Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

  A percek észrevétlenül száguldanak, miközben ez a kettő egy lassú filmben érezheti magát. Az első borosüveg már teljesen kifogyott, Nándort kellemesen fűti az alkohol és ahogy parancsnokunk meg tudja állapítani, Léna sem feltétlenül azért nyúl a második üvegért, mert annyira szomjas.
  Elégedettséggel konstatálja, hogy a nő igencsak vevő az ő kis húzásaira és nem is hagyja viszonzás vagy reakció nélkül. Eddig is tisztában volt vele, nem hagyja hidegen, noha eleinte őszinte és nyilvánvaló ellenszenvet táplált felettese iránt, ahogy telt az idő az aurorhölgy édes kis pofija már nem a gyűlölettől vagy haragtól lángolt, hanem lányos zavarának jele volt. De ugyan ki hibáztathatja érte, Nándor igazán elbűvölő tud lenni, ha éppen úgy tartja kedve, vagy a céljai elérése érdekében erre kényszerül.. meg úgy egyébként is, de ezt csak kevesek tapasztalhatják meg. Hogy ma este milyen okból ilyen, azt csak ő tudhatja, Léna dolga egyszerűen annyi, hogy élvezze, amíg tart.
  Ahogyan a nőre néz, szinte pontosan tudja, mi játszódik le benne, azt azonban szinte sohasem látja előre, mi fog kiszaladni a kívánatos kis ajkai között. Kissé elneveti magát a feltételezésen, miszerint ő, Révay Nándor Aurorparancsnok a felgyülemlett frusztrációját bélyegek gyűjtésével vezetné le, és a szabadidejét kecskék mészárolásával tölti. Ez most komoly? Nyilván nem, ha Léna zavarban van, hajlamos az ilyen kis csacskaságok mondására. Talán percek múlva is ezt fogja emlegetni. Fejét ismét megingatja, miközben emésztgeti a hallottakat. Természetesen engedi a nőnek újratölteni a poharát.
  - Szerintem neked nem kellene többet innod, már így is félelmetesen félrebeszélsz, vagy csak nagyon félreismersz. Noha nem vagyok egy állatimádó, de legyen akármennyire is koszos vagy büdös, nem mészárolom őket unalmamban - közli, miközben a poharában lévő feketés nedűt forgatja. - Most kóstold meg, még finomabb, ha szellőzött egy kicsit! - beleszimatol saját poharába, bár az orrát teljesen átjárja már a Csárdában terjengő erjedt alkohol szag keveredve minden mással, ám még így is lehet érezni valamennyire.  
  - De ha esetleg ki szeretnél hallgatni, mert ugye hazudhatok is akár és egy magad fajta aurornak kötelessége alaposan utánajárni a dolgoknak, elmehetünk hozzám, hogy a saját szemeddel győződj meg róla, sem kőoltár, sem pedig egyetlen árva, fogvatartott, segítségért sápítozó kecske nincs a fészeremben, sem pedig a birtokom egész területén. - kissé kihívóan pillant most Lénára, és rettentően kíváncsi, hogyan reagál a "meghívásra" vagy éppenséggel inkább kihívásra. Nem biztos, hogy jól teszi, ha elfogadja...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Lassan azért én is a vacsorám végére érek. Éppen az utolsó falatok egyikét veszem magamhoz, amikor társaságom közli, hogy felnéz rám. Szememet lesütve mosolygok, fújva egyet. Aztán persze felpillantok rá.
- Nagyjából bármit, amire vevők. - vigyorodom el.
- Kirándulunk, játszunk, kézműveskedünk... - vonok vállat.
- Leginkább azt szeretem csinálni, amit ők javasolnak. Nagyon jó ötleteik vannak, csak nincs hozzá bátorságuk, hogy előálljanak vele. Viszont, ha nekem elmondják, én megszervezem közösségi programnak. - magyarázom, hogyan is megy ez. Legalábbis ami az én módszeremet illeti. Hiszen mit csinálnának szívesebben, mint amit ők maguk ajánlanak? Persze, van, hogy egy adott programon csak pár gyerek vesz részt, de azoknak a gyerekeknek ez általában nagyon sokat jelent, mert nem feltétlen találják a helyüket máshol.
- Mondanám, hogy Olaszországban, de fél-olasz lévén könnyen vádolhatnál elfogultsággal és valószínűleg igazad lenne. - taglalom mosolyogva. Bekapom még az utolsó falatot, megtörlöm a számat, és egy rágás közbeni hümmögéssel jelzem, hogy mindjárt felelek ám rendesen.
- Olaszország különben is inkább az a hely, ahol Magyarországon kívül szívesen laknék. Dehát más az, hogy hol szeretsz lenni és más az, hogy hol élnél ténylegesen. Szerintem. - merülök el kicsit ebben a gondolatkörben, törölgetve még a számat a szalvétával, pedig már rég nem vagyok maszatos. Le is rakom végre, összehajtva a tényér mellé.
- Hol szerettem legjobban lenni? - mormogom morfondírozón.
- Bocsáss meg, de nem tudnék egyet kiemelni. Ha végigveszem magamban a helyeket, mindegyik másért fantasztikus. - mondom végül sajnálkozó mosollyal. Legelőször mondjuk India ugrott be. Magával ragadó az a szellem, amiben ott az emberek élnek. Meg azok a színek, a tájak, a kultúra. De ahogy sorolni kezdtem magamban ezt, máris eszembe ötlöttek más vidékek hasonló, varázslatos jellegzetességei és ezzel ott voltam, ahol a part szakad.
- Miért, te? - kérdezek vissza, ő merre járt és hol szeretett legjobban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Egyre szélesedő mosollyal hallgatja, amint a férfi kifejti, hogy miket szoktak csinálni a gyerekekkel. Szimpatikus számára a módszer, bár talán abban nem ért vele tökéletesen egyet, hogy minden esetben a gyerekeknek kellene döntenie. Ettől függetlenül azért az alapötlettel, miszerint ők tudják maguknak a legjobb programokat szervezni, ő maga is egyetért. Sajnos azt átérzi, milyen az, amikor csak nehezen lehet kihúzni a gyerkőcökből, mit szeretnének. Elvégre hé, van egy háznyi Levitása! Megspékelve azzal, hogy bármennyire is jól titkolják, ők is megküzdenek azzal a fránya tinédzserkorral. Szóval nem egyszerű a helyzet, bár Bercinek nem is kell olyan gyakran programokat szerveznie nekik, mint amilyen rendszerességgel Kriszpin teszi azt, munkája során. Kicsit azért más a kettő. Az is lehet, hogy inkább nagyon.
Hiába a sok gondolat a fejében, mindezek ellenére inkább csak bólogatva hallgatja a férfi válaszait, néha hümmögve is párat mély hangján.
Aztán felmerül az utazás, ennek kapcsán pedig egy újabb érdekes információt tud meg Kriszpinről, mégpedig azt, hogy csak félig magyar, hiszen a származása félig Olaszországhoz köthető. Világ életében izgalmasnak tartotta az ilyesmit, a Kriszpinhez hasonló embereket pedig szerencsésnek. Jó dolog, ha kapásból két kultúrát is megismerhet az ember, ráadásul a lehető legközelebbről.
- Jártam Olaszországban, nagyon szép hely - mondja, miközben elismerően bólint egyet, bár tény ami tény, Kriszpinnek vajmi kevés köze van Olaszország szerencsés esztétikai adottságaihoz, de ettől most tekintsünk el.
Végül aztán a másik férfi arra jut, hogy nem foglalna állást semelyik hely mellett sem, Berci pedig ezt is meg tudja érteni, habár neki van kedvence. Nem véletlenül töltötte ott a legtöbb időt, és bár igaz, hogy a többi hely is nagyon tetszett neki és sok más helyen élt még pont emiatt, mégis egyet zárt leginkább a szívébe.
- Az én örök kedvencem Svédország. - Már csak a hely említésére is mosoly ül ki az ajkaira, elégedett képet vág, mint egy jóllakott ovis. Jól is lakott, ha már itt tartunk. Erről pedig eszébe jut az is, hogy igazából lassan talán itt lenne az ideje elindulni visszafelé. Mindketten befejezték már, neki pedig nem ártana időben lefeküdnie, hogyha holnap érdemben dolgozni is akar.
Ezt az ötletét fel is veti Kriszpinnek, a férfi beleegyezésével pedig egy kis társalgás kíséretében elhagyják az étkezdét, majd még pár perc séta után búcsút intenek egymásnak. Ez egy jó nap volt, egy kedves új ismeretséggel és egy hőstettel. Bár minden nap ilyen lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Valószínűleg mindkettejük múltjában elég sok sötét folt volt, amiről legalább egymásnak illett volna beszélni, de Szofi a lehető legmélyebbre temette el magában az érzéseit és még Dainak sem nagyon nyílt meg az apjával történtekkel kapcsolatban. Nem mesélte el sohasem, hogy milyenek voltak a kihallgatások, hogyan érezte magát közben és utána és arról sem beszélt, hogy milyen volt a szanatóriumban egy rakat másik beteg emberrel. Mert a szőke egyáltalán nem tartotta magát betegnek és mégis arra kényszerítették, hogy lásson másokat, igazán betegeket elveszni.
Most pedig nem volt hajlandó ismét elgyengülni, vagy éppenséggel Nikora haragudni. Mert túlságosan szerette a fiút, még ha nem is mondta ki soha és mindemellett nem okolhatta a történtekért. Szofi hibázott.
Ahogy Niko megszakította a csókot a nyomás Szofi csuklóin szűnni kezdett és ő szinte azonnal magához húzta a karjait, abban a reményben, hogy a férfi nem látja meg a saját ujjai nyomát a karján. Lassan, felváltva dörzsölgette a kezét és figyelte, ahogy a másik elhúzódik tőle. Szerette volna megnyugtatni, szerette volna azt mondani, hogy minden rendben van és nem haragszik, de képtelen volt rá. Nem haragudott, csak éppen torkán akadtak a szavak.
Némán figyelte, ahogy Niko felpillantott rá és elveszett kislánynak érezte magát. Az agya úgy reagált, ahogyan az sokk után elvárható. Úgy érezte, a saját testén kívülre került és képtelen kontrollálni a történéseket. Csak állt és a fejében ezernyi gondolat kavargott egyszer.
- Nem gyűlöllek. –szólalt meg végül meglepően tiszta hangon. - Képtelen vagyok gyűlölni téged.
Kissé lassú léptekkel ment közelebb a férfihez és telepedett le vele szemben a padlón. Nem volt biztos benne, hogy mellé szeretne ülni. Még egy pillanatnyi időre és egy mély levegőre volt szüksége.
- Csak szeretnélek megérteni. –fejét Niko térdének támasztotta és egy pillanatra lehunyta a szemeit. - Kérlek! –tette még hozzá halkan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Nem teljesen szó szerint gondoltam, de végül is már úgyis megszoktam, hogy macskaszőrrel van tele minden, szóval akár - vonom meg a vállam vigyorogva. Tulajdonképpen nem is tudom, miért nem vettem még mindig a fáradtságot arra, hogy ellátogassak valami ismerkedésre alkalmas lokálba kilépve a komfortzónámból ahelyett, hogy begubózva a munkába temetkeznék. Ezt végig kellene gondolnom majd, ha már egyedül ücsörgök otthon. Talán visszatérnék még a macskák kérdésére, de teljes mértékben feledésbe merül a téma, amint felbukkan Seth. Cseppet sem bánom, hogy Feather alaposan körbeszaglász, miután őt is üdvözlöm, majd simogatással honorálom, hogyha már olyan aranyosan az ölembe hajtja a fejét. Fél kézzel azért visszakönyökölök az asztalra, megtámasztva az állam a tenyeremben, ez azonban csak addig marad így, amíg végül rá nem gyújtok. Seth drámai reakcióját látva kifújom a füstöt, félmosoly kíséretében pillantok rá fejemet csóválva, majd kissé oldalra biccentve igyekszem minél ártatlanabb képet vágni, hogy talán már a glória is megjelenhetne a fejem fölött, már ha lenne olyanom.  
- Ugyan, ugyan... ezt én inkább rád mondtam volna, én a kandúrokat a preferálom, bár nem tagadom, hogy egyik-másik görény ne lenne valóban elragadó... - állapítom meg. - Na de mesélj inkább, mit tervezel - mondom még, végtére is aztán is ráér bőven megállapítanom, hogy igazam volt-e vagy csak amolyan tanári berögzülés, és meglehet, hogy ha görényekkel nem is feltétlenül, de eridonosokkal túl sok időt töltök. A szemöldököm aztán egyre feljebb kúszik a meglepetés hatására, és a mosolyom is szélesebb lesz, őszinte örömömet tükrözve.
- Azta... gratulálok. El se hiszem, de komolyan, hogy akkor most együtt fogunk dolgozni... Hűű... - pislogok, nem mintha nem lettem volna biztos benne, hogy van elég jó ahhoz, hogy megkapja a posztot, akárcsak Sebby, de azért mégis jó hír, és ha nem lenne ott az asztal, meg Feather, még meg is ölelném, így azonban a mozdulatból barátságos vállveregetés lesz mindössze egyelőre.
- Hát komolyan örülök nektek, sok sikert - teszem még hozzá fülig érő szájjal iménti szavaimhoz, majd visszatérek Feather szőrének simogatásához. Szinte el is felejtem a cigit, kicsit tovább hamvad, mint hagyni szoktam, mire észbe kapok, hogy ott parázslik ujjaim között, holott nem ezért gyújtottam rá. Sebaj, egy újabb slukk után lepöckölöm a hamut, bólogatva a méltó ünneplés említésére. Talán ihatnánk is erre, ha már itt vagyunk, de úgy tűnik, Sethnek nagyobb tervei vannak egy kocsmai pohárkocogtatásnál, és belegondolva nem is rossz ötlet, ami azt illeti. Elhümmögök rajta egyetértően, félig már azon agyalva, milyen játék is jöhetne szóba, majd elnevetem magam a mágiatörténet könyv újrahasznosítási lehetőségén. - Több haszna amúgy sem igazán vannak annak a könyvnek, de mondjuk az Activity se lenne utolsó szórakozás... na szóval ez nem egy rossz ötlet. Az az érzésem, hogy minden kétséget kizáróan emlékezetes ünneplés lenne - töprengek el hangosan, és azt hiszem, az este hátralévő részében el is kezdhetjük a szervezést, mert ezt semmiképpen sem kellene kihagyni, ahhoz túlságosan is jó ötlet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Niko itt volt, mellette. Az ujjai a hajába túrtak és a lány szívverése lassulni kezdett. Némán hallgatta végig a fiú történetét és közben semmiféle érzelmi reakciót sem mutatott. Az elmúlt pár perc eseményei megviselték, ez az érzelmi hullámvasút neki már túl sok volt. Válaszokat akart, hát megkapta, most pedig nem tudta, hogyan is kellene éreznie. Nem azért, mert hirtelen száznyolcvan fokos fordulatot vettek az érzései Niko irányába és még csak nem is azért, mert felkavarta mindaz, amit elmondott –bár kétségtelen, hogy ennek is komoly szerepe volt a helyzetben–, sokkal inkább azért, mert ő képtelen volt így megnyílni.
Az egyetlen barátja, aki gyermekkora óta ismerte Dai volt és még ő sem tudott semmit arról, mi is történt a szanatórium alatt a szőkével. Persze, az egy teljesen más jellegű kapcsolat. Mégis, hiába volt Niko ennyire őszinte, ez Szofit talán sokkal jobban megrázta, mint az várható lett volna.
Kifújta az eddig bent tartott levegőt –észre sem vette, hogy lassan a fuldoklás határára jutott– és egyáltalán nem nézett a fiúra, akit, mint azt már bevallotta magának, mindenkinél jobban szeretett.
- Ugye tudod, hogy nem megoldás, ha mindezt magadban tartod? Ez nem egyedül a te problémád, Niko! – kissé rekedten beszélt, az események kezdtek kiütközni rajta.
Szemei elnehezültek és a gondolatai elkalandoztak. Időre volt szüksége, hogy feldolgozza mindazt, ami ma este történt –kifejezetten kellemes estének indult, ha már itt tartunk– és egyelőre még nem döntötte el, hogy ezt a fiú közvetlen közelében akarja-e megtenni, vagy a saját szobájában. Egyedül.
Bár ő volt kíváncsi, ez a teher mostmár az ő vállát is nyomta. Pedig neki bőven elég lett volna a saját elbaltázott életével és családjával foglalkozni! Mégis, egy kapcsolat erről szól nem? Hogy támogatjuk egymást akkor is, amikor az szinte lehetetlennek tűnik.
Felemelte a fejét, hogy Niko szemébe nézhessen, hangja nem volt erősebb a suttogásnál.
- Szeretném, ha tudnád, hogy ami most történt nem csak a te hibád volt. Nem okolhatod magadat és nem várhatod el, hogy gyűlöljelek, amikor nekem is elég komoly szerepem volt ebben az… egészben. –int körbe jelzésként. - De nem szeretném, ha megismétlődne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Csütörtök lévén, ha akarna megismerkedhetne a francia nemzet különlegesen nyálkás, büdös és világéletében undorítónak tartott ételeivel, de mint az éppen most derült ki róla, nem megrögzött csigarajongó. Ha csiga, akkor az legyen magyar, járdaszéli, barna házú biga, aki mellett megállva arról kell filózni, vajon melyik irányba indult el?
A kályha mellett, mint két fagyosszent ülnek lányával, előtte krumplipüré és rántott hús gőzölög, kezében jéghideg Coca Cola. És majd megfagy.
- Megismertem egy nőt - szólal meg két korty között, a szénsavtól halkan - szigorúan szájához emelt kézzel - böffentve egyet. Átpillant Rebire, leteszi a poharát. A keze alig észrevehetően megremeg, de hamar el is rejti az asztal alá, Csibe nehogy terhelő bizonyítékként felhasználhassa ellene.
Úgy tűnik, máris megbánta, hogy a tényállást hangosan is kimondta. Otthon, gondolatban, meg a tükör előtt sokkal jobban hangzott, de most már mindegy.
- Milyen volt az évnyitó? - tereli át gyorsan a témát, csibéje hátha elfelejti az előző mellékvágányt. - Van valami, változás, akármi, amiről feltétlen tudnom kéne?
Olyan ártatlanul, kedvesen néz Rebekára, mint a ma született bárány, kezeit fázósan összefonja mellkasa előtt. És csak nézi a lányt. Kis angyalként, átható pillantásokkal figyel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Jéghideg kezeit igyekszik zsebeibe rejteni, vagy épp a forró kályha közelébe emelni, ezzel is felmelegítve zsibbadt, elgémberedett ujjait. Erre nem számítottak, mikor úgy döntöttek, túrázni mennek. De nem ám! Hiába öltöztek fel, rá kellett jönniük úgy nagyjából félúton, hogy spuri vissza, különben majd tavasszal fognak kiolvadni a hibernációból. És igen, bár a kapcsolatuk immáron viszonylag sima és zökkenőmentes, azért Krisztiánt nem biztos, hogy mellőzné fél évig az apjáért. Amikor úgyis csak jégbe fagyva állnának (vagy ülnének?) egymás mellett.
Ő maga egy hatalmas adag krumplifőzeléket kért fasírttal, mert miért ne és a szájához emeli a gondosan előhűtött - alias megfújt - falatot, mikor Zsiga megszólal. A kanál megáll a levegőben, majd az a szép falat szép lassan lepottyan az evőeszközről. Rebeka kicsit hitetlenül, kicsit meglepetten, kicsit megfejthetetlenül pislog a férfira, majd tekintetét inkább eledelére szegezi, hogy ismét nekiláthasson a hosszas hűtési procedúrának.
- Az évnyitó átlagos volt. Új igazgatónk van. Egész jó fejnek tűnik - megvonja vállát, de nem is figyel arra, amit beszél, csak az motoszkál a fejében, hogy ki lehet az a nő, aki a frissen visszakapott apját el akarja venni tőle. Mert igen, akárki is az, biztos majd ő lesz a fater élete szerelme és talán azért az akárkiért képes lenne elhagyni Rebit. Ezek a gondolatok motoszkálnak fejében, majd hirtelen szólal meg, fejét Zsigmond felé kapva.
- Azt hiszem, együtt vagyunk Krisszel. De ki a nőd? Miféle bigét csíptél fel? Szép? Okos? Csinos? Van ízlése? Sok pénze van? Miért tetszik neked? - annyi kérdést zúdít rá egyszerre, hogy a férfi tán meg sem képes őket jegyezni, de ez mindegy. Tudni akarja a sztorit elejétől a végéig. Mindemellett még az az izgatottság is elsikkad, hogy meséljen az eridonossal való... Kibéküléséről? Nem egészen így mondanám. Az most mind mellékes, hiszen az ő egyetlen apukáját valami némber le akarja nyúlni. De ő bizony nem fogja engedni. Lenyomja azt a tyúkot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Szóval új igazgató. Az is valami. És ha a szomszédban lakó szottyadt öregasszony, Ibi néni megkérdezi tőle, hogy mi van az édes kicsi lánnyal, aki mindig olyan aranyos, csak hát ő azt nem érti, hogy lehet rajta ennyi irkafirka, akkor elmondhatja neki, hogy bizony új vezetője lett a sulinak, és ő majd megnyugodhat, hogy milyen egy remek, jól informált apa lakik a szembe szomszédban.
Nem, sosem sziporkázott a tipikus, tőle valahol talán el is várt apa-lánya beszélgetésekben, így nem meglepő, hogy most sem reagál valami fényesen. Hogy egészen pontos legyek, leginkább sehogyan sem reagál, hacsak a halk hümmögés és a villa felvétele nem számít annak.
- Az jó, az jó - egészíti ki a tökéletesen megkomponált véleményét, majd komótosan enni kezd.
Krisztián nevére felpillant, hegyezi a fülét, hogy minden kincset érő információmorzsát elkapjon, ami elhagyja Rebi száját, de a lány ahelyett, hogy az egész életét és a mindenséget egy pillanat alatt fenekestül felforgató, rózsaszínű hormonködben táncoló, gyönyörű, fess fiatalemberről kezdene ódákat zengeni, visszacsatol a mellékvágányra.
Zsiga összeráncolt homlokkal emeli fel mutatóujját, jelezve Csibének, hogy várjon, míg megrágja ezt a ***** meleg falatot, majd könnyes szemekkel, hűvös, apró levegőkért kapkodva megvonja a vállát.
- Minek nézel te engem? Én nem vagyok egy ócska, fillérekért megvehető test! - sértetten kérdez vissza, még szemeit is összeszűkíti, de a következő pillanatban csibészesen elmosolyodik. - Szép - bólogat. - Okos is. Pesten dolgozik a Minisztériumban. De... ez az egész most nem fontos. Mi a helyzet Krisztiánnal? Szereted?
Utolsó kérdésénél megnyekken a hangja, a szíve rettenetes kalimpálásba kezd. Óriásit nyel, colájáért nyúl, kortyol, de barna tekintete úgy néz ki, végleg rátapadt Rebekára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Kit érdekel az új igazgató, mikor olyan kardinális kérdésekről van szó, minthogy Zsigának mindjárt nője lesz, aztán biztos gyereke is és Rebeka eltűnik a süllyesztőben? Persze fő az optimizmus - leginkább egy hatalmas fazékban fő, de mindegy -, nem szabad ilyesmit feltételeznie, meg már egyszer tisztázták, hogy nem azért ment el, mert nem szereti a rellonost csak... Mi van, ha megint elveszíti? Nem biztos, hogy meg tudná bocsájtani akár magának, akár apjának. Mi több, nem is akarja ezt elnézni a férfinak. Egy szép nő viszont akármit tehet.
A kérdésre csak megvonja a vállát, mert ő aztán semmi rosszat nem mondott. Nem baj, az, ha egy nő gazdag, elvégre egy nő igenis lehet gazdag. Nincs abban semmi rossz, ha egy tehetős hölgy összejön egy nem annyira tehetős férfival. Mint pl. Zsiga. Na nem mintha a vörös ismerné apja egyenlegét, de gyanítja, hogy nem ő lesz az év legbefolyásosabb és leggazdagabb embere.
- De apa, ő szebb nálam? És majd odaköltözöl hozzá? És akkor már nem is jössz ide többet? - hatalmas barna szemei, mintha egy édes, újszülött boci lenne, úgy merednek Zsigmondra. Belőlük az aggodalom, a kétségbeesés és a múlt tükröződik, egybefonódva hihetetlen mértékű ragaszkodással. Ha tehetné, hatalmas karmokat növesztene és belemarna a férfi bőrébe, hogy mindig megtartsa őt magának, hogy csak akkor válhassanak el, ha szó szerint kitépik egyiküket a másikukból.
- De most ne terelj, hanem nekem beszélj. Aztán majd én is - még a kajáját is leteszi az előttük lévő asztalkára, annyira komolyan gondolja. Nem képes addig enni, míg nem tudja, hogy az ő egyetlen apukáját nem veszik el tőle. Mert aztán mit mond Zsiga bácsi a szomszéd néninek? "Költözöm a szuperszexi, szuperokos, szupermenő barátnőmhöz. Ja a gyerek? Iskolában."

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Fogós kérdés. Rafkós egy csibe ez a lány!
Hogy egy nő, legyen szó egy nagyon szép nőről, vagy bármelyik, bármilyen nőről a világon, szebb-e az ő saját, mérhetetlenül szeretett lányánál? Nem. Már hogy lenne? Hisz első, igencsak félresikerült találkozásukkor ő maga is felakarta szedni Rebit, akiről szerencsére éppen időben derült ki, hogy a vére.
Máskülönben a válasz mégiscsak igen. Pechére, Zsiga koránt sincs azzal tisztában, hogy egy ilyen kérdésre mit szokás, egyáltalán mit kell mondani, így most összehúzott szemöldökei alatt, segítségkérő tekintettel figyeli lányát, s közben elegánsan csücsörít.
- Csibe - cuppant egyet némi gondolkodás után, csörömpölve leteszi a villát. - Te vagy a leglegleg nő az életemben, és nem megyek sehova.
Kissé előredől, átnyúl az asztalon és Rebeka kezét a sajátjába rejtve keresi vele a szemkontaktust. Fejét félrebillenti, csokoládébarna szemeiben mosoly csillan.
- Szóba sem került még összeköltözés! - neveti el magát, s alsó ajkát megnedvesítve, vidáman folytatja. - Abban sem vagyok biztos, hogy kész vagyok-e összeköltözni egy nővel. Az olyan...
Brrr. Úgy tesz, mint akit kiráz a hideg.
- ...tudod. Ez az egész még csak alakulgat. Együtt töltjük a szabadidőnk egy részét, ennyi - vallja be őszintén, és nagyon reméli, hogy ezzel megnyugtatja kiscsibéjét, akinek aggodalmától olyannyira elérzékenyül, hogy nehezen állja meg, hogy hangos zokogásban törjön ki. Hm. Zsiga valószínűleg az a fajta apuka, aki az általános iskolai előadásokon anyukákat megszégyenítő látványelemekkel és hangorkánokkal zokog az első sorban, majd a végén mindenkinek eldicsekszik saját kis embermasszájával, aki természetesen minden gyereknél jobb, szebb, ügyesebb.
- Különben meg neki is van már családja - hátrébb dőlve húzza vissza jobbját, és vállait megvonva veszi újra kezébe az evőeszközt. - Nem hiszem, hogy szeretne még egy gyereket.
Nem tudja, mint sok más egyébről, erről sem beszéltek egyszer sem. Túl korai volna, és félő, hogy csak elrontanának vele mindent.
Legkedvesebb mosolyával, kérdőn pillant fel Rebire, vajon megelégszik-e ennyivel, és áttérhetnek a Reissner fiúra, vagy még nem jött el az Eridonos ideje?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Erre a kérdésre csak olyan válasz érkezhet, mely Rebeka malmára és önbizalmára hajtja a vizet. Tehát a leggyönyörűbb nő ezen a földkerekségen Zsiga számára kizárólag, mondom kizárólag Ombozi Rebeka Liliána lehet. Ellenkező esetben itt zokogás, felháborodás és örihari-sosebari lesz. Az szörnyű lenne, nemde Zsigmond? Igen, így, a teljes neveden. Szóval ehhez mérten válaszolj eme sorsdöntő, ravasz kérdésre, mely minden férfi agyát túlontúl megdolgoztatja.
A válaszra leányunk szeme felcsillan és hirtelen megkönnyebbülés árad szét egész testében. El is mosolyodik, annyira büszke és elégedett, így nemcsak engedi, hogy a férfi a keze után nyúljon, de még közelebb is húzódik és odabújik hozzá! Bizony, ez az igazi szeretet, melyet csak egy édesapa kaphat egyetlen és egyben legkedvesebb lányától. Best family moments.
- Egy kicsit megijedtem, hogy nem mondtál semmit, csak azt, hogy találkozgatsz valakivel. Mert lehetne nálam milliószor szebb és tehetségesebb és mehetne kevésbé az agyadra. Annyira, hogy inkább őt választod... - "helyettem", fejezné be a mondatot, de nem teszi, mert még a végén megsérti Zsigát. De ő már hozzászokott ahhoz, hogy a lánya teljesen bizonytalan, és még mindig kapcsolatuk puhatolózó stádiumában vannak. Ezért aztán nem meglepő, hogy gyermektigris módjára nyávog fel, ha valami egyéb titulusú nőstény hímszagra jőve el óhajtja orozni élete férfiját: az apját. Mert ebből - jó esetben - csak egy van az életben, azt meg azért viszályok ide vagy oda, illik megbecsülni.
- Szóval ezek szerint randiztok. Nem is tudtam, hogy ilyen romantikus alkat vagy - elismerően bólint egyet. Ez nem célzás volt arra, hogy Zsigmond a "jó a segged, kő' kóla?" kategóriában lubickol, pusztán nehezére esik elképzelni, ahogy a másik esetleg rózsával vár egy nőt, elviszi valami puccos étterembe és a végén illedelmesen csókot lehel a nő puha, kívánatos ajkaira és a bejárati ajtóig kísérve szerelmesen a fülébe suttog és NOPE. Ez nem ő. Tuti, hogy ez a bige valami belevaló kocsmapipi, aki jól megmondja a frankót és legalább olyan jól tud böfögni, mint amilyen jól főz és amilyen csinos. Aki nem ijed meg egy kis izgalomtól, vörösre rúzsozza a száját és amikor belép valahová, mindenki rá figyel. Vagy az is lehet, hogy full átlagos. Igen, ez valószínűbb.
- Nem bánom, hogy nem lesz féltesóm, nem kell több - elhúzza száját a gondolatra. Igen, szereti Noelt, azt a csajt, akinek a nevét se tudja, hát őt is biztosan, meg neki Sára a kedvence, szóval őt nagyon. De van még pár féltestvére anyai ágról, úgyhogy most már elég a jóból. - Amúgy Krisztián volt Dávid. Tudod, ő metamorfmágus és annyira fura, hogy tartott annyira fontosnak, hogy ne használja ki az alkalmakat, amik lettek volna. Elárulta az igazat, aztán találkoztunk és megcsókolt és... - és itt felsóhajt, mint valami szerelmes tinédzser. Hogy is nézett ki Dávid? Ah, kit érdekel? Krisztián, awh! Itt egyébként lenne egy szívecske, ha ez nem egy szerepjátékos területen lévő szerepjátékos hozzászólás utolsó mondata lenne. Csak hogy tudjátok, mit kell ideképzelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nadine-t a minap egy igazán különös levél fogadta, mikor hazaért, melyben egy Donovan nevezetű úriember aziránt érdeklődött, hogy egy különleges tárgy van a birtokában, aminek a megvizsgálásához szüksége lenne a lány segítségére. Nadinkát meglepte, hogy tulajdonképpen csak egy mesterképzést végzett el az iskolában, mégis egyfajta szaktekintélyként kezelik őt a faluban. Pedig a tudását csak a kivételesen jó memóriájának köszönheti. Oké, talán még az sem utolsó, hogy elég szorgalmas a lányka. Szintén levélben egyeztetett Mr. Donovan-nel, aki csak annyit árult el a tárgyról, hogy egy ékszerről van szó. A volt eridonosnak azért ennél többre lett volna szüksége, de a férfi szűkszavúsága valahol érthető volt, hiszen ha igazán értékes a tárgy, akkor illik vigyázni a levelekkel, amiket el lehet téríteni, rossz kezekbe kerülhetnek. A találkozó helyének végül a csárdát jelölték ki, így most Rohr-unk oda tart, öltözéke egyszerű, a szürke kabát mellé jó meleg sálba bugyolálta a nyakát. Táskájában lapul egy jegyzetfüzet – csak a biztonság kedvéért – meg egy közepesen vastag szakkönyv az ékszerekről. Nem éppen ez a „szakterülete” sokkal inkább az egyéb régiségek az ókorból, de sosem késő bepótolni az elmaradt tudást. Nos, tehát így felszerelkezve toporog a csárda előtt, táskáját áttéve jobb karjáról a balra. Nem is tudja miért éppen erre a kétes hírű helyre beszélt meg találkozót, ahova nem gyakran jár – általában csak akkor, ha Leonie elrángatja. Fogalma sincs, hogy húga miért is van oda annyira a csárdáért.
Nagy levegőt véve némi önbizalmat önt a lelkébe, majd átlépi a küszöböt. Tekintete a vendégek között jár, igyekszik felismerni a Ren Donovan nevezetű férfit, de egyelőre nem akad meg rajta a szeme. A pulthoz lépve kér magának egy korsó vajsört, majd megkapva az italt leül egy üres asztalhoz. Idegesen pillantgat az órájára. Hét óra lesz pár perc múlva, tehát szokásához híven időben érkezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Az órámra pillantottam, miközben unalmamban egyenletesen doboltam az asztal lapján. Egy könyv fölé hajoltam újra meg újra, de egyszerűen képtelen voltam felfogni a szavak értelmét. Nem mintha untam volna -á, dehogy, elvégre még csak három órája ültem különböző pozitúrákban a szobámban. Hol a térdemet átkulcsolva, hol hason fekve, most beszabadultam a gyorsétterembe és a tálcámon az érintetlen étellel bámultam csak magam elé.
Egyáltalán nem voltam éhes, de nem bírtam már tovább bent aszalódni és ez a kellemeset a hasznossal dolog elég jó megoldásnak tűnt. A könyvet még a legutóbbi születésnapomra kaptam aputól és bár egyáltalán nem az én világom volt, ezt soha, semmilyen körülmények között nem vetettem volna a szemére.
Kim írt.
Ő kérte, hogy lapozzam át. Szerinte érdemes lenne megpróbálnom kibékülni apuval, szerintem pedig érdemes lenne nem beleszólnia most ebbe az egészbe. Félreértés ne essék, imádtam őt, de a mi kapcsolatunk még jóval azelőtt romlott el, hogy ő megjelent volna az életünkben és nem sokat javult az elmúlt időszakban. Annak ellenére sem, hogy én minden tőlem telhetőt megtettem. Apa egyre inkább magába fordult, mióta én elköltöztem otthonról.
Na meg itt volt Ricsi is.
A srác az idegeimre ment, de el kellett ismernem, hogy zseniálisan csinálta. Sikerült a lehető legrosszabb hangulatomban megtalálnia és még így sem küldtem el melegebb éghajlatra, szóval mondhatni fejlődtem.
Lapoztam és a kezem megállt mozdulat közben. A két oldal közé egy vékonyka papírra írt levelet szorítottak be. Óvatosan húztam ki és hajtottam két felé, hogy felfedjem az apró, dőlt betűkkel szedett írást.
Elszorult a torkom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A mai napra úgy döntött, hogy szabadnapot vesz ki. Meglocsolta a szobájában burjánzó növénytenyészetet, amit már lassan ideje lenne elköltöztetni, hiszen nem épp a legmegfelelőbb hely nekik, de még nem vette rá magát erre a feladatra. Úgy vette észre, az eridonosokat kissé zavarja a sok zöld. Legalábbis a szobatársait biztosan. Legelőször inkább az Üvegházba ment volna, ám ott mindenféle diákok mászkáltak, és neki most nem fűlött hozzá a foga, hogy másokkal is találkozzon. Így búcsút intve a kastélynak rögvest a falu felé vette az irányt. Vidám mosollyal ment el a színház mellett, ha választania kellett, akkor ezt mondta volna az egyik kedvenc helyének a faluban. A nagy császkálásban észre sem vette, hogy eltelt az idő, ezt csak hangosan megkorduló gyomra jelezte számára. Na igen, bőven itt lenne az ideje enni is valamit. Zsebében kotorászva gyorsan összeszámolta, hogy vajon futja-e valamire itt a faluban, vagy esetleg kénytelen lesz visszamászni egészen a kastély konyhájáig. De tulajdonképpen ez egy szerencsés nap volt számára, hiszen zsebe tartalma azt mutatta, hogy igenis megvendégelheti magát a gyorsétteremben. Ettől a ténytől jókedvre derülve nyitott be az étterembe, hogy ott hangosan köszönve rögtön megszemlélje a kínálatot. Végül egy végtelenül egyszerű menü mellett dönt, krumpli, rántott hús. Igazi klasszikus.
Kiszámolja a kért összeget, némi földet söpörve le a zsebéből előkerülő pénzről. Majd keres egy helyet és lehuppanva tömni kezdi magába a krumplit. Két kecsapba tunkolt falat között feltekintve akad meg a szeme a vele szemközt lévő asztalnál ülő lányon.
- Ó, én téged ismerlek! - kiált fel csodálkozva, ahogy kérdés nélkül átcuccol a másikhoz. - Téged láttalak a múltkor a sikátorban, vagy a csárdában, már nem is emlékszem... - legyint egyet, mintha nem is lenne fontos. Halkát jóval halkabbra fogja, mint előbb tette.
- Hermésszel üzleteltél, mi? Vigyázni kell vele, furfangos egy fickó – mondja vigyorogva, ujjai között egy újabb krumpliszállal nyomatékosítva. Persze, nem akarja annyira hangosan reklámozni, hogy ismeri az alvilági fazont, akit a többség csak Hermészként azonosít, de a tavalyi évben tőle sikerült beszereznie egy ritkább, kicsit veszélyesebb növényt otthonra. Az már más kérdés, hogy csúnyán átverte a lányt, aki ezért persze némi revansot követelt, de a helyzet tulajdonképpen megoldódott. Érdeklődő tekintettel néz a másikra, hiszen ha már van egy közös ismerősük, az jó kiindulópont, nemde?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Kicsit izgatott, hiszen eddig nem volt példa ilyesféle magán megbízásra, és persze fontosnak érzi, hogy jó benyomást keltsen egy olyan emberben, aki akár később is a segítségére szorulhat. Ha már egyszer kellett neki valami ereklyét megbecsülnie, előfordulhat máskor is. Ujjaival pár percig idegesen dobol az asztalon, pedig nincs oka nyugtalannak lenni, még nincsen hét óra. Kibújik a kabátjából, és a szék támlájára teszi. Alig kortyolna bele az italába, mikor megérkezik mellé a várt személy. Pontos. Ezzel már meg is nyerte az első kört, ez ugyanis a lánynál igazán jó pontnak számít. Feláll a kézfogáshoz, határozottan megszorítja.
- Jó estét! - hangzik mellé a köszönés is, majd ismét helyet foglal, gondolva, hogy Mr. Donovan is így tesz majd. Alaposan szemügyre veszi a dobozt, amit lerak elé. Bólint. Hát, akkor ebben lenne az a bizonyos nyakék. Tekintetével szemügyre veszi a másikat, megjegyzi az arcát.
- Szabad? - kérdezi rábökve a dobozra, majd ha megkapja az engedélyt, kinyitja, óvatosan, hogy még véletlenül se érjen hozzá semmiféle bőrfelülete az ékszerhez. Ha nemet int a másik, akkor csak szimplán kérdez.
- Megfogta már kézzel? Nem okozott semmiféle sérülést a bőrén? - tér rögtön a tárgyra, miközben még egyet kortyol a vajsörből. Na igen, lehet, hogy munkában nem kéne inni, de a vajsör olyan kis gyenge, és tulajdonképpen segít a lánynak, hogy egy cseppet oldottabb legyen. Lencse mindig azt mondja, hogy túl merev meg komoly. Tekintete Ren arcára rebben, hogy onnan visszatérjen az említett tárgyra. Homlokát ráncolja; nem ötlik emlékezetébe jelenleg semmi hasonló. De be kell vallja, hogy a hozott ékszeres könyvnek csak az első pár oldalát lapozta át, még fellelhet benne leírást vagy képet valami hasonlóról. Szemeit elszakítja a találka tárgyáról, hogy Ren szemeibe nézzen.
- Szabad megtudnom a részletes történetet, hogyan került az ön tulajdonába? - érdeklődik. Kíváncsi, fejét enyhén jobbra billentve várja a választ. Persze, ha a másik visszautasítja, akkor sincs probléma, csak reméli, hogy hátha elejt egy olyan részletet, ami segíthet, hogy elinduljon valami nyomon. Automatikusan magázza a férfit, holott nem olyan sokkal idősebb nála, mégis számára ez a bevett formula.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Akár egy kisfiú somolyog, és boldogságát leplezetlenül mosolyodik el. Arcára kiülő zavarától először le, az asztalon érintetlenül fekvő késére, és csak azután, hogy lánya elhallgat, pillant fel élettel teli szemeibe. Hirtelen nem is tudja mit mondjon, hiszen ha efféle apa-lánya beszélgetésre kerül sor, egyből nyilvánvalóvá válik, hogy a férfi nem a szavak embere.
Rebus, hála az Ezüstleplű Merlinnek nem tőle örökölte kommunikációs készségét, hanem édesanyjától, egyértelműen, akiről azt hiszem elhinthetem, hogy anno is inkább ő dumálta ki Zsigát az övcsatjából, mint fordítva. Dehát megesik az ilyesmi.
- Mért gondolod, hogy az agyamra mész? - ütközik meg csibéje gondolatán, és minden mást félretéve, ennél a pontnál be is húzza a kéziféket. Sehova tovább, míg nem tisztázták van-e a gyereknek új, azaz a közelmúltban szerzett defektje, amit itt és most, a rántott hús felett be kell foltozniuk. Pont ahogyan azt nemrégiben egy szülőknek szóló pszichológiai könyvben olvasta.
Hátradőltében megreccsen a szék. Barna tekintetében megcsillan az a mihaszna, apai aggodalom, ami ahelyett, hogy lecsitulna, csak napról napra gyarapodik, és amihez egyszerűen nem lehet hozzászokni.
- Meglepne, ha azt mondanám, hogy a második alkalom után küldettem neki vagy húszféle csokrot? - büszke mosollyal szívja be alsó ajkát, arca az emlékre nyomban kipirosodik. Vállait mint aki semmiségről beszél megvonja. - Nem tudtam mi a kedvence, ezért gondoltam az összes létező összeállításból kap egyet.
Ha csibéje történetesen azt is gondolja, hogy szerencsétlen faterja - Ő - kénytelen éhbérért dolgozni a csárdában, mert sem neves diplomája, sem széfben tartott megtakarítása nincs egy jobb élethez, nem baj, egyelőre jól is van ez így. Csakhogy némileg téves.
Igaz, hogy az Ombozi család egy másik ága jóval nagyobb vagyonnal bír, mint ő, de Zsiga szívvel-lélekkel hisz abban, hogy a sírba csak és kizárólag élményekkel, utazással, emlékekkel, és egy igazán, minden tekintetben megélt élettel érdemes menni - nem pedig pénzzel, ami önmagában, halomban állva mit sem ér. Neki pedig ez megvan. A bátyja vajon elmondhatja mindezt magáról?
- Te vagy az egyedüli örökösöm - mondja két falat között, átpillantva egy közeli asztalhoz, ahol éppen málnás túrótortát esznek. Nyálelválasztása azonnal beindul. - Még nem beszéltünk anyagiakról. Szeretnél?
Neki nem jelent túl sokat ez a téma, de elég ideje ismerik már hozzá egymást és Rebeka is nagylány már, így ha szeretne, Zsiga nem zárkózik el előle.
- Emlékszem erre a gyerekre - nyeli le a falatot, majd szemöldök ráncolva bólogatni kezd. - Egyszer találkoztam vele a csárdában. Volt nála egy rúnákkal foglalkozó könyv. Értelmesnek tűnt.
Nincs mit szépíteni ezen. Ha a csibéje körül kukorékoló kiskakas a színes tollain kívül még egyéb tulajdonságokkal is rendelkezik, akkor neki - még ha nehezen megy is - örülnie kell, nem pedig elfordítani a fejét és büntetni meg tiltani. Úgyse sikerülne. Ezt is olvasta.
Ha Rebekát odakötné az ágy lábához, és ő találkozni akarna Krisztiánnal, akkor egészen biztosan elhúzná az ágyat. Ezt nem olvasta, ezt tudja.
- Nem fura - a tányérját vizslatva ingatja meg a fejét. - Csak ritka. De nincs ezen mit meglepődni. Értékes vagy és szerethető, ő róla meg elmondható, hogy nem vak.
Zsiga meg a nagy szavak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A levél sorait újra és újra átfutottam, közben mögöttem nyílt és csukódott az ajtó, de egy pillanatig sem voltam képes ezzel foglalkozni. Megdöbbentett mindaz, ami benne állt és amilyen formában. Mégis erről én miért nem tudtam? Mikor történhetett mindez? Dátum ugyan nem állt a levélben, de képtelen voltam felidézi magamban egyetlen emléket is, ami ehhez az incidenshez kötődne. Márpedig én biztosan észre vettem volna, ha valami nincsen rendben.
Hátradőltem a székemen és egy röpke pillanat erejére lehunytam a szemeimet és a levelet visszaejtettem a könyvre. Összefontam a kezeimet a hátam mögött és megfeszítettem a vállamat, hátha elmúlik a görcs, ami hirtelen beleállt.
A papírt figyeltem és az emlékezetemben kutattam –abszolút eredménytelenül. Közben láttam a szemem sarkából, hogy felemelkedik a kislány a másik asztalnál, de csak akkor tudatosult bennem, hogy hozzám akar leülni, amikor már visszafordíthatatlan volt a folyamat.
Szerettem volna csendben elfogyasztani az ebédemet. Olyan nagy kérés ez? Most komolyan, miért van az, hogyha az utóbbi időben kimerészkedem a kastély falai közül –szorosabban véve a szobámból–, akkor valaki szinte azonnal a nyomomba szegődik? Miért vonzom én ennyire az embereket? Mintha a homlokomra lenne tetoválva, hogy barátokra van szükségem.
-Szerintem összekeversz valakivel, kislány. –igyekeztem egy mosolyt villantani, ahelyett, hogy elküldtem volna kapásból melegebb éghajlatra. -Nagyon rossz ajtón kopogtatsz, ha alvilági ügyekről van szó. De mondd csak, mióta vagy te ilyen jóban velük?
A kérdés már-már egy kihallgatásra hasonlított. Fejemet enyhén oldalra billentettem és felvontam a szemöldökömet. Más esetben egyszerűen csak leépítem a lányt és magára hagyom, mit sem törődve azzal, hogy ő milyen ostobaságokat hadovál, de kissé aggasztott, hogy esetleg másoknak is mesél a kis feltételezéséről –ami úgy, ahogy volt ostobaság. Nem szerettem volna, hogy egy alaptalan pletyka kelljen szárnyra.
Hát támadtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem, az eridonost cseppet sem zavarja, hogy esetleg a másik lánynak semmi kedve a társaságához. Valahogy a Boróka-univerzumban élő lány nem tudja elképzelni, hogy kinek ne lenne kedve az ő társaságában tölteni az időt. Hiszen ő együtt él saját magával, és ez eddig nem okozott problémát neki, akkor mást miért zavarna? Mozdulatai megdermednek arra a feltételezésre, hogy esetleg téved.
- Nem, az nem lehet, biztosan te voltál! - szemöldökét ráncolva fürkészi a vele szemben ülő arcát. Az az óriási bizonyosság kicsit meginogni látszik, de ezt a göndör lány még véletlenül sem vallaná be. Az tény, hogy sötét volt, de bízik benne, hogy nem gágyult még meg annyira, hogy ne ismerje fel az arcot. Kicsit bántja a kislány megszólítás is, ezért önkéntelenül is kihúzza magát. Vegye csak észre a másik, hogy már nem elsős, hanem bizony a második évét tapossa a tanodában, az már nem annyira kicsi.
- Hát jó, tagadhatod, de szerintem akkor is téged láttalak! - von vállat, hogy figyelmét ismét a tekintetes méretű krumplihalom felé fordítsa. Újabb falatokon rágódva figyel fel a rellonos kérdésére. Kivételesen uralkodik magán és előbb lenyeli a falatot, aztán válaszol, nem próbálja meg kivitelezni egyszerre a kettőt, hiszen annak a múltkor sem lett jó vége.
- Én? Hát én nem vagyok jóban velük, csak Hermésszel beszéltem, még tavaly. De persze jól átvágott – húzza fel az orrát bosszúsan, hiszen még mindig tüskeként él benne az emlék. Igazi buta, naiv kislány volt. Sőt, még mindig az, de saját elmondása szerint már bizony rendelkezik némi tapasztalattal – ami valljuk be, még így is édeskevés. - Szóval csak valami növényvédőt akartam venni – szépít egy kicsit azokon a bizonyos ügyleteken, hiszen mostanra a sötét hajú hölgy elég nagy bizonytalanságot keltett benne. És van Bóróka számára valami nyugtalanító abban, ahogy kérdezte. Jobb lesz talán vigyázni. Figyelmét ismét a kaja felé fordítja, már az egyharmadát eltüntette a tányérjára halmozott éteknek.
- Amúgy te nem eszel? - kérdez, ezúttal fittyet hányva az illemre, egy falattal a szájában. Késével a másik előtt heverő érintetlen tányér ételre bök. Igen, persze, mutogatni sem kéne. Számára teljesen érthetetlen, hogy valaki kikéri a kaját, aztán csak várja amíg kihűl. Fejét csóválva lát neki, hogy egy újabb falat húst vágjon magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda