Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Egész hazafelé menet énekeltem, aztán körbetáncoltam a házat, és eldicsekedtem az apukámnak azzal, hogy bizony már az út felénél járok. Eddig minden vizsgám sikeres, ráadásul mindegyik kiváló. Hiába akarnak megbuktatni, mert meg akarnak, hiszen az órák nyolcvan százalékáról kizavarnak, van itt ész. Anyu egyszer még azt is felajánlotta, hogy legyek magántanuló, mert még a végén kicsapnak, de neeeem, olyan Isten nincsen, hogy én meghunyászkodjak. Csak azért is le fogom tenni a vizsgáimat, és el fogom végezni az alapképzést, és lehet, hogy mesterképzésre is maradok, csakhogy bosszantsam a tanáraimat. Mondjuk, hogy milyen szak legyen, azt még nem tudom.
Lényeg viszont, hogy eldicsekedtem apunak, aki ennek örömére jól megtömte a zsebem galleonokkal, szóval lesz mit elvernem a cukrászdába, hiszen a világ - vagy legalábbis Bogolyfalva - legtutibb helye a falatozó mellett. Így hát miután ebédeltem, pihenek egy kicsit, majd pancsolok egy nagyot, felöltözök, és magamhoz véve a kis vagyonomat elindulok, hogy jól elverjem. Szoktam spórolni, de most határozottan úgy érzem, hogy megérdemlem, hogy a fenekére verjek.
- Helló.
Az új rendszer szerint kijönnek, nem kell a pultnál sorba állni, így én is így teszek, egy ablak melletti üres boxot szúrok ki magamnak, ahova lepakolom jajpiros kabátomat, majd bemászva végigböngészem a már kívülről ismert kínálatot.
- Szia Karina, mit hozhatok?
Ez mindig olyan nehéz kérdés, így hát mint mindig, most is a lányra bízom, aki ott áll mellettem.
- Szia, ami biztos, az egy nagy habos kakaó, mindenféle plusszal, amit csak kérni lehet hozzá. És szeretnék sütit, sokat, amiket a legfinomabbnak gondolsz, de sajtosroló mindenképpen legyen benne, több is, és gyümölcskocka, a többit viszont tényleg rád bízom, jó? Ti tudjátok mi a jó nekem.
A fentiekre pedig már most összefut a nyál a számban, mert szinte érzem, hogy máris behabzsolnék mindent. A lány csak mosolyog, és biccentve távozik, én pedig elégedetten nyújtózom egyet. Amíg várakozok, az ablaküvegben nézem magam. Szinte fel sem lehet amúgy ismerni, annyira másabb vagyok civilbe, nem mintha zavarna, épp csak újabban elkezdtem megvizsgálni a kettő közötti különbséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Vizsgaidőszak. Bizonyára sokakat érdekel, hogy mi játszódik le ilyenkor egy tanár fejében. Hogy vajon milyen hangulatban állítják össze a feladatlapot... Ó, sok dolog múlik azon, a tapasztalt versenyzők már két-három megmérettetés után rájönnek erre. Attila szerint sokkal rosszabb vizsgák is léteznek, mint amelyeket ő szokott adni, mégsem teljes az elégedettség. Aki az órákon figyelt, annak semmilyen váratlan meglepetéstől nem kell tartania. Azok közé tartozik, akik konkrétan megmondják, mire számíthatnak a tanulók, természetesen ez még nem jelenti azt, hogy a felkészülést hanyagolni kell. Nem adják olyan könnyen a Kiválót. Olyan intézményben élünk, ahol vannak bizonyos elvárások. Akinek nem tetszik, az bármikor kiléphet a rendszerből. A másik nagy pillanat a javítás időszaka. Ilyenkor is nagy hangsúlyt kap a tanár hangulati állapota. A mindig mosolygó Szikszai professzor idén vajon hogyan osztályoz? Nagy rejtély, egyelőre.
Aztán amellett sem érdemes csak úgy elmenni, amit az Edictumban írtak róla. Ha jól emlékszik, nem először bukkant fel a lapban, de ilyen badarságot már régen olvasott magáról. Tény, hogy jót nevetett a dolgon, ugyanakkor az is igaz, hogy tényleg elgondolkodott egy kegyetlen vizsga megszerkesztésén, csak aztán sem ideje, se türelme nem volt a munkához, másrészt miért szúrjon ki szegény sítáborozókkal, akik a távollét alatt olyan jól viselkedtek? Úgy tűnt, összekapták magukat, s a láblógatás ellenére is vették a fáradtságot és felkészültek az év végi feladatukhoz. Legyen ez a jutalmuk.
Egy kellemes nap zárásaként suhant el a cukrászda üvege előtt. Nem nézett ki a fejéből, csak ment, nagy céltudatossággal, hóna alatt cipelte szokásos jegyzeteit, s szemeivel már a pultokon kihelyezett, finomabbnál finomabb készítményeket elemezte. Hiába gyakori vendég, a választék kiismerhetetlen. Köszönt, helyet foglalt egy szabad asztalnál, majd némi töprengés után rendelt. Csak később kezdett el a tömegben bámészkodni. Látott ugyan ismerősöket, de nem mozdulhatott el, nehogy mások foglalják el a széket. A forgalom ugyanis jelentősnek volt mondható, a helyét pedig túl tökéletesnek találta, így önző módon ragaszkodott hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ahogy elhalad a kirakat előtt, a szívem hirtelen hevesebben kezd el verni. Milyen jól néz ki így suhanva. Egy tökéletes, komoly férfi. Bárcsak hozzám sietne ilyen nagyon. Szinte kívülről figyelem, ahogy felszakad belőlem egy hatalmas sóhaj, amire még én magam is elpirulok. Nem is értem, hogy képes ilyeneket kiváltani belőlem. Ilyet még tényleg soha, és senki iránt sem éreztem, erre jön ő, és egyszerűen nem tudok nem figyelni rá. A múltkor is, olyan kedves volt, és olyan különleges volt, ahogy kiszúrt a tömegben, mint egy tökéletes filmbéli jelenet.
Ahogy belép, érzem, hogy egy pillanat alatt kiszárad a szám, és kaparni kezd a torkom. Még nincs itt a rendelésem, úgyhogy a táskámhoz nyúlok a mindig nálam lévő üveg vizem után, ami a mai napon úgy néz ki, limonádéban nyilvánul meg. Apu biztos akkor csinálta, amikor készülődtem. Azt hiszi ilyenkor, hogy fiúzni jövök, és szerintem belőlük kiindulva, csak abban reménykedik, hogy nem terhesen megyek haza. Ki van zárva, nem akarok még teherbe esni, mert előbb világot akarok látni, akarok némi karriert csinálni, és nem mellesleg rá kell ébresztenem Szikszai Attilát, hogy _én_ vagyok az a nő, akire ő vágyik. Az utóbbi kifejezetten nehéz lesz.
Leül, nem messze tőlem, egy két személyes asztalhoz. Vajon a barátnőjét várja? Nem akarom látni, nem akarom tudni, hogy van-e neki, mert akkor összetörne a szívem, és mégis, valahogy tudni akarom, hogy milyen. Biztos nagyon szép, nőies és sikeres. Olyan nő, aki mellett a prof lehet simán csak cuki pasi. Kiskutya szemeivel pillant körbe, és amikor találkozik a pillantásunk, elmosolyodok és biccentve elrebegek egy gyenge "jó napot"-ot is. Kicsit hülyén érzem magam, mert valamiért a "Szia" akart a számra jönni, így volt némi fáziskésésem.
Nyílik megint az ajtó, a falu vége felé lakó sokgyerekes család jön be, a gyerekek először összetapogatják az üveget, majd elindulnak helyet keresni. Felpattanok, mint akit bolha csípett meg, magamhoz véve a kabátomat, és engedem, hogy elfoglalják a boxomat. Elvégre, én egyedül vagyok...hacsak... és a barátnője? Áh, max elküld.
- Csatlakozhatok vagy vár valakire?
Érdeklődöm meglepődve magamon. Máskor persze nagy szám van, de most itt van a FÉRFI, az a csupa nagy betűs igazi, akit én annyira, hogy nagyon, és legszívesebben elmenekültem volna, vagy csak titokban figyeltem volna, most mégis itt állok mellette, belül bénán, kívül egész összeszedetten.
- Inkább átengedtem a helyem.
Teszem hozzá a fejemmel a sok gyerek felé bökve, akik máris egymást licitálják túl, hogy ki mit fog és mennyit megenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az állandóan nyüzsgölődő tömegben először fel sem tűnt tanítványa hirtelen felugrása a saját kis fülkéjéből. Egy kicsit meg is ijedt, amint a semmiből pillanatok alatt már mellette is támadt. Pedig direkt úgy alakította helyfoglalóját, hogy ne vegye el a nagyobb társaságoktól a bővített asztalsorokat, hanem szépen meghúzza magát valamelyik másodlagos alkalmatosságon, ahonnét még mindig elég jól be lehet látni a helyiséget. Másképpen nagyon zavarban lenne, hiszen sosem tudná, mik történnek a cukrászda különböző pontjain. Szeret szemlélődni, rálátni még a legkisebb dolgokra is, így tehát a kulcsfontosságú ülőhely megszerzése adott. Aztán persze jól elvan ő magában, csendesen, nem él vissza előnyös területével. Remélhetőleg volt még annyi hely, hogy Karina és a cuccai is kényelmesen elférjenek, s a tanár úrnak se kelljen nagyon összehúznia magát, mert azt sem szereti. A szokásos nyugodtság áradt belőle, talán valamivel még gondtalanabbul érezte magát, hiszen a tanításnak már vége volt, s nem is a kastélyban tartózkodott.
- Nyugodtan - vonta meg a vállát, aztán utat biztosított a letelepedő lánynak. Ha várna valakire... De sajnos egyik ismerőse sem ért rá, pedig nagyon szeret ide a többiekkel jönni. Lassan tarthatnának egy családi összejövetelt, vagy ideje lenne régi barátokat is invitálni a környékre, mert a vizsgaidőszak ezen szakaszában nincs sok teendője. Aztán meg ott a fogadalma, amit mindig kitűzöget magának az új tanév alkalmával, miszerint megpróbál minden évben jobban produkálni. Valamelyik füzetében ott is vannak azok az ötletek, amik utazás vagy munka közben születnek meg a fejében, a megvalósításuk viszont nem egyszerű.
- Rendes tőled - jegyezte meg, bár hangját valóban elnyomta kissé az újonnan jött ricsaj. Remélhetőleg a kiszolgálószemélyzet is észreveszi majd a változást - És te hogyhogy nem a barátnőiddel érkeztél? Hogy megy a suli, sikerült javítani az osztályzataidon? - tudta, hogy Karina nem mindenkivel ápol jó viszonyt a tanári kar tagjai közül, ezért is érdekelte a lány véleménye. Aztán csak remélte, hogy nem a jobb jegyekért jött hozzá könyörögni házon kívül...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szerencsére az új kialakításnak köszönhetően már gondoltak arra is, hogy vannak emberek, akik csomagokkal érkeznek, így köszönöm szépen tökéletesen elférek, és szerencsére a mesternek sem kell összehúznia magát. Attila nagyon kedves, hiszen nem zavarja, hogy ideülök hozzá, pedig tuti, hogy a legtöbb tanár frászt kapna ettől. Attu ettől is különleges és király. Nem is tudom, hogy találok - e benne rossz pontot, mert jelenleg egyszerűen nincs, ez az ember csodálatos.
- Az nem kifejezés, senki sem tudott fogást találni rajtam.
Jelentem ki büszkén, és ki is húzom magam. Hihetetlen, hogy emlékszik erre, hogy mennyire hadilábon állok a többi tanárral, hiszen nála mindig jól teljesítek, figyelek, és eredményes vagyok. Ez pedig nem véletlenül van így, de ez bonyolult, és nagyon nem fair. Hihetetlen, hogy az univerzum képes ennyire kiszúrni velem. Itt ül velem szemben a tökéletes pasi, a cuki kiskutya szemeivel, a csókolni való szájával, és mi a legnagyobb hibája? Jaj, hát persze, hogy a tanárom. Persze, leadhatnám a tárgyát, de az semmivel se lenne könnyebb, mert akkor azt a heti pár óra titkos csodálatot is megvonnám magamtól.
- Eddig minden kiváló, már csak magán múlik, hogy megmarad-e ez a sikerszériám, és ez a következő vizsganapon ki is derül.
Szándékosan hagytam a végére az ő vizsgáját, hiszen arra többet akartam készülni, mint a többiekére, mert neki nagyon meg akartam mutatni, hogy tényleg jó vagyok.
- Remélem kíméletes lesz.
Vigyorgok rá, és már nyitom is a számat, hogy válaszoljak a barátnős kérdésére, de pont akkor lép be a képbe a pincérlánykám, aki egy hosszú ovális tálcára pakolta a sok süteményt, majd egy pincérfiú, aki a habos kakaómat hozza.
- Köszönöm. Nos, itt is vannak a barátnőim. Kiwi kocka, Barackos álom, Banános csoda, ő amúgy nagyon érzékeny, szereti kiélvezni, hogy hosszan tart, ezért nem jó, ha elsőra behabzsoljuk, ó és itt a kedvencem, Málnácska, vele maximum a vulkán süti tud vetekedni,
A vulkán süti alapvető kelléke minden ittlétemnek, most is itt ficereg, de egyelőre még nem akarom levenni a tetejét. Két villa van a tálván, így az egyiket a férfi felé nyújtom, hogy vegyen annyit és abból, amennyit és amelyikből csak szeretne.
- És ön? Nem ér rá a barátnője?
Fogalmam sincs, hogy miért pont a barátnőjére kérdezek rá, mert nyilván nem lenne jó azt hallani, hogy van neki, de mégis tudni akarom, mert a múltkor teljesen feleslegesen törtem be a tanáriba, ott semmi érdemlegeset nem találtam, még a korát se, pedig arra nagyon kíváncsi lettem volna. Levágok egy kisebb darabot a barackos sütiből és bele is tolom a pofikámba.
- Hallottam amúgy egy lánytól, hogy magától tanult meg patrónust idézni, és hogy állati jó tanár. Arra gondoltam, hogy lenne - e kedve engem is tanítani?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Lassan vége a vizsgaidőszaknak, amint azt lehet tudni, nekem simán ment. Nem vagyok egy nagy tanulós, de hát nem is kell, ha ilyen jó agyam van mindenhez. Megragadnak benne a dolgok, ennyi az egész. De most nem azért ülök itt az étteremben, hogy megünnepeljem az amúgy is elvárható eredményem, hanem mert a jövendőbelimmel van találkozóm. Nem is igazán tudom, hogy minek nevezzem őt, talán ez a legjobb megfogalmazás Lyrára. Mindketten végzünk, és szerintem mindketten megkaptuk a levelet, ami felfrissíti a memóriánkat, hogy ha végzünk, akkor bizony esküvő lesz és boldog házasság. Legalábbis nekem ilyeneket írtak, hogy néhány háztárstól, akik jóban vannak velem – van ilyen? – megtudták, hogy milyen jól összeillünk, és mennyire boldogok vagyunk együtt. Gratulálnak, hogy megértettem, milyen fontos ez és próbáltam alkalmazkodni, és tessék igazuk lett, megfelelő menyet választottak, stb. Ja, valóban marha jól eljátszottuk a szerepeinket, de nem igazán közeledtek az álláspontjaink. Illetve de, mert a kezdeti ellenségeskedés, olyankor gyűlölet, egy normális viszonnyá szelídült. Én meg nem tudom, hogy hányadán állunk, egyelőre még a sokkot, amiben Gwennel voltam, azt próbálom feldolgozni. Mármint, hogy egészen normális lány, így hogy megismertem, annak ellenére, hogy Cupido kellett hozzá, hogy szóba álljak vele. Persze már elmúlt a hatás, és… hát nem tudom, szerelmes biztos nem vagyok, mert most már másodjára tapasztaltam meg, hogy milyen az, és a második nagyon intenzív volt. Na, mindegy, nem tudom, hogy mi lesz, csak azt, hogy Lyrának szeretném, ha boldog élete lenne, vagy velem, vagy nélkülem. Ezért majd megteszem, amit meg kell, de egyelőre jó lenne valamivel kihúzni még, hogy ne legyünk házasok. Kéne még pár év, vagy ilyesmi, olyan rohadt gyorsan elrepült ez a három is.
Nem öltöztem túl egyébként, Lyrának pedig egy szép és különleges orchideát hoztam, amit már a helyiek be is tettek egy szép vázába. Akármi is van, a látszatot fenn kell tartani, de amúgy sem bánom, megérdemli, ha már elvisel, nem? Az étlap megérkezett, de egyelőre nem rendeltem semmit. A találkát délután négyre beszéltük meg, még van nagyjából 5 perc, hogy megérkezzen, vagy tíz, hogy nőiesen késsen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Zétény

Időben érkezett, ahogy azt elvárták tőle, a röpke két perces késése még igazán belefért az udvarias kategóriába. Egyébként kissé megviseltnek tűnt, habár felöltözött normálisan, haja a szokásosnál kissé kócosabb volt és a szemei alatti sötét karikákat is kénytelen volt egy kis sminkkel elrejteni, hogy ne nézzék az utcán inferusnak. Hiába, na, a vizsgaidőszak kissé megviselte, főleg a VAV, amely kellő izgulást biztosított neki az elmúlt hetekre.
Most viszont, hogy végre végzett mindennel, itt volt az ideje, hogy megbeszéljék Zéténnyel a dolgokat. Nem titok, hogy a tanév végével megkapta otthonról a szokásos gratuláló levelet, amely ezúttal arra is felhívta a levitás figyelmét, hogy most már, hogy megszerezte az alapműveltségnek megfelelő tudást, itt az ideje, hogy felnőjön és kilépjen az iskola világából. Még mindig kirázta a hideg, ha visszagondolt az egyébként kedves és jóindulatú szavakra, amelyek egy számára közel sem vonzó jövőt vázoltak fel. Hiába, na, apja világnézete finoman szólva is maradi volt, már ami a nők helyzetét illette.
Kifejezéstelen arccal lép be a helyiségbe, szemeivel Zétényt keresi, és amikor meglátja, egy apró mosolyt küld a fiú felé. Egyrészt ugye a látszat, másrészt pedig a virág, amelyet már messziről is kiszúrt. Hiába sejti, hogy a szülők irányítása nélkül valószínűleg sosem vetemedre ilyen tettre a rellonos, jól esik neki a figyelmesség.
- Szia!
Hezitálás nélkül lép a fiú mellé és nyom egy leheletfinom puszit vőlegénye arcára. Mióta jobban kijönnek a kékszeművel, azóta már nem tartja olyan nagy áldozatnak ezt, főleg azért cserébe nem, hogy így nem kell az egész találka alatt mosolyt erőltetnie az ajkaira, ő is lehet kedvetlen.
A köszöntés után aztán leül a másikkal szembe, maga elé húzza az étlapot, azt böngészve kezd bele a kényes témába.
- Gondolom te is megkaptad otthonról a szeretetcsomagot az instrukciókkal.
Sokatmondóan pillant fel rá, tekintetéből kiolvasható, hogy mennyire unja már, hogy még mindig gyerek módjára utasítgatják otthonról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kíváncsi vagyok, hogy ma milyen lesz. Általában nagyon ad magára, de az utóbbi hetek eléggé megfárasztották Lyt, gondolom az elvárások, na meg a Levita hírnevén sem eshet csorba. Bár szívesen az orra alá dörgölném a házpont állást, de már megtettem Izánál, így már nem olyan jó muri. Főleg a szöszke reakciója, ahol nem ismerte el a vereséget, hanem majd a vizsgákat ők nyerik. Kérdem én, azt hol jegyzik? Mindegy, Iza már csak ilyen…
Ly éppen csak késik – ami amúgy nem szokása, de bőven belefér -, és máris felpattanok, ahogy meglátom, a széke mellé lépve viszonozom a viszontlátás mosolyát.
- Szia Ly! – köszönök vissza és természetesen a köszönő puszi is megy az ő arcára. Na, nem úgy, mint a kézfejére az első találkozáskor, bár tény, hogy az is szórakoztató volt a maga módján. Most csak kap egy finomat, abból a kevés fajtából, ami ritkán jellemző rám, de tényleg szeretném, ha akaratunk ellenére összeköt majd minket a sors apáink által, én legyek a legkevésbé rossz az egészben. Igen, ilyen áldozatra is képes vagyok, mert pontosan tudom, hogy mit érezhet.
Kihúzom neki a széket, és a feneke alá teszem, ahogy leül, majd én is helyet foglalok. Miközben az étlapot kezdi böngészni, azonnal a tárgyra tér, pedig most jó lett volna egy kicsit másról is beszélgetni. Kábé mindegy miről, mert ez a téma… hát, nem a szívem csücske. De akkor legyünk gyorsan túl rajta.
- Persze, már nagyon vártam. Nos, neked mik az elképzeléseid, hogy húzzuk még az elkerülhetetlent? Gondolom, most nem szeretnél még megházasodni, bármennyire vonzó lehetőség is vagyok – most nem arrogánsan, hanem némi öniróniával(!) a hangomban és mosolyogva szólok. Remélem, értékeli, és amíg el nem felejtem…
- A virág természetesen a tiéd – teszem hozzá, bár nem hiszem, hogy nem tudná, de így illik. Jó ez az etikett: mindent magyarázz meg, ami egyértelmű.
- Amúgy minden oké veled? Kissé nyúzott vagy – én már látom, hogy a pincér megáll a lépcső alján, de még intek finoman a fejemmel, hogy ne jöjjön. Hagyjuk egy kicsit szusszanni Lyt, majd amikor már látszólag kiválasztotta amit szeretne, bólintok a pincérnek, aki el is indul felénk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Minabella

A kérdésre elválasztja tekintetét az érdeklődő szempártól, és egy távolabbi asztal felé pillantva vesz egy mély lélegzetet. Nehéz megmagyarázni, miért is volt szükség arra, hogy megszabaduljon a hosszú hajától. Talán, ha megpróbálná sem érthetné Sárán és rajta kívül más, hiszen aligha akad olyan személy, akinek bepillantást engednének testvéri kötelékük erejébe és titokzatosságába. Kettejüknek sokszor mondaniuk sem kell ahhoz semmit, hogy a másik pontosan tudja mit érez, mire vágyik, mire van szüksége. A döntés, hogy levágják az ő rá oly jellemző hosszú, göndör fürtöket is szavak nélkül fogalmazódott meg közöttük.
Ujjai a sótartóval játszanak, mikor végül visszatalál Mina szemeihez, és elmosolyodva megvonja vállait.
- Itt volt az ideje - mondja, míg ajkait összepréselve lebiggyeszti és vállai újra megrándulnak. - Már nem én voltam, ráadásul gyerekkorom óta nem volt rövid hajam. Egyszerűen csak tudtam, hogy szükség van erre.
Utolsó szavainál még szokatlanul rövid haja felé nyúl, hosszú ujjai végigszántanak a beállított tincsek között, majd leengedi karját, és Minára mosolyog.
- Hm? - visszakérdez ugyan, de már követi is a levitás pillantását. A vörös lány valóban szembetűnő, de nem azért, mert olyan szép. A haja felviszi, kiemeli a tömegből, hogyne, azonban ez a végzős rellonost egyáltalán nem hozza lázba. - Ez olyan női dolog, hogy itt vagyok veled, és te más lányokat ajánlgatsz nekem?
Felvont szemöldökkel, ajkán bujkáló vigyorral kérdezi, de még mielőtt Mina megválaszolhatná azt, továbbfűzi szavait.
- Egyébként is... miért rajta gondolkozol? Nem is értem..., engedd el magad - mondja kissé értetlenül, hiszen neki jelenleg semmi más nem fordul meg a fejében, mint a szemben ülő lány és az előttük álló este. - Ti folyton gondolkoztok, kombináltok, ötletem nincs, hogy van erőtök ennyi mindenre egyszerre.
Megcsóválja a fejét, majd lepillant és kinyitja az étlapot. Még nem tudja mit kíván, nem is igazán éhes, úgyhogy gyorsan ellapoz a nehéz, húsos ételekről a tésztafélék felé.
- És anyukád tudja, hogy velem vagy? - kíváncsian pillant fel, érdekli, hogy vajon Zója mit szól ahhoz, hogy a lánya és ő végül mégis egy randevún kötöttek ki. - Nem mintha bánnám, kedvelem őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ettől félt. Már csak ez hiányzott. Az iskolán kívül is a jobb jegyért akarnak nála sorban állni. Pedig kíméletes tanárnak gondolta magát, ezek szerint még mindig nem elégíti ki a lustább népség igényeit? Komolyan, olyan rosszul tudja magát érezni ilyenkor. Egyszerűen nem segíthet, bármennyire szépen néznek rá. Örül, ha a tantermen kívül is felkeresik a tanítványai, de mostanában egyre több embernél érzi azt, hogy csak a talpát nyalják, hízelegnek. Nagyon rossz érzés. Tudja kezelni, de ettől egyre inkább magányosan és elhagyatva érzi magát. Még nem tudta száz százalékban eldönteni, hogy Karina miért ült le hozzá, de adott még neki némi esélyt, hogy talán mégsem ez a célja, hiszen már korábban is próbált beszélgetni a tanár úrral. A lányka büszkén húzta ki magát a vizsgákra való rákérdezés után, remélhetőleg nemcsak a naivitás beszél belőle, hanem tényleg szép eredményekkel zárja majd a tanévet. Ugyebár ez csakis rajta múlik. Attila nem hinné, hogy az itteni tanárok direkt kiszúrnának bárkivel is. Ahhoz valami nagyon csúnya dolog kellene hogy történjen. Nagyszájúból több is van az iskolában, de az még nem ok arra, hogy valakit csak úgy meghúzzanak. Különben is, a lényeg a teljesítményen van, amely a dolgozatokkor mérhető le. Ő is csak azt kéri, hogy akit nem érdekel, az maradjon csendben az órán, hagyja tanulni a társait, és akkor nem akasztják össze a bajszukat.
- Nem szeretek kitolni veletek. Ha figyeltél az órámon, nem érhet majd kellemetlen meglepetés - ígérte meg a lánynak, s rögtön hozzátette, hogy nagyon fog majd szurkolni, ahogy mindig, mindenkinél. Mellesleg gratulált a többi vizsgájához.
Kellemesen mosolygott a lány humorán, persze az evőeszközt azonnal visszautasította, hiszen a szeme sarkából már látta is a rendelése érkezését. Ezért sem válaszolt rögtön a roppant kényes témára, melyet éles kardként szegeztek neki. De legalább a forrócsoki és a gyümölcskosár kompenzálta a  számára kínos szituációt. Maga előtt szépen elrendezgette a rendelt finomságokat, majd apró falatonként fogyasztani kezdte.
- És te ezt mind meg is fogod enni? Nehogy megülje a gyomrod... - intette óvatosságra a lányt - Amúgy neem, egyedül jöttem.
Nem igazán tartozik rá, hogy van-e valakije vagy sem. Nem szeretne erre reagálni, nehogy sértődés legyen a dologból. Ez az ő magánügye.
Szerencsére elterelődött a téma a patrónus felé. Arról már jóval nagyobb szakértelemmel és magabiztossággal tudott nyilatkozni.
- Nagyon nehéz bűbáj, ugye tudod? A felsőbb éveseknek szoktam tanítani, csak különleges indokkal teszek kivételt, de ha alkalmasnak bizonyulsz a korai elsajátítására, akkor megpróbálkozhatunk a dologgal. Mindenképpen a vizsgák után, mert hát most mindketten másra koncentrálunk, és persze az igazgatóságon is rá kell bólintaniuk. Lesz elég időd? - kérdezte, persze nem elvenni szerette volna a lány kedvét, csak ismertetni a tényállást - Hogyhogy most tanulnád meg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Épp készülök visszatérni az újságomhoz, és a soron következő sportrovathoz, amikor a nő feje koppan az asztalom lapjában. Megállok a mozdulatban, hogy összehajtsam az újságot, és jobban szemügyre vegyem az idei Köpkő bajnokság helyi állását, és mire meg tudnék szólalni, már ott is ül az asztalomnál. Megvallom, nekem ez egy kicsit merész, de hát új ország, új szokások, és mint már korábban kifejtettem, nem kellene összerúgnom senkivel a port, így hát csak veszek egy nagy, láthatatlan levegőt, és mosolyra húzom a számat.
- Hát persze.
Felkelve könnyűszerrel átemelem az asztaláról amit kér, és lehelyezem elé úgy, hogy lehetőleg leforrázni már ne forrázza le magát. A pultból érdeklődve pillantanak felénk, de én úgy teszek, mintha ez meg sem történne. Csak egy átlagos reggel, ugyebár.
- Biztos, hogy nem kéne megnéznie valakinek a fejét? Amikor Ash kicsi volt, a nejem mindig orvoshoz szaladt vele, amikor leesett valahonnan.
Kétszer a kezemből is, de ezt nem teszem hozzá. Gyakorló szülőként az ember élete csupa kihívás, én pedig amennyire vártam, hogy végre apa legyek, olyan béna is voltam benne. Talán ezért akartam még egy lányt is, vagy igazából egy másik fiú is jó lett volna. Be akartam bizonyítani, hogy tudom ezt jól is csinálni. A nejem persze folyton azt hajtogatja, hogy jó apa vagyok, jól csinálom, és talán nem is vagyok olyan rossz, hiszen Ash el is távolodhatott volna tőlem.  
- Ön is a faluban lakik?
A sportnak és az újságban búcsút mondok, összehajtva teszem félre, hogy inkább igyak egy kortyot az előttem pihenő italból, mielőtt teljesen kihűl. Kicsit feszélyezve érzem magam, és talán egy hangyányi bosszúság is átsuhant rajtam, de ezek már távolodnak, csak meg kell szokni az itteni módit. Ki tudja, egy nap lehet én is így indítok valakinél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Óóó, akkor ön is egyike a tanári karnak, aki az iskolában tanít. Volt esetleg a kiránduláson is velük?
Megvallom nem rémlik, igaz nem sokan rémlenek, csak kevés emberrel beszélgettem ott, nekik is, és nekem is új volt a szituáció, mely szerint egy idegen megy segíteni vigyázni a gyerekekre, akikre ők évek óta vigyáznak. Nem is voltam annyira aktív felvigyázó, de megismerkedtem pár kedves emberrel, így már vannak, akik nem csak a szokásos "Jó napot!" vagy "Szia" megszólítást morogják el, hanem tudják is, hogy ki vagyok.
- Thomas Alexander Everett.
Elfogadom a kezét, és valóban örömmel konstatálom, hogy minden a helyén maradt. Finoman fogok vele kezet, nem szorítom és nem rázom eszelősen, hiszen mégiscsak egy nőről van szó.
- Az előkészítő iskola vezetője vagyok.
Ez a tény viszont annyira még nem nyílt, és még nem is teljesen igaz. A pályázatom beadtam az iskola vezetésének, akik elbírálták - ki hitte volna, hogy az ember nagynénje igent mond, miután rábeszélte, hogy jelentkezzen -, a tanári karnak, akik szintén rábólintottak, és már a gyerekeknek is. Most, ebben a holt időszakban, hiszen lent már lassan vége az évnek, már csak a formalitások vannak. Tanulom a rendszert, hiszen igazgató még nem voltam, ismerkedem az alapítvánnyal, azzal, hogy hogyan lehet ide pénzt teremteni és a befektetőkkel, akik adományoznak az iskolának. Igyekszem kialakítani a jó viszont a suliban, a faluban és az előkészítőben is, hiszen a mai friss anyukák egy nap be kell, hogy írassák a gyereküket valahova, és szeretném, ha ez az előkészítő lenne az.
- Régóta tanít az iskolában?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Akkor nem lesz itt gond.
Felelem vidáman. Az biztos, hogy figyeltem, sőt, ittam a szavait. Mindig olyan szépen beszél, olyan szépen tudja érzékeltetni, hogy mit is kell tennünk. A legtöbb varázslatom elsőre megvan, hiszen pontosan azt csinálom, amit mond. Imádom a bűbájtant, imádom, amikor gyakorolhatom. Valószínűleg a többi tárgyam azért olyan „enyhébb” hangvételű, mert erre akarok koncentrálni. Nem akarok neki csalódást okozni, vágyok az elismerő tekintetére, vagy csak arra, hogy engem figyeljen. Érdekes egy lény vagyok persze ebből a tekintetből, hiszen, amikor érzem, hogy néz – mert hát gyakorlati tanát, az a dolga, hogy nézze a gyakorlatot végző kölyköt –, akkor nekem egyszerre lesz melegem, és reszketek a libabőrtől és érzem, hogy kiszárad a szám, amit muszáj lopva megnyalnom. Ez szerelem. Tudom, hogy az. Amikor gratulál és közli, hogy szurkolni fog, érzem, hogy egészen cseppfolyóssá válok, és két oldalt lecsöpögök szépen a székről. Kicsi Karina, aki a fejemben lévő hang, most éppen mélyeket sóhajtozik, hiszen ez a férfiember hihetetlenül tökéletes a fenébe is.
- Simán meg tudom enni ezt az adagot, nagyon szeretek enni, a kedvenc hobbim. Komolyan. Vannak a lányok, akik mindig azt mondják: „Jaj, nem kérek semmit, csak egy kis salátát, hehe.”
Itt direkt olyan negédesre változtatom a hangom, mint amilyet ezek a lányok szoktak felvenni. A folyton fogyózó tökéletességek.
- Nem bírom őket, olyan műnek hatnak. Én szeretek enni, és a kviddics miatt rengeteg kalóriát égetek el. Ha meg majd nem kviddicsezek, akkor lehet majd meglátszik, de nem hiszem, hogy annyira izgatni fog, hogy salátás lány legyek.
Ezt bizonyítandó nagyot kortyolok a habos kakaómból, és egy nagyobb szelet süti is eltűnik. Mivel van sajátja, és inkább azt fogyasztaná, ezért mindegyikbe belekóstolok, és szépen lassan sorba állítom őket, annak szellemében, hogy melyik mennyire ízlik.
- Tudom, hogy bonyolult, sokat olvastam róla, azt is, hogy nincs rá garancia, hogy sikerülni fog, de meg akarom ismerni a határaimat. Jövőre végzős leszek, jól akarok teljesíteni abban az évben is, viszont úgy akarok oda menni, hogy legyen bennem valami plusz. Érzem az erőt rá, hogy meg tudom csinálni, és érzem azt is, hogy készen állok. Ha más nem, legfeljebb letöri a szarvamat.
Végig komolyan és elszántan beszélek, olyan magabiztosan, mint még eddig talán soha. Vagy legalábbis nem mostanában. Amióta furán érzek iránta, azóta valahogy minden olyan más lett, többek között az én stílusom is. Az utolsó mondatnál azonban elmosolyodom, mert bár remélem, hogy nem így lesz, de azért ez is benne van a pakliban.
- Elintézem az igazgatóságot, úgyis külön fogadóidőm van már ott. A vizsgák után tökéletes lenne, köszönöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ez ismerős. Egész életemben növesztettem a hajam, aztán fogtam, és megszabadultam a felétől, ráadásul világosabb is lett. Nem bántam meg, és szerintem te sem fogod, mert jól áll.
Emlékszem rá, milyen volt az első pillanat, amikor a lányok végeztek. Egyik este történt, az amerikai cserediákságom alatt. Változást akartam, és lett is. Elővették az ollót, és vettek hajfestéket. Nem tudtam, hogy mit akarnak csinálni, de rájuk bíztam magam. Behunytam a szemem, és meg tudtam állni, hogy a végéig ne keressek olyan felületet, ahol megláthatom magam. Ki is sminkeltek, finoman, de rajtam a finom is látványos volt, hiszen előtte maximum az epres szájfényem volt olyan, ami nagylányos, és azt is általában lenyalogattam. Akkor viszont, amikor kinyithattam a szemem, akkor láttam meg először azt, mennyire hasonlítok anyára. A szemem, az állam apáé, a fejformám, a vonásaim anyáé, egyfajta ideális keveréküknek láttam magam akkor este.
- Neked? Ki mondta, hogy neked lesz?
Felelem tettetett meglepődéssel, de csakhamar elvigyorodok szélesen, elvégre nem gondolom azt se komolyan, hogy nekem lenne. Csak jó egy kicsit húzni az agyát, meg oldani a feszültséget. Istenem, szörnyen feszült vagyok, hiszen korábban soha, senki sem hívott randizni, sosem éreztem ennyire különlegesnek magam, és most Noel megtette, és ha nem is működik ez a dolog valami miatt, nekem egy életre szóló emlék már most, már maga a tény is, hogy meghívott. De akarom, hogy sikerüljön, csak igyekszem mindenképpen pozitívan nézni a dolgot.
- Nagyon furcsán vagyunk összerakva. Bár kikapcsolhatnám ezt a sok gondolatot és kombinálást. Annyira jó lenne nem azon agyalni, hogy mit gondolsz, ha rám nézel, vagy vajon jó-e így a hajam, vagy nincs-e valami nagy gáz az arcomon, amit észre se vettem, csak elindultam, és jól leégetlek. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyi mindenen vagyunk képesek agyalni.
Ez csak úgy kitört belőlem, egy kis ízelítő, mely azt mutatja, hogy mennyi minden jár most a fejemben. Nagyon jó, nem igaz? Borzalmasan zavar ez a sok minden gondolat, és nem akarom elszúrni ezt az estét, de nem tudok nem kombinálni.
- Tudja, hogy veled vagyok itt. És ő is kedvel. Mondtam neki, hog yegy rendes srác elhívott vacsorázni, ő pedig azt felelte, hogy üdvözlöm Noelt. Szóval tudja, és nincs vele baja, aminek örülök.
Azt nem tudom mondani, hogy „veled vagyok”, mert az nekem mást jelent, valami olyat, amit pár perc és néhány csók után nem biztos, hogy még ideje volna firtatni. Vagy mégis? Nem tudom, inkább csak rápillantok az étlapra.
- Valamilyen pennét ennék, és te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Zétény

Az étlapba temetkezett, épp csak annyira pillantott fel, amíg elindította a beszélgetést - udvariatlan azért nem akart lenni -, aztán már vissza is fordult. Semmi kedve nem volt pont erről társalogni, de túl kellett ezen is esniük, és akkor már inkább előbb, mint utóbb.
- Nos igen, a szívem szakadna meg, ha nem jönne idén össze a menyegző - villantott egy halvány mosolyt a fiú felé -, de én szívesen maradnék még mestertanoncnak az iskolában. A probléma ezzel igazából apám, aki elég határozottan kijelentette, hogy szerinte már eleget tanultam.
Szórakozottan lapozott egyet az étlapban, bár nem tervezte, hogy rögtön desszerttel indítja az étkezést. Nem is igazán fogta fel, hogy mit olvas, leginkább csak bámulta a sorokat, amelyek lassan összefolytak a szemei előtt.
- Oh, igen, köszönöm szépen, nagyon szép - zökkent ki gondolataiból. Nem is nagyon figyelte meg eddig a növényt, de így jobban megnézve valóban különleges volt, bár nem is várt kevesebbet Zéténytől.
- Ennyire látszik? Kezd egy kicsit összejönni most év végére minden, a VAV meg a vizsgák, és a járőrözések sem könnyítenek túlzottan a dolgon. De igazából minden évben ez van, valahogy túl leszek rajta.
Azt nem tette hozzá, hogy a ház kviddics eredményei is megviselték, mert bár amikor ő játszott, akkor kihozta magából a maximumot és meg is nyerték a mérkőzést, a Levita így is az utolsó helyen végzett, ahogy a pontversenyben is. Egyre inkább érezte magát elhanyagolhatónak, és így már nem is tűnt olyan rossz ötletnek apja kérése, hogy itt hagyja a Bagolykőt. De mégis...
- És te hogy vagy ezzel, mit tervezel következő évre? Vagy mit terveznek veled?
A pincér megjelent mellettük, ő pedig leadta rendelését: egyszerű sajttal-sonkával töltött pulykamellet hasábburgonyával. Nem volt hangulata még ezt is megbonyolítani, legalább a vacsorája legyen egyszerű, ha már az élete nem az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Viszonzom a mosolyt, természetesen nem lepődtem meg. Lyra sincs oda az esküvőért és még nem érzem magunkat annyira érettnek arra, hogy el tudjuk játszani a szerepünket, vélhetően valamelyikünk kiakadna és elrontaná. Valószínűleg én, még akkor is, ha mindig is hangsúlyozom, hogy én járnék jobban kettőnk közül.
- Majd én meggyőzöm apádat, hogy muszáj mestertanoncnak maradnod, mert a Farkas család nem vesz el egy alulképzett lányt, vagy ilyesmi – vonom meg a vállam fintorogva, mert semmi esetre sem Ly képességei ellen irányultak a szavaim, csak kell valami, amivel húzhatjuk még egy kicsit, és tényleg nem sok lenne az a három év.
- Mármint szerintem okos vagy, csak ha kell, ezt mondom – teszem le a nagyesküt és meggyőző akarok lenni a számára is, hogy nem akarom fikázni. Persze felhívom a figyelmét a virágra, ha már beszereztem neki és meg is kapom érte a dicséretet, ami nekem jár. A nyúzott arcára is kitérek, mert egyébként szép pofija van, de most eléggé karikásak a szemei és látszik, hogy nincs jó formában.
- Iza is ilyen akkor? Komolyan, ti prefik nem gondolkodtatok még azon, hogy néha lógjatok? Túlhajszoljátok magatokat a kötelesség jegyében, de kérdem én, minek? Jobb lesz attól neked? Kétlem – kérdezem a szemeibe nézve, még komolyan is. Sosem értettem ezt a nagy kötelességtudatot a levitás prefiknél. Azért nálunk nem ennyire durva a helyzet, meg néha szemet is hunynak néhány dolog felett, mert utálnak jelentést írogatni, főleg ha csak kisebb incidens történt. A kérdése meglep, mert még nem gondoltam bele igazán.
- Hát, ha már maradni akarsz, akkor maradok én is, a saját érdekünkben. Majd választok valamit, és még jól is fog jönni az alibihez, nem? – emelgetem meg a szemöldököm vigyorogva. Ez tényleg nem rossz ötlet igazából, és egészen kivitelezhető. Na, még maradunk pár évet és lehet, hogy megszokjuk egymást egy légtérbe, meg ilyesmi. Úgy csak könnyebb lesz végigszínlelni az esküvőt is.
- Cupido ellen van valami tipped? – mondom mellékesnek tűnően, miközben ő rendel, és én is kérek valamit. A választásom némi salátára, és sült húsra esett, azzal a fura nevű „aszhalcit” szósszal, ami kedvedre való ízt kölcsönzi számodra. De tényleg, állítólag mindenkinél más, és eddig bevált.
- A lábaddal azóta sincs gond? - kérdezem, amíg a pincér megjön az italokkal, én csak sima vörösbort kértem, az itteni legjobból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Igen, ismerem. Azon kevesek közé tartozik, aki látott pucéran rohangálni.
Felelem, miközben egy vigyor is felbukkan az arcomon. Nem hiába, hiszen kedves emlék, egy gondtalan időszak az életemben. Gyerekként elég nagy csibész voltam, és nagyon jól egymásra hangolódtunk Elisa nénivel, úgyhogy nem meglepő, hogy az is én voltam, aki a második és a harmadik majdnemesküvőjekor kimenekítette. Valahogy sosem jött össze neki, aztán mégiscsak találkozott egy férfival, akinek még gyereket is szült, és akivel a mai napig elvan. Hihetetlen.  
- Ő a nagynéném.
Teszem azért még hozzá ezt a kis információt, mielőtt szegény Elisa lesz a tulipántaposó a környéken. Amúgy is sokszor meg kell magyarázni, hogy mégis hogyan bukkanhattam fel éppen itt, és pályázhattam meg az igazgatói posztot. Hát valahogy így. Persze kellett az ottani tanári testület szavazata is, de mivel ott a legtöbben csak óraadók, nem is volt igazán ellenfelem.
- Lassan húsz éve. Amint végeztem az iskolával elkezdtem tanítani. Igaz az utóbbi négy évben inkább csak kutatómunkát végeztem.
Ez a tökéletes válasz arra, hogy egy évig küzdöttem a feleségemmel az ellen, hogy elhagyjon, két évig pedig önsanyargató gyászba burkoltam magam. Az elmúlt egy évben könyveket írtam, és óraadóként tanítottam, de ki kellett zökkennem mindabból, amit az a ház magában hordozott számomra, a gyászból, az emlékekből. Házasnak vallom magam, hiszen a nejem nem vált el tőlem, papírforma szerint még mindig hozzám tartozik. A szerelmem iránta töretlen, és ha testben nincs is itt, lélekben tudom, hogy igen. Kicsit félek is tőle, nehogy most valami mennybéli boronálóvá lépjen elő, mert akkor nagyon össze fogok veszni vele, ha egyszer újra találkozunk.
- A tanításban veterán leszek lassan, de itt, és ebben a szerepben még nagyon kezdő vagyok. Viszont már nem bámulnak meg annyian, ami egy pozitív élmény. Lassan alapdarab leszek én is.
Legalábbis ebben reménykedem. Tudom, hogy most jó ideig itt kell lennem, és nem bánom. Új kezdet, szükségem volt rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kissé lomha, ámde felettébb ruganyos léptekkel tart a teaház felé. Jó szokásához híven a kubai most is kilóg a szájából és öregesen pöfékel. Ha már fizetett szabadságot nem kap, legalább elszivarozza megmaradt éveit, gyönyörű terv!
A recepcióra belépve sem oltja el, hiába a rosszalló pillantás. Elég a minisztériumi jelvény és egy erélyesebb pillantás, hogy rendre utasítsa az alkalmazottat, aki ezek után elvezeti őt egy viszonylag kellemes hangulatú helyiségbe. Körbepillantva nem lát semmi gyanúsat, így a pulthoz lép és a mosolygós lányra pillant. Igaz, ami igaz, szép kerek diftongusai vannak, de ez emberünket ötvennégy éve nem hatja meg, így rezignált arckifejezéssel kér magának egy borsmenta teát. Friss és üde és nyugtató.
Legszívesebben a pulthoz ült volna, ehelyett a maga slampos módján az egyik fal melletti asztalhoz battyog és lesüpped a földre - hogy fog onnan felkelni, az még rejtély -, maga elé kinyújtja lábait keresztbe téve és pöfög tovább. A félhomály jótékonyan eltakarja arcát, miközben órájára pillant és úgy dönt, van még ideje.
Sztoikus nyugalommal szemléli a helyiségben megbúvókat, akik feszengeni kezdenek kémlelő tekintete miatt. Hát igen, néha még visszasírja azokat a napokat, amikor a Minisztériumnál más jellegű állást töltött be... Most viszont gyerekekre kell vigyáznia. Szégyen. Mikor lett óvóbácsi? És vajon hányszor fogja ezt a kérdést feltenni magának? Mindegy is, totális faarccal szivarozik tovább, várva a teájára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Könyvével egy félreeső sarokban élvezte a vizsgák után kiérdemelt pihenést. Előtte teáscsésze, egy tányér, rajta félig megevett szendvics. Az ajtó nyílására néha felpillant, majd visszatér a regényéhez. Órák telnek el így. A szendvics már rég megszáradt, a csészébe újabb adag tea vándorolt.
Az ajtó újra csilingel, jelezve egy érkezőt. Egy idegen lép be rajta, ami egy ekkora faluban eléggé ritka. Néha beesik egy-két átutazó, kereskedő figura, de a kétes elemek a kocsmát részesítik előnyben. Több ott a sötét sarok. Egy teázó nem szokott illegális ügyletek lebonyolításának helyszíne lenni. Épp ezért különös ez a férfi, aki jelenlétével elég hamar betölti a helyiséget. De lehet, hogy a szivarának füstje is ludas kicsit a dologban. Messziről megcsapja Tobiast a kubai illata. Mindig szerette. Az embereket, akiknek a szájából ki szokott csüngeni, már kevésbé. De sajnos a kettő általában együtt jár.
A felvillanó jelvény megmagyarázza rögtön a füstöt - egy olyan helyen, ahol tilos a dohányzás. Végülis csak három tábla jelzi ezt. Tobias a könyve mögül figyeli az idegent. Pökhendi, arrogáns még a járása is. Messziről antipatikus számára. De van egy tulajdonsága, ami mégis felkelti az érdeklődését. Felügyelő. Egész nap másról se beszéltek az iskolában és a faluban, mint a felügyelőkről. Valóságos kisvárosi legenda kelt lábra - hogy hányan vannak, kik ők, milyen hősies - vagy kevésbé hősies - tettek birtokosai. Egyesek szerint egyikük vérfarkas. A fiú nem vesz részt az ilyesfajta pletykák kitalálásában, megvitatásában vagy épp terjesztésében, de attól még nyitva tartja a fülét. Fontos jól informáltnak lenni.
Hirtelen felemelkedik a székéről, fogja a csészéjét és a könyvét, és átvonul a férfi asztalához - és mindenféle ceremónia nélkül elhelyezkedik a kinyújtott lábak mellett, szemben a füstfelhővel.
- Sikerült már nyakon csípniük néhány delikvenst? - úgy véli, állampolgári joga - sőt, kötelessége - a rend és törvény állapotáról aktuális és pontos információk birtokában lenni. Ha eközben másodlagos tényeket is begyűjt - történetesen épp egy felügyelő kilétéről, jelleméről, erős- és gyenge pontjairól - az csak mellékes, személyes kis siker.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Kész. Vége. Egy pillanat alatt porba hull minden, amit felépítettem logikus érvek alapján. Tudom én, hogy ezek között vacilláltam én is, a mai napig, vagyis még tuti, hogy ezután is fogok, de akkor is. Ez így hatalmas pofonvágás. Csak hogy szépen fogalmazzak...
- Pont ettől félek én is. Hogy kit is fogok benne látni.
Ismerem el olyan őszintén, és kissé összetörten, ahogy az csak lehetséges. Ha öt éves lennék, most tuti, hogy sírni kezdenék, minden előjel nélkül. De nem vagyok óvodás, így nem is fogok sírni. Majd otthon, a szobámban, a takaróm és a párnám védelmében, ahol lehetek gyenge.
Most viszont elég ebből, ideje, hogy kicsit azon is gondolkodjak, még jó sokat, amivel érvel. Nem is rosszul. És én nem tudom betörni, mint egy tükröt... Ironikus hasonlat, nemde? Hát ez vagyok én...
- Talán. Majd. Egyszer. De nem most.
Majd lépésben haladhatok efelé. Meg se gondolom, mit mondtam ki, talán azt, amit akarok. Normális lenni, és nem a saját nyűgömet siratni, mert az tuti, hogy pont így kezdődnek azok a történetek, amik úgy végződnek, hogy: "... és az öreg néni egyedül halt meg, két macskája társaságában, mikor rágyulladt a ház...". Szánalmas vagyok. Fújjj...
Lehet viszont, hogy nem vagyok egyedül az ilyen jellegű problémákkal? Vagyis a hasonló cipősökkel? Oké. Még szarabbul érzem magam, hogy képes vagyok a sírba dönteni mindenkit, és kicsinálni. Esküszöm, kolostorba vonulok.
- Én is ezt tenném a helyedben.
Vonok vállat kicsit ingerültebben, és dühösebben, mint szeretnék, mert most ez tombol. Ki iránt? Naná, hogy magam ellen, mert egyedül én lehetek ekkora balfék. És ez így nem jó. Nem szeretem. Irritál, utálom, felidegesít, és azt nem szeretné senki sem.
- Mit szólnál két korsó vajsörhöz, egyet neked, egyet nekem, és mellé némi rumos kókuszgolyóhoz?
Igen, nem titkolom valami jól a szándékaimat, de talán felszabadultabb leszek, és nem ilyen búval b****tt. Ez kell most nekem. Tombolás. Főleg egy ilyen gyónás után, amit most levágtam itt pár percen belül, ráadásul egy ismeretlennek!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Egy ruhadarab ide, egy ruhadarab oda, s az oly' nagy becsben tartott rend csúfos véget is ért. Már rég elkésett, amikor a kutyán átbukdácsolva kiesett a langyos, tavaszi délutánba, maga mögött pedig egy atomrobbanás helyszínét hagyta. Koptatott famerba bújtatott tagjait sűrűn kapkodva közeledett a Csárda felé, ami legnagyobb szerencséjére nem volt olyan vészes távolságban. Amilyen katonás rend uralkodik a Parancsnokságon Nándor uralma alatt, simán kinézi a férfiből, hogy egy ilyen munkától teljesen független helyzetben is képes lenne lekapni a tíz körméről egy kis késés miatt.
Bár csak egy ártalmatlan kis borozgatásról volt szó alapjaiban, gyomra mégis görcsbe rándult, akárhányszor arra gondolt, hová is tart éppen. Nándi viselkedése némiképp megváltozott a Citadellás eset óta, ő pedig nem tud azóta mást tenni, csak belepirulni minden egyes figyelmes gesztusba vagy átható pillantásba. Munkahelyi gyötrődése is átcsapott kellemes légkörű munkába, életének ezen része így sínre került, de mégsem tudta magát teljességgel elengedni. Szemében nem helyes dolog a főnökkel találkozgatni ilyen nyíltan, még akkor sem, ha az a bizonyos főnök úgy vonzza, mint szeget a mágnes...
Hevesen verő ketyegővel, mégis nagy mosollyal az arcán lépte át a kocsma küszöbét, tekintete szinte azonnal megállapodott a pultnál álldogáló délceg alakon. Csak remélni merte, hogy nem késett el túlságosan.
 - Szóval meggybor? - hangjába és mozdulataiba némi bátorságot öntve került a férfi mellé. Kár lett volna szabadkozással vagy fenntartásai kimutatásával indítani ezt a cseppet sem formális találkozót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Léna

  Nem tudná megmondani, mennyi ideje ácsorog a pultnál, elhatározta ugyanis, nem fog az órájára nézni. Léna kért időt, hogy rendbe szedhesse magát, s noha a férfi nem igazán értette, mit is kell magán rendbe szednie, egy nőnél ez sohasem néhány perc. Míg várakozik, rendel magának egy kupica ribizli snapszot, s lefolytat egy rövidebb eszmecserét a visszatérő csapossal is.
  - Meg kell hagyni, sosem gondoltam volna... - vigyorodik el, miközben fejét ingatja, s ledönti a pálinkát. A percek lassan telnek, s hamarosan meghallja Léna hangját maga mellől. Ajkai mosolyra húzódnak, ahogyan válla felett lepillant a nőre..
  - A legjobb meggybor, amit valaha kóstoltál - teljes testével felé fordul, inge a harmadik gombig ki van gombolva, nyakkendőjétől is régen megszabadult már. Valóban nem egy egy formális találkozóról van szó. Néhány pillanatig a csinos kis pofit tanulmányozza, s nem éri csalódás. Lerí a barnáról, hogy zavarban van.. Sebaj, iszik egy kicsit és elmúlik a zavara.
  Felmarkolja a két üveg nedűt, s a két poharat, melyeket melléjük kért, majd a hely villámgyors körbepásztázását követően fejével az egyik box felé biccent. Itt nem szabad sokáig nézelődni, még valaki azt hiszi, belé akar kötni a mágus, e pillanatban pedig semmi szüksége az ilyesfajta felfordulásra. Ahogyan a másik auror mögött sétál, ismét végigméri, soha sem látta még farmerban, ennyire hétköznapian, már-már muglisan öltözve. Nem férfiból lenne, ha tekintete nem tévedne a dereka alatti gömbölyű részre, de nem hibáztathatjuk érte, annyival magasabb nála, ha lenéz rá, automatikusan a perifériájába kerül.
  - Nos, most pedig jön az a pillanat, amikor igazam lesz. Megint... - Mindig visszhangzik fejében a javítás. Kicsavarja a dugót az egyik palackból, s a nő felé nyújtja. Megtölti az egyik poharat, majd a másikat is. A bor színe olyan mélybordó, hogy a kocsmában uralkodó félhomályban majdnem feketének látszik, átnyújtja Lénának az egyiket, saját magáét kissé ünnepélyesen maga elé emeli, megszagolja, kicsit meglötyköli, majd a nőre függeszti kékjeit. - Akkor az első megoldott ügyedre! - Ha Léna koccint vele, akkor mélyet kortyol a borából, melyet aztán hosszan ízlel, s csak aztán nyel le. Tekintete mindvégig a nőn marad, kíváncsi a véleményére és... egyébként is kedvel ránézni.