36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 51 52 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Jakab Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 3. 19:02 | Link

Antonio

 Elmélkedik. Csak néz maga elé és nem lát, nem hall. Kicsit elgondolkodik azon, hogy mi történhet vele. Valószínűleg az okozza ezt a viselkedést, hogy alig aludt az éjjel.
Végre visszatér elmélkedéseiből és megpróbál arra figyelni, hogy mi történik a környezetében. Összpontosít arra, amiért most itt van és reméli, hogy barátja nem ítéli el szétszórtsága miatt.
Általában figyelmes szokott lenni, most valahogy mégsem sikerül magára hasonlítania. De végre megszólal:
- Köszönöm, hogy segítettél a könyvek rendberakásánál. - nagy megkönnyebbülés éri, hogy legalább ennyit ki tudott préselni magából.
Ő maga is tudja, hogy a mai napon nagyon frusztrált és már elhatározta, eldöntötte magában, hogy miután sikerül megírnia a házidolgozatot, akkor visszamegy a klubhelyiségbe és szunyál egyet, hogy legalább a vacsorára le tudjon menni "emberi" alakot öltve.
- Köszi a segítséget a könyvkereséseben is, szerintem még most is a polcok között járnék és a könyvet keresném.
Miután minden segítségét megköszönte a barátjának, az olvasóterem felé vette az irányt. Itt is meglepetést fogadta, mivel még soha nem járt itt. Csodaszép, világos teremben találta magát. A legtöbb fényt a falakon található hatalmas ablakok nyújtották, melyben világos, mintás függönyök függtek. Vidámság töltötte el, amikor helyet foglalt az egyik ablak melletti asztalnál. Pergament és pennát kotort elő a tarisznyájából. Elkezdte lapozgatni a könyvet és fogalmazta a dolgozatot...
Már majdnem a felénél járt, amikor úgy döntött ki vesz még egy könyvet. Odament az előbbi polchoz és levett egy másik könyvet. Belelapozott. Megtalálta benne a neki szükséges anyagot, így odavitte az asztalához.
Lassacskán elkészült a feladat. Elégedettnek érezte magát, mert eddig egy dolgozaton sem dolgozott ennyit. Úgy érzi, ez most jól sikerült. és ez a tudat új erőt adott neki. Felemelte a két súlyos könyvet, visszavitte a könyvtárba, majd az olvasóteremben összepakolta cuccait.
Kifelé menet még odaköszönt Antoniónak:
 - Köszönöm a sok segítséget és az időt, amit rám szántál. Én már megyek is. Szia!
Azzal kilépett a könyvtár küszöbén, és siető léptekkel a levita klubhelyiség felé vette az irányt.
Utoljára módosította:Jakab Hanna, 2013. május 13. 15:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 5. 12:23 | Link

Cosa Libra- Finale

Lassan a nevetgélése és vigyorgása szépen mosolygássá szelídül, főleg, mikor meghallja, hogy nem kell „kínok kínjával távozniuk az élők sorából”, azaz életben hagyja őket a rettegett könyvtáros Keresztanya. Így már mindjárt jobb kedvvel fog holnaptól bebuckalakósodni ide, az ódon kötegek tornyai közé tanulási célból. Bizony, azt tervezi, hogy második otthonaként a Levita után a könyvtárat nevezze meg. Matilda sokat fogja még itt látni lábatlankodni napkeltétől napnyugtáig, mikor éppen nincs órája.
Nos akkor rátérhetnek az adminisztratív részre is lassan és már ő is érzi, hogy ennyi nevetgélés után kitűzött céljukat is ideje megvalósítaniuk. Míg Lagger a könyvek ügyén tárgyal Keresztanyuval, addig ő türelmesen várakozik, végül pedig előadja saját óhajtá-kérdését is a „hogyan kölcsönözzünk” témában. A válaszra ő is elmosolyodik aranyos-kislányosan, hogy nekik bizony akkor bármit szabad. Most fél centit hízott a mája is egyben.
-Ééértem, ez így teljesen világos.- mostanra már felszabadultan tud bólogatni és semmi merevség nincs már a mozdulataiban. Egészen legyőzte a gátlásait két ilyen szuper társaságnak hála. Integet Laggernek, mikor a lány távozik és még egy „Szia” köszönést is utána ereszt búcsúzóul egy mosollyal körbeölelve, majd rápislog Matildára, nagy levegőt vesz és belefog saját listájába.
-Hát úgy áll a dolog, hogy megköszönném, ha segítenél néhány könyvet előásni nekem. Jól jönne valami útmutató az Elfeledett Varázslatok Tanához, Asztrológiához, Átváltoztatástanhoz, Gemmológiához és Önismerethez... így indításnak.- azaz még fog ő ide jönni és Matilda is talán majd hozzászokik, hogy szinte minden nap itt lábatlankodik majd a kis gólya a keze alatt. Ha kedves könyvtárosunk hajlandó megszánni a cica-gólyát és összeszedeget vele néhány könyvet a témákban, azért nagyon hálás lesz ám és ezt szóban is kifejti úgy két percen keresztül lépten-nyomon megköszönve a segítséget felváltva egy adag hálálkodással is.
-Tényleg nagyon nagyon köszönöm, hogy segítettél nekem. Holnap találkozunk... mert elég sűrjen fogok ide járni tanulni, ha nem baj.- jegyzi meg mosolyogva a könyhalom mögül kikukkantva, miután Keresztanyu feljegyezte a „miket visz el” és „mikor viszi el” adatokat.
-Szép estét neked! – köszön elé szépen, ahogy illik, majd kissé imbolyogva, de végül sikeresen távozik a könyvtárból fel a levitások körleteihez.

//Köszönöm szépen a játékot  Cheesy  ! //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 6. 22:59 | Link

A Rellonos idegen


Szeretem én annyira az ÁVT órákat, hogy még a könyvtárba is elmenjek kutakodni? Jó ez buta kérdés, mert igen, de már így is rengeteg leckével el vagyok maradva. Nem való nekem ez a suli, sokkal másabb, mint a mugli iskola. Kicsivel... inkább sokkalta több a lecke, mint ott. Nem mindig bírom megcsinálni időre sem, meg lassan többet vagyok ébren, mint amennyit 14 év alatt összesen. Nem csoda hát, hogy most is eltévedtem, hiszen az álmosság miatt, alig tudom nyitva tartani a szemeimet, ezért is nem tette be a lencséket. A végén még elvesznek a szemeimben, és inkább nem akarom megtudni, hogy mi is lenne olyankor. A szemüveget meg, meg tudom javítani azzal az érdekes varázslattal, aminek jelenleg nem jut eszembe a neve. Persze, amikor kell, rögtön a nyelvemen van, de most... áh, fáradtság ez már, vagy inkább információ és tudás szelektálás!?
Mikor már ráfordultam a megfelelő folyosóra, tudtam, hogy néhány pillanat, és  könyvtárban fogok kikötni. Még jó, hogy nincs nálam kikölcsönzött könyv, mert jelenleg a fejemet is elhagynám, ha nem maradna a nyakamon. Unottan lököm be az ajtót, és már-már hullaként sétálok oda, ahol a könyvtáros szokott lenni, de most nem igazán látom sehol sem. Na, mindegy. Akkor keressük meg magunktól azt a könyvecskét, amiből megtudhatok pár animágust a feladatomhoz. Mondjuk, azért jól jönne a segítség, de biztosan megtalálom magamtól is a könyvet. A primitív módszerre hagyatkozva, biztosan elől lesz a polcon, ha számításaim nem csalnak. Ha már egyszer "a" betűvel kezdődik. Igaz, a szerzőt nem tudom, így már el is bukott az elméletem. Ejj, csak meg lesz az a könyv... Legfeljebb egyesével végignézem mindet, és akkor még jövőre sem szabadulok ki innen. Már vagy az ötödik sort pásztáztam végig, de semmi. Inkább leültem az ablakhoz, és unalmamban kibámultam. Hátha pár percen belül meglátom a könyvtárost, és tudok tőle segítséget kérni... vagy nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 7. 10:53 | Link

A kis kék

Szerettem volna egy kicsit kikapcsolni. Az elmúlt napokban eléggé feszült voltam, amiben komoly szerepet játszott a Yarral lefolytatott kis beszélgetésünk is. Átlagos már nem lehetek soha, ezt elfogadtam, viszont szörnyeteg sem akarok lenni. Azzá válhattam volna. Sokkal könnyebb lenne, mint járkálni a többiek között, villogtatni a mosolyomat és gyakorlatilag a saját magam által generált problémák közé bezárkózni. Minden épeszű vámpír már eltűnt volna a kastélyból, hogy új életet kezdjen valahol máshol. Több vérrel, kevesebb problémával.
Minden esetre egyelőre tökéletesen megfelelt nekem ez a helyzet. Itt nem találhatott rám senki, főképpen nem az átváltoztatóm. Rengeteg szóval jellemezték már őket; mester, térítő. Esetemben a legmegfelelőbb az átváltoztató szó. Elvégre mesteremnek nemigen nevezhetek valakit, aki még csak meg sem próbált megtanítani semmire. Azt akarta, hogy maradjak mellette és akkor majd mindent elmagyaráz. Na, persze! Ha ott maradtam volna, valószínűleg én lennék a világ legtökéletesebb gyilkológépe. Idebent még mindig sokkal biztonságosabb, elvégre a varázslók nagy részének még csak eszébe sem jut, hogy közöttük járkálhatok. Ha lenne egy kis eszem, nem tenném. Néhányan közülük felismerhetnek, mivel a kedvenc professzorom elég mélyen bele ment a témába. Ami tulajdonképpen rá nézve is veszélyes, nem igaz?
Hangtalanul haladtam végig a folyosókon a könyvtár irányába. Kellett, hogy legyen valamiféle segítségem, egy könyv, amiben magyarázatot adnak bizonyos dolgokban. Nem hinném, hogy az ilyen tartalmú olvasmányokat száműzték volna a polcokról. Belépve biccentettem a könyvtárosnak és elindultam a leghátsó sorok felé. „V”. Pár másodpercembe telt mindössze elolvasni a címeket és hamarosan meg is találtam azt, amire szükségem volt. Lekaptam a könyvet a polcról és elindultam az asztalok felé, de azonnal kiszúrtam a mozgást. Halkan léptem a kissé elveszettnek tűnő fiú mellé, még mindig kezemben tartva a könyvet.
-Segítsek? –érdeklődtem apró mosollyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 7. 13:28 | Link

A Rellonos idegen


Már félig-meddig elbóbiskoltam, de azért még támasztottam a fejemet az asztalon. Legalább felriadok, ha kicsúszik alólam a kezem, de szerencsére, ilyesmi nem történt meg. A könyvtáros pedig, azóta sem jött még vissza, így veszett ügy az, hogy tőle kérjek segítséget. Viszont a könyv magától nem fog előkerülni, és ha én itt ücsörgök, akkor meg főleg nem. Felkeltem, és újra elkezdtem járőrözni a polcok között, de ismét nem sikerült ráakadnom arra, ami nekem kell. Ejj, legalább a szerző nevét tudnám, akkor ezerszer könnyebb lenne megkeresni, de így, hogy semmi információm nincs a keresett könyvről, eléggé nehéz dolgom van. Mindig ilyen az én szerencsém: amit keresnem kell, arról az égadta világon semmit sem tudok, és soha nincs senki a közelben, akitől segítséget tudnék kérni. Legalábbis azt hittem, hiszen a következő pillanatban egy hang üti meg a fülemet. Olyan váratlanul ért, hogy ijedtemben ugrottam is egy kicsit, és majdnem levertem vele egy sor könyvet. A jó oldalát is nézve, legalább felébredtem. Az idegen felé fordultam, és miután lecsillapodott a légzésem -ami, a hirtelen megszólalás miatt felgyorsult- halványan elmosolyodtam, és kérdésére egy aprót bólintottam. Mégis csak lesz itt valaki, aki segít nekem, vagyis megpróbál. Nem biztos, hogy tudja merre kell keresnem a könyvet, de legalább kedves tőle, hogy megkérdezte. Ha már másnak nem jutott az eszébe, pedig elég sok személyt láttam bent.
– Az jó lenne. Animágusokról kell gyűjtenem, de sajnos nem találom a megfelelő könyvet. Kezdtem az "a" betűnél, de nem akadtam rá. Esetleg tudod, hogy merre kell keresnem? –válaszoltam szavakkal is a kérdésére, mert a bólintás azért nem ugyanaz. Meg el kellett mondanom, hogy mit is keresek pontosan, hogy tudjon nekem segíteni, de ez sem biztos még. Néhány laposabb pislogás után, kicsit megtámaszkodok az egyik polcon, és úgy nézek a számomra ismeretlen lányra, aki reményeim szerint, nem is lesz sokáig ismeretlen.
– Nagy Bátor Dominic vagyok, örvendek. –nyújtottam felé a kezemet, bár egy lánnyal nem igazán illik, de mégsem nyomhatok puszit az arcára, mert nem tudom, hogyan fogadná. Meg aztán, bőven magasabb, mint én... fel sem érném, még lábujjhegyen állva sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. május 7. 14:48 | Link

Alex

Eleinte nem is gondoltam volna, hogy ilyen érdekes lehet ez a könyv, de ahogy olvasom egyre inkább bele merülök a rejtelmeibe. Először a tartalomjegyzéket olvasom el, majd a kabbala történetét tanulmányozom át. Néhány részt többször is át kell olvasno, mire megérte, hogy miről is van szó. Nem figyelek a külvilágra, csak a könyvre, így azt sem veszem észre hogy valaki közeledik felém. Kicsit rémülten nézek fel, mikor meghallom, hogy valaki köszön nekem.
- Sz-szia!- hebegtem, mikor rájövök, hogy illendő lenne nekem is köszönnöm. Megkérdezi, hogy idecuccolhat-e, én azt felelem, hogy nyugodtan, közben végig azon gondolkodom, hogy vajon honnan ismerem ezt a srácot. Pár percig még gondolkodom, s rájövök hogy ő is Levitás, hisz sokszor láttam már a Levita klubhelyiségében.
A pár percen át tartó- szerintem -kínos csendet a srác törte meg kérdésével: Mit tanulsz?- hangzott a kérdés, közben feltűnően tanulmányozza a könyv borítóját.
-Öhm... Kékessy Fréda professzor adott néhány olvasmányt a jóslástan órára, és gondoltam eljövök és elkezdem olvasni az egyiket.- felelem, közben kicsit megemelem a könyvet, hogy jobban lássa a címét.
Ezek után újra csendbe burkolózunk, és én folytatom az olvasást, bár most nem haladok olyan gyorsan vele, mint előzőleg, mert pár percenként felnézek,hogy lássam mit csinál a fiú.
Nem sokára pár rosszalkodó "gyerek" szaladt el mögöttem, s az egyik kicsit túl közel volt hozzám, így nekiment a szék támlájának, amitől én a földre estem, de annak a fiúnak semmi baja sem lett, rohant tovább mintha mi sem történt volna. Egy pár pillanatba beletelt, mire elmúlt a döbbentségem, és akkor elkezdek nevetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Melanie Laurent
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 7. 17:37 | Link

Ronald


Mivel ma nagyon meleg van, úgy határoztam, hogy hűvösebb helyet keresek magamnak. Egyik napról a másikra nyári meleg lett és sokan mások is úgy határoztak, hogy a napsütéses idő helyet, a hűvösebb árnyékot veszik birtokul. Nem mindenki bírja a hőséget, mint ahogyan én sem vagyok érte túlzottan. Ha ez így folytatódik, és nem jön egy kis lehűlés és eső minden növényzet kiszárad. Mióta itt vagyok nem volt időm arra, hogy körbejárjam az iskolát. Most van egy kis szabadom, és úgy határoztam, hogy a tanulás helyet egy kis kikapcsolódás is jár. Így gyorsan rendet raktam már, ahogy tudtam, mert össze vissza voltak a szobában a holmiijaim. Sőt még a rajzaim is az ágy alól kerültek elő. Nem vagyok rendetlen típus, de a kis szekrény és a szoba miatt lehetetlenség akár rendet tartani ilyen hely mellett. Azt hiszem nagyon gyorsan új szobát, kelessz kérnem és egy nagyobb szekrényt is beszereznem a holmimnak. Miközben ezen agyaltam és pakoltam lassan a szoba is jobban kezdet kinézni. Rendrakás után azonnal elindultam a kis felfedező utamra természetesen a rajz mappámat most kivételesen már a szobámba hagytam. Amire nagyon kíváncsi voltam és látni szerettem, volna az a könyvtár. Egy kis útbaigazítással mivel még nem nagyon ismerem a járást elértem a célom-megérkeztem a könyvtárba. A könyvtáros morcosan üldögélt a helyén, már is az volt a benyomásom róla hogy mogorva vénember Az egyik szemével olvasott de másikkal fürkészte a diákokat, nem tesznek ki valami csíntevést vagy engedély nélkül nem –, e visznek el valamilyen könyvet. Minden könyv elvitele és vissza hozatala után feljegyzést írnak ki mit vitt el. Beljebb mentem majd egyre közelebb és közelebb mentem a könyves polcokhoz. Ki húztam az egyik könyvet, ami a kezem ügyébe akadt és leültem a közeli padhoz úgy viselkedvén, mint aki olvasni akar majd figyeltem a többieket.
Utoljára módosította:Lenna Goldberg, 2013. május 12. 14:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 7. 19:29 | Link

Melanie

A mai nap korán kezdődött a számomra. Levelet kellett írnom a csaldáomnak, mivel megígértem, hogy kéthetente egyszer baglyot küldök nekik. Na nem Chosugát a hóbaglyomat, hanem egy rendszeresített hosszútávra szavatolt postai baglyot.
Chosugát nem akartam ilyen hosszú útra küldeni ma, amikor amúgy is nemrég tért vissza csomaggal megrakottan.

Miután mindent elrendeztem tudtam, hogy ez a nap nem a jó időről fog szólni a számomra, hanem a tanulásról. Most már muszáj elmennem a könyvtárba, mert egy méteres dolgozatot kellett leadnom SVK tantárgyból a sárkányokról.
Valamiért az órai anyagból és a könyvemből nem nagyon akart összejönni a megfelelő mennyiség.

Ahogy a könyvtárba beléptem minden csendes volt. Egy pisszenést sem lehetett hallani. Egyből a polcok felé indultam, könyvet keresni. Egy jó vaskos könyvet találtam, amin ezüstös betűkkel ez állt:
-Sárkányok avagy bestiák varázsló szemmel
a másik viszont ennél izgalmasabb volt mellette, vérvörös betűkkel:
-Tűzokádó bestiák Európában.

Könyveimet nézegetve  leültem egy félreeső asztalhoz. Belelapoztam a könyvekbe, adatok után kutatva és elkezdtem jegyzetelni. Már rendesen a délelőttben járt az idő, amikor hátradőltem és kinyújtóztattam magam. Volt időm körbenézni. Ebben a pillanatban lépett be az ajtón Melanie. Igaz eddig még nem beszélgettünk, de tudtam pár dolgot róla. Most itt lehet az alkalom egy kicsit megismerkedni. Nincs rohanás egyik óráról a másikra, se kviddics edzés, se pedig... hát igen, túl sok időm megy el mostanában.
A könyveket a hónom alá veszem, a jegyzeteimet a farmerem zsebébe gyűröm, pennámat a táskámba a dolgozatom mellé.
Komótos léptekkel elindulok Melanie asztala felé. Éppen a könyvespolcom előtt ül. Ahogy látom nem nagyon olvasgat, tehát unatkozik, vagy valakit vár.

-Szia! Látom te sem akarsz sokat tanulni. Mit olvasol?- kérdeztem a lánytól. Majd lehuppantam mellé. Láttam a meglepetést az arcán. Mélyen a szemébe néztem. Próbáltam kitalálni vajon mit gondola a hirtelen megjelenésemről, hiszen ő nem láthatott, mivel háttal ült nekem. Örömmel vettem, hogy nem lepődött meg nagyon. Rámosolyogtam majd újra megszólaltam:
- Amúgy Ronald vagyok, a barátaimnak csak Ron. Már láttalak párszor a suliban.
Ezzel jeleztem, hogy nem csak úgy egyszerűen leültem mellé és tanulni akarok, hanem szeretnék is beszélgetni vele.
Ahogy rám nézett mosolyogva azonnal tudtam nem tanulni jött. Ha az ember ilyen céllal érkezik nem szereti, ha megzavarják édes magányában "kedvese" a könyv fölött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melanie Laurent
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 7. 21:23 | Link

Ronald

Nem nagyon figyeltem meg a könyv címét amit választottam csak a festett képeket csodáltam. Hát igen nem tehetek róla, megint csak a rajzolás, jár a fejemben, lassan már mániámmá vált ez az egész. Nem csodálom, volt kitől örökölnöm, mert a dédnagyapám is ennek a szenvedélynek élt. Ideje lenne már a szórakozásra is gondolnom, mert így lassan becsavarodom és nem csak a hobbimnak élnem. Erőteljesen fogtam, és becsaptam a könyvet a könyvtáros összehúzta szemöldökét, köhögött egyet, így akarta jelezni nekem, hogy nem így mennek a dolgok. Talán csak én felejtetem el, hogy egy könyvtár terembe a légy zümmögését is meg kellene hallania az embernek. Ilyen viselkedéssel, mint ahogyan most is, cselekedtem másokat, zavarhatok a tanulásban. Ismét kinyitottam a könyvet és immár a címét is elolvastam: Minden, amit a kvidicsről tudni lehet.
Nem lehet valami érdekes, de nem lehet azonnal elítélni egy cím alapján mit is tartalmaz valójában talán megismerhetem ennek a sportnak a fajtáját. Hirtelen egy mély hang miatt felriadtam nem annyira, mint aki megijedt csak váratlan volt, hogy valaki leszólít.
-Ő hát igen… olvasgatok magamnak.
Feleltem a srácnak és ráadásul alig tudtam kinyögni egy értelmes szót. Miközben ő már be is mutatkozott én csak néztem bambán magam elé.
-Szia… én Melanie vagyok Melanie Laurent. Nem hinném, hogy találkoztunk vagy legalább is én nem emlékszem rá. Talán rossz a memóriám.
Tettem hozzá egy csipetnyi mosollyal fűszerezve elhúztam a szám.
-Te is új vagy itt? Én néhány napja érkeztem elsőéves Navinés vagyok. Netalán csak nem tanulni jöttél?
Tettem fel Ronaldnak az újabbnál újabb kérdéseimet és kíváncsian vártam a fiú válaszát.
Utoljára módosította:Lenna Goldberg, 2013. május 12. 14:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 8. 11:41 | Link

Dominic

Azelőtt elég gyakran megfordultam a könyvtárban. Persze, nem a kastély falai között, hiszen itt mindig történt valami –vészhelyzet, baráti csevej, David–, viszont otthon néha unatkoztam, vagy egyszerűen csak egyedül éreztem magamat és akkor menekülőre fogtam. Elvégre, nem ezért találták ki a könyveket? Hiszen az emberek nem akarnak a saját kis világukba bezárva élni, még akkor sem, ha annyira bonyolult, kiismerhetetlen és veszélyes, mint az enyém. Mindenki valami többről álmodozik, valami jobbról. Sohasem tartoztam azok közé a lányok közé, akik hasra esnek egy-egy szerelmes vámpírregény olvasás után és minden vágyuk az lesz, hogy a vérszívók közé tartozhassanak. Én gyűlöltem ezeket a meséket, erre tessék! A Sors már megint csúnyán elbánt velem. Szépen lassan talán hozzá is fogok szokni, hogy nekem valamiért semmi sem sikerül.
Ezúttal azonban nem álmodozási szándékkal toppantam be ide, hanem konkrét célom volt. Szerettem volna többet megtudni magamról és a fajtámról. Ha már senki sem segít és csak a saját tapasztalataimra számíthatok, akkor meg kell próbálnom önerőből túllépni néhány apróságon. Ahogy megtaláltam a könyvet és kiszúrtam a fiút egyszerűen nem volt szívem csak úgy elmenni mellette. Már, ha tényleg van még szívem.
Végiggondoltam, hogy milyen címszó alatt keresnék én könyvet az Animágusokról, de aztán rá kellett ébrednem, hogy én nemigen foglalkoztam még velük. Természetesen tisztában voltam a szó jelentésével és nagyjából magával a fogalommal is, de én sohasem vettem fel a tantárgyat, ergo nem is volt szükségem efféle irományokra.
-Ha a helyedben lennék megpróbálkoznék a H betűnél, mint híres Animágusok, bár be kell vallanom, nem nagyon volt még szükségem ilyesmire. –mosolyogtam rá bocsánatkérően, majd az általam megnevezett polchoz léptem és keresgélni kezdtem.
Meglepődtem, hogy bemutatkozott. Mármint, értem én, hogy a józanész ezt diktálja, csakhogy nem sokan állnának oda egy vámpír mellé és még kevesebben nyújtanák felé a kezüket, még ha nem is tudják, mivel állnak szemben. Ösztönös félelem az, amit irányunkba éreznek, mintha minden porcikájuk azt súgná, hogy menekülniük kell. Dominic –mint volt szerencsém megtudni– még elég fiatal volt ahhoz, hogy ne vegyen tudomást erről. Először. De már csak idő kérdése volt, hogy mikor rohan el sikoltozva.
-Katherine Danielle Averay, szia! –elfogadtam a kezét, de rövidre zártam a dolgot, hiszen elég hideg a kezem ahhoz, hogy gyanút fogjon. –Tessék! –nyújtottam felé a megfelelő könyvet, amit ebben a pillanatban szúrtam ki. –Van kedved csatlakozni hozzám? –érdeklődtem minél barátságosabb mosollyal, miközben megindultam az egyik asztalka felé.
Szerettem volna egy kicsikét átlagos lenni. Nem nagyon, csak épp annyira, hogy megfeledkezhessek arról, ami vagyok. Egy rövid időre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 8. 18:24 | Link

Melanie

Azért megleptem kicsit a lányt, de sebaj. Tetszett a magabiztossága és az is, hogy hamar érdeklődni kezdett, tehát lehet vele beszélgetni.
- Tudom, hogy nem ismersz, de mivel új vagy nehéz is ilyen hamar megismerkedni ennyi emberrel. Én is csak látásból ismertelek még. Párszor feltűntél a folyosón amikor órára rohantál. -kacsintottam cinkosan.
- Én már másodikos vagyok, büszke Eridonos.- mosolyodtam el. Nyugodj meg. Ide nem sokszor járok fel. Persze néha muszáj itt is tanulni. Kellettek plusz információk a dolgozathoz, azt pedig itt lehet megtalálni.- mutatok szét a teremben a polcok felé.
-De ahogy látom te nem biztos, hogy tanulni jöttél. Kviddics? Szereted vagy most ismerkedsz vele?
Persze a könyve elég vaskos, emiatt inkább az utóbbira tippelnék.
Ekkor egyre melegebb napfény árasztotta el a termet. Egyik Eridonos társam felállt, hogy behúzza a vastag sötétítő függönyt az ablaknál amikor berepült rajta egy bagoly. Egyenesen az asztalunk fölé. Egy barna levelet hozott. Mivel elém ejtette biztos voltam, hogy nekem jött.
gyorsan bontogatni kezdtem. Elolvastam, majd elmosolyodtam. - Idén benne leszek a házunk kviddics csapatában.- mondtam nagy komolyan.
Közben a hóbagoly leszállt a vállamra és cinkosan belecsípett a fülembe.
-Na ne! Chosuga, ezt ne csináld.- vigyorodtam el. - A baglyom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. május 8. 23:30 | Link

Keiko

Kicsit megijesztettem a lányt, de szerencsére emiatt nem orrolt meg rám. Előfordult már, hogy elküldtek a búsba. Ő megengedi, hogy helyet foglaljak, ezért arrébb tolok egy széket, hogy a helyére gurulhassak, és a táskámat leakasztom a kerekesszék támlájáról, mert szükségem lesz valamire a jegyzeteléshez.
- Az jó - lelkesedem neki, mikor elmondja, mire kell a könyve. Örülök, hogy tudom valamihez kapcsolni, amit mondott.
- Kékessy nagyon jó fej. Milyen a jóslástan? Ha okos vagy belőle, kikupálhatsz - hunyorgok rá, bár ő elsős, én meg harmadikos vagyok, szóval elvileg előbbre járok. Mondjuk az ingázás megy, de az elsős elméleti anyaggal tuti tudna újat mondani. Mindegy is, csak vicc volt.
Eztán egy kicsit el kell mennem, de csak egy percre leszek távol, ugyanis a bűbájtan könyvek között egyből kiszúrom a nekem kellő darabot a nonverbális varázslásról. Ilyen simán még nem lett meg kötet ebben a könyvtárban. Mire visszaérek, a lány ugyanúgy ül ott és olvas. Nem tudom eldönteni, zavarhatom-e, ezért inkább én is kinyitom a magam könyvét, és fellapozom a tartalomjegyzéket, hogy lássam, miből élünk.
Arra már felkapom a fejem, hogy asztaltársam a földre kerül. Előkapom a pálcám, hogy egy figyelmeztető átkot küldjek a randalírozókra, de eltűnnek a polcok között, mire ezt megtehetném. Az ember azt hinné, nem óvodások járnak ide. Visszafordulok a lányhoz. A nevetésén nekem is mosolyognom kell. Nyilvánvaló, hogy nem lett semmi baja, de olyan aranyos, hogy így tud nevetni ahelyett, hogy bosszankodna.
- Megvagy? - kérdezem azért udvariasan. Megvárom, míg visszaül a helyére, aztán a könyvem felé fordulok. És rájövök, hogy egyáltalán nem érdekel, mi áll benne, ha itt a lehetőség beszélgetni egy aranyos valakivel.
- Amúgy hogy hívnak? Én Alex vagyok - mosolygok rá. A bemutatkozás valahogy mindig kimarad az elején.
- Milyen a suli? - érdeklődöm kezdésképpen. - Nemigen látlak a közösségi akciókon. Szereztél már ismerősöket?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Melanie Laurent
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 9. 17:25 | Link

Ronald

Őszintén  szólva valóban nem rémlett a srác arca, hogy találkoztunk volna. Meglehet, hogy az én figyelmemet kerülte el és nem ugrik be, hogy összefutottunk volna. Mivel csak néhány napja érkeztem, szinte senkit nem ismerek néhány osztálytársamon kívül. Kicsit meglepődve vettem tudomásul, hogy a srác már felfigyelt rám, jobban mondva, ahogy mondani szokták ki szúrt magának. De pozitív vagy negatív irányba? Ez valóban nagyon jó kérdés mivel egyes diákok szeretik piszkálni a kisebb jövedékeket, mivel még csak kezdők. Könnyebben tudják az embert becsapni. De óvatos leszek, nem akarok senkinek a használati tárgya lenni, de mivel ezidáig normálisnak tűnt Ronald, válaszoltam a kérdéseire.
- Igen meglehet, hogy találkoztunk folyosón, de mivel olyankor nem csak mi tartózkodunk ott, hanem több diák is megfordul sietve az óráira, és mindegyiknek nem tudom megjegyezni az arcát.
Talán egy kicsit nyersen tálaltam neki a dolgokat de hát ez az igazság. Néhány másodperc elteltével egy bagoly repült be a könyvtárba. Mindenki kíváncsian nézte és várta, hogy kinek viszi a postát. Nem kellet sokáig várni, hogy kiderüljön ki is a tulajdonosa. És az nem más volt, mint  Ronald.. Levelet kapott, amit nagy örömmel olvasott fel és az arckifejezéséből úgy tűnt nagyon is örül neki. Közölte hogy az évben benne lesz kviddicscsapatban, így nem tehettem mást és gratuláltam neki.
-Nahát ez aztán a hír biztosan jó lehetsz ebben a sportágban, ha téged választottak, szívből gratulálok. Én csak véletlenül vettem ki a kviddicsről szóló olvasmányt, de ha több időm lesz biztosan elolvasom.
A bagoly, aki a postát hozta egy ideig, körözgetett a könyvtár fölött, majd leszállt Ronald vállára és fülébe csipet majd közölte hogy a saját kis baglya.
- Nagyon aranyos de mintha féltékeny lenne, hogy még nem mutattad be nem, gondolod?
Utoljára módosította:Lenna Goldberg, 2013. május 12. 14:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. május 9. 18:23 | Link

Alex

Nézem, ahogy a srác arrébb rakja az egyik széket, hogy kerekesszékével közelebb kerüljön az asztalhoz. Mikor elmondom hogy milyen könyvet olvasok, lelkesedik a professzor iránt, gondolom őt is tanítja, és kedvelheti. Még viccelődik is - szerintem -, hogy taníthatnám őt. Vagyis csak remélem hoy viccelődik, mert alig tudok még valamit jóslástanból. Amikor az a fiú lelöka székről, már veszi is elő a pálcáját, viszont a fiúk hamar eltűnnek a szemünk elől. Megkérdezi hogy megvagyok-e még.
- Igen, nincs semmi bajom- felelem közben visszaülök a székre. Mindketten folytatjuk az olvasást, de ez nem tart sokáig, mert hamar megtöri a csendet, és megkérdezi hogy mi a nevem, és azt is elmondja, hogy őt Alexnek hívják.
-Én Keiko vagyok- válaszolok egy mosoly kíséretében.
Aztán arról érdeklődik, hogy milyen a suli, és vannak-e ismerőseim.
-A suli nekem nagyon tetszik szeretem, és szerintem az emberek itt mind nagyon kedvesek, de még nem igazán sikerült tartós kapcsolatot kialakítanom senkivel. Én kicsit nehezen barátkozom, a szülővárosomban is sakk néhány barátom volt akiket már egész kis korom óta ismerek. Szeretek egyedül lenni mert akkor mindent tisztán át tudok gondolni, vagy nyugodtan tudom olvasni a kedvenc könyveim. De azért néha jó egy baráti körben lenni, de sajnos itt még nem barátkoztam senkivel igazán.
Miután ezt kimondom lesütöm a szemem, és arra gondolok, hogy most biztos egy olyan embernek tart, aki egy  gyáva könyvmoly. Ezt jól megcsináltam, most biztos el fog menni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 9. 20:40 | Link

- Jaj, ne haragudj. Ő Chosuga. Édesanyámtól kaptam tavaly év elején. Nagyon szeretem. Párszor már elment Londonba a családomhoz. Nagyon megbízható. Ha levelet akarsz küldeni, akkor nyugodtam szólj. Mindenkit hamar megtalál.
Kicsit elgondolkodtam, majd úgy éreztem itt az idő kicsit érdeklődni Melanie felé. Persze nem úgy mint ha rá akarnék repülni, hogy véletlenül se ijesszem el.
-Azt már tudom, hogy elsős vagy, de azt még nem, hogy milyen tantárgyakat vettél fel. Szóval mit tanulsz ebben az évben?
Azt hiszem ez komoly kérdés, hiszen az első évben én is csak 8 tantárgyat vettem fel. Most viszont mind a 15-öt. Érdeklődöm minden felé. Ki tudja melyik fog tetszeni annyira, hogy a harmadik évfolyamtól megtartsam.
-Igen, nagy szó, ha valaki a kviddics csapatban szerepelhet. Nekem szerencsém volt, jól repülök, amellett kiváló seprűm van, ami gyorssá tesz. De majd a mérkőzésekre, ha lejössz, akkor majd meglátod milyen is.
Kicsit elgondolkodtam. Vajon most mi lesz. Még felőlem nem is kérdezett, de magamtól elég sok mindent elmondtam.
Hagyjuk, had bontakozzon ki, talán akkor kicsit jobban kinyílik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 10. 20:57 | Link

Katherine


– Megnéztem már ott is, de lehet, hogy csak elkerülte a figyelmemet, nem tudom. Kicsit nehezebb az iskola, mint hittem, de megbirkózom a leckékkel, és a tanulnivalókkal. Csak az alvás nem megy úgy, mint régen. –húztam el a számat, egy kisebb ásítás után, de illedelmesen a szám elé tettem a kezemet. Nem illik más előtt ásítani, főleg akkor nem, ha az illető szemtől-szemben áll veled. Ő közben megindult, így jobb ötlet híján, odaléptem mellé, és néztem, ahogyan keresgélni kezd. A rövid kézfogást nem igazán értettem, és eléggé meglepődtem, hogy hideg a keze.
– Jól vagy? Már mint úgy értem, hogy kicsit hideg a kezed. Nem kellene elmenned a gyengélkedőre? –nem akartam sem megsérteni, sem felbosszantani, semmi ilyesmi, de még a varázstalan embereknél sem normális az, ha az ember keze hideg. Aztán megkapom tőle a könyvet, amit eddig kerestem. Nem kicsit lepődtem meg rajta, hiszen én is nézelődtem itt, de akkor elsiklott felette a tekintetem. – Köszönöm. Tényleg fáradt lehetek, ha nem vettem eddig észre. Persze, szívesen csatlakozom hozzád. –mosolyogva követtem az asztalok felé, és mikor odaértünk az egyik szabad asztalhoz, kihúztam a széket, és leültem. A könyvet letettem az asztalra, de egyelőre nem ütöttem még fel, hanem Katherinere néztem.
– Na és te, milyen könyvet fogsz olvasni, ha szabad kérdeznem? –kérdeztem kedvesen, majd fogtam egy papírt, meg íróeszközt, és magam elé húztam. Kinyitottam a könyvet, és megnéztem a tartalomjegyzéket. Tökéletes könyv lesz a számomra, hiszen minden benne van, amire szükségem lesz. Híres animágusok sokasága rejlik ebben a könyvben, és remélem, hogy egyszer én is belekerülök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Melanie Laurent
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 11. 07:04 | Link

Ronald


Nagyon kedves kis bagoly bár igaz, ami igaz féltékeny típusnak tűnik, de véleményem szerint inkább kicsit csalódott lehetett hogy a gazdája nem mutatta be azonnal. Azt hiszem, szeret a középpontba lenni Chosuga. Az én baglyom nem ennyire harcias, épp az ellenkezője, csendes kis jószág, talán túl csendes, mint egy megszokott bagolytól elvárható. Hirtelen kaptam őt egyik napról a másikra így nem volt még alkalmam nevet adni, de már nagyon ideje lenne.
Ronald felajánlotta a baglyát, hogy bármikor használjam, ha szükségem lenne rá, hogy postát küldjek, kölcsönadja, mivel nagyon ügyes állat.
-Kösz, rendes tőled, de nekem is van egy baglyom, akinek még nevet kell adnom első útjára még nem engedtem el, kicsit féltem, nehogy baja essék. Jelenleg még az iskolai baglyot használom, amit a tanár úr fel ajánlott azoknak a diákoknak, akiknek még nincs beszerezve ez a kedves kis jószág.
.Talán  Ronaldnak furának tűnhet, hogy nem a sajátomat használom, hanem az iskolai baglyot vettem igénybe.  De úgy érzem, hogy nincs felkészülve egy hosszú útra. Igen meglepő volt számomra hogy tudja elsős, vagyok érdeklődően, kérdezte volt milyen tantárgyakat vettem fel az évben.
- Az évben csak 5 tantárgyat vettem fel Bájitaltan, Bűbájtan, Jóslástan, Legendás Lények Gondozása és Repüléstan.
Gyorsan felsoroltam a srácnak mikre jelentkeztem az évben, tudom, hogy ez kevésnek tűnik de úgy vélem egyelőre elég. Nem akarok már is a közepébe vágni, így is lesz mit tanulnom. De Ronald a kétszeresét vette fel a tantárgyak közül.
-Hűha nem semmi, te aztán igazán szerethetsz tanulni, meglehet, hogy még én is felveszek pár tantárgyat a közeljövőbe.
Nem szeretnék szégyenben maradni, hogy lány létemre csak 5 darab tantárgyat vettem fel így javítottam azon és közöltem vele még jelenkezek néhány órára.
- Egyébként melyik a legérdekesebb órák? Nem szeretem az unalmas tanárokat, hogy el lehetne aludni az órán, tudnál néhányat ajánlani? A kviddics valóban nagyszerű lehet és megtisztelő érzés, hogy az ember bekerülhet a csapatba. Úgy tudom lányok is bekerülhetnek a csapatba, ha ügyesek e téren vagy tévedek?
Utoljára módosította:Lenna Goldberg, 2013. május 12. 14:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 13. 09:50 | Link

Melanie Laurent

- Találó nevet kell adnod a Baglyodnak. Legyen egyedi, de dallamos. Amikor kimondod örömmel töltse el. Hidd el, már most hűségesen követi minden kérésedet. Először kisebb távolságokra küld el. Ne félj, tud magára vigyázni.
- mondtam el szinte egy szuszra.
Láttam az arcán, hogy valamin nagyon csodálkozik. Talán a túl sok tantárgyamon? Lehet, gyorsan megnyugtatom.
-Tényleg nagyon zűrös a tananyag listám. Sokból kell jól vizsgáznom, ha évfolyamot akarok lépni. Még mindegyiket nem ismerem annyira, hogy nyugodt szívvel ajánljam. -itt egy kicsit megálltam és elgondolkodtam. Hiszen az, hogy mit tanulunk attól függ mihez akarunk kezdeni a jövőben. Igaz ezt nem lehet elsőre eldönteni. Az, hogy nekem melyik tetszik az szubjektív dolog, de azért elmondhatom.
-Az általad felsoroltakat szeretem, habár a jóslástant idén vettem fel. Viszont a Sötét Varázslatok kivédése fontos szerintem, habár a professzor kicsit szigorú. Viszont az Önismeret tantárgy hasznos lehet, a Melodimágia pedig a zenei mágia kifejezése. Ez érdekessége miatt tartottam meg az idén. Tavaly 8 tantárggyal kezdtem. Jövőre biztos leadok párat. Az idén sok múlik azon melyiket fogom annyira érteni, vagy kedvelni, hogy megmaradjon. -elgondolkodtam vajon melyikeket fogom leadni. Így az elején nehéz választani. Minden esetre lesz min gondolkodnom a szünetben.
-A kviddics olyan játék ahol nem számít, hogy fiú vagy lány, az ügyesség a fontos. Angliában van egy csapat, ahol csak lányok játszanak. A házunk csapatában is szerepelnek. Ha tetszik majd, akár jelentkezhetsz is, hogy kipróbáljanak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melanie Laurent
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 13. 20:34 | Link

Ronald


Érdekes de frappáns nevet kell, adom a baglyomnak, mivel Ronald is ezt tanácsolta. Elmondta a véleményét a név terén, azt hiszem, elő kelessz vennem a naptáromat és átböngésznem a neveket. Mivel nagyon kedves és vidám állat vidám nevet is kell adnom neki. Azonnal el kezdtem a néven gondolkodni.
~Bibi,Cleo,  ...  Áh ezek túl hétköznapiasak valami egyedit kell találnom, ami ritka és különleges.
Egy pillanatra elgondolkodtam a neveken majd ideje visszatérnem a valóságba, mivel társaságban vagyok, nem felejtkezhetek el, arról hogy nem vagyok egyedül. Kicsit megnyugtató volt számomra az a tudat hogy talán ő is le ad pár tantárgyat az éven, ha úgy alakul és úgy hozza a helyzet. Talán csak én vittem túlzásba a dolgot. Annyi tantárgyat vállalok magamra amennyivel meg birok küzdeni az éven. Így mindenre szakíthatok időt akár a rajzolás terén is, mivel azt nem szeretném hanyagolni. De mértékkel, mert azt nem szeretném, hogy a tanulás rovására menyen. És ezt szintén közöltem a sráccal is.
 - Azt hiszem igazad az ember csak annyit vállaljon magára amennyivel, meg tud birkózni. Felesleges 10-15 tantárgyat fel venni, ha úgy sem tud rá szakítani időt, és ha az embert ráadásul nem is érdekli, akkor csak a jegyek romlanak lefele.
Fejeztem be a mondatomat gyorsan és egyszerűen majd fel álltam és vissza, helyeztem a könyvet a helyére, ahonnan elvettem. Majd visszasétáltam Ronald fele ne higgye, azt hogy megfeledkezem róla és lelépek egy szó nélkül. Mivel még dolgom akadt illedelmesen elköszöntem tőle.
-Őszintén szólva órákig tudnák veled beszélgetni, de van még a mai napra, van egy kis dolgom, amit el kellene intéznem. De ha lesz kedved, és rá érsz majd valamelyik nap szívesen, találkoznák veled és dumálhatunk.
Egy kicsit ostobának érzem most magam, mivel ez úgy jött le mintha randevúra hívtam volna el. Kényelmetlenek éreztem ezt a helyzetet, és úgy éreztem, hogy az arcom pirosodik, mint egy alma. Majd egy gyors köszönéssel faképnél hagytam a srácot és fel szaladtam a szobámba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. május 15. 11:40 | Link

Keiko

Keiko - háhá! Nagyon büszke vagyok a fejemre, hogy ebből már ki tudom találni, hogy japán nemzetiségű. De akkor vajon hogy kerül ide, Magyarországra? A kínaiak ellepték már az országot - legalább is ami Budapestet illeti -, na nem, mintha zavarna. Ő viszont perfektül beszél magyarul, úgyhogy nyilván van valami jó kis sztorija is, mit keres itt.
Hosszan válaszol a kérdésre, amiből levágom, hogy azért tudna ő barátkozni, ha akarna, mert nem olyan, mint azok a lányok, akikből úgy kell kirángatni bármit is.
- Nem hiszem, hogy probléma lenne a barátkozási módszereiddel - kacsintok rá -, ha mással is tudsz így beszélgetni.
El is határozom, hogy nem hagyom elkallódni itt a suliban és a Levitában, nehogy már elsős kora végére ne szerezzen magának egy kupac havert!
- Hol a szülővárosod? - kérdezem hát tovább. - Magyarországon születtél? Vagy hogy költözött a családod ide?
Csak remélni tudom, hogy nem vagyok tapintatlan ezekkel a kérdésekkel. Más részről rengeteg a fura figura és a külföldi diák a Bagolykőn, úgyhogy biztos nem érzi magát ettől kényelmetlenül itt, engem meg ugye minden érdekel...
Figyelek rá is közben, de addig is, pótcselekvésként előveszem a pálcám, és egy valaki más által az asztalon hagyott ceruzát bűvölök vele. A sajátomat inkább nem, hátha véletlenül felgyújtom. Ezt meg úgy is valaki más hagyta itt, már biztos rég megfeledkezett róla.
A cél, hogy nonverbálisan megpróbáljam lebegtetni. Ez a bűbáj az elsők között volt, amit tanultunk, gondoltam nem érdemes nehezebbel kezdeni. Persze hiába erőlködöm nem kimondani a varázsigét, de mégis végrehajtani a bűbájt, hiába. Nem történik semmi. Talán nagyképű dolog volt azt gondolni, hogy felgyújtanám a pálcámat. Valószínűleg nem olyankor kéne ezt próbálgatni, mikor a fél fülem és szemem Keikon van. De most többre nincs lehetőségem, és így legalább elmondhatom, hogy gyakoroltam. Valamicskét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. május 15. 20:35 | Link

Alex

- Lehet- válaszolok, mikor mondja hogy szerinte nincs probléma a barátkozási módszereimmel. Kacsintását egy mosollyal köszönöm meg.
- Japánban születtem, pontosabban Osaka-ban- felelek a rám zúduló kérdésáradatra, közben próbálok nem idegeskedni, bár ez nem nagyon működik, mert a hangom végig remeg.- Szintén Japánban születtem, de apám magyar származású, így sokszor ellátogattunk ide- lehajtom a fejem, és veszek egy mély levegőt, hogy elkergessem a fejemből apám emlékeit.
Próbálom elterelni a figyelmem, hogy ne idegeskedjek ennyire, ezért figyelem, ahogy Alex egy ceruzával játszik. Pontosabban a pálcájával bűvöli azt.
- És veled mi a helyzet? Nem nehéz egy kicsit a közlekedés a kerekesszékkel?- érdeklődöm, mert hát miért csak én beszéljek? Meg amúgy is, engem érdekelni szokott mások hogyléte.- És egyáltalán hogy kerültél kerekesszékbe?- kérdezem, s remélem, nem zavarja őt ezen kérdésem, közben elveszem a ceruzát, mielőtt még valami baj történne, s az itt heverő egyik lapra kezdek el firkálgatni vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. május 22. 14:34 | Link

Keiko-sama

Nem érem be annyival, amit mond a származásáról.
- És hogy ismerkedtek meg a szüleid? És akkor most ideköltöztek, vagy mi? Hogyhogy itt jársz suliba?
Aztán rám terelődik a szó, úgyhogy válaszolhatok a szokásos kérdésekre, addig felfüggesztem a ceruzabűvölést. Úgyse megy.
- Nem nehéz, mert tud lebegni a székem, így a lépcsőkön nem egyesével kell lejönnöm, mint ahogy otthon Budapesten. Az az igazi szívás!
Míg veszek egy nagy levegőt ahhoz, hogy belekezdjek a sztoriba arról, hogy hogyan is lettem nyomorék, egy egykedvű pöccintéssel újra megpróbálom a néma vingardium leviosát a cerkán. Nem feltételeztem, hogy működni fog, úgyhogy nem is lepődöm meg rajta, hogy nem így történt. Ú! Úgy látszik, Keikoé volt a grafit.
- Bocsi! - mondom neki egy zavart mosollyal, hogy kérdés nélkül piszkáltam a cuccát, aztán visszakanyarodom a kérdéséhez.
- Ja, szóval az úgy van - kezdek bele a sztoriba -, hogy apám zsupszkulcsokkal foglalkozik a minisztériumban. Tudod, befognak hibásan működő vagy átkozott zsupszkulcsokat, és apa azt vizsgálja, mi lehet a bajuk, és hogyan lettek félrebűvölve. Gyakran hazahozza a munkáját, és általában a dolgozószobájába nem is szoktunk bemenni, de aznap - ez három éve volt nyáron - kerestem valamit nála. Már nem emlékszem, mit, de nem találtam meg. Volt egy zsupszkulcs az asztalán, amit levertem. Ilyen műanyag fólia, amibe becsomagolják hatosával az ásványvizeket. Na, szóval abban buktam fel, és az leszakította a lábaimat. Aztán mittom. Az egyik ispotályban keltem, megvoltak a lábaim, csak nem működtek. Azt mondták, visszanövesztették őket, de az elszúrt zsupszkulcs miatt valamiért nem tudtak megjavulni rendesen.
- Szóval valahol a világban ott figyel a két lábam, csak rám várva - vigyorgok rá, hogy elüssem valamivel a nyomasztó sztori élét, és Keiko ne érezze úgy, hogy sajnálnia kéne vagy valami.
- Na, én feladom a nonverbális varázslást, te hogy állsz a jóslástannal? - váltok, és elkezdem visszarámolni a használatlan papírjaimat a táskámba. - Ha ráérsz, visszamehetnénk a Levitába. Tudsz sakkozni például?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. május 24. 22:11 | Link

Alex

- Hehe, akkor viszonylag könnyű dolgod van - viccelődöm, halk nevetés kíséretében. -, mármint Bagolykövön belül.
- Az anyám itt, Magyarországon járt orvosi egyetemre, és apámmal a Nemzeti Múzeumban találkoztak, és egyből egymásba szerettek. Mondhatni szerelem volt első látásra. Japánba költöztek, ott születtem meg én is. Mikor apám megkapta a mostani állását itt, akkor szinte minden idejét Pesten töltötte csak nagy ritkán jött haza, végül el is váltak. Nem iauan hallottam felőle, míg egyszer azzal állított be hozzánk, hogy elmondja, hogy én ide fogok járni. Vagyis inkább egy parancs volt - hangosan most egy kis megvetést lehetett hallani az utolsó résznel, bár ez nem meglepő. Elvileg azért árok ide, mert apám többet akar vele lenni, bár ezt nem nagyon hiszem, mert most is csak havonta egyszer látogat meg - fejezem be egy megvető - hát hogy is mondjam - szisszentés kíséretében, majd lerakom a ceruzát a kezemből, amivel eddig firkálgattam.
- Mivel még nagyjából csak elméleti részt vettünk, így azt kell mondanom, hogy egész jól megy, de szerintem a gyakorlati résszel sem lesz gond - felelek Alexnek.
- Öhm... Sakkozni? - kérdezek vissza. - Hát az alapokkal tisztában vagyok,tudom mivel hova kell lépni, de még nem játszottam úgy nagyjából... soha - mondom, közben nevetek.
Visszateszem a könyvet a helyére, s mikor visszaérek ezt mondom:
- De szívesen játszanék veled. Indulunk? - kérdezem, és indulok is kifelé a könyvtárból.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. május 24. 22:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Mason Berry
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 9. 14:32 | Link

Keiko


Az ágyamon fekszem, bambulok, mint ahogy szokás nálam. Utálom ezt az unalmat, egyszerűen utálom. Miért nem lehet az élet tele csupa izgalommal? Miért kell unalomnak léteznie a földön? Miért? Ez a kérdés kavarog a fejemben már három napja. Nagyon meleg időnk van, ezért döntök úgy, hogy ma nem megyek le a birtokra, hanem bent a kastélyban keresek valami hűvös helyet. Csak azt kéne megtudni, hogy hol van az a hűvös hely. Sóhajtok egyet, majd felállok, és a bőröndömhöz lépek. Még nem pakoltam ki, túl izgatott voltam, hogy mi vár itt rám. Kinyitom a bőröndöt, és unottan pakolgatom a cuccaimat a szekrénybe, amikor eszembe jut drága édesanyám egyik mondata: "Ha unatkozol, olvass!". Nem hittem volna, hogy egyszer még hasznát veszem ennek a mondatnak, de lám igen. Itt biztos izgalmasabb könyvek vannak, mint otthon. De nekem a legizgalmasabb lenne egy olyan könyv, ami tele van varázslatokkal, ártásokkal, átkokkal és bűbájokkal. Nekem az lenne a világ legizgalmasabb könyve. Felállok, majd kisétálok a hálókörletből, a klubhelyiségből. Nem tudom, merre kell mennem, ott még nem voltam. Megkérdezem az egyik diákot, aki útba igazít, és néhány perc múlva már a könyvtár ajtajánál vagyok. Benyitok, majd körbenézek. Szép, az biztos. Elkezdem nézegetni a polcokat, vannak itt elég unalmas olvasmányok is. Egy három perces keresgélés után találok egy könyvet. Belenézek, ártások és rontások vannak benne. Tetszik. Leülök egy asztalhoz, ami elég közel van az ajtóhoz is.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. június 19. 00:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. június 9. 15:02 | Link

Mason

Hű, ma aztán egyáltalán nem unatkoztam, egész végig tanultam. De már meguntam, szükségem van egy kis pihenésre. És persze hová megyek pihenni, na hova? Természetesen a könyvtár felé veszem az irányt. Nagyon sokat vagyok a könyvtárban, talán a klubhelyiség mellett ott töltöm a legtöbb időt, amikor persze nincs órám. Nagyon szeretek ott lenni, akár az egyik ott lévő könyvet olvasgatva, akár egy olyat, amit magammal viszek. Most az egyik mangámat veszem elő az éjjeliszekrényem fiókjából, azzal indulok a könyvtár felé. Alex nemrég mutatott egy titkos rövidítő átjárót, így hamar eljutok a könyvtárba. Köszönök a könyvtárosnőnek egy mosoly kíséretében, majd leülök a szokásos helyemre, vagyis az ajtóhoz legközelebb eső asztal mellé. Csak pár perccel később veszem észre a fiút, aki szintén ennél az asztalnál ül. Nem is vettem észre, hogy itt van. Előttem jött ide, vagy miután én ide jöttem? Ha később ért volna ide, mint én, akkor biztos hozzám szólt volna, csak én lehettem ilyen bunkó, hogy nem kérdezem meg, hogy leülhetek-e.
- Jaj, bocsi, remélem nem zavarok - mondom, s barátságosan mosolygok a srácra.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. június 19. 01:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Mason Berry
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 9. 15:14 | Link

Keiko


Ez most komoly? Azt hittem, hogy találok egy jó könyvet, amiben érdekes rontások vagy ártások vannak. De mit találtam? Persze, hogy azt, amit már tudok. Stupor, Capitulatus, Rictusempra, Locomotor mortis stb. Unottan lapozgatom a könyvet egy jó varázsige után kutatva, és lám, találok néhány elég jónak, de nehéznek tűnő ártást. Obstructo vagy Impedimenta a varázsige név ugyanaz. Hátráltató ártás. A pálca irányában megtisztítja az elvégző útját. Ha egy élőlényt talál el, rövid időre megbénítja. Nem is rossz. Elég jó. Mi van még itt? Relaxo. Relaxo? Erről még nem is hallottam. Szikraeső-ártás. Szikraeső hullik a pálca végéből, ami az ellenfél ideiglenes megbénítására szolgál. Ez is elég jó. A könyv mélységéből, egy lány húz ki. Észre se vettem, hogy itt van.
-Nem zavarsz! Bocsi, hogy bunkó voltam, és nem köszöntem, csak nem vettelek észre - kicsit elszégyellem magam, majd felé nyújtom a kezem.
-Mason. Mason Berry.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. június 19. 01:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. június 9. 17:14 | Link

Mason

Ő volt itt előbb, és még azt mondja, hogy ő volt a bunkó, hogy nem köszönt. Pedig én voltam az, aki csak úgy szó nélkül ideült, egy mukkot se szólva.
- Nem kell bocsánatot kérned, hisz te voltál itt előbb - válaszolok majd rámosolygok.
Kezet fogok vele, közben csak vigyorgok, mint valami hülye. Igazából nem is tudom miért vigyorgok, de szerintem elég hülyén néz ki. Na ezek után vajon mi lehet a benyomása rólam?
- Szia, Mason - köszönök, neki, most már a nevén szólítva, majd én is bemutatkozom. - Én Keiko vagyok.
Ezek után némán ülünk tovább, én az én mangámat olvasva, ő az ő könyvét. Bár egy könyvet - vagy épp mangát - sokszor is elolvasok, soha nem unom meg, most mégis úgy érzem, hogy nem érdekel a könyv, beszélgetni van kedvem. Így hát leteszem asztalra, majd egy ideig nézem Masont, és azon gondolkodom, hogy mit is kérdezhetnék, hogy megtörjem ezt a csendet.
- Új vagy? Mert meg nem láttalak téged a kastély területén - kérdem végül. Tudom, ez egy kicsit sablonos kérdés, de mégis jobb, mint a semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Raven Cornwald
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 14. 23:44 | Link

Kőszegi prof

Lagymatag idő, üvöltő szél... Raven meg a könyvtárban idillikus nyugalomban. Feltételezi, most érte el a Nihilt, és nem szándékozik kikecmeregni, ebből a melankolikus hangulatból. Talán épp ezért szórja rá azt a némító bűbájt valamelyik diákra. Csak egy pillanatig méltóztatik felnézni a jegyzeteiből, csakis addig, hogy be tudja mérni a célt, esetünkben a harmadikosnak kinéző feltehetőleg idegesítően vihogó Levitás lányt. Többre nem méltatja, a kellemetlen tényező megszüntetése után, újra helyezkedik, hogy a lehető legkényelmesebb pózt megtalálja. Megfordult a fejében már, hogy nem ártana kicsit megtornásztatni a tagjait, de elvetette, a sárkányok belsőségei jelenleg jobban érdekli. Csupán azért, mert ebből kell házi dogát írnia. Na meg, a pikkelyekkel kereshetne is, nem is keveset, de sejti, itt nem nagyon díjaznák, ha ezt nyíltan kijelentené, bár meg sem rengetné mások nem tetszése. Azon is csodálkozik, hogy Seren még nem csapatta ki, miután megkaszabolt kicsit egy gólyát. Előfordul. Esetében tényleg, hisz nagyon nehéz kikockázni, épp milyen hangulatban találják meg, ráadásul még az sem maradandó. Elég egy aprócska gesztus, bármi kicsaphatja nála a biztosítékot, és ha ez bekövetkezik, jobb lesz, ha menekül mindenki. Raven megtanult bánni a pálcával, nem is akárhogy, igaz nem fitogtatja, de eddig vajmi kevés átka tévesztett célt, a Roxforti SVK tanár dicsérte is érte rendesen, mára már nem biztos, hogy egekig magasztalná. Amilyen kárt maga mögött hagyott, cseppet sem csodálkozik ezen.
- Figyelj, bocsi....- hall meg egy cérnavékony hangot, ami arra készteti, hogy a szemmel verést gyakorolja az illetőn.
- Nem- szép, tagolt, bár rövid, de lényegre törő reakció ez tőle. És el is éri vele, hogy a lány pár pillanat után, halálra vált arccal, visszavonulót fújjon. Újabb bizonyíték arra, hogy nem kell órákat regélni, sem egy szonettet előadni azért, hogy megértesd magad valakivel, a rellonos meg amúgy se a szájmenéséről volt híres.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. június 17. 17:27 | Link

Szelniczky Mínea

Amikor az embernek olyan melege van, hogy azt hiszi, leolvad a bőre, és kifolynak a szemei, azt hiszem elég nyűgös, unatkozós és szenvedős kedvében van. Nem mehet ki a szabad levegőre, mert elpárolog, de a saját szobájában sem maradhat, mert nem bírja a kupit, viszont a rendrakás esélytelen. Egy olyan helyet kell keresni ilyenkor, ami elsősorban hideg, másodsorban pedig rendezett. És mindenki tudja, hogy ez a hely a könyvtár.
 Amandának sikerült levonszolni magát a könyvek íratlan Vatikánjába, ahol már nem is volt olyan szörnyű kedve. Mivel az ember nem ülhet be csak úgy egy könyvtárba hűsölni, keresnie kellett egy könyvet. ~De ha már úgysem az a fontos, hogy miről szól, valami szép legyen!~ tűnődve nézegette a random polcokon sorakozó könyvek borítóit, mígnem megpillantotta az optimális egyedet. ~Ezaz!~ elégedetten kiráncigálta a nagy, kék bársonyborítójú könyvet, amely a karnyújtásnyira fölötte lévő polcon lakott, így kissé megszenvedett vele, de mindenesetre megérte. Igazán különleges könyvet talált, talán az egész könyvtárban egyedülállót, de legalábbis a polcon nem látott belőle másikat.
Egy olyan asztalnál keresett helyet, ami elég messze volt az ablakoktól, ugyanis már a napfürdőző rét puszta látványa láttán is melege lett. Kényelmesen elhelyezkedett, és kinyitotta a nagy alapossággal kiválasztott könyvet. A címet-írót figyelemre sem méltatta, csak felütötte a valahol középen. ~Frankó, virágok~ gondolta minden lelkesedés nélkül. Soha nem volt a szíve csücske egyetlen növény sem, de legalább nem szöveg volt a könyvben, hanem rajzok. Nem sok kedve lett volna olvasgatni, így nem is bánta már annyira, hogy ily unalmas lexikont választott.
Ahogy üldögélt, és nézegette a növényes lexikonkáját, kezdett visszatérni belé az energia, már meg tudta volna mozdítani a kisujját anélkül, hogy utána tíz percig pihent volna a kimerültségtől.
Utoljára módosította:Amanda Humphrey, 2013. június 18. 21:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2013. június 18. 00:10 | Link

Amanda

Elviselhetetlen a hőség, ilyenkor képtelenség megmaradni egy helyben.
Pedig alapvetően nem vagyok az a fajta, aki nem képes egy egész napot ellustálkodni, akár az ágyamban fekve néhány könyv társaságában, esetleg zenét hallgatva, sőt, legrosszabb esetben gondolataim magányában. Szívesen mennék ki mondjuk a tó partjára napozni egy kicsit, de van egy olyan érzésem, hogy semmit sem könnyítene azon a tényen, hogy még bent, az alagsori klubhelyiségben is meg lehet pusztulni, a napon minden bizonnyal csak rosszabb a helyzet. Ráadásul a bőröm sem az a barnulós típus, legfeljebb leégnék, ez pedig végképp nem célom, tehát ez a kósza ötlet is hamar értelmét veszíti. Nem marad más, mint a négy fal közötti unatkozás, amivel csak egyetlen problémám van jelen pillanatban. Nincs túl sok hangulatom a többi diákhoz, akivel együtt kell laknom, és nem úgy fest, mintha ők olyannyira távozásra adnák a fejüket.
Ez kizárólag annyit jelent, hogy én fogok lelépni minél előbb. Össze is szedem magam, és gyorsan végigfuttatom a fejemben, hogy milyen választási lehetőségeim vannak, ha egy kicsit nyugis és annál inkább hűvös helyet szeretnék, természetesen egyből a könyvtár jut eszembe. Nem mondanám, hogy akkora könyvmoly vagyok, tanulni meg egy kicsit sem szeretek, csak ami érdekel, de akkor már kössük egybe a kellemest a hasznossal. Házidolgozatot kell írnom valami hülye növényről, és bár szeretek efféle témákról olvasni – mugliknál biológia – de a növények a legkevésbé sem érdekelnek, hiába van mindenféle különleges bennük. Mármint, értem én, hogy tök izgalmas, ha valami zöld trutyit köpköd magából védekezési mechanizmus gyanánt, csak ne kelljen a közelében lennem, és elismerem, hogy fantasztikus. Vagy nem, de ez egyéni probléma, a dolgozatot ettől függetlenül sajnos meg kell írnom, tehát felkapok egy kisebb táskát is, amibe pennát, pergament és tintát pakolok, aztán magam mögött hagyom a szobát, vele együtt a sok, jelen pillanatban a legkevésbé sem kellemes szobatársam. Lassú, ráérős léptekkel vonszolom magam végig a folyosókon a Nyugati szárnyig, hogy aztán belépjek a mindig – néha túlságosan is – csendes könyvekkel teli terembe lépjek.
Felsóhajtok, és elindulok a polcok között, összeszedve pár könyvet, ami megfelel a dolgozat témájának, ráadásul órán fel is írtam néhány címet, amit a tanár kifejezetten tanácsolt. A tökéletes munkához idő kell, bizony, de ezt senki ne várja el tőlem egy olyan témában, ami egy kicsit sem mozgatja meg a fantáziámat, gyorsan összedobok valamit. Bár ráérek, és az időjárást tekintve jobban járok, hogyha a lehető legtöbb időt pazarlom el erre a dolgozatra, csupán annyi a bökkenő, hogy az egyik könyv, amire szükségem lenne, nincs a helyén. Mindegy, majd később utánajárok. Csak egy lány ül a kiszemelt asztalnál, amire lepakolom a cuccaimat, és kényelembe helyezem magam, már amennyire ez a hely lehetővé teszi ezt, és csak utána nézem meg jobban a társaságomat.
- Hé! Feltétlenül szükséged van arra a könyvre? Remélem nem bánod, ha egy kicsit kölcsönveszem majd a dolgozatomhoz. – Szólítom meg, amikor felismerem a kezében lévő könyvet a borítójáról, talán nem a legkedvesebb hangnemben, de… ez van, fáradt vagyok, meleg van és alapvetően sem vagyok az, aki mindenkinek jópofizik, csak hogy kedveljék. Addig felírom a pergamenre a címet, és kinyitom az első kezembe akadó könyvet, és mit ne mondjak, tényleg megkönnyítené a munkát az a csupa-ábra lexikon.
Utoljára módosította:Szelniczky Mínea, 2013. június 23. 16:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 51 52 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet