37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Déli szárny→Átrium
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 9. 11:49 | Link
Ombozi uraság
jóval takarodó után


Tudom, hogy amit tenni készülök, rossz, ahogy azt is tudom, ha lett volna egy kicsivel több időm annál, ami jutott, nem vetemednék ilyesmire. Meghagynám másoknak, aztán megvenném. De mivel az aktuális helyzetem finoman szólva is siralmas, vissza kell élnem mindazzal, ami az ölembe hullott.
Igen, tudom, mennyire ártatlannak állítom be magam, holott ez az egész nem is zavar cseppet se, hisz nem először lógok be ide, és nem először készülök kölcsönvenni valamit. Ezek számomra nem idegen dolgok, csak most furcsák. Tény, a Blaisel töltött idő jó hatással volt rám, talán túlságosan is, és talán épp ezért vetettem véget az egésznek.
Önkéntelenül változtatott meg, és megijedtem, hisz azt az énem cseppet sem ismertem. Sose voltam a nagy szavak embere, sose mutattam ki semmilyen érzelmet, sőt még csak érezni se akartam, és meg is lett az eredménye annak, hogy mégis arra vetemedtem.
Tudom, egy szakítás sose lehet jó dolog, számomra mégis az. Sokkal jobb, hogy visszakaptam önmagam, azt az Opheliát, akit ismertem, aki nem volt tökéletes, még csak a közelébe se járt, és mégis, szinte mindig tisztában voltam magammal... Többnyire.
A talárt felvéve, rakom fel a P betűt, ami kitűnő alibinek bizonyul, még most is, hogy semmi olyat nem készülök tenni, aminek okán viselnem kéne azt. A hajam összekötve, a szemüvegem az ágyon, remélhetőleg senki nem ül majd rá, én meg nemes egyszerűséggel hagyom el a rellont.
A folyosók kihaltak, talán mindenki elkezdett pánikolni a közelgő vizsgák miatt, mert csekélyke tapasztalatom azt mondatja velem, hogy a takarodó, mint szabály, sokakat hagy hidegen, amivel egyet is értek.
Lassan haladok, részben, mert ráérek, részben, mert nem lenne jó rátörni egy tanárral se, meg kéne várni, míg ők is elhagyják a helyüket.
A festmények szokásukhoz híven, kísérnek végig tekintetükkel, amit bár sikerült megszoknom, még most is nehezen viselek. Az arcomon megint nem tükröződik semmi érzelem, újra felkaptam azt a maszkot, amit még ha rövid ideig is, de ledobtam magamról.
- Nocsak, miért is nem lepődök meg- csendül fel a hangom gúnyosan, ahogy befordulva a sarkon, meglátom háztársamat, aki kivételesen egyedül van. Ez valami csoda lehet, hisz, mintha összenőttek volna Kowaival. Ahh... bárcsak így lenne, legalább nem kéne elviselnem azt a dögöt a saját szobánkban. Igen, próbáltam én jól kijönni a lánnyal.... nem jött össze. Ami meg nem megy, azt ne erőltessük ugyebár.
- Ajánlom, valami veszett jó indokod legyen arra, miért vagy még idekint...- hűvösen pásztázom végig tekintetemmel, miközben közelebb sétálok hozzá. Azt hiszem, Lyra most marha büszke lenne rám.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. február 9. 19:22 | Link
Ophelia

Eseménydús hetét kezdte azzal, hogy Kowai szótlan társaságában kiásott egy kardot, ezzel a falu temetőjének egyik legrégebbi sírját téve tönkre, majd másnap egy háztársnőjével egyetemben betört Rubya professzor asszony szobájába nagy családi titkok után kutatva, s miután lebuktak, ő ezen az éjszakán is egy újabb betörésre készül. Különbség azonban bűntettei között, hogy mai munkáját egyedül végzi, társ nélkül, biztosítva ezzel azt, hogy minden tökéletesen működjön. Bőven takarodó után indul útnak, szövetségeséül választva a kastélyra telepedő sötétséget, s egyszerű fekete ruháiban, összefogott hajával árnyként közlekedik a tanári szoba felé, hogy egyik-másik fiókba belessen, és átnézzen pár fontosnak vélt iratot. Diáktársai hetek óta a vizsgára készülnek, s minden kétséget kizáróan neki is a könyvek felett volna a helye, de hiába. Lassan halad a számára semmitmondó tankönyvekkel, a mágiatörténet első oldalán pedig nyálfoltok bizonyítják, hogy kinyitotta ugyan a megsárgult könyvet, de többször ébredt arra, hogy fényes nappal, tátott szájjal horkol a vastag köteten. Őt nemes egyszerűséggel más érdekli, ásni szeret, kutatni, és feltérképezni mindent, ami körülveszi. Neki mindegy, hogy mi volt száz évvel ezelőtt, mindegy, hogy melyik varázsnövény miként funkcionál a gyógynövénytanban, vagy hogy a kviddics hogyan alakult ki. A mágia igazi ágai tartják lázban, a sötétség igéi vonzzák, és ő maga is inkább a gyakorlat embere, feje a fizikai úton megtapasztalható jelenségek után viszi. A ma, a most, a jelenleg izgatja, hogy hogyan, kivel, mikor valósítja meg céljait, és semmi mással nem törődik.
A folyosóra befordulva elégedetten mosolyodik el, hiszen az pont olyan kihalt, amire a rellonos elsőévesnek ebben a pillanatban szüksége van. A tanári szoba tölgyajtajához siet, s már pálcája is a kezében van, amikor egy, az ezer közül is felismerhető hang szólítja válaszra.
- Ophelia, de örülök, hogy itt vagy!
Fordul a Rellon prefektusai egyikéhez, s elegáns mosolyával azt üzeni neki, hogy minden a legnagyobb rendben van, semmi szükség nincs arra, hogy itt légy, csupán sétáltam egyet. Gondolatai azonban erőszakosan cikáznak fejében, és némi indulat is útnak indul ereiben, mert egyáltalán nem számított társaságra, főleg nem prefektusi ranggal rendelkezőre. Szemeiben halványan fénylik a feszültség, de most nincs idő saját érzékeivel törődni, Ophelia választ vár tőle, ami alól ez esetben nincs kibúvó.
- Tudod, mindenki a vizsgáira készül, én meg nem tudtam aludni a hangosan magoló szobatársaktól. Bizonyára te is éppen ugyanezen indokból sétálsz pont erre, vagy ó! Csak nem járőrözöl éppen?
A lány talárjára tűzött P betűre siklik tekintete, majd nekidől a tanári tölgyajtajának, és onnan figyeli a lányt. Nem gondolná, hogy büntetés lesz az éjszakai kószálásából, de ha azt is szán neki a szőke, még mindig előrukkolhat egy mindkettejük számára jóleső alkuval.
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 9. 20:01 | Link
Ombozi uraság


Kiborít, ha valami nem úgy sül el, ahogy én azt elterveztem. Igaz, ehhez már hozzászokhattam volna, mert szinte már biztos vagyok abban, hogy van a levegőben valami, ami csak arra játszik, hogy ott szúrjon ki velem, ahol csak tud. Utána kell néznem, létezik-e örök balszerencse átok, vagy valami hasonló, mert ha igen, tuti, hogy keresztapám ezt is benyelette velem.
Mert az nem létezik, hogy velem folyton csak szerencsétlen véletlenek legyenek, és az ember még elcsodálkozik azon, hogy én vagyok a megtestesült pesszimizmus? Nehéz úgy optimistán állni bármihez, ha közben tudod, a következő lépésnél, úgyis pofán vág a valóság, és tehetsz bármit - még toporzékolhatsz is-, akkor se lesz úgy, ahogy te akarod.
Igazából... nem is tudom, miért dühít, hogy megint keresztül húzták a számításaim. Mert igen, attól jobban pipa vagyok, mint az egyszerű ténytől, hogy Noel magasról tojik a szabályokra. Az ő dolga, mit tesz, nekem max. annyi itt a dolgom, hogy kitalálok neki valami ciki feladatot, amit elvégezhet büntetés címszó alatt. Ehhez viszont nagyon nincs kedvem, de a srác minden egyes szavával hozza meg egyre jobban.
- Tartogasd a smúzolást annak, aki vevő rá- még azelőtt intem le, mielőtt belelovalná magát az egészbe. Egyszerűen feláll a szőr a hátamon, ha ok nélkül kedveskednek velem az emberek, már pedig emlékeim szerint, egyetlen aprócska okot se adtam Noelnek arra, hogy ilyen kitörő örömmel fogadja a feltűnésem. Mimikám mit sem változik, ugyanolyan rideg, és távolságtartó, talán némi felsőbbrendűség is meglátszik rajtam, ami nem feltétlenül van így direkt. Ezt hozza ki az emberből az, ha egy kicsit több hatalma van egy másiknál. Ezért senki nem törhet pálcát a fejem felett, álszentség lenne, mert valamiért a nyakam rátenném arra, hogy az illető is így reagálna az esetemben.
- Nem teszel jót az esélyeidnek azzal, ha megpróbálsz hülyének nézni- közlöm vele a kegyetlen tényt, miszerint, ennél azért kicsit több kell.
Mindig is dühít, hogy csak mert szőke vagyok, egy kalap alá vesznek a futószalagon gyártott, üres fejű, buta libákkal, még annak ellenére is, hogy már jó párszor rácáfoltam erre.
Ő is megpróbál valami hihetetlenül ergya kifogással előállni, mintha nem lenne képben azzal, egy házban lakunk... és nem ok nélkül.
- Nem... a kastély portréiban gyönyörködöm, és csak azért álltam le veled diskurálni, hogy elmúlassam azt a mérhetetlenül hosszú időt, amit amúgy a könyvtárban töltenék, poros pergamenek között roskadva.... hisz ez a legideálisabb kép rólam- szemem forgatva, reagálok a kérdésre, nem spórolva a hangomból a szarkazmust. Hát könyörgöm, ha valaki hülyeséget kérdez, ne várjon tőlem normális választ rá.
- Na, jó... tisztázzuk, hidegen hagy, mire készülsz, viszont, ha nincs kedved a szabad délutánjaid ágytál takarítással tölteni, segítesz nekem. Na, mit szólsz?- a kérdés persze csak formalitás, hogy beletápláljam annak illúzióját, hogy van választási lehetősége. Lényegében van is, de háztársam nem úgy ismerem, szívesen takarítana mások után. Ahhoz túlságosan el vagyunk kényelmesedve.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. február 10. 20:41 | Link
Ophelia

Úgy kerüli a prefektusokat, ahogy csak érzékei és információi alapján tudja. Arra és akkorra időzíti magánműsorszámait, amikor pontosan tudja, hogy tiszta terep fogja várni, és ha kell, akkor napokkal előtte utánanéz a műszakos rendőrségnek, hogy még véletlenül se fonódjanak össze útjaik, mert amerre ő jár, és amit ő tesz, az nem tartozik a másik oldal képviselőire. Egyik prefektus sem jobb a másiknál, és ez alól sajnos, a csodás Rellon ház őrszemei sem kivételek. Hiába, ez a feladatuk, és ezért bár nem hibáztatja őket, annyi kérése azért volna, hogy hagyják egymást békén. Ő nem tesz olyat, ami felett képtelenség lenne szemet hunyni, ők pedig foglalkozzanak olyanokkal, akiket munkásságuk érdekel is.
Ophelia megjelenése tehát nem arat felhőtlen sikert, és úgy tűnik valamiért a lány testét sem a mámoros öröm járja át, amiért rosszban sántikálót fogott az éj leple alatt.
- Mi ez a nagy kiakadás, he? Ott fityeg a P betű a talárodon, és máris te lennél az Isten?!
Ha nem kell a dicshimnusz, az álszent viselkedés, az ami két ismeretlen ismerős között fent tartja a csevegést, akkor tessék, jöjjenek a valós gondolatok, jelenjenek meg a valós arcvonások, az unalommal átitatott dühös arckifejezés. Csalódott, amiért Rubya professzor asszonynál lebukott, de a mai terveit keresztbehúzó Opheliára egyenesen haragszik, hiszen a héten ez már a második alkalom, amikor a dolgok egyáltalán nem ütemszerűen alakulnak.
- Engem nem érdekel, hogy milyen színű a hajad, egyébként is szeretem a szőkéket, ettől függetlenül hidd el, nem nézlek sem butának, sem átverhetőnek - mondja fél vállával a falnak támaszkodva. Hangja a kastély sötétjében visszhangzik, körbedübörögve a prefektus homályba vesző alakját. - Reméltem, hogy elintézzük némi bájcsevejjel ezt a kellemetlen találkozót, és mindenki megy a dolgára.
Szavai csakúgy, mint előzőleg a lányé, rideg hangsúllyal születnek meg, és minden egyes kiejtett hanggal kevesebb tisztelettel adózik rangos diáktársa előtt. Ő nemhogy tisztelné, még le is nézi ezeket a majmokat, akik falják a tanárok fenekét, megcsinálják helyettük a piszkos munkát, és azt hiszik ezáltal elérhetnek bármit is. Azt hiszik többek, egyszerű halandó társaiktól. Noel csendben van, mert tart attól, hogyha ajkai elválnak egymástól, akkor pálcát kell rántania arra válaszul, amit Ophelia esetleg reagálna.
- Nem segítek neked semmiben - feleli fintorogva, majd az ajtó felé fordul, és onnan folytatja mondandóját. - Bemegyünk, és mindketten tesszük, amit kell.
A legkevésbé sem érdekli, hogy háztársnője miért akar bemenni a tanáriba, hiszen minél kevesebbet tudnak egymás sötét foltjairól, az mindkettejük számára annál jobb. Átlépik a küszöböt, ő balra, a lány jobbra, megkeresik a számukra értéket jelentő iratokat, és már mennek is. Reggelre egyikük sem fog emlékezni erre, és a napok  változatlanul telnek majd tovább felettük. Pálcájáért nyúl, miközben még rápillant egyszer a szőkére, majd egy egyszerű zárnyitó bűbáj hatására tárul fel előttük a tölgyajtó.
- Na húzzál befele - mondja határozottan, és a lányt követve vigyorogva lép be a nappal tanárok hangjától, most azonban a kiáltó némaságtól zajos szobába.
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 10. 21:27 | Link
Ombozi uraság


Tudom, milyen érzés az, ha a suli egyik ügyeletes gennyládája vágja át a terved, ismerős, hisz én is álltam  a másik oldalon. De nekem mázlim volt, Lyra és Noel a barátaim, így talán egy kicsit elfogultabbak voltak velem szemben. Na, meg aztán rólam se mondhat senki semmi rosszat, még egyetlen diákot se büntettem meg.... még.
Nem azért vállaltam el a prefiséget, mert minden vágyam kisistent játszani, csupán azért, hogy legyen, ami lefoglalja a gondolataim, és arra ez tökéletesen megfelel. Még most is hidegen hagy, mit csinálnak mások, majd egy túlbuzgó társam lerendezi őket.
- Pontosan, nehezményezem is, hogy még nem állítottak oltárt nekem- teátrálisan sóhajtok fel, mert bár én tudom, mi a véleményem erről az egészről. Noelt nem fogom megfosztani a rólam kialakított képétől. Gondoljon csak, amit akar, ha az neki könnyebb, hogy olyannak állít be, amilyen még távolról se vagyok, hát egészségére, nem fogom megingatni az elképzeléseiben.
Nem hat meg a dühös tekintete, én ugyanolyan szenvtelenül nézek vele farkasszemet, sőt, talán, mintha mulattatna is. Olivéren is jókat szoktam derülni, mikor már látható jelei vannak annak, hogy sikerült kiakasztanom, csak közte, és a falat támasztó között annyi a különbség, hogy a mestertanonc már tud kezelni. Máig nem tudom, hogy sikerült ez neki, mindenesetre, sokkal könnyebbé teszi a közös projektünket.
- Nem szokásom bájcsevegni, sem lelépni onnan, ahol dolgom van- vonok vállat, miközben szemeim rávillannak.
- Mellesleg, szívbemarkoló, ahogy próbálod adni itt a keményet, de javaslom, kicsivel többet gyakorolj a tükör előtt- a hangom immár csevegővé avanzsál át, épp csak a körmeimet nem kezdem el vizslatni. Ugyanakkor teljesen elégedett vagyok magammal, jobb napjaimon már ennyi elég ahhoz, hogy ellepje az agyam az a bizonyos köd, most mégis marha jól bírom türtőztetni.
- Na nehogy már te szabd meg a feltételeket. Szívem, én nem Kowai vagyok, akit úgy ugráltathatsz, ahogy kedved tartja... és jelenleg... még mindig neked kell pedáloznod azért, hogy ne rángassalak le Alexához. Ilyenkor este különösen zabos, ha megzavarják- teszem még hozzá, némi fenyegetéssel a hangomban, mert azért álljon már le. Korántsem vagyunk egy szinten, és azt még Serentől se tűrtem el, amit Noel itt készül lerendezni.
Régen, talán biccentettem volna.... ááá francokat, a régi énem már rég tapétát csinált volna belőle.
Az utolsó mondata az, ami kivágja nálam a biztosítékot, így pördülök egyet a tengelyem körül, hogy háztársam szemébe nézzek azt követően. Noel már érezheti is a kínt, mintha tört szúrnának a teste minden pontjába, jó mélyen, még azt is elhiheti ebben a pillanatban, hogy helyben fog elvérezni.
Aztán ahogy elszakítom a tekintetem, elhaladva mellette, csupán ennyit mondok.
- Válogasd meg a szavaid- tudtam én, hogy hasznos lesz ez az illúziómágia dolog, és be kell valljam, tetszik is, jobban, mintha tényleges fájdalmat okoznék valakinek. Néha úgy érzem, hogy ezt az egészet pont nekem találták ki.
Belépve a tanáriba, egyből az asztalokat kezdem vizslatni, majd mivel semmi érdemesre méltót nem találok, beljebb ások a papírhalmokba, hátha.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. február 10. 22:04 | Link
Ophelia

A rellonosokra jellemző a beképzeltség, és hogy istenként tekintenek saját magukra. Ezt jól ismeri Noel, hiszen ő is úgy néz önmagára, mint egy mindentől különálló teremtő lélekre. Ophelia nehéz dió, aki fejtegetésre, rajongásra vágyik a másik nemtől. Némán hallgatja őt, ezzel is megadva neki a tiszteletet, ami után epekedve vágyhat. Míg a lány a saját igazát fújja, addig ő egészen máshol jár, máris a következő helyszínt képzeli maga elé, ahova - mint általában mindig - Kowait viszi magával, akiben feltétel nélkül megbízik, és akivel sikerre vihet bármilyen akciót. Nincs más, aki annyira illene hozzá, mint a mások által utálatosnak tartott évfolyamtársa. Ők jelentik azt a bizonyos tökéletes párost, és pontosan ezért hallotta már többször vissza, hogy valószínűleg több is van közöttük, mint egyszerű szövetség. Ezeken a felvetéseken jókat mosolyog, és bár megfordult egyszer-kétszer a fejében, hogyha Kowaival ennyire könnyű, és ennyire élvezhető a közös munka, akkor éppoly könnyedén alakíthatná tovább ismeretségüket, ezáltal szintet lépve kapcsolatukban. Kowait megcsókolni egészen más érzés lehet, mint az eddigi lányokat, és ezt bár senkinek sem említette még, nem egyszer játszódott le lelki szemei előtt. Se nem szőke, se nem kedves, mégis annyira vonzza Noelt, mintha a másik fele volna, akire idejekorán rálelt.
A prefektus kisasszony időközben már feltételekről beszél, talán a koromsötétben még azt sem vette észre, hogy a fiú egy percig sem figyelt rá, helyette a szőke szobatársával volt elfoglalva, és saját kapcsolatainak alakulása járt fejében. Feleszmélve elszabaduló gondolatfoszlányaiból máris unja a lány kioktató stílusát, amely csak annyira elég, hogy Noel elgondolkozzon a mai esti betörés elhalasztásának lehetőségén. Ő nem szereti a túlkomplikált stílusú lányokat, akik a szavak nagymestereinek érzik magukat, és nagymenő csajként játsszák az eszüket. Halvány reakcióként egész testét a falnak engedi dőlni, s közben megrázza sötétbarna üstökét. Igyekszik kivonni magát a helyzetből, de kemény falakba ütközik, mivel csak ketten tartózkodnak a folyosón.
- Kisebbségi komplexusod van, vagy mondd már el, mi a ménkű ütött beléd? - kérdezi nyugodt hangon, miután a lány saját fejlődő férfi öntudatában próbálja megalázni. - Nem vagyok kemény legény, Oph, nem kell arcoskodnod velem, értem én, hogy menő prefektus lány vagy, szóval akár be is foghatod, és végre átléphetjük a tanári küszöbét...
Biztos abban, hogy a lánynak valami agybaja van, amit csak azzal képes palástolni, hogy diáktársait piszkálja, kioktatja, vagy akár bántja őket megszerzett képességével.
- Elszomorít, hogy ekképp akarsz mások fölé kerekedni - nyögi ki a képzelt fájdalom közben, majd halántékához kapva tovább folytatja. - Azt csinálsz, amit akarsz, nem? Ha leakarnál vinni a házvezetőhöz, már rég rángatnál is. És igazad van, egyáltalán nem vagy Kowai. A köpése nyomába sem érhetsz.
Nem érdekli, hogy milyen fájdalmat fog kapni ezért, a véleményét akkor is elmondja, ha Ophelia a torkának szegezi érte pálcáját, ha itt és most végez vele, vagy ezerévnyi büntetőmunkára ítéli. Azt képzeli magáról, hogy nagylány, hát legyen is. Noel nem állja útját.
A tanáriban fiókról fiókra halad, keresi a tanárok névsorait, a tanterveket, mindent, amit hasznosítani lehet. Egy-egy fiókot kinyitni sem tud, azok ha lehet, még jobban felkeltik érdeklődését. Opheliával nem törődik, rá sem néz, teljesen kizárja őt. Úgy érzi ezekben a pillanatokban, hogy ez a lány egy életre elásta magát a szemében, hiszen ő soha nem bántaná egy háztársát sem, ahhoz túlságosan is tiszteli őket egytől egyig.
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 11. 21:50 | Link
Ombozi uraság


Nem foglalkoztat különösebben a srác, sokkal jobb lenne, ha magától eszmélne rá, nem jókor van itt, mert én nem szeretek társasággal bajt keverni, kivéve, ha a társaság nem Benji. Valahogy vele mindig megy, ő juttatott be ide először.
És ebbe belegondolva... fogalmam sincs, mi van vele. Na, igen, azok az a jelenség a még aránylag boldog időszakomban volt, azóta meg a nyakamba szakadt egy csomó rossz dolog.
Kéne valami olyasmit is mondanom, hogy nem tetszik Noel hozzáállása, vagy épp visszavehetne, de olyan szinten tojok rá meg a véleményére, hogy eszem ágában sincs normálisan reagálni. Persze ennek ellenére még nem ajánlatos feszítenie a húrt, mert ha dühös leszek, komolyan nem vállalok felelősséget magamért. Igaz mindent megteszek annak ellenkezőjének érdekében, mert nekem se tesz jót, ugyanúgy fáj, mint annak, aki az idegeimen akar táncolni, a különbség annyi, hogy az illetőnek később is fog fájni, lehet, még jobban is. Mostanság rákaptam a bosszúra, és nagyon bejön.
- Kellemetlen a társaságod- nem kertelek, még a szám is elhúzom, ugyanakkor elkönyvelem, kevesebbet kéne lógnom Olivérrel, hisz ez az ő védjegye.
- És eszed sincs, ha lenne, már rég rájöttél volna, hogy ideje lenne elhúzni, és máskor nyélbe ütni azt, amire készülsz, mert nem kívánok magam mellé egy tanút se- vonom fel a szemöldököm, jelezve neki, tényleg tiplizhetne, amíg még ilyen tüneményesen kérem.
- És a másik... kialakítottál rólam egy képet... nem foglak lelki nyomorba dönteni azzal, hogy megmutatom az a kép, mennyire nem valós. Nem érsz te annyit, hogy strapálnom kelljen magam azért, hogy elnyerjem a szimpátiád- úgy tűnik ma őszinteségi rohamom van, és mellesleg, teljes mértékben hidegen hagy, mennyire bántóak a szavaim.
Az övét én nem veszem fel, annyiszor hallottam már, hogy simán elregélhetném helyette. Majd ha valami újjal is elő tud állni, esetleg meg is hallgatom, nem csak úgy teszek. Esetleg. ,
- A keresztapámnak bejött, gondoltam, megpróbálom én is- vonok vállat, és egy tüneményes mosolyt villantok rá. Most komolyan azt hiszi, ennyivel meg tud hatni? Fogalmam sincs, kikkel találkozott még Kowain kívül, de marha rossz úton halad, ha így akar hatni egy sárkányra.
- Á nem... az túl nagy fáradtság lenne...- sóhajtok fel, szépen lógva hagyva a mondat végét, mert nem akarom én megfosztani a meglepitől, amit olyan szépen kieszeltem így, útközben.
- Legyen igazad- ezt már csak magam elé motyogom, mert tudom, hogy szobatársamban és bennem van némi közös, épp ezért utálom a kelleténél is jobban, így nem csoda, hogy jól esik ilyet hallani, még ha Noel nem feltétlenül jó értelemben gondolta is a kimondott szavakat.
Amúgy se vagyok az az egyén, aki akar bárkire is hasonlítani, én én vagyok, és ez nekem tökéletesen megfelel.
- Hozzá ne nyúlj- mikor odapillantok, szaladok is, hogy arrébb lökjem Noelt, persze nem olyan erősen, épp csak annyira, hogy ne érjen a kis szoborhoz.
- Gondolom, te se szeretnéd, hogy öt perc múlva a fél tanári kar megjelenjen- adok valami magyarázat félét, mert úgy gondolom, ennyivel tartozom neki.
Aztán meglátva az egyik keresett lapot, felcsillan a szemem, és érte nyúlva, már vágom is zsebre.
- Én végeztem.... neked meg... sok szerencsét- mosolygok rá angyalian, és mielőtt még reagálhatna bármit is, előhalászom a pálcám.
- Petrificus Totalus- azért egy elsős átokkal csak nem gyűlik meg a bajom. Még meggyőződök arról, hogy Noel tényleg megmerevedett-e, aztán egy intés kíséretében hagyom el a tanárit, rábízva a srácot, az első belépő tanerőre, mert miért varrnék a nyakamba több kellemetlen melót a kelleténél?
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Déli szárny→Átrium