Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nem is gondolta volna, hogy ekkora szám lenne az, hogy ő személy szerint most evett életében először olyat, hogy madártej. Őt az döbbentette le, hogy a másik ennyire nem tudott ezen napirendre térni, hogy van bizony olyan dolog, amit Molnár Zselyke, nos, finoman szólva is nem ismert.
Pedig több ilyen is van, elvégre ahány ház, annyi szokás, tartja a mondás, azonban, azt be kellett látnia, hogy ez a magyar édesség kimondottan finom, akár otthon is beújíthatnák.
 – Hát, az én kedvencem a pirított gőzgombóc, de a vonton levest is nagyon szeretem – adott választ Maya kérdésére két falat között. – De a tavaszi tekercs is nagyon finom. És én is meg tudom csinálni ezeket az alapételeket, ha gondolod, egyszer főzőcskézhetünk közösen.
Zselyke is leejti az állát helyenként, képletesen szólva, mert gondol rá, hogy a másik esetleg nem kíváncsi őrá belülről is ilyen értelemben, a másik leányzó is szolgáltat érdekes információkkal. – Aachen? Az melyik tartományban is van? – gondolkodott picit hangosabban is tán a kelleténél, miközben fejben próbálta földrajzilag helyre pakolni Aachen városát.
 – De ez tök jó! Akkor te biztos sokat tudsz a kastélyról – mosolygott lelkesen, szemében is apró kis csillanás jelezte, hogy hallani akar, még többet, mint amit Maya így elsőre elmondott. A másik felvetésre, miszerint ismerős neki, nem túl meglepő, elvégre volt pár közös órájuk. – Bűbájtanon melletted szoktam ülni. Én pedig eridonos, szintén gólya. Neked melyik rész a kedvenced a kastélyból?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Miért lenne jobb Frankenstein története Draculáénál? - kíváncsian pillantottam a mellettem lépdelő fiúra, miközben befelé sétáltunk odakintről. - Hogy hogy miért? Tök egyszerű, azért, mert sokkal izgisebb, gondold el, egy őrült tudós, aki összetákol egy ilyen fura szerzetet - Ádám nagy beleéléssel mesélte a történetet, mire csak nevetve ráztam meg a fejem.
- Szerintem pedig Dracula története sokkal jobb. Már a környezet is, az a bizarr kastély ott Erdélyben, és az a titokzatosság, ami körüllengi a fickót. Az utazó, aki úgy tér be a kastélyba, hogy mit sem tud a fura vérszívóról. Szerintem ijesztőbb is, nekem jobban bejön a sztori - mondtam határozottan, miközben beértünk a hatalmas, faragott kapun, s megindultunk lassú tempóban a csarnok felé. - Ijesztőbb? Bejönnek a vérszívók? - nevetve rázta meg a fejét, majd hirtelen mögém ugrott, tenyereit a vállaimra helyezte, s közelebb hajolt a nyakamhoz. - Most pedig kiszívom a véred, mert vámpír vagyok - még a hangját is eltorzította, ezen nevetnem kellett. - Ne már, olyan bolond vagy - nevetve próbáltam eltolni magamtól, erre fel lekapta a sapkát a fejemről. -  Ne már, mit csinálsz? Add vissza - a sapka után kaptam, de ő a magasba emelte. - Vedd el, ha tudod - szemtelenül vigyorgott, hiába ugrottam feljebb, nem értem el a sapit. - Ádám, add ide...jó, tudod mit? Maradjon nálad, itt bent már úgy sincs rá szükségem. Amúgy képzeld, sikerült az Asztronómia vizsgám, köszi, hogy segítettél a készülésben - kedvesen mosolyogtam rá, tényleg hálás voltam, amiért tanult velem. - Ugyan, én köszönöm, hogy segítettél bájitaltanból, ha te nem segítesz, tutira megbukok...-magyarázta, miközben tovább haladtunk, egyre beljebb a csarnokban, lassacskán kikanyarodva az egyik folyosóra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Hát nem is tudom mit mondjak, amikor megcsapta a fülem egy pletyka. Karola smárolt valami rellonossal, miközben moziztak. Azt most ne is emeljük ki, hogy én mennyire vágyom arra, hogy valaha eljuthassak egy mugli moziba - milyen rohadt menő lehet, Merlinre! -, de a másik dolog sokkal jobban aggasztott. Ezek szerint az én hajóm már elment nála, ha ilyen gyorsan talált valakit magának, aki ráadásul nem is Ádám! Szóval most akkor mi van? Karola meghjibbant, bűbáj vagy átok hatása alá került, vagy csak pasifaló lett? A pasimágnességében nem kételkedek, tényleg nagyon jó csaj külsőleg, meg tök rendes is, talán néha még túl rendes is. Na, de hogy egy rellonossal, akiket állítólag nem is annyira kedvel? Legalábbis sokszor hangoztatta, hogy neki csak rossz élményei vannak velük, akkor most már nem? Hmm, mindegy, nekem van itt a legkisebb jogom ítélkezdni felette, hiszen egy szép háromszöget állítottam fel röpke két hét alatt. Jó, ez azért erős túlzás, de ha csak a tényeket nézzük meg... nem is annyira van távol az igazságtól. Plusz ott volt még Anna is, meg láthattak Rizával egyesek, szóval egy külső személő eléggé csajozógépnek festhet le. Bárcsak az lennék, és akkor nem kellene sem az én lelkiismeretemmel, sem a mások lelki világával törődnöm. De nagyon zavart a pletyka, akkor is, ha csak pletyka, mindegyiknek van alapja, és nem is nekem mondták, csak meghallottam. Olyan rosszul esett hirtelen, hogy nem is gondoltam volna, hogy ennyire szeretem őt, de ezek szerint nagyon. Hát de most így, hogy? A csarnokon vágok át, amikor meglátom Őt Ádámmal, azonnal agyvérzést is kapok, meg a lila köd is leszáll. Nézem őket messziről, ahogy szórakoznak, nevetgélnek és ahogy közeledek hallom, hogy együtt tanulnak. Hát nagyszerű, ennyire nagyon szerelmes vagy belém, igaz, Karola? Vágül egészen véletlenül mellettük megyek el, de csak nem bírom ki, hogy odaszóljak.
- Helló Ádám, te vagy a hétfős? Tegnap valami rellonossal smárolt Karcsi, a múlt héten meg még belém volt szerelmes. Csak tudni akarom a beosztást, drága - mondom egészen feldúltan, nem is érződik irónia a hangomban, inkább csak düh, de az nagyon. Rendesen befeszülök, miközben a vér elönti az agyamat, és ignorálom a srácot, szóval most nem igazán van Ádám veszélyben. Inkább Karola húzott fel a kis kacarászásával, miközben nekem meg ultimátumot ad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nagyon jó volt beszélgetni Ádámmal, egy kicsit együtt lógni vele délután, mert végre egy kicsit kikapcsolhattam az agyam, s nem kellett mellette a sok nyomasztó problémával foglalkoznom. Egy kicsit mondjuk meglepett az, hogy a történtek ellenére végül megbocsájtott, s az is, hogy annak ellenére, hogy mindent elmeséltem neki, ő mégis ilyen barátian állt hozzám. A legtöbb srác biztos, hogy sarkon fordult volna, Ádám azonban nem így tett. Mondjuk azt nem tudom, hogy ennek köze volt-e ahhoz, hogy segítséget kért bájitaltanból, vagy egyszerűen csak ilyen volt, de ha nekem kellene megítélnem, akkor szerintem tényleg egy normális és rendes gyerek volt. - Szerintem azért nem buktál volna meg, mert nem vagy egyáltalán elveszett a témában, csak többet kell gyakorolnod a mérleggel, mert nem mindegy ám, hogy grammot mérsz le, vagy dekagrammot - feleltem nevetve, még mindig jó kedvre derített az, hogy szegény srác ezeket a váltószámokat valamiért mindig felcserélte. Még szerencse, hogy nem egy végzetes galibát követett el legutóbb, mikor félre mért néhány összetevőt. - Oké, meggyőztél! De mivel neked is jól ment, hála nekem, és nekem is jól ment, hála neked, arra gondoltam, hogy a számmisztikára is készülhetnénk együtt. Szerintem csoportosan sokkal könnyebb tanulni, mint ha egymagad vagy, akkor leköt minden más - Ádám szavaiban volt némi igazság, bólintottam a szavaira, s már épp válaszolni akartam, amikor egyszer csak mellettünk termett Bence. Egy kicsit meglepett, mert nem számítottam rá, ráadásul legutóbb is csak úgy ott hagyott Ádámmal, s bevallom, azóta is nehezteltem rá egy picit. A mosolyom mégis csak akkor fagyott le, amikor Bence megszólalt. - Hétfős? - míg Ádám értetlenkedett, addigra pillantásommal már dühös villámokat szórtam Bence irányába. - Fú...Te...hogy te mekkora egy bunkó vagy Bence! Ezt most azonnal vond vissza! - dühösen léptem előre, s haragos íriszeimet Lóránt úr pillantásába fúrtam, s el sem akartam hinni azt, hogy Bence képes volt ilyet mondani nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Tényleg elpattant valami, amikor megláttam az andalgó - nyilván túlzás ez is, de most így látom - párost. Tök vidámnak láttam őt, nyilvánvaló, hogy miután otthagytam őket, mert jó fej vagyok és nem akartam tönkrevágni valamit, ezt tökéletesen teljesítették. Mármint kibékültek és már majdnem járnak is biztos. Akkor kuncogott így Karola nekem utoljára, amikor csiklandoztam, de az azért teljesen más, mintha mondanék valamit és azon nevetgélne azzal a csinos kis ajkaival. Felhúzott az egész teljesen, és nem bírtam ki, hogy odamenjek és beszóljak valamit. Meg is lett az eredeménye. Megint bukó vagyok, meg minden, miközben...
- Oké, bocs Ádám, visszavonom - nézek továbbra is közelre hajolva néztem a szikrázó szemekbe. - A többi sem igaz, Karola? - vádló tekintetem fúrom az övébe, lassan megvakulunk a másik pillantásától, de az biztos, hogy ha ölni lehetne a nézésünkkel, már két halott lenne. Nem tudom, hogy mi bosszant fel jobban, hogy őket együtt látom, vagy az, hogy nem mondta, hogy nem így lenne, egyszerűen csak lebunkózott. Pedig nem is voltam igazán az, csak felelősségre akartam vonni, hogy miért nem velem van, ha annyira szeret, miért ilyen Ádámkákkal, meg rellonoskákkal, meg ki tudja kikkel vihorászik még?! A düh elködösíti az elmém és nem sokra vagyok rőle, hogy felrobbanjak mérgemben. JObb lett volna ma erre sem jönni, de várom a magyarázatot, amivel lenyugtat majd, hogy tényleg csak bunkó vagyok megint, és semmi alapja ezeknek.
- Nos, tévedek? Már nem szeretsz és nem is volt semmi azzal a rellonossal a moziban? - pontosítok, hátha így jobban eszébe jut. Kezdek félni a választól egyébként, mert rohadtul izgató az is, hogy mérges. Karola mindenhogy tetszik és ettől megőrülök, Merlin segíts!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Vesztünk már össze Bencével, ez igaz, de ennyire sértő megjegyzést még soha az életében nem mondott rám, talán éppen ezért fájt annyira az egész. Elég volt csupán ez az egy mondat ahhoz, hogy felzaklasson, s megbántson vele. Ilyen haragot azt hiszem, még Roland iránt sem éreztem, pedig a tegnapi napig azt hittem, hogy nála jobban senki sem képes úgy feldühíteni, de tévedtem. Bence totálisan kifordult önmagából, nyoma sem volt annak a jófej srácnak, aki annak idején segített rajtam ott a padoknál, s ez is nagyon bántott. Nem is értettem, hogy miért történik ez velem, vagy hogy miért viselkedett ennyire nem normális módon Bence. S bár visszavonta, nekem nem tűnt túl őszintének, hisz hangjában még mindig ott volt az a haragos él, s még mindig számon kérő volt velem szemben. - Miféle többi, mit akarsz tudni? - vágtam vissza, hozzá hasonló stílusban, s nem szégyelltem megemelni a hangom, akkor sem, ha a bejárati csarnok tőlünk visszhangzott. - Srácok, hé, higgadjatok le, ezt nyugodtan kéne megbeszélni - Ádám érezte ám a feszültséget, s bár roppant unszimpatikus volt számára Bence viselkedése, még sem lépett fel vele szemben, leginkább békítően próbált kettőnk közé lépni, nem sok sikerrel. Szinte meg sem hallottam a hangját, ehelyett csakis a másik levitás dühös kékjeit fürkésztem. - Tényleg ennyire kíváncsi vagy rá? Azt akarod hallani, hogy azt mondjam, nem tévedsz? Hát rendben, voltam vele moziban, megcsókoltam és le is feküdtem vele! Remélem, most hogy hallottad, boldog vagy! - azzal ahogy arcába vágtam indulatos szavaimat, két tenyérrel még löktem is egy nagyot a mellkasán, majd sietve indultam el, hogy az első kanyarnál bevágódjak egy félreeső zugba, elrejtve előle a könnyeimet. Kikészített, lejáratott Ádám előtt, és valószínűleg az egész suli előtt, hisz itt még a falnak is füle volt.
- Bence! Ne legyél már hülye, hallod? Mert komolyan bemosok neked egyet! Köztem és Karola közt nincs semmi...és elhiheted, hogy nem rajtam múlt, de téged szeret. A rellonos meg...talán, ha fele annyi időt szánnál rá, mint én, és néha beszélgetnél vele, akkor tudnád, hogy mi történt - Ádám rosszallóan nézett Bencére, miközben ezt hozzávágta a fiúhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Láttam, hogy teljesen kiakad Karola, talán még sosem láttam a szemébe ilyen tüzet, vagy gyűlöleletet, ami talán a szavaimnak szólt, talán nekem, talán mindkettőnek, de a célpontja egyenesen a szívem volt, amibe ő mélyesztgette a frissen élezett tőrét. Nem tudtam elvonatkoztatni, sem megbocsájtani, hogy megcsalt azzal a rellonossal, és újra felsejlik a szakítás Masával, meg az is, hogy mit okozhattam Babettnek. Karola viszont most nem hátrál meg csak vészsesen visszakérdez. Amiért viszont megáll bennem az ütő, az Ádám, aki békíteni akar minket. Hogy mi? Pont ő? A röhögcsélős Ádika? - Nyugodtan? - kérdezek vissza, de továbbra sem tépem ki a kék szemek közül a tekintetem, csak várom a választ a kérdéseimre, és hamarosan meg is kapom. Na, ezt jól bekajáltad Bence, tessék, ezt akartad hallani? Kicsit hátra is hőkölök a vehemenciától, amit kapok, na meg a lökéstől és csak tátott szájjal bámulok utána. - Ez megőrült - mondom ki hangosan az első gondolatom, de gyorsan visszanyerem a dühöm, csakhogy Ádám megint beleszól. Hát ezt nem hiszem el baszod!
- Igen? Engem szeret? Nem úgy veszem észre - nézek most már a srácra, de mehetnékem van és fél szemmel Karola távozó alakját figyelem. - Jó, leszarom mi történt - mondom Ádámnak, majd elidulok a lány után előbb csak sietve, majd futva. Valahol utól kell érnem és bocsánatot kell kérnem tőle. Máér emgint én vagyok a hülye, persze. De nem tehetek róla, hogy szeretem. Soha nem fog megbocsájtani, de az biztos, hogy ha most hagyom elfutni, akkor száz százalék, hogy gyűlölni fog. Akkor inkább csak ne szeressen, de ne gyűlöljön, azt nem bírnám ki ép ésszel. A szívem majd kiesik a helyéről, amikor befordulok a sarkon ahol eltűnt és nem látom meg. Hirtelen állok meg kétségbeesett arccal és keresni kezdem őt, majd meglátom nem messze tőlem és odafutok.
- Karola - kezdem, de szinte gombóc gyűlik a torkomba, és nem tudok mit mondani. Semmi olyan nem jut eszembe, ami nem váltana ki most veszekedést. - Sajnálom - hiába őszinte, a szívemnek legkedvesebb lányt az előbb járattam le az egész suli előtt. Melléállok, majd a falnak dőlök és egészen lassan elkezdek lecsúszni a föld felé, szégyenemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Nem veszed észre, mert hülye vagy bazdmeg - már Ádám is dühösebben horkantott fel a kelleténél, már csak azért is, hisz emiatt a srác miatt lett lekoptatva, ami valahol rettentően bosszantja a csőrét, mégis kapott olyan jó nevelést, hogy türtőztesse magát, már amennyire lehetséges egy ilyen helyzetben. Mégis, csak kicsúszott a száján az indulat, s már az ő szemei is dühösen villantak, végül csak értetlenül tárta szét a karjait tehetetlenségében. - Hát...ez nem normális...- csóválta a fejét, miközben ujjai közt még mindig a sapkát szorongatta, azon morfondírozva, hogy utána lépjen-e , s beverje a képét, vagy hagyja inkább, hogy odébb álljon.
***
Épp, hogy csak hátat fordítottam kettőjüknek, máris megindultak a könnyeim, s miközben szaladtam, szemből döbbenten bámultak meg néhányan. Rossz volt látni ezeket a lesújtó, ítélkező pillantásokat, mintha bárki is tudná, hogy mi történt, de leginkább az fájt, hogy Bence ennyire mélyen megbántott. Nem éreztem úgy, hogy ezt érdemeltem volna tőle. Amint sikerült behúzódnom az egyik félreeső kis sarkon, nyomban előtörtek a könnyeim, elsírtam magam, mert nem tudtam magamban tartani tovább ezt a keserűséget. A világom kezdett összeomlani, mert annak egy részét képezte Bence, s úgy éreztem, hogy ezzel vége, elveszítettem őt, ő meg engem. Aztán mégis, mikor felbukkant újra előttem, hiába szólított a nevemen, s hiába lépett felém, hogy bocsánatot kérjen, mert abban a pillanatban még mindig munkálkodott bennem a düh, s a harag. Éppen ezért, ahogy megláttam, dühösen léptem felé. - Sajnálod, mindig mindent sajnálsz! - tenyereimmel újra löktem egyet rajta, így hacsak nem került el, könnyedén eshetett hátával a falnak. - Tudod jól, hogy mit érzek irántad, még sem léptél semmit, mint aki nem tudná, hogy mit akar! Szeretsz engem, szereted Babettet, de dönteni képtelen vagy! Múltkor is, mikor beszélgettünk és odajött Ádám, te mit csináltál? Csak felálltál és leléptél! Mikor tehetnéd, nem teszed, máskor meg jössz, és beszólogatsz, sértegetsz, mintha megtehetnéd! Utállak! - dühösen szidtam Bencét, miközben sírva kezdtem ütni a mellkasát, mert már nagyon elegem volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Ádám is csak felhúzott az egész egy szürreális piruett volt, ahol a "gaz hódító" akarja kibékíteni a szerlmetes galambocskákat, akik utálják egymást. Na ezt rakd össze Scorsese, sok sikert! Nem is érdekel, hogy őt is felhúzom, sokkal jobban érdekel az, hogy Karola miért menekült el, pedig nyugodtan itt is a fejemhez vághatott volna valamit. De nem hagyhatom, hogy eltűnjön, utánaloholok, megtalálom és ha már annyira kívántam megkapom a magamét. Hagyom, hogy a falhoz lökjön, simán megállíthatnám, de nem akarok semmit sem csinálni már, csak valahogy megbékélni a helyzettel. Most ki fogja mondani, hogy végeztünk, én meg... nem tudom mit csinálok, de lassan tényleg el kell gondolkodnom azon, hogy valami nincs velem rendben.
- Állj, állj, állj, állj, állj! - mondom neki és próbálom elkapni a kezeit, mert már eléggé kezdi szétverni a mellkasomat. Nem mintha nem bírnám ki, viszont más miatta akarom leállítani. - Nem akartam megint elrontani valamit köztetek, azért mentem el, tök ciki lett volna ott maradni hallgatózni, vagy nem? Gondolom bocsánatkérni ment oda - dohogok, de még mindig parázslik a szemem és nézem a könnyező és dacos lányt. - Már rég döntöttem, de én nem akarok dönteni, mert milyen nagyképű dolog már az, hogy én lányok szerelméről döntsek, hm? - lehet, hogy kicsit közben már erősebben szorítom a kezeit, ha sikerült elkapnom őket, mint kéne. - Utálj, de én szeretlek! - mondom neki és megcsókolom olyan szenvedéllyel, mint még soha. Úgy érzem utolsó lehetőségem, hogy elnyerjem a szerelmét, ha ellök megint, akkor ennyi volt. Szóval mindent beleadok, a kezét elengedem és a hajába túrok a füle mellett. Ha engedi, tovább csókolom, de visszaveszek a tempóból és gyengéd leszek. Nem akarok parasztnak tűnni, mert szeretem őt és igen, féltékeny is vagyok rá. Közben jövök rá, hogy nincs kérdés, nincs választás, csak Ő az, akit szeretek. Még akkor is, ha ezzel elkéstem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Annyira dühös voltam Bencére, s annyira megbántott, hogy miközben potyogtak a könnyeim, minden erőmet belevittem a szavakba, s csak mondtam és mondtam, ami a torkomon kifért, miközben kezeimmel dühösen csépeltem a mellkasát. Akkor sem akartam megállni, mikor rám szólt, tovább püföltem volna, de elkapta a csuklóimat, s így ha tehettem volna, se ütlegelhettem tovább. - Eressz el, hallod? - kezdtem bele, miután a képébe vágtam, hogy utálom, de ő ezzel párhuzamosan valamit magyarázni próbált. Nekem beszűkült az elmém, mert elborította a düh, s így csak fél szavakat ragadtam ki mondandójából. - Elrontani? Már rég elrontottad, mikor ránk törtél az étteremben...ha szeretsz, nem hagytál volna vele ott a klubhelyiségben! - vágtam hozzá dühösen, s közben próbáltam kirángatni csuklóimat a szorításából, mindhiába. Erősebben szorított, de talán jobban is tette, hisz csak így volt képes megfékezni a heves indulatok közepette. Ajkaim azonban még így is szóra nyíltak, s bizony volt még bennem szufla, hogy tovább pöröljek, de ekkor Bence a csókjával belém fojtotta a szavakat. Nagyon meglepett, erre nem voltam felkészülve, s bár néhány másodperc erejéig mintha ellenkezni próbáltam volna, végül nem voltam képes eltolni őt, tenyereim a vállán nyugodtak meg, s ahelyett, hogy ellöktem volna, elvesztem a csókjában, s hagytam, hogy magával ragadjon a pillanat. Végül csakis a légszomj, mi felülkerekedett, így elválva ajkaitól, kissé kábán pillantottam fel rá. - Annyira utállak - mondtam komolynak tűnő hanglejtéssel, miközben tenyerem az arcára csúsztattam, de nem volt szívem felpofozni, pedig ez járt volna azért, amit hozzám vágott ott a folyosón. - De szeretlek is, csak haragszom...azt hittem, hogy soha nem jön el ez a pillanat - mondtam őszintén, ahogy tovább fürkésztem a kékjeit. - Rolanddal tényleg volt mozi, de nem randi, hosszú történet. És tényleg megcsókolt, de fel is pofoztam, gondolom ezt nem hallottad...Ádám meg, bocsánatot kért igen, meg korrepetálást bájitaltanból, és elmondtam neki, hogy mi a helyzet veled, és azt is, hogy mit művelt Roland. És nem  vagyok olyan, mint amilyennek a folyosón beállítottál, mert nem érdekel más -  először a folyosó irányába böktem a mutatóujjammal, aztán meg a mellkasára, miközben újra ráemeltem a pillantásom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem tudtam mit csinálni, mert teljesen kikelt magából Karola. Ezzel így nem sokra megyünk, a félelem, hogy elveszíthetem örökre pedig egyre jobban fokozódott bennem. Hiába kérlelt, nem engedhettem el, mert tuti, hogy előbb utóbb itt hagyott volna és csak elmérgesedik az amúgy sem éppen idális helyzetünk. Próbáltam rá hatni, de már késő, az első mondatommal a földre vittem a megbecsülését, azt meg, hogy mennyien látták csak fokozta az egészet.
- Az éttermben igen, elcsesztem! - háborodok fel az igazságon. - De a klubhelyiségben az egész hülyeség lett volna, amikor... hagyjuk - nem is értem miért magyarázkodok tovább, amikor már rég a tettek idejének kellene eljönni. Úgyhogy mindent egy lapra teszek fel, all in, és megcsókolom. Érzem, hogy megdöbben a szavaimtól és a csóktól is, de nem érdekel, amíg el nem taszít folytatom és Lóránt Bence a legszerencsésebb hülyegyerek a világon, mert érzem, hogy sikerült meggyőznöm. Végül befejezzük, én pedig szomorkásan a könnyeit törölgetem az ujjaimmal. Halvány mosoly sejlik fel az arcomon pár pillanatra, ahogy azt mondja, hogy utál. Megértem és vállalom, ha most azt mondja, hogy ennyi volt, hát megtettem mindent érte, egy szavam sem lehet. De aztán... - Ez a pillanat? - kérdezek vissza alig hallhatóan és nem bírom ki de újabb rövid csókot adok az ajkaira, hogy legyen még egy pillanat. A kezei az arcomon égetnek, jó bele tenni a fejemet, biztonságban érzem magam bennük. - Nem, nem hallottam - sütöm le a szemeimet, így azért elég más a leányzó fekvése. Már megint idióta voltam, de hát szeretem, nehogy már mást csókoljon! - Annyira egy balfasz vagyok - ölelem át szoroosan és a vállán átteszem a fejemet. - Hogy szerethetsz, amikor ilyen vagyok? És én miért kételkedtem benned, vagy magamban? Sajnálom, hogy pont egy ilyen pasit fogsz ki, de - húzódom vissza, majd összeérintem a homlokunkat és elmosolyodom. - Most már nem menekülsz - apró csókkal próbálkozom, ha pedig fogadja, akkor szépen lassan mélyítem el az egészet. Nem érdekel, hogy mit szólnak majd, az sem ha semmit, én ezt a lányt halálosan szeretem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Míg az egyik pillanatban még végtelen dühöt éreztem, s ütni-vágni lett volna kedvem, a másik pillanatban már csókjába merülve húzódtam közelebb hozzá, megfeledkezve a történtekről abban a néhány másodpercben. Aztán nem tudtam magamban tartani, hogy mit érzek, s gondolok, így teljes őszinteséggel beszéltem, majd kérdésére bólintottam. Arra nem számítottam, hogy újabb csókot kapok, de nem bántam, még annak ellenére sem, hogy sok minden nem tisztázódott le bennem, s voltak bennem még kételyek Bencével kapcsolatban. Ráadásul benne is voltak velem szemben kérdések, ezért is éreztem úgy, hogy jobb, ha tudja az igazat, mielőtt tovább ítélkezne. - Most már tudod, és hidd el, akkora pofont kapott, mint...- itt elhallgattam, nem tettem hozzá, hogy amit ő is érdemelt volna, ehelyett csak megpihent tenyerem az arcán. - De még milyen - erre már mosolyogva helyeseltem, dühöm alább hagyott, miközben hagytam, hogy átöleljen, s még közelebb bújtam hozzá. - Most utállak, ezt mondtam - tettem hozzá, ismét egy mosollyal, de tudhatta, hogy ezt azért nem gondolom ennyire komolyan. - Nem? És hogyan fogsz meg, Lóránt Bence? - kíváncsian fúrtam pillantásom kékjeibe, miközben nyaka köré fűztem karjaimat, s lábujjhegyre állva elmerültem újabb csókjában. - Várj...- a csókból kiszakadva mutatóujjamat ajkaira csúsztattam, s kicsit hátrébb húzódva ismét megkerestem kékjeit. - El kell vinned randizni, de ezúttal Lóránt Benceként - széles mosoly szökött az arcomra, hisz eszembe jutott a legutóbbi randevúnk, ahol Flashként jelent meg. Az a randi sem volt rossz, csak nem épp úgy végződött, ahogyan vártam. Most viszont úgy éreztem, szívesen randiznék vele újra, annak ellenére is, ha még egy kicsit haragudtam rá a beszólásáért. - Szóval...hová viszel? - kíváncsian emeltem meg az egyik szemöldököm, miközben mosolyogva fürkésztem a vonásait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Az elmérgesült helyzet átcsapott valami egészen másba, mondhatjuk, hogy pont az elletétébe, mert végre meghallgattuk egymást. Ehhez viszont muszáj volt lecsillapítanom őt, ha már felidegesíteni is én idegesítettem föl, ez volt a minimum. De sajnos abban a pillanatban eldurrant az agyam, ahogy megláttam másra mosolyogni és elkapott valami mérhetetlen fájdalom. Emelett megvolt az infóm a rellonosról és csak újabb problémát szült, nem tudtam magam modrálnio és megint beszültam. Valahogy jóvá kellett tennem az egészet, megragadni az utolsó lehetőséget és a már elindult hajóra még nekifutásból felugrani mint utolsó remény. - Na, ezt elhiszem neked, remélem nagyon fájt neki. Megpofozzam én is? - villanak fel a szemeim dühösen, már csak azt kell megtudnom, hogy ki volt az a barom, hogy rohadnának le a tökei. Szorosan ölelem őt, és érzem, hogy kezdek megynugodni, hogy talán még nem veszett el minden reményem, talán még ezek után is van visszaút. nagyon szeretném, mert hiába nem akarom bevallanni magamnak és nyálas azt mondani, hogy szerelmes vagyok belé, pedig ez van. És még féltékeny is rá, nagyon. Ádám elé sem merek állni, az is biztos, lassan már az egész iskola idiótának tart és még igazuk is van. Már csak abban reménykedek, hogy jön valami más balhé és elfelejtik, hogy miket műveltem.
- Hé, nem ér! - ahogy elhúzódik tőlem, én pedig még akartam az ajkait. Hát persze, hogy nem lehet ilyen könnyen az enyém, ezek után. Persze, hagyjál még lehetőséget hibázni, Karola! Á, hogy lehet ilyen? Én meg ilyen önző?
- Randizni? Jó, van kedvem - szemtelenkedek egy kicsit, miközben a kezem az övére csúsztatom. Mármint az ő kezére, nem a derékövére, hehe.
- Ha jól sejtem, most moziba ne menjünk - somolygok, de két ujjam az az ajkaira teszem, hogy ha lehet ne dühödjön fel. - Csak viccelek, viccelek - mondom, majd gyorsan hozzáteszem. - Mondjuk legyen a... mivel nincs sok időnk, elhívlak a büfébe. Mit szólsz? - mondom, majd felcsillanó szemekkel még hozzá teszem. - Tudtam, hogy nem tetszik, de - alábújok a bal keze alá, félig legugolva, amjd a válallamra kapom őt, és elindulok a büfé felé mosolyogva. Most már enyém a lány! Persze, ha nagyon le szeretne jönni - ki gondolná? - akkor leteszem őt, a levakarhatatlan vigyorom, viszont marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Én is remélem, mert megérdemelte - mondtam kicsit harciasan, ahogy visszagondoltam a szituációra, ám azt már nem tettem hozzá, hogy ez a Roland gyerek már a második pofonját zsebelte be tőlem. - Ne, nem kell - mosolyogva ráztam meg a fejem, s bár imponált a gondolat, hogy Bence jól móresre tanítsa a rellonos srácot, bajt nem akartam a fejére hozni, s mivel kinéztem már mindent abból a srácból, tartottam attól, hogy Bencének akár komolyabb baja is eshetne. Meg amúgy is, azt hiszem, hogy magam is megoldottam a dolgot, legalábbis egy időre, ugyanis nem felejtettem el azt, hogy Rolandnak még tartozom valamivel.
Az ölelés jól esett és megnyugtatott, igazából ezt vártam már régóta, hogy a levitás végre rájöjjön arra, ha érez valamit, s úgy tűnt, hogy érez. Ettől pedig nem is lehettem volna boldogabb, ám mindezek ellenére akadt bennem némi kétely, hisz néhány héttel ezelőtt mégis csak össze volt zavarodva, s nem is tudta pontosan, hogy mit akar. Most talán már tudta, de úgy éreztem, hogy jobb, ha lassan indítunk. Emiatt is ékeltem mutatóujjamat közénk, mielőtt még újabb csókot adott volna, hogy kiteregessem előtte a lapjaim, s közöljem, mire is számítok. - Dehogy nem, ér és örülj, hogy megúsztad ennyivel - mondtam nagyon komolyan, amint mellkason böktem, aztán rámosolyogtam, de tréfálkozó Bencénk egy pillanat erejéig némi felháborodást váltott ki belőlem, s már össze is ugrottak szemöldökeim, mikor belém fojtotta a szót. - A büfé...álmaim randevúhelye - vágtam rá nevetve, enyhe iróniával a hangomban, de ekkor hirtelen felkapott, s úgy indult meg velem, mint aki épp elrabolni készül. - Hééé, tegyél le, hallod? - nevetve kapaszkodtam belé, de valójában nem bántam azt, hogy így cipelt magával, kicsit ki is élveztem a helyzetet, aztán azért megütögettem gyengéden a vállát, jelezve, hogy na már tegyen le. Ha lerakott, akkor visszamosolyogtam rá, majd egy gondolattól vezérelve kicsit arrébb szaladtam mellőle, s a büfé előtti egyik asztalnál megtámaszkodtam, majd onnan pillantottam rá, s küldtem felé egy újabb mosolyt. - Khm, Szia! Bossányi Karola, találkoztunk már valahol? - nyújtottam felé a kezem, úgy téve, mintha csak most ismernénk meg egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Mosolygok, ahogy harci üzemmódra vált, mindig is tetszett benne a külsején kívül a harciassága. Karola tényleg elég sokszínű, tud gyengéd lenni, szenvedélyes, meggondolatlan, anyáskodó, gondoskodó, hisztis, meg mindenféle. Azon kívül, hogy hirtelen felindulásból tud dönteni igazán más konkrétat nem tudnék rá mondani, ami állandó és pont ez a szokszínűsége okozza az ő rejtélyességét és vonzalmát. Mindig felveszi a kesztyűt és próbál segíteni, de ha igazságtalanságot lát, abba beleáll, még akkor is, ha tudja, hogy nem nyerhet, Ezért is voilt könnyű beleesni, tisztelni, szeretni őt, mert az én gondolkodásomhoz közel áll az övé. Persze én sokat változtam az első találkozásunk óta, de szerintem ő is pont eleget. Mondanám, hogy hirtelen felháborodni kívántam, amikor megállította a következő csókomat, de ahogy szokták mondani a muglik: most nekem kellett teperni. Amúgy ezt nem annyira értem, vagyis értem, de leteperném én, ha hagyná, de most nem hagyja. Gondolom ez olyasmi lehet, hogy bizonyítsak, vagy ezek. Persze, még figyelmeztet is, hogy olcsón megúsztam, hátmég! Kicsit fancsalivá válik a képem, és a kék szempárt figyelem, majd a mosolyogó ajkakat. Be vagyok itt indulva, és folymatosan locsolja rám a hűtővizet. Ajj, de legalább már érzem az összehangot és tudom, hogy csak nem akar tévedni, meg elkapkodni hozzá szokatlan módon. Gyorsan rájövök, hogy ma nem nagyon lesz más semmi, már lehet, hogy csak egy búcsúcsók akkor, amikor ilyen felhúzott vagyok.
- Tudtam én, jó kaja és én, mi kellene több neked? - szemtelenkedek egy kicsit, szélesre húzódó mosollyal. Még, hogy randizzunk a szünetben... mert még este nem rossz ötlet, de most... se! Sose! Majd ellógjuk az órát? Órákat... Mindegy is, ősember módjára elrabolom a szerelmemet és felkapom a vállamra. Biztosan nem érdekel, hogy ki hogyan néz ránk, én csak nevetve élvezem az egészet. Amúgy is csináltuk már ilyen hülyeségeket vele, ha nem is ennyire komoly formában, de azért nem kellett őt sok mindenre nagyon rábeszélni. Általában inkább én vonakodtam, mint a sátornál például. Na, de nem gond, viszont az ütögetésre leteszem, amúgy is már majdnem odaértünk a büféhez, hiszen nem volt messze, ezért is választottam.
- Helló, Lóránt Bence - fogadom el a kezét, és normál erővel rázom meg. - Dehogynem, már rengetegszer... - szórakozok, de akkor inkább "komolyan veszem", hiszen tepertőznöm kell, vagy mi. - ...láttalak. Például ott voltál a griffes kiránduláson, ahol három rellonos piszkált. Szerencsére valaki megmentett, ennek örültem. Kérsz valamit? - nézek folyamatosan rá, pedig legszvesebben csak átmásznék az asztalon és megcsókolnám, miközben eldőlnénk. De ha ilyen játék van, ilyen játék van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Hé, ezzel most azt akarod mondani, hogy sokat eszem? - dühöt színlelve vontam össze szemöldökeim, kicsit még az orrom is felhúztam, de több dühöngésre nem volt időm, mert Bence felkapott, s mondhatni elrabolt. Ez nem volt benne a délutáni programban, de nem bántam, hogy ezt tette, mert legalább egy kicsit jobb kedvre derített, még akkor is, ha a múltbéli dolgok azért nem lettek letisztázva. Egyelőre azonban kiélveztem a pillanatot, tényleg jó érzés volt pár percig kiélvezni azt a figyelmet, amit nekem szentelt, s egy kis időre megfeledkezni minden másról. - Örvendek - ráztam kezet a fiúval, miután újra talajt értek lábaim, s közben le sem vettem pillantásom a kék szempárról.
-  Hol is? - mosolyogva csaltam játékba, kíváncsi voltam, miket hord majd össze, a griffes kirándulásra pedig el is mosolyodtam, mert eszembe jutott a sátrazásunk. Nem mindennapi est volt, igazán jól éreztem vele magam. - Igen, egy piszok jóképű srác mentett meg - folytattam megjegyzését egy újabb mosollyal, miközben kicsit közelebb hajoltam az asztal fölött. - Nem, semmit sem kérek most - megráztam a fejem, miközben tovább fürkésztem őt. Jó lett volna megcsókolni, de még mindig ott kavarogtak bennem a gondolatok, hogy vajon mi lesz, ha holnap majd rájön, ez csak vonzalom. Magam sem tudom miért, de volt bennem némi félsz, s emiatt egy kicsit el is komolyodtam. Sok minden kavargott bennem, rengeteg kérdés merült fel, de szavak helyett inkább csak hozzábújtam, s szorosan magamhoz öleltem őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Akkor mondhatjuk, hogy a Nagyterem a társasági élet központja, ugye? – kérdezett vissza, hogy biztosra menjen. – És mikor vannak a főbb étkezések? Csakhogy időben beérjek.
Zselyke nem szeretett késni, és pláne lemaradni a legnagyobb eseményekről. Ő aztán minden, csak introvertált nem, imádta a társasági életet, még ha nem is ő volt éppen a központban, és néha csak szimplán hallgatni az embereket felemelő érzés volt, sőt, sokszor inspiratív is. Volt már, hogy így olvasott el könyvet, vagy nézett meg egy filmet, hogy hallotta, hogy arról beszélgettek, és felkeltette az érdeklődését.
- Attól ne félj, éjszaka én úgy alszok, mint a bunda, ha egyszer bezuttyantam az ágyikómba – főleg, ha aznap edzése is van, márpedig neki elég gyakran volt, tekintve, hogy versenyzett is, és lassan a szezon is újra kezdetét veszi.- Hát, a pletyka hidegen hagy, szóval azt a részt majd átugrom, de az érdekes, hogy diákok szerkesztik. Úgy hallottam, sok külföldi diák is van, és tök izgi lehet, ha valaki a saját kultúrájáról ír. Tényleg, te beszélsz idegen nyelveket?
Máris szimpi volt neki ez a levitás leányzó, a kedves segítőkészségével, és hogy nem nézett át rajta, csak mert máshova tartoznak. Jó, igaz, elirányítani nem tudta, de legalább egy csomó mindenben segítette, ami a kastélyt illeti. – Ó, mugli filmekről is? Tényleg, szereted a Disneyt?
Ő szerette ezeket a meséket, a Mulan volt a kedvence.
- Hát, ha gondolod, egyszer eljöhetsz egy edzésemre, vannak nyílt napjaink, de úgyis átjelentkezem ide a helyi lovardába, úgyhogy közelebb lesz, nem kell sokat utazni hozzá. A lovam neve Örvény, fekete fríz. Hát, kisebb nincs. Anyáék szerint még nem állok rá készen, de ha jó lesz az év végi bizim, talán kaphatok egyet. Szerintem faira ajánlat, te mit gondolsz?
Ó, ez kezdett egyre érdekesebb lenni. Talán belőle is lovas fangirlt csinál. – Ja, és van még egy előnye a sportágnak: sok a helyes pasi is ám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Mindig is érdekesnek találtam a kultúrák közötti különbségeket és azzal, hogy a lány elejtett egy megjegyzést automatikus rá is hangolódott a kíváncsiságom. Figyelmesen hallgatom, amit az otthoni, dán munka szokásokról mesél nekem, néhol bólintok egyet, neki is és magamnak is jelezve, hogy értettem és megjegyeztem. - A hyggéről már olvastam - mondom neki halvány mosoly mellett. - Te is a szerint élsz ezek szerint? Mármint, gondolom érdekel - teszem hozzá nehogy félre értse esetleg mi után érdeklődöm, de így se biztos, hogy úgy csattan majd benne, mint én azt szeretném.
Miután a beceneveket tisztázzuk még mindig némileg furcsán érzem magam attól, hogy Rinnek neveztem, hangosan. Szinte hallom, ahogy a Tökfej kiejti a nevet a hangsúlyával és egyszerűen nem érzem úgy, hogy nekem ez feküdne. De majd még később gondolkodok ezen, a fő, hogy megtudtam, nem kedveli, ha Marinanak nevezik.
Fél szemöldökömet emelem rá, ahogy szarkasztikus mosoly kerül ajkamra. - Pedig, nem ittam még - bólintok és rögtön közben akadok el, ahogy a szűzesség szó fülemet üti. - A micsodát? - Kikerekedett szemekkel pislákolok fel a lányra. - Nem is terveztem, csak elkészítettem, számításaim szerint megfelelően - mondom határozottan, ugyanis, nem szándékoztam egy két kortynál többet inni ebből a gyümölcsös, ámbár büdös dologból.
Ajkam belsejébe harapok, ahogy átgondolom amit mond. Biztos vagyok benne, hogy a tanárnő nem éppen ezek miatt oktatok minket a hőmérséklet változtatására és bármennyire is szívesen mondanám most Marinanak, hogy bizony, megkóstolhatjuk, nem a hőmérséklet a fő problémánk. - Össze kell állnia, nem elég, ha csak lehűtjük. Sajnálom, de nem ronthatjuk el éppen a  végén - rázom a fejem, ahogy hajgumival szorosabb copfba kötöm a hajamat. - Később fog kiderülni, hogy sikerült e - közlöm, mert sajnos, nem sajnos, ez a helyzet. Addig nem is fogom sikeresnek tekinteni, amíg nem történt meg a teszt. Halkan szusszanok végül, ugyanis meglepően elfáradhat az ember ilyen procedúrákban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kicsit el kellett gondolkodnia, mert bizony bár segítőkész volt, különösebben felkészült már kevésbé, épp ezért lehetett, hogy már eleve az Eridon felé sem tudta elirányítani szegény lányt.
- A reggeli aaaz.. talán hétkor van. Nem vagyok biztos benne, mert többnyire lekésem vagy legalábbis akkor érkezem, amikor a többség már távozik - rántotta meg vállát nevetgélve. Ő is szeretett aludni, na. - Az ebéd délben, a vacsi meg hatkor van, legalábbis ha hatkor odamegyek, szoktak ott lenni sokan. Igazából bármikor, ha odamegyek, vannak, akik épp esznek, szóval igen, mondhatjuk rá, hogy ilyen társasági bigyó központ.
Szóval nem volt kizárt, hogy bármikor is érkezzék az ember fia-lánya, lesz mit tömnie magába, ha mást nem, mások uzsonnáját. Legalábbis Lilivel ilyen már megesett, de szerencsére Polli nem haragudott meg nagyon.
- Igeen, nagyon sokan vannak itt, akik nem idevalósiak. Mármint az országba. De vannak varázslatok, amik segítik az egymás közti megértést, mert különben bajban lennének. Illetve én is, mert nem igazán tudok más nyelven, mint a sajátomon. Még tudok nyávogni, ha az számít, csak nem vagyok biztos benne, hogy mit mondok olyankor. - Illetve elvileg tudott angolul is, de nem sűrűn kérkedett vele, mivel csak elvileg tudott, gyakorlatilag inkább volt az manglish vagy eng-gyar.
Úgy rémlett, filmekről is esett szó már az újságban, legalábbis szuperhősökről biztos. Azokról pedig sok filmet forgattak mostanság.
- Azt hiszem, igen, de Disney-s mesékről nem rémlik, hogy olvastam - rázta meg a fejét, de aztán elvigyorodott. - Persze szeretem őket, a kedvencem a Lilo és Stitch! Azt már vagy negyvenhatezer-tizenkétszer láttam!
Érdeklődve hallgatta az eridonos beszámolóját a lováról, és a terveiről, hogy miként fog majd kiskedvenchez jutni. Bólogatott, hogy abszolút fair ajánlat, bár mit tudta ő. Neki akkor se engedték volna meg, ha csupa K mindenből.
- Mondjuk nekem is tuti felajánlanák ezt szüleim, úgyse félnek attól, hogy mindenből Kiváló leszek - nevetett egyet saját magán.
Az apró visszakanyarodással a pacigoláshoz egy pillanatig nem tudott mit kezdeni. Aztán zavartan megvakargatta a fejét.
- Miért, te már pasizol is? Vagy csak jó megnézegetni őket? A pacik azért csak szebbek.. nem? - Nem igazán értett a lovakhoz - hehe - szóval tényleg őszintén kérdezte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Jó szerencsémre már sikerült magamhoz térni a kis infarktusból. Jó, persze hogy nem az volt de még is egy kicsit az volt, vagy legalább annak készült. Úgy fogom a mellkasomat mint valami gyászhírt halló özvegy. Ez egy kicsit furcsa hasonlat volt, na de megteszi. Mi ütött belém, nem tudom. Ennyire nem szoktam rémüldözni, lehet valami meghibásodott bennem? Gyári hiba nem lehet, inkább használat közbeni. Elromlott bennem egy szelep, ami segített hogy ne sikoltozzak minden saroknál, amikor belebotlok egy diákba. Szemmel láthatóan én nem hoztam a halált a lányra. Ez örvendetes hír, de még is elkeserítő hogy én vagyok csak ilyen nyuszó. Mindenképpen javítanom kell ezen a viselkedésen, hiszen én a Hudson lány nem viselkedhetek így. Bátornak kell lennem mint a szőke hercegnőnek, merésznek mint a hét fejű sárkánylánynak és vakmerőnek mint egy ogrenőnek.  Persze azért nem szeretnék a dzsungel királynője lenni, de na. Fellélegezve összeszedem magam, lerázom a kezeim, és egy ragyogó mosollyal válaszolok:
- Értem. Én pedig keveset ettem, és muszáj volt lejönnöm ugye érted! – mondom kacsintva, hiszen semmi szégyelnivaló nincs abban ha valaki éhes.
-    A sietség az nem árt, gyerünk. – válaszolok gyorsított tempóban majd követem a lányt a konyhába.
Kicsit meg fájdult a fülem olyan váratlanul ért az egész. mindenhol zakatolás, ami abban merül ki hogy ezernyi tányér csörömpöl, száz pohár koccan, az evőeszközök pedig sisteregnek. Te jó ég, ezek a manók nem vesznek meg ebben a nagy hangzavarban. Biztos hogy én két doboz fájdalomcsillapító nélkül nem vállalnám a munkájukat. Fájdalmas nyöszörgésem közepette csak két manó zökkent ki, akik tányért nyomnak a kezembe majd a pástétomot hozzák hozzák közelebb. Figyelmeztetem őket hogy inkább egy kis amerikai palacsintát rakjanak a tányérra dzsemmel, mire egyikük lekapja a kezemből a porcelánt és elrohan a másik sipítozásától megrémülve.
-    Tudom nem a legalkalmasabb, de a nevem Zayday. Téged hogy hívnak? – udvariaskodom a lány felé fordulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

Igazából mondhatná a barna, hogy meglepődött azon, hogy Amélia tudta mi az a hygge, de mégsem. Az a lány annyit olvasott, hogy az lett volna furcsa, ha erről fogalma sem lett volna. Pláne, hogy a svédek is ellopták tőlük ezt a kifejezést és életérzést. Pathetic...
- Hát... - húzta el a száját Marina. - Ez egy lélekállapot. Nem azon múlik, hogy aszerint élek-e, ez nem egy vallás. És ebben a kultúrában nőttem fel, szóval érdekelni se érdekelhet úgy, mint téged például. Mármint... - próbálta kifejezni magát a lány. Amennyire könnyen ment a hygge, annyira nehezen lehetett ezt elmagyarázni. - Szóval az a lényeg, hogy mi nem olvasunk róla. Mint nálatok a paraszti élet. A... az az ünnep, amikor disznókat kaszaboltok. Senki nem magyarázza el, hogy ott mi történik, vagy hogy mit csináltok. Én olvastam róla, de nem teljesen értem a lényegét. Legalábbis azt hiszem ezek hasonlóak - húzta el baloldalt a lány a száját. Honnan is tudhatna ilyet? És őszintén. Abból, amit olvasott, nem is akart róla tudni.
Marina csak a levegőt kapkodta elképedésében. - Hány éves vagy? - vonta össze szemöldökét értetlenkedve a barna, de erre a tíz se lett volna helyes válasz. Ő maga talán ha hat volt, amikor először meghúzta az üveget. Igaz, nem szándékosan adták a kezébe, de ha minden felnőtt azt issza, csak nem lehet olyan rossz nem? Na ugye. - A sörszüzességed. Amikor először próbálod ki milyen a sör - magyarázta meg a - szerinte - teljesen egyértelmű dolgot.
- Pedig meg fogod kóstolni - ingatta a fejét mindentudóan Marina. - Tudod miért? Mert akármennyire el akarod adni, hogy te csak a nagykönyvet követed, az experience része, hogy meg is kóstolod a műved - osztotta meg gondolatát Marina. - De ahhoz, hogy tudd jó lett-e, muszáj, hogy legyen összehasonlítási alapod. Szóval... - vezette be bejelentését, és ki is húzta magát, és tartott egy pillanatnyi szünetet. - ... hajlandó vagyok az utolsó üveg sörömet megosztani veled - bólintott, és úgy nézett ki, mint aki most várja az ovációt.
Komolyan elszomorodott a lány egy pillanatra a hír hallatán. Közben a manók már nagyba intézkedtek körülöttük, mintha Marina egyetlen szavával felbolygatta a hangyabolyt.
- Azt javaslom, ezt a részt hagyjuk rájuk - fogta meg barátnője vállát, és kezdte el kifelé terelni a konyhából. - Addig is, lesz időnk megkóstolni a sört - mosolygott. Ha ő hajlandó elengedni a Julebryg gondolatát, akkor Csibe is képes elfogyasztani vele egy átlagos sört.
- Köszönjük szépet a segítséget, nélkületek nem sikerült volna - fordult még vissza az ajtóból Marina, és egy puszit lőtt a levegőbe az összes manónak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Igyekszik a tudtomra adni a jelenség lényegét. Őszintén, igazán próbálom megérteni mégis miről beszél és ezt a lehetetlen hasonlatot, amit sikerül összehoznia Marinanak, szerencsére nem is bukok el benne vészesen. -Az néphagyomány, és a disznóvágás mondhatni a szeánsza, de annak nincs köze a lélekállapothoz - ráncolom a szemöldököm. - De azt hiszem értelek. Te inkább arra próbáltál rávilágítani, hogy hiába magyarázol most róla, ha egyszer ezt inkább megélni lehet - apró bólintás után sandítok felé, hogy jól gondolom e.
Nem számítottam a hiperventillálás jeleira attól, hogy még nem ittam sört, azonban a lányból mégis kiváltom, én pedig csak pislogok rá. - A korom itt nem releváns - mosolyodom el, de lesz az egyre kurtább meghallva ezt a sörszüzesség dolgot. - Szerintem ilyen szó, akkor sem létezik, de a sörszüzességem teljesen jól van, köszöni - emelem meg mindkét kezem és rázom mellé fejemet. Ki van zárva, hogy újra alkoholizáljak azok után, hogy a Tökfejet ölelgettem. Káros. Amúgy is, de rám nézve meg főleg.
Mindenáron meg akarja velem kóstoltatni a kreálmányunkat, amire én összepréselt ajkakkal fordulok felé. Kemény pillantásom enged fel, ahogy érvel nekem. Értelmes érvet kapok, amitől meglepetten szalad feljebb szemöldököm. Hiszen vártam a Tudod miért után a “csak mert”-et és igazán kellemes meglepetés, hogy az végül elmaradt. - Legyen. Megkóstolom, de mindössze egy kortyról lehet szó - mutatom is az ujjammal magam mellett. Orrom ráncolódik, ahogy a kondér felé hajolok. Mégis mit műveltem én magamnak? Vigasztaljon a tudat, hogy kaptam érte két ölelést. Kéne, hogy vigasztaljon, igaz?
- Ez remek! - enyhe szarkazmussal hangomban indulok meg, hiszen barátnőm irányba állít. Nekik meg van ez a rángatós, tologatós szokásuk, amiért most aprót moccannak vállaim, majd lépek Marina mellé. - Jó, de valami finomat válassz nekem, Rin - szögezem le.
Vállam felett pillantok hátra megköszönni a segítséget, de Marina hamarabb szól, mint én, nem meglepő módon, tehát csak megerősítse őt bólintok egyet. Részemről a puszi elmarad, fejben pedig már azon gondolkodom, hogy pontosan hány napot várjunk mire kiderül, hogy sikeresen teljesítve lett e maga a kihívás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Hát, peches, de majd csak elvergődik valahogyan a klubhelyiségig, ez van, így járt, de legalább már az első nap megindította a barátkozási projektet, és nem csinált annyira nagyon hülyét magából. Ez azért jó kezdet, nem?
- Akkor igyekszem többet itt lenni, de kevés esélyt látok erre. Elég sokszor és sokat edzem, de a versenysport már csak ilyen – jegyezte meg kissé lemondó sóhaj kíséretében. Hát igen, valamit valamiért, ha jó verseny-eredményeket akart, akkor bizony a pályán a helye, Örvénnyel, a lovával együtt.
- Az igen. Kajak megy a nyávogás utánzása? – nevetett fel vidáman. Szimpatikusnak találta ezt a felsőbb éves leányzót, a dumái is viccesek.
 - Azta, jól ráfüggtél, de nem baj, szuper az. Stich olyan cuki – vigyorgott, hüvelykujját felfelé mutatva.
 - Ó, ehhez van némi hatékony módszerem, hogyan tanulj jól, de mégse ilyen stréber módra. És gyorsabb is ez, meg tovább megmarad. Muszáj volt a sport miatt összehangolni így a tanulást, mert különben testileg és lelkileg is kipurcannék, ha még utána annyit kéne magoljak. Nem cink a tanulás, de lehet azt úgy is csinálni, hogy ne őrölje fel az embert – lelkesedett, és igen, Zselyke, meglepő módon nem szeretett tanulni annyira, ahhoz képest, mint amilyenek általában a jegyei, de ugye, ami kötelező, azt sajnos muszáj megcsinálni.
- Hm, is-is. Vannak helyes srácok, aki meg még ügyes is, az duplán jó szórakozás. De alapjáraton a legtöbb lovas jó fej. Na, lassan a kkor megpróbálok eltalálni, kicsit furi lenne, ha egész végig a pakkommal rohangásznék – ideje volt, hogy szedelőzködjön, ha még be is akart rendezkedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Rettenetesen furán érezte magát, ahogy Lucas-szal az oldalán visszasétált az iskolába. Alig szóltak egymáshoz, noha érzékelte, hogy a navinés próbálkozott társalogni. De Lilinek csak egy-egy "aha" meg "persze" hagyta el a száját, olyan szokatlanul szótlan volt, hogy az még őt is megijesztette. De nemkevésbé a helyzet, amibe kerültek.
Hiába nem volt a fejében egy konkrét elképzelés, egy előre megírt forgatókönyv arról, hogy miként is kellene az ilyesminek először lezajlania két ember között, abban biztos volt, hogy nem épp így. Most boldognak kellene lennie, vagy legalábbis vidámnak, gondtalannak, vagy izgatottnak. És átölelnie, megcsókolnia azt, akivel eljutott idáig, akivel megtapasztalhatta mindezt.
Mert tényleg jó volt. Valóban tetszett neki, és élvezte, de aztán minden elromlott. Hirtelen már hibának érezte az egészet, és nem azért, mert nem várt a fehér lovon (azaz az ő fejében természetesen unikornison) érkező tökéletes hercegre, és valami rettenetesen romantikus, zenével, virágokkal meg minden csili-csáló dologgal tarkított giccsparádéra. Nem Lucas, és nem is a helyszín, vagy akár a dolog hirtelensége volt a bibi. Csupán a vége. Ha az másként alakul, alighanem még mindig a faházban lennének, és nem a kastély felé siettek volna éppen.
Lucas előreengedte őt, Lili pedig már fejben az útvonalat próbálta előkotorni, amin át az Eridonhoz juthat. Eszébe se jutott, hogy a srác esetleg vele akarna tartani, hiszen a gyengélkedőről is lebeszélte, amin Lilkó még mindig nem egészen tudta túltenni magát. Talán.. szégyellte őt? Félt, hogy ha felbukkan ott vele, majd mindenki megtudja?
Nem akart most mindenesetre ezen rágódni, leginkább azért nem, mert nem akarta ilyennek látni a másikat. Nagyon kedvelte ugyanis Lucast, és az ő kis saját hősének tekintette, L betűvel a mellkasán meg minden. De nem tudta, mit mondhatna neki búcsúzóul, szóval csak egy halvány mosolyt eresztett felé, aztán a lépcső felé fordulva egy pillanatra megtorpant.
- Sári!
Valami csoda folytán pont kiszúrta az épp nem messze tőlük elhaladó eridonos lányt, éppen azt, akit fel akart keresni. Még jó, hogy nem az iskolai házában kutatott utána, hiszen nem is ott volt.
Futólépésben közelítette meg barátnőjét, és amennyire jelenleg képes volt rá, mosolyogva. Ha őt meglátta, az mindig felvidította, és most is kicsit mintha könnyített volna lelkén. De a torkát szorító gombócot nem tudta lenyelni, és azt, hogy valami nem stimmelt vele, valószínűleg kissé zilált hajának, és gyűrött ruháinak összképe is megerősíteni látszott.
- Szia.. rá.. szóval ráérsz egy kicsit? Segítened kéne - mondta neki Lili, mikor odaért hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

A változatosság kedvéért teljesen józan voltam. Igaz, nagyon nehezen tartottam távol magam a kedvenc kis tasakomtól, de lassan a készlet is elfogyott a hónapra, meg a kedvem is jobb volt, mint általában. Arról nem is beszélve, hogy Ádámot vártam, hogy a beígért filmezést végre tető alá hozzuk. Azt beszéltük, hogy az utolsó óránk után a folyosón bevárjuk egymást, és együtt foglaljuk be a levitás mozitermet - akkor is, ha valakik épp bent romantikáznának, mert rohadtul leszartam. Arra viszont nem számítottam, hogy esetlegesen felfigyelnek rám az emberek. Pontosabban egy bizonyos. Milán.
A férfi azonnal a falhoz passzírozott, és a fülembe kezdett suttogni. Valószínűleg le akart smárolni, csakhogy elfordítottam a fejem.
- Most nem, Milán. Egy másik délután talán. Dolgom van - válaszoltam neki, de a szemébe nem mertem felnézni. Talán túlságosan ismerős volt a helyzet. A beszorítottság érzése. Lehunytam a szemem, ahogy újabb szavakat suttogott, és kezével a mutatni kezdett. Először csak a karomat simította végig, majd mikor azt elkaptam, a derekamnál fogva rántott közelebb. A mellkasán megtámaszkodtam a tenyeremmel, hogy el tudjam tolni.
- Értsd meg, hogy most nem - mondtam egy fokkal határozottabban, és fészkelődni kezdtem masszív, izmos karjai között. Csak nem tágított. Ajkai utat törtem a nyakamhoz, és csókokkal kezdte behinteni. A folyosón elhaladó emberekre néztem, segélykérően próbáltam találni legalább egy valakit, aki akár csak visszanéz rám, de mindenki inkább a plafont nézte vagy a földet. Egyedül voltam, ahogy mindig. Bassza meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Fogadás az fogadás, a nyeremény meg nyeremény, és mivel a legutóbbi fogadásunkat megnyertem, Leila nem mondhatott nemet a filmes délutánra. Le is volt egyeztetve az, hogy mikor találkozzunk, de épp mikor indultam, váratlanul futottam össze Borival a Klubhelyiségben. Úgy volt, hogy neki is programja lesz, de szomorúan mesélte, hogy sikerült összevesznie az egyik barátnőjével valami apróságon. Kellemetlen volt, hogy éppen ekkor érte efféle dolog, mert nem akartam pofátlanul ott hagyni, és tudtam, hogy vigaszra van szüksége, de azt is tudtam, hogy Leila vár rám. Mégis kicsit Borival maradtam, leültem vele, hogy kibeszélhesse a problémát, csöndben hallgattam végig, s már az is megfordult a fejemben, hogy dobjak egy üzit Leilának, és lemondjam a filmezésünket, annyira megsajnáltam Borit. Ő viszont azt mondta, hogy ha már lebeszéltem, akkor ne mondjam le, majd elüti az időt addig valami olvasmánnyal. Tök rendes volt, ettől csak még jobban kedveltem őt, tényleg kezdte magát belopni a szívembe.
Egy csókkal váltam el tőle, majd az órámra pillantva láttam, hogy kések egy tíz percet, de ismerve Leilát, biztos voltam abban, hogy valamivel majd csak elüti az időt.
Nyugodt tempóval haladtam a folyosón, a szemüvegemet egy kicsit megigazítottam, s még megnéztem a pittyegő mobilt, amire Boritól jött egy üzi. Egy mosoly húzódott az arcomra, látva a sorait, de ekkor némi hangzavar ütötte meg a fülemet, s ahogy felkaptam a tekintetem, észrevettem Leilát Milán társaságában. A srác teljesen rámászott, és tisztán látszott, hogy ezúttal nem az történik, mint ami általában. Tudtam, hogy baj van, ezért sietve raktam zsebre a mobilt, és futva folytattam az utamat hozzájuk. Odaérve rögtön el is kaptam Milán karját, hogy lefejtsem őt Leiláról.
- Mit művelsz Leilával? Normális vagy? - haragosan csillantak szemeim Milánra, aztán Leilára néztem. - Minden okés?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Ez nem vicces, hagyd abba - nyikkantam egyre kétségbeesetten, ahogy realizáltam, hogy nem vagyok elég erős hozzá, hogy Milánnal bármit kezdjek. Böhöm nagy volt hozzám képest, és éreztem, ahogy odalent is egyre jobban beindult rám. Balja a fenekemet markolászta, míg jobbja a pólóm alá kúszott. Csak nem akarta a folyosón csinálni. Talán ha becsalom az egyik terembe lesz menekülőutam. Csak egy pillanat kellene, egy óvatlan elengedés, és már hűlt helyem lenne. De ahogy a gondolatsor végére értem volna, hirtelen minden megváltozott. Megfeszült mellkasomból hirtelen szuszakoltam ki az addig bent tartott levegőt, és szinte csillogó szemekkel néztem Ádámra, ahogy felém fordult.
- Igen, én... - kezdtem volna, és Ádám fele indultam. Milán a karomnál fogva kapott el, és hatalmasat rántva rajtam parancsolt maga mögé.
- Húzd el a csíkot Fellner, mielőtt megjárod - fenyegette a tagbaszakadt férfi, és még jobban kihúzta magát, hogy megmutassa Ádámnak milyen hajszál kevés esélye van. - Mi csak szórakoztunk Leilával. Semmi közöd hozzá - beszélt felsőbbrendűen, én pedig abban a pillanatban realizáltam a szituáció komolyságát. Bármennyire is féltem egyedül maradni Milánnal, sokkal jobban tartottam tőle, hogy ez mire futhat ki.
- Hagyd békén Ádámot, kérlek - fogtam meg a hatalmas srác vállát, hogy magam felé irányítsam a figyelmét. Lopva barátomra néztem, igyekezve bátornak mutatkozni, és egy mosolyt is küldtem felé. - Semmi gond. Minden rendben lesz - bizonygattam, és idegesen a fülem mögé túrtam egy tincset. A testem csak eszköz. A testem csak eszköz - mantráztam magamban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Egy pillanatra sikerült elrántanom Milánt Leilától, így legalább levegőt is kaphatott, amit eddig ez a barom szívott előle. Nagyon dühös voltam, fújtattam is magam elé, miközben farkasszemet néztem Milánnal, de aztán csak Leilára néztem, hogy lássam, valóban jól van-e. Ez a vadbarom azonban megint csak hozzáért, és olyat rántott Leilán, amit nem tudtam nyugodtan végig nézni.
- Szerintem meg egyáltalán nem szórakozik jól veled, hagyd őt békén! - ismét felszólítottam Milánt, aki sokkal nagyobb volt nálam, valószínűleg a konditermet is többször látogatta. Nem biztos, hogy alaphelyzetben egy ilyen sráccal szemben felléptem volna, de most Leiláról volt szó, egy bajba jutott lányról, s nem hagyhattam, hogy egy ilyen barom megint ráemelje a kezét. Nagyon ideges voltam, nem sűrűn kerültem ilyen helyzetbe, ráadásul Leila is úgy tűnt, mint aki fél, mégis, míg az előbb még segélykérően viselkedett, most úgy tűnt, mintha még ő akarná távolabb terelgetni Milánt, s még engem is csitítani próbált. - Persze, hogy rendben lesz, mert Milán - ekkor Leiláról a srácra emeltem a pillantásom és folytattam: - Le fogja venni rólad a kezét,bocsánatot kér, és visszahúz oda, ahonnan jött - álltam a tekintetét,s eszem ágában sem volt meghunyászkodni.
- Mit pofázol pápaszemes csíra? Szétverem a fejed Te! - ahogy sejtettem, elborult az agya, már lendítette is az öklét, és sikerült is telibe találnia a fejemet, úgy, hogy a szemüvegem repült jobbra, én meg hátra. Esés közben azonban volt időm előkapni a pálcámat, amit azonnal Milánra szegeztem. - Reducto!- Milán t hirtelen taszította hátra a varázslat,s erre jött a következő:- Stupor! - amitől pedig kábultan esett hanyatt. Földre került, akárcsak én, bár neki nem vérzett úgy az orra, ahogy az enyém.