Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Még mindig nem tudta teljesen túltenni magát, amiért Rédey kivágta az óráról. Szó szerint kivágta, nem hagyott lehetőséget, ezért még megbántva érzi magát. Persze azért nem annyira, hogy ettől nagy lelki sérülései legyenek, de a tüske még mindig ott van az oldalában. ~ Jobb lesz gyorsan elfelejteni ezt... Egy forró csoki társaságában. ~ Mosolyogva kel útra, egy melegebb barna kabátban, egy Vikings sálban, és egy sötét színű bársonynadrágban. A tornacipő helyett most már egy vastagabb bélésű félcipőt vett magához, így nyit be a Pillangóba, ahogy ő nevezi. Szerinte itt csinálják a legfinomabb Forró csokit, de minden bizonnyal legalább Palarn-díjas ez az édesség. Gyorsan rendel is egyet, és körbenéz, hátha lát valakit, aki ismerős, vagy barát akár. De nincs szerencséje, csak számára idegenekkel van tele a hely, maximum látásból ismer pár embert. Egy szöszin akadnak meg a szemei, akinek rózsaszín tincsek is elkeveredtek az titán szőke fürtjei között. ~ Na, ne unatkozzunk, ismerkedjünk egy kicsit. Legalább elfelejtem azt a hülye órát. ~ Bosszankodik, mert valami mindig eszébe juttatja. Így hát aztán odasétál a csokijával a lány asztalához és lehuppan vele szembe.
- Helló! Mit eszel? Hátha kedvet kapok én is. - kíváncsiskodik, és próbálja kinézni, hogy melyik oldal lehet, de csak finoman. Nem áll föl, nem tépi ki a lány kezéből az étlapot, csak úgy nézelődik és várja, hogy a másik kommunikációt kezdeményezzen vele. Persze az is lehet, hogy elhajtja a másik, ezen sem csodálkozna mostanában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Szerencsésnek érezheti magát, csak pár korty és máris minden rossz feledésbe merül, pár röpke pillanatig. Ezért, hogy ez a pillanat kitolódjon percekre, avagy akár órákra, kiszemeli magának a szőke-rózsaszín hajú leányzót, aki hasonló korú lehet, mint ő. Le is ül, és kérdez is hamarosan. Úgy néz ki, hogy megzavarta egy picit, mert furcsán elsőre a nevére kérdez rá, pedig azt hitte, hogy mindenki ismeri. ~ Úgy néz ki megint szerencsém van, Bonnie után, ő sem ismer... ~ mosolyog ki a pohara mögül, és ha már megkérdezték, válaszol is.
- Yarista Palarn. - odanyújtja a kezét, hátha a lány is belemegy e legegyszerűbb üdvözlési formába. Ha igen, ha nem, utána visszaül a helyére, miközben megtudja, hogy hogy hívják a vele szemben ülőt. Kicsit megigazítja a széket maga alatt, mert kissé mellé ült, szóval most már minden rendben ezzel.
- Á, nos ez nem ihletett meg. Maradok a forró csokimnál. - kicsit lebiggyeszti az ajkait a hírre, nem kér bélszínt, se narancslevet most. Persze csak érdeklődött, szóval nem is igazán érti, hogy miért hangolta le a kérdés egy pillanatra. Inkább egy újabb korty a Merlini nedűből, és máris újra jó kedve van.
- Te hányadikos vagy? Még sosem láttalak, pedig a csinos lányokat meg szoktam jegyezni magamnak. Vagyis, eddig így volt... - javítja ki gyorsan magát, miközben megérkezik a pincér Lotte bélszínével és a többivel.
- Jó étvágyat ám, majd addig csendben leszek, ha el nem küldesz. - mosolyog és vállat von, egész jól elszórakozik magán, és a rózsaszín tincseken. Már majdnem megitta a csoki felét, jól érzi magát, és tutira nem egy gurkó fogja agyoncsapni majd, hanem csokimérgezésben fog kimúlni.
- Te nem ismersz. Szerinted sztár lesz belőlem, ha mindent megteszek érte? Már külföldön edzek. Vajon elég lesz? - morfondírozik, de nem is a lányhoz intézte igazából a kérdést -habár az ő szemeibe nézett közben -,hanem saját magától. Ő az szeretne lenni, de a jobbik fajtából, akarja, hogy miatta játszanak mások, vagy egyáltalán miatta kezdjenek játszani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Nem értem, hogy mi köze a mugli iskolai eredménynek ehhez, de nem vagyok túl jó abból a tárgyból. – vonja meg a vállait, és valahogy már nem is szereti ezt a szót sem. Mostantól varázstalanoknak fogja hívni őket, mégiscsak jobb szó, meg kifejezőbb is. Erre a jó gondolatra iszik még egy kortyot, és elnézést kér, hogy ha zavarna. De úgy néz ki, hogy szerencséje van, a rózsaszín hajszeletű leányzó szimpatizál vele.
- Ó, köszi, remélem ez így is marad, ahogy én is, ezek szerint. – egyezik bele, hogy mégsem kelljen elmennie. A beszélgetés szépen lassan a normális mederbe terelődött, ami ilyenkor lenni szokott. Vagyis, Yarista most nem akart annál többet, mint amiért idejött a lányhoz: beszélgetni.
- Harmadéves és Rellon. De örülök, hogy nem ismersz, legalább nincsenek előítéleteid. – könnyebbül meg egy pillanatra. ~ Majd meglátjuk, hogyha egy olyan emberrel találkozom, aki semmit sem tud rólam, mi lesz a véleménye. Bonnie jó lesz kiindulási pontnak. ~ halvány vigyorpozíció alakul ki az ajkaiban, majd tovább morfondírozik, de immár hangosan. Elmondja a kívánalmait, vagyis a kételyeit. Sajnos valószínűleg nem hallotta, amit kérdezett, mert a kérdésre kérdéssel válaszolt.
- Semmi különös. Mást kérdezek. Szerinted mi kell ahhoz, hogy elérd a céljaid? Neked van valami célod, vagy hobbid? – kérdezősködik tovább. Most elég érdeklődő hangulatban van, amíg el nem fogy a forró csoki, addig ez biztosan így marad. Aztán pedig majd kiderül, de egyelőre nem látja a folytatás elvetésének jogosságát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Még mindig nem érte teljesen, hogy miről beszél a lány, mi köze a mugli iskolarendszernek ahhoz, hogy ő idejár és itt hányadikos. Persze utána már kezdte kapizsgálni a rellonos, hogy miről is van szó, de annyira nem volt érdekes a téma, hogy jobban belemenjenek. A lényeg, hogy harmadikos helyett másodikos Lotte.
- Értem. – fűzi hozzá a féligazságot, hogy ezzel elejét vegye a további magyarázatnak. A lila tincsek kósza játékát figyeli inkább lopva és kortyolgatja tovább az italát. Majd, mivel váratlanul ült le hozzá, váratlan kérdéssel örvendezteti meg a lányt, már ha neki ez öröm.
- Bakker, remélem felvetted az önismeretet. Tuti jól lennél Alexa néninél… Figyelj, ha nekem minden K lett, neked sem lesz nehezebb. Ki lehet bírni, csak néha kell tanulni. – rántja meg a vállát, mert neki a tanulás jelenleg nem jelentett eddig kihívást. Nyilván az anyag egyre nehezedik majd, szóval most még nyugodtan mondhatja, hogy minden, de tök könnyű. Az ő ambíció egyébként pedig nem a tanulásba merülnek ki, az csak a hasznos mellékes, mindig is az volt. Egyszer ő is abbahagyja majd a kviddicset, akkor nem lesz hátrány, ha több mindenhez is ért. Közben mindketten végeznek az evés-ivással, Yarista pedig jólesően dől hátra, mielőtt válaszolna a kérdésre.
- Én csak egy egyszerű kviddicssztár akarok lenni, akire felnéznek az emberek. De ez még nagyon messze van, mindenféle téren. Egyrészt nincs miért felnézni rám, másrészt a képességeim sem olyanok még, hogy az legyek, de hajtok, hogy mindkettő sikerüljön. Az iskola csak másodlagos. – ezzel nagyjából mindent elmondott, amit szeretett volna erről a témáról, belesűrítette a mondandójába a lényeget.
- Eszünk még valamit, vagy megyünk? Nekem ez a forró csoki bőven elég volt mára. – mosolyog a lányra. Nos, ha nem lenne kötve a keze, biztos tudna még pár témát felhozni Lottének, hogy hova mehetnének, de így? Van hátránya ennek az állapotnak is…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Yarista fáradtan ébredt. Egyrészt, mert az edzések egyre keményebbek, nem sikerült még elérnie, mait eltervezett. Úgy volt, hogy majd fokozatosan megszokja az új terhelést, a környezetet, de rengeteg mással is fárasztotta magát és hiába volt hétvége, ha azt Elemi mágiával, Nonverbális varázslással, plusz a tanulnivalók lemaradásának behozatalával töltötte. Persze ő vállalta, tehát egy rossz szava sem lehet, csak épp szabadideje nem maradt, tegnap is jóval takarodó után zuhant az ágyába. ~ Minek kell nekem jó tanulónak is lenni? Leszokhatnának már erről MissMissék. ~ pufogott magában, de igazából nem emiatt ébredt fel, hanem egy bagoly kopogtatott, mint az később kiderült. Fáradtan botorkált az ajtóhoz és kinyitotta az ajtót, de nem tudta még a szemeit annyira éles koordinálni, hogy lássa, hogy mi áll előtte. Tulajdonképpen senki, mert a bagoly a földön türelmetlenkedett, majd megbökte a csőrével.
- Hé, jól van már. – dörmögte álmosan, még egy nagyot bele is ásított, miközben kinyújtózott, majd átvette a kis küldeményt. Gyorsan zsebre is vágta, majd hozott egy kis bagolycsemegét az állatnak. A többiek is ébredeztek már, de ez nem zavarta túlságosan Yaristát. Ő visszaszenvedte magát az ágyig, majd elolvasta a levelet, ami nem volt aláírva. Mivel kapott már ilyen leveleket, nem nagyon tudta, hogy mit is kezdjen vele. ~ Nem ismerem a kézírást. Bárki lehet, és mi van, ha nem Bonnie? Sőt, még rosszabb, odamegyek, rám mászik valaki, és belép Bonnie. Akkor ennyi is a bimbódzó kapcsolatlehetőségünknek… ~ Húzza el a száját, majd egy újabbat ásít. Aztán tovább fetreng, míg a többiek összeszedik magukat. megvárja, míg mindenki elmegy, ő csak utána megy ki a fürdőszobába. Megmosakodik, közben eszébe jut a levél. ~ Mi van, ha mégis a cicalány küldte? Ha nem megyek el és ő az, akkor megint befuccsolok. Szép helyzet. ~ Morfondírozik, majd a reggeli rövid készülődés után, felöltözik egy kényelmes ruhába, na meg a talárba, és a cuccaival még éppen beesik az első órára. Nagyon nem figyel, próbál nem elaludni. Nagyon lassan telik a nap a fiú számára. Ebédnél is csak piszkálja az ételt, majdnem belefejel a levesbe, nagyon nincs formában. ~ Még jó, hogy ma nem lesz edzés… ~ állapítja meg, és gyorsan végez az evéssel, mikor egy kicsit magához tér. Azt már bőven látja, hogy elmarad a ma délutáni gyakorlás és tanulás. Órák után pedig lassan kiválasztja a ruháját, egy kékeszöld inget, egy szebb nadrágot mellé, meg egy melegebb cipőt. Vesz még magára egy bőrkabátot és egy sapkát is húz a fejére, így indul meg a cukrászda felé. Most már kipihentebb, végül is egész nap lustálkodott amennyit csak lehetett, beszélgetni is csak éppen annyit beszélgetett, amennyi feltétlenül szükséges volt. Lassan meg is érkezett a cukrászdába, gyorsan körülnézett. De csak egy szőke hajú valaki volt neki háttal, aki egyedül ült, próba-szerencse alapon elindult felé. Úgy gondolta, hogy gyorsan leszereli az ismeretlent, aztán el is tűnik, nehogy pletyka induljon útra, amit most nem szeretne kivételesen. Megállt egy kicsit a lány mögött, majd megköszörülte a torkát.
- Helló, te írtad a levelet? Ne haragudj, de… - kezdett bele a beszédbe és lassan elindult az idegen mellett, hogy a szemébe nézve kérhesse ki magát, de az utolsó szónál nagyon meglepett arcot vág, hiszen a cicalány az, csak szőke hajjal. Egy pillanatra ki is esik a szerepéből, csak bámulja őt, majd újra megköszörüli az időközben kiszáradó torkát, az ajkai pedig széles mosolyra görbülnek.
- Bonnie! Nagyon megleptél, és nagyon jól áll neked a szőke! – szavai fellelkesülve ölelik körül a rellonos lányt, akit időközben jól magához is szorít, bár kissé idétlen, hogy ő áll, a cicalány pedig ül a székén.
- Nagyon örülök, hogy te vagy az! – a lelkesedés nem apad, a vigyor is megmarad, miközben gyorsan ledobja a kabátját, a sapkát már levette, mikor bejött a cukrászdába. Ad gyorsan két puszit a lánynak és a körasztalnál mellé ül.
- Minek köszönhetem a meghívást, tudod eddig ez a nap és a hét fénypontja! Na, meg te! Nem is láttalak órákon, bár tény, hogy senkit sem láttam igazán. – kuncog és beletúr Bonnie hajába finoman, mintha fésűfogak lennének az ujjai. Legszívesebben megcsókolta volna a rellonos háztársát, mert el van szokva, hogy udvarolni is kell. De megígérték egymásnak, hogy nem ugranak bele semmibe – kivéve az első találkozást – és normálisan csinálják.  Kicsit furcsa ez neki, de élvezi, mert úgy érzi, hogy megéri Bonnie miatt ez az egész, amit egy öles lépéssel átlépne. Közben ráfonja a kezét a cicalányéra, mert nem bír nem hozzáérni és csillogó kékjeivel várja a válaszokat a lány lélektükrébe nézve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Titokban reménykedett benne, hogy Bonnie várja őt. Kétszer lepődött meg pár másodperc alatt. Először azért, mert azt hitte, hogy nem a cicalány az, hanem egy ismeretlen.  Másodjára pedig azért, mert Bonnie volt mégiscsak a titkos ismeretlen, aki a levelet küldte neki. A fárasztó nap után azonnal felvidult, mintha valaki beinjekciózta volt egy nagy adag jókedvvel.
- Csak a kezdet? Pedig már ez is tökéletesen elég lenne. De kíváncsi vagyok! – vigyorog, majd köszönti a lányt, aki visszabókol, sőt még kis is fejezi, hogy mennyire örül neki. Yarista kezdi érezni az összhangot, és azt, hogy mindketten ugyanazt szeretnék végeredményen.
- Nos, én pedig téged, de így még jobb. Most már felismerem majd a kézírásod is. – mosolyog Bonniera, aki felkéri, hogy rendeljen valamit. Nos, mivel még nem nagyon ismeri az ízlését, két forró csokit rendel, azt mindenki szereti és talán még a cicalány sem fog megorrolni egy kis bűnözés miatt. Miközben várják a rendelést, a szőke hajú szépség felhozza az egyik ígéretét, mire pontosan emlékszik. ~ Habár már akkor elvetted az eszemet, minden másodperce megvan, drága. ~
- Igen, emlékszem. – erősíti meg Bonniet, így most már előadhatja, amit szeretne igazából. Egyre szélesedő mosollyal hallgatja a lányt, és átveszi a papírt, amit a kezébe nyom a szöszi macskalány.
- Igen, persze. Mikor lesz? Sajnos, ha edzés van, nem tudok menni, mert éppen büntibe vagyok. vagyis, megígértem Legrának, hogy nem hagyok ki edzést, és ő ezt nagyon szigorúan nézi. Azonban mindenképpen szeretnék elmenni és… - itt rápillant a dátumra, majd gyorsan elgondolkodik, hogy akkor van-e valami, de éppen szabad lesz, tehát szélesre húzza az ajkait - … úgy látom, hogy pont ráérek! Szóval, igen, megyek és drukkolok! – gyorsan átöleli a lányt, miközben meghozzák a forró csokikat. Yar illedelmesen megköszöni, majd visszatér Bonnie-hoz, majd beharapja az ajkait. ~ Na, most kéne valamit mondani, amivel előrelendítjük a nyilvánvalót… ~ morfondírozik.
- És mit szeretnél? Melyik legyek a felsoroltak közül? – vigyorog sejtelmesen, majd közeledni kezd a cicalány ajkai felé a sajátjával. nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni, de adott volt a kérdés, viszont szeretné megkönnyíteni a válaszadást is. Ha Bonnie nem ellenkezik, akkor megcsókolja finoman, nem túl hosszan, de nem is röviden. Majd várja a választ, bármi is történjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Alig bírja levenni a szemeit Bonnieról, egyszerűen a lány elvette a józan eszét, pedig mint tudjuk, ő mindig józan. Nézi az ajkait, szinte nem is hallja, hogy mit beszél a másik, csak megigéződve ül és próbálja inni szívószállal a forró csokiját, azonban többször is melléteszi a száját. Ilyenkor meglepődik és lenéz, hogy mi lehet a probléma, de igazából semmi, csak figyelmetlen más dologra a cicalányon kívül. Mielőtt kinyilvánítaná a döntését, muszáj elmondania, hogy az edzéseket nem tudja kihagyni – igazság szerint nem is szeretné -, de rokonlélekkel van dolga, így aztán csak még boldogabb lesz és még jobban el fogja borítani az a rózsaszín felhő, ami a távolból már kezd leereszkedni a fiúra. A meghívást elfogadja természetesen, amit egy csókkal pecsétel meg, hogy Amanda mindenképpen elhiggye, hogy ő vele szeretne lenni. Aztán felteszi a cseles kérdését, de az újdonsült szőke lányt ez nem tántorítja el. Most Bonnie a kezdeményező fél, Yar pedig hagyja magát megcsókolni, ez a rész már elég gyakorlottan megy neki, de a cicalánnyal mégis másnak érzi az egészet, nem távolinak, hanem jóval bensőségesebbnek.
- Tökéletesen megfelel. – vigyorog, és ezzel ő „hivatalossá” is tette azt, hogy ők innentől egy pár. De, hogy a közhelyeket tovább erősítse, és talán ezzel boldogabbá tegye a leendő párját, még egyet kérdez, miközben közelebb húzódik hozzá.
- Bonnie, szeretnél a barátnőm lenni? – huncutul vigyorog közben, mert igazából erre semmi szükség nem volt, de ha már ilyen jól szórakoznak, miért is ne. Közel hajol a lány ajkaihoz, majd beharapja az alsó ajkát Bonnienak a sajátjaival, aztán már csak azt veszi észre, hogy csókolja a lányt, a választ m,ár meg sem jegyzi, úgysem volt rá igazán kíváncsi, hiszen a szőke rellonos leányzó ezt már kinyilvánította. Csók közben a hajába túr, majd elválasztva az ajkaikat, szorosan, vadul kalapáló szívvel átöleli Bonniet. Egy jó fél percig, vagy még tovább is így tartja őt, valahogy nem akaródzik elengedni a másikat, de egyszer minden jónak vége szakad, és csillogó szemekkel figyeli a lány arcának rezdüléseit. Finoman megcirógatja az imádott arcot, jelenleg nem tudja elképzelni, hogy más lányhoz így érjen hozzá. Nagyon megszólalni sem tud, igazán nem jut eszébe most semmi, vagyis ami igen, az nem erre a helyszínre való. Nagyon tetszik neki az új barátnője, de ez azóta így van, amióta megismerte őt.
- Találnom kell neked egy becenevet, de valami nem túl csepegőset. Mókuscukorborsó például biztos nem leszel. – felkacag a saját poénján, majd tovább gondolkodik, hogy mi legyen, és közben nem engedi el Bonnie kezét.
- Na, jó, most nem tudok gondolkodni, ha a közelemben vagy. Túlságosan nagy az mágneses képességed. Gyönyörű szemeid vannak. – udvarol tovább, kimondva a számára nyilvánvaló dolgokat. Eszébe jut a forró csoki, gyorsan iszik belőle, oda sem néz, csak leteszi a poharat, amit sikeresen fel is borít. Ez már kijózanítja, hiszen egyrészt sajnálja az italt, másrészt nem akart problémát okozni. Előhúzza pálcáját és próbálja menteni a menthetőt.
- Evapores! – szól varázs és mivel a pálcamozdulat is jól sikerül eltűnik a forró nedű, de foltot hagy maga után.
- Hát ez van. – vonja meg a vállait, majd megcsókolja a lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Eddig minden szuperül alakult, erre az egészre csak titokban számított Yarista, hiszen ez az általa végiggondolt lehetőségekből a legjobb végkimenetellel végződött eddig. Végül is csak kimondatta Bonnieval, hogy legyen a barátnője és ezen jót mosolyog, de csak vidáman, nem kerül elő a gúnyos mosoly él, nagyon örül neki.
- Akkor egyetértünk. – suttogja, miközben Bonnie visszaváltozik azzá a dögös lánnyá, aki a találkozásukkor volt. Legalábbis, már nem fogja vissza magát, ami nagyon is tetszik Yaristának, hagyja, hogy a lány kezei szabadon kószáljanak, cserébe az ő ajkai is ugyanezt teszik, már amennyire az illem engedi ezen a helyen. Nem akar túlzásba esni, csak maradjanak normális keretek között. A becenéven jót nevetnek, majd Yarista elgondolkodik egy normálison is.
- Akkor mondjuk, hívhatlak úgy, hogy Amy? Az olyan kedves. – vigyorog, és talán rellonoshoz nem illő módon romantikáznak, de hát ilyenek az érzelmek, elveszik a józan ítélőképességet. Egyébként pedig Yarista sosem vallotta echte rellonosnak magát, szóval nála azt is hihetik, hogy csak játszik egy újabb áldozattal, pedig ez korán sincs így, vadul dobogó szíve ezt jelzi is Bonnie számára.
- Hmm, édesanyád is csinos hölgy lehet akkor. – kontráz rá, de biztosan így van, szép szülőknek általában szép a gyermekük, minden bizonnyal így van ez a Philips családban is. Amy hangvétele kissé elbizonytalanítja, de nem kérdez rá, hogy mibe nyúlt megint bele. Ehhez igazán van érzéke, mindig megtalálja a z érzékeny pontokat az embereknél. Aztán kiönti a csokiját, majd megoldja a problémát, viszonylag elég jól.
- Na, igen, akár csak a folt az asztalról. Remélem jó sokáig fog tartani ez a varázs Amy. – vigyorog vissza, majd szórakozottan megvakarja az állát.
- Van kedved odaülni a kanapéra? – mutat egy sarokba, ahol a bőrkanapé áll, de még nem foglalt. Valószínűleg így délután mindenki tanul, vagy talál valami más elfoglaltságot, minthogy legyen ideje lejönnie a faluba.
- Csak azért, mert ott kényelmesebben hozzád bújhatnék. – vonja meg félszegen a vállait, és úgy érzi, hogy ma non-verbális varázslást sem fog tanulni, meg úgy nagyjából semmit sem. Mégis ez az első alkalom, és ezt ki kell élvezniük.
- Neked van testvéred? Még annyi mindent nem tudok rólad. – szúrja közbe az újabb kérdést, miközben továbbra sem engedi el Amy ujjait, a sajátjaival fésüli össze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Nyuszó-muszó? – elkerekedett szemmel hallgatja a drága szavait, mert ezzel most jól meglepte. Nem volt jellemző az ilyen és ehhez hasonló szavak Bonnie-ra, de persze nem ismerte még. Lehet, hogy a szerelemben más, lágyabb és nem olyan vagány, mint, ahogy mutatja magát, ami egyáltalán nem baj, de úgy érzete, hogy ez komoly becézés volt. ~ Akkor is imádom, ha angyalbögyörőmnek fog hívni. persze csak magunk között, remélem. ~ Tovább mosolyog, mert minden jól alakult. Még nem tudja, hogy szerelmes-e a szöszibe, vagy sem, de, hogy jó úton jár hozzá, abban egészen biztos. A családnál megnyugtatóan hallja, hogy nincs baj azzal, hogy rákérdezett, majd ő is elmondja a saját családjának tragédiáját. De sokkal inkább foglalkoztatta, hogy van egy ikertesó is.
- Ki az a Max? – kérdezi, mert róla még nem hallott. Nem féltékenységből, hanem, mert tényleg érdekelte, hogy Amy-nek kik a barátai, persze az is lehet, hogy most jól mellényúl és Max volt az egyik pasija régen. Van ilyen, legfeljebb már ennyivel is többet fog tudni a drágáról, aki éppen a kezeit simogatja, vagy a hátát cirógatja.
- Óvatosabb? Miért kell óvatosabbnak lennie, te kis huncut? – megemelgeti a szemöldökeit, mert el tudja képzelni, hogy mit művelhet két ugyanúgy kinéző ember. ~ Rosszabb, mint a metamorfmágia, akkor csak egyedül van, bár… ~ Ezen kicsit elgondolkodik, de figyel a válaszra és az újabb kedves gesztusokra. Ő is természetesen továbbra is átöleli Őt, és cirógatja az elérhető publikus helyeken.
- Remélem, hogy így lesz, ránk férne. Kicsit megszomjaztam… - mondja, majd egy kedves csókot lehel az új párjának az ajkaira.
- Hmm, ez finom. Még. – sóhajt, majd csókokat csókok követnek, amíg csak el nem múlik a szomjúsága. Felszabadultan ajakcsatázik Amy-vel, nem törődve a külvilággal. Ez most az ő pillanatuk, nem zavarhatja meg őket semmi. Ha igen, könnyen kiborulhat, és azt nem szeretné. De ez eszébe sem jut, éppen jól lefoglalják őt kedvese ajkai.
- Azt hiszem ez a randi elég jól sikerült, nem gondolod? – válik el egy idő után az éltető ambróziájától, a görög istenek sem ehettek ennél finomabbat, úgy gondolja. A szíve hevesebben kalapál, és bármennyi kalap áll most szelíden a fogasokon, nem kíván még távozni, nem akarja a pillanatot, a perceket megszakítani. Pedig előbb-utóbb erre a sorsra fog jut a Rellon új párja, lassan el kell indulniuk vissza körleteikbe, de Yarista úgy gondolja, hogy ma már nem fognak tanulni semmit. Ő biztosan nem, csak egy szőke lányról fog áradozni a fiúknak, vagy csak csendben álmodozik róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Yar csak hallgatja, ahogy Amy csacsog és próbál védekezi, közben a fiú nagyokat hümment, jelezvén, hogy csak kicsit hiszi el a sztorit. Persze az ajka szélei remegnek, ami azt mutatja, hogy igazából csak szemtelenkedik, de nagyon is figyel arra, amit a cicalány mond neki.
- Ó, hát te nem is lehettél hibás. – vigyorog, mert Bonnie igenis simán lehetett hibás, hiszen az ő ismerkedésüknél is elég rámenős volt az akkor még barna hajú leányzó.
- Hú, az szép lehetett, gondolom eléggé meglepődött, hogy a „csaja” jól pofán vágta. Ilyenkor az első gondolata az az embernek, hogy: „Vajon mit tettetem?” – mosolyog továbbra is, és Amy arcára lehel egy finom csókot.
- Érdekes sztori volt, bár az utolsó mondatod kicsit figyelemfelkeltő. nagyon vigyáznom kell. – ijedt képet vág egy pillanatra, majd elkacagja magát. Nem tudja, hogy meg tudná-e különböztetni majd később a testvérétől a rellonos szöszit, most még biztos nem. talán, ha már jól összemelegednek, akkor lesz annyi tapasztalata, hogy felismerje a jellembeli eltéréseket, mert azok lehetek, ha égis ugyanúgy néznek ki pontosan. Igazság szerint megismerné Amy testvérét, nagyon kíváncsi, hogy milyenek lehetnek együtt, na meg arra, hogy neki ez milyen esztétikai élményt okozhatna Yarnak, hiszen már egy is szívdobogtató a cicalányból, nemhogy még egy tükörkép pluszban. Aztán újabb csókokban merülnek el, Yaristának egyre jobban tetszik a kialakult helyzet és a kezdés, amit ki is mondd. Ráadásul a pozitív visszajelzés szóban is – hiszen a csókok azért elég bizonyítékok még neki is – csak megerősíti az egészben. Most igazán boldognak érzi magát.
- Igen, már besötétedett, és lassan eljő a takarodó és hiányozni fogsz. Nem fogok tudni aludni, mert te járkálsz a fejemben majd. – bókol tovább még egy kicsit, majd feláll a kanapéról. Ekkor kezd el valamit keresgélni Bonnie, mint kiderül a karkötője tűnt el valahová. A fiú körbenéz, majd visszamegy az asztalukhoz, de nem találja meg az ékszert. Viszont eszébe jut egy jó megoldás.
- Használd az invitot, ha itt esett le, akkor meglesz. – mondja mosolyogva, majd Amy elé térdel és egy ösztönző csókot ad az ajkaira.
- Szóval csak nyugalom, meglesz. Ha kell, felforgatom érte a cukrászdát. – mondja, majd várja, hogy Amy megpróbálja elővarázsolni a medálos karkötőjét. Reméli, hogy gyorsan meg lesz, és akkor minden mehet tovább és boldogan sétálhatnak vissza a kastélyba, Yar pedig áradozhat a srácoknak egy kicsit. Ha viszont nem, akkor mindent meg fog tenni, hogy előkerüljön a dolog, ha más nem vesz Amynek egy másikat, csak nem tudja, hogy mennyit jelenthetett neki ez a dolog. Yarnál is vannak olyan dolgok, hogy a hasonló már nem jó, mert esetleg egy emlék fűzi hozzá, mint például a Legrás dedikált kviddicskártyáihoz. Onnan kezdődött a kedvencével a kapcsolatuk, amikor véletlenül összefutottak a kastély parkjában. Az élményt egy újradedikált ugyanolyan fotó sem tudná már visszaadni, és lehet, hogy Amynek pont ilyen sokat jelent a karkötője.~ Csak meglesz! ~ Reménykedik tovább, majd átkarolja a lányt hátulról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A hangulat fokozódik, a kémia pedig erősen működésbe lép a két diák között. Yarista egyre jobban kezd beleesni Bonnie-ba, és nagy örömére ugyanígy van ezzel a beleesés célpontja is, csak visszafelé. Már hosszú távú gondolatok jutnak az eszébe, talán még sosem gondolkodott ennyire távolba, mint most, és ez nagyon furcsa és kellemes dolog egyszerre számára. Elgondolkodik a huncut kis megjegyzéseken, amikkel a testvérére utal, de biztos benne, hogy elkerülhetetlen a találkozás majd, és arra valahogyan fel kell készülnie. ~ De hogyan? Ha mindketten ugyanúgy néznek ki… Úgy látom, hogy vonzom az ikreket, de ennek nem biztos, hogy jó vége lesz. Jobb lesz, ha kérek valakitől tanácsot, mondjuk Katitól, hátha tud valami okosat mondani női szemmel. ~ Elhatározza tehát, hogy a legjobb barátja segítségét kéri az ügyben. A karkötő pedig elveszik, Yar próbál ötletelni, de nem segít.
- Nem hat rá? Kár. Akkor viszont segítek! – mondja mosolyogva, majd mellé térdel a drágának és keresni kezdi ő is. A két kis kommandós, egészen eljut az asztalig, ahol ettek, de Yar nem találja még mindig a földön az elveszett tárgyat.
- Ó, ez nem igaz! Meglesz és kész! – vigyorog Amyre, majd feláll. Akkor valami megcsillan azon a széken, ahol a kedvese ült nem sokkal ezelőtt. Gyorsan felkapja és megnézi magának, igazán lenyűgöző darab, ahhoz képest, hogy nem nagyon érdekli az ilyesmi.
- Megvan! Ez az igaz? – kérdezi csillogó szemekkel és odalépked Bonniehoz, az üres kezét nyújtva, hogy felsegítse őt.
- Mit érdemel a kincs megtalálója? – huncut mosolyra görbülnek az ajkai és várja, hogy hogyan dönt Bonnie. Nagyon örül, hogy meglett a karkötő, annak meg pláne, hogy ő találta meg. Biztos benne, hogy nagy ajándékot kap Bonnietól cserébe. Amint ez megvan, elmegy a lány és a saját kabátjáért.
- Szerintem ne kísértsük tovább a szerencsénket. Induljunk. – mondja és feladja a barátnőjére a kabátot. Azért még gyorsan lop egy csókot, majd felajánlja a kezét a másiknak, nagyon szeretné, ha tényleg egy párként távoznának. ~ Ilyen jó napom régen nem volt, vagyis… Még sosem volt! Ha nem nézzük a kviddicset. ~ Teszi még hozzá gyorsan magában, de meg is ijed egyben. Bonnie már-már veszélyezteti a kviddics prioritását a fiú értékrendjében. Ez pedig nagyon nagy szó!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mostanában megint felpörgött az élet mellette, és magához is ragadta Yaristát, pedig nem volt kedve. Ez kezdődött az Edictumos cikkel – amit már megszokott -, és mostanában Amandától is hallott vissza olyanokat, amitől igazán megdöbbent. Szinte már a fél Levitával megcsalta a Drágát, mindenféle felállásban, már csak a fiúkkal nem hozták össze lassan. De, hogy ez most kinek és mire jó, azt nagyon nem érti. Aileenes pletykáról tudott, de az egy furcsa helyzet volt, és szegény lány nem is volt igazán önmaga, egyáltalán nem haragszik rá. ezért most – mivel Amanda nem ér rá – jobb híján egyedül lép be a cukrászda ajtaján. ~ Egy forró csoki mindig helyre teszi az önbizalmam és a kétes híreket száműzi a fejemből. ~ Vékony mosollyal néz körbe, de egyelőre semmilyen ismerőst nem lát. Egy üres asztal felé indul, majd ledobja magát az egyik székre, a bejárat felé nézve fog ülni, hátha bejön majd valaki, akit ismer, és akkor egyedül sem kell majd üldögélnie. A pincérlány nemsokára meg is hozza az étlapot, Yarista gyorsan rendel két forró csokit, mielőtt eltűnne a kiszolgálója. ~ Nem olyan udvarias, mint a Maid cafésok, de isteni a csokijuk. ~ Kuncog magában és pár perc múlva már az italát fogyassza jókedvűen. Továbbra is böngészi még, hogy mit egyen, de most valami sósra vágyik az édes mellé. Sajtos óriásrolót néz ki magának, amit az újból feltűnő és kacsintó pincérlány, máris felír a kis noteszába, pár percen belül pedig ki is viszi a fiúnak. ~ Na, pont emiatt jöttem, hogy ne legyenek ilyenek… ~ Duzzog vagy két pillanatig, majd beleharap az omlós süteménybe. ~ Ez mennyei! ~ Élvezkedik az ízharmónián és nézelődik lelkesen. Többen is megbámulják, kik ellenségesen, kik hízelgőbben, de ez most nem érdekli Yaristát. Viszont majdnem félrenyeli a következő falatot, maikor egy szőke hajú nagyon is ismerős lány lép be a cukrászdába.
~ Biharszegi? Azt hittem, hogy téged elnyelt a föld. Persze, az túl nagy szerencse lett volna… ~ elhúzza a száját, ahogy a lány beteszi maga után az ajtót. Yarista most lefelé nézve inkább próbálja kiverni a fejéből a látványt, koncentrálva a finom süteményre és a forró csokijára. Abban reménykedik, hogy nem látja meg őt Béhajnalka, hanem valahová máshová ül majd le. ~ Amúgy is, hol volt egy évig? Még az órákon sem láttam. Nem mintha annyira hiányzott volna, de eddig fel sem tűnt. Az is igaz, hogy nem az a szociális típus… ~ Vonja meg a vállait gondolatban a fiú, de nem néz fel továbbra sem. Azt hinné az ember, hogy fél a lánytól, de ez nagyon nincs így. Szeretne nyugodtan enni, mindössze ennyi, mert az eddigi találkozásaik nem erről szóltak…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az álcázás nem jött be, persze gondolhatta volna, hogy ezt a szőke nem hagyja annyiba. Az, hogy ő ott volt, megint köszörülhette azt az érdes és csípős nyelvét. Nem kellett sok, és meg is jelent az asztalánál, Yarista nem csalódott benne. Főleg nem a bemutatkozásával, meg a hanyag feminista megmozdulásával. Úgy jött oda, mintha ő lenne valaki…
- Helló Biharszegi! Hol voltál egy évig, hála Merlinnek? Nem hiányoztál, nem kell megijedni. Egyébként látom a távolléted alatt se tanították meg, hogy illik köszönni, de majd legközelebb biztos sikerülni fog. A gerincem, pedig köszi szépen jól van, de neked mintha most egy kicsit hajlott lenne – viszonozza a gúnyos köszöntést és a mosolyt. Egyben tényleg változott, sokkal nőiesebb lett, csinosabb. Na de az is biztos, hogy ezt fogja utoljára a cserfes lány orrára kötni, még elbízná magát. Yar egy kicsit felhúzza a szemöldökét, mikor az exháztársa leül vele szemben. ~ Ez tényleg nem tanult semmit, de mit is várhattam? Nem nevelőintézetben volt, az biztos. Persze onnan nem engedték volna ki… ~ nevetgél magában, miközben meghozzák a lány desszertjét is. ~ Tehát már ide rendelte, szép… ~ Most viszont már bosszankodik, annyira azért nem kedveli a lány társaságát, hogy most egy „jót” elcseverésszenek. Jön az újabb okoskodás, Yarista csak gúnyosan mosolyog vissza a csinos, ámde vele pofátlan szőkére.
- Nem igazán. Egyrészt van barátnőm, másrészt biztosra akartam venni, hogy már nem találkozunk. Tévedtem. De te biztos nem vagy már egyedül, hiszen mindenki ilyen kellemes jelenségre vágyik, mint Biharszegi Hajnalka – a mosoly marad, a gúny nem kevésbé. Mivel már elfogyott a süteménye, így kortyolni kezdi a forró csokiját. Egyelőre nem érzi úgy, hogy a lány itt fogja hagyni, ahhoz még sok csatát kell megvívniuk. Nem mintha Yarista ennek túlzottan örülne, de nem adja meg a feminista fruskának azt az elégtételt, hogy győztesen és karcolásmentes egóval távozzon. Egyelőre ő még nem kapott túl szíven ütő sértést, és nem is mutatott meg mindent még.
- Sajnálhatod, hogy lemaradtál rólam, de hát ilyen az élet – felkuncog, mert biztos benne, hogy nem jön be a lánynak, vagy ha igen, akkor sem kezdene vele az önbecsülése miatt. Yarista pedig tökéletesen elégedett a mostani kapcsolatával, még sosem érezte magát ilyen jól, most már kijelentheti ezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A szőke lány nem hagyja annyiban a bemutatkozást, Yarista pedig csak rosszallóan ingatja a fejét. Tudja, hogy az ilyen típusokkal kár vitatkozni, mert úgysem lehet meggyőzni őket. Felveszik a csőszemüvegüket, aztán csak azt mondják, amik szerintük jó, vagy szerintük igaz. És természetesen nem ismerik el egyetlen hibájukat sem.
- Sajnos – fűzi még hozzá hajnalka mondatának a végéhez. ~ Sajnos véget ért a cserediákság, téged pedig megint el kell viselnem valahogy. Talán mégiscsak az isteni gondviselés az, hogy átmentem a Levitába. ~ Továbbra is szkeptikusan hallgatja a lány becsmérlő szavait, amik azért kezdik felhúzni őt. Messze van még, hogy a határra érjen, viszont sosem bírta a Hajnalka féléket. Egy csinos lány, normális is lehetne, de sajnos valami nagyon elcsúszhatott, amikor az agyát állították be születéskor.
- Azt látom, hogy van, más kérdés, hogy milyen… - sóhajt csendesen és megforgatja a szemeit. Nagyon úgy néz ki, hogy Biharszegi tájékozódott vele kapcsolatban, hiszen még Amandát is megemlíti. Nos, ezt talán nem kellett volna, mert egyrészt semmi köze hozzá, neki meg pláne semmi köze hozzá.
- Őt, jobb lesz, ha kihagyod a beszélgetésből, mert semmi közöd hozzá – finom fenyegetés ez, de Amandáért nagyon ugrik, nem szereti, ha szórakoznak vele. Főleg nem Biharszegi, aki ha túlhúzza ezt a témát nagyon pórul járhat, mert Yarista nem fogja ilyenkor vissza magát, és akármilyen meggondolatlan cselekedetre is képes lehet.
- Ebben biztos voltam. Azt tudod, hogy ha az autópályán mindenki szembe jön veled, még nem biztos, hogy ők az őrültek – a gúnyolódást viszonozza, bár van benne némi olyan célzat is, hogy a lány túl magasra teszi a mércét. Nyilván ez így is van, csak Yar nem tudja, hogy miért, annyira azért nem egy szupermodell Hajnalka – bár tény, hogy szép lenne ő, ha nem lenne ilyen -, viszont a felfogása igazán rontja az összképet. Azért várja már a percet, hogy legyen egy olyan, aki el tudja viselni a lányt. Csak azért, hogy szórakozhasson ezen is. Azon a két hétben, amíg együtt vannak. Aztán felhozza, hogy nála jobbat igazából nem találhatna, csak más szavakkal. Igen, zavarja, hogy felkönyökölt a lány, de az igazi egórombolás csak ezután következik, így már nem arra figyel, hogy mit tesz.
- Neked ízlésficamod van kisszívem. Egyrészt Amandával nem vagy egy kategória, már megbocsájts, és ezt nyugodtan veheted negatív kritikának. Szóval, ha Neki megfelel a szagom, ahogy te mondtad, nem hinném, hogy bármi probléma lenne vele. De azért remélem, hogy egyszer lesz olyan valaki, aki talán eléri nálad, hogy megkedveld. Nyilván nem, de a remény hal meg utoljára. Pedig olyan jót röhögnék. Így csak azon, hogy míg te másokat pocskondiázol, egyedül vagy és így is maradsz. Ráadásul azt hiszed, hogy ez a normális, és majd lesz egyszer valaki, aki eléri a te általad kitűzött szintet. Megnyugodhatsz, nem lesz. De hát, az is lehet, hogy a lányokat szereted, mert a fiúkat biztosan nem. Rolit sajnos nem tudom erre még csak beajánlani sem, őszintén sajnálom. De biztos van itt még más állat, aki esetleg kedvelni fog, már ha nem érti, hogy mit mondasz neki – vidáman issza meg az első adag forró csokiját. Egy bizonyos szinten sajnálja a lányt, de jobban utálja annál, hogy ezt még csak szóba hozza előtte, biztosan ellene fordítaná Hajnalka. Ezt a lehetőséget pedig nem, adja meg neki.
- Ízlik a somlói? Még nem ettem itt – kérdezi, hátha egy kicsit jobb felé indul el a hangulat. Annyira nem szeret veszekedni feleslegesen, talán csak egy-két alkalommal. De Biharszegivel állandóan ez megy. Már azt is furcsállja, hogy még nem kerültek elő a pálcák, pedig akkor igazán móresre taníthatná. De nem jön ezzel sem elő, csak ha majd szükséges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem gondolta, hogy ilyen történhet vele valaha, de a játékosok hozzáállása elvette a kedvét a további meccsnézésből, mondhatni, hogy elvették a kedvét, kibillentették a szurkolói beleélésből. Ilyen előfordul sok meccsen, persze az ritka, hogy ennyire elfajuljanak a dolgok, de ha tétre megy, olyankor elszakadhat az a bizonyos cérna, akár több forrófejű játékosnál is. Ez viszont egy barátságos mérkőzés volt, amit a rellonosok kisebb mészárszékké változtattak. Rengetegen megsérültek indokolatlanul, és Kristóf szerinte ne normális módon. Ő biztosan nem áldozta volna fel így magát, még ha segít is, inkább valahogy megpróbált volna kisebb sérülést szerezni, mint felkínálva a mellkasát.
Korábban már megkérdezte Vikot, hogy elmennek e kielemezni a meccset valahová, amibe a lány készségesen belement Yarista legnagyobb örömére. Már a Pillangó Teaház felé sétálnak éppen, mindkettőjüknek elfogyott a forró itala. Viko még korábban véletlenül ráöntötte az egyik rellonos lányra, Yaristáé pedig elfogyott.
- Siessünk, szívemre venném, ha megfáznál – pillant a lány dögös, de kevésbé hasznos ruhájára, a hideg ellen biztosan nem az. Így hát megszaporázza a lépteit, remélhetőleg Viko nem akar lemaradni. ~ Milyen hősiesen tűri, nagyszerű lány! ~ Tudja ő jól, hogy inkább megfagy a bolttulaj, minthogy elkérje a többször felajánlott kabátot, pedig Yar gyorsan lekapná magáról, megóvva a vele lévő hölgy egészségét.
A csengettyű kellemesen tiszta hangja már a megérkezésüket jelzi, amint belépnek a meleg teaházba. Sóhajt is egy nagyot a kviddicses és beljebb tessékeli partnerét.
- Tudok itt egy jó helyet, de… azt valószínűleg te is ismered, járhattál ide régebben. Kérlek, válassz ülőhelyet, én addig hozok neked mondjuk egy epres teát – mosolyog rá, akit már magában eperlánynak hív. Nem hiszi, hogy ő az egyetlen, aki így nevezi Vikot, de rá kell jönnie, hogy teljesen illik rá. Sok mindene epres, sőt szinte már ő maga is egy hatalmas eper néha, de a legjobb értelemben. Hagyja a lányt melegedni, úgy gondolja a legmelegebb sarokba fognak ülni, ami el lesz szeparálva. Yarista ezt nagyon nem bánná, mert szeretne még közelebb kerülni a lányhoz, túlságosan is vonzó számára Viko, amit megsokszoroz a kviddics iránti imádata. A pultos boszorkány megérkezésével gyorsan letudja a rendelést, de amíg nem érkezi meg a felszolgáló követi a lány csinos sziluettjét, hogy tudja, merre menjen majd. Végül meg is érkezik Viko után és megvárja, amíg a lány leül, majd miután levette a kabátját és a sapkáját az epres kisasszonnyal szemben foglal helyet.
- Remélem, hogy legközelebb azért jobban felöltözöl, már így is aggódtam érted – szökik ki az ajkain egy apró feddés, azonban az ajkai mosolyra görbülnek, csak kedvességből mondta. Illetve, kissé előremenet a gondolataiban, kicsit többet képzel az ő szerepéről a lány életében, mint a jelenlegi állás. A szavait nem vonja vissza, de azért kissé elpirul.
- Egyébként, egyedül laksz? Tényleg, a bolttól messze, vagy a boltban? – a végén már nevet, nem hiszi, hogy a hátsó raktárban van egy díványa. ~ Már csak a forró tea hiányzik és bele is kezdhetünk a beszélgetésbe.~

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Yarista rendelni megy, és mivel máshol forog az agya, tulajdonképpen meg sem hallja, amit Viko mondd felé. Elcsodálkozna biztosan, hogy nem járt még itt Viko, de ez későbbre marad, mert ő a rendelést veszi fel. Ez gyorsan megtörténik, és mire a bolttulajdonos szépség elhelyezkedik, Yarista is megérkezik.
- Jó választás, csendes hely. Nem kell sajnálnod, tökéletes lesz – jegyzi meg, már csak annyit kellene hozzátennie, hogy „ez épp ideális egy randihoz.” ~ Ez persze nem randi! De bárcsak az lenne. ~ Harap bele az ajkába, de nem sokáig tudja zavarát ezzel a módszerrel elterelni, mert megérkeznek az italok.
- Köszönjük! – intézi el gyorsan a kijövő fiút, aki nem zavar tovább, így a fiatal kettős egyedül maradhat. Yarista érdeklődik, hogy hol lakik Viko, nem minden hátsó szándék nélkül. ~ Közel lakik ide, nem lesz túl nagy hazakísérés. Persze egyébként is egyre hidegebb van, talán most nem is baj. ~ Úgy rá van akadva a témára, mintha túlságosan tini lenne, az első randik egyikén. Rendesen be van sózva, pedig csak beszélgetni jöttek. Csak a gondolatai minduntalan inkább a türkizekre térnek vissza, és a puhának látszó ajkakra.
- Biztos tele van ereklyékkel és emlékekkel, majd egyszer meg kell mutatnod. Főleg az előbbiek miatt – mosolyog és belekortyol a teába. A kellemes aroma és forróság megmelengeti a testét, Viko közelsége pedig a lelkét. Elbóbiskol egy kicsit a gondolataiban a tea felett és már ott jár, hogy milyen jó lesz, amikor a lány megmutatja neki a lakását, a házimanó pedig ott fog hajlongani nekik. Muris lesz a helyzet és… szívdöglesztő Viko. ~ A fenébe, túlságosan is gyorsan hálózott be, de hát olyan cuki. ~ Próbálja magát meggyőzni, hogy jó ez a tempó, és ő sem erőszakosabb, mint kellene.
- Meg fogsz lepődni, a gólyalakba lakom. Nem vonz a falu egyelőre, talán, majd ha lesz kivel laknom. De Svédország igen messze van, nem tudom, hogy érdemes lenne-e egyáltalán itt házat venni. Laktam eleget kastélyban, egész kis otthonos lakterünk van most Rolival a gólyalakban. És persze nem zargatnak miatta, félnek egy kicsit tőle, ami nekem tökéletes, mert nem járnak a kicsik a nyakamra – hosszasan magyarázza a dolgot, de azt nem tudná megmondani, hogy miért nem költözött be sehova. Valahogy így volt jó, vagy még a rellonos szobájához akart hű lenni, de talán az már túl szentimentális gondolat.
- Egy zöld teát. Én is átfáztam egy kicsit, jól jön, és nagyon szeretem az aromáját. remélem jól választotta neked. Ha pedig kérnél még valamit, nyugodtan szólj és megrendeljük. Persze, ne egyél ki a vagyonomból – felkacag a gondolatra, reméli Viko is tudja, hogy csak viccelt. Ő fog fizetni, ezt természetesnek találja, de ha a lány ragaszkodik majd hozzá, hogy fizesse a magáét, nem fog kötekedni, tudja, hogy milyen fontos a büszkeség. Tudnak még módot a „tartozás” kiegyenlítésére, de ez jelenleg csak álmaiban létezik.
- Szóval? Összefoglalás? Nekem az egész meccsben te voltál az, amiért érdemes volt kimenni, de komolyan. Nagyon cuki volt, ahogy szurkoltál. – mosolyog vidáman Vikora. - A játék viszont elkeserítő volt, már ha hívhatom játéknak. Nem érdemli meg ezt a jelzőt – mondja egy kicsit keserűen, és örül, hogy a bókjáról szépen át tudott váltani a kviddicsre. Csak kár, hogy sokat nem tudnak beszélni róla, túlságosan is gyorsan eljöttek, hogy bármit is kibeszéljenek. A verekedés nem érdekli, talán Várffy gólja volt az egyetlen említésre méltó momentum, meg a rellonos őrző első védése. De, hát erről nem fognak túl sokat beszélgetni, szóval ki kellene találnia valamit. Valamit, amivel közeledhetne Viko felé, mert lassan eltökélt szándéka, hogy megismerje közelebbről őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Habár az ereklyék is szóba jöhetnének a levitás fiú gondolataiban, erről szó sincs. Ahogy egyre többet van Vikoval, annál jobban kezdi megfigyelni a lányt, és annál jobban szimpatikusabb neki. Ami az ő esetében csak éppen annyit jelent, hogy kezd elveszni a türkiz szemekben, kezdi egyre közelebb érezni magát a lányhoz lelkileg, ami alighanem érzelmes pendüléseket fog eljátszani szíve húrjain. Ugyan még nem szeretett bele a lányba, de tudja jól, hogy nem sok választja el ettől, és ez kicsit zavarja. Olyan értelemben, hogy túl gyorsnak találja, hogy ő nem tudja magát tartani a kötelező körökhöz, hanem azon van, hogy minél hamarabb a karajai közt lehessen Viko. ~ Te jó ég, miket hordasz össze?! Viselkedj már, a mindenit! ~ Szidja magát, és csak kedvesen mosolyog, miközben az idő pedig halad mellettük.
- Á, kizárt dolog. Jobban tisztelem én azokat annál, minthogy ellopjam őket. Habár eléggé vonz az, hogy pillantást vethessek rájuk – „és rád”, marad ki a mondat végéből. Megérkeznek a teák és gyorsan kortyolni is kezdi Yar, biztos, ami biztos alapon, nem szeretne túlságosan lebukni Viko előtt, hogy tényleg nagyon tetszik neki. Gondolja, hogy ezt elég nehéz titkolnia, hiszen nagyon sokat nézi a másikat, hol elpirulva, hol szégyenlősen mosolyogva, hol pedig vidáman, de az biztos, hogy csak pozitív arcformákat olvashat le róla az egzotikus külsejű szépség.
- Az lehet, de nem mindből – felkacag, majd leteszi a falevél mintás csészéjét. – Tudnak azért idegesítőek lenni, de már megszoktak, és lassan vége az évnek is. Utána már nem fognak zargatni, legalábbis ott – mosolyog szomorkásabban, és belegondol, hogy mit tenne, ha összejönne mégis valami csoda folytán Vikoval. Biztos benne, hogy nincsenek érzelmek felé a lány részéről, vagy eddig nem vette észre. ~ Tegyük fel, hogy igen. És akkor mi lesz? Én innen sok ezer kilométerre leszek, ő pedig biztos nem hagyná el a most nyitott boltját. Persze, végül is haza tudnék járni hozzá, és a szüleim is örülnének, ha többet látnának. Végül is megoldható talán. Igen, talán megoldható. Ha lenne kiért hazajárni… ~ megtörli a szája szegletét a kikészített szalvétával, mert egy rakoncátlan teacsepp meg akart lógni az állán leszánkázva az ajkairól. Felpillantva beleborzong, amikor szembesül a ténnyel, hogy megint egy idősebb lány tetszik neki, ráadásul egy hasonló habitusú, és érdeklődési körű. Nem tudja feldolgozni a tényt, és már biztos benne, hogy Viko sem lenne itt, ha nem érdekelné valamiért. Persze a kviddicsben jól egymásra találtak, de nem kéne elrontani egy rossz mondattal a kezdődő barátságukat.
- Kövérnek látszom? – csodálkozik el viccből, mert jó kondiban van, ezt tudja magáról, de mégis belemegy a játékba, ha már így alakult. Legalább jót nevetnek és közelebb kerülnek egymáshoz… ~ Talán tényleg fejbe kéne csapnia egy gurkóval, sok lesz a fantázia… ~ Vigyorog tovább, majd újra felemeli a csészét és iszik pár korty teát. Gyorsan visszavált a meccsre, végül is sokat nem fognak rajta kielemezni, hiszen nem várták ki a végét. Viko is hasonló véleményen van, amin egyáltalán nem lepődik meg. Persze eridonos volt, tehát az ilyen agresszió távol állhat egyébként is tőle.
- Tényleg? Megnéztem volna! Hű, de jó neked, hogy olyan sok meccsen jártál! De majd én is eljutok most már ilyenekre. Imádok szurkoló is lenni, a kviddics a szenvedélyem – persze mi más lenne, és egyértelmű is, de ha már magának beismeri az ember, akkor legalább tudja, hogy mivel áll szemben. Mivel ez nem mérgező, örül, hogy ebben éli ki a vágyaid.
- Nagyon szépek a szemeid – ahogy kimondja el is pirul, és máris orrba verné magát, mert megtette. ~ Jó, hogy nem kérdezted meg, hogy mikor csókol már meg!? Ekkor hülyét kisfiam… ~ Nem érti, hogy miért mondta, csak azt tudja, hogy muszáj volt közölnie a másikkal ezt a tényt, különben rossz hatással lett volna rá, ha ez benne marad. Közben nagy zavarában megissza az összes teáját, pedig még tartogatni akart volna, és most ott forgatja a csészét az ujjai között, várva a visszautasítást, vagy bármit, amit Viko mondd. ~ Ezt is sikerült elbaltáznod… ~ Fintorodik el magában, de kifelé, csak furcsán mosolyog.
- Iszunk még, vagy elkísérhetlek? – ez már nehezen jön ki belőle, a mondat közepén meg is köszörüli a torkát, mert elfogy a hangja. Legszívesebben elrohanna, de az túl tinis és túl ciki lenne. Persze a legeslegszívesebben megcsókolná Vikot, de erre nem lát esélyt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A felcsillanó szempár jelzi Vikonak, hogy a fiú nem fogja kihagyni a lehetőséget, sőt a láthatatlan tartozások naplójába már be is véste. Az ilyet ő nem fogja kihagyni, bár az is igaz, hogy erőszakoskodni nem fog utána, csak néha felhozza majd alkalomadtán a témát, emlékeztetvén Vikot az ígéretére. A két fiatalnak jókor jöttek a teák, így Yar nem veszi észre a lány pirulását, cserébe ő is el tudja rejteni egy korty tea mögé az övét.
- Ó, hát persze. Pedig nem is vagyok kövér – játssza a sértődöttet vigyorogva, még le is néz a hasára, ami persze egyáltalán nem kövér. Miután ezen jól kiszórakozták magukat, tovább iszogatják a teát, és kezd túl meleg lenni a helyzet, Yarista azonnal a kviddicsre vált, mint mentő beszélgetési lehetőség. Bármibe bele tudna pirulni most, Viko szépsége túlságosan is ott lebeg a szemei előtt ahhoz, hogy másról komolyabban tudjon beszélni. Szerencsére ez a téma mindig ott van, mint mentőöv, ami mindig megérkezik, és nem hagyja Yaristát kizökkeni a nyugalmából, vagy éppen visszazökkenti őt oda.
- Még szép, hogy megyek! Ki nem hagynék egy ilyet! – lelkesedik be gyorsan és túl simulékonyan, persze ez nála egyáltalán nem meglepő, ha A játékról van szó. Már el is képzeli, hogy egymás mellett szurkolnak, kiabálnak, szidják a bírót, vagy az ellenfelet, mézes kordit esznek, és egymásba kapaszkodva örülnek, ha gólt lő a csapat. ~ De jó is lesz ez, remélem addigra már… ~ Inkább nem gondolja tovább, mert mi van, ha Viko egy legilimentor és mindent tud már, csak próbálja visszafogni magát. Reménykedik benne, hogy ez nem így van, az este pedig lassan eltelik mellettük. De még mielőtt végeznének egy gyors bókot ad Viko szemeinek, amire viszonzást is kap, meg is dobban a szíve egyből, és finoman izzadni kezd. ~ Lehet, hogy mégis tetszem neki? Miért nem folytatja, vagy neveti el az egészet? Komolyan gondolja, te jó ég… ~ Vesz egy nagyobb levegőt és gyorsan kifújja a mosolyra zárt ajkai között, miközben szerinte idiótán vigyorog rá.
Itt az ideje visszavonulót fújni, vagy elterelni a témát, ezért rákérdez, hogy Vikonak mi az álláspontja a maradásról. A lány viszont menni akar, ami elbizonytalanítja az előző kijelentéséhez képest, ezért úgy érzi, hogy cselekednie kell. Végül is nem nagy ügy, csak majd be tojik, hogy mi lesz a reakció, ha megteszi, amit elgondolt. Még mielőtt felöltöznének odalép a lányhoz és se szó, se beszéd megcsókolja a lány ajkait. Valahogy nem érezte azt, hogy meg kéne szólalni és a torkán megdagadt gombóc egyébként sem engedte volna, hogy most valami értelmeset kinyögjön.  A csók hossza Vikotól függ, ő elnyújtja, amíg csak tudja és élvezi az enyhe eper ízt a lány kívánatos ajkain. Amikor véget ér mindennek a kezdete – és reménykedik benne az exrellonos, hogy nem is a záró momentumot érezhette -, akkor azért egy mosoly mellett mégis megszólal.
- Bocsánat, e nélkül nem tudtam volna visszamenni a kastélyban, tudnom kellett… - aztán mégsem fejezi be a mondatot, ez így tökéletes. Most viszont Vikon a sor, hogy megerősítsen, vagy végezzen minden olyan dologgal, ami Yarista szívébe költözött, amióta megismerték egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Igen, de nem komolyan – neveti el magát végül, ettől függetlenül még marad a szeme a saját hasán egy kicsit. Az a biztos, ha megnézi mindennap, mert mi van, ha egy gonosz manó elvarázsolta. Mosolyog ezen még egyet, aztán újra Viko felé fordítja a figyelmét. Már mindent kitárgyalnak, és nagyon egyet értenek a felhozott gondolataikban, de ez eddig sem volt kérdés. Úgy érzi Yar, hogy talán újra rátalált a szerencse, és ha lehet meg szeretné ragadni ezt a lehetőséget. Amíg Amanda vele volt sokkal stabilabb volt a játéka és az edzésmunkája, mostanában kissé leromlott a teljesítménye, holott az elvégzett munkája nem lett kevesebb. Arra jött rá, hogy neki kell az érzelmi stabilitás, vagy pedig ne legyen senki a közelében és az is egy megoldás. Azonban az iskolában ez lehetetlen, hiszen lépten-nyomon belebotlik ismerősbe, ismeretlenbe, így nemigen lehet nyugta, ráadásul tanulni is kell, ami szintén nem éppen a nyugalom tengerének az előfutára. Azt sem gondolta, hogy a legutóbbi szakítás után ennyire érdeklődni fog bárki iránt is, pedig nagyon úgy, néz ki, hogy Viko megjelenése felpiszkálta a férfiúi hiúságát. Ilyenkor azt várná az ember, hogy felejtsen, vagy buta kapcsolatokba, szituációkba ugorjon bele, szintén felejtés címén, de a japán származású exterelő nem ilyen vad, még csak nem is áldozat. Yarista bármennyire is nem akarja magának bevallani, nagyon odavan érte, szeret a közelében lenni, szívesen bókol és teljesíti a lány kéréseit, illetve teljesítené, ha lennének. Ahogy telik az idő, úgy esik bele, mint Medve László a málnás termelési egységbe. Nehéz volt bevallani magának, mégis eljutott erre a pontra, itt pedig a szavak már kevésnek bizonyulnak, a tettek ideje jött el. Az öltözködéskor pedig nem rest megcsókolni a lányt, még túlságosan is élvezi, és ahogy érzékeli, Viko sem akarja abbahagyni túl korán a csókot, és még pofont sem kap, ami nagyon jó jel. Persze lejöhet még két pillanat múlva is, de előbb meg kell magának adnia az esélyt, ami az előbbi csók hosszával egyenes aránnyal növekedett. Bár elnézést kért, nem volt komoly, Viko pedig szégyenkezni kezd valamiért. Ez meglepi őt, erre nem számított, minden más reakcióra igen. De a következő pillanatban fordul a kocka, és ő lepődik meg, mikor a lány ajkai az övéire tapadnak. Újra szívdobogás, izgalom, pupillatágulás következik, de most már sokkal boldogabb érzés is hatalmába keríti: a lehetőség egy szép kapcsolatra. Viko azonban újra meglepi, amikor bocsánatot kér, amit Yar nem tud elfogadni, mivel nem érti. Most ő is csókolja meg, aztán kérjen bocsánatot, amíg meg nem unják? Persze, sok minden lehet köztük és a kapcsolatuk közt, de az a lényege egy ilyen köteléknek, hogy a csomókat szépen ki tudják oldani majd, és minden feszes legyen.
- Akkor hazakísérlek – somolyog, majd mielőtt Viko kettőt pislantana az ujjait a lányéba fűzi. Yaristának, még mindig az agyában dobog a szíve, nagyon tininek érzi magát, ami annyira nem meglepő, de nem várt izgalom lesz úrrá rajta. Miután elhagyják az épületet, nem bír magával és újra megcsókolja a lányt, és nem érdekli, hogy ki látja, vagy ki nem, most egy olyan csókkal ajándékozza meg Vikot, amilyenről már régóta álmodozik kettőjükkel kapcsolatban. Egy feltétel nélküli szenvedélyes csókkal, és abba sem hagyja egy jó darabig. Majd mikor már fülig pirult elindulnak Viko házához, ahol később elköszön tőle és visszatér a kastélyba boldog vigyorral az orcáján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Már tavaly megígérte, mégiscsak most van igazán rá ideje, hogy beváltsa az ígéretét. Izabella kérte, hogy találkozzanak majd, egy kicsit beszélgetni szeretett volna, ő meg természetes, hogy egy volt háztárssal összeüljön egy kicsit. Úgy gondolta, hogy ez a hétvége megteszi majd, Zephyrinnek dolga akadt valahol az utolsó, ő meg már otthon bejelentette, hogy nem lesz. Így furán jönne ki, ha mégis hazamegy, ezért gyorsan dobott egy baglyot Izának, hogy találkozzanak.

„Szombat, 16:00, falatozó gyorsétterem. Ne öltözz ki, mert pizzázunk.
Reszelt héja.”

Reméli, hogy még emlékszik Iza a becenevére, amit az egyik kh-s hülyéskedéskor kapott tőle. Még délelőtt lefoglalt egy kis asztalt kettejüknek, ő pedig már meg is érkezett. Még van egy negyed óra este négyig, így egy narancslé társaságában merül el a gondolataiban. Zephyrine és Catherina, na meg a kviddics. Érzi magán, hogy két felé kellene szakadnia, de az lenne a legjobb, ha dűlőre jutna hamarosan az életével kapcsolatban. Ha csak tépelődik, mindenkinek fájdalmat okozhat,és hiába a kviddics, amint vége az edzésnek, vagy a meccsnek a gondolati újra a két lány körül forognak. Újra sóhajt egy nagyot és újabb kortyot gurít le a torkán a narancsléből, amiből még van egy liternyi nagyjából egy üvegkancsóban. Nem öltözött túlságosan ki, csak egy farmert vett, meg egy inget, rá pedig egy pulóvert. Reméli hamarosan megjön Iza és így végre elterelheti a figyelmét másra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A várakozás öröme. Egyébként nem szeret várni, nagyon nem, és ő is pontos általában. Persze ő tehet róla, hogy jóval korábban érkezett, de már nem tudott mit csinálni magával, tényleg. Egyedül üldögélni, meg gondolkodni nem a legjobb ötlet most, inkább sétált egyet, meg kirakatokat nézett – Viko kviddicsboltját is megbámulta, persze bujkálva, nehogy észrevegye a tulaj – és sokkal korábban befészkelte magát a helyükre. Illetve befészkelte volna, de még volt vendég, rájuk még 10 percet kellett várni. Most már negyed órája ücsörög és újabb pohárral tölt a gyümölcsléből. Ha ez így halad nem lesz éhes, az pedig elég ciki lenne.
De megússza, mert Iza berobban a helyiségben és sokan utána is kapják a fejüket, hiszen nagyon csinos ő is. ~ Tényleg régen találkoztunk. ~ Tavaly ugyan nem tudta megfigyelni őt, hiszen csak kviddicstalárban látta és azon védőfelszerelés is van. Persze nem bámulja meg, mint mások, csak átsiklik rajta és már a szemeibe is vigyorog.
- Megjegyzem - teszi szét a kezét, de továbbra is vigyorog. Most nem tudja eldönteni, hogy Iza kiöltözött-e, vagy sem, így csak a szavaiban tud bízni. Ezek szerint igen. Mi tagadás jól áll neki ez a szerkó.
- Szia Mizus. Téged is, még szép! – folytatja vigyorogva, miközben a lány rendel magának egy vizet. ~ Nem lesz egy nagy hányós party, az már biztos. ~ Nevetgél magában, és felemeli koccintásra a poharát.
- A régi barátokra – miután megtörtént a kocc, le is húz valamit és Iza elé teszi az egyik kikészített étlapot. Ő maga persze már végignézte vagy háromszor az egészet, és biztosan pizzát fog rendelni. Mint megtudta van alacsony szénhidráttartalmú tésztás is, az most pont jó lesz neki.
- Megígértem, nem? Igaz, így is szégyellhetem magam, hogy egy egész év kellett hozzá, de ha itt vagy, akkor remélem megbocsájtható – figyeli érdeklődve a lányt. Ezt nem tudja jobban ragozni, ez az igazság. Sajnos a sok utazás és edzés és miegymás mellé nem nagyon fér már bele semmi, ez most egy kivételes alkalom.
- Hogy vagy? Mesélhetnél valamit, annyira kiestem az itteni dolgokból. És veled is biztos sok szuper dolog történt. Például minden bizonnyal még jobb őrző vagy és döngenek körülötted a méhek… - kacsint egyet, de rájött, hogy nem biztos, hogy jó a téma. Mert ha Izabella visszakérdez, nem nagyon tud mit mondani, illetve nem nagyon akar. Az ő lelkében is kavarognak az érzelmek, leginkább az a baja, hogy nem akarja, hogy Catherina érzései megcsömörüljenek, vagy rosszabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Hát, ami azt illeti, nem. Dehogy felejtettem. Sőt, még Dashának is jövök eggyel, azt hiszem. Hankával mi van? Nem láttam a meccseken – pedig emlékszik rá, hogy a lány mennyire örült a dedikált kvaffnak. Újabb kortyok és máris koccintás, ez eddig remekül megy.
-A gurkók már csak ilyenek. Engem is szeretnek – vigyorog, mert pont két hete volt egy nagyobb balesete a vaslasztival. Három napig nem tudott magáról, de nem vette nagyon fel, és el sem a kedvét. Megesik, hogy a hajtó leesik, ilyen a kviddics. Legközelebb majd jobban figyel. Közben kiválasztja a pizzát, megjegyzi, hogy a 46-os sorszámon fut, és reméli, hogy gyorsan el is készül majd. Desszertet majd utána fog rendelni. Izabella kitérő válazt ad a fiúkkal kapcsolatban, ez megkönnyíti a dolgát valószínűleg. Ő is kitérhet majd, hála Merlinnek.
- Gratulálok, megérdemled a kinevezést! Oké, hagyjuk – mosolyodik el, majd megjön a pincér és bemondja a sorszámot, és vár, hogy Mizus is leadja a rendelést. Eléggé belebújik, amit azt illeti, csak a szőke fürtök bukkannak ki. ~ Kicsit lekésted már haver, nem gondolod? Meg amúgy is, nyughass! ~ Figyelmezteti magát, de jó érzéssel gondol a levitásokra. Jó fejek voltak, segítették beilleszkedni, miután házat váltott. még Dolánszkyval egyszer szerenádot is kaptak ketten, az nagyon nagy poén volt.
- Szóltam nekik, hogy adjanak nekünk egy órát. Egy kicsit duzzogtak, de megértőek voltak – mondja teljesen komolyan, mintha ez lenne a természetes. Persze vár egy kicsit, hogy mit reagál Iza, majd vigyorogni kezd.  Újabb kortyok és sóhaj, ez mostanában eléggé jellemző rá.
- Remélem, elfelejtik, nem bírom a tömeget – füllenti, mert ha nem bírná, nem játszana ezrek előtt.
- Semmi egyébként, élek, mint hal a vízben, vagy, hogy mondják a muglik – vonja meg a vállát, mert ő sem kívánja megosztani a balsejtelmeit, vagy éppen azt, hogy őrlődik. Mizus valószínűleg amúgy sem erre kíváncsi.
- De legalább sok szép helyen járok. Amúgy nem úgy volt, hogy nekem valamit alá kellene írni? – kérdezi, miközben a pizza megérkezik. Megvárja, míg kiszolgálják őket, megnézi magának a másikét és irigykedik egy sort.
- Jó étvágyat! Van valami izgalmas a Levitában? Ki a házvezető most? – talán még mindig Dol, a kislányos arcú nő, amellett hogy titkot őriz vele, egészen bírja is. Közben felszeli a pizzáját és nekilát az evésnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A hír kissé lelombozza, bár igaz, hogy Iza nem említette, hogy a kviddicset is abbahagyták volna.
- Igazán kár, tehetségesek voltak, Dasha mindenképpen – összeszorítja az ajkait és egy kicsit megingatja a fejét. Nem mindenkiből lesz játékos, de a Bagolykőben egészen tehetségesek játszanak, nem is érti, hogy a válogatott, miért nem innen szerzi a játékosait, vagy támogatja őket valahogyan. A gurkókra elmosolyodik, ő nem egészen így értette. Számára a játék része, és az izgalomfaktort fokozza, na meg a koncentrációra rengeteget kell fordítani. A kviddics ettől lesz komplexebb, hogy nem csak az ellenfelektől kell tartani.
- Ha megbarátkozol velük, elkerülnek majd. Tisztelni kell őket, nem félni, különben észreveszik és rámennek a félénkebbekre – kacsint egyet, bár ez csak amolyan okoskodás, hiszen a gurkóknak nincs lelkiismeretük. Mégis, ha másképp állsz hozzájuk, talán jobban tudsz rájuk figyelni, kevésbé fognak „szeretni”. Persze ha jobb vagy a többieknél, azt az ellenfél is megérzi, és akkor nyilvánvalóan kipécéznek maguknak. Yarista szerencsére hasonló képességű, vagy jobb csapattársakkal van körülvéve, így az ellenfél már csak arra figyel, hogy épp kit kell kivonni a forgalomból, nincs első prioritása a terelőknek.
- Bírom én, amíg nem akarnak túl sokat tőlem. Vannak dedikálási napok, szerencsére nem sok egy évben, akkor aztán van haddelhadd. De azért van ennek előnye is, például most sem zavarnak, aminek nagyon örülök – felemeli a poharát Mizus felé, majd iszik még egy kis kortyot. Szerencsére elkerülik a nagy tömegek a hétköznapokban, ennek nem tudja, hogy mi az oka, de biztos benne, hogy a csapat gondoskodik róla, hogy ne nagyon találjanak rá. Na, meg a hoppanálás is csodákra képes, szegény mugli sztárok, akik ezzel nem rendelkeznek, rettenetes életük lehet, Yarista szerint. Viszont kényelmesen él, megvan mindene, így tulajdonképpen van elég kompenzáció.
- Azt hiszem, de lehet, hogy tévedek. De ha nincs, hát nem baj, az úgyis csak ürügy lett volna, hogy egy régi ismerőssel találkozhassak – vigyorog, és közben megjön a pizzájuk is. Élvezettel kezd neki és el kell ismernie, hogy nagyon finom. A magyar konyhát amúgy is jobban kedveli mindennél, de sajnos Skóciában erre kevés az esélye. Catherina szokta néha meglepni ilyesmivel, de erről valószínűleg le kell mondani. Kicsit el is komorodik és gépiesen kezdi enni a pizzát, miközben hallgatja a beszámolót.
- Jól van, nem unalmas az élet. Warren az a defenzor? Mintha úgy rémlene… mindig szerettem meglógni a prefik elől, nagyrészt sikerült is. Ne tud meg milyen kommandók voltak, és miket csináltunk – vigyorodik el végre, mert tényleg voltak nagy balhék. Bár a kviddicses Rellon-Navine-s balhét nem igen fogja felülmúlni semmi. Mármint amiben ő részt vett. A régi szép idők.
- Nagyrészt nyerjük. Egészen jó csapatunk van, szeretek ott játszani. Majd küldök neked két jegyet, ha szeretnéd – és valóban. Mindig szokott nála lenni egy-két jegy, de most nem hozott. Soká lesz a következő, két hét múlva, egyelőre még csak a fanatikusok szerezhetik meg, ő csak a meccs előtt kap majd párat. Gondolja, nem szeretne egyedül menni a lány, meg ki tudja, hogy a méhek… Ő sem szeretett egyedül menni sehova, mondjuk pont a kviddicsmeccs az más kategóriát képviselt.
- Te idén végzel ugye? Holló bá kitesz magáért megint biztos. Én hogy paráztam, ne tudd meg, de annál könnyebb volt azért… - igen, de nem volt könnyű. Sokat tanult rá, és azt hitte meg fog bukni. Sajnos az egyik évben a felix felicist felhasználta a vizsgákra, pedig akkor jól jött volna, az biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Á-á, én gurkó elkerülő szakértő vagyok… többnyire – vigyorog vissza Mizára, mert mi tagadás, mindig neki sem sikerül elkerülnie őket. Szerencséjére a meccseken ez nagyrészt sikerül, úgyhogy egyelőre elégedett a pályafutása alatti gurkótalálkozások számával. Ha pedig el se talál valakit a gurkó életében sem, az vagy Fortuna kegyeltje, vagy nem kviddicsezik.
- Gondolod ennyire misztikus ez a falu? Lassan már város ugyan, annyi új és nagy ház jelent meg itt. Talán ide kéne költöznöm – gondolataiban Zephyrine áll, és az, hogy milyen jó lenne vele itt lakni, már amennyire ő egy helyen tartózkodni szokott. Nem tekinthető sok időnek ez, az állandó utazgatások miatt, bár tény, hogy a legjobb lenne a csapat székhelyén, a kviddicsstadionra nyíló kilátással lakni. Azt vesszük azért ez sem olyan egyszerű, hiszen két év alatt három csapatnál is megfordult, mire eljutott a Szarkákig. De talán ez lesz a végállomás, ki tudja azt megmondani?
Igen, mint a szerelemben, igaz?
- Na, szép. Szóval te nem is? Milyen kegyetlen vagy! – felnevet, látszik rajta, hogy csak vicc volt. – Egyébként pedig igazán le vagy szidva, mert nem is meséltél a nővéredről soha sem, pedig biztosan érdekelt volna akkoriban vele egy mozi, vagy ilyesmi – nos, igen, Yarista eléggé váltogatta a barátnőit. Hol az ő, hol nem az ő hibájából, de az biztos, hogy igazán nem panaszkodhat, mert mindegyikük a maga módján szerette a fiút és a kviddicses is őket. Szép időszak volt, egyedül csak azt sajnálta, hogy az órák miatt kevesebbet kviddicsezhet, de hát a lányok, mindig megvigasztalták, khm…
- De, ha ennyire rajong, küldök majd neki egy dedikált fotót, jó? – ezt már igazán rábízhatja Izára, miközben megjön az étel és már neki is látnak. Az biztos, hogy Yarista jó evőkével rendelkezik, de valójában sosem evett malac módon, annyira belenevelték a normális étkezést. Egy kicsit érdeklődik a lánytól az iskoláról és néhány emberről, csak, hogy ne szakadjon meg a beszélgetés, mert jól érzi magát.
- Bajkeverő? Á…dehooooogy – még a kezét is felemeli evőeszközöstül, hogy még meggyőzőbben lehessenek átlátszóak a szavai. Mi tagadás, volt ő az igazgató szobában, meg párszor büntetésben is. Főleg a rellonos időszakában, de levitásként sem mondhatnánk szende ifjúnak. Bár legtöbbször a féltékeny srácok és dühös lányok elől menekült, ha sokan voltak. A lányok veszélyesebbek, az már biztos!
- Akkor ezt megbeszéltük – zárja le a témát, és egészen jó hangulata lesz. Valószínűleg ugyanarra a meccsre fog szerezni még kettőt, ahová Annának is adott, ha lesz még. Ez csak pár megbeszélés és szívesség kérdése.
Iza végzős, úgyhogy lesz majd izgalom. Ő maga is izgult, de a végén nagyon örült, hogy sikerült neki. Bátorították, hogy menjen egyetemre, de talán majd akkor, ha már nem lesz aktív. Nem érzi, hogy neki ennél egyelőre többet kéne tudnia a varázslásból, a pályára pedig ez nem is szükséges. Non-verbálisan megtanult varázsolni, hoppanálni is tud, animágus is… ha így jól belegondol, tényleg kicsit túl van képezve, és majdnem hogy fölöslegesen.
- Hát gondolom, de menni fog, ha nekem megy. Te sokkal okosabb vagy, mint én valaha leszek – hogy ezt pontosan mire is érti, nem fog kiderülni, és közben elfogy a főétel is. Odahívja a pincért, mert akar egy kis meglepetést is szerezni Izának, meg, ha már ott vannak, egyenek még valamit.
- Két harcos dínó lesz még, kérem – a pincér kissé elgondolkodik, de aztán szélesen elmosolyodik. Talán régen rendelhettek már ilyet, Yaristának az egyik kedvenc szórakozása volt.
- Fehér, vagy fekete? – teszi fel a kérdést titokzatosan mosolyogva. – De gyorsan, előre kell megmondani!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Az lehet. Valahogy mindig örültek nekem. Persze azért nem kell rosszra gondolni – forgatom meg a szemeim viccesen, pedig hát sok kalandban volt része. Eléggé hajtotta a lányokat, és ha sokat is megismert, nem igazán volt szerencséje a szerelemben. Ez legtöbbször nem az ő hibája volt, persze ő is csinált hülyeségeket, de azóta már valamennyire jobb lett. Talán.
Izán volt a szemforgatás ideje, ő pedig kuncogott vele együtt, jól érezte magát a lány társaságában, fesztelen lehetett, és nem kellett neki megjátszani az elérhetetlen sztárt. Néha sajnos szükséges, de most igazán jól esett ennek a mellőzése.
- Jól van, most már figyelek rá, ne haragudj – kér elnézést gyorsan, persze csak amennyire az egész komolysága ezt megengedi. Egyébként akár ezt is el tudja képzelni Izáról, ha már a nővére is oda van a kviddicsesért. Persze, ez mindenkinek a magánügye, hogy kit és miért tisztel, vagy utál, neki éppen elég az, hogy jót esznek és nyugodtan tud beszélgetni a hirtelen széppé nőt Izával. Mivel gyorsan elterelték a szót a párkapcsolatukról, amit nagyon is jó dolognak tartott Yarista, ezért jobb egy meg nem történt és valószínűtlen dolgokról beszélgetni és viccelődni.
- Ha téged elszomorít, akkor engem is – iszik még egy kortyot. – Nagyon helyes, a kviddicset komolyan kell venni. Biztosan tetszett volna a hozzámállása – nevetgél újra, majd feltörnek a fiatalkori emlékei. Nem volt egyszerű, de túlélte és nagyon tetszett neki minden szinte, ami az iskolában történt. Örült, hogy volt a Rellonban és két bajnoki címmel távozott a Levitába, ahol sok jó fejjel ismerkedett meg, sőt még mentorált is néhány embert, köztük Runát. Runa nagyon kedves volt, most pedig már biztosan magabiztos nagylány, aki éli az életét.
Pár szót ejtettek még az év végi vizsgákról, de elfogyott róla a mondanivaló, és egyébként sem érdemelt ennél többet.
Iza nem firtatja túlságosan a régmúltat, neki viszont eszébe jut egy igazán jó étel, a harcos dínók.
- Ó, rendben – vigyorgott a lányra. Nem akarta elsütni a poént, megvárta, amíg kihozták nekik, Yarista pedig a pincér kérdő tekintetére Izára mutatott, aki elé letette a fehér csokiból készült hüllőt, Yarista elé pedig a fekete színű étcsokoládé dínót. Középre került egy tálca, amin egy kör alakú kerítés volt égetett cukorból, lelátókkal. A cukorközönség mozgott és várta a dínókat, Yarista pedig kinyitotta a hozzá közelebb lévő ajtócskát, majd pálcát húzott.
- Procedite belluma! – bök rá a fekete dínóra, aki egy ordítást hallat, majd besétál a harci részbe. Yarista elteszi a pálcáját, majd Izára néz.
- Ugyanezt kell tenned, gyerünk Mizus! – látszik, hogy a versenyszellem feléled benne, és várja az összecsapást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Jókat mosolygott a rajongókon, meg Iza tesóján. Nem hitte, hogy annyira nyáladzana a nővére, ahogy elmondta, hiszen mégis csak a családtagja és Iza sem olyan nyáladzós típus. Persze, nem ismeri „Izanővért”, akár még az is lehet, de bízik benne, hogy nem így van. A Nemes család csakis normális tagokból állhat és kész.
Közben megjöttek a dínók is, ahogy az várható volt, ha már rendelték, és hamarosan harcba is vezették őket. Úgy érezte, hogy övé lesz a győzelem, habár effélében nem így szokott lenni. Inkább csak a maga szerencséjének a kovácsa, ha a legtöbb tényező nem tőle függ, akkor nem ilyen szerencsés. A fekete azonnal leharpja a lábát, a fehérnek, aki elbukik, Yarista pedig felkacag, nála az előny.
- Na, gyerünk, végzed ki! – szurkol hangosan, de a fehér belemar a dínójába és visszahőköl. Az éget cukor közönség „tombol”, élvezik a harcot, ahogy a kviddicses is. Az összecsapás nem tart tovább két percnél, a dínók harapdálják egymást, majd a fekete végül letépi a fejét ellenfeléek, Yar még fel is szisszen.
- Nyertünk! – lelkendezik, mint egy kisgyerek és a „na. ugye megmondtam” mosolyát húzza elő Izának. Közben az étcsokis dínó felfalja a fehéret, nagyjából a kétszeresére nő, majd szétesik, pontosan úgy, mintha félbevágták volna. Belül fehércsokis trüffel, kívül ét, és pont két szelet, ahogy lenni kell.
- Melyik fele kell? Most már ehetjük – vigyorog, mert úgy néz ki, hogy Izabella nem ismerte a dínósütit. Régen nagyon sokat harcoltatta őket, csak kedvtelésből, volt, hogy el sem vitte, mikor véget ért. Azok voltak csak a szép idők, most meg jönnek a jobbak! Ő hozzáfog a sajátjához, igazán élvezetes ínyencség ez, és nem fogja vissza magát. Majd többet fut a következő edzés után, mint szokott.
- Most viszont már mennem kell. Többször kéne találkoznunk, nem? Na, mindegy, örülök, hogy láttalak – pattan fel, átmegy Izához és ad neki két búcsúpuszit.
- A jegyeket, meg a dedikált képet majd küldöm a tesódnak, légy jó. És ne izgulj, sikerülni fog a VAV – kacsint a lányra, majd elsiet, még rengeteg dolga van, intézkedni kell az új lakás ügyében is, és ez kiment a fejéből. De Iza eszébe juttatta, így hálás a szőkének magában, integetve hagyja el a terepet.