Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Nem aggódott ő, legalábbis csak a kérdés erejéig, nem volt értelme előre félni valamitől, ami ráadásul ennyire a tervezés stádiumában volt még csak. Sőt, úgy sejtette, inkább azon kéne izgulnia, hogy miért nem jutott még egyről a kettőre, nem azon, hogy mi lesz a hárommal, ha nem lehet belőle négy.
Úgyhogy csak megrázta a haját, ő ugyan semmin se görcsöl, és inkább Sárira fordította figyelmét, pláne, mert nagyon is megérte őt nézni. Miután felkelt, állva folytatta tagjai bemelegítését, Lili pedig valahogy ösztönösen követni kezdte példáját, mintha ugyan ő is most készülne az előadására, pedig ugye erről szó se volt. Csupán nem akart némán, tétlenül ülni és bámulni ki a fejéből, pláne mert így ráfoghatta az arcára kiülő melegségre, hogy a mozgástól van.
- Köszönöm - motyogta kicsit meglepetten. Látta, hogy Sári hozzá van szokva, hogy dícsérik a külsejét, de akinek ilyen volt, valószínűleg gyakrabban is megkapta, mint mondjuk azt, hogy "szia", de Lilit egyáltalán nem dícsérték agyon eddig. A szülei, persze, meg egy-két rokon, akik ritkán látták, és ilyenkor Lilkó anyja ügyelt rá, hogy jó színben láttassék a kicsi lánya, ne úgy, mint általában.
- Amúgy nem szeretek panaszkodni, szóval amúgy se tenném - tűnődött el, a fejével kőrözve. Roppant egyet-kettőt, de még nem esett le, szóval minden rendben volt.
De aztán nagyjából ennyiben ki is merült az ő "bemelegítése", mert bár nem tervezte, hogy csak állni fog, és bámulni, mint borjú az újkapura, Sári elég lenyűgöző kapunak bizonyult. Mozdulatait egy idő után már lélegzetvisszafojtva nézte Lili, és nem azért, mert nem látott még hasonlót se, csak nem testközelből. És nem olyasvalakitől, aki ugyanolyan embernek tűnt, mint ő, és nem valami névtelen káprázatnak, aki nincs is, csak az előadásra hozzák le a padlásról.
- Ha minden jól megy, én is fogok hasonlókat csinálni - mondta elámult hangon, de persze közben emlékeztette magát, hogy az a negyedik lépés, vagy talán inkább majd a huszonnegyedik.
- A trójai Heléna is tudott ilyesmiket vajon? Mert ha nem, akkor szerintem jól lefölözted!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Örült, hogy sikerült kicsit motiválnia és önbizalmat növelnie benne. Szeretett ilyen "közhasznú" tevékenységeket végezni, mindig örült, amikor mosolyt csalhatott valaki arcára.
Még lett volna hova melegíteni, általában egy-egy balettóra felét legalább ez tette ki. Ha nem akartak a próbákon megsérülni, akkor szükség is volt erre. Most viszont nem akarta ezzel untatni a lányt a, maximum nem vállalja majd túl magát és igyekszik vigyázni.
- Akkor itt lesz az ideje, hogy elkezd a gyakorlást, egy-egy elem hónappok kemény munkája - osztja meg vele ezt a kulisszatitkot. A laikusok nagytöbbsége úgy gondolta, hogy a táncosok megnéznek egyszer egy-egy bonyolultabb elemet és másnap már tudják is. De abba kevesen gondolnak bele, hogy mennyi munkájuk lehet vele.
- Nos azt hiszem, abban az időben ezeket az elemeket még nem találták fel. De köszönöm azért - mosolygott. Legjobb tudomása szerint a balett például a 16. században kezdett el hódítóútjára indulni. De nem akarta összetörni azért a lány álmait sem.
Leült a színpad szélére, hogy cipőt cseréljen. Ideje volt végre rendes spicc cipőre cserélnie balettcipőjét. A zoknira emlékeztető vékonyka lábbelit gondosan helyezte el a deszkák peremére, hogy ugyanilyen lágysággal húzza lábaira elnyűtt táncoscipőjét. Nagy gonddal kötötte körbe bokáját a rózsaszín szaténnal, majd felállt. Lábfejei sokkal hosszabbnak tűntek ebben a cipőben, de meglehetősen komoly benyomást keltett vele. A gramofonhoz trappolt és átállította a zenét. Ezúttal valami klasszikus balett zenét indított, ideje volt a rendes gyakorlásnak.
Ahogy lábujjhegyre állt cipője fa orra hangosan koppant a deszkákon. Fel-le tornázta magát, forgott egyet, egy lábra állt és úgy forgott, megemelte a kezét, összességében tehát végre elkezdett egy balerinára hasonlítani talajtornász helyett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Alig várom a mai estét. Ki ne várna egy kései randit az egyetlen, az utánozhatatlan VZRrel? Alig tudom titkolni az izgalmamat, miközben az asztalom mögött ülve, a karjaimra hajolva bebólintottam. Hümmögök egyet a kopogásra, aztán a belépőt meglátva kábán vigyorodok el.
- Hát itt az én kedvenc helyettesem! - dőlök hátra a székemben, majd ásítok egyet és kinyújtózom. Pislogok pár ébredezőt, fókuszálok a lerakott üvegre, aztán intek pálcámmal, idehívva magunknak két poharat.
- Mi? Ja, hogy az.... nem, még nincs meg a szerencsés - rázom meg a fejem, aztán amint töltöttünk, feltápászkodom és emelem whiskeym a férfi felé, majd felhajtom. Egyetértően fintorgok a szánalmas negyedik helyezésünkre, aztán...
- Nem igazán érdekel - mosolyodom el flegmán. Mondjuk ettől függetlenül tényleg ez az igazság. Versengő alkat vagyok, csak nem így. Ezek a listák nem nagyon szoktak például lázba hozni. Legalábbis nem úgy, mint másokat. - Te se rágd magad! - nyúlok oda és markolom meg a k. kolléga vállát, majd sétálgatok kicsit apró irodámban.
- Egy részről nem kéne így beszélned velem - figyelmeztetem őt ujjrázva a fluktuációzása kapcsán. Hallatlan, mit meg nem engednek maguknak ezek a mezei helyettesek az igazgatóval szemben! Jó, persze ez nem komoly. A létezésem és megnyilatkozásaim nagy részében egyáltalán nem vagyok komoly - Más részről pedig... hát... nem tudom - állok elő mélyenszántó véleményemmel, a kezemben lévő pohárral integetve.
- Nade az irodavezetőre visszatérve: kicsit megakadtunk, voltak egyéb tennivalók, de fel akarom majd venni a fonalat. Kellemesebb lenne, ha nem járkálhatna be csak így mindenki, amikor akar - mutogatok Robira, aztán elvigyorodom és kacsintok egyet. Csak hülyéskedek. Elvileg. Nem lehet ezt nálam tudni.
- Tudsz valamit róla, mikor érkeznek az új naplók, amikkel a Minisztérium fenyegetőzött? Ha azt szeretnék, hogy mostantól azokba vezessétek majd fel a dolgokat, klassz lenne, ha itt lennének a tanévkezdésre - fordulok felé, egyik kezem zsebembe téve, miközben eszembe jut végre ez, amit már múltkor kérdezni akartam. Mint annyi minden mást is, ezt az intézést is rátestáltam a jóképű alakra. Meg remélem, azzal kapcsolatban is vette a lapot, hogy ezt a titkárnősnek is ildomos lesz erélyesebben utánajárnia. Amíg nincs más, akinek a nyakába varrjam a papír- és egyéb ügyeket, addig őt éri az összes ilyen öröm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Rothman Anton igazgató úr

Anton kedvére játszadozott az emberekkel, ezért is volt ő a tökéletes igazgató a Bagolykő Mágustanoda számára. Senki sem tudhatta pontosan, hogy milyen cél húzódik meg egy-egy megnyilvánulása mögött, én éppen ezért mindig egyenesen a szemébe mondtam, amit gondolok. A whiskyre viszont egyből rákapott, úgy látszik ezzel most tényleg sikerül betalálnom. Aztán persze gyorsan jött a feladatokkal, mint mindig, hiszen tudta, hogy előttem nincs lehetetlen, és bármit megoldok, amit kér.
- Valljuk be, hogy egy iskolai irodavezető munkakör nem túl vonzó állás manapság. Úgyhogy azt találtam, hogy mivel úgyis szükségem van egy személyi asszisztensre, meghirdetem ezt a pozíciót, és a jelentkezők között lesz olyan, aki megfelel irodavezetőnek. Várffy-Zoller Róbert személyi asszisztensének lenni mégiscsak vonzóbb. - imádtam, amikor ilyen remek ötleteim támadtak, kortyoltam is egyet elégedetten az  italból.
- Addig meg ideküldöm büntetőmunkára, akit lehet. Ideiglenes megoldásként eddig is kiválóan bevált ez, nemde? - megfordultak már páran Antonnál büntetőmunkán, és szerintem tökéletesen elvégezték az éppen aktuális feladatokat, ráadásul fizetni sem kellett érte.
- Az új naplók időben itt leszek, bár azt hiszem a Minisztériumban páran pikkelnek rám, amióta múltkor kicsúszott tőlem egy olyan nyilatkozat, hogy el tudnám magamat képzelni mágiaügyi miniszterként. - a bulvármédia gyorsan felkapta és kiforgatta a szavaimat.  
- Amúgy segítőkésznek mutatkoztak, még azt is megígérték, hogy kiküldenek egy oktatót, hogy biztosan szakszerűen használjuk a naplókat. - a Minisztérium túlzott nyájassága azonban kissé gyanúsnak tűnt, és szerintem Anton tudhatta, hogy valami lehet a háttérben, amiért ezeket az új naplókat is forszírozták.
- Tartok egy kicsit attól, hogy a tanoda biztonságossága miatt aggódnak. - jegyzetem meg, és reméltem, hogy Anton eloszlatja a kételyeimet. A Levita torony katasztrófája után újabban megint adódtak gondok a kékeknél, és a Navinét is ismeretlen eredetű támadás érte. A Minisztérium megneszelhetett valamit, bármennyire is próbáltuk diszkréten kezelni ezeket az eseményeket. Nem lenne jó, ha ránk küldenének egy halom ellenőrt, a tanoda autonómiáját meg kell tudnunk őrizni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Miért kellett idejönnie? Most jól lejáratta magát a diákok előtt, és persze ez is az én hibám. Hogy lehet ilyen a sors, hmm? Kezdek megőrülni, biztos, hogy ez valakinek a műve. Dúlva, fúlva haladok a folyosókon, amikor eszembe jut, hogy a Rellonban hagytam az egyik fontos jegyzetemet. Hát még mi kell még ma? Pedig még bennem is volt, hogy először oda megyek, csak közben Nadja megjelent és teljesen kiborított azzal, hogy itt van. Mi az, hogy itt van? Itt tanít, öcsém! Nem volt jobb hely ennél? Fasz ki van már komolyan, kezdtem jól érezni magam, szereztem pár barátot is, Iza is örült nekem - meg kéne nézni a gyereket, remélem rá hasonlít, nem az agyalágyultra -, szóval minden kezdett helyreállni. Erre megjelenik, mintha nem lenne jobb dolga és ordítozik, meg lökdös. Engem meg mardosson a bűntudat, hogy meglöktem egy nőt, az már hagyján, hogy tanár is. Már várom, hogy a HV majd hívasson, hogy mit képzelek. Ó, ha tudná, hogy jobban ismerem itt bárkinél őt, minden tekintetben, nem hívnának. Szóval most eléggé nem jó állapotba megyek a folyosón, és persze a "szennyes" részhez érek, én így hívom, ahol megcsúszok valami szaron. Nem szó szerint.
- Ó, hogy rohadj meg - kelek ki magamból és máris előkapom a pálcámat és megbüntetem a folyosó részeit.
- Invito szemetes! - mutatok egy távolabbi kukára, ami felém kezd száguldani, nem törődve másokkal a folyosón. Így aztán pár embert eltalál a cucc, de még mielőtt odaérne hozzám, rámutatok a pálcámmal újból.
- Lejate! - a másik varázs pedig egy szemétkupac közepébe irányítja a kukát, majd amikor odaérkezne, folytatom a játékom. - Fragoro! Reamovero! - szélesre húzódó vigyorommal látom, ahogy szétrobban az egész kuka a kupacban, majd vízzé változik és beterít pár arra sétáló diákot. Felemás a hatás... vannak akik röhögnek - főleg a zöldek - és tapsolnak, mások menekülnek, vagy éppen a fejüket ingatják rosszallóan és vannak akik mérgesek, majd pálcát húznak, nekem pedig még szélesebbre húzódik a vigyorom. Hát gyertek csak!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Mint egy hulla szép ruhában. Nem, nem nézek ki jobban és nem is érzem magam jobban. Michelle nem viccelt ezzel a „semennyit nem fogsz aludni” dologgal. Egyáltalán nincs kedvem itt mászkálni és ügyeket intézni, otthon akarok lenni Norbiékkal, minél messzebb az iskolától és a problémáimtól. Nem elég, hogy ismét vezetőségi váltásunk volt – komolyan, miattam megy el mindenki, vagy mi? -, még az illúziónk is megbomlott a szünet előtt. Esküszöm amióta visszajöttem ebbe az iskolába, minden megy tönkre körülöttem. Legközelebb majd az idegrendszerem fog, ha Mária visszaérkezik az iskolába és kezdődik elölről a tavalyi évünk. Őszintén sajnálom egyébként a lányt, most, hogy nem tudok annyi időt itt tölteni vele az iskolában, fogalmam sincs, hogy fog alakulni az éve. Mindenesetre gondolatban már örökbefogadtam, úgyis mindig engem keresnek, ha vele van baj.
Flóritól kilépve dörzsölöm a szemeim és elnyomok egy ásítást, ahogy elindulok a Levita felé. Muszáj megnéznem legalább egyszer, amíg az iskolában vagyok, hogy nem szökött-e be valaki a toronyba, és nagyon ajánlom, hogy egy diák se legyen ott. Nem vagyok olyan állapotban, hogy higgadtan megkérjek bárkit, hogy hagyja el a lezárt körlet területét. Ma jobb, ha inkább senkivel nem találkozom. Aha. Az univerzum konkrétan arcon röhög, ahogy befordulok a sarkon és kis híján arcomba robban egy kuka. Teljesen be vagyok lassulva, két napja kávén élek és konkrétan nem létezem, de szerencsére ez most elkerül.
- Héló! – üvöltök fel azonnal, az előttem álló elázott diákok hangomra ijedten húzzák össze magukat és rohannak el valahova. Utánuk szólhatnék, hogy nincs rohangálás a rohadt folyosón, de tekintetem már Zétényen van. Zétényen, aki kivont pálcával áll a folyosó közepén és épp nagyon meg akarja keseríteni az életem. Némán nézek végig a romboláson, majd ahogy tekintetem a férfi arcára siklik, felvont szemöldökkel fonom össze karjaimat, helyemről viszont nem mozdulok. - Elárulnád, hogy mégis mi a jó istent művelsz a tanítás első napján? – csattanok fel élesen a kialakult helyzetet látva, mire a mögöttem érkezni kívánó csapat is inkább visszafordul és keres magának egy másik folyosót. Nem vagyok most jó passzban, de ezt ő is tudja. Na meg ezt remekül szemlélteti a két csodás karika a szemem alatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Hádezezezezeje! Hogy merte azt mondani, hogy hazudok?! Hmm?! HMMMMM?! Tudhatná, hogy soha nem hazudok, de tényleg soha! Leht, hogy nem mondok el mindent, de nem hazudok, és akkor még spanyolul is meghazudtol. Hát boszorkány az ilyen? Teljesen megőrjít ez a nő, hogy most itt van, életnagyságban, csak úgy, pont 5 év múlva, meg sem merem nézni a naptárat, öcsém! Ez rohadt nagy szemétség ám, hallod-e, rohadék sors! Valamivel le kell vezetnem a feszültségem és sikerül is! A kukás ötlet folyamatosan formálódik és a legjobb végkimenetellel ér véget. Beállok, hogy tudjak majd védekezni, és támadó bűbájokat kezdek el keresni és bekészíteni. Annyira szét fogok átkozni most valakit és nagyon élvezni fogom. Egy ismerős hang csattan fel, mindenki megmerevedik, legalábbis, akik a hang közelében vannak, majd elrontják a mókámat. A mosolyom lehervad, visszatér a bosszús Zétény, a pálcám leengedem. Hát persze. Iza. Ki más?! Mondtam már sors, hogy b*szd meg? Hmm? Persze a szívem máris görcsbe rándul, ahogy meglátom a szőke tincseit, de most túl ideges vagyok ahhoz, hogy el tudjon varázsolni. Főleg, hogy úgy néz ki, mint akit bevágtak a mosógépbe és elfelejtettek kivasalni... Jó anyának lenni, mi?
- Kukát robbantok - vonok vállat, pedig tudom, hogy most éppen nem kéne húznom az idegeit. Szarul néz ki, én meg balhézok... sosem volt jó párosítás. De mit mondhatnék, ez a kis... nagy levegő Zé, nagy levegő!
- Na, most, hogy leállítottál, mindenki mehet az útjára, igaz? - lassan teszem el a pálcámat, de az ideg rángatja még mindig az arcom oldalát. Szemeimben hatméteres hullámként tombol a feldúltságom, testem be van feszülve, és már azt keresem, hogy hogyan kerüljem ki. Meg is próbálkozom vele, jobb, ha nem beszélgetünk kedélyesen ma, és a kis Kristófot sem ma fogom meglátogatni. Elég lesz egy hét múlva is szerintem. Amúgy sincs kedvem Norbikával jópofizni, pedig muszáj lesz, nem akarnám Iza kedvét elvenni, hogy... semleges vagyok a férjével. Végül is csak össze tudott hozni egy fiút az egyik legjobb nőnek az univerzumban. Ezt nem tudom figyelmen kívül hagyni, szóval jee, Norbi, ügyes voltál. Élőben meg majd kapsz egy gratulációt, csak Iza ne akarjon most beszélgetni velem. Szóval ellépek mellette és folytatom az utamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Egész nyugodtan fogalmazhatnánk úgy is, hogy semmi kedvem jelen pillanatban élni, nemhogy idióta barmokkal foglalkozni az első tanítási napon, akiknek annyi eszük sem volt, hogy legalább lemenjenek a pincébe rendet bontani. Arról nem is beszélve, hogy az előbb barátságos jelzőkkel illetett személy az én idióta barmom, így most már akkor is foglalkoznom kell vele, ha egyébként nem tenném. Mellette nem sétálhatok csak úgy el, nyugodt lelkiismerettel, hogy majd valaki megoldja, aki nem én vagyok. A tanári itt egy köpésre, a tanulmányi úgyszintén, igazából bárki más nyakába akaszthatnám ezt a problémát, és mehetnék a dolgomra.
- Köszönjük, Nyilvánvaló kapitány – vágom rá rögtön a válaszára. Mintha nem lenne két szép szemem, hogy ezt magamtól is észrevegyem. Idegesen fonom össze még jobban karjaim magam előtt, de a helyemről nem lépek el. Isten mentsen, a végén még olyat teszek, amit mindketten megbánunk. - Francokat. Nem mész sehova, amíg fel nem takarítasz itt mindent – körbepillantok a folyosón, az előttem elterülő rumlin nézek végig, amire most utalok is. Játszhatom én a prefektusból házvezetővé avanzsált nénit, aki megkeseríti az életed, ha nem teszed azt, amit mondok. Úgyis annyira élvezte mindig, mikor megbüntettem, hát most tessék. Nem leszek én semmi jónak az elrontója.
- Mi a frász bajod van? Nem bírtál ki egyetlen egy napot sem, hogy ne kezdj mindenki idegére menni? – ismét kérdezek, hátha ezúttal méltóztatik válaszolni rá. Nála sosem lehet tudni, és még én vagyok az, aki soha nem azt teszi, amit várnak tőle. Kikérem magamnak. Erre elindul. Van pofája itt hagyni mindenféle magyarázat nélkül és képes lenne lazán elsétálni mellettem, mintha semmi nem történt volna. - Zétény – hangom élesen csendül, ahogy közelebb ér hozzám. Zöldjeim az ő szemeit keresik, és ugyan nem vagyok még teljesen hozzászokva az ilyesfajta fegyelmezéshez, most könnyedén játszom a szerepem. Szerintem életemben nem kiabáltam még vele, talán csak akkor, ott a csárdában, de most nagyon szívesen leüvöltöm a fejét, ha attól helyreáll a lelkivilága. Nem fog itt hagyni. Szemeim a férfi irányába villannak, kezem abban a pillanatban lendül, ahogy ellépne mellettem. A bicepszét kapom el és abba belemarkolva húzom vissza, körmeim a kabátjába mélyednek. Nem fogom elengedni. Nem fogom hagyni, hogy szó nélkül elmenjen és többet ne beszéljünk erről az esetről. Nem tudom, hogy képes vagyok-e megállítani. Valószínűleg erősebb nálam, kviddics ide vagy oda, mindenesetre minden még megmaradt cseppnyi erőm belepasszírozom ebbe az egy mozdulatba, hogy megállítsam magam mellett.
- Zétény – szólalok meg halkan, hangom sokkalta kedvesebben cseng most, hogy közelebb van hozzám. - Mi történt? Apád az? – nem éppen a legkellemesebb témánk, de jelen pillanatban nem tudok másra gondolni, ami ennyire feldúlta volna a tanév első napján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Dühöm egyáltalán nem párolog el, inkább fokozódik, hogy pont Iza szól rám. Ezt nem lehet kikerülni, ha más mondaná, simán itt hagynám, és mondanám, hogy vonjon le száz pontot és megvagyunk. Vagy majd meglátogatom Rothmant, és akkor "beszélhet a fejemmel". Ennyi idősen már nem ijedek meg... nem mintha régen annyira megijedtem volna, de most már kevésbé hat meg a dolog, mint akkor. Csak hát ugye Izával ezt nem tehetem, nem csak azért mert a barátom, hanem mert gyermeke van, nyilván azért néz ki úgy, mint egy vizihulla.
- Komolyan? Fel kell takarítanom, csak? Oké! Ano Ordinum! - a pálcám zsebből elővéve a rendetlenségre mutat, ami szépen kezd visszafelé menni, mintha az életet visszatekernénk. A közben eltűnt vízcseppek ugyan nem változnak vissza, így a kuka kissé lyukacsos lesz, de minden visszakerül a helyére, még Iza ruhájából is elszálldogálnak a vízcseppek, sőt, tisztaság lesz azon a helyen, nem úgy a folyosó többi részén, ahol eddig sem volt. Mivel nagyon rendszerető vagyok - egyesek szerint túlzásba is viszem -, van néhány varázslat a tarsolyomban, ami segít, hogy nekem megfelelő legyen minden.
- Mondjuk úgy, hogy kihoztak a sodromból és nem az illetőn akartam levezetni - az más kérdés, hogy Iza kapott belőle, nyilván rajta sem akartam feltétlenül alkalmazni a dühkezelés ezen módozatát. Mindenesetre jobb, ha most nem beszélgetünk, mert nem nagyon tudom visszafogni magam. Szóval jól meglépek... gondolom én, de Iza megfog és meg figyelmeztetően csapódik be a hangja is! Hát azért ilyet még nem csinált, és elég meglepő, annyira, hogy el is rántom a kezemet, de nem megyek tovább, csak felé fordulok, egy nagy sóhajjal és "jól van beszélgessünk" arccal. Karban fonom a kezem és várom, hogy mit akar, türelmetlenséget mutatva, ami nem esik nehezemre, mert rohadtul itt hagynám most. Aztán persze szelídebbé válik a hangtónusa, biztos vagyok benne, hogy rájött, nem az erőszak most a legjobb fegyver ellenem. Szétnézek, miközben ő az apámmal jön, és találok egy üres padot.
- Gyere - mondom neki, és leülök a padra, nem akarom, hogy ilyen kimerülten álldogáljon. Bármit is csinál, én leülök a padra és a kezeimbe temetem az arcom.
- Van egy új tanár, Nadia Rosales. Nos, egyikünk sem örül az újratalálkozásnak, és kissé kiakasztott - apámat szóba sem hozom, már nem tud érdekelni a családom. Nadi viszont nagyon is érdekel, különben kiröhögtem volna és ott hagyom, ahol pattog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Merlinre, hát mégis van még olyan ebben az iskolában, aki visszabeszélés nélkül képes elvégezni azt a feladatot, amit kiadnak neki. Elképesztő, mik nincsenek. Érdektelenül nézem végig, ahogy meglengeti a pálcáját és kérésemnek eleget téve az általa okozott kupleráj hamarosan teljes egészében eltűnik a szemem elől. Esküszöm rajta fogom gyakorolni, hogy majd pár év múlva mivel és hogyan kell megfenyegetnem a saját gyerekem, hogy pakoljon össze a szobájában, mert úgysem fog ránk hallgatni, mert ő most nagyon lázad. Talán Zétény is most éli a lázadó korszakát, én nem tudom, de mégsem hagyhatom, hogy rongáljon már az első nap, mikor nekem megígérte, hogy viselkedni fog. Ennyit az ígéreteiről. Legközelebb majd ismét egy szó nélkül tűnik el hat évre, hisz azt is megígérte, hogy több ilyet nem tesz. Amúgy teljesen nyugodt vagyok ám, meg ilyenek.
- Inkább levezeted random gyerekeken, akik semmit nem csináltak és csak próbálják túlélni az első napjukat? Igen, ez valóban jobb megoldásnak tűnik – bólogatok mellé nagyban is, hogy megerősítsem a mondottakat. Lehetnék vele elnézőbb is, de egyrészt nem akarok, másrészt nincs hozzá se időm, se kedvem, hogy őt pesztráljam, ha elkezd rongálni a folyosón és ijesztgeti az elsősöket. Az meg már csak hab a tortán, hogy ki is akart állni velük párbajozni. Az eszem megáll – és ő is. Sikerül megállítanom, még ha minden erőm össze is kell szednem hozzá, aztán a következő pillanatban már ki is tépi karját az ujjaim közül. Nem tágítok mellőle, de hangommal együtt arcvonásaim is ellágyulnak egy pillanatra, ahogy rákérdezek a baj forrására. Amire persze nem válaszol, hát miért is tenné. Csak bámulok utána, amikor ellépdel mellőlem és egy padra ül. A folyosón rajtunk kívül nincs más, szerintem már bőven híre ment, hogy erre senki meg se próbáljon jönni.
- Kissé? – belekezdhetnék újra, de inkább csak nagyot sóhajtva leülök mellé, felsőtestemmel felé fordulva. - Hogy bírtál első nap összeveszni egy tanárral? Még órád sem lehetett vele – komolyan, ehhez már tehetség kell. - Zétény. Mi történt? – végigsimítok a haján, és tarkójához érve óvatosan belemarkolok a tincsekbe, de semmiképp sem fájdalmasan. Épp csak annyira, hogy feje felemelésére ösztönözzem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Ezt mondom én is - tényleg, most ez volt a jó megoldás. valahogy ki kellett adni a dühömet, és lett is volna még pár próbálkozó, aki megpróbál elintézni, úgy imádtam volna egy kicsit megleckéztetni őket. De megjött Izamama és megvédte gyermekeit. Századjára. Komolyan olyan, mint valami élő protego, aki megvédi az embereket tőlem, pedig ritkán borulok ki. Oké, akkor eléggé. Most, hogy jó sokáig szenvedtem külföldön, volt, hogy szó szerint, azt hittem már nem lehet kiborítani. Nadiának sikerült csak annyival, hogy megjelent. A szavai jogosak voltak, az konkrétan nem hatott meg. Ahh, látom nem fogok megmenekülni, szóval leülök, és megvárom, míg leül mellém.
- Jó, akkor nagyon, na - fortyanok fel, mint egy tini, Iza is ha akar ki tud hozni a sodromból. Az más kérdés, hogy most alapból ideges vagyok, így nem igazán tudom visszafogni magam bizonyos szituációkban.
- Nem vesztünk össze. Csak újra találkoztunk, öt év után - vonok vállat, visszafogva a haragomat, és már inkább beletörődően beszélek.  - Vele voltam egy darabig, illetve... nála laktam egy fél éven át. Aztán el kellett mennem és hát... - rápillantok - ...a szokásos módon tettem. Azóta nem láttam, és ő elég heves természet, gondolhatod - egy pillanatra elmosolyodom, ahogy eszembe jut a pár perccel ezelőtti jelent, amikor lökdösött és spanyolul káromkodott. Imádni való most is, még akkor is, ha majdnem lyukat ütött a mellkasomba. Felpillantok megint Izára, majd összerakja magában, amit akar, aztán remélem elenged.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Némán hallgatom végig a számomra egyébként egyáltalán nem kimerítő történetét, de hát mit tehet az ember, ha egyszer nem akarja elmondani. Mégsem kényszeríthetem, hogy beszéljen olyan dolgokról, amikről nyilvánvalóan nem akar, bármennyire is szeretném tőle. Még mindig semmit nem tudok arról a hat évről, amikor nem volt itthon. Fogalmam sincs merre járt, mit csinált, kivel találkozott, csak annyit, hogy bujdosnia kellett. Szeretném megérteni, szeretném tudni, de nem fogok megint felhozni egy olyan témát, ami kényelmetlenül érintheti, így csak csendben ülök mellette. Ujjaim lassan elhagyják a haját és az ölembe ejtve összekulcsolom őket, amíg megemésztem a hallottakat.
- Gondolom ő nem fogadott vissza tárt karokkal, mint én? – szomorkás mosollyal pillantok fel rá, ahogy eszembe jut a férfi viszontlátása. Haragudhattam volna rá. Megutálhattam, felpofozhattam, ellökhettem volna magamtól, amiért ezt művelte velem. Hiába értettem meg, miért tette. Hiába tudtam, hogy mennie kellett. Néha én is lehetek önző. Néha én is akarhatom, hogy az emberek, akiket szeretek, örökre velem maradjanak. Zétény megmosolyogná el nem múlt naivitásom, de talán ez pont egy olyan dolog, ami visszahozta őt hozzám. Nem tudom mikor határozta el, hogy most itt az ideje hazajönni. Nem tudom milyen oka volt rá, de abban biztos vagyok, hogy én örültem neki a legjobban.
- Mi történt Nadiával? – óvatosan teszem fel a kérdést, hozzá közelebb eső lábam felhúzom a padra, mintha csak törökülésbe akarnék ülni, így a derekam kitörése nélkül tudok féloldalasan felé fordulni. - Nem tudom, hogy most az öt évvel ezelőttre vagyok-e kíváncsi, vagy… - ajkamba harapok. Zöldjeim kíváncsian csillognak, ugyanakkor valamilyen szinten szomorúságot is sugároznak. Szeretném megérteni. Szeretném tudni. Kérlek, mondd el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Mondhatni. Majdnem megvert... a spanyol vére előjött, még káromkodott is. Pedig tanár - újra elvigyorodom, egy pár másodpercre, ahogy megint elém jön és mondja, csak mondja és persze piszkál, meg hazugnak nevez.
- Akkor hagytam ott, amikor azt mondta hazug vagyok - otthagytam, kicsit enyhe kifejezés. Ellöktem és elmentem, de visszafogtam magam, tényleg. Ha nem ő lett volna, ellököm, leátkozom és... mit tudom én. Áh, mindegy. Ha nem ő lett volna, nem akadt volna ki rám, szóval tök mindegy miket beszélek. De Iza tudja, hogy nem hazudok, akkor sem, amikor kéne, szóval ez elég nagy sértés, pont elég, hogy kukát robbantsak. És hát milyen kedves voltam, hogy előtte vízzé változtattam, szóval lehet mondani, hogy rendes vagyok, öcsém!
- Nem tudom mi történt vele azon kívül, hogy ott hagytam egyik napról a másikra, pár soros üzenettel. Abba sem hazudtam, csak sokra nem ment vele. Kábé annyi volt, hogy hmmm -  visszagondolok, de ez az emlék eléggé megkopott már, szóval csak nagyjából idézem tovább - "El kell mennem, ne haragudj. Zé". Asszem ennyi - húzom el a számat, ahogy méregetem Izát, hogy vajon ő most kinek ad igazat. Tuti nem nekem, ismer már, és ezt vele is eljátszottam, levélke nélkül. De ez sem igaz, mert azt hiszem, hogy küldtem neki utána... vagy nem? Ahh, mindegy már, az régen volt.
- Te mindenre kíváncsi vagy, ha rólam van szó - ingatom meg a fejem. - Annyi volt, hogy kezdtem valamit érezni iránta és eszembe jutottál, és rájöttem, hogy ugyanolyan célpont lehet, mint te, ha komolyabbra fordulna a dolog. Jobbnak láttam, ha nem növelem azok számát, akik esetleg miattam bajba kerülhetnek. És ő sem olyan természet, hogy ha elmondtam volna, akkor elengedett volna szó nélkül, vagy még rosszabb - vonok vállat, már minden mindegy. Na, elmondtam minden lényegi információt, remélem ennyi elég lesz, hogy megértse miért vagyok ideges. Illetve miért voltam, mert most már lenyugodtam. Vagy legalábbis nem döntöm romba az iskolát megint egy darabig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Akaratlanul is elmosolyodom a nő hevességéről hallva. Mondjuk megnéztem volna – már nem konkrétan, csak úgy mondom -, ahogy bárki megveri Zétényt. Mind tudjuk, hogy ez a jövőben nem fog megtörténni és a múltban is csak bizonyos körülmények között fordult elő, amiről inkább jobb nem beszélni.
- Hazug? – ajaj. Ha van valami, akkor erre biztosan elveszti a nyugalmát. Tudom, hogy nem mindig a legrendesebb ember, másokkal biztos sokkal rosszabbul is bánik, mint ahogy azt a fantáziám engedi elképzelni, de nem szokott hazudni. Se nekem, se másnak. Bár ki tudja mi történt abban a hat évben.
- Wow, ez nálad valami fétis? Szó nélkül lelépsz a szeretett nőidtől? Van még valaki, aki felbukkanhat a kastélyban téged követelve, hogy aztán megszégyenítsen mindenki előtt? – little did i know, hogy Nadiával pont ez történt, csak sajnos az iskolába is ügyeket intézni járok be manapság, na meg akármilyen gyorsan terjed nálunk a pletyka, Flórihoz még nem jutott el.
- Mert nem mondasz semmit. Nem tudok semmit arról a hat évedről… Jó, ez mondjuk nem igaz – rázom meg a fejem, kijavítva magam. - Nem akarlak kifaggatni, vagy éreztetni veled semmit, ha nem beszélsz, nem beszélsz, de ha valaki felbukkan, aki miatt késztetést éreznél a földdel egyenlővé tenni a kastélyt, légy szíves gyere előbb hozzám. Annyira nem elég erős a terromágiám, hogy felhúzzak nektek egy új iskolát – nem szándékom elviccelni a helyzetet, nem is tudom most miért teszem. Hogy a frusztrációját akarom-e csökkenteni, vagy az alváshiánytól őrülök meg lassan, nincs válaszom a kérdésre, de ahogy ebben a pillanatban rápillantok, mintha az előbbi történne. Szépen lassan lenyugszik. - Beszéld meg vele a dolgot, jó? Elmondtad neki, hogy miért kellett menned? Nem. Fogalma sem volt, hogy mi történt. Az élete részévé váltál, szüksége volt rád, és neked is rá, erre egy nap fogtad magad és leléptél bármilyen üzenet vagy búcsú, vagy akár egy magyarázat nélkül. Egyszerűen csak ott hagytad, miután megbízott benned és befogadott. Össze volt zavarodva, nem tudta mihez kezdjen magával, az életével, úgy az egész kialakult helyzettel, éveken keresztül gondolkodott ezen, mert egyszer még ott voltál mellette, aztán a következő nap… - egyre halkuló hangom most elcsuklik, rögtön elfordulok tőle, hogy előrehulló hajam takarja előle az arcom. Szipogva törlöm meg a szemem, arcomon patakzó könnyeim idegesen dörzsölöm le. Tapasztalatból beszélek. Persze, hogy tapasztalatból beszélek. Pontosan tudom, Nadia mit élt át azon a napon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ha már ennyire akarta elmesélem neki, tessék. Látom rajta is, hogy meglepődik, amikor hazugnak titulált Nadia, na végre valaki, aki rendesen ismer. Nemhiába ő a legjobb nőci a környéken. Jó, csak volt, mert már nem lehet az enyém, szóval mint potenciális nőt, nem vehetem számításba. Még mindig jól néz ki, az anyaságban is alig hízott, okés, jelenleg nincs a legjobb formában, de na. Bárki aki szült volna, ugyanígy nézne ki, vagy rosszabbul. Ezt a gondolatmenetet azért nem említem meg neki... ha fel nem bosszant.
- Igen, ez az én kedvenc időtöltésem, öcsém - sóhajtok egy nagyot, de nem, nem fog felidegesíteni, nem fogom hagyni neki. - Nem tudok róla, de ez is szürreális, nem is Magyarországon találkoztam vele, hanem Prágában. Mennyi esélye volt ennek? -  csak megrázom a fejem, majd hátradőlök. Nem értem ezt az egészet, de Iza tök rendes megint, komolyan. Mi lenne velem nélküle? Nem tudom, de nem is akarom megtudni, mert pont így jó az életem. Leszámítva az ilyen intermezzokat. Ó, és kezdődik minden elölről. Imádom, szeretem őt, de nem érti meg, hogy ez a hat év mennyi fájdalmat okozott nekem, minden szinten. Nem fogok róla beszélni!
- Jó lenne, ha gyakorolnál pedig - villantok egy mosolyt, de ez most csak cinkelés, nem gondolom komolyan. Nem akarom én bántani ezt az iskolát, csak ez volt kéznél, mit mondjak erre? Beszéljem meg vele? Nincs semmi értelme... persze gyorsan rájövök, hogy nem is Nadiaról beszél, hanem saját magáról. Merlin, hogy tépje ki Theon a s*ggszőrödet egyesével! Elindul a kezem, hogy átöleljem őt, de végül megakadok, mert látom, hogy sír, illetve hallom, meg tudom már mikor milyen gesztusokat használ, ha titkolni akar valamit.
- Nem tudom neked visszaadni azt a hat évet, de itt vagyok most már. Nem fogok lelépni... szó nélkül többet. És oké, legyen, beszélek Nadiaval, majd valamikor... mondjuk egy hét múlva, mire feldolgozza a látványom. Amúgy is velem mi lesz? Olyan, mintha mindenkit én bántanék meg azzal, hogy meg akarom védeni - sóhajtok, majd végül csak átölelem és kedves mosollyal nézek rá. Jaj, Iza miért kell neked ennyire érzékenynek lenned? Nadia, te meg minek jöttél pont ide?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Ezek szerint egész sok. De most már teljesen mindegy, nem tudsz vele mit tenni. Itt van és kész, innentől kezdve rajtatok áll, hogy hogyan fogjátok kezelni ezt az egészet. Remélhetőleg nem úgy, hogy szétvertek egy iskolát - vetek még rá egy jelentőségteljes pillantást, mert a feszültségének levezetésére ezer meg egy másik lehetőséget fel tudnék sorolni, amiben senki nem sérül és nekem sem kell felesleges köröket futnom, míg elsimítok ilyen ügyeket a vezetőséggel, amennyiben bevonásra kerülnek. Hiába mestertanonc, rá is vonatkoznak szabályok és nagy szerencséjére, ám ezt lehet ő másképp gondolja, én találtam rá először. Velem mégis lehet egyezkedni, ha úgy alakulna a helyzet, neki meg pláne. Különleges helye van a szívemben, még akkor is, ha volt egy kisebb kiesésünk. - Gyakorlok. Csak a kedvedért - végül is a Levita tornyot is felhúztuk anno egy darab magból, mit nekem egy egész iskola. Odáig egyébként sem fajulhatnának a dolgok, bárki is érkezne vissza az életébe az elmúlt hat évből, aki esetlegesen hasonlóképp hat majd rá és ismét késztetést érez valamit tenni, amit át sem gondol.
Nem áll szándékomban elkezdeni sírni a folyosó közepén. Nem szeretek sírni, és tessék, Zétény állandóan előhozza belőlem, előhozza a rosszat, felerősíti, még talán bátorított is rá a múltban. Sok olyan dolgot tettem életemben, amit nélküle talán soha nem tettem volna, na a sírás pont nem egy ilyen, mégsem tudom kontrollálni magam. Elfordulok tőle, tudom, hogy nem szeret sírni látni, pláne nem akkor, ha miatta teszem. Sirattam én épp eleget, mégsem tudok ilyen könnyen túlesni rajta. Hiába van most itt, hiába érzem karját a hátamon, ahogy magához húz és átölel, nem tudom csak így elengedni. Nem tudom a terhességre és a hormonokra fogni, de talán már nem is akarom. Tudja, hogy sírtam utána. Rengeteget. Tudja, hogy szenvedtem miatta. Tudja, hogy önző módon itthon akartam tudni, és azt is tudja, hogy a végén megértettem mindent. Nadia esete túlságosan is hasonló az enyémhez, át sem kell gondolnom a kiejtett szavakat, jönnek azok maguktól is. Abban is biztos vagyok, hogy ha találkoznék ezzel a bizonyos nővel, nem esne nehezemre azonosulni a helyzetével. Én is utáltam egyszer a férfit, ő is volt mellettem, támogatott, szeretett, én is szerettem; csak épp nem úgy, ahogy talán Nadia tette.
- Nem mindig tudsz megvédeni úgy másokat, hogy közben ne okozz nekik fájdalmat - arcom a nyaka és a válla találkozásába fúrom, kettőnk közé suttogom a szavakat. - Nem vagy rossz ember. Nem hibáztatunk azért, mert meg akartál védeni valakit. Nem értünk vele egyet, de ezen már aligha tudunk változtatni. Én már kezdem elfogadni, Nadia is be fogja látni. Adj neki időt, beszélj vele - hasamhoz szorult kezeim összefonom az ölemben és a folyosó kövét bámulva hagyom, hogy egy kis ideig beálljon közénk a csend. Kell ez most nekem. Kell most ez a nyugalom, mindentől távol, némán, csak lassan fellélegezve napok óta először. Érzem lassan lecsukódni a szemem, lélegzésem egyre egyenletesebb lesz. Csak még egy kicsit maradjunk itt. Csak öt percig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Érdekes, hogy a köz gyakran milyen nehezen viseli az olyan önimádó ficsúrokat, mint a Zoller fiú (minek oda az a Várffy?), észre sem véve az olyan érdemeiket, mint az általános őszinteség. Nem azt mondom, hogy nem hazudnak, sumákolnak időnként, azonban jóval nyíltabb lapokkal játszanak, mint a többség. Többek közt azért, mert nincs mit bizonyítaniuk senkinek. Tudják magukról, milyen tökéletesek, ez pedig nekik elég. Ez a példány meg még fifikás is hozzá. Hamar átlátta, hogy nem érdemes készpénznek venni, amit mondok és hogy igazából egyáltalán nem lehet megállapítani, mi jár a fejemben. Apropó: arról mikor fogunk beszélni, hogy jelenleg két rellonos vezeti a tanodát? Erről persze mindenki hallgat. Pedig azért ez a nem semmi.
Vigyorgok a kis ötletével kapcsolatos, önelégült örömén. Édes ilyenkor.
- Jó, de aztán te takarítod el a jelentkező tömegek eldobált fehérneműit - hívom azért fel a figyelmét a népszerűség árnyoldalára. A rajongás teljesen kivetkőzteti magukból a népeket. Szó szerint. Márpedig nem akarok repkedő melltartokat meg alsókat látni az irodámban. Mindennek megvan a maga helye.
- Igen, jöjjenek, persze! - bólogatok a büntetűmunkájukat nálam töltőkre. - Van itt tea, süti, meg átláthatatlan papírhegyek - sorolom kínálón, majd odaröptetem a poharam a kollégának, ugyan legyen kedves még egy korttyal tölteni nekem. Nem vagyok egy nagy ivó, de amikor így adódik, hát üsse kavics!
Ciccegek kicsit, hogy miatta csúszik a naplók érkezte. De aztán...
- Ugye nem felejtkezel meg az alma materedről, amikor elnyered a tisztséget? - utalok neki rá összeszűkített szemmel, mutatóujjammal felé bökve, hogy számítunk a szent kezének felénk hajlására abban az elég valószínű esetben, ha tényleg ott tündökölne majd a magyar mágustársadalom élén.
- Jaj, aggódnak azok minden miatt! - legyintek és kényelmesen az ablakpárkányomra támasztom a fenekem. - Egyet se félj, imádják, hogy én ülök itt... - lapogatom meg székem háttámláját - ... és számon kérhetnek. Nem is annyira ellenőrizni jönnek, mint élvezkedni - árulom el VZRnek, hogy ők csak abban akarnak gyönyörködni, ahogy reszketve szenvedünk. Szegények nem tudják, hogy egyiket sem tesszük.
- De egyébként a navinés cécóért hamarosan előállítunk valakit. A házvezetők forró nyomon járnak - avatom őt be ebbe, hiszen ezt elfelejtettem tegnap említeni. Érdekesnek találhatnánk, hogy itt van kéznél egy házi kihallgató-tiszt a Parancsnokságról és az unikornis főnik mégis maguk nyomozgatnak, dehát nem akartak erre használni engem, mondván, van nekem jobb dolgom is. Pedig különben dehogy. Viszont mindegy, mert ügyesen csinálják. Jár a fejsimogatás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Csip csirip, szálldogál a kismadár.
Hogy miért is tesz ilyet? Mert ember alakban itt bizony ő nem lehet. Viszont mivel egy kismadár csak egy kismadár, nem néz rá senki furcsán.
Szeretem, hogy tényleg madár és nem hiéna lettem, mert azt elég nehezen magyarázod ki, hogy csak úgy a birtokon jár, én viszont így nyugodtan beröppenhetek, és egy bűbáj sem kap tőlem frászt. Igen, ezt előtte leteszteltem. Szóval most itt vagyok, teljes valómban, betörve az egykori iskolámba. A franc se gondolta volna, hogy ez egyszer megtörténik.
Közeledik az új tanév, szünet van, de a tanároknak már kötelező bejönni. Összerakni az órarendet, megismerkedni az újakkal, mindenféle uncsi értekezleten részt venni. Viszont ezek nem akadályozhatják meg azt, hogy én Opheliával legyek, így amint nyílik a tölgyfaajtó, szárnyaimat szélesre tárom, és belibbenek a bejárati csarnokba. A pontállástjelző köveket épp visszaállítják nullára, kicsit elidőzök erre a látványra, csak aztán folytatom az utam.
Emlékezetből próbálom megtalálni a tanárit, és először túlmegyek rajta, aztán a folyosó végén látom ahogy egy asszonyság belibben oda, a tény megmutatja, hogy merre kell mennem. Ez lesz az. Ívesen fordulok vissza, magasan, hogy ne vegyenek észre, ahogy a fejek felett beszállok, és ahogy körözve próbálom kiszúrni a nőt. Ha őt nem is, de a sárkányos asztalát azért meglelem, így óvatosan leszállok a csotváz mellé, és szárnya alá bebújva, összekucorodva várom, hogy Opelia felbukkanjon. Fel fog, mert egy csokis fánk is van az asztalán. Jó illata van. Biztos nem bánja, ha csípek belőle egyet, finom. De azért még egy csippentéssel válik az igazivá. Egy kis teteje is. Igazán kiváló.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Értekezletről értekezletre kell rohangálnom. Az egyetemen sokkal hamarabb sikerült elintéznem mindent, ami meglepett. Az előkészítőben is minden meg van oldva, már csak be kell mennem órát tartani. Na igen, de amikor beadtam az évfolyam bővítésre a kérelmet, a fene sem gondolta volna, hogy el is fogadják és vihetem én a mestertanoncokat is. Káosz az életem mióta ez kiderült, mert úgy kell összerakni az órarendet a kastélyban, hogy az egyetemen és az előkészítőben is tudjak órát tartani. Az egyetemen egyértelmű, hogy hétfőként darálom le a hallgatókat, de akkor reggeltől estig, esetleg kedden belefér egy előadás, mert a kedd és szerda délelőtt az előkészítősöké, úgyhogy szerda délutántól vagyok a kastélyban, ami nem is olyan rossz. Két és fél nap az alapképzésesekre, majd jöhetnek a mestertanoncok. Oké, meg lesz ez, csak kicsit össze kell szednem az agyamat, amihez az asztalomon pihenő fánk és a frissen lefőzött kávé, amivel éppen az asztalomhoz battyogok vissza, biztosan segítenek majd. Távolabbról is feltűnik már egy apró, mozgó pont a fánk környékén. Szemöldököm megemelkedik, de amint közelebb érek és látom is, hogy ki az, és mégis mit csinál, vonásaim kisimulnak és egy hatalmas mosollyal ajkaimon huppanok le a székemre. Látványosan szenvedve pillantok a cinegére, majd a fánkot elfelezem és a másik felét a madár előtt hagyom.
- Szép lenne, ha az egészet benyomnád egyedül Kori - vigyorodom el szélesen, majd beleharapok a fánkba. Elégedettet szusszanok. Jókor jön a nő, éppenséggel a legnagyobb szükségem van rá, hogy legalább a kastélyban tartandó órarendet segítsen összerakni, mert egyelőre felsültek a szervezői képességeim.
- Te mit is keresel itt amúgy? - kapom be az utolsó falat fánkot. A szalvétába törlöm a kezem, végül már újra csillogva és villogva fogom meg gőzölgő bögrémet, hogy aprót kortyoljak a kávéból. - Mondjuk tény, hogy a legjobbkor jössz. Ments meg - nevetek fel halkan, mert rajtunk kívül páran még tartózkodnak a tanáriban. Van egy olyan érzésem, hogy ez hamarosan változni fog, mert mindenkinek rendben van mindene. Megint ki a kivétel? Nyilván én, de megjött a felmentő sereg!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Ophelia - Az én nőm
Ruha

Még madár alakban is szörnyen megvetően nézek rá, ahogy elhúzza tőlem a fánkot, de amikor a felét visszaadja, akkor azért vidáman csicsergek neki egyet. Vicces, mert olyan, mintha valami kedveset mondanék, de igazából ez így hangzott: Sárga bögre, görbe bögre.
Csípek még kettőt a fánkból, pici bendőm telik tőle, vidám csokimámor. Viszont tudom, hogy ha pici bendőmet tömöm, akkor beáll a kajakóma, és a "segíts"-re nem tudok érdemben reagálni. Szóval összeszedem magam, megrázom a tollaimat, és felröppenek a magasba, hogy arrébb szállva egy széles vállon állapodjak meg, és ahogy a múltkor, úgy most is belebújjak kicsit Henrik vállába. Tollas fejemmel megcirógatom, de mielőtt elkaphatna, tovareppenek, teszem az eszem, hogy aztán az Ophelia előtti üres asztalra csüccsenjek, immár ember alakban, és ha Henrik felém fordul, kacsintok egyet felé.
- Jöttelek megmenteni.
Felelem teljesen komoran, és előre dőlve, eszemben sincs levenni a popóm az asztallapról, nézem, hogy mégis mit kell segíteni, de fejjel lefelé Ophelia írása tök csúnya. Ez azért lehet, mert fejjel előre meg tök szép, szóval esélyem se volna, ha...
- Órarendek? Én is a héten raktam össze a sajátomat.
Mondjuk nekem csak az egyetem van, szóval ide csak betörtem, de ha bárki kérdezi, akkor baromira itt tanítok a jövő év elejétől. Még össze is barátkozom az újakkal.
- Unatkozom, gondoltam feldoblak kicsit, hogy feldobj kicsit. Jack nagyon belemerült az írásba a múlthéten, szóval ma már nekiálltam unni magam.
Ez ilyen, a szavaknak nem lehet parancsolni. Én már csak tudom.
- Meddig jutottál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Megforgatom szemeimet, ahogy magyarázni kezd, mert el tudom képzelni mit mondhat, de ugye nem értem, szóval csak úgy teszek, mintha érteném. Mosolyogva tolom elé a fánkot, csipeget párat, majd legnagyobb megdöbbenésemre reppen el, hogy Henrik vállán foglaljon helyet pár pillanatig. Szemöldököm ráncba szalad, nem értem, és elképzelésem sincs, honnan ismerhetik egymást, de Kori nem hozta szóba eddig, én meg nem fogok a nyakára járni a témával, úgyhogy túl is léphetünk ezen. Mosolyogva fogadom, ahogy ráül pár papírra, egyáltalán nem zavartatja magát. És én sem. Mert elég a jelenléte ahhoz, hogy jobb kedvem legyen, és a kétségbeejtő helyzet, mégse tűnjön annyira kétségbeesettnek. Így is az, de nem tűnik annyira annak, nekem meg ennyi elég.
- Nagyon hálás is vagyok érte - bólintok egy határozottat, majd ismét aprót kortyolok a bögréből, miközben hátradőlök. Szabad kezemmel kezdek el kopogni az asztalon, de nem sokáig, tudom, hogy idegesítő, így hamar be is fejezem a cselekvést. Még csak az kéne, hogy Kori itt hagyjon, mert nem tudok nyugton ülni a seggemen három percig. Szépen lennénk. - Azok. Igyekszem összeegyeztetni az előkészítőt, az egyetemet és a kastélyt, de egyelőre káosz van a fejemben - nevetek fel fájdalmasan, mert a helyzet egyáltalán nem vicces amúgy, rendesen lassan pánikolni fogok, hogy hamarosan évkezdés, nekem meg még mindig kész órarendtervem sehova. Az előkészítő a legegyszerűbb, talán azzal kéne kezdeni. Mélyet szusszanva fordítom a lapot Kori felé.
- Akkor nincs esélyed kiszakítani a szobájából - ingatom fejemet kicsit. Mesélt már arról, hogyha Jack belelendül és belemerül az írásba, akkor kirobbantani sem lehet onnan, így megértem, hogy unatkozik. És ez nekem most nagyon is kapóra jön, szóval innen is virtuális csók Jack-nek.
- Addig, hogy az egyetem lesz hétfőn és kedden délelőtt, az előkészítő kedden délután és szerda délelőtt, a Bagolykő pedig a maradékban. Ossz el nyolc évfolyamot két és fél napban - fáradtat sóhajtok, mert ugye mindezek mellé még nem voltam a rezervátumban sem, de ha minden második hétvégén megyek csak oda, akkor van időm az iskolákra és arra is. Oké, ezt meg kell beszélnem a vezetőséggel, mert nem csak rajtam múlik. Bár mióta lement ez a férges eset, azóta elég nagy nyugi van a rezervátumban, szóval talán elég lenne havonta egyszer menni.
- Kérsz kávét? - sandítok fel a nőre, mielőtt teljesen eluralkodna rajtam a pánik. Jobb tiszta fejjel kávét csinálni, hogy iható is legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Oké, még hányszor mondod el, hogy a Bagolykövet ne bántsam? Megoldjuk majd valahogy ezt az egészet, de most nem tudtam visszafogni magam, sajnálom - közben rám néz, úgy, ahogy szokott, amikor annak idején büntetgetett. Sóhajtok, és elveszem a szemkontaktust, majd lefelé hajtom a fejemet. Mi az anyámat csináljak ezzel, hmm? Azért még odaszólok egy kicsit, hogy ha már annyira büszke a terro(r)mágiájára, akkor használja is.
- Kösz, hogy ekkor is rám gondolsz - mosolyodok el felpillantva rá. Hát azért a humorérzékét nem veszítette el, nem hiszem, hogy teljesen komolyan gondolt mindent, amit mondott.
Nos, amikor sír... sosem tudtam igazán kezelni ezt. Mindig igyekeztem megértő lenni, meg sokszor átéreztem azt, hogy miért van, és a leggyakoribb esetben az volt, hogy miattam sírt. Vagy megbántottam őt, vagy valakijét, vagy éppen olyat tettem, ami nem tetszett neki. Azért nem kell arra gondolni, hogy Izabella végigsírta az öt évet, de volt pár eset, amire nem vagyok büszke. Mondjuk az Edictum irodának a szétverésére. De emlékszem, hogy az elég mélyen érintett, ahogy Dasha-ba is sikerült beleszeretnem valamennyire. De persze itt hagyott ő is, mielőtt bármi komolyabb lehetett volna. Jó, tudom, hogy az egy kikényszerített csók volt, de utána jóba lettünk. Meg mondjuk őmiatta nem sírt Iza, szóval nem tudom, hogy jött ez most fel bennem. Nem tudok mást tenni, csak megölelem, mert egyrészt talán hamarabb megnyugszik, másrészt szeretem őt, szóval ha erre van szüksége megadom. Ha rosszul gondolkodnék erre az egészre, még azt is mondhatnám, hogy ez az egyetlen intim helyzet, amibe kerülhetek vele... de nem gondolom, mert nem vagyok számító vele kapcsolatban. Na, összeszedte magát, mert megint prédikál. Tudom, hogy igaza van, és tudom, hogy nekem kell megoldanom majd ezt is, ha már én rontottam el... De legalább ő megért engem, és ez sokat jelent. Csak bólogatok neki, lassan elengedem, a kezeim lassan siklanak le róla a testem mellé. Félig meddig megsimogatom őt, hát mit csináljak, na. Nem vagyok taperolós vele, mindig igyekszem tartani a határokat. Hagyom őt egy kicsit,és magamat, hogy megnyugodjak és elgondolkodjak a szavain.
- Jóvan' megoldom majd ezt is valahogy. De most nincs rá ingerenciám, le kell higgadjak, hogy a következő támadását is ne azzal kezdjem, hogy leátkozom, hanem megvárjam míg befejezi és akkor hátha meg tudjuk beszélni. Nadia nagyon heves... mindenféle téren - kacsintok pajkosul Izára, biztos vagyok benne, hogy nem erre az információra vágyott vele kapcsolatban leginkább. De fel kell vidítanom, vagy ki kell csalnom belőle egy szemforgatást, mert akkor tudom, hogy ő az igazi Iza. Lassan összekapom magam, a légzésem is normális lesz, majd ráérősen felállok.
- Nos, mennék, ha nem bánod. Mehetek jelentkezni az új főnöknél, hogy kapunk levonást? Vagy megkíméled a barátod a kellemetlen szituációtól? - mosolyom most kedves, talán még meleg is és lefogadom, hogy ilyet még nem látott tőlem, öcsém! Az a hat év megtanított olyan dolgokra, hogy ha valami jó, ne kerülgessem túlságosan és az érzéseim sem cikik, ha olyan embernek mutatom meg, aki ezt respektálja. De azért húznám már a belem innen, édesem!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Ja, nincs mit - erősítem meg őt. Érződik rajta, hogy jólesik neki a megállapításom. Nem gondolnám, hogy olyan nagyon jó szemem lenne ehhez, de az is igaz, hogy a korosztálya többnyire vésőt, festékszórót ragadna, és úgy kezdene neki a falnak. Vandalizmus helyett jobb, ha versben fejezi ki magát. Egy elveszett művészlélek lehet. Meg nem értett hős... Sokat utal a családjára, vagy a közösségre. Átérzem, hogy neki is fontos lehet, hogy megfeleljen másoknak. Vagyis ezt erőltethették rá, én viszont szimplán szeretnék jól kijönni az emberekkel. Vele se terveztem összeveszni amiatt, hogy ezt teszi, mert nem az én dolgom, hogy elítéljem őt emiatt. Amíg legalábbis nem az én tulajdonommal csinálja mindezt. A tandíjat meg már kifizettem. Igaz, ezt a nagybátyám finanszírozza többnyire. Valamennyi kedvezmény szerencsére azért járt. Szóval ne sírjanak, hogy ne lenne miből fizetni, ha netán baj történne a suliban. Amúgy is sok itt a veszélyes kaland, a halloween után még jó, hogy nem én kértem volna pénzt azért, hogy itt merek lakni. Aztán persze lehet, hogy meglepnek valamivel, ki tudja.
- Azért az biztos fárasztó, ha jópofizni kell - nekem legalábbis nagyon úgy jön le, hogy erre céloz. Mintha kihasználná, hogy a neve miatt ragaszkodnak a társaságához, az ismertségéhez, ami nekem egyébként Médin keresztül evidens, nem nagy dolog, hisz ő is Radetzky, de teljesen véletlenül lettünk jóban, a padtársi viszony miatt.
- Jó neki - szólalok meg mosolyogva, ahogy belegondolok a védelmező családtag szerepére. De persze ráhagyom a dolgot, mert én pontosan tudom, mennyire rossz volt nekem általánosban, hogy ismerték a tesóim. - Tényleg? Az jó lenne. Mármint... nálatok? Nahát. Oké, még beszéljünk róla - hebegek a felajánlásra, mintha először el se akarnám hinni. Aztán, ha már úgyis üres a folyosó, s a tanári lebukás meghiúsulni látszik, végül egyetértek a távozási javaslatával. De persze még hálálkodom neki egy sort a finom süti miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Rothman Anton igazgató úr

Elképzeltem, hogy milyen lennék mágiaügyi miniszternek, és milyen hatással lenne ez a tanodára.  
- Első dolgom lenne ledózeroltatni ezt a porfészket! - persze csak tréfáltam. Mert magam rombolnám le.
- De előtte még azért megnyerjük a Legkiválóbb oktatási intézmény díját. - Antont talán kevésbé, de engem rendkívül motivált, hogy elhozzuk a díjat. Mondjuk jövőre.      
- Tudod, hogy miért nyertek a japánok? A teafelszolgáló nők miatt. A sok kiéhezett vénember a döntőbizottságban simán rájuk szavazott. Itt meg még egy titkárnő sincs, aki töltögetné nekünk a whiskyt. - elfogyott az első köröm, kínáltam Antonnak a következőt, majd magamnak is töltöttem.
- Nagyon meg kell fontolni, hogy ki legyen az új irodavezető. Egy szürke aktakukac, bármennyire is nagy munkabírású, kevés ide. Egy fiatal, életvidám, csinos hölgyet tudnék elképzelni a pozícióban. - úgy véltem, hogy Antonnak kevésbé fontosak a külsőségek, neki elsősorban az számított, hogy minden munka el legyen végezve. Én viszont tudtam, hogy a díj elnyeréséhez rá kell menni a külsőségekre is, mert nagyon fontos, hogy milyen képet sugároz magáról kifelé a tanoda, és hogyan láttatjuk magunkat a kívülálló szemlélőknek.
- Komolyan mondom, számomra az is érvágás volt, hogy nincs egy női könyvtárosunk. Ha másért nem is, egyesek legalább a szexi könyvtárosnéni miatt bejártak a könyvtárba, és azért csak ragadt rájuk közben valami. - természetesen a könyvtárosbácsik miatt is járhatott valaki, de akkor is tény, hogy egy releváns érdeklődési kör jelenleg nem volt lefedve.
- Most meg, ahányszor belépek oda, megcsap a masszív kanszag. - ráztam meg a fejemet csalódottan.
- Örömmel hallom, hogy ilyen remekül helytáll a Navine vezetősége. - Tánya révén személyesen is érintettnek éreztem magam, bár most éppen mélyponton volt a kapcsolatunk részben a családom, részben a múltbéli viselt dolgaim miatt.
- Hagytad, hogy maguk nyomozzanak? - ha Anton nem lenne az, aki, akár még furcsának is találhattam volna, hogy nem vett részt tevékenyen a felderítésben. De belőle még azt is kinéztem, hogy valójában az egész ügy mögött ő állt, mert így akarta, hogy összecsiszolódjon az új vezetőség és a ház. Lehet, hogy a valódi tettes helyett egy bűnbakot állítanak elő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Ophelia - Az én nőm

- Majdnem rokonok lettünk.
Adom meg a magyarázatot, mert ismerem, tudom, hogy meglepődött, de magától nem kérdezne rá. Kettőnk közül én vagyok a személyestérbe mászósabb, ő inkább csak fennakad, majd tovább lép. Én nem, és bár sokat szelídültem, áldassék érte Jack Walid Everleigh neve, mégis, vannak pillanatok, amikor nem bírok a véremmel, és egyszerűen megy a kérdés és javaslatáradat, mert bizony, én nem csak kérdezek, hanem javasolok is, bár azt se szokta kérni kutya sem.
- Muszáj neked ennyi helyen tanítanod?
Ez egy teljesen jogos kérdés, de azért nem esek kétségbe. Kinyúlva a papírokért, magamhoz veszem őket, meg egy tisztát is, és szépen hat részre osztom, majd bevonalkázom, időkereteket adok a rubrikáknak. Ez az én terepem, a szervezés. Ha beszélnék anyámmal, megmondanám neki, hogy nagyon megérte azt a sok pénzt kifizetni az egyetemnek, mert láss csodát, ha rendezvényeket nem is szervezek, és kulturális intézményeket se vezetek, sőt, még csak hr-es sem vagyok, akkor is könnyedén össze tudok állítani egy órarendet, ami három különböző intézményt és az átjárást is magába foglalja.
- Nincs, de nem is baj, örülök, hogy ír. Csak kicsit unalmasak ilyenkor a napjaim. Az elején még olyan voltam, mint a gubancos csaj a mesében, mindent kitakarítottam kétszer, de most már olyan tiszta az egész ház, hogy gyakorlatilag a színeket súrolnám le.
- Miért nem csinálod azt, hogy az egyetemet teszed hétfőre és péntek délutánra? Én is ezeken a napokon megyek be. Az előkészítőt letudod egy nap alatt kedden, szerdán és csütörtökön meg ha kell, akkor péntek délelőtt a Bagolykövet csinálod.
Gyorsan fel is vázolom, amit kimondok. Először nem akarom beáldozni a péntek délelőttjét, így sűrűbb napokat szervezek neki szerdára és csütörtökre, de egy másik verzióban meg kifejezetten péntekre pakolom a mestertanoncait.
- Ha csak feketén van, akkor nem, ha lehet tejeset kérni, akkor igen.
Pillantok fel a papírokból, majd vissza, hogy folytassam íves betűim felvésését a lapra.
- Arra gondoltam, hogy kellene a faluban vállalnom valami munkát, beszélni a polgármesterrel, hátha van valami nekem való. A vendéglátásba nem nagyon mennék el. Mit gondolsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Mint aki érti miről beszél bólintok egyet, amolyan apró visszajelzésként. Nos, nekem ennyi elég, mélyebben aligha fogok belemenni, esetleg belekérdezni. Elmondja, ha szeretné, és nekem ennyi információ, hogy majdnem rokonok lettek, bőven elég. Még sok is, mert elképzelésem sincs ez hogy történhetne meg, de rendben, ők tudják.
- Igen - vigyorodom el szélesen Kori felé. Amíg ő a papírokkal babrál, én azért nem vagyok rest elgondolkodni a kérdésen. Sokszor eszembe jutott, hogy talán túlvállaltam magam és le kellene adnom legalább egy helyet, túlterheltségre hivatkozva, de az meg olyan, mintha szembeköpném magam. Én vállaltam el mindhármat, szóval eleget kell tennem annak a kötelezettségeimnek, és bár néha tényleg azt értem, hogy nem nyerhetek, mert egyszer séta közben fogok elaludni, de még bírom. És ugye, amíg bírom addig bizony haladás van előre. Az elején tartottam a tanítástól, sőt, igazából rettegtem tőle, de ezt nem hangoztatjuk azért, mára már csak besétálok, mosolyogva megtartom az előadásokat és tanórákat, majd kisétálok. Ez még a kastélyban és az előkészítőben nem is annyira rossz, mert nincsenek sokan a termekben, na de az egyetemen? Egy 150 fős előadóba besétálni és előadást tartani azért teljesen más tészta, és igen, gyomorgörccsel mentem be az első előadásra. Ráadásul az én tárgyam a szabadon választhatók között is szerepel, szóval csak még többen jöhetnek. Fejemen aprót rázok, kékjeimet emelem barátnőmre. Gubancos mese?
- Milyen mese? - nézek rá értetlen, majd leesik a tantusz. - Óóó, akinek a kis kaméleonja van? Haláli az a mese, de azért a házat ne tüntesd el a súrolásoddal - nevetek fel halkan. Igen, valóban borzasztóan szokott unatkozni a nő, amikor rájön Jack-re az írás, mert olyankor a férfi teljesen el van veszve a maga kis világában. Nem könnyű ez a házas élet, de én mosolyogva nézem végig, ahogy Kori minden porcikájával támogatja Jack-et, és örül a lelkem, mert boldognak látom. Ennyi minden után, igenis ő az első, aki megérdemli ezt.
- Pénteken nem akarom szívatni az egyetemistákat, ezért gondoltam a hétfőre és a keddre. Gyorsan ledarálom őket - elgondolkodva figyelem a papírt, amit elém tol. Szemöldököm ráncba szalad, és óvatosan megcsóválom a fejem. - Vagy bejövök szombaton is és fejen állok - állok fel a mondat közben, majd eloldalazva indulok a kávéfőző felé. Nagyjából három perc múlva térek vissza Korihoz a kávéjával. Tekintetem rögtön a nő arcára siklik, miközben lerakom mellé a bögrét.
- Unatkozol az egyetem mellett? - biccentem oldalra a fejemet. - Támogatlak, ha ennyire szeretnéd. A könyvtár esetleg? Ott elég otthonosan mozognál, nincs nagy nyüzsi, mellette a kiadóval is tudnál foglalkozni néhány üresjáratban - vetem fel az ötletet, miközben lehuppanok a székemre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Ophelia - Az én nőm

Sóhajtok egyet, mert pontosan tudom, hogy teljesen felesleges megkérdeznem, hogy muszáj-e, szerinte igen, muszáj ennyi helyen jelen lennie. Nem is ő lenne, az az igazság, ha erre azt mondta volna, hogy talán nem fontos az egyik vagy a másik. Félelmetes, hogy mennyire nagy teherbírása van, én sosem vállalnék ennyit. Nekem elég a szerkesztőség meg a kreatív írás, mind a kettővel heti pár órát foglalkozom csak.
- Szóval azt mondod, hogy aki péntekre teszi az óráit, az szivatja a diákjait? Ahj, pedig olyan szépen elképzeltem, hogy velem kezdik és zárják a hetet, de akkor azt hiszem, ezt át kell gondolnom.
Akkor talán tényleg jobb lenne, ha hétfőn vállalnék be többet? Vagy hétfőn és kedden, mint ő? Nem hülyeség az, amit mond, szóval kezembe veszek egy másik papírt, és elkezdem úgy összerakni, ahogy mondja, de abban a pillanatban, hogy beírom az egyetemet hétfőre, eszembe jut valami.
- Te Feli, nem vagy te osztályfőnök az előkészítőben?
Mert ha de, akkor hétfőn és pénteken szerintem ott kellene lennie. Hétfő délelőtt és péntek délután, hogy kerek legyen a hét. Hétfő délután, és csütörtökön egész nap, meg péntek délelőtt lehetne a tanodában, kedden és szerdán meg az egyetemen. Ezt a verziót is elé tolom, hogy gondolja végig, mint lehetőség.
- A szombattal én nem számolnék, ha az a rezervátumnak van fenntartva. Bármikor történhet bármi.
Ez pedig ilyen a világban, bármikor bármi történhet, a saját kis évek óta építgetett birodalmam is bedőlhet egy pillanat alatt. Nem mintha szeretném, de fel vagyunk készülve Larával a legrosszabbakra, van b, c és d tervünk is egy esetleges összeomlásra.
- Tíz órát oktatok egy héten, és igazából minden megy gördülékenyen. A szerkesztőségbe csak akkor megyek, ha kell, Lara most teljes idejében foglalkozik vele, szerelmi bánata van, ilyenkor elviselhetetlen a nő, és ezt tudja is magáról, ezért dolgozik ennyit.
A könyvtárra kicsit elhúzom a számat, azért ennél nyitottabb vagyok, a könyvek az én biztonsági terepem, persze, de akkor is.
- Esetleg ha igazgatónak pályáznék. Az egész intézményre. Az nem lenne rossz, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Ez a kinevezés nem is jöhetett volna jobbkor. Szerettem a titkárságon lenni, de miután Mátyás is pozíciót módosított már magamra maradtam egészen. Szerettem vele dolgozni. Bátyámként tekintettem rá az utóbbi időben és beavattam pár velem kapcsolatos dologba. Nem ítélkezett. Egy két gyermekes családapa megértésével és egy ötvenes férfi bölcsességével tanúsított felém jó szándékot. Nem leszünk persze messze egymástól és így is lesz, amikor majd a megfőzött ételem egy része az ő asztalán landol. Továbbra sem eszem a Nagyteremben. Nincs kedvem a vizslató szemek és suttogó szájak kereszttüzében elfogyasztani azt a kevés ennivalót sem amivel manapság beérem. Fogytam pár kilót. Nem manipuláltam magamon mióta az történt, így most kicsit fáradtnak látszom. Szemem kékjei és ajkam mosolytalansága a legárulkodóbb jelei, hogy lelkem mélyén micsoda harcok dúlna nap-nap után. Ma sem ébredtem máshogy, mint hónapok óta minden hajnalon. Rémálom, sikolyok, könnyek és csatakosra izzadt ágynemű. A reggelt zuhannyal indítottam, majd bejöttem és végeztem a dolgomat. Úgy csuktam be a titkárság ajtaját magam jután, hogy az utódom makulátlan rendben találja majd. Nincs aki haza várna így maradtam, hiszen találkozom az Igazgatóval, akinek holnaptól a személyi titkárnője leszek. Kicsit kiszellőztettem a fejem és sétáltam egyet. Erre az idő is adott volt, hiszen a tavasz már nyitogatja szemeit a világra. Miután megnyugodtam és már közeledett a találkozó ideje lassacskán visszaoldalogtam a Kastélyba és meg sem álltam az Igazgató irodájának ajtajáig. Sötétzöld, hosszú ujjú selyemblúzt, fekete, néhány centivel a térdem fölé érő ceruzaszoknyát, fekete harisnyát és kényelmes magassarkú cipőt viselek. Kicsit elegánsabb vagyok a szokásosnál, de még bőven nem nevezném magam túlöltözöttnek. Nem tudom mennyit tud rólam, bár úgy sejtem mindent, s hogy mégis maga mellé vett ez számomra egyet jelent a bizalommal, amit méltón szeretnék majd megszolgálni neki munkámmal. Határozottan, de röviden kopogok. Még egy utolsót igazítok hosszú vörös hajamon, amit ma nem fogtam össze egyáltalán és lélekben készen a találkozásra várom, hogy behívjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az a legjobb, hogy ennyi helyen kell megfelelnem és helytállnom, hogy egyáltalán nincs időm gondolkodni. Mármint egyáltalán nincs. Reggel felkelek, a nap csak úgy elsuhan a fejem felett, mire feleszmélek már a zuhany alatt állok és lefekvéshez készülődöm. A fene sem gondolta volna az elején, hogy a tanítás ennyire ki fogja tölteni a mindennapjaimat, de megtörtént és szeretem. Ahogy a diákok figyelnek a szavaimra, és érdekli őket, amit mondok, és ami a legjobb, hogy tapasztalatból beszélhetek nekik mindenről.
- Nem ezt mondom, de ha hallgató lennék, ki nem állhatnám azt, aki péntekre rak előadást - hangosabban engedem ki a nevetést. Valljuk be, egyik egyetemistának a nagy kedvence még pénteken is az egyetemre járnia. Ha tehetik, akkor lezavarják a hét első napjain a kötelező előadásokat és jó világ, mehetnek amerre csak akarnak, de egy pénteki előadás ezt eléggé megborítja.
- De, miért? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn. Nem tudom ez most miért jött fel, de ha felhívja valami egyértelműre a figyelmemet a nő, amit én teljesen elfelejtettem, akkor sikítok. Nem akarok mindent elölről kezdeni, nagyjából már legalább összeállt a kép a fejemben, és így, hogy Kori is itt van és segít, talán hamarabb is végzek, mint terveztem volna és nem kell az egész délutánt itt töltenem, míg a többiek már réges-régen otthon eszik a vacsijukat.
- A rezervátum sztornózva van, amíg nincs meg a napi rutinom - vonok vállaimon aprót. Nehéz döntés volt, de tudom, hogy így mehetek vissza a leggyorsabban. - Vészhelyzetben vagyok csak elérhető, így a legtutibb - bólintok egy határozottat, még akkor is, ha fáj a szívem. A rezervátum jelenti a mindent, most mégis egy olyan döntést kellett meghoznom, amely kicsit háttérbe szorítja. Nem baj, mert magamért teszem, és nyilvánvaló, hogyha az iskoláknál kialakul a rutin, akkor a rezervátum már simán befér bárhova is. Aprókat bólogatok, miközben elindulok megcsinálni neki a kávét, mutatóujjamat emelem fel felé, hogy öt perc szünet, amíg megcsinálom, de szerintem annyi sem kell és máris koppan a bögre Kori mellett.
- Nem is gondoltam alacsonyabb pozícióra - mosolyodom el szélesen. A könyvek és az írás fontos szerepet játszik Kori életében, tisztában vagyok vele, de ha a nő egyszer bepörög, akkor több kell neki. És nagyon úgy tűnik, hogy most eléggé bepörgött. - Legyél igazgató, esetleg a Művelődési háznál is érdeklődhetnél, hátha van valami - ez is csak ötlet, nem kell mindent egyszerre, de ha megpróbálja legalább az egyik biztos bejön. Bár őt ismervén mindkettő bejön, szóval... mehet mindkettő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Ophelia - Az én nőm

- Nem akarom, hogy ne szeressenek.
Húzom el a számat, mert bár tényleg olyan szépen összeállt a dolog már, de akkor most az egészet át kell variálnom, mert nem szeretném, ha izélés lenne, hogy miért kell a pénteket elszúrni, meg szeretném, ha nem három hallgatóm lenne, akik kevéssége miatt ebben a félévben nem tartanak rám igényt. Az annyira kellemetlen lenne. Szeretek kreatív írást tanítani, nagyon jó művek születtek a mostani félévben is, még egy kis közös kötetet hármast is kiadunk, ahol minden diákom egy-egy novellája megjelenik.
- Elég furcsa az, amikor a hát első és utolsó napján nem vagy ott, nem? Veled kellene kezdődjön és végződjön a gyerekek hete, hogy tudják, ott vagy, rád számíthatnak.
Én mindenképpen így csinálnám, ha ennyi helyen tanítanék, és még osztályfőnök is lennék. Tudom, hogy hétközben is bármi történhet, de azért megnyugtató, ha az ember a hét elején látja az osztályfőnökét, és a hét utolsó napján tőle búcsúzik el. Az olyan, keretes. De ebbe nem szólhatok bele, csak a javaslataimmal élhetek, amikből meg aztán van rendesen, nem kell félteni, de ezt ő is nagyon jól tudja.
- Mondjuk ezt a jó szokásodat megtarthatnád a későbbiekben is. Menj akkor, amikor gáz van, de amúgy meg ne. Nem kellene feltétlenül a halálba rohannod, annyira nem vészes a helyzet.
Tudom, hogy szereti csinálni, de én meg féltem őt, mert bármi történhet vele, és ott még fokozottan veszélyes is a helyzet, mert a sárkányok nem egy ember halálát okozták már. Ez pedig nem azt jelenti, hogy mennyire ügyes valaki, vagy mennyire nem. Ez azon múlik, hogy mekkora teret enged neki, és amikor ő ott van, akkor nagyon nagyot. Tehát minél kevesebbet van ott, annál kisebb az esélye annak, hogy baj keletkezik belőle.
- Ez most elgondolkodtatott. Mindenképpen megkeresem majd a polgármestert, úgysem volt még hozzá szerencsém. Sokáig akarsz maradni amúgy? Csinálhatnánk valami izgisebb dolgot is, mint a tanárkodás. Például egy versenyt, hogy egy cinege vagy egy kígyó ér-e előbb a cukrászdába.