38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 17 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 8. 21:19 | Link

LB-m *-*  Kiss

- Hát, szerintem nagyon is fogoly alkatod van- vigyorgok rá, miközben elkapom a csuklóját, jelezve, hogy már az én foglyom. Elkaptam, nincs mese, ezt már nem mossa le magáról.
- Akarsz fogadni?- nézek rá kihívón, aztán nevetve hátrahajtom  a fejem, mert ez az orrnyomós dolog nem jön be. Lassan tizenhét vagyok, szerintem már rég nem kéne ilyesmit csinálni, főleg mivel a kisgyerekek se szeretik, csak az idős nénik találták ki, hogy legyen mivel szadizni szegény, aranyos kiskölyköket. Igazából, nem tehetek arról, ha valami kattan bennem, és hirtelen hatévessé avanzsálok. Nálam az kimaradt, tudniillik, én hat évesen végignéztem, hogy megölik anyám, aztán már nem volt kedvem vidulni, sőt semmihez, és akkor még naiv mód azt hittem, ennél rosszabb nem történhet. Oké, a kis gyerekek tényleg naivak.
- Benjamin Krise, erős vagyok ám, ne feszegesd- sziszegek rá, persze mindenféle élt elkerülve. Ha valakit megfojtani készülök, azzal nem vagyok egy tünemény alapjáraton, már pedig most Csingiling is megirigyelhetne. Tényleg nem szoktam én ilyen lenni, de mostanában egyre gyakrabban teszek olyan dolgokat, amiket nem tudom mire vélni, ezért nem is feszegetem annyira. Megtanultam, hogy kell lesz*rni mindent, talán ezért is nem lettem a depresszió mintapéldánya.
Még a nyalókámtól is képes vagyok megválni, jelenleg ez a legnagyobb fájdalmam, főleg úgy, hogy látom, neki mennyire ízlik. Már bánom, hogy egyáltalán elővettem.
- Íííí, kösz azt azért nem. Nem vagyok finnyás, Lyvel folyton osztozunk a kávén, de neked viszont ki tudja, hol volt előtte a nyelved- nézek rá felvont szemöldökkel. Nem, semmi hátsó szándék.... ááá kit áltatok, épp megmutatom, hogy tudok én is kétértelműen beszélni.
- Á-á, vagy ez, vagy az, és mivel a nyalókát már ellőtted, hát... sajnálom- tárom szét a karom ezer wattos vigyorral az arcomon, és amilyen, erről lecsúsztál tekintettel meredek a másikra. Igen, talán sokakban megfogalmazódik, hogy mekkora pofátlan vagyok, így beszélni egy negyedikessel, de hát... ő is ilyen, ráadásul marhára nem úgy tűnik, ki akarna lógatni valahonnan.
Nem vagyok egy pletykás, azt mégse hallgathatom el előle, hogy Lyra is Rellonos lett, főleg mert még mindig annyira örülök neki. Persze Noelnek is, de ő már az volt.
- Én rühelltem ott, mindenki annyira.... más volt- húzom el a szám, és azt már tényleg nem teszem hozzá, hogy ezért is laktam inkább a padlástéren. Jó kis hely volt az. Bár... az Üvegház azért mindent visz.
- Hát.... nemáár, nagyon poén. Mellesleg, mikor beköltöztünk, Ly nem szeretett a Levitában, én szerettem a Navinében, Noel pedig rühellte a gólyalakot, és ez volt az ideális hely, mert legalább együtt lehettünk- legalább is szerintem, hogy a többiek erről mit gondolnak, fogalmam sincs, nem folytatunk mélybe nyúló lélektani beszélgetéseket, főleg mióta rájöttem, hogy az nekem nem is megy.
-  Hehe- kényelmesen nekidőlök, mikor helyet cserélünk, érezze csak a súlyát, vagyis... az én súlyom. Ha ezt előre tudom, gyorsan felszedek még pár kilót, de na... azért csak megérzi így is.
- És, ugye tudod, hogy egy másodikos előtt mutatod meg ezt az énes, ami pedofíliának számít?- nyújtom ki a nyelvem, mert ki nem hagynám. Szeretem szekálni Benjit, mert lehet, oké, Serent is, csak nem ennyire, végül is... ő mégis csak egy tanár, na meg Noellel is el lehet hülyülni, csak néha ijesztő tud lenni.
- Oké- azzal elő is bújok, aztán meglátom az árnyékokat, és felszisszenek. Ez ííígy nem jó, hirtelen fordulok Benji felé, persze igyekezve, hogy ne fejeljem le szegényt.
- Fogd be a szám- suttogom neki az egyszerű utasítást, majd mikor rájövök, hogy teljesen hülyének is nézhet akár, magyarázkodni kezdek.
- Nekem általában akkor van szómenésem, mikor nem szabadna megmukkanni, szóval, ha nem akarunk lebukni... fogdbeaszám- hadarom neki gyorsan, mert amúgy tök izgi az a helyzet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Benjamin Lawrence Krise
INAKTÍV


kaméleon
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 2210
Írta: 2013. április 9. 20:01 | Link

Drágasszáág Kiss

 Végignézett magán, mustrálta, mennyire illik rá az a jelző, melyet a lány biggyesztett rá. Hümmögve emelte fel kezét, nézegette csuklóját, mintha azt méregetné, mennyire illene rá a bilincs, majd fejet rázva leeresztette.
- Á, dehogy. Elbírnál ráncigálni engem? Úgy, hogy még ellenkezem is? – pillantott le vigyorogva ujjaira, ahogyan csuklójára fonódtak, ezzel megfogva őt, mintha nem szabadulhatna többé. Na, azért ahhoz több kell.
- Hmm, mi a tét? – kérdezett vissza, mivel a fogadások igencsak érdekesek szoktak lenni, na meg mókásak. Nem az a félős fajta, aki az ilyenektől berezel, így, valószínűleg igent fog mondani, ha komoly a dolog. Attól függ már csak, mi az ajánlat. A lány kijelentésére viszont elmosolyodik, nem riad meg attól, ahogy rásziszeg, mosolya töretlenül ott virít a képén, mintha le sem lehetne mosni. nem akar erőfitogtatást tartani, hiszen felesleges, így, inkább mindent meghagy a másiknak, most nem az a cél.
- Én egy percig sem kételkedtem ebben, kisasszony. De én sem a gyengék közé tartozom. – jelentette ki kissé egoistán, de valahogy így is volt a dolog. Ami érdekli, abban a tökéletesre hajt, ami nem, azt veszni hagyja. Nem olyan egyszerű legyűrni őt, sőt. Túl szívós fajta. Viszont nem feszegette tovább, hagyta, hogy a lány vehessen egy mély levegőt, és eltüntethesse agresszívabb felét, ha egyáltalán akarja. Neki amúgy mindegy, hogy hogyan viselkedik vele, tud ő nagyon is kedves lenni, ha hozzá úgy viszonyulnak. Eddig még gond nem volt vele, talán nem is lesz. Kíváncsi rá.
Ahogy tartotta a nyalókát, úgy tartott a felajánlás is, de sejtése beigazolódott. Vállát megvonva hagyta a dolgot, kapta be újra a nyalókát és ízlelgette. A kijelentésére a szemét forgatta, hiszen maximum kajálni ha volt eddig, semmi több. A mocskos dolgok most elkerülték, de majd eljön mindennek az ideje, csak nem veri nagy dobra.
- Nekem a számban volt a nyelvem, egész végig. De e tudod, több marad nekem. Tényleg finom. – élvezte tovább az édességet, rég evett ilyesmit, nem volt rá ideje, sem alkalma, hogy csak úgy bekapjon egy csokit, vagy valamit. Elfoglalt volt, de most, hogy itt van, mindenre lesz ideje. Túl sok. A lány kijelentésére ugyan megjátszott, de bús arcot vágott, mintha valóban bántaná a dolog. Gondolta, hogy amúgy nem fog bejönni, de így mégiscsak mókásabb volt lereagálnia a dolgot. No mindegy, majd egyszer lesz egy rabszolgája.
- Káááár… ha ezt tudom.. De, még lemoshatom a nyalókát, visszaadom és.. minden megoldva. – vigyorgott ő maga is, a zseniális ötletét, megoldását a dologra, persze már csak a poén kedvéért. Az élet ilyen, fura, mókás és őrült. Főleg a közelükben. Viszont, hogy a szolgaságról lemondott, új dolgokat tudott meg. Róla is, Lyráról is, így, figyelmesen hallgatott és bólintott. Valahogy megértette, hogy miről beszél, hiszen nem egyszer tévedt a közösségbe és tapasztalta meg maga is, milyenek az ottani viszonyok.
- Ja, tudom. Furák. Vissza kellett fognom magam, hogy ne legyen igazi rellonos. Bár amúgy sem ismertek volna fel, jó volt az álcám. – emlékszik vissza Thomasra, aki az ál-navinés fele volt, ha épp arra járt. De ez is a múlt. Az Üvegházra koncentrálva idézi fel annak látképét, de csak elhúzta a száját. Neki nem jött be sosem, bár lehet, hogy a rossz feléről közelíti meg. Amit a lány mond, az egy jó érv mellette, hogy együtt lehettek, de akkor is. Ott van a menedék az erdőben, vagy akármi. Ő van olyan ökör, hogy a kísértetházban is elaludna.
- Tényleg poénnak hangzik, de nem akarom, hogy egy izé növény fojtogasson a csápjaival, vagy mi az. Ahh, mindegyikőtök szeretett ott lenni, ahol addig volt. Okos ötlet, csak nekem nem nyerő. Bár most jó a szobám, előzőleg volt elég rossz. – túlzsúfolt, unalmas, csendes. A mostani is tele van, de talán nem lesz olyan lapos, mint az eddigi. Aztán ki tudja, de majd tesz róla. A helycsere után a falnak dőlve pihengetett, mintha csak szemlélődni jött volna a szobor mögé, nem pedig bujkálni. A lány megjegyzésére vihogott egy sort, fejét megrázva mutatta, hogy azért nem úgy vannak a dolgok, ahogy azt gondolja.
- Akkor lenne az, ha te tiltakoznál, kettő, mivel elmúltál 14, így már nem számít annak éééés, nincs 10 év sem közöttünk. Nincs itt semmi pedofília. – magyarázta meg a dolgokat, és maga is egy nyelvöltéssel válaszolt. A felszólításra vonta fel szemöldökét, hisz meglepte, hogy ilyet kér tőle, de vállat vont. Neki édes mindegy, ha ezt akarja, megkapja. Nyalókáját a szájába véve, pálcáját a lányra szegezve választotta a kedvesebb, és hozzá jobban illő megoldást.
- Silentio. – mormogta a varázsigét, és a némaság már meg is volt oldva. Ugyanilyen hamar meg is fogja majd szüntetni.
- Jelezz, ha már elmúlt. – vigyorgott egy sort, majd kilesett a szobor mögül, pálcával a kézben és figyelt. Talán mégsem erre tart az a valaki. Kár érte, jól szórakozott volna.
- Finite. – morogta ismét, feloldva a lány szájzárát, hiszen, úgy nézi, elmúlt a vész. De ha mégsem, akkor így jártak. - Elment, elvileg. – jelentette le végül, mintha a haditerv része lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| exRellonos | az örök
metamorfmágus istencsapása
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. április 26. 02:03 | Link

Mary és a roccalkodás. Cheesy

Már holnap van, még tegnap indult el, tisztességes időben, de aztán a tegnapból, meg a tisztességes időből ma lett. Valahogy elbeszélgették az időt, és ha már elbeszélgették az időt, akkor nincs is jobb, mint rosszalkodni. Azzal még nem bukott le, hogy a Rellon egy eldugott kis zugában, amit csak nemrég fedezett fel, kisrókákat nevel - akik elvesztették a szüleiket, neki pedig nem volt szíve otthagyni őket az orfűi erdőben, csak erről elfelejtett szólni bárkinek is - és szeretné, ha elterelődne minden gyanú, ami a kisrókák körül kialakulhat. Nem akarja, hogy elvegyék őket tőle, hiszen sokkal jobbak, mint az a vén, kövér és folyton csipkedő bagoly, amit ráhagyományoztak. Tőle már tiszta seb az egész karja.
Szóval, elbeszélgette jól az időt Maryvel, és ha már bajba kerülnek - mivel kizárt, hogy valaki ne kapja el őket - akkor már legyen vicces a dolog. Így hát beosontak az átriumba, és épp a tanári szoba előtt térdelve igyekszik kinyitni a zárat. A pálcáját nem akarja használni, ha lebuknának azt is letagadná, hogy nála van, és különben is, így hajtűkkel sokkal, de sokkal viccesebb a dolog. A zár kattan, ő pedig elégedetten áll fel.
- Merlinre, én tuti, hogy ebből fogok megélni. Baromi jó érzés. Na gyere. Van nálad pálca ugye?
Kérdezi, miközben besétálva néhány gyertyát meggyújt. Már csukott szemmel is ismeri a járást és azt is tudja, hogy Alexa fiókjában megbújik néhány mugli öngyújtó, amikkel meg lehet gyújtani a gyertyákat. Épp csak annyit, hogy ők lássanak, de más ne lássa, hogy itt bent járnak.
- Kellene néhány megoldás, hogy pontot szerezzünk nagyobb fáradtság nélkül. Aztán hagyni kéne nekik valami vicces üzenetet a falon, meg lehetne személyesen is. Minden minket tanító tanárnak valami vicces, de kicsit bosszantó dolgot. Mit szólsz? És mondj te is ötleteket, ez a te rosszáavatásod, szóval tiéd a pálya.
Mutat körbe az asztalok között. Van, aki elpakol mindig maga után, de van, aki csak úgy hagyja az asztalát, mintha bomba robbant volna rajta. Mindkettőnek megvan a maga szépsége. Van, akitől nehezebb válaszokat lopni.

Ruci
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. április 27. 00:11 | Link

Roccalkodás Biával Grin

Az idő még a szokottnál is sikeresebben utánzott egy épp versenyző versenyautót, s ehhez méltón sebesen el is száguldott. Egyik percben teljesen legálisan tartózkodtak Biancával a körleteiken kívül, másikban már az új napot köszönthették. A szőke lány ennek ellenére nem zavartatta magát, s bár Mary még nem szokott hozzá, hogy éjjel kijárjon - nem mintha nem fordult volna már elő -, ment Bia után. Elvégre, most már amúgy is mindegy, nem? Nem direkt maradt kint, de ha már így alakult, miért is ne maradna? Majd legfeljebb elkommandóznak a közelben lévő prefik, tanárok, s többi nemkívánatos személy mellett. Azonban nincs szükségük a kommandózásra - legalábbis a mások elől elvalóra -, sikeresen eljutnak az átriumban található tanári szoba ajtajáig. Bianca pedig hajtűkkel próbálja kinyitni a zárat, hogy betörhessenek. Végül is, igaza van, nem mindig lesz ott a pálcájuk, és bármikor szükség lehet erre a tudásra. És vicces is. ~ Ezt nekem is meg kellene tanulni... ~
- Azért, mert jó vagy benne, vagy azért, mert szereted csinálni? Amúgy igen, nem megyek nélküle sehova sem. Különösen, mióta szerencsém volt bekukkantani a kísértetházba. - jegyzi meg, csak úgy mellesleg. Követi a Rellonost a tanárok közös rezidenciájára, majd a helyiséget kémlelve becsukja maga mögött az ajtót. Nem lenne jó, ha egy ilyen apróság miatt buknának le. Kicsit furcsán érzi magát, nem csinált még ilyet. Vegyes érzelmek vívódnak benne, mint az "Ez nem helyes!", meg "Ez de izgalmas!", na meg az összes ehhez hasonló. Ennek ellenére nem zavartatja magát, csak teszi amit eddig.
- Ez nem egy rossz ötlet. Csak tudni kéne, hol vannak. Na meg akkor már nem az összeset felhasználni, hogy véletlenül se gyanúsítsanak. Az üzenethagyás is egészen jól hangzik, bár nem tudom, mit írhatnánk... Talán valami olyat, ami személyes, illetve a tantárgyukhoz köthető... Valami vicces megfogalmazással tálalt tény, ami jogos és igaz, ugyan akkor negatív. de konkrétumot nem tudok hirtelen... - gondolkodik, mikor épp egy asztal fiókját húzza ki, azt se figyelve, kié  bútordarab.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. május 4. 22:01 | Link

Mary te kis Rocc. Cheesy

- Is-is. A világ legszerencsésebb dolga, ha a munkád egyben a hobbid is és még élvezed is. De nem? Dehogynem! Baromi jó dolog lehet. Mondjuk nem sok ilyen emberrel találkoztam, de a nagymamám teljesen ilyen.
Na igen, a drága jó Madlen, színésznőként kiélheti azt a sok érzelmet és magamutogatást, ami benne van. Nem is tagadja, imádja, ha imádják, ha írnak róla, ha fényezi, ha ő lehet a valaki a teremben. Szereti a nagymamáját, egy kicsit hasonlít is rá, főleg a temperamentumosságát illetően. A veszélyes élet iránti vonzalom is talán neki köszönhető. Rajta tényleg megmutatkozik az, hogy egy generációt átugorva jelennek meg a tulajdonságok.
- Nagyon helyes. A világ legjobb dolga a pálca. A tiéd milyen?
Most, hogy már bent vannak, ugyanúgy folytatja a csevegést, most, hogy már bent vannak. A pálca szentségét mindenkinek elmondja, aki mozog és fél percig van olyan szerencsétlen, hogy megálljon mellette. Nagyon kis aranyos, nem? Ő csak jót akar, ha már a tanárok nem hangoztatják eléggé, hogy a pálca kell, akkor majd ő még rásegít egy lapáttal, hogy ez a probléma is megoldódjon.
- Ez nagyon jó ötlet, mondjuk nekem sem jut eszembe semmi konkrét, lehet, hogy valami nagyot kellene kapniuk mégis. Csak azt is mit?
A legtöbb trükkjét előre el szokta gondolni, ám most nagyon spontánnak kell lennie. Mi az, ami fel tudná idegesíteni a tanárokat? Az tuti, hogy a személyes cuccuk. A szorgalmik válaszait viszik, ez már tuti, de azzal pont, hogy nem szeretnék bosszantani őket, mert még a végén törlik őket és újakat tesznek közzé, akkor viszont lesz nemulass, mert akkor az egész nem ér semmit.
- Ááááh, mi lenne, ha átszíneznénk az asztalaikat? Serennek mondjuk Rózsaszínt és belevéssük az asztalába, hogy "I <3 Kahlil bácsi" vagy valami hasonló és mindenki kap valami ilyen helyeset. Szerintem ez eléggé ütne náluk, nem? Csak minden tanár lehet itt is nehezen jön össze. Te kihez tudnál ilyen vicceset? Mondjuk Véda néninek lehetne valami unikornisos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Janey Leroy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. május 12. 15:29 | Link

Vécsey András

A szülőség ellen tiltakozom minden porcikámmal. Persze szeretem Tirstant, meg szeretek az anyukája lenni és a többi gyereket is szeretem, de egyszerűen azzal a ténnyel, hogy jelenleg mondhatni 4 gyerekes anya vagyok amennyire csak tudok szembe megyek. Az öltözékemmel cseppet sem akarom azt a látszatot kelteni, hogy egy vénasszony vagyok, mert nem. Éppen hogy 24 éves lettem alig pár hete és igaz, hogy emellett feleség és anya is vagyok mégis maradnék inkább csak annak a sugallatánál, hogy 24 vagyok és igyekszem is úgy kinézni. Most éppen a gyűrű sincs rajtam. Ennek pedig az oka az, hogy Vincent már megint mindenhol van, csak éppen velem nem és én így nem érzem magam igazán házasnak, vagy talán éppen hogy túlságosan is.
A mai öltözékem is élettel teli, élénk piros ruha, hozzá a kiegészítők meg a krémszín különböző árnyalatait hordozzák magukban. Hajam lófarokban, csak a frufrum töri meg ezt az összképet. Enyhe smink, megszokottan magassarkú, ám most telitalpú, hangja tompa. Most nem a lépteim koppanásával keltem fel a figyelmet az iskola falai között, ahova Gergő miatt voltam kénytelen jönni, ugyanis mostanában egyre több vele a gond és a tanárok, mivel azon kevés szülők közé tartozom, akik itt vannak a faluban előszeretettel kérnek meg személyesen vagy esetleg bagolyban a fiam megnevelésére, ami az utóbbi időben egyre nehezebb feladatnak bizonyul, ugyanis Gergő hazudik és egyre kevesebbet jár haza. Szóval nem tudom még, hogy ezen elbeszélgetés után mégis mit is fogok tenni, de nem is aggasztom magam rajta, helyette a már jól ismert tanári ajtaján kopogok be. Már jártam itt, nem is egyszer és bizony tudna ez mesélni azért valamit, ha beszélne. De szerencsére nem beszél, én meg csak elmosolyodok, ha eszembe jut. Ám ez a mosoly csak addig tart, amíg ki nem nyílik az ajtó.
 - Jó napot Vécsey professzor úr! Janey Forerst vagyok, Lasch Gergő miatt jöttem. -
Nyújtom a kezem neki bemutatkozón, amelyből a Leroy név lehagyása tudatos-e, vagy csak a megszokás az az én titkom marad. Mindenesetre én mindig Forerst fogok maradni és Leroy igazán sosem leszek.
Ha beljebb invitál a professzor, akkor beljebb is tessékelem magam és túlzottan sokat nem tétovázva már a tárgyra is készülök térni, ám előtte még várok, hátha inkább ő kezdené el.
Utoljára módosította:Janey Leroy, 2013. május 12. 16:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. május 12. 16:23 | Link

Janey Forerst

A professzor, éppen a következő órára készült a tanáriban az elsősökhöz. A mai anyag a sámánizmus lesz, ehhez szedte össze a jegyzeteit és a gondolatait. Néhány pergamenre írt egy rövid óravázlatot, azokra firkálta be még a kisebb kiegészítéséket, amiket meg szeretne mindenképpen említeni az órán. Kissé lassabban halad, mint szokott, és ez nem véletlen, vár valakit. Mostanában a diákok eléggé belelkesültek, némelyek elszemtelenedtek. Vécsey nem szereti a fegyelmezetlenséget, és ezeket büntetőmunkával szokta jutalmazni. De van, akin ez nem segít, ráadásul közel laknak a szülei, így egyszerűbb esetleg a szülőnél kérdezősködni, hogy mi lehet a probléma. Nem gondolná, hogy a fiú, akinek az édesanyját várja még menthetetlen lenne, de azért nem árt még időben felhívni a szülők figyelmét, hogy a gyermekeik engedetlenek, jobban, mint, ahogy azt elvárná az ember. A megbeszélt időben kopognak a tanári ajtaján, abba is hagyja a munkát, feláll és kinyitja az ajtót. Bemutatkozás közben határozottan kezet fog a szemrevalóm nővel, és bár nem mutatja ki meglepődik, hogy mennyire fiatal az anyuka, főleg egy ekkora gyereknek.
- Üdvözlöm, Vécsey András vagyok, az Elfeledett varázslatok tanát oktatom a Tanodában. Forerstet mondott? Netán örökbe fogadta a gyermeket? - ez lett volna az első tippje, miközben hellyel kínálja a a fiatal nőt.
- Foglaljon helyet, legyen kedves. - mutat egy kényelmesebb fotelre, ahol a kollégák szoktak csevegni egymással, ha éppen akad egy kis szabadidejük. Ő mag szembe ül le a nővel. ~ Igazán csinos, de most nem ezért vagyunk itt. ~
- Nos, Gergő ügyes fiú, de mostanában sok a magatartási probléma vele. A nem figyeléssel még nem lenne akkora baj, de az óra zavarásával, és azzal, hogy másokat is erre késztet már igen. Otthon milyen a viszonyuk, minden rendben? - érdeklődik, mert előfordulhat, hogy a diák a szülőknek egészen más arcot mutat. Ez mindjárt ki is fog derülni, ha Janey azzal kezdi, hogy az "én gyerekem nem is olyan", vagy valami hasonlóval.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Janey Leroy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. május 12. 17:59 | Link

Vécsey András

Meg kell, hogy jegyezzem ebben az iskolában egyre több a helyes férfi. Lehet, hogy csak eddig nem tűnt fel, vagy a tanári gárda cserélődött, de az én időmben még csak olyanokkal volt tele a szoba, akikhez lehet, hogy még bottal se nyúlnék hozzá. De már nagyon eltértünk attól a nagyon fontos dologtól, ami miatt itt vagyok. Ez pedig nem más, mint Gergő fegyelmezetlensége.
A határozott kézrázás után rögtön jön a kérdés a bemutatkozás mellé. Örökbe fogadtam-e Gergőt... Természetesen igen. Remélem persze, hogy olyan idős koromra, mire korban is lehetnék már egy 14 éves fiú anyja is jól fogok még kinézni. De most még kikérem azért magamnak, hogy olyan idősnek nézzenek, hogy már ekkora gyerekem legyen. De most eltekintek az esetleges sértődöttségtől és válaszolok a kérdésre.
 - Igen, már egy ideje velem él, bár még hivatalosan nem olyan régóta a fiam. Én magam csak 10 évvel vagyok idősebb nála, szóval nem lehetséges, hogy más módon legyen a fiam. -
Ezzel meg is válaszoltam egy olyan kérdést, amely talán első pillanatra eszébe is juthatott, ha már nem volt bizonyos abban, hogy Gergő a saját gyerekem-e. És amíg ezt megteszem helyet is foglalok a fotelben. Bal kezemre támaszkodom, lábaimat keresztbe vetem. A táskát magam mellé csúsztatom rá pedig lerakom a kardigánt, amit csak szükség esetére hoztam, ha netán az idő rosszabbra fordulna amikor haza akarok menni.
Miután kényelmesen elhelyezkedtem a tekintetem a férfira fordítom, és figyelmesen hallgatom végig a problémát. Nem lep meg. Vagy talán valahol egy kicsit mégis. Gergő nem ilyen volt, amikor hozzám került, az iskolában vált ilyenné. Lehet, hogy pusztán a kamaszodás, de lehet, hogy valami rossz társaság teszi ezt. Mindenesetre kezdek aggódni miatta.
 - Otthon rendesen viselkedik, nincs vele probléma, de nem sokat van otthon. Legtöbb idejét itt tölti az iskolában. Vagy legalábbis én így tudom. De kezd aggasztani az, hogy ennyire elszaladt vele a ló. Otthon szót fogadó szokott lenni, de már sajnos kellett azzal szembesülnöm, hogy hazudott nekem, vagy ferdített az igazságon. Ezzel pedig nehéz valamit is kezdeni. -
Magyarázom a helyzetet az én oldalamról. Gergő nekem többnyire még annak a kisfiúnak mutatja magát, aki akkor volt, amikor ide került, de volt, hogy a séta helyett inkább Ifenshez ment, vagy éppen nem is volt olyan jó fiú az iskolában, mint ő állította. Ezeken pedig nehéz rajtakapni.
 - Azt hiszem életemben először meg kell büntetnem, hogy ez ne fajuljon el még jobban. Bár tudja nem vagyok a büntetések híve. Saját tapasztalatból tudom, hogy nekem is csak nyűg volt a büntetés, nem pedig valami olyan dolog, amitől észbe kapok. -
Beszélek még mindig én. pedig nem vagyok általában egy nagy beszédes fajta. De mostanában valahogy mégis.
 - Egyébként ha megkérdezhetem, pontosan mi is volt a probléma? Mivel zavarta meg az órát? -
Érdeklődök kicsit mélyebben az ominózus esetről visszakanyarodva a problémához magához. Hátha ettől valami jó ötlet jut az eszembe arra, hogyan is lehetne Gergőt megzabolázni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. május 12. 20:19 | Link

Janey Forerst

Megérkezik az „anya”, akire várt, de meglepetésére egy nagyon fiatal nő jön vele szembe. Tényleg meglepődik, talán egy az arca rándulása mutatja ezt, nem számított ilyen fiatal nevelőre. Mert az biztos, hogy nem ő szülte, vagy pedig nagyon jól tartja magát, esetleg varázslattal hosszabbíthatta meg az életét, illetve lehet még vélavérű. Mivel egy ilyennel már találkozott az iskolában, nem lenne meglepetés egy másik sem, ezért rákérdez, biztos-ami biztos. Az örökbefogadás stimmelt, a plusz reakció kicsit önérzetesre sikerült a férfi számára.
- Elnézést, csak tudja a pszichológusnő is vélavérű, ezért szerettem volna tisztázni az elején. Ha megsértettem, akkor kérdem, ne haragudjon.  – egy kedves mosolyt küld a szemrevaló nő felé, és amikor már megérkezett megfigyelte, hogy nincs gyűrűje. ~ Talán valamelyik rokonáét fogadta be, vagy ennyire anya típus.~ Dilemmázik egy keveset a problémán, és reméli, hogy elég magyarázatot adott ezzel.
- Jobb tudni, hogy a fiú honnan jött. Így azért már kicsit elfogadhatóbb a viselkedése, hiszen az eredeti szüleitől valamiért távol él, és nehezebb átvészelnie az ilyet. Persze nem kételkedem abban, hogy ön a legjobb nevelést adja neki, mielőtt félreérthetően fogalmazok. Sajnos ettől még nem tudom elnézni neki, ahogy viselkedik. – Vécsey feláll, és az asztaláról elhoz egy pár pergament, és átnyújtja Janeynek, a legutóbbi levelezésüket. Igen, a fiú elég tiszteletlen egy tanárral szemben, és akkor milyen lehet vajon a diákokkal? Persze lehet, hogy ez most csak neki szól, ezért is szeretné kideríteni, hogy egyébként mindenhol máshol hogyan viselkedik. Hagyja, hogy Janey nézze és olvassa a levélváltásokat, amikből Vécseynek volt másolata, mert régimódi írógéppel pötyögi mindig be őket, és indigóval másolja is egyből, hogy ha kell, vissza tudjon emlékezni az írtakra. Így Janeynek lehetősége van végigolvasni az egész levélváltásukat. Közben azért megnézi magának a nőt, nem tudja nem észrevenni, hogy nagyon csinos. A vélavért is ezért hozta fel először, mert könnyen rá tudná mondani Janeyre, hogy legalább negyedvéla.
- Igen, megértem. Még ha az anyjának is érzi magát, biztosan nehéz lehet… No, ez talán nem az én asztalom, bocsásson meg. Nekem nincsenek gyermekeim, csak testvéreim, én csak ebből tudok táplálkozni. Nyilván én sem voltam mindig szent, bár az iskolában már a szófogadóak közé tartoztam. – Azt már nem teszi hozzá, hogy a Hollóhátas múltjában alig érintkezett diákokkal, a tanulást és a tanárokat szerette, szóval esze ágában sem volt tiszteletlennek lenni egyikkel sem.
- Szerintem minden szülő, vagy nevelő életében eljön ez a pillanat sajnos. Ahogy kinyílik az ember előtt a világ, úgy lesz egyre jobban elevenebb, és nem baj, ha egy kicsit szabályok közé szorítjuk a viselkedésünket. Aztán már csak az a kérdés, hogy kinél mennyire lehetséges ez. – egyáltalán nem nézi le Janeyt, egyenrangúként kezeli, és nem is akar kéretlen tanácsokat osztogatni, inkább csak megerősíteni őt a döntésében. Igen, talán Leroy úrfira ráfér egy kis büntetés, vagy valamilyen szankció, ami gátat szabhat, hogy még jobban elkanászodjon. Vécsey mindenesetre nem fogja továbbra sem eltűrni a helytelen viselkedést senkitől sem az óráján. Ennek vannak következményei, de ő egyáltalán nem vérengző, csak megköveteli azt a tiszteletet, amit ő is megad másoknak.
- Beszéddel, és a szomszédjait is belevonta ebbe. Na és persze itt ez a levélváltás. Az előbbi még belefér, mert nincs olyan diák, aki még nem beszélgetett volna órán, de a tiszteletet elvárom minden diáktól, ha már én megadom nekik. Ez így helyes, ön szerint is? – most ő vár megerősítést, kíváncsi, hogy mik az elvei a nőnek. Nem baj, ha róla is megtud pár dolgot, így mindjárt rá is kérdez.
- Egyedül neveli egyébként a fiút? Tudja, csak azért kérdezem, mert szerintem – de ez csak ténylegesen az én véleményem – kell egy apa is, meg egy anya is, hogy egyensúly legyen a nevelésben. – érdeklődik, miközben hátradől most már teljesen a fotelben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Janey Leroy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. május 14. 21:11 | Link

Vécsey András

Az apró sértettségemnek azért mégis jelet adok egészen finoman, amit észre is vesz és már elnézést is kér és magyarázkodni kezd. Persze nem túlzottan, ami azért jó. El nem tudom mondani, hogy mennyire fárasztanak a megalázkodó férfiak, akik kezüket lábukat törik a kegyeimért, hogyha esetleg valamivel megsértettek megpróbáljanak kiengesztelni. Szánalmas. De Vécsey esetében erről szó sincs. Szerencsére.
 - Nem történt semmi, jobb a tisztánlátás. -
Mosolyodok el. Végül is elég szépen kimagyarázta magát a vélavérrel, amelyben talán cseppnyi bók is megbújt, melyre most ügyet sem vetek. Most mint felelősségteljes anyuka képviselem magam, így hát a tárgynál maradok, ami Gergő rossz magaviselete. Pedig olyan ártatlan és tündéri kisfiú volt. Sajnos a hangsúly a volt szócskán van. Ám ez nem hiszem, hogy annak tudható be, hogy nem én vagyok az édesanyja, egyszerűen csak kamaszodik és lázad. Remélem.
 - A viselkedése nem is elnézhető a családi körülményei miatt. Én minden szükséges feltételt tudok biztosítani a számára, hiszen végtelenül szeretem Gergőt, még ha nem is én vagyok az édesanyja. Fontos a számomra, és számomra az a legfontosabb, hogy minden rendben legyen vele és egy érett jól nevelt felnőtt váljon majd belőle. Ehhez pedig igyekszem jó nevelést nyújtani neki. Ettől függetlenül egyáltalán nem állítom azt, hogy a legjobb nevelést kapja tőlem, tudja nekem csak egy nővérem van, így nincs előttem példa, amelyet követhetnék, a sötétben tapogatózok igazán. -
Hangom tárgyilagos többnyire, de azért az őszinte aggodalom kihallgató belőle. Az anyai szív megtagadhatatlan. Mindent összevetve pedig Gergőt fiamként szeretem, akárcsak Tristant, még ha nekem a szeretet kinyilvánítása nem is olyan jól megy, mint egyeseknek. Meg néha az érzése sem, de abba már inkább ne menjünk bele.
Az asztalhoz sétál egy pillanatig elmerengek az iméntieken, de tényleg csupán egy pillanatnyi időm van, hiszen már kapok is jó pár pergament a kezembe, amelyeket el is kezdek olvasni figyelmesen. Gergő kézírását azonnal felismerem, még ha nem mondaná is tudnám. Az elején olyan, mintha egy jó pajtásával levelezne, pedig egy tanáráról van szó, aki külön fel is hívja a figyelmét a hangnemre, melyre a válasz őszintén meglep: "a tűzzel játszik...".
    Vajon ezzel mire gondolhatott? Talán azt hiszi, hogy azzal, hogy ilyen befolyásos szülei vannak bármit megtehet? Ugyanis ez nincs így. Persze a nevével járó hatalom az övé, de ezt még nem használhatja. Ő még egyelőre csak egy gyerek, akinek nem teszi könnyebbé az életét anyuci és apuci, és az ő pénzük. Erről mindenképpen el kell beszélgetnem vele.
Amíg ezen gondolkozom el tovább olvasom persze a levelet és egy pillanatra egészen megfelejtkezem arról, hogy itt van velem mondhatni szemben Vécsey professzor úr is és talán illene rá is figyelnem. Szóval a levélből feltekintek, már csak egy van hátra, de mielőtt azt is elolvasnám figyelmesen a tanár úrra nézek és meghallgatom a megkezdett mondandóját.
 - Ne szabadkozzon, igaza van! Nehéz. Sosem könnyű egy megkezdett nevelést folytatni. Még ha nincs is gyereke, azért azt hiszem már elég tapasztalt lehet, főleg két testvérrel. -
Mosolygok rá, majd még azt az utolsó levelet is átfutom, majd visszanyújtom a pergamenköteget Andrásnak, hogy elrakhassa. Elég rendszeretőnek tűnik így első ránézésre. Az asztalán nem uralkodik kaotikus rendetlenség és a kinézete sem éppen azt sugallja, hogy szanaszét állnak a gondolatai.
 - Gergőnél az eddigi tapasztalatok alapján nem sokat használnak a szabályok. Többször is megszegte már a kimenői szabályt és 10 után házon kívül tartózkodott. Ezek pedig csak azok, amikről tudok... -
Kicsit elszomorít az, hogy Gergő ilyenné kezd válni. Ezt szerettem volna neki a legkevésbé. Kellene mellé valaki olyan, aki jó példát mutat neki, mert Vincent jelenleg erre alkalmatlannak látszik. Miért is fogadna nekem szót Gergő, ha a férjem is tesz rám magasról?
 - Igen, a tisztelet mindenképpen kölcsönös kell, hogy legyen. Ezt tanították meg nekem is elsőkként. Gergő is egy tisztelettudó ember volt eddig. Nem is értem, hogy mi lett vele. Azt hiszem jobb lesz, ha utána járok milyen társaságban mozog, mert valaki, vagy valakik nagyon rossz hatást gyakorolnak rá.  -
Sóhajtok egyet. Nem szeretnék pont utána nyomozgatni, de sajnos nem mesél nekem, vagy ha mégis, akkor is csak a történet felét. Kikényszeríteni pedig nem akarom belőle. Az nem az én asztalom. Én inkább a csendes munkát szeretem. Talán éppen ezért nem is vagyok én a legjobb szülői minta a számára, ha már itt tartunk.
 - Őszintén szólva nem mondhatnám, hogy van számára egy tökéletes apakép. Szóval mondhatni csak én nevelem. -
A válaszom némileg kitérő volt, hiszen nem jelentettem ki sem azt, hogy van-e apja sem azt, hogy nincs. Hiszen papíron Vincent az apja, de az utóbbi két hónapban, mióta hazajöttünk Tristannal a kórházból szinte soha nincs otthon és nem foglalkozik eleget a családjával, így én egy gondtalan nőből mostanra mondhatni négygyerekes anya lettem, hiszen Vincent ikerlányai is velünk élnek. Azt hiszem érthető is, hogy miért is nem akarom most hangoztatni azt, hogy feleség vagyok. Nem érzem magam annak, csak esetleg a szó pejoratív értelmében.
 - Egyébként a tisztelet megtartása mellett nem tegeződhetnénk inkább? Kényelmesebb lenne. Jobban szeretem, ha Janeynek hívnak inkább, viszont az annyira nem hivatalos. Remélem nem bánod. -
Mosolygok rá, legalább egy picit felszabadulok ezzel a gondolataim alól. Bár számomra a magázás sem kényelmetlen, azért a tegezés mégis egy szorosabb együtt dolgozást tud eredményezni, és elnézve Gergő viselkedését, azt hiszem szükséges lesz az összedolgozás a tanerőkkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. május 15. 23:33 | Link

Janey Forerst

Janey tökéletesen megértő volt, nem vette túlságosan sértőnek a kérdést a professzor szerint. Persze a nőknél ez mindenképpen szükséges, ettől is nők, hogy ha találnak valami félreérthetőt, azt magukra vegyék. Vécsey viszont csak egy természetes ember, nem olyan nehéz kiismerni. Egyenes, nem szokott kertelni, még akkor sem, ha ezzel esetleg megsértheti a másikat. Tudja viszont, hogy mikor kell elővenni a dolgait, tehát szándékosan nem sért meg senkit. Egyrészt nem valami szociális típus – ez furcsa egy tanárnál -, így ha nem megy bele felesleges veszekedésekbe, vagy félreértések tisztázásába, akkor nem kell tovább a számára elégségesnél többet szóba elegyedni a másikkal. Nyilvánvaló, hogy a diákokkal más a helyzet, ők diákok, kicsit többet is enged meg nekik és egy kicsit kevesebbet, ez attól függ, hogy miről van pontosan szó. Most éppen Janey fiáról, akitől nem tűri el a szemtelenséget – ez vonatkozik minden diákra, de azok valahogy ezt megértették eddig -, még idejében véget akar vetni a dolognak azzal, hogy a fiú anyját behívatta. Úgy érzi, hogy nem kell felesleges szóváltásba elegyedni a nővel, tökéletesen egyetértenek, így újabb köröket nem fog futni ebben már most biztos. tetszik neki, hogy a nő nincs elszállva magától, nagyon is jól tudja, hogy milyen és reálisan látja az ő szerepét, sőt még hibákat is talál magában,. Egy ilyen szép nőnél ez igazán dicsérendő, nyilvánvalóan nem sekélyes természettel áldotta meg a sors. Vécsey apró mosolyt enged meg magának ezek hallatán.
- Nem hiszem, hogy baj lenne, ha ilyen reálisan látja saját magát. Nem aggódom, hogy rossz kezekben lenne a fiú, nyilván jogom sem lenne rá. Meggyőzött, hogy jó példát mutat, akkor az iskolában lesz a gond. – a véleménynyilvánítását egy biztató bólintással is megtoldja, hogy Janey biztos lehessen abban, hogy a professzor így is gondolja. Sok különbség nincs közöttük korban, mégis érzi a tiszteletet, ami neki ebben a helyzetben kijár, ami ismét plusz pontokat ad a kék szemű hölgy szimpátiájához. Ezután mutatja meg a levelezést, látja is rosszallást a nő arcán, és azt is, hogy felismerte a fia kézírását. Azon még nem gondolkodott, hogy ő valaha szülő legyen, annyira lefoglalják a kutatásai, most még pluszban a tanítás is, de ha lehetne, egy ilyen nőben gondolkodna nagyjából. Kicsit eljátszik a gondolattal, van rá néhány perce, mire Janey végez a levelekkel. Úgy érzi muszáj közölni vele, hogy ne értse félre, de már kezdi rosszul érezni magát, mert a barna hajú nő, minden egyes szavával egyetért, ő pedig így hülyét fog csinálni magából előbb-utóbb. Ezek után már nem fog szabadkozni, adja magát olyannak, amilyen, fenntartások nélkül.
- Igen, talán igaza van. – egyezik bele, hogy túllépjenek az udvariassági körökön. Közben Janey beszél azokról a szabályszegésekről, amikről tud, a helyzet úgy alakul, hogy a fiatalember mostanában túlságosan is kamaszodik. Hogy ennek mi az oka az életkoron kívül, nehéz lenne megmondani. Akár a környezete, akár egy megváltozott élethelyzet kihozhatja bárkiből azt, ami Gergővel történt. Meg akar valamit mutatni mindenkinek, csak így a saját csapdájába esik majd, ezért muszáj terelgetni őt. Erre leginkább a szülők és a barátok képesek és szükségesek.
- Igen, ez egy járható út. Biztos, hogy valami környezeti tényező lehet az oka az egésznek, nem tud esetleg olyanról, ami az ő rövid életében most nagy változást jelentett? Bármi lehet: egy barát elvesztése, új rokon, stb. – próbálja kitalálni, hogy mi történhetett, de igazából erre nem vár választ, csak adott néhány ötletet. Rákérdez a nevelésre, amire egy nagyon furcsa választ kap, mondhatni kitérőt. Valami olyasmit sejt, hogy van valakije a nőnek, de az nem alkalmas apának. Persze a fiatal és szép Janeynek lehet udvarlója, aki viszont nem tekinti magát a befogadott gyermek apjának és máris nincs az apai oldal megteremtve.
- Értem, remélem egyszer majd lesz. – újabb mosolyt adományoz a vele szemben ülő számára, majd eszébe jut, hogy meg kéne kínálnia a vendéget valamivel.
- Inni esetleg kér valamit? Sajnálom, elfelejtettem megkínálni. Van itt némi üdítő és víz, ha parancsol. – ajánlja fel, az alkoholokról nem beszél, azok úgy gondolja, hogy nem ide valók. A tegeződés felvetése kissé meglepi a férfit, de azért annyira nem merev típus, hogy egy ilyen kényelmi ajánlatot visszautasítson.
- Nem, nem bánom, köszönöm, hogy felajánlottad. Andrásnak nyugodtan szólíthatsz, a becézésekért nem vagyok oda. – vonja meg a vállait nagyon finoman, szinte leheletnyit mozdultak meg csak, ez is jelzi, hogy ő nem az az ember, aki túl könnyen feloldódik.
- Ha bármi kérdésed van még, nyugodtan tedd fel. Részemről meg vagyok győződve arról, hogy Gergő jó kezekben van, és nagyon remélem, hogy a büntetőmunkát, amit kapott megoldja majd helyesen és visszaáll hasonló fiúvá, mint, ahogy szeretnéd. Egy kérdésem azért nekem is van. Mi késztetett arra, hogy őt örök befogadd ilyen fiatalon? Hiszen előtted az élet. Nyilván nincs hozzá sok közöm, csak érdekel, hogy egy fiatal szép és tehetséges nő, miért éppen árvát fogad be magához. Igen, láttam a boltot, azért gondoltam. Nyilván magamból indultam ki, nem akarlak megsérteni, vagy ilyesmi. De gondolom ezt eddig is érezted. – Ő hoz magának egy narancslevet, és ha az előbb Janey kért, számára is meghozza a kiválasztott italt. Tölt, ha kell mindkettőjüknek és iszik pár kortyot. Kicsit kiszáradt már a beszélgetésben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Janey Leroy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. május 17. 17:54 | Link

András

Őszintén szóval nem érzem magam különlegesen jó anyának. Ha azt kérdeznék meg, hogy szépnek érzem-e magam, vagy éppen csábítónak, akkor gondolkozás nélkül azt mondanám, hogy igen. A boldogság kérdése azonban szintén gondolkozásra késztetne. Ám nem szoktam sokat gondolkozni rajta, így nem is sugárzik belőlem semmi bizonytalanság, csak az, hogy bizony tökéletesen tisztában vagyok magammal és magabiztos vagyok.
Mondjuk talán ez a magabiztosság most megtörni látszik. Gergő nevelésének kérdésében azért, már közel szem vagyok olyan magabiztos, mint szinte bármi másban. Ezért is esnek jól a tanár úr szavai, miszerint nálam jó kezekben van Gergő.
 - Köszönöm, hogy így gondolja. Csak éppen Gergő nem gondolja azt, hogy példát kéne vennie rólam... -
Húzom ez a számat kicsit és sóhajtok egyet. Nem feltétlenül az iskolában kell azt hiszem keresni a gondot, hiszen az van otthon is bőven. Vagy talán a kettő összejátszása hozta létre azt a Gergőt, amelyik a tanárával tiszteletlen, az anyának meg hazudozik. De ez a lényeg szempontjából mindegy. Geri rossz és ez ellen valamit tenni kell. Magamhoz képest drasztikus lépésekhez kell folyamodnom, azt hiszem. Ezt pedig elég nehéz szívvel fogom ezt megtenni.
Hangosan gondolkozom el közben a fiam bűnlajstromán, amire a válasz Vécsey professzor szájából elgondolkoztat. Talán Tristan megérkezése váltotta volna ezt ki belőle? Nem, az nem valószínű, hiszen a vele lévő viszonyom nem változott a házasság előtt óta, csak még szorosabb lett. A pici fiú egyik neve ráadásul az ő kérésére magyar lett. Teljesen az életünk és a családunk része, erre kifejezetten ügyeltem mindvégig. Ő volt az első, aki láthatta a picurit már teljesen tisztán a szülőszobán kívül. Minden fontos pillanatnak ő is a részese volt.
 - Hm... nem hinném, hogy ilyesmi lehet a dologban. Bár talán Biancának próbál imponálni azzal, hogy rossz fiút játszik. Ő a volt barátnője, akivel nem is olyan régen szakítottak. De erről már ön is biztosan tud, az Edictum szereti kivesézni az effajta szerelmi dolgokat. -
Jön a megvilágosodás miközben már belekezdek a mondatomba. Hát persze! Ha valaki szerelmes, akkor bizony a szíve hölgyéért bármire képes. Ez azonban még továbbra sem felmentő körülmény bűnei alól. Nem vagyok az a tipikus nagy romantikus nő, aki az ilyentől elolvad és esetleg még tovább ösztönzi a gyermekét az ilyesmikre. Szerintem ez nem megoldás és semmi jóra nem vezet az erőfitogtatás. Ha egyszer rákerül a lejtőre valaki, legyen az oka annak bármi, onnan csak nagyon nagy fájdalmak árán tud csak lekerülni.
 - Talán jó lenne, ha lenne egy tanár, akire felnéz. Bár a levelezést olvasva erre csekély az esély. Pedig öntől biztosan tudna tiszteletet tanulni. -
Állapítom meg a tapasztalt személyiség után, hogy bizony Vécseyt jó példának tekinteném a fiam számára. Egyenes és nyílt ember. Vincentben is ezt láttam. Most ezek az értékek kopni látszanak benne. Persze ettől függetlenül szeretem őt, de dühös vagyok rá és a düh elnyom nálam minden mást, amiből bizony szoktak nálam galibák születni. Persze nem szó szerint. Elég nekem Tristan, mint kisbaba.
 - Egy pohár narancslé jól esne, köszönöm. Ebben a hőségben hamar kiszárad az ember. Én pedig hiába lakom már 10 éve itt, még mindig az otthonom klímáját szeretem. A kellemesen hűvös, borult vagy éppen esős időt. -
Mosolyodok el otthonomra gondolva. Számomra az eső ilyenkor már felüdítő, semmint elszomorító időjárási tényező. Az egész tájnak olyankor olyan jó illata lesz. Angliára emlékeztet mindig a friss eső illata és annak halk koppanása az ablaküvegen. Ettől a gondolattól egy picit még a kedvem is jobb lett, így rögtön kapok is az alkalom és tegeződésre invitálom Andrást, aki el is fogadja azt. Szóval akkor most már tegeződve beszélgetünk.
 - Beszélek vele mindenképpen. Remélem innen már felfelé fog vezetni vele az út és nem lefelé. -
Mosolyodom el, aztán a kérdésen elgondolkozom egy pillanatig. Nehéz megmondani, hogy pontosan mi is volt az, ami miatt Gergőt a fiammá fogadtam.
 - Hm... hát ez egy jó kérdés. Azt hiszem olyan 2 éve jött ide Gergő és akkor megismertem és hamar megszerette velem magát. Aztán amikor a sors úgy hozta, akkor már számomra nem volt kérdéses, hogy szívesen gondoskodom Gergőről. Az anyagi körülmények nem gondolkoztattak el, hiszen az biztosított. A bolt inkább csak egy amolyan hobbi. Egyébként meg egy nőben mindig is erős az anyai ösztön. Ettől pedig nem érzem úgy, hogy megállt volna az életem. Még továbbra is lehetőségek tárháza van előttem. A bókot pedig köszönöm. -
Ismét elmosolyodom, egy éles valódi mosoly ül ki az arcomra. Gergő örökbefogadásával pedig tényleg nem érzem úgy, hogy az életem nehezebbé vált volna, csak több a felelősség, de az már a korral is jönne egyébként is.
 - Köszönöm! Egyébként neked hogy-hogy nincs gyermeked? Talán még a kapcsolatod nem alkalmas rá, vagy te nem érzed magad még ehhez alkalmasnak? Persze csak, ha nem vagyok túl indiszkrét. Egy ilyen fess férfi biztos jó apa lenne. -
Valahogy mindig is úgy gondoltam, hogy a tanárok tökéletes szülők, hiszen ők tanulják a gyereknevelést részben. Tudják, hogy mikor mit kell tenniük. Szóval minden szempontból tökéletes szülők.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. május 19. 16:18 | Link

Janey Forerst

Nehéz a szülők élete, és erre Vécsey akkor jött rá, amikor visszagondolt most, hogy ő milyen gyerek volt. Bár nem tartozott a legrosszabbak közé, de a legjobbak közé sem. Voltak neki is furcsa húzásai a szülőkkel szemben, amit a mai fejjel nagyon gyerekesnek gondolt, de akkor gyerek is volt, nem tudta felmérni azt, hogy mennyit adtak a szülők neki. Erre később jön rá az ember, vagy sosem, az a rosszabbik eset. Most Janeynek ugyanezzel kell megküzdenie, hogy Gergő most valószínűleg erősen én központú, és csak az érdekli, hogy rá figyeljenek, hogy az ő értékeit szolgálják ki. Ha szembe mennek vele, akkor sem nézi meg azt, hogy a másiknak igaza van, csak a saját igazát szajkózza. Ez ebben a korban könnyedén előjöhet, ez a kamaszkor sajátossága, amikor a gyerek már felnőttnek érzi magát és nem szereti, ha beleszólnak a dolgaiba, bármilyen bárgyú, vagy éppen létfontosságú legyen az. Ezt végiggondolva összegzi a nőnek az elképzeléseit.
- Ő egy kamasz, mégis mi mit csináltunk ennyi idősen? Oké, talán a tanárainkkal nem beszéltünk így… Legalábbis visszavonultunk egy idő után. – kacsint a nőre, ezzel nem védeni akarja Gergőt, csak rámutatni, hogy ez a kor ezzel jár többnyire, kivéve, ha valaki annyira imádja a szüleit, tanárait, hogy inkább meg sem próbálja az ellenkezést. Vagy nem olyan típus, de azt a diákok is elnyomták.
- Szóval úgy hiszem, hogy megoldást fog találni a problémára, kedves Janey. – mondja bátorítólag, és ezzel egyidejűleg kezdi foglalkoztatni a probléma forrása. Ad pár ötletet, amelyre az a anya rögtön előhozakodik pár ötlettel, szinte egymást segítve azzal, hogy mi lehet a gond. Az egyik ötlet szüli a másikat és előjön egy fiatal lány neve is, Biancáé. Vécsey nem ismeri a nevet fel elsőre, nem tudja társítani, de rengeteg új diákja van, illetve, csak új diákja van, így még nem szerzett rutint abba, hogy mindet megjegyezze. Az sem biztos, hogy a néven nevezett Bianca a tantárgyát felvette, így pedig még jobban nehézséget okozna a beazonosítása. Végül is nem ez a lényeg, hanem, az, hogy a szívügyek bizony okoznak furcsa tetteket.
- Lány is lehet a dologban. Igen, elképzelhető, hogy ez fordította ki a fiút önmagából, de nem hinném, hogy ennyire. Bár nem ismerem a „kapcsolat” mélységét, viszont, ha csak ez a gond, akkor hamarosan véget érhet, ha Gergő rájön, hogy esetleg más lány is van még a Bagolykőben. – találgat persze csak, hiszen a valódi indokot kizárólag Gergő tudja. Az Edictumot olvasta, de már nem emlékszik a pletykarovatra ennyire kiválóan, hogy pont ezt a részt jegyezze meg belőle. Reméli, a következőben nem nagyon lesz benne, de könnyen előfordulhat, hiszen új tanerő, és az mindenkinek érdekes lehet. A következő bók jól esik neki, ezt nem is tudja letagadni, finom és nem túl széles mosolyt küld Janey felé.
- Igen, egyelőre én sem látok esélyt arra, hogy bármelyik tanártól tiszteletet venne, vagy tisztelettel bánna vele. Jelenleg nem vagyok jó célpont erre, ahhoz valahogy ki kéne vívnom a fiú tiszteletét nekem is. Én nem vagyok a behízelgő típus, ha így megkedvel valaki, akkor örülök, ha nem, hát nem. Nem kell erőltetni a dolgokat, ha azok nem maguktól jönnek. Persze, ha egy-két tanuló valóban szimpatizál velem, és ez nem csak abból látszik, hogy nyal, hanem érdemi munka is van mögötte, azzal nyilvánvalóan jobb lesz a viszonyom, hiszen látom, hogy nem azért kedvel, hogy mondjuk, erősebb jegyet kapjon egy-egy dolgozatánál, vagy az év végi vizsgákon. – nagyjából ennyi és nem több a véleménye, a hízelgő diákokról. Persze hosszabban is kifejthetné, de úgy érzi, hogy a beszélgetőpartnere tökéletesen levonja ebből a következtetéseit Vécsey jellemére vonatkozóan. Talán egy kissé el is kanyarodott a témától, de gyorsan összeszedi magát, gondolatait, és újra Janeyre koncentrál. Felszolgálja a kért italt, miközben a kék szemű nő tovább beszél.
- Igen, furcsa is lehet megszokni az itteni nagy melegeket és hidegeket, ha egyáltalán lehetséges. – átnyújtja a narancslevet közben Janeynek, és miután a nő kortyolt, ő is leöblíti a sok beszédtől lassan kiszáradó torkát.
- Minden bizonnyal Janey, minden bizonnyal. – bólogat, és reméli, hogy lesz a nőnek annyi ereje, hogy véghez is vigye azt, amit mondd. Nem tűnik éppen szerencsétlennek, inkább határozottnak, ez már a kézfogásukból is kitűnt, nem beszélve a nevelési elveiből. Vécsey nem aggódik, hogy Gergő viselkedése előbb-utóbb megfelelő mederbe fog majd terelődni Janey által.
- Igazán nincs mit, és örülök, hogy igazolódott a kép, ami a rövid beszélgetésünk alatt kialakult rólad. – bókol tovább, habár nem szándékosan, csak az igazat mondja és ezzel óhatatlanul is kedveskedik a vele szemben ülő csinos nőnek. A következő kérdés nagyon meglepi, valahogy teljesen eltér a tárgytól, habár némi összefüggést lehet azért vonni.
- Egyelőre kapcsolatom sincs, nem érek rá. Egy kapcsolathoz idő kell, én pedig eddig jártam a világot, nem állapodhattam meg. Ez lehet, hogy folytatódni is fog, de egyelőre ide kötnek a kutatásaim. Gyerekek? Még sosem gondolkodtam el rajta komolyabban, nyilván ez is abból adódik, hogy nincs kapcsolatom sem. Azt sem tudnám, hogy jó szülő lehetnék e, például olyan, mint te. Benned sok felelősségérzet van, habár ha bárki rád néz, nem hiszem, hogy arra gondol, hogy te anya vagy, ha meg nem sértelek. Inkább egy szép nőt látnak benned csak, amíg el nem kezdenek veled beszélgetni. – most már lassan flört jellege alakul ki a dolognak, de Vécsey mint mindig, most is csak az igazságot mondja ki. Janey szép, intelligens, és tényleg inkább prédának néznék őt, mint anyának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Janey Leroy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. május 22. 18:09 | Link

András

Kamasz koromban én azt csináltam, mint minden gazdag lány. De ezt persze nem mondom el neki hangosan. Talán megváltozna hamar az a kialakult vélemény. 14 éves ugyan még egy igazi angyal voltam, 15 évesen már kezdődtek a gondok, de 16 éves koromra már teljesen elkanászodtam. Bár otthon semmi rosszat nem tettem. Helyette mindenhol máshol a világban. Körbeutaztam a fél világot, ha éppen találtam egy olyan varázslót, aki már tudott hoppanálni, ha nem, akkor meg elmutattam a barátaimmal, a valami előkelő bárban, vagy egy jachton. Aranyélet volt az az időszak. De persze anyáék nem így látták. Sokat főtt a fejük a cikkek miatt, amik megjelentek rólam. Valljuk be őszintén nem volt minden anya álma és egy angyalka sem. De hihetetlenül jó éveim voltak azok, és ha újrakezdhetném, nos, akkor sem csinálnék semmit sem másképp, még akkor is, ha éppen nem vagyok büszke minden pillanatára. A hibákat el kellett követnem ahhoz, hogy most olyan legyek, amilyen. De én nem csúsztam le a lejtőn. A suliban néhány büntinél többet nem kaptam és a tanáraimmal is tisztelettudó voltam. A prefikkel már kevésbé. Erről Les mesélhetne talán a legtöbbet, amikor kicsit illuminált állapotunkban talált ránk az erdő szélén Nicollal. Arra sem emlékszem, csak később más mesélte el. Sok homály folt van persze a múltamban. Éjszakák, hétvégék. Az életem pezsgés és szórakozás volt, de ennek is megvolt a hátulütője persze. Szóval mindent összevetve egy cinkos mosollyal az arcomon válaszolok neki.
 - Ilyen idős koromban még semmi rosszat. -
Ez pedig igaz is. Persze a hangsúly azon van, hogy 14-15 éves koromban. A többit meg megtartom magamnak. Sokkal jobban jár úgy mindenki, azt hiszem. Szóval Gergő kamaszodik, kicsit túl hamar. Nekem pedig rá kell lépnem a nyakára, na nem szó szerint. Kezdetnek jó lesz a szobafogság, aztán majd még Vincenttel kiagyalunk valamit, már ha éppen nem megint dolgozni lesz. Már, ha egyáltalán dolgozni jár el annyit külföldre. De most nem idegesítem magam ilyesmin. Inkább arra a férfire koncentrálok, aki az utóbbi időben először a nőt látja meg bennem.
 - Köszönöm a biztatást. Sokat jelent. -
Vallom meg őszintén egy őszinte mosolyt is küldve mellé. Valójában minden nőnek jól esik a biztatás, a dicsérő szavak, még akkor is, ha ezt éppen nem mutatja ki valaki. Az elismerésre mindenkinek szüksége van.
A jó szülőnek pedig felismerésre van szüksége. Arra, hogy időben meglássa a problémát és lehetőleg még csírájában el is fojtsa azt. Ez a felismerés már meg is történt. Legalábbis remélem. Bár a kimondott dolgok mellett más eseményeket is potenciális felelősnek tartok a kialakult helyzetért, nem csak a Biancával való szakítását.
 - Gergő elég ragaszkodó, szóval azt hiszem az ő részéről elég mély volt a kapcsolat. Kevés szerette van neki, így ahhoz a kevéshez nagyon kötődik. –
Az már más kérdés, hogy Bianca részéről mi a helyzet. Nem igazán ismerem a szőke kislányt. Persze fontosabb dolgokat tudok róla, és persze próbáltam őt valamennyire megismerni, de nem szerettem volna belemászni a fiam kapcsolatába. Megbíztam benne. De ezt a bizalmat szépen lassan kezdi eljátszani, ami nem vezet jóra. Ugyanis az én bizalmamat nehéz visszaszerezni.
Ha pedig már bizalomról van szó, azzal együtt, hogy a professzor urat kedvelem a bizalmamat is megszavaztam neki. Ezért engedek meg egy kis dicsértet a férfi felé, ami tagadhatatlanul jól esik neki. A széles és őszinte mosolya pedig rám van tagadhatatlan hatással. Mégpedig egészen pontosan picit elmosolyodom, mint aki zavarban van. Zavarban, mert tudom, hogy ezt nem szabad. Férjnél vagyok. De mégis olyan jól esik az, hogy nőnek látnak.
 - A behízelgés szerintem sem helyes út. Az már nem valódi. Gergő pedig szerintem most senkitől sem hajlandó semmit sem tanulni. De azért remélem ez az állapot nem tart sokáig nála. –
Vécsey jelleme épp olyan, mint a kinézete, nagyon is vonzó. Ilyen pillanatokban felmerül bennem a kétely az iránt, hogy a házasság valóban jó döntés volt-e. Vajon tényleg szeretem én Vincentet? Egyáltalán szerettem valaha is egy férfit is? Ezek a kérdések elég gyakran zakatolnak az agyamban, de válaszolni sosem akarok rájuk. Azt hiszem jobb abba a hitbe ringatnom magam, hogy szerelmes voltam a párjaimba és vagyok a férjembe. Ez így egyszerűbb mindenkinek.
 - Úgy, hogy gyakran haza hoppanálok, vagy más hűs vidékre igen. De egy egész nyarat biztosan nem bírnék itt elviselni. –
Válaszolok egy korty legörgetése után. Jól esik egy kis innivaló, mert én is kiszáradtam. Túl sokat beszéltem most is, meg úgy egyébként mostanában beszédesebb vagyok. Sokat változtam az utóbbi időben, ez biztos. Külsőre is és belsőre is. Azt hiszem egy javított verzióm az, amit most megismerhetett és akár a későbbiekben még jobban megismerhet a professzor úr. Jó, ha legalább egy tanerővel néha leülök beszélgetni, hogy tudjam, milyen mederben folynak a fiam ügyei. Hiszen ide én nem látok és Brigitte sem értesülhet mindenről. Ő amúgy is olyan kis csendes és visszahúzódó.
 - Én örülök, hogy nem okoztam csalódást. –
Egy őszinte és széles mosoly, amibe bele van csempészve az, hogy tényleg örülök annak, hogy szimpatikusnak talál. Mostanság elkezdtem egy kicsit adni az emberek véleményére. Persze nem akárkiére. Megválogatom azért az ilyesmit, ahogy az ismerőseimet és a barátaimat is. A sznob énemet nem sikerült magam mögött hagynom. Ezt szerintem sosem fogom tudni.
Ha pedig már emberi kapcsolatok, akkor kicsit rákérdezek a helyes tanár úr kapcsolataira is, ami talán kicsit indiszkrét és hirtelen jött kérdés, de ha nem akar úgysem fog válaszolni. Legalábbis eddigi ismeretségünkből ezt szűrtem le. A válaszából pedig bókolás alakult ki, ami hihetetlenül megmelengette az egyébként többnyire fagyos szívemet. Jól esnek a dicsérő szavak és az, hogy kívánatosnak lát. Legalább valaki, ha már az nem, akinek kéne. Szóval el is mosolyodom hát és kicsit zavarba jövök. A válasza elejét pedig el is felejtve, illetve a valódi kérdést is, válaszolok a szavaira.
 - Köszönöm. Nem is szeretnék még elsősorban anyának tűnni. Megvallva az őszintén élvezem az olyan tekinteteket, amilyen most neked is van. Ami pedig az apaságot illeti… Biztosan jó apa lennél, mert odafigyelsz a diákokra. Ha nem így lenne, akkor valószínűleg engem sem hívtál volna ide. –
Picit én is zavarba hozom őt talán, de épp ez a szándékom. Az agyamban pedig sok gondolattal eljátszadozom, de férjezett vagyok, így ezeket a gondolatokat nem valósíthatom meg.  Legalábbis nem itt és most, ahol túl kockázatos lenne. Szóval felállok. Jobb lesz, ha megyek. Túlzottan felcsigázott ahhoz, hogy túl sokáig legyek még vele egy légtérben megmaradva a helyesnél. Jelenleg egy időzített bomba vagyok, amihez elég egy apró szikra ahhoz, hogy robbanjon, de még a robbanás előtt elmenekülök.
 - Azt hiszem most jobb lenne, ha mennék. Örvendtem a találkozásnak. Máskor is szívesen leülnék még veled beszélgetni, igazán jó társaság vagy. –
Lépek elé. Elég közel hozzá, de végül csak a kezem nyújtom egy kézfogásra. A táskámat felkapom a kardigánom meg ott marad. Véletlenül, vagy szándékosan, az az én titkom. Mindenesetre az ajtóhoz sétálok, amit vagy ő, vagy én kinyit.
 - A viszont látásra András! –
Köszönök el, majd egészen finom léptekkel hagyom el a helyiséget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. június 5. 17:18 | Link

Bia, a másik Rocc Cheesy

- Ezzel mélységesen egyet értek. Én, majd ha megérem, valami művészi ágon szeretnék továbbtanulni. Például freskórestaurátornak! Vagy ilyesmi... - tűnődik. Ezen nem gondolkodott sokat, de valahányszor szóba jött, mindig ez volt az első reakciója. Mármint, nem a freskórestaurátor, csak a művészi ág. De persze, ha kitanulta ezt, szeretné megtanulni az aranyművesség, ötvösség minden csinnyát-binnyát. Ki tudja, mikor kell majd?
- Tölgyfa, főnixtoll maggal. És a tiéd? - kérdez vissza, közben nézelődik egy sort. Kicsit meglepi, hogy pont olyan a hely, mint egy mugli suliban szokott. ~ Mondjuk, tanár tanár, diák diák, suli suli, tanári szoba meg tanári szoba. Nem értem, mit vártam. ~ húzta el a száját.
- Hmmm... Nem is tudom... - merül el gondolataiban. Akárhogy erőlködik, semmit sem tud kitalálni. Ami azért kellemetlen, hisz nincs sok idejük. Ki tudja, mikor jelenik meg egy tanár, vagy prefi.
- Ez jóóóó! - csillan fel a szeme. - Csak ne mindenkinek pont ilyet, az elég feltűnő. Legyen... Például... Kahilnál egy szerelmes vers... Mondjuk... Flaviu professzorhoz! Juuuj, én is kitaláltam valamit! - kezd vigyorogni. - Kell pergamen, meg tinta! Összeállítjuk egy-két tanár titkos naplóját, és tele lesz kínos cuccokkal! Például, Véda néni azért lett a vezérünk, mert ki akar iktatni a Navinéből, hogy csak Riri kerüljön majd be, illetve övé legyen a terep! Vagy hogy sorra akar minden diákot megváltoztatni, hogy egy házba terelje őket, és ő irányíthassa a sulit! Vagy hogy egy teljesen új házat keljen létrehozni! - szemét dolog ugyan, de egészen belelkesült. Na de ha már úgyis rosszalkodnak, csinálják rendesen, nemde?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. június 24. 17:45 | Link

Mary


- Freskórestaurátor? Ez tetszik. Szerintem neked való lenne. Simán el tudom képzelni, ahogy ülsz előtte és javítgatod. Nekem nem lenne hozzá türelmem.
De a lánynak teljesen jó lenne, ő sokkal nyugodtabb nála. Az elején még egy kis bűntudata is volt, amiért belerángatta ebbe az egészbe a lányt, de amikor látta, hogy viszonylag fogékony rá, akkor örömmel hozta magával, hogy rosszalkodjanak egy kicsit.
- Szilfa, Crup szőrrel. Ugyanabból a Crupból, mint az anyukámé, csak neki borostyánfa pálcája van. Nem tudom, hogy láttad-e már nála, vagy jársz-e az órájára, általában csak a táblára felírásnál használja, fehér pálcája van, ilyen elegáns. Az önismeret nem éppen pálcaigényű tárgy. Nem is értem miért adott alább, régebben átváltoztatástant tanított és nagyon jó volt benne.
Miközben beszél már neki is lát, hogy zsebkéssel kidekorálja Seren asztalát. Belevési az "I love Kahlil" feliratot, majd köré vés egy szívet.
- Szóval, akkor ez itt egy szerelmi háromszög lesz. Seren szereti Kahlil bácsit, Kahlil bácsi Alexát, Alexa meg akkor szeresse Serent. Mit szólsz? Csak miben nyilvánuljon meg? Vésés…vers…vésés…vers…hm….tudom!
Hát persze, hogy tudja, hogy is nem gondolt rá előbb. Alexa asztalához lépve kihúzza a felső fiókot és kis kutakodással és tapogatással megtalálja a második fiók kulcsát. Gyorsan kinyitja, majd kivesz egy nagy adag fényképet.
- Van egy csomó családi képe, keressük meg azokat, amelyeken Seren rajta van. Másodunokatesók és a család eléggé összetartó fajta, szóval van egy jó pár kép. Telerakjuk vele az asztalát. Csak le kell pakolni ezt a sok cuccot, felemelni ezt az üveget, és betesszük alá, mint valami fotóalbum, olyan lesz.
Miközben lelkesedik, már a hatodik képet veszi ki, ahol Seren szerepel. Már megéri a büntetés úgy érzi, mert ez nagyon jó szórakozás lesz, és még verset is kell írniuk, mivel Kahlil professzor ebben vallja meg szerelmét szőke kolléganője felé.
- Fúúú ez tetszik. Pergamen és tinta. Tessék, itt van rengeteg. Szóval Véda néni át akarja venni a hatalmat. Szíve szerint eltörölné a másik három házat. Ez nagyon király. Ennyit az ártatlan navinésekről, kinyírnátok minket, na szép. Ki legyen a másik tanár?
Közben felegyenesedve random néhány asztalt rózsaszínre, lilára, baba kékre, almazöldre, napsárgára változtat. Olyan lett, mint egy óvodai csoport, ahol a színek dominálnak.
- Vegyünk ki egy képet Alexáról is, hogy lássuk rendesen, elvégre Kahlil bácsi tuti úgy írja a levelet, hogy őt nézi közben.
Mikor már az összes képet kiválogatták, a többit visszapakolja, majd a néhány dokumentumot leteszi, ahogy a mappákat is, hogy közösen levegyék az üveglapot és elkezdjék bepakolni a képeket.
- Imádni fogja. Szeretném látni az arcát, amikor észreveszi. Na szóval, mit írjunk a versbe?
Érdeklődik, miközben visszahelyezik a lapot és elkezd visszapakolni az asztalra.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 7. 15:49 | Link

Alexa és Felagund Vagy bármelyik Kolléga, aki erre téved

  Jókora dobozzal jobb hónom alatt igyekszem a Tanári felé, hogy elfoglaljam ottani asztalomat. A ládában, amin elég nehéz fogást találni egyebek mellet egy szürke achát óra van, melyen a számok markazitból vannak kirakva, ezen kívül számos tekercs pergamen, és egy az órával megegyező színű achátból készült pennatartó kapott helyet, amin a markazit berakás egy baglyot formál. Csomagom súlyos, de még elviselhető, azonban érzem kezd kicsúszni karomból, ezért sietősre fogom lépteimet a folyosón.
  Benyitok a Tanáriba majd félkézzel belököm az igen szoros ajtót, már épp belépek, amikor cipőm sarka beakad a küszöbbe és megtántorodom, mindennek  eredményeként a doboz hangos csattanással kizuhan hónom alól és a padlón landol kiadva magából mindet amit belehalmoztam.

- Dios Mio!...Ilyen nincs!...

  Nézek bosszúsan az égre, s mint imára járuló, istene megtestesítője előtt térdre vetem magam  dobozommal szemben, miközben dühösen kotorászok az elszóródott tárgyaimért, amikből szerencsére semmi sem szenvedett komolyabb sérülést. Az órám és a pennatartóm sem tört ripityára, ennek nagyon örülök, annak pedig pláne, hogy a tintás üvegek is épségben megúszták. Kivételesen nadrágban vagyok, világoskék farmerben, melyet vádliközépig barna fűzős magassarkú csizmám takar. Felsőként fekete fűzőt és egy szintén fekete, hozzá illő zakót viselek. Azért nem vettem fel talárt mert tudtam, hogy ha arra véletlenül rálépek lefelé jövet a Keleti szárny Második emeletén lévő lakrészemből, akkor bizony száz százalék, hogy akkora hasast dobok, hogy csak na.

- Rögtön az első napomat a gyengélkedőn kezdeni...

