Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Képes voltam rá. A tornádó leomlott, az eső azonban még mindig zuhogott, s a szél tépázott mindent körülöttem. Balra néztem, a torony felé; lekapcsolódott a villany az ablakban.
Kezdtem fáradni egy kicsit. Nagy levegőket vettem, s bár a repüléssel nem volt gond, mégis tudtam, hogy egy tornádó lerombolása nem éppen energiaszegény dolog. Igyekeztem nem figyelni erre, hiszen ki akartam élvezni minden egyes pillanatot, amit itt tölthetek.
Ahogy felpillantottam a felhők felé, egy madarat láttam meg. Gyönyörű volt; kékesfehér tollai ragyogtak, s minden gond nélkül repült a víz és a szél ellenére. Minden más állat elbújt, de ez a madár elszállt mellettem, fel a felhők felé. Egy normális madár nem lenne képes erre.
Habozás nélkül a felhők felé kezdtem repülni, de már nem ment olyan gyorsan, mint a legelején. Ettől végtelenül elkeseredtem egyébként, mert sejtettem, hogyha lemerülök, akkor kikerülök innen. Pedig nem akartam... egyáltalán nem akartam itt hagyni ezt.
Felfelé menet egyre erősebben zuhogott az eső, s a villámok egyre közelebb cikáztak el mellettem, de én rendíthetetlenül repültem a madár felé. Hajtott a kíváncsiság, tudni akartam, hova repül, vagy hogy miért. Egy átlagos madár nem repül a felhők fölé.
Amint az egyik viharfelhő fölé kerültem, már nem esett az eső, hiszen a kibocsájtója alattam volt. Fellélegeztem. Szeretem az esőt, de mivel merülni kezdtem, nem akartam kétes látásviszonyok közt vergődni.
S megpillantottam a madarat! Mintha csak megvárt volna engem, körözött egy kicsivel mellettem. Rögvest odarepültem a csodálatos teremtményhez, s rájöttem, hogy egy jégfőnixszel állok szemben. Igazán ritka teremtmény. Szinte csodálattal néztem a tollasra, mire az ismét szárnyra kapott.
- Várj! - szaladt ki a számon, s rögvest utána repültem. Hova mehet...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Ha követed a madarat az esőfelhők fölött repülve, hamarosan egy hegyoldalhoz érkeztek. A jégfőnix hangjával jelez a többieknek, s ekkor felbukkan több tucatnyi hasonló lény. Ha alaposabban körülnézel, rájössz, hogy itt fészkelnek. A sziklakiszögellések alá bújnak, ott építik meg lakhelyüket valami fehér virág bodros szirmából, mely így úgy tűnik, mintha felhőből lenne. Egyes fészkekben már benne csücsülnek az apró, kék tollú fiókák, míg máshol még a fehér pöttyös, kék héjú tojásokon ül az anyamadár. Az egyik eléd siet, figyelmesen szemügyre vesz.

Végre elindultok ki a városból, s mivel híretek még nem ért el a kapuőrökig, át is engednek, hogy hamarosan egy szántóföld mellett "robogjatok" el. Victoria kérdésére Ametrin csak sóhajt egyet, mire a lány kuncogni kezd.
- Mert Paya szerint jól áll a hosszú haj, engem viszont idegesít, kezelni viszont nem tudom, így igazából rajta múlik, hogy éppen hogyan tűzi el. Ma éppen szalagokkal.
Fejcsóválva, és kissé neheztelőn néz a lányra, aki csak vállat von, szeméből pajkos csillogás, és nem kevés szeretet olvasható ki.
- Örvendek Victoria - bólint a fiú talán kissé szertartásosan. - Én Ametrin vagyok, gazdám levegőelementálja. Ő pedig Paya - int a lány felé, akit jelenleg jobban lefoglal, hogy a szekéren talált szalmaszálakat röptesse. De azért az utolsó kérdésre mégiscsak ő felel:
- Haza. Az elemi mágusoknak van egy különleges menedékháza odafent a hegytetőn - mondja és mutatja is, aztán hirtelen ő is kíváncsiskodni kezd.
- És te honnan jöttél? Azt hittem, már minden elemi mágus ismerek a környéken. Ráadásul még elég kezdőnek tűnsz? Senki nem volt, aki tanítson? - néz részvétteljesen Victoriára.

Lassan odaérsz az épületekhez, amik főként mészkőből és homokkőből épültek. Falaik fehérek, de nem simák, inkább olyanok, mintha buborékok futnának végig rajtuk. A házak közti terek - valószínűleg utcák - üresek, de néhány ablakból kékes és zöldes fények szűrődnek ki. Ha az egyiken belesel, sellőket láthatsz, de nem ám valódi sellőket. Nem, ez itt Bert képzeletbeli világa, az egyik, itt a sellők úgy néznek ki, ahogy ő elképzelte őket. Hosszú halfarkuk színes, a legelképesztőbb árnyalatokban csillámlanak pikkelyeik. Felsőtestük emberi, bőrüket színes, vékony anyag takarja. Hajuk szálldos a vízben, főként szőkék és fehér hajúak vannak köztük. Bemész valamelyik házhoz, vagy inkább továbbállsz?

- Hidak. Összeköttetések a világok között. Mágikus hidak.
Ennél jobban nem tudja elmagyarázni, mert bár elég okos elementál, valahogy mégsem erre találták ki. Júlia azonban tovább kíváncsiskodik, de mielőtt Bestram szólhatna, már versenybe is kezd. Persze a madarat nem tudja lehagyni, nincs senki, aki természetesebben mozogna ebben az elemben azoknál, akik bele születnek.
A holló előbb ér a toronyhoz, és leszáll egy erkélyre. Ott várja a magyarázattal a lányt:
- Ez itt a gazdám lakhelye. Zylira valószínűleg éppen a kisebbeket tanítja. Van kedved benézni vagy repüljünk tovább?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Az arrogáns szó hallatán mélységesen elszégyelltem magam, a nyelvem hegyén lévő kérdést viszont ez se tudta blokkolni. Halkan, mint a tücsök ciripelése egy viharban, tettem fel neki, hogy mégis miért kell üldözni azokat, akiknek van valami olyan képessége, mely konkrét hatalommal ruházza fel a birtoklóját - akár jó az, akár rossz. Az arcom a tűz mellett úgy kipirult, mintha maga a Nap melengette volna egy fülledt, felhőmentes nyári hétvégén, bár ehhez a vörösséghez inkább a szégyenérzetet kötném, ami úgy siklott végig az egész testemen, mintha közvetlen az áramforrásba nyúltam volna bele. Kínosan éreztem magam, amiért úgy rontottunk nekik, mintha az életünkre törtek volna, holott csak a fegyverükért nyúltak. De ezért is vagyunk mi tizenévesek és ezért ők az aggok, bölcsek, tapasztaltak. Próbáltam úgy tenni, mintha a lángok felé irányítanám a pillantásom, mintha oly' nagyon lekötne a parázs, az égő fa, a felszálló, gomolygó füst látványa, holott lopva azért a lábam mögül az öreget mustráltam s szinte minden egyes szavát, amit azon a kissé mogorva, mély, ám sokat megélt hangján előad.
 Magát a bokornak a rezzenését nem láttam, noha érezhetően feszült lett a légkör (s mivel már túl vagyunk az eredményes bemutatkozón, más oka lehetett). Éreztem, amint Steph oldalba bök, így közelebb nyújtottam felé a fülemet, hogy halljam, amit mondd. Pillantásom egy kósza másodpercre sem veszem le a remegő rekettyéről, az eddig kezemben villámhárító gyanánt fogdosott, teával megtöltött edényt a földre pakoltam, majd Fanni kezéért nyúlva felálltam jómagam is. Előkerültek az eddig csak szóban forgó fegyverek is a nyugodt helyükről, harci állást vettek fel, a védtelenebbek pedig futásnak, vagy legalábbis mozgásnak indultak. Szívesen tartottam volna velük valami biztonságos helyre, kicsit távolabb innen, távolabb ettől a tűztől, ettől az idős embertől, ezektől a fura fegyverektől. De mégis miért lennék Schlett Evilla, ha nem a szívem után mennék a fejem helyett?
 Válaszoltam volna neki még az első körben feltett kérdésére, de annyira elöntött az adrenalin, az izgalom, úgy kitágultak a vénáim és bezsongtam, hogy valahogy egészen kiment a fejemből, s csak az visszhangzott, hogy jövök-e segíteni. Hát hogy a viharba ne? Megfogtam Steph kezét, majd az idős bácsira pillantottam, miközben szinte ösztönösen hátrébb léptem egy kicsit. Mi fog előjönni a bokorból? Egy őz, vagy tán egy egész falka kentaur? Netán.. valami ijesztőbb? Szívem egyre gyorsabb ütemben pulzálta belém az éltető piros folyadékot, légzésem szintén exponenciálisan növekedett az előbbivel együtt. Érzékeim szinte maximálisan kitágultak, szinte a bőrömön éreztem, amint a farkas egy tört pillanat alatt az akarata alá gyűri az Evillás énemet, s bár mindezt egy szempillantás jelezte (többre se időm se felesleges energiám nem volt), készen álltam. Mármint gondoltam én, hogy készen állok. Bármire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Aki elérte a 3 hozzászólást, és szeretné befejezni az órát, az jelezze nekem bagolyban!

A bokrok közül öt ember lép elő: két nő és három férfi. A bal szélső nő a vizet irányítja, a lányok felé is csap egy vízostorral. Az ő balján álló férfi a levegővel manipulál: egy erőteljes széllökéssel megpróbálja fellökni az egyik elemi mágus vadászt. A jobb szélen két földmágus áll, egyikük a földből kemény tüskéket képez, és azokat a lányok felé irányítja, akárha lövedékek lennének. A másik letérdel, hogy a fűbe markolhasson, aztán növekedésre készteti a pázsitot a két lány és a mögöttük álló vadászok körül. A középen álló nő, csak hátrébb vonul egy nyugodt mosollyal. Valószínűleg ő a vezetőjük.
Közben az idős férfi, és a korábban itt mulatozó emberek kihasználják a lehetőséget, és elsietnek a helyszínről.

Paya elgondolkodva néz előbb Victoriára, majd Ametrinre, végül vállat von, és int egyet a fiúra felé, erre annak eltűnik a haja. Legalábbis elsőre így tűnhet, mert már nem lobog mögötte. Valójában csak sokkal rövidebb lett: hátul tejesen felnyírt, elől kicsit hosszabb, homlokba hulló. A fiú egy gyors mozdulattal végigsimít új frizuráján, majd boldogan mosolyogva és hálával telve néz Victoriára. Most, hogy már nem rontja az összképet a hosszú sörény, látni, hogy kifejezetten helyesre alkotta meg elementálját a lány.
- Utálom, amikor a lányok megbámulják - morogja elfordulva Paya, majd vállat von, és inkább Victoriát kezdi el kérdezgetni.
- Mágusiskola? Nem is tudtam, hogy olyan van. Biztos nagyon messziről jöhettél, mert errefelé nem nagyon szívlelik a hozzánk hasonlókat - mondja, aztán eltátja a száját, mert igencsak meglepődik azon, amit hall. - Egy órája?! Az meg hogy lehet? Én születésemtől kezdve az vagyok.
Értetlenül néz össze Ametrinnel, aztán még csillogóbb tekintettel fordul vissza Vichez, mint amilyennel eddig csodálta a lányt. Igazán érdekesnek találja őt.
- Tudod errefelé, ha felvállalod, hogy mágus vagy, akkor nem sok jóra számíthatsz. Persze nem a közemberek miatt. Láthattad, nagyon élvezik a mágiát. Inkább a katonák és a nemesek azok, akik ellenünk vannak - vonja meg a vállát a lány, aztán hirtelen felkiált: - Itt álljon meg kérem!
Leugrik a szekérről, majd boldogan ugrálva elindul fel a hegyre. Ametrin megvárja Vicet, majd ő is a szökdécs lány után siet.

Végre sikerül kijutnod a barlangból, de odakint sem jobb a helyzet, úgy néz ki, hogy a sárkányok birodalmába kerültél. Hatalmas füves-sziklás tér terül el előtted, a hatalmas lények pedig a pázsiton vagy a köveken heverve pihennek, játszanak, kergetőznek. Mit teszel? Megpróbálsz valahogy elmenni mellettük, vagy visszamész a barlangba, hátha van másik kijárat is?
/Megjegyzés: Pyromágus vagy. Semmilyen forróságú tűz nem képes téged megégetni. Szóval nem sérültél meg. /

A sellők csodálkozva, de örömmel nyitnak ajtót. A házban, ahova beúszol, két nő és egy férfisellő lakik. Hangjuk furcsán eltorzultnak hangzik a vízben, mégis érthető minden szavuk:
- Furcsa egy ember vagy. Ha nem úszol fel hamar, meg fogsz fulladni.
- Szerintem előbb fog megfagyni. Nézz rá, már tiszta lila!
- És úgy remeg, mintha mindjárt szétesne - kuncog fel a fiatalabbik nő, miközben félrehajtott fejjel, érdeklődve nézi a lányt. - Miért jöttél? Hogyhogy tudsz lélegezni a víz alatt?
Az uszonyosok legalább olyan érdekesnek tartják Norinát, mint amennyire a lány érdeklődhet irántuk.
/Megjegyzés: Hydromágus vagy. Képességeid között szerepel a víz hőmérsékletének változtatása. Ez elsőéves anyag az elemi mágusoknál, vagyis egyszerű és könnyű véghez vinni. Ne fázz meg! /

- Senkivel nem vagyok kíméletes - szól önérzetesen a holló, majd felkuncog a gondolattól, hogy ő hagyott volna bárkit is nyerni.
- Igen, ez a gazdám otthona. Gyere csak beljebb! - invitálja a lányt az elementál, majd szárnyait széttárva bevitorlázik a nyitott ajtón.
Odabent egy hosszú, fehér hajú, fiatal nő éppen tárgyakat röptet a szobában. Mozdulatait figyelmesen nézi fél tucatnyi kisgyerek, mielőtt megpróbálnák ők is. Zylira int elementáljának és Júliának, hogy foglaljanak helyet a gyerekek között, amíg tart az óra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Izgatottan fészkelődtem az ágyamban, miközben Snickers puha bundáját simogatva vártam, hogy teljen az idő. Még túl korán volt, hogy elkezdjek készülődni az elemi mágia órára, így, hogy lefoglaljam magam, Branre gondoltam. Ma végre megtudhatom, milyen érzés lehet neki, egy elemi mágusnak. Aztán a múltkori találkozásunkra tereltem a figyelmemet, mikor az ágyamon ugráltunk, és párnacsatáztunk. Gondoltam, hogy nem jön be az órára, elvégre miért is jönne, de azért reménykedtem benne, hogy esetleg mégiscsak benéz majd. És jót nevetünk azon, ahogy próbálom irányítani a nekem kiosztott elemet.
Nagyjából egy óra telt el ezzel, utána úgy döntöttem, most már ideje készülődnöm. Ugyan tisztában voltam vele, hogy Alina úgyis késni fog, mert, mikor mi találkozunk, valahogy soha nem sikerült pontosnak lennie, de ez engem nem zavart különösebben, a lényeg az volt, hogy jön, és jól érezzük magunkat.
- Szia, Lina! Csak nem a maratonra készülsz? – Kérdeztem vigyorogva, majd a terem elé állva bekopogtam és ajtót nyitottam.
- Szép napot, Merkovszky Úr! Hogy tetszik lenni? Ja, és bocsánat a késésért! Áúcs! Lina, nem kell lökdösődni, megyek már! – Az utolsó mondatot valamivel halkabban mondtam, így csak a terem egyik fele hallhatta. Hupszika.
- Mire gondolsz? – Kérdeztem kissé szórakozottan. Ó, ja, hogy figyelni kellett volna? Én épp azzal voltam elfoglalva, hogy kiderítsem, fel tudom-e vonni az egyik szemöldökömet, miközben a másik szememmel kacsintok. Barátnőmre nézve láttam, hogy majdnem annyira halálra van rémülve, mint én, mikor fogorvoshoz kell mennem. – Lina, nyugodj meg, nem lesz semmi baj. – Ugyan halvány narancssárga gőzöm sem volt, mitől ijedt meg pontosan, de a kérdésére már felfigyeltem, szóval improvizáltam. – Izé, miért nem kérdezted meg Brant? Ő biztos meg tudta volna mondani. Olyan okos… - Kezdtem bele az ábrándozásba. Amiből ismét Alina rángatott ki, mégpedig azzal, hogy a tükör elé húzott. Addig tökéletesen el is kerülte a figyelmemet, ráadásul nem is egy hétköznapi tükör volt. Pedig meg akartam nézni, hogy biztosan egyforma színűek-e a szemöldökeim… Na, mindegy.
- Naná! Gyerünk, menjünk már! – Ragadtam kézen Linát. Kicsit meglepődtem, mikor egy kéz nyúlt ki a tükörből, de örömmel fogadtam. – Micsoda úriember! Köszönöm szépen. – Mosolyogtam rá a fiúra. – Lina, itt vagy? – Nem is volt kérdés, hogy együtt megyünk-e. Egy pillanatra azonban elgondolkoztam, volt-e elég mersze utánam jönni, de vidáman vettem észre, hogy ott áll mellettem.
Utána már csak egyre tudtam gondolni. Vajon mi fog történni? Alig bírtam kivárni, az izgatottságtól szinte már remegtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Elemi mágia - Iza

A tükrön belépve gondolkozni sem akar, hogy merre menjen, csak megy. Biztos az van erre, ami a másik irányba is. Szinte minden változik körülötte, ahogy haladnak előre, Mizát leszámítva. A levitás ott ballag mellette, legalábbis, amíg hátrálni nem kezd. Gwen megérti az okát, de nem érti miért. Végül is, csak pár ember és az egyiknek számszeríja van. Ha nem órán lennének, akkor ijesztő lenne a helyzet, de Ádám nem hagyja, hogy bajuk essen. De ami most fog következni az felpumpálja a szőkében az adrenalint. Harc! Méghozzá valamelyik elemmel, ami a tűz. Lehet ennél jobb a dolog? A levitásnak talán, de látva, hogy ő támad először, biztos nem fog elmenekülni. A számszeríjast sikerült leszerelni, így a szőke arra koncentrálhat, aki a legközelebb jött azóta. A férfinál csupán egy kard, vagy valami olyasmi van, aminek fémes a markolata. A lány elvigyorodik, több sem kell, neki tudja mi a dolga. A koncentrálás sosem ment neki, nem tud a dolgokra, két percnél több időt szánni. Ezért is nem szokott mesélni a barátnőinek, mert egy helyben kell ülnie és az nem megy. Most megpróbálja, bár sok időbe telhet, míg a terve beválik. A többi eseményre nem figyel, de reménykedik, hogy neki is maradnak még ellenfelek, Iza nem bánik el mindegyikkel. A férfi egyre közelebb van, a markolat meg még mindig nem meleg, hogy az eldobja. Gyorsan ki kell, találjon valamit, ha nem akar megsebesülni. Bal kezét felemeli, hátha így jobban fog menni a dolog, még jobban összpontosít és láss csodát, a pasi üvöltve dobja el a pengét. Pár méterre van tőle a fegyver, ezért odaugrik és felkapja. Talán még jó lesz valamire, ki tudja. Esetleg felmelegítheti és akkor könnyebb dolga lesz a fickók ellen. Oldalra pillant a lányra, talán még nem esett baja, és nem menekült el. A következő, aki elindul az eridonos felé, az sem úszhatja meg. Gwen megmarkolja a pengét és védekezően maga elé tartja. Ez ugye szabályos, ők is így támadtak. Ha sikerül a tűzet, megpróbálhatja a kardba vezeti, és támadni meg őket. Ez még nagyobb odafigyelést igényel, mint az előző művelet, egyáltalán ha sikerül. De vesztenivalója nincs, úgyhogy a fegyverre tereli a gondolatait. Nem érzékeli Izát, a többieket, csak a varjak károgása hallatszik a fülében. Ezeket a madarakat képtelen figyelmen kívül hagyni, olyan visszataszító a hangjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Amint átléped a tükröt, kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha a világ válogatna, mivel is fogadja az érkezőt. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ...

A sellők hirtelen túl sok számukra érthetetlen információhoz jutottak, ezért egy darabig csak pislognak egymásra, de mielőtt újabb kérdéseket tehetnének fel a lánynak, megjelenik mögöttük két gyermekkorú sellő egy kis cápát vezetve pórázon. Nevetgélve beszélgetnek egészen addig, míg meg nem látják a halfarok nélküli lényt, Norinát. Szájtátva, csodálva néznek végig rajta, miközben az egyik nő válaszol a korábban feltett kérdésre:
- Körülbelül két tucatnyian. Nem ez a legnagyobb kolóniánk, de azért nem is vagyunk túl kevesen - magyarázza vállvonogatva, majd eltereli az útból a gyerekeket. - Bocsáss meg, de nem láttak még hozzád haso...
- Milyen trükköket tudsz? - vág a nő szavába az egyik kisfiú izgatottan, majd társával együtt csillogó szemekkel várják a varázst.

Ahogy átlépik a tükröt, a túloldalon egy erőt találnak. Azonban ez nem egy hétköznapi erdő. A fák lángoló levelei nem olvadó jégágakon ülnek. A lányok bokái körül susog a szél, és furcsamód értik is, hogy mit. "Kik vagytok? Kik vagytok?" Susog, akárha önmagát visszhangozná végtelen. Pár lépéssel arrébb a talaj egy keskeny sávban mozog, akárha földből lévő folyó volna. A lányok mellett megrezzen egy színes füstökből álló bokor, majd parázságai közül kinéz egy tűzróka család.

Megérkezel a tükör túloldalára, ahol hatalmas forróság fogad. Homok mindenhol, bármerre is nézel... illetve mégsem, pár száz méternyire egy oázist láthatsz. Néhány pálmafa, egy kis víz és egy kunyhó. Elindulsz arrafelé, vagy felfedezed a sivatagot?

- Hogy mi? Dehogy, mi csak... - vörösödik el Paya teljesen, pedig eddig semmi nem tudta kizökkenteni derűs nyugalmából. Hacsak Ametrin haja nem. Az elementál nem reagál a dologra, mintha észre se venné gazdája zavarát, helyette az érkező kérdésekre felel.
- Teljesen szabad az akaratom - mondja önérzetesen, aztán elgondolkodik. - Vannak dolgok, amiket nem tehetek, és amiket muszáj, de alapvetően vannak érzéseim, gondolataim, vágyaim. Sokban hasonlítok egy emberre. Mert Paya ilyennek teremtett. De sokan vannak, akik szinte csak bábok. Végül is, azt hiszem, a máguson múlik.
Paya és Ametrin csodálkozva, de egyben lenyűgözve hallgatja Victoriát, de amint az ő életükre terelődik a szó, arckifejezésük megváltozik, keserű lesz.
- Á, nem csak a városban, az egész országban ez a helyzet. Sőt, a kontinens nagy részén. Történelmi múltja van a viszálynak, nem lyan egyszerű elsimítani a dolgokat. Sajnos hiába lenne hasznos mind a két félnek a béke, az indulatok elhomályosítják az ítélőképességet.
Paya leugrik a szekérről, a fiú megvárja Victoriát majd követi gazdáját. A lány visszafordul egy pillanatra, mikor elkezdi válaszát, de aztán újra előre nézve szökdécsel.
- Én még nem tudok, csak, ha Ametrin...
Ekkor elfullad a hangja, megtorpan, majd rohanni kezd. Ametrin is felnéz és észleli a fák fölé bodorodó sötét füstöt. Arcán félelem látszik, de neki eszébe jut, hogy Victoriát megkérdezze:
- Velünk jössz? Úgy tűnik, valami baj történt...
Ha a lány igent mond, Ametrin felugrik a levegőbe és repülni kezd, majd akkora szelet támaszt, amivel felemelheti mind a két lányt. Aztán száguldanak a füst felé. Ha nemet, akkor elbúcsúzik tőle, és nélküle szárnyal gazdájával a vészbe.

Egy vulkán kráterénél találod magad. A láva csendesen fortyog, fénye megvilágítja a vulkán száját és a környéket. A hegy nagy részét erdő borítja. A fák közül sejtelmes, énekszerű hangokat hallasz? Mit teszel? Követed a hangot, vagy másfelé indulsz tovább?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Laza léptekkel rója a folyosókat, mintha csak keresne valamit. Persze fogalma sincs, mi lenne az, de ideje a tanulmányaival is foglalkozni, ugyanis - mint kiderült - itten vizsgaidőszak közeleg. Ami őt persze nem rázza meg, mindig is jó eszű volt, de kéne egy csendes hely, ami nem gyilkos rellonos tekintetekkel van tele. Igen, Rebi is a zöldekhez tartozik, de nem próbál meg minden embert pusztán szemmel kicsinálni és nyelve sem annyira éles, mint másoknak. Vannak viszont egyéb tulajdonságai, amik lehetővé teszik, hogy a kiosztott házában garázdálkodhasson, ez pedig így jó is neki. Ahogy forog körbe a kastély falai között, mit ad isten, belebotlik az össznépi tanulószobába, amit annyira keresett. Hogy is van az a mondás a találásról? Áh, sose volt jó ezekben. Halkan benyit, nehogy megzavarjon másokat, majd becsukja maga mögött az ajtót, ami kissé megnyikordul. Istenem, országomat egy kis olajért, könyörgöm! Körbepillant és azonnal megakad a szeme egy lányon, aki az ablakpárkánynál ül. Furcsán ismerős érzés keríti hatalmába. Ez a vér ereje - és igen, ezzel szappanoperásítottuk el az egész hozzászólás mondanivalóját, na sebaj.
Némán nézi, ahogy Sára felkel és könyv után néz. Gyerünk Lili, Ombozi vagy, egy Ombozi pedig bármit meg tud tenni. Kissé bátortalanul indul meg a világos hajú felé, majd kiköt mellette és egyik lábáról a másikra áll. Tanácstalanul pislog Sárára, akinek valószínűleg halvány lila ibolyántúli sugárzása sincs arról, hogy ki lehet ez a vörös tetkós itt mellette. Ja igen, merthogy rellonos hősnőnk jelenleg egy vállpántosban és sortban ácsorog, ezzel megvillantva minden testére rajzolt mintát. Haja hullámosan a vállán pihen, nagy barna szemei pedig kíváncsian kémlelik a kedves kuzint. Vagy nem kedves. Ez majd idővel mindenképp kiderül.
- Szia! - böki ki végre valahára. Igazából kicsit olyan a szituáció, mintha Rebeka valami elfajzott zaklató lenne, de elfojtjuk ezeket a mocskos gondolatokat és inkább a kialakulni készülő párbeszédre összepontosítunk. Vagyis a vöröske mindenképp. - Ombozi Rebeka vagyok és azt hiszem nekem ismernem kéne téged, hasonlítasz Noelre - oldalra billenti a fejét, ahogy ismét megszemléli magának a lányt, hogy felfedezze a további hasonlóságokat. Jó, igazából csak a kisugárzás olyan fenségesen Ombozi, meg az arcforma kissé, a szájuk... Igen, nagyon hasonlatos a kettejük külseje. Nem tévedhet nagyot, ha meg igen, hát így járt, ezért még embert nem öltek. Várhatóan nem ő lesz az első.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Lina olyan értetlen ábrázattal nézett rám, mint amilyet régen én produkáltam minden egyes matek órán. Na, jó, annyira értetlen képet talán nem vágott, de én így is elég jól szórakoztam rajta.
 - Tőlem kérdezed? Abból gondoltam, hogy úgy nézel ki, mintha egészen a szobádtól loholtál volna el idáig. - Nevettem, miközben elképzeltem Katyt Gyalogkakukk szerepében. - Egyébként, ha tényleg úgy van, ahogy mondtam, akkor szerintem simán lenne esélyed befutni az egyik dobogós helyre... - Bátorítottam jó barátnőhöz illően.
Katy idegesen pillantott rám. Bár mostanra már igazán megszokhatta volna, hogy folyton elkalandozik a figyelmem, főleg, ha tanórán ülök. Félreértés ne essék, kedveltem Merki bácsit, mert miért ne, és, hát, tudtam, hogy Bran is szereti, de néha egyszerűen nem bírtam leállítani az agyamat, ami úgy száguldott, mint egy gyorsvonat.
  - Öm... izééé én csak már nagyon kíváncsi vagyok, melyik elemet kapom majd meg. Te nem? Olyan izgi! Szerinted mit fogunk kapni? - Csacsogtam (viszonylag) halkan.
Reméltem, hogy valamelyest sikerült megnyugtatnom Linát, bár arról fogalmam sem volt, hogy mi zaklathatta fel, mielőtt azonban rákérdezhettem volna, félbeszakított. Kérdésére talán elpirultam, talán nem - csak abban reménykedtem, hogy, ha az előbbi történt, az arcom nem olyan árnyalatot vett fel, mint a hajam. Kicsit fészkelődtem, hátha elmúlik a hirtelen jött kényelmetlenség érzése, de tudtam, hogy hasztalan. Katyvel még nem osztottam meg a Madagaszkáron történteket, egyrészt azért, mert nem tudtam, hogyan is kéne elmondani azt, ami Bran és köztem van, másrészt azért, mert a megfelelő pillanatra vártam. Meg attól is tartottam egy kicsit, hogy ellenezné. Mármint, nekem fontos volt Lina véleménye, és nem akartam, hogy kételyeket ébresszen bennem. Bíztam benne, hogy az arcom nem árulta el, milyen gondolatok futották át az agyamat, de szerencsére úgy láttam, hogy Katy túlságosan is össze van zavarodva ahhoz, hogy rájöjjön a dologra.
 - Jaj, ne legyél már ilyen gonosz! Ha jól emlékszem, egy vagy két hét alatt sajátította el az egész éves anyagot. Bran igazi zseni, pláne ha elemi mágiáról van szó! Azon kívül levitás, és azt hiszem ott van a legtöbb okos diák. - Válaszoltam gyorsan. Elvégre egy óra kellős közepén voltunk, és nekem prefiként példát kellett volna mutatnom. Na, majd talán a következő órán...
Majd' kiugrottam a bőrömből, olyan izgatottan vártam, mi fog történni. Pár másodpercig minden kesze-kusza volt, mintha jól megforgattak volna, szemeim előtt mintha minden összemosódott volna. Mikor aztán valamennyire kitisztult a látásom, egy erdőben találtam magamat. De nem ám egy hétköznapi erdőben! A  fák jégből, ám az ágakon csücsülő levelek lángokból voltak, mégsem aludt ki a tűz, ahogyan az ágak sem kezdtem olvadni. A  bokám körül kavargott a levegő, és folyton-folyvást, szünet nélkül suhogott.
 - Katy, nyugi! Merki bácsi vigyáz ránk, nem lesz semmi baj. Inkább élvezd! Valami fura varázserdőnek tűnik. Igen én is hallom. - Pillantottam Linára, aki olyan képet vágott, mintha... itt a varázserővel nem rendelkező emberek azzal fejeznék be, "szellemet látott volna", ám mi a kastélyban párszor már találkoztunk velük, szóval én inkább azt mondom, hogy Bran ilyen fejet vágna, ha megtudná, hogy elfogyott a fagyi.
 - Én Caitlyn vagyok, ő pedig a barátnőm, Alina. Te ki vagy? - Forgattam a fejem jobbra-balra, hátha meglátok egy előbújó alakot valahonnan. Szemlélődés közben pillantottam meg nem is messze tőlünk egy patakszerű sávot, de nem víz volt benne, inkább úgy tűnt, mintha sár vagy föld folydogált volna.
Neszezésre lettem figyelmes, így odakaptam a fejem egy bokorszerű valamire, ami színes füstök sokaságából állt, majd megláttam négy rókaszerű, szintén tűzből levő alakot. - Nézd Lina, de aranyosak! Úgy megsimogatnám őket! Gyönyörűek vagytok! - Mosolyogtam rájuk csodálattal. - Nem bújtok elő? Nem bántunk titeket, megígérem! - Próbáltam kicsalogatni őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A VB engedélyt adott rá, hogy ha 20-áig befejezzük az órát, adhassak pontot azokra a hozzászólásokra is, amik 14-e után kerülnek fel a fórumra. Emiatt augusztus 20-a délig még lehet írni az órához, én aznap éjfélig lezárom az összes szálat, akár születik hozzá új hozzászólás, akár nem.
Megjelenés az órán (1 hsz): 5 pont
Aktivitás az órán (3 hsz): 20 pont
Hiperaktivitás az órán (több mint 3 hsz): 20 pont és év végi K megajánlott jegy

A szél nem válaszolt, csupán felkapta a lány szavait, játszott velük, ide-oda pörgette, végül mikor megunta, eldobálta őket:
- Alina én ki a pedig Caitlyn barátnőm vagyok, ő Te vagy?
A rókák először kíváncsian néztek fel a lányokra, majd óvatosan megközelítették Catet, mintha érezték volna, hogy ő hasonlít hozzájuk. A kis lények lángjai hevesebben kezdtek el égni a lány mellett.
A játékos szellő körbetáncolta a lányokat, de ő inkább Alina mellett állapodott meg. Felfutott a hátán, összeborzolta a haját, majd belekacagott a fülébe.

- Ez nem ilyen egyszerű - rázza a fejét Ametrin, de Paya mosolyát látva nem áll le vitatkozni Victoriával. Paya sejti, hogy a lánynak még nem volt hasonló dologban része, nem ismeri kultúrájukat, történelmüket, így aztán felesleges is ilyesmibe belemenni.
A lány mosolya azonban csak addig tart, amíg meg nem látja a füstöt a táboruk felett. Ijedten, de bátran veti előre magát, hogy aztán Ametrinre bízhassa repülésének kérdését. Mikor megérkeznek a ház elé, az már lángokban áll. Paya nem tudja, mit tehetne, elemével sosem kellett tüzet oltania. Idegesen és tanácstalanul néz körül, miközben társait kutatja tekintetével, de nem lát senkit. Valahonnan sírás hangját hozza a szél, de a tűz ropogása miatt nem egyértelmű, hogy melyik irányból.

A sárkányok egyesével figyelnek fel a közeledő lányra. Megdermednek, szemükkel követik Állia lépteit, de fejük fordításán kívül testük teljesen mozdulatlan. Dermedtségüket egy kissárkány felelőtlensége olvasztja fel, aki félelem nélkül közeledik a lányhoz. Felnéz rá, körülsétálja, megszaglássza. Kíváncsian félrebillentett fejjel csodálja a lányt, miközben a nagyobb sárkányok elindulnak feléjük, feltehetően azért, hogy megmentsék a kicsit.

Furcsa módon minél inkább úgy gondolod, hogy közelebb érsz a hang forrásához, annál távolabbról hallatszik az ének. Ugyanakkor a vulkán mélyéből egyre hangosabb morgás hallatszik, kráteréből időnként kisebb nagyobb kövek is kirepülnek, bár szerencsére egyik sem esik pont rád. Vajon éppen kitörni készül vagy ez normális viselkedés egy vulkán esetében?

A kunyhó belsejében egy kis asztalt, két széket és egy ágyszerűséget találsz. Látsz egy polcot is, a falak mellett pedig edények - talán agyagból lehetnek - sorakoznak. Az ágy szélén egy hosszú fekete hajú, fehér ruhás lány ül. Akárha lepedőbe burkolózott volna, hosszú viselete takarja testét és arcának egy részét is.
Meglepődve néz rád, bár kérdezni nem kérdez semmit, várja, hogy te mozdulj, miközben kezét a párnája alá dugja. Vajon mit tarthat ott? Lehet, hogy jobb lesz vigyázni?

Víz alatt találod magad, melletted éppen egy halraj úszik el. A távolban korallzátonyokat láthatsz, nem túl messze pár delfin játszik. Érdekes, de nem érzed, hogy levegőt kéne venned, és a víznyomás sem bánt. A tengerfenéken valami csillog valahányszor rávetül a fény. Megnézed, mi az, vagy inkább másfelé úszol?

Sikeresen leszerelték a lányok a támadókat, és úgy tűnik, a többi hullarabló inkább meghátrál, mint hogy szembenézzen velük. Egy fiatal lány könnyes szemekkel félig hálásan, félig rettegve néz fel rájuk. Suttog valamit, de nem érteni, mit mond. Ha itt volt a csata idején, valószínűleg sokkot kapott. A távolból katonák érkeznek, lovaik patái magasra verik a port, de még elég messze vannak ahhoz, hogy, ha a lányok úgy döntenek, inkább elmennének, még megtehetik.
Megvárjátok a katonákat vagy inkább elmenekültök?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza