Kicsi sárkány

Annyira tudta. Érezte, hogy ez így mind túl szép és jó, és egyszerűen túlontúl tökéletes. Történnie kellett valaminek, elvégre nem egy tündérmesében élnek - legnagyobb bánatára. Kíváncsi, és leginkább aggódó kifejezése, lassan váltott át kétségbeesésbe, szomorúságba és... Meg se tudta fogalmazni pontosan az érzéseit, úgy érezte, hurrikán módjára kavarognak benne a gondolatok. Csalódottsága erőt vett rajta, ahogy hallgatta a fiú válaszát, úgy érezte, ennél rosszabb nem is történhetne első randevújukon. És ha ez nem lenne elég, meg volt győződve, hogy mindez az ő hibája, elvégre miért kell neki ennyire tolakodónak, szinte rámenősnek lennie? A rellonos szavai kitöröltek minden gondolatfoszlányt fejéből, elképzelése se volt, hogy erre mégis mit felelhetne. De érezte, mondania kell valamit, mert ezt nem hagyhatják annyiban, legalábbis ő nem elégszik meg egy ilyen befejezéssel, mikor szinte még el sem kezdődött semmi. Erőt véve magán, elkezdte összegyűjteni világgá szaladt elképzeléseit és lassan, szóról szóra nyögte ki őket, a lehető legóvatosabban fogalmazva: érezte, ezen a beszélgetésen valószínűleg jövőbeni kapcsolatuk múlhat a fiúval, és azt nem akarta kockáztatni.
- Én... Én sem akarlak elengedni! Nem tudom, mit mondhatnék, de abban egészen biztos vagyok, hogy ezt így nem fogadom el!
Úgy döntött, a legjobb lesz, ha a nyers nyíltságot választja, elvégre ennél rosszabb már igazán nem lehet a helyzet, nincs mit veszítenie.
- Én nem tudnom ezt ennyiben hagyni, hiába hangzik úgy, hogy semmi esélyünk, egyszerűen rosszul vagyok a gondolattól, hogy meg se próbáljam. Lehet, hogy nem sikerül majd közös nevezőre jutnunk ebben a kérdésben, de ha csak egy szikrányi lehetőség is van arra, hogy valahogy jól jöjjünk ki ebből, akkor én meg szeretném próbálni.
Szemei határozottan fénylettek, ajkait dacosan összeszorította és egész alakjából sugárzott magabiztossága döntése felől.
- Elfogadom, ha te így már hagynád az egészet, de kimondhatatlanul örülnék, ha adnál nekünk egy esélyt. Próbálok majd nem rád mászni túlzottan, ha ezt szeretnéd, de neked is el kell fogadnod, hogy ez a személyiségem része, és nem szeretnék kifordulni önmagamból.
Vett egy reszketeg levegőt, ahogy befejezte mondandóját, majd elmerengve bámult maga elé, hogy folytassa-e gondolatmenetét. Halványan észlelte a vele szemben ülő alakját, elvégre érzékei ki voltak hegyezve a fiúra, de próbált csak befelé koncentrálni, végigvenni magában az esetleges rossz következményeit annak, ha kimondja a mérlegelt szavakat. Egy újabb nagyobb levegő után felemelte tekintetét, hogy aztán a jáde szemekbe fúrja, megacélozta magát, hogy hangja ne remegjen, és belekezdett az elkerülhetetlenbe.
- Ha ez így jó neked... Én szeretném kipróbálni magam veled. Hogy mennyire készítjük ki egymást, mennyire tudjuk inspirálni, ösztönözni a másikat. Hogy milyen lehet éjszaka csavarogni veled... - Elakadt mondandójában, kétségbeesve, és főleg reménykedve pásztázta a kedves arcot.
- Mit szólsz?
Lélegzetét is visszafojtotta, ahogy a sorsdöntő választ várta. Talán nem kellett volna ennyire direktnek lennie. Talán várhatott volna még a kérdéssel. Talán, talán, azonban eluralkodott rajta a türelmetlenség, hallani akarta a feleletet minél hamarabb, hogy tudja, van-e még miben bíznia.
A végzetes beszélgetés után lehetetlennek tűnt visszatérnie a hétköznapi témákra, így a kérdésre, mely apja munkája felől érdeklődött, csak egy megfontolt korty kávé után tudott válaszolni.
- Vállalkozó. Szerte az országban vannak üzletei a cégének, és külföldön is vannak kapcsolatai, általában azokat látogatjuk meg.
Nem tudta, hogy folytathatná beszélgetésüket, pillanatnyilag elment a kedve a további kérdésektől, csak a feltett egyre szeretett volna minél hamarabb választ kapni. Tovább majszolta csendben muffinjait, egy hatalmas bólintással jelezte a fiúnak, hogy bizony, fenségesnek találta az édességet, de egyelőre nem akart újra megszólalni.

Királylány Szombat Anna után szabadon.

Yar
Rellon-Navine edzőmeccs után




Szégyen és gyalázat, a Rellon kifejezetten csúnyán és véresen játszott az első edzőmeccsen, a bíró pedig nagyon elnéző volt velük, hogy csak büntetődobásokkal "jutalmazta" a szabálytalankodásokat. A hozzáállás Vikonak egyáltalán nem tetszett egyik részről sem, ez most nem a sportról szólt szerinte, hanem arról, hogy mutassuk meg - mi vagyunk az állatabbak! Ha valamelyik testvérével nézte volna meg meccset, biztos kifakadt volna, és most is hisztiroham közben ecsetelné, mennyire elfajult ez a játék amíg nem volt itt. De mivel sem Amy, sem Kino, sem Doko nem ért rá vele megnézni a volt iskolája idei első meccsét... Nem mellesleg Yarista hívta el. Még a végjáték előtt, a büntetődobások közepedte, amikor az a furcsán ismerős sötét szemű lány nekiment a Navinés őrzőnek, akkor úgy döntöttek mind a ketten, hogy ideje indulni. Összeszedték magukat, és most lejőve a kastélyból, sétálgatva a Fő utczán emésztgetik a látottakat. A merengéséből (és a zavarából, mivel kettesben vannak most a fiúval), Yar ébreszti fel, mégpedig azzal, hogy a szívére venné, ha ő megfázna.
- Ugyan. Strapabíróbb vagyok a látszatnál.
Mosolyog a fiúra, de szó ami szó, gyorsan forró teába kell folytatnia a hideget, különben a végén még tényleg meghűl. A fiú gyorsabbra veszi a tempót, Viko tartja is a lépéseit.
Beérnek a teaházba, és a boltjával ellentétben, itt csengettyű jelzi érkezésüket. Rögtön körbe is nézne, mivel egyszer sem volt itt, de Yar beljebb tessékeli.
- Én nem...
Kezdene bele, nem is tudja hogyan mondja meg, hogy Zoey nem sokkal járt felette, miután elballagott pedig el is hagyta az iskolát, úgyhogy nem volt lehetősége ide eljönni. Yar lelép rendelni, Vikonak pedig most lehetősége adódik körbepillantani, miközben a mancsait melengeti. Megpillant egy sarkot, ami el van szeparálva és még üres is. Fülig elpirul, hiszen sejti, hogy a fiú erre a "jó helyre" gondolhatott. Yar még mindig a pultnál vár, a fiatal nő pedig hirtelen el sem tudja dönteni, hogy hova is üljön le. Biztos erre célzott a másik, de ez...
~ Nem randi, nem randi, nem randi....! ~
Ám mire észreveszi, már be is fészkelte magát a sarokba. Nem is telik el sok idő, Yar is csatlakozik, leveszi a kabátját és a sapkáját, majd vele szemben ül le.
~ Úristen, milyen izmos karja van. ~
Állapítja meg, amikor a fiú levedli magáról a rétegeit, de el is kapja a szemeit róla, nem akarja, hogy azt higgye a másik, hogy megbámulja. Meg aztán szerencse, hogy a kipirosodott arcát ráfoghatja a hirtelen hőmérséklet-változásra. Úgy tűnik, be is jön a dolog, Yar megjegyzi, hogy jobban is felöltözhetne legközelebb. Viko magában megkönnyebbül, szerencsére nem vette észre a másik, miért is vörösödött el.
- Sajnálom, siettem és... hirtelen nem tudtam felmérni a körülményeket.
Válaszol egy kis terelős dumával, a témához illik és legalább eltereli a gondolatait a "nem-randi" fogalmáról. A fiúnak kipirosodik egy kicsit az arca, amit a fiatal nő úgy fog fel, hogy szintén a meleg helyiségbe érkezés műve. Az ő esetében biztos.
- Igen, teljes magányban. Illetve most tervezek felvenni egy házimanót, hogy kicsit besegíthessen, valószínűleg ott lakna velem.
A szárhajtó következő kérdésébe belenevet, amire Eperlány is ugyanígy reagál.
- A boltban? Szép is lenne, közvetlenül a legdrágább ütők mellett, párnámként pedig egy-egy plüss-kvaff szolgálna. De amúgy nem jártál messze a valóságtól, a bolt felett van egy kis lakásom. Nem túl nagy, de otthonos.
Vonja meg mosolyogva a vállát. Használhatott volna tértágító bűbájokat, de nem akarja mágikusabbá tenni a kelleténél. Éppen elég neki, ami van, elvégre... egyedül lakik. Se kutya, se macska...
- Na, és te? Végzős létedre a kastélyban tengeted mindennapjaid, vagy téged is elcsábított a falu~ lakó ~?
Érdeklődik, a mondat végén pedig majdnem kimondta amit gondolt, de még szerencse, hogy nem tette. A kérdés jogos, hiszen nem egy olyan diákról hallott, aki leköltözött Bogolyfalvára szülőkkel, egyedül, akárhogy, mert megengedhették maguknak, hogy ne a többi diák között szorongjanak a körletükben. No persze Viko szerint ez csak különcködés, megvan a szobatársakkal élésnek is a hangulata, az ő esetében imádta a szobáját és a lakóit, soha meg sem fordult a fejében, hogy otthagyja őket. Hozzá kell tenni, hogy nem is volt olyan anyagi helyzetben a család, végül aztán mindenki elballagott és kiüresedett az EEB, azaz az Elborult Elméjűek Birodalma.
Lassan megérkezik a rendelés is, egy ismeretlen itt dolgozó hozza ki nekik a teákat, Viko mosolyogva megköszöni, aztán kiönti az ő kis adagját a kancsóból a saját bögréjébe.
- Te mit kértél?
Kíváncsiskodik, reméli, azért ezzel nem sérti meg a fiú magánszféráját. Közben kinyitja a saját kancsója tetejét, és a forrázott aszalt gyümölcs darabokból is pakol magának, majd ízesíteni kezdi. Mivel a kviddicsmeccsről beszélgetés végett jöttek ide ~ nem randi, nem randi, úgyse vagyok az esete és nem akarom, hogy ő is eltűnjön ~, ezért fel is kéne hoznia egy témát, de a feldobás nem az ő erőssége - elvégre terelő lenne. Csöndben belekortyol a teájába, megszeppenve javítgatja ki az ízesítését mézzel.

Viko
Rellon – Navine edzőmeccs közben-után

Yar
Rellon-Navine edzőmeccs után



- Hát jó.
Nyugtatja meg magát is azzal, hogy jó helyet választott, bár kicsit feszeng, amiért kettecskén vannak, ennyire elszeparált helyen. Nem mintha nem élvezné a Levitás fiú társaságát. Éppen ellenkezőleg, túlságosan is élvezi. Egy kicsit beszélgetésbe is elegyednek, Yar a lakhelye iránt érdeklődik.
- Mr. Palarn, csak nem kihasználná a társaságomat, holmi ereklyékért?
Viccelődik Viko, fel is nevet a kérdés után, nem gondolja komolyan az állítást. Legalább is nagyon reméli, hogy nem ezért barátkozik vele a fiú, sajnos már volt dolga egy ereklyeéhes úriemberrel a kis szigetországban, és nem volt kellemes élmény. A kellemes melegtől az ujjaiba végre visszatér az élet, és sokkal jobban tudja őket mozgatni. Ő is elbóbiskol egy kicsit ettől a kellemes hangulatú helytől, no meg Yartól is. Hiába, Vikonak van egy olyan tulajdonsága, hogyha valahol biztonságban érzi magát, mint a macskák, el is tudna ott aludni helyben. Persze a cicusokra jellemző ez akkor is, ha valaki ölében fekszenek, és ott alszanak el; az az egyik legnagyobb bizalom jele.
~ Öle? Mire gondolsz te?? ~
Pirosodik jobban el az arca a gondolattól, hogy Yar ölébe hajtva a fejét szundítana most egy jó nagyot. Szerencsére a kérdésére azonnal választ kap, így nem kell sokáig ezen a zavarba ejtő gondolaton morfondíroznia. A sztárhajtó a gólyalakban lakik, a fiatal nő fel is vonja a szemöldökeit a magasba meglepődöttségében. Ismét előkerül Svédország, ami egy picit elszomorítja a volt Eridonost, de hát túl kell tennie magát rajta. Yar csak egy végzős fiú, akit nem rég ismert meg, és nemsokára a saját lábára fog állni, mint a Stocholm Vikings új felfedezett tehetsége. Kemény idők várnak rá, távol innen, nagyon távol innen. Kuncogni kezd a Roliról szóló mondaton.
- Ejnye, nem szereted a kis baglyokat? Hiszen belőlük lesz a jövő generációja. No meg a jövő bírái, játékosai, szurkolói.
Kuncog továbbra is. Ő nagyon szerette annak idején a kisebbeket, prefektusként külön szívmelengető volt, ahogy fenéztek rá. Megérkezik a rendelés, Viko szed a bögréjébe egy adag aszalt gyümölcsöt a kancsó szűrőjéből, bele a teájába, aztán a fiú forró itala után érdeklődik. Zöld tea! Felnevet, bár először talán nem is értheti Yar, hogy miért.
- Csak nem fogyni szeretnél? Egyébként meg eltaláltad.
Biccent, miután abbahagyja a kacagást. Belekortyol a teájába, az pedig finoman átmelengeti megfagyott ajkait.
- Ugyan, nem kell semmi, ez így most tökéletes.
Mosolyog a fiúra. Pláne, mivel a saját részét biztosan ő fogja fizetni, úgyhogy szó sem lehet felesleges költekezésről. Így is süteményekkel telt az utóbbi pár hónapja, nemsokára jön a karácsonyi időszak is, és a bolt mellett nem jut elég ideje leadni a felszedett kilókat. Igaz, most még jó helyre mentek azok a bizonyos párnácskák, na de mindennek van határa. Egy darabig csönd honol köztük, amíg mindenki megízlelgeti a maga kis itókáját, végül Yar töri meg a csöndet, a meccsre visszatérve. Azt, hogy miért is volt érdemes kimennie a Levitásnak, pont rosszkor sikerül mondania, mert a mi kis szerencsétlen Eperlányunknak akkor akad a torkán a teája. A mázlista az volt, hogy csak kortyolgatott, úgyhogy egy kisebb köhécselés után jobban is lesz, és legalább betudhatja az iménti akciójának, hogy miért lett még vörösebb az arca. Megtörölgeti a száját egy szalvétával, próbál nem gondolni az iménti megjegyzésre és kitartóan bólogatni kezd a fiú meccsről alkotott véleményére.
- Ahogy mondod. De azért voltak benne szép mozdulatok, csak az a folyamatos mártírkodás... Ahogy a Navinés terelőlányt próbálták leszedni, nem hiszed el, de egyszer láttam már egy Litván-Finn mérkőzésen. A Finnek így likvidálták pillanatok alatt a terelőket, úgyhogy onnantól már az övéjük volt a meccs. Még a fogót is hazaküldték gyógyulni, az egész nem tartott tovább harminc percnél.
Meséli lelkesen a Világkupa előválogatóján látottakat.

~ Axel – A bál estéje ~

Viko
Rellon – Navine edzőmeccs közben-után

Yar
Rellon-Navine edzőmeccs után



- Majd sort kerítünk rá.
Mosolyog rá a fiúra az ereklyés témánál. A kis kincseit nem nagyon szokta mutogatni, habár a gyermeki énje dicsekedne velük mindenkinek. Amíg teázgatnak, Yar pedig habzsolja a saját italát, Viko időnként a sajátjából nassolgatja ki a gyümölcsdarabkákat. A téma a kisebb évesekre terelődik, Yar felnevet, Viko pedig csak megcsóválja a fejét. Nem igazán tud mit mondani. A fiúnak igaza van, nem mindenkiből lesz szigorú bíró, vagy éppen lelkes szurkoló. Meg ugyebár nem lehet mindenki Yarista Palarn rajongói klubtag. De sajnos így megint eszébe juttatja a másik, hogy nemsokára elmegy az iskolából, sőt, az országból is. Mikre is gondol... hiszen csak kedves ismerősök. Különben is, örülni kell a másik sikerének! Biztatni, és boldognak lenni, hogy megismerhetett egy igazi Vikinget. Szomorkásan belepillant a teáscsészéjébe, aminek az alján vidáman csücsül pár eper darab. Szórakozottan bökdösni kezdi őket a kanalával, hátha ezzel el tudja terelni a figyelmét a nyilvánvalóról. Kezdi ugyanis érezni, hogy lassan, de biztosan halad a lejtőn, amit mások szerelemnek hívnak.
~ Verd ki a fejedből. Nem vagy az esete, biztos forog körülötte elég lány, akiből válogathat. És emlékezz vissza, mi történt a többiekkel. ~
Összeszorul a szíve, mikor eszébe jutnak az eddigi kapcsolatai, leginkább az utolsó kettő. Mindenki megígérte, hogy sosem hagyják el őt, mégis eltűntek. Eltűntek, és soha többé nem hallott felőlük senki. A családok meg mind Vikot hibáztatják, leginkább McGiffinék, néha még most is kap a fiú nővéreitől pár antikedves szóval megáldott rivallót.
- Nem igazán, csak a zöld teát akkor szokták inni.
Nevet fel, nem piszkálódásként mondta az előbbit. Az édesanyja gyógynövényes gyűjteménye révén konyít egy kicsit a teákhoz is, erről a fajtáról pedig nagyon jól tudja, hogy gyorsítják az anyagcserét. Egy darabig a nővére is rendszeresen fogyasztotta, úgy kellett Kinot leállítani, mert rohangált a mosdóba és a kiszáradás szélén volt tőle. Brr, kirázza a hideg a kellemetlen emlékképtől. A csésze aljáról kikanalazza a gyümölcsöket, majd élvezettel majszolni kezdi őket, közben pedig a fiú kék szemeit figyeli, s azon elmélkedik, milyen árnyalatúak is. Mi lehet ennek a megnevezése? Tengerkék? Óceánszín? Fogalma sincs, de nagyon szépek, és nagyon hamar el lehet veszni bennük. Vissza kell váltani gyorsan a témát, mert a végén tényleg elveszik, amiért valójában idejöttek. Mesél a kviddicsmeccses élményéről, Yar pedig rácsodálkozik.
- Nekem is! Amikor a Tenguknál segédkeztem, gyakran kivittek minket más meccsekre, hogy tanuljunk az ellenfeleinkről. Utána nekiálltunk elemezni a többiekkel a játékosokat, szóval nem csak az élményre kellett koncentrálni. Tiszteletjegyet viszont időnként most is küldenek, szóval ha legközelebb kapok és van kedved, eljöhetnél velem.
Ajánlja fel hirtelen a fiúnak, majd hirtelen megszeppen és elhallgat, ráeszmél, hogy mit is mondott az imént. Te jó ég, ettől most szörnyen nyomulósnak tűnhet!! Yar megjegyzi, hogy nagyon szépek a szemei, Viko pedig ösztönösen lesüti őket. Erre most mit mondhat? Köszönje meg? Nem az ő érdeme, hiszen az édesanyjától kapta őket, de hát akkor is. Lopva felpillant a fiú kékjeibe, aztán megint lepillant a bögréjébe.
- Te sem panaszkodhatsz.
Motyogja alig érthetően, zavarában csoda, hogy ki jön hang a torkán. Érzi, ahogyan vörösödik a feje, ahogy hevesebben ver a szíve, és szinte lüktet az ajka. Yar igen furcsán mosolyog, amit a fiatal nő annak titulál be, hogy furcsán érintette a viszont bók. Talán nem is örül neki, vagy a meghívásnak, talán csak tényleg bizonyos okokból kedves vele, vagy mindenkivel ennyire nyílt. A Levitás felteszi a kérdést, miszerint igyanak-e még valamit, vagy menjenek. Kész, vége, ennyi volt, mit is képzeltél Viko. Lebiggyedt ajkakkal bólogat furcsán, kicsit idegesen, de nem néz fel a fiúra.
- Felőlem mehetünk.
Válaszolja, aztán a táskájában kezd el kotorászni a tárcája után. Ciki, szörnyen ciki, hogy ő még bele is képzelt volna ebbe az egészbe bármit is. Persze, hogy ő nem kellhet senkinek. Még ha úgy is lenne sem szabad, az átok miatt.

Gilbert.

Ombi
szilveszter este

Szilveszteri buli
Egyelőre Jenny

A Karácsony olyan jól sikerült, hogy ha tehetném, visszapörgetném az időt és átélném még párszor. Otthon bemutattam a kis családomat, és ahogy Ellnek megjósoltam, anyukám körbeugrálta, mert "olyan kis sovány, enni kell ennek a gyereknek". Persze a szöszkém is tetszett nekik, és próbáltam ott lenni sokat Lex mellett, hogy ne legyen annyira kínos neki az első találkozás. Már másnap bemutatkozott a nagybátyáméknak is, és ezzel Ell is megkapta a lehetőséget, hogy az apjával karácsonyozzon.
Hamar elmentek a napok, és úgy döntöttem, hogy a csárdában idén rendezek egy kisebb buliszerűséget. Jó bevétel, és a falusiak, meg a diákok is élvezhetik a társaságot anélkül, hogy messzire kéne menniük. Nehezen, de megértettem a veszélyesebb törzsvendégekkel hogy most nem igazán örülnék, ha jönnének, de aztán ki tudja, ki fog megjelenni az este folyamán. Arra számítok, hogy sokan lesznek, nem véletlenül vettem fel kisegítőt még pluszban. A drága unokahúgom már hétkor átment, hogy tartsa a frontot, rá egy órára pedig érkezett az öregebb férfi, András.
Én még készülődtem egy kicsit, hogy kellemes illatom legyen, meg valami csinosabb kinézettel érkezzek. Kék ingbe, és fekete farmerba bújtam, a fejemet meg megráztam, hogy valamerre megálljon a hajam. Mondtam indulás előtt Lexinek, hogy majd örülnék, ha benézne, de ki tudja, eljön-e.
A csárdába érve elsőre hátra mentem, hogy a kabátomat felakasszam, aztán kifelé menet nyomtam egy puszit Bogárka arcára, és a pultnak támaszkodva kerestem a tekintetemmel Jennyt, akivel eddig csak bagolyban beszéltünk a részletekről.

Ombi

A csárda vendégeit elfigyelve eszembe jut az emlék, amikor először jöttem ide. Akkor valahogy sokkal mocskosabbnak, veszélyesebbnek, taszítóbbnak tűnt ez a hely, de azért jól éreztük magunkat Endrével meg Ákossal. Akkor kicsit feszélyezve éreztem magam, és nem nagyon tudtam mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy Ákos kicsit kiütötte magát, de így utólag csak egy szép emlék az egész. Azóta már mindkét fiút elnyelte az univerzum. Fura, hogy már majdnem egy éve történt az is.
Olyannyira sikerül elmerülnöm a nosztalgiázásban, hogy nem is veszem észre időben a felém tartó srácot, zavartan pislogok fel rá, mikor felfogom, hogy hozzám beszél. De gyorsan összekapom magam és egy kíváncsi szemöldök rándítás mellett én is megeresztek felé egy félmosolyt, miközben ő leül velem szemben. Fürkésző pillantásokat vetek rá hosszú szempilláim mögül. Megállapítom, hogy nagyon elegánsan van felöltözve. Én - mivel kedvem sem volt igazán a bulizáshoz - az öltözködést most kivételesen gyorsan elintéztem és csak az egyik kedvenc téli összeállításomat kaptam magamra. Egy zöld-fekete kockás szoknyát fekete harisnyával és egy ízlésesen dekoltált egyszerű bordó  fölsővel.
A magabiztos fellépés ugyan jelentősen dob a srácon, de azért még mindig fiatalabbnak tűnik nálam pár évvel. Tovább fixírozom, miközben ő ráérősen kortyolja az italát. Az én kezem is a korsóra téved, de végül nem iszok bele, csak az ujjaimmal dobolok az oldalán. Tartogatom még az utolsó cseppeket. Bár nem tudom, minek.
Néhány pillanatig csak az köztünk lévő asztallapot figyelem, amíg keresem a megfelelő választ. Nem akarok belemenni abba, hogy miért jöttem ide egyedül, erre valószínűleg nem is kíváncsi. És végképp nem szeretném magam úgy feltüntetni, mint akinek nem lenne kivel tölteni az éjszakát, mert ha akartam volna igazából akárkit megkereshettem volna. Csak...nem tudom, miért nem tettem.
- Nem tudom, megbízhatok-e benned... - nézek fel rá a tervek szerint nagy kétségek között gyötrődve. De minthogy nem vagyok egy nagy színész, vidáman csillogó szemeim elárulnak.
- Én most egy szupertitkos bevetésen vagyok - fejezem be némi hatásszünet után, komoly arckifejezést erőltetve magamra. Fogalmam sincs hová fogok ezzel kilyukadni, nem szoktam ilyesmit csinálni, de ha már elkezdtem, nincs megállás.
- Tudod, csak figyelem a gyanús alakokat - még bólogatok is hozzá mély meggyőződéssel, körbehordozom a tekintetem a termen, mintha csak minden sarokban  veszély leselkedne, majd végül a velem szemben ülőn áll meg a pillantásom.

Szilveszteri buli
Jamie

*Az egész téli szünetet, így a karácsonyt is a kastélyban tölti, nem volt kedve hazamenni, itt legalább nyugodtan tud készülni az órákra is, már amikor nem ajándékot csomagolt, bálozott vagy munkalehetőség után kutatott. Ahogy meglátta a faliújságon a kiírást, miszerint szilveszteri bulira keres kisegítőt a csárda, azonnal írt is egy baglyot Jamie-nek, nehogy lemaradjon róla. Egyébként is unatkozott, ezért is kap rögtön az alkalmon, na meg nem utolsósrban egy kis zsebpénz mindig is jól jön mindenkinek, így neki is.
Kényelmes, mégis elegáns ezüst ruhát vesz fel, haját elegáns kontyba fogja, így nem zavarja a munkában sem, de mégis bulihoz illően öltözik fel, nem túl erős sminkkel kiegészítve, és alacsony sarkú cipővel. A megbeszélt időpontnál pár perccel hamarabb érkezik, nem akar rossz benyomást tenni, hogy elkésik. Belép az ajtón, látja, hogy jó páran már összegyűltek, és még jönni is fognak. A pult mellé lép, ahol meglátja az egyedül támaszkodó fiút, a leírás alapján, amit bagolyban kapott, valószínűsíti, hogy Jamie-ről van szó, és megszólítja.*
- Hello. Jamie, igaz?
*Mosolyog rá kedvesen.*

Szilveszterezés Tiffel
Ruha

Eltelt megint egy év, és ezt Mira ismét Kristóf nélkül ünnepli. Már az nagy szó volt, hogy a bálra elment vele, és még haza is vitte, hogy hivatalosan is bemutassa a szüleinek. A Bikák meccsén látták már, de azt már nem várták meg, hogy az egy szem lányuk bemutassa vőlegényét.
Érdekes módon a karácsonyi vacsorán Alina, és Eric is kedvesek voltak vele, de persze a nagyszülők alakítottak, és patáliáztak rendesen, hogy mit keres a családjukban egy mugli származású...
És hogy a Karácsonyi hepaj tökéletes legyen, Amirának sikerült kórházba juttatnia öccsét, és egy pillanatig sincs emiatt lelkiismeret furdalása. Persze ezt minden jelenlevő úgy tudja, hogy ő volt Daniel megmentője.
Mivel már második lányukként kezelik Mira szülei Tifet, ő is testvéreként kezeli. Teljesen megbarátkozott vele, hogy lökött a barátnője, de teljesen rendben van minden úgy, ahogy van. Nem volt kétség, hogy a szilvesztert is együtt ünneplik meg, és mikor a prefi meglátta, hogy a csárdában buli lesz, már szerezte is be a ruháikat.
Elég hosszan készülődött, de a végeredmény tökéletesre sikeredett. Szemei szikráztak a fekete, kissé csillámos smink alatt, ami a ruhájához lett igazítva. Cipőjét a szobában vette fel, ahol még a tükör előtt felkent egy vékony réteg pirosas rúzst, és beletúrt a hajába. Szép hullámokat varázsolt magának, ahogy Tiffnek is, és már csak az volt hátra, hogy belebújjon a kabátjába, és várja kedves barátnőjét.
-Gyerünk már vöröske, bemelegszem -az ajtó előtt toporgott, kezében a kiskutyájával, aki olyan apró, hogy simán mamusznak lehet hinni.
Amikor sikerült végre elindulniuk, Mira kutakodni kezdett a táskájában, és a zsebébe rejtett egy szál cigit, meg az öngyújtóját, de csak az iskola kapuján kilépve vette újra elő, hogy egykori rossz szokásának hódoljon. Elég sok dolog gyűlt fel benne mostanság ahhoz, hogy visszaszokjon.
-Van valami új srác a házban...ott volt a kiránduláson is. Gombi, vagy Nombi. Hosszú haja van -próbálta úgy magyarázni neki, hogy megértse, és ezt addig folytatta, míg a lány rá nem jött, kire gondol. -Nem jön be?
Szereti a pasikról faggatni a vörit, mert odáig még nem jutottak, hogy bepasizzon. Pedig Mirának ez is szándékában van, hogy legalább egy este erejéig, de Tiff jól érezze magát valakivel.
Amíg erről dumáltak, oda is értek a csárdához. Belépve máris sok ember fogadta őket, és még csak negyed tizenegy körül járt az idő.

Jamie & Jenny
Ruha


Itt van az ide év vége. Ahogyan így belegondoltam, annyira hamar elment az egész. Gyors volt, és unalmas. Félek, hogy valaki megkérdezi mivel is töltöttem el ezt az évet, én pedig egy izgalmas történetet se tudok mesélni. Talán a legizgalmasabb, az volt, hogy átjöttem a Roxfortból ide. Tény, hogy itt sokkal jobb, mint ott volt, még is, picit egyedül vagyok. A minap viszont láttam a faliújságon egy hirdetést, amit Jamie írt. Szervezi a Szilveszteri bulit. Remek! Legalább lesz hol kikapcsolódnom, és Jamievel is rég beszéltem már, jó lesz megint látni. Épp készülődtem, próbáltam magamat elfogadható külsőre hozni. Előkaptam az egyik kedvenc ruhámat, ami ugyan még csak egyszer volt rajtam, de igazából erre a szilveszterre tartogattam. Ez az egyik kedvenc ünnepem.
A ruhám rövid, kis fekete volt, derekán pedig egy hatalmas rózsaszín öv díszelgett. Nagyon tetszett! Igaz, odakint eléggé hideg volt, de a falu nincs messze, így csak magamra kaptam egy fekete magassarkút, majd egy melegebb kabátot. Gyorsan még megnéztem magamat a tükörben, és megigazítottam hosszan lelógó, kis szőke loboncomat. Kiléptem az ajtón, majd elindultam a faluba. Már csak abban reménykedtem, hogy hamar odatalálok Jamie csárdájához, mert ha nem, akkor biztosan megfagyok.
10 perc alatt értem el a célomhoz, ami hozzám képest egy egyéni rekord lett. Volt okom sietni. A csárdából kiszűrődtek a fények, és az emberek zaja, majd mikor benyitottam, kabátomnak egy akasztót kezdtem keresni. Felakasztottam, szememmel pedig ismerős arcokat kezdtem el keresni. Volt pár diák a suliból, aztán megpillantottam Jamiet. Számomra egyelőre még egy ismeretlen lánykával álldogált a pultnál. Kis ideig azon gondolkoztam, hogy odamenjek-e vagy sem, de inkább a nem mellett döntöttem. Olyan vagyok amilyen, de azt utálom, ha meg kell szakítanom valakik között a beszélgetést. Picit elmosolyodtam magamban, majd egy üres asztalhoz mentem, és leültem.
Furcsán nézhettem ki egyedül, aki rám nézett biztosan azt kérdezte magában, hogy még is ki az a szerencsétlen aki egyedül jön el, egy szilveszteri buliba? Hát én, Yvonne Lorelaine West, üdvözletem mindenkinek! Tekintetem néha Jamiere tévedt, majd megráztam a fejemet. Nem lehetek ennyire gyáva! Felálltam, majd a fiú mögé mentem, ahol ujjammal megkocogtattam a vállát, arcomra pedig egy hatalmas vigyort csaltam.
- Hello, idegen! Mondtam, majd a fiúval szemben álló lányra pillantottam, és mosolyogva biccentettem neki is, ezzel jelezve a köszönésemet. Kicsit sem volt ismerős, szóval nem lehet kastélybeli, vagy ha még is, akkor nagyon elkerülte a figyelmemet. Nem foglalkoztam vele sokat, inkább a fiúra koncentráltam, vigyorogva mint a tejbetök. Jamievel mindig jó volt ünnepelni, remélem az idei szilveszteremet is fel tudja dobni!

Viko
Rellon – Navine edzőmeccs közben-után

Yar
Rellon-Navine edzőmeccs után




- Hát nem.
Mosolyodik el, mivel Yar valóban nem kövér, sőt. Amikor letekint a fiú, Viko elneveti magát.
- Most komolyan a pocakodat keresed?
Ami persze nincs is, legalábbis nem olyan formában létezik, mint ami most jókedvre derítette őket. A témát igyekeznek mind a ketten a kviddicsre terelni. Egy külső szemlélőnek nem is két félfelnőtt-felnőtt párosnak tűnhetnek ezzel a sok zavarba-jövéssel, hanem inkább egy kamaszodó párocskának, akik nem tudják hogyan kifejezni az érzelmeiket. Szerencsére mind a két fiatalnak a szenvedélye ez a sport, így vagy úgy, de megtalálják ebben is a közös hangot. Yar nagyon gyorsan beleegyezik a közös meccsnézések gondolatába, amitől Viko ismét zavarba jön. Megesik a bókolás is, a fiú pedig nem válaszol az ő bókjára.
~ Most vagy megbántottam, vagy... komolyan gondolta? Nem, kizárt... ~
Óvatosan felpillant a hajtóra, akinek az arcán eddig ismeretlen mosoly ül ki. Gyorsan visszatekint inkább a poharába.
~ Miért néz rám ilyen furcsán? ~
Egy darabig kocogtatja zavarában a bögrét, majd inkább leveszi a kezeit az asztaltól, és alatta piszkálja a karkötőjét. Nagyon gyorsan el kell innen tűnnie, érzi, ahogy egyre hangosabban dobog a szíve Yar jelenlététől és attól fél, hogy a másik a végén még meghallja.
~ Ne álltasd már magad. Hazamész, veszel egy forró fürdőt, befeküdsz az ágyba és mindent elfelejtesz. Igen, ez lesz a terv. ~
Eltervezi magában a haditervet, amivel kiverheti a fejéből ezt a kínos szituációt és lassan összeszedi a táskáját, hogy fizethessen. Feltápászkodik az asztaltól, a füle mögé tűri az egyik tincsét és kiveszi a pénztárcáját, amikor a fiú odalép hozzá. Annyi ideje van csak, hogy felpillantson a kékségekbe, mert a következő pillanatban ajkaik összeérnek, ő pedig először meglepődik az iménti momentumon, aztán inkább élvezi a csókot. Amikor tudatosul benne, hogy mit is tesz most, elkapja a fejét és lesüti a szemeit. Te jó ég, ezt miért kapta? A régi Viko itt két lehetőséggel élne. Vagy pofont keverne le a fiúnak, vagy elszaladna ijedtében. De Yar nagyon tetszik neki, és különben is... Felnőtt nőnek számít már, nem viselkedhet gyerekesen. Mialatt a Levitás bocsánatot kér, a kviddicsboltos arcán tanácstalanság jelenik meg, mivel nem tudja, hogy mit is kéne tennie. Aztán, mielőtt Yar befejezhetné a mondatát, egy hirtelen ötlettől vezérelve ő kapja fel a fejét és tapasztja ajkait a másikéra, s a lehető legszenvedélyesebb csókjában részesíti a fiút. Minden problémás kérdés, mint a korkülönbség, távolinak tűnik ebben a pillanatban, olyan messzinek, mintha minden csak álom volna. Igyekszik elnyújtani a csókot annyira, amennyire szükséges, majd mikor véget ér, hirtelen nem is tudja, hogy mit mondjon.
- Ne haragudj, én... ~ nem is tudom, mi ütött belém. ~
Szabadkozik, de fölösleges most már. Érzi a vonzalmat kettőjük között, viszont ami az előbb történt, sokkal inkább vet fel valóságos problémákat, mint álombéli merengéseket.

Az ünnepek közeledtével egy különös doboz jelent meg a kastély nagytermében. Azt a célt szolgálta, hogy összegyűjtse a kastély lakóinak karácsonyi ajándékait, és emiatt Kinsey szinte biztos volt benne, hogy tértágító bűbájjal kezelték. Az egyetlen ajándék, amit ő küldött ugyan befért egy kisebb borítékba, de amikor átvágott a Levita klubhelyiségén, sok diáktársát látta ölnyi ajándékdobozokat bontogatni. Mindenesetre a mestertanonc remélni sem merte, hogy őt is meglepi majd valamivel a kastély egyik lakója. Ezért alaposan meglepődött, amikor 21-én reggel egy sötétkék boríték várta az íróasztalán. A borítékban egy zsebóra és egy pillangó alakúra hajtogatott kotta pihent, rajta a következő három betűvel: "Na? A." Kinsey-nek nem esett nehezére kitalálni, kitől származik az ajándék, egyrészt mert csak egy A kezdőbetűjű ismerőse van, másrészt pedig a kotta igencsak sokat elárult. Az óra mutatói három órát mutattak, és semmilyen varázslat révén sem akartak másképp tenni. Ennyiből a levitásnak könnyen rájött, hogy ez valószínűleg még nem az ajándék, hanem a hozzá vezető nyom. A fiú hallott már a bogolyfalvi teáházról, ami a "Pillangó-varázs" nevet viselte, és sejtette, hogy ott kell majd találkoznia délután háromkor a nagyon rejtélyes kilétű A-val. Bár ő már elküldte a karácsonyi ajándékát, pár nappal előtte tudta meg egy háztársától (aki látszólag nagyon jól ismerte A-t), hogy november 30-án volt a születésnapja. Kinsey ezen alaposan meglepődött, hiszen ez azt jelentette, hogy mindketten ugyanazon a napon születtek. Talán ezért is hasonlítottak egymásra annyira egy-két dologban. A mestertanonc akkor még nem volt benne biztos, hogy még találkozni fog a fiúval, de azért készült neki egy aprósággal, hátha. Miután megkapta az üzenetet, még nem kezdett azonnal készülődni, csak amikor a falu toronyórája két órát ütött. Akkor félretette a mikroszkópját, és elővette a ruhásszekrény fiókjából a már becsomagolt ajándékot. Felvette a szokásos téli kabátját és sálját, majd elindult a faluba megkeresni a teaházat.
Szerencsére a faluban sokkal könnyebb volt a tájékozódás, mint a kastélyban, ezért csakhamar megtalálta a kijelölt találkahelyet. Kissé meglepte, hogy miután belépett az ajtón nem asztalok és beszélgető emberek között találta magát, hanem egy drága hotelhez illő recepción. A pult mögött ülő fiatalember intett Kinsey-nek, merre folytassa útját, hiszen az étterem már zárva volt, ezért csak a teaházba mehetett. Körbenézett, majd kissé csalódottan ült le a helyiség egyik távoli sarkában egy kétszemélyes asztalhoz, az ajándékot pedig diszkréten egy szomszédos párna alá tolta, hogy ne legyen túl feltűnő. Egy pillanatra kételkedni kezdett benne, hogy jól értelmezte a szöveget, de aztán elhessegette a bosszantó gondolatot. A toronyóra még nem ütötte el a három órát, tehát a rellonosnak még volt pár perce felbukkanni és megnyugtatni Kinsey-t, hogy nem tévedett. Addig a fiú elővette a telefonját, és boldogan állapította meg, hogy legalább itt működnek a mugli találmányok.

Gloria elsőnek jár erre felé. Szeretne jobban ismerkedni,barátkozni a többiekkel. Mikor sétálgatott a Fő utczán nagyon megéhezett. Bement a Falatozó Gyorsétterembe és leült egy hátsóasztalhoz. *Leült és az étlapot nézegette.* A pincér megis jött Glória pedig egy Gyrost rendelt. 15 perc múlva ki is hozták neki és jóízűen megette. Majd felállt elköszönt és tovább sétálgatott a utczán. Mindenféle boltba bement nézelődött.

Szilveszteri buli
Jenny és Yvy

Elég jó kedvvel indultam neki az estének, kíváncsi voltam már nagyon, hogy milyen amikor valakinek a saját kocsmájában buliznak úgy igazán. Persze eléggé valószínű, hogy én magam is fogok inni pár pohárral, hogy jól érezzem magam saját társaság nélkül is, de ez még a jövő zenéje. Egy kis ideig.
Amíg a pultnál vártam, jól szemügyre vettem az embereket. Sok volt a fiatal, aminek egyrészt örülök, másrészt nem, ki tudja, kik fognak betévedni és leellenőrizni, mi folyik bent.
Miközben felmértem a terepet, megállt mellettem egy lány, és megszólított. Egyből tudtam, hogy ő lesz Jenny, az arcomra széles mosoly ült ki. Gyorsan végigmértem, igazán csinos példánynak bizonyult...
- Pontosan. Te pedig Jenny, ha jól gondolom - azért némi megerősítésre szükségem van, mielőtt még egy idegent vinnék el körbevezetésre, de amint ez bekövetkezett, a kezéért nyúltam, hogy ismerkedésünk normális formájának megtartása ügyében finoman megcsókoljam kézfejét.
- Örülök, hogy egy ilyen csinos lány lesz a segítségemre. Körbevezetlek, és rögtön a mély vízbe doblak, ha nem gond - mosollyal az arcomon indultam el hátra a személyzeti részbe, ahol a tiszta kötényekből elővettem kettőt. Az egyiket a hölgyemény kezébe adtam, a másikat pedig egy pillanat alatt magamra kötöttem.
- Add csak a kabátod - elég furcsa volt ez a jelenet számomra, mert mióta megvan Lexi, egy lánynak sem segítettem levenni a kabátját, az övét is maximum felakasztom. Valahogy ő túl fiús hozzá, hogy így kezeljem, de nem is nagyon várja el. Jenny kabátját felakasztottam a többi mellé, aztán körbenéztem.
- Nos itt mindent megtalálsz, de ha szükséged van valamire, bátran szólj. Itt van az unokahúgom is, kedves lány, jól kijöttök majd, ha esetleg unatkoznál. Természetesen szabad italozni is, de mértékkel, mert nem enne túl jó, ha a vendégek nyakába borítanánk a tálcákat. Van ropi, meg szendvicsek kint a pulton. Fő a folyamatosság. Ha látod, hogy fogyóban vannak, bejössz, viszel ki. Ugyan így az italok is. Ha nem muszáj, a vendégeket ne várasd meg. Dolgoztál már ilyen helyen? - amit lehetett és eszembe jutott, gyorsan elmondtam neki. Nincs szükség ehhez nagy tudásra, csak egy kis odafigyelésre.
Ha minden tiszta sor volt neki, kimentünk, és beállítottam a pultba, hogy ott is elmagyarázzam, mit hol talál. A vége felé jártam a magyarázatoknak, mikor egy ismerős hangot hallottam a hátam mögül.
- Yvy! - meglepődtem, de magamhoz öleltem a kis barátomat. - Hú de jól nézel ki, randi? Vagy egyedül jöttél? - összevontam a szemöldököm. Yvonne nem éppen az a fajta, akit mindig díszkísérettel látni, bár nem tudom... - Ó, ő itt Jenny. Jenny, ő Yvonne, egy nagyon jó barátom - a bunkóságot elkerülve gyorsan lerendeztem az egymásnak való bemutatást, aztán beletúrtam a hajamba, és szusszantam egyet. - Figyelj csak, ülj le, már csak néhány dolgot kell elmondanom Jennynek.
Ha neki ez így oké volt, egy puszit nyomtam az arcára, és a szépséges segítőm mellé mentem. Szívószálak, mosogatószer, csapolás...mindennel kész voltunk. Még kiadtam neki azt, hogy gyakorlás képpen egyelőre maradjon a pultban, ezt követően pedig kitöltöttem két pohár pezsgőt, és Yvhez léptem.
- Hiányoztál - igaz, hogy azért nem volt olyan régen amikor találkoztunk, de mindig hiányzik. A az a lány, akiről nem tudnék semmi többet elképzelni, mint nagyon, de nagyon jó barátot. A kezébe adtam az egyik poharat, és leültem mellé.

Jamie & Jenny


Imádtam nézni Jamie mosolyát, így most is azonnal jobb kedvem lett, mikor megpillantott, és szerencsémre megörült nekem. Az én arcomon is megjelent egy széles vigyor, majd megöleltük egymást. Kezdem sajnálni, hogy legtöbbször csak szilveszterkor találkozunk, de ezen mindenképpen szeretnék változtatni. meg is fogom majd neki mondani, csak nem lesz ellenére.
Hallottam pár szót abból, amit a másik lánynak mondott. Azokból azt vettem ki, hogy a barna lányka dolgozni jött ide. Dicséretes dolog! Én szilveszter este biztosan nem tudnék, de nem is akarnék dolgozni. Nem vagyok valami nagy parti állat, de akkor is, sokkal jobb jól érezni magunkat emberek társaságában, mint kiszolgálni őket, és fel alá rohangálni a rendelésekkel.
Elejtettem egy halk kacajt a fiú kijelentésén, majd meghajoltam előtte.
- Köszönöm...De ismersz. Egyedül, sajnos, mint mindig. Mondtam, majd rákacsintottam. Kicsit furcsa, hogy ezt már megszokásból mondom. Néha szégyellem is a dolgot, hogy sosem volt még senki, komoly az életemben, és lassan 18 leszek. Lehet, hogy a lelkem kicsit meg is nyugodna, hogyha találkoznék magamhoz hasonlóval, de épp ez ebben a dologban a vicces. Nincs még egy ilyen szerencsétlen mint én. Néha már képes vagyok magamon röhögni, az elnyomja a szenvedést.
Örültem, hogy legalább Jamie van nekem, és tetszett neki a ruhám. Én is imádtam, még jó hogy anno megvettem, és direkt megtartottam mára. A fiú gyorsan bemutatott a mellette ácsorgó lánynak. Kissé bunkónak éreztem magamat, hogy csak így, gyakorlatilag befurakodtam kettőjük közé, de pár másodperc múlva ez az érzésem már el is szállt. Egy apró mosolyt vetettem a lány felé, majd kezet fogtam vele.
- Örvendek, Jenny. Mondtam, majd a fiú utasítására visszavonultam egy sarokban lévő, üres asztalkához és leültem. Táskámat az asztalra dobtam, felkönyököltem, majd nézelődni kezdtem. Hihetetlen milyen sokan jöttek le, hogy itt ünnepeljék az újév kezdetét. Egyre többen szállingóztak be az ajtón, lassan már kezdtem attól félni, hogy el fogják előlem szívni a levegőt.
Alig telt el pár perc, mire észbe kaptam Jamie már előttem állt, majd megszólalt. Kijelentésén elmosolyodtam, olyan szélesen mint még soha. Hatalmas nagy mázlim van, hogy legalább Ő van nekem. Mi lenne velem nélküle, de most komolyan?
- Jajj, Te is nekem, azt elhiheted! Mondtam nevetve, majd felálltam, és ismét magamhoz szorítottam a fiút. Nem voltam valami erős, így nem féltem attól, hogy netán úgy megszorítanám, hogy a bordáit töröm. Elengedtem, majd visszaültem a székre, és onnan néztem fel rá.
- Mi újság veled, mesélj csak! Mindenre kíváncsi vagyok, mi történt veled, mióta utoljára láttalak! Mondtam, szinte már parancsolóan, de még is játékosan. Kíváncsi voltam mik történtek Jamievel.

Viko  - Zárás
Rellon – Navine edzőmeccs után

Hétvége van és én nem tudok mit kezdeni magammal. A szobánk tele van, és folyamatosan zsongás van benne. Valaki éppen megjön, a másik éppen lelép. Pihenni nem lehet mellettük, de nem bánom, sőt pont, hogy élvezem. Azonban kicsit kényelmetlen, hogy esélyem sincs egyedül lenni. Szerencsére a rellonon belül mindig van lehetőség találni valami üres kis sarkot, ahová elvonulhatok gondolkodni. Arra most nagy szükségem van, mivel bátyámmal és ikertestvéremmel elég nagy bajba keveredtünk. Az otthon tartózkodásom alatt eléggé bevadultunk így hárman. Régen voltunk már ennyi ideig, így együtt, és most kihasználtuk a lehetőséget. Minden nap buliztunk, szórakoztunk, és költöttük a pénzt. A pénz apáé volt, amiből egy szép összeget elvertünk, ami nem villanyozta fel őt túlzottan, amikor rájött. Vissza kell fizetnünk, és most jó ideig nem kapunk semmi anyagi támogatást otthonról. Ikrem Franciaországban, bátyám Olaszországban, én pedig itt Magyarországon. Még csak esélyünk sincs segíteni egymást. Teljesen magamra vagyok utalva itt a nagyvilágban. Pénzt kell szereznem, de ötletem sincs, hogyan álljak neki. Oké, az megvan, hogy munkát kell keresnem, de könyörgöm, ebben a kis faluban alig van lehetőség! Na és a fizetésről már ne is beszéljünk! Abból aztán megélni nem lehet, főleg úgy, hogy apának is kell belőle küldenem.
Most pedig ahelyett, hogy munkát keresnék itt ülök egy kocsmában, és elverem azt a kevés pénzemet ami van. Már egy ideje itt ülök egyedül a pultnál, és csak öntöm magamba az alkoholt. Nem tudom mennyinél járok, mennyit költöttem, és mennyit költhetek még. Ha nem tudom kifizetni, akkor majd ledolgozom. Elmosogatok vagy akármi. Viszont muszáj kikapcsolódnom, és nem gondolkodnom, mivel napok óta csak agyalok.
Egy újabb adag whiskyt kérek ki, amit a pultos fejcsóválva tesz le elém, egy megjegyzést is mellékelve hozzá.
- Hé kislány! Ilyen fiatalon talán nem kellene ennyit innod...szerintem! -
Erre csak lecsapom a poharat az asztalra, feljebb tornázom magam, hogy közelebb legyen hozzá, majd a szemébe nezék.
- Szerintem neked pedig nem kéne ilyenekkel foglalkoznod! Foglalkozz a munkáddal és ne velem! -
Szúrós szemmel méregetem, majd visszaülök a székre, és megiszom ami még maradt, végül az üres poharat lecsapom elé a pultra.
- Nem kapsz többet! - közli velem a pultos, majd elveszi a poharamat. Tágra nyílt szemekkel méregetem, majd megköszörülöm a torkom.
- Fizető vendég vagyok, annyit iszom itt, amennyit csak akarok. -
Végigfut a fejemen, hogy lehet már fizetni se tudok, de ezt nem kötöm az orrára.
- Egy korsó vajsört szeretnék! MOST! - török ki magamból, majd szúrós szemmel nézek a férfira.
A hangosabb beszédemmel az egész kocsma figyelmét magamra vonzottam, de ez sem érdekelt. Dühös voltam, és jól esett mindezt kiadni magamból.

Sofia