  Motyogom még mindig bosszankodva. Igen, elég sűrűn beszélek magamban ha egyedül vagyok. Rossz szokás és nem ez az egyetlen. Csoki imádat, tea mánia, medál babrálás, babonák. Még így felsorolva is borzasztó, hát még ha valakinek hozzá kell szoknia. A családom persze tolerálja ezeket, főleg mivel alig látnak mostanában. Mióta évekkel ezelőtt elhagytam a Bagolykövet valahogy sehol sem találtam a helyemet. Ehhez persze más események is hozzájárultak, de az egy másik hosszú fejezete életem történetének.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2013. október 8. 03:18 | Link

Arty

Az első nap előtti nap, avagy, pakoljuk tele az asztalunkat az újonnan vásárolt holmikkal, pakoljuk el végre a régit, kezdjük el az új évet. Nem lesz könnyű év, ebben egészen biztos, de ez az első lépés. Csinálhatta volna az elmúlt héten, de akkor még nem volt olyan állapotban, hogy besétáljon ide, mintha mi sem történt volna, átpakolja a cuccait, és elkezdje az új évet. Szeretne egy kicsit megint elmerülni a munkába, hogy ne kelljen gondolkoznia, ő ezzel tudja legyőzni a bánatát, átlendülni a dolgokon, mindig ide menekült, ha a magánéletében valami történt, és tudja, hogy most is meg fog történni, csak türelmesnek kell lennie. Szüksége van még néhány hétre, talán hónapra is, de a végén képes lesz megint őszintén mosolyogni.
Összeszedte magát, sminkelt is, sőt még egy új magassarkúval is gazdagabb lett. Utálja, hogy ilyen apró, mint egy kisgyerek, a maga 157 centijével muszáj, hogy legalább egy tíz centis sarokkal kompenzáljon, ha el akarja érni, hogy felnőtt számba vegyék, ezért pedig megéri a szenvedést, és azért a szép pár cipőért is, amit néhány napja vett, és most végre fel is húzhat.
Két egymásba tett dobozzal érkezik, aminek oka is van, de erre majd később visszatérünk, hiszen amint belép meglátja, hogy az egyik újdonsült kollégája a földről szedegeti a cuccait. A saját dobozát letéve guggol le hozzá, hogy segítsen összepakolni.
- Első nap. Lesz ez még rosszabb is.
Nem biztos, hogy ez a mondat menti meg a nőt, de reméli, hogy azért kicsit elmosolyodik. Segít visszapakolni a cuccokat, és halványan el is mosolyodik egy-két dologra, elég árulkodóak ugyanis.
- Az új gemmológia tanár, ha jól sejtem.
Nem nagyon figyelt az évnyitón, Cupido kicsit elvonta a figyelmét, majd a diákok, akik nagyon egymásba gabalyodtak és Kahlil ügyintézése is, hiszen nem akart nagyobb botrányt, és remélte, hogy a férfi ezt meg tudja majd akadályozni. Miután mindent összepakoltak felemelkedik, és a dobozokat szétszedve az egyiket – melyben holmik is vannak – az asztalához viszi, de még nem kezd el pakolni, előbb az üreset veszi magához, és Seren asztalához lépve, elkezdi gondosan elpakolni azt a néhány könyvet és feljegyzést, amit hátrahagyott. Nem mintha valaha még szüksége lenne rájuk, talán csak reménykedik benne, hogy valami magyarázatot kap a történtekre. Nem szeretné, ha más tenné meg ezt, hiszen mégiscsak az ő rokona volt.
- Ennél az asztalnál ült a volt gemmológia tanár.
Mutat a kettővel arrébb lévő asztalra, majd felnézve körbetekint a sok üres asztalon végigjártatva a tekintetét.
- De szerintem a szabadok közül is lehet választani, ha azt választod, ami mellett állsz, akkor el kell viselned szomszédként Felagund professzort, kicsit zsémbes, és lehet be is szól, konzervatívabb fajta.
Itt bök egyet a nő ruházata felé, hiszen az minden, csak nem hétköznapi.


Ruha
Utoljára módosította:Alexandra Rachel Hanna Flaviu, 2013. október 8. 03:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 8. 10:17 | Link

Alexa

Úgy elgondolkodtam lehullott dolgaim felszedegetése közben, hogy már csak akkor veszem észre, hogy segítőm akadt amikor az illető megszólal. Szavai bár nem épp optimisták mégis mosolyt csalnak arcomra és arra késztetnek, hogy feleljek rájuk, így egy pillanatnyi szünetet tartva sarkamra ülök, felső testemmel a hang forrása vagyis egy fiatal hölgy felé fordulok és ajkam szólásra nyitom.

- Nem egészen az első és talán már volt rosszabb is, de tudja, ahogy mondani szokás "Örökké nem eshet"

Idézek egyik kedvenc mugli filmemből, s közben jobban megnézem magamnak a hölgyet. Korombelinek saccolom, talán pár évvel fiatalabb lehet nálam, feketét visel, amivel nem is volna baj, de tekintetéből szinte árad a fájdalom, ami már kicsit jobban aggasztja gyógyítói vehemenciával megáldott, vagy épp megvert lelkemet, de igyekszem elhessegetni ezzel kapcsolatos, hirtelen támadt komor gondolataimat.
 Ő közben tovább segít bepakolni dobozomba, annak szétszóródott darabjait és persze a sok kő és ásvány rávezeti kilétem egyik rejtélyére. Nem szeretek udvariatlan lenni, ezért okfejtése után egy mosoly kíséretében kezem nyújtom, s bemutatkozom.

- Igen, a régi új gemmológia professzornő volnék, Artemisia Rubya. Örvendek a szerencsének és köszönöm, hogy segít a romeltakarításban.

 Intek dobozom felé, ami meg is telt időközben holmijaimmal. Mindketten felkelünk és ő egy olyan asztalhoz lép, amin pár tárgy van, elkezdi lepakolni őket az üres dobozba amit hozott. Sejtésem szerint itt valami szörnyű dolog történhetett, de tapintatlan sem szeretek leni, ezért nem kérdezek rá a fura, szinte már rítusszerű pakolás miértjére. Ekkor ő szólal meg ismét. Néhány igen fontos információ morzsával lát el egykori elődöm helyét illetően és megtudom azt is, hogy az én kedves egykori fogadott apám Fela papa hol foglal most helyet.
 Eszembe jutnak azok az idők, amikor még én magam segítettem mindkettőjüknek tanácsaimmal abban, hogy hogyan mutassák ki egymás iránt érzett szerelmüket. Emlékek rohannak meg, boldog mosoly suhan át ajkaimon. Nagyon megörülök, mert épp a mellette lévő asztalt szúrtam ki én is magamnak, amit az imént kedves kolleginám ajánlott. Jó érzésemnek hangot is adok, és az sem kerüli el a figyelmemet, hogy a hölgy zsémbes konzervdobozként titulálta a Papust. Nos igen, az, de valamiért velem kivételt tett ez ügyben, s remélem ha újra találkozunk megismer majd és ugyanonnan folytathatjuk jó kapcsolatunkat, ahol távozásomkor megszakadt annak szála.

- Oh, valóban? Nos oda van kirajzolva a helyem. Nagyon szeretem a háklis kollégákat és Felagund urat különösen. Tudja, amikor régen itt tanítottam összebarátkoztam vele. Olyan volt nekem mintha, az apám lett volna. Biztosan ismeri azt az érzést, amikor fiatalon, szinte diákként bekerül valahová, ahol a rutin és az évek száma száz fölött van és baromira el van veszve. Na ilyen voltam én. Igazi mazsola és a Professzor volt az többek közt, aki segített és tanácsokat adott.

Mondom, s kivételesen nem javítom ki azt a picit csúnyább szót és nem is pironkodom miatta. Közben elfoglalom a szóban forgó asztalt és sorra kezdem kipakolni rá apróságaimat. A legbecsesebb darab részeit, összesen hármat viszont, épp a kezdéskor besikerült baki miatt inkább zakóm zsebébe tettem mielőtt lejöttem, így onnan is halászom elő, majd leteszem órám mellett, s úgy rendezem el, hogy pillantásom épp rá essen ha leülök az asztalhoz. Nem ez nem egy családi fotó, olyat csak a hálószobámban tartok. Ez kérem alássan egy megbűvölt mugli zenelejátszó és annak két vezeték nélküli fülhallgatója, ami hála a varászlatnak, melyet a szaküzletben kértem rá, ki is hangosítható. Persze ez utóbbit csak akkor teszem, ha magam leszek idebenn.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 8. 10:45 | Link

Alexa és Artemisia
ruha

A professzor fáradtan halad a tanári felé. A tegnapi éjszaka megint rosszul aludt, újra előjöttek a rémálmok, amit még az előző évben Kékessy kolléganővel próbált megfejteni. Egy időre eltűntek, de tegnap újra felbukkantak a semmiből, és még a zöld tea sem tudta teljesen kiűzni ezen gondolatokat a férfi fejéből. Még alig indult be az év, és már tudja, hogy újra az Edictumban végzi majd a folyosós kirándulása miatt. Főleg azért, mert Lea segített neki, ennyi már bőven elég az egészhez. Ma egy kicsit lazábban öltözködött, mint szokott, ez csak azért lehetséges, mert ma nincs órája, ott mindig megadja a tiszteletet a diákoknak az öltözködésével is. A tanári ajtaja még nyitva van, amikor odaérkezik. A célja pedig nem más, mint a könyv, amit a könyvtárostól elkért, az iskola alapításáról és Bogolyfalva akkori állapotáról írnak benne. Ő pedig ott hagyta az asztalán, és ma eszébe ötlött valami, ami olvasott, talán mégis a régi sámánképző nyomaira utaltak, pedig korábban valamiért elvetette. A nyom az nyom, a könyvre pedig szüksége van, így be is sétál a nyitott ajtón, majd beteszi maga után, ha nem érkezik más. Odabent egy ismeretlen hölgy és Flaviu professzor asszony pakolásznak és csevegnek. Egy kis mosolyt erőltet magára, majd odalép a két nőhöz.
- Szép napot! Vécsey András, EVT – bemutatkozik az ismeretlennek, még kezet is nyújt neki.
- Flaviu professzor – biccent a másiknak. Óhatatlanul is rápillant a kövekre, így nagyjából képben van, hogy az előző Gemmológia professzor utódjával lehet dolga. Sajnos az előzővel nem nagyon volt ideje beszélgetni – meg úgy senkivel sem -, talán idén jobban lesz rá ideje. Mivel nem akar zavarni, valahogy kimenti magát.
- Remélem, tovább tud maradni, mint az elődje, nagyszerű iskola, szép múlttal. Akár még érdekes kövekre is bukkanhat. Ha segítségre lenne szükségük csak szóljanak, szívesen állok rendelkezésükre – mindkét nőre rámosolyog, majd elindul az asztalához felkutatni a keresett könyvet, de az asztalán nem találja. Kinyitogatja a fiókjait, lázasan keresget, aztán összeráncolja a homlokát, mikor az utolsó fiók mélye sem rejti a kérdéses irományt. Kicsit megvakarja a homlokát, de visszagondolva is biztos benne, hogy itt kellene lennie. Az asztalán minden rendezett, sosem hagyja szét a dolgait, de utolsó mentsvárként a papírhalmai között kezd el keresgélni, egyelőre sikertelenül.
Utoljára módosította:Vécsey András, 2013. október 8. 12:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2013. október 10. 00:05 | Link

Artemisia, András

- Alexa Flaviu, már a nagyteremben is felismertem, csak nem voltam biztos benne, amikor még fiatalabb voltam, tanított már itt, engem is többek között.
Csak halványan rémlenek neki azok az évek, többek között azért, mert akkor volt a „kis balesete”, mely ma maga is büntetőmunkákkal tarkított diákként éli mindennapjait az iskola falai között, ő pedig árgus szemekkel figyeli, nehogy ugyanabba a hibába esse a kislány, amibe annak idején ő is esett. Tudná kezelni a helyzetet, nem arról van szó, csak nem szeretné, hiszen erre még bőven ráér.
- Bármikor, szívesen.
Jót tesz a karmájának, ha segít másokon, és azt szokták mondani, hogy mindent, amit teszünk, egy napon visszakapjuk, így hát most is kicsit javított a renoméján, ami sosem árt. Folytatva az útját eléri ő is a saját asztalát, melyre csak lepakolja a dobozt, majd Serenéhez lépve elkezdi szépen összepakolni az otthagyott holmikat, majd mágikusan lezárni és felcímkézni. Nem is volt olyan nehéz szülés ez, a végére egészen megkönnyebbült, mégis örül neki, hogy most tette meg, nem pedig az elején, amikor minden papír fecnire kiborult volna. A dobozt felemelve lép vissza a saját asztalához, a mellette lévőre téve a dobozt, majd a másikból kategóriákra osztva kezdi kipakolni a pennákat, tintákat, papírokat, színes jegyzetlapokat, tollakat és társait.
- Akkor ez a tökéletes hely az ön számára.
Az érzésre, melyet a nő felvázol neki, bólint egyet, igen jól ismeri milyen az, ő is kapott egy nagy adag támogatást, amikor a diákévek után kistanárnak jelentkezett ide, és hirtelen a barátok diákokká váltak, meg kellett küzdeni az átállással, a pártatlansággal, hogy már nem jó móka – de még mindig az – betörni a könyvtárba éjjel és az asztalon ülve édességeket falni.
- Áh, kedves András, üdvözlöm. Hogy telt a szünet?
Egy kicsit elmerült a pakolásba, csak most tűnt fel neki a férfi, akire kedvesen rámosolyog, majd visszamerül a pakolásba, rá-rápillantva az órájára. Neki is haladnia kell, mert a dobozokat megkérte, hogy vigyék le neki, pontosabban önként ajánlkozott a gyermek, így neki csak rá kellett bólintania és most a világért se mondott volna neki nemet, még ha ez két szelet almás-fahéjas tortába is kerül a cukrászdába.
- Mi lenne, ha tegeződnénk?
Hirtelen ötlet, de annyira szerinte nem rossz. Nincs közöttük sok év korkülönbség, és ha nála idősebbekkel tegeződik, akkor kettejük között csak nem lehetetlen a dolog. Persze megérti, ha nem, csak neki valahogy nem áll a szájára, hogy magázódjon.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bianca Charlotte Krise
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. október 10. 00:41 | Link

Tanár trió

A cél, két nagy szelet almás-fahéjas torta. Közeledik a karácsony, oké lesz előtte még egy Halloween is, ami egyre menőbb Magyarországon, de akkor is, lent a cukrászdában Veráék már elkezdtek karácsonyra is készülni az ilyen finomságokkal, de lesz Halloween specialitás is, már alig várja a mindenféle tökös és karamellás ízeket. Most viszont, dolga van. Felhozta a faluból a ruháit, amiket az első hetekben hordani akar, a talárjait, könyveit, és mindent, amire szüksége lehet, majd szépen megtöltötte a szekrényét, felhúzta az új ágyneműjét, amin egy negyvenkétezernél nincs több szív, de azért nem rózsaszín, hanem inkább türkizkék. Imádja a türkizkéket.
A körmei is hasonló színben játszanak, ami annyira talán nem megy a mentazöld nadrághoz, amit visel, de ez most nem nagyon tudja érdekelni. Az ágy áthúzása közben rábukkant a fekete masnijára, amit ezer éve keresett, így lelkesen tért be a fürdőszobába, hogy a feneke alá érő haját szépen oldalra fogva befonja, és a végére ráillessze a masnit. Visszatérve a szobába visszaveszi a fekete kabátkát, és szemüvegét, amire sajnos egyre többször van szüksége, és elindul a tanáriba vezető végtelen folyosórengetegen.
Odaérve nem kopog be, nem is sejti, hogy lenne bent más is, csak amikor belépve megtapasztalja, hogy hárman is rá pillantanak. Felölte legszebb mosolyát néz először az új tanárnőre, majd Vécsey professzorra.
- Jó napot!
Nem kér bocsánatot, hiszen ő ide lett rendelve, és ilyenkor nem kell bocsánatot kérnie. Az ismeretlen nőhöz lép először, remélve, hogy nem zavarja nagyon.
- Lotti vagyok, Rellonos, másodéves.
A bemutatkozás után a szőke tanerőt veszi célba, akivel le se tagadhatják, hogy közeli rokonságba állnak, és akinek lenyom egy cuppanós puszit, és a nyakát átölelve, állát a nő fején pihentetve nézi, hogy mivel is foglalkozik.
- Nincs nálam kulcs… se pénz, de van nálam meggyes rágó, kérsz?
Kicsit felkészületlenül indult neki a „majd én bevásárolok és főzök a srácoknak” projekthez. A testvére amúgy most ott vannak a nevelőszüleinél, akikkel az elmúlt egy évben kicsit átalakult a viszonya, és olyan lett, mint a kicsiké, akik nagyszülőként, vagy pótszülőként tekintenek a párosra. Elengedve a nőt lép oda a dobozokhoz és emeli meg őket.
- Azt hittem nehezebbek lesznek.
Kinézetre legalábbis nehezebbek, de nem olyan vészesek, simán leviszi őket, főleg ha kap kulcsot is hozzá.


Ruha
Utoljára módosította:Alexandra Rachel Hanna Flaviu, 2013. október 10. 00:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 10. 13:47 | Link

Alexa, Vécsey úr, Bianca

 Miután a kollegina bemutatkozik és elmondja, hogy tanítottam gondolatban gyorsan megpróbálom magam elé képzelni akkori tanítványaim arcát, és láss csodát beugrik. Ezt egy mosollyal konstatálom és vele is tudatom.

- Igen, emlékszem már, de az Évnyitón nagyon el volt foglalva én pedig nem akartam tolakodó lenni, hogy lerohanjam, a "Helló mi ismerjük ám egymást" sablonszöveggel, főleg mert akkor még nem is jutott eszembe, hogy tanítottam önt annak idején. Azt hatásosabb bemutatkozásnak érzem, hogy együtt szedjünk tintatartót.

 Ha emlékszik rám, akkor ezt a poénnak szánt mondatot annak fogja venni ami. Emiatt nem fáj a fejem, hiszen a kollégákkal meg fogom engedni a fesztelenebb viszonyt is magamnak, persze a diákok már más kalapban foglalnak helyet. Velük megtartom a három lépés távolságot, ez nálam alaptartozék.
 Ahogy mindketten nagyban pakolászunk, jómagam annál az asztalnál, ami "Felagund mellett van" egy férfi lép hozzám, kezét nyújtja, majd kellemes hangján bemutatkozik. Már a hangját is jól esik hallanom, ráadásul a látványa is megnyerő.

- Örvendek, Artemisia Rubya, gemmológia professzornő. EVT, vagyis Elfeledett Varázslatok Tana? Nagyon ötletes ez a betűmozaikos megoldás, sajnos az én tárgyam nevéből nem lehet effélét kreálni.

 Mondom a férfinak miközben hideg kezemmel megfogom az övét. Nem, nem vagyok vámpír, csak déli típusú nő aki ha fen van északon akkor kihűl. Ez az oka annak is, hogy szeptember végétől április végéig kesztyűt hordok.
 Megdicsérem kollégám ötletességét, s a tiszteletkört is letudjuk egy füst alatt, ő elindul asztalához, és kisvártatva mi is folytatjuk Alexandrával a pakolászást. Már épp a fiókba rakodok el egy halom apró dobozkában pihenő kőmintát, amikor kolléganőm megszólal és tegeződést ajánl fel. Pár pillanatig gondolkodom mielőtt válaszolnék.

- Nos rendben, nem vagyok ugyan hozzászokva, de ez egy új élet, legyenek hát új szokások is benne.

 Kedvesen mosolygok mondandóm végén és tovább folytatom a rendezkedést. Ahhoz, hogy ugyanebbe, tehát a tegeződésbe belemenjek egy férfi esetében több időt szoktam hagyni az ismerkedésre, de látom Vécsei úr olyan hévvel kutakszik asztalán, hogy valószínűleg kimaradt ebből a nüansznyi beszélgetésből.
 Megint eltelik pár perc némán pakolászva hármónk fölött, s én ár majdnem kész vagyok mindennel, amikor egy leányzó libben elém. Szőke, szép és vélatikus a külleme. Bemutatkozik. Rellonos. Másodéves és Lotti a sejtésem szerinti beceneve.

- Üdvözlöm. Artemisia Rubya gemmológia professzornő.

 Röviden bemutatkozom neki is, majd nem várt fordulatként a leányzó Alexandra nyakába ugrik puszit ad neki és beszélgetni kezd vele, bensőséges hangnemben. Vagy testvérek, vagy ami picit talán fura, de lehetőség gyanánt még felmerül bennem, hogy anya-lánya párost alkotnak. Inkább az utóbbira tippelek, de nem kezdem el bámulni őket, majd kiderül minden a maga idejében.
 Részemről befejezettnek tekintem asztalomat és most karomat mellkasom előtt összefonva nézem egy kicsit, hogy minden úgy van e rajta, ahogy lenni szokott máshol. Némi kényszeresség van bennem, szeretem a megszokott helyükön tudni még legapróbb ingóságaimat is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 10. 13:51 | Link

Flaviu és Rubya professzorok, Krise kisasszony

- Köszönöm kérdését, a szokásos unalmas dolgaimat csináltam. Remélem önnek jól – egy félmosolyt azért megereszt, enyhítvén szavai súlyosságát, hiszen tényleg unalmas lehet egy kívülállónak, hogy az ő a szabadidejében a kastélyt járja, vagy a könyvtárban olvasgat, vagy a szobájában jegyzetel. Nem valami szociális nagyság, de talán Lea majd változtat ezen.
- A diákok nevezték el így, de megvallom, jobban szeretem így rövidítve – válaszol Rubyának, sosem szerzett magának dicstelen jó pontokat, most is megtartja ezen jó szokását. – Nemsokára az ön tartárgyára is lesznek ilyen rövidítések, reménykedjünk, hogy valami jobb fajtát találnak ki a diákok. Például a GYNT mellett használják még a „gyogyi”-t is, mint Gyógynövénytan rövidítést, aminek már nincs annyira pozitív kicsengése – pillant Felagund üres helye felé, majd kimenti magát, hogy azzal foglalkozzon, amiért is jött. Első körben nem találja a könyvet, a másodikhoz pedig akkor fog hozzá, amikor a fiatal lány megérkezik.
- Szép napot Krise kisasszony! Nagyszerű vizsgát írt, igazán büszke lehet rá professzorasszony – dicséri meg a lányt, mert kicsit csalódott a vizsgaeredmények miatt. Nem sokan vizsgáztak le a tárgyából, valaki még volt olyan kedves és egy „Trololo” üzenettel is a tudtára adta, hogy idén nem kíván élni a vizsga adta lehetőségével. Üdítő kivételek egyike volt a fiatal Krise kisasszony, ezért is igazolta vissza szóban is azt, amit írásban már egyszer megtett. Aztán hagyja tovább őket beszélgetni és a saját dolgával törődik. Keresgélés közben felpillant és látja, ahogy Rubya professzor elégedetten néz az asztalára. Tetszik benne a férfinak, hogy hasonlóan hozzá, precíznek tűnik a nő, ami minden kollégáról nem mondható el, főleg a nőkről. Persze, amíg ő a rendezettségben sem mindig találja a dolgait, mint most, más a káosz közepéről is előhúzza a kereset dolgozatot, vagy épp tananyagot másnapra. Ehhez is kell tehetség, ami Vécseynek nem jutott, neki más készségei vannak, de néha odaadná egy ilyenért nagyon szívesen. Hiába a kutatás, az asztalán és a fiókjaiban nem találja meg könyvet, ezért egy nagyot sóhajt és rátámaszkodik mindkét kezével az asztallapra, és megcsóválja a fejét. Ekkor látja meg a mellette lévő professzor asztalán a fekete bőrkötésű könyvét, amire le is ejti a fejét, hogy hogyan sikerült ennyire jól körbenéznie. A látása csak a saját asztalrészének síkjáig terjedt, láthatatlan vonallal jelölve meg a területét. Így eshetett ez a komikus eset, amin már maga is mosolyogni kezd és elveszi a kötet, majd távozni készül a tanáriból.
- Örültem a találkozásnak! – int a trió felé, majd magukra hagyja őket és már lapozgatni is kezdi a könyvet útban a szobája felé.


//Köszönöm a játékot!//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 9. 11:49 | Link

Ombozi uraság
jóval takarodó után


Tudom, hogy amit tenni készülök, rossz, ahogy azt is tudom, ha lett volna egy kicsivel több időm annál, ami jutott, nem vetemednék ilyesmire. Meghagynám másoknak, aztán megvenném. De mivel az aktuális helyzetem finoman szólva is siralmas, vissza kell élnem mindazzal, ami az ölembe hullott.
Igen, tudom, mennyire ártatlannak állítom be magam, holott ez az egész nem is zavar cseppet se, hisz nem először lógok be ide, és nem először készülök kölcsönvenni valamit. Ezek számomra nem idegen dolgok, csak most furcsák. Tény, a Blaisel töltött idő jó hatással volt rám, talán túlságosan is, és talán épp ezért vetettem véget az egésznek.
Önkéntelenül változtatott meg, és megijedtem, hisz azt az énem cseppet sem ismertem. Sose voltam a nagy szavak embere, sose mutattam ki semmilyen érzelmet, sőt még csak érezni se akartam, és meg is lett az eredménye annak, hogy mégis arra vetemedtem.
Tudom, egy szakítás sose lehet jó dolog, számomra mégis az. Sokkal jobb, hogy visszakaptam önmagam, azt az Opheliát, akit ismertem, aki nem volt tökéletes, még csak a közelébe se járt, és mégis, szinte mindig tisztában voltam magammal... Többnyire.
A talárt felvéve, rakom fel a P betűt, ami kitűnő alibinek bizonyul, még most is, hogy semmi olyat nem készülök tenni, aminek okán viselnem kéne azt. A hajam összekötve, a szemüvegem az ágyon, remélhetőleg senki nem ül majd rá, én meg nemes egyszerűséggel hagyom el a rellont.
A folyosók kihaltak, talán mindenki elkezdett pánikolni a közelgő vizsgák miatt, mert csekélyke tapasztalatom azt mondatja velem, hogy a takarodó, mint szabály, sokakat hagy hidegen, amivel egyet is értek.
Lassan haladok, részben, mert ráérek, részben, mert nem lenne jó rátörni egy tanárral se, meg kéne várni, míg ők is elhagyják a helyüket.
A festmények szokásukhoz híven, kísérnek végig tekintetükkel, amit bár sikerült megszoknom, még most is nehezen viselek. Az arcomon megint nem tükröződik semmi érzelem, újra felkaptam azt a maszkot, amit még ha rövid ideig is, de ledobtam magamról.
- Nocsak, miért is nem lepődök meg- csendül fel a hangom gúnyosan, ahogy befordulva a sarkon, meglátom háztársamat, aki kivételesen egyedül van. Ez valami csoda lehet, hisz, mintha összenőttek volna Kowaival. Ahh... bárcsak így lenne, legalább nem kéne elviselnem azt a dögöt a saját szobánkban. Igen, próbáltam én jól kijönni a lánnyal.... nem jött össze. Ami meg nem megy, azt ne erőltessük ugyebár.
- Ajánlom, valami veszett jó indokod legyen arra, miért vagy még idekint...- hűvösen pásztázom végig tekintetemmel, miközben közelebb sétálok hozzá. Azt hiszem, Lyra most marha büszke lenne rám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. február 9. 19:22 | Link

Ophelia

Eseménydús hetét kezdte azzal, hogy Kowai szótlan társaságában kiásott egy kardot, ezzel a falu temetőjének egyik legrégebbi sírját téve tönkre, majd másnap egy háztársnőjével egyetemben betört Rubya professzor asszony szobájába nagy családi titkok után kutatva, s miután lebuktak, ő ezen az éjszakán is egy újabb betörésre készül. Különbség azonban bűntettei között, hogy mai munkáját egyedül végzi, társ nélkül, biztosítva ezzel azt, hogy minden tökéletesen működjön. Bőven takarodó után indul útnak, szövetségeséül választva a kastélyra telepedő sötétséget, s egyszerű fekete ruháiban, összefogott hajával árnyként közlekedik a tanári szoba felé, hogy egyik-másik fiókba belessen, és átnézzen pár fontosnak vélt iratot. Diáktársai hetek óta a vizsgára készülnek, s minden kétséget kizáróan neki is a könyvek felett volna a helye, de hiába. Lassan halad a számára semmitmondó tankönyvekkel, a mágiatörténet első oldalán pedig nyálfoltok bizonyítják, hogy kinyitotta ugyan a megsárgult könyvet, de többször ébredt arra, hogy fényes nappal, tátott szájjal horkol a vastag köteten. Őt nemes egyszerűséggel más érdekli, ásni szeret, kutatni, és feltérképezni mindent, ami körülveszi. Neki mindegy, hogy mi volt száz évvel ezelőtt, mindegy, hogy melyik varázsnövény miként funkcionál a gyógynövénytanban, vagy hogy a kviddics hogyan alakult ki. A mágia igazi ágai tartják lázban, a sötétség igéi vonzzák, és ő maga is inkább a gyakorlat embere, feje a fizikai úton megtapasztalható jelenségek után viszi. A ma, a most, a jelenleg izgatja, hogy hogyan, kivel, mikor valósítja meg céljait, és semmi mással nem törődik.
A folyosóra befordulva elégedetten mosolyodik el, hiszen az pont olyan kihalt, amire a rellonos elsőévesnek ebben a pillanatban szüksége van. A tanári szoba tölgyajtajához siet, s már pálcája is a kezében van, amikor egy, az ezer közül is felismerhető hang szólítja válaszra.
- Ophelia, de örülök, hogy itt vagy!
Fordul a Rellon prefektusai egyikéhez, s elegáns mosolyával azt üzeni neki, hogy minden a legnagyobb rendben van, semmi szükség nincs arra, hogy itt légy, csupán sétáltam egyet. Gondolatai azonban erőszakosan cikáznak fejében, és némi indulat is útnak indul ereiben, mert egyáltalán nem számított társaságra, főleg nem prefektusi ranggal rendelkezőre. Szemeiben halványan fénylik a feszültség, de most nincs idő saját érzékeivel törődni, Ophelia választ vár tőle, ami alól ez esetben nincs kibúvó.
- Tudod, mindenki a vizsgáira készül, én meg nem tudtam aludni a hangosan magoló szobatársaktól. Bizonyára te is éppen ugyanezen indokból sétálsz pont erre, vagy ó! Csak nem járőrözöl éppen?
A lány talárjára tűzött P betűre siklik tekintete, majd nekidől a tanári tölgyajtajának, és onnan figyeli a lányt. Nem gondolná, hogy büntetés lesz az éjszakai kószálásából, de ha azt is szán neki a szőke, még mindig előrukkolhat egy mindkettejük számára jóleső alkuval.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 9. 20:01 | Link

Ombozi uraság


Kiborít, ha valami nem úgy sül el, ahogy én azt elterveztem. Igaz, ehhez már hozzászokhattam volna, mert szinte már biztos vagyok abban, hogy van a levegőben valami, ami csak arra játszik, hogy ott szúrjon ki velem, ahol csak tud. Utána kell néznem, létezik-e örök balszerencse átok, vagy valami hasonló, mert ha igen, tuti, hogy keresztapám ezt is benyelette velem.
Mert az nem létezik, hogy velem folyton csak szerencsétlen véletlenek legyenek, és az ember még elcsodálkozik azon, hogy én vagyok a megtestesült pesszimizmus? Nehéz úgy optimistán állni bármihez, ha közben tudod, a következő lépésnél, úgyis pofán vág a valóság, és tehetsz bármit - még toporzékolhatsz is-, akkor se lesz úgy, ahogy te akarod.
Igazából... nem is tudom, miért dühít, hogy megint keresztül húzták a számításaim. Mert igen, attól jobban pipa vagyok, mint az egyszerű ténytől, hogy Noel magasról tojik a szabályokra. Az ő dolga, mit tesz, nekem max. annyi itt a dolgom, hogy kitalálok neki valami ciki feladatot, amit elvégezhet büntetés címszó alatt. Ehhez viszont nagyon nincs kedvem, de a srác minden egyes szavával hozza meg egyre jobban.
- Tartogasd a smúzolást annak, aki vevő rá- még azelőtt intem le, mielőtt belelovalná magát az egészbe. Egyszerűen feláll a szőr a hátamon, ha ok nélkül kedveskednek velem az emberek, már pedig emlékeim szerint, egyetlen aprócska okot se adtam Noelnek arra, hogy ilyen kitörő örömmel fogadja a feltűnésem. Mimikám mit sem változik, ugyanolyan rideg, és távolságtartó, talán némi felsőbbrendűség is meglátszik rajtam, ami nem feltétlenül van így direkt. Ezt hozza ki az emberből az, ha egy kicsit több hatalma van egy másiknál. Ezért senki nem törhet pálcát a fejem felett, álszentség lenne, mert valamiért a nyakam rátenném arra, hogy az illető is így reagálna az esetemben.
- Nem teszel jót az esélyeidnek azzal, ha megpróbálsz hülyének nézni- közlöm vele a kegyetlen tényt, miszerint, ennél azért kicsit több kell.
Mindig is dühít, hogy csak mert szőke vagyok, egy kalap alá vesznek a futószalagon gyártott, üres fejű, buta libákkal, még annak ellenére is, hogy már jó párszor rácáfoltam erre.
Ő is megpróbál valami hihetetlenül ergya kifogással előállni, mintha nem lenne képben azzal, egy házban lakunk... és nem ok nélkül.
- Nem... a kastély portréiban gyönyörködöm, és csak azért álltam le veled diskurálni, hogy elmúlassam azt a mérhetetlenül hosszú időt, amit amúgy a könyvtárban töltenék, poros pergamenek között roskadva.... hisz ez a legideálisabb kép rólam- szemem forgatva, reagálok a kérdésre, nem spórolva a hangomból a szarkazmust. Hát könyörgöm, ha valaki hülyeséget kérdez, ne várjon tőlem normális választ rá.
- Na, jó... tisztázzuk, hidegen hagy, mire készülsz, viszont, ha nincs kedved a szabad délutánjaid ágytál takarítással tölteni, segítesz nekem. Na, mit szólsz?- a kérdés persze csak formalitás, hogy beletápláljam annak illúzióját, hogy van választási lehetősége. Lényegében van is, de háztársam nem úgy ismerem, szívesen takarítana mások után. Ahhoz túlságosan el vagyunk kényelmesedve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. február 10. 20:41 | Link

Ophelia

Úgy kerüli a prefektusokat, ahogy csak érzékei és információi alapján tudja. Arra és akkorra időzíti magánműsorszámait, amikor pontosan tudja, hogy tiszta terep fogja várni, és ha kell, akkor napokkal előtte utánanéz a műszakos rendőrségnek, hogy még véletlenül se fonódjanak össze útjaik, mert amerre ő jár, és amit ő tesz, az nem tartozik a másik oldal képviselőire. Egyik prefektus sem jobb a másiknál, és ez alól sajnos, a csodás Rellon ház őrszemei sem kivételek. Hiába, ez a feladatuk, és ezért bár nem hibáztatja őket, annyi kérése azért volna, hogy hagyják egymást békén. Ő nem tesz olyat, ami felett képtelenség lenne szemet hunyni, ők pedig foglalkozzanak olyanokkal, akiket munkásságuk érdekel is.
Ophelia megjelenése tehát nem arat felhőtlen sikert, és úgy tűnik valamiért a lány testét sem a mámoros öröm járja át, amiért rosszban sántikálót fogott az éj leple alatt.
- Mi ez a nagy kiakadás, he? Ott fityeg a P betű a talárodon, és máris te lennél az Isten?!
Ha nem kell a dicshimnusz, az álszent viselkedés, az ami két ismeretlen ismerős között fent tartja a csevegést, akkor tessék, jöjjenek a valós gondolatok, jelenjenek meg a valós arcvonások, az unalommal átitatott dühös arckifejezés. Csalódott, amiért Rubya professzor asszonynál lebukott, de a mai terveit keresztbehúzó Opheliára egyenesen haragszik, hiszen a héten ez már a második alkalom, amikor a dolgok egyáltalán nem ütemszerűen alakulnak.
- Engem nem érdekel, hogy milyen színű a hajad, egyébként is szeretem a szőkéket, ettől függetlenül hidd el, nem nézlek sem butának, sem átverhetőnek - mondja fél vállával a falnak támaszkodva. Hangja a kastély sötétjében visszhangzik, körbedübörögve a prefektus homályba vesző alakját. - Reméltem, hogy elintézzük némi bájcsevejjel ezt a kellemetlen találkozót, és mindenki megy a dolgára.
Szavai csakúgy, mint előzőleg a lányé, rideg hangsúllyal születnek meg, és minden egyes kiejtett hanggal kevesebb tisztelettel adózik rangos diáktársa előtt. Ő nemhogy tisztelné, még le is nézi ezeket a majmokat, akik falják a tanárok fenekét, megcsinálják helyettük a piszkos munkát, és azt hiszik ezáltal elérhetnek bármit is. Azt hiszik többek, egyszerű halandó társaiktól. Noel csendben van, mert tart attól, hogyha ajkai elválnak egymástól, akkor pálcát kell rántania arra válaszul, amit Ophelia esetleg reagálna.
- Nem segítek neked semmiben - feleli fintorogva, majd az ajtó felé fordul, és onnan folytatja mondandóját. - Bemegyünk, és mindketten tesszük, amit kell.
A legkevésbé sem érdekli, hogy háztársnője miért akar bemenni a tanáriba, hiszen minél kevesebbet tudnak egymás sötét foltjairól, az mindkettejük számára annál jobb. Átlépik a küszöböt, ő balra, a lány jobbra, megkeresik a számukra értéket jelentő iratokat, és már mennek is. Reggelre egyikük sem fog emlékezni erre, és a napok  változatlanul telnek majd tovább felettük. Pálcájáért nyúl, miközben még rápillant egyszer a szőkére, majd egy egyszerű zárnyitó bűbáj hatására tárul fel előttük a tölgyajtó.
- Na húzzál befele - mondja határozottan, és a lányt követve vigyorogva lép be a nappal tanárok hangjától, most azonban a kiáltó némaságtól zajos szobába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 10. 21:27 | Link

Ombozi uraság


Tudom, milyen érzés az, ha a suli egyik ügyeletes gennyládája vágja át a terved, ismerős, hisz én is álltam  a másik oldalon. De nekem mázlim volt, Lyra és Noel a barátaim, így talán egy kicsit elfogultabbak voltak velem szemben. Na, meg aztán rólam se mondhat senki semmi rosszat, még egyetlen diákot se büntettem meg.... még.
Nem azért vállaltam el a prefiséget, mert minden vágyam kisistent játszani, csupán azért, hogy legyen, ami lefoglalja a gondolataim, és arra ez tökéletesen megfelel. Még most is hidegen hagy, mit csinálnak mások, majd egy túlbuzgó társam lerendezi őket.
- Pontosan, nehezményezem is, hogy még nem állítottak oltárt nekem- teátrálisan sóhajtok fel, mert bár én tudom, mi a véleményem erről az egészről. Noelt nem fogom megfosztani a rólam kialakított képétől. Gondoljon csak, amit akar, ha az neki könnyebb, hogy olyannak állít be, amilyen még távolról se vagyok, hát egészségére, nem fogom megingatni az elképzeléseiben.
Nem hat meg a dühös tekintete, én ugyanolyan szenvtelenül nézek vele farkasszemet, sőt, talán, mintha mulattatna is. Olivéren is jókat szoktam derülni, mikor már látható jelei vannak annak, hogy sikerült kiakasztanom, csak közte, és a falat támasztó között annyi a különbség, hogy a mestertanonc már tud kezelni. Máig nem tudom, hogy sikerült ez neki, mindenesetre, sokkal könnyebbé teszi a közös projektünket.
- Nem szokásom bájcsevegni, sem lelépni onnan, ahol dolgom van- vonok vállat, miközben szemeim rávillannak.
- Mellesleg, szívbemarkoló, ahogy próbálod adni itt a keményet, de javaslom, kicsivel többet gyakorolj a tükör előtt- a hangom immár csevegővé avanzsál át, épp csak a körmeimet nem kezdem el vizslatni. Ugyanakkor teljesen elégedett vagyok magammal, jobb napjaimon már ennyi elég ahhoz, hogy ellepje az agyam az a bizonyos köd, most mégis marha jól bírom türtőztetni.
- Na nehogy már te szabd meg a feltételeket. Szívem, én nem Kowai vagyok, akit úgy ugráltathatsz, ahogy kedved tartja... és jelenleg... még mindig neked kell pedáloznod azért, hogy ne rángassalak le Alexához. Ilyenkor este különösen zabos, ha megzavarják- teszem még hozzá, némi fenyegetéssel a hangomban, mert azért álljon már le. Korántsem vagyunk egy szinten, és azt még Serentől se tűrtem el, amit Noel itt készül lerendezni.
Régen, talán biccentettem volna.... ááá francokat, a régi énem már rég tapétát csinált volna belőle.
Az utolsó mondata az, ami kivágja nálam a biztosítékot, így pördülök egyet a tengelyem körül, hogy háztársam szemébe nézzek azt követően. Noel már érezheti is a kínt, mintha tört szúrnának a teste minden pontjába, jó mélyen, még azt is elhiheti ebben a pillanatban, hogy helyben fog elvérezni.
Aztán ahogy elszakítom a tekintetem, elhaladva mellette, csupán ennyit mondok.
- Válogasd meg a szavaid- tudtam én, hogy hasznos lesz ez az illúziómágia dolog, és be kell valljam, tetszik is, jobban, mintha tényleges fájdalmat okoznék valakinek. Néha úgy érzem, hogy ezt az egészet pont nekem találták ki.
Belépve a tanáriba, egyből az asztalokat kezdem vizslatni, majd mivel semmi érdemesre méltót nem találok, beljebb ások a papírhalmokba, hátha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. február 10. 22:04 | Link

Ophelia

A rellonosokra jellemző a beképzeltség, és hogy istenként tekintenek saját magukra. Ezt jól ismeri Noel, hiszen ő is úgy néz önmagára, mint egy mindentől különálló teremtő lélekre. Ophelia nehéz dió, aki fejtegetésre, rajongásra vágyik a másik nemtől. Némán hallgatja őt, ezzel is megadva neki a tiszteletet, ami után epekedve vágyhat. Míg a lány a saját igazát fújja, addig ő egészen máshol jár, máris a következő helyszínt képzeli maga elé, ahova - mint általában mindig - Kowait viszi magával, akiben feltétel nélkül megbízik, és akivel sikerre vihet bármilyen akciót. Nincs más, aki annyira illene hozzá, mint a mások által utálatosnak tartott évfolyamtársa. Ők jelentik azt a bizonyos tökéletes párost, és pontosan ezért hallotta már többször vissza, hogy valószínűleg több is van közöttük, mint egyszerű szövetség. Ezeken a felvetéseken jókat mosolyog, és bár megfordult egyszer-kétszer a fejében, hogyha Kowaival ennyire könnyű, és ennyire élvezhető a közös munka, akkor éppoly könnyedén alakíthatná tovább ismeretségüket, ezáltal szintet lépve kapcsolatukban. Kowait megcsókolni egészen más érzés lehet, mint az eddigi lányokat, és ezt bár senkinek sem említette még, nem egyszer játszódott le lelki szemei előtt. Se nem szőke, se nem kedves, mégis annyira vonzza Noelt, mintha a másik fele volna, akire idejekorán rálelt.
A prefektus kisasszony időközben már feltételekről beszél, talán a koromsötétben még azt sem vette észre, hogy a fiú egy percig sem figyelt rá, helyette a szőke szobatársával volt elfoglalva, és saját kapcsolatainak alakulása járt fejében. Feleszmélve elszabaduló gondolatfoszlányaiból máris unja a lány kioktató stílusát, amely csak annyira elég, hogy Noel elgondolkozzon a mai esti betörés elhalasztásának lehetőségén. Ő nem szereti a túlkomplikált stílusú lányokat, akik a szavak nagymestereinek érzik magukat, és nagymenő csajként játsszák az eszüket. Halvány reakcióként egész testét a falnak engedi dőlni, s közben megrázza sötétbarna üstökét. Igyekszik kivonni magát a helyzetből, de kemény falakba ütközik, mivel csak ketten tartózkodnak a folyosón.
- Kisebbségi komplexusod van, vagy mondd már el, mi a ménkű ütött beléd? - kérdezi nyugodt hangon, miután a lány saját fejlődő férfi öntudatában próbálja megalázni. - Nem vagyok kemény legény, Oph, nem kell arcoskodnod velem, értem én, hogy menő prefektus lány vagy, szóval akár be is foghatod, és végre átléphetjük a tanári küszöbét...
Biztos abban, hogy a lánynak valami agybaja van, amit csak azzal képes palástolni, hogy diáktársait piszkálja, kioktatja, vagy akár bántja őket megszerzett képességével.
- Elszomorít, hogy ekképp akarsz mások fölé kerekedni - nyögi ki a képzelt fájdalom közben, majd halántékához kapva tovább folytatja. - Azt csinálsz, amit akarsz, nem? Ha leakarnál vinni a házvezetőhöz, már rég rángatnál is. És igazad van, egyáltalán nem vagy Kowai. A köpése nyomába sem érhetsz.
Nem érdekli, hogy milyen fájdalmat fog kapni ezért, a véleményét akkor is elmondja, ha Ophelia a torkának szegezi érte pálcáját, ha itt és most végez vele, vagy ezerévnyi büntetőmunkára ítéli. Azt képzeli magáról, hogy nagylány, hát legyen is. Noel nem állja útját.
A tanáriban fiókról fiókra halad, keresi a tanárok névsorait, a tanterveket, mindent, amit hasznosítani lehet. Egy-egy fiókot kinyitni sem tud, azok ha lehet, még jobban felkeltik érdeklődését. Opheliával nem törődik, rá sem néz, teljesen kizárja őt. Úgy érzi ezekben a pillanatokban, hogy ez a lány egy életre elásta magát a szemében, hiszen ő soha nem bántaná egy háztársát sem, ahhoz túlságosan is tiszteli őket egytől egyig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 17 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium