A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=791590#post791590][b]Ivanich R. Benett - 2020.02.03. 14:07[/b][/url]

Egy kicsit sokat kérdezek, mintha felcsaptam volna vallatótisztnek. Naiv és kíváncsi természetem átveszi az irányítást a gátlásaim felett annyira, hogy elég bátorságot gyűjtsek magamban ahhoz, hogy szóra bírjam a srácot. Nem számon kérő hangnemben teszem, ugyanakkor teljesen összezavar a tőmondataival. Mintha pengeélen táncolnék a lebukással járó pontlevonás és büntetőmunka, valamint a más helyett balhét elvivő szerep vékony határmezsgyéje között. Nyomaszt a csend, ami a szavait követi, minden túl veszélyes ahhoz, hogy túl sokáig szobrozzak mellette tétlenül, és már a falra vésett szövegek sem fognak meg annyira, hogy maradásra bírjanak. Elfutni nagyon késő, mint a túl sokat tudó áldozat, megpróbálom elfogadni a kényszerhelyzetem. Ami pedig ilyenkor jellemző rám, különösen mostanában, az a simulékonyság és jópofizás a kegyelem reményében.
- Fura... hogy... ennyire nem érdekelnek a következmények - préselem ki magamból lassan az őszinte szavakat, majd megrázom a fejem. Elvörösödöm, elvégre mégse akartam semmi rosszat mondani. Az arcukra én is kíváncsi lennék, de nem biztos, hogy egy életbiztosítás a tetthelyen maradni. - Még ha el is tudnánk bújni valahova... - Szétnézek a bejárattal szemben, de nem arról híres a tanári környéke, hogy rejtekhelyekben bővelkedne. Aztán ki tudja, lehet hogy a felsőéves jobban ismeri a kastély zegzugait, én egyelőre örülök, ha a számomra fontos és szükségesnek vélt termekkel tisztában vagyok. Hallottam ezt-azt eldugott szobákról, meg valami elhagyatott szárnyról is, de az ilyen helyeken csak a baj történik velem általában, ha egyedül megyek. Társaságom pedig nem mindig akad olyan, aki ne élne vissza a helyzettel. Khm.
- Köszi - ragadom meg mancsommal az epres, csokiba mártott muffint, majd akkorát harapok bele, hogy majdnem megfulladok a falattól. Elismerően hümmögök egyet, majd majszolni kezdem a maradékot. - Ezt ki csinálta? Valami isteni - dicsérem meg. Ha valamiért, akkor ezért megérte vele maradni, remélem semmit nem kevert bele a finomságba.
- Azta! Elég menő lehet majd a minisztériumnak dolgozni. Meg akkor neked azért lazább a házirend. Várod már, hogy végezz? - pislogok felé. - Radetzky? Na várj, te nem Médi bátyja vagy? - egy kicsit későn kapcsolok, amikor átgondolom, hogy ki lehet. Mit tudom én, hogy milyen rokonság fűzi hozzá valójában, a testvérére tippelnék, mert azért rá lehet fogni, hogy hasonlítanak. Nekem mind a négy testvérem ugyanoda járt, ahova én, természetesnek veszem ilyenkor, hogy hasonló kapcsolatról van szó. Utáltam is nagyon, hogy az árnyékukban kellett megfelelnem a tanároknak, ráadásul anyám is a közelben volt titkárként.
- Akkor majd azt mondjuk, hogy már itt voltak, és mi csak rátaláltunk - bólogatok egyetértően a logikus magyarázatra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=792391#post792391][b]Radetzky Bercel - 2020.02.08. 10:38[/b][/url]

- Ez a hely tele van helyi menő csávókkal, amíg ők egymást méregetik, én inkább megbotránkoztatom a környéket.
Ennyi az egész, ebben tényleg nincs több. Egész életemben rossz gyerek voltam, aki seprűn kergetőzött Bogolyfalván, díjnyertes rózsát lopott az anyjának, és legutóbb egy középső ujját felmutató kezet formált a karácsonyi díszekből a falu főterén. Ja meg tojással dobálta meg a hivatal ablakát, mert miért ne. Semmi politikai hátsószándék nem volt bennem, csak mókás volt, ahogy a tojás szétrobbant az ablakon. Lehettem volna kviddics-legenda is, ha az a navinés kis cukkancsmókus nem tarolja el a bokám, vagy ha időben ellátnak. Így viszont maradtam a minisztérium kis csókos csicskája. Hogy ez se rossz? Hahahaha, de.
- Kellene, hogy érdekeljenek?
Nem tudom, lehet, hogy kellene, de valahogy mindig inkább a mókára és a megbotránkoztatásra koncentráltam. Három fiútestvér után születtem én, mint negyedik, nagy korkülönbséggel, de azért az idősebbek haverjaival bandázva. Tíz évesen tetoválásom lett, amiért anyám vert meg, nem is apám, de én nagyon büszke voltam rá. Meg arra is, hogy az én imádnivaló anyámat ennyire kihoztam a sodrából. Kipróbáltam a füvescigit, egy hétig beteg voltam utána, de akkor éppen jó volt, mert Bözsi néni házának tetején csináltuk, miközben hallgattuk a pletykákat a falubeliekről. Sosem voltam az a klasszik jó gyerek, és tudom, hogy soha nem is leszek. Ez ilyen.
- Anyám. Ez a mániája, hogy mindig legyen nálam étel, mert mi van, ha a manók nekiállnak sztrájkolni és akkor nem lesz mit ennem, és éhen halok. Hozzáteszem, a faluban lakunk, szóval képes leszek arra, hogy hazamenjek enni.
Anya csak túlaggódja ezt az egészet, mert mi a fene történhet, de komolyan? Azt mondják a manók, hogy na akkor nincs kaja, így jártatok. Első lépésként sereget tobozoznék, megrohamoznánk a konyhát, aztán kilopnánk a legjobb kajákat. Nem mindet, másnak is hagynánk, csak olyat, amit mi szeretünk enni. Aztán hazamennék és megvacsoráznék. Nem lenne egy nagy was ist das a művelet, de hát anyám, az anyám, nem tudok vele mit kezdeni. A süteménye meg valóban isteni, szóval nem baj, ha ad. Legalább ezt a havergyereket is meg tudom kínálni valamivel. Csak jól állok.
- Lazább? Mindenki azt hiszi, hogy csak mert apám az ki, majd lazább. Pont, hogy nem. Persze, vannak tanárok, akik itt jönnek, hogy jaj, hát Andor fia, mintha olyan nagy haverság lenne közöttük, csak mert vágják pám keresztnevét, és akkor már egyből mi is haverok lennénk, de nem, a legtöbben vagy ugyanúgy, vagy szigorúbban kezelnek, főleg mivel nyíltan renitensnek számítok.
- Höh. De. A nagybátyja.
És nem, nem tetszik, hogy egy kiskamasz szájából hallom Médi nevét, aki hímnemű. Na arról nem volt szó, hogy fiúkkal is barátkozik. De nem, még nem tervezem azt, hogy a rét melyik részére ásom el a hulláját. Még.
- Pontosan, de kanyarodjunk vissza az előbbi témára. Honnan ismered Médit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=792536#post792536][b]Ambrózy Henrik - 2020.02.09. 11:52[/b][/url]

Szemöldöke érdeklődőn emelkedik meg a tájékoztatásra, ami már szinte burkolt követelőzésnek is mondható. Szája szegletében egy sokatmondó, hamiskás mosolykezdemény játszik, azonban nem engedi szabadjára ezt a görbét, megvárja a megfelelő pillanatot. Szemei is játékosan csillannak, láthatóan mulattatja a diskurzus, bár abban biztos, hogy Márk nem épp ezt a hatást kívánta elérni.
- Tisztában vagyok a szabályzattal, azonban nekem és az igazgatónak van egy megállapodásunk - és még csak nem is hazudik: szigorú feltételekhez kötötte Kriszpin, hogy Henrik oktathasson, ezek pedig nem váltak semmissé azzal, hogy abba a bizonyos székbe valaki más ült bele. Mindkettejük közös kívánsága volt ez, nem minden célzatosság nélkül. - Ez nem csupán arról szól, hogy elsősök nem vehetik fel a tárgyam, hanem arról is, hogy a szükségesnél több időt nem töltetek a diákokkal a tárgyamhoz kapcsolódó kutatások miatt - abszolút felnőttesen magyaráz, kétséget kizáróan partnernek és nem egy minden lében kanál nebulónak tekinti a levitást. Ez egyébként Henriknél általános: ha érzékeli, hogy valaki korát meghazudtolóan intelligens és képes komoly beszélgetések lefolytatására, nem fogja visszahelyezni egy olyan képzeletbeli polcra, ahol nincs helye.
- Érdeklődve hallgatom - ez az a pillanat, amikor valóban elterül az a széles mosoly arcán, noha nem hagy kérdőjeleket a válaszát illetően, mely a jelek szerint nemleges marad. Ha valaki, ő megtanulta, mit tehet a fekete mágia az emberekkel, ráadásul semmi szüksége egy újabb botrányra, ami kirobbanhat. Épp csak elültek a pletykák arról, hogy vérmágiával megölte a szüleit, semmiképp sem hiányzik egy szalaghír, mely szerint a diákokat elmélyülten foglalkoztatja okkultizmussal szorgalmik keretein belül. Nopity nope.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=793298#post793298][b]Ivanich R. Benett - 2020.02.12. 02:24[/b][/url]

- És te hova sorolnád magad? - fonom össze karjaimat magam előtt gyanakvóan. - Mármint... bocsi, csak azt hittem, hogy... hát tudod... olyan menőnek nézel ki - vallom be neki kissé félénken. Szándékosan nem fogalmazom úgy, hogy ezt hittem róla, mert akkor azt sugallnám felé, hogy valami miatt már nem gondolom őt annak. Nem is bóknak szánom, inkább csak a meglepettségemből hozok ki végül valami borzalmasan elnyújtott, hebegős-habogós magyarázkodást, mintha menteni akarnám a bőrömet. Én még olyannyira se vagyok népszerű és ismert, hogy tudjam kik azok a helyi menők, akikre gondol. Sőt, még a jelenséget se tapasztaltam meg, bőven leköt a házak közti rivalizálás, az olvasás, vagy a barátaimmal való lógás. Amit tapasztalok, az az iskolai zaklatás bizonyos szintű formája. Sajnos. Még mindig. Igen, néha engem is megtalálnak, vagy a barátaimat. De sokkal jobb itt, mint az általánosban. Lehet, hogy a varázslással kiélik magukat és levezetik a bennük tomboló feszültség egy részét, így végül nem kell kitölteniük indulataikat a szerencsétlenebb adottságokkal megáldott társaikon. Igen, itt egy kicsit magamra is célzok, pedig amúgy ha a varázshasználatomat nézzük, szerintem elég ügyes vagyok... Persze ha eldicsekednék valakinek, rögtön rám szállna a fél évfolyam, talán a saját házam lenne kivétel, mert róluk tudom, hogy jó fejek.
- Kikre gondolsz amúgy? - faggatom tovább, ahogy arcokon töprengek, akiket láthattam már, s neveket, akikről kiderülne a befolyásuk. Ő számít itt régi motorosnak, nekem meg jól jön a veterán tapasztalata. - Lehet - közlöm vele némiképp rejtelmesen. Igazából nem akarok helyette dönteni. Az ő élete.
- Jó neked - jegyzem meg kissé irigykedve, hogy ő bármikor hazamehet a szobájába pihenni, és még a családjához is közel van. Nekem nagyon hiányoznak a testvéreim, és az a jó kapcsolat, ami egy kivételével a viszonyunkat jellemezte, még ha időközben önállósodtak is. - Valamit hallottam, hogy volt gond a manókkal, de azt hittem, hogy mostanság szent a béke... - osztom meg ismereteimet, hangomban némi bizonytalansággal, hogy ha gondolja, javítson ki és kösse nyugodtan az orromra, hogy itt bizony bármikor kitörhet a manólázadás. Nem lepődnék meg semmin, ez a mágia világa.
- Ó, sajnálom - próbálok vele együtt érezni, és ez nagyjából sikerül is. Gondolataim ide-oda kattognak, de nem ugrik be, hogy kit kéne tiszteljek az apjában, valamiért nyugtalanít, hogy ezek szerint hülye vagyok. Na de majd Médit kifaggatom! Merthogy bizony kifogtam az egyik családtagját.
- Te vagy a nagybátyja? Azta - döbbenek le, hiszen azért emlegettük már egymásnak a családunkat, nem is egyszer. De miért néz rám a srác ilyen szigorúan? Lassítok a nyammogással, úgy lépek egy arasznyit hátrafelé. - Öhm, padtársak vagyunk - válaszolom szemrebbenés nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=795163#post795163][b]Radetzky Bercel - 2020.02.21. 18:51[/b][/url]

Muszáj elmosolyodnom azon, hogy szerinte menőnek nézek ki. Még a végén olyan önbizalmam lesz, meg akkora arcom, hogy azzal kiszorítom Editet a szobánkból, aztán mehet, ahova akar, nekem meg az egómnak kell a hely. Na igen. Ez lehetne ilyen is, de azért nem lesz.
- Átlagosok.
Adom meg végül a választ a kérdésre, és komolyan is gondolom. Én nem nagyon hiszem, hogy több lennék, vagy más lennék, mint amilyen ő. Sőt teljesen hasonlónak titulálnám magam. A menők attól menők, hogy egyszer jó ember mellett álltak, vagy iszonyatosan jó a marketingjük. De onnantól, hogy se  jó ember, se a körítés nincs terítéken, nem marad semmi. Onnantól semmivel sem mások, mint mi. Persze sokan mondhatják, hogy éppen ez a lényeg, de szerintem meg az van, hogy van, akinek ez beválik, én inkább nem ebbe fektetek több energiát, hanem abba, ami valóban élményt ad. Most ha az a kérdés, hogy nekem is megvolt-e a minden ujjamra két nő, akkor azt mondom, hogy persze, de ettől még túlzás lenne azt mondani, hogy annyira menő lennék.
- Főleg azokra, akik kedvtelésből vernek embereket, ostobák, mint a föld, de azért félnek tőlük az emberek, és nem nagyon mernek a lányok nekik nemet mondani.
Persze vannak normálisabb menők is, akiknél ugyanúgy tartom azt, hogy ha a marketingesük szabadságra menne, a csillaguk is megkopna, de ez egy másik történet, mert nekik azért van legalább ész a fejükben, és nem hobbijuk a másik ok nélküli ütlegelése. Ilyen nálunk Tristan, ilyen volt Brightmore, van pár normálisabb fazon, és náluk nem is gáz, ha menőnek tartod őket.
- A béke sosem szent, csak egy hosszú lejáratú tűzszünet.
Nincs többről szó, vagyis, te sem tudhatod soha, hogy mikor kezdődik az egész cécó elölről, anyám ezért is ennyire előrelátó, legalábbis gondolom, hogy ezért csomagol mindig ilyen cuccokat nekem. Nem bánom, egy kicsit sem, hiszen lássuk be, jó a koszt, amin tartva vagyok.
- A bátyáim úgy egy tizessel idősebbek.
Jó ez nem teljesen igaz, mert van, aki többel is, míg más kevesebbel, de az elárul valamit, hogy a majmos tetkójukat ők legálisan csináltatták mind, én pedig tíz voltam, amikor a vézna kis karomra felkerült. Egy haverjuk csinálta, ezért készült el az enyém is akkor, amikor az övék. Na akkor nagyon megvert apám mind a négyünket, de még anyám is adott egy-egy oktatási szándékkal ellátott pofont.
- Jól is teszed, maradj is csak a padtársa. Nem kell neki még pasi, smárolás meg a hülyeségek egy kan miatt. Ha rá akarsz mozdulni, akkor más a helyzet. Akkor ki kell, hogy faggassalak jobban.
És ha ez a nagy helyzet, akkor akár most is elkezdhetjük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=796228#post796228][b]Ivanich R. Benett - 2020.03.01. 03:13[/b][/url]

- Az átlagosok nem szoktak a tanári szoba melletti falra vésni kreatívabbnál kreatívabb versikéket - oktatom ki házamat meg nem hazudtoló stílusban, amit az egyébként őszinte bókommal próbálok palástolni előtte, mosolya pedig csak megerősít abban, hogy ide tudom szúrni ezt a kis megjegyzést. Ha egy fokkal fejlettebb lenne az önismeretem, talán azt is kapiskálni kezdeném most, hogy miért húzhattam ki a gyufát általánosban a többieknél, s lettem utálat tárgya az osztály bizonyos tagjainak szemében.
Hitetlenkedve mérem őt végig magamnak. Biztos, hogy nem vagyunk egy súlycsoportban. Már a hangjáról hallom, hogy jóval több magabiztosság árad belőle, mint az én bizonytalan nyekergésemből. Maximum szerénykedni próbál, vagy komoly gondja támadt a saját magáról kialakított képével. Aztán elég csak ránézni a szerkójára, hogy levágjam az anyagi helyzetét. Biztos, hogy nem a bátyja kinőtt gönceit kell hordania, mint többnyire nekem. Ilyenkor hét közben ezért is szeretem inkább a taláromat, mert elrejti a mosástól fakuló színű pólókat, és hát nem mindbe nőttem még bele, de legalább nagyon kényelmes ruhák, ez is igaz. Szerencsémre néhány megbámuláson kívül semmilyen atrocitás nem ért ebből adódóan az új iskolában.
- Ah, hát az olyanokból tényleg elég sok van itt. Néha maguk a tanárok is olyan tehetetlenek tudnak lenni - hajtom le a fejem komoly átéléssel, de azért egy szúrós pillantást is megejtek a gárda ajtaja felé. Csalódott vagyok, amiért megannyi bajtársammal együtt sokszor benne hagynak minket a slamasztikában, pedig néhányuknak elég erős a kisugárzása ahhoz, hogy helyretegyék a pimasz rosszalkodókat.
- Jóban vagy velük? - kérdezem őszintén, miután a házimanós megjegyzésére lelkesen bólogattam egy sort. Ezt se tudtam, de majd szóba hozom a nagybátyámnál, Munkácson, hogy akkor most mi az igazság erről, mennyire kell féljek egy lázadástól, de az biztos, hogy ezektől az apró termetű, kissé csúf lényektől a hideg kiráz, akárhányszor a konyhába kell menjek.
- Szóval te vigyázol rá a kastélyban, értem. Neem akarok tőle semmit, tényleg - félénken sütöm le a szemem, noha arra gondolok, amikor a vásárban megfogta a kezem, de azt hiszem azt senki nem látta, és neki se mondta el gondolom, mert akkor végem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=798683#post798683][b]Radetzky Bercel - 2020.03.16. 18:21[/b][/url]

- Szóval szerinted kreatív? Köszi!
Szeretem a bókokat, és lássuk be, valahol igaza van. Vannak olyan helyzetek, amikor nem lehet átlagosnak nevezni. De szeretnék az lenni. Nagyon szeretnék csak átlagos kis életet élni, és bár nem panaszkodom, de vannak helyzetek és események, amikor szívesen lennék mások helyében. Persze tudom, hogy ezzel körülbelül mindenki így van, de nagyon kevés emberről feltételezem, hogy például szívesen lenne az én helyemben. Maximum, ha mazochista.
- A gyökerekkel? Nem. Vagyis, nem vagyok velük rosszba, mert én egy Radetzky vagyok. Nekik név, olyan, akivel nem árt jóba lenni, nekem nem nagyon sokat jelent a név vagy származás alapú megítélés, de legalább nyugtom van, meg azoknak is, akik velem lógnak.
Legalább valamennyi haszna legyen annak, hogy az az apám, aki. Anyának őszintén örülök mindig, még akkor is, amikor nagyon szomorúan néz rám mondjuk valamiért, például mert megint összeszedtem valami büntetést, csak mert nem tudok szépen viselkedni és bólogatni. Tuti, hogy van pár tanár, akik már a falra mentek tőlem, de én imádom őket. Tudom, hogy nem könnyű velem, hogy Editnek sem lesz könnyű, hogy a szüleimnek sem az, de mégsem szeretnék másmilyen lenni, mint amilyen vagyok.
- Mindenhol. Az apja helyett.
Bólintok kurtán egy újabb szeletet magamba nyomva, aztán sóhajtva egyet. Elég unalmas így, hogy egy tanár sem jár erre, pedig igazi műalkotásokat gyártottam.
- De oké, ha nem akarsz, akkor rendben leszünk.
Talán, de ezt már nem teszem hozzá, láttam, hogy bár megkérdezte, azért az esetleges lehetőség, hogy én nem kedvelt, mégis istenített arcokkal jóban vagyok, remélte, hogy azt a választ adom, amit végül adtam. Nem rossz arc ez a kölyök, de úgy néz ki, egy lehet azok közül, akiket olykor elővesznek egy kis mókázásra.
- Talán akkor is jóban lehetnénk, ha akarsz, de ezt még meglátjuk.
Nem szabad agyonféltenem, mert akkor csak annál jobban csinálja, ráadásul Benett még nem is olyan vészes figura, lehetne sokkal rosszabb is. Jobb nem annyira hiszem, de a rosszabb elég esélyes.
- Lassan talán jobb ha lépünk, de van kedved máskor is együtt lógni? Lehetünk nálunk is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=800882#post800882][b]Korinna W. Everleigh - 2020.03.26. 13:31[/b][/url]

Csip csirip, szálldogál a kismadár.
Hogy miért is tesz ilyet? Mert ember alakban itt bizony ő nem lehet. Viszont mivel egy kismadár csak egy kismadár, nem néz rá senki furcsán.
Szeretem, hogy tényleg madár és nem hiéna lettem, mert azt elég nehezen magyarázod ki, hogy csak úgy a birtokon jár, én viszont így nyugodtan beröppenhetek, és egy bűbáj sem kap tőlem frászt. Igen, ezt előtte leteszteltem. Szóval most itt vagyok, teljes valómban, betörve az egykori iskolámba. A franc se gondolta volna, hogy ez egyszer megtörténik.
Közeledik az új tanév, szünet van, de a tanároknak már kötelező bejönni. Összerakni az órarendet, megismerkedni az újakkal, mindenféle uncsi értekezleten részt venni. Viszont ezek nem akadályozhatják meg azt, hogy én Opheliával legyek, így amint nyílik a tölgyfaajtó, szárnyaimat szélesre tárom, és belibbenek a bejárati csarnokba. A pontállástjelző köveket épp visszaállítják nullára, kicsit elidőzök erre a látványra, csak aztán folytatom az utam.
Emlékezetből próbálom megtalálni a tanárit, és először túlmegyek rajta, aztán a folyosó végén látom ahogy egy asszonyság belibben oda, a tény megmutatja, hogy merre kell mennem. Ez lesz az. Ívesen fordulok vissza, magasan, hogy ne vegyenek észre, ahogy a fejek felett beszállok, és ahogy körözve próbálom kiszúrni a nőt. Ha őt nem is, de a sárkányos asztalát azért meglelem, így óvatosan leszállok a csotváz mellé, és szárnya alá bebújva, összekucorodva várom, hogy Opelia felbukkanjon. Fel fog, mert egy csokis fánk is van az asztalán. Jó illata van. Biztos nem bánja, ha csípek belőle egyet, finom. De azért még egy csippentéssel válik az igazivá. Egy kis teteje is. Igazán kiváló.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=800898#post800898][b]Ophelia Carolina Brown - 2020.03.26. 14:08[/b][/url]

Értekezletről értekezletre kell rohangálnom. Az egyetemen sokkal hamarabb sikerült elintéznem mindent, ami meglepett. Az előkészítőben is minden meg van oldva, már csak be kell mennem órát tartani. Na igen, de amikor beadtam az évfolyam bővítésre a kérelmet, a fene sem gondolta volna, hogy el is fogadják és vihetem én a mestertanoncokat is. Káosz az életem mióta ez kiderült, mert úgy kell összerakni az órarendet a kastélyban, hogy az egyetemen és az előkészítőben is tudjak órát tartani. Az egyetemen egyértelmű, hogy hétfőként darálom le a hallgatókat, de akkor reggeltől estig, esetleg kedden belefér egy előadás, mert a kedd és szerda délelőtt az előkészítősöké, úgyhogy szerda délutántól vagyok a kastélyban, ami nem is olyan rossz. Két és fél nap az alapképzésesekre, majd jöhetnek a mestertanoncok. Oké, meg lesz ez, csak kicsit össze kell szednem az agyamat, amihez az asztalomon pihenő fánk és a frissen lefőzött kávé, amivel éppen az asztalomhoz battyogok vissza, biztosan segítenek majd. Távolabbról is feltűnik már egy apró, mozgó pont a fánk környékén. Szemöldököm megemelkedik, de amint közelebb érek és látom is, hogy ki az, és mégis mit csinál, vonásaim kisimulnak és egy hatalmas mosollyal ajkaimon huppanok le a székemre. Látványosan szenvedve pillantok a cinegére, majd a fánkot elfelezem és a másik felét a madár előtt hagyom.
- Szép lenne, ha az egészet benyomnád egyedül Kori - vigyorodom el szélesen, majd beleharapok a fánkba. Elégedettet szusszanok. Jókor jön a nő, éppenséggel a legnagyobb szükségem van rá, hogy legalább a kastélyban tartandó órarendet segítsen összerakni, mert egyelőre felsültek a szervezői képességeim.
- Te mit is keresel itt amúgy? - kapom be az utolsó falat fánkot. A szalvétába törlöm a kezem, végül már újra csillogva és villogva fogom meg gőzölgő bögrémet, hogy aprót kortyoljak a kávéból. - Mondjuk tény, hogy a legjobbkor jössz. Ments meg - nevetek fel halkan, mert rajtunk kívül páran még tartózkodnak a tanáriban. Van egy olyan érzésem, hogy ez hamarosan változni fog, mert mindenkinek rendben van mindene. Megint ki a kivétel? Nyilván én, de megjött a felmentő sereg!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=800905#post800905][b]Korinna W. Everleigh - 2020.03.26. 14:40[/b][/url]

Ophelia - Az én nőm
Ruha

Még madár alakban is szörnyen megvetően nézek rá, ahogy elhúzza tőlem a fánkot, de amikor a felét visszaadja, akkor azért vidáman csicsergek neki egyet. Vicces, mert olyan, mintha valami kedveset mondanék, de igazából ez így hangzott: Sárga bögre, görbe bögre.
Csípek még kettőt a fánkból, pici bendőm telik tőle, vidám csokimámor. Viszont tudom, hogy ha pici bendőmet tömöm, akkor beáll a kajakóma, és a "segíts"-re nem tudok érdemben reagálni. Szóval összeszedem magam, megrázom a tollaimat, és felröppenek a magasba, hogy arrébb szállva egy széles vállon állapodjak meg, és ahogy a múltkor, úgy most is belebújjak kicsit Henrik vállába. Tollas fejemmel megcirógatom, de mielőtt elkaphatna, tovareppenek, teszem az eszem, hogy aztán az Ophelia előtti üres asztalra csüccsenjek, immár ember alakban, és ha Henrik felém fordul, kacsintok egyet felé.
- Jöttelek megmenteni.
Felelem teljesen komoran, és előre dőlve, eszemben sincs levenni a popóm az asztallapról, nézem, hogy mégis mit kell segíteni, de fejjel lefelé Ophelia írása tök csúnya. Ez azért lehet, mert fejjel előre meg tök szép, szóval esélyem se volna, ha...
- Órarendek? Én is a héten raktam össze a sajátomat.
Mondjuk nekem csak az egyetem van, szóval ide csak betörtem, de ha bárki kérdezi, akkor baromira itt tanítok a jövő év elejétől. Még össze is barátkozom az újakkal.
- Unatkozom, gondoltam feldoblak kicsit, hogy feldobj kicsit. Jack nagyon belemerült az írásba a múlthéten, szóval ma már nekiálltam unni magam.
Ez ilyen, a szavaknak nem lehet parancsolni. Én már csak tudom.
- Meddig jutottál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=800909#post800909][b]Ophelia Carolina Brown - 2020.03.26. 15:07[/b][/url]

Megforgatom szemeimet, ahogy magyarázni kezd, mert el tudom képzelni mit mondhat, de ugye nem értem, szóval csak úgy teszek, mintha érteném. Mosolyogva tolom elé a fánkot, csipeget párat, majd legnagyobb megdöbbenésemre reppen el, hogy Henrik vállán foglaljon helyet pár pillanatig. Szemöldököm ráncba szalad, nem értem, és elképzelésem sincs, honnan ismerhetik egymást, de Kori nem hozta szóba eddig, én meg nem fogok a nyakára járni a témával, úgyhogy túl is léphetünk ezen. Mosolyogva fogadom, ahogy ráül pár papírra, egyáltalán nem zavartatja magát. És én sem. Mert elég a jelenléte ahhoz, hogy jobb kedvem legyen, és a kétségbeejtő helyzet, mégse tűnjön annyira kétségbeesettnek. Így is az, de nem tűnik annyira annak, nekem meg ennyi elég.
- Nagyon hálás is vagyok érte - bólintok egy határozottat, majd ismét aprót kortyolok a bögréből, miközben hátradőlök. Szabad kezemmel kezdek el kopogni az asztalon, de nem sokáig, tudom, hogy idegesítő, így hamar be is fejezem a cselekvést. Még csak az kéne, hogy Kori itt hagyjon, mert nem tudok nyugton ülni a seggemen három percig. Szépen lennénk. - Azok. Igyekszem összeegyeztetni az előkészítőt, az egyetemet és a kastélyt, de egyelőre káosz van a fejemben - nevetek fel fájdalmasan, mert a helyzet egyáltalán nem vicces amúgy, rendesen lassan pánikolni fogok, hogy hamarosan évkezdés, nekem meg még mindig kész órarendtervem sehova. Az előkészítő a legegyszerűbb, talán azzal kéne kezdeni. Mélyet szusszanva fordítom a lapot Kori felé.
- Akkor nincs esélyed kiszakítani a szobájából - ingatom fejemet kicsit. Mesélt már arról, hogyha Jack belelendül és belemerül az írásba, akkor kirobbantani sem lehet onnan, így megértem, hogy unatkozik. És ez nekem most nagyon is kapóra jön, szóval innen is virtuális csók Jack-nek.
- Addig, hogy az egyetem lesz hétfőn és kedden délelőtt, az előkészítő kedden délután és szerda délelőtt, a Bagolykő pedig a maradékban. Ossz el nyolc évfolyamot két és fél napban - fáradtat sóhajtok, mert ugye mindezek mellé még nem voltam a rezervátumban sem, de ha minden második hétvégén megyek csak oda, akkor van időm az iskolákra és arra is. Oké, ezt meg kell beszélnem a vezetőséggel, mert nem csak rajtam múlik. Bár mióta lement ez a férges eset, azóta elég nagy nyugi van a rezervátumban, szóval talán elég lenne havonta egyszer menni.
- Kérsz kávét? - sandítok fel a nőre, mielőtt teljesen eluralkodna rajtam a pánik. Jobb tiszta fejjel kávét csinálni, hogy iható is legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=800920#post800920][b]Ivanich R. Benett - 2020.03.26. 16:01[/b][/url]

- Ja, nincs mit - erősítem meg őt. Érződik rajta, hogy jólesik neki a megállapításom. Nem gondolnám, hogy olyan nagyon jó szemem lenne ehhez, de az is igaz, hogy a korosztálya többnyire vésőt, festékszórót ragadna, és úgy kezdene neki a falnak. Vandalizmus helyett jobb, ha versben fejezi ki magát. Egy elveszett művészlélek lehet. Meg nem értett hős... Sokat utal a családjára, vagy a közösségre. Átérzem, hogy neki is fontos lehet, hogy megfeleljen másoknak. Vagyis ezt erőltethették rá, én viszont szimplán szeretnék jól kijönni az emberekkel. Vele se terveztem összeveszni amiatt, hogy ezt teszi, mert nem az én dolgom, hogy elítéljem őt emiatt. Amíg legalábbis nem az én tulajdonommal csinálja mindezt. A tandíjat meg már kifizettem. Igaz, ezt a nagybátyám finanszírozza többnyire. Valamennyi kedvezmény szerencsére azért járt. Szóval ne sírjanak, hogy ne lenne miből fizetni, ha netán baj történne a suliban. Amúgy is sok itt a veszélyes kaland, a halloween után még jó, hogy nem én kértem volna pénzt azért, hogy itt merek lakni. Aztán persze lehet, hogy meglepnek valamivel, ki tudja.
- Azért az biztos fárasztó, ha jópofizni kell - nekem legalábbis nagyon úgy jön le, hogy erre céloz. Mintha kihasználná, hogy a neve miatt ragaszkodnak a társaságához, az ismertségéhez, ami nekem egyébként Médin keresztül evidens, nem nagy dolog, hisz ő is Radetzky, de teljesen véletlenül lettünk jóban, a padtársi viszony miatt.
- Jó neki - szólalok meg mosolyogva, ahogy belegondolok a védelmező családtag szerepére. De persze ráhagyom a dolgot, mert én pontosan tudom, mennyire rossz volt nekem általánosban, hogy ismerték a tesóim. - Tényleg? Az jó lenne. Mármint... nálatok? Nahát. Oké, még beszéljünk róla - hebegek a felajánlásra, mintha először el se akarnám hinni. Aztán, ha már úgyis üres a folyosó, s a tanári lebukás meghiúsulni látszik, végül egyetértek a távozási javaslatával. De persze még hálálkodom neki egy sort a finom süti miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=801282#post801282][b]Korinna W. Everleigh - 2020.03.27. 23:11[/b][/url]

Ophelia - Az én nőm

- Majdnem rokonok lettünk.
Adom meg a magyarázatot, mert ismerem, tudom, hogy meglepődött, de magától nem kérdezne rá. Kettőnk közül én vagyok a személyestérbe mászósabb, ő inkább csak fennakad, majd tovább lép. Én nem, és bár sokat szelídültem, áldassék érte Jack Walid Everleigh neve, mégis, vannak pillanatok, amikor nem bírok a véremmel, és egyszerűen megy a kérdés és javaslatáradat, mert bizony, én nem csak kérdezek, hanem javasolok is, bár azt se szokta kérni kutya sem.
- Muszáj neked ennyi helyen tanítanod?
Ez egy teljesen jogos kérdés, de azért nem esek kétségbe. Kinyúlva a papírokért, magamhoz veszem őket, meg egy tisztát is, és szépen hat részre osztom, majd bevonalkázom, időkereteket adok a rubrikáknak. Ez az én terepem, a szervezés. Ha beszélnék anyámmal, megmondanám neki, hogy nagyon megérte azt a sok pénzt kifizetni az egyetemnek, mert láss csodát, ha rendezvényeket nem is szervezek, és kulturális intézményeket se vezetek, sőt, még csak hr-es sem vagyok, akkor is könnyedén össze tudok állítani egy órarendet, ami három különböző intézményt és az átjárást is magába foglalja.
- Nincs, de nem is baj, örülök, hogy ír. Csak kicsit unalmasak ilyenkor a napjaim. Az elején még olyan voltam, mint a gubancos csaj a mesében, mindent kitakarítottam kétszer, de most már olyan tiszta az egész ház, hogy gyakorlatilag a színeket súrolnám le.
- Miért nem csinálod azt, hogy az egyetemet teszed hétfőre és péntek délutánra? Én is ezeken a napokon megyek be. Az előkészítőt letudod egy nap alatt kedden, szerdán és csütörtökön meg ha kell, akkor péntek délelőtt a Bagolykövet csinálod.
Gyorsan fel is vázolom, amit kimondok. Először nem akarom beáldozni a péntek délelőttjét, így sűrűbb napokat szervezek neki szerdára és csütörtökre, de egy másik verzióban meg kifejezetten péntekre pakolom a mestertanoncait.
- Ha csak feketén van, akkor nem, ha lehet tejeset kérni, akkor igen.
Pillantok fel a papírokból, majd vissza, hogy folytassam íves betűim felvésését a lapra.
- Arra gondoltam, hogy kellene a faluban vállalnom valami munkát, beszélni a polgármesterrel, hátha van valami nekem való. A vendéglátásba nem nagyon mennék el. Mit gondolsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=801324#post801324][b]Ophelia Carolina Brown - 2020.03.28. 10:53[/b][/url]

Mint aki érti miről beszél bólintok egyet, amolyan apró visszajelzésként. Nos, nekem ennyi elég, mélyebben aligha fogok belemenni, esetleg belekérdezni. Elmondja, ha szeretné, és nekem ennyi információ, hogy majdnem rokonok lettek, bőven elég. Még sok is, mert elképzelésem sincs ez hogy történhetne meg, de rendben, ők tudják.
- Igen - vigyorodom el szélesen Kori felé. Amíg ő a papírokkal babrál, én azért nem vagyok rest elgondolkodni a kérdésen. Sokszor eszembe jutott, hogy talán túlvállaltam magam és le kellene adnom legalább egy helyet, túlterheltségre hivatkozva, de az meg olyan, mintha szembeköpném magam. Én vállaltam el mindhármat, szóval eleget kell tennem annak a kötelezettségeimnek, és bár néha tényleg azt értem, hogy nem nyerhetek, mert egyszer séta közben fogok elaludni, de még bírom. És ugye, amíg bírom addig bizony haladás van előre. Az elején tartottam a tanítástól, sőt, igazából rettegtem tőle, de ezt nem hangoztatjuk azért, mára már csak besétálok, mosolyogva megtartom az előadásokat és tanórákat, majd kisétálok. Ez még a kastélyban és az előkészítőben nem is annyira rossz, mert nincsenek sokan a termekben, na de az egyetemen? Egy 150 fős előadóba besétálni és előadást tartani azért teljesen más tészta, és igen, gyomorgörccsel mentem be az első előadásra. Ráadásul az én tárgyam a szabadon választhatók között is szerepel, szóval csak még többen jöhetnek. Fejemen aprót rázok, kékjeimet emelem barátnőmre. Gubancos mese?
- Milyen mese? - nézek rá értetlen, majd leesik a tantusz. - Óóó, akinek a kis kaméleonja van? Haláli az a mese, de azért a házat ne tüntesd el a súrolásoddal - nevetek fel halkan. Igen, valóban borzasztóan szokott unatkozni a nő, amikor rájön Jack-re az írás, mert olyankor a férfi teljesen el van veszve a maga kis világában. Nem könnyű ez a házas élet, de én mosolyogva nézem végig, ahogy Kori minden porcikájával támogatja Jack-et, és örül a lelkem, mert boldognak látom. Ennyi minden után, igenis ő az első, aki megérdemli ezt.
- Pénteken nem akarom szívatni az egyetemistákat, ezért gondoltam a hétfőre és a keddre. Gyorsan ledarálom őket - elgondolkodva figyelem a papírt, amit elém tol. Szemöldököm ráncba szalad, és óvatosan megcsóválom a fejem. - Vagy bejövök szombaton is és fejen állok - állok fel a mondat közben, majd eloldalazva indulok a kávéfőző felé. Nagyjából három perc múlva térek vissza Korihoz a kávéjával. Tekintetem rögtön a nő arcára siklik, miközben lerakom mellé a bögrét.
- Unatkozol az egyetem mellett? - biccentem oldalra a fejemet. - Támogatlak, ha ennyire szeretnéd. A könyvtár esetleg? Ott elég otthonosan mozognál, nincs nagy nyüzsi, mellette a kiadóval is tudnál foglalkozni néhány üresjáratban - vetem fel az ötletet, miközben lehuppanok a székemre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=801354#post801354][b]Korinna W. Everleigh - 2020.03.28. 17:42[/b][/url]

Ophelia - Az én nőm

Sóhajtok egyet, mert pontosan tudom, hogy teljesen felesleges megkérdeznem, hogy muszáj-e, szerinte igen, muszáj ennyi helyen jelen lennie. Nem is ő lenne, az az igazság, ha erre azt mondta volna, hogy talán nem fontos az egyik vagy a másik. Félelmetes, hogy mennyire nagy teherbírása van, én sosem vállalnék ennyit. Nekem elég a szerkesztőség meg a kreatív írás, mind a kettővel heti pár órát foglalkozom csak.
- Szóval azt mondod, hogy aki péntekre teszi az óráit, az szivatja a diákjait? Ahj, pedig olyan szépen elképzeltem, hogy velem kezdik és zárják a hetet, de akkor azt hiszem, ezt át kell gondolnom.
Akkor talán tényleg jobb lenne, ha hétfőn vállalnék be többet? Vagy hétfőn és kedden, mint ő? Nem hülyeség az, amit mond, szóval kezembe veszek egy másik papírt, és elkezdem úgy összerakni, ahogy mondja, de abban a pillanatban, hogy beírom az egyetemet hétfőre, eszembe jut valami.
- Te Feli, nem vagy te osztályfőnök az előkészítőben?
Mert ha de, akkor hétfőn és pénteken szerintem ott kellene lennie. Hétfő délelőtt és péntek délután, hogy kerek legyen a hét. Hétfő délután, és csütörtökön egész nap, meg péntek délelőtt lehetne a tanodában, kedden és szerdán meg az egyetemen. Ezt a verziót is elé tolom, hogy gondolja végig, mint lehetőség.
- A szombattal én nem számolnék, ha az a rezervátumnak van fenntartva. Bármikor történhet bármi.
Ez pedig ilyen a világban, bármikor bármi történhet, a saját kis évek óta építgetett birodalmam is bedőlhet egy pillanat alatt. Nem mintha szeretném, de fel vagyunk készülve Larával a legrosszabbakra, van b, c és d tervünk is egy esetleges összeomlásra.
- Tíz órát oktatok egy héten, és igazából minden megy gördülékenyen. A szerkesztőségbe csak akkor megyek, ha kell, Lara most teljes idejében foglalkozik vele, szerelmi bánata van, ilyenkor elviselhetetlen a nő, és ezt tudja is magáról, ezért dolgozik ennyit.
A könyvtárra kicsit elhúzom a számat, azért ennél nyitottabb vagyok, a könyvek az én biztonsági terepem, persze, de akkor is.
- Esetleg ha igazgatónak pályáznék. Az egész intézményre. Az nem lenne rossz, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=801568#post801568][b]Ophelia Carolina Brown - 2020.03.29. 20:53[/b][/url]

Az a legjobb, hogy ennyi helyen kell megfelelnem és helytállnom, hogy egyáltalán nincs időm gondolkodni. Mármint egyáltalán nincs. Reggel felkelek, a nap csak úgy elsuhan a fejem felett, mire feleszmélek már a zuhany alatt állok és lefekvéshez készülődöm. A fene sem gondolta volna az elején, hogy a tanítás ennyire ki fogja tölteni a mindennapjaimat, de megtörtént és szeretem. Ahogy a diákok figyelnek a szavaimra, és érdekli őket, amit mondok, és ami a legjobb, hogy tapasztalatból beszélhetek nekik mindenről.
- Nem ezt mondom, de ha hallgató lennék, ki nem állhatnám azt, aki péntekre rak előadást - hangosabban engedem ki a nevetést. Valljuk be, egyik egyetemistának a nagy kedvence még pénteken is az egyetemre járnia. Ha tehetik, akkor lezavarják a hét első napjain a kötelező előadásokat és jó világ, mehetnek amerre csak akarnak, de egy pénteki előadás ezt eléggé megborítja.
- De, miért? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn. Nem tudom ez most miért jött fel, de ha felhívja valami egyértelműre a figyelmemet a nő, amit én teljesen elfelejtettem, akkor sikítok. Nem akarok mindent elölről kezdeni, nagyjából már legalább összeállt a kép a fejemben, és így, hogy Kori is itt van és segít, talán hamarabb is végzek, mint terveztem volna és nem kell az egész délutánt itt töltenem, míg a többiek már réges-régen otthon eszik a vacsijukat.
- A rezervátum sztornózva van, amíg nincs meg a napi rutinom - vonok vállaimon aprót. Nehéz döntés volt, de tudom, hogy így mehetek vissza a leggyorsabban. - Vészhelyzetben vagyok csak elérhető, így a legtutibb - bólintok egy határozottat, még akkor is, ha fáj a szívem. A rezervátum jelenti a mindent, most mégis egy olyan döntést kellett meghoznom, amely kicsit háttérbe szorítja. Nem baj, mert magamért teszem, és nyilvánvaló, hogyha az iskoláknál kialakul a rutin, akkor a rezervátum már simán befér bárhova is. Aprókat bólogatok, miközben elindulok megcsinálni neki a kávét, mutatóujjamat emelem fel felé, hogy öt perc szünet, amíg megcsinálom, de szerintem annyi sem kell és máris koppan a bögre Kori mellett.
- Nem is gondoltam alacsonyabb pozícióra - mosolyodom el szélesen. A könyvek és az írás fontos szerepet játszik Kori életében, tisztában vagyok vele, de ha a nő egyszer bepörög, akkor több kell neki. És nagyon úgy tűnik, hogy most eléggé bepörgött. - Legyél igazgató, esetleg a Művelődési háznál is érdeklődhetnél, hátha van valami - ez is csak ötlet, nem kell mindent egyszerre, de ha megpróbálja legalább az egyik biztos bejön. Bár őt ismervén mindkettő bejön, szóval... mehet mindkettő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=801585#post801585][b]Korinna W. Everleigh - 2020.03.29. 21:37[/b][/url]

Ophelia - Az én nőm

- Nem akarom, hogy ne szeressenek.
Húzom el a számat, mert bár tényleg olyan szépen összeállt a dolog már, de akkor most az egészet át kell variálnom, mert nem szeretném, ha izélés lenne, hogy miért kell a pénteket elszúrni, meg szeretném, ha nem három hallgatóm lenne, akik kevéssége miatt ebben a félévben nem tartanak rám igényt. Az annyira kellemetlen lenne. Szeretek kreatív írást tanítani, nagyon jó művek születtek a mostani félévben is, még egy kis közös kötetet hármast is kiadunk, ahol minden diákom egy-egy novellája megjelenik.
- Elég furcsa az, amikor a hát első és utolsó napján nem vagy ott, nem? Veled kellene kezdődjön és végződjön a gyerekek hete, hogy tudják, ott vagy, rád számíthatnak.
Én mindenképpen így csinálnám, ha ennyi helyen tanítanék, és még osztályfőnök is lennék. Tudom, hogy hétközben is bármi történhet, de azért megnyugtató, ha az ember a hét elején látja az osztályfőnökét, és a hét utolsó napján tőle búcsúzik el. Az olyan, keretes. De ebbe nem szólhatok bele, csak a javaslataimmal élhetek, amikből meg aztán van rendesen, nem kell félteni, de ezt ő is nagyon jól tudja.
- Mondjuk ezt a jó szokásodat megtarthatnád a későbbiekben is. Menj akkor, amikor gáz van, de amúgy meg ne. Nem kellene feltétlenül a halálba rohannod, annyira nem vészes a helyzet.
Tudom, hogy szereti csinálni, de én meg féltem őt, mert bármi történhet vele, és ott még fokozottan veszélyes is a helyzet, mert a sárkányok nem egy ember halálát okozták már. Ez pedig nem azt jelenti, hogy mennyire ügyes valaki, vagy mennyire nem. Ez azon múlik, hogy mekkora teret enged neki, és amikor ő ott van, akkor nagyon nagyot. Tehát minél kevesebbet van ott, annál kisebb az esélye annak, hogy baj keletkezik belőle.
- Ez most elgondolkodtatott. Mindenképpen megkeresem majd a polgármestert, úgysem volt még hozzá szerencsém. Sokáig akarsz maradni amúgy? Csinálhatnánk valami izgisebb dolgot is, mint a tanárkodás. Például egy versenyt, hogy egy cinege vagy egy kígyó ér-e előbb a cukrászdába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=801602#post801602][b]Ophelia Carolina Brown - 2020.03.29. 22:49[/b][/url]

- Téged mindenki szeret - mosolyodom el őszintén. Na igen, és ez egyáltalán nem elfogultság. Kori egy olyan nő, aki ha belép valahova, akkor a jókedv is jön a helyre, a nő hevességével keveredve. Fogalmam sincs, hogy találja meg az aranyközéputat, de képes rá, és mindig él is vele. Nem mondom, hogy kiegészítjük egymást, mert vannak olyan helyzetek, amikor mindkettőnk szemöldöke az egekig megy és vissza sem jön, valamikor ő kezeli higgadtabban a szituációt, valamikor én, és soha nem tudjuk mikor melyik van érvényben. Nem tudom, igazából ez elég ijesztő, ha jobban bele gondolok.
- Baszki, igazad van - ráncolom a szemöldököm, majd magam elé meredve kezdenek el úgy pörögni az agytekervényeim, mint még soha az életemben valószínűleg. Tehát akkor az előkészítőben kezdek és végzek a héten. - Hétfő és péntek délután előkészítő, a többit meg elosztom majd, legalább ez legyen tuti - bólintok végül, majd az elém tett papírhalomra firkantom a biztosat. Ha más nem is, de legalább az előkészítősök biztosak már, mert Korinak igaza van. Ők még túl gyerekek ahhoz, hogy csak úgy elengedjem a kezüket és heti egyszer találkozzunk, így legalább van időnk mindent megbeszélni, és ha a szülőknek is kellek, akkor két nap is van, amikor elkaphatnak. Bár ne akarjanak elkapni inkább.
- Vannak olyan esetek a sürgőseken kívül is, amikor mennem kell - mélyet sóhajtok, mielőtt folytatnám. - Nem tudom őket elengedni - halványan elmosolyodom, miközben ajkaimhoz emelem a bögrét és az utolsó kortyot is eltüntetem belőle. A Romániai rezervátum adott meg minden alapot ahhoz, hogy ma ott tarthassak, ahol tartok. A gyakorlati tudásomat megalapozhattam, és rengeteg új információval gazdagodtam. A tudásom csak nőtt és nőtt, ezért vagyok képes ma két olyan helyen is tanítani, ahol a tudás alap elvárás. Nem a nagy világba beszélek, hanem van is mögötte valami, és ezt a rezervátumnak köszönhetem. Aligha leszek képes bármikor elengedni.
- Egy próbát mindenképpen megér - határozottat bólintok, és ha kell még a polgármesterre is rárúgom az ajtót, hogy na, azért ne hagyjuk már elszaladni ezt a főnyeremény nőt. Álljon meg a menet, kérem! Képes vagyok rá, de inkább nem említem, nehogy a végén felesleges stressz legyen. - Ezt te sem gondoltad komolyan, mindketten tudjuk, hogy már most megnyerted - nevetek fel, majd a bögrét az asztalom szélére pakolom, végül felállok. - Vegyük úgy, hogy te nyertél tényleg. Na repkedjünk, különben tényleg itt penészesedek meg - ragadom karon barátnőmet, ha leszállt az asztalomról, majd végre el is indulunk. Nem fogom tagadni, megmozgatta a fantáziámat ez a cukrászda dolog. Egy jó krémesre nemigen tudnék nemet mondani. Nagyjából soha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=803859#post803859][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2020.04.07. 19:26[/b][/url]

Akadt néhány tanár, akik később érkeztek a Bagolykőbe, nem igazán tudni miért, de abban a pillanatban, mikor beléptek a nagyterembe, Nora számára az indokok feledésbe is merültek. Láthatóan nem ismerték a járást, idő nem igen akadt, hogy körbevezessék őket, így az asztalnál már felmerült, hogy valaki megtehetné ezt. A nő persze kapva kapott az alkalmon, hogy jelentkezzen, bármikor segít ilyen jóképű férfiaknak eligazodni az iskola falain belül. Szívére-lelkére venné, ha eltévednének - no meg ezzel egy picit piszkálhatja Volkovot is, akiről megtudta, hogy nemrég Angyal Odettel - valami jelentéktelen navinés - hetyegett a kviddicspálya lelátóján. Nem lehetne azt mondani, hogy nem ér célt, amikor testhez simuló mélyzöld ruhájában felkel és Lafayette-hez lép, hogy akkor induljanak is, elvégre van idejük. A Rellon házvezetője persze szúrós szemmel nézte végig a jelenetet, de Nora úgy tett, mintha mindebből semmit sem érzékelne, kedves, ámde cseppet sem mézesmázos stílusban csevegett egy keveset az új kollégával, hogy utána kettesben elindulhassanak a tanári felé.
Mikor benyit, láthatóan kettő asztal üresen maradt, az egyik pont az övé melletti - minő véletlenség, ugyebár... -, míg a másik a szoba ellenkező részében. Mintha csak természetes volna, úgy vezeti a franciát a közelebbi helyhez.
- És ez lesz az asztalod. A diákok órarendje oda van kifüggesztve, de te is kapsz majd a saját tanulóidról - egy laza mozdulattal túr bele fekete hajába, miközben fenekével saját fabútorának szélére helyezi súlyát. Igazából míg jöttek, nagyon sok érdekességet elmondott már, de ha már itt vannak kettesben... Beszélgethetnének még egy keveset. Eddig semmi feltűnőt vagy kirívót nem tett, hacsak önnön maga, mint személyiség, nem számít annak. Csinos volt, mint mindig, kedves volt, mint általában és előzékeny, ahogy a jóképű férfiakkal szokott. De hol itt a csapda...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=804383#post804383][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.04.10. 01:28[/b][/url]

Álmaiban sem gondolta volna, hogy ennyire eseménydús lesz egy egyszerű évnyitó, pláne, az asztal eddig ismeretlen oldalán. Tény, hogy sosem volt oka panaszra, mindig vonzotta a tekinteteket és nem egy mosolynál nagyobb előfeszítést sem kellett tennie soha, hogy társaságra leljen. Hol így, hol úgy.  De diákkorában azért mégiscsak elveszett az asztaloknál tobzódó társai között és a figyelem csupán egy kis sugarú körre korlátozódott. Legalábbis a Bagolykőben így volt. Nem hívta fel magára a figyelmet feleslegesen.
Viszont a tanári asztalnál ülve nem volt menekvés, de tény is való, hogy meg is osztotta a rivaldafényt a kollégákkal. Elképesztő, hogy milyen gyönyörű embereket válogattak össze az élre. Ha nem lenne tisztában saját erényeivel, talán rosszul is érezné magát közöttük. De Odinnak hála, elég önbizalom szorult a vékony, ámbár szemrevaló testbe, hogy büszkén üljön, mosollyal az arcán és lezser farkasszemezésbe kezdjen az őt is megbámuló diákokkal. Érdekes évnek néz elébe, az már egyszer biztos.
A ceremónia után, Tányától rövid időre elköszönve szegődött zsebre vágott kézzel Eleanora mellé, akinek szerencsére egyből sikerült a nevét is megjegyeznie. Van valami megmondhatatlan a nőben, ami egészen egyszerűen... vonzza a tekintetet. Egyelőre nem tudná megmondani ennek pontos okát, az egyértelműn túl, de ennek nem is adja jelét. Csupán halad a nő mellett, megadva neki a kellő figyelmet, reflektál és újat közöl. És mindezt olyan csibészes, gyermeki mosollyal az arcán teszi, hogy az már a pofátlanság netovábbja. De mit tehetne? Ezt dobta a gép.
- Nahát. Túl jó diák voltam. Eddig sosem léptem át ezt a küszöböt - mondja mosolyogva, közben tekintete falja a látványt centiméterről-centiméterre, minden apróságot próbálva felfedezni. Így a kis turpisság sem kerüli el a figyelmét, amit magában nyugtáz is. Nem mintha ellenére lenne ez a... kedvesség.
Az információra bólint, majd birtokba veszi az asztalát; tenyerével megtámaszkodik a bútor élénél és egy lezser mozdulattal tolja fel magát ülő helyzetbe, hogy úgy szemlélhesse tovább a HVH-t.
- És mondd csak... egy ilyen nő, mégis mit keres egy ilyen istenek mögötti helyen? Ha szeretnéd, szívesen kifejtem mit értek az ilyen alatt, de elnézve a kisugárzásod... tisztában vagy vele - mondja most már igencsak széles vigyorral az arcán. - A rúnád is mestermunka. Észre se venni, hogy nem ezen a nyelven kommunikálsz. Lenyűgöző. - Hiába, kiszúrta a nőn, mikor idefele jövet hátratűrte egyszer a haját. Nem volt több egy pillanatnál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=804902#post804902][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2020.04.13. 02:39[/b][/url]

Nem tesz különösebb erőfeszítéseket, hogy elbűvölőnek tűnjön, egyszerűen csak magát adja. Ez hangozhat rém egoistának, de tényleg nem érzi szükségét az indokolatlan érintéseknek, a hátradobált hajnak, a folyamatos ruhaigazgatásnak, az erőlködésnek. Azzal, hogy a kisugárzásából egyértelműen kiolvasható, hogy rendben van magával, erre pedig rádob az ereiben csörgedező vélavér, igazából mindent el is tud érni, amit akar. Legalábbis eddig egyértelműen sikerült neki. Egyébiránt élvezi Lafayette kitüntetett figyelmét, elvégre pont jókor mosolyog, pont jókor szólal meg és pont a megfelelő dolgokat mondja. Nem teljesen naiv persze a nő sem: bizonyára nem a véletlen műve, hogy minden ilyen remekül jön össze.
- Nem csak a rossz diákok járnak ám a tanáriban. Lehet büntetésen kívül mást is adni - ártatlannak ható tekintettel, ám de huncut mosollyal arcán várja, hogy a férfi beljebb merészkedjen. Mindig kedvelte a jófiúkat, rengeteg lehetőség rejlett bennük, főleg akkor, ha sejthette, hogy csak a látszat kedvéért ilyen kis... Édesek. Tekintetével lassan követi a mozdulatsort, hogy Sebi felül az asztalra, Nora azonban egyelőre nem mozdul, csak kivár.
- Hmm. Talán tudom, talán nem. Esetleg kifejtheted - ajkai kacéran ívelnek felfelé, miközben lassan felkel az asztaltól és tesz néhány lépést, ezúttal még távolodva a másiktól. Karjai keresztbe fonva pihennek, haja pedig lazán omlik vállára és hátára. Hát persze, hogy tudja, mire gondol a másik. - Óóó, szóval észrevetted. Várható volt egy Rúnatan tanártól, nemde? - most már közelebb lép, de még mindig nem tolakszik a férfi személyes szférájába. Pedig akár tehetné is, hiszen ebből a másfél lépés távolságból már kellemesen keveredik kettejük parfümjének illata. A nő fűszeres, mégis édeskés illata vegyül Lafayette férfias kölnijével, az egyveleg pedig inkább simogatja, mintsem szúrja az ember orrát. - Esetleg kíváncsi vagy rá közelebbről is? - felvonja fél szemöldökét. Ez a kérdés egyszerre hordozza magában a készségességet és valahol a dicsekvést, valamint azt a bizonyos felhívást, amire már egy ideje lehetett számítani. Pedig alapvetően ez még semmi, Nora csak finoman közeledik, nem tolakszik, még most is olyan teret hagy maguk között, ami szembemegy a merész kérdéssel. Hiszen ki gondolná, hogy nem a rúnáról beszél még mindig?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=806107#post806107][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.04.19. 21:22[/b][/url]

Megemelkedik enyhén a szemöldöke, ahogy összerakja a nő által küldött finom utalásokat, jelzéseket. Számított ezekre az első pillanattól fogva, ahogy még a nézőközönség előtt kezet fogtak és valami megmagyarázhatatlan kis bizsergést hagyott hátra Nora érintése, de arra nem számított, hogy ilyen hamar kezdetét veszi a játszma.
- És kapni is, gondolom - mondja és csibészes kis mosolyra húzódnak ajkai, úgy pillant a nőre. Szórakoztatónak tartja a szavait és magában el is könyveli a helyzet iróniáját. Hisz ő pontosan tudja ezt. A Roxfortos évek alatt gyakran megfordult eme helyiség nagytestvérében és egyszer sem büntetésért állt sorba. Rengeteg plusz tevékenységnek aktív tagja volt, dicséretekért kellett házhoz jönnie és az általa előadott órákat is eme mások számára tiltott paradicsomban írta meg. A tanárai hálát rebegtek érte, míg diáktársai java a pokolra kívánta őt. Valahol izgatottan várja, hogy Nora melyik csoportba fog tartozni.
Jókedvűen nevet fel a nő szavaira, miközben lezser terpeszbe pakolja lábait, úgy támaszkodik meg a térdein és kékjeit a gyönyörű arcra függeszti. Mégis mi újat mondhatna, amivel Nora ne lenne tisztában? De a valódi kérdés inkább az, hogy számít-e ez egyáltalán?
- Gyönyörű, karizmatikus, elbűvölő... - kezdi sorolni és ahogy egyre halad előrébb, úgy szélesedik a vigyora is, ami még inkább fiatalít az amúgy is kamaszos külsőn. Nem szokott játszadozni, de ez most egészen kedvére való.
- Tudtommal nem csak a mosolyom miatt kaptam felvételt. - De erősen közrejátszott. Mégsem mondhatni, hogy büszke lenne a külsejére. Nem arról van szó, hogy nincs megelégedve magával. Inkább úgy érzi, hogy ez nem az ő érdeme. Viszont a szakmai tudása az egy olyan pont, amire megéri büszkének lenni.
Nora kérdésére mosolyogva billenti oldalra a fejét kissé és méri végig. Kezét lezseren előrenyújtja, majd ha a nő végre véget vet a kettejük közötti térnek, tekintetét egy hosszú pillanatig egybeolvasztja a másikéval. Nem csinál semmit, nem közelít, nem vonja közelebb. Végül szó nélkül emeli meg jobbját, hogy óvatosan végigsimítson a nyakán, ezzel eltűrve a tincseket az útból.
- Tökéletes szögek, határozott vonalak... Igazán figyelemre méltó - búgja immár halkan, majd félmosolyra húzódnak ajkai. Kezét úgy húzza vissza, hogy a nyaka érzékeny vonalát végig tudja még simítani. Figyelemre méltó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=806172#post806172][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2020.04.20. 03:00[/b][/url]

Mindig is szerette a játszmákat és, bár alapvetően a kviddicses és egyéb sportokat űző férfiakat részesíti előnyben, egy ilyen imádni való mosolynak nem tud ellenállni. Ahogy elmosolyodik, kissé kölykössé válik arckifejezése, ami gyermeki bájt és mégis, férfias huncutságot kölcsönöz neki. Tipikusan olyan, ami mellett az emberek igen nagy többsége nem tud elmenni. Annak ellenére, hogy nem borostás és két méter magas, amihez száz kiló társul, egyáltalán nem válik hátrányára, mi több, ez a változatosság nem kissé hat üdítően a nő számára.
- És kapni is – sokat sejtető mosollyal bólint, hisz a pletykák róla és a Beauxbatons-os diákokról nem kizárt, hogy igazak voltak. Senkit sem rontott meg, ahogyan vélamágiának sem volt hozzájuk feltétlenül köze. Nevezzük inkább közös megegyezésnek egy jobb jövő reményében. Bár flörtjei igen nagy többsége üres játszma volt, bizony az egyik alapképzéses, ám már nagykorú sráccal valóban jobban összemelegedett a kelleténél. Talán az tehette be a kaput, hogy viszonyuk valóban szexuális természetűvé vált, amit nehezen tudtak volna jó szemmel nézni. Mondjon bárki bármit, van az a feszültség, amit nem lehet másra fogni, mert nyilvánvalóan arra utal, hogy működik a kémia. Ők is ilyenek voltak. Az már csak egy mellékes szál, hogy Norának ott volt a vőlegénye, akit egyébként nagyon szeretett, csak épp hirtelen ötlettől vezérelve mondott neki igent. Ha tudta volna, mi lesz a vége, bizonyára nem teszi.
Lafayette nevetése őt is széles mosolyra készteti. Csak nem hitte, hogy nem fogja végighallgatni, ahogy bókok hosszú sorát mondja el…? Nyilván tudta, ezért ment bele a játékba, ahogy pedig belekezd, a nő is érezhetően magabiztosabbá válik, már amennyiben ez lehetséges. Oh, stop it you. Nem, folytasd. Ha le akarja venni a lábáról, egészen jó úton halad. Okos nő létére imádja, ha szép szavakkal kedveskednek neki, s ezzel sok mindent el lehet érni nála.
- Nem, de biztos vagyok benne, hogy ez sem volt elhanyagolható – alig észrevehetően csücsörít egy kissé, ahogy tekintetét egy röpke pillanat erejéig Sebi ajkain nyugtatja, csak utána tér vissza a szemeihez. És hogy ne ajánlaná fel, hogy megmutatja a saját rúnáját? Még csak le sem kell vetkőznie ahhoz, hogy szabaddá tehesse a mesterművet, így a bűnösség érzése is messze elkerüli ez alkalommal. A kinyújtott kézbe csúsztatja ujjait, miközben közelebb lép, igen szorosra fogva a kettejük közötti távolságot. Persze csak azért, hogy teljesen jól láthassa a férfi azt az aprócska kis rúnát, ami egyébként aranyosan bújik meg füle mögött. Minden idegszála követi a mozdulatot, s a bőréhez érő kéz automatikusan kellemes bizsergetést vált belőle. Imádja, ha a nyakát cirógatják. Bár őszintén, melyik nő nincs így ezzel? Hogy láthatóbbá tegye az említett részt, finoman oldalra dönti fejét, ezzel még nagyobb hozzáférést biztosítva nem csupán a tetováláshoz, hanem nyakszirtjéhez is.
- Reméltem, hogy nem okozok csalódást – miközben mosolyra ível szája széle, íriszeit a férfiéba fúrja. Innen közelről még kékebbnek tűnik, mint amilyennek korábban látta. Az érzékeny felület érintésére kirázza a hideg, ami ugyan mozdulatban nem látszik, a megjelenő libabőr azért elárulja. – Esetleg neked is van valahol rúnád? – könnyedén helyezi szabad tenyerét a férfi combjára, de nem szorít rá vagy tolakodik, csak lazán támaszkodik meg rajta, közel sem teljes testsúlyával. A köztük lévő távolság azonban ezzel is csökken. A mások által megszokott virágillat helyett a férfi erős, fűszeres illattal találkozhat. Nem bántja az orrot, hiszen nem nagy mennyiségben juttatták a felületre, viszont emlékezetes, meghatározó, olyan, amilyet egy Eleanorához hasonló nő viselne. Csak a valóságot sugallja: tüzességet, latin vért és szenvedélyt, némi magabiztos nőiességgel meghintve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=806324#post806324][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.04.20. 15:45[/b][/url]

A válasz hallatán nem tud nem elvigyorodni. Kíváncsi fény villan a tekintetében, de nem fog kérdezősködni, van benne ennyi tapintat. Van valami ebben a nőben, mai vonzza a tekintetet, ami arra készteti az ember fiát, hogy közelebb és közelebb kerüljön hozzá... hogy ezt fizikailag vagy emberileg éti-e, mindenkinek szíve joga eldönteni. De meg kell hagyni, messziről is bőven van mit nézni Norán. Bőkezű volt vele az élet.
Viszont az nem mondható, hogy kimondottan a zsánere lenne, csupán azért is, mert nem tudna ilyennel előállni. Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem érdekli a külalak, a lágy arcél, a kecses vonalak. Viszont pusztán azért, mert valaki szép, még nem jelenti azt, hogy vonzó is. Neki az a plusz jelenti a zsánert, ami egyedivé varázsolja a másik egész lényét, amitől izgalmassá teszi saját magát akarva-akaratlanul. És az biztos, hogy Norából olyan kecsesen üvölt az a plusz, hogy ha akarná se tudná csupán messziről szemlélni.
- Akkor már ketten vagyunk - ereszt meg egy széles mosolyt is mellé, hogy alátámassza szavait. Tekintetük szinte egyszerre kalandozik el, de talán többet időzik a másik dús ajkain, mint a nő az övén. Milyen lehet? Vajon vörösre festette a neves alkalomra? Vagy valami lágyabb szín keretezi a száját? Halovány emléke van csupán, hogy milyen érzések, ingerek párosultak a színekhez. De ha választania kéne, akkor azt mondaná, hogy olyanok lehetnek, mint a hordóból kitöltött vörösbor színe, miközben a nap sugarai vonják dicsfénybe; ragyogó, élettel teli és vad.
Tekintete lesiklik az egymásba gabalyodott ujjakra, majd enyhén maga felé húzza őket, hogy mihamarabb megtehesse Nora a köztük lévő távolságot. A nő parfümje azonnal simogatni kezdi a receptorait, a levegő immár enyhén szaggatottan hagyja el a tüdejét. Ahogy közelebb hajol, hogy felmérje a tetoválást, nehezen állja meg, hogy ne hajoljon a kelleténél közelebb. Viszont ezidáig az önkontrolljával sosem volt probléma. De meg kell hagyni, elégedett mosolyt csal az arcára, ahogy meglátja ugyanezeket a jeleket a nőn.
- Biztos voltam benne - kissé mélyebben cseng a hangja, mint eddig. Rezzenéstelenül állja a nő tekintetét, próbál nem elveszni a csillogó, mélyfekete szemekben.
A kérdésre elmosolyodik, majd a tekintetét elszakítva Nora arcáról, a combjára vándorol. A nadrágon keresztül érzi a nő tenyerének melegét. Alig észrevehetően élesebben szívja be a levegőt, mégis halálosan nyugodtnak tűnik, sehol sincs benne feszültség, a mosolya is derűs és laza marad.
- Kissé fedettebb részen, mint a tiéd - halkan ejti ki a szavait, miközben jobbja Nora derekára vándorol. Nem kalandozik el, úgy tartja ott, mintha csak táncra invitálná őt. Micsoda véletlen egybeesés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=806393#post806393][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2020.04.21. 00:14[/b][/url]

De még mennyire, hogy ketten vannak. Norának is épp ez jutott eszébe, ahogy arra gondolt, valószínűleg ma már senki sem fog betoppanni a tanáriba, hiszen elég későre jár. Nem fogom azt mondani, hogy nincsenek illetlen elképzelései az éjszaka hátralevő részét tekintve, de nem kíván ajtóstul rontani a házba. A hirtelen mozdulatok, a kapkodás mindig ront az élményen, ő pedig annyira imádja ezeket a játszmákat! Az apró, jelentéktelennek tűnő pillantások, mikor tekintetük csupán egy röpke másodperctöredékkel időzik el tovább a másik ajkán, vagy éppenséggel összefonódó ujjaik, amik nyilvánvalóan nem azért kapcsolódnak össze, mert terveznének valamit. Ugyan, dehogy, épp ellenkezőleg. Sebi úriember volt, mikor az illemszabályoknak megfelelően kinyújtotta kezét, hogy így vonja közelebb magához a csinos alakot.
Különös melegség járja át, ahogy arra gondol, ha csak egy picit közelebb hajolna a férfi, akkor forró lehelete nyakszirtjén csapódna le. Érezné a légzését, mely mintha egy kicsivel szaggatottabbá válna így, hogy a köztük lévő távolság minimálisra redukálódott. Miféle ördögi tánc ez közöttük? Nem történik sem, hisz nem tolakodik egyikük sem, mégis tapinthatóvá válik a köztük lévő feszültség. Mégsem kellemetlen, mi több, inkább hat ösztönzőnek ez az érzés.
- Így jobban hangzik - a mély bariton lágyan cirógatja fülét, s minél öblösebbé válik, Nora annál inkább érzi, hogy cirmosként tudna dorombolni. Alattomosan húzza el a mézes madzagot Lafayette orra előtt, ahogy kezével megtámaszkodik combján, noha súlyát továbbra is inkább helyezi lábaira. Ahogy lepillant az említett részre, a nő is hasonlóképp tesz, hogy mikor tekintetük ismét találkozik, akkor játékosság és kacérság rejtőzzön fekete íriszeiben. De még mennyire, hogy tudná ezt fokozni, azonban vár egy aprócska engedélyre, egy jelre. Arra a pontra, ahol már nem tudják visszafogni magukat és engednek ennek a különös húzóerőnek maguk között. Nem kell már sokáig várni, legalábbis az ő részéről.
- És mondd csak, elárulod, hol van vagy nekem kell megkeresnem? - bujkáló mosollyal reagál a derekára sikló kézre és még közelebb lép, de szinte alig észrevehetően, miközben az eddig combon nyugtatott keze a felkarról a vállra vándorol, majd a tarkóra. Közelebb hajol, vészesen közel, ha akarná, könnyedén megcsókolhatná a másikat, azonban a hosszas szemkontaktust egy pillanatra megszakítja, hogy az ing gallérját némiképp eltoltva ellenőrizze a bőrt. Ujjai hűvösen csúsznak az anyag alá, s mikor kihúzza őket onnan, körmével cirógatja meg az érzékeny felületet. - Itt nincs - közölvén a nyilvánvalót húzódik valamivel távolabb, de még így is kisebb az őket elválasztó tér, mint az erős kéz derékra siklásakor. Még mindig veszélyesen közel vannak, érzi a férfi illatát, ujjai pedig lustán játszanak a puha tincsekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=806634#post806634][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.04.22. 16:45[/b][/url]

Nem siet sehova, kiélvezi az elcsípett pillantásokat, a kósza érintéseket. Nem hitte volna, hogy az első napja ennyire intenzív lesz, de az arcán uralkodó mosoly nem épp arról árulkodik, hogy zavarná, sőt. Egyre inkább rabul ejti a nő vonzereje, pillantásának tüzessége. Pedig alapjáraton nem ilyen. Ő a randira hívós fajta, virágot vagy pezsgőt vivős, aki kivárja a megfelelő pillanatot arra, hogy a következő szintre léphessenek együtt. Mindig az érzelmeket helyezi előtérbe a testi vágyakkal szemben.
Tekintetét végigjáratja a nő domborulatain, ahogy egyre közelebb és közelebb kerül hozzá. Pillantása nem bántó, nem időzik zavarba ejtően sok ideig a csípője ívén, sem a dekoltázsán, de mindkettőnek adózik egy-egy elismerő mosollyal.
- Gondolom most már hiába hívnálak el vacsorázni - mondja csibészes vigyorral az arcán, majd kissé meg is csóválja a fejét, hogy választ se érdemel a költőinek szánt kérdés. Magában nyugtázza a számára kissé ismeretlenebb helyzetet és ezzel együtt engedi is át magának a testének az esze helyett. Van valami ebben a nőben, valami édes és vadító, amibe egyszerűen muszáj belekóstolnia.
Ahogy Nora ujjai kalandozni kezdenek az öltöny anyagán egyre feljebb, minden további, felesleges gondolatot kiűz a fejéből. Kékjeit a fekete íriszekbe fúrja, szinte érezni véle a nő forró leheletét az arcán. Kissé elnyílt, de még mindig mosolyogva hagyja, hogy bejárhassa az előre tervezett utat, kissé még oldalra is billenti a fejét, hogy jobban hozzáférhessen.
- Lejjebb keresd - mondja immár vágytól fűtött hangon. Nora hideg ujjainak érintése kellemes bizsergetést hagynak maguk után. Kezei beszélnek helyette tovább; eddig maga mellett tartott jobbját Nora nyakára simítja, onnan lassan a tarkójára, úgy vonja még és még közelebb magához, hogy alig pár milliméter válassza el csupán őket.Egy aprócska jelre vár, hogy ha Nora is úgy szeretné, végre megízlelhesse a puha ajkakat és magához vonhassa teljesen a gyönyörű testet.
- Segítek keresni - súgja a nő ajkaiba a szavakat, csillogó tekintete nem ereszti a nőét addig, míg meg nem semmisül az utolsó, lélegzetvételnyi távolság is közöttük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=808231#post808231][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2020.05.11. 10:08[/b][/url]

Szinte érzi a libabőrt végigfutni testén Lafayette pillantása nyomán, s mi tagadás, ajkai elégedett mosolyra húzódnak. Szeret tetszeni, azt pedig különösen, amilyen reakciókat megjelenése kivált másokból. Sokszor hiteti el, hogy ő nem több pusztán egy csinos külsőnél, mely megragadja a szemet, ám belülről üres. Az, aki alábecsüli, később nagyobbat esik, mint azt valaha gondolná.
- Sohasem késő. Holnap ráérek - megvonja vállait, miközben kiszélesedik mosolya, ezzel megvillantva tökéletes, hófehér fogait. Csak nem gondolta, hogy válasz nélkül hagyja ezt a költőinek szánt ajánlatot? Ugyan kérem, ki van zárva. Ha rajta múlik, minden egyes feladott labdát lecsap majd, éppúgy, ahogy a rúnakereső session-t. Szívverése egyenletesen vált hevesebb ritmusra, miközben hűvös ujjai a férfi forró bőrét érintik. Az ehhez társuló illat csak tovább fokozza az élményt, mely ugyan nem frenetikus, de kellően izgató. Imádja ezt a pajkos, csibészes mosolyt, ezért is vetett rá szemet már az első pillanatban. Hihetetlenül vonzónak találta mindig is a fiatalabb korosztály gyermeki játékosságát, már amennyiben a fiatal nem jelent törvénybe ütközőt. Ebben a korban még komolytalanok, könnyen csábíthatók és semmiképp sem akarnak elköteleződni: megelégszenek egy kellemes estével, melyet együtt eltölthetnek. A rizikófaktor oly alacsony, a nyeremény pedig oly kecsegtető...
A segítségre szófogadóan bújtatja ki kezét az említett helyről, hogy inkább inge gombjaihoz kanyarodhasson és kínzó lassúsággal oldja ki az elsőt. Nem is nagyon van lehetősége ennél többre, mert megérzi az erős kezet tarkóján és megadóan hajol közelebb, hogy ezúttal már belekapaszkodjon a levetni kívánt ruha anyagába. - Igazi úriember vagy - még utoljára ezeket a szavakat súgja, hogy aztán ajkuk találkozzon, ő pedig szemérmetlenül húzódjon közel, s melle a férfi mellkasának nyomódjon. Karjai átölelik, jobbja beletúr a korábban éppen csak felfedezett tincsekbe, de ennél tovább nem tolakszik. Pedig tudna hová. Így is minden olyan ponton érintkeznek egymással, mely említésre méltó lehet egy ilyen helyzetben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=813326#post813326][b]Viviana Burton - 2020.07.14. 19:01[/b][/url]

Feldúltan járkál fel s alá a folyosón azon az aprócska szakaszon, mely a tanárit elválasztja az igazgatóitól. De hiszen tipikus hülye picsák voltak azok a lányok, naná, hogy nem állta meg szó nélkül! Talán reggel mégis csak Vivinek kellett volna ébrednie és nem Annának, aki jelenleg is egy szakadt farmerben és bőrdzsekiben rója a kilométereket. A feje borzalmasan hasogat, miközben a többiek kupaktanácsa egyre csak ingerli Őt.

- Anna, vissza kell adnod az irányítást, rendbe kell hoznunk, ami történt - Domenico-ra pillantok, aki atyáskodó hangsúllyal, nyilvánvalóan segítő szándékkal kívánja jobb belátásra téríteni ikremet. Óóó, bárcsak ilyen egyszerű lenne! Bogi pityeregve kuporog az ölében és, bár erős, férfias kezei nyugtatólag cirógatják hosszú, barna tincseit, úgy tűnik, nem fog megnyugodni.
- Miért kell veszekedni? - ajka ismét lebiggyed és újabb sírás rázza meg a kis tanácsot, amelyben Anna megint csak nem foglal helyet. Rachel kivételesen némán ül, ő azóta duzzog, hogy reggel nem az övé lett az irányítás. Érdekes, észre sem vettem, mikor került előtérbe Ő, csak azt tudtam, hogy rossz helyen vagyok, hiszen vele ellentétben én itt ülök. Nem tudom, mit kéne most tennem, egyedül a könyörgésem marad és az akaraterőm. Mindig is utáltam konfrontálódni Annával, ő olyan más... Határozott, felvállalja magát és a véleményét, beleáll a legrázósabb helyzetekbe, legalábbis abból ítélve, ahogy alkalomadtán kinéz. Vissza kell szereznem, ami az enyém.
- Ideje, hogy cseréljünk.

- Az istenit Viviana! - a lány a fejéhez nyúl, miközben a falnak veti hátát. A plafon kezd elhomályosulni, ő pedig minden erejével küzd, hogy nála maradjon a gyeplő. Alexanderről beszéltek, arról, hogy milyen helyes srác, milyen csodálatos, csak nem hagyhatta annyiban! De ha elmondja a többieknek, hogy féltékenységi rohamot kapott, akkor odalesz minden, amit eddig tettek. Nem hibázhat ekkorát. Érzi, hogy a zajok tompulnak, szemeit erősen összeszorítja, de képtelen megragadni bármit, ami a felszínen tarthatná. Csak ne most vedd el a fényt, Viviana!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=813329#post813329][b]Nadia Rosales - 2020.07.14. 19:27[/b][/url]

- Édesem, meg kell ígérned, hogy itt maradsz és nem mászkálsz el, nem nyúlsz hozzá semmihez, hanem szépen rajzolgatsz, amíg visszajövök, rendben? - a kislányom előtt guggolva, néhány kósza tincset simítottam félre az arcából, majd egy zsebkendővel próbáltam letörölni a maszatot szája sarkából. Pech, de ma sajnos nem sikerült az anyámra hagyni őt, mert kivételesen dolga akadt az egyik múzeum igazgatójával.  - Hát nem is tudom anya, hány sarlót kapok érte? - mutatóujjával az állát kezdte böködni, miközben úgy hunyorított felém, mintha bankár lenne, aki fejben máris számlálja a még nem létező vagyont. Egek, ez tényleg az én kislányom? Mégis, mikor lett ennyire kis zsivány, és miért próbált megzsarolni mostanában állandó jelleggel?
- Ugye ezt most nem képzelted komolyan drágaságom? Lehet, hogy a boltos néniket meg tudod szédíteni, de anyád nem most jött le a falvédőről. Maradjunk annyiban, hogy ha jól viselkedsz, akkor kapsz vacsorát, rendben? - ha valaki csupán ezt hallja, egész biztos, hogy rossz anyának titulált volna, aki éhezteti és kínozza a gyerekét, pedig nem voltam ilyen. Még csak meg sem fordult a fejemben, hogy bántsam Őt, de néha muszáj voltam apró füllentésekre, hogy komolyan vegyen az én kis drágaságom. Sajnos muszáj voltam vele így beszélni, ha már máshogy nem tudtam hatni rá. Szerencsére úgy tűnt, hogy sikerült megriasztanom, mert ezt követően már nem alkudozott tovább, csak lebiggyesztett ajkakkal bólintott, ezzel is aláírva a képzelt szerződésünket arról, hogy ma nagyon is jól fog viselkedni.
- Jól van édesem, tudod hogy szeretlek. Légy jó! És sietek vissza! - adtam egy puszit a homlokára, majd a tanáriból kifelé jövet még az egyik kolleginát megkértem arra, hogy fél szemét azért tartsa az én csöppömön, s lehetőleg ne hagyja őt elvándorolni. Ezt követően hagytam csak magam mögött a tanárit, hogy meginduljak a könyvtár felé egy konzultációra, néhány lépést követően azonban megakadt a tekintetem egy fiatal hölgyön, aki mintha magában morgolódott volna. Furának tűnt, s láthatóan nem érezte jól magát, így nem tudtam elsétálni mellette csak úgy, szó nélkül.
- Halihó, minden rendben van? Segíthetek? - megállva mellette, finoman megérintettem a karját, tényleg nagyon rosszul festett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=813331#post813331][b]Viviana Burton - 2020.07.14. 19:44[/b][/url]

Minden egyre tompábbá vált, ahogy érezte, hamarosan itt a váltás ideje. Nem akart visszaülni a székre, nem akart megint eltűnni a semmiben, a felszínen akart maradni és élni a saját életét. Hogy ő hogy utálja ezt! Ha Viviana nem lenne ennyire szerencsétlen és semmitmondó, mulya liba, nem jutottak volna idáig és nem létezne. Egyikük sem. Sokkal boldogabb életet élhettek volna, hisz ki tudja, mikor születtek volna meg valóban a saját testükben?

Minden erőmet igyekszem bevetni, hogy kitúrjam onnan Annát, elvégre én vagyok az, aki megteremtette őket, jogom van irányítani. Képes vagyok rá. Felállva a székről lehunyom a szemem és erősen koncentrálok. Nem szabad, hogy ezúttal hagyjam futni, mert akármi is történt, most bajban van, szinte vibrál, érzem. Át kell adnia az irányítást, nem fog tudni sokáig elbírni ezzel. Nem fog tudni elbírni velem.

Nadia hangja valamiféle távoli, ismeretlen neszként hatol hallójárataiba, s épphogy érzékelhető rezgésként pattan vissza dobhártyájáról. Szemét kinyitva semmi sem tűnik kimondottan színesnek, s az arc, amivel szemben találja magát, még csak ismerősnek sem mondható. Érzékei nem az igaziak, mintha receptorai működésképtelenné váltak volna, nem reagálnak az érintésre, ahogyan agyába sem jut el ezáltal a tény: valaki megérintette. Alapesetben tiltakozna és ellökné a kezét, de most csak üres, szürkés tekintettel mered rá. Nem is igazán rá, mintha átnézne a nőn. Muszáj lehunynia szemét, jobb kezével homlokához nyúl, majd orrnyergét masszírozza meg, végül szemeit kezdi dörzsölni. Elveszíti az irányítást és még csak nem is tehet ellene semmit.
Ahogy lassan megszűnik a zúgás, a folyosó hangjai élesen hasítják ketté a valóságot. Noha még Anna íriszei pillantanak fel a tanerőre, ez valójában már Viviana. Kissé kábán csúszik le a földre, miközben légzésére koncentrál, majd vonásai lassan megváltoznak. A mélybarna szemek ugyan maradnak, láthatóan egészen más személyiséget rejtenek. Haja egyenessé válik, ajkai megduzzadnak, s magassága is szemmel láthatóan változik. Csupán ruhái maradnak ugyanazok, s ezek nem is fedik el különösebben átalakulását és idombeli változásait. Az eddig teltkarcsú alak most átlagos, vagy inkább vékonyka, így a szűk, feszülő darabok most szinte lötyögni látszanak rajta. Előhalássza pálcáját és int egyet, hogy magára igazítsa a megnyúlt anyagot, csak ezután pillant fel a nőre.
- Nadia tanárnő - még nincs teljesen itt, még nem biztos a dolgában, de már dereng számára valami. Igen, hisz ismeri Őt! Végre feltűnik neki, ahogy a finom ujjak kedvesen érintik karját, azonban fogalma sincs, mi történt percekkel ezelőtt. - Ugye nem mondtam Önnek semmi bántót? - szemei kissé kétségbeesetten találják meg övéit, tükröződik bennük az értetlenség és az óvatos kíváncsiság. Nem akar bocsánatot kérni Anna miatt, pedig lehet, muszáj lesz.