Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Alíz elmélkedését a múltról és a miértekről nem szakítja meg, nem szól közbe, mert ez az a pont, amikor a lánynak magának kell rájönnie azokra a tényekre, melyeket az ülés alatt pedzegettek már. Nem szólhat bele, nincs joga terelni, sem véleményt formálni, hiszen ő maga nem más, mint egy összekötő, aki a felszínre emeli a tudatalattiban rejlő válaszokat. Nincs joga ítélkezni, irányítani, másra rákényszeríteni a saját álláspontját, és bár néha nagyon közel van ahhoz, hogy megmondja az embereknek, hogy mit gondol, mégis hálás, hogy amúgy ez a leghatározottabban tiltott rész. Nem befolyásolhat. Hallgatja mindazt, amit a lány mond, néha leír a jegyzettömbbe pár szót, de a füzetet eleve olyan szögben tartja, hogy kivehetetlen legyen. Maga a tett sem látványos, nem akarja, hogy a másik fél esetleg megálljon, vagy összezavarodjon csak azért, mert ő leírt valamit a papírra. Végül is, lehetne akár a krumplistészta receptje is. Persze nem az, de lehetne.
- Csak akkor kezdj neki, amikor már biztosan tudod, hogy amit megismerhetsz, az nem lesz rád, a tervezett jövőképedre hatással. Bármi legyen is az. Rendben?
Bár ez a része nem könnyű, hiszen bármit is tud meg, az olyan, ami befolyásolja, az, hogy mennyire, az csak az ő szívósságán múlik. A befolyásolás szinte elkerülhetetlen, csak ha nem egy érzelem mínuszos jégtömb. Viszont lehet ezt hatékonyan készülni, ha kellőképp felkészült az ember. Ráhelről például tudja, hogy nem az, és ennek meg is lett az eredménye. Nem azért titkolta előle az anyja személyét, mert az olyan izgi, hanem mert tudta, hogy a lány nem fog jól reagálni erre.
- Ez remek lenne szerintem, ahogy hallottam, az előkészítőben mit meg nem adnának azért, ha lenne egy olyan tanáruk, aki nem csak óraadó.
Elég nehéz rendes tanári állományt kialakítani persze, ha olcsóbban jön ki az óraadókkal, de tudom, hogy van tervbe változtatás, épp a minap beszélgettem erről Francival, akinek Thomas mondta, szóval elég biztos az információ. Néha úgy érzem, hogy a rokonaim – a normálisabbik fajta – mind a faluba költözik, és lassan mi fogjuk kitenni a hely felét. Persze nincs itt olyan nagyon sok ház jelenleg, hogy ez komoly problémát jelentsen.
- Jó választás!
Felelem lelkesen, és mosolyogva nézek rá. Nagyon jó gondolat, és nagyon örülök neki, hogy végül hajlandó belevágni, mert így sokkal könnyebb dolgunk lesz.
- Találkozzunk akkor legközelebb az új tanév elején. Mondjuk az első héten, szerdán, négykor. Hozd magaddal a listádat, vagy legalábbis azt a részét, amit szívesen megmutatsz. Hozd az eredetit, és azt is, hogy mennyit haladtál vele, rendben?
Amíg beszél, kinyitja a noteszét, hogy beleírja a lányt, amennyiben megfelel neki az időpont. Ez az időszak, maga a nyári szünet pont alkalmas lesz arra, hogy a folyamat nyugodt környezetben, jól átgondolva elinduljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Jobb keze lecsúszik az ablak mellett álló fotel karfájáról, és a semmiben kezd lógni. Mutatóujját újra meg újra összerántja az ideg. Szőke feje oldalra billen, szája elnyílik. Órák óta várakozik már, és úgy tűnik, a több hónapnyi kialvatlanság és testi-lelki fáradtság, ami a gyerekekkel jár, lassacskán győzedelmeskedik a fiatal apuka fölött.
Agyát zaklatott álom lengi körbe; a burjánzó sötétség bekebelezi, a teste csakhamar feszültté válik, fejét ide-oda csóválja, a torkán feltörő medvebőgés elcsitul, és csak szaggatottan jelentkezik újra.
Álmában Anneliet és Sólyom Mátét látja, épp úgy, ahogy néhány órával korábban, a kis tavacska körül, futás közben.
Terhes vagy már, Merkovszky?, széles vigyorral érte be a DÖK elnököt, és egy jelentőségteljes mozdulattal lejjebb húzta orrán a fekete, márkás napszemüvegét. Csak mert szépen kikerekedett a hátsód. Nem panaszként, no offense. Ombozinak biztos bejön.
Szavai közben még megigazította a nyakában lógó kék kürtöt, amit a Levita házvezetőjének kredencéből csempészett ki, a következő pillanatban viszont hirtelen rántás érte, mire meghátrált és a torkát feszítő zsinórhoz kapva torpant meg.
What the..., köhintett fel, és hunyorogva fordult hátra. Hé, hé, hé, nem, nem, nem! Hova gondolsz, te... egyre emelkedő hangerővel figyelte a férfit, aztán egyszerre felismerte, maga... mit csinál? MIT CSINÁL?! Ezt most loptam! Fogadásból, és ha elveszi... hé, hé, hé!, kiabálta, de hiába, a madzag szakadt, a kürt pedig a Rellon HVH kezében landolt. Nem, nem, NEM, NEM, NEM! Adja vissza! ADJA VI..., kiabálta, és a sarkon forduló – szempillantás alatt eltűnő - férfire vetette magát. A Levitás prefektus hatalmas puffanással ért földet, arcát lehorzsolta egy korhadt faág.
Hangosat horkant, alsó ajka megrándul. A beutaló, mintegy szerelmes levél fekszik a kezében, és csak arra vár, hogy valaki hozzáértő ajtót nyisson, és beszélgetésre invitálja. Jobbjával felsértett arcbőréhez kap, de a lehunyt szeme alól kibuggyanó kövér könnycseppek nem jutnak el tudatáig. Lelki szemei elé bekúszik kislánya hangos kacaja és fiának övét szorító keze, a szíve pedig egyszersmind olyasfajta szeretettel telik meg, amelyet csak egy szülő érezhet. Egyszerűen túlcsordul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Arany, csillogás, dicsőség. Ahol ez ott van, ott nekem is jelen kell lennem. Nem véletlenül teszem újra és újra tiszteletemet a trófaterembe, ahol egyébként szégyenletesen kevesen fordulnak meg. Pedig ez a lényeg. Ez a végső cél. Amire mindenki vágyik. A hírnév, az elismerés. A nagy emberek nevét mindig felvésik valahova. Egy serleg aljára, egy plakettre. Nem feltétlen nagy ember mind, akinek a neve itt díszeleg a vitrinek kincsein, azonban elérni mind elértek valamit: feljegyezték őket. Kiemelték az arctalan tömegből.
Egy sóhajjal kulcsolom hátam mögé a kezeimet és haladok tovább a trófeák sora előtt úrias tartással. Azt tervezgetem, milyen kitüntetésen látnám szívesen a nevemet. Odahaza számtalan különleges helyen ott virít adományozóként, közreműködőként. Az iskolámban úgyszintén, hiszen voltam DÖK elnök, eseményszervező és sok más egyéb. A Van den Bergh birtokról már nem is beszélve, ahol még festmény is megörökít engem. Azonban akkor is kéne itt is valami. Az Edictum főszerkesztőknek jár valamilyen említés ebben a teremben? Ennek kezdek most el utánanézni. Tekintetemmel kutatva haladok vitrinről vitrinre. Lássuk csak! Prefektusok, kvidicsjátékosok, iskolaelsők...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Érkezik egy másik szemlélődő. Odapillantok a lányra, aki szerintem háztársam. Azonban ő jóval fiatalabb. Első vagy másodéves lehet. Nem igazán tudom megállapítani, hogy simán csak nézelődni jött, vagy keres is valamit. Ennyire nem figyelek oda rá. Most sokkal jobban foglalkoztat, hogy megtaláljam a nekem szánt helyet a teremben. Azonban sajnos sehol egy DÖK elnöki vagy főszerkesztői serleg. Tudom, hogy az évkönyvekben és más iratokban ott szerepelek majd, azonban nekem most megtetszett, hogy itt virítsak egy trófeán. Mindegy. Nem érdekes. Úgyis elég vegyes az elismert társaság. Nem feltétlen biztos, hogy keverednem kéne velük.
Az aranyoszlopokra vésett bölcsességeket kezdem inkább olvasgatni. Ezekre eleddig nem volt érkezésem. Bár ahogy haladok betűről betűre, meg kell állapítsam, nem vesztettem sokat. Minden esetre letudom őket és igazából úgy döntök, ezzel végeztem is most. De ha már egyszer társaságom akadt...
- Keresel valamit? - érdeklődöm meg a lánytól, odalépve hozzá. Mostmár kezd elég egyértelművé válni, hogy nem egyszerűen csak gyönyörködni tért ide.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Nehezen szokom meg azt, ahogy az itteniek rám néznek. Talán nem is vagyok hajlandó megszokni. Odahaza Belgiumban pontosan tudta mindenki, kivel áll szemben és aki nem olvadozott a csodálattól, hogy egy légtérben lehet velem, az legalább megilletődve meg volt. Itt a Bagolyköben meg... rendben, ott csillog némi tetszés a szemükben, ami szólhat a kinézetemnek, a tartásomnak vagy a stílusomnak, ám mégsem az, amiben ezelőtt szinte egész életemben részem volt. Nem gond, kihívásnak fogom fel. Az oktatáson kívüli lecke a politikai karrieremhez. El kell érnem azt az elismerést, ami máskor csak úgy egyszerűen megadatik. Más kérdés, milyen borzalmasan nem kedvemre való ez a gondolat, de ideig-óráig elhiszem magamnak, hogy ez erősíti a jellemem és a kiállásom.
- Talán segíthetek megtalálni - ajánlom magamat elakadt helyzetében. Koránt sem biztos persze, hogy ha kimondja, mit keres, rögtön megmutatom neki, merre leli. De nagyobb eséllyel indulok, mint a legtöbben, tekintve, hányszor átolvastam már a kis táblákat, gravírozásokat, írásokat itt a trófeateremben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ha azt hittem, hogy ez a hétfő az én napom lesz, hát óriásit tévedtem. Kezdve azzal, hogy előbb felöltöztem, és utána zuhanyoztam, ergo, kezdhettem az egészet elölről. Sikerült is emiatt elkésnem az órámról. Még jó, hogy csak két percet, de azt is éppen, hogy megúsztam kisebb balhé, fennakadás nélkül. A visszaút se volt egyszerű piskótasütés.
- Hogy az a jó édes sült keszeg enné meg! – szitkozódtam, mivel utáltam a halat, és nem akartam durván bő lére ereszteni, inkább így helyettesítettem, ezért talán kevésbé nézhetnek tahónak.
– Nyavalyás füst.
Pedig már nagyon szerettem volna felérni a klubba, de egyelőre még az eltévedős korszakomat éltem.
Minden mindegy alapon elindultam a füstbe, hátha előbb-utóbb kiérek a végére, de félúton bele találtam ütközni valamibe. Vagyis, inkább valakibe.
- Au, az orrom – ez pöttyet fájt. – Bocsi, nem esett bajod?
Most már kezdtem érteni, miért mondogatták páran, hogy jobb vigyázni ezzel a folyosószakasszal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Annyira szerettem volna felképelni a füstöt, de sajnos ezt nem tehettem meg. Az ellentmondott volna a fizika alapjainak, bár kicsit az is ellentmondás, hogy füst csak úgy semmiből belepjen minket. Ezt a folyosót már most rühelltem, tiszta szívből, igazán, és ha tehetem, el fogom kerülni, jó nagy ívben.
- Huh, oké, hogy lehet innét kikeveredni? – Egyel kisebb teher a lelkiismeretemnek, hogy nem taroltam el szerencsétlen áldozatomat, csak kicsit összekoccantunk.
Mivel a bal oldalamat célozta be irányzéknak, én a jobb oldalra húzódva próbáltam kikecmeregni ebből a jókora slamasztikából.
- Értettem, gyere csak, próbálok figyelni – eleinte eljátszottam a gondolattal, hogy egy vicces „Vettem, Houston. Vége, Houston”- szöveggel javítsak a helyzeten, ha már megtréfált minket a folyosó.  
- Merre tartasz? Nem tudod véletlenül, melyik irányba menjek a Nyugati-szárnyhoz? – tudakoltam, tuti, ami tuti, mielőtt még egy ilyen szépséges kis baki kerülne a napomba. A Déli-szárnyért egyáltalán nem rajongtam, pláne ezért a szakaszáért.
Tappancs már biztos várt, nem szerette, ha sokáig elmaradtam mellőle, sok gondoskodást igényelt az én nyuszim. Plusz még a maradék házikat se ártott volna befejezni, hogy utána kedvemre zenélhessek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Veronika Genton. Különös hangzású egy név. Már főleg ami a vezetéknevet illeti. Ennél fogva pedig könnyen megjegyezhető. Legalábbis hamar felsejlik előttem, hogy olvastam már valahol. Hümmögve fordulok vissza a vitrinek felé és sötét szemöldökömet összevonva indulok meg mellettük. Fürkészem az írásokat, próbálva visszaemlékezni, hol is láttam ezt. Genton. Veronika Genton. Beletelik egy-két percbe, de...
- Itt is van - szegem fel fejemet, elégedetten visszatekintve a lányra, miközben hanyag eleganciával intek az üveg mögött lévő kis táblácskára, amin a háztársam által keresett név díszeleg. Ha meg már itt vagyok, jobban szemügyre veszem az itt felsoroltakat. Van egy olyan furcsa érzésem, hogy felháborítóan sok időt bírnék eltölteni a teremben felvonultatott trófeák böngészésével.
- Honnan ismered? - kérdezem a megtalált személyt illetően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Kviddicsesek. Részemről nem játszom. Inkább nézni szeretem. Legalábbis részt venni a nagy felhajtáson, ami a meccsek körül van. Ráadásul, ha nem vagy ott, nem tudod, miről beszélnek az iskolatársaid utána még egy hétig. Annál pedig nem sok rémesebb dolog van, mint nem képben lenni.
- Áh - adom az értés hangját, mikor közli, hogy ez a Veronika Genton a nagynénje. Közben én is fürkészem még a további neveket a környékén.
- Te is kviddicsezel? - érdeklődöm meg tőle. Hiszen ki tudja, talán azért érdekelte ennyire a kiállított plakett, mert maga is hasonló címekre pályázik. Így pedig lebeghet lelki szemei előtt a játék alkalmával egy rokona, akinek már sikerült.
Miközben így állunk a trófeateremben, megint belém hasít az a különös érzés, ami rendre felüti a fejét, mióta itt vagyok a Bagolykőben: nem furcsa itt lennem. Nem úgy értem, hogy Magyarországon. Az egy kicsit furcsa. De maga az iskola intézménye nem. Pedig jó pár évig távol voltam az oktatástól, amíg dolgoztam. Na az viszont idegennek tűnt. Idegennek tőlem. Viszont itt a tanodában minden olyan otthonos. Az elvárások, a viszonyok, a kapcsolatrendszer. Jól érzem magam benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Tudom, a kiállásom engedhet arra következtetni, hogy esetleg kviddicsezek. Ez azonban nincs így. Az úriasabb sportokat részesítem előnyben. Vívás, lovaglás és hasonlók. Noha a kastélyban ezekre nincsen túl sok lehetőségem.
- Nem. Én sem - rázom a fejem finom mosollyal.
- Jonathan Gerhard Van den Bergh - mutatkozom be, kezet fogva vele. A nevemet pedig valószínűleg nem ismerné fel leírva, az alapján, ahogyan kiejtem. Inkább csak a hosszúsága lenne árulkodó. A magyarok is, mint a világon a legtöbbek, inkább angolos némettel mondanák Dzsonátán Gerhárd Fándenbergnek a helyes Jónátan Herhárt Fanden Berh helyett, amit az imént prezentáltam a háztársamnak és ami után néha visszakérdeznek, hogy hogyan szólíthatnak. Mindenre fel vagyok már készülve és teljesen megszoktam a helyzetet.
- Mit gondolsz, a te neved is felvésik majd ide egyszer? - kérdezem, elgondolkozva. Kezemet hanyag eleganciával csúsztatom a kezembe, miközben körbenézek a teremben. Nem teljesen titkolt szándékom megtudni, miben jó a lány. Mit vél az erősségének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Nem szerette ezeket a foglalkozásokat. Mindenféle kérdést tettek fel neki, ő pedig nem tudott rájuk választ adni. Az agya leblokkolt, és a szavak nem jöttek a szájára. Félt. Minden egyes szótól, amit kimondana, ha tudna.
Már kezdte megszokni azt a másik nőt. Ő nem akaratoskodott, és mindig hagyta, hogy a füzetébe firkáljon egész órán. Erre most valaki máshoz kellett mennie. Új embe, de legalább a régi környezetben. Azt hiszik ez majd segít majd. De nem hitt ebben.
Vázlatfüzetét magához szorítva kopogott be az ajtón. Hallgatódzott, hogy biztosan meghallja majd az új doktorát. Nem szerette volna, ha már első alkalommal kapna valami rossz pontot. Persze az átlagos némaságot nem számítva, mert az alapjáraton nem volt az emberek kedvence.
Amint meghallotta a szót, ami beengedést adott, a kilincsért nyúlt. Próbált minél gyorsabban és hangtalanabbul belépni, és elfoglalni a szokásos helyet. Nem akarta ezzel is zavarni a bent ücsörgőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Hogy őszinte legyek, sosem szerettem azokat a rendelőket, amik a lehető legsemlegesebb környezet megteremtésére törekedtek. Van bennük valami szenvtelenség, hogy minden pácienst ugyanaz fogad és próbál megnyugtatni. A kávésbögrémbe kapaszkodva sétálok körbe és megállok pár pillanatra a fényképek előtt, amik szépek és személytelenek. Tudom, hogy ez félig-meddig íratlan szabály, megtartani a professzionális távolságot és csak a páciensre koncentrálni, de szerintem felesleges azt hazudni neki, hogy a pszichológus nem ember, s e címen kitörölni ennek minden nyomát.
Főleg a gyerekek nem veszik be.
Most először fogok Zsomborral - még mindig félek, sikerül-e kimondanom a nevét - találkozni. Nem örültem neki, hogy így kell "átvennem", Zója jelenléte nélkül és több terapeuta kudarcát követően, mert míg én kézbe kaptam a fényképét és az információit, ő semmit se tud rólam. Unfair felállás, amin mihamarabb szeretnék változtatni.
Ezért merészeltem egy kicsit átalakítani a rendelőt. Zsombor szeret rajzolni, szelektív mutista és visszahúzódó - ezekre építve rendezkedtem. Megszabadultam a nagy és nehéz bútoroktól, amik most ülőpárnákként tarkállanak a földön, azonnal vonzva a tekintetet, ráadásul sokkal kényelmesebben le lehet így telepedni az asztalhoz is. Hoztam magammal játékokat, amikhez nem kell beszélni, vagy csak keveset, de kölcsönkértem egy gigászi szett színes ceruzát is, utolsó mentsváramnak.
Halkan kopognak.*
- Gyere nyugodtan!-*emelem fel a hangom, az ajtó felé fordulva és egy mosollyal intek a belépő fiúnak. Hagyom, hogy körülnézzen és helyet keressen magának, mielőtt továbblépnék.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Megérkezett. Különleges érzelem egyelege kezdte el körbelengni, ahogy az ismerős ajtó előtt toporgott. Egyszerre félt és volt izgatott attól, ami nemsokára jön. Dehát ez nem furcsa, hiszen minden ember így reagál a változásra. Mégis Zsombinak ez most valahogy más volt. Nem tudta volna megmondani miért, de akkor is. Amikor a szüleinek a halálsikolyát hallotta, ez az érzelem a rettegéssel párosult egészen addig, amíg Kirill el nem jött érte, és haza nem vitte. Persze ez az érzés még ott is kísértette egy ideig, de nem olyan erőteljesen, mint előtte.
A hangra belépett a szobába. Az volt a terve, hogy minél előbb elfoglalja a szokásos helyét, de ez kudarcba fulladt. Az ajtónyílásban ácsorogva nézett körbe. A hely egyszerre volt beki ismerős és idegen. Az elrendezés más volt, a bútorok viszont szinte ugyanazok. Kissé megzavarodott, és végül letottyant az ajtóhoz legközelebb álló ülőalkalmatosságra. Bármikor jól jöhet ez, ha úgy dönt, hogy menekülni akar. És ahogy így körbenézett, szinte egyértelműen elkönyvelte ezt magában.
Az új doktorról nem tudott sokat, de első látásra nem tűnt gonosznak. Semmi olyat nem talált rajta, ami megijesztette volna, még egy mosolyt is kapott, amelyre ugyan nem reagált semmit, de magában hálát adott érte. A reakció most egyszerűen túl nagy kérés lett volna felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Látszott a megtorpanás és a helyválasztás logikája is fájdalmasan egyértelmű volt számomra, de inkább azért, mert többen hagyták cserben előttem ezt a fiút. Nem tudtam máshogy nevezni azt, hogy ennyi kezelés után sem javult az állapota, sőt, egyes feljegyzések olvastán egyenest elszörnyedtem. Nem csoda, hogy semmilyen reakciót sem kapok, ami viszont biztató, hogy van szemkontaktus, sőt, egész bátran megnéz magának. Lassan közelebb sétálok, leguggolva tőle nem messze, mielőtt megszólítanám.*
- Szia. Dr. Meyers vagyok, örülök a találkozásnak. Leülhetek ide?-*mutatok az egyik lila párnára, ami jelenleg a Zsombitól legtávolabb eső ülőalkalmatosság - szeretném azt erősíteni benne, hogy nem kell tőlem tartania és hogy van kontrollja. Amennyiben megkapom az engedélyt, bögréstül letelepszem, amennyiben megtagadják tőlem, kicsit távolabb húzom a párnát és ott foglalok helyet, hogy ne magasodjak fölébe. Kinyújtott lábaim keresztülvetem egymáson, kényelmesen nekitámaszkodva a falnak és kortyolok egyet a bögrémből.*
- Zavar, ha beszélek? Szeretnék elmondani pár dolgot, de ha inkább rajzolnál vagy játszanál, akkor azt fogjuk csinálni.-*Az első néhány foglalkozás felmérés és megfigyelés, valamint a gyámjával sem sikerült még beszélnem, így nem fogunk azonnal fejest ugrani semmi komolyabba. Mindkettőnknek időre van szüksége, hogy megismerhesse a másikat, én pedig nem fogom elkövetni azt az otromba hibát, hogy erőszakkal siettessem a folyamatot.
Egy órában nem lehet megváltani a világot.
Viszont bőven belefér némi szórakozás, ismerkedés és az is, hogy oszlassam kicsit a félelmeit, mert úgy érzem, nem kevés és nem is megalapozatlan kétséget kell leküzdenem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Szemöldököm finoman, de annál látványosabban emelkedik meg és el is mosolyodom, miközben bólintok egyet. Úgy van. Az apám neves politikus, a Benelux Államok Nemzetközi Máguskapcsolatokért Felelős Minisztere. Azonban nem csak odahaza ismerik, hanem igazából -rangjához méltóan- nemzetközi szinten. Aki egy kicsit is tájékozott, hallhatatott már róla. Dehát az emberek jó része kicsit sem tájékozott. A háztársam viszont igen. Ez pedig elég kedvemre való.
- Tervek? - kérdezek vissza, csaknem nevetve.
- Nem, nem - rázom a fejem, a vitrineket nézve.
- Aminek meg kell történnie, az megtörténik - vonok vállat, visszatekintve a lányra. Az, hogy a nevem itt szerepeljen, az nem egy cél, amit megpróbálok majd elérni. Nem. Ez olyasmi, ami eleve elrendeltetett és valamiképpen így alakul majd. Ha máshogy nem, esetleg adományozunk egy nagyobb összeget az iskolának és kezdeményezzük, hogy az adományozókról is emlékezzenek itt meg valamiképpen.
A társalgásunkról egy érdekes jelenség tereli el a figyelmemet. Valami történik a teremben. Összevont szemöldökkel pásztázom végig a helyet és figyelem, ahogy néhány vitrin, néhány polc rendeződni kezd. Új, üres helyek bukkannak fel. Egy ideig nem nagyon tudom hová tenni, aztán ráébredek, hogy itt az év vége és hamarosan új nevek kerülnek majd ki ide.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Sóhajtok egyet, ahogy elhagyom a pszichológusi irodát. Zója néni mint mindig, most is rendes volt velem. Az elején többször kellett járnom, ma már kevésbé, ami nem rossz, de nem jelenti azt, hogy nem szeretek itt lenni. Mindig kapok irtó finom pogácsát, és kakaót. Kezdetben, amikor idekerültem, arról beszélgettünk, hogy mennyire visel meg a tény, hogy bennem nincs nagyon mágia, most meg arról, hogy mennyire az, hogy éledezik. Mert bizony, éledezik, sőt már van saját pálcám is. Ez azért nagy szó szerintem.
Elsétálok a tanári szoba ajtaja mellett is, a folyosó külső felére érek, már látom a fényt, ami a bejárati csarnokból árad. Ott mindig fényesebbek a fáklyák, mint máshol. Nem is értem, miért. A táskám az ablakpárkányra pakolva keresem elő a határidőnaplómat, amit egy színes lapokból álló füzetből alakítottam ki, úgy, hogy fekete tollal rajzoltam bele képeket és osztottam be a lapokat az év napjainak megfelelően. Mindenféle érdekességet is írtam a napokhoz, vagy csak üzenetet hagytam a jövőbeli énemnek, hogy jó ember maradjon. A füzetet a táskám mellé teszem, már csak a tollamat kellene megtalálnom. Szinte a táska legalján matatok már, amikor végre megvan. Diadalittasan emelem ki az egyszerű, kék tollat, aminek olyan szép vékony a hegye, hogy öröm vele írni.
Az ablak előtt elsuhan egy bagoly, kipillantok rá. Szánom őt, hiszen odakint folyamatosan villámlik és szakad az eső, dübörög az ég. Olyan, mintha sosem akarna elállni. Már vége a tanévnek, lassan a vizsgaidőszaknak is. Élveznünk kellene a meleget, D-vitaminnal kellene túltöltődnünk. Helyette azonban csak a hideg, tizenpár fokot érezhetjük magunkénak, és a tényt, hogy mindenki nyomottabb. Szomorú. Kinyitom a mai napnál a füzetet, majd előrelapozok a jövőhéthez, és beírom a feladatomat szerdára. Mindig kapok házit, és szerdáig be akarom fejezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Hogy ő máris mennyire utálja ezt a helyet. Utálja az embereket, utálja az iskolát, és még egy tanórát sem töltött el itt, utálja a tanárokat is. Még az időjárást is rettentően gyűlöli. Nem mintha amúgy nem utálna mindent és mindenkit. Amióta betette erre a helyre a lábát, csak a rossz történik vele. A minap is nekiment az a szerencsétlen padlásszörny, és még ő jött ki belőle rosszul. Még tőle vettek el valamit, amihez egyáltalán nem volt joguk. A testvérei csak a balszerencsét hozzák rá, pedig még csak nem is tudják, hogy itt van. Egyelőre. Sötéten elmosolyodik a gondolatra, már látja maga előtt Allan először meghökkent, majd rémületbe futó arcát, és látja Rosiet, aki már rég lecsúszott a trónról, amin elképzeli magát. A nővére alatt már nincs semmi stabil, ami megtartaná, nincs ott Monica, hogy megóvja mindentől. Mindezek közepében pedig ott lesz ő, a gyönyörű káosszal, amit kavar. Már-már körültekintés nélkül kanyarodna be az egyik folyosóra, de a kép elég gyorsan kúszik be a látómezejére ahhoz, hogy azzal a lendülettel vissza is lépjen, hátát a falnak nyomva. Nem látott annyit, hogy biztos legyen magában, viszont a sejtései vannak annyira erősek, hogy kétszer, sőt, háromszor is meggondolja, mit fog tenni most. Át kell mennie azon a folyosón. Eltévedni nem szeretne, és az idejét sem feleslegesen pazarolni, ezért nincs más választása, mint átgyalogolni. Viszont, ha ez a lány az, akinek gondolja, akkor mégsem gyalogolhat át, mert Emy nem vak. Hacsak ki nem verték a szemét a hülye nyilai azóta. Ember el nem tudja képzelni, hogy ennek mennyire is örülne. Lehunyja egy pillanatra szemeit, belélegez, majd lassan ki. Lehúzza hajgumiját a csuklójáról, majd halkan arrébb lépve, el a fordulótól kontyba szedi gyönyörű tincseit, hogy azok még véletlenül se árulják el, és még kapucnit is húz rájuk, ezzel elrejtendő őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Fogalmam sincs, hogy miért, de megáll a kezem, még mielőtt az utolsó szót leírhattam volna. Miért? Fogalmam sincs. Nem értem, mi történik velem. Olyan érzésem van, mintha figyelnének. Felpillantok, ahogy a villám kettészeli az eget, és már megértem, mit érzek. Egy szempár. Csak egy villanás, de felismerem. Valery. Nem, ki van zárva. Nem lehet ő. Esélytelen. Mit keresne itt? Ösztönösen a hasamra teszem a kezem, hirtelen ezernyi tűként hasít belém a fájdalom. Lepillantok a füzetbe, fohászkodom, hogy csak tévedjek. A következő villámnál azonban muszáj ismét felnéznem. Nincs ott, semmi sincs ott.
A torkom kiszáradt, riadtan nyalom meg az ajkaimat, remélve, hogy nem hasad fel a kiszáradt bőr. Olyan gyorsan rakom el a füzetet, meg a többi kivett dolgot, hogy nem is nézem, ahogy a kedvenc tollam ottmarad, elárvultan. Gyorsan a hátamra veszem a táskát, sietve lépek el a folyosó kijárata felé, rá se pillantva a helyre, ahol az előbb tisztán kivehetően láttam megvillanni Valery szemét.
Amikor leléptünk tőlük, sokszor gondoltam rá, hogy milyen lehet abban a nagy házban. Ő, az anyánk és a húgunk, a három vörös asszony. A többiek egy hatalmas csodaként élték meg a költözést, én nem tudtam eldönteni, hogy örülök-e, vagy sem. Annak igen, hogy Cole nyugodtabb lesz, de nem voltam benne biztos, hogy ez nekem is segít. De nem mertem elmondani. Nem mertem beszélni arról, hogy engem mi köt Valeryhez. Nem gondoltam rá, és most se, mégis megjelent, mint valami kísértet. Ahogy kilépek, nekiütközöm egy kapucnis alaknak, biztos az esőre készül kimenni.
- Ne haragudj!
Mennék tovább, de ahogy nekimentem a hajam beleakadt a cipzárjába. Ez nevetséges! Rántok rajta egyet, érzem, hogy több is kitépődik a fejbőrömből, de ez most mellékes. Felemelem a kezem, védekezőn, majd lépek hármad hátrafelé, aztán megfordulva eliszkolok a lépcsők irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Szokás szerint bújócskázom. Legalábbis, ha valaki belép az irodába, csak második ránézésre állapíthatná meg, hogy bizony benn vagyok. Pedig nem egy nagy helyiség. Mégis képes vagyok eltűnni benne. Legtöbbször valamelyik könyvemet keresem; vagy éppen egy pergament, amit Oravecz kisasszony átadott nekem elolvasásra, de én elkevertem; esetünkben viszont éppen a kutyám egyik játékát kutatom. Hiába invitoztam, a kelpi formájú rágóka nem került elő. Biztos be van szorulva valahova. Jack Russel-terrierem érdeklődve figyeli a kutakodásomat, egyfajta néma segítségül szolgálva, mígnem kopogtatnak odakinn, ő pedig az előtérbe veszi szapora lépteit. Na nem a kopogás miatt, sokkal inkább az édes illatok miatt.
Irodavezetőm fogadja az érkezőt. Beljebb invitálja és megkérdezi a nevét, valamint hogy milyen ügyben érkezett. Közben pedig megnyugtatja, hogy barátságos a négylábú, amelyik az imént kiszaladt hozzájuk és most a jövevény körül sündörög.
- Megvan! - érkezik diadalmas kiáltásom idebentről.
- Nézd, Pajki, ott volt a... - lépdelek ki az előtérbe, kezemben a játékkal és már árulnám is el az ebemnek, hol bukkantam rá a holmijára (nem mintha őt annyira érdekelné), amikor bennem akad a szó, hiszen olyasvalakivel találom szemben magam, akiről nem hittem, hogy még valaha látom. A szívverésem kihagy egy ütemet és valószínűleg elég bamba képet vágok egy hosszú pillanatig, amíg próbálom feldolgozni ezt a találkozást. Ki lehet ő? Artemisia nem lehet. Igaz?
- Tessék, kiskutyám - adom át kissé zavartan, egy apró fejrázás után Pajkosnak a játékát, hiszen amint meglátta a kezemben, felém iramodott. Elégedetten veszi a szájába, hogy aztán rögtön hagyja is a padlóra esni. Visszatér a lányhoz meg az illatokhoz. Most azok az érdekesek.
- Üdvözlöm - jutok el végre a köszönéshez.
- Hozzám jött? - érdeklődöm meg tőle, láthatóan még mindig megilletődve a helyzettől. Hiszen még mindig nem tudom őt hová tenni. Azonban próbálok normálisan viselkedni és nyomatékosítani magamban, hogy nem a megboldogult kolleginám áll előttem. Mindenesetre az hamarosan kiderül, hogy hogy csak Oravecz kisasszonnyal szeretne intézni valamit, vagy én kellek neki.