A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=181047#post181047][b]Alexandra Rachel Hanna Flaviu - 2013.10.08. 03:18[/b][/url]

Arty

Az első nap előtti nap, avagy, pakoljuk tele az asztalunkat az újonnan vásárolt holmikkal, pakoljuk el végre a régit, kezdjük el az új évet. Nem lesz könnyű év, ebben egészen biztos, de ez az első lépés. Csinálhatta volna az elmúlt héten, de akkor még nem volt olyan állapotban, hogy besétáljon ide, mintha mi sem történt volna, átpakolja a cuccait, és elkezdje az új évet. Szeretne egy kicsit megint elmerülni a munkába, hogy ne kelljen gondolkoznia, ő ezzel tudja legyőzni a bánatát, átlendülni a dolgokon, mindig ide menekült, ha a magánéletében valami történt, és tudja, hogy most is meg fog történni, csak türelmesnek kell lennie. Szüksége van még néhány hétre, talán hónapra is, de a végén képes lesz megint őszintén mosolyogni.
Összeszedte magát, sminkelt is, sőt még egy új magassarkúval is gazdagabb lett. Utálja, hogy ilyen apró, mint egy kisgyerek, a maga 157 centijével muszáj, hogy legalább egy tíz centis sarokkal kompenzáljon, ha el akarja érni, hogy felnőtt számba vegyék, ezért pedig megéri a szenvedést, és azért a szép pár cipőért is, amit néhány napja vett, és most végre fel is húzhat.
Két egymásba tett dobozzal érkezik, aminek oka is van, de erre majd később visszatérünk, hiszen amint belép meglátja, hogy az egyik újdonsült kollégája a földről szedegeti a cuccait. A saját dobozát letéve guggol le hozzá, hogy segítsen összepakolni.
- Első nap. Lesz ez még rosszabb is.
Nem biztos, hogy ez a mondat menti meg a nőt, de reméli, hogy azért kicsit elmosolyodik. Segít visszapakolni a cuccokat, és halványan el is mosolyodik egy-két dologra, elég árulkodóak ugyanis.
- Az új gemmológia tanár, ha jól sejtem.
Nem nagyon figyelt az évnyitón, Cupido kicsit elvonta a figyelmét, majd a diákok, akik nagyon egymásba gabalyodtak és Kahlil ügyintézése is, hiszen nem akart nagyobb botrányt, és remélte, hogy a férfi ezt meg tudja majd akadályozni. Miután mindent összepakoltak felemelkedik, és a dobozokat szétszedve az egyiket – melyben holmik is vannak – az asztalához viszi, de még nem kezd el pakolni, előbb az üreset veszi magához, és Seren asztalához lépve, elkezdi gondosan elpakolni azt a néhány könyvet és feljegyzést, amit hátrahagyott. Nem mintha valaha még szüksége lenne rájuk, talán csak reménykedik benne, hogy valami magyarázatot kap a történtekre. Nem szeretné, ha más tenné meg ezt, hiszen mégiscsak az ő rokona volt.
- Ennél az asztalnál ült a volt gemmológia tanár.
Mutat a kettővel arrébb lévő asztalra, majd felnézve körbetekint a sok üres asztalon végigjártatva a tekintetét.
- De szerintem a szabadok közül is lehet választani, ha azt választod, ami mellett állsz, akkor el kell viselned szomszédként Felagund professzort, kicsit zsémbes, és lehet be is szól, konzervatívabb fajta.
Itt bök egyet a nő ruházata felé, hiszen az minden, csak nem hétköznapi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=181883#post181883][b]Alexandra Rachel Hanna Flaviu - 2013.10.10. 00:05[/b][/url]

Artemisia, András

- Alexa Flaviu, már a nagyteremben is felismertem, csak nem voltam biztos benne, amikor még fiatalabb voltam, tanított már itt, engem is többek között.
Csak halványan rémlenek neki azok az évek, többek között azért, mert akkor volt a „kis balesete”, mely ma maga is büntetőmunkákkal tarkított diákként éli mindennapjait az iskola falai között, ő pedig árgus szemekkel figyeli, nehogy ugyanabba a hibába esse a kislány, amibe annak idején ő is esett. Tudná kezelni a helyzetet, nem arról van szó, csak nem szeretné, hiszen erre még bőven ráér.
- Bármikor, szívesen.
Jót tesz a karmájának, ha segít másokon, és azt szokták mondani, hogy mindent, amit teszünk, egy napon visszakapjuk, így hát most is kicsit javított a renoméján, ami sosem árt. Folytatva az útját eléri ő is a saját asztalát, melyre csak lepakolja a dobozt, majd Serenéhez lépve elkezdi szépen összepakolni az otthagyott holmikat, majd mágikusan lezárni és felcímkézni. Nem is volt olyan nehéz szülés ez, a végére egészen megkönnyebbült, mégis örül neki, hogy most tette meg, nem pedig az elején, amikor minden papír fecnire kiborult volna. A dobozt felemelve lép vissza a saját asztalához, a mellette lévőre téve a dobozt, majd a másikból kategóriákra osztva kezdi kipakolni a pennákat, tintákat, papírokat, színes jegyzetlapokat, tollakat és társait.
- Akkor ez a tökéletes hely az ön számára.
Az érzésre, melyet a nő felvázol neki, bólint egyet, igen jól ismeri milyen az, ő is kapott egy nagy adag támogatást, amikor a diákévek után kistanárnak jelentkezett ide, és hirtelen a barátok diákokká váltak, meg kellett küzdeni az átállással, a pártatlansággal, hogy már nem jó móka – de még mindig az – betörni a könyvtárba éjjel és az asztalon ülve édességeket falni.
- Áh, kedves András, üdvözlöm. Hogy telt a szünet?
Egy kicsit elmerült a pakolásba, csak most tűnt fel neki a férfi, akire kedvesen rámosolyog, majd visszamerül a pakolásba, rá-rápillantva az órájára. Neki is haladnia kell, mert a dobozokat megkérte, hogy vigyék le neki, pontosabban önként ajánlkozott a gyermek, így neki csak rá kellett bólintania és most a világért se mondott volna neki nemet, még ha ez két szelet almás-fahéjas tortába is kerül a cukrászdába.
- Mi lenne, ha tegeződnénk?
Hirtelen ötlet, de annyira szerinte nem rossz. Nincs közöttük sok év korkülönbség, és ha nála idősebbekkel tegeződik, akkor kettejük között csak nem lehetetlen a dolog. Persze megérti, ha nem, csak neki valahogy nem áll a szájára, hogy magázódjon.