Nyitóbál
Violetta
Mágustusa. Pont ez kell ahhoz, hogy a legeldugottabb szegletéből is előcsalogathassák az érdeklődőket a leleményes szervezők. Minden elismerés, jó munkát végeztek, ugyanis még Kőszegi professzor úr is vette a fáradtságot, hogy kivasaltassa manóival legújabb öltönyét. Nagy gondossággal óvta és őrizte meg legtisztább állapotában a megnyitó pillanatáig, amikor is magára ölthette még odafenn a szobájában. Fekete szmoking, csokornyakkendő, frizuraigazítás és egy jó erős, de mégsem zavaró elegáns férfi parfüm. Ujján a családi gyűrűje díszelgett, más kiegészítőt nem viselt magán. Ha izgul, mindig komolyan és méltóságteljesen lépdel, így tesz most is. Egyenesen jár, délcegen, mintha önmagát ünnepelni igyekezne le a Nagyterem sűrű forgatagába.
Szerencsére bevette a gyógyszereit, megengedheti magának az esti szórakozást, de diétájához tartania kell magát. Sajnos... Pedig milyen jól tudja, hogy ilyenkor a szorgos manók a legfinomabb ételeket kínálják! Kollégáitól hallotta, hogy a különleges alkalomra a többi ország nemzeti ételeit is felszolgálják. Csak őszintén remélte, hogy nem esik kísértésbe. Rossz végeredményt szülne ugyanis.
A rendezvénysorozat nem csak az elsődleges szervezőbridágot és a résztvevősereget mozgatta meg mérhetetlen mértékben, a tanárokra is hárult egy csomó rendhagyó kötelesség. Kétszer jobban kellett ügyelni, mindent szemmel kellett tartani, hogy minden rendben menjen. Az események alatt is éberen és segédkezve kell részt vállalni a tusa lebonyolításában. Állapotára való tekintettel nem osztották be járőrözni, szabadnapot kapott, hogy pihenjen. Egy kicsit azonban szórakozni akart.
Éppen a nagyterem felé igyekezett szorgosan, amikor ismerős hang ütötte meg a fülét. Érdeklődve a hangforrás felé pillantott, majd megállapítva a köszönőt elmosolyodott és a hölgyemény mellé szegődött.
- Áh, jó estét, Violetta! Igen, eltalálta, éppen oda igyekszem. Volna kedve velem tartani? Mesélhetne is... Anya jól van? - kérdezte udvariasan újdonsült beszélgetőpartnerét.
A terembe érve a körülnézés után elfoglalták a helyüket. Egy, a tanári asztalhoz közel eső, mégis a diákok hatáskörébe tartozó helyen álltak meg, körülötte minden jól látható volt, hiszen egyik diák sem mert a kilátása elé állni zavaró tényezőként. Izgatottan és nagy lelkesedéssel hallgatta a beszédeket és az eseményeket, hangos tapssal kísérve azokat. Diétájához tartotta magát, igyekezett a diákokkal és Violettával foglalkozni. Néha-néha egy pillanatra odabiccentett egy-egy tanárkollégájának. Úgy döntött, az esemény végén mindenképpen odamegy a nemzetközi iskolák kísérődelegációihoz is, de úgy is tudta, hogy erre neki később is lehetősége lesz.
- Na és kinek szurkolsz a legjobban? - súgta a fülébe -