A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=560681#post560681][b]William Eric Payne - 2016.01.04. 01:28[/b][/url]

Hihetetlen, hogy egyszer ez a pillanat is eljött, de mégis, le kell írnom. Nem vagyok olyan lelkiállapotban, hogy szívesen töltsem az időmet akár csak egy élő emberrel is. Egyszerűen nem akartam senkit magam köré. Anyám ezt megérti, két vállvonás után hagyta, hogy kiszenvedjem magam kedvemre, majd tudta, hogy úgyis előbújok és elmondom neki, hogy mi bánt. Valóban így lett. Megjelentem nála egyik este, elmeséltem, hogy mi volt Lucyvel, hogy gyakorlatilag egy hülyeség miatt mentünk szét, hogy a kapcsolatunk egyetlen veszekedést sem élt meg, és hiába akarom visszacsinálni, egyszerűen azt se tudom, hogy vissza lehet-e. Az az este más volt, mint eddig bármikor, és komolyan nem hittem, hogy tudunk mi ilyen őszintén beszélni egymással. Mármint mindig őszinték voltunk, de most olyan mély volt a beszélgetésünk, mint eddig soha. Nem is sejtettem, hogy ekkora élmény ezt átélni.
Aztán, amikor már minden kezdett pozitív irányba terelődni, akkor jött az újabb csapás, vagyis, hogy igenis karácsony utolsó napját töltsük együtt mind. Nem igazán akartam menni, sőt, még most is, miközben a bérelt ház felé haladunk, utálom az egészet. Nem szeretnék most nagycsaládi összeröffenést, főleg nem úgy, hogy nem csak mi, gyerekek vagyunk itt, hanem jönnek az anyáink is. A jó öreg Max úgy gondolja, milyen mókás is lesz az, ha majd hat felesége és kilenc gyermeke együtt ül le a vacsoraasztalhoz.
- Menjünk inkább haza.
Dörmögöm az orrom alatt, miközben elhajolok Ariana hógolyója elől. Hihetetlen, hogy nekem ehhez jó képet kell vágnom. Viszont ellenkezni nem ellenkezhetek, főleg mert az anyám már nyitja is az ajtót, amin túl még csak Edith és Milan, meg az anyukájuk integetnek felénk. Hohohó, de sok van még vissza ebből az egész cirkuszból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=562112#post562112][b]William Eric Payne - 2016.01.10. 14:21[/b][/url]

Szépen lassan gyűlik a család, mindenkivel váltok egy-két szót, nem igazán állok meg hosszan senkivel. Engedem Edithnek, hogy hozzámbújjon, majd teljesítem a kérését is, hogy körbepörgessem. Jól elvagyok a kölykökkel, de ez mindannyiunkra jellemző. Annak ellenére, hogy csak féltestvérek vagyunk, mégis megtaláljuk egymással a hangot, számíthatunk egymásra, és nem nézzük egymást komplett bolondnak, csak mert máshogy vélekedik valamiről. Ezt szeretem ebben a családban.
A feleségek hamar egy kupacba verődnek, és kezdenek el beszélgetni. Jóban vannak egymással mind, hiszen apánk egyik házassága sem csalással ért véget, és minden következővel csak a válása után ismerkedett meg. Jeannie, Ariana és Helena az asztalnál ülnek, sminkekről és mindenféle lányos dolgokról beszélgetve, amiket úgysem érthetek, Mariana, Edith, Milan és Christian a szőnyegen játszanak egymás anyukáitól kapott játékaikkal, így evidens, hogy Jason és én Travis felé orientálódjunk.
- Szerintetek miért olyan fontos, hogy itt legyünk?
Jason kérdésére csak vállat vonok, nézem, ahogy apánk köszönti a volt feleségeit, majd újra eltűnik, hogy pár perccel később egy szőke lánnyal térjen vissza.
- Na nézd mág Trav, úgy néz ki, apa feleséget hozott neked.
Van már Travisnek egy ilyesféle helyzete, ám úgy néz ki, az előző lány mégsem a megfelelő számára. Kár, pedig bírom, egész normális csaj. Az meg persze megint más, hogy elméletileg mindegyikünknek megvan a maga párja, sőt, Jason már másfél éve jegyben jár Annaval, aki cserediák volt náluk akkoriban. Idén a lány befejezi a tanulmányait, nyáron pedig el is veszi férjül a mi Jasonünket. Úgy tűnik, neki könnyen ment. Vigyorogva nézek az elsőszülöttre, majd apánk felé fordulok, aki megkocogtatja a poharát.
- Köszönöm, hogy eljöttetek mind. Szeretném bemutatni nektek Bridgetet, a menyasszonyomat.
Elképedek, ahogy szinte mindenki, még a kicsik is a szobában. Edith az első, aki megszólal a maga gyermeki ártatlanságában.
- Olyan, mint Barbie.
- Hány éves vagy?
A szőke nő kuncog az összehasonításon, majd Ariana húgom felé fordul, aki a kérdést intézte hozzá.
- Lassan huszonegy leszek.
- Az igen.
Jegyzem meg csendesen, miközben az én édes húgocskám tovább kérdezősködik. Sejtem én, hogy mi lesz ebből, de csak figyelem a jelenetet.
- Melyik hónapban?
- Decemberben.
- Az nem semmi. Apa addigra már apa volt.
Durcásan pillant anyára, nem mintha ő tehetne bármiről is, majd megfordulva a hármasunk felé, és azon belül is Travis felé.
- Kapsz egy hugicát még Trav.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=566345#post566345][b]William Eric Payne - 2016.01.24. 22:18[/b][/url]

A kérdésre, hogy hogyan bír Lucy elviselni, nem válaszolok. Hetek óta leginkább sehogy. Ezek szerint nem terjednek olyan jól a pletykák, én pedig valahogy nem igazán érzem úgy, hogy meg kéne osztanom itt mindenkivel a drámánkat. Hiszen van itt nagyobb dráma is. Például ez a nőci, aki vigyorog meg tekereg. Na vele még tuti lesz problémánk. Jas viszont csak vigyorog.
- Azt pletykálják, hogy Anna menyasszonyi ruhája méregdrága volt. Mivel anyagias, akkor is hozzám jönne, ha gyűlölne.
- És te erre vagy olyan nagyon büszke?
Teszem fel a kérdést, de láthatóan nem érdekli. Mondjuk lehet, hogy én is ilyen lennék, de most semmi kedvem ahhoz, hogy vigyorogjak, meg jó képet vágjak a dologhoz. Nem örülök neki, hogy ennyire hatással van rám a dolog, így inkább a családi drámát nézem. Nem meglepő, hogy az én húgaim azok, akik a legjobban kiakadtak, hiszen velünk volt a legtöbbet az apánk. Minden egyes újabb feleséget nehezen éltünk meg, pedig őket még kedveljük is. A legnehezebb akkor is mind közül Travis anyjának volt, hiszen ez a nő már az ötödik utána, és mindenkivel boldog volt, amíg tartott. Anyámra pillantok, aki csak összeszorítja a száját, majd Estelle-re, az utolsó feleségére, akinek az arcáról le lehet olvasni, hogy kedves volt férjét minimum bolondnak tartja.
- Az akkor is kevésbé gázabb.
Felesel Ariana is közben, majd karba font kezekkel fordul el. Ebből még lesz hiszti, ha jól tippelem nem is kevés. Travis közben remek és jogos kérdést intéz felénk, mire mindketten felhorkanunk, de Jason adja meg a választ.
- Nem fog szülni, amíg nincs rá oka.
Ajánlom neki, hogy ne is legyen, sőt, ez az egész nevetséges, nem hiszem el, hogy komolyan itt vagyunk, és ezt hallgatjuk.
- Aham, mi vagyunk.
Jegyzem meg az érkező Barbie babának, aki bepofátlankodott a kis beszélgetésünkbe. Gyanúsan méregetjük a nőcskét, ám mielőtt bárki megszólalhatna, Jason telefonja teszi, aki elnézést kér, és közli, hogy Anna keresi. Elsuttogok egy árulót, miközben ő vigyorogva elfordul, majd visszapillantok a nőre.
- Na és Bridgit, dolgozol vagy még tanulsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719955#post719955][b]William Eric Payne - 2018.04.08. 15:14[/b][/url]

Ha az asszony ismert és egy olyan helyre viszed, ami a második családját is szinte magában foglalja, akkor elveszíted. Egy ideig álltam mellette, és most én voltam a másik fél. Most nem az volt, hogy ő a gyógyító barátnője/menyasszonya, hanem én voltam a kviddicses barátja/vőlegénye. Mindenki, aki szembe jött velünk, és ismerte, megkérdezte, hogy miért nem játszik, és persze jött az a mantra, hogy nem akarjuk még elmondani, hogy babánk lesz, így a túlhajtásra fogjuk. Még, egy kicsit. Lassan úgyis felfedjük, és ami azt illeti én már a többiek előtt is azt hiszem elszóltam magam. Persze nem lett úgy lereagálva, ahogy hittem, hogy le lesz, szóval vagy nem értették az elszólásom, vagy csak nem mertek rákérdezni. Bár mondjuk ők pont nem olyanok. Lassan, de biztosan már látszik is, amikor Norina éppenséggel úgy öltözik, hogy a pocakja előtérbe kerüljön.
- Héééj, Zigi!
Igen, köszönjük, most már mindenki lát téged, el is nevetem magam a gondolatra. Mekkora menő vagyok ugye? Még beceneveink is vannak egymásnak. Felemelkedve csapok a mancsaiba, majd megpaskolom magam mellett a helyett.
- Norinát még lent faggatják, de felajánlotta, hogy feljöhetek, ha akarok. És én fel akartam jönni.
Van egy olyan sejtésem, hogy ő azt nem gondolta annyira komolyan, de én meg olyan lelkes voltam, hogy a következő pillanatban már fel is jöttem ide. Szegényem. Az a baj, hogy ha még egyszer el kell mesélnünk, hogy nem találkozunk eleget, és ezért nem játszik, majd mindenki látványosan rám néz, mintha én kényszerítettem volna a karrierje feladására, akkor elmondanám, hogy terhes. És igen, tudom, akkor továbbra is az én hibám lenne.
- Mi a helyzet? Minden rendben van? Játszol, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=722435#post722435][b]William Eric Payne - 2018.05.06. 11:08[/b][/url]

Sokan mondták már, hogy az igazi meghatódás nem csak akkor jön, amikor kimondod az igent, és rájössz, hogy ezzel vége a szabadságodnak, hanem, amikor meglátod a nőt fehérben. Az hiszem, igazuk van, ugyanis, ahogy Norina felbukkant az esküvőnkön, egyszerűen gyönyörűbb volt, mint eddig bármikor, pedig számomra évek óta a legszebb. A szabadság kérdése nem izgat amúgy, nem estem kétségbe, hogy most akkor itt mindennek vége, mivel évek óta véget vetettem mindenféle kalandozásnak. Nekem ő kell, azóta, hogy együtt próbáltunk tanulni a varázstanikra. Tanulni, ismerkedni, tanulósrandizni, majd végül könyvek nélkül, egymás társaságáért találkozni. Aztán most itt vagyunk, néhány nappal az esküvőnk után, úton a kisemberünkkel, boldogan. Határozottan fogom a kezét, és noha még csak páran vannak itt, mégis egy fél lépéssel előtte vagyok, és testemmel védem, nehogy a legkisebb baja is legyen. Az első gyerekem, és nagyon remélem, hogy nem az egyetlen.
- Így biztosan nem foglalják el a helyünket. Nincs kedvem verekedni. Meg aztán most még minden van a büfében, szabadon vásárolhatunk.
Nem kedvelem, amikor néznek rám, és semmi sincs, és amikor megkérdezem, hogy mi van, csak hebegnek. Pedig amúgy egész jól meg a dühkezelés, ahhoz képest, hogy milyen rossz kölyök voltam, egészen értelmes felnőtt lett belőlem, sőt, ha így haladok, akkor ma-holnap még doktorrá is válok. Szinte hihetetlen. És azt mondták a pályaalkalmasságin is, hogy nem nézek ki úgy, mint akinek kedve lenne valakibe beleállítani egy szikét. Szóval valamit csak tudhatok.
- Minden rendben?
Kérdezi a szakmabeli ugye, aki tudja, hogy minden rendben, de vannak pillanatok, amikor az apa felülkerekedik a dokin, és egészen biztos vagyok benne, hogy én leszek a legjobban pánikban, amikor a világra kíván jönni a lurkónk. De szeretem, ha megerősít, hogy minden rendben van. Nyugodtabbá válok.
- Itt kell bemennünk, és felfelé kell mennünk három sort. Sebby azt mondta, innen a legjobb a kilátás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=723256#post723256][b]William Eric Payne - 2018.05.15. 12:16[/b][/url]

- Pedig azt hittem, a macsókra buksz. Nem is értem, hogy mit keresel mellettem.
Emelem meg párszor a szemöldökömet. Dehogy bukik a macsókra, tudom én, hiszen akkor nem velem kavarogna már évek óta, hanem valamelyik kigyúrt kollégájával. Nem véletlenül Gizmo az egyik becenevem, olyan kis sudár legény volnék, vagy mifene, nem nagyon tapad meg rajtam az izom. Kellemetlen. De hát van egy nő, aki szeret, és elfogad így, és aki még gyermeket is szül nekem. Kérhetek ennél többet? Nem hiszem.
- Nem is láttál még verekedni.
Mondjuk leginkább azért nem, mert még nem látott minket Chris-szel huzamosabban együtt. Pedig emlékszem arra a nyárra, amikor eláztatta a telefonomat és megdobáltam kaviccsal. Éppen akkor kezdtek alakulni a dolgok Norinával, és nagyon akartam, hogy működjön, éppen ezért nagyon nem voltam jó kedvemben, amikor a kapcsolattartás legkönnyebb módja hiúsult meg egy pillanat alatt.
- Hihetetlenül erős a rúgása.
Simogatom meg a pocakját ott, ahol a mozgást érzem. Csak remélni merem, hogy tényleg nem okoz neki nagy fájdalmakat. Hihetetlen, hogy egészen odáig tudtam józanul gondolkozni, amíg az állapot személyessé nem vált. Hiába tanulja ezt az ember, és hiába jó benne, mert én eléggé jónak érzem magam benne, egyszerűen onnantól, hogy az én gyerekem rugdossa belülről az én feleségemet, és tényleg az én gyerekem, én csináltam meg minden, teljesen átalakul ez az egész. Azt hiszem, én leszek az, aki végigpánikolja ezt az egészet. De mondjuk nem is baj, a kismamának kell a nyugalom, nem a kispapának.
- Nem tudom, amikor beszéltünk még nem tudta, mit tesz ma. Viszont jobb lenne, ha tovább mennénk, mert olyan szép vagy ma, hogy vagy kviddicset nézünk, vagy nászutas tetteket teszünk.
Így kell megfogalmaznom, mert éppen egy kisebb gyereksereggel ellátott család halad el mellettünk. A szülőnek tippelt felnőttek egészen rendben vannak, működőképesnek tűnik a dolog.
- Gyere, keressük meg a helyünket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=723647#post723647][b]William Eric Payne - 2018.05.20. 22:19[/b][/url]

- Szóval azt mondod, hogy ha verekedésen kapnál, nem szeretnél? Soha többet nem viszlek el családi banzájra.
Persze nem gondolom komolyan, mert azért elviszem, nyilván, elvégre a feleségem, meg az a nő, aki ha feldobom a talpam, elviszi a Payne vagyon rám eső részét, de hát ott néha történnek dolgok. Chris, az én imádott és egyetlen drága öcsém tesz róla, hogy ne feledkezzünk el a jelenlétéről. Viszont ez most már csak nem tágítja el azon fogadalmától, hogy ő csak velem én csak vele. Előbb kellett volna minden testvéremmel találkoznia, de milyen szerencse, hogy a legtöbben külföldön élnek.
- Egy igazi kis vasgyúró lesz. Remélem kerek fejjel, nagy mosollyal és olyan kis húsos combokkal. Az egyik öcsém volt ilyen, tök vicces volt, mint agy michelin baba. Nem tudott egy csomó ideig megülni, mert folyton eldőlt. Bár mondjuk ez neked... hát... aucs.
Én is hasonló gyerek voltam, de nem annyira, mint Milan, a kis szumós. Azóta persze megnyúlt, de nagyon vicces képeink vannak róla, és alig várom, hogy egyszer azt mondja, megházasodik, már meg is van a videó az esküvőjére. Szegény kölyök, ugye.
- Csak próbált volna. Mondjuk örülök, hogy az esküvőt jól viselte, de hát muszáj volt, ő volt a tanúm.
Elég nehezen megy neki, de most igencsak kitett magáért, és imádtam minden egyes megnyilvánulását. Szeretem, mert olyan kis panda, és bevallom férfiasan, néha csak úgy ölelgetném. Ez nem hordoz magában semmit, egyszerűen csak Sebby ilyen.
- Azt hiszem, most megijesztettél. De tudod mit? Ha bepisilsz, majd rádöntök egy pohár teát.
Felelem az aggodalmára egész könnyedén és ijesztően komolyan, de mielőtt még válaszolhatna egy gyors puszit és pillarebegtetést küldök neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=724843#post724843][b]William Eric Payne - 2018.06.03. 18:51[/b][/url]

Asszonyka és Legjobbacska

- Azért nagyon remélem, hogy csak földön van csiga Sebastian, mert rengeteg pénzt tettem rátok, és ha bukom, akkor te viszed el az asszonyt szülni, mert én nem tudom majd kifizetni.
Jó, olyan sokat azért nem, mondogatom legalábbis magamnak, de az az igazság, hogy de. Rengeteg pénzt tettem fel arra, hogy ezek a nyünyük nekem győzelmet aratnak. Szóval így kell lennie.
- Örülök, hogy ide értél, és hogy ilyen jó helyről nézhetünk mindent. Most aztán a nőszemélynél is bevágódok.
Veregetem hátba hálásan, és egy kicsit rászorítok a vállára. Azért nem mertem még rákérdezni Norinánál, hogy mennyire éli meg ezt a részét vészesen, biztos furcsa neki, hogy ennyi idő után már nem sportolhat úgy, mint annak előtte. Azért remélem, ez most inkább pozitív, mint negatív élményként éri majd.
- Tudod, hogy nem leszel csöves. Azért vettünk akkora házat, hogy bárkit el tudjunk szállásolni. Ez a cseszekedés veled meg szívás, papám. De hát ha őket az esőerdők kiírtása teszi boldogabbá.
Vonom meg a vállam kicsit. Tudom, hogy azért itt nem csak erről van szó, de az ember sokkal elfogultabb az emberekkel, akik közel állnak hozzájuk, és most ki vagyok én, hogy nekiálljak kiosztani? Különben is, én sem vagyok különb, oda kell majd nagyon figyelni rám éles helyzetekben, mert túl gyorsan szökik az egekbe az adrenalinom.
- Höh, rááám?
Nézek kiskutya szemekkel a pandára, aztán az asszonyra, még hogy rám panasz. Hát olyan aranyos és kedves vagyok, mintha nem is lennék valódi. Kivéve, amikor nem, de hát ugyebár az ilyenkor mindig mellékessé válik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=724852#post724852][b]William Eric Payne - 2018.06.03. 19:17[/b][/url]

- Eléggé zavarba tudlak hozni még most is ugye? Meg felbosszantani, innen látszik, hogy tartós lesz a házasságunk.
Persze remélem, hogy nem csak innen, de azért ezek elég jó alapot nyújtanak a jövőre vonatkozóan. Mindig meglesz majd köztünk az a tűz, ami mozgásban tartja ezt az egészet.
- Ez igaz, bocsi fiam, girnyó leszel, és ha apádra hasonlítasz, akkor szőrös is.
Persze ez nem azt jelenti, hogy megszületik hosszú hajjal és szakállal, de tipikusan én vagyok az az ember, aki ha babapofit is varázsol magának, akkor félre már borostás. Valahogy nagyon jó képességként megörököltem a szőrösödést. De hát Norina tudta, és mégis úgy döntött, hogy kockáztat, így innen már nem nagyon van visszaút, ha a gyerek is erre a sorsra jut, az igazából az anyja hibája lesz, nem az enyém.
- Egy nagyon csinos elefántlábpár. Amúgy nem is nehezek például.
Ami nem teljesen igaz, de képes vagyok áldozatot hozni annak érdekében, hogy a nejemnek kényelmes legyen. Sokszor ülünk így, már hozzászoktam, és már tudom azt is, hogy az tesz neki jót ilyenkor, ha kicsit simogatom őket.
- Képzeld el, amikor ez mind elmúlik majd, akkor jön a depi, mert rájössz, hogy mennyi mindent megcsináltam helyetted, és milyen jó volt, amikor azt mondhattad, hogy sajog a lábad.
Ez persze nem igaz, de hát most mondjam azt neki, hogy még hosszú az út a kényelemig? Pedig ez az igazság sajnos, hónapjaink vannak még addig, míg a fiúnk megszületik, és addig bizony csak nagyobb és fájdalmasabb lesz minden. De szeretném, ha nem érezné ezt, ha nem félne a következő héttől vagy hónaptól.
- Szerintem gyönyörű vagy, és be fog jönni a tipped a végeredményt illetően, így megérte a két babakocsi árát feltenni.