38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Második emelet - összes RPG hozzászólása (1069 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 20 ... 28 ... 35 36 » Le
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
RPG hsz: 438
Összes hsz: 1061
Írta: 2015. július 20. 00:50 Ugrás a poszthoz



Képes voltam rá. A tornádó leomlott, az eső azonban még mindig zuhogott, s a szél tépázott mindent körülöttem. Balra néztem, a torony felé; lekapcsolódott a villany az ablakban.
Kezdtem fáradni egy kicsit. Nagy levegőket vettem, s bár a repüléssel nem volt gond, mégis tudtam, hogy egy tornádó lerombolása nem éppen energiaszegény dolog. Igyekeztem nem figyelni erre, hiszen ki akartam élvezni minden egyes pillanatot, amit itt tölthetek.
Ahogy felpillantottam a felhők felé, egy madarat láttam meg. Gyönyörű volt; kékesfehér tollai ragyogtak, s minden gond nélkül repült a víz és a szél ellenére. Minden más állat elbújt, de ez a madár elszállt mellettem, fel a felhők felé. Egy normális madár nem lenne képes erre.
Habozás nélkül a felhők felé kezdtem repülni, de már nem ment olyan gyorsan, mint a legelején. Ettől végtelenül elkeseredtem egyébként, mert sejtettem, hogyha lemerülök, akkor kikerülök innen. Pedig nem akartam... egyáltalán nem akartam itt hagyni ezt.
Felfelé menet egyre erősebben zuhogott az eső, s a villámok egyre közelebb cikáztak el mellettem, de én rendíthetetlenül repültem a madár felé. Hajtott a kíváncsiság, tudni akartam, hova repül, vagy hogy miért. Egy átlagos madár nem repül a felhők fölé.
Amint az egyik viharfelhő fölé kerültem, már nem esett az eső, hiszen a kibocsájtója alattam volt. Fellélegeztem. Szeretem az esőt, de mivel merülni kezdtem, nem akartam kétes látásviszonyok közt vergődni.
S megpillantottam a madarat! Mintha csak megvárt volna engem, körözött egy kicsivel mellettem. Rögvest odarepültem a csodálatos teremtményhez, s rájöttem, hogy egy jégfőnixszel állok szemben. Igazán ritka teremtmény. Szinte csodálattal néztem a tollasra, mire az ismét szárnyra kapott.
- Várj! - szaladt ki a számon, s rögvest utána repültem. Hova mehet...?
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. július 20. 01:06
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. július 20. 09:06 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra

Puhán, de erőteljesen rugózott alattam, saját készítésű légpárnám, talán annak köszönhető, vagy talán a bűbáj segített, de sikeresen földet értem a túloldalon. Magamnak azonban feljegyeztem, hogy ki kell egyszer próbáljak egy levegőágyat, mert az király lehet, de ha azt nem, legalább egy párnát. Sőt akkor már kívánjunk nagyot...egy levegővel töltött paplant, levegő huzattal. Egyre elképesztőbb ötletek jutottak eszembe pár másodperc leforgása alatt, miközben a lány és elcementálja már megállítottak egy szekeret, hogy azzal meneküljünk tovább. Felmásztam én is az ingatag tákolmányra, melyet két furcsa kinézetű ló húzott, vagy csak tán nagyon soványak voltak. A szekér gazdája egy tagbaszakadt, pocakos úr, már azt kétkedve néztem, hogy őt egymagát, hogy bírja el az a két girhes jószág. Ametrin súlya gondolom nulla, úgyhogy ő nem terheli meg külön a szekeret és a lovakat. Ez komoly érv lehetne az alkuban, de nem szóltam bele, általában nem szokták díjazni az idétlen ötleteimet, magamat viszont remekül elszórakoztatom velük. Elhelyezkedtem én is a járművön, nehogy már lemaradjak. Nem hagytam volna ki a társaságukat semmi pénzért. Rámosolyogtam az eleméntál fiúra, hogy kompenzáljam kicsit az előbbi ballépésemet, sőt mi több, mellé is ültem. Valahogy vonzott az energiája, érezni akartam. Mióta megláttam, furdalt egy kérdés,és most, hogy alkalom is adódott, nem haboztam feltenni.
- Miért van szalag a hajadban? - Vad fantáziámban azt képzeltem, hogy abban, mármint a hajában van az ereje, mint Sámsonnak és valami rettenetes dolog történne, ha kibontaná. Mondjuk eltűnne az összes levegő és mindenki megfulladna csak az elemi mágusok nem, vagy elszabadulna az összes villám a világon, amik ebben a pillanatban be vannak zárva valamelyik hegy gyomrába, de belegondolni is rémületes, milyen csapkodás és égzengés lenne itt, ha mind szabadjára lenne engedve. A sok idióta ötletem között majdnem elfelejtkeztem a legfontosabbról, nem tudom a lány nevét és ő sem az enyémet.
- Ne haragudjatok, de csak ...szóval a nagy menekülésben nem volt idő rá...Victoria vagyok. Hol vagyok tulajdonképpen és ...én veletek a világ végére is, ....de hová tartunk? - Úgy éreztem, eleget tettem a protokollnak végre, de engem nem nagyon zavart, hogy nem tudom a nevét. Vannak sokkal fontosabb dolgok is, csak kellett valahogy szólítanom. A hely, pedig annyira volt csak ismerős, amennyire ismerős lehet a Föld bármely másik, mérsékelt ővi szeglete, de sejtettem, hogy talán nem csak térben, hanem időben is ugrottunk egyet-kettőt. Ha Berti keze van a dologban, akkor biztos lehettem benne, hogy ez nem a 21. század.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Elemi mágia, nyílt óra
Írta: 2015. július 20. 09:50
Ugrás a poszthoz

- Na hát meg is voln...
A mondat közben elindultam volna ki a mederből, mire egy darabon berepedt és a következő lépésnél beszakadt.
A hirtelen meglepetésben teljesen a víz alá kerültem. Egy pár métert fel kellett úsznom hogy a felszínre érjek. Hatalmas levegőt vettem. Aztán rájöttem hogy felesleges volt. A szemöldökömet összevonva lemerültem újra. Kinyitottam a szemem és levegőt véve és kifújva úszkáltam mélyen a felszín alatt. Körülöttem mélytengeri halak úszkáltak, néha egy-egy növényt használva búvóhelyül.
A látvány elragadó volt. Korábban csak az Akváriumban volt részem hasonlóban, persze növények és állatok nélkül.
Megelégelve az úszkálást, újból felszínre úsztam, és körülnéztem ott is, most hogy már a víz alatt megismertem a terepet.
Egy barlangban voltam. Előttem, maximum két kilométerre épületek emelkedtek ki a vízből, megtörve a barlang félhomályát.
Fölöttem a tátongó lyukból enyhe narancssárga fény szűrődött be, a lemenő nap utolsó sugarai.
Eszembe se jutott, hogy visszaküzdjem magam a földre. Attól nem féltem hogy a fiú majd megpróbál kiszabadítani. Amilyen félénknek és naivnak tűnt, valószínűleg hazamegy és másnap azt hiszi csak álmodta az egészet a vízen járó lányról aki kiszárította a tavat, majd eltűnt egy lyukban.
Mellúszva elindultam a két kilométer messzeségűnek vélt épületek felé.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. július 21. 11:19 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra


Szépvölgyi Richárd
Ha követed a madarat az esőfelhők fölött repülve, hamarosan egy hegyoldalhoz érkeztek. A jégfőnix hangjával jelez a többieknek, s ekkor felbukkan több tucatnyi hasonló lény. Ha alaposabban körülnézel, rájössz, hogy itt fészkelnek. A sziklakiszögellések alá bújnak, ott építik meg lakhelyüket valami fehér virág bodros szirmából, mely így úgy tűnik, mintha felhőből lenne. Egyes fészkekben már benne csücsülnek az apró, kék tollú fiókák, míg máshol még a fehér pöttyös, kék héjú tojásokon ül az anyamadár. Az egyik eléd siet, figyelmesen szemügyre vesz.


Victoria Fresmoon
Végre elindultok ki a városból, s mivel híretek még nem ért el a kapuőrökig, át is engednek, hogy hamarosan egy szántóföld mellett "robogjatok" el. Victoria kérdésére Ametrin csak sóhajt egyet, mire a lány kuncogni kezd.
- Mert Paya szerint jól áll a hosszú haj, engem viszont idegesít, kezelni viszont nem tudom, így igazából rajta múlik, hogy éppen hogyan tűzi el. Ma éppen szalagokkal.
Fejcsóválva, és kissé neheztelőn néz a lányra, aki csak vállat von, szeméből pajkos csillogás, és nem kevés szeretet olvasható ki.
- Örvendek Victoria - bólint a fiú talán kissé szertartásosan. - Én Ametrin vagyok, gazdám levegőelementálja. Ő pedig Paya - int a lány felé, akit jelenleg jobban lefoglal, hogy a szekéren talált szalmaszálakat röptesse. De azért az utolsó kérdésre mégiscsak ő felel:
- Haza. Az elemi mágusoknak van egy különleges menedékháza odafent a hegytetőn - mondja és mutatja is, aztán hirtelen ő is kíváncsiskodni kezd.
- És te honnan jöttél? Azt hittem, már minden elemi mágus ismerek a környéken. Ráadásul még elég kezdőnek tűnsz? Senki nem volt, aki tanítson? - néz részvétteljesen Victoriára.


Kálnoki Norina
Lassan odaérsz az épületekhez, amik főként mészkőből és homokkőből épültek. Falaik fehérek, de nem simák, inkább olyanok, mintha buborékok futnának végig rajtuk. A házak közti terek - valószínűleg utcák - üresek, de néhány ablakból kékes és zöldes fények szűrődnek ki. Ha az egyiken belesel, sellőket láthatsz, de nem ám valódi sellőket. Nem, ez itt Bert képzeletbeli világa, az egyik, itt a sellők úgy néznek ki, ahogy ő elképzelte őket. Hosszú halfarkuk színes, a legelképesztőbb árnyalatokban csillámlanak pikkelyeik. Felsőtestük emberi, bőrüket színes, vékony anyag takarja. Hajuk szálldos a vízben, főként szőkék és fehér hajúak vannak köztük. Bemész valamelyik házhoz, vagy inkább továbbállsz?


Greiner Júlia
- Hidak. Összeköttetések a világok között. Mágikus hidak.
Ennél jobban nem tudja elmagyarázni, mert bár elég okos elementál, valahogy mégsem erre találták ki. Júlia azonban tovább kíváncsiskodik, de mielőtt Bestram szólhatna, már versenybe is kezd. Persze a madarat nem tudja lehagyni, nincs senki, aki természetesebben mozogna ebben az elemben azoknál, akik bele születnek.
A holló előbb ér a toronyhoz, és leszáll egy erkélyre. Ott várja a magyarázattal a lányt:
- Ez itt a gazdám lakhelye. Zylira valószínűleg éppen a kisebbeket tanítja. Van kedved benézni vagy repüljünk tovább?

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. július 21. 22:34 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra, Péter Fannival :3

Az arrogáns szó hallatán mélységesen elszégyelltem magam, a nyelvem hegyén lévő kérdést viszont ez se tudta blokkolni. Halkan, mint a tücsök ciripelése egy viharban, tettem fel neki, hogy mégis miért kell üldözni azokat, akiknek van valami olyan képessége, mely konkrét hatalommal ruházza fel a birtoklóját - akár jó az, akár rossz. Az arcom a tűz mellett úgy kipirult, mintha maga a Nap melengette volna egy fülledt, felhőmentes nyári hétvégén, bár ehhez a vörösséghez inkább a szégyenérzetet kötném, ami úgy siklott végig az egész testemen, mintha közvetlen az áramforrásba nyúltam volna bele. Kínosan éreztem magam, amiért úgy rontottunk nekik, mintha az életünkre törtek volna, holott csak a fegyverükért nyúltak. De ezért is vagyunk mi tizenévesek és ezért ők az aggok, bölcsek, tapasztaltak. Próbáltam úgy tenni, mintha a lángok felé irányítanám a pillantásom, mintha oly' nagyon lekötne a parázs, az égő fa, a felszálló, gomolygó füst látványa, holott lopva azért a lábam mögül az öreget mustráltam s szinte minden egyes szavát, amit azon a kissé mogorva, mély, ám sokat megélt hangján előad.
 Magát a bokornak a rezzenését nem láttam, noha érezhetően feszült lett a légkör (s mivel már túl vagyunk az eredményes bemutatkozón, más oka lehetett). Éreztem, amint Steph oldalba bök, így közelebb nyújtottam felé a fülemet, hogy halljam, amit mondd. Pillantásom egy kósza másodpercre sem veszem le a remegő rekettyéről, az eddig kezemben villámhárító gyanánt fogdosott, teával megtöltött edényt a földre pakoltam, majd Fanni kezéért nyúlva felálltam jómagam is. Előkerültek az eddig csak szóban forgó fegyverek is a nyugodt helyükről, harci állást vettek fel, a védtelenebbek pedig futásnak, vagy legalábbis mozgásnak indultak. Szívesen tartottam volna velük valami biztonságos helyre, kicsit távolabb innen, távolabb ettől a tűztől, ettől az idős embertől, ezektől a fura fegyverektől. De mégis miért lennék Schlett Evilla, ha nem a szívem után mennék a fejem helyett?
 Válaszoltam volna neki még az első körben feltett kérdésére, de annyira elöntött az adrenalin, az izgalom, úgy kitágultak a vénáim és bezsongtam, hogy valahogy egészen kiment a fejemből, s csak az visszhangzott, hogy jövök-e segíteni. Hát hogy a viharba ne? Megfogtam Steph kezét, majd az idős bácsira pillantottam, miközben szinte ösztönösen hátrébb léptem egy kicsit. Mi fog előjönni a bokorból? Egy őz, vagy tán egy egész falka kentaur? Netán.. valami ijesztőbb? Szívem egyre gyorsabb ütemben pulzálta belém az éltető piros folyadékot, légzésem szintén exponenciálisan növekedett az előbbivel együtt. Érzékeim szinte maximálisan kitágultak, szinte a bőrömön éreztem, amint a farkas egy tört pillanat alatt az akarata alá gyűri az Evillás énemet, s bár mindezt egy szempillantás jelezte (többre se időm se felesleges energiám nem volt), készen álltam. Mármint gondoltam én, hogy készen állok. Bármire.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. július 22. 10:42 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra

- Nagyon dekoratív azért - nyugtattam meg Ametrint, mert kapcsolatunk szivárvány egén mutatkozott pár viharfelhő, égiháborút pedig nem szerettem volna kirobbantani, legfőképpen nem két levegő mágus által.
- Mondjuk rasztásíthatnád neki - fordultam Payához - akkor nem zavarnák talán annyira a lengedező hosszú szálak. Nem vagyok nagy fodrász, de egy füstből készült hajkoronát nem lehet annyira macerás, mint az igazit. - Csak segíteni próbáltam, mindezt szegény fiú háta mögött, szóval nem léptem jottányit sem előbbre barátságunk szűk ösvényén. Egyáltalán volt-e beleszólása Ametrinnek abba, hogy szeretné hordani a haját...abból kiindulva, hogy idegesítette a hosszú, mégis azt viselt, azt szűrtem le, hogy nincs. Az órai anyag nem terjedt ki ennyire részletesen az elementálok akaratára, érzelmeire és döntési jogaira, ezért nem láttam tisztán. Csak az alkalmat vártam, hogy kikérdezhessem most, hogy mint megtudtam, haza felé tartunk, talán lesz rá lehetőség. Szántóföldek hosszú sora szegélyezte két oldalt az utat. A végtelen vetemények unalmát, csak a távolba vesző meredek sziklás hegyek törték meg, meg az a legközelebbi, ami felé Paya mutatott. ~ Paya, szép neve van - gondoltam, miközben rámosolyogtam - Vajon a nevük, jelent valamit? ~ Nem volt lehetőségem elmerülni a táj szépségeiben, mert egy kérdéssel bombázott meg a lány, amire válaszolni először egyszerűnek tűnt...
- Hogy honnan jöttem?  - vakartam meg a kobakomat - húúú, hogy is mondjam....odaátról. - Misztikusan indítottam, de nem volt más ötletem, egy regényt kellett volna elmondanom nekik, de kérdés, hogy megértik-e.
- Szóval, én egy mágus iskolába járok,...valahol nagyon messze és csak egy órája vagyok levegő mágus, úgyhogy...tanítottak már...igen, te. - Elragadó mosolyommal újra megajándékoztam őket, döcögve tovább a poros úton. Nem tudhattam, hogy mikor ér véget a varázslat...illetve az elemi mágia óra, de csalódottnak éreztem volna magam, ha itt most megszakadna, hisz a csodák kapuján csak most készültem belépni, ha érzékeim nem csalnak. Viszont volt valami, egy kifejezés, ami nem hagyott belül nyugodni, fel is tettem Payának a kérdést.
- Menedékház? Nincs rendes lakásotok? - Összeszoruló szívvel vártam a választ, remélve, hogy nem lesz annyira tragikus, mint amennyire annak gondoltam első hallásra.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 22. 13:07 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra

Amikor megjelenik az apró fényforrás a tenyeremen a sárkány mordul egyet és mocorog egy kicsit, én pedig annyira megijedek, hogy elalszik a kezemben az a néhány lángocska amit teremtetem.
A sötétben mozdulatlanul állva nézem néhány pillanatig a bestiát, aztán óvatosan sóhajtok. Szerencsére nem ébredt fel. Még egyszer megismétlem a tűzteremtő folyamatot, aztán a lehető legcsendesebben elindulok megkeresni a kijáratott.
Lassan körbe járom a barlangot, kerülve a sárkányt. Találomra besétálok az egyik folyosó szerűségbe, de mivel csak sötétséget látok benne elég hamar vissza fordulok és egy másikkal próbálkozom. Talán az ötödikben sétálok, amikor megpillantom a kijáratott és ezzel egy időben egy kis sárkányt is. A pöttöm bestia egyszerre kelt bennem örömet és félelmet, majd nem mint a bent alvó sárkány. Rá mosolygok az apróságra és megpróbálom kikerülni, de a kölyök megpróbál felmászni a lábamon. Ami különben sem kellemes érzés, az viszont amikor rám tüsszent magasan a legrosszabb. Az orrlyukaiból tűz tör elő, ami meggyújtja a ruhámat. Szerencsére gyorsan reagálok és egy hirtelen ötletel vezérelve erősen összpontosítva végig húzom a kezem az égő ruhámon.  
Nem túl meglepő módon sikerül, ezért a gyors reakciómnak hála szinte meg sem égettek a lángok. Óvatosan végig simítom a kezem a tűz érte test részeimen és enyhe fintorral megállapítom, hogy ha ennek vége elkel mennem a gyengélkedőre.
Amíg én ezzel foglalkoztam a kis sárkány elkezd hangosodni, én pedig egyre idegesebben próbálom kitalálni, hogy mivel tudnám elcsitítani, hogy ne keltse fel a bent lévő nagy bestiát, aki valószínűleg az anyja.
Amikor újra tüsszent, eszembe jut egy ötlet ami talán beválhat. Újra a bal tenyeremre összpontosítok. Miután megjelenik az apró tűz erősen koncentrálva labdát formázok belőle. Az erősködéstől homlokomon megjelenő gyöngyöző izzadság cseppekkel mit sem törődve elmosolyodom, amikor sikerül.
Meglengetem a kezem sárkány orra előtt aztán eldobom a labdát arra amerről jöttem. Ha elindul a kis sárkány a fény után, akkor kisietek a kijáraton.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Greiner Júlia
INAKTÍV



RPG hsz: 8
Összes hsz: 28
Elemi Mágia óra - egyedül
Írta: 2015. július 22. 19:50
Ugrás a poszthoz

- Jól van, megértettem. - Arra nem akar kitérni, hogy ennyit alapból is kiokoskodott, ezért csak egy "akkor most beszéljünk valami másról" dologgal lezárta a témát. Őszintén szólva megkedvelte a madarat, és a madár is viszonylag őt, és nem akarta, hogy ez máshogy legyen. Bestram illemtudó, és kiszűri a legapróbb bakikat is. Begyorsít, majd mikor egy cinkos mosollyal sújtaná a levegőelementált, az elszáguld mellette, és hiába próbál Júlia gyorsítani, bő fél perccel hamarabb ér oda, és várja be a lányt. Mikor Júlia is eléri az erkélyt, átlendül a korlát fölött, és nevetve néz a madárra.
- Egy kezdővel lehettél volna kíméletesebb is... - Persze ezt nem lenézően mondja, sőt! Tetszett neki a kettejük kis versenye, sőt! Az ilyen apró részletektől lesz az ember napja csodás! Júlia már pedig ezt jól tudja, hisz neki az élete az apja halála óta szörnyű lenne, ha nem lenne annyi apró, kedves, szép emlék, vele, meg Júlia többi barátjával; a kutyájával, az erdőszéli fán ücsörgő baglyával, és az ő kis erdeje többi lakójával. Persze semmi sem az övé ott, neki nincs semmi tulajdona. Pusztán a barátai mind, jó barátok, kiket néha meglátogat, és nem cipelheti őket mindenhova. Ha valami velük kapcsolatos tulajdona van a lánynak, akkor az a barátságuk. Az tényleg csak az övé meg a barátaié. Erre majd később visszatérünk.
- Itt lakik Zylira? Szép lakhely... Benézni? Ezer örömmel! Szabad?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Elemi mágia, nyílt óra
Írta: 2015. július 25. 13:38
Ugrás a poszthoz

Lassan odaértem az épülethez, amiről kiderült, nem is egy. Egy egész város. Utcákkal, házakkal.
A legközelebbi ház ablakához felkapaszkodtam, és rögtön éreztem hogy milyen hűvös van. Kirázott a hideg. A csurom vizes hajam a hátamra tapadt, a ruhámmal egyetemben.
Ezt azonban hamar elfelejtettem amikor benéztem az ablakon - már csak a folytonos remegés volt ami emléleztetett a hidegre ami felkúszott a hátamon.
Az ablak mögötti szobában lányok üldögéltek. Azonban nem egyszerű lányok szétázva, dideregve. Sellők voltak. Az egyiknek kék, a másiknak rózsaszín, zöld, sárga, a szivárvány minden színében játszó uszonyaik voltak.
Leereszkedtem az ablakból a vízbe, és odaúsztam a bejáratnak tűnő valamihez. A vízmágusokkal a vízi élőlények barátságosak... Legalábbis az órán ezt is tanultam többek között. Reméltem nem csak átverés. Mellesleg érdekelt, milyenek Bert szerint a sellők. Valószínűleg nem vérengző fenevadak.
Nem tudtam mit csináljak. Az ajtó előtt állva bekopogtam hát a félig vízalatti házba a sellőkhöz. Nem akartam elindulni másmerre, valószínűleg megfagytam volna, vagy bármi más. Bár azelőtt Bert biztos kivitt volna a tükörből, de inkább nem akartam kockáztatni.
Az ajtó előtt lábtempózva vártam, hogy történjen valami, szinte már lilára vált szájjal a hidegtől.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. július 27. 17:39 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra


Mindenkinek
Aki elérte a 3 hozzászólást, és szeretné befejezni az órát, az jelezze nekem bagolyban!


Péter Fanni és Schlett E. Lilla
A bokrok közül öt ember lép elő: két nő és három férfi. A bal szélső nő a vizet irányítja, a lányok felé is csap egy vízostorral. Az ő balján álló férfi a levegővel manipulál: egy erőteljes széllökéssel megpróbálja fellökni az egyik elemi mágus vadászt. A jobb szélen két földmágus áll, egyikük a földből kemény tüskéket képez, és azokat a lányok felé irányítja, akárha lövedékek lennének. A másik letérdel, hogy a fűbe markolhasson, aztán növekedésre készteti a pázsitot a két lány és a mögöttük álló vadászok körül. A középen álló nő, csak hátrébb vonul egy nyugodt mosollyal. Valószínűleg ő a vezetőjük.
Közben az idős férfi, és a korábban itt mulatozó emberek kihasználják a lehetőséget, és elsietnek a helyszínről.


Victoria Fresmoon
Paya elgondolkodva néz előbb Victoriára, majd Ametrinre, végül vállat von, és int egyet a fiúra felé, erre annak eltűnik a haja. Legalábbis elsőre így tűnhet, mert már nem lobog mögötte. Valójában csak sokkal rövidebb lett: hátul tejesen felnyírt, elől kicsit hosszabb, homlokba hulló. A fiú egy gyors mozdulattal végigsimít új frizuráján, majd boldogan mosolyogva és hálával telve néz Victoriára. Most, hogy már nem rontja az összképet a hosszú sörény, látni, hogy kifejezetten helyesre alkotta meg elementálját a lány.
- Utálom, amikor a lányok megbámulják - morogja elfordulva Paya, majd vállat von, és inkább Victoriát kezdi el kérdezgetni.
- Mágusiskola? Nem is tudtam, hogy olyan van. Biztos nagyon messziről jöhettél, mert errefelé nem nagyon szívlelik a hozzánk hasonlókat - mondja, aztán eltátja a száját, mert igencsak meglepődik azon, amit hall. - Egy órája?! Az meg hogy lehet? Én születésemtől kezdve az vagyok.
Értetlenül néz össze Ametrinnel, aztán még csillogóbb tekintettel fordul vissza Vichez, mint amilyennel eddig csodálta a lányt. Igazán érdekesnek találja őt.
- Tudod errefelé, ha felvállalod, hogy mágus vagy, akkor nem sok jóra számíthatsz. Persze nem a közemberek miatt. Láthattad, nagyon élvezik a mágiát. Inkább a katonák és a nemesek azok, akik ellenünk vannak - vonja meg a vállát a lány, aztán hirtelen felkiált: - Itt álljon meg kérem!
Leugrik a szekérről, majd boldogan ugrálva elindul fel a hegyre. Ametrin megvárja Vicet, majd ő is a szökdécs lány után siet.


Állia Szipenni
Végre sikerül kijutnod a barlangból, de odakint sem jobb a helyzet, úgy néz ki, hogy a sárkányok birodalmába kerültél. Hatalmas füves-sziklás tér terül el előtted, a hatalmas lények pedig a pázsiton vagy a köveken heverve pihennek, játszanak, kergetőznek. Mit teszel? Megpróbálsz valahogy elmenni mellettük, vagy visszamész a barlangba, hátha van másik kijárat is?
/Megjegyzés: Pyromágus vagy. Semmilyen forróságú tűz nem képes téged megégetni. Szóval nem sérültél meg. /


Kálnoki Norina
A sellők csodálkozva, de örömmel nyitnak ajtót. A házban, ahova beúszol, két nő és egy férfisellő lakik. Hangjuk furcsán eltorzultnak hangzik a vízben, mégis érthető minden szavuk:
- Furcsa egy ember vagy. Ha nem úszol fel hamar, meg fogsz fulladni.
- Szerintem előbb fog megfagyni. Nézz rá, már tiszta lila!
- És úgy remeg, mintha mindjárt szétesne - kuncog fel a fiatalabbik nő, miközben félrehajtott fejjel, érdeklődve nézi a lányt. - Miért jöttél? Hogyhogy tudsz lélegezni a víz alatt?
Az uszonyosok legalább olyan érdekesnek tartják Norinát, mint amennyire a lány érdeklődhet irántuk.
/Megjegyzés: Hydromágus vagy. Képességeid között szerepel a víz hőmérsékletének változtatása. Ez elsőéves anyag az elemi mágusoknál, vagyis egyszerű és könnyű véghez vinni. Ne fázz meg! Wink /


Greiner Júlia
- Senkivel nem vagyok kíméletes - szól önérzetesen a holló, majd felkuncog a gondolattól, hogy ő hagyott volna bárkit is nyerni.
- Igen, ez a gazdám otthona. Gyere csak beljebb! - invitálja a lányt az elementál, majd szárnyait széttárva bevitorlázik a nyitott ajtón.
Odabent egy hosszú, fehér hajú, fiatal nő éppen tárgyakat röptet a szobában. Mozdulatait figyelmesen nézi fél tucatnyi kisgyerek, mielőtt megpróbálnák ők is. Zylira int elementáljának és Júliának, hogy foglaljanak helyet a gyerekek között, amíg tart az óra.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Elemi mágia, nyílt óra
Írta: 2015. július 27. 20:56
Ugrás a poszthoz

Nagy kő esett le a szívemről amikor megláttam a sellők arckifejezését.
Kezdtem felmelegedni a folytonos úszkálástól, pihenni azonban nem volt időm. A sellők kérdések sokaságával halmoztak el.
Kapkodtam a fejem ide-oda az uszonyosok között a kijelentésekre és az egyik sellőlány kérdéseire. Magamban gyorsan végiggondoltam a választ.
- Egy Mágustanoda elemi mágia órájáról csöppentem ide.
A hangom tompának hatott a víz alatt. Megvontam a vállam. Nem szerettem ha úgy beszélnek rólam mintha ott se volnék. De megpróbáltam a kedves énemet előkaparni.
- Az óra eleje óta elemi mágus vagyok. Így tudok lélegezni a víz alatt.
Mióta Bert feltöltött, azóta vigyáztam az erőmmel. Nem akartam lenullázni. Inkább úszkáltam kicsit a hideg elkerülése végett, minthogy felmelegítsem. Ez van. Spóroltam.
- Sokan laktok ebben a városban?
Gyorsan körbejártattam a tekintetem a szobán, miközben válaszra vártam.
Kíváncsi voltam rá, hogy mit esznek, mit isznak, mit csinálnak egész nap?
A víz alatti szoba emlékeztetett az akváriumi délutánra. Beharaptam az ajkam. Nem akartam emlékezni rá.
Elhessegettem az emléket, és szájtátva néztem végig a szobán, közben kezdett visszatérni a hűvös, bizsergető érzés a hátamon.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Alina Gonzalez
INAKTÍV



RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. július 27. 22:20 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra Cattel

Nyöszörögve rúgtam le magamról a takarót, majd hatalmasat ásítva belebújtam a papucsomba. Nem mondom, hogy élveztem a kis madagaszkári kiruccanást, de azért sokkal jobb volt a százhetven fokban való lézengés, mint a korán kelés, a tanórák látogatása és ezekhez hasonló hajmeresztő dolgok. Így hát, olyan lelkesedéssel, mintha csak a fogamat húznák, kikecmeregtem a puha, meleg és kora reggel egészen hívogató ágyikómból, majd a fürdőszobába slattyogtam. Grimaszolva meredtem a tükörképemre, majd miután néhány ásítás és nyújtózkodás után magamhoz tértem, a fogkefém után nyúltam. Fogat mostam, felkentem egy leheletnyi kis sminket, majd miután magamra kaptam egy farmert, egy pólót, meg egy bő fazonú, szürke pulcsit, már ott sem voltam, lélekszakadva indultam meg a keleti szárny második emelete felé.
Elemi mágia óra. Az összes általam felvett tantárgy közül ez volt az, amitől a legeslegjobban tartottam. Hallottam már róla hébe-hóba dolgokat, amik bár inkább tűntek históriának, mint igaz történetnek, azért eléggé sikerült ráparáznom az egészre, így amikor a fülembe jutott a hír, hogy a nyíltórára lehet párban is érkezni, egyből lecsaptam legjobb barátnőmre, Catre. A vöröskével a megbeszéltek alapján a tanterem bejárata előtt futottunk össze, majd gyors köszönés és az ajtón való kopogtatás után, be is nyitottunk.
- Üdv, elnézést a késésért - mondtam viszonylag halkan, majd miután löktem egyet az előttem araszoló Caten, már bent is voltunk a teremben. Ámulva néztem körül a tágas helyiségben, az állam körülbelül a padlót súrolta. Nem volt olyan szeglete a tanteremnek, ami nem kápráztatott volna el, így elég nehezemre esett, de végül sikerült kizökkennem a bámészkodásból. A tanár mondandójának csak a végét sikerült elkapnom, azt is csak azért, mert a sérülés és az áldozat szavakat használta, amire akarva-akaratlanul is felkaptam a fejemet. Nagyot nyelve fordultam Cat felé.
- Azt hittem, csak kitaláció, amit terjesztenek az elemi mágiával kapcsolatban... - néztem rá kissé lesápadva, a szívem pedig hevesen dübörgött a mellkasomban. Pánikolni viszont nem volt több időm, a teremben tartózkodó diáktársaim neki is láttak a feladatnak, így erőt véve magamon én is a tükör elé léptem Cattel az oldalamon. Felkötöttem copfba a hajamat, majd miután kicsit feljebb tűrtem a pulóverem ujját, rezzenéstelen arccal fordultam barátnőm felé.
- Készen állsz?
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. július 27. 23:21
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. július 27. 23:21 Ugrás a poszthoz

EM óra Linácskával:3

Izgatottan fészkelődtem az ágyamban, miközben Snickers puha bundáját simogatva vártam, hogy teljen az idő. Még túl korán volt, hogy elkezdjek készülődni az elemi mágia órára, így, hogy lefoglaljam magam, Branre gondoltam. Ma végre megtudhatom, milyen érzés lehet neki, egy elemi mágusnak. Aztán a múltkori találkozásunkra tereltem a figyelmemet, mikor az ágyamon ugráltunk, és párnacsatáztunk. Gondoltam, hogy nem jön be az órára, elvégre miért is jönne, de azért reménykedtem benne, hogy esetleg mégiscsak benéz majd. És jót nevetünk azon, ahogy próbálom irányítani a nekem kiosztott elemet.
Nagyjából egy óra telt el ezzel, utána úgy döntöttem, most már ideje készülődnöm. Ugyan tisztában voltam vele, hogy Alina úgyis késni fog, mert, mikor mi találkozunk, valahogy soha nem sikerült pontosnak lennie, de ez engem nem zavart különösebben, a lényeg az volt, hogy jön, és jól érezzük magunkat.
- Szia, Lina! Csak nem a maratonra készülsz? – Kérdeztem vigyorogva, majd a terem elé állva bekopogtam és ajtót nyitottam.
- Szép napot, Merkovszky Úr! Hogy tetszik lenni? Ja, és bocsánat a késésért! Áúcs! Lina, nem kell lökdösődni, megyek már! – Az utolsó mondatot valamivel halkabban mondtam, így csak a terem egyik fele hallhatta. Hupszika.
- Mire gondolsz? – Kérdeztem kissé szórakozottan. Ó, ja, hogy figyelni kellett volna? Én épp azzal voltam elfoglalva, hogy kiderítsem, fel tudom-e vonni az egyik szemöldökömet, miközben a másik szememmel kacsintok. Barátnőmre nézve láttam, hogy majdnem annyira halálra van rémülve, mint én, mikor fogorvoshoz kell mennem. – Lina, nyugodj meg, nem lesz semmi baj. – Ugyan halvány narancssárga gőzöm sem volt, mitől ijedt meg pontosan, de a kérdésére már felfigyeltem, szóval improvizáltam. – Izé, miért nem kérdezted meg Brant? Ő biztos meg tudta volna mondani. Olyan okos… - Kezdtem bele az ábrándozásba. Amiből ismét Alina rángatott ki, mégpedig azzal, hogy a tükör elé húzott. Addig tökéletesen el is kerülte a figyelmemet, ráadásul nem is egy hétköznapi tükör volt. Pedig meg akartam nézni, hogy biztosan egyforma színűek-e a szemöldökeim… Na, mindegy.
- Naná! Gyerünk, menjünk már! – Ragadtam kézen Linát. Kicsit meglepődtem, mikor egy kéz nyúlt ki a tükörből, de örömmel fogadtam. – Micsoda úriember! Köszönöm szépen. – Mosolyogtam rá a fiúra. – Lina, itt vagy? – Nem is volt kérdés, hogy együtt megyünk-e. Egy pillanatra azonban elgondolkoztam, volt-e elég mersze utánam jönni, de vidáman vettem észre, hogy ott áll mellettem.
Utána már csak egyre tudtam gondolni. Vajon mi fog történni? Alig bírtam kivárni, az izgatottságtól szinte már remegtem.
Utoljára módosította:Caitlyn Iparis, 2015. augusztus 14. 08:45
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. július 29. 19:11 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra

Én csak vigyorogva figyeltem a kettőst, mint tök a fűben. Ártatlan vagyok, tisztelt bíróság ebben a hajtémában, engem csak a segítőszándék, amivel a pokolhoz vezető út van kikövezve, csak az vezérelt. Mikor a fiú haja eloszlani látszott, akkor is csak hatalmas szemeket meregettem hol Payára, hol Ametrinre. Utóbbi hálás pillantása gyógyír volt felbolydult lelkemnek és szerencsére még a lány sem haragudott meg rám. Ha nekem lesz egyszer valaha is elementálom, hagyni fogom, hogy olyan legyen a külseje, amilyennek ő akarja...már ha van akarata egyáltalán. Kuncogva még mindig az átélt élmények hatása alatt, fordultam a fiúhoz.
- Nem tudtam, hogy jártok - kacsintottam Paya felé, bár voltak kétségeim azt illetően, hogy ismeri-e a szó szlenges jelentését, majd folytattam.
- Meddig terjed az akaratod? Mi az, amit megtehetsz magadtól is és nem kell parancsra várnod? - Ha érkezett is válasz, azt figyelmesen hallgattam, bár az is lehet, hogy magától még válaszolni sem fog nekem. Ezek a teremtett lények mindig sokkal izgalmasabbak, mint amilyennek első látásra kinéznek, ezért is nem firtattam tovább, ha nem válaszolt. Ellenben a lány úgy látszik firtatja ezt a mágussulis dolgot, meg kell próbálnom, röviden, de értelmesen válaszolni neki.
- Létezik, mert itt vagyok, de azért ott sem fenékig tejfel az élet. Titkoljuk a kilétünket, elővigyázatosságból. Nem varázsolhatunk bárhol és bármikor, törvények vannak és a mágus minisztérium ügyel mindenre. - Kicsit bizonytalanul néztem rájuk, szemükből őszinte csodálkozás tükröződött, némi értetlenséggel fűszerezve. Óvatosan folytattam
- Ez is egy feladat. Én is és ti is, most egy elemi mágia óra részesei vagytok. Azért kerültem ide, hogy átmenetileg átélhessem, milyen lehet egy aeromágus élete. Így most ti vagytok nekem a felfedezni való izgalom. - A felfedezés és az izgalom tökéletesen adott, magamban megköszöntem a tanár úrnak, meg Bertinek, meg a sorsnak, hogy jó helyre vezéreltek. Paya kitűnő aeromágus és nem mellesleg jó fej, Ametrin imádni való, csak ezt nem kötöm Paya orrára, még rám is féltékeny lesz. Sajnos azt tudom, hogy a tükörvilágból átvitt dolgok, csak átmenetileg léteznek, pedig elrabolnám Ametrint. Na, ez csak vicc volt. Az a félmondat, amin megakadt a fülem, sajnos koránt sem volt vicces. A lány elmondása szerint a hatóság nem csípi őket.
- Nem tudnátok leülni tárgyalni a város vezetéssel, hogy bizonyos területeken segítenétek a közösség életét. Az aeromágia, mint az összes többi mágia is komoly segítség lehet, jó kezekben. Például lecsillapíthatjátok a forgószeleket, megelőzhettek gázmérgezést, kipucolhatjátok a kéményeket, szállíthatnátok leveleket, gyorsabb, mint a szekér. Vagy akár még életeket is menthetnétek. - Gondoltam, hogy csak félelem lehet ennek az ellenszenvnek a hátterében, de ha a főemberek rájönnek arra, hogy mennyi jót tehetnének ezek a mágusok, talán kiegyeznének és nem kéne bujkálniuk.  De akkor Paya, megállította a szekeret és vígan futott fel előre a hegyen. Ametrin nagyon cuki volt, mert megvárta, míg leszállok, amit egy széles mosollyal jutalmaztam. Én is utánuk eredtem és bár éreztem, hogy könnyedén fel is emelkedhetnék a talajról, mégsem mertem ezt megtenni, hisz tanítómestereim nem repültek még eddig. Ez is hagyott bennem kérdéseket.
- Még nem láttalak titeket repülni? Van valami különleges oka? -
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. július 30. 11:23 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia - Iza

A tükrön belépve gondolkozni sem akar, hogy merre menjen, csak megy. Biztos az van erre, ami a másik irányba is. Szinte minden változik körülötte, ahogy haladnak előre, Mizát leszámítva. A levitás ott ballag mellette, legalábbis, amíg hátrálni nem kezd. Gwen megérti az okát, de nem érti miért. Végül is, csak pár ember és az egyiknek számszeríja van. Ha nem órán lennének, akkor ijesztő lenne a helyzet, de Ádám nem hagyja, hogy bajuk essen. De ami most fog következni az felpumpálja a szőkében az adrenalint. Harc! Méghozzá valamelyik elemmel, ami a tűz. Lehet ennél jobb a dolog? A levitásnak talán, de látva, hogy ő támad először, biztos nem fog elmenekülni. A számszeríjast sikerült leszerelni, így a szőke arra koncentrálhat, aki a legközelebb jött azóta. A férfinál csupán egy kard, vagy valami olyasmi van, aminek fémes a markolata. A lány elvigyorodik, több sem kell, neki tudja mi a dolga. A koncentrálás sosem ment neki, nem tud a dolgokra, két percnél több időt szánni. Ezért is nem szokott mesélni a barátnőinek, mert egy helyben kell ülnie és az nem megy. Most megpróbálja, bár sok időbe telhet, míg a terve beválik. A többi eseményre nem figyel, de reménykedik, hogy neki is maradnak még ellenfelek, Iza nem bánik el mindegyikkel. A férfi egyre közelebb van, a markolat meg még mindig nem meleg, hogy az eldobja. Gyorsan ki kell, találjon valamit, ha nem akar megsebesülni. Bal kezét felemeli, hátha így jobban fog menni a dolog, még jobban összpontosít és láss csodát, a pasi üvöltve dobja el a pengét. Pár méterre van tőle a fegyver, ezért odaugrik és felkapja. Talán még jó lesz valamire, ki tudja. Esetleg felmelegítheti és akkor könnyebb dolga lesz a fickók ellen. Oldalra pillant a lányra, talán még nem esett baja, és nem menekült el. A következő, aki elindul az eridonos felé, az sem úszhatja meg. Gwen megmarkolja a pengét és védekezően maga elé tartja. Ez ugye szabályos, ők is így támadtak. Ha sikerül a tűzet, megpróbálhatja a kardba vezeti, és támadni meg őket. Ez még nagyobb odafigyelést igényel, mint az előző művelet, egyáltalán ha sikerül. De vesztenivalója nincs, úgyhogy a fegyverre tereli a gondolatait. Nem érzékeli Izát, a többieket, csak a varjak károgása hallatszik a fülében. Ezeket a madarakat képtelen figyelmen kívül hagyni, olyan visszataszító a hangjuk.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
David Anglesea
INAKTÍV



RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2015. július 30. 21:19 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia, nyílt óra

Megszaporáztam a lépteimet, reméltem, hogy nem késem el az óráról. Reggel túl sokáig aludtam, még reggelizni se mentem le, csak egy csokit ettem meg, majd elindultam a második emelet felé. Az emeletről a melléklépcsőn siettem fel, majd beléptem a terembe. Az óra még nem kezdődött el, de mihelyst leültem a leghátsó sorba, már kezdődött is. A fal mellett egy fekete tükör állt. Mintha árnyak is lettek volna rajta, de lehet, hogy csak beképzeltem. Hamarosan megtudtam, hogy mi ez. Amikor megtudtam, hogy kipróbálhatom ebben a tükörben az elemi mágiát, nagyon megörültem. Ez fantasztikus! Milyen jó lenne, ha elemi mágus lennék! A gondolataim kissé elkalandoztak, hogy milyen is lenne. Mit tennék, ha az lennék. Akkor figyeltem jobban oda, amikor a közelemben ülők izgatottan valamilyen áldozatról, meg sérülésekről suttogtak. Odakaptam a fejem, és megkérdeztem, hogy milyen sérülésekről van szó. De csak két értetlenkedő arc nézett vissza rám, válaszol csak annyit kaptam, hogy figyeljek a tanárra. Így visszafordultam, és figyeltem az órára.
Néhány kérdés után mindenki az üveghez akart menni, lehetőleg minél hamarabb, ezért inkább ülve maradtam, és megvártam, ameddig nagyjából mindenki belép a tükörbe. Az utolsók között mentem oda, kissé izgultam, hogy mi fog történni.
- Szia! - köszöntem Bertinek, gondolkodtam, hogy mondok még valamit, de aztán csak beléptem a fekete, homályos tükörbe.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. július 31. 11:52 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia- nyílt óra


Mint mindíg, ha számításai szerint valami fontos történik az életében, a hajnal első fényeinél pattantak ki szemei, s érezte, hogy gyomra bizony egy hangya méretét vette fel. Felkapta az első ruhadarabokat, amik a keze ügyébe kerültek, elvégezte a szokásos reggeli teendőit- az átlaghoz képest fénysebességgel-, majd letrappolt reggelizni. Ami mondjuk lehet, hogy félig felesleges volt, mert alig tudott valamit lenyomni a torkán, másrészt pedig az evésre szüksége volt, minden embernek szüksége van a táplálék bevitelére. Elképesztően beleélte magát ebbe az egészbe, hogy ő, pont Ő tüzet fog tanulni, vagyis, valami olyasmi. Már totyogós korában vonzalmat érzett ez iránt az elem iránt, imádta meggyújtani és elszomorodott, ha valaki eloltotta, a lángok tánca, az ismeretlen ám lehet, hogy lényeges jelek árnyjátéka a falon elbűvölték, és olyan is rengetegszer előfordult, hogy Picikamilla bedugott egy ágacskát a forróságba, majd mikor az meggyúlt, önfeledten szaladt anyukájának, hogy megmutassa neki, ezzel veszélyeztetve a ház épségét. És most itt volt. Mély levegőt vett az ajtó előtt, hogy viszonylag megpróbáljon ne úgy berontani, mint valami vadállat, majd minden erőfeszítését beleölve a normális járásba vágta le magát egy random szabad padba, ahol tökéletesen láthatott és hallhatott mindent. Kissé törelmetlenül hallgatta a tanárt mikor az belekezdett, persze, az elmélet is szükséges, kétség kívül, de legyen már itt az ő ideje is, ahol tényleg.. Mikor szabad utat kaptak a tükörhöz felpattant, ám csakhamar rá kellett jönnie, hogy ekkora tolakodásban nem fog bejutni anélkül, hogy hároszor el ne tapossák, így inkább visszaült, és mikor kitisztult a sokaság, egy agár gyorsaságával sprintelt oda, majd az üveg előtt azzal a lendülettel meg is toppant, szőke tincsei nagy része az arcában landolt. Kissé idegesen seperte ki a rakoncátlan hajszálakat, majd próbaképp bedugta ujját az üvegbe. Felvonta szemöldökét, mikor az említett testrész eltűnt, s szürke szemeiben a bizonytalanság halvány fényét lehetett felfedezni. Alig láthatóan megrázta fejét, majd a mellette álló személyre pillantott, aki most valószínűleg telljes idiótának nézi. Kissé szórakozottan elmosolyodott, majd magát kezdte dorgálni. Nem azért jött ide, és várt egészen eddig, hogy most visszatáncoljon. Aprót sóhajtott, majd lehunyva szemeit lépett előre, átkelve a tükrön.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 1. 19:21 Ugrás a poszthoz

Béka
#sosehiszemelhogyarokonomvagy
#nooffense


Egy kis csendre volt szüksége. Mostanában kicsit elharapóztak körülötte a dolgok, szereti, ha pörög az élete, de nem szíve vágya, hogy minden nap gyomorideggel feküdjön le aludni valami miatt. Annyira telhetetlen, folyton elégedetlen, de ez van, el van kényeztetve, megteheti, hogy az legyen. Megteheti, hogy lemenjen a tanulószobába, és ücsörögjön a néma csendben. Egy-két delikvens van rajta kívül csupán, rajta legeltetik kicsit a tekintetüket, ahogy Sári befészkeli magát az ablakpárkányhoz. Az tűnik az abszolút legkényelmesebb helynek jelenleg, és ahogy ücsörög, már nem érzi lassan a rá szegeződő tekintetek súlyát, csak a pennák sercegése hallatszik még a távolból, kellemesen monoton hátteret adva gondolatainak.
Kicsit korholja magát. Annyival egyszerűbb lenne élvezni a boldogságot, de ilyenkor mindig elkezd iszonyat hülyén viselkedni. Milyenkor? Amikor valaki mélyebb nyomot tervez hagyni az életében. Amikor valaki igenis komolyan gondolja vele a dolgokat, akkor mindig hülye gondolatok kezdenek keringeni a fejében. Egy kis kellemetlen érzéssel kezdődik az egész, aztán egyre jobban félni kezd, aztán azon kapja magát, hogy menekülni akar, tovább akar lépni. Legalábbis legutóbb így volt. De Cameron más, nem? Sőt, hova tovább, Sára is más. Egészen felnőtt, egészen furcsa valami lett belőle és néha még ez is kétségbe ejti. Vagy talán csak rossz napja van, amikor az ég se olyan kék, amikor a nap sem süt olyan fényesen, amikor semmi sem jó és semmiben sem biztos. Nőből van, abszolút megengedheti magának az ilyesmit.
De talán mégsem kéne csak úgy ücsörögni és bámulni ki az ablakon. A végén még valaki szimatot fog, hogy elpuhult, hova tovább megsajnálja, azt pedig végképp nem viselné a büszkesége. Szóval ajkát rágcsálva talál magának egy könyvet, ami szimpatikus és nem kell érte túl messze menni. Inkább a sorokat pásztázza tekintetével, és akkor ismét magán érez egy tekintetet, felpillant, körbenéz, megrázza a fejét. Talán csak képzelődik. Talán tényleg kezd becsavarodni. Hm, ideje volt már, nem? Túl normális volt eddig a családhoz képest.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. augusztus 4. 02:37 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra


Mindenkinek, aki még csak most kezdi
Amint átléped a tükröt, kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha a világ válogatna, mivel is fogadja az érkezőt. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ...


Kálnoki Norina
A sellők hirtelen túl sok számukra érthetetlen információhoz jutottak, ezért egy darabig csak pislognak egymásra, de mielőtt újabb kérdéseket tehetnének fel a lánynak, megjelenik mögöttük két gyermekkorú sellő egy kis cápát vezetve pórázon. Nevetgélve beszélgetnek egészen addig, míg meg nem látják a halfarok nélküli lényt, Norinát. Szájtátva, csodálva néznek végig rajta, miközben az egyik nő válaszol a korábban feltett kérdésre:
- Körülbelül két tucatnyian. Nem ez a legnagyobb kolóniánk, de azért nem is vagyunk túl kevesen - magyarázza vállvonogatva, majd eltereli az útból a gyerekeket. - Bocsáss meg, de nem láttak még hozzád haso...
- Milyen trükköket tudsz?
- vág a nő szavába az egyik kisfiú izgatottan, majd társával együtt csillogó szemekkel várják a varázst.


Alina Gonzales és Caitlyn Iparis
Ahogy átlépik a tükröt, a túloldalon egy erőt találnak. Azonban ez nem egy hétköznapi erdő. A fák lángoló levelei nem olvadó jégágakon ülnek. A lányok bokái körül susog a szél, és furcsamód értik is, hogy mit. "Kik vagytok? Kik vagytok?" Susog, akárha önmagát visszhangozná végtelen. Pár lépéssel arrébb a talaj egy keskeny sávban mozog, akárha földből lévő folyó volna. A lányok mellett megrezzen egy színes füstökből álló bokor, majd parázságai közül kinéz egy tűzróka család.


David Anglesea
Megérkezel a tükör túloldalára, ahol hatalmas forróság fogad. Homok mindenhol, bármerre is nézel... illetve mégsem, pár száz méternyire egy oázist láthatsz. Néhány pálmafa, egy kis víz és egy kunyhó. Elindulsz arrafelé, vagy felfedezed a sivatagot?


Victoria Fresmoon
- Hogy mi? Dehogy, mi csak... - vörösödik el Paya teljesen, pedig eddig semmi nem tudta kizökkenteni derűs nyugalmából. Hacsak Ametrin haja nem. Az elementál nem reagál a dologra, mintha észre se venné gazdája zavarát, helyette az érkező kérdésekre felel.
- Teljesen szabad az akaratom - mondja önérzetesen, aztán elgondolkodik. - Vannak dolgok, amiket nem tehetek, és amiket muszáj, de alapvetően vannak érzéseim, gondolataim, vágyaim. Sokban hasonlítok egy emberre. Mert Paya ilyennek teremtett. De sokan vannak, akik szinte csak bábok. Végül is, azt hiszem, a máguson múlik.
Paya és Ametrin csodálkozva, de egyben lenyűgözve hallgatja Victoriát, de amint az ő életükre terelődik a szó, arckifejezésük megváltozik, keserű lesz.
- Á, nem csak a városban, az egész országban ez a helyzet. Sőt, a kontinens nagy részén. Történelmi múltja van a viszálynak, nem lyan egyszerű elsimítani a dolgokat. Sajnos hiába lenne hasznos mind a két félnek a béke, az indulatok elhomályosítják az ítélőképességet.
Paya leugrik a szekérről, a fiú megvárja Victoriát majd követi gazdáját. A lány visszafordul egy pillanatra, mikor elkezdi válaszát, de aztán újra előre nézve szökdécsel.
- Én még nem tudok, csak, ha Ametrin...
Ekkor elfullad a hangja, megtorpan, majd rohanni kezd. Ametrin is felnéz és észleli a fák fölé bodorodó sötét füstöt. Arcán félelem látszik, de neki eszébe jut, hogy Victoriát megkérdezze:
- Velünk jössz? Úgy tűnik, valami baj történt...
Ha a lány igent mond, Ametrin felugrik a levegőbe és repülni kezd, majd akkora szelet támaszt, amivel felemelheti mind a két lányt. Aztán száguldanak a füst felé. Ha nemet, akkor elbúcsúzik tőle, és nélküle szárnyal gazdájával a vészbe.


Farkas Kamilla
Egy vulkán kráterénél találod magad. A láva csendesen fortyog, fénye megvilágítja a vulkán száját és a környéket. A hegy nagy részét erdő borítja. A fák közül sejtelmes, énekszerű hangokat hallasz? Mit teszel? Követed a hangot, vagy másfelé indulsz tovább?

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dandellion Masson
INAKTÍV


Dehlya Masson
RPG hsz: 30
Összes hsz: 79
Írta: 2015. augusztus 4. 08:31 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra

Reggel gyorsan kibújtam az ágyból, hogy időben odaérjek az órára. Már alig vártam, hogy kipróbálhassam magamat ,,elemi mágusként". Miközben mentem a terem felé alig vettem észre, hogy milyen gyorsan baktatok, ezért egy kicsit lassítottam a lépéseimen. A lépcsőkön már nyugodt tempóban mentem felfelé, ami elég fárasztó volt tekintve, hogy sok lépcső volt.Mikor odaértem, elfoglaltam egy helyet az egyik széken és vártam, hogy kezdődjön az óra. Lassan szivárgott befelé a többi diák is. Kicsit körűlnéztem a teremben és volt egy tárgy ami valamiért fojton vonzotta a tekintetemet. Egy tükör volt az. Nem tudom miért, de olyan furcsa volt. Az óra során megtudtam, hogy ez Lugosvölgyi Albert tükre és hogy ennek segítségével próbàlhatjuk ki az elemi mágiát.Csak átkel lépni rajta. A kérdések után mindenki felsorakozik a tükör előtt így én is beállok a sorba. Mikor közelítek a tükör felé elfog egy kicsit a félelem ès az izgulás keveréke. Bert udvariasan nyújtja felém a kezét, hogy átsegítsen amit elfogadok. Nagy levegőt veszek majd belépek a tükörbe.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
David Anglesea
INAKTÍV



RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2015. augusztus 4. 21:22 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra

Beléptem a tükörbe, minden kavargott. Mindenféle színfoltot láttam, különféle hangot hallottam, illatokat éreztem. Mi folyik itt? Jobbra kaptam a fejem, ahol Bert állt és mosolygott. Mielőtt megszólalhattam volna, eltűnt. De vele együtt a hangok, a színek és az illatok is.
Először csak hunyorogni tudtam, a Nap a szemembe sütött, majd kitisztult előttem a világ. Hol vagyok? Ahogy előre néztem csak a Napot láttam, és homokot. Végig a messzeségben. Csak homok-homok. Annyira meleg volt, hogy levettem a kardigánomat, és a kezemben szorongattam. Sehol senki, és semmi. Ez remek! Először nem tudtam, hogy mit tegyek, de amikor megfordultam, megláttam egy oázist, ami pár száz méterre volt tőlem. Láttam pár fát, meg egy kunyhót. Mivel nem láttam semmi mást, ezért elkezdtem odasétálni. Az a pár méter olyannak tűnt, mintha fél órát sétáltam volna. Fojt rólam a verejték, nagyon melegem volt. Lassan odaértem, nagyot sóhajtottam, majd megpillantottam egy kút féleséget.
- Jaj, de jó! - mondtam ki hangosan örömömben. Bár nem voltam több, mint 10 percet a sivatagban, de a szervezetem nem szokta meg, hogy hirtelen odakerültem.
Odasiettem a vízhez, a kút mellett volt egy tálka. Azt merítettem bele a vízbe, majd ittam.
Miután elmúlt a szomjúságom, körbenéztem. A fák eléggé magasak voltak, rajtuk gyümölcsök teremtek, mellette pedig ott volt a kunyhó. Nem tudtam, hogy mitévő legyek, ezért először csak közelebb mentem. Hm, ki lakhat itt? Ötlet híján odamentem az ajtóhoz. Nem volt rajta kilincs, vagy bármi más, ezért csak meglöktem az ajtót. Kinyílt.
Utoljára módosította:David Anglesea, 2015. augusztus 6. 14:34
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. augusztus 5. 11:46 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra

Egészen jól eltelt az idő, és ha belegondolok, hogy ez egy tanóra, még szélesebb mosolyra húzódna a szám. Nehéz lenne elképzelni, hogy Mágiatörténeten ilyen jól mulatnék, mint most, ahogy néztem Paya zavarát. Egyetértettem vele abban, hogy Ametrin figyelemreméltó férfias jelenség, pláne így masnik és szalagok nélkül. Haja most előnyösen emelte ki finom vonásait, szinte el is felejtettem, hogy levegőből van. Ahogy néztem és hallgattam a szavait, vissza kellett csöppennem a valóságba, hogy ő csak egy művészi alkotás, de annak kétségtelenül lenyűgöző. Egyre jobban kedveltem a párost, ezért is érintett meg a felvázolt helyzetük. Segíteni szerettem volna, mint mindig, ha a szívemnek kedves emberek bajban voltak és most tekintsünk el attól, hogy Ametrin egy elementál.
- Van nektek valami fő emberetek, aki az összes elemi mágust összefogja? Mert én azt csinálnám, hogy a város vezetői mellé állítanék egy-egy elementált, ami által ők is elemi mágusok lennének és akkor üldözőből üldözöttekké válnának. Megtapasztalnák mindkét oldalt, talán elmenne a kedvük a háborúságtól. - Lelkesen csacsogtam Paya fülébe, persze a fiú is hallotta, miközben megérkeztünk és a lánnyal együtt, meg velem, leugrottak a szekérről.
- Azt hittem a repülést nem kell tanulnia egy levegő mágusnak... - Követtem tekintetüket a ritkásba váltó fák közé és én is láttam a gomolygó sűrű füstöt. Összeszorult a gyomrom, zaklatottságuk rám is átragadt. A füstfiú kérdésével mit sem törődve szaladtam velük, amikor azt éreztem, hogy lábaim a levegőben kalimpáltak, alattam már több méteres mélység tátongott. Erős légáramlat tolt előre, a vélhető menedékház felé vagy máshová. Nem tudtam, hogy hol fogunk kikötni és ha nem lett volna vészhelyzet, kiélvezhettem volna a repülés érzését, de helyette görcsösen szorítottam a pálcámat, aggódva Paya biztonságáért.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 7. 12:51 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra

Próbált mindenre odafigyelni, minden illatot képet és felvillanó színt megjegyezni, elvégre ki tudja mikor lehet rá szüksége. Újra lehunyta szemeit, s mikor kinyitotta őket, már minden tiszta volt. Valahogy úgy alakulhatott át a káosz erre, mint amikor a fényképezőgéppel rázoomolsz valamire, és az addig homályos, összefolyt dolgoknak hirtelen alakjuk lesz. Bőrén érezte a meleg levegőt, s egy enyhe szellő lágy nyomását. Kezeit széttárta, hogy ne veszítse el egyensúlyát. Nem lenne valami szerencsés beleesni abba a forró maszlagba. Fejét körbeforgatva mérte fel a terepet, majd fülét megütötte a halovány énekfoszlány. Összeráncolta homlokát, majd vetett még egy pillantást az alatta bugyogó vörös katyvaszra. Száját harapdálva kezdett vacilálni a két lehetőség között.
1- ez nem a valóság, erre emlékeztetnie kell magát. Úgy mindíg.
2- ha nem a valóság, nem eshet baja. Emellett egy álomhoz is lehetne hasonlítani, márpedig az ember képes uralni az álmait.
3- azért elég valósághű, szóval ha beleugrana, akkor bizonyára úgy érezné, mintha épp égne és szétolvadna.
4- figyelembe véve, hogy ez ugye képzelgés, amit a tanára irányít- legalábbis nagyon bízott ebben, bizonyára nem véletlenül biggyesztette oda azt a hangot.
Mindezt ilyen szépen átgondolva indult el a fák irányába, áldva a percet, amikor nem valami kis szandált vett fel magára.
Pálcáját maga előtt tartva hajtotta félre az útjába lógó vékonyabb ágakat s faleveleket, követve a kellemes hangzású dallamot.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. augusztus 8. 22:46 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra

Kiérve először elvakít a fény, miután hozzászokik a szemem a világossághoz eltátom a szám. Kint több tucat sárkány pillantok meg. Játszó, alvó, repülő és egyéb dolgokat csináló hatalmas bestiák. Mind mese szép.
Miután kicsodálkoztam magam, észre veszem, hogy mégsem sérültem meg. Elmosolyodom, ez talán segíthet valamennyit a kijutásban. Leülök a barlang bejáratához közel és nézem a sárkányokat, közben pedig próbálok valami tervet kitalálni.
Nem félek, de nem is tartom jó ötletnek, hogy csak úgy átsétáljak köztük. De ezen kívül, csak a vissza sétálás marad amit nem vállalok. Na, most mi legyen?
Figyelem a bestiákat, majd néhány perc után úgy döntök lemegyek. Végül is megégni nem fogok a többit pedig biztos eltudom kerülni valahogy.
Felállok és lassan elindulok lefelé, közben félszemmel figyelem a sárkányokat.
Sérülés nélkül lejutok, de ott megtorpanok. Nem tudom rá venni magam, hogy elinduljak. Vágyakozva gondolok a seprűmre, most melyen jól jönne...
Megrázom a fejem, ez most lényegtelen. Veszek egy mély levegőt és elindulok. Végül is legrosszabb esetben, majd megment a tanár úr.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. augusztus 11. 11:27 Ugrás a poszthoz


Laza léptekkel rója a folyosókat, mintha csak keresne valamit. Persze fogalma sincs, mi lenne az, de ideje a tanulmányaival is foglalkozni, ugyanis - mint kiderült - itten vizsgaidőszak közeleg. Ami őt persze nem rázza meg, mindig is jó eszű volt, de kéne egy csendes hely, ami nem gyilkos rellonos tekintetekkel van tele. Igen, Rebi is a zöldekhez tartozik, de nem próbál meg minden embert pusztán szemmel kicsinálni és nyelve sem annyira éles, mint másoknak. Vannak viszont egyéb tulajdonságai, amik lehetővé teszik, hogy a kiosztott házában garázdálkodhasson, ez pedig így jó is neki. Ahogy forog körbe a kastély falai között, mit ad isten, belebotlik az össznépi tanulószobába, amit annyira keresett. Hogy is van az a mondás a találásról? Áh, sose volt jó ezekben. Halkan benyit, nehogy megzavarjon másokat, majd becsukja maga mögött az ajtót, ami kissé megnyikordul. Istenem, országomat egy kis olajért, könyörgöm! Körbepillant és azonnal megakad a szeme egy lányon, aki az ablakpárkánynál ül. Furcsán ismerős érzés keríti hatalmába. Ez a vér ereje - és igen, ezzel szappanoperásítottuk el az egész hozzászólás mondanivalóját, na sebaj.
Némán nézi, ahogy Sára felkel és könyv után néz. Gyerünk Lili, Ombozi vagy, egy Ombozi pedig bármit meg tud tenni. Kissé bátortalanul indul meg a világos hajú felé, majd kiköt mellette és egyik lábáról a másikra áll. Tanácstalanul pislog Sárára, akinek valószínűleg halvány lila ibolyántúli sugárzása sincs arról, hogy ki lehet ez a vörös tetkós itt mellette. Ja igen, merthogy rellonos hősnőnk jelenleg egy vállpántosban és sortban ácsorog, ezzel megvillantva minden testére rajzolt mintát. Haja hullámosan a vállán pihen, nagy barna szemei pedig kíváncsian kémlelik a kedves kuzint. Vagy nem kedves. Ez majd idővel mindenképp kiderül.
- Szia! - böki ki végre valahára. Igazából kicsit olyan a szituáció, mintha Rebeka valami elfajzott zaklató lenne, de elfojtjuk ezeket a mocskos gondolatokat és inkább a kialakulni készülő párbeszédre összepontosítunk. Vagyis a vöröske mindenképp. - Ombozi Rebeka vagyok és azt hiszem nekem ismernem kéne téged, hasonlítasz Noelre - oldalra billenti a fejét, ahogy ismét megszemléli magának a lányt, hogy felfedezze a további hasonlóságokat. Jó, igazából csak a kisugárzás olyan fenségesen Ombozi, meg az arcforma kissé, a szájuk... Igen, nagyon hasonlatos a kettejük külseje. Nem tévedhet nagyot, ha meg igen, hát így járt, ezért még embert nem öltek. Várhatóan nem ő lesz az első.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 11. 20:04 Ugrás a poszthoz

Béka
#sosehiszemelhogyarokonomvagy
#nooffense


Érzi magán a tekintetet egy ideig, de végül úgy dönt, csak beképzeli magának. Rebeka jelenléte semmit nem vált ki belőle, nem olyan drámai, nem olyan érzékeny, mint a másik. Csak szeretett volna magának egy napot, amikor elsüllyedhet kicsit a katyvaszban, amit most magában érez. Lusta rendet rakni. Pedig nem kerülne sok erejébe, de most valahogy hatalmába kerítette ez az állapot, Sára pedig nem akaródzik kikászálódni belőle. A könyvet, mint fegyvert használ fel, ezzel távol tartva másokat. Meg amúgy is, sokkal kevésbé fest szánalmasan, ha nem csak bámul kifelé az ablakon, hanem mondjuk olvasgat is közben valamit. Nem annyira figyel oda a könyvre, inkább csak háttérzaj a gondolatainak, szeme mégis jár.
Ebből a kellemes, lebegő érzésből, a keserédes állapotból egy hang rántja ki. Ő pedig zöld tekintetét lomhán emeli a lányra, egy "mi van már megint sóhaj" kíséretében.
- Szia - erőltet egy aprócska mosolyt ajkaira a köszönéshez, de nem, nincs kedvessége csúcsán. Azonban ahogy a lány folytatja, mivel is kereste meg a lányt, kicsit megütközik. Ombozi. Ismeri Noelt. És lassan tényleg összeállnak benne a dolgok, azzal a lendülettel pedig el is kerekednek szemei, ahogy szerencsétlen vörös lányra pislog. Nem tudja, miért, de nem hisz a szemének egy pillanatra. Ő olyan más. Annyira nem... annyira nem hozzájuk illő. És máris ellenérzések támadnak fel benne, akaratlanul, pedig a lány még csak bemutatkozott, de benne máris lobog valami. Féltékenység? A vágy, hogy kitaszítsa zárt kis közösségükből? Mert be akar férkőzni valamibe, ami eddig csak az övék volt? Nem tudja pontosan eldönteni, de mielőtt még kiülhetne minden az arcára féloldalas mosoly ül ki ajkaira, apró fintorral húzza feljebb orrát.
- Ezek szerint tényleg létezel, Noel igazat mondott. Nos, üdv közöttünk - az udvariasság azért hajtja belülről, jóval az elemi előítéletek felett helyezkedik el. Betakarja, óvatosan elrejtegeti a negatív érzéseket. De ettől nem válnak semmissé, ott vannak valahol benne, és igyekszik nem rá gondolni, ahogy nézi a vörös lányt, de valahogy kapargatják agya mély rétegeit. Pedig adnia kéne neki esélyt. Nem kéne ilyennek lennie vele.
De aztán visszazökken szerepébe, előrehajtja fejét és kuncog kicsit, nevető tekintettel pillant fel Rebekára immár.
- Bocsi, csak óhatatlanul is magam elé képzeltem apám arcát, ha megtudja... ha majd tud rólad - mosolyog rá, majd kicsit arrébb húzódik, ezzel jelezve, hogy a lány nyugodtan leülhet mellé. Nem fogja hellyel kínálni, nincs otthon ő sem, de ha beszélgetni szeretne, legyen. Majd legyűri az elemi lényt, ami belül lázad ellene, nem probléma. Előbb-utóbb úgyis az apja fülébe jut, Zsiga mit művelt, akkor pedig biztosan nem lesz boldog. Nem Rebekára lesz mérges. Sokkal inkább Zsigmondra. Őt mégis mulattatja a gondolat, főleg ahogy elképzeli magát a tündéri kisangyal szerepében, aki csak ül az asztal végén és bájosan mosolyogva nézi végig a családi perpatvart. Na jó, ő is érzi, hogy ez a kép erős túlzás. De tulajdonképpen tényleg így működnek a dolgok a családban.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Alina Gonzalez
INAKTÍV



RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. augusztus 13. 23:03 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra Cattel

Cat vigyorogva szegezte nekem a kérdését, mire felvont szemöldökkel néztem rá.
- Maratonra? Miért készülnék én maratonra? - értetlenkedtem, de inkább legyintve ráhagytam a dolgot. Miután löktem egyet barátnőmön - amit mondjuk ő erőteljes nemtetszéssel fejezett ki -, végre be is jutottunk a terembe. Ahogy átléptem a helyiség küszöbét, jóformán leesett az állam a csodálkozástól. Tulajdonképpen még sohasem láttam ehhez foghatóan igényes, modern és lenyűgöző helyet, főleg nem egy iskola falain belül, így hát egy kis időbe tellett, mire sikerült visszazökkennem a valóságba. Ezzel egyetemben pedig hatalmába kerített az izgalom is, egy kis félelemmel fűszerezve, mivelhogy a tanár olyan szavakat használt a feladat ismertetéséhez, amire önkénytelenül is felkaptam a fejemet.
- Te eddig mit csináltál? - meredtem villámokat szóró tekintettel a látszólag igencsak jól szórakozó vöröskére, de aztán pillanatokon belül hatalmas levegőt véve, megenyhülve pillantottam rá - amitől mondjuk, kicsit kattos hatást keltettem -, ugyanis rájöttem, hogy tulajdonképpen én sem nagyon figyeltem oda. Sajnos sikerült átragasztanom Catre is a saját magam által kreált paranoiámat, habár, szerintem még akkor sem tudta, hogy valójában mi is a bajom, aminek az lett a vége, hogy ő próbált megnyugtatni engem. Ennek érdekében pedig még Bran-t is felhozta, amit pláne nem tudtam mire vélni, ezért összezavarodva pillantottam Catre.
- Bran mióta okos? - tettem fel végül az első kérdést, ami a hirtelen keletkezett hatszázmillió közül hirtelen eszembe jutott, de nem igazán volt több időnk ezt megvitatni, ugyanis az ott jelenlévők többsége már hozzá is látott a feladathoz. Barátnőm csuklója köré fonva az ujjaimat rángattam magam mellé, majd egy hatalmas levegővétel után Catre pillantottam, akin, mivel az idegesség semmilyen nemű jelét nem véltem felfedezni, gondoltam, ideje megemberelni magam, és hozzálátni a feladathoz, így hát az izgalomtól keletkezett adrenalinlöket segítségével átléptem a tükör túlsó oldalára.
A tükrön túli világ hirtelen kavarogni kezdett, különböző színek és illatok váltogatták egymást körülöttem, míg végül kitisztult a látásom és a pár másodperccel még körülöttem cikázó színkavalkád sokaságából kivált színek megpihentek a láthatáron. A fejemet kapkodva próbáltam feltérképezni a terepet, de olyan szinten összezavarodtam a látottaktól, hogy hirtelen fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek. Az elénk tornyosuló fák lángoló ágai miatt keletkezett hőséget egy pillanat alatt hideg fuvallat váltotta fel, mely a bokáink körül kígyózó szélcsóvának volt köszönhető.
- Kezdek frászt kapni. Mi ez a hely? - suttogtam, aztán a fejemet zavartan megrázva, tágra nyílt szemekkel néztem Catre. - Megőrültem, vagy te is hallod ezeket a hangokat?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. augusztus 14. 11:10 Ugrás a poszthoz

EM óra a bátor Katyvel

Lina olyan értetlen ábrázattal nézett rám, mint amilyet régen én produkáltam minden egyes matek órán. Na, jó, annyira értetlen képet talán nem vágott, de én így is elég jól szórakoztam rajta.
 - Tőlem kérdezed? Abból gondoltam, hogy úgy nézel ki, mintha egészen a szobádtól loholtál volna el idáig. - Nevettem, miközben elképzeltem Katyt Gyalogkakukk szerepében. - Egyébként, ha tényleg úgy van, ahogy mondtam, akkor szerintem simán lenne esélyed befutni az egyik dobogós helyre... - Bátorítottam jó barátnőhöz illően.
Katy idegesen pillantott rám. Bár mostanra már igazán megszokhatta volna, hogy folyton elkalandozik a figyelmem, főleg, ha tanórán ülök. Félreértés ne essék, kedveltem Merki bácsit, mert miért ne, és, hát, tudtam, hogy Bran is szereti, de néha egyszerűen nem bírtam leállítani az agyamat, ami úgy száguldott, mint egy gyorsvonat.
  - Öm... izééé én csak már nagyon kíváncsi vagyok, melyik elemet kapom majd meg. Te nem? Olyan izgi! Szerinted mit fogunk kapni? - Csacsogtam (viszonylag) halkan.
Reméltem, hogy valamelyest sikerült megnyugtatnom Linát, bár arról fogalmam sem volt, hogy mi zaklathatta fel, mielőtt azonban rákérdezhettem volna, félbeszakított. Kérdésére talán elpirultam, talán nem - csak abban reménykedtem, hogy, ha az előbbi történt, az arcom nem olyan árnyalatot vett fel, mint a hajam. Kicsit fészkelődtem, hátha elmúlik a hirtelen jött kényelmetlenség érzése, de tudtam, hogy hasztalan. Katyvel még nem osztottam meg a Madagaszkáron történteket, egyrészt azért, mert nem tudtam, hogyan is kéne elmondani azt, ami Bran és köztem van, másrészt azért, mert a megfelelő pillanatra vártam. Meg attól is tartottam egy kicsit, hogy ellenezné. Mármint, nekem fontos volt Lina véleménye, és nem akartam, hogy kételyeket ébresszen bennem. Bíztam benne, hogy az arcom nem árulta el, milyen gondolatok futották át az agyamat, de szerencsére úgy láttam, hogy Katy túlságosan is össze van zavarodva ahhoz, hogy rájöjjön a dologra.
 - Jaj, ne legyél már ilyen gonosz! Ha jól emlékszem, egy vagy két hét alatt sajátította el az egész éves anyagot. Bran igazi zseni, pláne ha elemi mágiáról van szó! Azon kívül levitás, és azt hiszem ott van a legtöbb okos diák. - Válaszoltam gyorsan. Elvégre egy óra kellős közepén voltunk, és nekem prefiként példát kellett volna mutatnom. Na, majd talán a következő órán...
Majd' kiugrottam a bőrömből, olyan izgatottan vártam, mi fog történni. Pár másodpercig minden kesze-kusza volt, mintha jól megforgattak volna, szemeim előtt mintha minden összemosódott volna. Mikor aztán valamennyire kitisztult a látásom, egy erdőben találtam magamat. De nem ám egy hétköznapi erdőben! A  fák jégből, ám az ágakon csücsülő levelek lángokból voltak, mégsem aludt ki a tűz, ahogyan az ágak sem kezdtem olvadni. A  bokám körül kavargott a levegő, és folyton-folyvást, szünet nélkül suhogott.
 - Katy, nyugi! Merki bácsi vigyáz ránk, nem lesz semmi baj. Inkább élvezd! Valami fura varázserdőnek tűnik. Igen én is hallom. - Pillantottam Linára, aki olyan képet vágott, mintha... itt a varázserővel nem rendelkező emberek azzal fejeznék be, "szellemet látott volna", ám mi a kastélyban párszor már találkoztunk velük, szóval én inkább azt mondom, hogy Bran ilyen fejet vágna, ha megtudná, hogy elfogyott a fagyi.
 - Én Caitlyn vagyok, ő pedig a barátnőm, Alina. Te ki vagy? - Forgattam a fejem jobbra-balra, hátha meglátok egy előbújó alakot valahonnan. Szemlélődés közben pillantottam meg nem is messze tőlünk egy patakszerű sávot, de nem víz volt benne, inkább úgy tűnt, mintha sár vagy föld folydogált volna.
Neszezésre lettem figyelmes, így odakaptam a fejem egy bokorszerű valamire, ami színes füstök sokaságából állt, majd megláttam négy rókaszerű, szintén tűzből levő alakot. - Nézd Lina, de aranyosak! Úgy megsimogatnám őket! Gyönyörűek vagytok! - Mosolyogtam rájuk csodálattal. - Nem bújtok elő? Nem bántunk titeket, megígérem! - Próbáltam kicsalogatni őket.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. augusztus 16. 19:16 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra


Mindenkinek
A VB engedélyt adott rá, hogy ha 20-áig befejezzük az órát, adhassak pontot azokra a hozzászólásokra is, amik 14-e után kerülnek fel a fórumra. Emiatt augusztus 20-a délig még lehet írni az órához, én aznap éjfélig lezárom az összes szálat, akár születik hozzá új hozzászólás, akár nem.
Megjelenés az órán (1 hsz): 5 pont
Aktivitás az órán (3 hsz): 20 pont
Hiperaktivitás az órán (több mint 3 hsz): 20 pont és év végi K megajánlott jegy


Alina Gonzales és Caitlyn Iparis
A szél nem válaszolt, csupán felkapta a lány szavait, játszott velük, ide-oda pörgette, végül mikor megunta, eldobálta őket:
- Alina én ki a pedig Caitlyn barátnőm vagyok, ő Te vagy?
A rókák először kíváncsian néztek fel a lányokra, majd óvatosan megközelítették Catet, mintha érezték volna, hogy ő hasonlít hozzájuk. A kis lények lángjai hevesebben kezdtek el égni a lány mellett.
A játékos szellő körbetáncolta a lányokat, de ő inkább Alina mellett állapodott meg. Felfutott a hátán, összeborzolta a haját, majd belekacagott a fülébe.


Victoria Fresmoon
- Ez nem ilyen egyszerű - rázza a fejét Ametrin, de Paya mosolyát látva nem áll le vitatkozni Victoriával. Paya sejti, hogy a lánynak még nem volt hasonló dologban része, nem ismeri kultúrájukat, történelmüket, így aztán felesleges is ilyesmibe belemenni.
A lány mosolya azonban csak addig tart, amíg meg nem látja a füstöt a táboruk felett. Ijedten, de bátran veti előre magát, hogy aztán Ametrinre bízhassa repülésének kérdését. Mikor megérkeznek a ház elé, az már lángokban áll. Paya nem tudja, mit tehetne, elemével sosem kellett tüzet oltania. Idegesen és tanácstalanul néz körül, miközben társait kutatja tekintetével, de nem lát senkit. Valahonnan sírás hangját hozza a szél, de a tűz ropogása miatt nem egyértelmű, hogy melyik irányból.


Állia Szipenni
A sárkányok egyesével figyelnek fel a közeledő lányra. Megdermednek, szemükkel követik Állia lépteit, de fejük fordításán kívül testük teljesen mozdulatlan. Dermedtségüket egy kissárkány felelőtlensége olvasztja fel, aki félelem nélkül közeledik a lányhoz. Felnéz rá, körülsétálja, megszaglássza. Kíváncsian félrebillentett fejjel csodálja a lányt, miközben a nagyobb sárkányok elindulnak feléjük, feltehetően azért, hogy megmentsék a kicsit.


Farkas Kamilla
Furcsa módon minél inkább úgy gondolod, hogy közelebb érsz a hang forrásához, annál távolabbról hallatszik az ének. Ugyanakkor a vulkán mélyéből egyre hangosabb morgás hallatszik, kráteréből időnként kisebb nagyobb kövek is kirepülnek, bár szerencsére egyik sem esik pont rád. Vajon éppen kitörni készül vagy ez normális viselkedés egy vulkán esetében?


David Anglesea
A kunyhó belsejében egy kis asztalt, két széket és egy ágyszerűséget találsz. Látsz egy polcot is, a falak mellett pedig edények - talán agyagból lehetnek - sorakoznak. Az ágy szélén egy hosszú fekete hajú, fehér ruhás lány ül. Akárha lepedőbe burkolózott volna, hosszú viselete takarja testét és arcának egy részét is.
Meglepődve néz rád, bár kérdezni nem kérdez semmit, várja, hogy te mozdulj, miközben kezét a párnája alá dugja. Vajon mit tarthat ott? Lehet, hogy jobb lesz vigyázni?


Dandellion Masson
Víz alatt találod magad, melletted éppen egy halraj úszik el. A távolban korallzátonyokat láthatsz, nem túl messze pár delfin játszik. Érdekes, de nem érzed, hogy levegőt kéne venned, és a víznyomás sem bánt. A tengerfenéken valami csillog valahányszor rávetül a fény. Megnézed, mi az, vagy inkább másfelé úszol?


Gwen L. Blake és Nemes L. Izabella
Sikeresen leszerelték a lányok a támadókat, és úgy tűnik, a többi hullarabló inkább meghátrál, mint hogy szembenézzen velük. Egy fiatal lány könnyes szemekkel félig hálásan, félig rettegve néz fel rájuk. Suttog valamit, de nem érteni, mit mond. Ha itt volt a csata idején, valószínűleg sokkot kapott. A távolból katonák érkeznek, lovaik patái magasra verik a port, de még elég messze vannak ahhoz, hogy, ha a lányok úgy döntenek, inkább elmennének, még megtehetik.
Megvárjátok a katonákat vagy inkább elmenekültök?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. augusztus 16. 20:11 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra

Magamban méltatlankodva hallgattam a választ, mint kicsi koromban, amikor azzal akartak szüleim elhallgattatni, hogy "Te még kicsi vagy ehhez" Ezen egy kicsit felszívtam magam, mert az, hogy fiatalabb vagyok Dashánál, nyomorult öt perccel, nagy trauma nekem, ami végig kíséri az életemet, de kezd már ebből elegem lenni. Nem a tesómra haragszom ezért, csak nem tudom megérteni ezt a te ehhez nem értesz, te még ehhez kicsi vagy, te nem tudod, hogy hogy működik ez típusú beszólásokat. Ezen fortyogott az agyam akkor is, mikor megláttam a füstöt és rohanni, aztán pedig repülni kezdtünk. Hamar odaértünk a házhoz, ami lángokban állt. Társaim arcán tanácstalanságot láttam, a távolból sírás hallatszott. Előbbi sérelmem helyét átvette a segíteni akarás érzése. Előkaptam a pálcámat, mialatt Ametrinhez fordultam.
- Tudsz port kavarni a lángokba? Talán sikerülne elfojtani a tüzet. Sőt...jobbat tudok. Csinálj vákuumot a ház körül! Levegő hiányában nincs égés. - Nem vártam meg, cselekszik-e hanem pálcámat a tűz felé irányítottam, hogy egy locsoló bűbájjal csendesítsek rajta addig is, míg történik valami. Gyenge próbálkozás volt egy Wasserrel ekkora tüzet oltani, jól tudtam, de ez is több volt a semminél. Kívülről nézve fura lehetett, hogy én utasítgatom Paya elementálját, de vészhelyzet volt, akár életek is foroghattak kockán. A síró hang gazdájának sorsát, Payára hagytam.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Második emelet - összes RPG hozzászólása (1069 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 20 ... 28 ... 35 36 » Fel