Návay Regina
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Auror, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos
Návay 2.0 | tündércsendőr
RPG hsz: 176
Összes hsz: 223
|
- Hát ez... - szólalok meg, de aztán elharapom a mondatot. Inkább nem véleményezek az előttünk ténfergő pár diák füle hallatára. Kisebb-nagyobb karcolásaik vannak csak, és bár igazság szerint egy sebet beforrasztani én is be tudnék, mégiscsak oldják meg az iskola gyógyítói. Az én tudományom megmarad a tényleges túlélési gyakorlatokra, bár az igazat megvallva, oda is szeretek elcibálni legalább egy gyógyítót, biztos, ami biztos. Sóhajtok inkább egy nagyot, és Beliánra pillantok. - Azt hiszem, jó sok munkája lesz ezzel Seth-nek - dünnyögöm végül, miközben felfele baktatunk a lépcsőn a második emeletre, ahol a gyengélkedő van. Még jó, hogy nem valamelyik másik toronyból kell átjönni. Vajon valaki számított arra valamikor, hogy a nagyterem egy veszélyes terület lesz, ezért került ide a gyengélkedő? Elvégre mindig ott gyűlik össze egyszerre a teljes diákság, és korábban is történt már mindenféle. - Mindjárt ott vagyunk, közel van, tényleg - szólok aztán a kis elsőshöz, akit valami inda próbált megölelgetni meg kicsit, mert rossz helyen ült, és itt-ott sajnos felhorzsolta közben a bőrét. Micsoda élmény lehetett szegénynek az első tanítási napon ilyesmivel indítani. Majd járhat Riley-hoz rendszeresen, hogy feldolgozza a traumát. - Itt is van, ez a nagy ajtó az - mondom végül, amint a sarok után fel is bukkan a gyengélkedő ajtaja, aztán beterelgetjük mindhármukat. Úgy látom, Frida már ide is ért egy másik diákkal, aztán ki tudja, akad-e még, aki itt fog kikötni. - Tudunk valamiben segíteni? - érdeklődöm máris a gyógyítótól. Nem ismerem különösebben, csak párszor láttam Kedvessel, és ő tényleg kedvesnek is tűnik. Téblábolok kicsit, amíg kapok választ, de útban lenni nem nagyon akarnék.
|
|
|
|
|
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 120
Összes hsz: 157
|
Kevin - Kösz, tök rendes tőled - válaszolom. Hallja csak a drága húgom, hogy nem mindenki fetrengett a földön fekve a röhögéstől a hajam láttán, mert hát jól állt, de komolyan. Szegény srácot mondjuk jól letámadtam szerintem ezzel, ha már ez így szóba került, és még összekavarni is sikerül valaki mással. Fuh, ma is hozom a formámat a kezdeti orrlógatástól eltekintve, úgy érzem. Megvakargatom a tarkómat, majd legyintek. Ugyan, tényleg kedves tőle, de még ezzel is hadd ne terheljem már. - Köszi, de lehet ezt inkább hagyni is kéne. Azért nem akarom, hogy álmatlan éjszakái legyenek netán, ha neki ettől így jobb, hogy elkerül - felelem a vállamat is megvonva, aztán barátságos mosolyt villantok rá. Egész szimpatikus srác, kis segítőkész meg rendes, bár gyanítom, hogy ezzel pont annyira nem megy sokszor sokra, mint Jacob, na de ilyen emberek is kellenek, vagy ahogy anya mondogatja, különben honnan tudnánk, mi a jó meg a rossz? Biztos ezért ücsörög egyedül, mert nem túl harsány, de sebaj, azzal a lendülettel meg is invitálom, hogy ha van kedve, nyugodtan üljön ám oda hozzánk. Tényleg nem eszik embert senki, Misi haverom még vega is, ami azt illeti. Én biztos nem bírnám ki, amennyire szeretem a marhapörköltet, főleg, ahogy anya főzi, de hát ugye mindenki maga tudja, mit szeret. - Dehogyis. Miért lenne gond? - Kissé értetlen fejet vágva pislogok rá hirtelen. Ha mondom, akkor biztos nem zavar. Van, akit egyáltalán nem invitálnék oda, sőt, ha oda ülne az illető, biztos fognám magam és elsétálnék, de ez roppant ritka és csak olyan erőszakos barmokra vonatkozik, akiknek a világnézetével egyáltalán nem tudok egyetérteni. Egy Jankovits soha nem bánt gyengébbet és pont. Na meg ha nem akarja kirúgatni magát az iskolából, akkor mást se ugyebár. - Á, de tényleg nem. Nem mondanám, ha nem így lenne - közlöm megrázva a fejemet, aztán zsebre dugom a kezeimet és rákérdezek az irományaira. Hümmögök kicsit, miközben magyaráz, hogy ne szakítsam félbe, de bólogatással egybekötve jelezzem, igenis figyelek. - Ez tök érdekesnek hangzik. Egyszer olvastam egy könyvet, amiben a halál melóját megkapja egy szerencsétlen flótás, és bénázott egy csomót, az nagyon vicces volt. Szóval ez is biztos izgi. Az Edictumba is szoktál küldeni írásokat? Olvashattam már valamit? - érdeklődöm. Az iskolaújságba mégiscsak bele szoktam nézni. Nem mintha könyvet nem olvasnék, de azt kicsit nehezebb betuszkolni a mindennapokba.
|
|
|
|
|
Wesselényi Arabella Valéria
Művészetis tanonc, Illúziómágus, Végzett Diák
Mammon
RPG hsz: 43
Összes hsz: 122
|
 Dorisz hatalmasat nőtt a csodásan sminkelt szemeimben. Nemcsak Engem vitt ki ölben - ahogy azt érdemlem -, de még a szandimért is vissza akart volna menni! Ha EZ a fiú nem főnyeremény, akkor nem tudom, hogy mi! Őszintén? Nem bántam, amiért visszatartotta őt Dávidka, egy millió limitált kiadású Fendi szandál sem tudna kárpótolni, ha Babyfacenek baja esne miattam. Drámaian omlottam ölébe, mikor végre elhatározta, marad velünk.
- Te vagy az én hősöm, Dorián! - lábujjhegyre próbáltam állni a félpár cipőmbe, ám ezt elég furcsán kiviteleztem és leginkább csak a nyakát értem el a puha ajkaimmal. Apci lökhetett volna még egyet rajtam, hát minden és mindenki olyan magas!
- Jó - bólogattam - De akkor segíts levenni a harisnyámat és a festményt bízd rám. Bebeszéllek a lányok körletébe - hangzott el a félig ígéret, félig kijelentés tőlem egy kaján mosoly társaságában. Találomra lerúgtam inkább a lábamról a megmaradt szandálomat, remélve, véletlenül eltalálom azt a vörhenyes kis ribancot, de nem. Mellé. Ó, hogy rohadnál meg reggelre.
- Doriááán - fejem felkarjára hajtottam - csak azt értem el - , majd karjaim kígyóként fonódtak az ő karja köré, s nagy szemekkel néztem fel rá. Próbáltam a lehető legjobban magamhoz szorítani. Dorisz az enyém, és ha valaki nem tudja a helyét, megmutatom neki a talpam alatt.
- Ma este nem alhatnék nálatok? Úgy félek... Mi van, ha a tanárok nem tudják megfékezni a mérges pitypangokat? - ő is tudta, hogy itt nem a félelmen vagy az aggodalmon volt a hangsúly. Ő is tudta, hogy csak vele akartam lenni és ez egy felhívás volt keringőre. Virágnyelven. Meg különben is, megígérte elmehetek a próbájukra, akkor már csak ott alszom, nem? Szerintem is.
|
|
|
|
|
Esther Rebecca Krise
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
|
Kedves nemIdegenáprilis 10-ről 11-re éjjelHétfő éjjel már mindenki alszik, mindenki, kivéve engem, aki az egész konyhát, manómentesen elfoglaltam. Persze ők először tiltakoztak, de, ahogy tavaly is, úgy idén is beletörődtek, hogy nekik is pihenniük kell, mert gyorsan eljön a reggel, és eljön a hatalmas reggelik készítésének ideje is. Sőt, tudják, hogy készítek nekik is finomságot, tavaly is mindenből hagytam nekik is. A hajam szorosan befontam, hogy ne kerüljön az ételbe, és feltekertem a tarkómra. Egy ujjatlan fekete és roppant egyszerű felsőt húztam fel, meg egy rózsaszín melegítőnadrágot, hozzá a kedvenc rókás kötényemmel.
A nagy faasztalt már letakarítottam, és mivel több süteménnyel is készülök, így ezeket képpel megjelöltem rajta. Mindegyikkel fokozatosan tervezek haladni, és ha jól megy, pár óra múlva hétféle süteményt pakolok majd a dobozokba, hogy minden kisgyerek megtalálja a neki legmegfelelőbbet. A születésnapomat mindig adakozásra használom, így hát ez alól a mostani sem lehet kivétel. Kettőnél begyúrtam már a tésztát, azokat pihentetnem kell, hogy szépen megkeljenek, másik kettő esetében a krémekkel kezdtem, azokat hűtöm már, és most, közel az éjfélhez már két másik tésztája sül, én pedig a torta alsó piskótáját vágom fel óvatosan három részre, hogy az első krémmel megtölthessem. A fülemben zene szól, teljesen kizárom a világot, és mivel pont akkor vált a zene, a Vivir mi vida-ra, így cha cha cha alapokkal lépkedek a hűtő felé.
|
|
|
|
|
Carlos Moreno de Aranda
INAKTÍV
RPG hsz: 44
Összes hsz: 45
|
Hermosa Hétfő miatt korán visszaérünk a városból Rudolffal, aki sietősen elköszön miután az Eridon körletbe hívják. Sürgősnek és váratlannak tűnik, de ahelyett hogy kéretlen katasztrofaturistának állnék teszek egy kört a kastélyban. *ide még lehet később írok valamit*
Valami visszhangzik a folyosó végéről. Mintha fémhez ért volna valami, élesen kúszik az irányomba. Dudorászva lépkedek arra, bárki is van ott én esélyt adok lelépni neki, de a résnyire hagyott konyhaajtó nem mozdul. Amíg be nem lököm. Meglepődve mérem végig Esthert, majd ráérősen a keretnek dőlök. Karomat és bokámat kereszteztem, ahogy szórakozottan nézem minden mozdulatát. A világ nyugalmával várom ki, hogy ő is észrevegyen engem.
|
|
|
|
|
Esther Rebecca Krise
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
|
Kedves nemIdegenA krémeket kivéve, táncolva indulok vissza, hogy azokat még egyszer átforgassam, mielőtt betölteném őket. Nem szeretek teljesen hideg krémmel dolgozni, így pont lesz időm arra, hogy a bevonatot is előkészítsem. Azonban, a szemem sarkából látom, hogy valaki jelen van még, és már mozdulok is, hogy az engedélyemet elővegyem, amikor meglátom, hogy ki is néz. Maga a művelet nem zavar, észre se veszem, a színpad, az állandó árgus tekintetek teljesen immunissá tettek arra, hogy ezt érzékeljem, így, ha nem fordulok úgy, lehet, hogy végül neki kell szólnia, hogy itt van, de észrevettem, és halvány mosollyal nyújtom ki a kezem felé.
- Táncolsz velem?
A tánc valami olyan, ahol legálisan érhetsz a másikhoz, és beszélgetned sem kell vele. Nekem meg nem kell azon gondolkoznom, hogy már megint egészen lecsupaszítva lát. Azért szeretek sminkelni, mert az arcom idősebbnek tűnik tőle, kicsit jobban megfelel az életkoromnak. Azonban, amennyire biztos vagyok ebben, annyira bizonytalan, hogy táncol-e, nem csak velem, hanem egyáltalán, de a lehetőséget nyilván megragadom.
|
|
|
|
|
Carlos Moreno de Aranda
INAKTÍV
RPG hsz: 44
Összes hsz: 45
|
Hermosa Madre mía… ki gondolná, hogy egy balerinának ilyen csípőmozgása van? Annyira leköt a látvány, pillanatokon át le sem esik, hogy amúgy tilosban süt. Sokkal jobban foglalkoztat hol lehetne még hasznosítani a mozgását. Elárulom, úszok az opciókban, amikor felém nyújtja a kezét. Ha ő nem is dobta volna be, elkapom és megtáncoltatom én, ha már vízszintesen nem lehet. De megteszi, egy széles mosollyal felélépek, elkapom a kezét és gyorsan forgatok egyet rajta. Táncolok vele. Nem megy rosszul, néhányat meg is tanultam mert mi mama gyerekként behúzott a csőbe, aminek az lett a vége, hogy megszerettem. De úgy nehezebb ha nem hallom a zenét.
Hátrébb lépek, karomat emelem, hogy újra forgassak a könnyű, apró testen, de mielőtt újra szembekerülnek háttal nekem megállítom. Ezúttal kevésbé udvariasan és gyengéden kapom el a darázsferekát, majd hajolok le a vállához. Egyik kezem még az övét fogja, másik végül elengedi a testét, hogy kivegyem a füléből a fülest.
-Mire táncolunk? - nevetős, mély hangon kérdezem és hallgatok bele a zenébe, amit aztán dudorászni kezdek. Nem veszem észre, hogy kezemben még mindig elveszik Esther jóval kisebb keze.
|
|
|
|
|
Esther Rebecca Krise
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
|
Kedves nemIdegenElnevetem magam, amikor belemegy és először megpörget, nem hittem volna, hogy igent mond, a férfiak többsége olyan vonakodó, de nem ő, ő egyáltalán nem az. Kivéve persze, ha kettőnkről van szó, akkor tud ellenálló lenni, még ha határozatlanul is csinálja, de én nem kergetem bűnbe, hanem elfogadom, hogy még nem jó a pillanat. Még nem, de ez nem jelenti azt, hogy sosem lesz az.
Boldogan pillantok fel rá, ügyes, nincs zavarban és nem olyan, mintha kényszerből lépkedne. Szép álomkép, boldog elképzelt jövőkép dereng fel előttem, néhány évvel idősebben, víz mellett, egy olyan konyhában, aminek még a régi padlója van, az a faragott-téglás aminek tudom, hogy van neve is, de most nem jut az eszembe. De látom magunkat, ahogy a napsütésben táncolunk, hasonló nyugalomban.
Ellépve tőle fordulok ismét, és ahogy visszaérkezem, érzem, hogy belepirulok a testhelyzetünkbe, de nem feszélyez, nagyon is akarom, hogy így egymásnak simuljon a testünk. Megbizsergek attól, ahogy kiveszi a fülemből a fülest, mintha az ujja érintéséről több millió hangya zsongott volna be azon a területen. A dúdolására felpillantok rá, közel van egymáshoz az arcunk, érzem, ahogy az illata körbeleng, és elveszek benne.
- Vivir Mi Vida. Ebben az albumban csak latin és spanyol dalok vannak. Imádom az érzést, ami ezekben a dalokban van.
Fejem a nyakához hajtva nézem a kezeinket, amik olyanok, mint mi magunk, teljesen különböznek, mégis jól illenek egymásba.
- Szeretem, hogy táncolsz velem.
|
|
|
|
|
Carlos Moreno de Aranda
INAKTÍV
RPG hsz: 44
Összes hsz: 45
|
Hermosa Azonnal felismerem a zenét. Elég sok emléket hoz elő a gimis évekről, közben ritmusra javul a mozgásom is.
- Azok a legjobbak - vita nélkül. Asere he, ha, de he, de hebetune hebe… az is egy nagyon jó dal! Vajon ismeri? Mindenkinek ismerni kell. Asere he, ha, de he… a puha tincsek érik nyakamat. Oldalasan lepillantok Estherre, szélesen mosolygom azon ahogy a kezeinket nézi. Sokkal nehezebb távol tartanom magam tőle, mint azt én elsőre gondoltam. Szóval a “miért ne tenném?” nem egy valid visszakérdezés.
- Jó vagy benne - lépek oldalasan és vezetem magammal. Nem akarom elengedni, beleülök a helyzetbe ahol a teste mellkasomhoz simul. Szóra nyílik a szám, de…
- Valami ég? - kérdezem, csak utána szimatolok a levegőbe, hogy az illata helyett tudjak arra is figyelni, ami gyanúsan kokszolódik. - Tilosban jársz és felgyújtod a kastélyt, hermosa?
|
|
|
|
|
Esther Rebecca Krise
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
|
Kedves nemIdegen- Minden a partnerségen múlik. Jól tudsz vezetni.
Pedig nem igazán vagyok az a párban táncoló típus, sokkal inkább szeretek magam lenni, ahogy az életben is, de ő... tehetek bármit, ő felülírja. Vele akarok mozdulni, függőlegesen, vízszintesen, bárhogy. Létezni mellette, megismerni, megérinteni, megcsókolni. Én, igen én, arra vágyom, hogy megcsókoljam őt. Furcsák az érzéseim, olyanok, amiket korábban sosem éreztem, de tetszik a melegség, ami átjár, ha rá gondolok. Mintha élnék, pedig már egészen elhittem, hogy érzéketlen vagyok. Most pedig, olyan lettem mint a környezetemben élő lányok, és zsongok, bizsergek, és számos olyan jó, meleg érzés jár át, melyek valódiságában kételkedtem. Nem szeretek távol lenni tőle, pedig tudom, hogy muszáj lesz, miatta, hogy neki ne essen baja. De vajon tényleg távol kell lennem? Mi lenne, ha ő és én titok lennénk? Én nem mondanám el senkinek. Ez működhet, tudom, ajkaim szólásra nyílnak, de amit mond, az teljesen kizökkent.
- Ég?
Vonom össze a szemöldökeimet, de azért én is megérzem, hogy valami nem jó, és riadtan szakadok ki a karjai közül, hogy a sütőhöz vessem magam, és mielőtt tönkremenne az alapom, gyorsan kivegyem. Persze a gyorsannal jön az is, hogy megégetem magam, és az ujjaimat szisszegve nyomom a fülcimpámhoz.
- Van engedélyem, az igazgatótól. Holnap lesz a születésnapom, és ilyenkor sütni szoktam az árvaház gyerekeinek, és elvinni nekik, holnap nincsenek óráim, ha neked sincs, van kedved eljönni velem? Nagyon aranyosak, nem lennénk el sokáig.
|
|
|
|
|
Carlos Moreno de Aranda
INAKTÍV
RPG hsz: 44
Összes hsz: 45
|
Hermosa - Pár évig táncoltam. A pasodoble nagyon megy - hogy mi ment kevésbé azt nemes egyszerűséggel hallgatom el a táncos előtt. Fél karommal ringatom tovább, testünk összeérve csiholja a szikrákat, bár már nem tudom hova tovább. Annyira azért nem melegedünk bele, hogy mi füstöljünk. Visszakérdez és én bólintok: ég. Gyanakodva nézek a sütő irányába, amerre Esther is, akit egy kelletlen morranással engedek útjára. Hagyom menni mert nem kellene felgyújtani a helyet. Csak nemrég érkeztem, kicsit még élvezném a kastélyt.
- Óvatosan, ne égesd meg magad - oda sem nézek, már szisszen mire befejezem a mondatot. Későn nyögtem ki, de amíg ő pakolászik, addig megközelítem a krémeket. A pultra támaszkodva hajolok föléjük, szemügyre veszem milyen ízek lehetnek. Hirtelen jó sok infót kapok, de még mindig nem beszél olyan gyorsan, mint odahaza, tudom tartani az ütemet. És mellette kitalálni melyik lehet a pisztáciás.
Tekintetem szakadozva engedi el a lehetőséget egyelőre, mert odalépek mellé és megfogom kezét. Megnézem mennyire piros, majd oldalra nyúlva a hideg felé tolom és nyitom fel a csapot. Az alá engedem kezeinket.
- Először is, ez nagyon rendes tőled, de mi lenne ha a nap végére egyben maradnál? - előrébb hajolok és úgy nézek le rá egy apró mosollyal. - Másodszor, holnap délelőtt lesz órám, és későbbre megígértem az öcsémnek, hogy megnézünk egy házat - oldalasan harapok az ajkamba. Ay, madre mía… - De van kedvem, mondd mikor mennél és kitaláljuk - felegyenesedek. Szabad kezemmel, a hermosa másik oldalánál nyúlok ki és zárom el a csapot. - Harmadszor, nem büntetlek meg ha engedéllyel gyújtod fel a kastélyt - nevetek jókedvűen, közben elengedem a kezét. - Jobb? - fordulok és teljes nyugalommal lépek hátrébb, hogy belemásszak a pisztáciás krémbe. Muszáj megkóstolnom.
|
|
|
|
|
Esther Rebecca Krise
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
|
Kedves nemIdegen- Nehezen veszem rá magam arra, hogy páros táncokat táncoljak, valószínűleg túl önző vagyok ezen a téren.
Valószínűleg igen, de most mégis jó, most ez olyan természetes, és nagyon is jó lenne, ha nem akarna közben odaveszi az egyik sütialapom, ami miatt el kell szakadnom tőle, és furcsa érzés, de hiába érzem, hogy a felsőm még rajtam van, mégis olyan, mintha jeges hideggel vernék a hátam, pont ott, ahol az előbb még nekisimulva voltam. Még jó, hogy az ujjam lefoglal, mielőtt teljesen hülyét csinálok magamból, és riadtan megkérdezem tőle, hogy hol a ruhám. Sosem látott még senki ruha nélkül, fogalmam sincs, hogy mit reagálnék erre, és a kellemetlen az, hogy vele mégis, nagyon szeretnék ruha nélkül lenni. Álmaimban pedig vagyok is, de még mennyire.
- Szóval, így működik ez? Megérzésekkel? Látomásokkal? Tudtad, hogy meg fogom égetni magam? Mennyire látsz messzire?
Sosem szakadt még ki belőlem ennyi kérdés, és nem is biztos, hogy tényleg történt ilyesmi, mert minden ember, aki nem épp menteni próbál gondol rá, hogy meleg lesz, és fog valamit, amit a forró edény és az ujjai közé tehet. Nagy, könnyfátyolos szemekkel nézem őt, ahogy a csaphoz vezet, még pislogni is elfelejtek, amitől persze a szemem szenved, így, amikor megteszem, a könnyeim ki is buggyannak, hogy az arcomon egy pillanat alatt megszáradjanak. Nem csoda, elképzelni se tudom, hogy mennyire forró lehet ott a bőröm.
- Abban mi a kihívás, ha nem kell megmenteni?
Kérdezem mosolyogva, kerülve a tényt, hogy szimplán csak béna voltam, és nem gondolkoztam. Legalább nem égett oda nagyon, éppen csak egy kicsit, amit lehet még jól ellensúlyozni, kivéve a széleknél, azokat el kell távolítanom.
- Tíz felé, de tudod, a tanársegédek arra valók, hogy órát tartsanak, és elvihetnénk az öcsédet is akár, a házat meg elmegyek veled megnézni én, amikor megyek magamnak is házat keresni. Majd kérünk közös időpontot, és akkor megnézzük a házakat. Jobb, köszönöm.
És megint, ahogy ellép mellőlem, érzem, ahogy hűvösebb lesz minden, és biztos vagyok benne, hogy az én hőháztartásom kezd gallyra menni, de azért az eszem a helyén van még, és nevetve lépek oda mellé, hogy a kezére csapjak játékosan.
- A végén megkaphatod a tálat, ha szeretnéd kinyalni.
|
|
|
|
|
Molnár-Vars Tímea Magda
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
RPG hsz: 65
Összes hsz: 72
|
Cassius
de mindenki más isAz évnyitó tele volt váratlan fordulatokkal. Mire túlléphetett volna Cass felbukkanásán, arcon csapta egy kaktusz. Ha pedig a tüskék okozta sebek nem lettek volna elegek, sikerült erősen kificamítania a csuklóját, mikor ráesett egy gyomok alkotta csomóban. Csak remélni meri, hogy el nem tört. Esés közben az oldalát is beverte és felhorzsolta a könyökét, ám ezek olyan sérülések, amiket bármelyik erdei futás alkalmával is szerezhetett volna.
Cassius mellett csoszog a folyosón, balljával a jobb csuklóját szorítva, ösztönös reakcióként a fájdalomra. Nem néz a fiúra, csak fáradt arccal ballag mellette. Valahol örül, hogy nincs most egyedül - annak meg mégjobban, hogy nem Zselyke van vele - de olyan régen nem látták egymást a navinéssel. Nem egy megfelelő helyzet újra találkozni. Főleg, hogy azt hitte, nem látják többet egymást.
A gyengélkedőhöz érve torpan meg, remélve, hogy a káoszban minél előbb rátalál egy gyógyító. Beljebb is lépne, de egy rémült diáktársa meglöki, amire Timinek ezúttal csak egy gyilkos tekintet a válasza. Közvetlenül azután, hogy hangosan felszisszen a csuklóját ért ütéstől.
|
|
|
|
|
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 120
Összes hsz: 157
|
Tüncibogár Kihúzom magam egy pillanatra, amikor az én drága cuncimókusom kijelenti, hogy egy hős vagyok, de sajnos ettől még nehezebben ér csak el a saccperkábé harminc centis szintkülönbségből adódóan. Fene tudja, mitől nőttem ilyen magasra, elsőben még a tornasor végén ácsorogtam, csak ketten voltak utánam, a lányokat leszámítva, aztán akkora lettem két év alatt, mintha csak nyújtottak volna. Mondjuk nem mindig volt a legkellemesebb érzés, meg időnként tök jó lenne, ha el tudnék tűnni a tömegben, de hát mindegy is. Inkább fel is kapom Bellát, az a legegyszerűbb módja, hogy kiküszöböljük ezt a kisebb problémát jelen pillanatban. A legsármosabb mosolyommal nézek le rá máris. Hát nem csodaédes? Azt mondja, bebeszél ő a bejáratot őrző portrénál, csak a harisnyától segítsek neki megszabadulni. Igazán remek üzleti ajánlat, mit ne mondjak, nekem biztos bármit el tudna adni. A huszadik porszívót is, de tényleg. - Megbeszéltük - válaszolom határozottan, teljes mértékben ignorálva, hogy családom tagjai egyébként ott állnak nem messze, és Panni legalábbis pofákat vág. Dávidot annyira szerintem nem izgatja az egész, de azért idén szerintem már ráférne egy csaj a kedves bátyámra is, mielőtt még tanul a mi kis hugicánktól új grimaszokat a végén. Talán jobb is lesz, ha itt hagyjuk őket, támogassák egymást lelkileg, én meg foglalkozom Bellával. - Dehogynem, kisszívem, fel is ajánlottam volna, ha nem neked jut eszedbe előbb - helyeslek lelkesen, úgyis milyen régóta próbálom rávenni, hogy egyszer töltse már nálunk az egész éjszakát. Sőt, úgy értem, nálam, nem a kanapén odalent, hely az én ágyamban van bőven, de még ha nem is lenne, legfeljebb aludnék a földön. Gond egy szál se. Szerencsére mégiscsak egy hatalmas nagy ágyam van, amin imádok fetrengeni, amikor van időm, hát most majd kicsit kevesebbet fogok. - Na de előbb irány az eridon - határozom meg az úti célt. Még megbizonyosodom róla, hogy a többiek is élnek és virulnak, aztán el is trappolok a megfelelő irányba, hátrahagyva a társaságot, akikre most annyira nincs is szükségünk, amennyiben nem óhajt esetleg valaki mindennél jobban gyertyát tartani. Mondjuk, én annyira nem szeretném, jobb lesz, ha maradnak maguknak fintorogni.
|
|
|
|
|
Wesselényi Arabella Valéria
Művészetis tanonc, Illúziómágus, Végzett Diák
Mammon
RPG hsz: 43
Összes hsz: 122
|
Annyira cuki. Mármint ez a mosoly, milyen aranyosan tud magára büszke lenni, menten felfalnám, mint egy cukormentes, zsírszegény eperfagyit. Szeretem a szegényeket, pontosabban a zsírszegény ételeket. Jöhet bármi, ami nem hízlal. Emlekszem, előző sulimban megmérgeztek valami hányós cuccal, de az idióta ribamcok csak azt érték el, hogy még vékonyabb lettem a szarságaik után, ebből fakadóan még csinibb lettem. Igazából, ezzel csak nekem tettek jót, ette is őket a gyász, amikor meglátták, hogy tündököltem a kis csínjük után. Persze, ugyanúgy megtoroltam tettüket, velem egy szuka se packázzon. Ismét ölébe keveredve karoltam át a nyakát, beszippantva csodás illatát. Ezt a parfümöt is tőlem kapta karira. Felismertem azonnal. Mondom, én vagyok a legcukibb bitch az egész suliba, duh. - Lehet, nem csak a harisnyámat kell segítened levenni, a ruhám cipzárja is elég… rossz helyen van - mondtam ezt a lehető legártatlanabb hangon, amihez egy kaján mosoly társult. Tudattam vele, hogy igényt tartottam jelenlétére. Bár, még sosem látott fehérneműben, nem hogy meztelenül… de lehet erre ma este sort keríthetünk. - Tudooom, mert odafigyelsz rám! De Édes, mondjanak neked rólam bármit, Neked csak a jót akarok! - magamat. Én vagyok a legjobb, amit kaphat, ez a valóság. - Alig várom, hogy lássam a tesóid arcát, amikor hazamegyünk hozzátok - belegondolva kuncogásban törtem ki, hisz köztudott tény, hogy Panka és Zóra nem kedvelt. Dávidnak semleges lehetek, de majd ez változhat. Végül nyakába fúrva a fejem hagytam neki, hadd legyen az én lovagom, aki segít rajtam és azt est végén megkaphatja hőn áhított jutalmát. Köszönöm, hogy megmentettél, Drága 
|
|
|
|
|
Gróf-Vinkó Rómeó
KARANTÉN
Labrador puppy
RPG hsz: 131
Összes hsz: 162
|
Somlay Kornél...Ma tényleg nincs igazán jól. Talán ha bevette volna a bájitalt kicsit jobb lenne, de akkor meg gyengének érezné magát, hiszen régebben elég volt napi egy is, most meg már ez lenne a második. Abba nem gondol bele, hogy valószínűleg az anyukája gyógyteái sokat segítették a bájitalt, csak arra tud koncentrálni, hogy gyengül mindenféle értelemben. A farkaskór nem tesz jót a mannaáramlásának. Az egész teste sajog és gyenge. Az óráin borzalmasan szerepelt, aztán meg az sem segített, hogy kifelé el is gáncsolták, ami miatt az állán egy hatalmas fehér ragtapasz csücsül.
Semmi kedve sincs visszamenni a szobájába. Az üresség és a csend most csak még fojtogatóbb lenne számára, viszont a társalgóban folyton hangzavar van. Kisebb-nagyobb csoportok csacsognak, kacagnak vagy próbálnak meg tanulni. Ő kicsit messzebb ül mindenkitől, nincs senki olyan ismerős akihez odaszegődhetne, így csak csendes megfigyelője a nyüzsgésnek. Alibiként ott pihen az ölében egy bájitaltankönyv, de már rég nem nézett a lapjaira, csak kis keserű pofival nézegeti a többieket és elképzeli milyen kellemes lenne ha ott ülne mellettük.
|
|
|
|
|
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák
Som, Somi
RPG hsz: 159
Összes hsz: 208
|
Rómeó A mai program szokás szerint egy kis olvasás. A könyvtár a legjobb e tevékenység szentelésének, de amikor beléptem oda tele volt nálam sokkal nagyobb felsőbbéves tanulókkal. 150 centisként óriásoknak tűnnek nekem az idősebbek és szívem hevesebben ver látványuktól, ezért inkább máshol olvasok. A könyvtárból egyenesen a Társalgóba megyek, ott még úgy se jártam és hátha kevesebb ember tartózkodik ott. Tévedtem! Sok társaság gyűjt ma össze, mindenki beszélget valakivel és én, aki még senkit nem ismer, illetve barátaim sincsenek, nem tudok csatlakozni hozzájuk. Ennyi embernek meg bemutatkozni és válaszolni érdeklődő kérdéseikre nincs hangulatom. Sajnos a helyiség annyira zsúfolt lett a különböző baráti társaságoktól, hogy nincs szabad sarok vagy asztal, ahol egyedül lehetnék. Viszont van egy pont, ahol csak egy srác ül, könyvvel a kezében. Nem tehetek mást, be kell pofátlankodnom a személyes terébe. Odasétálok hozzá, kicsit megköszörülöm torkomat és udvariasan megszólítom, ahogy arra anyám nevelt. -Szia -eddig jó. Bár, a mutálás közepén vagyok, ezért a hangom olyan mintha egy ogre és egy szoprán hangú kórista egyszerre szólította volna meg. -Leülhetek ide melléd? Nincs hely máshol. -jó, talán az utóbbi infót nem kellett volna elmondanom neki nehogy megsértődjön. Közben elkezdek keresni egy párnát, amire leülhetek persze, ha megengedi. Félszemmel a könyvét nézem, vajon ő mit olvas? Bájitaltan, rögtön felcsillan a szemem. -De menő! Te is szereted a Bájitaltant? -végre valaki rajtam kívül. Azt hittem, hogy csak én vagyok megveszve azért a tárgyért. Már most kedvelem a srácot. -Egyébként Somi vagyok. -nyújtom felé a kezem széles vigyorral az arcomon. Azt inkább ne is említsük meg, hogy a torkomban élő kórista nyert, így a mutáció ma pihenni tér és gyermekhangon ismerhet meg az idegen.
|
|
|
|
|
Gróf-Vinkó Rómeó
KARANTÉN
Labrador puppy
RPG hsz: 131
Összes hsz: 162
|
Somlay Kornél...Kicsit sikerül neki elbambulnia, így a köszönés kicsit meglepi, ám mosolyogva pillant a hang irányába még mielőtt kideríthetné ki szólt hozzá.
Egy alacsony fiúcska az, könyvvel a kezében. Rómeó alapból a kortársainál is nagyobb szokott lenni, szélesebb is, magasabb is, nemhogy a kisebbeknél, de így valahogy már megszokta, hogy mindenki kisebb nála és emellett olyan könnyen elsiklik, mintha nem is létezne.
- Heló! Oh, persze, naná! - azért arrébb húzódik, hogy legyen helye a másiknak is, míg amaz párnát keresgél.
- Ha? - lepillant a könyvre, egészen megfeledkezett róla, majd vissza a feléje nyújtott kezekre. Majd a vigyorra Somi arcán. Ettől a fáradt, nyúzótt Rómeó is azonnal vigyorogni kezd.
- Rómeó, és nem, nem tudom hol van Júlia - teszi még hozzá egy nevetés kíséretében. Nem zavarja ha ezzel poénkodnak, de mindig mókás másokat megelőzve ezt kijelenteni, mintha valamiféle gondolatolvasó lenne.
- És amúgy aha, tökre bírom a bájitaltant, csak nem megy valami fényesen - a vigyora itt már visszacsúszik egy enyhébb mosolyba, miközben rábök az egyik oldalra, ahol egy régi ábra látható az egyik zöldes bájitalról, amit második vége táján szoktak tanítani.
- Ezt mondjuk legalább hétszer elrontottam már eddig...oh hányadikos is vagy amúgy? Vettétek már? - pillant oda, mert bár emberismeret téren Rómeó nem a legélesebb kés a fiókba, de még neki is leesett, hogy nem egykorúak.
|
|
|
|
|
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák
Som, Somi
RPG hsz: 159
Összes hsz: 208
|
Rómeó Csak most realizálom, hogy a könyvtárból menekültem a magas felsőbbévesek elől egy mégmagasabb felsőbbéveshez. Szuper! Az még semmi, hogy magas, de olyan széles, hogy ha elém állna eltűnnék. Rómeónak hívják, nagyon menő. Először le se esik a Júliás poén, majd nagyot koppan és elnevetem magam. Ez jó volt. Én még nem ismerem annyira a srácot, hogy bedobjak egy Sheakespeare idézetet és nem teszem fel azt a kérdést se, hogy „O, Romeo, miért vagy te Romeo?” Időközben találok egy színes párnát és Rómeó mellé ülök, onnan figyelem őt. -Ne parázz emiatt, az érdemjegyek sose tükrözik a valós tudásodat, csak a memoriádat tesztelik, hogy mennyit sikerült megjegyezned. Lényeg, hogy ha érted és szereted a tárgyat. -közben nézek a bájitalra, amit éppen mutogat. -Nem ismerem, szerintem mi még nem tanultuk. Elsős vagyok, te hanyadikos vagy? -kérdezek vissza. Bár, magassága alapján kb. ötödikes lehet. Csak most veszem észre a kis sebtapaszt az állán. -Mi történt az álladdal? Te is elestél az udvaron? -nézek rá nagy szemekkel, majd eszembe jut a térdem. -Nekem Hulk-os sebtapim van. -próbálom felhúzni a nadrágom szárát, de a sebtapasznak csak hűlt helye maradt. -Vagyis volt. Na, mindegy! Ha tudom, hogy találkozunk, akkor hoztam volna neked egy Hulk-os sebtapsaszt, nagyon vagány. -mosolygok a srácra. Nem tudom, mitől van ma ilyen jókedvem. -Egyébként tényleg nem gond, hogy ide ültem? Szólj, ha vársz valakire! -fejemmel a körülöttünk ülő társaságok egyike felé biccentek. -Gondolom sok barátod van itt a suliban. -mosolygok továbbra is rá. Feltételezem, hogy második évre már egyre jobban belejönnek az emberek az ismerkedésbe és később már egy csomó barátot szereznek, így nem szívesen lógnak az elsősökkel.
|
|
|
|
|
Gróf-Vinkó Rómeó
KARANTÉN
Labrador puppy
RPG hsz: 131
Összes hsz: 162
|
Somlay Kornél...
A nevetésen csak vigyorog, úgy tűnik ez a poén sohasem fog kimenni a divatból.
- Nem a memóriámmal van a gond, az elmélet mindig meg, a gyakorlat nem - túr bele a hajába zavartan.
- Negyedikes, oh de akkor te még csak most barátkozol az egésszel igaz? Hogy tetszik? - emlékszik még arra, milyen borzalmasan izgalmas volt először átlépni Bagolykő kapuját és belekerülni ebbe az eszeveszett de fergeteges kavalkádba amibe a mai nap óta forog folyamatosan mint a ringlispír.
- Majdnem, a folyosón - meg is érinti ujjával a ragtapasz helyét, amiről már teljesen megfeledkezett azóta. Persze arról nagyban hallgat, hogy azért kellett hozzá egy kis segítség, hogy kiterüljön mint a palacsinta, de nem akar leégni a másik előtt.
- Hogy milyen? - pillog rá értetlenül - ez valami mugliság? - ebből ő aranyvérűként eléggé kimaradt. A családja még a mugli városokba se szívesen viszegették el, nemhogy bármi mást megtapasztalt volna elsőkézből. Annyit tud, hogy akik közelebb állnak a muglikhoz azok néha furcsa szavakat használnak és furcsa dolgokat ismernek.
- Fuu, pedig most már én is akarok Hulkos sebtapaszt - nem tudja, hogy eszik-e vagy isszák, de nyilván kell neki. Közben kezd egyre megelevenedni Rómeó is, vigyorog és nevetgél, amitől egy hirtelen pillanatban picit meg is szédül. Csak megrebben a szemhéja, túl sok látható mozdulatot nem tesz, amiből bármire is lehet következtetni.
- Nem, nem tényleg semmi gond, nem fog jönni senki sem - rázza a fejét, ami szintén nem segít az állapotán. Ekkormár kicsit elfintorodva a homlokához ér ujjaival, megmasszírozva a sajgó részt.
- Barátok, oh hát nagyon kevés, nem vagyok valami népszerű alak, veled mi a helyzet? Hogy megy a beilleszkedés? - pillant Kornélra kicsit elvörösödött fejjel. Zavarban van, hogy ilyesmit be kell vallania valakinek aki ennyire...kicsi.
|
|
|
|
|
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák
Som, Somi
RPG hsz: 159
Összes hsz: 208
|
Rómeó -A gyakorlat legnagyobb titka a nyugalom. Az emberek nagy része mindig izgul, hogy elront valamit és fejben arra koncentrálnak, hogy mit ronthatnak el, emiatt persze el is rontják. Szóval, csak nyugi, menni fog! -próbálom bíztatni Rómeót. Az igazság az, hogy elméletben én is erősebb vagyok, de kétlem, hogy ezzel a mondattal segítenék rajta. -Igen, még teljesen új vagyok és kicsit egyedül is érzem magam. A negyedik nagyon menő, akkor te már tudsz egy csomó mindent, nem? -teszem fel a kérdést. Úgy nézek rá, mintha azt mondta volna, hogy ő a Megváltó és eljött kenyeret meg bort adni. Tudom, a bibliai Megváltó többet tett, de maradjunk inkább a kajálás résznél. Figyelmesen hallgatom, hogy hol esett el a srác, miközben én a nadrágom szárával szerencsétlenkedem. -Akkor ezek szerint a folyosókkal is vigyáznom kell. Hogyan estél el? Megütötted magad? -teszem fel érdeklődő kérdéseim. Talán esetéből én is tanulhatok és később tudom majd, hogy mire kell vigyáznom. Közben persze sikerül megmutatnom hófehér térdeimet és a sebtapaszom helyét, de csak a kérdésénél jövök rá, hogy Damirán és rajtam kívül más még nem látott Hulkos sebtapaszt. -Hulk, tudod a szuperhős. Az a zöld emberke, aki olyan nagy és izmos, mint te csak ő zöld színű. -próbálom minél érthetőbben elmagyarázni, hogy ki is az a Hulk. Mugliság? Ezek szerint Hulkot csak a muglik ismerik? Én nem is vagyok mugli. -Nagyon menő! Kár, hogy nincs nálam. -egy kicsit elszomorodom, de nem sokáig. Rómeó nevetgélése elég ragadós tud lenni és már vele együtt nevetek. Megnyugtat a tény, hogy nem kell átadnom másnak a helyemet. A párnát már biztos nem adom oda senkinek, annyira kényelmes. Meghallgatom válaszát, amivel sikerül meglepnie. Ha Rómeó nem népszerű negyedikesként, akkor nekem végem. -Nem vagy népszerű? De miért? Baromi magas vagy, meg izmos és jó a humorérzéked, illetve jófej vagy. Most biztos csak szerénykedsz itt nekem. -megbököm vállammal a srácot és mosolygok rá. Nem akarom elhinni, hogy egy olyan srác, mint ő ne lenne népszerű. A mugliknál a hozzá hasonló fiúk a legmenőbbek, meg csapatkapitányok. A filmekben pedig az ilyen pasik szoktak énekelni, táncolni és a legjobb sportolók mellette. -Én tényleg nem vagyok népszerű. Elég magamnak való vagyok és elég sokat olvasok, illetve amint már mondtam nem rég érkeztem a suliba. Szóval, nem sok emberrel beszélgettem még. -lehajtom fejemet. Lehet, másoknak jobban megy a beilleszkedés, de mivel már jó ideje a legjobb barátaim a könyvek, ezért nekem nem annyira megy még. -Meg mindenki magasabb nálam, úgy érzem magam, mint egy törpe az óriások világában. -azt már jobb, ha nem tudja, hogy félek is a magasabb srácoktól. -Neked, hogy telt az első éved? Könnyen beilleszkedtél? -még mindig hihetetlen, hogy Rómeó ne lenne népszerű.
|
|
|
|
|
Gróf-Vinkó Rómeó
KARANTÉN
Labrador puppy
RPG hsz: 131
Összes hsz: 162
|
Somlay Kornél...- ehe...oké - bólogat csak a hosszas előadásra. Aztán a következőnél, hogy olyan csillogó szemeket is kap a kérdés mellé, hát muszáj neki kicsit kihúznia magát.
- Na igen, azért már egy csomó mindent tudok - és ez igaz is, elméletben tényleg sok mindent megtanult az évek alatt. Az más kérdés, hogy ha nem mugli bűvészkedést akar bemutatni, akkor nehézkesen sikerülnek azok a gyakorlati akadályok megugrása.
- Hát...hát úgy puff - még kézmozdulatokkal is segíti ezt a részletesen leírt eseményt, hogy a másik véletlenül se maradjon ki semmi fontosból.
- Amúgy jól vagyok, semmi bajom - rázza a fejét automatikusan, ezt az egészség kérdés kikerülést lassan már annyira csípőből tolja, hogy rá se eszmél mi a kérdés, csak annyit tud, hogy a válasz a jól, jól nincs bajom és társai kell, hogy legyenek.
A ragtapasz témára csak bólogat, izgalmasan hangzik, bár magyarázattal együtt sem tudja hova tenni az alakot, leginkább úgy képzeli el, mint egy trollt Rómeó fejjel. Mókás látvány.
A következő kérdésre először csak beharapja az ajkát, majd megvonja a vállát.
- A népszerűségen sokat dob ha tud az ember varázsolni. Nekem nem igazán megy. Nem vagyok kvibli, de csak kicsit vagyok erősebb náluk... - hát ennek a kis krapeknak se lesz többé ő a nagy, az erős meg a menő gyerek.
- De még növésben vagy, aztán meg az egész levita hasonló hozzád, ne aggódj, szerintem hamar be fogsz tudni illeszkedni - biztatóan mosolyog rá - pláne ha segítesz az embereknek a házijukban - teszi hozzá vigyorogva.
- Hát nem mondanám...akkor ütött meg a felismerés mennyire nem vagyok tehetséges varázsló... - meg persze a többieket is. Pedig először tényleg mindenki el volt ragadtatva tőle. A nemesi család, az aranyos kis pofa, meg már akkor is magasabb volt mint az átlag, de ahogy kiderült, hogy majdnem kvibli vérfarkas már kevesebben rajongtak érte.
|
|
|
|
|
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák
Som, Somi
RPG hsz: 159
Összes hsz: 208
|
Rómeó A megnyugtatására tett kísérletem nem épp úgy alakult, ahogy azt elterveztem. Vissza kell fognom magam, túl lelkes vagyok. Az elesés történetére elég zavartan nézek, hogy lehet csak úgy puff elesni? Olyanról már hallottam, hogy valaki megcsúszik és arra is volt már precedens, hogy az ember a saját lábában esett el, de ilyen puff..még nem. -Kifejtenéd? Valami láthatatlan kéz megragadott? -teszem fel a kérdést. Tényleg érdekel a sztori, persze, ha Rómeó nem akarja elmondani, akkor elengedem a dolgot. -Biztos? Úgy nézel ki, mintha rövid lett volna az éjszaka. Csak nem vadásztál az este? -teszem fel nevetve a kérdést. Nem szeretném megbántani az ismeretlent, próbáltam utalni arra, hogy elég nyúzottnak tűnik. A népszerűségre adott válaszán meglepődőm. Most tényleg ennyire szerény vagy őszinte lenne? -Nem tudsz varázsolni? -kérdezek vissza a meglepett kóristás hangomon -Biztos tudsz, csak nincs kivel gyakorolnod, nem? Nincs a kastélyban gyakorló terem, ahol fejlesztheted a tudásodat? -teszem fel a kérdést. Annyira nem ismerem még a kastélyt, hogy minden egyes terem elhelyezkedését tudjam. Viszont ez egy nagyon jó helyiség lenne, azoknak, akik elméletben jobbak, mint gyakorlatban. -Szívesen segítek bárkinek, aki kéri és remélem hamarosan én is nagyra növök. -mosolygok Rómeóra. Milyen szép is lenne, ha én is olyan magas lehetnék, mint amilyen ő. -Ez így nagyon fekete-fehér. Nem lehet jó mindenki, mindben. Szerintem neked is megvannak az erősségeid, amiben jó vagy. -próbálom Rómeóba visszahozni a jó kedvet, hogy ne a gyengeségeire fókuszáljon. -Én sokat olvasok, ezért például jó a fantáziám és könnyen, gyorsan jegyzek meg dolgokat. Viszont egy csomó mindentől félek, például a sötétségtől, a magas srácoktól, a hangos zajoktól. Neked mi az erősséged és mitől félsz? -túlságosan is kitárulkozom Rómeónak, de nem tudom máshogy megmutatni, hogy az emberek tökéletlenek. Mindenkinek vannak erősségei és gyengeségei is.
|
|
|
|
|
Gróf-Vinkó Rómeó
KARANTÉN
Labrador puppy
RPG hsz: 131
Összes hsz: 162
|
Somlay Kornél...Kicsit meglepődik, hogy ennyire ragaszkodik a másik az esés történetéhez, bár a láthatatlan kezem még halvány mosolygásra is bírják.
- Ki tudja, ebben az iskolában még az is megeshet - a végére már vigyorog. Az épségéről se tudja igazán meggyőzni a fiút, úgy tűnik a hazudozáshoz vagy mismásoláshoz nem igazán van neki tehetsége.
- Oh múlt este nem, de az azelőttin... - rázza a fejét, s mintha a teste is észlelné a beszélgetést, azonnal be is nyilall az oldala amire odakap, hogy picit megmasszírozza.
- Gyakorlóterem, hm, a szobámba szoktam próbálkozni ami azt illeti vagy valahol kültéren - gyakorlóterem nem is igazán rémlik neki, de akkora ez a kastély, hogy biztos abban, hogy a felét sem ismeri a termeknek és folyosóknak amik helyet kaptak itt.
- Tuti - bólogat biztatva a másikat, elvégre még csak elsős, bőven van ideje megnőni, ha nem is akkorára mint ő, de átlagos méretűre a törpe helyett.
- Félsz a magas srácoktól? De hát ideültél mellém - pislog le a másikra. Bár tény, hogy az ő magassága és testalkata inkább egy nagy plüssmacira szokta emlékeztetni az embereket mintsem valami ijesztő verőlegényre.
- Hm az én erősségem? Hm, szeretek főzni és sütni, de csak reggeliket. Meg tudok néhány bűvészmutatványt is, nézd - fordul felé teljes testével, hogy bemutathassa a hüvelykujj le és visszaragasztó bűvésztrükköt, amit elsőként tanult meg még múlt év elején.
- Fantasztikus mire képes a mugli fantázia nem? Már majdnem tényleg olyan mint a varázslat - vigyorodik el. A félelmei viszont ennél bonyolultabbak. Megvakargatja állát gondolkodásképpen.
- Azt hiszem az egyetlen félelmem, hogy egyedül maradok - nem fél tulajdonképpen mástól. Persze a lendített öklök és pálcák azonnal összerezzentik, de voltaképpen nem tartja ezeket félelemnek, csak természetes reakciónak. Az meg, hogy itt ülnek és alig tíz-tizenöt perc múltán ilyesmiről beszélgetnek a legtöbb diákkal ellentétben Rómeónak teljesen okés, még csak fel sem merül benne, hogy talán nem kellene ennyire nyílt könyvvé avanzsálnia magát ennyire hamar.
|
|
|
|
|
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák
Som, Somi
RPG hsz: 159
Összes hsz: 208
|
Rómeó Hallgatom Rómeót, a két nappal ezelőtti éjszakájának beszámolójáról. Kissé értetlen arcot vágok és csak akkor áll össze a kép, amikor az oldalához kap. -Úristen, téged valaki bántott? Itt van a teremben? -gyorsan falpattanok a helyemről és megfordulok. Próbálom kitalálni, hogy ki volt az elkövető. -Mutasd meg ki volt! Elkapom! -közben már gyűrőm is fel ingujjamat, ahogy azt a filmekben láttam a férfiaktól verekedés előtt. Jómagam még soha nem bántottam senkit, szóval nem tudom miért pattogok itt ennyire. -Akkor majd gyakorlunk együtt! -még mindig paprikás a hangulatom, de már kezdek lenyugodni. Az, hogy a közös gyakorlást hogyan lehet kivitelezni még nincs meg fejben, de nem akartam, hogy Rómeó tovább szomorkodjon. Lassan visszaülök a helyemre, kezdek megnyugodni. -Úgy éreztem, hogy ide kell ülnöm. -meg máshol nem is volt hely, de ez most inkább ne firtassuk. Maradjunk a szerencsés véletlennél vagy a sugallatnál, hogy most itt a helyem. Figyelemmel kísérem a mutatványt. Annyira nem vagyok oda az ilyen illúziókért, de mosolyra húzódik szám tehetségén és kap tőlem egy baráti vállveregetést erőfeszítéseiért, amivel szavak nélkül tudom kommunikálni azt, hogy „szép volt”. -Valóban fantasztikus! Vajon vannak varázslók, akik ilyen trükkökkel szórakoztatnak muglikat? -annyira kézenfekvő a kérdés, hogy még nekem is el kell gondolkoznom rajta. -Attól mindenki fél, ezzel nem vagy egyedül. Olvastam is egy bölcsességről a témával kapcsolatban, miszerint azért gyűjtünk barátokat, hogy legyen közönség a temetésünkön vagy valami ilyesmi. Pontosan nem tudom, hogyan szól az idézet, de a lényege ez. -sikerült gyászosra varázsolnom a hangulatot. -Neked szerintem ettől nem kell félned, barátságos és közvetlen vagy. -próbálom menteni a menthetőt. -Rómeó, te negyedikes vagy. -valahogy fel kell vezetnem a következő témát. -Volt már veled, hogy…szóval, hogy…úgy…érted? -nehéz megfogalmazni a következő kérdést, főleg, hogy jólnevelt énem tiltakozik ellene és a szavak se akarnak úgy jönni, ahogy én azt akarom. Veszek egy mélylevegőt és végül kinyögöm, hogy mire is vagyok kíváncsi. -Szóval van valakid vagy szerinted itt meglehet találni a szerelmet? -saját kérdésemen képes vagyok elpirulni.
|
|
|
|
|
Gróf-Vinkó Rómeó
KARANTÉN
Labrador puppy
RPG hsz: 131
Összes hsz: 162
|
Somlay Kornél...
Kicsit meglepődik a hirtelen indulatokra. Nagyokat pislog a fiúra, ő a láthatatlan kezeket valahogy egészen máshogy képzelte el.
- Én azt hittem most a szellemekkel viccelődünk - vallja be őszintén, még mindig kicsit megszeppenve. Megfordul a fejében, hogy esetleg Kornél a végén neki is ad egy jobbost annyira belelendül a nagy pofozkodásba. Úgyhogy kicsit hátra is húzódik, biztos ami biztos.
- Juj az szuperkirály lenne, amiket vesztek órán azokat majd gyakorolhatjuk délutánonként, hátha ha eleget kántálom az igéket működni fognak - Hat éve kántálgatja ilyen-olyan módon, de a reményt valahogy még most sem sikerült elvesztenie. Ezzel valószínűleg tudta nélkül valami guinness rekordot is felállíthatott.
A kis mutatvány után, amire a fiú nagyon büszke és vigyorog is rendesen, a kérdésen nem kell különösebben sokat gondolkodnia.
- Biztos vagyok benne, hogy a legnagyobb művészek valójában varázslók is. Néztem pár videót meg dokumentumfilmet az életükről, azok ott biztos, hogy nem muglik - rázza a fejét halál komoly fejjel. Volt bűvészboltba, ott találta ezeket és nem túlzás, az egészen bonyolult trükköktől a szája is tátva maradt.
Kornél idézetére olyan fejet vág, mint akinek nem igazán tetszik a dolog, kicsit túl szomorúnak érzi ezt az egészet.
- Köszi, ha pedig megijeszt a sötét csak szólj és csinálok vele valamit - vigyorodik el. Mondjuk lehozni a napot nem tudja Sominak, de valami más taktika biztos akad.
A negyedikesre bólogat, de a többi részét nem egészen érti.
- Úgy? Hogy? - vonja össze szemöldökeit. Sokszor volt sok úgy meg így, aztán ahogy Kornél kifejti máris újra elvigyorodik.
- Teeetszik valaki?? - kérdez rá azonnal nem is leplezve kíváncsiságát.
- Amúgy nekem nincs, de sok pár van itt. Hallottam már olyanról is, akik összeházasodtak a suli után valamennyivel. Meg hát az aranyvérűek még a suliban, bár azok nem szerelemből... - a diákseregben mindig akad két kezet fogó alak, aztán, hogy azok meddig maradnak együtt más tészta, mégiscsak a legtöbben a tinédzser korukat élik.
|
|
|
|
|
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc
lány a csöndben | Kis unikornis
RPG hsz: 210
Összes hsz: 245
|
"Sok fekete
varjú között nem jó
fehérnek lenni" SadieVan még kis ideje a következő órája előtt, mivel megint nem ment ebédelni. A körletbe viszont nem akart visszamenni. Egy ablakpárkányra ül fel és gubódzik be. Nem járkálnak most erre sokan, a legtöbbek ebédelnek, vagy épp órájuk van. Mégis fejére teszi a fejhallgatóját, ezzel a folyosó maradék zajait is kizárva és elindít egy Beatles számot. Kezében marad a telefon, még válaszol az anyukája üzenetére, az öccsétől érkező videókat viszont figyelmen kívül hagyja. Leteszi maga mellé a telefont és a talárjából is kibújik, majd a táskájában kezd kutakodni a könyve után. Észre sem veszi, hogy közben pálcája kicsusszan a talárja zsebéből, hiszen nem hallja, ahogy koppan a kövön.
Végül megtalálja a könyvet. Lábait felhúzza mellkasához, a könyvet pedig térdeire támasztja, a mágneses könyvjelző által jelzett helyen kinyitva. Rögtön meg is találja a sort ahol tartott. Hamar belemélyed az erdei növényekről szóló könyvbe és ritka alkalmak egyike, hogy sikerül teljesen kizárnia a külvilágot.
|
|
|
|
|
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák
Som, Somi
RPG hsz: 159
Összes hsz: 208
|
Rómeó -Igen, csak láttam, hogy az oldaladhoz kaptál és azt hittem, hogy…-megvakarom a tarkóm, ez így elég kínosra sikeredett -Szóval, azt hittem, hogy valaki bántott. -a mondat végét próbálom a leghalkabban mondani. Kicsit félreértettük egymást Rómeóval. Visszaülök helyemre inkább. -Bocsánat! -muszáj hozzátennem, még a végén bolondnak fog tartani. -Lehet én is tanulok tőled! Te már biztos több varázsigét ismersz, mint én. -részemről ez a gyakorlás dolog fixálva lett. Már be is jegyzem a nem létező határidőnaplómba, majd délutánonként zargatom vele Rómeót. Rómeó teljesen korrekt választ ad a varázsló előadók felvetésemre. -A bűvészekre gondoltál? Mert szerintem a művészek nem feltételen varázslók, inkább olyan emberek, akik teljesen máshogy látják a világot és sokkal érzékenyebbek minden rezdülésére. A bűvészek valóban olyan elképesztő mutatványokra képesek, hogy csak varázslók lehetnek. Viszont, akkor felmerül a kérdés, hogy miért? Valaki varázslónak születik, feltételezem tehetséges is a mágia használatában, de mégis muglikat szórakoztat tudásával. Szerinted ez nem fura? -boncolgassuk még a témát. Érdekel Rómeó véleménye. Természetesen nem nézem le azokat, akik ezt a hivatást választják, inkább csak a miértekre keresem a választ. Miért lesz egy varázsló, bűvész mugli közönség előtt? -Köszönöm, majd esténként átmegyek az Eridonba szólni neked, hogy félek. -elmosolyodom saját mondatomon, annyira abszurd még az elképzelés is, ahogy pizsamában elsétálok Rómeóhoz, megállok az ágyánál és az éjszaka csendjébe belesuttogom, hogy félek. Lehet, hogy attól a pillanattól kezdve ő is félne. -Akkor a legrosszabb, amikor telihold van. Valamiért olyankor rosszul alszom és egész este csak forgolódom. Lehet, hogy vérfarkas vagyok, csak még nem változtam át. -nevetem el magam, ez már tényleg abszurd. -Most gondolj bele, hogy itt ülünk beszélgetünk, teliholdkor meg vadászok az erdőben és te nem is sejtenéd, hogy ilyen kettős életet élek. Mondjuk menő lenne, még soha nem láttam vérfarkast csak olvastam róluk. Gondolom te se találkoztál még velük, de ha esetleg látnál egyet mindenképp szólj! Nagyon kevés információ van róluk, lehetnék én az első, aki tudományos leírást készít vagy mégjobb, lehetnék én az, aki megtalálja az átváltozás ellenszerét! –olyan dicsőséges pillanat lenne, alkotni valamit a tudomány területén. Tudom, elég kicsi az esély arra, hogy ez valaha is megvalósuljon, de a remény hal meg utoljára. Nagyon nehezen, de végül kibököm a számomra legkínosabb kérdést. Ahogy felteszem a nagy kérdést, már meg is bánom, hogy egyáltalán megkérdeztem. Beszélhettünk volna az időjárásról vagy a családjáról, erre egy ilyen téma jut eszembe. Rómeót látszólag kevésbé zavarja a kérdés és egyből visszakérdez. Ha most éppen ittam volna, biztos, hogy félrenyelek, de szerencsére csak szimplán zavarba jövök. -Nem dehogyis, még nem is ismerek úgy senkit az iskolában. -meg az igazság az, hogy nekem nehezebb is lesz párkapcsolatot találnom itt. -Szimplán csak érdekelt, mert nekem ez az első iskolám és nem tudom, hogy mik az erre vonatkozó szabályok. -talán elhiszi. Mondjuk, magam se tudom, hogy miért dobtam be ezt a témát. Hosszabb válaszát végig hallgatom. -Értem. -semmi más frappáns válasz nem jut eszembe. Majd valami késztetést érzek egy cselekvésre, nem tudom miért. Ha hívő lennék, biztos azt mondanám, hogy a Szentlélek megszállt vagy valami ilyesmi, de így magyarázat nélkül maradunk. -Rómeó! -most teljesen a fiú felé fordulok parányi testemmel is és nagyon komoly arcot vágok. –Miért vagy te Rómeó? Nem ezt akartam mondani! Bocsi, nem hagyhattam ki! -vigyorgok poénomon, amit már az első perctől kezdve elakartam sütni, ahogy meghallottam a nevét. -Szeretnék neked adni valamit! -azzal a nyakamban lógó medálhoz nyúlok és hátul kikapcsolom, így az most már a kezemben pihen. Lassan Rómeó felé nyújtom. -Ezt még a nagyimtól kaptam, amikor ideérkeztem. Azért adta, hogy megvédjen mindentől. Én igazából csak a sötéttől félek, de azt mondtad, hogy abban majd te segítesz nekem, ezért ezt neked adom. Jól jön a szellemek ellen! -mosolygok a fiúra. Közben az oldalára pillantok, amihez egyszer odakapott. -Valami biztos történt veled, de megértem, ha nem szeretnéd elmondani. Az is elég, ha elfogadod az ajándékot. Én hiszek benne, hogy megvéd attól, ami miatt fáj az oldalad. -a kezemben lévő medált szó nélkül a nyakába teszem és mosolygok tovább az Eridonosra. Jó érzés adni.
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 391
Összes hsz: 474
|
MáltaiMióta itt vagyok, igyekszem nem kelteni feltűnést. Igazából jobb szeretném, ha békén is hagyna mindenki, legalábbis egyelőre. Nyilván a durcázástól és befelé fordulástól nem várhatok megoldást mindarra, ami történt, de jobb ötlet híján ennyire telik tőlem jelenleg. Pedig nem ilyen vagyok. Nem ilyen voltam legalábbis. Szerettem magam körülvenni másokkal, tudni a dolgokról és a részük lenni, de nem itt akarok lenni. Nem ezekkel az emberekkel körülvéve. A nagybátyámra is haragszom, pedig aztán semmi okom rá, mert befogadott, és a maga módján megtesz mindent értem, de az, hogy látom, ráadásul nem csak pár évente egyszer, nem tesz mást, mint újra és újra emlékeztet arra, hogy miért vagyok ezen falak között. Nem mintha maguk a falak meg kvázi minden más nem ugyanezt tenné.
Szóval csak járok egyik óráról a másikra, nem szólok senkihez, csak, ha muszáj, de aztán meglátok egy lányt, aki mintha mindent elkövetne azért, hogy a legkevésbé sem ideillőnek tűnjön.
Nem vagyok annyira maradi gondolkodású, mint a szüleim, de amit ez a csaj művel egy ablakban ülve, attól tikkelni kezd a szemem. Próbálom egy pár pillanatig emészteni a látottakat, és közben tartani magam ahhoz, hogy mindenkire nagy ívben teszek, de ehelyett mégis inkább odalépek hozzá, miután látom, hogy a pálcája a földön koppan. Felveszem, és miután továbbra sem vesz tudomást rólam, egy laza mozdulattal félreütöm vele füléről a fejhallgatót.
- Ez a tiéd? - kérdezem kétkedő hangon, és véletlenül sem azzal a szándékkal, hogy ha érte nyúlna, odaadjam neki. - Kötve hiszem, elvégre úgy nézel ki, mint valami protekciós kvibli, aki csak azért van itt, mert az egyik professzor kölyke, és magával rángatta, hátha egyszer véletlenül mégis megmutatkozna rajta a mágia.
Úgy nézek rajta végig, mintha egy abban is kételkednék, hogy egyáltalán van varázsló felmenője. Nem utálom a muglikat, vagy ilyesmi, csak hát.. ők muglik. Kevesebbek nálunk, ugyebár.
|
|
|
|
|
Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Animágus, Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
Somlay Kornél
valamikor ebéd után
Úgy esett e rém eset, hogy ki az, aki nem tévedt még itt el. Pedig nagyon le kellene mennem felhívni anyámat, és állítólag azt csak a faluban tudom. Borcsa néni meg már vár tuti, hisz ő lakik itt, vele kell egyeztetnem, mert...nem mehetek egyedül. Igen, megforgatom a szemem, mert az anyámon kívül mindenki véresen komolyan veszi ezt. Anyám meg azt, ha nem hívom fel, még képes idejönni, és feltúrni az egész sulit utánam, csak mert nem vagyok a tájékozódás nagy mestere. Szerintem aggódik is, bár azt nem mondja soha. És akkor arról még nem is beszéltem, mennyire jó tele hassal a lépcsőket róni, mikor csak lefeküdnék legszívesebben, és aludnék egyet. Ez a bágyadtság azokon is rajta van, akikkel szembe találkozom, de hát nem hiába, meleg is van, kaja is volt, meg amúgy vasárnap is, kinek van itt kedve bármihez is?
- Szórakozol velem? - emelem plafonnak a tekintetem, igen a magasztosabb erőhöz intézve a kérdésem. Némán könyörögtem, hogy az ajtó mögött ne egy újabb lépcsőház legyen, erre mi van? Könyvtár. Azt a helyet már az előkészítőben is élből kerültem, nem is érzek különösebb késztetést arra, hogy most akarjak megbarátkozni vele. Dohszag, régi könyvek, meg tuti egy kontyos, életunt nő, aki már egy hapci után is rám pisszent. A-a, a-a, kösz nem. Szóval mosolyogva csukom is be szépen óvatosan az ajtót, a lehető legkisebb zajt csapva, majd csak utána kezdek grimaszolni. Ki az, aki vasárnap délután tanul? Ember, hát hétvége van.
|
|
|
|
|
