Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Imádom a sulit. Jó, tuti, hogy egy mugli most vagy szemközt röhögne, vagy a sárga házba csukatna, de így van... imádom. Itt minden olyan hűvös, és senki nem néz le, csak mert három pixievel egy zsákban, szökdécselek le a csarnok felé.
Persze, ha tudnák, mire is készülök valójában, mennének a csúnyán nézések, de hát... nem látnak a fejembe, ugye... remélem.
Meg is látom azt az ismerős sziluettet, minek hatására felragyog az arcom. A zsákot szépen leteszem az első lépcsőfokra, majd hatalmas, ruganyos léptekkel indulok meg Norbi felé, hogy aztán a nyakába ugorva, remélehetőleg le is veszem a lábáról, hogy a padlózaton kössünk ki.
- Képzeld USA-ban így mennek rá a labdára - vigyorgok rá teli képpel, ha sikerül ténylegesen ledöntenem, majd állok is fel, és a kezem nyújtva húzom fel őt is, ha hagyja.
- De jóóó, téged se ettek meg Madagaszkáron - lelkesülök be egyből, hisz ennek tényleg nagyon örülök. Na meg annak is, hogy egyetlen benszülött hordával se sodort össze a sors.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Újabb ördögi terv van készülőben, mely a világ leig... Úgy értem némi problémát fog okozni az itt lakóknak. Norbert hülyeségmérője úgy tűnik kiakadt, legalábbis abból ítélve meg a helyzetet, hogy jelenleg Aisha-ra vár, hogy eleresszenek egy zsáknyi pixit. Mielőtt kételkednénk, ennek mindenki nagyon fog örülni, csak erről még nem tudnak. De erre találták ki az emlékeztetést. Épp az órájára pillantana hősünk, mikor valaki gyönyörű ívben ugrik neki, mindössze a csatakiáltás marad el a heves üdvözlésből. Úgy dől hanyatt, mint egy zsák krumpli és áldja az eszét, hogy nem pofára esett, mert akkor nem csíntalankodnának, hanem mennének a gyengélkedőre egy új orrért.
- Fú hallod, brutális lendülettel estél nekem, ejnye... Ne tanulj az amcsiktól - elvigyorodik, majd örömmel veszi, hogy mindketten felkászálódnak. A navinés nem egy kétajtós ruhásszekrény, de mint tudjuk, az összevissza fizikai erők, mint a lendület, gyorsulás, gravitáció, munka, igazából nem tudom miért sorolom, na de szóval ezek hatottak és testtömegét némileg felturbózták.
- Óóó, igazi túlélő vagyok, de látom te is. Ez pedig remek alkalmat ad arra, hogy szórakozzunk - sunyin dörzsöli össze tenyereit, mintha legalábbis zseniálisan ravasz ötlete támadt volna, ám ezen már rég túl vannak. A bizonyítékok persze eltűntek. - Elhoztad a cuccot? - ez volt a kódnév jelenleg. Nem mondhatták ki, végtére is itt még a falnak is füle van, aztán valamelyik festmény árulkodik. Na nem mintha nem lenne egyértelmű, amint kinyílik majd az a zsák...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Igen, határozottan felkerült a bakancslistámra az amerikai foci is, még akkor is, ha igazából engem előbb nyomnának össze, mintsem megszerezzem a lasztit. És igen, határozottan visszatért belém az élet, mihelyst a telefonom is  kapott térerőt.
Félvér vagyok, épp annyira ragaszkodom ahhoz a világhoz, mint az ittenihez, és még fel is találom magam mindkettőben.
Mi sem bizonyíthatná jobban, hogy épp Norbival készülök megbontani a rendet.
-  Bocsiii, de muszáj volt. Van térerő, van net... és huh ez annyira menő.. kéne ide is egy csapat, nem? - hadarok, mert hadarok, mert ami nagyon tetszik, az rám van írva, és ha jól érzem magam, le se lehet nőni. Ez bizonyára már velem marad, aminek megint csak örülök. Nekem eszem ágában sincs felnőni meg a többi hülyeség.
- Nem, csak Navinés... és volt nálam csillámpor... azzal mindenkit le lehet kenyerezni - kuncogok halkan, de csak mert még mindig röhejesnek tartom ezt a sztereotípiát. Nem vagyunk mi besszívva, csupán tudunk csak úgy örülni a semminek is, na.
- Khm.. persze a cucc itt van - köhécselek egyet, és még el is mélyítem a hangom olyan keresztapásan, mert ez az ügy viszont nem ismer tréfát. Ezzel láthatóan Norbi is így van, úgyhogy odamegyek, felveszem a zsákot, és indulásra kész is vagyok.
- Szerintem valami kihaltabb helyen kéne... mondjuk az elhagyatott wc-knél - kezdek is egyből agyalni, hol eresszük el a jószágokat.
- Vagy mégse.. arra tényleg senki nem jár, nem lenne kire fogni - sóhajtok fel, megmutatva, hogy nekem ebben már van rutinom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Hallgatja a lány gyors hadarását és őszintén örül, hogy nem ő az egyetlen, aki állandóan érthetetlenül köpködi a gondolatait kifelé. Norbi tipikusan a gyorsan beszélők táborát erősíti, akinek a gondolatai olyan gyorsan cikáznak, amilyen gyorsan még csak szólni sem tud, így folyamatosan beszél és beszél, hátha mégis sikerül mindent kiadnia magából. Amilyen az ő formája, pár perc múlva már azt se tudja, mi volt olyan fontos.
- Amerikai foci? Hát nem elég veszélyes a kviddics, te lány? - oké, itt nem megy test a testnek, de még eridonosunk is jobban hevülne az ötletért, ha nem egy x kilós vasgolyó csókolná hátsófertályon. Szóval végül is, ha át tudják ültetni varázslatba, mehet az amerikai foci is. Sose játszott még, de sok agressziót hallott róla.
- Ez azt jelenti, hogy az igi bát beszórtad csillámporral és vissza is jöhettél? - csodálkozva pislog a lányra. A perc, amikor rájössz, hogy Rabbotnak is ugyanolyan jól áll a csillogó trutymó, mint mondjuk... Mint mondjuk egy giccses születésnapi képeslapnak, vagy egy póninak. Egy csillámpóninak.
- Jó kérdés kolléga, a legfontosabb az álcázás... Olyan helyet kell keresnünk, ahol el tudunk vegyülni, mégsem túlzsúfolt, a sok szemtanú megárthat... - tiszta bűnügyi sorozat a mai napjuk. Vajon a tettes hová rejthette az áldozat holttestét...? Ha ez így meg tovább, ez lesz a következő kérdés, amit fel kell majd tenniük. Mindenesetre a kis pixik már nagyon rendetlenkednek odabenn a zsákban, így ideje volna szabadon engedni őket. - Mi lenne, ha a könyvtár vagy a konyha lenne a célpont? Esetleg a társalgó... - töprengő arcot vág, ahogy lassan sorra veszi az iskola helyeit. Nem könnyű...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

öltözet

Harmadik mondata már emberi fül számára is természetesen hallható, bár nem ad semmivel többet, mint az előzőek:
- Igen.
Érzi Manó is, hogy így gyötrelmes társalgó fél lesz a körbevezetés alatt, ezért igyekszik a lehető leggyorsabban magához térni hirtelen rátört félénkségéből. Na nem, mintha egyébként olyan tökös legény volna, de azért szívesen barátkozik, és eddig normális körülmények között nem okozott neki gondot a beszélgetés. Ezt rövid idő alatt maga is végiggondolja, és hogy legalább valami informatívat közöljön, hozzátesz még néhány mondatot a korábbi "igenjéhez".
- Rövid volt. A faluba érkeztem kandallóval, és onnan felsétáltam. Szép ez a hely, egyszerű békét áraszt, egészen más, mint Budapesten.
Na ugye, Manó, tudsz te, ha akarsz!
Korábban nem igazán túrázott, úgyhogy már az is izgalmas volt, hogy gyalog trappoljon fel macskakövön, földúton, erdőn-mezőn át az új iskolájáig. Vagyis hát majd meglátjuk, de valójában nincs sok választása. Mindenkinek az lenne a legjobb, ha itt folytatná tanulmányait, nem a régi magániskolájában. A szülei nem kísérték el, de így még inkább kiélvezhette új környezetét, rácsodálkozhatott a természetre itt, ahol igazán testközelben találkozhat vele, nem csak az erkélyen vagy a teraszon sorakozó virágok, vagy az iskola melletti park képében.
- Nem hoztam semmit - rázza a fejét a poggyászkérdésre, mikor már éppen induláshoz készülnek. - Farzsebében lapul néhány irat, amire szüksége lehet, minden egyéb még nem kell vagy már nem kell. Ez tényleg csak egy kis kiruccanás, ismerkedés. Az igazgatóval való beszélgetés sem tűnik most még olyan komolynak. Ha pedig az ajtaja előtt ráébred, hogy egy Gucci Who? feliratú pólóban kíván bemutatkozni a tanoda és kollégium dirijének, és ez rémisztően illetlen... majd vigasztalja a tudat, hogy legalább ünneplőszínekben pompázik.
Manó ámul azon, hogyan képes a felsőbb éves egyszerre olyan hivatalos lenni, miközben azért könnyedebb hangvételű megjegyzéseket is tűz beszédébe. Úgy dönt, a prefektussággal járó stílus lehet ez. De a talár...?
Oké, hogy a házirend is érvényes Manóra, kár, hogy fogalma sincs, mi van abban, így csak reménykedhet, hogy akaratlanul nem szegi meg. Míg ez a csapongó gondolatkavalkád végigfut az agyán, elindulnak a hívogató széles lépcsősor felé, Ágoston pedig újabb kérdést tesz fel.
- Igen - hangzik a válasz, pedig Manó még nem is gondolkozott ezen, így fogalma sincs, várja-e a beköltözést. Egyelőre annyi a vágya, hogy élje túl a felvételi vizsgát és vegyék fel. Aztán pedig még mindig ott van a lehetősége, hogy ha nagyon kellemetlennek tűnik ez az iskola, kikönyörögje a szüleinél, hadd menjen máshova, akkor pedig nincs is szüksége szobára itt. De egyelőre tetszik neki a hatalmas, középkori hangulatot árasztó kastély. Kezével végigsimít a korláton, ahogy fellépegetnek az emeletre.
Néhány lépcsőfok után végre veszi a bátorságát, és felteszi az őt nyomasztó kérdést:
- Mindenki ilyen köpenyekben jár itt, vagy csak ha akar? Vagy csak a prefektusok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

 Áhá! Maga a mágiaügyi miniszter! Micsoda szeren...csétlenség. Mármint persze, örült Anna is ennek, hisz nem minden nap cseveghet el az I. világháborúban szolgáló mágiaügyi miniszterrel, de... Na hát, ők csak diákok, mégis hogyan kéne ezek után beszélni vele? Biztos rengeteg festménye van az egész világon és biztos mindegyik egy nagyon megbecsült helyen áll. Olyan helyeken, amiket ők biztosan nem láthatnak, kivéve, ha valami világraszóló felfedezést tesznek, vagy megmentik a világot a pusztulástól és a többi. Amire, hát lássuk be, elég kicsiny esély van.
 Arcán megjelent egyfajta fintor, ami inkább arra vonatkozott, hogy nem nagyon tudta kezelni a helyzetet.
 Egy köszönetnyilvánító mosolyt küldött az öregúr felé, (aki a mágiaügyi miniszter!), és félrehúzta rabtársát, hogy négyszemközt megejtsék azt a csapatmegbeszélést és szökési tervet.
 - El kéne menni valami felelős szobájába, hogy értesítsük, mi történt, nem? Egy tanáréba vagy valakiébe, aki ki tud szedni minket innen.
 Ideges volt, nem tetszett neki ez az egész szituáció. Ettől a keretezéstől totál klausztrofóbiája lett, pedig bírja ő a lifteket is meg minden.
 - Én azt mondom, a legjobb lenne az igazgatóhoz menni, ő biztos tudja. Bár az is lehet, túl elfoglalt, úgyhogy lehet maradni kéne valami kis, mezei tanárnál, vagy valami. De elmehetünk az udvari bolondhoz is, mert lassan én is megbolondulok itt.
 Sűrűn vette a levegőt, és folyton nézelődött, miközben beszélt. Ha zaklatott, mindig sokat beszél, és rendszerint szerette valami vicces történettel elütni helyzetük komolyságát, de most még erre sem futotta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Te tényleg ilyen...gonosz vagy?
Hitetlenkedve néz a lányra, aki még ki is gúnyolja. Pedig biztos volt benne, hogy navinés, de lehet, hogy szólnia kéne a házvezetőjének, hogy menjen rá erre a lányra, vizsgálja felül, és tegye át a rellonba. Bár akkor meg mindig ott lenne. Na nem, az sem lenne jó. Maradjon csak a toronyba, még a végén túlságosan élvezné az életet odalenn. Nem akar olyan életet, ahol mindenhol ott van ez a kis gonosz pukkancs.
Hosszan nézi a lányt, majd látványosan félreáll, és még meg is hajol előle. Menjen csak, de komolyan, neki ehhez az egészhez nincs kedve. Ez egy bolond. És nem feltétlenül jó értelemben. Érzi is, ahogy az idegei pattanásig feszülnek, és ezzel egy időben az erek is megfeszülnek a bőre, na meg persze az inge alatt.
~ Ő egy lány. Ő egy lány. Pofátlan, de lány. ~
Igyekszik nyugtatni magát, így engedi, hogy a lány elmenjen mellette. Hiba volt leszólítani, vagy felajánlani neki bármit is. Láthatta volna, de nem látta. Remélte, hogy rendes lesz, és meg tudnak egyezni egymással. Az ilyenekből is tanul az ember.  
- Menj csak, nem kellesz hozzá.
Azért ezt még odaszúrja, de nem várja meg, amíg a lányka lép, inkább ő húzza ki magát, és látványosan sértődött arccal indul el abba az irányba, ahonnan a lány jött. Elvégre látványosan a másik irányba megy, akkor meg nincs olyan szerencséje, hogy a lány úgy gondolja, mégiscsak arra megy, ahonnan az előbb jött. A táskáját a válláras csapva, a levelet féltő gonddal elrejtve a zsebébe siet el a tett helyszínéről, mint valami gyilkos, aki éppen számba veszi, hogy mindent eltakarított-e. Se lát, se hall.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Szombat Anna, Mesélő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

A néhai mágiaügyi miniszter készségesen válaszol az őt érintő kérdésekre, még néhány, szerinte létfontosságú információt is megoszt a szomszédos képekről, majd ismét belemerül tetemes mennyiségű olvasmányába. Talán, ha hallaná, miről is beszélnek a lányok, tudna még mondani ezt-azt, ami hasznukra válna esetleg, de még csak nem is hallgatózik, hiszen az nem illendő. Kitartóan forgatja az előtte heverő papírokat, időnként fel is jegyez valamit tollát tintába mártva, mindössze az nem kerüli el a figyelmét, hogy eldöntik, hogy a bolond irányába akkor nem.
- Pedig igazán jó szándékú a bolond. Már bocsánat, hogy beleszólok, csak véletlenül meghallottam. Tudják, nagyon jó itt az akusztika, remekül sikerült vászonra vinni az irodámat - kotnyeleskedik kicsit az öregúr váratlanul felpillantva, és ismét le is teszi a papírjait, sőt, felkel az asztalától.
- Viszont az elődöm talán inkább hasznukra lehet, ha már őt választották. Egy időben azzal próbált bosszantani, hogy neki több portréja is van az épületben, talán sikerül hazatalálniuk a hölgyeknek a saját vásznukra - kedélyesen mosolyog szavai mellé, és asztalától felkelve már terelgeti is a lányokat a keret irányába, hiszen a saját vásznát csak ismeri, tudja, merre kell indulni. Kissé mintha zavarná is, hogy nem igazán tudna segíteni, de majd a szomszéd, ő többet tud, nagyobb hasznukra lesz, ő meg nyugodtan dolgozhat tovább.  
- Isten velük, hölgyek. Sok szerencsét - kívánja épp mielőtt még beszippantaná őket a vászon és a keret közötti vékony rés és olyan élményben lehet részük, akárha feje tetejére állt volna a világ. Egy kis szédülés esedékes, de nem szükségszerű mellékhatás, akárcsak a gyomortartalom felkavarodása, viszont a csuklások által félbeszakított furcsa dünnyögés már kevésbé lehet a rövidke út eredménye. A hang forrását egész hamar felfedezhetik. Magas, kopaszodó úriember szépen pödört bajusszal, nyakkendője félrecsúszott, inge könyékig feltűrve, mellénye rosszul gombolva, és nem csak a dünnyögés, de tekintete és a kezében árválkodó pohár is arról árulkodik, hogy bizony szépen megitta a mai adagot is. Vagy annál is többet.
- Júlia? Hikk... maguk nem Júlia. Egyik se... hikk... kihez van szerencsém? - kérdezi csalódottan, majd megemeli a poharát, kiissza a maradékot, aztán unottan kezdi lóbálni a karját, miközben ismét a lányokra néz.
- Nem hoznának nekem a hölgyek még egy kis bort, hikk, tudják, a szerzetestől... Még nem a legfinomabb a muskotály, hikk, de már... hozzanak maguknak is - kissé nehezen érteni, mit is mond, nem csak azért, mert folyamatosan csuklik, de össze is folynak kissé a végére a szavai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Lolita

Imádtam Madagaszkárt, de mégis, olyan jó itthon lenni. A saját ágyamban aludni, a saját tusfürdőmet használni, és nem lopni abból, ami éppen ott maradt. Jó érzés, hogy nem minden ruha rohad le az emberről már csak attól is, hogy a melegre gondol. Meg amúgy is, szeretek itt lenni. Persze vannak területek, amik így most nagyobb akadályokkal rendelkeznek, de vagyok olyan kreatív, hogy ezt a pár apróságot is át tudjam hidalni.
- Hello.
Egy ideig csak nézem, ahogy a lányka próbál tájékozódni, nem ő az egyetlen, aki hirtelen azt se tudja, hogy mit is kezdjen ezzel az állapottal most, sőt, ami azt illeti, a legtöbb elsős megzavarodva, sokszor kétségbeesett arccal nézi, hogy mikor fordulhatott rossz irányba, vagy, hogy biztos az a tanár jön – e akivel neki most órája lesz. Bevallom, hogy gonosz dolog, de ilyenkor jót mosolygok. Mondjuk én is voltam ilyen, ráadásul nem csak elsősként, de néhány hónapja is, amikor még minden új volt. Most is elnyomok egy mosolyt, amíg a lány felé sétálok.
- Elég hangosak, megzavarják az embert.
Zsebre tett kézzel állok meg mellette, és nézek fel én is, bár anélkül is el tudom képzelni a jelenetet, hogy látnám. Mégis, valamiért magához vonzza a tekintetemet az, amit csinálnak.
- Na és merre tartasz?
Fordulok érdeklődve a lány felé, mikor már elég ideig hallgattam ezeket a festett veszekedőket. Hátha tudok segíteni neki, elvégre én már egész jól kiismerem magam itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Próbáltam különféle kérdésekkel előállni, elvégre a körbevezetés egy hosszabb procedúra. Ha nem teremtem meg a kellő kapcsolatot a fiúval, akkor könnyen visszatévedhetnek szemei a mennyezetre, s akkor az én szövegem helyett a belső hangjaira figyelne. Ezt mindenképpen el szerettem volna kerülni.
A legegyszerűbb ilyenkor, ha teljesen átlagos kérdésekkel indítok. Ezt gondolom nem kell magyarázni. A jól bevált módszer, ami egyébként most engem is érdekelt, az az útjával kapcsolatban feltett kérdésekkel való előhozakodás. Feleannyira se olyan bonyolult, mint amilyennek hangzik.
Kezdtem kétségbeesni, hogy netán csak az én szám fog végig járni az elkövetkezendő percekben, vagy akár órában, ha elég lelkes és van türelme hozzám. Direkt úgy intéztem a saját időbeosztásomat, hogy bőven legyen időm, más megbízásom nincs a mai napra, csupán kezdtem kissé éhes lenni, amiről a fiú mit sem tudhatott, mert egyáltalán nem mutattam jelét. Hogy őszinte legyek, meg is feledkeztem szükségleteimről, ahogyan elindultunk a lépcsősoron, hogy végre elkezdjük a kastéllyal való ismerkedést. És aztán megtört a jég, legalábbis a csend biztosan - egész szép feleletet kaptam!
- Szóval előtte Budapesten laktál? Én egyébként onnan jöttem... Hát igen, csendes és tiszta, nagyon jó a levegő is. A diákok arra koncentrálhatnak, amire kell is, hogy összpontosítsanak. - nem voltam biztos benne, hogy egyedül vagyunk, ezért kissé közelebb hajolva hozzá a fülébe suttogva folytattam - De ha lógni vagy szórakozni van kedved, abban is tudok segíteni.
Fogalmam se volt, hogy nála a tanulás vagy valami egészen más tevékenység van-e elsőbbségben. Az tény, hogy itt mindenki megtalálja az igényeinek megfelelő embert, termet, témakört. Akinek nem elég ez az iskola, azzal valami nincs rendben.
- Jelenleg az iskola nyugati szárnyában tartózkodunk. Szimpla egyszerűséggel csak az égtájak szerint nevezték el az összeset, pedig adhattak volna menőbb neveket is, mi? A földszinten kívül két emelet kap itt helyet, a csarnok szintjén van a konyha, egy folyosó, meg még néhány tanterem. A föld alatt egyébként senki se tudja, hogy hány alagút húzódik, de van egy pár...
És ezzel a módszerrel gyakorlatilag elhadarom az egész szárnyat. Igyekszek némi humort is belevinni azzal, hogy egy-egy helyiségről elmondom, milyen nevezetes esemény történt itt, aminek én is tanúja voltam, vagy csak úgy a fülembe jutott.
- Benne van a házirendben, hogy mikor hordhatod. Tanítási időben kötelező, órák után már nincs ez ennyire szigorúan véve. Most csak holmi formaiság miatt kaptam magamra, meg hogy persze felismerj majd, és ne a cukrosbácsinak gondolj. Persze attól még lehet, hogy leütöttem a prefektust, felvettem a ruháját és most éppen halálod színhelyére kísérlek, de ez előtted maradjon csak titok. - kacsintottam a fiú szemébe.
- Ú, azt elárulod, hogy van-e valami hobbid? Hátha tanácsot tudok adni abban, hogy hol a legjobb hódolni annak. Vagy mesélj inkább, eddig hogy tetszik az iskola? Mit hallottál róla előtte? Honnan jössz egyébként? - megtámaszkodtam a falnak, a válaszra várva pedig a taláromat kezdtem el alig láthatóan igazgatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Az ürességtől kongó csarnokba érve, a lépcső tetején torpan meg. Jobb lába a következő fok felé tett mozdulat közben, a levegőben dermed meg, cipője orra feszülten billen felfelé. Fejével óvatosan fordul, s lélegzetvétel nélkül, a válla fölött pillant vissza a mögötte tornyosuló, hatalmas homokórák irányába, ahol mintha nem lenne minden rendben. Mintha azok nem a jól megszokott képet mutatnák. Mintha valaki egy egészen aprócska változást eszközölt volna a csarnok látványvilágában.
Noel a pillanat törtrésze alatt felejti el, hogy éppen a csárdába siet, mert nemsokára Sárával van találkozója, aki semmilyen körülmények között sem akart nemhogy házon, de még csak kastélyon belül sem összefutni vele. A szabad ég megnyugtató, az év közben megfáradt idegeket ellazító panorámáját vagy épp ellenkezőleg, egy zárt, nem éppen beszámítható emberekkel tömött helyet jelölt ki öccsének, mint két lehetséges opciót, amelyek közül aztán kedve szerint választhat.
Elfelejti, hogy a szívecskékkel telefirkált lapra válaszul a kocsma szót kanyarította, és hogy máris késésben van. Elnyíló száját torz fintorra húzza, tekintetéből olyasfajta görcsös, undorodó utálkozás sejlik fel, amit ezen a Földön csak egyetlen élőlény képes kiváltani belőle: Leonie.
Körmei húsába marnak, ahogy kezei ökölbe szorulnak, és az előzőleg levegőben mozdulatlanná fagyó lábfeje rángni, majd reszketni kezd. Egy állatias, az életéről is lemondó ordítással húzza vissza jobb lábát az emelet kopott kövére, és fordul teljes testével a róla készült plakátokkal leragasztott homokórák felé.
- Mi a fészkes, francos, döglött hétszentség ez?! - üvölti artikulálatlanul, idegtől remegő tagokkal. A Rellon ház pontjait számláló üveghez lép, és egy kurta mozdulattal letépi róla a papírt. Összeszaladó szemöldökei alatt néz farkasszemet saját magával, de hiába, ha ez egy nekiszánt tréfa akarna lenni, egyáltalán nincs humoros kedvében. Az alak a képen egyértelműen nem ő, és bár tagadhatatlan, hogy úgy néz ki, mintha ő lenne, arra azért minden bizonnyal emlékezne, ha bedrogozták volna, és efféle ruhában táncolt volna Sára kamerája előtt. Leonie... mit csináltál még a testemmel, mikor te voltál én, és én voltam te?
Bezzeg ő! Úgy vigyázott a lány rühes testére, mintha attól az szebb, puhább vagy illatosabb lett volna... és mivel hálálja meg az a piros, gülüszemű szörnyeteg? Nem elég, hogy elviselte a havi vérzését, hogy indokolatlan fájdalmai voltak, hogy a lányoknak fent tartott vécét kellett használnia, és hogy balfék idióták szólították le a folyosón, nem! Még ez is!
- TE OTT! - hirtelen kiált rá a mellette elsétáló vörösre, akár egy elvetemült féleszű, s ha a lány megfordul, szembesülhet a vérfarkasként vicsorgó negyedévessel, amint a plakátot az arca mellett tartva, a képen - begyógyszerezettként - hullámzó testére mutogat. - Mondd meg! Ez itt... ez... ez én vagyok, vagy nem én vagyok, he? EZ ITT OMBOZI NOEL, VAGY NEM OMBOZI NOEL?! He?
Zöld színű tekintete az idegenre villan, s közben idegesen topog. Valószínűleg az egész kastély ki van tapétázva ezzel a... felhívással, és neki sem ereje, sem kedve nincs Leonie baromsága miatt hárítani az esetlegesen rá kiszabott büntetéseket. Nagyot sóhajt, majd leereszti feje mellől a papírt, hogy letépkedhesse a többi ház homokórájáról is az odaerősített plakátokat. Mennyei.
- Áh, felesleges válaszolnod... itt mindenki tudja, hogy a képeken én vagyok... Ombozi... - morog, s vet egy pillantást a másikra. Nem szokása segítséget kérni senkitől, de elég körbenéznie az egyébként rendben tartott csarnokban, hogy ráébredjen a kendőzetlen igazságra. - Figyelj, ha nem kell órára menned, vagy ilyesmi, segíthetnél. Van egy gyökér csaj a suliban, virágokat szór a folyosókon meg a fúriafűz alatt sátrazik. Egy ötéves szintjén van, szóval... gyanítom, hogy az ő műve ez is. Egyedül a következő Holdfogyatkozásig sem végzek. Hm?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Hol lehet ez az Ombozi Zsigmond? Le kéne mennie már a csárdába megtudakolni, hiszen csak miatta jött ide. Az a formátlan, ormótlan alak, aki még csak azt sem tudja, hogy jelenleg apai szerepben van, sehol nincsen. Az iskolában milliónyi embernél érdeklődött, de még az unokatesóival sem sikerült összefutnia, pedig nem olyan hatalmas ám ez a hely. Nem kicsi, de nem is nagy. Valójában éppen megfelelő méretű. És, ha már itt tartunk, nagyon különös az egész. Hivatalosan három kerek egész darab családtagja rohangál a téglák között, ehhez képest egyetlen egyet sem talál, a sors fintora pedig az, hogy egy házban is vannak. Kezd gyanakodni, hogy a tesói nem Ombozik, hanem Houdinik.
Mint az elmúlt pár napban állandóan, úgy most is a folyosón kajtat, hátha talál egy embert, aki közli: igen, láttam őket! Közben persze a pletykák eljutnak leányunk füléig, példának okáért, hogy Noel - aki a fiúbbik fele a családnak - egy javítótöltelék. Na nem előítéletes ő, járt dühkezelési terápiára és még mindig alkalmazza a jellegzetes rövidítéseket. Nem könnyű kihozni a sodrából, na de ő megvert pár srácot, nem felgyújtotta a fél erdőt! Micsoda huligán rokonai vannak neki!
A legújabb pletykák szerint Nelli, a klán legfiatalabb tagja emós és anorexiás, de minimum pandának képzeli magát - ez nem megerősített információ -, Sára pedig egy lánnyal jár. És itt most hagyjuk, hogy mindezt megeméssze Rebeka. Félreértés ne essék, neki egyikkel sincs baja, csak hát, ha már nagy családi egybesülést tervez, nem ártana, ha legalább félig épelméjű emberek közé keveredne, amire - mint az látható - nem sok esélye van már most.
Na de épp a folyosókat rója, mikor elér a bejárati csarnokhoz. Azt ugyan látja, hogy minden tele van plakátolva, de fogalma sincs, ki lehet ez a srác. Biztos valami pancser, aki így akar magának nőt szerezni, hogy a félmeztelen bolond képeit kipakolja. Gondolja mindezt addig, míg valaki idegbetegen elé nem tartja az egyik darabot. Szinte szó szerint landol a popóján, ahogy megdermed jártában és pislogás nélkül mered a másikra. Eleve ez a "te ott" már egy kedves indítás, na de a következőkre még ő sem számít. Íriszei borzalmasan gyorsan cikáznak a kép és a fiú között, csak akkor állapodnak meg a hímszerű képződményen, amikor elhangzik a bűvös bemutatkozás: Ombozi Noel. HÁH! Megvagy.
- Te vagy Ombozi Noel? - kétkedve dönti oldalra a fejét. Nincs miért megcáfolnia a kijelentést, de azért mégis fura találkozni vele. Nem meri elszólni magát, hogy rokon, nincs most olyan idegállapotban drága kedves kuzinja, hogy ellője ezt a kártyát. Ettől függetlenül a szavak irgalmatlan módon visszhangoznak a fejében és egyre csak zakatolnak, mint valami idegesítő vonat. Kezeit pulóvere zsebébe mélyeszti, tornacipőjével a padlót birizgálja, de oda se néz, gesztenyebarna szemeit nem veszi le a fiúról. Mintha félne, hogy az eltűnhet bármelyik pillanatban. A kérésre megrázkódik, mintha csak magához térne és némán bólint egyet, majd elindul, hogy leszedjen párat, miközben jól szemügyre veszi a másikat.
- Te figyelj csak... Ööö... - kissé kínosan dolgozik folyamatosan, majd végre megáll és odalép a fiúhoz, hogy megrázza. - Most már tudni fogod, hogy nem álmodsz - bólint egyet és nagy levegőt véve folytatja. - Mi rokonok vagyunk. Ombozi Rebeka Liliána vagyok és Ombozi Zsigmond az apám - ez felér egy Star Wars-os jelenettel, amikor Luke megtudja, hogy Vödör az apja. Ijesztő. Még mindig fogja Noel vállát, hátha újra meg kéne shake-elni, vagy egyszerűen csak megtartani élettelen, ájult testét. Sosem lehet tudni.
- Ha te tényleg Ombozi Noel vagy, ahogy nevezed magad, azonnal vigyél el Zsigmondhoz, különben... - itt töprengő fejet vág. Mivel is árthatna? Igazából mindegy, mert az amorfizációnak köszönhetően pillanatokon belül meg is gyógyítaná. Ejj, nehéz eset. - Különben olyat teszek, hogy te sem hiszed el - komolyan pislog a fiúra. Na jah. Már kinőtte a dühöngő őrült Rebit és nem most óhajt visszaesni. Főleg nem azért, mert az újdonsült családja egyik tagját péppé veri.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Jobb szemöldöke leheletnyit feljebb araszol, ahogy értetlenül, a feje mellett tartott lappal áll. Száját bután összecsukva nézi az idegen lányt, aki úgy tűnik, nevét jól ismeri, de arcát még nem tudja hozzákapcsolni. Talán egy elfeledett mentorált lehet, akiért már napokkal ezelőtt jönnie kellett volna, és akinek kötelességtudóan el kellett volna szavalnia betanult, újoncüdvözlő szövegét, majd körbekísérni a kastélyban, és kitérni az épület lényegesebb helyszíneire, ahol bővebb beszámolókkal fárasztja le a frissen érkezőt. Talán. Bárgyún pislog párat, s azon gondolkodik, hogy most mégis mivel magyarázza ki magát Annelie-nél? A házvezető, a helyettese, de még az igazgató sem rémíti úgy meg, mint a mentorok vezetője, az ő... barátnője. Kezét leereszti, ujjai gombócba gyűrik a papírt.
- Én vagyok - mondja, hangjában némi aggodalom cseng, amit saját ingatag sorsa iránt érez. Ha kiderül, hogy valóban elfelejtette az új lányt, és szerencsétlen már időtlen idők óta csavarog a régi falak között, neki befellegzett. És lám, még megnősülnie sem kellett hozzá. Lehangoltan húzza oldalra száját, és már éppen az ezerszer elismételt szövegébe kezdene bele, mikor a vörös odalép hozzá, és a vállaiba kapaszkodva emberesen megrázza. Mi a fene? A nagy levegőt, amit előzőleg vett, most eltátott száján át engedi ki. Bárgyú értetlensége bosszús tudatlanságba csap át, ráadásul a lány még csak el sem ereszti, így egy furcsa frusztráció is úrrá lesz rajta. Rebeka erősen fogja, szinte kapaszkodik belé, mire ő tág pupillákkal kénytelen-kelletlen körbeles. Csak az kell, hogy ezt valaki meglássa, aztán meg azonnal lehozza az Edictum! Nem, neki esélye sincs nősülni. Ez már biztos.
- He? - nyögi ki félig-meddig indulatosan, nemes egyszerűséggel kimondatlanul is ostobának titulálva az intim szférájában álldogáló vöröset. Gunyoros grimasszal néz bele a szeplőkkel körbeölelt szemekbe, aztán, mint aki ma már hallani sem akar több, neki intézett tréfáról, megrázza a fejét. - Ez elég béna vicc... - minden jókedv nélkül nevet fel, s tovább csóválja fejét. - Ha ismernéd Zsiga bá't, tudnád, hogy nincs gyereke. Ő nem az a fajta. De ne vedd magadra, értékelem a próbálkozást. Szóval most jöttél? Körbe kell vezetni? Az én nevem írták a mappádra?
Kérdéseit kötelességtudóan, és annak rendje-módja szerint unott hanglejtéssel sorolja, s közben a lány kezeiért nyúl, hogy kapaszkodó ujjait a tőle telhető legszelídebb módon hajtogassa le vállairól. Aztán visszapillant Rebeka töprengő arcára; maga sem hiszi el, hogy megdöbbenti amit hall. Hiszen... egyszerűen képtelenség, hogy Zsiga bácsinak gyereke legyen, mert... Merlinre, még komoly kapcsolatáról sem tud, nemhogy egy életre szóló kezdeményezésről!
- Hát azt már megtetted - dünnyögi maga elé, s a homokórák felé lép, hogy letépje róluk az utolsó kiragasztott papírt is. - És kitől hallottál Zsiga bácsiról? Egyébként egy ideje már nincs itt. Lent dolgozik a csárdában, de pár hónapja elment.
Vállait vonogatva halad a fal mellett, és onnét sorban szedi le vadul kuncogó, táncoló képmásait. Olykor visszapillant Rebekára, hogy megbizonyosodjon arról, nem volt hiba hátat fordítani neki. Így vagy úgy, de tart attól, hogy a lány ráveti magát, és karmolni, ütlegelni kezdi, míg fel nem kerekednek megkeresni az állítólagos apaszerepbe lépő Zsiga bácsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója