem ennyit nem ittam egész nap, mint most éppen. Még jó, hogy egyelőre nem mocorog annyira, hogy elrugogasson pisiszünetekre folyton.
- Merre fogunk sétálni?
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. április 22. 12:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. április 23. 16:54 | Link


Nem különösebben láttam problémát a terveimben előre, és ami azt illeti nem is akadt. Peggy kíváncsibb, mint talán hirtelen éltem volna, de ennyi még igazán belefért. Azt hiszem sejtette, hogy arra majd fény derül később, miért kellett letegyen darabokat. Legalábbis mikor utána körbeépítettük lelkesen mutogatott nekem Graciere én meg csak bólintottam neki egyet. Viszonylag hamar meg is lettünk, hogy csapatosan a konyhába költözzünk, a kislány meg az ölembe ezek után.
- Mindenben is. ügyes kezem van – néztem a kék szemekbe várva pár pillanatot azelőtt a pimasz vigyor előtt, ami simán kiült a számra végül. A fiam élte a maszatolást a lányom meg valahol Adriannal elveszni látszott a kisautók tengerében, ahogy én azt hiszem izgultam. Nem szoktam, az érzés se volt megszokott vagy nagyon ismerős, de valahogy csak egy rosszalló fejrázásra futotta a hiányzó papírjaim kapcsán, majd nem tudtam róla levenni a szemem. Nem is azt néztem mit csinál vagy a kezével meddig ért, inkább az arcát, az se tűnt fel, ahogy a lánya éppen a zöld hajam tépné meg. Már azt a keveset, mert éppen növesztés alatt van, mivel oldalt le lett tolva.
- Vader? – kérdeznék vissza látványos értetlenséggel, de tudtam mit akar, de helyette rávágta a törpe az ölemben – Nem, Batman! Anyáé – Szeretném azt mondani, hogy nem volt vicces az egész és asszem egy pillanatig talán kínos is, mielőtt megköszörültem a torkom. Rám nézett, én meg nem élve a csendet és a tehetetlenséget kiemeltem a figurát, aztán kihúztam a gyűrűt a kezeiből. A denevérember ment Peggyhez, akit le is tettem, aztán közelebb lépve a nőhöz dőltem az asztalnak az oldalammal.
- Nem vagyok nagy szakértő, de egy gyűrű, bár javíts ki, ha tévednék – vontam fel én is a szemöldököm. – A tiéd. Arra gon… - fújtattam egyet, út közben rá kellett jönnöm, hogy nem megy ez a kedveskedő meg ’hú, de aranyos’ dolog. A keze után nyúlva húztam azt az asztallapon magam elé.
- Akarom, hogy hord.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. április 23. 18:25 | Link


így | A Nőnél

Kezdtem rendesen felhúzni magam, pedig nem vagyok az egyből ütök típus, most mégis olyan szinten ment fel a pumpa, hogy a válaszait alig akartam meghallani. Előbb ledöbbentem, hogy mi az, hogy nekem valaki megmondaná hol kéne vagy kellene lennem, másfelől, mi az, hogy nem itt. Leginkább utóbbihoz miért lenne bárkinek köze. A gyerekeim oda viszem, ahova akarom, a saját seggemről nem beszélve. Meg úgy egyébként is, bármennyire tudom rühellni a Renée nővérével való kötelező pofaviziteket, még neki se volt szava se ez ellen, pedig még tán neki lehetett volna. Ignoráltam az ötös lottós felháborodását teljesen, még a korábbin kattogtam.
- Miért is nem? – kérdeztem vissza végül igencsak ingerülten. Közelebb léptem, ő hátrált, nekem meg valami bekapcsolt, lehet ez a mód eddig repülőben volt a fejemben, egyértelművé vált, ki az egyetlen, aki erre éppen képes lenne. Aki idáig jönne, felvenné az arcom és ennyi energiát fektetne a semmibe! Merthogy pont ennyire jutott, és nem is szeretném, ha ez tovább menne. Nem vagyok Bruce Lee, de erős hajlamom van gyomron vágni Maxot.
- Esetleg ha nem a jegygyűrűs kezedben szorongatnád a nőm cuccait, még lenne bennem annyi, hogy elgondolkodjak, mi a halál van a fejedben – de így nincs energiám erre. Pörgessük át, mint okos gyerek a Némót. – Abban mégis mi a fájdalommentes, ha te tennél tönkre valamit, ami nekem jó így? Sőt… - lassan lettem egyre hangosabb, a sőtnél rendesen ráüvöltöttem, aztán a tarkómra csúszott a tenyerem és oda szorítva vettem két nagy levegőt.
- Max. Még mindig nem érted, igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. április 23. 18:43 | Link


#yourotherhalf| március 18. vasárnap | München, Németország


- Nem hát, férfi vagyok, mi legfeljebb vonzóan kedvesek vagyunk, nem aranyosak - közöltem halálosan komoly arccal, belülről kissé az arcomba harapva, hogy el tudjam kerülni a mosolygást, legalább egy pár másodperc erejéig. Aztán nem bírtam tovább megállni, szóval az asztal fölött átnyúlva simítottam végig az állán, késztetve rá, hogy felpillantson rám. - Hé... a barátod is vagyok, tudod. LB. De soha nem akartam csak a barátod lenni.
Egészen melankolikus, majdnem szomorkás mosolyt villantottam rá, de asszem ez már inkább csak a pia volt, mint bármi más. Nem szoktam túl sokszor inni és ha megteszem se sokat, mert nagyon be tudott ütni.
Aztán a bácsi csak zenélgetni kezdett, olyan számot, amit szerettem, mire kicsit felélénkülve kezdtem el énekelgetni. A kaja annyira nem volt fontos, nekem úgysem adja be senki, hogy egy saláta komolyan el tud hűlni. Hogy a válaszom miért lengyelül jött, nagy kérdőjel, de azt hiszem, ezt már hallotta tőlem eleget, hogy ne kelljen belekezdenem a fordítgatásba.
- Nem tudom, merre szeretnél? Az angol parkban? - kérdeztem kissé elgondolkozva, az ajkamba harapva, majd vontam egyet a vállamon. - Felőlem otthon is sétálhatunk, amihez csak kedved van, Zajaczek.
Aztán alpakka fejet vágtam egy pár pillanatra, mielőtt még a telefonom ismét felemelve Majáról csináltam volna egy képet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. április 23. 18:59 | Link


Keve 2.0 | Az izé háza előtt | Majd-nem Grace


Bár Max nem ismerte olyan régen Kevét, mint a másik kettőt a csapatból, de már látott eleget ahhoz, hogy tudja, mikor kell visszavonulót fújni. Most is úgy látta, hogy ha nem takarodik sürgősen hátrébb, lehet, hogy Keve betöri a - saját - arcát. Ami viszont neki fog fájni és nem a görénynek, ehhez pedig jelen tényállás szerint nem sok humora volt.
- Mert most akárhol máshol kéne lenned és nem elszúrni a tökéletesen megszerkesztett akcióm - fújt nagyot, kissé bosszúsan, olyan tipikusan Kevésen. Lógott együtt eleget a csapat, hogy szinte bármelyikük mimikáját és szokásait tudja utánozni, jobb megfigyelő volt, mint sokan hitték.
A jegygyűrűje valóban mintha ott felejtődött volna, de nem ez buktatta volna le, hiszen az ember lánya ritkán nézegeti a másik gyűrűsujját, mikor éppen szakítanak vele.
- Sok dolog, logikus is, csak te nem akarod feldolgozni, mert makacs vagy, mint egy öszvér! - Talán most először hagyta Max, hogy a német akcentus kiütközzön a szavaiból, egész eddig nagyon is figyelt rá, hogy semmivel ne buktassa le magát. De kezdte elengedni, mert úgy tűnt, ha tovább próbálkozik, az ikre meg találja fojtani. Még meg is szeppent, hogy rá lett ordibálva. - Sőt mi?!
Keve várt, próbált lehiggadni, valahogy így érzett Max is, mert forrt a feje a dühtől és nem értette, mégis mit van ennyire kiakadva a másik rá. Nem csinált semmit, ő szívességet tett.
- Mi a f.szt kéne értenem, Keve? - szinte már elkeseredett a hangja, nem tudja feldolgozni, mi történik a helyszínen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. április 23. 19:52 | Link


Somethingjustlikethis | Nálunk

- Hm, igazán megnyerő tulajdonság, erre még később térjünk vissza és beszéljük meg - jegyezte meg kissé fanyar humorral, mert komolyan gondolta, csak valahogy nem állt a helyzet magaslatán. Szeretett volna megint olyan nyuszis és kis gondtalan lenni, mint egy-két órával ezelőtt, de a lelke egy része valahogy elemi szinten rá volt kódolva a boldogtalanságra.
A pillantása lassan bejárta a hajót, annak minden apró részletét, el-elmosolyodva rajta, hogy milyen ügyes is a csipet-csapat, ha összedolgoznak, de aztán az arcára fagyott az érzelem. Alig tudta a szemeit levenni a Batmanről, aminek a kezében ott volt az a bizonyos gyűrű. Nem tudta feldolgozni, úgy érezte, hogy ez most egy vicc, tudta, milyen nap van és szinte émelygett. Nem kellett válaszolnia, Peggy megtette helyette. A hirtelen beállt csendben Keve torokköszörülése szinte bántóan hangos volt a számára, de nem szakította el az arcáról a pillantását. Választ szeretett volna, olyat, amiben nem ábrándul ki teljesen. Ahogy a férfi közelebb lépett hozzá, erős volt a késztetés, hogy ő is tegyen egyet hátra, de csak ott maradt, félig a pulton ülve, hatalmas kék szemeit fürkésző tartva a másikon.
- Igen, az nekem is feltűnt - állapította meg apró biccentéssel. Kettő ütemet kihagyott a szíve, ahogyan ezt mondta Keve, hogy az az övé. A gyomra egészen apró gombóccá tömörödött össze. Hagyta, hogy a kezét odébb húzza, az ajkába harapva csúsztatta lassan az ujjait a másikéra, hogy lágyan végigsimítson rajtuk.
- Miért? Mármint  most viccelsz? Vagy... én... ez... nem akarlak ilyesmibe belerángatni, tudod, ugye? - A pillantása Kevéét kereste, érteni akarta, miért csinálja ezt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. április 23. 19:56 | Link


így | A Nőnél

Úgy láttam van benne életösztön, legalábbis én a hátrálást betudtam ennek, bár most még az is felcseszett csak, hogy instant arrébb megy, mikor még csak beszéltem. Egy rossz mozdulatom nem volt. Bár éreztem már a késztetést, hogy saját magam b*sszam pofán és megoldódik itt minden kérem szépen. Mertem remélni, de sajnos egyáltalán nem tűnt ilyen egyszerűnek, sőt, kifejezetten bonyolódott szóról szóra az egész.
- Nekem pont itt kellett lennem – közöltem már kínomban felnevetve. Nem hittem, hogy bárkinek elszámolással tartoznék, azt meg még inkább, hogy bárhol máshol nekem most mérföldekkel jobb lenne. Akkor nem jövök a gyerekeimmel, meg a Batmannel idáig. Nem is jutok eddig.
- A te logikád szerint, vagy mindenki másé szerint, meséld már el – vágtam játszi könnyedséggel kíváncsi fejet, holott rohadtul nem érdekelt, pillanatok alatt éreztem, ahogy tetőzik az egész és gondolkodás nélkül ragadtam volna meg a saját ruhám, csak éppen rajta, hogy megrángassam mi a f*szt érez ebben a pillanatban. – Sőt egy gyűrűt nem fogsz visszakérni – nevettem fel, bár ez inkább jött idegből, mintsem jókedvemből.
Már jó ideje tudom és érzem, hogy mennyire ellenez lassan mindent. Az első kérdés óta, mikor meséltem utoljára bármilyen random nőről addig, hogy bevágtatott a lakásomba, mint holmi hős lovag – se – és kioktatott a saját életemről. Köszi jól vagyok így! Mondom jól!
- Hogy nekem ez kell! Idióta… - szűrtem a fogaim között, majd gondolkodás vagy egyéb ráutaló jel nélkül lendült a kezem ökölbe szorulva egyenest az orrára mérve a horgot. Nekem is fájt, az jobban, hogy MAGAM RONDÍTOM EL.
- Most komolyan ezt akartad?!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 24. 18:36 | Link


#whitenight | március 18. vasárnap | München, Németország


- Szóval az ugyan az, csak máshogy mondják? Mint mikor a néni rám szól, hogy az nem eper, hanem szamóca? – kérdeztem picit értetlenül meresztve rá a nagy szemeim, még olyan furán a szám is felhúztam egy oldalon. Nem akartam kacsintgatni, de olyan lett a pofim tőle. Egyszer néztem a tükörben magam, mikor ilyen volt valamire a reakcióm, igaziból elég vicceske. Ettől még a kedvem most kicsit csúszkált ide meg oda. Kellett egy nagyobb sóhaj, hogy újra felnézzek rá, mikor a keze a pofimhoz ért. – Nincsen baj – mondtam neki, mielőtt így tényleg az kerekedik. Néha vannak butaságaim, én is tudom, meg félreértek dolgokat. Majd ha nagyobb leszek, akkor gondolom nekem is megy olyan felnőttesen a gondolkodás, mint neki. Bár egyelőre nem érzem ezt. Az baj?
Lassan nyúltam a keze után és a pofimhoz húztam, hogy a tenyerébe döntsem kicsit a fejem aztán el is mosolyodtam. Lehet, ha nem ül ilyen messze, meg nincs útban az asztal, akkor a brekihez is, de végül nem szorongattam sokáig, hogy elhúzhassa.
- Az is jól hangzik, nekem mindegy igazából, csak szeretek veled menni – vontam picit a vállamon, mintha ez olyan egyszerű dolog lenne, pedig nem biztos. Elég csak a terhestornás furi vörös hajú lányra és a férjére gondolni. Ott még a poci megfogásánál is fintorgott az a férfi, szerintem ők egymás kezét se fogják meg, nem még sétikor. Éppen a nagy elbambim közben vettem észre a felém fordított telefont, amire a szájamra harapva el is vigyorodtam. Kicsit feltámaszkodva hajoltam át az asztalon, bár annyira nagyon nem ment, hogy suttogjak neki. – Kaphatok egy puszit is a szülinapostól?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 27. 19:24 | Link


me, myself and I

Istenkém, miért van ezeknek ilyen leírhatatlan nevük? Vagyis inkább az a baj, hogy általában ezek a magyarban, angolban, németben is megvannak, csak épp teljesen másképp kell írni, s ez teljesen összezavar. A legtöbben előzékenyen elkezdik lebetűzni, egyem a lelküket, de sokan csak néznek rám, hogy mi van, az én barlangomban még soha nem hallottam a Zsbignyievet? Kérlek, hallottam én, mert volt az Brzsezsinszki pofa, az a diplomata, tökjó könyvei voltak, de tőrt volna bele a tolla annak az anyakönyv-vezetőnek, aki ezt így képes volt leírni. Magyar fonetikával megteszi?
Persze ebből semmit se mondok ki hangosan. Nem mondhatok. Az ügynökség egy bérgyilkost küldene utánam - aztán még az én részesedésemből fizetnék ki a bérdíját, amilyen zsugorik. Mosolygok szépen, pillogtatok bájosan, s közben diszkréten jelzek a hátam mögött álló bolti segédemnek, hogy mentsen meg. Odahajol s a fülembe súgva lebetűzi. Hát ez így se sokkal értelmesebb. Mindegy, kicsit elfuseráltan írok, úgy nem lehet eldönteni, hogy elírtam vagy csak ronda a macskakaparásom.
A nevemre kapom fel a fejem. Mármint tényleg a nevemre. Nem az írói álnévre, amin minden második olvasó olyan jót derül, mintha ő vette volna először a magyar szóviccet benne, hanem ahogy csak egy ember szokott nevezni. Tudtam én, hogy nem hallucinálok. Na, ennyit a szupertitkos kettős életemről. Vagy… hármas? Kettő és fél? Nem csak a valódi nevemet nem tudják, hanem az sem épp nyilvános infó, hogy varázsló vagyok. Hú de tele lenne vele az internet. Velem meg valamelyik mágusbörtön.
Elpillantok a hang irányába s zavart vigyorral integetni kezdek. Nem mozdulhatok el innen - pedig már nagyon elkéne mozduljak, a kávék kikívánkoznak -, de ha nem sietnek, akkor megvárhatják, hogy végezzek. Hivatalosan fél óra múlva bezár a bazár. Nem hivatalosan hamarabb, ha elfogynak az emberek. Kétlem, de ha egy kicsit gyorsabban tudnék írni… mondjuk ha lehetne itt varázsolni, rögtön meglennénk. Amit nem lehet. Nagyon lehangoló.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. április 29. 12:40 | Link


#yourotherhalf| március 18. vasárnap | München, Németország


- Gondolom valami hasonló, igen. De még nem láttam férfit, aki örül, ha azt mondják aranyos. Az egy ijesztő szó a nők szájából - bólintottam kissé tudálékosan, mert ugye ez olyan friendzone szagú egy kicsit, akárhogy is nézem. Nálam mondjuk nem állt fent ez a veszély egy ideje, mert eléggé feleségül vettem, meg csináltunk két brekiprojektet is, szóval az elkövetkezendő 19 évben talán erre gondolnom sem kell. - Ööö, azok hasonlítanak, de szerintem a samóca az a pici.
Még mutogattam is mellé, mert anno apám mikor olyanja volt, az erdőben szedett velem olyat Levendulának.
- Biztos? - kérdeztem, kicsit megcirógatva még az állát. Aztán a kezem lassan az arcához húzta és neki döntötte a fejét, mire elmosolyodva cirógattam meg a hüvelykujjammal. Kicsit nehezen tudtam még most is feldolgozni, hogy nekem őt szánták, azt meg még inkább, hogy neki engem. Valakinek odafent tutira beteg humora van.
- Nekem is mindegy, ahogy szeretnéd kicsim - vontam meg a vállam kicsit, mielőtt visszahúztam volna a kezemet, hogy csináljak róla egy képet. Szerettem az ilyen fotókat, mert em voltak beállítottak, olyan jól visszadták az este hangulatát. - Csak azt szeretnél? Csak egyet?
Kicsit sikerült visszafojtani azt a kisfiús vigyort, ami kikívánkozott, de az ajkamba kellett harapjak hozzá. Aztán a tenyerem az asztallapra simítva hajoltam hozzá közelebb, az ajkam majdnem súrolta az övét.
- Ezt szeretnéd?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. április 29. 16:29 | Link


Varsó | #teambunny



Maja tényleg kicsit máshogyan állt ezzel a brekivel, mint az előzővel, de nem hiszem, hogy ez az ő hibája lenne. Csak a szervezete máshogy állt hozzá, ezért nem tudott enni rendesen. Ami ugye olyan Majátlan, mert tényleg nagyon szerette a hasát, nem is volt egyszerű élete mellettem.
- Nem kell értem aggódni, voltam már nagyobb szarban is. Most csak nem olyan szép az arcom, de nem kérdéses, hogy folytatni tudom-e a kviddicset, vagy... az életem - szegtem le kissé a fejemet pár pillanatra, de aztán fel is emeltem, ez már nem volt téma. Akkor nem volt itt mellettem és ez jól is volt így, mert nem akartam volna, hogy azt végig kelljen néznie.
Amit a többiek a pályán műveltek, borzalmas volt, a gyomorom akart kifordulni a helyéről, de hála az égnek, nem történt meg. Legalábbis, egyelőre.
- De ez nem mentség, könyörgöm, ebből élnek! Mi a szart csinálnak odafent? Lejövök és eléletképtelenednek! - fújtattam nagyobbat, mire Klara hátrafordult, rám nézni nagy szemekkel, lelkesen rágcsálva még mindig a kezébe akadó mindent is. - Przepraszam, Kochanie.
Kicsit el is húztam a szám, tudtam, hogy nem szereti, ha morgok, de a megszólításra fogatlan vigyort villantott, majd visszafordult kicsit ingadozva a pálya felé.
- Ez nem lesz jó, te szent ég, nem akarom látni - rántottam lejjebb a jeget tartó kezemmel a nyúlpucnit a szemem elé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 29. 17:12 | Link


#whitenight | március 18. vasárnap | München, Németország


- De mindkettő finom, piros és úgy néz ki, mint az eper. Én meg mindenhogy szeretem. Téged is - tettem hozzá, igaz le volt szegve már a fejem. Nem akartam, hogy rosszul gondolja, nem azért mondtam, mert az aranyost nem szeretném úgy, én ezt is imádom, meg a morgósat, az apusat, a kviddicsest, az okosat, a nagyon lengyelt... minden őt. Bólintottam a visszakérdésre, lehet picit sokszor csinálom a fesztivált, kezd is zavarni, de nem vagyok az az ügyesen takargatós meg titkolózós lány, sosem szeretnék.
- Mehetnénk vízhez, azt szeretem, szép, meg ki van világítva... - mondtam, bár az utolsó nem kellett volna olyan fontos legyen, a sötét mégsem a kedvencem. A zenét meg is mosolyogtam meg a férjecske műsorát is, hogy aztán éppen meglepődjek a lesifotóm után, majd a puszimért ácsingózzak.
- Hát... - gondolkodtam el, ahogy a kezecske után nyúltam az asztalon, majd sorban az ujjaira koppintva leszámoltam ötöt. - Mindent is, amihez jársz, soook puszit, de nem az én kívánságaimé a nap. Azt szeretném ha te kívánnál, én meg makd teljesítem, mint a tündérek szokták - vigyorogtam bele az ajkaiba, ahogy az enyémek puhán tapadtak az övére, picit meg is emelkedtem, ahogy a tenyerem az arcára simult és megkaptam remélhetőleg azt a bizonyos csókot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 29. 20:24 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


Egészen elcsendesedtem, ahogy felhozta, hogy igazából mennyivel rosszabb is történt már vele. Nem tudom, mit is csináltam volna ha ezek akkor vannak, mikor már én is itt vagyok, vagyis hát hogy így, mint akinek szabad is őt ennyire szeretni és az számít meg fontos neki is. Nehéz néha kiigazodnom rajta de azt hiszem ő nem miattunk veszi könnyebben ezeket, hanem maga miatt is, ismeri a határait, tudja meddig van jól, én meg csak szeretnék neki hinni de néha kicsit jobban félek, hogy bármi balul sül el.
- Nyuszi, nyuszi... figyelj, nézd, én tudom, nagyon is milyen, mikor neked kéne ott rendbe tenni őket, de nem lehet... de ez nem azért van, amit művelnek, mert nem vagy ott... csak ők se azt várták hogy jönnek az ilyen hegyitrollos buldózerek... - gondolom. Énnis voltam kapitány, nem nyugtatgatás ez, nem vagyok okos, de ezt azért én is láttam.már, még ha csak pici meccseken is. Ha őt püfölné két ilyen mamut, akkor se tudna segíteni a fogón, akit szintén, szóban se, főleg ha oda kap egy könyököst. Megsimizgettem a kezét, aztán Klara ölébe tettem az enyém, hogy az ujjaim szorongathassa, amíg mi feszülten figyeltünk. Inkább csak én, mert egy nyúl deportálni készült.
- Most én vagyok a szemed? Iii, inkább húzd lejjebb - mondtam neki felvinnyogva együtt a többi emberrel, mert az a gurkó ott... hát szerintem nem is azt hallottuk hanem a csontokat, mint a ropi. Én is összerezzentem, meg szerintem bennem a minibreki is.
Talán negyed óra telt el még, amit a pályán szenvedtek és bár lettek még szép gólok, végül ezek a nagy vadizék valahogy addig szorongatták a lengyel fogócskázót, még az övék meglelte az aranylabdát. Azt hiszem.jobb is volt így. Lewybe kapaszkodtam inkább a sípszó pillanatában, felvettem a hátim és a kacsóját fogva elindultunk kifelé, neki lent volt elbeszélni valója, ami nem a mi nyúlfüleinknek való, addig összeszedve magunkat elballagtunk a váróba, majd a nem túl boldog és egész apuval hazamentünk.


//köszönöm nyuszó*_*//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. április 30. 00:31 | Link


#yourotherhalf| március 18. vasárnap | München, Németország


- Csak az egyiknek háromszáz a kilója szezonban, a másiknak háromezer, annyira nem mindegy. Akkor szamóca szeretnék lenni, az költségesebb - nevettem el magam kicsit, mert hát, mégis mit mondjak? Tudtam, hogy szeret, ha nem így lett volna, akkor nem... á, kit áltatok, ha nem szeretne, viszont én őt igen, sem tudtam volna egy lépést sem tenni mellőle. Akkor sem, ha esetleg ennek örült volna.
- Szóval haza? Bár, az angol kertben is van tó, csak az nincs kivilágítva. Csak a csónakház fénye szokott vissza... így tudod, ütközni, mi az? Ahj. Érted, mire gondolok, ugye? - kérdeztem kissé ingerülten, amiért nem ugrott be a szó, pár másodperc bosszús hümögés után el is engedtem és inkább a pezsgőmbe kortyoltam. Nem kellett volna édeset rendelnem, tudom, de olyan nagy volt a kísértés, hogy nem tudtam ellenállni neki, meg amúgy is... a szülinapomon csak bele kell férjen legalább ez, nem?
- Csak maradj velem, így jó - préseltem össze az ajkaim pár pillanatra, az asztallapra szegezve a tekintetemet, de aztán halványan rámosolyogtam jelezve, hogy minden a legnagyobb rendben van. - Tudod, szeress, etess, légy hűséges. Szerintem minden pipa az ábrán.
Aztán valahogy hallgatásra bírt a csókjával, amit kissé ugyan határozottabban, de viszonoztam. Végül azért csak sikerült hasonlóan puhán az övéire tapasztanom az ajkaim, mint neki az elején.
- Nem lesz ez sok? - érdeklődtem végül, kis vigyorral.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 30. 18:40 | Link


#whitenight | március 18. vasárnap | München, Németország


- Üüühüm - néztem rá meresztve a szemeim, és bár értettem mit szeretne, ő tényleg a szamóca, meg kincset ér, de ha így van, lehet ha nincs ekkora szerencsém, én most eszegethetném az epreim. Mert nekem ilyenekre sosem volt elég pénzem, ami nem is zavart korábban, jól megvoltam azzal, ami járt nekem, meg amim volt. Most is ez a helyzet, csak rossz lenne mondjuk Lewy nélkül. Nagyon rossz, nem tudom milyen, de legalább olyan, mintha Aranyhaj örökre a toronyban maradt volna, Némót hazaviszi Wendy, a 101 kiskutyából bundát csinál Szörnyella... és még tudnám folytatni.
- Maradhatunk is, de otthon is jó, ha a közelebbi a kényelmesebb, akkor csak menjünk ide. Mármint tükröződni? - néztem kicsit bután, mert nem tudtam elképzelni pontosan mire gondol. Nem volt bajom se ezzel a hellyel, az otthonnal se. Igazából nekem az is tetszett volna, ha csak megfoghatom a kezét és itt az utcán sétálunk pár kört. Nem mindig szeretek csak csücsülni és lenni, elég sokat csináltam például mikor Klara volt a pocimban és már a jóga se volt több csücsülős nyújtásnál. Kicsit hiányzik a kviddicses edzés és a táncis is, szerettem ugrálni és futni, most se tiltja senki, de nem lehetne sokáig mindent és akárhogyan. Én meg nem szeretek naponta nénit hívogatni ezt meg azt szabad-e. Amúgy is Lewy szokta vele megbeszélni.
- Te is csinálsz ábrákat? És azt miért nem láttam még soha? - pillogtam rá meglepetten, de amikor szépen mosolygott rám csak a szájam sarkába harapva néztem rá vissza. Azért persze bólogattam, hogy ezek mind nagyon jól és teljesítve hangzanak, de nagyobb dolog is menne biztos, ha szeretné. Nem tudom, írjak neki verset bal kézzel, nyaljam meg a nózim hegyét... vagy az övét. Bármi is.
- Neeem, még csak.. nem is elég - nagyon halkan súgtam a végét visszafojtva a kuncogást, hogy picit billegjen a popóm a megemelkedés után a zenére, de az ajkaim még mindig éppen csak az övéhez értek. - Akkor lehet még?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°

Oldalak: « 1 2 ... 54 ... 62 63 [64] 65 66 ... 74 ... 127 128 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek