Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Elviselhetetlen a hőség, ilyenkor képtelenség megmaradni egy helyben.
Pedig alapvetően nem vagyok az a fajta, aki nem képes egy egész napot ellustálkodni, akár az ágyamban fekve néhány könyv társaságában, esetleg zenét hallgatva, sőt, legrosszabb esetben gondolataim magányában. Szívesen mennék ki mondjuk a tó partjára napozni egy kicsit, de van egy olyan érzésem, hogy semmit sem könnyítene azon a tényen, hogy még bent, az alagsori klubhelyiségben is meg lehet pusztulni, a napon minden bizonnyal csak rosszabb a helyzet. Ráadásul a bőröm sem az a barnulós típus, legfeljebb leégnék, ez pedig végképp nem célom, tehát ez a kósza ötlet is hamar értelmét veszíti. Nem marad más, mint a négy fal közötti unatkozás, amivel csak egyetlen problémám van jelen pillanatban. Nincs túl sok hangulatom a többi diákhoz, akivel együtt kell laknom, és nem úgy fest, mintha ők olyannyira távozásra adnák a fejüket.
Ez kizárólag annyit jelent, hogy én fogok lelépni minél előbb. Össze is szedem magam, és gyorsan végigfuttatom a fejemben, hogy milyen választási lehetőségeim vannak, ha egy kicsit nyugis és annál inkább hűvös helyet szeretnék, természetesen egyből a könyvtár jut eszembe. Nem mondanám, hogy akkora könyvmoly vagyok, tanulni meg egy kicsit sem szeretek, csak ami érdekel, de akkor már kössük egybe a kellemest a hasznossal. Házidolgozatot kell írnom valami hülye növényről, és bár szeretek efféle témákról olvasni – mugliknál biológia – de a növények a legkevésbé sem érdekelnek, hiába van mindenféle különleges bennük. Mármint, értem én, hogy tök izgalmas, ha valami zöld trutyit köpköd magából védekezési mechanizmus gyanánt, csak ne kelljen a közelében lennem, és elismerem, hogy fantasztikus. Vagy nem, de ez egyéni probléma, a dolgozatot ettől függetlenül sajnos meg kell írnom, tehát felkapok egy kisebb táskát is, amibe pennát, pergament és tintát pakolok, aztán magam mögött hagyom a szobát, vele együtt a sok, jelen pillanatban a legkevésbé sem kellemes szobatársam. Lassú, ráérős léptekkel vonszolom magam végig a folyosókon a Nyugati szárnyig, hogy aztán belépjek a mindig – néha túlságosan is – csendes könyvekkel teli terembe lépjek.
Felsóhajtok, és elindulok a polcok között, összeszedve pár könyvet, ami megfelel a dolgozat témájának, ráadásul órán fel is írtam néhány címet, amit a tanár kifejezetten tanácsolt. A tökéletes munkához idő kell, bizony, de ezt senki ne várja el tőlem egy olyan témában, ami egy kicsit sem mozgatja meg a fantáziámat, gyorsan összedobok valamit. Bár ráérek, és az időjárást tekintve jobban járok, hogyha a lehető legtöbb időt pazarlom el erre a dolgozatra, csupán annyi a bökkenő, hogy az egyik könyv, amire szükségem lenne, nincs a helyén. Mindegy, majd később utánajárok. Csak egy lány ül a kiszemelt asztalnál, amire lepakolom a cuccaimat, és kényelembe helyezem magam, már amennyire ez a hely lehetővé teszi ezt, és csak utána nézem meg jobban a társaságomat.
- Hé! Feltétlenül szükséged van arra a könyvre? Remélem nem bánod, ha egy kicsit kölcsönveszem majd a dolgozatomhoz. – Szólítom meg, amikor felismerem a kezében lévő könyvet a borítójáról, talán nem a legkedvesebb hangnemben, de… ez van, fáradt vagyok, meleg van és alapvetően sem vagyok az, aki mindenkinek jópofizik, csak hogy kedveljék. Addig felírom a pergamenre a címet, és kinyitom az első kezembe akadó könyvet, és mit ne mondjak, tényleg megkönnyítené a munkát az a csupa-ábra lexikon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A bál egész jó volt, Yarista végig élvezte. Finom kaják, a lányok pedig elragadóak voltak ezekbe a csinos ruhákban. Mindig tudta, hogy a talárok rengeteg olyan dolgot elrejtenek, amiket ő szívesen nézegetne. Például Amanda is szívdöglesztő volt, az más kérdés, hogy neki a talár is szexin állt, legalábbis Yarista szemében mindenképpen. A tánc jól sikerült, de muszáj volt őt elengednie, így visszatért az asztalukhoz.
- Rendben, majd szeretnék veled beszélni – mondja mosolyogva, és Amanda nem sejthetett még ekkor semmit. Őt akarta mentornak felkérni, Nikit már lecsapták a kezéről, a többieket is, akiket gondolt, de úgy tudta, hogy a Drága még szabad e téren, úgyhogy majd később, ha együtt lesznek, felkéri majd erre a tisztségre. Hiszen ki más tudna neki lelki támaszt adni, ha nem a barátnője? Vidáman tér vissza az asztalhoz, de a legtöbben már elmentek táncolni, így felkér ismeretlen lányokat is, egy-egy tánc erejéig. Míg volt a tánctanár ő addig járt is hozzá, és most nagyon jól jöttek azok az órák, amik előhozták a régi tudását, amire MissMiss kényszerítette rá fiatalabb korában. De most nem ez a lényeg, hanem az, hogy élvezze a bált, amit meg is tesz. Jól érzi magát, viccelődik, de van, hogy csak leül és nézi a táncosokat. Aztán egy órácskára meglóg a teremből és felszökik a sárkányához. Megbeszéli vele, hogy minden nap megnézni őt, meg ad neki enni, ilyesmi, de most nem nagyon lesz ideje semmire, szigorúak lesznek a szabályok, ahogy hallotta. Egy kicsit elszórakoznak, meg még meg is repteti aznap, aztán visszatér a terembe és beleveti magát újra a mulatságba.
Miután kiette, kiitta, kitáncolta, kibeszélte magát, valaki a fülébe susogott éppen. Széles vigyorral kért elnézést a többiektől, majd felpattant és felajánlotta a kezét, aztán Amandával együtt távoztak egy nyugisabb helyre. Később kiderül, hogy az erkélyre igyekeznek.
Nagyon boldogan tér vissza, a Kedvese elvállalta a mentorságot, pont jókor érkeztek egyébiránt, hiszen lassan éjfél lesz, és az előzetes hírek szerint eddig tart majd a bál. Elbúcsúzik a Kedvesétől és leül a helyére, várva a folytatást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Szeretem a könyveket, olvasni is, de ez már túlzás.
És a könyvtárosunk szinte itt él, ezek között a könyvhalmok között, ahol mindent megtalálsz, olyan témájút is, amiről még csak álmodni sem mertél. Minden bizonnyal néhány itt töltött nap után becsavarodnék, pedig ha már év közben nem vagyok az a túlbuzgó szorgalommal rendelkező diák, aki mindent megcsinál, amit feladnak neki… hát, vizsgaidőszakban muszáj itt töltenem a fél életemet. Vagy csak a könyvekért jövök be, és kitulajdonítok egy párat, amíg szükségem van rá – néha egy kicsit tovább is. De most kivételesen tényleg jó ötletnek tartom az ittlétet, egyrészt mert bőven van időm a dolgozat elkészítésére és nem kell holmi összecsapott munkát kiadnom a kezeim közül, eközben pedig egész elviselhető az időjárás. Tiszta élvezet, csak a növények ne lennének olyan unalmasak.
Ahogy elnézem a velem szemben ülő lányt, aki látásból még ismerősnek is tűnik, de egész biztos, hogy nem beszéltünk még egy szót sem, nagyon belemerült a könyvembe. Vagyis a könyvbe, amire szükségem lenne. Mindenki tudja, aki egy kicsit is ismer, hogy a legkevésbé sem zavar, hogy mitől fosztom meg, én tanulni szeretnék kivételesen, és igenis kell hozzá az a lexikon, ami tele van ábrákkal. Egész oldalt kitöltő rajzokkal, amiken igencsak részletesen megtalálok mindent, amit a tanár feladott, mint kötelező tárgy, amiről írni kell. Ezek mellé adott pár témát még, amiről lehet szorgalmiként, vagy ha úgy érezzük, hogy nem tudunk többet kihozni az egészből, de ez még nem elég egy jó jegy megszerzéséhez, de szeretném a tényleges feladattal kezdeni, utána lehet szemezgetni. Egyébként még akár jófej is lehetnék, és akár valamiféle beszélgetést is kezdeményezhetnék, de pont azért menekültem ki a szobámból, mert valahogy ezen a tikkasztó délutánon nem kívánkozok bájcsevelyt folytatni. Senkivel sem. Sajnálom, ha valami nem tetszik, reklamálni a szüleimnél kéretik. Bár ezt hiszem ezen a téren egy kicsit már elkéstünk az ilyesmivel, de próbálkozni szabad.
Megmosolyogtat a hangnem, amiből kihallom az imént a sajátomból ismerős arroganciát, és tetszik ez a csökönyös utánzat. Kis híján még el is nevetem magam, de azért valamilyen szinten megértem a nemtetszését. Nem, azt hiszem mégsem.
- Hmm. Nem hiszem, hogy pont neked kell elmagyaráznom, hiszen egy ideje biztosan lapozgatod azt a kötetet, de tudod… tele van ábrákkal, részlet gazdag ábrákkal, amik igenis kellenek a dolgozathoz. Amúgy meg fő a precizitás. – Rántom meg a vállam az előttem heverő könyvmennyiség miatt való méltatlankodásra. Könyörögni nem fogok, emlékeim szerint soha nem tettem ilyesmit és nem is terveztem, tehát ha nem, hát nem. Egy idő után úgy is megunja, alapvetően egész biztos, hogy valami érdemlegesebbel kezdek, ha már olvasni vagy képet nézegetni támad kedvem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Zsolti - A második

Előzmények:

Mivel nagyon unatkozott, lesétált a klubhelyiségbe, hogy valami italt keressen magának, meg talán valami rágcsálnivalót. Mivel nagyon egyedül volt, így jobb ötlet híján meggyújtott az ott álló gyertyák közül egyet, majd dúdolva kiszámolta, hogy sárgabarackot iszik és hozzá pogácsát eszik majd. Szereti, hogy itt vannak ezek a péksütik, így akkor is ehet, ha már takarodó van. Most mondjuk pont nincs, de ez teljesen mellékes, nincs kedve sem a konyháig, sem a nagyteremig elvánszorogni, és most ahhoz sincs kedve, hogy felkutassa, mit rejtegetnek a szobatársai.
~ Milyen jó, ez a gyertya.~
Felemelve közelebbről is megszagolja, persze csak óvatosan, nehogy megégesse magát. Elfújva megvárja, amíg egy kicsit kihűl, majd a pogácsa és a barack mellé a gyertyát is magához veszi. Nem hiszi, hogy bárkinek is hiányozna. Felsétálva újra meggyújtja, amíg eszik, majd felemelve besétál a fürdőbe, hogy hosszú fürdőt vegyen. Van valami különleges ebben az illatban. Kilépve keres valami vidámabb sminket, amivel feldobhatja a kinézetét, és két copfba fogja hullámos haját, amit most nincs kedve bájitalokkal kiegyenesíteni.
Ezek után hozzá nem illő ruhát lopkod össze a szobatársaitól, mert ezek szerinte jobban állnak neki, és elindul, teljesen bódultan - elvégre majdnem három órája szívja magába a gyertyát -, hogy a boldogságot hirdesse.

Ruha

Jelen:

Nem hagyott mély nyomot benne az előbbi találkozó, máris libben tovább. Úgy érzi, átadta a srácnak a szeretetet, most jöhet a következő ember. Mosolyogva sétál be a nagyterembe, és már az ajtóban érzi, hogy ez királyabb hely, mint a bejárati csarnok.
- Nahát. Ez nagyon király. Csak kár, hogy nincs teteje. Sóhajtva ezen megállapításon lép beljebb a pálcáját az ég felé tartva. Nem hiszi, hogy a Reparo segítene rajta, de talán néhány madár még színesítene a dolgon.
- Avis! Avis! Avis!
Sok madár robban ki, amiket szélesen mosolyogva néz, majd a közeli asztalról magához vesz egy fagyit és két nyalás közben puszit ad az ott ülő lányoknak és fiúknak. Mikor végez a citromos fagyival, felugrik az asztal tetejére.
- Sonorus!
Hangját felerősítve fordul körbe, mindenkinek integetve.
- Lányok! Fiúk! A szerelem csodálatos dolog! Szeressetek! Legyetek boldogok, mondjátok meg mindenkinek, hogy szeretitek. Legyetek boldogok és szeressetek szabadon! Had mondjak el nektek valamit.
Közben fel-alá járjál, mosolyogva nézve a csodálkozó embereket.
- Az Eridonosok féktelenek, élvezzétek ki. A Navinések szeretnivalóak, ölelgessétek őket. A Levitásoknál hagyjátok, hogy eszeskedjenek, azzal tuti megszerzitek őket. A Rellonosok esetében pedig durvának kell lenni, ők arra vevők.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Zsolti

- Oh, köszi.
Épp csak lemászott, pontosabban leugrott, ami magassarkúban egy kicsit hülyeség, máris megtalálja egy fiú. Tudta ő, hogy képes hatni az emberekre, igazi vezető egyéniség, akinek be kell vennie a várat és uralkodni a nép felett. Szóval, ekkor jön a srác, aki először letérdel elé, majd a cipőjét kezdi el vizslatni, mintha Stylistnak készülne.
- Um, köszi, tudtam, hogy nekem jobban áll, mint a szobatársaimnak. Nem minden megy a töménytelen alapozóhoz és pirosítóhoz.
Látnák egyszer anélkül őket a csávóik, tuti, hogy mindegyik futna, amerre látna, mert az ilyen műanyag nők jönnek be nekik. Ő természetes. Na nem az a helyes, bájos lány módjára, hanem őszinte, szókimondó, pofátlan és most már az is biztos, hogy némi szarka gént is csöpögtettek belé, hiszen semmi sem az övé, de ha ekkora hatást vált ki, akkor tuti beszerez valami hasonlót, sőt, megpróbálkozik a legális móddal.
- Mi?
Kell egy kis idő, mert felfogja, hogy miről is van szó, és nem biztos benne, hogy ezt komolyan szeretné. Táncolni? Nem. Utál táncolni. Akkor is, ha Seren gyertyái miatt túlárad benne a szeretet, így csak megsimogatja a fiú arcát, és puszit nyom a szájára.
- Sajnálom, de most mennem kell, gondold át a szeretetet, amit mondtam, keresd meg a lányt, akit szeretsz és mond meg neki. Szerelmünknek nem lehet jövője, hiszen minket nem egymásnak teremtettek...
Valamint táncolni hívta, ami rossz pont. Hátrál néhány lépést, majd kicsit pukedlizik a srácnak.
- Szép napot drága, mennem kell mára.
Nyom még egy csókot, mielőtt megfordulva kiiszkolna a nagyteremből. Hiszen most ő Cupido jobbkeze, a szárnysegéde.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Rossz irányba fordultam, éreztem, hogy találat érte a lábamat, testem alsó része megdermedt. Sóbálvány átokkal volt dolgom, mely szerencsémre félresikerült, talán pont azért, mert Yar nonverbális varázslásból még nem volt annyira májer, mint hitte magáról. Így hát a kezeim szabadon maradtak, és mivel a Relaxo bevált, lehetőségem nyílt egy Finite Incantatem-mel újra teljes értékűen mozgásképessé válnom. A hátráltató átkaim közül az első kettő befuccsolt, a harmadik azonban már csodaszépen telibe kapta a szőkét. A Dormiendana ezek után már gyerekjáték volt.
- Ennyit rólad selyemfiú! - diadalittas kacajjal küldtem álomba, ám a totális megsemmisítésre már nem volt lehetőségem, ugyanis Kati hangját hallottam, így jobbnak láttam továbbállni. Tudtam, hogy országos puszipajtások Yarral, biztos nem hagyná annyiban, hogy ilyen csúnyán elintéztem a kis kedvencét. A lánnyal viszont egyelőre nem szerettem volna megküzdeni, hiszen a kviddicspályán egy csapatban játszottunk, az ottani egység érdekében a tusán csak a legvégső esetben kívántam konfrontálódni vele, ha személye veszélyeztetné a győzelmemet. Kati egy gyenge kísérlettel még megkísérelt egy gáncsoló átokkal eltalálni, de addigra biztonságos távolságba jutottam. Nem értettem, hogy mit van úgy oda ezért a ficsúrért, pláne azok után, hogy a gyakorláson milyen gátlástalanul viselkedett vele. Különben is, ez egy egyéni verseny, itt mindnyájan ellenfelek vagyunk, a versenyzőtársak közti szoros kapcsolat csak hátráltató tényező. Kati is rájöhetne erre, ha tényleg komolyan gondolta a tusát.
Fújtam egyet, majd óvatosan továbbindultam. A doxyknál már csak veszélyesebb jöhet. Egyszer csak a semmiből apró fehér köd, majd fény jelent meg az orrom előtt, olyan váratlanul, hogy azt se volt időm eldönteni féljek-e vagy ne. Nem kellett, ráleltem a hőn áhított kulcsra.
- Tájolj! - a pálcám hegye kijelölte az északi irányt, az égtájak alapján be tudtam lőni, hogy merre induljak. Több se kellett, uzsgyi nekiindultam, minél előbb ki szerettem volna jutni. Rövidesen elértem a tisztást, innentől kényelmesebb tempóra váltottam, megigazítottam egy kicsit a ruhámat, rendbe tettem magam, mégse olyan ziláltan lépjek a közönség elé.
Büszkén léptem be a nagyterem ajtaján, nagyon úgy tűnt, hogy én tértem vissza elsőként. Szólnom se kellett, csak széttártam karjaimat, és minden szerénységet nélkülözve néztem végig az egybegyűlteken. Nem ok nélkül ünnepeltettem magam, alaposan rászolgáltam, igyekeztem is kiélvezni minden pillanatát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

I. forduló és ami utána van.
Amira, anyuka, aztán Noel

Nem akarja látni, hogy mi történik, és mégis kíváncsi arra, hogy rögtönzött menekülési tervének első felvonása vajon hogy sikerül. A tervei szerint a troll elengedi, ő pedig a macskanő ügyességével és kecsességével ér földet, hogy aztán Gergő karját megragadva elrohanjanak. A kettő közötti időben meg csókokat dobál a nézőknek, integet és nem mellesleg autogrammot is osztogat. Na persze. Ha minden ilyen könnyen menne, már egy cirkusszal járná a világot, Noellel az oldalán, aki mondjuk késdobálóként leszedi azokat a labdákat, melyekkel a kötélen egyensúlyozik. Ám amíg nem ő a macskanő, addig ez a terv is csúszik.
A szúrás viszont sikeres a troll elengedi, de nincs semmilyen hátra szaltó esés közben, csak egy puffanás. Amíg a troll kezében forgolódott elszakította a felsőjét, és kicsi zúzódásokat is összeszedett, melyekre sikerült ráesnie. Hát nem zseniális? De. Gergő karját megragadva vonszolja arrébb, lehet, hogy a troll a szembántalmazása után a második átkot már inzultálásnak élné meg, és a srácra támadna.
- Ha látsz egy trollt, fuss. Ne átkozd, elég vastag a bőre hozzá. Olyan, mintha böködnéd, nem véletlenül kapott négy x-et.
Személyes véleménye szerint az ötöt is megérdemelte volna. Amíg elhadarja a mondatot, szétszakadt felsőjét igyekszik úgy megkötni, hogy ne fedjen fel semmit, amit nem szeretne, majd lépésein kicsit gyorsítva elhagyja a fiút. Nem akar csapatban menni. Nem akar sem hátráltatni, sem azt, hogy mások hátráltassák. Ki akar menni és kész. A kívánsága nem sokkal később valóság lesz, hiszen a fehéres derengés után megjelenik a kulcs is.
Vége. Komolyan vége az első fordulónak, ő pedig él. Miközben a kulcsot az ujjai között tudja pulzusa is kezd kicsit helyreállni. Kint van, mehet a nagyterembe, mehet, hogy egy kicsit leüljön, mert lábai kezdenek remegni. Belépve a terembe a többiekkel, ő nem isteníti magát, valahogy nincs kedve, csak odasétál Amirához, hogy letegye elé a kulcsot, majd egy halvány mosollyal konstatálja, hogy hátulról kap egy ölelést és sok szidást, amiért ilyen "butaságra" vállalkozott. De hát mit tegyen egy anya? Aki amúgy rémesen büszke a lányára? Naná,hogy ezt. Ad egy puszit a szőke nőnek, aki elengedi, és egy biccentéssel hagyja, hogy a lánya odalépjen a fiúhoz, akit tekintetével egyből megtalált és akihez odaszaladva szorosan hozzábújik. Most nem érdekli, hogy remeg a lába, vagy, hogy tiszta roncs lett a ruhája, és már csak egy kis zene, meg egy turbán kell a fiú fejére, ő pedig kezdhet is táncolni neki, hátha lila kendőt dob elé. Nem akar elválni tőle, még csak az kellene, hogy bárki - Noel - meglássa, hogy sírásra áll a szája.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Most, hogy végre el van rejtve az arca, már nyugodtan elsírhatja magát. Persze nem nagyon, hiszen ő egy laza. vagány kiscsaj, aki naponta kétszer is szívesen összefut egy trollal, hiszen meg se kottyan neki.
- Tökre szerettem ezt a pulcsit.
Jegyzi meg csendesen, szipogva, de érződve, hogy elmosolyodik, jól esik neki a pulcsi, eddig nem is jött rá, mennyire fázik. Kellene egy nagy takaró, ami alá jól elbújhatnak és onnan néznék végig a többieket. Az a takaró megvédené az ilyen gonosz dolgoktól. Oké, lehet, hogy lelkileg egy kicsit megviselte a dolog, és már érthető, hogy miért kell egy mentor nekik. Ha Noel most nem lenne itt, akkor biztos, hogy a sarokban összekuporodva sírna, és azért a kezei között mégiscsak jobb lenni.
- Bántottam egy ártatlan trollt.
Szegény Noel, jobb lett volna neki, ha nem néz fel rá, ahogy könnyáztatta arccal, lebiggyesztett ajkakkal realizálja magában, hogy megbökte egy troll szemét. Biztos, hogy fájt neki, de hát ő is jól megszívta, mert az oldalán lett egy csúnya seb, amit még fel sem fogott.
- A többieket elnézve Várffy volt a legjobb, ahogy elnézem, mármint ő eléggé büszke, de nem is baj, nekem ez nem kell.  Nekem elég, hogy te hittél bennem.
Elmosolyodva kicsit kiegyenesedik, hogy fel tudja húzni Noel pulóverét, majd a nyakát átkarolva nyom egy puszit az arcára. A kérdésre, hogy megsérült-e valahol csak megvonja a vállát, mintha annyira nagy hős lenne, de azért érzi, hogy a lehorzsolt térdein túl – aucs, de nőiesek vagyunk már megint – az oldala fáj a legjobban, amivel eddig igyekezett nem foglalkozni.
- Nem hiszem, de ha a pucsid véres lesz, akkor van egy szuper folteltávolító bűbájom. Nem teljesen legális, de istenien kiszedi a vért a szövetből.
Ugye, hogy Rafael képes zseniális dolgokra is megtanítani az embereket. Közben kicsit Noelnek dőlve körbenéz a teremben, nézi az érkezőket, finoman megfogva a fiú kezét. Ösztönösen kell némi bőrfelület, ami összeköti őket, hogy Bia szívverése viszonylag normális maradjon.
- Csak tizenegy kulcs van, öten ma kiesnek ezek szerint. De nem én vagyok az első, ez már megnyugtat, és remélem, hogy Mary sem esik ki, sem Gergő, kicsit kioktattam, de csak mert… még a félelem dolgozott.
Gondolatban megveregeti a vállát, hogy annyira azért nem játssza az amazont, mint amennyire nem az éppen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Caleb

Nyújtózva halad végig a folyosón. Az élet olyan szép, ma egy kismadár társaságában tanult, akit a pogácsáival etetett, így ő se kap péksütimérgezést, és a madárka is jól lakik. Vigyorogva, lassan sétálgat, majd mielőtt belépne a keresett helyre, még egyszer megigazítja élénkvörös rúzsát, ami még jobban kiemeli a bőre színét. Belépve a könyvtárba egy pillanatra megfeledkezik magáról és hangosan ráköszön a könyvtárosra.
- Megjöttem Tidaaaa!
Aztán a rosszalló pillantás miatt lehajtott fejjel kuncog, és közelebb lépve átnyújt egy kisebb csomagot. A faluba járva betévedt a cukorkaboltba, és ha már magának kifosztotta, hát hozott mindenkinek, aki neki kedves. Van benne minden, amit csak szeretni és kapni lehet a cukorkaboltba.
- Csak nézek valami olvasnivalót.
Nem is tudja mihez lenne kedve, így minden szimpibb című könyvet levesz, lassan eljön a vizsgaidőszak, szóval addig szeretné még magát jól kiszórakozni novellákkal és versekkel, melyek nem emlékeztetik arra, hogy bizony vizsgák is lesznek hamarosan. Nem fél tőlük, erről szó sincs, csak maga a tény, hogy el kell kezdeni lassan átnézni az éves jegyzeteket, lehangoló egy kicsit. Az egyetlen pozitívum, hogy ha vége a vizsgáinak hazamegy és kipiheni a fáradalmakat. Hiányzik már neki Győr, az ottani barátai a családja, és ha minden jól megy, addigra megszületik majd a másik testvére is.
- Bocsi.
Majdnem sikerül a könyvcímek tanulmányozása közben eltaposnia a srácot, aki a földön ül. Szegény, biztos nem örült volna, ha egy Andine-nyi ember rázuhan. Akármilyen romantikus is ez a filmekben, a valóságban határozottan nem olyan jó dolog, mivel mind a ketten csúnyán megsérülhetnek.
- Szereted az ilyen verseket?
Nem, nem tudja megállni, hogy igencsak illetlenül ne olvasson bele abba, amit a másik olvas, pedig ez igen illetlen dolog, és tudja is, de a betűk valahogy rabul ejtik mindig a tekintetét. Bájos kis bocsánatkérő mosollyal hajol le a fiúhoz, egy könyvet nyújtva felé.
- Akkor szerintem ezek is tetszenének neked.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Holnap lesz a nagy nap: Dalmi a második próbán. Semmit sem tudunk róla, csak hogy sárkányok lesznek. Nem fogják hagyni, hogy a versenyzők megsérüljenek, de azért én nagyon aggódom. Simán történhetnek emberi mulasztások, mi lesz, ha valaki elszúr valamit? Nem mutathatom ki Dalminak, hogy nem szeretném elengedni erre a versenyre. Fasírt lenne, amiért nem hiszek őbenne és abban, hogy meg tudja csinálni ezt a feladatot. Pedig nem erről van szó, tudom, hogy ő egy kis zseni, viszont amellett olyan törékeny, és szerintem senki sem lehet biztos, hogy kiállhat egy sárkány ellen, és sértetlenül megússza. Vannak, akikért nem akkora kár, de Dalmiért igenis. Most, hogy tudom, mi lesz a második próbán, örülök, hogy már az elsőben kiestem, és hogy Aileen is elesett a folytatástól. Mármint persze, nem örülök, hogy beteg, de talán mégis jobb így, mintha bent maradt volna. Vagyis...na, jobb, hogy ezt nem neki adom elő, mert mindenhogy bénán jönnék ki belőle.
Mire leérek a Nagyterembe, már látom Dalmit, ahogy ott ül, nekem háttal a Levita asztalánál. Előbb akartam érkezni, de talán még így is jó lesz. Odakerekezek hozzá, és elfoglalván a helyemet egy puszit nyomok az arcára. Amíg felém fordul, van időm még üres tányérjára tenni a sütit, amit a faluból szereztem be neki. Egy kör alakú rózsaszín minyon az színes cukrokkal a tetején. Igazából nem a holnapi próba miatt hoztam neki, valami egész más miatt.
- Szia - köszönök neki először is. - Hogy érzed magad?
Hát gondolom, pocsékul. Átfogom a vállát biztatásul, hiába ettől nem lehetek ott vele a megmérettetésen.
- Ügyes leszel - mosolygok rá, pedig valójában csak szimplán féltem. Nem hiszem el, hogy a bajnokoknak nincs halálfélelmük ettől.
- Figyu - vetem fel aztán, amit igazából szerettem volna. Eddig nem akartam előhozakodni vele, mert először nem volt biztos a dolog, aztán meg nem volt idő, hiszen Dalmi készült a tusára, én bepótoltam a tusa miatti lemaradásom a tananyaggal, és a negyedikesektől szedtem össze Dalmi anyagait is, hogy fel tudjon készülni a holt időkben a vizsgáira. Legalább ennyit meg tudok tenni, hogy lefaragjak az időből, amit a magolásra kell töltenie, így sincs szinte semmi időnk együtt lenni, alig találkozunk.
- Jól elszúrtuk, mi? Nem gondolkodtunk azon, hogy ha csak egyikünk esik ki, nem járhat be a másikhoz, mert annak már más lesz a mentora - jelentem ki csüggedten, pedig nem is ezt akartam, csak hirtelen elfogott a kétely, mit fog szólni a felvetésemre.
- Az van, hogy Tolland most egy hónapra elment külföldre... - csapok azért bele. - Szóval mivel Domi még a tusán van - és remélem, hogy nem is fog kiesni -, enyém az egész Azeroth. Nem akarsz elkéredzkedni éjszakára Maurice-tól?
Az asztallapot birizgálom az ujjammal. Nahát, ezt a D betűt éppen én véstem ide bele. Egy kicsit azért felnézek rá, már szinte várom a visszautasítást és a leszúrást, de közben azért remélem, hogy a cuki Dalmi ül most mellettem mégis. Olyan ökör vagyok, tuti a legrosszabb pillanatot választottam előhozakodni ezzel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem