36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Thomas A. Reynolds
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 2. 11:40 | Link

Gergő


Bár komoly tekintetem továbbra is megmaradt, lelkemben tomboltak az érzelmek. Nagyon izgultam. Azon a reggelen úgy keltem fel, hogy ez egy jó nap lesz, ebbe bele kell vágni, s hogy milyen jó ötlet is volt ezt az egészet megszervezni.
Szeretem a gyerekeket... Azon évek alatt, melyeket Guildfordban töltöttem, sok gyerkőccel volt dolgom. Mondhatni az egész életemet végigkísérték, még az előző iskolámban is gyerekként tekintettem az elsős diákokra. Azok is voltak! De új életem kezdeti szakaszában -és szerintem ez a későbbiekben is így lesz- az apróságok már csak három dologra emlékeztetnek. A múltra, a jelenre és a jövőre. A múltra, amikor még én is akkora voltam. Mennyi emlék! A jelenre, mely a barátaimra és a családomra, azaz a testvéreimre hívja fel a figyelmet. És a jövőre, a leendő gyermekeim arcára, mely talán nem is olyan távoli jövő. A felnőttkor kapuját átlépve egy ideje lidérces árnyként kísért az apaság rémképe, melytől egyelőre még nem kell tartanom, mégis tudom, hogy bármelyik pillanatban lecsaphat rám. Még néhány év, talán... Vagy nem tudom. Furcsa dolgok ezek.
Jelen esetben egy kedves kis rokonról volt szó, aki unokatestvéremnek a fogadott fia, Gergő volt. Vele találkoztam már párszor, többnyire családi összejöveteleken, de ilyen alkalmakkor nem tudtam őt megismerni. Néhány szónál többet nem válthat az ember, hiszen ott a többi rokon, akikkel szintén illendő beszélgetni. Az idő pedig hamar eltelik, mindig lesz valaki, akivel szívesen beszélgettél még volna, de sajnos nem értél rá. Most Bogolyfalván lakom, s ez a fiúcska is, hasonlóképpen. Persze ő Janey házában él, ami jóval nagyobb és elegánsabb, mint az én átmeneti bérelt lakásom, de neki nyilván nagyobb az igénye.
Hiába vagyok itt egy hete, még mindig nem találkoztam az itt élő családom képviseletével, így gondoltam, ideje változtatni. Az egyik nap -teljesen véletlenül- megpillantottam Gergőt. Valahová igyekezett a Boglyas téren át, biztos hazafelé szedte a lábait, de én leszólítottam. Ismerem a fiú barátságos jellemét, s reméltem, hogy felismer. Miért is ne ismerne meg? Megbeszéltem vele, hogy egyszer elmehetnénk valahová. Ez így lenne jó, ideje volt már lépnem valamit... Szerintem jól cselekedtem.
Egy személyiségemhez méltó, divatos ruhát kaptam magamra, mellyel közterületen is nyugodt szívvel közlekedhetek. A lakásom ajtaját bezárva elindultam Gergőért, aki minden bizonnyal már várt rám, s hasonlóképpen izgult, mint én. Csak ő esetleg nem tudná még ilyen jól leplezni. A találkozási pont a cukrászda volt. Ki ne szeretné a cukrászdát? Biztosan ő is szívesen enne valami finom süteményt, az itteni üzletet egy nagyon jó cukrászdának hallottam. Valahol, a cukrászdához közel megálltam és a karórám kezdtem el nézegetni. Talán tényleg el kéne indulnom Janey házához? Csak jön magától, pontos fiú ő...
Hozzászólásai ebben a témában
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. február 2. 15:31 | Link

Thomas bácsi


Már tényleg nem kell sok ahhoz, hogy végre bekerüljek a suliba. De ha már oda fogok járni, akkor lehet, hogy meg fogok változni. Már nem biztos, hogy ennyire bízni fogok az idegenekben, mint most. Lehet, hogy már nem leszek ilyen "unalmas." Lehet, sok őrültséget fogok elkövetni. Legalábbis nagyon remélem, hogy egy nyugodt napom sem lesz. Bár ha ugyanabban a házba kerülök, ahol Endre lakik, akkor biztos, hogy nem fogok unatkozni. De mivel neki – is – van barátnője, gondolom sok időt fog vele eltölteni. Én meg szerintem olyankor vagy hazalátogatok, vagy a kastélyban csatangolok és új ismerősöket keresek. Tényleg annyira jó lesz! Azért biztos hiányozni fog a régi ágyam és Janey-ék, de csak pár lépésnyire lesznek tőlem. Mellesleg nem sokára el kéne indulnom, ugyanis egy találkozóm lesz Thomas bácsival, Janey unokatesójával a cukrászdában. Nem nagyon ismerjük egymást, csak egy-két családi összejövetelen találkoztunk, de akkor nem nagyon tudtunk beszélni. Ám mivel már itt lakik Bogolyfalván, jobban megismerhetjük egymást. Egy kicsit izgulok, hogy milyen lesz. De mikor egyszer-kétszer találkoztunk, akkor mindig kedves volt velem és sokat mosolygott. Biztos jól megleszünk. Kíváncsi vagyok rá, de tényleg. Lehet, hogy majd sokat fogunk együtt lógni.
Tehát a kedvenc farmeremben és ingemben lesétálok az emeltről, hogy felhúzhassam a cipőmet. Janey tud róla, hogy most fogok találkozni Thomassal, szóval nem szólok neki még egyszer, hogy hová is megyek. Szóval felveszem a kabátom is és már szedem a lábam. Kicsit késésben vagyok, úgyhogy gyorsítok a tempómon. Pár perc alatt már a cukrászdához is érek. Milyen szerencse, hogy Bogolyfalva kicsi és nem kell sokat sétálni ahhoz, hogy az egyik helyről a másikra jussak. Ekkor megpillantom Thomast. Rávigyorgok és integetni kezdek, aztán odafutok hozzá.
 - Szia, Thomas bácsi! Mehetünk? – kérdezem és már nyitom is az ajtót.
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Thomas A. Reynolds
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 5. 16:41 | Link

Gergő


Csak nem kell csalódnom a fiúban! Ácsorogva nekidőltem a cukrászda falának, s onnan kémleltem az utcát. Azon pedig bizony, rengeteg ember lépkedett. Járt-kelt, rohant valahová mindegyik, csupán egyetlen egy öreg, ősz hajú emberen akadt meg a tekintetem, aki lassan ballagott lakhelye felé a járdán. Az öregek már nem sietnek. Fiataloké a világ. Szép gondolat ez, mert ezen felfogás szerint a világ főleg az enyém is. Használjuk és élvezzük ki. Azt teszem.
De nem kellett sokat várni, mert Gergő mosolygós, vidám tekintetét pillantottam meg. Már előbb észrevehetett, amit nagy integetéssel kívánt tudtomra adni. Szaporán szedte a lábait, megmosolyogtató szituáció volt. Tisztára, mintha az anyja lettem volna, akit már ezer éve nem látott. Furcsa, hogy így örült nekem, hiszen annyira nem ismerjük még mi egymást. Remélem sikerül megismernem a fiút, rendes családból származik, még ha nem is vér szerint. Megbízom annyira Janeyben, hogy tudjam, nem akárkit fogad ő örökbe. Ő nem olyan... Nem kérdőjelezem meg a választását.
Elrugaszkodtam a faltól, hogy Gergőt méltóképpen köszönthessem. Válaszképp én is tettem pár lépést feléje, bár ő sokkal gyorsabb volt. Szívem hevesen vert, nyelnem kellett egy nagyot. Olyan váratlanul bukkant fel, hogy abszolút felkészületlenül ért. Aztán vettem egy nagy levegőt és minden rendben lett. Egy férfias mosolyt megengedve kezet nyújtottam neki.
- Szia Gergő, örülök, hogy eljöttél! Tegezz nyugodtan, nem vagyok én bácsi!
Első pillantásra puszit akartam adni, mert az a szokás. De amióta utoljára láttam, jelentősen megváltozott. Megnyúlt, úgy nő, mintha gomba volna, hangja is megváltozott. De nem csak az ilyen változások szúrtak szemet, lélekben is más lett. Sokkal határozottabbnak és magabiztosabbnak véltem látni. Nyilván itt jobban otthon érzi magát, mit a számára idegen családi körökben. Hogy is ne érezné magát zavarban, amikor nem születése óta ismeri őket, s még egy ősrégi rokon, mint mondjuk én vagy a bátyáim, még azok is félnek? Hát, nem könnyű. Végül úgy döntöttem, hogy hanyagolom az ezzel kapcsolatos témát, mert a végén még megsértem a fiút. Egy határozott mozdulattal elkaptam Gergő kezét, akinek már nagyon mehetnékje volt. Mindig ilyen fürge?
- Ácsi, nem sietünk sehová. Mit mondtak, meddig maradhatsz? Én viszlek haza? - vontam fel a szemöldököm, Gergő szempárjába meresztve tekintetem - Gyere, menj be elsőként - nyitottam ki neki az ajtót, majd az orrom alatt mormogva valamit beljebb siettünk.
Elegánsan és hangosan odaköszöntem a felszolgálóknak, mintha törzsvendég lennék e helyen. A cukrászdát jól fűtötték, máris kedvem támadt levenni téli ruházatomat. Szemeimmel üres asztal után kémleltem, lelkesen forgattam a fejem, hogy szabad székekre bukkanjak. Volt is mire izgulnom, hiszen a helyiség vendégekkel volt tele. Itt igen nagy volt a zaj, rögtön visszasírtam a kinti nyugodt levegőt, amit itt sütemények és finomságok illata árasztott el. Az emberek pedig beszélgettek, kanalaztak, az alkalmazottak sürögtek, s az összképet elégedetten néztem.
- Üljünk le valahová, mondjuk oda! - mutatóujjamat egy olyan asztal felé böktem, mely üresen állt, ki tudja meddig. Sietősen el is indultam, hogy bárki más előtt elfoglalhassam. Az asztalnál két szék volt kialakítva úgy, hogy azok egymással szemben ülve tudjanak társalogni. Leültem az egyikre, hogy a bejáratot és a pultot könnyen átláthassam, majd kabátomat és sálamat levéve a székemre tettem. Aztán jeleztem Gergőnek, hogy ő is hasonlóképpen cselekedjen.
- Most rendeljünk, vagy később szeretnél?
Hozzászólásai ebben a témában
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. február 7. 17:36 | Link

Andrew (bácsi Cheesy) *-*

Jaj, remélem, nem nagyon fogok késni, ez nem jellemző rám. Mindig mindenhova én érek oda elsőnek. Ám most kicsit be vagyok lassulva, ugyanis már kb. tíz perce el kellett volna, indulom. Pedig ez egy nagyon fontos találkozás lesz. Végre közelebbről is megismerhetem Janey egyik családtagját. Igaz, már párszor találkoztam Thomas bácsival, de sosem volt rá időnk, hogy jobban megismerkedjünk. És mondjuk a karácsony sem arra való, hogy ott arról kezdjünk beszélgetni, hogy például Tom bácsinak mi a kedvenc kajája. Egy pillanat. Talán nem kéne bácsiznom, hiszen még Janey-nél is fiatalabb és én nem akarom leöregíteni. De nem is 16 éves, hogy csak simám azt mondjam neki, hogy Tom. Szóval nem is tudom, hogy szólítsam, majd megkérdezem tőle.
Mivel tényleg késében vagyok, futni kezdek, nehogy sok időt kelljen rám várni. Mikor már a Czukorvarázs utcájába érek, megállok, kifújom magam és szemeimmel Andrew-t keresem. Pár perc múlva meg is látom. Nagy vigyorral a képemen integetni kezdek felé, hátha észrevesz. Így is történik. Igazán filmbeillő a jelenet. Olyan, mintha életemben most láttam volna először az apukámat. De jó is lenne találkozni velem, mármint az igazival. Szóval gyorsan szedem a lábam és mikor megérkezek Andrew elé, rámosolygok, majd újra kifújom magam. Köszönünk egymásnak és rögtön megmondja nekem, hogy ne hívjam bácsinak én pedig csak bólintok. Látom rajta, hogy kicsit elgondolkodik valamin, ám pár másodperc múlva megragadja a kezem és kezet rázunk, mint az igazi férfiak. Először azt hittem, hogy puszit fog adni, mert karácsonykor azt csináltuk. Na, mindegy. Eztán megkérdezem, hogy mehetünk-e, de Ő megállít.
 - Egy órát maradhatok. – mosolygok. – Hát... végül is egyedül is hazatalálok, de ha gondolod, hazakísérhetsz. Legalább akkor is tudunk beszélgetni. Óh, oké. – mikor Andrew kinyitja az ajtót, befáradok és megvárom, amíg Ő is bejön. Tom odaköszön a felszolgálónak, ezért én is így teszek.
 - Amúgy szerintem jó apuka lennél. Mármint érted. Úgy érdeklődtél az iránt, hogy hogy s mint fogok hazamenni és meddig vagyok elengedve, akár Vincent. – újabb mosoly. Körbenézek valahová, hogy mégis hova tudnánk leülni, de egy szabad helyet sem látok. Telt ház van. Ám Andrewnak jó szeme, így Ő meg is lát egy szabad asztalt.
 - Oké.
Elindulok Andrew után és én is leveszem a kabátomat, a sapkámat és a sálamat. Helyet foglalok és ránézek Tomra.
 - Elég, ha később rendelünk. Most inkább beszélgessünk. Egy kicsit mesélj magadról! Aztán majd én is.
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Thomas A. Reynolds
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 8. 20:22 | Link

Gergő


Furcsa szituáció volt. Rég láttam már a tesóimat, ők is úgy megnőttek már! Elmúlt a gyerekkor, már elfelejtették a sok gondoskodást, inkább önállósulni akarnak. Ők most vannak a kamaszkor kapujában, na. Szóval nemigen van lehetőség közös kikapcsolódásokra, elmenni valahová, megnézni valamit vagy ilyesmik. Most pedig itt ülök Gergővel és készülök bevágni valami finomat.
- Csak egy órát? - fejem lekonyult a hír hallatára. Mit nekem egy óra, percek alatt eltelik. Majd akkor lassan sétálunk haza. - Jó! - baráti mosollyal vágtam rá, beleegyezve a hazakísérésbe. Jobb is, ha vele vagyok, hiszen most én felelek a fiúért, nem akarok összeveszni az unokatestvéremmel.
Egy kicsit jobban kellett fülelnem, beszédemet is erőltetnem kellett, hogy érthetően lehessen felfogni a külvilágot, ugyanis rettenetesen nagy volt a zaj. Kis idő után viszont egészen hozzászokik az ember, mondhatni az elméjének sikerül kizárnia a felesleges zörejeket, így természetessé válik a szokatlan.
Kuncogtam, felnevettem egyet, akaratlanul is. Sikerült elengednem magam, már nem feszengtem annyira a Gergővel való találkozástól. Úgy látszik, hogy örül nekem, szimpatikusnak tart és bízik bennem. Tök jó! Főleg, ha ilyeneket mond.
- Ez igazán kedves tőled. A héten te vagy a második, aki nős férfinak akar látni. Ennyire öreg lennék? - mosolyogtam újra, tekintetemmel a szeretetet sugározva a fiú felé. Vicces fiú ez a Gergő, de tud nagyon komoly gondolatokat is ébreszteni az emberben. Tényleg egy apukás jellem lennék, s itt az ideje, hogy gyerekem legyen? Vajon milyen életem lenne? De hát eddig ez nem volt fontos számomra... El sem tudom képzelni rendesen. Nem tudom, hogy mi a szerelem. Úgy hittem, van még időm, de a jelek szerint lekéstem valamiről. Talán késő már keresni, s szingliként halok meg.
De ismét a negatív gondolatok! Talán egy kicsit túl sok is! Sajnos hajlamos vagyok bizonyos rossz dolgok, gondolatok megjövetelekor eltúlozni, elnagyolni a problémát, pedig a valóságban nem teljesen látom így a világot.
- Milyen ember egyébként Vincent? - kérdeztem tapintatosan, jó alkalmat látva arra, hogy megismerjem unokatestvérem választottját. Ha már a fiú emlegette, legalább nem látja, hogy faggatom, a kérdést is felfoghatja úgy, mintha az új életéről kérdezném.
Persze ő is kérdezett, kedvesen próbált egy beszélgetést kezdeményezni. Szép, kell is, legalább tudja az illemet. Piros pont. Sok a közös bennünk, Gergő és én később egy csomó mindent csinálhatnánk együtt! Számtalan, de számtalan lehetőség.  Ha bejön a szálloda, a nyáron elviszem nyaralni. Mondjuk még nem akartam előre beharangozni, mézesmadzagként lóbálva a fiú orra előtt. Hadd legyen neki meglepetés, ha egyáltalán erre sor kerül. Kérdésére hátradőltem a széken, majd bal kezemmel az asztalt pöckölgetve megpróbáltam válaszolni.
- Szóval... Eddig az Egyesült Királyságban, azon belül is Guildfordban éltem. Nincs is olyan messze Londontól, szerintem szuper hely. Van még három testvérem, egy nővérem, aki gyógyító, egy öcsém meg egy húgom. Ők még diákok. Szeretem az autókat és a motorokat, szeretek lovagolni és fotózni, régen versenyszerűen kriketteztem, most nem sportolok semmit, de mindenfelé nyitott vagyok és az érdeklődési köröm is igen széles. Bogolyfalvára csak néhány hete jöttem, örököltem. Most egy lakást bérlek, jól elvagyok, világot látok, tapasztalatot szerzek. Hát, még... fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék el. Mire vagy még kíváncsi? Utána te jössz!

Hozzászólásai ebben a témában
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. február 11. 21:10 | Link

Andrew

Tényleg úgy örülök Andrew bácsinak, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Mert olyan gyorsan és mosolyogva futok oda hozzá, mintha valóban az apám lenne. De hát én ilyen vagyok. Szinte bárkinek tudok örülni. Tehát mikor megérkezem Andrew elé, már nyitnék is be a cukrászdába, ám Ő megállít. Megkérdezi, hogy meddig maradhatok, stb.
 - Sajnos. De lehet, ha szépen megkérem, akkor majd még elmehetünk a mai nap folyamán máshova is. – kedvesen rámosolygok. – De jó! Ha hazakísérsz, akkor ugye bejössz? Megmutatom neked a szobámat, meg az egész házat! Janey biztos örülni fog neked. – mondom lelkesen. – Na, mit szólsz? – kérdezem a válaszát várva. Tökre örülnék neki, ha elfogadná a meghívásomat. Azt hiszem Ő lenne a második vendég a szobámban. Szeretem, ha vendégek jönnek, főleg akkor, ha hozzám. Tehát be is lépünk a cukrászdába, ahol nagyon finom süti illat csapja meg az orrom. Mivel Andrew ráköszön a felszolgálókra, én is így teszek. Eztán megjegyzem, hogy tök jó apuka lenne, mert tőlem is rögtön azt kérdezte, hogy meddig maradhatok, stb.
 - Jaj, dehogy. Csak megjegyeztem. – eközben a szemeimmel egy üres asztal után kezdek kémkedni. De alig látok szabad helyet, telt ház van. Rápillantok Andrew-ra, de látom, hogy kicsit elgondolkodott azon, amit mondtam. Kíváncsi vagyok, hogy mégis mire gondolhat, de mielőtt bármit is mondhatnék, azt kérdezi, hogy Vincent milyen.
 - Ő? Hát... Őszinte leszek. Mikor először kezdett Janey-vel randizni, nagyon nem volt szimpatikus. Volt benne valami. A szemében, a mosolyában. Úgy éreztem, hogy nem csak Janey-vel találkozgat. De most már biztos vagyok abban, hogy nem így van. – mondom mosolyogva. Ekkor Andrew talál egy üres helyet, - pedig telt ház van – ahova el is indul. Én utána megyek. Leveszem a kabátomat, meg a többi meleg cuccot és megkérem, hogy meséljen kicsit magáról.
 - Óh, ugye egyszer elviszel Londonba? – kérdezem nagy, boci szemekkel. – Sok szépet hallottam már róla. Igaz, annyira nem tudok angolul, de majd megtaníthatnál. A testvéreidet is megismerném. Hmm... Azt hiszem már mindent elmondtál, amit tudni szerettem rólad. Akkor most én jövök. Nem tudom, hogy Janey mennyit mondott rólam. Szóval én egy nagyon kedves, szerető családban nőttem fel. Édesanyámat Ildikónak, apukámat pedig Gábornak hívták. Mindent megkaptam tőlük, amit csak akartam, ám mikor egy szép napon elmentünk volna kocsikázni, balesetet szenvedtünk. Egyedül csak én éltem túl az egészet. Mindez nyolc éves koromban történt. Tizenegy éves koromig a nagymamámnál laktam, Erzsébetnél. Ő úgy szeretett ahogy anyu és apu, de sokáig sírtam és nem tudtam mosolyogni. Mikor már minden rendben ment volna, közölte velem, hogy el kell utaznom, de azt nem árulta el, miért. Ezért tavaly nyár elején megérkeztem ide. Később kiderült, hogy a nagymamám meghalt rákban, amiatt megint csak szomorú lettem. Loveday fogadott örökbe, akinek volt egy pasija Benji. Őt nem szerettem. Sokszor volt a kocsmában és mindig cigi szaga volt. Végül nyár végén lett egy gyermekük, ám Lolát Benji sokszor megbántotta és Loveday nem bírt már se rám, sem a kis Daniel-re vigyázni, ezért öngyilkos lett. Így kerültem Janey-hez, aki hónapokon át vígasztalt. Ám most már nagyon vidám vagyok és imádom Janey-t és Vincentet. Szeretnél még valamiről tudni? – kérdezem, miközben egy könnycseppet kitörölök a szememből.
Utoljára módosította:Leroy Lasch Gergely, 2013. február 12. 19:48
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Thomas A. Reynolds
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 16. 10:17 | Link

Gergő


Be kell valljam, egy kicsit váratlanul ért a fiú Vincenttel kapcsolatos véleménye. Én egyelőre csak azért hallgattam komoran és mélyedtem magamba, mert nem rendelkeztem saját véleménnyel. Ez csak Gergő álláspontja volt, nem támaszkodhatok csak az ő meglátására, amikor ő még nem úgy látja a dolgokat, ahogy azok valójában történnek. Mindegy. Az biztos, hogy már minden porcikámat fűtötte a vágy, hogy ezt a titokzatos, gavallér Vincentet végre közelebbről is megismerhessem. Eddig nem volt túl sok alkalmam erre...
- Látod, ez nagyszerű - eresztettem egy lágy mosolyt a fiú felé - Az a fő, hogy szeretik egymást és együtt vannak. Most otthon vannak? Ha hazakísérlek, lehet megpillantom őket. - játszottam el a gondolattal, miközben kifelé bámultam a cukrászda ablakán. A székemtől jobbra volt az ablak, ahonnan kellő fény áradt be, mégsem neveztem volna az időt naposnak. Odakinn a csendes falunak megszokott képe derengett, odabenn pedig a szintén szokásos cukrászdai hangzavar és csörömpölés. Ez a látszólag csendes falu is tud ám hangos lenni! A fene...
Aztán fordulat következett, Gergő mesélt magáról. Végre megismerhettem bővebben is! Mindkét fülemet alaposan kihegyezve koncentráltam minden egyes részletre. Csak hallgattam, nem vágtam közbe, hagytam hogy megtalálja a megfelelő szavakat, összeszedje a gondolatait, pontosítson a mondandóján, s elmeséljen minden apróságot az életéből, amit ő szükségesnek tart. Meglehetősen kalandos egy életet mesélt, hiányoztak belőle a szivárványpónik. S bár hallgattam közben, mégis megeresztettem pár lágy mosolyt, vagy felvontam a szemöldököm, összeráncoltam a homlokom, stb. A reakciómat, válaszaimat arcmimikám tükrözte, amit nem kellett szégyellnem a fiú előtt.
Mikor elhallgatott, odanyújtottam neki egy papír zsebkendőt.
- Bocsáss meg, nem akartalak felzaklatni. Talán nem is lett volna célszerű ennyire belemélyedni a történetbe. Bár, mondjuk... mindenképpen hasznos volt abból a szempontból, hogy megtudtam az idekeveredésed okát. Részvétem. És nagyon sajnálom, Gergő. De azt ugye tudod, hogy most a lehető legjobb családba kerültél, amit csak kívánhattál volna? És nagyon sok gyerek van árvaházban, vagy gonosz mostohaszülőknél! Nem is olyan rossz neked, igaz? - mosolyodtam el - És mi lett azzal a Daniellel, vagy kivel? Ja, és... Még mindig csomó mindenre vagyok kíváncsi! Nem meséltél például a hobbidról, hogy miket szeretsz csinálni, miben vagy tehetséges, mi leszel, ha nagy leszel, meg ilyenek. Tudom, hogy sokan kérdezik meg tőled, de válaszolnál nekem ezekről is? - tapintatosságommal remélem kicsikarok majd belőle minden fontos dolgot. A későbbiekben hasznos lesz, hogy megismertem a stílusát és személyiségét.
A nagy odafigyelésben el is feledkeztem a fiú legeslegelső mondataira a mesélés elején. London... Hehe, de aranyos! Persze, hogy elviszem! Akkor Londonba megyünk majd.
- Londonnal kapcsolatban pedig... - kulcsoltam össze a kezeimet az asztalra könyökölve - ...lehet róla szó. De ahhoz jól kell viselkedned! Még mindig ne rendeljünk?
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed