36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 22 23 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kámea Nimoá
INAKTÍV


*Mea*
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 225
Írta: 2015. február 8. 17:06 | Link

Rozsos Annamária

Érdeklődve figyeli a másik reakcióját. Most ennyire félénk vagy annak mutatja magát? Már mindkettő lehetőséggel találkozott, de nem nagyon szokta fejtegeti az emberi típusokat, így csak kiváncsian méri fel a vele szemben ülőt.
- Nem, nem tudok olyat aki átv-t korrepetálna, de nem is nagyon foglalkozok ezzel a tantárggyal.
És ha hírdetést adnál fel? Vagy nem tudom mennyien vagytok, de gondolom a tanuló csoportban is vannak rendes alakok.
Mosolyog kedvesen, hiszen ebben a témában sokkal többet nem tud és nem is nagyon tudhat, de megoldásokon azért gondolkodhat. Mint általában minden ilyenen. Azt se nagyon hiszi, hogy valaki kiröhögné rossz szándékúan, mert valamit nem tud.
- Jaj nem! Nem erről van szó!
Rázza meg a fejét határozottan.
- Én kifejezetten szeretem a rúnatant!
Mosolyodik el, hiszen a tárgy minden várakozását felül múlta.
- Azt hiszem kifejezetten leköti a figyelmemet. Olyan, mint egy varázsvilág a varázsvilágon belül!
Igen, Mea-t minden olyan dolog le tudja kötni, amivel úgy érzi, hogy a saját elképzelt világát ki tudja tölteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 9. 09:06 | Link

Kámea Nimoá

 - Ú, tényleg, ez jó ötlet, köszi. - lelkesedik fel az igazából teljesen egyértelmű és alapvető ötletre, hogy hirdetést ad fel. Ő csak odáig jutott, hogy sokáig fogja sajnáltatni magát, és valaki majd megszánja, és korrepetálja. Nem okos, de tényleg. Azon ráér később idegeskedni, hogy leendő tanára mennyire bír acélidegekkel, mert az hozzá kell majd.

 - De jól hangzik. - fellelkesedett, mint egy gyerek. Nincs kedved a rúnatanhoz? Kérdezd Meát, majd ő csinál hozzá. - Miket tanultok? - nyá, szép széles kérdéskör. De ha valami elkezdte érdekelni, akkor többnyire rossz és értelmetlen kérdésekkel indít, minthogy mi a neved, miket tanultok, milyen csokit szeretsz és mi a kedvenc helyed Bogolyfalván. Igen, ezeket mind feltette már valakinek.

Időközben úgy elfelejtkezett szegény jobb sorsra érdemes átv-ről, mint ahogy illik. Oda lett a meg lesz még egy fejezet reggelig-lelkesedés - meg hát, ha egyszer olyan helyre bukkan, ahol tényleg nincsen senki és az nem a fürdőszoba, mert így mindig talál jobb dolgot, mint a tanulás. Na, ezért pánikol be vizsgák előtt. Mert van oka rá.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. február 9. 09:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kámea Nimoá
INAKTÍV


*Mea*
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 225
Írta: 2015. február 13. 21:17 | Link

Rozsos Annamária

- Szívesen!
Vigyorodik el a lány lelkesedésén. Néha olyan egyszerű dolgok is megtudják mosolyogtatni, de lehet csak arról van szó, hogy szereti, ha másoknak jó kedve van a társaságában. Nem tudja, hogy ez miért ilyen fontos neki, de tudja magáról, hogy mindig is ilyen volt.
- Így elsőben többnyire csak magukat a rúnákat sajátítjuk el, de belelapoztam a könyvbe...
Most rajta a sor, hogy lelkesen, csillogó szemekkel magyarázzon a másiknak. Még fel is áll hozzá, s elkezd fel, s alá mászkálni, majd végül ráül az asztal sarkára.
- Elsősorban mítoszokat. Ha jól láttam, akkor a skandináv mondavilág egészen szép arányban szerepel benne, csakúgy, mint a vikingek élete vagy hitvilága. Szerintem nekik vannak az egyik legösszetettebb, legszínesebb legendáik! Odin, az amazonok, fenrir a farkas, a különböző rokoni kapcsolatok...
Annának magyaráz végig, bár a nagy lendületben tekintete néha elvándorol.
- És... nyugodtan szólj rám, ha sokat beszélek vagy zavar!
Neveti el magát.
- Néha rám jön.
Figyelme most minden szempontból a lányra irányul.
- De mesélj te is valamit! Jóformán csak én beszéltem, pedig hidd el, hogy érdekel például, hogy honnan jöttél. Hirtelen nagyon sok kérdés megfordul a fejében, de nem akarja mindet a lányra zúdítani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 14. 17:40 | Link

Kámea Nimoá

És né má, a másik milyen lelkes, csak remélni meri, hogy a tanára is tudja ezt. Feláll, és úgy magyaráz, mint egyik osztálytársa egy tea alatt az akcentusokról. Igyekezvén elmagyarázni a témához nem értőnek az alapokat, de egyszerűen túl gyorsan pörög az agya ahhoz, és a vége egy katyvasz lesz, de nem különösebben zavarja a navinést, mert a másik annyira beleéli magát, hogy jó nézni.

 - Nem, nem, nem, nem, mondjad csak. Ez engem is érdekel. - hárít mindenféle bocsánatkérést a túllelkesedés miatt, mert az a legtöbb esetben nagyon is rendben van. - A mondavilág is jó dolog.. - kezd bele szépen, mert tényleg nagyon érdekesek, csak megtanulni kín őket. - .. de igazából a rúnák érdekelnek, hogy ki mit használ, mik a hasonlóságok meg a különbségek, mit értenek belőle a muglik, és mit a varázslók.. - na, akkor ő is csatlakozott a csoporthoz, ahol nagyon belendülnek a témába, és kapkodva beszélnek.

 - Öh.. mugli faluból, délről. - nyögi ki meglepetten, mert ez így hirtelen jött. És ha csak nincs kapcsolatban a rúnákkal, akkor nagyon nem is érti, hogy hogy jön ez most ide. Mi is volt a másik neve.. úh, gyerekek, valami rövid. Na mindegy, szegény név, de ennél több személyes információra jelenleg nem kíváncsi. Mert rúnák, érted, meg hátha lesz még szó a mágiatörténetről, az is nagyon érdekes, meg még az átv is, csak ne kéne megtanulnia, szóval..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 26. 18:45 | Link

A n n a m á r i a

A tanulószoba. Nincs is jobb hely, ahol úgy tehet, mint aki tanul. Mert amúgy esze ágában sincs, de legalább úgy tűnik, mintha igyekezne. Amúgy megvan a magához való esze, csak lusta, nincs motivációja arra, hogy tanuljon. Sokkal jobban érdekli a kviddics, a kosárlabda, a lányok... minden más sokkal érdekesebb jelenleg, mint a tanulás.
De hát így is alig vették fel, kirúgták a Roxfortból és ő is tudja, hogy most jó fiúnak kell lennie. Csendesen ücsörögni a tanulószobában, karja alatt nyugodtan pihentetve a kosárlabdáját, ami mostanában konstans tartozéka az Ultimate Rey Packnek. Előtte van az LLG könyve, amit unott fejjel lapozgat néha, de amikor elkapja valaki tekintetét, nem rest rámosolyogni. De mindenki annyira tanulni akar és nem szeretne vele foglalkozni!
Szóval sasszemmel nézi, mi történik körülötte. Amikor pedig az egyik vörös lányka leejti a pennáját és egy pergament, nem átall felpattanni és már ott is terem, hogy felvegye.
- Leejtetted. - Állapítja meg végül, kedvesen mosolyogva rá, miközben felveszi a földről. De aztán úgy dönt, nem nyújtja neki, hanem elemeli a kezét, mosolyog rá, töretlenül, mintha olyan ártatlan lenne.
- Kapok cserébe valamit, hm? Egy ölelést, na? - Ajánlja fel végül, mert hát ő már csak ilyen túszejtő, de a cél ugyebár szentesíti az eszközt. És ha Rey azt szeretné, ha figyelnének rá, vagy csak szeretgetnék, akkor el kell érnie valahogy, mielőtt még "kiszárad". Amikor valaki lepisszegi, visszafordul, hátramosolyog és bocsánatot kérve mutatja, hogy becipzározza a száját. Majd suttog, hogy ne legyen baj és Anna mellé támaszkodik az asztalra, rendületlenül vigyorogva és árasztva a pozitív energiát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 26. 20:13 | Link

Rey

Tanulnia kell, mégpedig nagyon sokat. Rengeteg dologgal van lemaradva, amit a többiek már tudnak, és emiatt van némi hátránya. Erik ugyan mesél mindenfélét a varázsvilágról cserébe azért, hogy ő meg a varázstalan világról számol be, ez viszont nem elég. Sokat tud meg, de még mindig kell tanulnia is. Ennek fényében ma egy egész nagy kupac könyvet kölcsönzött ki a könyvtárból, amik most ott tornyosulnak előtte az asztalon, hogy ki sem lát mögülük. Vörösre festett haját a gondatlanság jegyében egyetlen ceruzával tűzte hevenyészett, kusza kontyba, hogy ne lógjon folyton az arcába. Bal lábát felhúzta maga elé székre, állát térdén nyugtatja, és úgy igyekszik haladni az olvasással, hogy magára szedje a szükséges tudást. Sötétkék pulóverének ujját lenyúzta a kézfejére, így igyekszik elrejteni kissé megrágcsált körmeit. Jobb kezével, mutatóujját csak óvatosan nyújtva ki a pulóver ujjának biztonságos rejtekéből, igyekszik nyomon követni a sorokat, nem akar belegabalyodni, mint az előbb, bár ez a szöveg valahogy nem akar összeállni. Harmadszorra olvassa ugyanazt a mondatot, és még mindig nem érti. Ma már rácsodálkozott mindenféle legendás lényre, alapvetően ismerendő varázslatra, általa is ismert vagy éppen sosem hallott történelmi eseményekre, és egyéb csodabogarakra, talán sok volt a rengeteg infó, ez a mondat meghaladja a felfogóképességét, de úgy igazán. Előre bukik a feje akaratlanul is, ahogy lecsukódnak a szemhéjai - az éjszaka sem kellett volna olyan sokáig fennmaradni -, ám azon nyomban mozdul is egyet hirtelen kihúzva magát, csak mert nem érzi, hogy ez a meglehetősen kényelmes ágya lenne. Még a pennát és a pergament is sikerül lesöpörnie az asztalról, a könyvet meg alig sikerül elkapni, hogy ne repüljön utánuk. Szusszant egyet, kissé idegesen dörzsöli meg a szemét, és nyúlna is az említett tárgyak után, amikor valaki felemeli őket és ölelést kér cserébe. Na ne már. Kérdőn vonja fel a szemöldökét, nem akar hinni a fülének. Nem áll úgy, hogy csak minden nélkül újat vegyen helyettük, és nagy szüksége van még rájuk, de nyilvánosan ölelgetni egy ismeretlen hímneműt ezért? Ne már. Összeráncolja a homlokát és a lehető legcsúnyábban igyekszik nézni, ahogy csak tud. Ő aztán nem adja be a derekát, pedig az a pergamendarab meg a pennája nagyon kellene. Mire és mivel jegyezze fel nélkülük, amit mindenképpen megjegyzendőnek tart?
- Hálás köszönet, de nem, nem foglak körbeölelgetni érte. Akkor se tenném, ha te lennél a szőke herceg fehér lovon... - vonja meg a vállát, összecsapja a könyvét, és a mögötte pisszegőre meg olyan nézést vet, hogy az illető jobbnak látja elhallgatni. Összefonja mellkasa előtt a két karját leengedve lábait a földre, és bámul a fiúra kitartóan.
- Egyezzünk meg. Én nem adok egy maflást, te meg visszaadod a pennám. Bár ha az jobban tetszik, két maflásról is beszélhetünk - jelenti ki valami elképesztő üzleti érzékről téve éppen tanúságot. A pergamen nem érdekli annyira, de a penna határozottan kell, szüksége van rá.
Utoljára módosította:Bakonyi Annamária, 2015. február 26. 20:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 26. 21:14 | Link

A n n a m á r i a

Amikor a kis vörös szépség felpillant rá azokkal a nagy szemekkel, az arca nagyon is beszédes. Látja ő, hogy ölelést nem fog kapni és belül, mélyen igenis fáj neki, elkeseredéssel tölti el. Pedig ő szívesen visszaadta volna utána, na nem mintha nélküle nem adná. De szeret egyezkedni, mert hát egyedül olyan unalmas, főleg, ha senki nem foglalkozik vele. Igyekszik megfogni a dolgok abszolút pozitív oldalát, legalább foglalkozik vele.
- Ó, de kár, pedig azt nagyon szívesen vettem volna ám... - Mond le sóhajtva a szeretetadagjáról, nem erőszakos ő és nem is túl tolakodó - illetve igyekszik nem az lenni. Mondjuk van egy olyan érzése, hogy Anna határaihoz nem lehet elég tapintatos és visszafogott. Még akkor sem, ha ő ilyen közvetlen srác, aki akár most is elcsevegne vele a legmélyebb lelki gondjairól. Tök megértően és türelmesen hallgatná végig, miért lett ilyen szúrós, igazából szereti is ezt csinálni, de úgy látszik a lány mást szeretne.
- Az attól függ, jót tenne neked, ha levezethetnéd a feszültséget rajtam és lekevernél nekem párat? Mert akkor nyugodtan. - Vigyorog rá végül fesztelenül, miközben lerakja a lány elé a pennát és a pergament, nincs több túsz. De ettől függetlenül ha Annácska éppen egy boxzsákot keres, annak is tökéletesen megfelel, igazából még azzal is elvan, csak foglalkozzanak vele, meg essen jól a lánynak. Végül is... mekkorát üthet ez a lányka? Nem néz ki nagy darabnak egyáltalán. Meg amúgy is, biztosan nem üt nagyobbat, mint Mark. És még azt is túlélte, itt van még, és még csak el sem süllyedt szégyenében.
- Segítsek valamiben esetleg? - Kérdi, miközben "kiszolgálja magát" és leül a lány mellé. Nem, nem lehet levakarni, ragad, mint a légypapír és imádja a társaságot. Még akkor is, ha kicsit szúrós, mint Annamária. Igazából... neki megéri bevállalni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 27. 05:27 | Link

Rey

Egyetlen pillanatra koppan be a szeme, és máris sikerül levernie valamit a következő mozdulatával. Még szerencse, hogy ezt nem a csárdában művelte éppen, ahol lehúznak a fizetéséből minden eltört poharat. Ügyel is mindenre, és igazából itt is kellene éppen annyira, csak egy nagyon kicsit fáradt három óra alvással. Vagy volt az annyi? Már nem is emlékszik, hogy elaludt-e ő öt órakor vagy sem, kicsit összefolyt az idő e tekintetben. Nem lényeg, és gondolkodni sem nagyon tudna rajta, főleg, hogy betolakodik a képbe egy önkéntes hősjelölt, hiába, hogy ő aztán nem kérte, hogy tessék megmenteni. Egyáltalán nem szakadt volna bele a körme, ami nincs, de még a háta sem, ha megmozdul, hogy ő maga vegye fel a pergament és a pennát, amit sikeresen levert. Kéretlenül felveszik, hát köszöni, nyakba borulni érte viszont nem fog, és ez ott ül határozottan az arcán is. Úgy tűnik, hogy újdonsült ismerőse is érti ezt az egyetemes nyelvet, amelynek révén ő éppen közölni igyekszik, hogy ő aztán nem pótolja senki szeretethiányát. Az övét se igyekszik senki pótolni, és amikor megpróbálta Gergőt megölelni nemrég, a bátyja csak annyit bírt közölni, hogy lemarad a csillaghullásról. Azóta is a tanulásba és a munkába öli minden energiáját, hagyják békén. Még üzletelni is megpróbál felajánlva, hogy milyen mértékben nem bántja a másikat, ha az visszaadja a levert dolgait, amikre amúgy szüksége van még a közeljövőben, a válasz viszont nagyon meglepi. Egy egészen kicsit elképedve bámul a társaságára. Vajon normális ez az egyed? Nem biztos benne, szemernyit sem.
- Mókuska, ha az agyamra akarsz menni, igazán jó úton haladsz, de nem most tervezem kirúgatni magam verekedés miatt - jelenti ki szemforgatva. Túl sok múlik neki azon, hogy itt lehet vagy sem, nem akar bajt a nyakába, bármekkora is a szája, egy pillanatra még el is fogja hirtelen valami ijedtségszerű akármi, hogy de mi van, ha ebből komolyabb baj lesz még. Ne legyen, de a lehetőség megvan rá. Ne, ne, ne, ez a srác még le is ül mellé, nem igaz. Mivel érdemelte ezt ki, de őszintén? Hiába emeli az égre a tekintetét azonban, erre nem kap választ, a srác még helyet is foglal. Úgy tűnik, nehezen elijeszthető. Levakarhatatlan. Csodálatos.
- Téged se lehet lerázni, mi? Azt se tudom, mi a neved, miért segítenél? - kérdezi meg végül, és ismét felhúzva maga elé a lábát, megtámasztja állát a térdén, majd kinyitva a könyvet megpróbálja negyedjére is újraolvasni azt a szerencsétlen mondatot, amibe az imént majdnem belealudt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 27. 18:19 | Link

A n n a m á r i a *_*

Amikor felajánlja, hogy lelki szemetes lesz, pontosabban feszültség levezetésére szolgáló bokszzsák, akkor a kis vörös kevésbé lelkes, mint amilyennek gondolta. A gyilkos tekintetéből úgy tűnt, mint aki örömmel lekever neki kettőt, ő pedig a jó cél érdekében még be is vállalta volna. Bár már nem látszik, de Mark "üdvözlő üzenete" még mindig érzékennyé teszi a bal szeme környékét. Na igen, ő nem úgy üt, mint egy lány.
- Kirúgatni? Verekedés? Sosem nyomnálak fel olyasmiért, amit amúgy is én engedtem meg. Hidd el, nem lesz bajom tőle, egy-két saller néha még jól is jön, felfrissít. Amúgy sem tudsz nagyobbat ütni, mint a bátyám és azt is túléltem. - Igen, valószínűleg a normális emberek nem próbálnák meg rábeszélni Annát, hogy üssék meg. De ő tök szépen tud érvelni maga ellen, és messze áll a normális kategóriától. Mellesleg tudat alatt is mindig szembemegy a társadalmi normákkal, egy szó, mint száz, most sem hazudtolja meg önmagát.
Aztán leül, látja, hogy Anna forgatja a szemét és nem tetszik neki, de csak fesztelenül vigyorog vissza, mintha ezzel kicsit megenyhíthetné. Igenis lát rá némi esélyt. Roppant keveset, de az már pont elég remény neki, hogy bepróbálkozzon.
- Igazából le lehet, de ne áruld el senki másnak! - Kacsint rá a lányra, majd kuncog kicsit halkan. Ami úgy tűnik, nem elég halk, mert ismét lepisszegik őket, ő pedig bocsánatkérően mosolyog és integet neki, majd visszafordulva Annához csendesebben folytatja.
- Rey Averay vagyok, most már tudod a nevem, segítsek? - Kérdezi immár suttogva, de nem kevésbé vigyorogva. Látta ám, hogy Annácska szenved, ő pedig szívesen nyújt segítő kezet. - Szerintem amúgy sem kell különösebb ok, hogy segítsek. Sőt, csak most, a te kedvedért, még csak ölelést sem kérnék érte cserébe, megelégszem a neveddel is. - Mosolyog rá szélesen, szívmelengetően, miközben alkarját Anna székének támláján pihenteti tovább, kicsit közelebb hajolva. Érdeklődően nézi, mit is tanul a lányka annyira, de igyekszik nem nagyon bemászni a személyes terébe. Van egy olyan érzése, hogy nem tetszene a lánykának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 27. 23:37 | Link

Rey

Éppen próbál nem bajba kerülni. Nagyon koncentrál rá, hogy ne csináljon elfogadhatónál nagyobb zűröket, mert ha itt hívatják az igazgatóiba, neki biztosan annyi. Haza nem mehet, máshová meg hová menne? Híd alá vagy utcasarokra, vagy fene tudja, belegondolni sem akar, marad az a verzió, hogy nagyon meggondolja, mit csinál. A verekedés gondolata is elborzasztja, úgy egyébként is, nem csak amiatt, mert zűr lehet belőle. Nem szokása verekedni, még ha azt is gondolnák róla ránézésre, hogy hobbiként bizonyos számú pofont simán kioszt naponta. El kell ismerni, ha azon múlna az élete, be tudna húzni bal horgot jobb egyenessel megtámasztva, például, de amíg ez nem élet-halál kérdése, legfeljebb egy bokszzsákon gyakorol az edződerem egyik sarkában és kész, emberen soha. Gyakorlatilag semmin, aminek az fájhat.
- Más még megteheti, abban meg azért a helyedben nem lennék olyan biztos. Nem ismerem a bátyádat, és te sem engem, szóval inkább ne mérd össze, mert még a végén pofára esnél - válaszolja továbbra sem a legkedvesebb arcát mutatva, de hát jelen pillanatban minden vágya az, hogy megszabaduljon a fiútól, aki kéretlenül is itt lóg a nyakán. Még szerencse, hogy nem szó szerint műveli az említett dolgot, bár elnézve, kitelhet tőle. Az kellene még csak. Az is bőven sok, hogy helyet foglal mellette és további társalgásra próbálja kitartóan rávenni, pedig ő aztán éppen elég határozottan igyekszik belemerülni az olvasásba és nem figyelni. Idegesen horkant egyet nagyon nőiesen - bár hátha leszűri belőle a fiú is, hogy valószínűleg nem rá fáj a foga, akkor is, ha szépnek tűnik az égővörösre festett haja vagy a szeme, vagy akármi rajta, bármit is lát vagy nem lát éppen benne a másik -, és homlokát a könyv lapjainak nyomva dől előre egy pillanatra. Feladja. Nincs más választása. Sóhajtva húzza ki magát újra és a vigyorgó Rey-re néz.
- Istenem, téged tutira determinál a neved, napsugár - közli erőltetett vigyorra húzva a száját, aztán összecsapja a két kezét és már majdhogynem hálás pillantást vet a fiúra.
- Halleluja. Úgysem ölelnélek meg, még a végén kiderül, hogy ragályos az idegesítő értetlenséged, de ha már ennyire nagyon segíteni akarsz, magyarázd el nekem, mi a hétizé az a Wizengamot? - pislog az előtte névre, amiről valahogy nem tudja kiköbözni, mi a fene, pedig nagy hatáskörű döntővalamicsoda lehet, tekintve a mondatot, de úgy tűnik, tudni illik, mi is az, lábjegyzetet ugyanis hiába keres.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 28. 23:11 | Link

A n n a *___*

Ő tényleg próbál a tökéletes bokszzsák lenni, amit Anna csak el tud képzelni. Még vigyorog is rá, ami idegesítő lehet, bár nem szeretné idegesíteni, ha ez kell ahhoz, hogy megüsse és kiengedje a fáradt gőzt... miért ne? De akkor sem akar menni. Annácska csak fenyeget, de nem harap olybá tűnik. Nem mintha, Rey annyira bánná, de legalább akkor szeretgetné, vagy csak ne szúrna úgy, mint egy valamire való süni. Na nem baj, a jó dolgokért úgyis meg kell szenvedni.
- Ugye tudod, hogy a túl sok felgyülemlett feszültség káros? - Kérdezi végül halkan, nehogy idegesítsen valakit aki tanulni próbál. Mégis teljesen komoly, érdeklődő. De kivételesen még csak nem is mosolyog, inkább kicsit aggodalmas tekintettel pillant végig a lányon, de úgy látszik semmi baja. Főleg, amikor sóhajtva homlokához emeli a könyvet, akkor még kifejezetten bájos és szórakoztató látvány is. Rey számára biztosan, elnézegetné még kicsit, de Anna még elemében is van. Legalábbis leszólni könnyedén tudja a nevét, de csak vigyorogni tud rajta.
- Én lettem a napsugarad? De kedves. - Ragadja meg vigyorogva a lényeget, igen, a lényeget! Mert számára igenis ez az, még akkor is, ha Annácska vigyora láthatóan nem igazi és inkább sértésnek szánta. Ő igenis fel tudja ezt fogni a jó oldaláról: foglalkozik vele. És ha még utálja is vagy a pokolra kívánja, akkor is, legalább rajta jár az esze. Neki pedig ez már tökéletesen elég, hogy hajtsa előre, így oda is hajol a lányhoz, hogy megkérdezze, tényleg nem kér-e a segítségéből.
- Óóó, na az az, amivel sosem akartam találkozni. Amúgy a a varázslók legfelsőbb bírósága, a Mágiaügyi Minisztériumban üléseznek meg ilyen nagyon komoly dolgokat csinálnak, amiket mi, halandók nem is érthetünk. - Magyarázza, a végén pedig elfojt egy aprócska nevetést, hogy ne zavarjon másokat, mert ő igenis tekintettel van a körülöttük lévő tanulókra is. Tényleg nem célja az idegesítés, mindegy mennyire tűnik úgy. De tényleg, Rey Annának sem csak célból segít, látta, hogy majdnem elaludt. Majd okot ad neki, hogy ébren maradjon és talán segíteni is tud neki ilyesmikben. Bár az elmúlt évben nem túl sok tudást szedett magára... apropó, melyik évről is beszélünk?
- Melyik évfolyamra jársz, Vöröske? - Kérdezi bájos mosollyal, a vörös nem gúnynév, csak nem árulta el a nevét, hiába kérte a segítségért, szóval most kénytelen improvizálni. Egész jól megy neki, valljuk be.
Utoljára módosította:Rey Averay, 2015. február 28. 23:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 1. 00:26 | Link

Rey

Ez a srác hihetetlen. Az előbb ölelést kér, most meg bokszzsáknak ajánlkozik, egyre furcsább. Ennyire szeretné, hogy vele foglalkozzanak, méghozzá pont tőle. Ő nem ért az emberekhez, ki nem állhatja őket, mert többnyire sosem tudja, hogy viszonyuljon hozzájuk és mit várnak tőle. Túl bonyolultak, ő meg úgy érzi magát, mint aki a holdról jött. Megpróbál belemerülni a tanulásba, de csak nem hagyják békén, és újfent szemöldökét felvonva, kérdőn pillant a másikra.
- Majd felrobbanok, felkenődök a falra és téged foglak kísérteni életed végéig - válaszolja nemtörődöm módon rántva meg a vállát, majd vissza is fordul a könyv felé, a következő pillanatban viszont látványos, színpadias reakció közepette adja fel a kísérletet, hogy megpróbáljon koncentrálni. Rey mellett nem lehet, ez a fiú egyszerűen levakarhatatlan, képtelenség megszabadulni tőle. Ami még jobb, a cinikus megjegyzéseket se veszi komolyan, hiába szánja annak. Itt próbálja sértegetni, ez a fiú meg még a végén bóknak veszi a szavait. Kevésen múlik, hogy nem neveti el magát, de akkor meg biztos, hogy a mögötte ülő menten megtépi. Az előbb is kitartóan pisszegett, még ha egy csúnya nézéssel ideiglenesen el is lehetett hallgattatni. Lemondóan sóhajt egyet és legyint. Ha így fogja fel Rey, hát legyen, nem szenved azzal, hogy elmagyarázza, hogy ez bizony részéről sértésnek indult. Még egy egészen kicsit ő is elvigyorodik ezen a makacs pozitív hozzáálláson, aminek köszönhetően Rey éppen mindent félreért, önmaga számára előnyös módon csakis.
- Aha... szóval olyasmi, mint egy legfelsőbb bíróság. Mint mondjuk az emberjogi Strassbourg-ban? - kérdez vissza a kapott információra koncentrálva - máris sokkal kevésbé undok, mint volt -, igyekezve hasonlítani valamivel, ami számára is ismerős, hogy pontosan megértse, miről is van szó. Érdeklődve pislog hol a könyvre, hol a fiúra, végül felkapva az asztalon heverő pennát gyorsan le is jegyzi gyöngybetűkkel a pergamen szélére, hogy Wizengamot, és alá is húzza. Bővebb utánaolvasást igényel a fogalom, úgy érzi, Rey viszont meg úgy, hogy még nem beszéltek eleget, pedig neki már ez is bőven sok volt.
- Eridon, első évfolyam, és ne tárgyiasíts, ha kérhetem. Te? - kérdez vissza, miközben igyekszik újra visszatérni undokabbik énjéhez. Mi az, hogy Vöröske? Nem kér ilyesféle beceneveket, köszöni. Kíváncsiságból azért még visszakérdez, tudja, hogy kivel van dolga, bár van egy olyasféle megérzése, hogy vagy évfolyam, vagy ház, valami egyezni fog, és nincs akkora szerencséje, hogy minimális esélyük legyen újra találkozni. Alig várja, hogy választ kapjon a kérdésére, de csakazértis belebújik a könyvbe, mintha csak úgy mellékes kérdés lenne ez, mert muszáj volt, ha már tőle is kérdeztek. A következő oldalra lapozva haladni próbál az olvasással.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 1. 15:03 | Link

A n n a *___*

Amikor meghallja a verziót, csodálkozva pillog rá, hogy tudja ilyen érzéketlenül ezt mondani, mintha nem lenne a világ egyik legnagyobb tragédiája. Márpedig Rey maga annak tartja, ezért furcsán pillant rá, miért mondja ezt így... aztán rájött, hogy nem volt komoly. Illetve, ő nem veszi komolyan, így tud rajta vigyorogni és természetesen kihozni belőle a legjobbat.
- Szerintem igazából élvezni fogom. - Állapítja meg elégedett mosollyal az arcán, lévén sosem lesz egyedül. Amúgy sem bántja, ha csinos lánykák szelleme követi egész nap, bár a hús-vér formációt jobban preferálja, azért a szellemalakkal se lennének hatalmas gondjai. Amíg beszélget és társaság, neki csak feldobja a napját. Nincs mit tenni, menthetetlen hippi a gyermek, és komolytalan. Épp ezért csillog a szeme, amikor látja Annát majdnem nevetni a napsugaras megjegyzésén. Mint aki éppen most nyerte meg a legutóbbi keresztes hadjáratot, akkora hősként vigyorog és örül magának. Végre valami aprócska jel, hogy a lány igazából jól érzi magát a társaságában és ez neki bőven elég bátorítás, hogy ne adja fel. Amúgy sem szokása, de most még kevésbé van kedve eloldalazni.
Főleg, hogy a vörös lányka végre kérdez, ő pedig tudja is a választ és hiába vezeti be komolytalanul, igenis tud normális választ adni. És persze megfelelően halkat, hogy ne lincseljék meg őket és ne rakják ki őket a tanulószobából záros határidőn belül. Nem mintha neki nem kéne tanulnia éppen, de valahogy nincs olyan hangulatban. Majd valamikor máskor... amikor nincs semmi érdekes.
- Igen, olyasmi. Csak ez a varázslótársadalomé. Mugli származású vagy, igaz? - Kérdi mosolyogva, mert ő ezt vonta le a lány kérdései alapján. Lehet, hogy téves a megérzése, de nem olyan tipikus aranyvérűnek tűnik, mint Rey, akinek tulajdonképpen minden az ölébe hullott. Ő pedig meglepő szorgalommal kanalaz ki mindent az öléből, dob el minden lehetőséget csak úgy, teszi tönkre a jövőjét. Hm, kissé beképzelt húzás, jobban belegondolva.
A mély lélektanon túl viszont egy kérdést is feltesz, ami normális, ismerkedős, semmi baj nincs vele... még választ is kap rá, aminek örül, de még mennyire.
- Eszemben sem volt, csak nem árultad el a neved. Amúgy harmadikos vagyok. - Igen, még mindig a nevetés kerülgeti, amikor ezt kimondja. A Roxfortban mennyire régen volt már harmadikos? Nagyon, elképzelhetetlenül rég. Valószínűleg több tudással is rendelkezik, mint az itteni diákok java, révén ott már hatodik évfolyamot húzta volna le, ha... erről inkább nem beszélünk, a múlt, ő már elföldelte, ideje nekünk is.
- Kicsit idősebbnek nézel ki, mint egy elsős. - Állapítja meg végül Annamáriát végigmérve, nem szemtelenül, csak úgy finoman, felmérően. Ha így néznek ki a 14 évesek manapság, akkor ő valami nagyon rossz életfelfogással született.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 7. 20:34 | Link

Rey

Úgy tűnik, Rey-t sem elijeszteni, sem elüldözni nem lehet. Muszáj lesz megbirkóznia vele, hogy a sráctól képtelenség szabadulni. Egyelőre fel is adja, és bár elég nemtörődöm módon közli vele, hogy majd ha úgy alakul, egy életen át őt kísérti, a másik válasza meglepi. Felpillant rá kérdőn, hogy ez most tényleg, komoly? Egy fél pillanatig még figyeli is, aztán már egészen nehezére esik, hogy ne nevesse el magát. Ez a srác nem normális, az biztos, de még a végén jól fog szórakozni rajta.
- Mazochista - jelenti ki, és csak azért, hogy ne vigyorogjon szembe vele, még határozottabban bújik bele a könyvbe nagy igyekezettel olvasva az előtte lévő oldal tartalmát. Pár percig még bírja is szó nélkül, de aztán ha már annyira segíteni akarnak, beadja a derekát és rákérdez a Wizengamot-ra, amiről sehol egy lábjegyzet, bizonyára tudnia kellene, mi az, de nem tudja. Nem kívánt, de azért nyakán lógó társasága szerencsére témában van és ki is használja az alkalmat, hogy ő lehet a figyelem középpontja, így pillanatokon belül válaszol. Feljegyzi egy papírra, hogy el ne felejtsen azért utánaolvasni, és bólogat közben válaszul a kérdésre.
- Mármint ha azt érted ezen, hogy nem varázslók a szüleim, igen. A bátyám viszont szintén varázsló. Az is ugyanaz a kategória? - kérdezi meg, mert még mindig nincs tisztában minden szakkifejezéssel, ami csak szóba jöhet varázslók kapcsán, a szakszerű használatukról meg még ne is beszéljünk.
- Ja... bocs. Bakonyi Anna - közli a nevét kissé el is szégyellve magát, hogy hoppácska, ezt tényleg nagyon illetlenül nem közölte, és nem hagyott másik opciót, mint kreatívkodni. Arra a megjegyzésre pillant fel csak újra a könyvéből, hogy idősebbnek tűnik, mint egy elsős. Lemondóan sóhajt egyet, abbahagyja az olvasást és újra becsukja a könyvet ujjával jelölve azért, hogy hol is volt az imént nyitva.
- Tizenhét vagyok, és nem, nem buktam, és nem máshonnan jöttem át, csak a szüleim nem szeretik, hogy tudunk varázsolni a bátyámmal és most szöktem meg otthonról. A bátyám tizennyolc lesz lassan és másodikos. Kicsit le vagyunk maradva, de ez van. Majd behozzuk - válaszolja, még mielőtt találgatásokba bocsátkozna a fiú, aztán ismét kinyitja a könyvet, remélve, hogy már Rey is elégedett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 26. 13:18 | Link

A n n a *___*

Halkan, elfojtva nevetgél kicsit, amikor látja Anna tekintetét. Látszik rajta, hogy nem erre a válaszra számított, és most olyan édesen pillog rá. Addig legalább hagy neki némi időt, hogy feldolgozza a történteket. Aztán amikor hallja a választ, ismét jó kedélyűen vigyorog a lányra.
- Nohát, a jó cél érdekében... bármit. - Válaszolja nemes egyszerűséggel, könnyed mosollyal az arcán, mégis látni rajta, hogy igenis komolyan gondolja. Ó, mennyi mindenre képes lenne ő a figyelemért, szeretetért! Egy életen át tartó üldözés, kísértés még talán kísértés is számára, csábító, hogy egy saját szelleme legyen. Főleg, ha ilyen gyönyörű és ilyen vonzó, vörös hajkoronával rendelkezik. Ki tudja szúrni messziről. Amúgy is, az ő filozófiájában az a lényeg, hogy jól nézzen ki, szeresse, főzni majd megtanul. Bár ki tudja, a lánykából azt is kinézi, hogy már tud.
- Igen, a szülők számítanak. - Bólogat hümmögve, mint aki nagyon okos és nagyon bölcs, még állát is dörzsölgeti kicsit. Nem szívesen tanítaná meg a lánynak a szitokszót, amivel a mugli származásúakat. Annak ellenére, hogy aranyvérű, sosem hencegett ezzel, nem érezte magát többnek, mindig nyitott a mugli kultúra, főleg a sportok és zene felé. Ő lenne az első, aki felháborodottan állna ki Annácskáért, ha valaki lenézné, csak azért, mert sárvérű, ahogy azt a rosszmájúak mondják.
 - Anna, de szép. Szoktak Panninak becézni? Vagy nem azt a nevet szokták így becézni? - Kérdezi érdeklődve, mert azért a magyar nevekkel nincs annyira képben, főleg a becézésben nincs otthon. De nagyon is tetszik neki ez a név, és az elképzelt becézés is, szóval hirtelen villan fel vigyora.
- Pedig olyan pannis vagy. Panni, Panka, Pankóóó... - Ízlelgeti elgondolkodva a további változatokat és talán a Panka a kedvence, bár van egy olyan érzése, hogy Annának nem annyira fog tetszeni, mint neki. Minden esetre, ha meg akarja enni, akkor várnia kell kicsit. Hoz neki evőeszközt, hogy könnyebben boldogulhasson azzal a kemény fejével.
Amikor Anna mégis becsukja a könyvet és feladja a tanulást, diadalittas vigyor ül ki az ajkára. Csak elérte, hogy rá figyeljen, és barna szemei már csillognak is lelkesen. Főleg attól, hogy hajlandó mesélni magáról.
- Megszöktél otthonról? Nahát, én is! - Lelkesedik, de megint kicsit hangos, szóval bocsánatkérően veszi le a hangerőt. De azért lelkesen tartja a kezét pacsira, hogy Panka belecsaphasson. Úgy látszik, sorstársak, legalábbis ebben, szóval úgy dönt, az a fair, ha ő is megosztja a saját sztoriját az idekerüléssel kapcsolatban.
- Én a Roxfortban már hatodikos lennék, de most kezdem majd a harmadikat. Nem baj, legalább tovább nem kell gondolkozni, mit kezdek magammal. - Vigyorog végül elégedetten, hogy igen, most még jó pár évig nem kell foglalkoznia a jövőjével, csak lébecolni, éldegélni, mint hal a vízben. És igen, neki addig van nyugodt élete, amíg nem kell ilyen fontos döntéseket meghoznia. Elégedetten dől hátra a széken, ujjait tarkóján kulcsolja össze, elégedetten mosolyogva néz a lánykára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 26. 18:55 | Link



Most már biztos, hogy ennek a srácnak minden vágya, hogy ő legyen a fegyelem középpontja. Nem csak itt, nem csak most, hanem lehetőleg mindig, mindenhol, mindenkinél. Mazochista, de nagyon. És ő még azt hitte, hogy szórakozik, pedig most nagyon úgy hangzik, hogy komolyan gondolja. Meglepetten pillant fel egyetlen pillanatra, majd visszafordul inkább a könyvéhez és próbál nem törődni továbbra sem a fiúval, bár láthatólag ő másként gondolja. Továbbra sem hagyják békén, nagyszerű. Azt legalább megtudja, hogy ő is mugli származású, mert a szülők számítanak, úgyhogy ezt el is könyveli magának. Vajon milyen sokan lehetnek? Nem kérdez rá inkább, mert még úgy értelmezné Rey, hogy nagyon beszélgetni akar. Dehogy akar, nem most, nem vele, úgyhogy inkább majd kideríti ő a választ valamelyik könyv segítségével, úgy is jó lesz. A lehetséges becenevek hallatán szörnyülködve néz fel és megrázza a fejét.
- Ne merészeld. Nem viccelek... ha becézni merészelsz, kitekerem a nyakad - fenyegetőzik hirtelen nagyon komoly arcot vágva, és közben azért nagyon reméli, hogy még csak fel sem merül olyan helyzet, amikor kiderülne, hogy nem váltaná be az iménti kijelentését. Olyan ő is, mint egy hamis korallkígyó. Tetszik tudni, az az élénk színekben pompázó siklóféle, ami nagyon hasonlít mérgező társára, és ha az ember nem ismeri elég jól ezen kígyóféléket, hát jobb, ha távol tartja magát mindkettőtől függetlenül attól, hogy méregfoga csak egyiknek van, harci színek ide vagy oda. Annának nagy szája van, de még a lénynek se ártana, csak ezt aztán nem kell róla tudni, vagy még a végén túlságosan barátkozni akarnának vele az emberek. Jobb is lesz, ha feledésbe merülnek a neve kapcsán felmerülő becézési lehetőségek. Feladja a tanulást, és inkább röviden összefoglalja, hogy ő aztán nem bukott, ne nézze senki olyan ostobának, mert nem az, pusztán csak későn kezdte az otthoniak nem igazán létező támogatásának hála.
- Na ne mondd. Kellett valaki, akin a bátyád csiszolhatja a pofozkodás terén szerzett eddigi tudását? - érdeklődik cseppet sem szívélyesen, bár kezdi felfogni, hogy ez sem lesz elég Rey elijesztéséhez. Roxfort... az mintha egy másik iskola lenne. Rémlik neki valami. Elgondolkodik, majd hirtelen belelapoz a jegyzeteibe, mert tudja, hogy valahová leírta. Ott is áll, hogy Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola, avagy Hogwarts, híres-neves angliai iskola.
- És miért jön el az ember Roxfortból idáig? Azt ne mondd, hogy tényleg csak a bátyádnak kellesz boxzsáknak - kérdezi meg végül, és mivel ismét pisszegni kezd a tőle nem messze ülő tanulni vágyó diák, hát elkezdi összeszedni a jegyzeteit.
- Úgyse fogok megszabadulni tőled egyhamar, ahogy elnézem, viszont ha itt lógsz a nyakamon, mindjárt valaki más fog megfojtani egy kiskanál vízben és abban meg semmi élvezet nem lesz nekem. Konyha? Kell egy kávé amúgy is, vagy mindjárt elalszom - jegyzi meg, miközben már a táskájába gyömöszöli a könyveket és a lapokat. Ha szerencséje van, még a végén nem társul hozzá Rey, ki tudja. Bár ha igen, legalább ihat kávét, az se semmi.
Utoljára módosította:Bakonyi Annamária, 2015. március 26. 19:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 26. 20:32 | Link

P a n n a *___*

Amikor találgatja, ízlelgeti a beceneveket, akkor tökre elégedett, hogy valami egyedivel próbálkozik. Anna, ez gyönyörű, de olyan hivatalos, lapos, talán személytelen is, hogy nem tudná hosszú távon elviselni. Olyan roppant kreatívtalan és picikét unalmas, hogy már-már összeegyeztethetetlen Rey személyiségével. Bezzeg a Panna, Panni, Panka... tökéletes! Viszont amikor látja Anna arcát, elneveti magát, főleg a fejrázásra.
- Ezért a reakcióért, édes Panna, bármi megéri... - Mondja ábrándos sóhaj, majd fülig érő vigyor kíséretében. Igen, imádja a kis harcias lánykát, ahogy egy egyszerű becenévtől hirtelen ragadozó szemfogakat növeszt és vicsorog. Még a keze is viszket, hogy picit megsimogassa hozzá az arcát, de egyelőre még kicsit félti az ujjait. Hasznosak azok, jók, nem véletlen van belőle tíz darab, maradjon is annyi. Meg amúgy is, szívére venné, ha megfeküdné Panna gyomrát.
 - Inkább nekem kellett valaki sürgősen, aki helyreteszi a fejem. - Neveti el magát halkan. Még sosem mondta ezt ki ennyire egyértelműen, sosem ismerte el, hogy hülyeségeket csinált anno és ez élhetetlen volt, nem csinálhatta végtelenségig. És igenis kellett neki Mark, aki rendesen helyrerakta, és persze felelősséget vállalt érte. Meg befenyítette, hogy ha még egyszer ilyesmit csinál, akkor megy haza és sínylődhet a büntiben, tőle távol. Nincs kedve nagyon szórakozni Markkal, szóval semmi durvával nem fog bepróbálkozni, ez is biztos.
- Hát, imázsváltás kellett. - Mondja a hivatalos verziót tök komoly fejet vágva, aztán elkuncogja magát és közel hajol Panna füléhez, hogy belesuttogjon. - Igazából kicsaptak, de ne mondd el senkinek! - Mosolyogva súgja, majd rá is kacsint a lányra egyet, hogy tartsa meg a titkát. Nem mintha annyira titkolná, inkább nem annyira büszke rá. Aztán ismét pisszegik őket, ő pedig bámul, mint borjú az új kapura. Már megint hangosak voltak, nem lehet tőlük koncentrálni? Pedig olyan jó fiú volt, igyekezett csendes és visszafogott lenni. Talán ez az egyetlen mázlija Annácskának.
Vigyorogva, elégedetten bólogat az elismerésre. Igen, Anna végre elfogadta, hogy bizony sehova nem fog menni. Nem fogja békén hagyni. Nem tudja elijeszteni, csak azért, hogy neki könnyebb legyen.
- Jó ötlet! - Mondja lelkesen, ahogy felpattan, mosolyog, és megvárja Pannát is, hogy az oldalán vigyorogva, mesélve, hülyéskedve menjen a konyháig. Igen, tényleg levakarhatatlan. Pontosabban, olyan, mint a jojó. Minél erősebben lököd el magadtól, annál nagyobb lendülettel jön vissza hozzád.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 1. 19:21 | Link

Béka
#sosehiszemelhogyarokonomvagy
#nooffense


Egy kis csendre volt szüksége. Mostanában kicsit elharapóztak körülötte a dolgok, szereti, ha pörög az élete, de nem szíve vágya, hogy minden nap gyomorideggel feküdjön le aludni valami miatt. Annyira telhetetlen, folyton elégedetlen, de ez van, el van kényeztetve, megteheti, hogy az legyen. Megteheti, hogy lemenjen a tanulószobába, és ücsörögjön a néma csendben. Egy-két delikvens van rajta kívül csupán, rajta legeltetik kicsit a tekintetüket, ahogy Sári befészkeli magát az ablakpárkányhoz. Az tűnik az abszolút legkényelmesebb helynek jelenleg, és ahogy ücsörög, már nem érzi lassan a rá szegeződő tekintetek súlyát, csak a pennák sercegése hallatszik még a távolból, kellemesen monoton hátteret adva gondolatainak.
Kicsit korholja magát. Annyival egyszerűbb lenne élvezni a boldogságot, de ilyenkor mindig elkezd iszonyat hülyén viselkedni. Milyenkor? Amikor valaki mélyebb nyomot tervez hagyni az életében. Amikor valaki igenis komolyan gondolja vele a dolgokat, akkor mindig hülye gondolatok kezdenek keringeni a fejében. Egy kis kellemetlen érzéssel kezdődik az egész, aztán egyre jobban félni kezd, aztán azon kapja magát, hogy menekülni akar, tovább akar lépni. Legalábbis legutóbb így volt. De Cameron más, nem? Sőt, hova tovább, Sára is más. Egészen felnőtt, egészen furcsa valami lett belőle és néha még ez is kétségbe ejti. Vagy talán csak rossz napja van, amikor az ég se olyan kék, amikor a nap sem süt olyan fényesen, amikor semmi sem jó és semmiben sem biztos. Nőből van, abszolút megengedheti magának az ilyesmit.
De talán mégsem kéne csak úgy ücsörögni és bámulni ki az ablakon. A végén még valaki szimatot fog, hogy elpuhult, hova tovább megsajnálja, azt pedig végképp nem viselné a büszkesége. Szóval ajkát rágcsálva talál magának egy könyvet, ami szimpatikus és nem kell érte túl messze menni. Inkább a sorokat pásztázza tekintetével, és akkor ismét magán érez egy tekintetet, felpillant, körbenéz, megrázza a fejét. Talán csak képzelődik. Talán tényleg kezd becsavarodni. Hm, ideje volt már, nem? Túl normális volt eddig a családhoz képest.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. augusztus 11. 11:27 | Link


Laza léptekkel rója a folyosókat, mintha csak keresne valamit. Persze fogalma sincs, mi lenne az, de ideje a tanulmányaival is foglalkozni, ugyanis - mint kiderült - itten vizsgaidőszak közeleg. Ami őt persze nem rázza meg, mindig is jó eszű volt, de kéne egy csendes hely, ami nem gyilkos rellonos tekintetekkel van tele. Igen, Rebi is a zöldekhez tartozik, de nem próbál meg minden embert pusztán szemmel kicsinálni és nyelve sem annyira éles, mint másoknak. Vannak viszont egyéb tulajdonságai, amik lehetővé teszik, hogy a kiosztott házában garázdálkodhasson, ez pedig így jó is neki. Ahogy forog körbe a kastély falai között, mit ad isten, belebotlik az össznépi tanulószobába, amit annyira keresett. Hogy is van az a mondás a találásról? Áh, sose volt jó ezekben. Halkan benyit, nehogy megzavarjon másokat, majd becsukja maga mögött az ajtót, ami kissé megnyikordul. Istenem, országomat egy kis olajért, könyörgöm! Körbepillant és azonnal megakad a szeme egy lányon, aki az ablakpárkánynál ül. Furcsán ismerős érzés keríti hatalmába. Ez a vér ereje - és igen, ezzel szappanoperásítottuk el az egész hozzászólás mondanivalóját, na sebaj.
Némán nézi, ahogy Sára felkel és könyv után néz. Gyerünk Lili, Ombozi vagy, egy Ombozi pedig bármit meg tud tenni. Kissé bátortalanul indul meg a világos hajú felé, majd kiköt mellette és egyik lábáról a másikra áll. Tanácstalanul pislog Sárára, akinek valószínűleg halvány lila ibolyántúli sugárzása sincs arról, hogy ki lehet ez a vörös tetkós itt mellette. Ja igen, merthogy rellonos hősnőnk jelenleg egy vállpántosban és sortban ácsorog, ezzel megvillantva minden testére rajzolt mintát. Haja hullámosan a vállán pihen, nagy barna szemei pedig kíváncsian kémlelik a kedves kuzint. Vagy nem kedves. Ez majd idővel mindenképp kiderül.
- Szia! - böki ki végre valahára. Igazából kicsit olyan a szituáció, mintha Rebeka valami elfajzott zaklató lenne, de elfojtjuk ezeket a mocskos gondolatokat és inkább a kialakulni készülő párbeszédre összepontosítunk. Vagyis a vöröske mindenképp. - Ombozi Rebeka vagyok és azt hiszem nekem ismernem kéne téged, hasonlítasz Noelre - oldalra billenti a fejét, ahogy ismét megszemléli magának a lányt, hogy felfedezze a további hasonlóságokat. Jó, igazából csak a kisugárzás olyan fenségesen Ombozi, meg az arcforma kissé, a szájuk... Igen, nagyon hasonlatos a kettejük külseje. Nem tévedhet nagyot, ha meg igen, hát így járt, ezért még embert nem öltek. Várhatóan nem ő lesz az első.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. augusztus 11. 20:04 | Link

Béka
#sosehiszemelhogyarokonomvagy
#nooffense


Érzi magán a tekintetet egy ideig, de végül úgy dönt, csak beképzeli magának. Rebeka jelenléte semmit nem vált ki belőle, nem olyan drámai, nem olyan érzékeny, mint a másik. Csak szeretett volna magának egy napot, amikor elsüllyedhet kicsit a katyvaszban, amit most magában érez. Lusta rendet rakni. Pedig nem kerülne sok erejébe, de most valahogy hatalmába kerítette ez az állapot, Sára pedig nem akaródzik kikászálódni belőle. A könyvet, mint fegyvert használ fel, ezzel távol tartva másokat. Meg amúgy is, sokkal kevésbé fest szánalmasan, ha nem csak bámul kifelé az ablakon, hanem mondjuk olvasgat is közben valamit. Nem annyira figyel oda a könyvre, inkább csak háttérzaj a gondolatainak, szeme mégis jár.
Ebből a kellemes, lebegő érzésből, a keserédes állapotból egy hang rántja ki. Ő pedig zöld tekintetét lomhán emeli a lányra, egy "mi van már megint sóhaj" kíséretében.
- Szia - erőltet egy aprócska mosolyt ajkaira a köszönéshez, de nem, nincs kedvessége csúcsán. Azonban ahogy a lány folytatja, mivel is kereste meg a lányt, kicsit megütközik. Ombozi. Ismeri Noelt. És lassan tényleg összeállnak benne a dolgok, azzal a lendülettel pedig el is kerekednek szemei, ahogy szerencsétlen vörös lányra pislog. Nem tudja, miért, de nem hisz a szemének egy pillanatra. Ő olyan más. Annyira nem... annyira nem hozzájuk illő. És máris ellenérzések támadnak fel benne, akaratlanul, pedig a lány még csak bemutatkozott, de benne máris lobog valami. Féltékenység? A vágy, hogy kitaszítsa zárt kis közösségükből? Mert be akar férkőzni valamibe, ami eddig csak az övék volt? Nem tudja pontosan eldönteni, de mielőtt még kiülhetne minden az arcára féloldalas mosoly ül ki ajkaira, apró fintorral húzza feljebb orrát.
- Ezek szerint tényleg létezel, Noel igazat mondott. Nos, üdv közöttünk - az udvariasság azért hajtja belülről, jóval az elemi előítéletek felett helyezkedik el. Betakarja, óvatosan elrejtegeti a negatív érzéseket. De ettől nem válnak semmissé, ott vannak valahol benne, és igyekszik nem rá gondolni, ahogy nézi a vörös lányt, de valahogy kapargatják agya mély rétegeit. Pedig adnia kéne neki esélyt. Nem kéne ilyennek lennie vele.
De aztán visszazökken szerepébe, előrehajtja fejét és kuncog kicsit, nevető tekintettel pillant fel Rebekára immár.
- Bocsi, csak óhatatlanul is magam elé képzeltem apám arcát, ha megtudja... ha majd tud rólad - mosolyog rá, majd kicsit arrébb húzódik, ezzel jelezve, hogy a lány nyugodtan leülhet mellé. Nem fogja hellyel kínálni, nincs otthon ő sem, de ha beszélgetni szeretne, legyen. Majd legyűri az elemi lényt, ami belül lázad ellene, nem probléma. Előbb-utóbb úgyis az apja fülébe jut, Zsiga mit művelt, akkor pedig biztosan nem lesz boldog. Nem Rebekára lesz mérges. Sokkal inkább Zsigmondra. Őt mégis mulattatja a gondolat, főleg ahogy elképzeli magát a tündéri kisangyal szerepében, aki csak ül az asztal végén és bájosan mosolyogva nézi végig a családi perpatvart. Na jó, ő is érzi, hogy ez a kép erős túlzás. De tulajdonképpen tényleg így működnek a dolgok a családban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. augusztus 21. 11:43 | Link


Talán csak Rebeka érzi úgy, hogy a fogadtatása nem túl... Szívélyes. És ekkor még be sincs mutatkozva. Mi lesz utána? Oké, kissé feszengeni kezd, mert ő is érzi, hogy ez nem úgy akar alakulni, ahogy a buksijában eltervezte. Hogy tovább javíthasson egyébként pocsék helyzetén, úgy dönt elárulja becses nevét, ami meglepi Sárát. Háh! Most már érdekesnek találod, mi? Vagy az valami egészen más ott a szemedben?
- Miért ne léteznék? - kérdőn pislog. Van, aki itt kitalálja, hogy Ombozi, pedig nem az? Netán van még egy rahedli édes tesója? Ebbe bele sem akar gondolni, hiszen épp a második kuzinjával hozza össze a sors, ami így is kettővel több, mint amit valaha tudni akart. Végtére is most borult fel az élete pár hónapja azzal, hogy megtudta, az apja nem az apja, ráadásul a vér szerinti egy nőcsábász. Véletlenül becsúszott Rebeka és annyi. Nehéz feldolgozni azt a tényt, hogy nincs olyan férfi az életében, aki várta volna - Barnabást leszámítva, de ő meg azt hitte, az ő gyereke van Anett szíve alatt. Senkinek sem könnyű vagy kellemes ez a helyzet, de ha már egy család, örülne, ha elfogadnák. Persze ki tudja, mi itt a módi... Ahogy látható, a szőke nem igen örül, hogy kiderült, gyarapodik a família, ez pedig arcára is kiül. Lili kezdi érezni, hogy egyre apróbbra akar zsugorodni és talán neki is látott máris. Az sem kielégítő, hogy nem egészen rá gondoltak ezzel az arckifejezéssel. Sőt, ez sehogyan sem megnyugtató.
- Szerintem az apám is meg fog lepődni, ha megtudja, hogy létezem - kínjában beletúr hajába. Nincs elég baja ezzel is, még az unokatesóival is meg kell küzdenie. Noel is fura volt vele és most Sára is az, ami persze érthető, de nem igazán tűnnek segítőkésznek és elfogadónak, ami bántja. Nem azt várta, hogy a nyakába ugranak és, mintha az elmúlt tizennyolc év meg sem történt volna, egyszerűen minden megy tovább, de azért ez... Konkrétan másodjára röhögik szembe, ami a létezését illeti, ez pedig enyhén frusztrálja. Gondolom más sem lenne ezzel másképp. Helyet foglal, ha már csináltak neki, de annyi mindent akar mondani, hogy hirtelen semmi sem jut eszébe. Jártatok már így ti is, nem?
- Elég hülye érzés idejönni és közölni, hogy a családotok tagja vagyok. De nem én választottam az apámat - felhúzza térdeit és rájuk támasztja állát. Nem mentegetőzés, pusztán egy tény, amit jobb lenne, ha Sára is átgondolna. Ebben a történetben nagyon nem Zsigának nehéz, mert ő a kellemes részt elvégezte, aztán minden mást hárított. Az egyetlen megsínylője a dolognak jelenleg Rebeka, akinek most senkije sincs Marcsin kívül, aki már nyolc éve neveli rendületlenül. Nincs értelme azon versenyezni, kinek a rosszabb, mert itt most a vörös nyert.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Írta: 2015. augusztus 25. 20:16 | Link

Útbanvagy-srác
alias Ricsi
| öltözet


Úgy elröppent egy tanév, hogy bizony gyanús volt, nem-e rúgott bele valaki, vagy esetleg kötött rakétát a hátára. Vagy folyamodott varázslatosabb módszerekhez, és egyszerűen törölte ki Adél fejéből az elmúlt hónapok eseményeit.
Márpedig nem történt ilyesmi, megvolt minden a fejében, de furcsán rövidnek tűnt az idő, amit elsősként az iskolában eltöltött. Persze a kényszernyaralásnak is lehetett némi köze hozzá, most mégis szabályos pánikroham kerülgette a levitás leányzót, mert nem csupán közeledett az év vége, hanem úgy konkrétan az arcába ugrott egy vizsgaidőszak. És mégis mi a jó fenét lehet tanulni a pálmafák alatt, miközben zúg az óceán, és meleg van, és menni kell fürdeni?! Hát pontosan!
A vizsgák közti szüneteket módszeres magolással, és/vagy alvással töltötte, előbbi kicsit gyakrabban is megesett, és már volt, hogy a betűk az arcára ragadtak, ahogy elaludt egy-egy kevésbé izgalmas tananyag fölött. Mint mondjuk amilyenek a bájitaltan leckék voltak. De úgy összességében jól haladt, és ragadt is rá a tudnivaló, mint a kosz, vagy mint a diétájával felhagyó pióca, és magabiztosság is eltöltötte a második-harmadik napra már.
Szentül hitte, hogy ez annak köszönhető, hogy bizony megtalálta a tökéletes helyet, ahol tanulhat, és ahol senki sem megy az agyára. Nem volt mondjuk senki annyira zavaróan idegesítő, mint Zellerke, de azért párszor már tekeredett a haja mindenfelé, mint a mitológiai Meduza fején a kígyók.
Most azonban derűsen lépett be a tanulószobába, és hunyorított az ablakok felé, melyen a lemenő Nap fénye kukucskált be éppen, kissé narancsos ragyogásával színezve meg az amúgy kék falakat, és a szoba kellemes, egyszerű bútorait.
Adél beljebb lépett, és körülnézett, szeme pedig nyomban megakadt a lényegen. Egy pillantást sem vesztegetett az üres babzsákokra és fotelekre, és a mellettük nem messze álló néhány, foghíjasan foglalt asztalokkal sem foglalkozott. Tekintete azon a fiún állapodott meg, és ragadt le, aki azon a helyen ült, mely a legközelebb volt az ajtóhoz, és szemben helyezkedett az ablakokkal, valamint éppenséggel éppen a legideálisabban nyikorgott. Más szavakkal: az ő helyén ült!
Mint valami alattomos kígyó, szinte odasiklott mellé, és anélkül, hogy ténylegesen megérintette volna, böködni kezdett a válla felé.
- Sziabocsi, figyelj csak.. nem ülnél innét el? - kérdezte, majd érezve, hogy talán kicsit tapintatosabban is lehetne a dolgot, megpróbálkozott egy mosollyal. - Nem azért, hogy útban vagy, csak itt én akarok ülni. Mármint szeretnék. Itt én szoktam.
Már vagy pár napja! Ezt azért tiszteletben kell tartani, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. augusztus 26. 17:23 | Link



Az utóbbi napokban enyhén szólva ingerlékeny voltam - az a viharos történet nem dobott sokat a kedvemen, ami azt illeti, bár az jót tett, hogy szétvertem pár fadobozt egy baltával.
Azonban nem tudtam mit csinálni, tehetetlen voltam ezzel az egésszel szemben, és a vizsgaidőszak akkor is vizsgaidőszak marad, ha a fene fenét eszik is. A szobámban újfent nem tudok bent tartózkodni, taszít az a mérhetetlen arrogancia, ami a szobatársaimból árad, úgyhogy inkább egy új helyet kerestem magamnak, ez pedig a tanulószoba volt. Idebent végre csend volt, nem zavart senki, és fél vesémet odaadtam volna ezért a nyugalomért, úgyhogy ide fészkeltem be magam a bűbájtankönyvem társaságában.
Kijegyzeteltem mindent, közben pedig gyakorlatilag meg is jegyeztem a tananyagot a közeljövőben lévő vizsgára - néha felnéztem az ablakra, bámultam a lemenő napot meg a madarakat, amik elszálltak a horizonton, aztán figyelmemet visszafordítottam a pennára és a pergamenre.
A probléma ott kezdődött, mikor bejött egy lány, és egyenesen felém indult el. Ezt csak a periférikus látásom miatt szűrtem le, egyébként még egy pillantásra se méltattam az illetőt - aztán megállt előttem, és hozzám szólt.
Felemeltem a fejem, és felvontam a szemöldököm, majd szolidan végignéztem rajta. Levitás címer, a lány valószínűleg egyidős lehet velem, még láttam is pár közös órán. Megpróbált rám mosolyogni, így szemöldököm még feljebb szaladt - figyeltem a testtartását, ami talán feszélyezettnek tűnt egy kicsit, bár a levitásoké vizsgaidőszakban mindig olyan. A helyét akarta. Az ő helyét. Nem hiszem el, hogy ilyen kis mániákus levitásokkal kell foglalkoznom, amikor sokkal nagyobb problémáim vannak.
- Az egy dolog, hogy mit akarsz. Én is szeretnék K-t bűbájtanból, de ha nem hagysz tanulni, kétlem, hogy meglesz. - motyogtam barátságtalanul. - Tök mindegy, hogy hol ülsz, nem? Érkezési sorrend. Keress valami más helyet, hogy görcsösen jegyzetelgess, és hagyj a magam dolgával foglalkozni.
Miután ezt közöltem vele, visszapillantottam a pergamenjeimre, és ismételni kezdtem magamban, tudomást sem véve a lányról. Ha két perc múlva nem kotródik el a közelemből, igencsak fel fog ingerelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Írta: 2015. augusztus 27. 19:06 | Link

Útbanvagy-srác
alias Ricsi
| öltözet


Nagyon úgy tűnt, hogy a fiú nem tartja tiszteletben, hogy ez biza az ő, Adél helye, legalábbis nem pattant fel, és adta át neki sűrű bocsánatkérések közepette a széket. No jó, ilyesmit azért nem is várt volna el tőle a levitás. De azért egy pillanatra elképzelte.
Viszont azt végképp nem várta, hogy még bunkózni is fog vele. Jó, belefért volna az is, ha a morgás közepette feláll, és mondjuk duzzogva odébb áll, azzal úgy megbékélt volna. De ebből csak a morgás jött be, meg egy szemöldökfelvonós, "ezmegmitképzel" végignézés őrajta, pedig Adél még mosolygott is rá, amit azért nem érdemel csak úgy ki akárki. Viszont a helyéről nem mozdult, és mondandója végeztével vissza is fordult a jegyzetei felé, letudván a beszélgetést.
Adél azonban korántsem végzett.
- Én érkeztem ide előbb! Közben párszor el kellett mennem aludni meg pisilni és enni meg vizsgázni, de már hetek óta itt ülök! - mondta emelt hangon, mire a teremben többen feléjük fordultak, és pisszegni kezdtek.
Adél a szájára tette a kezét, és bocsánatkérő pillantásokat küldött szét, aztán az asztalra tenyerelve közelebb hajolt a rellon színeit viselő évfolyamtársára. Időközben beugrott neki, hogy látta már pár órán. Például bűbájtanon is.
- Amúgy se lesz meg az a K, szóval kár a gőzért. Akár arrébb is ülhetnél, annál az asztalnál sincs senki, nézd - mutatott el jobbra, direkt a jegyzet, és a srác arca közé dugva a kezét, hogy biztosan lássa, hova mutat. - És oda a Nap se süt, azt ti úgyse szeretitek, azért laktok az alagsorban, nem?
Valamiért tényleg felmerült benne, hogy a rellonosok fényérzékenyek, vagy csak szimpla szépundoruk van a napsütötte helyektől, de most inkább csak zavarni akarta a másikat, hátha az megelégeli, és úgy dönt, nem éri meg a hely miatt vitázni vele. Neki úgysem lehet olyan fontos, hogy pont itt üljön, mint a lánynak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lugosvölgyi Albert
INAKTÍV


Szárnyaszegett angyal | KisHerceg
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 444
Írta: 2015. szeptember 5. 21:47 | Link

Scarlett bard

Üres napjaimat gyakran a kastély felfedezésével, szellemekkel való társalgással, vagy éppen olvasással, tanulással töltöm. Mai sétámon a tanulószobában kötöttem ki, ahol az egyik asztalon találtam egy könyvet. Bizonyára valaki ott felejtette. Érdekesnek tűnt, így belelapoztam. Most pedig már négy órája ülök az ablakpárkányon, hátamat a kezdetben hűvös üvegnek nyomva.
A történet kifejezetten bájos, de gondolataim egy ideje máshol járnak, így mára abbahagyom az olvasást. Leteszem az eltulajdonított kötetet, majd az ablakhoz fordulok, melynek tükröződésében látom magamat. Óvatosan végigsimítok a felületén, majd hagyom, hogy a felülete megváltozzon, olyanná, mint amilyen saját tükrömé is.
Körbesandítok a többi tanulóra, de nem látom, hogy bárki is figyelne rám. Nem mintha titok lenne, hogy képes vagyok tükröződéseken keresztül utazni, illetve azokban eltűnni, de igazság szerint, ha valaki ilyenkor megérint, magammal tudom vinni oda. Akár akaratlanul is. Éppen ezért nagyon figyelek mindig, hogy senki ne legyen a közelemben, mikor ehhez a megoldáshoz folyamodom. Persze én is csak ember vagyok, így előfordulhat, hogy hibázom, és valaki, valamilyen módon mégiscsak átjut velem együtt a portál másik oldalára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2015. szeptember 9. 19:31 | Link

Albert

  Tanulni kéne neki. Nagyon. Lassan itt a legnehezebb vizsga is, és azon már nem fog csak úgy tippelgetve átbukdácsolni. Az pedig elég gáz lenne, ha meghúznák valamiből. Hát igen. Pontosan ez a gondolatmenet volt az, ami arra késztette, hogy elténferegjen a Keleti-szárny második emeletére. Igen, fel a lépcsőkön. Mikor nagy nehezen odaért, akkor leült az egyik asztalkához, és neki állt a tanulásnak.
  Látott már valaki egy szőkét szenvedni? Mert ha igen, akkor ez százszor rosszabb volt. Hol széken, hol asztalon, hol a padlón ült. Hol feküdt, hol maga alá tette a lábait, hol felállt. És persze az, amit azzal a szerencsétlen könyvel művelt, az sem volt semmi. Végül letette az asztalra, és felpattant. Elment, hogy szerezzen egy kis vizet, vagy valamit. Ez kicsit tovább tartott, mert aztán eszébe jutott, hogy nem etette meg a macskát, vagy hogy még beszélnie kell pár társával meg egyebek. Szóval csak jó pár óra múlva ért vissza. Akkor látta, hogy egy másik srác teszi vissza a könyvét. Az ő könyvét. Átcaplatott a termen, és a szöszke vállára tette a kezét, mert az addigra megfordult, és háttal állt neki. Furcsa bizsergés lesz rajta úrrá, és legszívesebben elkapná a karját, de moccanni sem tud.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Chevailer Zsanett Vanda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 15. 21:18 | Link

Kara Zoli:)

Ruha

Az egész vizsgaidőszak egy kész rémálom volt számomra. Összességében nem lesz egy rossz bizonyítványom remélhetőleg, hiszen sikerült bezsebelnem jó pár V-t, sajnos azonban befigyelt egy H, és nem sok hiányzott volna Asztronómiából ahhoz a fránya E-hez… Amire leginkább kíváncsi voltam, hogy a bájitaltannal mi lesz. Az nagyon lényeges volt nekem, eleve szerettem főzicskézni. Most is arra készültem éppen, előttem már minden szükséges felszerelés elő volt készítve, még az is, ami nem annyira fontos – ki tudja, még én sem találtam ki igazán, hogy mit szeretnék gyakorolni. Hiába, a bájitaltanhoz hozzátartozik a gyakorlat is, hiába vágom az elméletet kívülről, ha a gyakorlat meg pocsék.

Mindenképpen másodikos anyagot akartam gyakorolni, s talán amire norvég környezetben szükségem lehet, az a Leix féle kis csodakotyvalék. Üsse kő, még talán jobb is lehet, mint a mugli gyógyszerek, igaz, úgy, hogy tudom, milyen hozzávalók kellenek, abszolúte nem sok kedvem van hozzá, de még mindig inkább ez, minthogy egzotikus nevű vegyszerekkel mérgezzenek, és hogy az orvos azzal a bizonyossal közelítsen felém, mert én voltam olyan szíves nem vigyázni az egészségemre. Próbálna csak meg egy fehér köpenyes is azzal a vacakkal közelíteni, kikaratézom a kezéből… valami hamis karate-trükkel, vagy mit tudom én…

Szóval ja, a mugli orvosi praktikákat megelőzendő egy kis megfázás elleni cuccot szerettem volna készíteni, hogy gyakorolhassak. Így, ami nem kellett, azt szépen elpakoltam.
Éppen végeztem, s már az üstöt készítettem fel a vízforralásra, mikor úgy festett, társaságom akadt egy ismeretlen fiú személyében.
Hozzászólásai ebben a témában
Patakvölgyi Timea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 4. 12:26 | Link

Kiváncsian pásztázom körbe a helyiséget majd egy kis hezitálás után leülök az egyik fotel kartámlájára.Ahoz képest hogy még sosem jártam itt nagyon is otthonos-
nak érzem ezt a helyet.De mivel sosem voltam nyugott természetű hamar ráunok az
ücsörgésre s fel-alá kezdek járkálni: végignézem a polcokat,leülök,felpattanok
majd egy másik helyen ismét leülök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2015. október 4. 12:54 | Link

Timi


A tanév eleje van, de engem már most nem érdekel a tárgyaim fele. Van viszont, ami érdekel, de ahhoz gyakorolni kell. Ahhoz viszont kéne a könyvem, amiben leírják a hogyant, szóval az kell, meg a pálcám, és már megyek is. Valamerre. Nem tudom, merre, de le a toronyból, valahol a nagyterem fölötti szintek egyikére.
Ajtó ajtó hátán, némelyikben vannak, némelyik meg elhagyatott, de nem szimpi. Egy kivételével, ahol csak egy ember van, de későn veszem észre, hogy nem üres. Mindegy. Kit érdekel, ha van közönségem?
 - Helló.
Köszönök rá, arra a kicsire, aki fel-alá sétál. Nem igen zavar sok vizet, így csak leülök az egyik fotelre, kicsapom a könyvem, és nézem, melyik igét is kéne megtanulni.
Valamiért a székes oldalon nyílik ki, tehát akkor csináljunk belőle pillangókat. Tökéletes lesz, ennek alapjait már ismerem. Így pedig nincs más dolgom, mint becsukni azt, felállni és kiüríteni a fejem.
 - Papillus!
Mutatok rá az egyik fotelre, lendítem a pálcám, a hangsúlyt a "pil" szótagra téve, majd nézem, ahogy a zöld bársonyból rengeteg, színes pillangó lesz. Felröppennek, mintha útban lennének valahol, majd szépen lassan eloszlanak a teremben. Az egyik még az ujjamra is hajlandó rászállni. Egy másik pedig az idegent környékezi meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Patakvölgyi Timea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 4. 13:27 | Link

-Aztaa- áll el hirtelen a lélegzetem ahogy észreveszem a pillangokat ezzel egy
időben tűnik fel az újonan érkezett lány -Szia lépek oda hozzá és némán figyelem
tarka kis lényeket.Hirtelen felindulásból előveszem  a pálcám és elkezsdek vala-
milyen varázslat után kutatatni a fejemben.Abban a pillanatban veszem észre a fe-
lém szálló lepkét.Lassan mint akit megbabonztak követem a szememmel a töréken kis rovart.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 22 23 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet