Odett
A Cupido-bűncselekmény utáni hét...után. Március.

Próbás-mókás

Nem a szervezkedés az erőssége. Na meg egyébként is. Mi a fenét keres pont ő a színjátszó vezetésében? Ő csak azért jött, mert úgy vélte talán lesz egy-két alkalom, amikor gyakorolnak valami féle beszédtechnikát és akkor talán javíthat a dadogásán. De hát rosszkor volt rossz helyen, s mivel nem tudta kinyögni, hogy ő ezt nem szeretné, a nyakába varrták az egészet. Elvégre iskolaelső volt, meg évfolyamelső, és DÖK-ös is, meg kviddicses, tiszta mintadiák, soha nem volt rá panasz. Ilyenkor úgy érzi, mégis kellett volna rosszalkodnia annak idején egy kicsit, de mindig el is veti a gondolatot. Hát hogy tehetne ő olyat?
Szüksége volt egy kis kutatómunkára a könyvtárban, hogy valami csapat összekovácsoló feladatsort össze állítson. Most pedig ennek eredményeképpen fogja a többieket bevonni egy kisebb mókába.
A próbaterembe 4 asztal került és köréjük két-két szék, hogy mindenki leülhessen. Az asztalokra már kitett egy-egy papírost, a párosokkal, akik majd ott fognak dolgozni. Van ott még pár eszköz, mint pergamen és penna, illetve egy-egy óra, banán, kulcscsomó, gumikacsa, egy-egy könyv és még sok ilyen kis apróság.
Az asztalok félkörben helyezkednek el, köztük egy-egy méter távolság van, középen pedig egy jó nagy tér. Itt is mind elférnek majd.
Az asztalokon egy szépen ráállított papírkán, az alábbi párosok nevei olvashatóak, Nyeste gyöngybetűivel:
Ardai Kolos és Gy Shasper
Kiss Veronika és Vér Lanetta
Ardai Tánya és Rachel Octavia Amber
Tüszőfűi Lilith és Havasi Bence Milán.
A színjátszót vezető lány a talárját viseli, haja szoros copfba van kötve, az asztalokkal szemben ácsorog, ott ahol a kör bezárulna, mellette egy tábla, amire majd írni fogja a mondandóját, hiszen ha rá várnának, hogy elmondja mi a feladat éjfél után is itt lennének, annyi idejük pedig sajnos nincs.
Amint mindenki megérkezik és túl vannak a köszönöntéseken, meg a hely megtaláláson, már gyorsan fel is írja Nyeste az első feladatot.
5 percetek van beszélgetni és minél többet megtudni a társatokról. Amikor ez lejár egyenként gyertek ki és szavak nélkül próbáljatok meg valami a párotokra nagyon jellemzőt elmutogatni. A többi csapatnak pedig ki kell majd találnia, hogy mi is ez a tulajdonság.
Reméli, hogy érthető a feladat. Vár egy kicsit, hogyha lenne kérdés meg tudja válaszolni, aztán megfordítja a mágikus homokórát, ami az időt fogja mérni és a többiek kezdhetik is a beszélgetést.

//Álmodói tudnivalók: Én leghamarabb a hétvégén tudok újra írni, de ha addig nem sikerül mindenkinek, akkor a határidő május 4. 23.59 :3. A párokat kidobtam, az Ötletelőben látjátok a dobásokat. A hszben a beszélgetéseket nem feltétlenül kell kijátszani, de ha szeretnétek és tudtok gyorsan írni nyugodtan - viszont bagolyban is megbeszélhetitek. Amit én látni szeretnék, a rövid kis activity a társatokról. Ennek a jelentősebb mozzanatait emeljétek is majd ki ha lehet. Ha valami nem érthető, engem is zaklassatok baglyokkal. Szálra figyeljetek, az egész játék egy szálon fusson //

Adrian Ivanorovics Black
23 óra, vasárnap, maszkban

Úgy érzem magam, mint valaki aki élete legnagyobb baklövését akarja elkövetni. Pedig nagyon nincs ez így. Én éppen csak kézbesíteni szeretnék egy levelet, mindenféle tollas segítséget leszámítva. Őszintén remélem senki se fog rajta kapni, mert nem lesz egy kellemes érzés. Főleg nem az, hogy közben még tiszteletemet is teszem a tanári szobában. Úgy se voltam még ott és meg kell nézzem magamnak. Elvégre tudnom kell mi merre hány méter, mert ha minden jól megy gyakorlótanár lesz belőlem. Na akkor fogom lazán érezni magam, mert vége a diákéveknek.
Tényleg, adja az a jó öreg Isten, hogy senki se kapjon rajta. Azért van bennem még egy jó adag félelem. Ennek ellenére mégis elindulok a tanári szoba felé, mert semmi esetre se szeretném valami tollas borzadályra bízni aki még a címzettet is eltéveszti és a végén Felagund professzor kezei között landol gyöngybetűim sokasága. Igaz akkor már nem a betűim izgatnának, hanem a tény, hogy hallgasson örökre a drága professzor. Ám őt ismerve (Atyaúristen, mikor ismerkedtem meg vele közelebbről, hogy ilyet mondok?) ez eléggé kizárt, ezért vettem kézbe az ügyet. Remegő lábaim pedig hab a tortán. Remélem elmúlik, mert vicces lesz elremegni egészen a Déli szárnyig.
Lassan már beállhatnék valami beépített titkos ügynöknek is. Annyira nesztelenül tettem meg eddig az utat. És végig figyelve nehogy valaki illetlen személybe ütközzek, például egy felügyelőbe aki megkérdezné miben is sántikálok éppen. Hála az égieknek senkivel se találkozom aki kérdőre vonhatna. Sőt, még egy árva szellem se lebbent errefelé. Valamivel kissé megnyugodott szívveréssel nyomom le a tanári szoba kilincsét. Besurranok, szét nézek, sehol senki, tényleg velem vannak az égiek. Már csak annyi kell, hogy megtaláljam Jim asztalát. Pár perces keresés után meg is találom valahol a rengeteg íróasztal közepén. Igen, ez rá vall, hogy a közepén van szüksége a helyre. Talán, mert itt nem figyelnek arra mit is művel el. Leülök a székébe, jéé, milyen kényelmes is! Lesz majd nekem is ilyen és naphosszat fogok benne ücsörögni. Előkapom a levelet amin szépen írja a drága medimágia professzor nevét és az első kezem ügyébe kerülő fiókba berakom. Csak fel fog tűnni neki, ha pedig nem, így jártam.
- Invito csokoládé! -
Áh, öl a kíváncsiság, ezért kapom elő a pálcámat és mormogom el a varázslatot. Tudni akarom annyira édesszájú Jim-e, hogy az íróasztalában tartson csokoládét. Amennyiben igen, a varázslat hatására elő fog kerülni. Ha meg nem, mindenféle feltűnés nélkül távozásra adom a fejem. Mindent úgy hagyok ahogy találok, mert semmire nincs szükségem. Éppen csak itt hagytam valamit szuvenírnek.

Adrian Ivanorovics B.
let's do it do it;

Bea

Egy vagy akár két adag idegesség is végig futhatna rajtam amiatt, hogy ennyire üres a tanári. Mégse lehet mindenkinek órája ebben az időpontban. Vagy valamilyen sürgős, halaszthatatlan elintézni valója. Mégis úgy vagyok vele, hogy nem kísértem a szerencsémet, amint megtalálom a csokoládét, már távozok is. Elvégre nem lenne jó prefektus összeszedni valami büntetőmunkát. Abból is a rosszabbik fajtát. Sosem kedveltem azt a fajtát amihez pergamen és penna kellett, mert az igazságot olyankor nem szoktak figyelembe venni, csupán a szép szavakra kíváncsiak amiket elég nagy erőfeszítéssel tudok leírni. Sokkal inkább kedveltem a takarítást, a könyvek válogatását vagy bármi mást. Amihez nem volt szükség a fent említett eszközökre.
Na, hát oda az a fene nagy szerencse. Megjelent Jim, a csokoládénak pedig se híre, se hamva. A padló sem tervez alattam megnyílni, hogy mindenféle felelősségre vonás nélkül megmenekülhessek ebből a szorult helyzetbe. Óriási mosolyt varázsolok az ajkaimra, miközben felállok, elrakom a pálcámat és színpadias mozdulattal helyre tolom a széket. Mit kellett volna csináljak, port töröljek róla? Nem volt rajta, hanem biztosan nem foglalok helyet abban a kényelmes székbe. És hát, a kilátásaim nem valami fényesek. De attól még lehet esélyem alkudozni vele, hátha meglágyul rajtam a szíve.
- Merlinre esküszöm, semmit sem vettem el, semmit se olvastam el és minden ugyan úgy van ahogy hagytad. -
Közelebb léptem a professzor úrhoz, hogy tudjak felpillantani szemeimbe, hogy tényleg higgye el amit mondok. Tényleg, a lelkiismeretem tiszta ebből a szempontból, mert semmit se vettem el, még az általam beküldött szorgalmikat se kerestem meg, hogy tudjam mennyi pontot kaptam rá. Azt pedig már hülye lennék elárulni, hogy hagytam valami itt szuvenírnek. Majd találja meg és örüljön neki, addig én mosom kezeimet.
- Amnesztia lehetőségét nem fontolod meg? Segítek javítani cserébe, utána elmehetnénk sütit enni. -
Nem is én lennék ha nem próbálnám meg a saját javamra fordítani a helyzetet. Amennyiben nem sikerül, tényleg be fogom szerezni a hőn dédelgetett büntetőmunkát Abban már reménykedni se merek, hogy mellőzni fogjuk a pergament és a pennát, látva azt a tornyosuló halmot az asztalon. Vajon mióta gyűjtögeti ezeket Jim? És port is szokott róluk törölni ha már több ideje vannak itt, mint kéne? Amúgy rá férne a segítség és én, mint a felelősségteljes tanársegédje itt állok, készen. Tettre várok és egy pennára amit piros tintába márthatok. Persze a jegyeket felírhatja ő, én csak javítanék. Vagy segítenék, vagy lassan bármi, csak ússzam meg a nyavalyás büntetőmunkát.

run..

Adrian Ivanorovics Black

Adrian Ivanorovics Black

Adrian Ivanorovics Black
és... ?

Próba, próba, színjátszó próba. A lehető leggyorsabban futottam, közben vigyorogtam és nevetgéltem. Színjátszó ember vagyok, szóval egy csapatépítőre megyek most. El se hiszem, hogy én, oda rohanok. Vá, el se hiszem. Majdnem elkések, de még egy perc van. Belépek, ugrálok is Nyestéhez.
- Szia, látom már mindent elrendeztél. Azt, de szépen írsz! - Álmélkodok el hirtelen, mikor meglátom az írását. Az enyém macskakaparás, mert tollal nem tudok szépen írni, a faragómat pedig elhagytam. Az egyik folyosó ablakában van, de túl lusta vagyok végig rohanni az egész iskola épületén. Hiába, ez vagyok én.
Havasi Bence Milán. Vele már szerintem találkoztam. Igen, szinte biztos vagyok benne, hogy találkoztam. Odapattogok egy hátrébb levő helyre, leülök a földre és előveszem a kottafüzetemet. Egy tollal elkezdem kijavítani a hibákat, amiket csináltam tegnap. Itt egy rossz b, oda nem kell feloldójel, szekvenciánál az nem kell, a kürtmenet helyett pedig legyen tercmenet inkább, nyugodtan legyen cisz, nem pedig c, és akkor az a sor menjen egy oktávval feljebb, úgyis fuvolán kell, nem pedig gitáron. Egy több oldalas szöveget zenésítettem meg, ez az egyik leghosszabb dolog, amit csináltam. Két hónap, rengeteg kialvatlan nap után végre kész. Akár elő is lehetne adni, csak előtte valaki adjon nekem egy kávét. De akkor, is, felpattanok, és magamhoz szorítom a füzetemet. Amin amúgy a felügyelők karikatúrája van, de lényegtelen. Végülis, ha találkozok eggyel akkor megpróbálom kiakasztani, nem pedig odaadni az egyik legértékesebb holmimat.

Adrian I. Black és a Múzsám
won't you follow me into the jungle?

Rángó Bajtársam és a Múzsám

Bea

Mina

Nem tudom, hogy most éppen ő ijedt meg jobban attól, hogy valaki rányitott, vagy én attól, hogy Zója helyett őt találtam ott. Nem mintha annyira ragaszkodtam volna a drága anyukához, nem buktam rá vagy ilyesmi, csak... gyógyszer. Hahó. Szóval rövid hebegés után már ki is hátráltam, hogy gyorsan visszajussak a klubhelyiségembe, ahová ez az ördögi nőszemély már nem jöhet utánam. Nem volt szerencsém, mert hogy még időben elkapta a karomat a folyosón, mire felvont szemöldökkel lepillantottam rá.
- Mire? - nem hiszem, hogy elég barátságos lettem volna, pedig esküszöm én próbálkoztam. Még ha nem is túl aktívan. Hagytam, hogy megállítson, mert azért nem lett volna a legjobb, ha a felügyelők nyakon csípnek engem... vagy őt.
- Nem, nem hinném. Nem baráti látogatás, meg akartam kérdezni, nincs-e nyugtatója - vontam vállat a hajamba túrva, hogy kicsit elrendezzem a nemrég megújult loboncomat. Végül megadó sóhajjal sétáltam vissza a rendelőbe és ledobtam magam az első utamba akadó ülőalkalmatosságra. Ha már egy ilyen kínos beszélgetésnek nézünk elébe, akkor akár kényelembe is helyezhetem magam.
- Miről szeretnél beszélgetni? Mi olyan fontos? Mellesleg ez emberrablásnak is nevezhető. - masszíroztam az orrnyergemet lehunyt szemmel, majd halvány mosollyal az ajtó felé böktem a mutatóujjammal, de még mindig nem pillantottam rá. Nem éreztem rá ingert.

Dorian

Eddig eléggé el is kerülte a figyelmemet, hogy Jimnek mennyire szép is a szeme. A kéknek azt az árnyalatát képviseli ami teljesen elvarázsolt és pillanatok le vett a lábamról. Egyébként őszintén remélem, hogy ebből semmit se vett észre a kedves professzor.  A végén még ezért is a nyakamba akarna sózni valamilyen irtó kreatív büntetőmunkát. Például olyat amiben az ő tehetségét kell fényeznem 150 mondaton keresztül.
- Amennyiben hihető, miért kételkedsz bennem? -
Vigyorodom el, hiszen ha tényleg száz százalékosan megnyugtattam a lelkiismeretét, mégis miért kételkedne bennem? Bennem akit a tanársegédének választott, teljesen megbízik és így tovább. Még a kételkedés lehetőségét is fájónak tartom és teljesen igazságtalannak mikor a szín tiszta igazságot tártam eléje. Na így legyen őszinte az ember lánya, meg is éri határozottan.
Felcsillan a szemem a gondolkodásra, a szó elnyújtására. Itt az esély arra, hogy megússzam a dolgot. De egyúttal az is van, hogy talán nem elég vonzó és jó az a sütizés. Talán egyebet kellett volna ajánljak neki? Hirtelen nem támadt más ötletem, azért lett az. Mert Jim nem a személy akit mondjuk elcipelek egy kviddics meccsre szurkolni, vagy az alagsori medencébe fürdeni. Bár mondjuk nem is annyira rossz ötlet az utóbbi, valószínű benne is lenne. Csupán meg kell osszam vele a megfelelő alkalomkor.
- Mi az, hogy nem?! Tényleg megbüntetsz?! -
Na tessék, oda az egész alagsori medencés ötlet, hiszen megbüntetett. Durcás arccal indulok el az amúgy irtó kényelmes szék felé, amit eléggé nagy hanggal húzok ki és húzom a megfelelő helyre miután helyet foglaltam benne. Legszívesebben egy pálca intéssel arrébb küldeném azt a széket amiért Jim elment. Remélem jól megharagszik rá a kollégája és elterjed róla, hogy székeket vesz kölcsön kérés nélkül. Ennyi igazán megnyugtatná a kis lelkemet, egy ideig.
Kezdhetem? Pedig azt hittem naphosszat kell majd itt üldögéljek annak érdekében, hogy nem érezze magát egyedül. Legszívesebben a köteg szorgalmit csak úgy kiszórnám az ablakot, hogy legyen amit vigyen a szél. Ám azzal csak még jobban rontanék az amúgy sem fényes helyzetemen. Penna után kutatok, ha már nem nyomott a kezembe sima ceruzát, nehogy rosszul javítsam ki azt a köteg házit. Kisebb szívinfarktus ér amint megszámolom őket, közzel hellyel van vagy ötven darab. Igazán szívderítő élmény lesz, hogy itt fogom eltölteni az elkövetkezendő három, négy órát. Biztos kihagyom a vacsorát, majd talán beesek az őrjáratozásra. Áh, életem végéig hálás leszek ezért Jimnek, garantáltan tisztában van ezzel.
- Nem sütizek veled. -
Egye meg a penész a sütiket, én nem megyek vele sehova ezek után. Azért megértem, hogy ő a tanár, a feljebbvalóm, de ezt mégis miért kaptam? Hiszen nem követtem el semmi eget rengetőt. Viszont ezek után számítson csak rám, mint tanársegéd. Durcásan, kifújva a levegőt esek neki a dolognak. Innentől nem tervezek vele kommunikálni, a végén még felszedek valami fincsiséget, hogy ne unatkozzak az elkövetkezendő időben.

Glenn

Nati teljesen odaadta magát a művészetnek. A gurkópüföléshez szokott, elsőre érzéketlennek tűnő, korához képest magas leányzónak is lehet kedves és érzékeny oldala is. A színjátszókör próbatermébe osont be, ahol egyedül gyakorolhatott, amióta elkezdett táncolni.

Koreográfia

Szerette volna, ha ilyenkor senki sem látja, mert úgy érezte, ez az az oldala, ami nem tartozik nyilvánosság elé. Az, hogy érzékeny a művészetek irányába, és fogékony is rájuk. De ez az alkalom különösen időszerű volt arra, hogy kipróbálja azt az új, általa tervezett ruhát, amelyik A halvány vajszínű dresszhez olyan táncos szoknyát tervezett, ami a különböző lépések, pozíciók kényelméhez igazodva változtatja a hosszát, és különböző, világos árnyalatokban váltakozik ez a szín, fényfiszonyokotól függően.
Arra csak később eszmél fel, jóval a szólótánca vége előtt, hogy valaki más is tartózkodott ott, s a jó látású Nati hamar észre is veszi az illetőt. Ugye nem látott meg, ugye nem?
- Helló. – köszönt, s a következő kérdése az lett volna, hogy hát ő mit keres itt, de az mégiscsak egy udvariatlan dolog lett volna a sosem látott sráccal szemben.