Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Elpillantok a kérők irányába, és önkéntelen fintoros mosolyba húzódik a szám. Furcsa, fiatalabb koromban egy kicsit sem zavartak, imádtam pincérnő lenni, jót szórakoztam a részeges kérőkön, és a próbálkozásokon. Sokszor sokkal kedvesebbek voltak, és szebbeket mondtak, mint az aktuális férjem. Azt hiszem, ezért is csináltam olyan hosszan. Mármint, nem sokan rohangálnak a diplomájuk megszerzése után kocsmákba dolgozni, én tanítani azonban csak az elmúlt évben kezdtem el.
- Héhéhé, négy válás után van élet egyedül is. Te még egyszer sem váltál el, szóval nem védelek meg.
A kis keverőkével megkeverem lassan az italomat párszor, hogy koccanjon benne az a két jégkocka. Elpillantok életem új szerelme felé, aki éppen most tért ki ügyesen egy nyálas kézcsók elől. Lehet, hogy nem kiemelkedően szép, de a kisugárzása miatt nagyon is vonzó. A nők látják az ilyesmit, még akkor is, ha nem játszanak a saját kapujukra. Ez is olyan, mint a női megérzés, csak úgy van, és remek képesség.
- De elmesélheted neki, hogy nem érdeklődsz a lányok iránt, bár ezek után azt hiszem összetörnéd vele a szívét.
Nem könnyű, nekem sem volt az, visszatérve meghallgatni, hogy a főnököm az esete, de van egy olyan érzésem, hogy ha az unokákat említi, akkor már nagyon vágyik rájuk, ami érthető. Rendes asszony, jól nevelte Bárcit is. Még kétszer koccannak a kockáim egymással, mielőtt felpillantanék. Egy kicsit csendben voltunk, én pedig gondolkoztam.
- Mit szólnál Eszterhez? Mármint nem hozzá, hanem az enyémhez. Lassan hét, apátlan, nagymamátlan kis nyünny. Hátha jó hatással lennének egymásra anyuddal. Vagy ez nagyon rossz ötlet?
Valahogy csak úgy felmerült bennem az ötlet, hogy mi lenne, ha, de persze lehet, hogy nagyon rossz gondolat, fogalmam sincs, de most hirtelen érzem, hogy elpirulok. Lehajtom a fejem, és próbálok valami vidámabb témát keresni.
- Mit szólsz a helyhez?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Elégedetlenül csóválja a fejét Bella megjegyzésére. Szóval rá nem vonatkozik, hát persze. De azt elfelejti, hogy rá semmilyen más szabály sem igazán vonatkozik, már ami a szerelmet illeti. Ezt pedig az anyukája is sejthetné, ha már ő nevelte fel. Nem igaz, hogy emiatt magyarázkodnia kell. Önmagában is elég kellemetlen ez az egész, nem még akkor, ha úgy teszünk, mintha az ő esetében minden teljesen normális lenne.
Meglepetten vonja fel a szemöldökét Bella megjegyzésére, majd kicsit összeráncolja azt és siet kijavítani az esetleg félreértéseket.
- Dehát nem lenne igaz! Nem gondolom, hogy nálam az ilyen kizárólagos dolog… Ha valaki, te tudod, hogy voltak korábban barátnőim. Nem tévedések voltak -  néz mély tekintettel Bella szemébe, mert most jön csak rá, hogyha Bella száz százalékosan melegnek tartja, akkor az ő réges-régen történt kapcsolatukról is átértékelődhettek benne a dolgok és nem feltétlenül pozitív irányba.
- Kriszpin más volt, nem is tudom… Abban semmi olyan  nem volt, és egyébként is… - hebeg kicsit érthetetlenül és csak reméli, hogy Bella kiveszi belőle, valójában azt szeretné mondani, hogy Kriszpin teljesen érzelmi dolog volt, a szexualitás pedig még csak meg sem tudott fordulni a fejében, annyira röpke ideig tartott az egész. Tulajdonképpen csak egy este volt valójában és akkor sem történt semmi. Azt sem jelentené ki mindezek után magabiztossággal, hogy vonzódik a férfiakhoz. Kriszpinhez vonzódott. A többi kérdéses. Egyébként is, vonzódik ő bájital nélkül egyáltalán bárkihez? Na ezt hogy adná be az anyjának?
A beálló csöndben körbepillant a helységben és igyekszik a félhomályban kivenni az egyik képet a falon, de nem tudja a felfestett mintát értelmezni. Bella azonban hamarosan megszólal, neki pedig nagyon vegyes gondolatai támadnak a mondandójával kapcsolatban. Egyrészt melegséggel tölti el, hogy Bella ennyire próbál rajta segíteni és Esztit is nagyon csípi, mert tényleg egy tündéri kölyök, másrészt viszont eszébe jut a rengeteg lehetőség, ahol ez rosszul sülhet el.
- Kedves vagy, de nem is tudom… Anya úgyis rájönne, hogy ezzel próbálom őt “kivásárolni” egy saját unokából és csak még jobban haragudna rám, nem? Meg aztán visszatérnénk az örökzöld slágerhez… -  elharapja a mondat végét, mert most jön rá, hogy Bellának ezt még soha nem is mondta. A fejében azért befejezi “... hogy veled kellett volna maradnom.” Hát igen, anyukának határozott elképzelései vannak arról, hogyan is lett volna jó Berci élete. Aurorként, pályatévesztés és utazgatás nélkül. Halálközeli élmény és műkar nélkül. Extrémsportok nélkül, nyugimágia nélkül. Bellával és mostanra már vagy két gyerekkel. De az ember életét sajnos (vagy nem sajnos) sosem az anyukája írja. Érdekes sorsok születnének belőle… A nagy gondolatmenetben azt pedig észre sem veszi, hogy a nő hellyel kapcsolatos kérdésére nem adott választ. Hoppá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Én nem azért mondtam, mármint, oké. Még egyszer.
Felemelkedek egy kicsit, muszáj levennem a kabátom, eddig csak kigomboltam, de fogalmam sincs, hogy miért nem vettem le ténylegesen. Azt hiszem, hogy már akkor sejtettem, hogy kell majd egy kis idő, hogy összeszedjem magam. Mielőtt visszaültem volna, a székemet kicsit közelebb csúsztattam Bárciéhoz, és a helyfoglalás közben még egy kortyot ittam az italomból. Az olyan jó, hogy muszáj még rendelnem belőle. Tényleg meg kell szereznem a lányt, vagy legalább a beosztását.
Tudom, hogy nem tévedés volt, de iránta úgy éreztél, ahogy irántam sosem, és ez fontos Bárci. Hidd el, az. Én egyik férjembe se voltam szerelmes.
- Tudom, ez borzalmasan hangzik, de ez az igazság. Sosem szerettem egyiket sem. Talán ha lett volna szerelem, sosem lépek túl könnyen, sosem csalom meg őket, és mint ahogy az a bájos vizsgálat kimutatta, valószínűleg sosem született volna gyerekem. Kristófnál sem az érzelmeim miatt voltam bosszús, hanem azért, mert az a nő, aki elvitte őt, valóban véla volt, nekem pedig semmi képességem sincs, csak egy rakás vélavérű rokonom. Bosszantó volt.
- Lehet, vagy letesztelhetitek, hogy milyen az élet gyerekkel. Lehet utána már nem próbálkozna nálad ezzel a témával… de persze a másik is lehetséges.
Nem könnyű, mert tényleg jó lenne, ha tudnék neki segíteni, de ahogy rápillantok, tudom, hogy ez mindenkinek nehéz lenne.
- Hát figyelj, az ebayen sok mindent lehet venni, szerintem feleséget is. Vehetnél egy csíkszemű asszonyt, aki hálás azért, hogy nem egy alagsorban robotol hamisítványokat varrva.
Szeretném oldani egy kicsit a feszültséget, és remélem, hogy megnevettetem azért egy kicsit. Persze nem szép dolog ezzel viccelődni, de hátha egy kicsit feloldódik. Az iskolán kívül vagyunk, egy kocsmában, körülöttünk ittas arcok, és mi mégis feszengünk. Nem jó ez így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nyugodt tekintettel nézi ahogyan Bella nekivetkőzik, érdeklődve várja, hogy akkor mégis hogyan értette. Enyhén ráncolja a szemöldökét Bella szavait hallgatva, de végül nem mond rá semmit, csak lehajtja a fejét, mert tudja hogy a nő minden szava igaz. Ami persze kicsit bonyolultabb dolog az az, hogy valószínűleg ez volt az első és utolsó ilyen alkalom számára. Ő nem lesz csak úgy szerelmes, legalábbis az eddigi évek tapasztalata nem ezt mutatja. Ő ebbe már nagyjából beletörődött, habár a környezete láthatóan nem. Szívesen érezné azt, hogy micsoda pechje van így, hogy Kriszpin nem viszonozta az érzéseit, de valójában inkább csak azon bosszankodik, hogy mire kiürült belőle a bájital, már fájni sem tudott a dolog rendesen. Meg hát mint arra emlékezhetünk is mind, ocsmány mellékhatásai lettek a dolognak, így valószínűleg sosem próbálja ki többet a szert. Leonnak úgy kellett őt összekaparnia, nem volt szép látvány.
Így marad aztán végül a kérdéskör, válasz nélkül, mert nem tudja mit mondhatna. Nem fog erről az anyjával beszélni és ezzel a témát ilyen lezártnak is tekinti. Viszont a másik kérdésben még meggyőzhető.
- Ki tudja, valószínűleg tényleg jól kijönnének… Akár tehetünk is egy próbát, de óvatosan kell. Nehogy anyu azt higgye, hogy ezzel akarom lekenyerezni unoka helyett. Inkább tűnjön véletlennek ez a megismerkedés. Téged úgyis mindig szívesen lát, majd szervezünk valamit... - gondolkodik hangosan, mérlegelve a lehetőségeket. Igazán nem örülne a balhénak, úgyhogy ezt átgondoltan kell csinálni.
Bella e-bayes megjegyzésén nevet egy aprót, de nem válaszol rá rögtön, inkább egy második határozott korttyal lehúzza a whiskey maradékát. Újabb apró borzongás és melegség a mellkasában.
- Nos igen, a rabszolgamunkánál még én is jobb opció vagyok - jegyzi meg keserűség nélkül, láthatóan inkább jól mulat a dolgon. Ha valami, hát öniróniája mindig volt.
- Beszéljünk valami vidámabbról… Lehet, hogy véletlenül szereztem két jegyet a következő Magicbomb koncertre - néz sokatmondó pillantással Bellára egy hamiskás mosollyal. A zenekar frontembere, Meggie az évfolyamtársuk volt anno, így támogatásból jó pár koncerten megfordultak. Azóta még jobban befutott, Berci pedig a jegyeket meglátva, tőle meglepő módon, nem tudott ellenállni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ajaj, a lehajtott fej sosem jó, és tök rendes vagyok itt én is. Elhozom inni egy olyan helyre, ami tele van feszkóval, nem mintha átragadna rá bármi az itteni túltengésből, és még osztom is az észt egy olyan témáról, ami eleve nem könnyű neki. Hihetetlen mekkora barom tudok lenni. Kommandóskodok, hogy egy kicsit közelebb csusszanjak még hozzá, combomat finoman a combjának nyomom, udvarolok, hogy ne legyen szomorú. Mondjuk kicsi rá az esély, hogy két egymáshoz simuló comb miatt lesz neki jobb, de azért hátha örömet tudok okozni neki a közelségemmel is. Közben a tekintetem hol rajta, hol a kérőkön nyugtatom.
- Nézd, egy szerelő.
Mutatok a középső felé, akinek a dekoltázsát mind a ketten jól megcsodálhatjuk. Szerintem ezt a fajta nadrágot direkt nekik gyártják. Hódít ez a divat a különböző berendezéseinket szerelőink körében. Jól elvagyok itt, passzív dohányosként olykor mélyebben szívok a levegőbe. Sosem dohányoztam, nem is vágytam rá, de van valami aroma a dohányos levegőben, ami úgy vonz. Csak a baj van velem, tudom.
- Van egy ötletem, de ígérd meg, hogy nem akadsz ki.
Jó ilyet nem lehet megígértetni az emberekkel, de hát azért ismerhet már, tudja, hogy milyen elvadult tudok lenni néha. És most is valami egészen elvadult kép villant fel előttem.
- Mi lenne, ha csak úgy felbukkannánk? Mondjuk eltévedtünk, és ott kóborolnánk az utcán? Kirándulunk, és nem tudok térképet olvasni, és a tájoló bűbájhoz is alkalmatlan vagyok? Simán ki lehet nézni belőlem, hogy csődtömeg vagyok. Vacsoraidő, egy nagy kék szemekkel rendelkező kislány, aki olyan szépen néz rád, hogy csak na. Anyud meginvitálna vacsorára, utána felajánlaná, hogy maradjunk éjszakára, és akkor kigyerekezhetné magát.
Az anyák mintapéldánya vagyok, mert már most azt fontolgatom, hogy miként használhatom fel a hatévesemet arra, hogy különböző helyzetekben előnyhöz jussak. Biztos elítélendő a tett, de én vajúdtam vele olyan hosszan, hogy a végén már azt üvöltöttem, hogy ha kijön, megfojtom, szóval valahogy mégsem érzem magam olyan nagyon bűnösnek.
- És hidd el, ez nem is a legrosszabb gondolatom. Az első az volt, hogy bezavarom a kertbe, hogy játssza el, hogy eltévedt. Csak ahhoz nem olyan jó a sztori amit kitaláltam, mert meg kéne halnom, vagy legalábbis súlyosan megsérülnöm.
Látványosan sóhajtok is egyet, és szomorkodva felpillantok Bárcira, amolyan „bocs, hogy ez nem jött össze” nézéssel, aztán jön az iróniájával, és bele se gondolva, élből felcsattanok.
- Komolyan mondom Bárcián, te annyira hülye tudsz lenni!
Nem bosszankodom persze, de néha megcsapkodnám nagyon, amikor ennyire lebecsüli magát. Ő nem tudhatja, hogy milyen a párjának lenni, mert sosem volt önmaga párja, de én éltem vele kapcsolatban, és megnyugodhat, egyáltalán nem nyújt rossz teljesítményt ezen a téren, sőt, életem nagy kapcsolatai között igen előkelő helyen tartom számon, és ezt sejtheti is, mert a vidámabb téma egy olyan koncert, amit egyszerűen nem hagyhatok ki. Kizárt.
- Aaaazt akarod mondani, hogy a nyakadba is veszel, ha kell a jó kilátás, mert tudod, hogy lapos cipőbe megyek, hogy ugrálhassak? Mibe menjek? Van egy szoknyám, amit kábé sehova se tudok felvenni, ha ide nem veszem fel, vaaagy van egy shortom, amiben isteni a popsim, de lehet, hogy túl nagy a combom. Ajj, te miben jössz? És mikor megyünk?
Ezt így egy szusszra ontom rá, kipirulva és csillogó szemekkel. Egy kicsit túl nagy fan vagyok, és kicsit nagyon szeretek Bárcival Magicbombra járni. Elég nagyon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Reménytelen eset a családom, mindenkit a négy égtáj felé húz a szíve, jó messze a másiktól, aztán mégis lépten-nyomon egymásba botlunk. Velem és apával is ez volt a helyzet, mégis bagolyban hívtam el teázni. Szégyen rám, én mondjuk inkább kávés voltam, annál is inkább sörös, de ugye ezt nem mondhatod meg, mikor családi hagyomány, hogy a veszekedések is tea felett zajlanak. Azok is csak higgadt eszmecserék, hangosan.
Ugyan tudtam, hogy ki is öltözhetnék, mint ahogyan a szüleim szoktak, de arra nem vitt a szívem, ha nem volt muszáj, nem is csináltam. Azaz, egyetlen egy öltönyöm volt, amit szerettem, de azon egy nagyon nagy, kék-pixel-szív volt látható. AZ meg nem illett az alkalomhoz.
Odaérve az órára pillantottam és meg kellett állapítanom, hogy még korán is érkeztem, ami egyedül rám volt jellemző a rokonaim közül. Illetve, elvileg a papa is elég pontos volt, isten nyugosztalja. Aztán meghallottam a sustorgást az ajtónyitás után és abba az irányba is pillantottam nagy lelkesen. Ez már vagy tizenöt perc várakozás után volt, ami közben a menü egyik sarkába kezdtem firkálgatni.
- Nocsak, akár azt is mondhatnánk, hogy még csak fél lesz két perc múlva! Mégsem mondjuk. Hányszor öltöztél át? - kérdeztem felpillantva rá, egy halvány félmosollyal és felvontam az egyik szemöldökömet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bella a pillanatnyi tanácstalanságát valószínűleg szomorúságnak értelmezi, ami általában nagy ötlet lenne, Berci esetében viszont elég könnyű vele mellélőni. Igazából csak elgondolkodott. Mindenesetre azért halványan elmosolyodik a nő közeledésére. Valójában valahol mélyen iszonyatosan vicces a párhuzam, amit Bárcián még meg sem fogalmazott magában, de már kezd benne erősödni a sejtelem - Bella tökéletesen olyan, mint egy doromboló cica, körülötte legalábbis.
Bella következő megjegyzésére végre valahára kibukik belőle egy kisebb nevetés, utána pedig kicsit szenvedős arcot vágva csóválja a fejét a nő helyzetfelmérő képességén. Valóban nem túl előnyös nadrág, mondjuk. Dehát na, nem mindenkinek van hozzájuk hasonló kellemes fizetése, hogy az értelmes szabást megfizesse. Vagy ha van is, még mindig jó esélye van rá, hogy szeme ne legyen hozzá.
Bólint egyet, miszerint nem fog kiakadni. Nem az a típus, aki csak úgy kiakad, úgyhogy talán ezt jogosan ígérheti, habár jobb nem könnyelműnek lenni, hiszen még bármi kiderülhet. Lehet, hogy éppen most akarja bevallani legkedvesebb barátnője, hogy megölt egy bébikecskét. Azon talán még ő is felháborodna, sosem tudni.
Bella mondandója végére egyre inkább mosolyog, de közben elégedetlenül csóválja a fejét. Végül kicsit felnevet, majd igyekszik csitítani ezt a lelkes nőszemélyt.
- Csodásan kitaláltad, csak éppen Anyu nem madár... - emeli meg a szemöldökét egy pillanat erejéig, majd gyorsan folytatja - Én inkább valami egyszerűbbre gondoltam. Valami életszerűbbre. Például hogy megmutatom nektek a szülővárosomat és meghívlak titeket vacsorára, ha már ott jártok. Mégis ki a fene kirándul magától Szentgotthárdon? Nem kell túlbonyolítani, így is elég ártalmatlannak tűnik a dolog, nem? - Persze miért ne tűnne ártalmatlannak, amikor az is? Elvégre azért mégsem merényletet terveznek Anyuka ellen, egyszerűen csak össze akarják ismertetni Őt Esztivel.
Miután Bella kifejti az eredeti őrült tervét, csak tovább rázza a fejét, aztán azonban meg is kapja az öniróniája a maga kritikáját.
- Már megbocsáss, hallottad Te magad az imént? Ki itt a hülye? - neveti el magát a mondat végén, elvégre Bellának csodás tehetsége van ahhoz, hogy teljesen elrugaszkodott dolgokat beszéljen.
Kezd jókedvre derülni és ez egyre csak erősödik, főleg amikor megosztja a nővel a jó hírt és a lelkesedését látja. Valami ilyesmire számított, de így élőben még jobb, mint ahogyan elképzelte. Hihetetlen, hogy Bella ebből a szempontból szinte semmit nem változott az elmúlt 10-15 évben. Ugyanolyan lelkes tinilánnyá változik egy pillanat alatt, ha egy koncert felmerül.
- Hát ezt akarni nem akartam mondani, de ha jó leszel még az is lehet. És fogalmam sincs miben megyek Bella, honnan a fenéből lenne? - érdeklődik vigyorogva, mert hát tényleg, honnan is lenne? Azért ahhoz ő is elég férfi, hogy ne tervezze meg hetekre előre, hogy mit fog felvenni.
- Jövőhét végén. Már beszéltem Zójával, hogy segítsen be Esztivel addig - mondja gyorsan, megelőzve hogy aggódni kezdjen emiatt. Elvégre a meglepetés így teljes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Édesem…
Jaj, hogy is mondjam el neki úgy, hogy ne bántsam meg. Oké, az enyém őrült volt, de az övé meg annyira nem női aggyal gondolkozó, hogy az már szinte fáj. A nőknek általában ez fájni szokott, mármint, hogy a férfiak nem látják ilyenkor a mögöttes tartalmat.
- Anyukád nem madár, de nő. Elviszel egy nőt és a gyerekét a szülővárosodat megmutatni, és meghívod vacsorára, de nem akarsz tőle semmit, hogyne persze. Na anyud nem így fogja látni. Ő azt fogja látni, hogy a kicsi fia egy rituálét játszik le éppen. Úgy csinálna, mintha nem lenne semmi, de mégis van valami, méghozzá az, hogy megmutassa a nőt, és az unoka prototípust. Tudod, a nők gondolkodása és összeesküvés elméletei enyhén szólva is nyomorba döntöttek már pár sikeresnek gondolt világrendet, szóóval, ne becsüld le a női elme kicsavartságának elfuseráltságát.
Milyen szép szavak, innen látszik, hogy még nem ittam eleget. Gyorsan le is döntöm az édes, és enyhe fanyar ízt hagyó csodát. Kell szereznem még. Ki akarom élvezni ezt a mai estét, ritkán vagyok szabad, gyerekmentes, és az ilyen különleges pillanatoknak nagyon ki akarom élvezni, ezek motiválnak a továbbhaladásra. Még mindig a pocsék anya vagyok kategória élversenyzőjének tartom magam.
- Hozok még egy kört.
Jelentem ki határozottan, és felpattanva el is sétálok a pultig, kicsit rájátszva a csípőringásra, ha mondjuk Bárci nem is élvezi ki a látványt, de a többiek irigykedhetnek azon, hogy milyen szerencsés. Nem vagyok egoista, félreértés ne essék, de mivel pontosan tisztába vagyok a képességeimmel, és azzal, hogy az alkohol még jobbá tudja tenni a dolgokat. A két ital megszerzése után hasonlóan mutatom képességeimet visszafelé menet is, majd visszahuppanva mellé, megint olyan közel helyezkedem el, mint az előbb.
- Amúgy, egy, Gotthárd az ország legnyugatibb városa. Kettő, az ottani nemzeti park szinte érintetlen, ami csodálatos út lehet egy kislánynak, és három, mindenhol vannak látványosságok. Szóval simán eltévedhetünk. De ha te inkább teherbe ejtenél.
Még a nyelvemet is ki merem ölteni rá, elvégre az előbb hülyéztük le egymást. Nem félek tőle, hogy megsértődne, vagy esetleg megijedne tőlem, amiért ilyet mondok. A bal lábammal az asztal alsó támláján megtámasztom magam, és kicsit hintázni kezdek, még most, amíg épp csak belekortyoltam a második pohárba.
- Annyira hitetlenek vagytok, hogy nem tudjátok, hogy miben mentek. Miért mondtad el most? Így nem fogok tudni aludni, Bárci!! Be fogok szökni hozzád, és addig böködlek, amíg fel nem kelsz, és nem tudsz visszaaludni, és muszájnak érzed majd, hogy velem beszélgess, és zenét hallgass, és ráhangolódjunk, és miért nem mehetünk már most azonnal?
Nem kell megijedni, nem vagyok őrült, de tényleg fontosak nekem ezek a pillanatok. Kevés ember tud engem jól elviselni kisebb idegrohamok nélkül, éppen ezért igyekszem visszafogni magam, hogy ne jöjjenek rá, hogy jobb, ha elkerülnek, messzire.
- Szóval te mindent elintéztél?
Hihetetlenül édes lépés ez tőle, így odahajolok, és egy nagy puszit adok az arcára.
- Oké, nem vagy hülye, tök ügyes vagy és kedves, és jó lesz úgy az összeismertetés, ahogy te gondolod. Most remélem, nagyon örülsz, nyertél, Bárcián.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Valóban nem mondjuk, elvégre azzal elismernénk, hogy sokat késtem, és az nem illik egy olyan magas rangú emberhez, mint amilyen én volnék.
Jelentem ki szinte színtelen hangon, mégis határozottan, és ezen túl bujkáló mosollyal. Azt hiszem, ez is kellőképpen leírja, hogy mennyire másabb vagyok, mint mások. A hozzám hasonló, szintén magas hivatali tisztséget betöltő férfiak mind mogorvák, és véleményem szerint mentesek mindenféle földtől való elrugaszkodástól. Én velük ellentétben csak kényszer hatására érintem a talajt. Évekig nyomás volt ez a földhöz ragadás, amivel tény, hogy a családomnak, a gyermekeimnek meg tudtam adni mindent, azonban észre se vettem közben, hogy a lelkem mennyire sóvárog a magasság iránt.
- Háromszor. De! És ez itt a lényeg, csak a pulóveremben nem voltam biztos.
A „de” szó használatánál aprót felcsattanok, épp csak annyira, hogy másodszülöttem figyelmét magamra irányítsam. Nem mintha lenne esélye mást is tenni, leszámítva a rajzolást, de ez utóbbi azt hiszem a mi esetünkben egy eléggé bocsánatos bűn. Nem is szólok érte soha, ha azt látom, hogy a képességét használja.
- Viszont azt hiszem, itt túl meleg van hozzá.
Le viszont nem veszem, alatta egy túl obszcén viccet hirdető póló van. Szégyen, nem szégyen, de az utolsó tiszta pólóim egyike, és még tanulom a mosómasina használatát. A tisztító bűbájok meg sosem mentek. A kabátom zsebéből előhúzok egy négyzetes ajándékot, amin látszik, hogy én csomagoltam és átnyújtom neki.
- Nem nagy szám, a vonatok unatkoztam.
És addig festegettem pár – összesen nyolc – 10x10-es Pikachu-t, hogy legyen mivel indítanom a gyereknél, azon túl, hogy polgármester lettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Enyhe döbbenettel pislog Bella irányába, közben kicsit a fejét csóválja. Őszintén, most megfogták. Benne ez fel sem merült, mármint hogy a dolgot ebből az irányból is lehet értelmezni, ez pedig valójában elég beszédesen jelzi azt, hogy mennyire elszokott már attól, hogy Bellára - vagy úgy amúgy bárkire - romantikus partnerként tekintsen. Még csak át sem suhant a fején a gondolat, hogy Anyuka majd ebből mindenféle következtetéseket levon, holott így elhallgatva a nőt, valójában egészen logikus a dolog. Az a nagy helyzet, hogy bármennyire is intelligens és körültekintő, azért Bárciánnal is megesik, hogy a saját nézőpontja képezi azt a bizonyos fát, amitől az erdőt már nem látja.
- Hát elfuseráltnak éppen tényleg elfuserált - nyögi, de addigra már Bella nincs is sehol, ugyanis ellibben egy újabb adag alkoholért, ami ezen felismerés fényében most még az eddiginél is fontosabbnak tűnik a ma esti szórakozás eszközeinek listáján. Nem kerüli el a figyelmét Bella csípőringatása, de mivel nem igazán tudja értelmezni, hogy kinek szól - hacsak nem tényleg Eszternek a pult mögött - az agya szélsebesen át is ugorja a témát.
- Köszi - mondja, fejével a második pohárra bökve, majd kicsit megköszörüli a torkát és folytatja - Na jó, lehet hogy ezt a kirándulás dolgot meg kell fontolnom még egyszer.
Mi van a nőkkel, de komolyan? Még egy dokumentumfilmből is romantikus szappanoperát csinálnak, ha éppen ahhoz van kedvük. Semmi nem számít, még az sem, ha a főszereplők éppen leguánok, tizenöt perc múlva tuti a szomszéd Gizi és a szerelő Gazsi afférjánál tartunk.
- Azért mondtam el most, mert még így is kisebb válságon fogsz keresztülmenni, mire kitalálod mit vegyél fel - neveti el magát, és tényleg. Mi lett volna, ha kevesebb időt hagy a készülődésre? Költői kérdés, de talán azért érdemel egy választ: Armageddon. Szerencsére Eszti említésére Bella némileg megenyhül, Berci pedig elégedetten sóhajt, majd halkan dünnyögve hozzáteszi:
- Na ez a hozzáállás már jobban tetszik. De az összeismertetési tervet még át kell gondolnom, mert anyukám tényleg nehezebb dió lehet, mint ahogyan én azt elsőre elképzeltem... - Hiába, egy férfinek is el kell ismernie a határait, neki pedig valahol ott vannak, ahol az úgynevezett "női logika" paradox fogalma elkezdődik.
- Én őszintén nem tudom, hogyan szerezted meg a bűbájt a lakásomhoz, de be fogom biztosítani ellened a könyvespolcomat, komolyan mondom! - teszi még hozzá Bella korábbi megjegyzésére, mert hát azért azt mégsem hagyhatja, hogy csak úgy betörjön és felkeltse... Nem úgy megy az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Tény, de igaz. A gyerekkori ismeretségünknek hála, én felismerem a mimikád olyan rejtett vonásait is, melyeket még te sem ismersz. És éppen most árultad el magad.
Mielőtt elsuhanok az asztaltól az italokért, ezt még itt hagyom neki, és társítok hozzá egy kacsintást is. Annyira utálhat ilyenkor, főleg mivel én ennyire nagyon élvezem a dolgot. Nem szép, tudom, de remélem, hogy némi alkohollal enyhíthetem a dolgot.
- Hm, el kell hagyjalak.
Jelentem ki egy nagy, drámai sóhajjal a szép kék szeműre pillantva, de aztán egy pillanatnyi komolyság után, mosolyra húzom az arcom.
- Azt mondta a copfos ürge, hogy ha megunom a kislányok társaságát, megmutatja nekem, milyen férfival lenni. Sosem kezdenék ilyen gyökérrel.
A végét kicsit bosszúsan morrantom, és ahelyett, hogy tovább foglalkoznék vele, inkább iszok még egy kortyot, mialatt Bárcián bedobja nekem a koncertet, és bumm, szinte érzem, ahogy átváltok, egyszerűen felpörgök, és olyan mennyiségű adrenalin suhan át a testemen egyetlen pillanat alatt, hogy szinte felrobbanok. Élvezem az izgulást, a vágyakozást, és azt, hogy bárcsak már ott lehetnénk. Ki akarok szabadulni innen, eddig nem is tudtam, vagy lehet, hogy tudtam, de elnyomtam az érzést, most mégis felszabadít. Az életem most teljesen más, mint eddig bármikor, nincs mellettem férfi, aki megmondja, mit akarok tenni, nincs semmi, ami biztos lenne, küzdök a felszínen maradásért, és bár nem vagyok jó anya, de egyre jobb vagyok, és talán majd egy nap eljutok oda is, hogy büszke legyek magamra. Kellett egy löket, kellett valami, ami átlendít, és vicces, hogy egy koncert lehetősége az, ami kihúzza azt a dugót, ami alá elfojtottam olyan sok mindent. Amikor azt mondja, hogy elintézi, hogy ne jussak be hozzá, felnevetek.
- Sosem félt még tőlem senki, de ez izgalmas, hogy éppen te, éppen tőlem. Így most még jobban ki akarok kezdeni veled, imádom, ha bosszankodsz.
Persze nem akarom, hogy megharagudjon rám, inkább csak azt, hogy nevessen egy kicsit ő is. Nyilván az első három helyen a barátságunk fontossága áll, és ezt nem tenném kockára, semmiért. A barátaim száma amúgy is ijesztően kevés, egészen pontosan egy, és ő itt ül mellettem. Olykor Lewy, de az a rész nagyon necces, Max miatt. Valahogy nem igazán tudom megszerettetni magam az emberekkel, mondjuk nem is arról vagyok híres, hogy embereknek udvarolok, hogy kedveljenek.
- Elmondjam, hogyan ismertesd meg anyukádat a gyermekemmel?
Mert azért ám én közben gondolkoztam, szóval megvan a tökéletes válaszom is rá. Legalábbis azt hiszem, hogy jól kitaláltam. Mondom, teljesen felpörögtem.
- Mivel te nem mentél haza, gyanús lenne, ha beállítanál, Eszterrel meg velem meg aztán főleg. De elhívhatnád ide anyukádat, mondjuk a Vajner birtokra, kicsit kikapcsolni. Aztán ártatlanul kettő negyvenkettőkor, de pontban akkor, felvethetnéd, hogy szép idő van, sétálhatnátok egyet, esetleg beülhetnétek a cukrászdába, mert ott jó a hangulat. Esztert három és három húsz között hozhatom el legkorábban a előkészítőből, szóval vagy út közben, vagy a cukrászdában találkozhatunk, teljesen véletlenül. És ha már találkozunk, akkor rendelhetnék tőle talárt Eszternek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem volt annyira otthon a legendás lények világában, mint abban, hogy melyik méreg és milyen hatást fejt ki az áldozatra. Vagy, hogy milyen főzet, mennyi idő alatt forraszt össze egy csontot. Ugyan erről évekig nem volt papírja, de dolgozott vele. Aztán jött Helmut, neki meg hirtelen dokumentálnia kellett minden mozzanatát a tanulmányainak, ha nem akart kikapni. Nem szerette, ha mások mondták meg, hogy mit tegyen.
- Ja igen, de utána kifakulnak, nem? Lehet, hogy hangos volt a tömeg, azért félt. De jól tetted.
Ő is félt a gyerekek közelében, főleg, mikor hordába verődve rohantak zárt helyeken. Vagy kiderült róluk, hogy vérrokoni kapcsolatban áll velük. A kislány megkérdezte tőle, hogy gazdag-e, mire belegondolt, hogy milyen emberek veszik körbe, a rengeteg ingatlanukkal, saját cégeikkel és több munkahelyükkel, majd megrázta a fejét.
- Nem. Sok pénzem van, de gazdag nem vagyok. Miért kérdezed? - Nem teljesen értette az összefüggést a sütemény és a gazdagság között, mert azért ez egy nem túl drága hely volt. A barna fürtök Max homlokába hullottak, mire eltolta egy gyors mozdulattal őket vissza a helyükre.
- Ha szeretnéd, odaadom a felét. Málnalekváros, ha minden igaz, elég finom - vette alaposabban szemügyre a sütit, megemelve kicsit a tányérat. - Én is tudok ilyet sütni... Mi újság az előkészítőben? Hallottam múltkor behívták anyádat... Mi történt? Ha szabad kérdeznem, persze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Maxy bácsi

- Az biztos, meg a lányok rámásztak, meg rángatták. Pedig ilyet nem szabad csinálni.
Miközben ezt magyarázom, figyelmeztetően még a mutatóujjam is felemelem. A tanító néni is ezt szokta csinálni, amikor valami nagyon fontos dolgot akar nekünk elmondani. Olyankor én mindig nagyon szoktam fülelni, és mindent, amit mond, megjegyzek, és utána elmesélek anyának. Anya szerint sokat okosodott, amióta én okosodom.
- Akinek a szülinapja volt, ők gazdagok, mi nem vagyunk azok. De anya biztosan tudna szerezni egy unikornis babát, de én sosem kérnék olyat tőle. De szeretném, ha lenne egy kiskutyám, egy fekete színű. De anya azt mondta, hogy nem lehet, mert nem vagyunk gazdagok.
Azt hiszem elég alapot adtam a történethez, hogy most már elmondjam neki, mit is szeretnék nagyon.
- Ha te gazdag lennél, akkor megbeszélhetnéd anyával, hogy veszel neki enni, én pedig árulhatnék sütem...limonádét a nyáron és akkor visszaadnám a pénzed.
Menet közben eszembe jutott, hogy anyukám nagyon rosszul süt süteményeket, és nem igazán hiszem, hogy bárki is venne belőle, pedig nagyon jó lenne, ha lenne egy kiskutyám, mostanában nehezen megy a barátkozás.
- Ha már kilences leszek, akkor megtanítasz sütni?
Az új otthoni rendszer az Emlékek őre című könyvön alapul. Anya olvasta néhány hete, és kértem, hogy olvassa fel nekem. Az elején én olvastam, de nagyon lassan haladtam vele és még nem is értem annyira, hogy mit olvasok, de anyának szép hangja van, szeretem hallgatni. Kivéve, amikor veszekszik, és mire belegondolok ebbe, már ott is tartunk, ahol nem akartam tartani.
- Anya elmesélte?
Elhúzom a számat kicsit, és elpillantok, érzem, ahogy pirosodik az arcom. Végül aztán felemelem, és büszkén nézek rá Max bácsira.
- Megharaptam Helgát, mert gonoszkodott velem. Azt mondta mindenkinek, hogy el fog verni és a házimanója kell, hogy legyek. Sean azt mondta, hogy verjem meg én. Meg is akartam, de már attól is megijedt, hogy megharaptam, és sírt, mert amikor már nem haraptam, akkor ott maradt a karján a fogam.
Elégedetten húzom le az alsó ajkam és mutatom meg a lyukat, ahol már elkezdett kibújni az új. Már nyomta kifelé amúgy is.
- Menő lány lettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ujjaimmal lassan az asztalon doboltam, újabb vonalat húzva a kis pokémonhoz, aki lassan kezdett alakot ölteni az itallap sarkában. A szeme volt mindig az első, amit megalkottam, mert az volt a legkifejezőbb része, a többi már mind puszta kozmetika.
- Nem, tényleg nem illendő, szóval inkább hallgassunk mélyen és tegyünk úgy, mintha az óra nem járna pontosan!
Húztam is vissza a pulóveremet a karórára, mielőtt még túlságosan komolyan vennénk ezt az egész beszélgetést. Úgy terveztem, hogy nem fog ideérni időben, szóval jó sokáig semmi dolgom nem volt a délután folyamán. Pusztán azért, mert ismerem már a családtagjaimat, mint a tenyerem.
- Akkor késhettél volna sokkal többet is, ha mondjuk megtetszik egy pulóver, de a hozzá illő cipő nem - közöltem szórakozottan bámulva ismét a rajzot, megfirkantva az eevee bozontos fülecskéit is.
Felpillantottam, mikor felcsattant, mert nem szerettem, mikor ezt csinálja. Szégyen, vagy sem, de ezt tőle örököltem, nem téptem feleslegesen a számat senki kedvéért. Látszott, hogy melege van, de a pulcsit nem vette le, szóval kissé elmosolyodtam.
- Megint nem volt tiszta inged, igaz?
Átvettem tőle a kis csomagot, megőrizve azt a félmosolyt, ami nem volt tőlem túl gyakori. Szerettem ezeket az ajándékokat, általában kis képeket tartalmaztak, amiket ki szoktam rakni a szobámban.
- Te mindig unatkozol a vonaton. Akkor leülsz, vagy mi lesz? - vontam fel a szemöldökömet, a lábaim törökülésbe húzva. Aztán a tekintetemet inkább a kis csomagra tereltem, precízen felboncolva a papírt rajta.  - És milyen a lakhelyed? Nézz magadnak teát, én már választottam!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Tetszetős gondolat.
Értek egyet, és ezzel egyidejűleg kívánom lezárni a késéssel kapcsolatos észrevétel blokkját. Már az öregtől is nehéz volt elviselni ez a pontosságmánia, és ha nem tudnám, hogy ő ilyen volt, mindenképpen csináltatnék DNS tesztet, hogy ez a kis mocsok kinek a közreműködésével jött létre. Imádom, de borzalmas, hogy semmit sem örökölt tőlem, viszont a hibáimra prímán képes rámutatni, bosszant, de a gyerekem, és igaza van, mit tehetné?
- Szerencsére számos holmim dobozokban van még. Kérdeztem, hogy nem ismernek-e olyat, aki nem takarít, de kicsomagol, de mindenki furcsán nézett rám.
Az emlék miatt egy kicsit el is húzom a számat, nem volt kellemes, amikor láttam, hogy szinte úgy néznek rám, mint aranyvérű család a kvibli hozzátartozóra. Nem vagyok kényes ember, csak férfi, akinek eddig élete nagy részében volt egy nő az életében, aki megoldotta az olyan kríziseket, mint a ruhapakolás.
- Pedig nem hiszem, hogy ez olyan rendkívüli lenne.
Sértődötten húzom el a számat, de aztán ahelyett, hogy tovább bosszankodnék, megosztom vele a hirtelen felmerült ötletemet, mely szerintem megoldás lenne a jövő összes ilyen gondjára.
- Vagy lehet, hogy mégis, el kéne mennem egy agglegényképző kurzusra, ahol megtanítják, hogyan vegyem rá magam olyan dolgokra, mint a kicsomagolás. Kiváltképpen, ha távozáskor valahova a pálcámat is csak úgy behajítottam. Azt hiszem, nem akartam, hogy utazáskor sérüljön, így most néhány kasmír pulóver kényelmét élvezi.  
- Tiszta… csak gyűrött.
Hazudom szemrebbenés nélkül. Inkább ez, mint az, hogy trágárkodok meg alázom a női nemet. Nem alázó amúgy, de mivel a fél falu szemében szálka vagyok, a másik meg kíváncsi rám, a kelleténél jobban, nem venné ki jól magát, ha így öltözködnék. A kérdésére elhúzom a szám, és végül megteszem a helyfoglalást is.
- Igenis uram!
Még tisztelgek is neki, hogy érezze az igazi törődést. A kezembe veszem az itallapot, ami nem könnyíti meg a dolgom, hiszen rengeteg sok van. Végül a huszonhármas mellett döntök, mert azt a számot egészen kedvelem is.
- Egy fwooper mágiát kérek.
Az érkező pincérnő fel is veszi a rendelésemet, amiről azt sem tudom, hogy mi, de gondolom valami nagyon színes történet lesz. Mindegy, a lényeg, hogy tea, a többi nem számít.
- Kényelmes, egy egész szintem van. Egyelőre még csak egyedül vagyok, de remélem, hogy Norbert, a tulaj hamarosan belakatja a többi szobát is. Mondjuk egy olyan emberrel, aki tud és szeret főzni. Egyszer megnézhetnéd.
Vetem fel a lehetőséget, mert eddig nem nagyon láthatott külön élni, és remélem elfogadja, de majd csak akkor jön el, amikor tényleg be is rendezkedtem.
- Milyen az iskola? Megoldható a szalon mellett?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Krémest! Országomat egy krémesért! Napok óta ott motoszkál a tudatalattimban az az egyszerű, édes gondolat, hogy betévedjek egy cukrászdába és megszerezzem az áhított süteményt. Miután tehát összefutottam Tobiassal egy bűnügy kapcsán, éppen az utcán bandukolok, amikor megpillantom a híres-neves édességboltot. Nekem sem kell több, már robbanok is be.
- Van krémesük? - kiáltom oda a kiszolgálónak, bármiféle üdvözlés nélkül, miután éppen csak beléptem a helyre. Ha nincs krémesük, már itt sem vagyok.
- I... igen, persze - hebegi kissé megilletődötten a váratlan kérdéstől.
- Háhhá - lendítem a magasba a karomat diadalittasan, miközben jellegzetes lépteimet a süteményes vitrinek felé veszem. A fiatal, bagolyköves eladó lányka már mutatja is, hol találom a vágyott finomságokat.
- Szép jó napot - pótlom be az imént elmaradt köszönést, most, hogy ilyen remekül alakulnak a dolgok. Kezeimet zsebre vágom és képemen idült mosollyal, csillogó szemekkel pásztázom a kínálatot.
- A francia meg a sima krémesből is kérek egyet - bökök rájuk.
- Itt eszem meg - teszem hozzá, aztán az italok felé pislogok.
- És egy pohár gyömbért is kérek. Ennyi, kössz - zárom a rendelésem és egy kellemes sóhajjal támasztok a pultra oldalvást, miközben várom a további fejleményeket. Ekkor pillantom meg a papírok közé rejtőzött Evenát.
- Hozzak valamit, doktornő? - szólok oda neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ez a beszéd! Mondom is az eladónak, hogy dobjon még össze egy olyan gesztenyecsodát, amit a hölgy kért. Mikor mindenem megvan, kipengetem azt a pár sarlót és pálcám intésével már lebegtetem is oda a tányérjainkat meg a poharamat a dokinő asztalához.
- Nem szóltak neked, hogy már leköszönőben van a tél? Minek ez a sok tüzelő? - nézek körbe a papírhalmokon, miközben ledobom magam a szemközti helyre. Megemelem a poharam felé, jó nagyokat kortyolok, majd egy jóleső sóhaj után már ragadom is meg a villám, hogy alaposan ledöfjem az egyik krémesemet. A franciát, egész pontosan.
Az első falaton élvezkedve hallgatom a nem túl komoly kérést. Na igen, azt már messziről kiszúrtam, hogy valami nagyon nem stimmel vele. Dehát egy igazi úriember nem teszi szóvá, ha egy nő nem néz ki valami fényesen.
- Hát igen, amilyen borzalmasan festesz, lehet, az az egyetlen megoldás - közlöm vele, nagyokat bólogatva. Mint mondtam, az úriemberek nem mondanak ilyeneket. Még jó, hogy én nem vagyok az.
- Mi történt veled? - kérdezek rá, hiszen látom is rajta, hogy szeretné kiadni magából. Ezt egy percig sem palástolta. Vagy ha szerette volna, akkor tök rosszul csinálta. Míg várom, hogy meséljen, jóízűen falatozok tovább. Éppen leveszem a krémes tetejét és külön majszolni kezdem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Az anyám küldött a mai ebédből az apámnak, mert a házas emberek már csak ezt szokták csinálni. Szóval amikor az iskola elé értem, küldtem neki egy patrónust, hogy amúgy itt vagyok egy tál párolt csirkemellel meg makarónival, jó sok szósszal, pont ahogy szereti, aztán vártam egy olyan öt percet, mert tanár házvezetőként nagyon sok elfoglaltsága van Kedvessel. Aki, a neve ellenére még mindig csak egy megkeseredett vénember, aki nem bírja elfogadni a saját sanyarú életét, ezért mások nyomorán éli ki a nem létező humorát, amivel mindig csak túlmegy a célon és megbánt másokat. De ő azért erről nem tehet, nyilván, csak az élet volt túl rossz vele. Mert mással nem is történhetnek rossz dolgok, ezért neki már meg is van bocsájtva. Mindegy. Ameddig várakoztam, legalább volt időm frissen tekerni egy cigit, amit, az apámmal való találkozás után el is szívtam. Nem mintha titkolnám előle, sőt, rendszeresen meg is osztom vele az anyagot, most csak így volt kedvem. Mielőtt véglegesen is lezárva a mai napot hazamentem volna, még gondoltam megiszok egy fekete teát, hogy mire visszaérek maradjon energiám a két húgomhoz. Ehhez pedig nem is akartam még külön bemenni Pestre, mert minek, ha van itt is egy kávézó vagy whatever, úgyhogy be is tértem szépen. Le is adtam a rendelésem egy meleg vajas croissant társaságában, mert még Kanadában így szoktam meg, és itthon is mindig így párosítom őket. Az ütközés, a várttól eltérően, nem akkor történt, amikor megfordultam, mert nem vagyok a klisék embere. Hölgyeim és uraim, az ütközés konkrétan akkor történt, amikor igyekeztem elférni két sorban álló ember között - ami önmagában nagy kihívás a szociális szorongásomnak -, hogy odaérhessek a biztonságot nyújtó, ablak melletti asztalomhoz mielőtt más teszi meg. És amikor már azt hittem volna vége, már nem kell több embernek kellemetlenséget okoznom a kéretlen jelenlétemmel, egyszerűen csak... Nekem jönnek. Like literally. Csak így. Belém ütközik mint egy úthenger, és hiába vagyok én nagy aurortanonc, havi rendszerességgel át is esik a testem egy elég megterhelő átváltozáson, úgyhogy... Úgyhogy megtántorodok. Ezzel természetesen egy újabb ismeretlent belevonva ebbe a kellemetlen helyzetbe, aki szintén csak a teáját akarta meginni, de ehelyett a hátammal kellett találkoznia.
- Elnézést, elnézést - ez nyilván ennek az ismeretlennek szól, nem annak a lánynak, aki nekem jött. Azért talán nem annyira én vagyok a hibás.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Államat a jobb kezemmel megtámasztva bámulok magam elé az egyik kissé félreeső helyen ülve. A könyököm már kezd fájni az asztallappal való túl régóta tartó érintkezés miatt, de nem érzek elég erőt magamban ahhoz, hogy megmozduljak. Már akkor sem voltam teljesen önmagam, amikor néhány évfolyamtársam elhívott kicsit "lazulni" a faluba. Ma érkezett meg ugyanis egy eléggé speciális festék, amit Törökországból rendeltem, és ha a szüleim tudnák, hogy erre költöm a pénzüket, valószínűleg élve megnyúznának. Nemcsak a színe, de az illata is különleges, én pedig a nagy örömködésben - és mert a fél éjszakát azzal töltöttem, hogy egy sárkányok után futkosó válaszát vártam - elfelejtettem a biztonsági előírásokat betartani. Szóval jócskán beszippantottam az illatát, ami azonnal rá is telepedett az agyamra. Azóta kissé kába vagyok, mintha a föld felett járnék, és mintha mindez igazán meg se történne. Na, persze ez nem zavart abban, hogy eljöjjek iszogatni, és még azt is hagytam, hogy a többiek nélkülem induljanak tova a következő ivóig.
Tekintetem álmodozó, de üresnek nem tűnik, mélán követi egy fiatal, különösképpen vászonra való arcvonásokkal rendelkező férfi mozgását. Néha megrándul a lábam, mintha oda szeretnék menni hozzá, máskor már nyelvem hegyén van a szó, amivel oda hívhatnám. Végül egyszerűen maradok a bámulásnál, miközben körülöttem lassan kiürül a csárda. Fizetni és indulni kellene, de megbűvölt pillantásom képtelen elszakadni tőle, gázoktól és folyadékoktól elszállt agyam pedig hagyja az ösztöneimet szabadon lófrálni.
Mikor felállok, és elindulok felé csak enyhén imbolygok, bár még magam sem tudom, mit fogok mondani, mikor odaérek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Egyre csak feszül és feszül a halántékán az a bizonyos dühér. Soha nem gondolta volna, hogy az ő rangjával lesüllyed ilyen "mélyenszántó" (kapás paraszt) emberek közé. Ha nem vesztett volna Kai-jal(!!!) szemben a fogadásban (Kai roppant ösztönösen rájátszott Zsófia undorítóan elkényeztetett természetére, és kő-papír-ollóban gyepálta el), most nem kellene itt üljön és ezekkel a semmirekellőekkel... társalognia (kell neki egyfeszt játszani a nagymenőt a semmiért). Talán még ez a legkonszolidáltabb kifejezés arra, hogy két idióta éppen próbálja felszedni. Mióta nem csupa kráter a feje, mert elmentek Diával egy hozzáértő gyógyítóhoz, hogy rendbe hozza a bőrét, egészen felzárkózott a normális tizenkilenc éves korához, és sajnálatos módon megjelentek a zavaró legyek.
- Nem érek rá. - Próbálja kurtán-furcsán lerázni a hívatlan majmokat.
- Hé, péntek este van, ne hülyéskedj! Sietsz haza macskát etetni, vagy mi? Ne légy ünneprontó. - Unszolja a másik IQ bajnok keményen, de Zsófiánk nem mutat túl nagy hajlandóságot. Csupán végignéz a szedett-vetett külsejükön teljes lenézéssel és úrihölgyi gőggel, aztán elfordul. A másik alak persze felpaprikázódik erre:
- Ja hogy neked nem akárki jó? Kis l****, mit képzelsz te magadról? - Katt! Ez lányunk agyában hangzott el. Egy simulékony kattanás, ami arra sarkallja, hogy a fogadásból kikért italos üveget teljes erőből vágja hozzá az őt szidalmazó fejéhez fordulatból. Reccs. Egyrészt végigfut egy adag vér a pasi arcán, másrészt ő olyan szép visszakezes pofonban részesül, hogy öröm nézni. Több se kell, indulhat a kora esti buli: az egyik tábor felháborodott a lányverésen, a másik a lányt védőkön. Köbö laza tíz-tizenkét ember esik egymásnak nem kímélve semmit és senkit. Az össznépi programoknál nincs is jobb, nemdebár? Zsófiánk baromi gyorsan vonul fedezékbe a legközelebb asztal mögé, hogy ne őt rúgja fejen egy eltévedt bakancs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Egy ideje már itt ülök, egyetlen korsó sör társaságában, amit békésen iszogatok. Nem szoktam ennél többet inni, egyébként is elég béna testem van, nem kell még részeg is legyek mellé. A hangos gyerekekre nagyjából a korsó felénél figyeltem fel. Fogalmam sincs, miért kezdtem el őket nézni, valószínűleg azért, mert ebben a romkocsmában jelenleg nincs semmi, ami érdekesebb lenne. Aztán hopp gy lány, hopp egy fiú, hopp egy tömegverekedés. Aprót szusszantva nézek a saját helyemre, amit ösztönösen úgy választottam ki, hogy ablak mellett legyen - mint mindig, mindenhol -, mindent lássak, és elég kis asztalokkal legyen körbevéve ahhoz, hogy egy ilyen társaság ne akarjon ide ülni, még úgy sem, ha összetolják őket. Összeráncolom homlokom, majd felvonom szemöldököm is, amikor valaki eme jól választott kis asztalkám alatt próbál kibújni, ezzel nyilván végigmászva a bakancsomon is. Lehajolva nézek be, majd találom szembe magam az előbbi lánnyal, aki az öt perccel ezelőtti kinézetétől csak annyiban különbözik, hogy már egy kéznyom is vöröslik az arcán. Csodálatos. És még az apám csodálkozik, hogy a húgom rövid időn belül elk.rvult. Valahogy túl kell élni az iskolai kasztrendszert.
- Én a helyedben harcképtelenné tettem volna egy jól irányzott tökönrúgással - jön is a kéretlen tanács a hirtelen jövő felbátorodásommal együtt, mert én ugyebár nem szoktam csak úgy megszólítani idegeneket. Idegen lányokat! Egyúttal kijjebb is húzom a székem, magammal együtt, s lenyújtom felé jobbom, azzal a célzattal, hogy akkor felsegítem vagy valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Alapvetően nem gondolok semmire, és nem várok semmit ettől az egésztől. Talán csak egy időpontot szeretnék, amikor találkoznánk, hogy aztán festékkel és ecsettel adhassak új életet ezeknek a vonásoknak. De mikor elindulok felé, még nem tudom, mi fog kiszólni belőlem, melyek lesznek azok a szavak, amik agyam rostája nélkül szűretlenül kerülnek elő a gondolataim közül.
Látom, hogy vár engem, ezt bátorításnak veszem, bár valószínűleg enélkül is eljutottam volna hozzá. Addig lépkedek a székeket és asztalokat kerülgetve, mígnem ott állok vele szemben. Mivel némileg bizonytalannak érzem magam, nekidőlök a minket elválasztó pultnak, tekintetemet azóta nem véve le a férfiról, hogy elindultam felé.
 - Én csak... - kezdem nehezen forgó nyelvvel - ...azt... nem... Nem tudom eldönteni, hogy milyen szí... színű a szemed - fejezem be végül a mondatot, magam is meglepődve azon, hogy végül mit sikerült ebből összehozni. Közben kissé előre is dőlök, valóban kíváncsi vagyok, vajon hány szín kellene ahhoz, hogy ezt az árnyalatot vissza tudjam adni.
Zavaró, arcomba lógó tincseimet ügyetlenül a fülem mögé tűröm, hátha azok akadályoznak a látásban, és nem a teremben uralkodó félhomály, az ital és a korábban beszippantott mágikus gáz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Mert itt az ilyesmi nem divat, vagy olyan lusta vagy, hogy mindent csinálnak helyetted, vagy oldd meg, mert van két kezed - horkantam fel kissé, jelezve, hogy elég fura ez a hóbortja. Persze, én már megszoktam, így nem bántásból mondta, csupán megjegyeztem.
Néha vannak ilyen világmegváltó ötletei, mint most az agglegény képző kurzus, amire csak elhúztam egy kicsit a számat, mert nem esküdtem volna meg rá, hogy ilyen valóban létezik, vagy csak az ő fejében.
- Hát nem tudom, ez létező kurzus, vagy csak így... megálmodtad? - érdeklődtem meg végül felvont szemöldökkel, nem akartam az érzelmeibe gázolni, de nem ez lenne az első eset.
Láttam rajta, hogy kamuzik, épp elég ideje része az életemnek ahhoz, hogy az ilyen szemet szúrjon, de nem szóltam egy rossz szót sem, nem akartam vele összekapni egy ilyen semmiségen. De azért elég határozottan kértem meg, hogy most már rendeljen valamit, mert az én teám mindjárt itt van és udvariatlanság, vagy sem, nem fogom megvárni, ha az italom kihűl.
- Miét is fontos, hogy szeressen főzni? Már fontolóra vettem, hogy be kéne irassalak egy tanfolyamra valamelyik ünnep ürügyén - ráncoltam az orrom egy kicsit, mert ez sem életem legudvariasabb napja és még csak meg sem hat. Nem a rossz szándék vezérelt, mikor ez felvetettem. Kissé fura lett volna őt külön látni, de asszem nagy vagyok már, nem okozna lelki törést.
- Nem rossz. Igazából egészen élvezem, hiányzott egy kicsit. Necces, nem tudom, hosszú távon fenntartható-e, de eddig nem volt baj - szusszantam nagyobbat, a kézfejemre pillantva, amin éppen Chari kukucskált apám felé. Talán ő volt az egyetlen a testvéreimen kívül, akitől nem menekült el messzire. - Akarok majd még egy tetoválást. Anya nem fog örülni, asszem.
Mert bár neki is csináltam és többnyire támogató is, azt mondta, ne essek át a ló túloldalára, mert a fia vagyok és nem egy színező. Szóval támogatja az évente egy tetoválás programot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A krémes tetejének falatozása közben olykor bekanalazok egy-egy adagot a számba magából a krémes krém részéből is. Aztán, ahogy az elfogy, megtörlöm maszatos kezem és civilizált ember módjára, evőeszközzel majszolok tovább. Persze, tudjuk, hogy ez csak addig lesz így, míg el nem érek a krémes alsó lapjához is.
- Ó, hát ez valami szörnyű. Borzalmas, borzalmas. Nem is tudom, hogy gondolták - játszom tökéletesen túl a lány sajnálatát azért, mert örökölt szegény egy haciendát és van vele tennivalója. Mindezt félig teleszájjal teszem, így talán még hitelesebb vagyok. Hallgatom aztán a további rémségeket, amiket át kellett élnie. Mondjuk ez már tényleg rosszul hangzik. A párkapcsolatok zűrösek és koránt sem olyan elbagatelizálható dolgok, mint amilyennek egy kívülálló számára tűnhetnek. Ettől persze én csak még nagyobb vágyat érzek, hogy undorítóan könnyeden vegyem őket.
- Világos. De nehogy azt hidd, hogy megszabadultál tőle! Olyanok vagyunk, mint a bumeráng: visszatérünk. Ha akarod, ha nem - beszélek tejes magabiztossággal minden férfitársam nevében, miközben megragadom a már emlegetett alsó tésztalapot és szépen elkezdem magamba diktálni.
- Elég jól vagyok. Már éppen kezdtem halálra unni magam a Parancsnokságon, amikor bejött egy gyilkossági ügy. Mondjuk élek a gyanúval, hogy valamelyik kollegám az elkövető. Nagyon messzire képesek elmenni azért, hogy ne kelljen engem elviselniük odabent, amikor nincs elég tennivalóm ahhoz, hogy máshol rontsam a levegőt - vezetem le okfejtésem, miért is vélem úgy, hogy egy másik auror a tettes. Állítólag, ha unatkozom, még jobban az idegeire megyek másoknak. Pedig mindig úgy tűnik, mintha jobban már nem idegesítheném őket. Aztán mégis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Régóta készült már erre a napra. Vagyis hát nem kellett különösebben semmit csinálnia, egyszerűen csak várta. De azt nagyon, még annál is jobban.
Stephen King jó ideje a kedvenc szerzői között van, imádja a horror történeteit. Mikor még fogalma sem volt, hogy létezik a varázsló társadalom, már akkor odáig volt az amerikai férfi irományaiért. Aztán kiderült, hogy King szintén varázsló, ráadásul félvér, mint Liza, ami még inkább meghozta a kedvét azokhoz a történetekhez. Ahogy be lett jelentve, hogy egy beszélgetésre sikerült elhívni a híres írót, azonnal szabaddá tette magát erre a napra. Nem mintha olyan elfoglalt lenne, de még csak említés szintjén sem lehetett szó arról, hogy nem lesz itt.
Jóval a megjelölt időpont előtt ellátogatott a teaházba, hogy jó helyet szerezhessen magának. Sajnos nem ő volt az egyetlen, aki így gondolkozott, már nem is nagyon látott szabad asztalt. Kért magának egy kávét, hátha változik valami, de mások nem akarták elhagyni a helyüket, így akcióba lendült. Esélytelen, hogy végigállja az egészet, így miután kiszúrt egy fiút, aki mellett volt szabad hely, azonnal mellé lépett.
- Szia. Bocsi, de szabad ez a hely?