Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Makacs lány, ezt már sikerült megállapítania, azonban semmi esélye kijutni a gyengélkedő bűbájainak köszönhetően, amíg ő a távozását jóvá nem hagyja. Nem is aggódik mondjuk egyébként sem különösebben, hogy ne tudná itt marasztalni, legrosszabb esetben a saját épsége érdekében nyugtató bűbájt küld rá, ez viszont mégiscsak a z terv. Először is a józan érveket választja.
- Az is egy választási lehetőség. Mondtam, huszonnégy órás megfigyelés és a házvezetődnek írok, vagy mehetsz, ha a szüleid jönnek érted. Mivel a kartonod szerint Budanekeresden laksz, gondolom, ez nem vetekszik a lehetetlennel - válaszolja tolla hegyét ütemesen kocogtatva az asztal lapjához közben. Bejegyzi a kartonba a fontos információkat, miután közli a lánnyal, hogy pihennie kell, és ez nem kérés, ezt követően pedig felkel az asztaltól és közelebb megy. Nem próbálja különösebben arra bírni, hogy ne sírjon, ahogy azt sem kezdi ismételgetni, hogy nyugodjon meg, mert ez ilyen esetben mit sem használna egyébként sem. Egy pohárnyi nyugtató bájitalt nyújt inkább neki, leguggolva vele szemben.
- Semmi baj - válaszolja nyugodt hangon. Érti, hogy így jön ki a feszültség, a stressz és a sokk is bizonyára, hiszen mégiscsak letarolta egy átok. Alkarját a térdére támasztja lazán és várja, hadd mondja ki Inez, amit szeretne. Érti egyébként, hogy nagy rajta a nyomás, mint általában bárkin, aki komoly versenyekre jár. Végig is hallgatja magához képest egész türelmesen.
- Elárulok valamit. Ugyan nem párbajversenyekre jártam, de egy hajszál választott el a világbajnokságtól, amikor vissza kellett vonulnom. Nekem elhiheted, hogy ismerem ezt az érzést, de nem az a megoldás, hogy túlhajszolod magad. Szóval most legelőször is pihenned kell, majd utána megbeszélhetjük, pontosan mi is az edzésterved és hogyan lehet azt még tovább optimalizálni, rendben? - javasolja még mindig egészen türelmesen magyarázva. Figyeli, ahogy a lány a pohár tartalmát bizalmatlanul szagolgatja meg.
- Csak nyugtató. Nem altató, gyógyító becsületszavamra, és igen, megegyezhetünk a 24 órában itt. Azt nem ígérem, hogy nem kell utána is pihenned, ha tényleg agyrázkódásod van - válaszolja száját kissé elhúzva féloldalasan, ennél jobb ígéretet nem tud tenni. Felegyenesedik közben, majd ha a lány végre megissza a bájitalt, áttereli az ágyakhoz. - Szóval ahogy mondtam, ülve, és legalább óránként rád fogok nézni, hogy lássam, hogy vagy. Nagyon zúg a füled?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Kicsit meglepődött, hogy már így ismerik itt a rellonost, pedig nem volt értelme, hisz ő alig járt ide, hogy tudomása legyen a rendszeres látogatókról. Ügyefogyottan figyelte, mit ügyködik a gyógyítójuk, néha-néha aggodalmas pillantást eresztett meg a lány felé. Vannak itt bajok. Úgy látszik, nem csak az ő nyakába szakadt annyi szerencsétlenség.
 Hangosan kapott levegő után és húzta ki magát, amikor hozzá intéztek kérdést.
 - Nem, én nem... Megszédültem órán és Kakasi tanárnő felküldött ide. De már jobban vagyok, úgyhogy szerintem én vissza is megyek - hazudta csuklóból, miközben azt mérte fel, vajon hány milliszekundumba kerülne kisurrannia innen, ha esetleg nem hinnének neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ha látná a másik meglepetését, alighanem teljes pörgésszámon forgatná a szemét - micsoda luxus is, ha az ember csak akkor megy gyógyítóhoz, ha az éves takony leteríti vagy valamijét eltöri, mert lelökték a seprűről. Természetesen ez kizárólag lökdösés eredménye lehet, véletlenül sem figyelmetlenség vagy bénázás okozta esés...
Ehelyett csak hallgatja a kapkodó beszédet, befelé elvigyorodva - szinte érzi a pillanatot, amikor a Kakasi tanárnő szónál a gyógyító szemöldöke megrándul. Öreg hiba.
- Ülj le ide a székre és tűrd fel a talárod ujját!-*Utasítja a Levitást, az asztal sarkán keverő kötszer pedig hirtelen felemeli a fejét. Mármint, a kötszer legvége kígyószerűen kiegyenesedik, mintha beleszaglászna a levegőbe, finom imbolygással követve a fiú mozdulatait. Ha megpróbál menekülni, hirtelen fogja kibontani tekervényeit, hogy kinyúlva mellkasa köré fonódjon és visszaterelje a kért helyre.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Sokmindent megadott volna azért, hogy ne kelljen most itt lennie, hát tenni is készült gyorsan ennek érdekében, amikor erélyesen ráförmedtek. Nyakát húzta be a gyógyító hangjától, s a lába, amely már az ajtó irányába fordult, most megrándult. Egyszeriben azt érezte, hogy valami megragadja őt és lerántja az oldalánál lévő székre. Kelletlen sóhaj szakadt fel belőle, ahogy lepillantott a rátekeredő kötszerre, hitetlenkedő tekintetét aztán a plafonra emelte.
 - Jobban vagyok - ismételte fél oktávval magasabb hangon, és próbálta elodázni, hogy eleget tegyen a kérésnek. - Csak őt hoztam be ide - prezentálta kezével a rellonos alakját a közeli ágyon, majd homlokát ráncolva kérdőn nézett a gyógyítóra, vajon lát-e hasonlóságot a kettejük állapotának súlyosságában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Valóban? Akkor gondolom, semmi kifogásod egy rutin vizsgálat ellen,- A gyógyító összefonja karjait, hangja pedig imitálja ugyanazt a magasságot, ahova Zaláné korcsolyázott fel, evidensen nem dőlve be a magyarázatnak. A kötszer, mint aki jól végezte dolgát, letekeredik a fiúról, aztán enyhén megrázza magát, nagy műgonddal rendezgetve vissza testét a kényelmes, laza tekervényekbe.
- Ne takarózz velem,- hallatszik az ágy felől, ahol Kati épp leereszti néhány pillanatra a gézt, hogy beszélni tudjon. A színe még mindig aggasztó, de a vonásai már nem olyan feszültek.- Hagyd, hogy végezze a munkáját,- az utolsó másodpercben nyeli vissza, hogy ne picsogj má', talán mert a beszédtől múlófélben lévő émelygése visszatér - a friss levegőtől intenzívebbé válik a torkában érzett kellemetlen íz. Szóval hallgat és lassú lélegzetekkel adagolja a gyógyszert, ahogy tanították, minden belélegzett adagot lent tartva, mielőtt kifújna.
- Köszönöm,- biccent a gyógyító, Zalánt méregetve, várva, szeretne-e még egy kicsit izmozni a készenlétben álló szalaggal vagy standupolni, esetleg hozzáláthat-e az elkerülhetetlenhez.*  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Hőbörbő szájtátásig jutott el csak, pedig replikázni kívánt, amikor diáktársa beléfojtotta a szót. Lehet, hogy itt és most nem lenne olyan jó ötlet tovább ellenkezni, mert ha eljut Kakasi fülébe, nagyobb gondja is lesz egy rutinvizsgálatnál.
 Szemét forgatta, ahogy kelletlenül felrángatta a talárja ujját. Sértődött pillantást küldött a rellonos felé, miközben csakis magát hibáztathatta az egész miatt. Reménykedett abban, hogy nem fognak többet belelátni az állapotába, mint amilyen igazából. Sőt, örült volna, ha még annyit sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A gyógyító eridonosokon edzett türelmén nehéz kifogni egy kis potykaimperszonációval, különösebb reakció nélkül várja ki az együttműködést.
- Forgasd csak, hátha meglátod odabent a józanabbik eszed,-veregeti meg barátságosan Zalán vállát, amíg két roppant gyors mozdulattal rábűvöli a műszert, s lekönyökölteti az asztalra, a megfelelő magasságban. A mérő magától pumpál és sziszeg, halk pittyogásokkal jelezve a szívveréseket, s egy darabig csak ez a kettő hallatszik. A gyógyító figyeli a számokat, lefirkantva egy darab papírra.
- A nevedet, kérlek. Azt mondtad, szédülés? Fejfájás, orrvérzés vagy fülzúgás nem volt mostanában? Mennyit ittál ma?-*kérdezi aztán, miközben lecsatolja a karszalagot, s ha Zalánnak van már kartotékja, előkeresi; ha nincs, nyit egyet neki. Kati kíváncsian felemeli a fejét, ami lassan kezd ismét ember-forma lenni, s valamennyire kinyílnak barna őzikeszemei, hunyorogva nézi a kissé még homályos képet maga előtt.
- Maradj még ülve, jó? Szedsz bármilyen gyógyszert, bájitalt mostanság?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Állkapcsa feszült meg, szívverését pedig már a fülében is érezte, amikor ráaggatták azt a fura eszközt. Pánik közeli állapotban volt, de a büszkesége még erősebb volt annál, minthogy elkeseredett kísérletet tegyen ismét a szabadulásra.
 - Zalán - vágta rá gyorsan abban a reményben, hogy a válasza előrelendíti a vizsgálaton, egészen a "szabadon távozhat" mondatig. - Hollósi - tette hozzá kapkodva. Volt itt már róla vezetve valami, amikor nátha döntötte ágynak, de semmi több. Fejét rázta minden felsorolt tünetnél.
 - Egyik sem volt. Elsőben nőttem hirtelen, csak akkor vérzett az orrom. - Nem is keveset, de ezt már kihagyta. - Fogalmam sincs, mennyit ittam. De lehet, hogy ez volt a gond, jó hogy említi. Amit simán tudok a körletemben is orvosolni...
 Az utolsó kérdés hallatán megfordult vele a világ. Nem akart senki másnak beszélni róla, erről nem. Érzékei eltompultak kissé, ahogy a rellonos lánnyal akadt össze a tekintete.
 - Nem. Semmit. - motyogta alig hallgatóan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Pont az egyik óra vége felle járunk. Azt hiszem svk, de nem vagyok benne biztos, mert a gondolataimba mélyedek. Jacobon gondolkodom. Küldtem neki levelet, de nem válaszolt lehet neki nem tetszem? Van barátnője? Vajon mit gondol rólam? - ezeken a kérdéseken morfondirozom. Szomorúan tekintek a füzetembe amibe semmi sincsen írva csak irka firkák. És aligha figyeltem az órán. Már vége is lett. Vissza térek a gondolataimból a terembe és látom, hogy melletem egy lány ül. Előre pillantok a táblára és felálok. Egy idelyig gondolkodom, hogy zavarjam-e a lányt, mert jó lenne elkérni az órai anyagot, mert hát valjuk be, hogy nincs meg. Kicsit még gondolkodom végül le szolitom.
- Szia, bocsi hogy zavarlak, de elkérhetném az órai anyagot. Nem figyeltem és nem tudtam le írni semmit. - ovastósan kövezelitek a lány fellé. Remélem nem lesz mérges azért, hogy zavartam. Biztos lenne jobb dolga mindt nekem oda adni az anyagot, de se baj. Majd ki derül, hogy reagál. Várok egy idejig és felálok az asztaltól és össze pakolom a holmiaimat addig amíg várok a lány válaszára. Mikor készen vagyok kicsit jobban megnézzem a lány és látom a jelvényén, hogy levitás. Na hát pont jót fogtam ki biztos örömel fog segíteni hiszen a levita a láng elme jelképe. Kicsit merengek és végül rá nézek a lányra aki talán el akarja pakolni a cuccait csak nagyon lassan. Rá nézek a képzelet belli órámra és dobolni kezdek a lábamal. Végül ha benne van song elindulunk és társalgoba ahol elkezdhetünk beszélgetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Sötét varázslatok kivédése. A levitás szemében, ez a tárgy elengedgetetlen a jövőjére tekintve. Ha igazán jó aurorrá szeretne válni, értenie kell mindenhez, amelyet a hivatás megkövetel. Szerencsére, Ármin nagyon jól szokta leadni az anyagot. Tiszta, érthető és kicsit sem száraz, mint amilyennek hitte elsőre.
Az órán Nonó mellé ült le, mellette volt hely , de nem bánta. Úgysem beszélt még az eridonossal, biztos nagyon kedves lehet ő is, ahogy tapasztalta a diákok többségével. Az óra után, még a könyvében utoljára átolvasta a főbenjáró átkok jellemzőit, amikor padtársa odaszólt neki. Jiyun összerezzent, hiába volt Nonó figyelmes. Nem számított rá, hisz ahogy fél szemmel néha Nonóra sandított, az teljesen máshol járt fejben. Bólintott hát egyet, óvatosan letette a könyvet, miután egy szamárfület hajtott a sokadik oldal jobb felső sarkára, hogy jássa, hol tartott. Szorongás kapta el, amikor az eridonos türelmetlenül bőrórajára nézett és siettetve dobolt lábával. Tudta Jiyun, hogy lassú volt és túlságosan az anyagba süllyedt ezért igyekezett, ahogy csak tudott. A pergament végül átcsúsztatta az asztalon, melynek terjedelme meghaladta a másfél oldalnyi jegyzetet is.
- Tessék - szólt oda lesütött szemekkel. Zavarban volt és kellemetlenül érezte magát, amiért megváratta a másikat. Gyorsan összepakolt ő is, nem akarta utolsókent elhagyni a termet, ezért csipkednie kellett magát. Nonó mellett haladt a folyosón csendesen a padlót nézve, míg átértek a társalgóba, ahol feltehetőleg lemásolja az eridonos Jiyun írasat.
- El voltál va... varázsolva nagyon SVK órán. Minden... minden oké? - tette fel bátortalanul kérdését. Nem szerette, ha szomorú körülötte valaki, de tolakodó sem szeretett volna lenni. Úgy gondolta, ha tud legalább annyival segíteni, hogy meghallgatja a másikat, már boldogabban fekszik le este aludni. Ez persze attól is függött, meg akarják-e osztani vele bajukat az emberek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Össze pakoltunk és songal át baktattunk a társalgoba. Amikor oda értünk. A cuccaimal együtt le dobtam magamat. Probáltam kicsit vidámabbnak mutattni magamat a levitás ellőt, de nem anyira sikerült. Csak  a szerelmi bajomra és a VAVra tudtam éppenségel gondolni. - vettem egy nagy levegőt és kifujtam.
A tankönyveimre néztem és üres agyal néztem a rakás füzetre.
- Hát… - probálok belle kezdeni, de nem anyira sikerül.
- Érezted már úgy magad, hogy valaki fontos neked, de elérhetettlen? - teszek fel egy ártattlan kérdést – vagy úgy, hogy az illető máshogyan tekint rád mindt te rá? - tanácstalanul érzem magamat. - vellem most ez van. Tudod… - nem merem kimondani. Mi van ha valaki meg hallja? Inkább közelebb hajolok hozzá – Tetszik egy srác. A suliba jár és navines. - Fu, hát nagy nehezen kimondtam. Probálom egyelőre csak körül írni, mert ha elmondom rögtön lehet elmondja valakinek
remélem nem fogja, mert ha kiderül az nagyon égő és cikki lenne. - Nem tudom mit tehetnék, mert fojton rajta agyalok és nem tudok velle anyira beszélni. Ha a közelében vagyok nagyon furcsa érzés fog el. Nem olyan mindt egy barátnál. - kezdek megnyilni a lánynak, de még ovatosan. Az egyik könyvemet kinyitom, hogy ha nagyon meglepödne akkor ne kelljen rá néznem leolvadt és szégyelős fejjel. Nem akarom, hogy lássa, hogy nagyon szégyenlem. Szerencsére magamal szemben már nem kell titkolnom
- Csak az a baj, hogy el kell felejtenem, mert biztos, hogy nem tudok velle beszélni és össze jönni se. Azért, mert két ével allatam jár és idén én elfogok menni. Persze akkor ha át megyek, de az mellékes. Szóval nincs esélyem nála és nem is anyira tudok velle találkozni. Soha nem vagyunk egy órán vagy egy időben egy helyen. - szomorú boci fejel tekintek rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A társalgóban visszafogott mozdulatokkal tette le holmiját és telepedett Nonó mellé. Látta a lány arcára kiült erőltetett mosolyt, érzékelte is annak hamisságát, ám nem szólt. Hagyta, had beszéljen.
- Folyamatosan ilyen érzéseim vannak - válaszolta csendesen szemeit lesütve. Jiyun sem tudta hová tenni a Daeyounggal kapcsolatos érzéseit. Nem tudta, hogy ezek a vonzódás jelei vagy csak egy erős tartozni akarási vágy… lehetett tulajdonképpen bármi is. Felgyűrődött szoknyáját gondosan igazgatva hallgatta Nonót, aki ködösen fogalmazott a fiút illetően. Alsóbb éves és navinés. Elég sok ilyen fiú járt az iskolába, nem tudta kiről lehetett szó, sokan beleestek ebbe a halmazba.
- Próbáltál már neki bagolypostán üzenni? Hátha ő is csak félénk veled kapcsolatban - találgatott vakon. Szerelemmel is javarészt az általa bújt regényekben találkozott. Ó, de azok olyan őserővel rendelkezően vibrálóak, a lány lábai is beleremegtek a sorok olvasása alatt.
- Lemondani? Egyetemre mész? Nem maradsz akkor mestertanonci képzésen? De a távolság legyőzhető, ha két lélek kapcsolódni akar - próbált ügyetlenül érvelni, hisz minden tudását a korábban emlegetett könyvekből szerezte. Vajon milyen érzés lehet a szerelem? Azt mondják, olyankor az ember pillangókat érez a gyomrában és állandóan mosolyog, ha csak szíve választottjára gondol.
- Szerintem próbálj vele beszélni. Így belebetegszel. Esetleg várd meg az órák után és mondd el, mit érzel iránta. Ezt, amit nekem is elmondtál. Tudom, hogy nehéz, de csak így kaphatsz választ a kérdéseidre - aggódó tekintettel méregette Nonó vonásait, kezét pedig támogatóan annak vállára tette. Elszomorította, hogy így látta évfolyamtársát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kicsit nehezen és félénken beszéltem az érzéseimről. De reményiem szerint kicsit meg tudok nyilni a lánynak.
Ha nem az sem baj. Hagynom kell magamnak időt adni. A naplómnak elszoktam mondani mi van bennem, de hát nem tudom.
A lány ötleteire félszegen mosolygok és probálom magamat azzal vidítani, hogy azért nincs minden veszve.
- Hát, sajnálom. - probálom kicsit mind a kettőnket felvidítani.
Elgondolkodom és mindtha adtol tartanék, hogy be fog lépni jacob hátra pillantok az ajtóhoz.
- Nem hiszem, mert mi ugye úgy találkoztunk, hogy amikor én negyedikes és ő volt aszem másodikos, de  már nem tudom. És együtt jelenkeztünk önkénteskedésre, kertészkedni. És amikor beszélgetünk akkor valahogy nem úgy viszonyultam hozzá mindt az egyik barátomhoz. Valami többet éreztem iránta. Nem tudom. - mesélem neki a történett és közben újra át élem a pillanatott.
- Ez ki mutattam fellé, de valahogy elhuzodot vagy nem is tudom. Lehet nem jó ötlet. - szomorkodom
- De megprobálom. - kacsintok. - Neked mik a terveid a jövőre nézve? - hozom fel hamár a tovább tanulásról vagy szó
- Én még fogalmam sincsen. - mondom még mindig szomorkodva. Kezdek egyre jobban lelombozodni.
Felállok és körbe megyek kétszer a kanapék környékén. És úgy teszek mindtha keresnél valamit. Peddig csak gondolkodom
És probálom lenyugtattni magamat. Ezt mantrázom: „nem huzod fel magadat nem kell aggodni. Jacob nincs itt.”
Amikor az utolsó kört is megtettem és kicsit nyugotabb vagyok az ajtó felle tekintek és reménykedem, hogy jacob tényleg nincs itt. Mert akkor tényleg nagyon hülyét csinálnék magamból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A gyenge pókerarc egy lassú pislogást vált ki belőle, némán nyammog egyet. Már épp kérdezne, amikor a fiú tekintetét követve megkeményednek a vonásai, egy grimasszal szúrós pillantást vet a hallgatózó felé.
- Te ottan ne hegyezd a füled!-* hessegető pálcamozdulattal Kati orrára húzza a paraván függönyét, ami elzárja a hangokat az ágyak között. -Egy pillanatra se feledkezhet meg az ember,- mormogja halkan maga elé, - aztán rögtön kanyarfüle nő!
A kartotékba feljegyzi a mai látogatás eddigi adatait, számokkal és rövidítésekkel tűzdelt kurta mondatokban.
- Figyelj, Zalán, nem azért kérdezgetlek, mert bármivel gyanúsítalak. Nagyon magas lett a vérnyomásmérés és a pulzus, nem mindegy, hogy mitől és miként orvosolható. A válaszaid segítenek leszűkíteni,-* a magyarázat kissé fáradt tónusú - kétség kívül nem először kell ezeket a köröket lefutnia - ám barátságos.
- Úgy. Mielőtt hozok egy teát vagy főzetet... Mikor nem szedtél utoljára? Ebben a semmiben van esetleg ginkgo, cseregalagonya vagy johimbe?-

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Csak akkor szakadt el tekintete a lányétól, amikor a paraván az arcába tolódott. Meglepetten hőkölt hátra - már amennyire még tudott - a székben, égkék írisze apróvá préselte pupilláját, ahogy újból felnézett a nőre. Mint a sarokba kerített unikornis, úgy érezte magát.
 - Nem elég magyarázat, hogy úgy méreget engem, hogy mindjárt sokkot kapok tőle...? - tört elő a vérbeli szfinx. Mert visszamagyarázni mindig megéri... - Ha elengedne, higgye el, azonnal jobban leszek - halkult el, mintha a bizalmaskodás javítana bármit is a helyzetén. Reflexből a paravánt vizslatta szeme sarkából, mintha megerősítést remélne a fal túloldaláról, de ennek reménytelenségére eszmélve csak rosszabb lett, ahogy a másik irányba sandított. Inezt vette észre a terem végében, ahogy egy másik gyógyító magasodik fölé. Ajkait harapta be, olyan kelletlenül préselte ki a választ.
 - Tegnap este. És nem, nincs benne semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- A szédülést szerinted mi okozta? Kakasi vakító szépsége?-*A gyógyító szemöldökei magasabbra kúsznak, amint újabb értékes időmorzsákat kell azzal töltenie, hogy Zalán vergődését nézi. Egy narglihajszálon múlik, hogy nem szólítja a fiút dr. Hollósinak, felidézve fiatalkori énjének hasonlóan elviselhetetlen szájalását.
- Kapsz egy teát, amit apránként megiszol. Várunk tizenöt-húsz percet, amíg megpróbálsz megnyugodni. Utána lemérem a vérnyomásod és ha helyreállt, elengedlek.-A vitatkozást ezzel be is fejezte, pár mozdulattal befejezi a szükséges előkészületeket, hogy aztán elmenjen lefőzni az italt. Visszatértekor Zalán kezébe adja a a bögrét, majd elhúzza a függönyt a lány elől, mielőtt távozna. Kati kíváncsian néz körbe, felmérve, miről maradhatott le. Megvárja, amíg a gyógyító hallótávon túl jár.
- Jó úton jársz, hogy megmérgeztesd magad,-* jegyzi meg, fokokkal jobban festve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Szava akadt el, most már végképp. Ezzel az opcióval kénytelen volt kiegyezni, még mindig jobb, mintha benntartanák éjszakára. Csendben fogadta el a kezébe nyomott bögrét, de a tartásán látszott, hogy a mérete ellenére próbálta összehúzni kicsit magát. Akkor találta meg a lány beszólása őt. Sértődötten kapta balra az elborult, sötétkék viharfelhőket, hogy villámokat szórjon tekintetével.
 - Kösz, de jótanácsoknak álcázott fenyegetésekből azt hiszem ma már eleget kaptam. - Kissé megijedt a saját hangjától, szokatlan volt tőle ez az ingerültség. Talán a helyzet adta, vagy a szédülés, amit minden erejével próbált kordában tartani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Hümmögve hallgatta Nonó és a titokzatos fiú történetét a kezdetektől. Aranyosnak találta és annyira spontánnak, amilyennek leírták a könyvek is a szerelmet. Hirtelen jött, amikor az ember picit sem számított rá. Olyan romantikus, az ilyeneket hallani, azonban ez be nem teljesült a lány elmondásai szerint. Elhúzta ajkait, ahogy tudatosult benne, Nonó már megpróbálta feltárni a srác előtti érzéseit, viszont az nem épp úgy reagált, ahogy azt Jiyun gondolta.
- Elhúzódott? Valóban? - kérdezte meghökkenve míg fejét csóválta.
- Mi van, ha ez csak egyoldalú a részedről és ő nem úgy tekint rád, mint… te rá? Sajnos benne van a pakliban, hogy tényleg nem tetszel neki csak nem meri megmondani - sütötte le szemeit, pedig meg volt győződve arról, csak egy kis löket kellene nekik. De nem.
- Próbáld meg, aztán, ha nem... Szerintem engedd el - felelte bölcsen - Tölts időt a barátaiddal, keress valaki mást, aki tudja viszonozni az érzelmeid vagy bármi, hidd el, jobb lesz - mosolygott az eridonosra félénket. Ettől okosabbat nem tudott volna mondani.
- Nekem? - kérdezett vissza, majd elgondolkodott jövőjét illetően - Szeretnék aurorrá válni, így maradni tervezek mestertanonci képzésen -amennyiben sikerül a VAV-, aztán pedig tovább, a Sárkányölő Aurorképzőbe szeretnék menni - fogalmazta meg határozott elképzeléseit terveivel kapcsolatban. Majd Merlin tudja, mi lesz még vele. Nem merte egyelőre Daeyoungot beleszőni, félt, a fiú hazamegy amerikába és soha többé nem láthatja.
Nonó furcsa felpattanása összerezzentette, megijedt, nem számított a hirtelen mozdulatokra. Követve annak tekintetét, Jiyun is az ajtó felé sandított kérdőn, de csak néhány diák sételt be vagy ki rajta. Szemöldökét felvonva nézett vissza Nonóra.
- Vársz valakit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Félve bolintok, de még nem szólalok meg, mert egy kicsit le vagyok fagyva. Legalábbis így tünhet, de csak a gondolataiban veszekszem. Mert a gondolataim két írányba szakadnak és veszekednek, hogy elmondjam-e vagyis mind kettő probál meggyőzni az ellenkezöről. Az egyik azt mondja: „igen, mond el nem lehet bellőle semmi baj. Mert ha soha nem mondod el jacobnak mindig azon fogsz gondolkodni, hogy mi lett volna ha… Maximum nem lesz a válasz. Majd lesz másik.” – viszont a másik peddig azt modja „nem, ne mond el. Ha elmondod és nem lesz a válasz csak rosszabb lesz inkább hagyd az egészet.” - így cikáznak a gondolataim és mind két fél probál meggyőzni. Végül kezdek felrobbani.
- ELÉG! - kiáltok egy nagyot. Aztán jövők rá, hogy ezt most hangosan is kimondtam. Baszus
– Sajnálom, csak a fejemben teljesen össze kavarodtak a gondolatok és hangosan álitottam le. - kérek bocsánatott. Kicsit megnyugszik a testi és lelki érzelmeim egy kis időre. - Igen, tudom. Majd túl esek rajta. - válaszolok röviden
– Igen, elhuzodot. Mondtam neki, hogy találkozhatnánk majd másskor is. És én csak jó szándékból közelitettem hozá, de azt mondta nem. Aztán rájöttem, hogy ezzel el is indulhatott volna valami. Szóval kb randira hívtam a saját akaratom ellenére aszem - elmosolyodom – na ja és azt mondta majd máskor. Kicsit szomorú voltam, de nem baj, majd máskor össze jön. Igen, ez egy jó ötlet csak nem annyira ér rá. Mert küldtem neki egy üzenetet, de azt mondta dolga van. - ez az én szerencsém az első fiú aki úgy jobban tetszik és ő se szeret.
- Ez jó terv. Na én nem tudom. Pedig itt a nyakunkon az év vége szóval tenem kéne valamit - Bár előtte át kéne menni. Teljesen megértem, hogy furcsája, hogy ilyen hirtelen felugortam, de tényleg azt hittem, hogy ő jön.
- Ja, nem csak azt hittem… Á, az nem lehet. Mindegy semmi. - nem szeretném elmondani, hogy azt hittem, hogy Ő az. De azért megijedtem és kicsit kihagyott a szívem vagyis… Inkább csak úgy éreztem mintha közel lenne. Nem tudom miért. Furcsa ilyen még nem volt.
- Mindegy csak azt hittem, hogy Jacob az. - Bár az furcsa lenne ha ő itt lenne. Bár miért is lenne furcsa? Hiszen a társalgóba bárki jöhet. Végül csak figyelem a lányt, mert a végén még hülyeséget teszek vagy mondok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Hangosan felnevetek a történetre, ezzel tudatom vele, hogy tetszik az ötlet, és a megvalósítás is. Ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok legalább egy kicsit extrovertáltabb, hátha akkor több haverom lenne, és meghívnának ilyen „bulikba”. Soha nem voltam az a nagyon szociális személyiség, jobban élvezem a nyugalmat, de természetesen benne vagyok az ökörségekben is.
Nem szokott szófosásom lenni, mégsem szeretném ezt a pár óra járőrözést kínos csendben eltölteni. Nem vagyunk totálisan idegenek a másik számára, szóval bármilyen hétköznapi témát felhozhatunk. Miután eldöntjük, merre induljunk, ami nem nehéz, hiszen itt mindent be kell járni, elkezdem a társalgást, egy egyszerű kérdéssel. Mindenki szeret beszélni a napjairól, illetve magáról, ez nem nagyzolás. Aztán megemlíti az egyik kedvenc témámat: az utazást, és külföldöt.
- Oh, hogyhogy? Dolgozni mész, vagy egyszerűen csak megnézni az országot? – még több érdeklődés vehető ki a hangomból, viszont nem szeretnék tolakodó lenni. Ha valamit nem osztana meg velem, az is teljesen rendben van. Második mondatára csak bólintok, hiszen nem ismerem az adott illetőt, így nem tudok sokat hozzáfűzni.
- Teljesen átlagosan telnek a napjaim, jelenleg csak itt tenglődök Magyarországon, illetve a környéken – pontosan ezért szeretem az utazás témát. Jó hallani más emberek beszámolóit, aztán az alapján kiválasztani a következő úti célomat.  Sok helyre így jutottam el itt Európában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Nyaljá' tarlászt!-Csattan fel fojtott hangon, mert ezen a ponton maradék türelme is elpárolog a vádaskodás hallatán, de kiabálni több okból sem jó ötlet. Az ujjai elfehérednek a szorongatott géz körül. Ezzel a bunkóval szöget lehetne verni a falba, ha lenne legalább némi gerince. Ehhez képest még a gyógyítóra fúj, amiért nem volt hajlandó szó nélkül hagyni, hogy kárt tegyen magában.
- SENKI se fenyegetett, a saját hülyeségeden kívül! A bájitalok nemhogy egymással, de vitaminokkal is interakcióba léphetnek! Lehet, hogy te vagy az egyetlen Levitás, akinél az agykárosodás nem kockázat,- horkant méretéhez képest végtelenül irritáltan,- de attól még a nyakad kitörheted vagy hazavághatod az egészséged maradékát.-*Utólag valószínűleg szégyellni fogja ezt a kirohanást. Most azonban fájdalma és frusztrációja minden cseppjét rázúdítja arra, aki ürügyet adott neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Sértődöttség sütött tekintetéről, amit pillanatokon belül elnyomott valami körülírhatatlan kifejezés. Vonásainak élessége elködösült, a bögre pedig alig észrevehetően remegni kezdett a kezében.
 Ahogy ezeket a képeket leírta a lány neki, a világ mégjobban forogni kezdett körülötte. Csak ne most, könyörgött magában.
 Hallotta a szél süvítését, amitől feszülten markolt szabad kezével a széke karfájába. Pupillája kitágult, pillantása fókuszt vesztett és minden erejével azon volt, hogy visszatartsa a feltörni készülő látomást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A látása még nem az igazi, némi fáziskéssel regisztrálja a különös, erőlködő tartást, szétcsúszott arckifejezést. Azt szinte azonnal érzi, hogy baj van és enyhe pánik legyinti meg - ennyire beteg lenne a srác? Vagy ő csinált valami vadmágiát?
- Zalán!-*a hangja fele ijedtség, fele felszólítás. Merlin szakállára, ez most itt tényleg valami sztrókot vagy rohamot kap? Hirtelen - túl hirtelen - pattan fel, meg is roggyanva a mozdulatban, de odasiet a másikhoz. Nem tudja, mihez kapjon, csak kiveszi a megbillenő bögrét a forró itallal a fiú kezéből, ijedten szólongatva közben. Megérinti a másik homlokát, ledermedve, amint Zalán kitágult szemét látja. Egészen hátborzongató.
- Zalán! Hallasz? Jól vagy? Légyszi nenene,- az utolsó két szó egészen vékony és rémült, amint hideg kezét tördeli. Nem ért a pulzushoz meg az ilyenekhez, de még nem jutott odáig, hogy a gyógyítóért kiabáljon.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Érezte a sebességtől fagyos levegőt, arcán az esőt, ujjai izzadtak a bőrkesztyű alatt és rándultak meg, valahányszor korrigálta az irányt a seprűvel. Persze ezek a mozdulatok önkéntelenek voltak, a kép még nem tárult a szeme elé, de már homály fátyla borult a gyengélkedő látképére. Annyiszor sikerült már elkerülnie ezt a helyzetet, ennek nem most szabadna megtörténnie.
 A hűvös ujjakat nem érzékelte a homlokán, de valami hang tolakodott a tudatába. Furcsa, hogy nem zendült egy szólamban a menetszéllel. Szeme rebbent a jelenségtől, levegő után kapott, mert még az akaratát próbálta arra az elmosódott foltra fókuszálni, ami a valósághoz kötötte. Mert egyszerűen muszáj volt.
 A seprű reccsenését hallotta, melyet az a mantra szakított félbe, amivel magát is mindig igyekezett lecsillapítani... rendszerint sikertelenül.
 Zsongott a feje a torz, összemosódó zajoktól és azzal egyidőben, hogy a súlytalanság érzete fogta el a testét a kezdődő zuhanástól, kiélesedett maga körül a világ. Hangosan lélegzett fel, egyenesen egy barna tekintettel nézett farkasszemet. Megrémült a másik váratlan közelségétől, így nyomban hátát vetette a szék támlájának. Mellkasa olyan ütemben emelkedett és süllyedt, akárcsak egy riadt madárnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Könnyű léptekkel sétál Dae mellett, beszélgetésük töri meg a folyosóra beállt takarodó utáni csendet miután őszintén válaszol a srác kérdésére. Kezeit a hoodie zsebébe csúsztatva mosolyodik el.
- Is - apró bólintással válaszol először szűkszavúan. A MUSZ és a FINA általában Thaiföldre szervezi az edzőtábort, de idén valamiért nem jött össze, szóval Melbournebe küldik a válogatottat. Ami Kendének dupla öröm, mert Ausztrália nála mindig is hatalmas dolog volt. - A versenyszezon előtt évente van egy pár hetes felkészítő táborunk, amiatt jött össze. Az ország is érdekel, szerintem baromi szuper hely lehet, és őszintén, szörföznék egy jót - reményteljes nevetés mellet túr a hajába. Magához képest egész visszafogott választ adott ahelyett, hogy belekezdjen az ömlegésbe, amit a hírek után kiadott magából Kittinek. Viszont előbb meg kell felelnie a gyógyítónál minden teszten és Zámborival is dumálnia kell az eleméről, mielőtt újra nekifekszik egy idénynek. De itt most Ausztráliáról van szó… ha kihagyná, legalább olyan pocsék lenne, mint amikor a szülei miatt lemaradt a FINA-ról és kiesett az olimpiai rostából.
Apró, alig látható mosolyra görbül ajka széle, örülve a másiknak az átlagos napjai miatt. Széles válla felett néz Dae-re.
- Hányan kérdezték meg eddig, hogy mit szólsz az országhoz? - somolyog jókedvűen, mert választól függően vagy felteszi vagy elengedi a kérdést. Ismét maga elé fordulva papucsol tovább, az egyik kanyar után a félhomályban szúr ki egy árnyékot mozdulni. Ellaposodott tekintettel fogadja el, hogy meg kell erőltesse magát.
- Te is láttad? - biccent arra fejével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A görcsös erő, amivel a másik összeszorítja, talán harapja is az ajkait, szinte biztosan valami rossz jele. Fájdalom? Roham? Valami trauma? Hogy kell ilyenkor reagálni? A szíve a torkában dobog és az sem segít, amikor Zalán végre legalább levegő után kap. Egyik végletből a másikba, mozdulatlanságból zihálás és hirtelen hátradőlés.
- Nyuuuginyuginyugi,- hadarja, maga elé kapva kezeit, a világ legkevesbé megnyugtató hangján. Őrizzük a pánikot.*- A gyenguszon vagy. Asszem, rohamod volt.-*Továbbra is hadar, kezeivel nyomatékot adva a szavaknak, mint valami rossz kígyóbűvölő. A tekintete cikázik, mint aki nem tudja, a gyógyítót hívja előbb vagy Zalánról ne vegye le a tekintetét.
- Baszki, sajnálom!-*bukik ki aztán belőle.- Mi...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Pillantása váltakozott az előtte legyezett apró kezek közt, mielőtt a rellonos arcáról olvasná le önnönmaga rémült ábrázatát. Hát ez cseppet sem segített az idegeinek, ráadásképp úgy csengett a füle, mintha még szánt szándékkal nem akarta volna visszafogadni a valóság zajait.
 Ajka nyílt el, mintha szándékában állt volna megszólalni, de csupán így jutott könnyebben levegőhöz. Szeme rebbent a lány mögé, félve kutatott a gyógyító után. Ami azt illeti, pont nem őt kereste, mindinkább a hűlt helyét abban reménykedve, hogy az előző mutatványa elkerülte a figyelmét.
 Nem emlékezett a becsapódásra. Vagyis, hogy most bekövetkezett volna. Nem értette, mi történt.
 Tagadni akarta, hogy mindez tényleg megtörtént volna, de legfeljebb saját magát lenne képes hitegetni, azt is inkább kevesebb sikerrel. Nem érezte most a szilánkosra tört csontokat, de valami észrevehetőnek történnie kellett, ha így az arcába mászott az, aki az előbb még szitokszókkal illette.
 Fejét rázta halványan, mert az utolsó mondatot már képes volt felfogni. Nem akart több szót pazarolni erre, nem kellett szabadkoznia a lánynak. Cserébe hadd ne kelljen Zalánnak magyarázkodnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A srác kissé dezorientáltnak tűnik - jó, ezen abszolút nem segít, ahogy ő viselkedik - de amint eszméletéhez tér, egyáltalán nem lát rajta megkönnyebbülést. Még mindig fájna? Meg se szólal, csak tátog, mint a potyka, aztán... ó, hát keresi a gyógyítót. Akkor viszonylag éber már, amit alátámaszt, hogy nem akar neki felelni.
- Igazad van, ehhez kell a gyógyító. Mindjárt idehívom,-* amikor végre vesz egy mély lélegzetet, akkor érzi meg, mennyire visszatartotta eddig. Kiegyenesedik, idegesen megrázva a kezeit, mintha ezzel lerázhatná magáról az előbbi pillanatok ijedtségét. Aztán megfordul, hogy megkeresse a szakit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Szeme elkerekedett és olyan gyorsan kapott a lány keze után, hogy még magát is megijesztette vele kicsit. Amint ezt felfogta, azonnal enyhített a görcsös szorításon, csupán annyira fogta, hogy visszatartsa.
 Némán formálta a szavakat, mert még mindig alig találta meg a hangját, bár a vége felé legalább már valami suttogásféle volt tette érhető.
 - Ne hozd ide. Kérlek.
 A kék írisz megremegett, akárcsak az ujjai. Értékelte, hogy a másik már abbahagyta az ő ócsárolását, de segítő szándék ide vagy oda, nem engedhette meg, hogy így lássa őt orvos. És felfogván, hogy itt az agresszióval semmire sem megy, rekedtes hangon folytatta.
 - Mindjárt oké leszek, csak... Ülj vissza, könyörgöm. Visszajön nemsokára. - amit bár nem szeretett volna, de hatásosabb érvelésnek gondolta. Addig sürgősen ki kell találnia, hogyan szedje össze magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ijedten nyikkan, reflexből megkísérelve kirántani a csuklóját a szorításból. Másodszori nekifutásra sikerül, bár becsületére legy3n mondva, nem kezd el hátrálni.
- Nem! Egek, tényleg meg akarod várni, hogy komoly bajod essék? Valami gáz van veled, vágom, de azt hittem...- elcsuklik a hangja, ahogy egyik kezével a csuklóját szorongatja. Azt hittem, itt fogsz meghalni a szemem láttára, mondaná, ha nem lenne hirtelen gombóc a torkában. A rémület csak most kezd lecsengeni, meg kell dörzsölnie a szemét, mielőtt kicsordulna az azt elfutó könny. Sűrűn pislog, újabb levegőt véve.
- El kell mondanod valakinek, mi történik. Olyannak, aki tud segíteni vagy készenlétben lenni. Ha nem akarsz te lenni az oka, miért látja valaki a tesztrálokat életevégéig.