36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 ... 32 ... 35 36 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 24. 18:35 | Link

Adrian Ivanorovics Black


 Elkezd olvasni bennem a varázsige elhangzása után. Figyelem őt közben, a szemei mozognak, mintha egy könyv lapjain járatná tekintetét és nem az elmémben. Furcsa érzés, átható és hűvös, olyan akár a szél fuvallata a nyári búzamezőn. Kicsit megremegek tőle, de odabenn nem moccannak gondolataim. A kép amit kivetítek elmém fehér vásznára éles és erős, egy növény küllemét mutatom neki, ami jellegzetes, könnyen azonosítható, vagy legalábbis én így vélem. - Egy kis mandragóra - javítom ki mosolyogva. - Elsőre egészen jó, hiszen azt láttad, hogy növény és azt is, hogy még csak palánta korú. A következő körben próbálj fókuszálni. Szoktál fényképezni? - akár igenlő, akár nemleges válasz kapok akkor is elmondom miért tettem fel ezt a kérdést - Képzeld azt, hogy a varázslattal a szemeid optikákká alakultak, melyekkel nem csak bepillanthatsz a gondolatokba, de olyan közel is hozhatod a dolgokat, amilyen közel csak szeretnéd, hogy tiszta legyen a kép. Mint egy távcsővel néznél körül. Érted? Próbáld ki most így, jó? - mosolygok rá biztatóan, majd egy pillanatra lehunyom a szemem, hogy kitisztuljanak a gondolataim. Ismét egyetlen képet merevítek ki elmémben és koncentrálok erősen magam előtt tartva a motívumot, hogy mozdulatlanul maradjon, amivel könnyíteni tudok a fiatalúr dolgán. Nyugodtan, egyenletesen lélegzem, pillantásomat a fiú szemein nyugtatom, csak nézem őt, érzéseim elcsendesítem. Várva az újabb gondolatolvasó igézet hatását, és azt a fura fürkésző nézést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. február 12. 22:22 | Link

Apu
kinézet ✘ február 12

Egyszerűen nem tudom elhinni. Jó, persze, megesik sok dolog, mikor a szüleid az egyik nap még maga Rómeó és Júlia, a másik nap meg inkább egy skizofrén kétfejű sárkány, aki rühelli a másik fejeit. Szóval igen, most megint különköltöztek és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy bumm, az apám a helyi polgármester. Mit keres itt egyáltalán?
De ugye felvettem vele a kapcsolatot, mert ha már a közelben van, akkor jó lenne végre látni is. Sok embernek rossz volt a kapcsolata a szüleivel, nekem pedig kifejezetten istenes. Így megbeszéltük, hogy találkozzunk a teázóban. Nem voltam oda a lepkékért, de azt hiszem, nem lehetünk válogatósak, mert az italaik viszont kifejezetten finomak voltak, jutányos áron.
Otthon még belebújtam a pikás pulóverembe, aminek most egészen finom illata volt, látszik a mosás óta még nem volt rajtam. Kicsit a hajamba is túrtam, egyszer még a fésűt is áthúztam rajta, aztán a kis zsebnoteszemmel, a tárcámmal, meg három kicsi grafittal a zsebemben bandukoltam le a faluba. Már volt egy foglalásom a teaházban, ahol le is kuporodtam az asztal mellé és csendes firkálgatásba kezdtem, míg a fater végre méltóztat betoppanni. Nem, mintha elvárnám tőle, hogy pontos legyen. Nem ez a családunk fő erénye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. február 13. 12:53 | Link

Gyermekem, Dávid


Teaivás.
Általában ha valami probléma – mindegy, hogy kicsi vagy éppen akkora, mint egy elefánt – merült fel otthon, akkor nálunk mindig ez volt a megoldás. Igyunk meg egy csésze, bögre, hordó finom teát, és miközben az ital átmelegít minket, a mérgünk is elszáll. Nagyon szép gondolat, és igazán együttműködően építettünk rituálét a szőnyeg alá söpréshez. Mondhatnám úgy is, hogy egyenesen mesterei vagyunk annak, hogy minden elodázott szó vagy tett egy nagy bögre mézes tea fenekén landoljon.
Most is, mikor a gyermekem, a másodszülöttem azt kívánja, találkozzunk, a teázás, mint opció merül fel. A családi hagyományokat ápolni kell. Még mindig furcsán mozgok erre, olyan idegen nekem a hely, polgármesterként nyilván ez a legjobb érzés, ami csak átjárhat. Háromszor változtatok megjelenést, mert se a garbós szürke pulóverem, se a kerek nyakú fekete nem áll közel ahhoz, amit most jónak tudok megítélni. Végül a fekete, garbós mellett döntök, mely tökéletesen egyszínű a fekete nadrágommal. Gyász és ihlettelenség. Utálom, amikor ennyire siváran élem meg az életet. Öt perc késéssel indítom az elindulást.
Lent, mielőtt még ténylegesen megtenném a szabadban az első lépéseket, muszáj elmosnom azt a két bögrét, amit ma használtam, így a kényszeredettségemnek köszönhetően már kilenc perc késésben vagyok. Tipikus, és mégis, bűntudattal tölt el. A kapuig nyugodtan sétálok, onnan az utca közepéig azonban a feszített tempót diktálom, majd egy túl hangosan rám köszönő nénitől annyira megijedek, hogy megint normál tempóra váltok. Persze azért előtte visszaköszöntem neki. Elég rossz érzés, hogy tudják ki vagyok, persze kellemetlen lenne, ha nem tudnák, hiszen ők választottak. Fogalmam sincs, hogyan kellene viselkednem, de mindenesetre határozottan indulok meg az út utolsó harmadán, úgy mintha mindent nagyon tudnék, pedig dehogy. A pillangóvarázsban illedelmesen köszönök, halkan jegyzem meg, hogy milyen néven van az asztal, és mintha nem is hallotta volna meg senki, nem érzek kést a hátamban legalábbis. Követem a mondott utat, kabátomat útközben levéve, hogy aztán a gyermekemmel szembe helyezkedjek, és könnyeden megjegyezzem:
- Nahát, még csak negyed múlt tizenhárom perccel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. február 13. 20:24 | Link

Apu
kinézet ✘ február 12

Reménytelen eset a családom, mindenkit a négy égtáj felé húz a szíve, jó messze a másiktól, aztán mégis lépten-nyomon egymásba botlunk. Velem és apával is ez volt a helyzet, mégis bagolyban hívtam el teázni. Szégyen rám, én mondjuk inkább kávés voltam, annál is inkább sörös, de ugye ezt nem mondhatod meg, mikor családi hagyomány, hogy a veszekedések is tea felett zajlanak. Azok is csak higgadt eszmecserék, hangosan.
Ugyan tudtam, hogy ki is öltözhetnék, mint ahogyan a szüleim szoktak, de arra nem vitt a szívem, ha nem volt muszáj, nem is csináltam. Azaz, egyetlen egy öltönyöm volt, amit szerettem, de azon egy nagyon nagy, kék-pixel-szív volt látható. AZ meg nem illett az alkalomhoz.
Odaérve az órára pillantottam és meg kellett állapítanom, hogy még korán is érkeztem, ami egyedül rám volt jellemző a rokonaim közül. Illetve, elvileg a papa is elég pontos volt, isten nyugosztalja. Aztán meghallottam a sustorgást az ajtónyitás után és abba az irányba is pillantottam nagy lelkesen. Ez már vagy tizenöt perc várakozás után volt, ami közben a menü egyik sarkába kezdtem firkálgatni.
- Nocsak, akár azt is mondhatnánk, hogy még csak fél lesz két perc múlva! Mégsem mondjuk. Hányszor öltöztél át? - kérdeztem felpillantva rá, egy halvány félmosollyal és felvontam az egyik szemöldökömet.
Utoljára módosította:Neffry Ezra, 2019. július 17. 01:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. február 15. 12:37 | Link

Gyermekem, Dávid


- Valóban nem mondjuk, elvégre azzal elismernénk, hogy sokat késtem, és az nem illik egy olyan magas rangú emberhez, mint amilyen én volnék.
Jelentem ki szinte színtelen hangon, mégis határozottan, és ezen túl bujkáló mosollyal. Azt hiszem, ez is kellőképpen leírja, hogy mennyire másabb vagyok, mint mások. A hozzám hasonló, szintén magas hivatali tisztséget betöltő férfiak mind mogorvák, és véleményem szerint mentesek mindenféle földtől való elrugaszkodástól. Én velük ellentétben csak kényszer hatására érintem a talajt. Évekig nyomás volt ez a földhöz ragadás, amivel tény, hogy a családomnak, a gyermekeimnek meg tudtam adni mindent, azonban észre se vettem közben, hogy a lelkem mennyire sóvárog a magasság iránt.
- Háromszor. De! És ez itt a lényeg, csak a pulóveremben nem voltam biztos.
A „de” szó használatánál aprót felcsattanok, épp csak annyira, hogy másodszülöttem figyelmét magamra irányítsam. Nem mintha lenne esélye mást is tenni, leszámítva a rajzolást, de ez utóbbi azt hiszem a mi esetünkben egy eléggé bocsánatos bűn. Nem is szólok érte soha, ha azt látom, hogy a képességét használja.
- Viszont azt hiszem, itt túl meleg van hozzá.
Le viszont nem veszem, alatta egy túl obszcén viccet hirdető póló van. Szégyen, nem szégyen, de az utolsó tiszta pólóim egyike, és még tanulom a mosómasina használatát. A tisztító bűbájok meg sosem mentek. A kabátom zsebéből előhúzok egy négyzetes ajándékot, amin látszik, hogy én csomagoltam és átnyújtom neki.
- Nem nagy szám, a vonatok unatkoztam.
És addig festegettem pár – összesen nyolc – 10x10-es Pikachu-t, hogy legyen mivel indítanom a gyereknél, azon túl, hogy polgármester lettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. március 4. 22:34 | Link

Apu
kinézet ✘ február 12

Ujjaimmal lassan az asztalon doboltam, újabb vonalat húzva a kis pokémonhoz, aki lassan kezdett alakot ölteni az itallap sarkában. A szeme volt mindig az első, amit megalkottam, mert az volt a legkifejezőbb része, a többi már mind puszta kozmetika.
- Nem, tényleg nem illendő, szóval inkább hallgassunk mélyen és tegyünk úgy, mintha az óra nem járna pontosan!
Húztam is vissza a pulóveremet a karórára, mielőtt még túlságosan komolyan vennénk ezt az egész beszélgetést. Úgy terveztem, hogy nem fog ideérni időben, szóval jó sokáig semmi dolgom nem volt a délután folyamán. Pusztán azért, mert ismerem már a családtagjaimat, mint a tenyerem.
- Akkor késhettél volna sokkal többet is, ha mondjuk megtetszik egy pulóver, de a hozzá illő cipő nem - közöltem szórakozottan bámulva ismét a rajzot, megfirkantva az eevee bozontos fülecskéit is.
Felpillantottam, mikor felcsattant, mert nem szerettem, mikor ezt csinálja. Szégyen, vagy sem, de ezt tőle örököltem, nem téptem feleslegesen a számat senki kedvéért. Látszott, hogy melege van, de a pulcsit nem vette le, szóval kissé elmosolyodtam.
- Megint nem volt tiszta inged, igaz?
Átvettem tőle a kis csomagot, megőrizve azt a félmosolyt, ami nem volt tőlem túl gyakori. Szerettem ezeket az ajándékokat, általában kis képeket tartalmaztak, amiket ki szoktam rakni a szobámban.
- Te mindig unatkozol a vonaton. Akkor leülsz, vagy mi lesz? - vontam fel a szemöldökömet, a lábaim törökülésbe húzva. Aztán a tekintetemet inkább a kis csomagra tereltem, precízen felboncolva a papírt rajta.  - És milyen a lakhelyed? Nézz magadnak teát, én már választottam!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. március 12. 11:48 | Link

Fiacskám


- Tetszetős gondolat.
Értek egyet, és ezzel egyidejűleg kívánom lezárni a késéssel kapcsolatos észrevétel blokkját. Már az öregtől is nehéz volt elviselni ez a pontosságmánia, és ha nem tudnám, hogy ő ilyen volt, mindenképpen csináltatnék DNS tesztet, hogy ez a kis mocsok kinek a közreműködésével jött létre. Imádom, de borzalmas, hogy semmit sem örökölt tőlem, viszont a hibáimra prímán képes rámutatni, bosszant, de a gyerekem, és igaza van, mit tehetné?
- Szerencsére számos holmim dobozokban van még. Kérdeztem, hogy nem ismernek-e olyat, aki nem takarít, de kicsomagol, de mindenki furcsán nézett rám.
Az emlék miatt egy kicsit el is húzom a számat, nem volt kellemes, amikor láttam, hogy szinte úgy néznek rám, mint aranyvérű család a kvibli hozzátartozóra. Nem vagyok kényes ember, csak férfi, akinek eddig élete nagy részében volt egy nő az életében, aki megoldotta az olyan kríziseket, mint a ruhapakolás.
- Pedig nem hiszem, hogy ez olyan rendkívüli lenne.
Sértődötten húzom el a számat, de aztán ahelyett, hogy tovább bosszankodnék, megosztom vele a hirtelen felmerült ötletemet, mely szerintem megoldás lenne a jövő összes ilyen gondjára.
- Vagy lehet, hogy mégis, el kéne mennem egy agglegényképző kurzusra, ahol megtanítják, hogyan vegyem rá magam olyan dolgokra, mint a kicsomagolás. Kiváltképpen, ha távozáskor valahova a pálcámat is csak úgy behajítottam. Azt hiszem, nem akartam, hogy utazáskor sérüljön, így most néhány kasmír pulóver kényelmét élvezi.  
- Tiszta… csak gyűrött.
Hazudom szemrebbenés nélkül. Inkább ez, mint az, hogy trágárkodok meg alázom a női nemet. Nem alázó amúgy, de mivel a fél falu szemében szálka vagyok, a másik meg kíváncsi rám, a kelleténél jobban, nem venné ki jól magát, ha így öltözködnék. A kérdésére elhúzom a szám, és végül megteszem a helyfoglalást is.
- Igenis uram!
Még tisztelgek is neki, hogy érezze az igazi törődést. A kezembe veszem az itallapot, ami nem könnyíti meg a dolgom, hiszen rengeteg sok van. Végül a huszonhármas mellett döntök, mert azt a számot egészen kedvelem is.
- Egy fwooper mágiát kérek.
Az érkező pincérnő fel is veszi a rendelésemet, amiről azt sem tudom, hogy mi, de gondolom valami nagyon színes történet lesz. Mindegy, a lényeg, hogy tea, a többi nem számít.
- Kényelmes, egy egész szintem van. Egyelőre még csak egyedül vagyok, de remélem, hogy Norbert, a tulaj hamarosan belakatja a többi szobát is. Mondjuk egy olyan emberrel, aki tud és szeret főzni. Egyszer megnézhetnéd.
Vetem fel a lehetőséget, mert eddig nem nagyon láthatott külön élni, és remélem elfogadja, de majd csak akkor jön el, amikor tényleg be is rendezkedtem.
- Milyen az iskola? Megoldható a szalon mellett?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hok Olívia
INAKTÍV


•Hook•
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 218
Írta: 2018. március 20. 11:04 | Link



Nos... most már mindjárt szünet van. És letudta a szünet előtti utolsó munkanapját is. De nem igazán tudott mit kezdenie magával, miután kilépett a pálcaboltból.
Jó pár percig ácsorgott a közelében, azon tanakodva, hogy mit csináljon. Egyáltalán nem volt kedve még pakolni. És valahogy nem is vágyott vissza a kastélyba. Végül, egyetlen pillanat alatt jutott elhatározáshoz. Felvette a fülhallgatóját, bekapcsolta a mágikus lejátszót, és erőteljes, határozott léptekben indult el a zene ritmusára. Tulajdonképpen sehová.
Csak előre, amerre a lába vitte. Nézte a kiviruló fákat, élvezte a szelet, ahogyan belekapnak rövid, sötét fürtjeibe. Befogadta az illatokat, amelyek úgy csapták meg a falu össze színével, mintha most járna itt először. Máris honvágya volt.
Megszerette ezt a helyet, ezt a falut, ezt a kastélyt, ezt az életet. És nehezére esett elszakadnia tőle.
De minden jónak vége van egyszer. És ide legalább visszatérhet majd.
Elmerült a gondolataiban, és azon kívül, hogy arra figyelt, ne borítson fel senkit menet közben, nem figyelt oda semmire. Csak a fejében szóló dallamokra és az érzésekre, amelyről sokan nem is tudták, hogy léteznek benne.
Így lyukad ki végül a teaház előtt. Nem messze tőle megáll, és egy kicsit elgondolkodik rajta, mégis mi értelme lenne bemennie. De valahogy úgy érzi, jó lesz ez. Szükséges most, hogy megigyon valami jó kis teát. Mély levegőt vesz, és végül csak megindul a bejárat felé. Célirányosan, elhatározva... annyira belemerülve az egész elgondolásba, hogy tökéletesen sikerül belegyalogolnia valakibe. Úgy tűnik mostanában ez a hobbija. Vagy túl hirtelen és majdnem lever valakit, vagy annyira elmélyül saját magában, hogy majdnem ledózerol egy másik embert.
- Ah, basszuskulcs! - löki hátra fülhallgatóját a fejéről, így kissé kiszűrődik a zene belőle. - Bocs, ne haragudj! Elbambultam!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2018. március 21. 19:30 | Link


Az anyám küldött a mai ebédből az apámnak, mert a házas emberek már csak ezt szokták csinálni. Szóval amikor az iskola elé értem, küldtem neki egy patrónust, hogy amúgy itt vagyok egy tál párolt csirkemellel meg makarónival, jó sok szósszal, pont ahogy szereti, aztán vártam egy olyan öt percet, mert tanár házvezetőként nagyon sok elfoglaltsága van Kedvessel. Aki, a neve ellenére még mindig csak egy megkeseredett vénember, aki nem bírja elfogadni a saját sanyarú életét, ezért mások nyomorán éli ki a nem létező humorát, amivel mindig csak túlmegy a célon és megbánt másokat. De ő azért erről nem tehet, nyilván, csak az élet volt túl rossz vele. Mert mással nem is történhetnek rossz dolgok, ezért neki már meg is van bocsájtva. Mindegy. Ameddig várakoztam, legalább volt időm frissen tekerni egy cigit, amit, az apámmal való találkozás után el is szívtam. Nem mintha titkolnám előle, sőt, rendszeresen meg is osztom vele az anyagot, most csak így volt kedvem. Mielőtt véglegesen is lezárva a mai napot hazamentem volna, még gondoltam megiszok egy fekete teát, hogy mire visszaérek maradjon energiám a két húgomhoz. Ehhez pedig nem is akartam még külön bemenni Pestre, mert minek, ha van itt is egy kávézó vagy whatever, úgyhogy be is tértem szépen. Le is adtam a rendelésem egy meleg vajas croissant társaságában, mert még Kanadában így szoktam meg, és itthon is mindig így párosítom őket. Az ütközés, a várttól eltérően, nem akkor történt, amikor megfordultam, mert nem vagyok a klisék embere. Hölgyeim és uraim, az ütközés konkrétan akkor történt, amikor igyekeztem elférni két sorban álló ember között - ami önmagában nagy kihívás a szociális szorongásomnak -, hogy odaérhessek a biztonságot nyújtó, ablak melletti asztalomhoz mielőtt más teszi meg. És amikor már azt hittem volna vége, már nem kell több embernek kellemetlenséget okoznom a kéretlen jelenlétemmel, egyszerűen csak... Nekem jönnek. Like literally. Csak így. Belém ütközik mint egy úthenger, és hiába vagyok én nagy aurortanonc, havi rendszerességgel át is esik a testem egy elég megterhelő átváltozáson, úgyhogy... Úgyhogy megtántorodok. Ezzel természetesen egy újabb ismeretlent belevonva ebbe a kellemetlen helyzetbe, aki szintén csak a teáját akarta meginni, de ehelyett a hátammal kellett találkoznia.
- Elnézést, elnézést - ez nyilván ennek az ismeretlennek szól, nem annak a lánynak, aki nekem jött. Azért talán nem annyira én vagyok a hibás.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. március 26. 21:18 | Link

Apu
kinézet ✘ február 12

- Mert itt az ilyesmi nem divat, vagy olyan lusta vagy, hogy mindent csinálnak helyetted, vagy oldd meg, mert van két kezed - horkantam fel kissé, jelezve, hogy elég fura ez a hóbortja. Persze, én már megszoktam, így nem bántásból mondta, csupán megjegyeztem.
Néha vannak ilyen világmegváltó ötletei, mint most az agglegény képző kurzus, amire csak elhúztam egy kicsit a számat, mert nem esküdtem volna meg rá, hogy ilyen valóban létezik, vagy csak az ő fejében.
- Hát nem tudom, ez létező kurzus, vagy csak így... megálmodtad? - érdeklődtem meg végül felvont szemöldökkel, nem akartam az érzelmeibe gázolni, de nem ez lenne az első eset.
Láttam rajta, hogy kamuzik, épp elég ideje része az életemnek ahhoz, hogy az ilyen szemet szúrjon, de nem szóltam egy rossz szót sem, nem akartam vele összekapni egy ilyen semmiségen. De azért elég határozottan kértem meg, hogy most már rendeljen valamit, mert az én teám mindjárt itt van és udvariatlanság, vagy sem, nem fogom megvárni, ha az italom kihűl.
- Miét is fontos, hogy szeressen főzni? Már fontolóra vettem, hogy be kéne irassalak egy tanfolyamra valamelyik ünnep ürügyén - ráncoltam az orrom egy kicsit, mert ez sem életem legudvariasabb napja és még csak meg sem hat. Nem a rossz szándék vezérelt, mikor ez felvetettem. Kissé fura lett volna őt külön látni, de asszem nagy vagyok már, nem okozna lelki törést.
- Nem rossz. Igazából egészen élvezem, hiányzott egy kicsit. Necces, nem tudom, hosszú távon fenntartható-e, de eddig nem volt baj - szusszantam nagyobbat, a kézfejemre pillantva, amin éppen Chari kukucskált apám felé. Talán ő volt az egyetlen a testvéreimen kívül, akitől nem menekült el messzire. - Akarok majd még egy tetoválást. Anya nem fog örülni, asszem.
Mert bár neki is csináltam és többnyire támogató is, azt mondta, ne essek át a ló túloldalára, mert a fia vagyok és nem egy színező. Szóval támogatja az évente egy tetoválás programot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. március 30. 10:41 | Link

Partay Alfréd Benedek
Mr. King in the town;



Régóta készült már erre a napra. Vagyis hát nem kellett különösebben semmit csinálnia, egyszerűen csak várta. De azt nagyon, még annál is jobban.
Stephen King jó ideje a kedvenc szerzői között van, imádja a horror történeteit. Mikor még fogalma sem volt, hogy létezik a varázsló társadalom, már akkor odáig volt az amerikai férfi irományaiért. Aztán kiderült, hogy King szintén varázsló, ráadásul félvér, mint Liza, ami még inkább meghozta a kedvét azokhoz a történetekhez. Ahogy be lett jelentve, hogy egy beszélgetésre sikerült elhívni a híres írót, azonnal szabaddá tette magát erre a napra. Nem mintha olyan elfoglalt lenne, de még csak említés szintjén sem lehetett szó arról, hogy nem lesz itt.
Jóval a megjelölt időpont előtt ellátogatott a teaházba, hogy jó helyet szerezhessen magának. Sajnos nem ő volt az egyetlen, aki így gondolkozott, már nem is nagyon látott szabad asztalt. Kért magának egy kávét, hátha változik valami, de mások nem akarták elhagyni a helyüket, így akcióba lendült. Esélytelen, hogy végigállja az egészet, így miután kiszúrt egy fiút, aki mellett volt szabad hely, azonnal mellé lépett.
- Szia. Bocsi, de szabad ez a hely?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2018. március 30. 15:12 | Link

Reissner Eliza

Egyszer veszem rá magam, hogy eljövök a faluba eltölteni egy kis időt, és elfogyasztani a szokásos kávémat, mikor kiderül, hogy valami könyvklub szervez előadást. A pincér azt mondta, hogy Stephen King fog jönni. Nem nagyon hiszem el, hogy a híres író tartana itt bármit is. Biztos valami névrokon húz hasznot a névből. Nagyon elmerülök az újságban lévő cikkekbe. Arra figyelek fel, hogy egy lány áll előttem, és kérdezi meg, szabad e a mellettem lévő üres hely. Mivel egyedül vagyok, senkit nem várok, és egy szép hölgynek nehezen tudok ellentmondani, így persze, hogy leülhet.
- Ülj le nyugodtan. Én annyira belemerültem a dolgokba, fel sem tűnt, hogy ennyien lettünk itt. Te is erre az előadásra jöttél? A híres író Stehen King jön, vagy valami állhírről van szó? -
 Ha igen, akkor ő biztos választ tud adni arra, hogy tényleg az jön, akire gondolok. Ha nem is, akkor majd legkésőbb megtudok mindent, amikor eljön az ideje. Nem zavar az előadás, csak a sok embert nem szeretem, főleg, ha kis helyen zsúfolódnak össze. Ebben az esetben ez áll fenn, a nagy érdeklődés miatt tehették be a plusz asztalokat. Nekem az a sejtésem, hogy a haszon volt az első. Várom, hogy a lány elhelyezkedjen.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. március 30. 22:06 | Link

Partay Alfréd Benedek
Mr. King in the town;



Halványan mosolyodott el, nem is várt sokáig, hogy leüljön. Belekortyolt a saját italába, amivel meg is égette picit a száját, így nem is válaszolt azonnal. Meg egy kicsit elgondolkozott azon, amire célzott a srác.
Erre a lehetőségre igazából nem is gondolt. Készpénznek vette, hogy ha azt mondták, King itt lesz, akkor bizony itt is lesz. De belegondolva neki is sántított egy kicsit a történet, hogy egy kisebb magyar mágusfaluba látogatna el egy olyan híres író, mint ő.
- Én ezt hallottam, és ha nem jön el... - egy pillanatra csendben maradt, mielőtt még valami eszelős dolgot mondott volna, amivel megrémiszti a beszélgető partnerét. - nos, akkor azt hiszem írok egy rágalmazó levelet neki - mosolyogva megvonta a vállát, jobb nem igazán jutott eszébe.
- És hogy válaszoljak is a kérdésedre, igen, King úr miatt jöttem. Te is? - Legszívesebben azonnal elkezdte volna faggatni, de ahogy a kávéjáról visszanézett rá, eszébe jutott, hogy még nem is mutatkozott be. - Reissner Eliza vagyok egyébként, itt tanulok a tanodában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2018. március 31. 19:05 | Link



- Látnod kellett volna a kollégáim arcát, amikor ma elmondtam, hogy megnősülök. Kristófra rá kellett szólnom a végén, hogy csukja már be a száját, mert tavasz van és zümmögnek már legyek összevissza, a végén még belerepül egy - mesél, miközben kissé előre hajlova ücsörög az asztal mellett egy párnára telepedve, teáját kavargatva és hol az aranyszínű italra pillant, hol pedig hosszú szempillái árnyékából a vele szemben ülő lányra. Szája szeglete nevetősen görbül felfele, ahogy felidézi lelki szemei előtt a képet. Végül a csésze széléhez kocogtatja a kiskanalat, lerázva róla az utolsó csepp teát is, és a csészealj szélének támasztja, hogy két tenyere közé fogva az apró kis csészét belekortyoljon a teába. Hümmögve állapítja meg, hogy igazán kellemes. Ez a teaház nem okoz csalódást. Mindig is szeretett ide járni, amióta csak tud róla, akárcsak a cukrászdába, amiről kiderült, hogy Veszna sem veti meg egyébként. Most pedig már amúgy is ideje volt kimozdulniuk, mert utóbb nem jártak semerre, leszámítva az ékszerbolti sétákat, mire sikerült rábukkanni a megfelelő gyűrűre, és azt, hogy reggelente még együtt indulnak el dolgozni, habár ez az út nem is olyan hosszú, tekintve, hogy a lány az iskolában dolgozik, ő pedig a budapesti aurorparancsnokságon.
- És a te napod hogy telt? Mesélj - érdeklődik, amint lenyeli azt a kortyot, majd egy újabb után a csészét is leteszi, hogy az asztal fölött átnyúlva inkább Veszna kezét fogja meg figyelmesen hallgatva minden szavát, amit csak válaszul a kérdésre mondhat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2018. március 31. 19:33 | Link

Farkasom  Pirul
Kinézetem

A mai nap olyan lassan telt, hogy azt hittem, nem lesz vége sosem. Úgy vélem, ezen az sem segített, hogy megbeszéltük Farkassal, beülünk valahova. Menni akartam már reggel óta, és hiába volt mit csinálnom, a munka se vitte előrébb az időt. Megérkeztek az új tankönyvek, azok, melyeket a megvásároltatottakon felül adunk ki a diákoknak, és ma a többségük meg is érkezett, megkezdődött az ingyenes könyvcsomagok kiosztása is. Szóval nem volt unalmas a nap, egyáltalán, de nem értem, hogy akkor hogyan nem telt el gyorsabban a nap. Viszont végre vége. Jártam otthon is, beszéltem a húgommal is, megtudtam a legújabb híreket.
- Apám menősül.
figyeltem arra, amit eddig mondott, és alapból nagyon aranyos is a történet. Szegényem, nem lehet könnyű a világgal megszoktatni, hogy elvesz engem feleségül. Nekem se egyszerű, mert azt mondták, hogy ha én egyszer férjhez megyek, akkor olyan embert fogok választani, aki szöges ellentéte apámnak. Nem értem, honnan gondolták ezt, hiszen imádom apámat, és úgy vélem, benne és Farkasban számos közös dolog van.
- Bocsánat, csak még meg kell ezt emésztenem. Furcsa.
Most rajtam a sor, hogy a csészém után nyúljak, és a vaníliás csodából egy újabb kortyot fogyasszak.
- Nem azért zavar, mert nem akarom, hogy boldog legyen, csak annyira, nem tudom, váratlan. Azt hittem, hogy ő csak nőzik, száll virágról virágra, de most házas lesz, olyan furcsa, nem?
A napom eltelt, de mindent felülírt ez, így nem tudok most másról beszélni, csak valahogy ki kell adnom magamból ezt a témát.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2018. március 31. 20:20 | Link



- Megnősül? Huh, hát ez kissé váratlan... ihletet kapott a lányától? - kérdezi, de ő is érzi, mennyire nem jó ötlet most megpróbálni sem humorral kezelni a helyzetet. Látja Vesznán, hogy nem fogta még fel az egészet, talán sokkolta is, vagy legalábbis neki úgy tűnik. Közelebb húzza kicsit a kezét, hogy csókot nyomjon a kézfejére, majd gondol egyet és elengedi, de csak azért, hogy a csészéjét fogva odébb költözzön éppen a lány mellé huppanva le egy párnára.
- Gyere ide, bogárka - mondja neki félhangosan ölelésre tárva ki a jobb karját, hogy aztán magához is húzza. - Nem baj, emészd csak nyugodtan - feleli és csókot nyom a szőke tincsek közé is.
- Ki tudja, lehet, hogy ez már kapuzárási pánik. Rájött, hogy neki is szüksége van valakire és nem elég az, ha mindig más van. Nem is tudom. Végtére is az ritkán boldogít, ha nincs senki, akire úgy igazán számíthatsz - válaszolja a végét már félig csak magának mondva, hiszen neki is megvannak a saját tapasztalatai e téren.
- Na és ki a szerencsés ara? Ő is színésznő netán? - kérdezi meg, miután kellőképpen sokáig hallgatott már a lány felkarját simogatva, ahogy magához öleli, hátha ettől kicsit jobban érzi magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2018. március 31. 20:50 | Link

Farkasom Pirul

- Lehet, hogy így tiltakozik.
Nem tudom, de ijesztő a tény. Pedig logikus. Apám életének fénypontján van, és megnyerő is tud lenni. Szóval nem csodálkozhatok azon, hogy van mellette valaki, én pusztán a házasság tényét találom megdöbbentőnek. Nem is veszem észre, hogy Farkas mikor költözött arrébb, a kézcsók hatása alatt vagyok még. Annyira úriember, hogy még mindig meglep. A mai korunkbeliek távol vannak tőle. Az ölelést viszont hálásan fogadom, és jól esik, hogy hozzábújhatok. Szeretem őt, szeretem a figyelmességét és a türelmét. Néha nagyon nem könnyű az élet velem.
- Tudom, csak házasság. Mindig ketten voltunk. Egész életemben. Aztán jött Lili, és most egy feleség. Ne haragudj, olyan önző vagyok. Hiszen én is férjhez megyek, és új családot alkotok.
Ez mondjuk még mindig nagyon érdekesen érint. Nem tudom, hogy milyen leszek, mint feleség, majd mint anya. Mindig azt hittem, hogy Ash majd megszán, és feleségül vesz egyszer, aztán ő elment, majd az apukája is, és onnantól tudtam, hogy halálra van ítélve a kapcsolatunk. Aztán a semmiből felbukkant Farkas és most itt vagyunk, menyasszony és vőlegény, akik egy közös életet terveznek.
- Ez az, hogy nem. Mondjuk ez nem baj, nem nagyon kedvelem őket. Az egyik volt tanárnőm, Olive Belmonte. Gyönyörű szép nő, zavarbaejtő szemekkel. Legendás lények gondozását tanít, vagyis tanított, mert éppen most adta le. Kedveltem őt, Lili meg szinte a rajongója. Szóval azt hiszem, nem is lesz ez olyan vészes.
Felpillantok a férfire, és kicsit nyújtózkodva megpuszilom az állát, hálásan, hogy ilyen kedves velem.
- Nagyon sokat ugrattak vele, hogy megnősülsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2018. március 31. 21:10 | Link

Reissner Eliza

Amikor bemutatkozik, tudatosul bennem, hogy én ezt nem tettem meg. Nem feledkezek meg róla, de most annyira elvonta a figyelmemet a nagy tömeg, hogy ez elmaradt. Nem nagyon szeretem, ha valami nem úgy alakul, ahogy én akarom. Nem számítottam ekkora tumultusra itt a kávézóban, nem lehet nyugodtan kávézni.
- Elnézést a neveletlen viselkedésemért, amiért nem mutatkoztam be. Partay Alfréd Benedek vagyok, Navinés. -
 Megtudom, ő is az író miatt van itt. Nem tud ő sem biztosat mondani annál, hogy meg van hirdetve. Ha csak egy reklám fogás, nekem nem számít, hiszen nem ezért jöttem. Ha igen, akkor megnézem, hiszen én is olvastam pár könyvét, és láttam az azokból készült filmeket.
- Én csak egy kávéért jöttem le, hogy közben tudjak újságot olvasni. Ha már ide jön, akkor meghallgatom. Nem tagadhatom, én is olvastam néhányat a könyvei közül, és láttam, az azokból készült filmeket. Néhány film jó is lett, de a könyveket jobban is szeretem. Nem csak King esetében, hanem úgy általában. A filmeket is megnézem, mert a kíváncsiság vezet, hogyan tudták megoldani a dolgokat, és miben vannak közös vonásai azzal, amit én elképzeltem olvasás közben. -
 Nem kicsit eresztettem bőlére a mondandómat, amit nem is bánok, hiszen mindenki csak arra kíváncsi mennyit beszél az ember. Az már másodlagos mennyire van hírértéke, vagy mennyire minőségi.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. április 1. 09:29 | Link

Dávidom


- Ez a hála azért a sok iskoláért.
Felelem a válaszára tetetett szomorúsággal. Tudom, hogy nem bántásból mondja, így hát én sem így közelítem meg a helyzetet, de ez most nagyon adta magát. Éltem a kínálkozó lehetőséggel. Manapság úgyis mindenki azt nézi, hogy milyen a mimikám, arról mi olvasható le, és vajon mennyire igaz az, amit feltételeznek. Azt hiszem, úgy vélik, szörnyeteg vagyok. De csak mert nem ölelgetek mindenkit? Furcsa hely ez a falu, annyi szent.
- Még csak tervezem, hogy megvalósuljon egy nap. Szerintem ilyen még nincs, be akarok törni a piacra, és úgy vélem ez egy olyan rés, melyet addig kell magamévá tenni, amíg valaki más el nem válik, és rá nem jön, hogy újra kell szerveznie az életét.
Sikeresnek érezném a dolgot, egy hasznos, és kellő elméleti és gyakorlati tudást adó képzésnek. A nő, aki egyedül marad, talpraesett, hiszen az élet oroszlán részét ő végzi. De mi van a férfival? Neki nem olyan egyszerű, hiszen a női nemre jellemző precíz szervezés hiányt szenved. Ezért is van annyi titkárnő, és oly kevés titkár. Tudom, mostanában már oldódik a sztereotipizált szakmafelosztás, de akkor is így gondolom. Azt hiszem, én magam túlságosan ragaszkodom a hagyományos megközelítésekhez. Szeretem a rendet, a fegyelmet, az egyszerűséget.  
- Éppen ezért. Te is érzed, hogy van némi probléma a főzőképességeimmel. Anyád sosem tanított meg a létfenntartás alapvető elemeire, így aztán célszerű lenne, ha E mentes étkezést folytatnék. Nem bízom abban, hogy a vendéglátó helyek megfelelő tartalmat helyeznek a jól hangzó név mögé.
Pedig az egészséges életmódra oda szoktam figyelni. Elképzelhető, hogy nem is olyan nagy ostobaság egy főzőtanfolyam. Most, hogy két gyerekem is a közelemben van, meghívhatnám őket időről időre tesztalanynak. Biztos élveznék a közösen elköltött kellemes ebédet.
- Anyád eddig sem örült.
Miközben beszélt, megengedek magamnak egy kicsit bohókásabb arckifejezést is. A tetoválásain eddig úgy tettem túl magam, hogy háziállatként bántam velük, mintha valóban lennének. Mozognak és magukhoz képest elég változatos érzelmi színskálát vonultatnak fel a rendelkezésre álló mimikájukkal, így úgy vélem, megoldható ez így. Felpillantok rá, és halványan elmosolyodom.
- Amíg nem valami obszcén felirat fut át a mellkasodon, nem érzem a problémát. Anyád is meg fogja érteni. Tudod mire gondoltam? Kitalálhatnál egy motivumot, mely összeköt minket, ötünket, és viselhetnénk mind. Ostobaság?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 2. 14:44 | Link

Kamilla
Zene

Az a nagyon jó a Pillangóvarázsban, hogy vannak csendes, rejtett zugai, ahova az ember elbújhat. Egyszerre vagyok hát emberek között, és teljesen egyedül. Ideális állapot. Egy kis nyugalom kell, egy kis pihenés, és mégis tudok szólni bárkihez, ha akarok. Nem mintha akarnék. Zöld hosszú ujjú pólót és fekete farmert húztam a mai napra, már kellőképpen tavasz van a nagyobb beöltözéshez.
Egy függönyökkel eltakart részen ülök, ahol csak jó pár párna, egy fekete kisasztal és némi gyertyafény van. Áfonyás teát és hozzá sajtos falatokat rendeltem, ez érkezik most, két bögrével, és a lány mosolyogva kérdezi, hogy: "Nem ért még ide a lány?" Én csak megrázom a fejem, és megköszönöm a kedvességét. Először nem értem, hogy miért mondja, csak utána jövök rá, hogy erre a részre többnyire romantikázni jönnek az emberek, hát most már ez van. Én inkább menekülök. Menekülök a valóság elől, hogy valami szörnyű nagy baj van velem. Menekülök az Edictum elől, hiszen le kéne adnom a cikkterveimet, és furcsa mód menekülök Kamilla elől is, mert nem merem elmondani neki, hogy megfeneklettem, hogy az, ami az életemet jelentette eddig, most nem megy, hogy nem tudom, mi lesz velem. Egyelőre kétségbe vagyok esve, és nem tudom, hogy mivel tudnám elterelni a gondolataimat.
Szusszanva hajtom a fejem a falnak, és hunyom le a szemem, miközben a fülesemen át újra felcsendülnek az idefelé hallgatott dallamok. Azt hiszem, nagyon nagy bajban vagyok, szinte érzem, hogy megfullaszt a vihar előtti forró levegő.
 
Utoljára módosította:Apáthy Marcell, 2018. április 2. 15:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2018. április 2. 15:21 | Link


Nem Lina utolsó mondata volt az, ami megijesztett, hogy majd ő úgyis beszél Marcival. Beszéljen, ha akar, vigye magával, ha akarja, felőlem aztán tényleg úgy cselekszik, ahogy épp feláll neki. Nem is amiatt pánikoltam be, hogy netalántán a fiú ne tudná, hogy ragaszkodom hozzá, és sokat jelent nekem, még ha kissé analfabéta is vagyok az ilyen dolgok kimutatásában. Maga az egész kérdés hozta ki belőlem ezt az érzést, a tény, hogy mit kellene éreznem, és hogyan kellene viselkednem, és nem teszem meg, mert nem tudom. Eléggé visszás ez az érzést, mert, bár meg vagyok győződve, hogy nem attól félek, aki vagyok, vagy akivé váltam, mégis érzem, hogy valahol most nem érzem magam jól, idebent, a bőröm és a csontjaim alatt. Egy ideje már itt ülök, egy teával, mert mi mást lehetne itt venni, de még nem ittam bele, csak kavargattam, aztán kihűlt, és én tovább kavargattam bambán, ahogy ez ment a fejemben. Aztán az egyik pincér lány szólt, hogy itt a barátom, és nekem nagyon fura volt, hogy az emberek az iskolában úgy gondolják, Marci a barátom. Bólogatva megköszöntem neki, de most még mindig itt ülök, és még mindig nem mentem oda hozzá. Pedig egy rendes barátnőnek ezt kellene tennie. Utálom Linát azért, amiért ezt az érzést keltette bennem. Lehet, hogy jót akart, és csak magát akarta megnyugtatni, de ezzel épp mindennek az ellenkezőjét váltotta ki, ami egy rettentően önző dolog. Én soha nem csináltam ezt vele. Nagyot szusszanva hajtom hátra hajam az arcomból, majd a csészét és a vele járó kis tányéralátétet ott hagyva kint, az asztalon lépek be, majd indulok arra, amerre Marcit magyarázták, hogy van. Halkan ülök le mellé, majd a fejemmel bebújok a karja alá, és átölelem a derekát, ahogy lehunyom szemeim, mert ő valahogy egy nagy, biztonságos maci.
- Mi a baj?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 2. 16:02 | Link

Kamilla

- Van barátnőm.
Ez az első reakcióm, arra, hogy valaki leül mellém, majd átölel. Vannak ilyen első- meg másodéves kislányok, akik nem az, hogy vihognak, amikor meglátnak meg összesúgnak, esetleg szerelmes levelet írnak, hanem igyekeznek odaosonni hozzád, meg közös képet akarnak csinálni veled, aztán megtervezik az esküvőtöket, meg a gyerekeitek kinézetét. Eléggé ijesztőek, és az is, hogy nekem van két ilyen rajongóm. Rendesen kettő. Ráadásul barátnők. Nem is értem, hogy mit hisznek. Tizennégy évesként majd ők kellenek nekem. Fanni és Lina után, Kamilla helyett. Valószínűleg. Kinyitva a szemem pillantok le a lányra, hogy a szemébe is megmondjam, hogy sipirc van, és akkor, ahogy lehajolok, érzem meg az illatát, és mosolyodok el kicsit.
- Szia.
Nyomok egy puszit a feje búbjára, csak utána húzom ki a fülemből a zenét. Mivel hangosan szólt, így nem teljesen hallottam a kérdését, de azért össze a tudom rakni. Feltételezhetően azt kérdezte: "Mi a helyzet?"
- Fanni a Navinéből átment a Levitába, szóval már csak a Rellonnak kell összejönnie, és elmondhatom magamról, hogy ágyba vittem az összes házat.
Nagyon, de nagyon rossz poén ez tudom, de azt is, hogy ez olyan, amivel egyrészt elindíthatok egy tisztázást, ami a kapcsolatunkat illeti, másrészt, elterelhetem a gondolatait, nehogy észrevegye, hogy velem valami nem oké. Ezen túl pedig egy újabb bizonyíték arra, hogy tényleg nagyon rossz a humorom. Szorosabban ölelem magamhoz, és egy kicsit lejjebb csúszok, hogy majdnem egy vonalban legyen az arcunk.
- Kérsz az enyémből vagy rendeljünk neked valamit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2018. április 3. 11:30 | Link


muzsika

Egészen halvány mosoly jelenik meg az arcomon. Na jó, lehet azzal van a baj inkább, hogy ki mondja, nem azzal, amit mond, és ez most egy hatalmas életigazságnak hangozhat, de amúgy nem az. Válaszolni nem nagyon válaszolok már viszont, úgysem hallaná, van két szép szemem, látom, hogy be van dugva a füle.
- Szia - egy valamivel nagyobb mosollyal emelem meg kicsit az arcom, hogy felnézhessek rá, majd kicsit nyújtózkodom is, a második puszimért. Hihetetlenül szokatlan nekem ez, hogy minden ilyen nyugodt, egyszerű, és idilli, eddig legalábbis így éltem meg, már amióta állítólag együtt vagyunk. Megforgatva szemeim a hihetetlenül vicces megjegyzésre süllyedek vissza, ahogy kicsit helyezkedem, hogy befészkeljem magam a karjába.
- Mondd meg akkor Fanninak, hogy jöjjön át a Rellonba is - nyilván nem gondolom komolyan, de nem igazán tudom, mennyire kéne komoly választ adnom erre. Úgy érzem, semennyire, és majd úgyis jönnie fog aminek jönnie kell, egyszer majd. Ez a kapcsolat már eleve nem is úgy indult, mint az eddigi összes többim, úgyhogy nem vicceltem, amikor azt mondtam, idegen a terep. Majd csak alakul, gondolom, sodródom benne.
- Szóval? - kicsit oldalra billentve fejem hajtom át hajam a másik oldalra, hogy gond nélkül láthassam az arcát, meg tudjunk beszélgetni. - Mi a baj? - mert feltételezem, nem azért esett depresszióba, meg kezdett bele a néma remete üzemmódba, mert Fanni házat váltott volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 3. 12:11 | Link

Kamillám

- Szia.
Mosolyogva adom meg a jól megérdemelt másodikat is. Na tessék, hogy mik vannak, ugye? Ha valaki egy fél évvel ezelőtt azt mondja, meglesz a gyümölcse a dolognak, akkor biztos, hogy kinevetem. Aztán láss csodát, most mégis itt vagyok, és úgy ölelem, mintha attól félnék, ha nem teszem, elnyeli a föld. Remélem nem így lesz, nem tudom, mit kezdenék akkor, ha ő nem lenne már része az életemnek. Szeretem őt, mint barátot, mint nőt, mint társat, attól a pillanattól, hogy a beosztásunkra várva megláttam őt. Nem tudtam se a nevét, se a jellemét, de a tekintete mindent elárult, és kiváltott belőlem egy olyan különleges ragaszkodást, melyet nem is tudtam, hogy belőlem ki lehet váltani.
- Muszáj lesz valamit kitalálni. Az életem tragédia, se Loveguardokkal, se Eszterházy lányokkal nem fekhetek össze, mert rokonok. Mondjuk a Loveguard nem biztos, de a másik tuti, pedig azt hallottam, hogy amit Dia tud, azért megéri kockáztatni.
Nem, fúj, nem. Eszemben sincs. Hát együtt töltöttük a gyerekkorunkat, nekem a lányok olyanok, mintha a testvéreim lennének. Halál biztos, hogy soha, semmilyen körülmények között sem tenném ki magam annak, hogy a rokonsággal kezdjek kapcsolatot. Akkor inkább ne legyen senkim sem.
- Ezt nehéz megfogalmazni. Nem szeretném, ha ostobának néznél.
Mégis erőt veszek magamon, kicsit feljebb csúszok, és magamhoz veszem a táskámat. Rutinmozdulatok. Cipzár nyit, jegyzetfüzet elő, üres oldalt keres - nyilván a korábbi verspróbálkozásaimat nem mutatom meg neki, mert róla szól a legtöbb -, tollat elő, még a kikattintásnál sincs baj, de aztán elkezdem leírni a nevét. Ha valamire, hát a szép írásomra mindig büszke lehettem, az ívelt hurkokkal, mintha rajzoltam volna a szöveget, és most egyszeriben megint érzem, ahogy a görcs belenyilall az ujjaimba, mintha elakarnának törni. Szó szerint el kell dobnom a tollat mely koppanva hullik a földre, nem messze a lánytól, míg a Farkas szó szinte olvashatatlanul néz farkasszemet velünk.
- Nem megy, már hetek óta. Mindig ez van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. április 4. 21:43 | Link

Partay Alfréd Benedek
Mr. King in the town;



Ahogy a fiú megmondja, melyik házból való, egy pillanat alatt felkelti az érdeklődését. Sok rellonossal ellenben Liza megkedvelte a sárga népséget, mivel mindig eszméletlen király pletykák alapjául szolgálnak. Az már mellékes, hogy ő maga utálja terjeszteni, azért szeret tudni róla. Ott van például az a fura lány, aki azt hitte magáról, hogy vérfarkas. Igen meglepődött, mikor egy festménytől tudta meg indirekt módon, hogy valójában csak képzelt betegség volt.
Válaszul a fiúnak csak bólint egyet, a mosoly már megszokásból ott csücsül az arcán. Nem gondolta, hogy ez a kedvesnek tűnő srác rosszindulatú híresztelésre adhat okot, de még nem vetette el a lehetőséget.
- Ne viccelj, ez nem neveletlenség. Ha olyanom van, én se szeretek a bemutatkozással bajlódni, csak elveszi az időt - legyint egyet, már nem is igazán foglalkoztatja a téma.
Ez a baj vele, képtelen hosszútávon egy dologra koncentrálni. Hiába várja nagyon Stephen Kinget, most mégis leköti, hogy egy ismeretlennel cseveghet például.
Ámulva hallgatja a navinés srácot, közben tudattalanul végig bólogat. Határozottan igaza van, ezt pedig azonnal el is hiszi neki. Nem tűnik annak a megjátszós fajtának Ben, akit azóta így tart számon magában, hogy bemutatkozott. Hiába, az aranyhal memóriája a neveket illetően sosem fog javulni, úgy tűnik.
- Igen - csettint egyet. - Nem is értem, hogy lehet elég egyeseknek, hogy csak a filmeket nézik. Köztudott, hogy jóval több minden van elrejtve a könyvekben, ezeket kihagyva pedig a legjobb részek vesznek el a filmekből. Mondjuk beismerem, hogy van olyan eset, amikor a sztori annyira béna, hogy csak a színészek miatt kedvelem meg végül.
Eszébe jut az a király trilógia, ahol a harmadik részt alig tudta befejezni, annyira felidegesítette a főszereplő lány hisztije. Nem is mert kiadni pénzt mozira, csak otthon nézte meg mikor megjelent, de akkor már bánta, hogy nem ment el.
- Viszont King történetei nem ilyenek - folytatja nagy elánnal. Ha az előbb nem is figyelt annyira, most már elemében van. - Fondorlatos, mindig meg tud lepni, és még ha kicsit száraz is, ahogy ír, nem tudom letenni. Még most is, hamarabb olvasom újra az álomdokit, minthogy reptanra tanuljak.
Nincs az a kincs, amiért ezt felvállalná Bojarski prof előtt, de halálosan untatja Lizát a magyar csapatokról való rizsázás. Reméli, hogy negyedikben már érdekesebb órák lesznek.
Utoljára módosította:Reissner Eliza, 2018. április 4. 21:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2018. április 6. 13:10 | Link


- Fúúúj - egy undorodó fintorral, öklözök bele a vállába. Nem nagyon zavartatom magam, én annyira vékony vagyok, ő meg annyira masszív, nem hiszem, hogy különösebben bármit is megérezne belőle. Egyébként nem veszem komolyan amit mond, elég nagy bajok lennének, ha úgy venném, vagy elkezdenék magyarázkodni, hogy miért nem veszem. Így hát, ez a fúj is inkább nevetős, most-fejezd-be-ezt-a-szar-viccet fúj, mint tényleges fúj. Egyébként hirtelen nem is tudom, hogy az Eszterházy vagy a Loveguard rokonságot illeti jobban. Dia legalább jó fej.
- Nem foglak - egy kedves mosollyal nézek fel megint rá, még kicsit meg is simogatom nyugtatólag az arcát, mielőtt visszadőlnék a mellkasára, és az előkerülő lapra néznék. Nem vált ki belőlem különösebben látványos testi reakciót, nem vonom fel a szemöldökeim, de még csak meg sem feszülök erre. Tudom, hogy Marci nagyon tehetséges író, ahogy azt is, hogy időnként mindenkinek vannak ilyen megfeneklései, főleg az ilyen érzékeny lelkű művészeknek, mint ő. Egy egészen apró szusszanással fészkelem be magam az ölébe, majd a saját ölembe veszem a kezét, és masszírozni kezdem. Nem vagyok valami nagy masszőr, sem pszichológus, hogy tudatosan csináljam ezt, mert majd mit tudom én mit fog kiváltani belőle, csak úgy érzem, hogy én ezzel tudok segíteni neki.
- Történt valami, amitől ennyire begörcsöltél? - nem szemrehányó a hangom, nem is rosszalló. Nem várom el tőle, hogy mindenről kötelező módon beszámoljon, amint megtörténik. Mindennek megvan a maga ideje, és mindenkinek joga van eldönteni, hogy mikor mond el, kinek, és mit. Ezt is inkább csak azért kérdem meg, mert ha van valami oka, amiről tud, akkor könnyebben lehet orvosolni is ezt a problémát, én meg nagyon szeretném, ha megoldódna, és nem enné magát emiatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2018. április 8. 11:33 | Link

Reissner Eliza
Mr. King in the town;

Eliza értetlenségét fejezi ki, hogy vannak olyan személyek, akik csak a filmet nézik meg, ha az könyv adaptáció. A válasz sokkal egyszerűbb, minthogy azt hinné az ember. A lustaság az oka, hiszen könnyebb a vizuálisan megjelenített verziót megnézni, minthogy leülni, és elolvasni a könyvet.
- Nem olyan bonyolult dolog, miért nézik meg a filmet, ahelyett, hogy elolvasnák a könyvet. Az emberek kényelmesek, jobb a film, mivel az jellegéből fakadóan sokkal nagyobb élményt ad nekik. Lustaság is, hiszen a könyvhöz sokkal több idő kell, pedig szerintem is nagyobb élményt ad, mint amit a filmes verzió tud nyújtani. Én is könyvpárti vagyok, és úgy érzékelem, ahogy te is. -
 Fontolva mondom el a véleményem, mert minden rosszindulatot félretéve, egy rellonos mindig a résen van, ha valami kis negatív dolog üti meg a fülét. Bár Elisa nem olyannak tűnik, de fő az óvatosság. Nem szeretek senkid elítélni, de az emberben mindig ott van ez a dolog.
- Nálam is előfordul, hogy szívesebben olvasnék, minthogy tanulni kellene, vagy elinduljak egy nem igazán kedvelt órára. Szóval nem vagy egyedül, mondhatni a diákság elég nagy része ilyen érzéseket táplál. -
 Teszek hozzá a lustaság témájához. Mindenkinek vannak pillanatai, amikor szívesebben csinálna mást, mint amit kell neki. Osztom ezt a véleményt én is.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 8. 20:21 | Link

Kamilla

- Nagyon nehéz.
A mondatot itt zárom, bár fejben van tovább is. Ő valószínűleg arra következtet, hogy az, ami miatt görcsölök, nehéz, de ez nem igaz. Pontosabban csak részben igaz. Nehéz mellette lennem, mert hét éve erre várok, mindig őt képzeltem a lányok helyébe, akikkel - leginkább szerződéses formában - együtt voltam, és most, hogy itt a lehetőség, mindent akarok, de nem merek semmit, mert nem akarom elkapkodni, elriasztani. Tudom, hogy neki ez nem könnyű, és tudom, hogy nem szándékosan nehezíti meg az egészet, de mégis úgy érzem, hogy ez egy küzdelem.
Boldognak akarlak tudni. Ez a gondolat mindig itt motoszkál, hol tudatosabban, hol kevésbé, de most először bukik ki majdnem hangosan, és folytatódik a fejemben úgy, hogy: bárcsak önfeledten boldoggá tehetnélek. Nagyon félek, hogy nem vagyok eléggé jó neki, hogy nem csak a nyugalomvágy miatt stagnálunk azon a ponton, ahol öt évet lehúztunk. Néha még én sem tudom, hogy ez most mi. Szeretem őt, nagyon szeretem, az életemnél is jobban, és ezért még jobban aggaszt a tény, hogy meg tudom-e tenni, hogy képes vagyok-e tényleg maradéktalanul boldoggá tenni őt. Csak remélni tudom, hogy igen.
- Okkal van, azt hiszem.
A pulóverem bal zsebébe mélyesztem a kezem, onnan húzom elő a gyűrt, sokszor forgatott levelet, melyben leírják, hogy milyen nagy hatást gyakorolt rájuk az Egyetlen dobbanásig és a Pillanat is. Az utóbbi cím nem teljesen releváns, de ezt adták neki, és szerintem jobban illik, mint a saját ötletem.
- Csak kritikát akartam kapni, hogy jobb lehessek.
Teszem hozzá csendesen, mielőtt még lenne esélye beleolvasni. Nem nézek rá, inkább a felettünk átszelő kékes függöny mintáját vizslatom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2018. április 11. 14:42 | Link



- Hát ha innen nézzük, akkor talán ez is közrejátszhatott... lehet, hogy csak úgy érzi, hogy elveszít ezzel téged valami módon, ezért keresett egy másik biztos pontot, valakit, aki jó eséllyel nem repül ki majd a fészekből, mert felnőtt és saját családot alapít - fejtegeti hangosan, noha eléggé találgatás ez, sokkal inkább, mint bármi, amit tényszerűen közölne, hiszen nem igazán ismeri Veszna apját.
- Különben meg dehogyis vagy önző - jegyzi meg végül, megrázva a fejét, majd puszit nyom a lány szőke tincsei közé. - Azt hiszem, én is pont ennyire lesokkolódnék, ha apa közölné, hogy márpedig most megnősül, pedig olyan rég van egyedül, hogy tulajdonképpen örülnék, ha neki is lenne valakije - fejtegeti tovább a kérdést még kicsit, igyekezve megnyugtatni a lányt, miközben kicsit szorosabban ölelve egy fél percig. A név hallatán kissé elnyílik a szája a meglepetés hatására, ezt a nevet valahogy nem várta, nem mintha várt volna bármit is, de most, hogy hallotta, szinte már ijesztő a gondolat, hogy kézen-közön egy család lesznek egy tetramágussal, akivel soha az életben nem akart kapcsolatba kerülni lehetőleg semmiféle módon sem.
- És elemi mágiát is... hallottam már róla - jegyzi meg, de inkább nem folytatja a mondatot, még a gondolatot sem. Hálás is az új kérdésért ennek fényében, hiszen ezzel a téma is megváltozik kissé, ő pedig megkönnyebbülten szusszant fel kurtán, mielőtt elnevetné magát.
- Megkockáztatták, hogy biztos kapuzárási pánik... vagy esetleg fejre estem, vagy ez csak valami százfűléfőzetes átverés, vagy tudja a fene. Mondtam, hogy ami azt illeti, engem is meglepetésként ért a tény az elején, hogy sikerült egy lánynak magára vonni a figyelmemet, de akár hiszik, akár nem, teljesen az ujja köré csavart és most tényleg családot alapítunk - meséli. - Hm, valamikor amúgy el kellene mennünk az ékszerészhez, mit szólsz? Meg el kellene kezdeni szervezkedni, habár részemről semmi nagyot nem szeretnék, ha neked sincs ez ellen kifogásod.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. április 13. 08:04 | Link

Partay Alfréd Benedek
Mr. King in the town


- Hmpf - valami hasonló morgás volt a válasza.
Mint a normális emberek többsége, Liza is szerette az egyszerű megoldásokat, de ez pont nem tartozott közéjük. Hiperaktív személyisége miatt szánapmasan unatkozott, ha egy-egy filmet meg kellett néznie, ami nem is volt ritka alkalom. Az anyja rengeteget dolgozott, ha pedig sikerült összehozni, hogy együtt legyenek otthon, mindig egy filmes este volt a jutalma. Talán ezért nem is volt oda a filmekért általában, mert számára mindig csak a beszélgetés mellőzését jelentették.
Eleinte a könyveket sem szerette, szinte mindig a szabadban játszott inkább. Nem emlékszik pontosan, hogyan talált rá Stephen Kingre, csak azt tudja, hogy a Joyland volt az első, amit elolvasott.
- Jó, ezzel nem tudok vitatkozni - megvonta a vállát, ő sem várta, hogy ilyen Pál fordulást mutat majd be. - Az idő mindig kevés, a tennivaló meg mindig sok. De hát az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen.
Azta, tényleg ilyen filozofikus vagyok?!
Nem véletlenül került a rellonba; mindig is a tettek embere volt, nem a szavaké.
- Ti a Navinéban szoktatok meditálni, vagy valami csoportos gondolkodó tréninget csinálni?
Mentségére szóljon, nem akarta meginterjúvolni a fiút. Eleinte.
De a kérdés csak úgy kicsúszott a száján, nem is figyelt arra, hogy már javában elindult a mozgolódás  elöl.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 ... 32 ... 35 36 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed