38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 51 52 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2013. január 29. 15:31 | Link
Endre és Ágota

- Köszönöm.
Igaz nem ide készült, de ez most mellékes, a lényeg, hogy itt van és most már tudja, hogy célszerű hozni egy másik pólót és talán nadrágot is, hogy a váratlan alkalmakkor is legyen mit felhúznia, ne pedig a kinti ruhája lássa kárát annak, hogy nem tud nemet mondani.
- Persze, minden.
Válaszol, még mielőtt Endre kimondaná a teljes kérdést. Most még egyszerűbb kimondani, mert, amikor rendesen rákérdeznek, akkor már nehezebb a dolog. Persze a szemkontaktus nem olyan őszinte, hiszen inkább a fiú orrát nézi és nem a szemeit, de most erre szükség van ahhoz, hogy mosolyogni tudjon.
- Remélem veled is.
Ez őszinte mondat, nagyon reméli, hogy a barát, aki számára nagyon fontos, teljesen jól érzi magát, és összejön neki az élet, meg minden, amit szeretne. Meghallgatja az italokat, és egy apró bólintássorozat kíséretében felírja, hogy miket szeretnének.
- Szóval egy forró csoki, egy kakaó és muffinkosár, ami zöld. Nagyon jó választás, szerintem az a legszebb szín most a készletben. Máris hozom őket.
Egy aprómosollyal el is fordul, és elsiet, hogy elkészítse a muffin kosarat. Szépen összeválogatja a méreteket, hogy mindenhol át tudja fűzni és ne legyen valamely része kisebb a többinél, vagy az utolsó mozdulatnál derüljön ki, hogy kisebb, mint a többi. Közben elkészülnek a muffinok, melyeket kivesz. A nagyobbakat veszi ki előbb, hogy kivigye a pultba, majd visszatérve a kakaóval kezd el foglalatoskodni, addig, amíg a többi muffin el nem készül. Szépen kibéleli a kosarat is, zöld bársonnyal, majd a mujffinokat kezdi el belepakolni párosával, hogy mind a két fél megkóstolhassa őket. Tálcára teszi a forró csokit és a kakaót, melyet jobb kézbe vesz, balba pedig a kosárkát, és ezekkel együtt sétál vissza a pároshoz. A munka mindig megnyugtatja és elfeledteti vele a dolgokat.
- Remélem ízleni fog.
Letéve mindent kacsint egyet és hagyja is őket, hiszen még sok feladat vár rá ma.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. január 31. 18:33 | Link
Anna


* Az túlzás, hogy nagyon megijedt a nyolcadikostól, de nem volt éppen nyugalmi potenciálon a szíve. Nem voltak túlzottan szimpatikusak neki azok az iskolatársai, akik nem túlzottan szépeket mondtak a lányról, meg a nevét sem értette tökéletesen tisztán, nem tudja eldönteni, hogy Hanna, vagy pedig Anna, de akkor valami artikulátlan, hörgésszerű hangot adtak ki magukból, miközben beszéltek. Ha ez így van, akkor remélhetőleg elmentek a javasasszonyhoz, mert valami komoly gégeprobléma állhat a zaj mögött.
Határozottan megnyugtatja, hogy egyből engedélyt kapott rá, hogy leülhessen a lány asztalához, még ha előtte volt egy kis frász, mert az arckifejezésből nem ezt lehetett kiolvasni. Meglehetősen furának találja a Rellonost, de ez nem mutatja ki, hanem egy „köszi” elmormolása után leül, és leteszi kezéből a süteményt meg a teát, a táskát pedig az ölébe. Szótlanul ülnek az asztalnál, Adria sem egy nagy dumagép, igazán nincsenek is kifejlődve a szociális készségei, mert a muglikkal nemigen szeretett volna barátkozni, félt, hogy véletlen lebukik, és akkor nagy baj lesz. Emiatt felvett egy különös, támadó-védekező viselkedést, amit itt a szülei tanácsára igyekszik levetkőzni.*
- Ó, nem ülnék le bárkihez, elhiheted. *Feleli, immár ő is a lány szemébe nézve, a bárkit erősen megnyomva.* - Nem csak láttalak. * Folytatja hűvös nyugalommal a hangjában, majd nagyot kortyol a meggyes teából, lassan leteszi a csészét és továbbviszi a társalgást.* - Néhány Eridonos tyúk beszélt rólad. * Tipikusan olyan lányok voltak, akinek Adri nem ad a véleményére, sőt ha lehet, még a társaságukat is elkerüli, fél, nehogy megrontsák az agyát, az elpusztult idegsejtjeit már senki nem adja neki vissza.* - Szerintem félnek tőled.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2013. január 31. 20:43 | Link
Adria

A lány sokkal kevésbé tűnik bosszantónak, mint ahogy elsőre gondolná az ember; például nem kezd el rögtön kérdezgetni és nem érzi léfontosságúnak, hogy megtörje a csendet. Sok diák van, akik egyszerűen csak gyűlölnek egyedül ülni egy kávézóban vagy kocsmában, így jobb híján csatlakoznak egy ismeretlenhez. Az elsős furcsa ízlését inkább az mutatja meg, hogy pont hozzá csatlakozott. Anna a legtöbb esetben nem túl hívogató reklámarc.
- Az az ő dolguk. - Hangzik a kissé tartózkodó felelet, de arca enyhülést sugall. Látszólag nem gondolkozik el azon, hogy kik lehettek a pletykálkodó lányok, szóval vagy nem érdekli, vagy egyértelmű.
- Én igazán nem akarom elrontani az örömüket, ha ez tényleg jólesik nekik. Néha nem is baj, ha félnek tőled egy kicsit, nem igaz? - Újfent elmosolyodik, most szélesebben, megmutatva fogait és kis békésen eszik néhány falatot a süteményből.  Ha most egy mesében lennének egészen biztos, hogy Tim Burton rajzolná meg őket, és akkor Anna talán nevetne, vagy kacsintana is egyet.
Különben továbbra is nyitva hagyja a kérdést, hogy tulajdonképpen ő konkrétan tehet-e róla, ha azok a lányok - vagy bárki más - esetleg tart tőle. A gólya úgyis empirikus alkatnak tűnik.  
- Szóval most azért tiszteltél meg a társaságoddal, hogy utánajárj, igaz-e amit hallottál? - Kérdezi könnyeden, kicsit tárgyilagosabban az előzőekhez képest, ám most megint úgy tűnik, hogy az édesség és a tea sokkal jobban lekötik a tekintetét, mint a lány arca.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. február 1. 20:15 | Link
Anna


* Adrinak meglehetősen egyéni elképzelései vannak a barátkozásról, leginkább azért, mert nem is nagyon élt azon ritka alkalmakkal, amikor próbálkozhatott volna. Külsőre talán szimpatikus lehet, hiszen ki tudna ellenállni egy hosszú szőke hajú, nagy kék szemű pici lánynak, ám belsőre egy kicsit árnyaltabb személyiség. Nem kifejezetten Navinés alkatú, sokkal inkább Rellonos. Nem is érteni, hogy mit keres a sárgáknál, bár igaz, ami igaz- néha tud szerény is lenni, de alapvetően kijelenthetjük, hogy „Go home Shorting Hat, you are drunk!”. Lehet, hogy lemerült benne az elem, és Gyuri bácsi elfelejtette kicserélni, vagy valamelyik cseles Rellonos rátöltött valami vírust.*
- Én is így vagyok vele. Legyen meg a napi jótétemény, örömet okozni néhány fruskának. *Feleli a vállát megvonva, miközben ő maga is folytatja a süteménye elfogyasztását. * - Hátha én is elérem majd, hogy féljenek. Az egyik állandóan a hajam igazgatja. *Folytatja felháborodva, miközben arca fintorra húzódik. Mit kell neki mindig azzal jönni, hogy kezdhetne vele valamit, mert ilyen szép, meg olyan nagyon lány, ki kell magát csípnie, meg persze fiúzni. Meg, hogy fiúk szeretik a kékszemű, szőkéket. Kit érdekel? Ő meg szereti a szúró-vágó szerszámokat, még sem kaphat egyet sem.*
- Nem, nem járok utána. * Válaszolja még mindig nyugalommal a hangjában. Azt nem szeretné mondani, hogy többek közt egy lelkiismeret megnyugtató okot keresett arra, hogy ne kelljen most leckét írnia, így csak félig mondja el, az okot.* - Tudod, ezek tipikusan olyan lányok voltak, akiknek a véleményére nem adok. Az én szemszögömből valószínűleg a tökéletes ellentéte jön ki. * Nem kezd komolyabb okfejtésbe, majd megkérdezi a lány, hogy ha még érdekli valami ebben a témában.*
Egyre szimpatikusabb neki a lány. Látszik, hogy hasonlóan vélekednek sok dologról. Lehetséges, hogy a Rellonos jobban odamer vágni az olyan dolgokért, amiket nem szeret. * - A Rellon is tele van nyafkákkal? *Kérdi a legtermészetesebben, de mégis kíváncsian. Igaz, hogy oda nincs bejárása, de legalább tudná, hogy melyik házból kerül ki nagyobb százalékban olyan ember, akitől nem mászik a falra, vagy ha urambocsá barátkozni szeretne, tudja, hogy kiknél próbálkozhat.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas A. Reynolds
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 2. 11:40 | Link
Gergő


Bár komoly tekintetem továbbra is megmaradt, lelkemben tomboltak az érzelmek. Nagyon izgultam. Azon a reggelen úgy keltem fel, hogy ez egy jó nap lesz, ebbe bele kell vágni, s hogy milyen jó ötlet is volt ezt az egészet megszervezni.
Szeretem a gyerekeket... Azon évek alatt, melyeket Guildfordban töltöttem, sok gyerkőccel volt dolgom. Mondhatni az egész életemet végigkísérték, még az előző iskolámban is gyerekként tekintettem az elsős diákokra. Azok is voltak! De új életem kezdeti szakaszában -és szerintem ez a későbbiekben is így lesz- az apróságok már csak három dologra emlékeztetnek. A múltra, a jelenre és a jövőre. A múltra, amikor még én is akkora voltam. Mennyi emlék! A jelenre, mely a barátaimra és a családomra, azaz a testvéreimre hívja fel a figyelmet. És a jövőre, a leendő gyermekeim arcára, mely talán nem is olyan távoli jövő. A felnőttkor kapuját átlépve egy ideje lidérces árnyként kísért az apaság rémképe, melytől egyelőre még nem kell tartanom, mégis tudom, hogy bármelyik pillanatban lecsaphat rám. Még néhány év, talán... Vagy nem tudom. Furcsa dolgok ezek.
Jelen esetben egy kedves kis rokonról volt szó, aki unokatestvéremnek a fogadott fia, Gergő volt. Vele találkoztam már párszor, többnyire családi összejöveteleken, de ilyen alkalmakkor nem tudtam őt megismerni. Néhány szónál többet nem válthat az ember, hiszen ott a többi rokon, akikkel szintén illendő beszélgetni. Az idő pedig hamar eltelik, mindig lesz valaki, akivel szívesen beszélgettél még volna, de sajnos nem értél rá. Most Bogolyfalván lakom, s ez a fiúcska is, hasonlóképpen. Persze ő Janey házában él, ami jóval nagyobb és elegánsabb, mint az én átmeneti bérelt lakásom, de neki nyilván nagyobb az igénye.
Hiába vagyok itt egy hete, még mindig nem találkoztam az itt élő családom képviseletével, így gondoltam, ideje változtatni. Az egyik nap -teljesen véletlenül- megpillantottam Gergőt. Valahová igyekezett a Boglyas téren át, biztos hazafelé szedte a lábait, de én leszólítottam. Ismerem a fiú barátságos jellemét, s reméltem, hogy felismer. Miért is ne ismerne meg? Megbeszéltem vele, hogy egyszer elmehetnénk valahová. Ez így lenne jó, ideje volt már lépnem valamit... Szerintem jól cselekedtem.
Egy személyiségemhez méltó, divatos ruhát kaptam magamra, mellyel közterületen is nyugodt szívvel közlekedhetek. A lakásom ajtaját bezárva elindultam Gergőért, aki minden bizonnyal már várt rám, s hasonlóképpen izgult, mint én. Csak ő esetleg nem tudná még ilyen jól leplezni. A találkozási pont a cukrászda volt. Ki ne szeretné a cukrászdát? Biztosan ő is szívesen enne valami finom süteményt, az itteni üzletet egy nagyon jó cukrászdának hallottam. Valahol, a cukrászdához közel megálltam és a karórám kezdtem el nézegetni. Talán tényleg el kéne indulnom Janey házához? Csak jön magától, pontos fiú ő...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. február 2. 15:31 | Link
Thomas bácsi


Már tényleg nem kell sok ahhoz, hogy végre bekerüljek a suliba. De ha már oda fogok járni, akkor lehet, hogy meg fogok változni. Már nem biztos, hogy ennyire bízni fogok az idegenekben, mint most. Lehet, hogy már nem leszek ilyen "unalmas." Lehet, sok őrültséget fogok elkövetni. Legalábbis nagyon remélem, hogy egy nyugodt napom sem lesz. Bár ha ugyanabban a házba kerülök, ahol Endre lakik, akkor biztos, hogy nem fogok unatkozni. De mivel neki – is – van barátnője, gondolom sok időt fog vele eltölteni. Én meg szerintem olyankor vagy hazalátogatok, vagy a kastélyban csatangolok és új ismerősöket keresek. Tényleg annyira jó lesz! Azért biztos hiányozni fog a régi ágyam és Janey-ék, de csak pár lépésnyire lesznek tőlem. Mellesleg nem sokára el kéne indulnom, ugyanis egy találkozóm lesz Thomas bácsival, Janey unokatesójával a cukrászdában. Nem nagyon ismerjük egymást, csak egy-két családi összejövetelen találkoztunk, de akkor nem nagyon tudtunk beszélni. Ám mivel már itt lakik Bogolyfalván, jobban megismerhetjük egymást. Egy kicsit izgulok, hogy milyen lesz. De mikor egyszer-kétszer találkoztunk, akkor mindig kedves volt velem és sokat mosolygott. Biztos jól megleszünk. Kíváncsi vagyok rá, de tényleg. Lehet, hogy majd sokat fogunk együtt lógni.
Tehát a kedvenc farmeremben és ingemben lesétálok az emeltről, hogy felhúzhassam a cipőmet. Janey tud róla, hogy most fogok találkozni Thomassal, szóval nem szólok neki még egyszer, hogy hová is megyek. Szóval felveszem a kabátom is és már szedem a lábam. Kicsit késésben vagyok, úgyhogy gyorsítok a tempómon. Pár perc alatt már a cukrászdához is érek. Milyen szerencse, hogy Bogolyfalva kicsi és nem kell sokat sétálni ahhoz, hogy az egyik helyről a másikra jussak. Ekkor megpillantom Thomast. Rávigyorgok és integetni kezdek, aztán odafutok hozzá.
 - Szia, Thomas bácsi! Mehetünk? – kérdezem és már nyitom is az ajtót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2013. február 3. 04:03 | Link
Adria

Az érdeklődése az elkövetkezendő percekben nem látszik élénkülni sőt, komolyan halálközeli állapotba kerül. Látszik is, ahogy elkomorodik s mintha sötétebb árnyalatúvá válna az arca. A szőkére továbbra se néz fel, s megmagyarázhatatlan okból nem közli vele, hogy talán elhamarkodott döntés volt hozzászólni, ugyanakkor a legtöbb beszélgetőpartner ilyenkor inkább örülni szokott a hallgatásának. Talán ezzel a csendességgel igyekszik visszacsalogatni magába azt a békés, seszínű nyugalmat, ami a lány csivitelésétől pillanatok alatt elrebbent.
- A Rellonba inkább szép köntösbe bújtatott gazemberek járnak.* - Válaszolja komolyan, bujkáló mosollyal azzal a mély, rekedt hangján, amivel először hozzászólt a lányhoz. Persze fogalmazhatott volna kevésbé elegánsan, elárulhatta volna, hogy a Rellonban csak manipulatív, arrogáns, erőszakos embereket fog találni, de az igazságot róluk úgyis elmondja majd más neki, valaki, aki nem a házba jár s akinek a véleményét remélhetőleg kellőképp szkeptikusan fogadja majd. Nem kell rögtön lelőni a poént. Annától, ettől a végletekig mosolygós, kedves, közvetlen és segítőkész lánytól úgyis irreálisnak hatnának a goromba jelzők.
- Végeztem. - Morogja oda egyfajta búcsúzásképpen, miután ránéz a faliórára és az utolsó csepp -hideg- teát is megissza a csészéből. A cukrászda különben is perceken belül zár, rajtuk kívül már csak 2-3 fiatal lógatja itt a lábát, és neki még lenne némi elintéznivalója a faluban. Szinte biztos benne, hogy a lány felajánlja majd a társaságát abban a hiszemben, hogy Anna is a kastély felé igyekszik, de ő egyelőre csak annyit lép, hogy némán feláll, elrakja a könyvét és egy kisebb, tulajdonképpen ismét behatárolhatatlan mosollyal biccent neki egyet, aztán pedig békés tempóban, a zsebében apró után kutakodva a pult felé veszi az irányt.    



* A kifejezés jogos tulajdonosa Alexa R. H. Flaviu tanárnő, a szövegünkben előzetes egyeztetés alapján teljesen legálisan használtuk fel.
Utoljára módosította:Grósz Anna, 2013. február 3. 04:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 4. 19:04 | Link
Bianca Smiley

- Öhm… Na igen… - a lány arcáról sütiére pillantva lehajtotta fejét. – Igen, ebben igazad lehet. Az édességek tényleg nem évszakfüggőek, más kérdés, mikor szokás enni őket. – ugyan igazat adott a lánynak, azért annak nem örült volna, ha megfájdul a torka, és baja lesz. ~ Ó, de biztos nem először eszik télen fagyit… Meg nem feltétlen érzékeny a torka, amennyiben pedig nem, nem lesz baja, feltéve, hogy nem beteg eleve. Márpedig egyáltalán nem tűnik annak. Meg amúgy is, az ő dolga, ő baja, lássa… ~ Győzködte magát Mary. Nem mindig jött jól másokkal való törődése, és együttérzése. Na meg a beleszólási kényszer. Már épp készült volna szólni a lánynak, hogy csak egy kicsit egye lassabban és óvatosabban, de a szólás helyett inkább a sütiéből tömött egy adagot a szájába. ~ Mary, semmi közöd hozzá,  húzd már meg magad, ember! ~ Hordta le magát még a cselekedet előtt. Szokott ilyeneket mondani magának, még jó, hogy erről más nem tud, még hülyébbnek néznék mint amilyen.
- Értem. Akkor okés, leszel Bianca! – mosolyogtam. Választási lehetőség. Ez jó. Bár engem régen vagy az első, vagy mindkét keresztnevemen szólítottam egyszerre, sosem használták csak a második keresztnevem. Persze ez sosem jelentett problémát számomra, az első úgyis mindig jobban tetszett.
- Na, azért személy szerint ez nem igaz rám… Nem vagyok egy nyugodt személyiség. Nagyon hamar, és könnyen fel lehet engem húzni, és nem mondanám magam valami megfontoltnak sem. Értem. – feleli végül a lány mondandójának befejező részére.
- Köszi, te is aranyos vagy! – vigyorodik el. – Gergő? Őt nem ismerem. Jövőre megy sulliba? Tényleg, te mikor? Amúgy nem olyan nagy baj, ha nem leszünk háztársak, attól még össze-össze futhatunk, találkozhatunk, a kettő nem zárja ki egymást. – mosolyogott még mindig. Nagyon aranyos lánynak látszott Bianca. Mary szívesen mesélt neki a suliról, csak így, konkrét kérdések nélkül nehéz volt. Főleg így, hogy eleve nem keveset tud a suliról, nem volt könnyű neki újat mondani, főleg, ha nem is tudja, mi új neki, és mi nem. Bianca fel is teszi a kérdését, amin Mary rendesen meg is lepődik. Szemei kikerekednek, széles mosolya pedig kezd ellágyulni, de nem tűnik el teljesen. Arca itt a totális fagyásnak adja át magát, agykerekei lassan kattognak, két-három másodperces különbséggel.
- Öhm, ne haragudj, de… - fog bele Mary, kissé nehézkesen. – De… Ezt, nos… Nem épp a legmegfelelőbb személytől kérded, én… Az ilyesmit így nem… Mármint, persze, meg tudom állapítani magamban, de alapvetően nem úgy nézek az emberekre… Szóval, érted. – eközben észrevétlenül is kerüli a lány pillantását. Elég érdekesen érzi magát. Nem kínosan, csak hasonló. Olyan érdekes. Nem igazán lehet megfogalmazni. Mikor a meglepettséggel párosul valami furcsa. De most már igazán nem szeretné rendes – illetve viszonylag rendes – válasz nélkül hagyni a lányt, szóval nagy nehezen kinyögi:
- Igen, biztos vannak. – von vállat, és emeli vissza tekintetét a lány arcára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Védu néni hugicája <3|Utolért az ask láz - kérdezz bátran vagy félve! Grin
Thomas A. Reynolds
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 5. 16:41 | Link
Gergő


Csak nem kell csalódnom a fiúban! Ácsorogva nekidőltem a cukrászda falának, s onnan kémleltem az utcát. Azon pedig bizony, rengeteg ember lépkedett. Járt-kelt, rohant valahová mindegyik, csupán egyetlen egy öreg, ősz hajú emberen akadt meg a tekintetem, aki lassan ballagott lakhelye felé a járdán. Az öregek már nem sietnek. Fiataloké a világ. Szép gondolat ez, mert ezen felfogás szerint a világ főleg az enyém is. Használjuk és élvezzük ki. Azt teszem.
De nem kellett sokat várni, mert Gergő mosolygós, vidám tekintetét pillantottam meg. Már előbb észrevehetett, amit nagy integetéssel kívánt tudtomra adni. Szaporán szedte a lábait, megmosolyogtató szituáció volt. Tisztára, mintha az anyja lettem volna, akit már ezer éve nem látott. Furcsa, hogy így örült nekem, hiszen annyira nem ismerjük még mi egymást. Remélem sikerül megismernem a fiút, rendes családból származik, még ha nem is vér szerint. Megbízom annyira Janeyben, hogy tudjam, nem akárkit fogad ő örökbe. Ő nem olyan... Nem kérdőjelezem meg a választását.
Elrugaszkodtam a faltól, hogy Gergőt méltóképpen köszönthessem. Válaszképp én is tettem pár lépést feléje, bár ő sokkal gyorsabb volt. Szívem hevesen vert, nyelnem kellett egy nagyot. Olyan váratlanul bukkant fel, hogy abszolút felkészületlenül ért. Aztán vettem egy nagy levegőt és minden rendben lett. Egy férfias mosolyt megengedve kezet nyújtottam neki.
- Szia Gergő, örülök, hogy eljöttél! Tegezz nyugodtan, nem vagyok én bácsi!
Első pillantásra puszit akartam adni, mert az a szokás. De amióta utoljára láttam, jelentősen megváltozott. Megnyúlt, úgy nő, mintha gomba volna, hangja is megváltozott. De nem csak az ilyen változások szúrtak szemet, lélekben is más lett. Sokkal határozottabbnak és magabiztosabbnak véltem látni. Nyilván itt jobban otthon érzi magát, mit a számára idegen családi körökben. Hogy is ne érezné magát zavarban, amikor nem születése óta ismeri őket, s még egy ősrégi rokon, mint mondjuk én vagy a bátyáim, még azok is félnek? Hát, nem könnyű. Végül úgy döntöttem, hogy hanyagolom az ezzel kapcsolatos témát, mert a végén még megsértem a fiút. Egy határozott mozdulattal elkaptam Gergő kezét, akinek már nagyon mehetnékje volt. Mindig ilyen fürge?
- Ácsi, nem sietünk sehová. Mit mondtak, meddig maradhatsz? Én viszlek haza? - vontam fel a szemöldököm, Gergő szempárjába meresztve tekintetem - Gyere, menj be elsőként - nyitottam ki neki az ajtót, majd az orrom alatt mormogva valamit beljebb siettünk.
Elegánsan és hangosan odaköszöntem a felszolgálóknak, mintha törzsvendég lennék e helyen. A cukrászdát jól fűtötték, máris kedvem támadt levenni téli ruházatomat. Szemeimmel üres asztal után kémleltem, lelkesen forgattam a fejem, hogy szabad székekre bukkanjak. Volt is mire izgulnom, hiszen a helyiség vendégekkel volt tele. Itt igen nagy volt a zaj, rögtön visszasírtam a kinti nyugodt levegőt, amit itt sütemények és finomságok illata árasztott el. Az emberek pedig beszélgettek, kanalaztak, az alkalmazottak sürögtek, s az összképet elégedetten néztem.
- Üljünk le valahová, mondjuk oda! - mutatóujjamat egy olyan asztal felé böktem, mely üresen állt, ki tudja meddig. Sietősen el is indultam, hogy bárki más előtt elfoglalhassam. Az asztalnál két szék volt kialakítva úgy, hogy azok egymással szemben ülve tudjanak társalogni. Leültem az egyikre, hogy a bejáratot és a pultot könnyen átláthassam, majd kabátomat és sálamat levéve a székemre tettem. Aztán jeleztem Gergőnek, hogy ő is hasonlóképpen cselekedjen.
- Most rendeljünk, vagy később szeretnél?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. február 7. 10:07 | Link
Mary ^^

- Pontosan. Rebellis típus vagyok, imádok ellenszegülni a szabályoknak. Alig várom, hogy legyen valami, amiben a rendszer ellen lehetek. Tudom, érdekes életcél, de amíg gyerek vagyok, azt hiszem, ezt kell tennem.
Érzi azért, hogy a lány egy kicsit furcsán néz rá, de ezt már megszokta, mintha egy kicsit élvezné is azt, ha furcsán pillantanak rá. Szeret feltűnést kelteni, ebben valószínűleg az anyai nagyanyjára ütött, aki egy harsány, feltűnő jelenség, akinek a lételeme a szórakoztatás és, aki elvárja, hogy csodálják őt.
- Akkor te is egy színfolt vagy!
Válaszolja lelkesen nagyot kanalazva a fagyiból, majd lenyelve azért meg is magyarázza, hogy ezt mire értette.
- Akarom mondani, te is olyan ember vagy, aki nem illik a házába. Vannak emberek, akiket néha félre osztanak. Van valami oka, hogy odatartoznak persze, de alapjáraton mondjuk, máshová tenné az ember. Abból, amit mondasz, te Eridonos típus vagy, érdekes lehet akkor a Navinében lenned. Tudod érdekes ez. A Rellonosok és az Eridonosok ilyen szempontból hasonlítanak, mert a vérmérsékletük hasonló, míg a Navinések és a Levitások inkább nyugodtak
Int a lánynak, aki kihozta a fagyit és kér tőle egy forró csokit extra adag tejszínhabbal és cseresznyével. Utána visszafordul a lányhoz, próbál nem sokat beszélni, de valahogy lételeme a fecsegés.
- Gergő is a faluban lakik, Janey-nél, akinek ajándékboltja van. Én majd csak a következő utáni tanévkor jövök, nagy mázli lenne, ha már a következőnél felvennének, bár azt hiszem volt már egy hasonló korú. A keresztanyám egyik barátnőjének a lánya, um, Ashley… Stanwood. Igen, ez a családneve. Az anyukája is tanár volt itt, szóval még van remény.
Az összefutás remek ötlet, lelkesen bólogat is hozzá, bizony szeretné, ha így lenne, jó lenne összefutni olykor egy-két szóra. Most már két helyről is van ismerőse, hiszen ott van Katniss is, aki Levitás.
- Értem persze, én meg mondjuk, még kicsi vagyok hozzá, meg hát ott van Gergő is, de azért nem árt tudni, hogy mi a helyzet. Mondjuk ezért otthon nagyon furcsán néznének rám, az apukám elég szigorú ember. Az anyukám nem, ő elég szabadszellemű, három vagy négy férfit is ott hagyott az oltárnál, mármint ténylegesen az oltárnál, menyasszonyi ruhában, mielőtt igent mondott az apámnak, de ha jól emlékszem, akkor ők sem házasok, csak jegyben járnak, de elvannak így.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Unaloműzés
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. február 7. 17:36 | Link
Andrew (bácsi Cheesy) *-*

Jaj, remélem, nem nagyon fogok késni, ez nem jellemző rám. Mindig mindenhova én érek oda elsőnek. Ám most kicsit be vagyok lassulva, ugyanis már kb. tíz perce el kellett volna, indulom. Pedig ez egy nagyon fontos találkozás lesz. Végre közelebbről is megismerhetem Janey egyik családtagját. Igaz, már párszor találkoztam Thomas bácsival, de sosem volt rá időnk, hogy jobban megismerkedjünk. És mondjuk a karácsony sem arra való, hogy ott arról kezdjünk beszélgetni, hogy például Tom bácsinak mi a kedvenc kajája. Egy pillanat. Talán nem kéne bácsiznom, hiszen még Janey-nél is fiatalabb és én nem akarom leöregíteni. De nem is 16 éves, hogy csak simám azt mondjam neki, hogy Tom. Szóval nem is tudom, hogy szólítsam, majd megkérdezem tőle.
Mivel tényleg késében vagyok, futni kezdek, nehogy sok időt kelljen rám várni. Mikor már a Czukorvarázs utcájába érek, megállok, kifújom magam és szemeimmel Andrew-t keresem. Pár perc múlva meg is látom. Nagy vigyorral a képemen integetni kezdek felé, hátha észrevesz. Így is történik. Igazán filmbeillő a jelenet. Olyan, mintha életemben most láttam volna először az apukámat. De jó is lenne találkozni velem, mármint az igazival. Szóval gyorsan szedem a lábam és mikor megérkezek Andrew elé, rámosolygok, majd újra kifújom magam. Köszönünk egymásnak és rögtön megmondja nekem, hogy ne hívjam bácsinak én pedig csak bólintok. Látom rajta, hogy kicsit elgondolkodik valamin, ám pár másodperc múlva megragadja a kezem és kezet rázunk, mint az igazi férfiak. Először azt hittem, hogy puszit fog adni, mert karácsonykor azt csináltuk. Na, mindegy. Eztán megkérdezem, hogy mehetünk-e, de Ő megállít.
 - Egy órát maradhatok. – mosolygok. – Hát... végül is egyedül is hazatalálok, de ha gondolod, hazakísérhetsz. Legalább akkor is tudunk beszélgetni. Óh, oké. – mikor Andrew kinyitja az ajtót, befáradok és megvárom, amíg Ő is bejön. Tom odaköszön a felszolgálónak, ezért én is így teszek.
 - Amúgy szerintem jó apuka lennél. Mármint érted. Úgy érdeklődtél az iránt, hogy hogy s mint fogok hazamenni és meddig vagyok elengedve, akár Vincent. – újabb mosoly. Körbenézek valahová, hogy mégis hova tudnánk leülni, de egy szabad helyet sem látok. Telt ház van. Ám Andrewnak jó szeme, így Ő meg is lát egy szabad asztalt.
 - Oké. –
Elindulok Andrew után és én is leveszem a kabátomat, a sapkámat és a sálamat. Helyet foglalok és ránézek Tomra.
 - Elég, ha később rendelünk. Most inkább beszélgessünk. Egy kicsit mesélj magadról! Aztán majd én is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. február 8. 13:54 | Link
Anna


* Miután megosztotta a gondolatait a Rellonossal, az mély hallgatásba süllyedt. Pedig nem is tűnt közülük valónak, az elmélete is támadhatatlannak bizonyult eddig, miszerint ha valakit a libák szidnak a folyosón, akkor bizony, akkor nem lehet olyan. Elmélyed a gondolataiban, végül arra a következtetésre jut, hogy olyasféle dolog is lehetséges, mint a maffiaháborúban szokott lenni- a két ellenséges csapat utálja egymás. Igyekszik nem feltűnően végigmérni Annát, (vagy Hannát, ezt még nem kérdezte meg) de nem tűnik úgy, mintha bármi köze lenne valamilyen „baromfiudvarhoz”. Inkább eszik egy újabb villányi süteményt, ám ekkor megszólal a lány. Szép köntösbe bújtatott gazemberek? Ez afféle metafora lenne, az ilyeneket sosem tudta megjegyezni. A szép köntös itt a gazdaságot, avagy a kedves álcát jelöli? Mintha a lányon egy finom mosolyszerűséget vélne felfedezni. Nem akar marhaságot kérdezni, így inkább csak bólint egyet, és nagyot húz a teájából, így a csésze immáron kiürült, úgyhogy áttér a süteményre. Örömteli esemény számára, hogy találkozott a végzős diákkal, mert így legalább rájött, hogy nem ő a legfurcsább ember a világon. A mugliknál igazából relatív volt az ő furcsasága, mert neki az a viselkedés volt szokatlan, amiket azok tanusítottak. Még nem tudja eldönteni, hogy a lány szimpatizál-e vele, és ez a kedves arca, vagy pedig emiatt érezték úgy az Eridonos iskolatársai, hogy óvakodni kell tőle.  Végtére is nem szórt átkot a fejébe, megengedte, hogy ideüljön, valószínűleg, azok majréztak túlzottan.
Néhány perc múlva (H)Anna végez. Adri ekkor szólal meg újra, mert ismét barátságosabbnak látja diáktársát.* - Én is azonnal megyek. * Feleli kurtán, amikor megakad a szeme egy plakáton a távolban. A Valentin napot hirdeti, meg a cukrászda speciális ajánlatát. Sietősen bekapja az utolsó falatot, majd a pénztárcáját elővéve a zöld után siet a pulthoz, de még mindig a nagy dobásán gondolkodik. Miután kifizette az elfogyasztott süteményt és teát, gyorsan a székéhez iparkodik, felkapja a táskáját meg a kabátját, és rögtön újra a másik lány mellett terem. Összeszorított ajkakkal, bújtatott vigyorral bök a fejével a plakátok felé.* - Lesz lampioneregetés is. Szabotálni kéne. *Böki ki röviden, majd elindul a kijárat irányába. Ha érdekli a Rellonost, ő bizony szívesen össze tudna ütni valami egyveleget, vagy akár trágyagránátot, amit ha feleresztenek, a szerelmes párok arcába robban. A Navinés határozottan szórakoztatónak találná a dolgot.
Ahogy mind a ketten végeztek, gyors léptekkel elindultak vissza a kastély felé.*
Utoljára módosította:Újvári Adria, 2013. február 20. 15:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas A. Reynolds
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 8. 20:22 | Link
Gergő


Furcsa szituáció volt. Rég láttam már a tesóimat, ők is úgy megnőttek már! Elmúlt a gyerekkor, már elfelejtették a sok gondoskodást, inkább önállósulni akarnak. Ők most vannak a kamaszkor kapujában, na. Szóval nemigen van lehetőség közös kikapcsolódásokra, elmenni valahová, megnézni valamit vagy ilyesmik. Most pedig itt ülök Gergővel és készülök bevágni valami finomat.
- Csak egy órát? - fejem lekonyult a hír hallatára. Mit nekem egy óra, percek alatt eltelik. Majd akkor lassan sétálunk haza. - Jó! - baráti mosollyal vágtam rá, beleegyezve a hazakísérésbe. Jobb is, ha vele vagyok, hiszen most én felelek a fiúért, nem akarok összeveszni az unokatestvéremmel.
Egy kicsit jobban kellett fülelnem, beszédemet is erőltetnem kellett, hogy érthetően lehessen felfogni a külvilágot, ugyanis rettenetesen nagy volt a zaj. Kis idő után viszont egészen hozzászokik az ember, mondhatni az elméjének sikerül kizárnia a felesleges zörejeket, így természetessé válik a szokatlan.
Kuncogtam, felnevettem egyet, akaratlanul is. Sikerült elengednem magam, már nem feszengtem annyira a Gergővel való találkozástól. Úgy látszik, hogy örül nekem, szimpatikusnak tart és bízik bennem. Tök jó! Főleg, ha ilyeneket mond.
- Ez igazán kedves tőled. A héten te vagy a második, aki nős férfinak akar látni. Ennyire öreg lennék? - mosolyogtam újra, tekintetemmel a szeretetet sugározva a fiú felé. Vicces fiú ez a Gergő, de tud nagyon komoly gondolatokat is ébreszteni az emberben. Tényleg egy apukás jellem lennék, s itt az ideje, hogy gyerekem legyen? Vajon milyen életem lenne? De hát eddig ez nem volt fontos számomra... El sem tudom képzelni rendesen. Nem tudom, hogy mi a szerelem. Úgy hittem, van még időm, de a jelek szerint lekéstem valamiről. Talán késő már keresni, s szingliként halok meg.
De ismét a negatív gondolatok! Talán egy kicsit túl sok is! Sajnos hajlamos vagyok bizonyos rossz dolgok, gondolatok megjövetelekor eltúlozni, elnagyolni a problémát, pedig a valóságban nem teljesen látom így a világot.
- Milyen ember egyébként Vincent? - kérdeztem tapintatosan, jó alkalmat látva arra, hogy megismerjem unokatestvérem választottját. Ha már a fiú emlegette, legalább nem látja, hogy faggatom, a kérdést is felfoghatja úgy, mintha az új életéről kérdezném.
Persze ő is kérdezett, kedvesen próbált egy beszélgetést kezdeményezni. Szép, kell is, legalább tudja az illemet. Piros pont. Sok a közös bennünk, Gergő és én később egy csomó mindent csinálhatnánk együtt! Számtalan, de számtalan lehetőség.  Ha bejön a szálloda, a nyáron elviszem nyaralni. Mondjuk még nem akartam előre beharangozni, mézesmadzagként lóbálva a fiú orra előtt. Hadd legyen neki meglepetés, ha egyáltalán erre sor kerül. Kérdésére hátradőltem a széken, majd bal kezemmel az asztalt pöckölgetve megpróbáltam válaszolni.
- Szóval... Eddig az Egyesült Királyságban, azon belül is Guildfordban éltem. Nincs is olyan messze Londontól, szerintem szuper hely. Van még három testvérem, egy nővérem, aki gyógyító, egy öcsém meg egy húgom. Ők még diákok. Szeretem az autókat és a motorokat, szeretek lovagolni és fotózni, régen versenyszerűen kriketteztem, most nem sportolok semmit, de mindenfelé nyitott vagyok és az érdeklődési köröm is igen széles. Bogolyfalvára csak néhány hete jöttem, örököltem. Most egy lakást bérlek, jól elvagyok, világot látok, tapasztalatot szerzek. Hát, még... fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék el. Mire vagy még kíváncsi? Utána te jössz!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. február 11. 21:10 | Link
Andrew

Tényleg úgy örülök Andrew bácsinak, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Mert olyan gyorsan és mosolyogva futok oda hozzá, mintha valóban az apám lenne. De hát én ilyen vagyok. Szinte bárkinek tudok örülni. Tehát mikor megérkezem Andrew elé, már nyitnék is be a cukrászdába, ám Ő megállít. Megkérdezi, hogy meddig maradhatok, stb.
 - Sajnos. De lehet, ha szépen megkérem, akkor majd még elmehetünk a mai nap folyamán máshova is. – kedvesen rámosolygok. – De jó! Ha hazakísérsz, akkor ugye bejössz? Megmutatom neked a szobámat, meg az egész házat! Janey biztos örülni fog neked. – mondom lelkesen. – Na, mit szólsz? – kérdezem a válaszát várva. Tökre örülnék neki, ha elfogadná a meghívásomat. Azt hiszem Ő lenne a második vendég a szobámban. Szeretem, ha vendégek jönnek, főleg akkor, ha hozzám. Tehát be is lépünk a cukrászdába, ahol nagyon finom süti illat csapja meg az orrom. Mivel Andrew ráköszön a felszolgálókra, én is így teszek. Eztán megjegyzem, hogy tök jó apuka lenne, mert tőlem is rögtön azt kérdezte, hogy meddig maradhatok, stb.
 - Jaj, dehogy. Csak megjegyeztem. – eközben a szemeimmel egy üres asztal után kezdek kémkedni. De alig látok szabad helyet, telt ház van. Rápillantok Andrew-ra, de látom, hogy kicsit elgondolkodott azon, amit mondtam. Kíváncsi vagyok, hogy mégis mire gondolhat, de mielőtt bármit is mondhatnék, azt kérdezi, hogy Vincent milyen.
 - Ő? Hát... Őszinte leszek. Mikor először kezdett Janey-vel randizni, nagyon nem volt szimpatikus. Volt benne valami. A szemében, a mosolyában. Úgy éreztem, hogy nem csak Janey-vel találkozgat. De most már biztos vagyok abban, hogy nem így van. – mondom mosolyogva. Ekkor Andrew talál egy üres helyet, - pedig telt ház van – ahova el is indul. Én utána megyek. Leveszem a kabátomat, meg a többi meleg cuccot és megkérem, hogy meséljen kicsit magáról.
 - Óh, ugye egyszer elviszel Londonba? – kérdezem nagy, boci szemekkel. – Sok szépet hallottam már róla. Igaz, annyira nem tudok angolul, de majd megtaníthatnál. A testvéreidet is megismerném. Hmm... Azt hiszem már mindent elmondtál, amit tudni szerettem rólad. Akkor most én jövök. Nem tudom, hogy Janey mennyit mondott rólam. Szóval én egy nagyon kedves, szerető családban nőttem fel. Édesanyámat Ildikónak, apukámat pedig Gábornak hívták. Mindent megkaptam tőlük, amit csak akartam, ám mikor egy szép napon elmentünk volna kocsikázni, balesetet szenvedtünk. Egyedül csak én éltem túl az egészet. Mindez nyolc éves koromban történt. Tizenegy éves koromig a nagymamámnál laktam, Erzsébetnél. Ő úgy szeretett ahogy anyu és apu, de sokáig sírtam és nem tudtam mosolyogni. Mikor már minden rendben ment volna, közölte velem, hogy el kell utaznom, de azt nem árulta el, miért. Ezért tavaly nyár elején megérkeztem ide. Később kiderült, hogy a nagymamám meghalt rákban, amiatt megint csak szomorú lettem. Loveday fogadott örökbe, akinek volt egy pasija Benji. Őt nem szerettem. Sokszor volt a kocsmában és mindig cigi szaga volt. Végül nyár végén lett egy gyermekük, ám Lolát Benji sokszor megbántotta és Loveday nem bírt már se rám, sem a kis Daniel-re vigyázni, ezért öngyilkos lett. Így kerültem Janey-hez, aki hónapokon át vígasztalt. Ám most már nagyon vidám vagyok és imádom Janey-t és Vincentet. Szeretnél még valamiről tudni? – kérdezem, miközben egy könnycseppet kitörölök a szememből.
Utoljára módosította:Leroy Lasch Gergely, 2013. február 12. 19:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Csák Arvid Geminián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 15. 21:50 | Link
Mert mit is tehet egy ifjú hobbi-szakácsjelölt ha eljön a fáradt péntek este? Hát elmegy a cukrászdába, hogy kedvenc hobbijának hódoljon. Ezt tette most Arvid is, egészen pontosan bevette magát a cukrászda leghátsó sarkába, és miután az ügyes kis felolvasó bűbáj segítségével átböngészte az étlapot - vagy édességlapot, ha úgy jobban tetszik -, megrendelt vagy tíz különböző süteményt, a pincér legnagyobb és őszinte rémületére.
Mert persze azt az ifjú szőke herceg elfelejtette (?) közölni, hogy elemzés céljából kíván kóstolgatni, és nem óhajtja magába tömni a pult komplett tartalmát. Mindenesetre kihozták neki, amit kért, aztán újabb sokkot okozott, mikor elővett egy miniatűr, rúnákkal megbuherált laptopot, mert ezen már megtanult vakon gépelni, míg ha papírra próbálna írni, akkor azt többé senki és semmi nem lenne képes kibogarászni. Arvid persze érezte, hogy nézik, de már nem érdekelte a dolog. Sokkal jobban lefoglalta, hogy villájával eltalálja az első süteményt, és egy falat után egyből gondolkodóba esve, kényelmes tempóban elkezdjen kopogni a billentyűzeten. Aki nem ismerte, az mostanra már biztos lehetett benne, hogy a fiú vagy valami étterem kritikus, vagy csak egyszerűen nincs ki mind a négy kereke.
Persze nem volt haszontalan ez a jegyzetelgetés, ugyanis Arvid eldöntötte, hogy ha hazaköltöznek az év végén Prágából, akkor neki fog végre fogni annak a szakácskönyvnek, amit speciálisan vakok számára szeretne megjelentetni. Ebben a pillanatban pedig éppen az érdekelte a legjobban, hogy vajon milyen különbségek vannak egy mugli és egy varázsvilágbeli cukrászda ételei között, már ha van egyáltalán. Így aztán próbált olyasmiket rendelni, amihez hasonlót, vagy épp a pontos megfelelőjét már Prágában is megkóstolta. Aztán persze majd a maradékot szépen hazaviszi - még ha nem is fenyegette a veszély, hogy úgy hetven éves koráig bármikor is nélkülöznie kelljen, azért nagyon nem szeretett pazarolni, főleg, mikor otthon... nem is tudta hirtelen megszámolni hány éhes száj várta. De abból csak kettő emberi lény, a többi pedig nem kaphat édességet, szóval el is van döntve, hogy kik válogathatnak majd a finomságokban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 15. 22:09 | Link
Arvid és.... és... és... egylaptop *-* (igen, így egybe xDD)

Nem én lennék.... nos én, ha nem mutatnám meg, mennyire tojok is a vizsgaidőszakra. Már-már röhejes, ahogy a kastély népe szinte összeesik a görcstől, míg én a teljesen reménytelen esetek nyugalmával töltöm a napjaim. Oké, próbálkozok én, és az elmélettel nincs is bajom, de ez mégse késztet arra, hogy kényelmesen hátradőljek, és fütyörésszek, még ha jelenleg azt is teszem, de tudom, mihelyst valaki rám emeli a pálcáját, vagy a kezét, és egy olyan mondatot vág a fejemhez, hogy " Mutasd meg!", hősies halált halok a vizsgákon.
Ennek ellenére, a legnagyobb bajom az, hogy mivel háztársaim a görcsölős kategóriát képviselik, így én nem alszok, ennek következtében talán egy hangyányival ingerültebbek a mindennapjaim a kelleténél. Hangsúlyozom, talán. Igazából nem tudom, ha ingerült vagyok, akkor az számomra mindig ugyanolyan mértékű, mármint, akkor ásnék el élve mindenkit, és olyan még csak meg se fogalmazódott bennem, hogy csak kicsit ássak el valakit, mondjuk derékig.
A manók még mindig távol tartási végzést adtak ki, így megint le kell szöknöm- erős túlzás, történetesen, fogom magam, és lesétálok, szemet hunyva afelett, hogy TILOS- a faluba, hogy kávéhoz juthassak.
A cukrászda felé veszem az irányt, mivel ott még nem jártam, és merem feltételezni, ha sütit kapok, kávét is, mert a kettő csak együtt passzol, és ha nem kapom meg hisztizni fogok, és igen, azt az értelmes lények nem várják meg, főleg, ha voltak már egy kitörésem szemtanúi.
Benyitva biccentek az eladóknak, majd a pulthoz sétálva lesem meg a felhozatalt, kiválasztva azt az édességet, ami jelenleg a leggusztábbnak tűnik, majd kikérve a kávém, meg is nyugszom, hogy nem ütközök komolyabb akadályba.
Szemeimmel keresek egy helyet, de ez nem tart sokáig, mivel azok megakadnak egy srácon. Hűűűűű... hát ilyen a szerelem első látásra? Na jó, ne tessék megijedni, nem a srácba estem bele így hirtelen, hanem a laptopba, amin lázasan pötyög.
Megállom, hogy ne nyújtsam ki mindkét kezem, és kezdjek el Smeagol hangján kántálni, hogy "Drágaszágooooom". Inkább a fájóbb, de humánusabb megoldást választom. Lassan - hogy legyen időm útközben meggondolni magam- közelítem meg AZT az asztalt. Már nem is emlékszem, mikor voltam utoljára világhálón, még csak a közelében sem jártam.
- Öhm... hello. Ugye, nem foglalt ez a hely?- próbálok emberi hangot megütni, és elrejteni azt, mennyire idegen tőlem ez a helyzet, miközben le is ülök a sráccal szembe.
- Hűűű, neked aztán van étvágyad- hűlök el látványosan, ahogy végignézek a nem is tudom mennyi sütin.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. február 15. 22:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csák Arvid Geminián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 15. 22:30 | Link
Oph

Már a harmadik süteményt kóstolgatta, mikor a szőke eljutott addig, hogy nem biztos, hogy a legutóbbi helyen elég jó volt a csokoládékrém összetétele, így próbálta meghatározni, hogy vajon ebben mik lehetnek az arányok. Persze a mezei betévedő joggal kérdezhetné, hogy miért nem kéri el egyszerűen a recepteket, de hát ez nem így megy. Minden üzletnek megvoltak a maga titkai. Arvid pedig most ezeket igyekezett kifürkészni.
Egészen elmerült a munkában, így alaposan meglepte, mikor valaki szinte a feje fölött szólalt meg, csak hogy a hely iránt érdeklődjön.
- Aham, persze - bólintott szórakozottan, nem sokat törődve a hang tulajdonosával, viszont a Kontól kapott gyűrűje rögtön önálló életre kelt, és a mutató ujjáról átkúszott a gyűrűsre, mintha csak egyértelműsíteni akarná a helyzetet. Na igen, hihetetlen, de a kis kígyó néha éppen a legjobbkor tudott megmozdulni.
Aztán a lány újra megszólalt, Arvidnak pedig végre el is jutott a tudatáig, hogy a másik láthatóan társalogni szeretne. Felemelte hát a fejét, de nyilvánvaló okokból nem tudott a lányra fókuszálni, csak elnézett mellette valahova a távolba.
- Nem eszem meg mind. A többségét hazaviszem - válaszolt egy vállvonással, miközben ujjaival eltűnődve játszott a villa végével. - Tulajdonképpen miért ide ültél? Nincs már máshol szabad hely? - érdeklődte aztán, és kivételesen nem lehetett a hangjában semmilyen élt sem érezni, mert hát tényleg nem tudhatta, hogy vajon nem csak azért kapott-e asztaltársaságot, mert a másik nem akarta állva elfogyasztani, amit rendelt. Másrészről, ha valamit akar tőle, bármi is legyen az, akkor jobb mielőbb túlesni a tiszteletkörökön, mert a szőke nem óhajtja az idejét pazarolni, miközben fontos dolga akadt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 15. 22:50 | Link
Arvid

Nem tudom, miért érzem taplóságnak, hogy leülök egy vad idegennel szemben, talán, mert én is azt gondolom azokról, akik velem teszik ugyanezt, holott rám van írva szinte, hogy kerülj. Igen, hatalmas nagy betűkkel és nem tudom hány felkiáltójellel, mégis mindig figyelmen kívül hagyják, aztán meg csodálkoznak, ha nem úgy reagálok, mint ahogy arra számítottak. Bár az utóbbi időben, mondhatni lehiggadtam, vagyis... megszoktam, hogy tehetek akármit, ők odajönnek, és kinyitják a szájukat.
Viszont, ennyit megér, az a csoda, ami kettőnk közt pihen. Vélhetőleg a srác nem is tudja, ez mekkora kincsnek számít egy magamfajta számára, különben, biztos nem villogna vele ennyire nyíltan.
- Klassz a... gyűrűd- bízom benne, hogy a srác nem veszi észre a megdöbbent, zavarodott, és némileg elismerő tekintetem, amivel az "ékszert" fürkészem. Na igen, még most is vannak dolgok, maik meg tudnak döbbenteni, pedig már azt hittem, hogy egy káromkodó festmény, egy zabolázott manó, és egy árny után, ami random a fához vág, már mindent láttam. Hát nem, mert egy gyűrűs kígyót még nem volt szerencsém látni. Kicsit elszégyellem magam, hogy amit én felmutathatok, az egy kanári, de aztán el is hessegetem, mert Lilla igenis hasznos. Vagy ha nem is, tök jó, hogy van, és ami fontosabb, még mindig él.
- Ahha... hát végül is ez reálisabb, mint az,hogy gyomorrontással szeretnéd megúszni a vizsgaidőszakot- kúszik egy halvány mosolyféle valami az ajkamra. Igazából, nem hiszem, hogy a tanári gárdát meghatná, ha gyomorrontást kapnék, és azt meg végképp nem, hogy ezzel megúsznám a tömény szenvedést, de ha ez valami csoda folytán így van, akkor én örömmel eszem fel az üzlet tartalmát.
Kicsit furán méregetem a srácot. Mármint... valami nem kóser vele. Nem tudom, ez olyan dolog, hogy nem látod, nem hallod, csak érzed, plusz... az a tény, hogy nem a szemembe néz is erre enged következtetni, bár lehet, ő így kerüli el a szemkontaktust, én leszoktam hajtani a fejem.
- Hely az akad, de egy olyan csoda, mint ennél az asztalnál, nem nagyon. Komolyan, hogy oldottad meg, hogy laptopot hozz ide? Úgy hallottam, a mugli dolgok erre nem szuperálnak... mélységes sajnálatomra- húzom el a szám, mert ez még mindig egy hatalmas tüske bennem, csak mert... mennyivel könnyebb lenne a dolgom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csák Arvid Geminián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 15. 23:16 | Link
Oph

Ha őszinték akarunk lenni, akkor Arvidnak mind a mai napig rejtély volt, hogy egyesek miért ülnek csak úgy le vadidegenekhez beszélgetni. Ő nem csinálta ezt, vagyis nem gyakran, és ha mégis, annak minimum annyi oka volt, hogy az illetőt valamiért érdekesnek találta. Arról viszont szentül meg volt győződve, hogy benne nincs semmi érdekes, már ha leszámítjuk a gyűrűjét, de mikor a lány idejött, még nem tudhatta hogy mozog.
- Köszönöm. A kedvesemtől kaptam - közölte egyszerűen, mert még mindig élt benne az emlék, hogy a kastélybeli lányokról aztán mégis kiderül, hogy nem egészen ok nélkül telepedtek mellé. Persze Arvid mostanában kifejezetten békés volt, már ha eltekintünk némi elsőskínzástól a közelmúltban, így próbálta azt feltételezni, hogy a másiknak nincsenek hátsószándékai.
- Már elvégeztem az iskolát - mosolyodott el először a szőke a beszélgetés alatt, de azért még mindig kissé bizalmatlanul. Talán ez volt a legnehezebb, látatlanban megítélni másokat. Oké, azt mondják, ne ítéljen az ember külső alapján, és valóban, Arvidnak ez régen sem volt szokása, de az arc, a mimika, a rezzenések sok dolgot el tudnak mondani, anélkül is, hogy a másik kinyitná a száját, ezt a támpontot pedig a fiú nem használhatta. Így maradt a találgatás és az óvatos lavírozás.
Aztán a következő kérdés, és az utána jövő válasz rögtön tiszta vizet öntött a pohárba, ez után pedig már Arvid is felszabadultabban viselkedett.
- Már mindent értek - vigyorgott egy sort a lány szavait hallva. - Nos, itt valahol vannak rúnák, látod? - kérdezte a gép tetejét simítva az ujjaival. - A megfelelő kombinációval el tudod érni, hogy működjenek az elektronikai berendezések itt is. Egyéb felvilágosításért keresd fel a rúnatan tanárt vagy Weavert, az SVK tanárt - összegezte a szőke a tudnivalókat röviden. - Ha akarod megsimogathatod - vidult a lány lelkesedésén, miközben némi tányérszámolás után kicserélte maga előtt az aktuális süteményt egy másikra.
Utoljára módosította:Csák Arvid Geminián, 2013. február 15. 23:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 15. 23:45 | Link
Arvid

- A kedvesednek jó ízlése van- mosolygok rá, amit talán  a hangomban is érezhet. Szeretem a kígyókat, majdnem annyira, mint a skorpiókat, de azért azokat kicsit jobban. plusz, burkolt célzásnak szántam, mivel nekem eszem ágában sincs felszedni egy pasit sem, hát még, ha foglalt is az illető. Mellesleg, én tényleg az a lány vagyok, aki eszméletlenül nehezen figyel fel bárkire is, mint pasi, általában a potenciális hullát látom mindenkiben.
- Ahhh, te mázlista. Én az első évem taposom, ráadásul kicsit túlkorosan. Tudod, milyen ciki, ha egy egy tizennégy éves a képedbe röhög, mikor a falnak küld egy stuporral?- igazából, nem önsajnáltatni szeretném magam, meg abban is erősen kételkedem, hogy ez őt érdekli, valahogy.... csak tudja már, hogy mekkora mázlista. Bár, szerintem valamiért képben van ezzel a ténnyel.
Próbálom megfejteni, vele mi lehet a baj, mentségemre legyen mondva, szörnyű ember ismerő vagyok, talán, mert nem akarom őket megismerni. És nem, hiába csevegek most kedélyesen, még most sem áll szándékomban ezt a folyamatot véghez vinni, túl sok vele a macera.
Kortyolok a kávémból, mert valamiért rossz az íze, ha kihűl. Én úgy nem szeretem, ez az egyik heppem a sok közül. El tudom képzelni, mit gondolhat rólam a velem szemben ülő. Megnyugodhat, én se tartom épeszűnek magam, amiért így betámadtam, feltehetőleg megint tudatmódosító bájital hatása alatt állok, pedig még csak össze se futottam Serennel.
Persze kertelni se szokásom, se elhitetni másokkal, hogy a személyes varázsuk vonzott a közelükbe, így most is elmondom, mi késztet arra, hogy pont ide üljek.
Meglátva a srác vigyorát, kicsit megkönnyebbülök. Őszintén, azt hittem, majd faragatlannak tart, mert egy mezei gép, jobban érdekel, mint ő.
- Ahha... hát ez nagyon jó- lelkesedek fel rám nem jellemző módon. De a tény, hogy akár velem lehet a mobilom itt... ami nélkül létezni nekem felér egy Crucioval, amit vagy fél óránként küldenek rám - igen, olvastam a főben járó átkokról-, teljesen felvillanyoz.
- Höh, fura lenne, ha Seren nem értene valamihez- ez úgy reflexszerűen csúszott ki a számon. Még csak azzal se strapáltam magam, hogy profnak szólítsam, hisz ő mondta, hogy tegezhetem, akkor gondolom a háta mögött is szabad, ha meg nem.... hát úgyse tudja meg.
- Akarom mondani... volt már szerencsém találkozni vele, kétszer is. Majd, ha legközelebb összefutok vele, kifaggatom erről. Köszi- szeretem a tanácsokat, főleg, mert a velem szembe ülő, nem tanácsként adta elő, hanem csak burkolt célzás tett rá, ráadásul ez az információ valami csoda folytán még hasznos is.
- Nem... nem köszi, hidd el, ha hozzáérek, csak erőszakkal veheted ki a kezemből, és jobb az ilyet elkerülni- vigyorogva közlöm vele, ahogy gyorsan az asztal alá csúsztatom a kezeim. Ezt a végtagok hangosan a másik tudtára is adják, mivel hozzákoccannak az asztalhoz, én meg felszisszenek. Hurrá, nem... amúgy egyáltalán nem vagyok szerencsétlen.
A tekintetem egy fehér bot ragadja meg. A szemeim elkerekednek, és hirtelen felgyullad a villanykörte, tudjátok, mint a mesékben.
- Az a bot a tied? Mármint te nem.... izé... szóval- oké, az ilyen témák feszélyznek, nem tudom, hogy kérdezzek rá úgy, hogy közben ne érezzem rosszul magam tőle, és ő sem. Hoppá, azért mégis csak akad itt empátiából.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas A. Reynolds
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 16. 10:17 | Link
Gergő


Be kell valljam, egy kicsit váratlanul ért a fiú Vincenttel kapcsolatos véleménye. Én egyelőre csak azért hallgattam komoran és mélyedtem magamba, mert nem rendelkeztem saját véleménnyel. Ez csak Gergő álláspontja volt, nem támaszkodhatok csak az ő meglátására, amikor ő még nem úgy látja a dolgokat, ahogy azok valójában történnek. Mindegy. Az biztos, hogy már minden porcikámat fűtötte a vágy, hogy ezt a titokzatos, gavallér Vincentet végre közelebbről is megismerhessem. Eddig nem volt túl sok alkalmam erre...
- Látod, ez nagyszerű - eresztettem egy lágy mosolyt a fiú felé - Az a fő, hogy szeretik egymást és együtt vannak. Most otthon vannak? Ha hazakísérlek, lehet megpillantom őket. - játszottam el a gondolattal, miközben kifelé bámultam a cukrászda ablakán. A székemtől jobbra volt az ablak, ahonnan kellő fény áradt be, mégsem neveztem volna az időt naposnak. Odakinn a csendes falunak megszokott képe derengett, odabenn pedig a szintén szokásos cukrászdai hangzavar és csörömpölés. Ez a látszólag csendes falu is tud ám hangos lenni! A fene...
Aztán fordulat következett, Gergő mesélt magáról. Végre megismerhettem bővebben is! Mindkét fülemet alaposan kihegyezve koncentráltam minden egyes részletre. Csak hallgattam, nem vágtam közbe, hagytam hogy megtalálja a megfelelő szavakat, összeszedje a gondolatait, pontosítson a mondandóján, s elmeséljen minden apróságot az életéből, amit ő szükségesnek tart. Meglehetősen kalandos egy életet mesélt, hiányoztak belőle a szivárványpónik. S bár hallgattam közben, mégis megeresztettem pár lágy mosolyt, vagy felvontam a szemöldököm, összeráncoltam a homlokom, stb. A reakciómat, válaszaimat arcmimikám tükrözte, amit nem kellett szégyellnem a fiú előtt.
Mikor elhallgatott, odanyújtottam neki egy papír zsebkendőt.
- Bocsáss meg, nem akartalak felzaklatni. Talán nem is lett volna célszerű ennyire belemélyedni a történetbe. Bár, mondjuk... mindenképpen hasznos volt abból a szempontból, hogy megtudtam az idekeveredésed okát. Részvétem. És nagyon sajnálom, Gergő. De azt ugye tudod, hogy most a lehető legjobb családba kerültél, amit csak kívánhattál volna? És nagyon sok gyerek van árvaházban, vagy gonosz mostohaszülőknél! Nem is olyan rossz neked, igaz? - mosolyodtam el - És mi lett azzal a Daniellel, vagy kivel? Ja, és... Még mindig csomó mindenre vagyok kíváncsi! Nem meséltél például a hobbidról, hogy miket szeretsz csinálni, miben vagy tehetséges, mi leszel, ha nagy leszel, meg ilyenek. Tudom, hogy sokan kérdezik meg tőled, de válaszolnál nekem ezekről is? - tapintatosságommal remélem kicsikarok majd belőle minden fontos dolgot. A későbbiekben hasznos lesz, hogy megismertem a stílusát és személyiségét.
A nagy odafigyelésben el is feledkeztem a fiú legeslegelső mondataira a mesélés elején. London... Hehe, de aranyos! Persze, hogy elviszem! Akkor Londonba megyünk majd.
- Londonnal kapcsolatban pedig... - kulcsoltam össze a kezeimet az asztalra könyökölve - ...lehet róla szó. De ahhoz jól kell viselkedned! Még mindig ne rendeljünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csák Arvid Geminián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 17. 23:03 | Link
Oph

Miután a lány a megfelelő válasszal a tudtára adta, hogy megértette, hogy neki van valakije, és nem is akar tőle semmi ilyesmit, Arvid némileg megnyugodott. Lehet, hogy egy kicsit beképzeltségnek tűnhetett a feltételezés eleve, de nem egy alkalommal esett lányok áldozatául a kastélyban. No igen, még olyan is előfordult, hogy spontán lesmárolták, márpedig ugyan nagy a kertjük, de se ő nem szeretne hullaként létezni benne, se azt nem értékelné igazán, ha egy ismeretlen sírja domborulna a házuk mögött.
- Nem tudok hozzászólni. Sose szerettem varázsolni - somolygott magának Arvid, mikor a lány csak úgy kifakadt, bár azért el tudta képzelni, hogy nem lehet túl jó, ha mindenki el tud bánni az emberrel. Igaz, őt magát sosem próbálták elsősök átkozni, hiszen ott virított a mellkasán a prefektusi jelvény, ráadásul ha akart volna, szembe is tudott volna szállni velük. Nos... akkor még igen.
Aztán a lány elejtett megjegyzésén igen jót vigyorgott az ifjú szőke herceg.
- Hát igen. Seren már csak ilyen - válaszolta, miközben eszébe jutott, hogy kezdetben mennyire gyűlölte a másikat csak pusztán azért, mert nála alig idősebben a tanárának merte nevezni magát. Azóta azonban már jócskán kinőtte Arvid a fennhéjázó aranyvérű rellonos modorát, és megbékélt a ténnyel, mint ahogy sok minden mással is. Tulajdonképpen egész magassá vált az ingerküszöbe, mióta rájött, hogy az emberek szimplán gonoszak és önzők, így aztán teljesen mindegy, hogy mit csinálnak, őt nem érdekli tovább a társadalom. Így fordult visszájára szép lassan a régi érdeklődése az emberi pszichológia iránt.
Azonban erre a lányra egyelőre nem mondta volna, hogy gonosz, még ha az önzőség stimmelt is rá, hiszen csak a gép miatti érdeklődés okán ült le hozzá, de ez még nem megbocsájthatatlan bűn.
- Rendben, ahogy gondolod. Úgy sincs rajta internet. Gondoltam azzal már nem borzolom a kedélyeket - kuncogott a szőke, belegondolva, hogy mennyire csodálkoznának itt mások, ha rájönnének, hogy min böngészik üres óráiban.
Aztán a lány hangja hirtelen váltott kérdő hangszínre, némileg bizonytalan hangsúllyal, Arvid fején pedig a csodálkozás első hulláma futott át. Hát nem lehet rögtön észrevenni, hogy vak? Hisz az nagyon jó! Persze ehhez kellett, hogy ülve maradjon, mert ha ment, akkor már rögtön nyilvánvalóbbá vált a helyzet.
- Igen, az enyém, és nem, nem látok - válaszolta aztán viszonylag könnyedén, már legalábbis amennyire ilyen témánál könnyed lehet az ember hangja. Már sok idő telt el azóta, hogy megvakult, több, mint másfél év, és ez alatt volt ideje megszokni, hogy rákérdeznek az emberek. Eleinte ugyan nem esett neki jól, és mindig fel is kavarta, mostanra viszont már képes volt átsiklani a dolog felett, és lazábban venni a helyzetet.
- Egyébként, ha már az asztalomnál étkezel, talán be is mutatkozhatnánk - mondta aztán a mindig jól nevelt szőke. - Én Arvid vagyok - biccentett a lány felé, hiszen a hangja alapján pontosan be tudta lőni, hogy hol ül.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 18. 00:04 | Link
Arvid

Tudom, hogy most kéne kis millio kérdést feltennem a párjáról, ki ő, hogyan ismerkedtek meg, mi volt rajta stb, de fájdalom, engem az ilyesmi nem érdekel, maximum akkor, ha a Prada legújabb kollekcióját viselte, akkor viszont rákérdeznék, hogy a viharba jutott hozzá, mert hogy szinte lehetetlen. Nos, úgy tűnik, Gregory divatmániáját még nem sikerült kiölnöm magamból, viszont határozottan jó úton haladok.
Sikerül kifakadnom, mostanság ez nagyon megy, holott nem bírom elviselni magam, mikor ilyen vagyok, bár alapból is szokásom összeveszni... öhm.. velem. Nem mindig értünk egyet, na, plusz már kezdem unni, hogy napi huszonnégyben össze vagyunk zárva.
- Hát én se,  viszont fogok- a hangom eléggé határozott, mert a saját fogadalmam csak nem fogom megszegni, már pedig... megfogadtam, hogy egyszer majd elsőre jól sikerül valamit kihoznom egy fadarabból. De ez még plátói képnek is alig mondható.
- Szerinted is idegesítő? Mármint... tök kisebbség érzetem van a közelében- harapok a sütiből, amolyan, oké, pletykáljuk ki a háta mögött stílusban, még előrébb is dőlök. Bár hozzátenném, hogy hasznos dolog többet tudni nálam, mert még élek, hála az említett személynek, persze ezt még véletlenül se mondanám ki hangosan, még magamnak is alig merem bevallani, hogy igen, megint valaki segítségére szorultam.
A gépet meglátva, legszívesebben zsebre vágnám, aztán elhessegetem a gondolatot, mivel, arra még nem szorultam, hogy lenyúljam más tulajdonát, és hiába nagy a kísértés, most sem fogom megtenni.
- Hidd el, eleget  véstem már pennával ahhoz, hogy tudjam, még net nélkül is marha sokat ér- már-már fájdalmasan sóhajtok, ahogy eszembe jut az ínhüvely gyulladás. Naná, mert gépen pötyögni könnyebb, sokkal.
Nem kellett volna észrevennem azt a botot, most tök hülyének érzem magam, ráadásul befogni se tudom, mert... mert nekem muszáj rákérdeznem.
- Uhhh.... sajnálom, bár tudom, hogy ezt már sokszor hallottad... izé... meghívlak egy sütire, jó?- igen, valahogy elfelejtettem olvasni a "hogyan legyünk normálisak, miután kiderült a velünk szemben ülőről, hogy nem lát" című könyvet, de gyanítom, hogy azért, mert valaki meg elfelejtette megírni.... Pofátlanság, hogy ez senkinek nem jut eszébe.
- Ophelia, bocsi igazából.... elfelejtettem, pedig belém nevelték, vagyis... próbálták, ahogy sok minden mással is... nem igazán jött össze- kuncogok - hogy mi? Kuncogok? Kérek egy pszichológust a sütis asztalhoz, sürgős eset- halkan, és leküzdöm a kényszert, hogy kezet nyújtsak, bár a biccentéssel se mennék többre, így marad a mereven bámuljuk a másikat verzió.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 19. 16:30 | Link
Maia Norwood

 Elindultam a cukrászda felé. A kastélyban épp egy vizsgán voltam túl. Úgy gondoltam elmegyek megenni egy sütit a barátnőmmel Maiával. Oda érve ígyszóltam:
 - Szia! de jó hogy eljöttél. Már tök uncsi volt ott ülni bezárva egy szobába. Ott egyedül hátborzongató. Szörnyű. - mikor befejeztem, beléptem a cukrászda ajtaján. Szép és otthonos volt. Jó érzés ott lenni. - De otthonos. Te már voltál itt? - és kérdőn rámeredtem. Leültem a legközelebbi asztalhoz és nyugodtan vártam a pincérre. Amíg várakoztam rendesen körülnéztem hova is jöttem, hisz itt még életemben soha sem voltam. Eközben a pincérnő is megérkezett.
 - Jó napot! Én egy citromos tortát kérnék. - kértem mosolyogva. Mikor visszaért a pulthoz rögtön egy citromos torta után kutatott. Én örültem, mert ilyen kiszolgálást sem kap az ember minden nap. Vissza fordultam Maiához.
 - Hogy érzed magad? Jól vagy? A családodról tudnál nekem mesélni? De ha nem akarsz akkor nem kell. - én erre bisztatóan rámosolyogtam. Szerettem az emberek társaságát. Na jó csak akkor ha nincs óriási tömeg. Azt az egyet nem szeretem. Jé már vissza is ért a pincérnő?
 - Ó, köszönöm. - mondtam.
 - Semmiség. - és indult tovább a dolgára.
 - Ez aztán a gyors kiszolgálás. Te kérsz valamit? - kérdeztem.
Utoljára módosította:Inedra Pote, 2013. február 20. 20:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. február 19. 19:52 | Link
Vanília

Éppen véget ért az egyik vizsgám, amikor rájöttem, hogy le kell mennem a faluba, mert megbeszéltem Vaníliával, hogy elmegyünk együtt a cukrászdába. Szerencsére még időben odaértem, egy percet sem késtem.
- Szia! Nekem is épp most volt vizsgám - mondtam, rámosolyogva a szőke lányra. Azt nem tettem hozzá, hogy majdnem elkéstem miatta, úgy gondoltam, utólag már teljesen mindegy.
Amikor beléptünk, és körbenéztem, teljesen elcsodálkoztam, annyira megtetszett a hely.
- Még sosem voltam itt, de nagyon tetszik - mondtam Vaníliának.
Amíg ő kért egy citromtortát, én nézegettem a sütiket, hezitálva. Nem tudtam dönteni, annyi minden finomság volt a pult mögött.
- Ó, jól vagyok, köszönöm - mosolyogtam a lányra, amikor visszafordult hozzám. - Nagyon szívesen mesélnék valamit, de sajnos, amióta bagolykőn vagyok, nem találkoztam anyuval. Apukám pedig Dublinban él.
Eszembe jutott, hogy milyen régen láttam már a szüleim. Persze Bagolykőn sem vagyok magányos, de hát azért otthon lenni egész más. Nagyon szeretem a sulit, de azért hiányoznak a szüleim.
Amikor Vanília megkérdezte, hogy kérek e valamit, még egyszer végigfutottam a süteményeken, aztán döntöttem:
- Én is egy citromtortát kérek! - mondtam, a pincérnő felé fordulva. Rögtön meg is kaptam, és amint beleharaptam megállapítottam, hogy nagyon finom.
- És te hogy vagy? - fordultam vissza a lány felé, amikor rájöttem, hogy túl sokat beszéltem magamról, Vaníliát pedig alig hagytam szóhoz jutni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 19. 20:28 | Link
Maia

 Megkóstoltam a tortát és meg állapításom szerint igen finom. Nem túl citromos de nem is túl cukros. Pont ahogy szeretem.
 - Én jól vagyok. Na és te haza mész szünetre? Az egyik barátommal azt tervezzük, bulit szervezünk itt azoknak akik itt maradnak és szeretnének jönni. Itt szerveznénk. Te mit gondolsz erről? - kérdeztem. Vártam egy kicsit majd át tereltem a szót valami másra.
 - Neked hogy tetszik ez a hely? Szerintem nagyon szép. Jó itt. Otthonos, de nincs túl lihegve. - mondtam neki. Most nem csak szófosásom volt, mint ahogy az általános iskolai tanárom mondta, hanem érdekes dolgokról beszéltünk és minden olyan hétköznapi volt.
 - Milyenek voltak a vizsgáid és hogy sikerültek? Jó tudni hogy az ember barátja hogy tanul. Nekem legalábbis. - erre elmosolyodtam. Lehet hogy még segíteni is tudok. Jó volt itt minden olyan ... olyan ... tökéletes volt. Azt kívánom bár soha véget nem érne ez a beszélgetés! Maia nagyon kedves volt.
 - Neked ki a kedvenc tanárod? Ezt még meg se kérdeztem. - vártam a válaszát majd tovább beszéltem. - Nekem a Fédra tanárnő. Ő a jóslástan tanár. - mondtam kicsit halkabban nehogy valaki meg hallja. - Nagyon jó tanár. Nagyon figyelmes és a kérdéseidre szívesen válaszol. - és vártam hogy ő mit gondol erről.
Utoljára módosította:Inedra Pote, 2013. február 20. 20:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. február 20. 20:29 | Link
Vanília

- Nem, sajnos nem megyek haza. Anyukám pont nem lesz otthon, úgyhogy nem lenne értelme - magyaráztam a lánynak. Azt nem tettem hozzá, hogy miért nem lesz otthon, de nem azért, mert nem bíznék Vaníliában, hanem mert én sem tudom. Ami furcsa, mert anya nem szokott titkolózni, úgyhogy most aggódom egy kicsit, de igazán nem akartam ilyesmikkel untatni a lányt.
- Ó, szerintem jó ötlet lenne ez a buli - mondtam, mikor szóba hozta. Szuper lenne, ha nem aggódnám végig a szünetet, hanem egy kicsit társaságban lennék, ráadásul egy ilyen bulin, akár még új barátokat is szerezhetek.
- Egyetértek, nagyon szép ez a hely - mondtam a lánynak, miközben még egyszer körbenéztem. Tényleg, nagyon otthonos a kis cukrászda, valószínűleg még sokszor fogok lejárni iskolai éveim folyamán.
- Ó, hát azok a vizsgáim, amiket eddig megcsináltam, jók lettek. Viszont még nem végeztem mindennel - mondtam, miközben enni kezdtem a citromtortám. Vanília következő megjegyzésére csak elmosolyodtam és bólintottam, ugyanis éppen egy falat finomsággal volt tele a szám.
- Nem is tudom, majdnem minden tanárt szeretek. Fédra tanárnőt is, bár nem ismerem annyira.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily K. Crusader
INAKTÍV


~Világutazó
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 109
Írta: 2013. február 21. 19:37 | Link
Bálint

Én az a fajta egyhetes beteg vagyok. A legnagyobb nyavalyákból is ki tudok gyógyulni ilyen rövid idő alatt, és a legkisebb megfázást is képes vagyok ennyire elnyújtani. Mintha a szervezetem alkalmazkodott volna a személyiségemhez, és pontosan tudná, hogy ez az az időkorlát ami megengedhető hiányzás az iskolában, s ennyi ideig bírom elviselni a bezártságot a négy fal között.
Mint sok más, ez a dolog is megváltozott a Bagolykőbe érkezésem után, mert láss csodát, két napja még 38 fokos lázam volt, ma pedig épen és egészségesen lépdelek a falu felé. Lehet az iskola gyógyítójának, és a varázslatosabbnál varázslatosabb nevű gyógyfüveinek köszönhető ez, de betudható annak is, hogy a vizsgaidőszakra való tekintettel nem kenyerem hiányozni az iskolából. Ugyan még mindig nem sikerült eldöntsem, hogy van-e értelme megcsinálni a vizsgákat, számolva azzal, hogy jónéhány csak elégségesre fog sikerülni, vagy inkább évet kéne ismételni egy jobb bizonyítvány reményében, de aránylag sok időm van még erre, tanulni pedig ígyis-úgyis kell. De azért más egy vadidegen jegyzetét böngészve felkészülni bűbájtan vizsgára, úgy, hogy még pálcát is csak a boltban fogtam a kezemben. Bár szerencsémre csakis elméleti rész idén a követelmény, így mindenre meg van az esélyem, csak tanulás, tanulás és tanulás. Most, hogy beteg is voltam, pláne, hogy folyton ez ment. Egyik könyvet olvastam a másik után, néha-néha közéjük ékeltem némi mugli irodalmat is, mert az legalább kikapcsol és szórakoztat.
Ilyen két nap után, ki ne szeretne kiszakadni a kastélyból, a szürkeségből? Így miután egy lázméréssel is igazoltam, amit a gyógyítónő mondott, hogy ha nem is teljesen, de egészséges vagyok, nekivágtam a parknak, és a faluig meg sem álltam. Ütemes tempóban mentem, még világosban le akartam érni, hogy az esti szürkület már ott érjen, és kedvemre gyönyörködhessek a Nap színjátékában, lehetőleg egy fedett és meleg helyről. Ettől függetlenül ugyan rendesen felöltöztem, ha esetleg mégis sétálni támadna kedvem, mert ilyen esetekben kiszámíthatatlan vagyok. Kivételesen a ruhadarabok kiválogatásánál most a szépség csak másodrendű szempont volt, elsősorban nem akartam újra megfázni, így egy hatalmas bordó kötött sálat vettem, és rövid kabát helyett megbarátkoztam a hosszabb fazonú, derékban húzott drapp színű darabbal. A felső rétegek alatt, azért megmaradt a hobbim által diktált stílus, de a farmer, fehér blúz és púderszínű blézer mellé egy fehér sál is betolakodott, ami gondosan elbújt a vastag, kötött párja alatt, viszont így majd béltérben sem kell féltsem a torkom.
Miután beértem a faluba, kényelmesen körbesétáltam a főtéren, majd a főutca felé vettem az irányt. Pár percig ugyan szemeztem a Paradis-sel, de az túl élénk lett volna nekem, így inkább a Cukorvarázs Cukrászdára esett a választásom. Sokat hallottam már róla, és csakis jót.
Amilyen halkan csak lehet lenyomtam a kilincset, és beléptem az ajtón. Nem vagyok feltűnő jelenség, így akár el is sunnyoghattam volna a köszönést, de szüleim jó munkát végeztek, így csak egy hangos és tisztán érthető Jóestét! Után lépek beljebb, s keresek magam számára egy kis kuckót. Rövid körbetekintés után ki is szúrtam egy eldugottabb helyen lévő kis asztalt az ablak mellett, ahol nem érzem magam a kirakatban, és még furcsa szemek sem néznek majd rám, azt találgatva miért jöttem egyedül. Elegáns léptekkel indultam a kiszemelt hely felé, és közben felvettem a szemkontaktust az egyik kiszolgálóval, jelezve, hogy hozhatja az étlapot.

Karsa B. Bálint
~február 22. (délután-este)
Utoljára módosította:Emily K. Crusader, 2013. február 23. 14:54
Hozzászólásai ebben a témában
Look like a girl, act like a lady, think like a man and work like a boss!

Zoé♥
Csák Arvid Geminián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 3. 13:28 | Link
Oph

- Seren? Jah, meglehetősen bosszantó egy alak, bár ha megerőlteti magát van benne némi empátia - jegyezte meg a szőke visszagondolva arra az esetre, mikor a tónál, a fa alatt futott össze a tanárral, már a balesete után. Tényleg, milyen jó lesz majd, ha jön a tavasz, ő pedig újra kimehet majd a fűzfa alá... De ez még messze volt.
- Hát igen, van némi előnye a billentyűzetnek - vigyorodott el Arvid. - Én csak nemrégiben tanultam meg használni, de áldom érte a muglik eszét, az biztos.
Még ha nem lenne vak, akkor is így gondolta volna, mert valóban egyszerűbb volt pötyögni, mint körmölni.
A lány zavarával aztán Arvid nem sokat törődött, mert már hozzászokott az ilyen reakciókhoz. Jobb volt hagyni az embereket, hogy kitalálják, mit is akarnak kezdeni a helyzettel. Azért persze az ajánlatot hallva felnevetett.
- Most komolyan meg akarsz hívni sütizni? Azt hittem csak én vagyok vak - nevett, megkocogtatva a villával az egyik süteményes tányér szélét. - Ha jól rémlik már most is van előttem vagy tízfajta édesség. De azért kösz - vigyorgott nagy vidáman, mert valljuk meg, a lány reakciója jó napot csinált neki.
- Semmi baj - biztosította aztán a szőke a másikat arról, hogy nincs benne rosszallás. - Van, hogy az ember elfelejtkezik az illemről, a lényeg, hogy megoldottuk - villantott egy mosolyt, aztán pár pillanatra csöndben maradt, és csak az egyik ujja mozgott, ahogy kapargatta az asztal szélét. Aztán észbe kapott, és hirtelen ötlettől vezérelve, a lány elé tolta az egyik süteményt.
- Segíthetsz nekem egy kicsit, ha akarsz. Szeretném, ha elmondanád, hogy mi a véleményed erről az édességről.
A kiválasztott darab egy finom, habos, mázas torta szelete volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 3. 13:47 | Link
Arvid

- Szerintem.... nem is idegesítő... mármint, ha belegondolsz valamilyen módon irtó menő, hogy annyira képben van mindennel. Az empátia meg lassan luxuscikknek számít- kissé félszegen fejtem ki a véleményem, hisz róla még nekem is eltérőek. Volt, mikor tényleg jó fejnek tartottam, volt mikor türtőztetnem kellett magam, hogy ne vágjak valamit a fejéhez, de most.... most inkább félek tőle, persze a hála érzését se tudom kiirtani magamból. Bármennyire is próbálok nem arra gondolni, ha ő nincs az erdőben, nekem annyi, nem megy. Még a tudat se hagyja, hogy elmúljon ez az átkozott érzés, hogy ezt mind ő okozta. Tudom, hogy ő irányította a fénygömböt.
- Véééégre valaki, aki belátja, hogy igenis hasznosak vagyunk- őszinte megkönnyebbülésként ér, még csak azzal sem törődök, hogy megint beleértettem saját magam is. Oké, vélhetőleg belőlem sose lesz rendesvarázsló, de nem is számít, csak el kell végeznem a sulit... aztán végre mehetek a fejem után.
- Ohh... igen, bocsi. Sajnálom, de nem tudom, mit kezdjek a helyzettel. Együtt érezni nem tudok, olyat meg nem akarok mondani, amit minden második ember szájából hallasz, plusz nem is gondolnám komolyan, mert nem ismerlek, és amúgy se tudok hosszútávon empátiát érezni senkivel szemben....- hallgatok el hirtelen, és kevergetem a kávém. Nem kéne ezt mondanom, lehet megbántom vele, de most hazudjak neki? Azt nem szeretek, még akkor sem, mikor tényleg muszáj. Plusz amúgy se vagyok a nyalás híve. Lehetne más módon is elérni valaki szimpátiáját, ha akarnám. Mázli, hogy engem nem ez mozgat.
- Arvid... fura egy neved van, hol születtél?- tényleg nem hallottam még csak hasonlót se, biztos emiatt érdekel a dolog. Na, meg... vannak különleges alkalmak, mikor nem szeretem a csendet, ez egy közülük.
Elém tolja a sütit, miből egy darabot letörve a villámmal, meg is kóstolom. Nos, mázli, hogy nem látja a fintorom, de a véleményem úgyse tudok magamban tartani.
- Fújjj, ez marha édes. Mintha egy szivárványt dugnának le a torkomon, minimum hat csillámpónival- még a szám is elhúzom, és úgy döntök, nekem ennyi élvezetből elég mára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 51 52 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed