36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 66 ... 74 75 [76] 77 78 ... 86 ... 127 128 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 19. 09:33 | Link

Miss Payne
Lehettél volna a nagy szerelmem,
de másként hozta az élet


Nézem, ahogy az ujjai között forgatja a gyűrűt, majd végül megteszi, és felhúzza. Tökéletesen illik az ujjára, és valóban, ahogy elhelyezkedik az amúgy igazán csodálatos példány az ujján, kattan a zár, és feltárul a szabadságunkhoz vezető út. Elmenekülhetnénk, de nem, nekünk ezt most meg kell oldanunk. Ariana kiszalad, én pedig egyre inkább érzem, hogy eluralkodik rajtam a pánik, holott már van kijárat, már nem érzem azt, hogy bezártak, már nem kellene rettegnem. Azt hiszem, a klausztrofóbiám nem a zárt szobától van már, hanem a gyűrűtől, ami az ujján van. Nem akarok benne lenni. És nem azért, mert gyűlölném őt, hanem mert egyszerűen nekünk nem hiszem, hogy valaha is működne már az a bizonyos együtt. Viszont nem fogom cserben hagyni, az nem én lennék.
- Add!
Ahogy visszaér a vasért nyúlok, felpattanva feszegetni kezdem a zárat. Nem érdekel, hogy mekkora kárt teszek benne. Sejthette, hogy nem törődünk ebbe bele olyan könnyen.
- Mit akartál elmondani az előbb?
Az agyam egy hátsó szegletében megvan még az, hogy belekezdett valamibe, csak én a gyűrűvel megzavartam. El akart mondani valamit. Talán azt, hogy miért? Hogy miért hagyott el annak idején, amikor én úgy éreztem, hogy az egész kapcsolatunkban éppen a legszerelmesebbek vagyunk? Jó lenne, ha elmondaná, engem is érdekel, kifejezetten. Közben azért sikerül a felfeszítés egy éles, csattanó hang kíséretében a fiók kinyílik, és benne egy kupac papír pihen. Gyorsan kikapom őket, bele se gondolva, hogy mi van, ha meg van átkozva és az asztalra dobom őket.
- Levelek? Ezen mit titkol az ember?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 19. 16:46 | Link

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

Hallom a nevetést, ám hangjából mégsem az a vidám csengés hangzik ki, mint aminek egy ilyen szituációban kellene. Végül csend. Majdnem óráknak érzem, amíg nem válaszol, ám amikor megteszi az sem nyeri el tetszésem, valami nem stimmel, így a púder koktélruhában cammogok ki mezítláb a másik próbafülkéhez. Hallom a tüsszentést, zokszó nélkül nyitok be a fülkébe. Aggódó tekintetemet jártatom a ruha és Kori arca között, végül megállapodok csak az arcán. Szemei vörösek, első könnyek lepik el tekintetét. Óvatosan közelebb lépek, hogy szemébe tudjak nézni.
- Mi a baj, édesem? - simítom meg a karját, biztatóan rámosolygok. A fekete ruha csodálatosan áll rajta, bár van egy sejtésem miért nem szeret fekete ruhát hordani. Mintha ráöntötték volna, a csipke olyan lágyan simul rá vállára és combjaira, hogy simán leszbikus lennék miatta, de ez nyilván nem közlöm vele. Szépen lennénk, a sírás határán áll én meg megmondom neki, hogy miatta simán leszbikus lennék, főleg ha ebben a ruhában jelenik meg valahol. A fotel felé terelem, ahova leültetem, majd kirohanok a fülkéből.
- Hozzon egy pohár vizet - kérem az ott dolgozó lányt és már ott sem vagyok. Sietek vissza Korihoz, bár fogalmam sincs, hogy mit fog mondani, mi válthatta ki belőle ezt most. Ha kiderül, nekem legalább higgadtnak kell maradnom, hogy tudja mellette vagyok, támogatom, és segítek neki ott, ahol csak tudok. Nem volt ez a múltban sem másképp, de most valahogy mélyebb a dolog. Hiába nem láttuk egymást évekig, kettőnket összekapcsol vezetéknevének eredeti tulajdonosa, és ezt egyikünk sem tagadhatja le. Engem is megviselt halála, ám nekem könnyebb volt feldolgoznom, mint neki. Kori szerelmes volt, és ennél szörnyűbb elválás nincs.
Ismét benyitok a fülkébe, leülök a fotel karfájára, türelmesen tekintek le Korira.
- Tudod, hogy nyugodtan elmondhatod - simítom meg a haját, hiszen érezteti is szeretném vele, hogy valóban mellette állok, akármi legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. január 19. 17:46 | Link

Ophelia Carolina Brown


Az egész olyan váratlanul rohamozott meg, hogy nem tudok semmit sem tenni. Csak tompán érzékelem, ahogy Ophelia megjelenik, leültet, eltűnik, visszajön. Én pedig akkor, amikor azt mondja, nyugodtan elmondhatom, elsírom magam. Sosem sírok senki előtt, de most nem számít semmi, csak az, hogy felszakadjon ez a sok minden. Eddig jól kezeltem, mert ki voltam bukva anyámra, hogy mennyire rögeszmés és tapintatlan, de jelenleg nincs min kiakadnom, hiszen minden tökéletes. Minden, kivéve a fekete ruhát.
Nem tudok beszélni, mert nem tudom abbahagyni a sírást, a táskám után nyúlok, az ölembe fektetve veszek elő belőle zsebkendőt és a határidőnaplómat. Először az utóbbival foglalkozom, a zsebkendőt épp csak az orrom elé teszem. Fellapozom a mai napot, és átnyújtom Opheliának, aki láthatja, hogy a mai nap mellett egy nagy B betű egy kereszt egy dombon és a 2922-es szám helyezkedik el, ami pontosan nyolc évnek felel meg. Miközben a napló Opheliánál van, megpróbálom legalább kicsit rendbe szedni magam. Kifújom az orrom, és megtörlöm a szemem, bár utóbbit feleslegesen teszem, hiszen még mindig folynak a könnyeim. Hálásan pillantok fel a lányra, aki zavart arccal nyújtja át nekem a vizet. Remélem, csak annyit hisz, hogy valami hülye tyúk vagyok, aki most jött rá, hogy túl szélesek a combjaim még feketében is, és már nem tudott időpontot egyeztetni erre a hétre az orvosával. Szeretném, hogy azt gondolja, ennyi csak a probléma.
- A temetés.
Nem a halála, nem. Balázs karácsonykor halt meg, az első napján. Aznap, amikor anyám elvárta volna, hogy elmenjünk hozzá vacsorára. Amikor kifizettette velünk, vagyis akkor már csak velem a vacsorarészünket.
- Sajnálom, én nem akartam. Azt hittem, meg tudom csinálni. Ez a ruha, Ophelia, tökéletes.
Tényleg az. Annyira csodálatos, és annyira gyönyörű. Más színben elképzelni se tudnám. Nincs szívem itt hagyni, szükségem van rá, úgy érzem.
- Meg fogom venni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2019. január 20. 18:50 | Link

Excalidíció

North elképzelései elég merészek. Az egyetlen szerencséje, hogy a reflexeim viszonylag jók, így bár elugrani nincs időm, azért sikerül úgy talajt érni, hogy ma már ne essen bennem több kár. Aztán ahogy szétnézek egy kissé meghűl bennem a vér, mert azért ez a víz... Furcsa érzés jár át, amilyet már régen nem éreztem, a bugyborékolás és a kiemelkedő alak sem sokat segít. A patkány viszont határozottan megindul felé, én is teszek két bizonytalan lépést, aztán meggondolom magam. Megrázom a fejem, és jól megdorgálom magam, hogy kötődök egy rühes döghöz, ami még meg is harapott és elnémított. Nagyot sóhajtok, legyintek egyet és leülök a földre. Kavicsokat lenne kedvem dobálni a vízbe. Azonban megszólal újra a tó asszonya, és hirtelen megint minden olyan más lesz. Eszembe jut a sok legenda, az összes létező leírás, amit olvastam, és kedvem lenne Scarra kiabálni, hogy ne siessen annyira, hiszen veszélyes is lehet ez a móka, de hang továbbra sem jön ki a torkomon és gyorsaság ide vagy oda, mire felállok, már a habokba is veti magát.
Northra majd a többiekre pillantok, hogy őt mit gondolnak? Biztosak-e benne, hogy ez jó ötlet. Teszek ismét pár lépést a víz felé, de valami talán a meleg... talán a gondolat, hogy árthat az is, ha én is belelépek, megakadályoz. Így csak idegesen toporgok, és remélem, hogy a lány karddal vagy nélküle, de épen tér vissza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. január 22. 01:07 | Link


január 19. ¤ Innsbruck, Ausztria ¤ outfitElla


A hideg idő ellenére én már két hete pontosan megterveztem, illetve hát mindenkinek megmondtam, hogy nem annyira szeretnék szülinapi ajándékot, hanem majd ezen a hétvégén elmenni arra a bizonyos kiállításra....és esetleg ott bevásárolni. Nem mondom, hogy szükségem volt pénzre, mert még elég jól kijöttem a magaméból, de azért úgy gondoltam senkinek se kell rám nagyot költeni, ha majd összeteszik a belépőm árát. Én meg majd Gabe-ét, mert egyedül nem megyek. Ennek ellenére lettek belépők is, meg még mellé ez z. Kaptam még egy pacit, most egy feketét a fehér színű mellé, meg még egy nagy doboz kristálykrétát, amit imádok. Ezt el is akartam vinni Celnek megmutatni, de még nem volt rá időm, majd holnap, vagy ha esetleg ha hazaértünk fáradt leszek, akkor jövő héten. Nem szaladnak el a dolgaim.
- Indulhatunk? Bubu kapott kajcsit? Biztos nem baj hogy ide megyünk? - kérdeztem végül kicsit harapdálva a számat. Párszor már ettől is fájt  a buksim. Nem szívesen mászkálnék ilyen messze egyedül, de ha nem akarna köveket lesni, hát majd kitalálok valamit. Gondolom. De nem annyira hagyott magamra eddig sem, ez meg jól esett.
Szépen összepakoltam a karácsonyra magamtól kapott hátimba mindent, ami fontos, a tértágító miatt, ami volt rajta olyan nehéz volt, hogy csak na, de kemény vagyok, mint Tarzannak lehet a lábikója, amennyit köveken ugrál.
Nem tudtam aludni, már tegnap sem, folyton csak vártam, meg örültem, meg görcsben volt a pocim és szerintem már az agyára mentem Gabenek is, de nem mondott rosszat, ez rendes volt tőle, szóval nagy nehezen, én kicsit álmosan neki is indultunk Ausztiának és az egésznek. Amúgy is imádok kirándulni, szóval ez mindenhogy is tetszett. A kezem Gabe kezébe tettem jól meg is szorítva, miközben még a varázsvonat ablakán nézegettem ki. Már nemsokára ott vagyunk.
- A sárgánál kell kezdeni, ha lehet, azt mindenképpen meg akarom nézni, meg a lilát. Meg azt, ahol a csiszolt gyémántok vannak, azt mesélték, hogy van egy ilyen tiara is, ami teljesen abból van. Semmi váz, csak a kövek - magyaráztam hol rá nézve, hol ki az ablakon még.
Utoljára módosította:Wittner Stella, 2019. január 22. 01:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2019. január 22. 22:01 | Link


Keve 2.0 | Az izé háza előtt | Majd-nem Grace


Akkor és ott egy pillanatra Max elgondolkozott. A tényen, hogy talán a majdnem német szavainak lehet egy egészen csepp igazságtartalma. Mert tudta, milyen az, mikor szerelmes vagy és mindent képes lennél feláldozni azért, hogy a párod boldog legyen. De egyetlen kósza pillanat volt ez, nem több, amit ha az ember nem figyelt eléggé, el is szalaszthatott Maxi - Keve - arcán.
- Nem is tudom, mondjuk lehet, hogy vannak sejtéseim, az egymás iránt tanúsított hozzáállás alapján, hogy mire is számítsak?! - Nem volt. Maxnak sejtelme sem volt róla, hogy mennyire félreismerte az angol nőt, mert míg ő utálkozott rajta, az csak értetlenül állt a helyzet előtt és szerette volna megérteni, mit vétett. Sikertelenül.
Keve teljesen taccson volt, nem értette és nem is akarta érteni, hogy Max miért nem képes az életével megbékélni. Valahol a német sem teljesen értette, csak helyére reccsentette az orrát, majd szipogva nézett az órájára. Lejárt az ideje, már csak percek kérdése volt, hogy elkezdjen visszaváltozni, ő pedig azt nem itt akarta megvárni.
- Akkor kelljen ez. A teamben találkozunk - szusszant még fel rosszallóan a kevekopi, mielőtt egy rosszalló pillantással kifelé indult volna innen. Nem volt mit mondania, úgysem tudott mit kezdeni a helyzettel. Háborút vesztett.


//Endeeee//
Utoljára módosította:Maximillian Liebhart, 2019. január 22. 22:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. január 23. 04:39 | Link


Gabe 🎯 Január 19 🎯 At least we're not with your family...


Alle Anfang ist schwer. Már vagy harmadszor kérdezed meg tőlem, Bubu kapott-e enni, a belső hangom pedig ordítani akar, hogy IGEN, KAPOTT. De higgadt vagyok és csak egy apró mosollyal bólintok. Mert ezt érdemled, Stella, én türelmes és megértő pasid leszek, ha tetszik, ha nem.   
- Biztos nem baj, ha baj lenne, közölném, hogy menj Cellel, vagy valakivel, aki jobban érdekelt a kövekben. - De nem teszem. Mert továbbra sem szeretnék a lelkébe gázolni és ez így van jól. Nem hiányzik, hogy sírjon, vagy hogy rossz kedve legyen és még jöjjön is egy egész kommandós osztag, hogy a fejemet vegyék, amiért bántottam Stellát.
- Szerintem lassan sérvet kapsz attól a táskától - jegyzem meg, az állammal a hátizsák felé bökve, de nem ajánlom fel, hogy viszem. Az ő cucca, ő tartozik felelősséggel érte, ha túl sok, még most jusson eszébe, hogy ezt nem fogja végigcipelni.
Azt hiszem, talán azért nem is bánom, hogy megyünk, mert tényleg nagyon rá van már pörögve az indulásra. Tegnap este óta alig aludt és folyamatosan zizeg, meg csacsog, ami édes, de néha már majdnem azt érzem, hogy fárasztó és ez nekem sok lesz. Aztán rájövök, hogy jó ez így.
Megszorítja a kezem, mire finoman visszaszorítok, a szemeim csukva tartva. Fáradt vagyok, ő se aludt, így én se sokat és még a hivatalban is nagy dolgok történtek. Egy éra zárult le azzal, hogy zaklatás vádjával kib.szattam Mártit. Shame on me. Szívesen emberiség.
- Nem mindent akarsz megnézni? Túl rövid az idő, vagy hm? Nem értem, ha már ott vagyunk, miért ne néznénk meg mindent? - pillantok rá értetlenül, vagy a fáradtság teszi, vagy illogikus, amit mond. Még nem tudom eldönteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. január 23. 13:28 | Link


január 19. ¤ Innsbruck, Ausztria ¤ outfitElla


Kicsit furcsán éreztem magam Gabetől. Még mindig fura volt, mikor nem tudtam eldönteni, hogy azért mosolyog, mert akar, vagy azért, mert kell, vagy szimplán valami teljesen más. Nem is nagyon figyeltem már oda mit beszélek, azzal voltam elfoglalva, hogy ami kellhet minden a táskámba legyen zsúfolva, és volt mit. Alapvetően nem vittem a fél házat, de azért ezt a táskát nem erre az utamra tervezték, pedig imádtam. De végül készen voltam, minden is, az meg a hátamon és ennyi.
- Rendben - sóhajtottam, azt hiszem kicsit olyan könnyedén is, mert nem hiszem, hogy Gabe hazudna nekem. Miért tenné? Nem gondolnám, hogy azt érdemlem, nem szoktam neki, és akinek nem füllentünk, az velünk sem teszi, igaz? Szóval nem lehet itt gond. - Nem fog megártani, úgyis kettővel több sajtburgert ettem a héten, mint múlthéten.
Nekem teljesen logikusnak is tűnt, ha majd ma sokat pattogok, meg még cipekedek is, az jót tesz. Mondjuk ha őszinte kell legyek, olyan lesz ez, mint mikor elkísértem Dávidot kirándulni. Egész nap uuu meg vuuu, aztán én aludtam el elsőre és én keltem legkésőbb. Fejlődő szervezetem van meg ilyenek, ne hibáztassatok! Közben tényleg menetre készen álltam és örültem is, hogy végre eljött a hétvége, így nagyon nagy mosollyal vágtam neki az idő ellenére. Nem lesz nagy kedvencem idéntől se a hideg, de el kell valahogy viselni. Megigazgattam a kabátom, be is gomboltam szépen, majd a csizmám szárát felhúztam rendesen, hogy arra se legyen több gond.
Aztán csak teltek a percek, elszaladt egy fél óra, aztán még egy, én meg csak a vállának dőlve bámészkodtam. Nem éreztem most álmosnak magam, de őt azért hagytam, mert tudom, hogy eléggé felvertem éjjel is a mindennel, meg hogy öt percenként elmeséltem valamit. Lehet van abban valami, hogy idegesítő vagyok. Duh.
- De. Szeretnék, de a drágaköveket meg se tudom számosítani, vagy hogy mondják, a kristályokból meg több, mint négyezer féle van. És majdnem mindenből lesz! Ez rengeteg idő... - Azt hiszem a végére egészen fennakadtam ezen. Ennyi mindenre elég lehet egy nap? Fogalmam sincs, de mindig jó, ha van biztonsági terv, vagy egy fontossági sorrend. - Vannak, amiket még soha, sehol nem láttam és arról nem szeretnék lemaradni - mondtam, miközben elengedtem kicsit a kezét, de csak hogy a táskámból kiszabadítsam, amit neki hoztam. Szóval a termoszt kivéve pattintottam be a tetejét, így egyből érződött a kávé illata.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 24. 11:41 | Link

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

Minden olyan gyorsan lett remekből szar, hogy szinte fel sem fogom. Az egyik pillanatban Kori mutogatja nekem csillogó szemekkel a legtökéletesebb ruhát, amit valaha láttam, a következőben pedig sírdogálva kortyolgatja a vizet, amit a lány hozott neki. Oké a sírdogálva enyhe kifejezés, mert a nő zokog mellettem és fogalmam sincs mit tehetnék vagy mit mondhatnék, így csak bátorítóan megszorítom a vállát egy pillanat erejéig, amíg ki nem mondja azt az egy szót. Valóban ma van az évfordulója annak, hogy meghalt, el is felejtettem. Nekem valahogy - ezek szerint - könnyebben sikerült túltennem magam ezen, mint Korinak valaha menne. Csak az járt a fejemben abban az időben, hogy neki így a legkönnyebb, legalább nem szenved, nekem pedig mindig az a mosolygós és kedves srác villan be az agyamba, mint amilyen a dolgok rosszabbra fordulása előtt volt. Mert hogy mindig kedves volt, megértő és mosolygós. Mindenkinek ott segített ahol tudott, Kori pedig nem véletlen szerelmesedett bele az egyetlen olyan srácba, akkor, az iskolából, aki a megtestesült tökéletesség volt.
Haloványan elmosolyodom, miközben letérdelek Kori elé. Gyengéden megfogom egyik kezét, majd tekintetét keresem. Mutatóujjammal letörlök egy könnycseppet kipirosodott arcáról.
- Gondolj arra, hogy neki már sokkal jobb - mosolyodom el őszintén. - És te sem felejted el soha, mert itt van - mutatok halántékára először, remélve, hogy érti a célzást, miszerint milyen jó emlék marad. - És itt - mutatóujjam lejjebb vándorol, mellkasa előtt állapodik meg. Hogy sablonszöveg? De még mennyire! Bevált? Nagyon is. Érzem, ahogy Kori légzése lassan megnyugszik, felállok előle, hogy ne legyek benne túlontúl az intimszférájában, majd kezeim közé fogom a ruhát.
- Nem lenne más választásod - vonom meg vállam, ahogy a tükör előtt magam elé tartom a ruhát. - Ha te nem is, de én tutira megvettem volna neked - óvatosan sandítok az immár mögöttem ülő nőre a tükörből. Ismételten elmosolyodom, biztatóan tekintek Korira. Hirtelen ötlettől vezérelve kapom fel a ruhákat, amiket biztosan megvesz, majd rohanok át a saját fülkémbe, hogy megtegyem ugyanezt.
A fülke előtt várok Korira, kezeim tele vannak ruhákkal, de nem bánom. Boldog mosoly sejlik fel ajkaimon.
- Gyere - intek fejemmel a kijárat felé. - Meghívlak egy kávéra és egy pöpec olasz sütire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. január 24. 19:46 | Link

Ophelia Carolina Brown


Halványan elmosolyodom arra, amikor megérinti a homlokomat. Mindig és örökké. Sosem felejtem el őt, mindig emlékezni fogok Balázsra. Egy valamit nem teszek meg azonban soha, nem gondolok bele abba, hogy mi lenne akkor, ha még ma is élne. És ez nem azért van, mert találkoztam egy olyan férfival, mint Jack, aki egyre jobban elhatalmasodik az elmém felett, az igazság az, hogy sosem tettem. Sosem gondoltam arra, hogy hol tartanánk most, hogy melyikünk akarna előbb gyereket, vagy, hogy mit dolgoznánk, ha együtt élnénk, ha élne. Szeretem az életem, leszámítja a december 25-ét és a mai napot. Ha ezt a kettőt nem számoljuk, illetve, ha anyám időnként megjelenő csesztetését arra, hogy változtassam vissza a családnevem, jól vagyok. Boldog, kíváncsi, egészséges, minden téren, ahol az ember egészséges lehet. Két napon élek a múltban, és idén, azóta most először, a második napon nevettem, vásároltam, élveztem az életet. Sosem fogom elengedni Balázst, sosem lesz az életem nélküle teljes. Imádni fogom őt örökre. De talán felnőttem és megértem arra, hogy egy kicsit másabb legyek, mint amilyen eddig voltam.
- Imádom ezt a ruhát.
Vallom be csendesen, és bár még mindig folynak a könnyeim, már nevetek is. Hihetetlen nő ez az Ophelia. Hihetetlen. Fogalmam sincs, hogy mi hogy nem lettünk jóba gyerekként, hiszen Balázs mind a kettőnk életében komoly szerepet játszott. Mi ott voltunk vele, de valahogy sosem egy időben. Nézem, ahogy kilép, és gyorsan visszaöltözöm. Minden ruha tökéletes, mindegyiket meg akarom venni. Elvégre a vásárlás a legjobb terápia, és sosem lehet elég ruha a szekrényemben. Kilépve már én is olyan vagyok, mint előtte, persze a szemem árulkodik, de minden más rendben van. Kellett nekem már durva buli után szerződéskötésre menni, és úgy tárgyalni, mint aki nem döntött le két üveg pezsgőt meg némi vodkaszódát a torkán.
- Legyen két süti, és cserébe elmesélek neked egy vicces esetet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 27. 10:57 | Link

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

Valahogy engem a halál vagy az elmúlás gondolata sosem viselt meg. Sárkányok között nőttem fel, ha úgy vesszük, így nem egyszer megtapasztaltam a halál ízét. Sosem tartoztam azok közé, akik félően tekinthetnek a hátuk mögé, mert bármikor jöhet a kaszás a seggedben. Valahogy engem nem visel meg a gondolat, hogy elmúlhatok. Ez az élet rendje, egy velejárója. Valaki idő előtt megy el, valaki még százharminc év múltán sem, pedig mindenki annak örülne a legjobban, de ha már így alakult, ne élvezzük ki?
- Helyes – biccentek egyet már a fülke elől. Kori megadóan követ, aminek nagyon örülök jelen pillanatban, hiszen a semmiből tört rá a gyász azon formája, amit én meg sem érhetek. Belepillantva a két fülke közti tükörbe, egy megadó mosollyal konstatálom, hogy a púder színű ruha rajtam maradt. Simán kisétáltam volna az üzletből ebben is, nem arról van szó, de csak-csak illene kifizetni.
- Na, mindjárt jövök. Nagyobb volt a lendületem, mint az agyam – lepakolok mindent a kis puffra, amik a fülkék előtt helyezkednek el, majd visszalépek a sajátomba. Az ajtót nyitva hagyom, nem törődve semmivel kezdem el levenni a ruhát, majd felhúzni a sajátomat. A kupacra dobom a púderszínűt, majd eredeti öltözetemben kilépek a próbafülkéből. Ismét felnyalábolom a rengeteg ruhát, majd kérdés nélkül indulok meg a pénztár felé. A kislány már hatalmas mosollyal vár minket, amint meglátja a ruhamennyiséget kezemben. Milyen kis hamis.
- Mindegyik mehet egy szatyorba, a számlát a címemre küldjék ki – türelmesen megvárom, amíg a kislány előkeresi a - mára már igen vaskos - könyvet, amiben a törzsvásárlók neve szépen, sorban fel van írva. – Ophelia C. Brown – mutatok az első oldal legaljára, és ahogy látom a tulajdonos már át is írta a címem. Helyes, legalább ezzel sem kell többet bajlódni, mint amennyit megérdemel. Csak biccentek egyet a lány felé, elveszem tőle a szatyrot, majd Korira pillantok.
- Legyen minden sütiből egy, és én is elmesélem a volt férjemet – forgatom meg szemeimet mosolyogva. Valahogy most úgy érzem, hogyha Korinak elmondom a dolgot, akkor az én lelkem is megkönnyebbül kicsit. Szar húzás volt tőlem, de az ok talán kicsit megengedi, hogy ne tartsam magam hibásnak. Az előtte lévő időszakról meg simán nem szeretnék beszélni. Túl fájó még mindig, túl érzékenypont, hiába jött be a képbe Arie. A kedves mosolyával, férfias hangjával, humorával, és minden egyéb képességével.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. január 30. 12:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2019. január 29. 17:59 | Link

Visszaérkezés


Először Scar tűnik el a habok között. A víz csendessé válik és sötétté, az idő pedig csak telik. Már gyanakodni lehet, hogy baj van, semmi sem jelzi a közeledő lányt, a sikerét vagy a kudarcát. Ennek legelőször North ad hangot, aki már amúgy is fel és le sétált a parton az elmenetel óta. Nem pihen, csak fel és le, fel és le, jojózhatnak tőle a szemek, záporozhatnak rá a csúnya felszólítások arra, hogy satufék legyen, folytatja oroszlánjárását a sötét tóra meredve.
Nagyjából a tizedik perc körül áll meg és szólal fel. Utána akar menni. Nem izgatja se ing se nadrág a parthoz sétál és felkészül. Ám a rémület görcsbe rántja gyomrát, lábát pedig a homokos parthoz szegezi. Még szerencse, hogy a csapatban van egy kedves buzdító lélek, Denis személyében, aki segít megtenni az első lépést egy határozott faron rúgással.
North elsüllyed a vízben, a habok még egy ideig bukkadoznak ahol csapkodott percekkel ezelőtt, aztán újra hosszú öt vagy hat perces szünet következik.
Talán már újabb emberen gondolkodik a csapat, mikor végre valami elkezd pezsegni, aztán megjelenik North feje. Kiköp oldalra majd mély levegő után kap. Zaklatottnak tűnik, s okát hamarosan a többiek is láthatják mikor Scat feje is előbukkan. A lány nincs eszméleténél, ez rongyhoz hasonló tehetetlen testéről tökéletesen lerí.
Gyorsan haladnak kifelé, North lába sekélyebb részt érint, innentől ölben viszi tovább a lányt, aztán mikor térdénél gomolyok a víz a barlangot hirtelen vérfagyasztó üvöltés tölti be. Nagyon magas a hang, mintha a füleket akarná süketté tenni, s valami nagy sebességgel megindul Northék felé. Nem látszódik belőle sok, csak a hab ami körülötte csapkod  s a hang vele együtt közeledik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2019. január 31. 01:44 | Link

Ezra
Killarney rezervátum, Írország | február 2.
~ a ruha


Írország ma meghazudtolta önmagát, ahogy a napsütés erősen kitartott és leküzdötte a felhőket, nem esett az eső és még a szél is elviselhetően lengedezett. Nincs több öt vagy hat foknál, de azt hiszem rosszabbat is láttam már. A kezeim így is kicsit kipirosodva csúsztak a zsebembe, ahogy a hopp-állomást elhagyva egyből egy taxi várt minket kint. Nem telt többe az út húsz percnél, de a tekintetem le sem tudtam venni a tájról. szeretek itt lenni, itthon. Akárhova is keveredtem el, ez mindig kicsit nagyobbat dobbant a szívemen. Remélem, hogy egyszer egy picit Lia is megél majd ebből.
- Látod ott, a hegy ormától délre. Onnantól kezdődik - mutattam az ujjammal a távolba, ahogy a hideg ablakra tapadt az. Mosolyogtam, de azt hiszem egész nap, jobban feldobott az egész, mint vártam. Szerettem a munkám rezervátumokba eső részét és mindig jó kapcsolatot ápoltam a munkatársaimmal, így mikor kértem egy kis szívességet, nagyon segítőkészek voltak. Mondjuk úgy, ma a kulisszák között nézelődhetünk egy kicsit. A Killerney Nemzeti park a muglik által tízezer hektár körül ismeretes, ám ennek majdnem kétszerese valóban, de ők azt a felét nem ismerik, az egyik legjobban rejtett és legbiztonságosabb keltető és nevelő hely.
- Láttál már valaha sárkányt testközelből? Nem betekintőn, vagy a védőüvegen keresztül, hanem úgy igazán? - kérdeztem felé is fordulva, hogy aztán mikor megállt az autó a válasza után ki is szálljak és bevárva elinduljunk be. - Szólj nyugodtan, ha majd sok, mármint... mikor így már nagyon, amiket mondok. Néha előfordul...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Neffry Ezra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 66
Írta: 2019. január 31. 02:41 | Link

Emma
rawr again | február 2
#messra


Nem sokat szoktam lelépni otthonról, ha nem vesszük ezt az egész Hawaii dolgot. Próbáltam itt lenni a családomnak és azt úgy elég nehéz, ha a világ másik felén tartózkodsz. Nem?
De ma volt bébiszitterünk - Mármint komolyan, Emma nagyon fura, nem tudom milyen rokona megjelent és??  Most vele van Lia? Nem is teljesen értem -, szóval ki lehetett mozdulni, mert Dávid Bognával volt Pesten, Stella pedig Gabe-el ment el valami disneys cuccra. Szóval bűntudat nélkül ültem a taxiban.
- Máris? Azt hittem, sokkal messzebb van - hajoltam kicsit felé, hogy jobban kilássak, mielőtt még kicsit elvigyorodtam volna, a karom átdobva a vállán.
Tetszett, hogy Emma valamivel kapcsolatban ennyire lelkes és tényleg nincs min aggódni, elég ritkán volt ilyesmire alkalom. Ha láttam volna sárkányt közeről is hazudtam volna.
- Nem, tudod, csak t-rexszekkel találkoztam, de abból is leginkább eggyel - nevettem fel, megvonva a vállam. - Nem, nekem tetszik, hogy ennyire lelkes vagy. Szóval itt pontosan milyen fajta sárkányok is vannak? Telivérek, ugye?
Nem vallanám magam egy sárkány szakértőnek, de szépek voltak és valamennyit mindenki tanul róluk, mert az általános műveltség részei.
Utoljára módosította:Neffry Ezra, 2019. január 31. 03:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I'm the sex-ed teacher in the bk. Get over it!
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2019. január 31. 03:20 | Link

Ezra
Killarney rezervátum, Írország | február 2.
~ a ruha


Pár évvel ezelőtt biztos rossz anyának éreztem volna magam, ha csak pár órára is magára hagyom a kislányom, de itt voltunk pár hónappal azelőtt, hogy iskolát kezdene és a saját bácsikájával van. Ha ez nem életbiztosítás, akkor semmi. Nem mellesleg bízta Arthurban, mert tudja, hogy mi lesz vele, ha gond van. Cass helyettem is odalép, én sosem voltam agresszív, aztán sárkányok közé mentem dolgozni, volt egy elég negatív szakasza az életemnek és nagyon anyuka is vagyok. Nem ígérnék semmit leginkább.
- Nem, szerencsére szerencsés az elhelyezkedése a kis hivatalnak - jegyeztem meg, ahogy még kicsit a tájat néztem, mielőtt hátradőltem volna vissza az ülésen. Éreztem a kezét kicsit szélesebben is görbült az ajkam felfelé, ahogy felé fordultam még el is biccentve a fejem oldalra. Tényleg érdekelt, hogyan áll az egészhez, mert bár nekem az életem részei, amolyan szeretett szenvedély, sokakat ennyire nem köt le.
- Most, hogy mondod, abból én is láttam egy példányt, nem is régen. Nagyon csinos volt - bólintottam nagyokat elgondolkozva nézve magam elé mielőtt elnevettem volna magam. - Mert erre nem lehet nem lelkesedni! De tényleg, ők annyira mások mint a többi lény vagy állat. Sokkal összetettebb mitől különlegesek - tettem még hozzá, hogy aztán megköszörülve a torkom helyezkedjek kicsit, és csak miután megálltunk és kiszálltunk kezdtem bele az itteni "lakók" taglalásának.
- Ez egy békés környék, a maga módján persze, elsősorban keltető és megőrző. Ez azt jelenti, hogy főleg elmaradozott tojások, magára hagyott, beteg kissárkányok vannak. Illetve kifejlett példányokból főleg nőstények, így a veszélyesebb kategória. Van sróforrú, walesi zöld, hebridai fekete és ezek már hibridként kevert példányai, valamint egyetlen egy norvég. Róla keveset tudni, nem is megtekinthető.... elvileg - vigyorodtam el szélesen még billegve is a lábaimon, mert mi bizony be fogunk lesni az elkülönített részbe ma.
- Mehetünk? - kérdeztem rá nézve megállva, ahogy a kezeim lóbáltam kicsit magam mellett. Izgatott voltam, jó volt ebben a környezetben lenni megint.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Neffry Ezra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 66
Írta: 2019. január 31. 03:57 | Link

Emma
rawr again | február 2
#messra


Zavart volna, ha messzebb van a hivatal? Gondolom nem, elég jól elboldogultam magammal az utazásokkor, szerettem nézegetni, meg minden, pláne úgy, hogy nem voltam egyedül. Szerettem Hawaiit, jót tett a kimozdulás, afféle lezárása volt az életem egy szakaszának, ahova már nem akartam többet visszanézni, mert csak fájdalmat okozott volna. Még ha nem is mutattam, mert mégis kinek volt erre szüksége? Ilyen szempontból jól egymásra találtunk a mellettem ülő nővel, mind a ketten valami újat kerestünk, mert az előző tarthatatlan állapot volt.
- Igazán? Nagyon csinos? - kérdeztem pimasz mosollyal, mielőtt vele nevettem volna. - Uuuuhm, tudom, hogy sokat tudsz mindegyikről is, valaki mintha elejtette volna ezt az infót.
Mert ugye ez volt az egyik első infó, amit Lia mesélt az anyukájáról, hogy nagyon is szereti a sárkányokat, én meg megértettem, mert volt bennük valami különleges. Leginkább, hogy tényleg léteznek, a mugli mesekönyvek lapjain túl is.
Én is kiszálltam, kifizetve a fuvart, majd zsebre vágott kézzel sertepertéltem Emma mellé, kettőnk közül ő mozgott itt otthonosan, így én az ő gondjaira voltam bízva. Nem mintha ezt bánnám. Látszott a környéken, hogy békés, ha azt nem vesszük, hogy bármelyik pillanatban felperzselhet egy dühös sárkánymama.
- Szóval ez olyasmi, mint egy menhely a kutyáknak? Ez elég hülye hasonlít, de tudod, most Ezrára fordítunk - nevettem, széttárva a karjaimat tanácstalanul, hogy akkor hogy is van ez. - Persze, tudod, késznek születtem.
Azzal az ujjaim az övéi közé fűztem és intettem a fejemmel, hogy részemről rendben van, vezessen, amerre menni szeretne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I'm the sex-ed teacher in the bk. Get over it!
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2019. január 31. 14:26 | Link

Ezra
Killarney rezervátum, Írország | február 2.
~ a ruha


Bár nem esett nehezemre a barátkozás és ismerkedés korábban sem, hiszen a bagolykő falai között is eléltem, a munkában is kellett a bizalomépítés, azért voltak korlátaim. Talán féltem, mikor most már több, mint fél éve visszaköltöztünk Liával végleg, de azt hiszem Ezrára nézve mindig rájövök, hogy nem volt mitől. Talán jobb érzés is, hogy nem vagyok egyedül semmiben, azt valahogy én nehezen viseltem mindig.
- Határozottan, valahogy még a bögrémre is rákerült - préseltem össze az ajkaim, ahogy elfojtottam egy vigyort, de végül csak nevettem. Sosem szoktam ilyeneket mondani, néha én sem értem ezt, de jól éreztem így a közelében magam. - Valaki szeret túlozni, de képben vagyok.
A dicsekvés nem az asztalom és azt is elég furcsának tartottam, mikor  valaki nekem tulajdonította a bárki által elsajátítható tudást, mint készséget. Értek hozzá, szeretem is, de ettől nem különösebben hiszem, hogy kellene kitüntetés. Azoknak valóban járna, akik nap mint nap kiteszik magukat ennek, én kikerültem ebből, egyszer mikor már Liával annyira nagy lett a hasam, hogy a saját lábam sem láttam, utána pedig... nos mikor megint visszakerültem a katedrára. Békésebb volt, megoldást vártam tőle talán, de sikertelenül egy ideig.
- Egy menedék, felfogható így is. Sok átmeneti van, akik később rendes rezervátumokba kerülnek. Skóciába, de akár Szedresre is - csak hogy közelebbit is említsek. Meg tudtam érteni a nőstények agresszióját egy ideje, azt legalábbis mindenképpen, amiért óvják a gyermeküket még a fajtársaiktól is, nemhogy tőlünk, emberektől. Bár itt még ha nem is lehet nekik kellően bemutatni, én hiszem, hogy tényleg jól van bánva minddel is.
Kicsit tétován és olyan furcsán tettem még mindig, ahogy a kezem az övébe simult, de csak finoman megszorította, hogy a lendülettől el ne eresszem, majd el is indultam vonva a megfelelő irányba.
- Kapni fogunk egy mágikus kártyát. Minden ponton egy kis doboz érzékeli majd, így tudják merre járunk, de csak az ellátóban és a keltetőben lesz velünk valaki - mondtam végig a legfontosabbakat, ahogy lassan köszöntem is a nőnek, aki egyből lelkesen mondta is a nevem én meg mosolyogva tettem ugyanezt. Gyorsan váltottunk pár szót az anyanyelvemen, majd elvettem a kártyákat. - Kicsiktől a nagyokig?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Neffry Ezra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 66
Írta: 2019. február 2. 05:52 | Link

Emma
rawr again | február 2
#messra



Attól még, hogy próbált rajta szépíteni, tudtam, hogy ezzel is foglalkozik, így legalább annyira otthon kell legyen benne, mint én mostanság a gasztromagazinok tartalmával. Pedig rühellek újságot olvasni, tényleg, de ezek kivételesek, egyedül az étteremkritikákat lapozom át, mert nem érzem, hogy azok a szívemhez szólnának. Sajnálom.
- Mindig elfelejtem, hogy nem kell külföldre menni sárkányokért. Bár a majdnem anyósom is az volt, neki nincs hely valamelyik rezervátumban? - kérdeztem, kicsit megvakargatva a tarkómat, mert anno az a nő szinte maga volt a sátán. Szomorú. Ő nem igazán szorított nekem, de annak meg még kevésbé, hogy a lánya felnőjön, szóval én mondom neked, így is csak vesztett a dolgokon. Fuccsba ment az összes terve. Már majdnem sajnálom. ~Oh, várjunk csak...~
Az ujjaim az övéi közé fűztem és a hezitálás ellenére is magam után vontam, intve a fejemmel, hogy gyerünk, menjünk a dolgunkra, ha már itt vagyunk... nem az időjárásban jöttünk gyönyörködni.
- Ez olyan mint egy nyomkövető? Azokban a fura detektívregényekben? Nem tudtam, hogy ilyeneket használnak rezervátumokban - vontam fel kicsit a szemöldökömet, de azt hiszem, még így is sokkal lelkesebb voltam az egészre, mint azt a legtöbb ember elvárná tőlem. Stella most büszke lenne rám. Nem igen akartam beleszólni a beszélgetésbe, így csak álltam ott, kicsit sután mosolyogva, meg bólogatva párszor, hogy hello, igen. - Igen, ez a terv nem hangzik rosszul. Akkor mehetünk is? Ez a hely amúgy mennyire nyitott máskor a látogatóknak
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I'm the sex-ed teacher in the bk. Get over it!
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2019. február 2. 15:23 | Link

Ezra
Killarney rezervátum, Írország | február 2.
~ a ruha


Szerettem a munkám, azt is, ami csak az oktatásból állt, de azt is, amikor még a pálcámra és a fizikumomra volt szükség. Nem vagyok egy kifejezetten agresszív külsejű, sőt, ettől még a legmegfelelőbben láttam el mindig, mindent, amit rám bíztak. Rezervátumok, befogadóhelyek vagy a csapat, akik az elsődleges felméréseket végzik is mindig rendben voltak velem. Talán ezért is a tárt karok, és ez a hely olyan, ahova mindig visszahúznak a gyökereim, az ország a sajátom, még ha nem is teljesen itt nőttem fel.
- Ezra - nevettem el magam próbálva megrovóan mondani mind ezt, de nem igazán ment. Nekem sosem volt anyósom, vagyis nem volt hozzá szerencsém egy alkalomnál többször, így ezeket a dolgokat, mikor mesélik nem mindig értem, de el tudom képzelni látva mindent és hallva ezt-azt. - Ha tényleg annyira rossz a helyzet, szerintem nem kockáztatnák a sárkányok épségét - szorítottam össze a szám még mindig vigyorogva, de aztán csak a kezére szorítva léptem át a kaput, azt, ami a mai egyik állomásunké és kicsit valami olyané az életemből, ami több, mint egy ír süti vagy fénykép. Ezek személyesek, de szerintem közel sem annyira, mint egy élmény, amit megoszthatok. Vele is.
- Nem egészen, csak rúnák. Ha elveszünk, elkavarodunk, vagy baj van, ezzel le tudják követni, hol kell a segítség - mert ugye ez mégsem egy állatsimogató. Gyönyörű hely, magávalragadó, de nem véletlen, hogy Liát is egyetlen egyszer vittem el, akkor is a közelebbibe és a látogatói részbe. Bár így is imádta, én meg a lelkesedését. Gyorsan lerendeztem a kötelezőt, de aztán indulhattunk is.
- Gyere, jobbra megyünk - böktem a kék ajtóra, majd el is indultam. Mivel pár méterre volt csak, igazából még be nem nyitottunk fel se vezettem a dolgot. A teremben nagyon meleg volt, ez egyből érződött, de nem más oka volt, mint az éppen itt tárolt három tojás, amiknek szüksége volt rá, mögöttük pedig egy függőhíd visz minket, ha azóta semmi nem változott a kisebb sárkánokhoz. - Ez még nem a legérdekesebb része, de elég különlegesek a tojásaik, az ott például biztosan egy hibridé, mert az alja teljesen más elszíneződésű, és mivel két oldalt repedezett, pár napon belül várható, hogy kibukkan a sárkánybaba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2019. február 7. 11:13 | Link

A barlangban

- Szerintem menjünk innen.
Szólalok meg határozottan, de úgy tűnik, hogy a szirén nagyobb befolyással van, mint én. Rossz érzésem van, és kezdek egyre jobban arra vágyni, hogy ne itt legyünk. Eljöttünk, jó buli volt, de ennyi. Csak menjünk el innen. A frusztráltság egyre jobban eluralkodik rajtam, ahogy Scar eltűnik a habok között, kis idővel később pedig North is megkezdi a járkálását. Egy ideig őt nézem, de annyira zavar, hogy inkább MJ és Denis között kezdem el járatni a tekintetem. Nemet kellett volna mondani arra, hogy Scar lemenjen. Nem értem, hogy North miért hagyta. Nem hiszem, hogy ez ennyit érne.
A barlang széléhez sorolva, a falnak vetett háttal ülök le, próbálom újra végiggondolni a szoborkert történéseit. A hangok még most is a fejemben visszhangoznak, ahogy könyörögnek a szívért, ami a labirintusban van. Nem tudom kiverni őket a fejemből, kudarcként élem meg, hogy nem tudtam megmenteni őket. De az a férfi... szorosabban fogom össze a pilláimat, nem szabad rá gondolnom.
~ Merlin átka. Ha nem a kardot akarod, nincs mitől félned.~
Mégis félek. Félek, hogy Scar nem jön fel élve. Mi van, ha így történik? Ha tényleg meghal? Ha a szobrok közé kerül, és oda tévedve az ő hangját is hallani fogom? Nem kizárt, hogy visszamegyek még oda, ha van rá lehetőségem, talán. De nem akarom Scart hallani ott. Nem akarom látni az arcát. Észre se veszem, de azon kapom magam, hogy imádkozom. Könyörgök azért, hogy hazamehessünk mind.
- A kripta üres volt?
Kérdezem végül csendesen, és fogalmam sincs, hogy kaphatok-e választ rá. A szív egy lepecsételt dobozban van a kriptában. De mi van, ha már nincs ott? Ha valaki már elvitte? Mi van, ha Northék kihozták? Alkutárgy lehetne Scarért. Nézem, ahogy North megindul, de megtorpan. Furcsa dolog ez a szerelem, én azt hittem, hogy minden akadályt képes legyőzni. Ezért nem űzöm ezt, mekkora csalódás.
- Csinálj valamit, Brightmore!
Nem tudom, miért éppen Denist szólítom meg, és miért idegesen, de úgy érzem, hogy Denis képes lenne rávenni North-t az elindulásra. Csak csináljon valamit, hogy menjen. És csinál. Mondjuk kicsit drasztikusabbat, mint hittem, hogy fog, legalább megtörténik. Nézem, ahogy a srácot elnyelik a habok, majd felpillantok Denisre.
- Bocs.
Nem, nem őszinte a bocsánatkérésem, ideges vagyok, és fogalmam sincs, hogy miért. Mintha a bőröm alatt lenne valaki vagy valami, ami hergelne. Szívem szerint most kitörnék a saját bőrömből. Telik ez a rohadt idő egyáltalán?!
Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig várunk, hogy miért érzem, hogy lassan megfulladok. Mintha nem tudnék az idegességtől rendesen levegőt venni. Aztán egyszer csak, mikor már inkább a szabad levegőre mennék, megjelenik North, kezében az ájult Scarral. Sietve kelek fel és indulok meg feléjük, de az éles hang egy pillanat alatt megállításra kényszerít, fülemre szorított kezemmel, lehunyt szemmel próbálom tompítani. Valami közeledik. Erősnek kell lennem. Próbálok odaérni, és a kiérkezők valamint a valami közé állni, és olyan hangosan kiabálni, hogy meghallja.
- ELÉG LEGYEN!
~ Te is azért jöttél, hogy ellobd a kardot? Ha igen félj! Rettegj, mert az egész város, minden fa, fű, minden állat és minden tárgy azon lesz míg itt vagy, hogy megöljön. Ha pedig nem, nincs mitől tartanod. ~
Nem a kard miatt jöttem. Nem félek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. február 8. 20:08 | Link

Kenőkés

Persze, nyilván egy tó fenekén kell, hogy legyen az a nyavalyás kard. Nem lehetne csak odamenni, kihúzni valakinek és végre haza menni. Nem... úszikázzunk le érte, ráadásul az, akit a szirén kiválaszt erre a becses feladatra. Amint Conroy elmerül a habok között, nagyot sóhajtva nyújtom ki lábaimat. Könyökömmel támaszkodom a feljebb lévő lépcsőfokokon, várva a csodára. Eltelik körülbelül három perc, West máris fel s alá járkál, morog magában, emelkedett szemöldökkel figyelem, ahogy járkál. Lassan én is begolyózom, ahogy oda-vissza megy, borzasztóan idegesítő. Több sem kell neki, a tizedik perc környékén torpan meg a tó szélénél, és nem mozdul. Utána akar menni, mégis nagyobb a félelme, minthogy Conroy után ugorjon. Payne is elkezd visítani, mintha én valami motivációs esteket tartanék a jelenlévő tagoknak. Nagy nehezen feltápászkodom, kezeimet zsebreteszem, égő cigarettám lazán fityeg a számba. Gyönyörű lehet kívülről, ám pont nem érdekel, öles léptekkel indulok meg West felé, amint odaérek bal lábam a talajon tart, jobbommal pedig rásegítek, hogy végre betaláljon a vízbe. Hatalmasat csattan a tó vízében, remélem arccal esett bele, majd visszasétálok a lépcsőhöz, és ugyanabban a pozícióban ülök le megint. Payne felé emelem pillantásom, egy vigyor terül el arcomon, ahogy bocsánatot kér. Csak rákacsintok, mélyet szívok cigarettámból, csak utána válaszolok előbb feltett kérdésére.
- Ahogy mondod - hunyom le szemeimet, még fejemet is hátradöntöm a lépcsőn. Senki nem tudja mennyi idő telhet el, mire ismét hallom a víz mozgását. West libben ki elég béna ábrázattal a vízből, karjában Conroy-jal, aki még szarabbul néz ki. F*sza. Tényleg nem megyünk soha haza. Cath máris mellettük terem, abban a pillanatban, ahogy megcsapja - valószínűleg - mindenki fülét az eszeveszett visítás. Gyorsan pattanok fel, cigarettám a földre hullik, és mintha lassítva érzékelném a világot. Westen taszítok egyet, szinte bizonyosan abban, hogy megtartja az egyensúlyát és kifelé indul Conroy-jal, majd gyorsan megragadom Cath karját, mikor kiabál egyet, nagyot rántok rajta magam mögé és éppen ahol áll hirtelen lobban fel egy tűz fal. Csak gondolnom kellett rá, és máris köztünk és a visító lény közé kerül. Balra sandítok, remélve, hogy nagy rohanásom közepette nem mértem el a dolgokat és MJ nem éppen a lángokban áll. Egy pár másodperces elégedett mosollyal konstatálom, hogy egyelőre jól állunk, nem hiszem, hogy a lény a vízből kimerészkedik a tűzbe, legalábbis az elméletem ez.
- Na takarodjunk innen - mondom fennhangon, hogy a nagy visítás közben mindenki meghallja, majd először jelentőségteljesen MJ-re pillantok, reménykedve, hogy megindul, majd Cath karját elengedve, tenyerébe csúsztatom a sajátom és elkezdem kifelé húzni, mindezt tizedmásodpercek alatt.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2019. február 8. 20:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2019. február 9. 21:41 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Húzta a férfit és tolta, csak hogy minél gyorsabban felérjenek a felszínre. Törött ujjaival egyáltalán nem foglalkozott, és még csak nem is kímélte őket miközben úszott. Fájt, sajgott, olyan fájdalom volt, amit még soha nem érzett, de ez még minig elviselhetőnek tűnt az adrenalin mennyiség mellett, amely az izmaiban és agyában tombolt.
  Felértek a felszínre, és hirtelen elöntötte az öntudat. A fájdalom egy addig ismeretlen hulláma érte el, és összerogyott a súlya alatt. Érezte, ahogy eszmélete egy pillanat alatt odavész, és még utoljára, mint egy reakciócselekvésként North felé nyúlt. Aztán semmi.
  Megremegtek a pillái, kilátszódott szeme fehérje egy pillanatig, aztán mint aki egy rémálomból ébredt. Sűrűn vette a levegőt, mintha több kilométert futott volna, és nyúgtalanul kapálódzott, amíg rá nem jött hol van. Magához ölelte a férfit. Még nem tudott szinte semmit se a környezetéről, se magáról, csak egyszerűen tudta, hogy a megfelelő kezekben van.
  - Vége? - suttogta a férfinek kérdését, aztán eluralkodott a fájdalom az egész bal felében, kezdve a törött ujjaival. A férfi háta mögött felemelte kezét, és megrökönyödve vette észre, hogy fájú testrészei a kétszeresére dagadtak és máris lilává színeződtek. Csak nézte megbabonázva őket, és igyekezett minél kevesebbet mozgatni, hiszen akkor csak még jobban fájtak. Nem mert szólni Catnek, hogy jöjjön és segítsen rajta, vagy megkérdezni hogy Denis mégis miért játszik a tűzzel. Ha kinyitotta volna a száját, valószínűleg először jött volna ki belőle egy fájdalmas sikoly és sírás, mint értelmes szavak, így csak hagyta, hogy North oda vigye, ahová akarja. Biztos volt benne, hogy a férfi is tisztában volt vele, hogy mi is a helyzet vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. február 16. 03:50 | Link


Gabe 🎯 Január 19 🎯 At least we're not with your family...


- Nem hiszel nekem, ugye? - kérdezem, oldalra döntve a fejemet és hátradőlök, a hátamat a falnak vetve. - Ami baj, meeert...?
Mert érzékelem, hogy para, de nem érem, mi baja, hogy pontosan mit is vár tőlem, mint választ. A nők furák. Veszélyes vagy Stella, én pedig szeretnék jó választ adni, de nem tudom, mégis mit vársz tőlem. Már, azon kívül, hogy ne aludjak a vonaton, mert az egyértelmű. Nem könnyíted meg a dolgom.
Mindezek ellenére nem b.szogat, hagyja, hogy félkómában bámuljam a mellettünk elszáguldó világot, miközben felrakom a lábamat a szemben lévő ülésre és úgy teszek, mint akit nem érdekel a nénik rosszalló pillantása. Miért megy ilyen könnyen? Mert leszarom.  Kicsit jobban bele is süppedek, de szigorúan csak az után, hogy megnézem, nincs-e az előző utas haja az ülésen. Azt hiszik, ezek a fehér fejpárna huzatok jól néznek ki. Nem. Nem néznek ki jól de legalább látod benne az előző utas hajszálait. Gusztustalan.
- Oh értem, sóval ha mindegyik megnézésével csak 10 másodpercet töltenél, akkor csak azok megtekintése... 11 óra lenne? - számolgatok, a szemeim összehúzva pár pillanatra, majd felszisszenek. Az azért húzós, elég sok idő, nem hiszem, hogy ennyire készen állok kövekből. - És tudod, azok hol lesznek? Nincs valami térképed, vagy ilyesmi?
Aztán ő meg a táskába turkál, miközben próbálom a fejem az övén tartva egy kicsit pihenni és hát... Woman, nem tudnál egy kicsit nem mozogni? Ez valami görcs nálad? Aztán ledermedek, kicsit a levegőbe szimatolva.
- Az kávé a kezedben? Mi vagy te, bosz... ooooo várjunk, ezt nem kérdezem meg - nevetek fel egy kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. február 17. 19:22 | Link


január 19. ¤ Innsbruck, Ausztria ¤ outfitElla


- De, miért mondasz butákat? - csattantam fel még fel is szaladt a szemöldököm. Nem tettem szerintem semmi ilyet, jó, talán végiggondoltam, hogy biztosan azt válaszolja-e amit gondol, vagy szeretne kedves lenni csak. Erre még nem tudom a választ, de ettől még egyik sem hitetlenkedés! Én csak nem akarom, hogy olyat kelljen csinálni velem, amit nagyon utál. Márt egy dolog még nem fontos, de sok ilyen után majd megutál velem is lenni aztán mindegy lesz az egésznek. Azt hittem egy kicsit jobban értek hozzá mi illik vagy kell az embereknek, kezdem elveszteni a fonalat. A sajátom.
- Baj? Most akkor baj? - néztem végig magamon, majd rá. Én csak azt mondtam, hogy jó ez így, meg van mi motiváljon, ha majd nehéznek érzem, mindig kell valami. De én ezt nem éreztem rossznak... eddig. Most azért egy pillanatra újragondoltam az egészet. Duh. Lehet ma majd nem eszek uzsonnát külön, és akkor jobb, nem tudom.
DEÚGYISÉHESLESZEK. De hagytam őt mindennel is, meg a saját gondolataim is elpihenni, csak úgy néztem és vártam. Olyan jóféle izgalommal és mosolyogva, mert tényleg boldog voltam, nem csak attól, hogy ez most itt lesz és mindent is lehet látni, attól is, hogy eljött velem, ha szívesen, ha kicsit kevésbé tette is.
- Én most nem tudom mit számoltál, nem vagyok olyan matekológus - néztem rá még oldalra is billentve a fejem. Még a számológép se volt erősségem, nemhogy fejben ilyenek. A pénzzel elvoltam tudtam mi mennyi, hogy jár vissza meg hasonlók, a munkában ügyes voltam, ez más. - Elvileg ott kapunk majd egy nagyot, main be van írva minden.
Közben kicsit mozogtam, de hamar abbamaradt, amint megvolt a termosz visszahelyezkedtem csak azt felé tartottam. Aztán csak nevettem.
- Neeem, ahhoz még nincsen hivatalos papírom, még csak tanulom tuudod - mondtam nagyon okosan, hogy aztán csak egy puszit nyomjak kicsit felfelé fordítva az arcom az állára majd visszadőljek rá. Már elkezdtek mások is felkelni, szóval ott leszünk hamarosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2019. február 17. 22:11 | Link

Asszony
otthon

Erősen fogja, már-már szorítja Anna törékeny kezét amint a hosszú sétára indulnak itt, a német földön. Csak most léptek ki a kandallóból, de neki már görcsben van a gyomra. Az első alkalom.
Csendben van, nem szól egy szót sem egész úton. Teljesen máshol jár, megszokásból és emlékezetből sétál kifelé, a gondosan őrzött birtok felé, ahol mostanság többet jár, mint az elmúlt tíz évben összesen.
Erről persze felesége nem tud, nem számolt be neki az ügyekről. Azt azonban észreveszi még így is, hogy csak előre bámul, hogy megnézik és próbálják elhelyezni időben és térben a megváltozott, megférfiasodott Weißling gyereket.
- Megjöttünk - jelenti ki ridegen.
Elengedi Anna kezét és pálcájával úgy koppint a kovácsoltvas kapu egyes pontjain, hogy az egyből megadja magát és kitárul előttük. Niko kifejezéstelen arccal biccent, előre engedi a nőt. A ház minden alkalommal amikor feltűnik előtte, csak rossz érzéseket vált ki belőle, nem is beszélve arról, mit érez most, hogy Anna is vele tartott és félti, mintha a legdrágább kincset rejtegetné.
Még mindig tökéletes állapotban van a ház kívül és belül, sehol egy gaz, sehol egy poros szekrény. A házimanó ugyanúgy rendet tart, mint amikor Harald uralkodott felette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. február 17. 22:56 | Link

Férjuram

 Talpa keményen csattant minden egyes rohanó lépésnél a földön. Siettek, de nem értette merre. Nem értette, miért most. Elég volt, hogy vel együtt élje meg férje feszültségét. Már akkor érezte, mikor otthonról elindultak, de itt, országhatárokkal közelebb a múlthoz olyan volt, mint egy fal, amely beborította mindkettejüket.
 Fájt Niko szorítása, de egy szót sem szólt. Vele akart lenni, ha ennyi idő után kénytelenek voltak visszajönni ide. El sem tudta képzelni, milyen lehet újra ezen a helyen lenni. Anna messziről elkerülte az intézetek körüli helyeket is.
 Megtorpant a kapu előtt, és figyelte, ahogyan gyakorlott mozdulatokkal tárta fel a bejáratot. Óvatosan lépett be, mintha a föld is mérgezett lett volna.
 - Ki lakik most itt? - Halkan tette fel a kérdést, miközben végighúzta ujját a portalan szekrényen. Nem úgy tűnt, mint ami már évek óta lakatlanul állt. Hisz Noah és Emma sem tette be a lábát ide azóta, hogy mindketten új életet kezdtek. Tiszta életet.
 Megtorpant, mikor a nappaliból egy manó lépett elő. Hályogos tekintetével Nikolai-t figyelte, Annnára csak egy pillantást vetett csupán. Látszólag nem lepődött meg a férfi megjelenésén. Talán értesítette, hogy jönni fognak. Talán már várt rájuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. február 18. 11:44 | Link

Édes Mr. B!
Olaszország
Kinézetem


Kattintani kell a figyelmeztetésért!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2019. február 20. 11:14 | Link

Az excalibur nyomában


Az a valami gyors volt és ijesztően hatalmas erejűnek tűnt úgy, hogy neki hazai volt a pálya, míg nekünk ennél idegenebb nem is lehetett, pláne,hogy én víziszonyos voltam, csak egy két zavaró tényező miatt lendülem rajta túl, sőt hála Denisnek szó szerint is.
Amikor kiemelkedtünk a vízből már kezdtem kicsit megnyugodni, lábam biztos talajon, s igaz Conroynak épp elment az esze pár pillanatra, nem volt annyira nehéz, hogy gondot okozna a kihozatala.
Ám mikor már azt hittem, hogy minden rendben meghallottam azt a rémes üvöltést amitől ledermedtem, majd rettegő ábrázattal hátratekintettem.
A vízben valami közeledett felénk, nem látszott ki belőle semmi, csak a magasra csapó hab, ám biztos voltam benne, hogy ha utolér nekünk végünk.
- Hát izé, még nincs, kicsit ájulj vissza, még pár perc... - makogtam a közben felébredő lánynak, amiután az egy sort kapálózott amitől a haladásom szintén csak még lassabb lett.
Magam mellől ekkor meghallottam Cath hangját, nem értettem mit mondott, ám úgy tűnt öntudalanul is már kijjebb értem, csak a bokáim körül fodrozódott a víz. Aztán pedig jött az óriási tűzoszlop. Lángja az egész barlangot és minket is vörösre festett, s elválasztott a rémtől. Ez még óriásibb sikításra sarkallta a lényt, amitől úgy érztem beszakad a dobhártyám.
- KI INNEN! - végre kiértem mindkét lábammal a szárazra, s azonnal rohanni kezdtem kifelé, bízva abban, hogy mindenki követ, viszont erről megbizonyosodni már csak odafönn voltam hajlandó, mikor letettem a földre Scart.
Ha mindenki kiért fogtam a pálcámat és a beszakadásokat, amiket Cath és Denis okozott visszaállítottam, mintha meg sem történt volna, remélve, hogy ezzel megakadályozom a lényt a felszínre jutásban.
- Mindenkii...huh mindhenki jól van? - két zihálás között néztem körül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2019. február 20. 20:20 | Link

Barlangászok

Szerintem simán csak hibbant vagyok, és fogalmam sincs, hogy mit remélek. A férfi a kertben azt mondta, nekem nem eshet bajom, hiszen én nem azért vagyok itt, mint a többiek, én nem a kardot, hanem az élményeket akarom megszerezni... mondjuuuk, az is igaz, hogy nem biztos, hogy ezt a tó hölgye is így gondolja. Oké, egy kicsit elszámítottam magam.
Fogalmam sincs, hogy mit kellene csinálnom, leblokkoltam, és megijedtem, azt hiszem. Nézem a felém közeledő valamit, a rántást csak tompán érzékelem, de nem ellenkezem, engedelmesen bújok Denis mögé, és azzal a kezemmel, amit nem Denis tart, karolom át a kezét, és reszketeg macskaként bújok hozzá. Letaglóz és ámulattal tölt el az, amit látok. Ahogy a tűz védelmet nyújt, forróságot érzek, nyugalmat, biztonságot. Csodálattal tekintem a falat, ami véd minket, és egy pillanatra elfelejtem, hogy hol is vagyunk, hogy félnem kéne, hogy lehet, hogy nem lesz olyan, ami miatt holnap is lenne okunk kinyitni a szemünk. Elengedem Denis kezének ölelését, ahogy érzem, hogy a keze lejjebb csúszik, tenyereink eggyé válnak. A többiek után futva indulunk meg mi is a kijárat felé, de hirtelen visszarántom, csak egy pillanatra, amíg a táskámat felveszem. Fontos lenne, hogy ne hagyjunk el mindent.
Az előbbi jelenet után a kinti hideg váratlanul csap meg, akaratlanul is reszketni kezdek, és összébb húzom magam. El kellene engednem Denis kezét, de jelenleg az egyetlen pont a testemen, amit biztonságban érzek, az az ő kezében van. Persze, ha ő elengedi az enyémet, akkor nem ellenkezem, de nem kezdeményezek, azt semmi esetre sem. Félek, de én Cath Payne vagyok, nem fér bele, hogy ezt ki is mutassam. Furcsa azonban, ha Denisre nézek, neki nem tudom megjátszani magam, ezért, természetesen, North figyelem.
- Mi a franc történt odalent?!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2019. február 24. 16:25 | Link

Asszony
otthon

Hogy mondhatná el neki? Tudja, mibe keveredett. Tudja, mi lehet még ebből. Azt is, hogy veszélyben vannak, de pont ezért csinálja. Mert így nem akkora a veszély, mintha nemet mondana. Fél, retteg attól, hogy Annának baja esik, hogy az úgynevezett szövetségesek unalmukban, vagy bosszúvágyból a családján próbálják ki tehetségüket.
Meg akarja oldani, ezt most Noah nélkül és bárki tudta nélkül. Terelni és hazudni könnyebb, jobb így elsimítani az ügyeket, mint hogy beszámoljon a fenyegetésről, amit ezek az emberek jelentenek.
- Senki - válaszolja.
Tekintete a házimanóra terelődik. Különösebb gondot nem okoztak ők ketten egymásnak, de mivel a lény hűséges volt régi gazdájához, tett az bármit is, Nikolai nem tud rá barátságosan tekinteni.
- Járt itt valaki? Dolgunk van, felmegyünk. Ne zavarj minket - igyekszik olyan gyorsan beszélni, hogy azt felesége ne értse, ez már amolyan megszokás, ha kényes ügyekről van szó.
- Gyere, megmutatok valamit.
A régi, már recsegős lépcsőn vezeti fel a nőt, ahonnan hosszú, kanyargós folyosón át haladnak el ugyanolyan ajtók előtt. A barátságtalan, sötét helyet a falon fellángoló gyertyák világítják be.
A folyosó végén balra áll meg egy résnyire nyitott ajtó előtt, melyet úgy lök be, mintha bárki lapulhatna odabent. Sehol senki, csak egy rendben tartott fiúszoba. A szekrényben még mindig Niko régi holmijai vannak, az ágyon az a takaró, melyet az anyjuk akkor készíttetett, amikor még velük élt. A fekete anyagon jól kivehető az ezüst N.W. monogram.
Csendben sétál a könyvespolchoz, melyről leveszi a régi, bőrkötésű fotóalbumot. Családjuk címere van az elején, benne pedig olyan képek, melyeket Niko most először mutat meg feleségének.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.

Oldalak: « 1 2 ... 66 ... 74 75 [76] 77 78 ... 86 ... 127 128 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek