Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Marina|
WIWT| 3/6 | 1
______________________________________________________

A válaszára elmosolyodom, pláne, hogy közben azok a melegbarna szemek mélyen az enyéimbe fúródnak. Szép. A külsőm dicsérése sohasem tudott igazán letaglózni, elvégre nyilván szép egy test, amit a gazdája kénye-kedve szerint formál, mintha csak agyagból volna. Azt se egészen értem, hogy Marina válasza miért lelkesít. Hülyeség az egész.
Amikor elkezdi sorolni, a mosolyom csak szélesedik. Az arcomon enyhe, majd egyre erősebb pír jelenik meg, a hajas részénél pedig nem tudom megállni, ujjaimmal végigsimítok a göndör fürtökön. Csillog a naplementében. Hirtelen nem is rémlett, hogy voltunk együtt naplementekor. Talán, kilesett az ablakból? Meglátott valamikor egy kis sarokból és csak távolról csodált? Beteg, de hízelgő.
Már egészen beleolvadok a kis felsorolásba, amikor hirtelen véget ér. Randi. A szó megrémít és a mosoly azonnal zavart grimasszá torzul.
- izé, igen azt hiszem talán….talán egy nem randi randi működhetne - köhintek, aztán tarkómat kezdem vakarni. Kényszermozdulatok a zavartság levezetésére. Nem mintha ezzel a hülyével bármikor is randira akarok menni. Csak hizelgő a sok nyalás, bármely egománnal megesik.
- És ő…milyen izé, milyen nem randi helyszínre gondoltál?- csak egy kicsit megyek tovább, pusztán kíváncsiságból, semmi személyes nincs benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Halványan bólintott Szofi nevére, de nem akart jobban belemenni a témába. Főképp, hogy utána már teljesen más kötötte le a gondolatait: Autumn érintése. Így próbáljon megnyugodni? Tényleg okosabb volt tartani idáig tőle a távolságot, ha innentől kezdve ennyire nehéz lesz mederben tartani az érzést.
 Ha mindketten elfogadjuk. Itt csak neki van mit elfogadni, Rue meg bizalmat szavazott neki érte.
 - Ne folyatsd - emelte fel gyorsan a kezét, mellé pedig fejét rázta, mielőtt még több olyan dolgot mond, amitől beindul a fantáziája. Igazából már ez is elég volt ahhoz, hogy elképzelje ezt a beszélgetést egy egészen más kimenetellel. Következmény nélkül, egymásba feledkezve.
 - Aha... - sóhajtotta elnehezült légzéssel, hangja kissé meg is emelkedett mellé. Nem mert most sem ránézni. - Jók vagyunk.
 Te hazug szerencsétlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia

Hihetetlenül jól esett végre kimondania. A lánynak a megismerkedésükkor amúgy is kinyilvánította, hogy tetszik neki, de akkor nagyon részeg volt. Szóval hihette azt is, hogy nem igazi a vonzalma. Aztán a második-harmadik alkalommal meg extrán hülyén viselkedett, szóval a csaj azt is hiheti, hogy gyogyós. És mivel Kende spanja, neki nem merte elmondani. Júlia az első, akinek beszél róla. Talán az utolsó is, ha nem sikerül. De lehet mégsem. Másodpercenként változtatja meg a gondolatmenetét.
- Nem randi randi. Oké, és honnan fogja tudni, hogy randi. Vagy mikortól lesz randi a nem randi? - kérdezte Marina aggodalmasan.
- Hát... eleinte arra gondoltam elviszem a csillaglesőbe, mert lesz az a hullásos izé. De ha nem randi randi, akkor egy koncerttel csak nem lövök mellé, nem? Ott... ott bármi megtörténhet. Meg semmi sem, ha úgy akarja. Nem tudom mit tegyek Júlia - kesergett Marina, és ahogy ficergett még egy könyv a földön végezte, hangos csattanással. - Borka annyira magabiztos, és határozott, hogy mellette tiszta süsü vagyok - panaszkodott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Marina|
WIWT| 3/6 | 3
______________________________________________________

A kérdésre csak megfonom a vállamat.
- Nem igazán kell, hogy tiszták legyenek a határok - jelentem ki, a nem randi randi, épp úgy lehet randi mint nem randi, és pont ettől gyönyörű, hogy a címkézés értelmezése rajta kvázi annyira tág, mint egy magyar politikai beszéden. A koncertre csak a szemöldököm ráncolom, hát az mondjuk maximum részeg dugások színtere szokott lenni, de azért bólogatok míg előhúzom pálcám, hogy szórakozottan visszalebegtessem a lány könyvét a helyére. Már majdnem újra a padon van a tököm se tudja milyen tankönyv, amikor meghallom a nevet. Borka. Borka. KI A FASZOM AZ A BORKA???
Rá emelem tekintetem, pontosan ugyanezzel az agresszíven feltett kérdéssel szemeimben. De mivel fogyatékos dán, azért a számat is kinyitom.
- Ki a faszom az a Borka baszdmeg? - és a könyve már repül is egyenesen felé, kár, hogy nem akkora erővel, hogy lekaszálja a fejét a nyakáról.
- Merlinre, mi bajod van neked Marina? Hagyd már abba a szoknyapecérkedést baszki, hát rosszabb vagy mint egy kanos harmadikos! Undorító! - Borka. Ki a jó ég az a Borka.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Mióta ráeszmélt arra, hogy teljesen fölöslegesen támadta le Zalánt, égett az arca és vöröslött, mint a paradicsomszósz. Ráadásul nem csak amiatt érezhette magát kellemetlenül, hogy letámadta az egyik iskolatársát valami koholt váddal, de még a saját titka is kibukott. Eddig ugyanis senkinek sem beszélt arról, hogy mennyire oda és vissza van azért a fura csajért, mert hát miért is mondta volna. Most viszont nagyon izzadt a tenyere az idegességtől, szégyellte is magát Zala előtt. Nézett is meredten a másik fiúra, aki közben úgy beszélt, mintha nem haragudna, de biztos hogy azért még ott volt benne a tüske. Legalábbis Jacob így érezte, bár megszólalni egyelőre még nem tudott. Ahhoz előbb fel kellett volna ocsúdnia a döbbenetből, de már csak akkor eszmélt fel, mikor megkapta az alapos fejmosást.
- Bocs…de Zalán! - szólt még az idegesen távozó fiú után. - Ne mond el neki…- tette sietve hozzá, nem mintha ezzel túl sokat ért volna el, amúgy is, ki tudja, hogy hallotta-e a Hollósi a szavait, netán ha így is lenne, mennyire tartaná magában az információt. Mindenesetre Jacob pocsékul érezte magát, amiért sikerült ennyire beégnie egy másik srác előtt. Bosszankodva fordult sarkon, hogy visszatérjen a kastélyba, és elméjében letisztázza a gondolatait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Egy veszélye annak, hogy az állatkák ennyire szabadon mászkálnak a körletben egyértelműen az, hogy könnyen ki tudnak jutni. Eddig szerencsém volt, Artemisz nem kószált még el, előbb-utóbb mindig megtaláltam egy kanapé alatt szunyókálva. Most azonban mindenhol megnéztem, de nem találtam sehol. Mikor pedig a tálkája is érintetlenül maradt, tényleg elkezdtem aggódni. Ezután raktam ki plakátokat az iskolában, hátha valaki rátalál a macskámra. Néhány háztársam segített is keresni, de nem találtunk rá.
Órák után aztán elindulok, hogy a maradék pár plakátomat kirakjam. Hátha valaki tényleg rátalál és visszahozza nekem a cicust. Azért én is a keresésére indulok majd, amint a házikkal elkészültem. A tanulásra pedig egy kinti helyszínt keresek, hogy kiélvezzem a jó időt és a napsütést. Segít koncentrálni. Így lyukadok ki a Fénylő Lelkek Udvarán, hátamon a jegyzetekkel és tollakkal megpakolt táskámmal. Egy félreeső padot akarnék keresni, ahol kényelembe helyezhetem magam.
Alig érek ki azonban a kapun, belefutok egy rellonos prefektustársamba. Én csak egy mosollyal elsétálnék mellette, kikerülve őt. Kristóf viszont megszólít, így persze megállok előtte.
- Megtaláltad Artemiszt? - kérdezek vissza reflexből, csillogó szemmel. - Ah igen, a bokor alatt szunyókálás rá vall - bólogatok mosolyogva. - És igen, megköszönném, ha odavezetnél hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A Zalán által festett képre hallhatóan nyel egyet. Lassan veszi csak le azonban kezét a seprű nyeléről, mert közben tudatosul benne, hova is kéne kapaszkodnia helyette. Hosszú pillanatokig csak a levegőben tartja mindkét karját, csak ezután teszi kezeit lassan és óvatosan a levitás vállára. Nagy elhatározásra és bátorságra utal Raminál, hogy felült a seprűre, az meg aztán pláne, hogy hozzá is ér a másikhoz.
Azért kiszakad belőle egy kétségbeesett nyögés ahogy elrugaszkodnak a földtől. Szemeit szorosan becsukja, kezeivel pedig ösztönösen jobban kapaszkodik Zalánba. Még szerencse, hogy Ramóna nem hord hosszú körmöket, mert az fájhatna a fiúnak. Végül csak kinyitja a szemeit, óvatosan, hogy megnézze, milyen magasra jutottak.
- Hű - hangját akkor hallani ismét, amikor meglátja az erdő odafentről, a vízesést a távolban, a kastélyt most innen fentről, és, amikor egy fecske elreppen csak néhány méterre tőlük. Nem is hallja meg a másik kérdését, annyira leköti a látvány. Hiszen neki sosem sikerült ilyen magasra felrepülnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Te a vadászat és a Hold istennőjéről nevezted el a görög mitológiából az állatodat? - fúrtam tekintetem az övébe teljes mértékben elhűlve.
- Elárulnád, hogy jutottál el arra a végső döntésre, hogy ezt a mitológiai elnevezést add neki? - szökkent fel a szemöldököm hirtelen, miközben az arcomra kiült a meglepetés varázsa. Szerencsére a macska meglelésében, illetve valószínűleg a befogásában is teljes mértékben közreközreműkött a lány legnagyobb megkönnyebbülésemre.
- Természetesen odavezetlek hozzá, mutatom az utat. Kövess, kérlek! - indultam útnak a legnagyobb határozottsággal. Ha szerencsém lesz, és a primitív létforma is úgy akarja, akkor nyert ügyem van, és gyorsan letudhatom ezt a dolgot. El is vezettem a másikat oda, ahol az állat az igazak álmát aludta a bokor alatt. Azonban sajnálatos módon nem az a látvány fogadott, amire számítottam.
- Ezt nem értem. Pár perce még itt volt, vajon hová tűnhetett el ilyen rövid időn belül? - emeltem kérdőre vonva a tekintetemet Bettire.
- Gyere utánam! Nem juthatott messzire! - közöltem vele határozottan, majd megindultam az udvar másik vége felé nem törődve azzal, hogy követ-e a másik, vagy sem.  
- Ott van! Hogy volt képes felmászni oda? Ez hihetetlen... - mutattam az egyik magas fára, amelynek a tetején ott nyávogott a macska kétségbeesetten.
- Miért nem tud lejönni onnan, ha már egyszer felmászott rá? - morfondíroztam hangosan, miközben az adott helyzetet vizslattam, illetve elemeztem ki magamban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia

Szemei azonnal a könyvre esnek, és már épp megköszönné Júliának, amikor megáll az élet. Mármint a könyv, a szőke, és hát ő is, mert nem tudja mi történik. Talán egy pillangó, aki nem vette figyelembe egyedül a növekvő drámát, és szépen elrepkedett a kettősük körül, de ezen kívül még az idő múlását se lehetett besaccolni. Aztán Marina felsikkantott, és az arca elé húzta a kezeit, hogy csak azt találja el a könyv. Hülye gyógyítói, már nem csak lelki, de fizikai fájdalmat is okoz neki.
- Júlia, ez fáj... mié... - kezdte volna, de a navinés teljesen kikelt magából. Nagy bociszemei csak úgy meredtek a forrongó lányra, és hirtelen nem tudta mitévő legyen. - Én nem értem, most miért mondasz nekem ilyeneket. Én azt hittem támogatsz, és meghallgatsz, és nem is vagyok szoknyapecér, Ádám óta nem volt senkim sem. Ennyire nem akarod, hogy boldog legyek? Vagy... én nem értelek Júlia - hebegett-habogott a barna, és keze, amin a könyv nyoma már most lilássá festette a bőrt, kinyúlt a másik kezéért, hogy ha engedi, megnyugtassa az érintésével.
- Megbántottalak valamivel? Én nem értem mi történt... - tette hozzá. Néha elsiklanak felette dolgok. Meg az is lehet, hogy mégsem érti olyan jól ezt a nyelvet, mint ahogy gondolta, és valami bunkót mondott. A franc tudja. De ez így nem volt jó valahogy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Meglepettsége engem ér meglepetésként, így ő az én tekintetemben értetlenséget fedezhet fel.
- Igen. Szeretem a görög mitológiát, ahogy az Artemisz istennőről szóló történeteket is - vonok vállat. - Úgy éreztem, ez a név illik a cicusra, és tetszett is. - Egy tincsem tűrőm a fülem mögé zavartan, miközben elindulok utána. Magamban pedig próbálom megfejteni, miért furcsállja ennyire rellonos prefektustársam a macskám nevét.
Ahogy pedig célirányosan az egyik bokor felé tartunk, kezd felébredni bennem a remény, hogy nem kell tovább keresnem az állatot. Kristóf biztosnak tűnik a dolgában, és tudom róla, hogy nem az a fajta, aki megtréfálna. Az ilyesmi viccek nem az ő stílusa. Mégis, ahogy a bokor levelei közé kukkantok, Artemisz sehol.
- Oh -szakad ki belőlem a sóhaj mondatára. - Hát, egy elég izgága állatról beszélünk - jegyzem meg keserűen.
Meglepetten indulok ismét a rellonos után. Eddig nem úgy tűnt, mint aki a  törődik az eltűnt macskával - a kötelességtudaton kívül, hogy jelentse, ha megtalálta. Most mégis tovább indul, mégpedig láthatóan azzal a szándékkal, hogy igenis megtaláljuk a kiskedvencemet.
Először nem veszem észre az állatot, csak ahogy Kristóf a magasba mutat, én pedig követem a kezét. Tény, hogy egy magas fáról beszélünk, ám engem annyira talán nem lep meg az eset, mint társamat. Rég tudom a macskámról, hogy ügyesen mászik, főleg, ha valamit kerget. Talán egy madár vagy mókus után mászott fel a fára.
- Felfelé még volt motivációja. Lefelé már nincsen - ez az én elméletem a helyzetről. Közben a fa ágai között átlesve figyelem, nehogy a macska lepottyanjon. Ha pedig mégis le találna esni, felkészülök, hogy előkapjam a pálcám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bátorságot adott neki a bizalom, amit Ramóna belé fektetett minden apró gesztusával. Nem lett volna rá túl sok oka, vagyis talán... az Augustine-nal történt incidens óta esetleg változhatott valami.
 Nem tudta eléggé visszafojtani a nevetést, melyet a lány szótlansága szült. Tudta, hogy ez most másfajta csend. Jót jelentett. Annyira lekötötte az, hogy a lányt ellenőrizze, majdnem el is felejtette, miért jöttek. Egy darabig hagyta, hogy elámuldozzon a kilátásban, s csak akkor kezdett újra neki, amikor már a torony közelében jártak. Lassan kezdett köröket leírni körülötte.
 - Ezt használtam fordulópontnak vissza a pályáig, és úgy látszott - itt elengedte egyik kezével a nyelet, hogy a legközelebbi hegytető felé mutasson -, hogy arra tart. Nem sokat láttam belőle, de tényleg nagyon jellegzetes... volt.
 Halkan lehelte a mondat végét, mert a torony cserepein észrevett valamit. Homlokráncolva repült közelebb, majd előrenyúlt, hogy aztán égő kíváncsisággal nyújtsa hátra Raminak szerzeményét: egy bámulatosan fényes tollat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Még ő maga sem hiszi teljesen, de megbízik Zalánban. Tudja, hogy vigyáz rá odafent, hogy azonnal lerakná, ha Ramóna beijedne. Félelme azonban múlóban van, ahogy meglátja a tájat. A képet mindenestül elraktározza magában, mert az megihleti, írna róla egy dalt. Szemeit alaposan végig járatja a táj minden egyes pontján.
Csak akkor tér vissza a jelenbe, mikor a fiú megszólal. Nem reagál semmit, egészen addig, míg kezébe nem kapja a tollat. Azt aztán alaposan megvizsgálja, bár másik kezével továbbra is erősen szorítja a levitás vállát. Kékjei kerekednek el aztán. Eddig kételkedett barátja igazában, most viszont kezdte őt is meggyőzni a toll látványa, kíváncsisága pedig az eddiginél is nagyobbra nőtt. Tekintetét abba az irányba emeli, ahova a fiú mutatott.
- Lehet a hegyeken túl él... - Csupán hangosan gondolkodik a lány, fejében pedig pörögnek az információk, melyeket erről és más, hasonló madarakról olvasott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Meleg tekintetét csak egy pillanattal tartja tovább Adelinán, mint azt a helyzet feltétlen megkívánná, s utána már nevet is, lágyan ingatja közben a fejét, jobbjával pedig még mindig mellkasát simogatja. Általában így sétál, balja nadrágja zsebében, jobbja szíve körül, gondolatai ki tudja, milyen messzeségben járnak. Nem úgy, mint most, mikor elég csak felé pillantani, máris tudni lehet, hogy minden porcikájával és gondolatával itt van, jelen. Izgalma szeme fényében ragyog vissza, és csillogó tekintetén túl egész lényében is van valami különleges, amivel a hétköznapok során nem találkozni, csak egyszer-egyszer, egy-egy tanórán tűnik át rajta valami, ami akkor is csupán árnyéka mostani önmagának.
- Óvatosabban kellett volna eljárnom a feladatot illetően - vallja be végül a belőle minduntalan oly őszintén áradó alázattal, és habár magában még hozzáfűzi, hogy jobban mondva, inkább Margarétát illetően, ezt már nem mondja ki hangosan.
Szája sarkában ott felejtődik a halvány mosoly, és abban a röpke csendben, ami sétájukhoz harmadikként csatlakozik, tűnődni kezd. Közel sem mélyenszántó gondolataiból azután Adelina elévágódó karja ugrasztja ki, mire megtorpan, és a hirtelen adrenalinfröccstől félredobbanó szívvel és nagyra táguló pupillákkal a nő felé fordítja fejét. Ha akarná se tudná most levenni róla a szemét, egyszerűen dolgozik benne az ösztön s talán az egyre lázasabb vágy is, hogy figyelje őt, mozdulatait, mimikáit, gesztusait. Mert ez számára tudomány - sűrűn hazudik efféleképpen saját magának is. Nem mozdul. Tekintetében fellobbanó tűzzel várja ki, hogy Adelina leengedje előle a karját, és egész testével felé forduljon. John keze válaszul mellkasára fagy, balja sem mozdul nadrágja zsebében. Szemüvege mögül, kissé elnyíló szájjal hagyja, hogy a másik fekete tekintete belemásszon az övébe. Egy múló pillanatra még levegőt is elfelejt venni, azután összehúzza szemöldökeit, és értetlenül mozdítja arcát.
- Az olyan lelkeket, mint amilyen Margaréta is - kezdi, hangjából kihallani némi óvatosságot, hogy még véletlenül sem szeretne rosszul fogalmazni. - Nos, könnyű kihasználni. A határhúzás azonban tanulható, és ha tudja, meddig engedheti be az embereket anélkül, hogy sérülne közben, talán a visszaélés esélye is csökken. Bár tizenhét-tizennyolc évesen már...
...bizonyosan túl van az életkor sajátosságain, amiről ez a férfi itt, Adelinával szemben nem kíván beszélni. A szexualitás egy olyan szegmense az életének, amit csak azokkal oszt meg, akikkel át is éli azt. Az élményeiről, tapasztalatairól, vágyairól senki mással nem beszél, önös érdekből témába sem hozza, hiszen nem érzi szükségességét. Az egyedülálló és privát.
- Üdítő - biccent egy aprót, s kiszélesedő mosollyal lábai elé pillant. - Tudja, Adelina, a vámpírok mindenkit érdekelnek - egy bizonyos fokig. A varázstalanok vámpírimádata és botor szexualizálása átivódott a varázstársadalomba is. Növekvő tendenciát mutat, hogy a diákjaink testi jellegű, végtelenül felelőtlen kapcsolatba kívánnak bonyolódni az éjlényekkel - bocsánatkérő pillantással fordítja arcát a nő felé. - A világért sem szeretném megbántani kegyedet, de manapság a halálos kimenetelű vámpírtámadások majd harmincöt százaléka szexuális kapcsolattal kezdődik. És a számok évről-évre növekednek. A fiatalok romantikus filmeket és könyveket olvasnak a témában, amivel látja, szívemen a kezem, nincs is semmi baj. Csak ne hinnének el mindent.
Nem véletlenül került sor rá tavalyelőtt, hogy Európa-szerte törvényrendeletbe iktassák a Vámpírológia tantárgyat érintő kötelező szexuális felvilágosítást minden évfolyamon. Évente kétszer. John nem is lehetne boldogabb, csak ne neki kellene zavartan köszörülnie a torkát a pódiumon, miközben az esetleges együttlétek veszélyeiről beszél.
- Nem téved - halvány mosollyal pillant Adelinára. - Az Afrikai Kontinens Központosított Vámpírbibliotéka a doktorátus megszerzéséig nem engedélyezi a belépést. Jövő ilyenkor beszélgessünk róla, milyen odaát.
Ajánlata közben a másik tekintetét keresi, de ha meg is találja, nem sokáig tartja vele a szemkontaktust. Ő nem a flörtöt nyíltan élvező, egyáltalán, átélni képes férfiak táborába tartozik, sőt. Sokkal visszafogottabb ember annál, mintsem, hogy ilyen leplezetlenül kikezdjen bárkivel is, ettől függetlenül ajka ívelő mozdulatában és vonásainak rózsás tónusában ugyanúgy rálelni a teste mélyén felpiszkált vágyra.
- Adelina - sóhajtja iramodó szívveréssel, miközben a nő légies lépteivel prédaként táncolja körbe, és csak azután szólal meg ismét, hogy tekintetük találkozna. - Kegyedet csupán megismerni szeretném. Sokat jelentene, ha betekintést engedne a napjaiba és ha nem veszi tolakodásnak, a gondolataiba is. Beszélgessen velem, és cserébe én szívesen éltető kapcsolatba kerülök Önnel.
Ennyi volna? Meglátjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Szóval elhiszed nekem? Biztosan az a madár? - hangja úgy csengett, mintha azért benne is élt volna némi kétely a dolgot illetően. Kissé elfordította törzsét, hogy szeme sarkából rálessen Ramira.
 - A hegyeken túl. Hát az... messze van. - szisszent egyet csalódottan, pedig egészen fellelkesült a felfedezéstől. Még ha el is merészkedhetnének odáig, biztosan nem most, suliidőben. Pláne nem ebédszünetben.
 Megbizonyosodott arról, hogy a navinés kapaszkodik-e rendesen, s csak akkor indult el újra. Ezúttal tényleg lassú tempóban, hátha több nyomot sikerül észrevenniük. Tekintete egyik toronyról a másikra vándorolt, az ereszeket és más potenciális kincslelőhelyeket kémlelte. De ha mással nem is, ezzel a tollal gazdagabbak lettek a kis körtúrának köszönhetően. Na meg a ténnyel, hogy tényleg valami különleges lény tette tiszteletét a birtokon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Ez igazán dicséretes - bólintottam elismerően. Kevés diákot ismertem, aki a másik nemhez tartozott, és érdeklődött a görög mitológia iránt. Az viszont már nem nyerte el a tetszésem, hogy egy alsóbbrendű lényt egy istennőről nevezett el. Erre nem reagáltam semmit, egyrészt úgysem értette volna meg az álláspontomat ez ügyben, másrészt nem volt hangulatom kis előadást tartani a témával kapcsolatban.
- Valóban nem képes megmaradni egy helyben. Pedig úgy tűnt, hogy mélyen elnyomta az álom - állapítottam meg kissé letörve, letargikusan. Közben az utunkon tovább haladva rátaláltunk a macskára, amely egy fán ragadva hangosan nyervákolt.
- Akkor adjunk neki kellő motivációt ahhoz, hogy lejöjjön! - vágtam rá határozott hangnemben, miközben Bettire tekintettem.
- Lássuk csak, mi jöhet szóba... ha jól tudom, ezek az állatok szeretik a hasukat. Van esetleg valamilyen nasid, jutalomfalatod, amivel le lehetne csalogatni a fáról? - érdeklődtem meg a lánytól. Az egyik háztársam tartott macskát, és egyszer vidáman ecsetelte a barátjának, hogy különféle ízletes falatkákkal eteti időnként a kedvencét, amit az imád. Engem hidegen hagyott ez a téma, de akaratlanul is fültanúja voltam ennek a beszélgetésnek, mivel pont mellettem történt ez az érdektelen eszmecsere. Arra a következtetésre jutottam, hogy talán ez megoldás lehet Betti problémájára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Fejét ingatja meg, ajkain elnéző mosoly villan fel. A férfi fejében csak fellobbanó gondolat kegyetlenül furakszik be elméjébe, és szíve szerint felnevetne, azonban tudja moderálni magát. Igen vaknak kellene lenni ahhoz, hogy az ember fia ne tudja rögtön: Margaréta nem a szerencséjéről híres. Önmagában a kisugárzása is angyali, ezt tetőzi azzal, hogy minden szava kedvességet és megértést sugall, így megérti, amiért John aggódik érte.
És bár a nőt megnyerte a diák, valamint immár a tanára is kezdi, mégsem lehet fontosabb semmi annál, minthogy igen rövid időn belül megszeretett városát valaki esetlegesen veszélyezteti. Eddig nem találkozott magához hasonlóval, mindössze damfírok tisztelték meg jelenlétükkel, mégsem kockáztathat. Valahol, a szíve mélyén, amint beköltözött, tudta, hogy önkéntesen fogja védeni a kis városkát. Nem hősiességből, sokkal önzőbb okok vezérlik: egy ilyen befogadó közösséget nehezen adna fel. Amint bensője megnyugszik, elnézést kérve a férfitől folytatja a kedélyes társalgást, mintha mi sem történt volna. Halkan kuncog fel végül.
- Talán ő így segít jobb hellyé tenni a világot - vonja meg vállait. - Tudja, ha a lány helyében lennék, jól esne a lelkemnek, hogy van egy oktatóm, aki ennyire szívén viseli a sorsomat - hiszen annak idején, mikor ő volt gyermek, nem adatott meg neki ilyesfajta törődés. Édesapja hátat fordított neki a születésekor már, nővére ugyan gondját viselte, de önnönmaga fontosabb volt mindenkinél. Az emlékek mosolyt csalnak arcára, hiszen mindennek ellenére - természetesen - szerette a családját. Még akkor is, ha egy anya teljes hiányában kellett felnőnie, és most élnie még a végtelenségig. Először azt hiszi, ismét kellemes csend telepszik rájuk, miután kifejtette véleményét és ehhez kapcsolódó örömét a férfi felé, amiért megtalálta azt, amiért érdemes élnie, de legnagyobb megdöbbenésére a férfi igen részletes okfejtésbe kezd.
- Kérem - hajtja előre fejét, mikor a bocsánatkérés megüti fülét, visszafogott, kedves mosoly ül ajkain, ahogy a férfire sandít. Megvárja, míg befejezi, és nem nehéz rajta látni mennyire egyet is ért a másik mondandójával. - Kell valami a fiataloknak, amibe kapaszkodhatnak. A legtöbb mozgókép és regény rólunk tévesen formálja meg egy vámpír igazi énét, a belső küzdésre, mely azzal jár, hogy emberek között vagy mellett tengetik mindennapjaikat, semmiségként tekintenek a megformálók - emeli fejét az ég felé pár lépés erejéig. - A fajom becstelensége, az én becstelenségem is, mert közéjük tartozom. Ha tehetném, változtatnék ezen - fejezi be végül. Igazat mondd. Ha valahogy lenne rá lehetősége, az összes embert megvédené attól, hogy csalódnia kelljen a fajában, ami nem is feltétlen olyan szörnyű, de nem is olyan szerethető, mint azt sokan gondolják. Ő szereti hinni, hogy valahogy sikerül megtalálnia minduntalan az arany középutat és aszerint cselekedni.
- Sajnálattal hallom - ingatja meg fejét. - Türelmetlenül várom a beszámolóját, John - megy bele a ki nem mondott ajánlatba. Remélte, hogy lesz még alkalma beszélgetni a férfivel. Mindig felüdülést jelent külső szemmel látnia magát, más szemszögből és nézőpontból, azonban álmaiban sem gondolta volna, hogy a kis játék, amit elkezd, odáig fajul, hogy a szavakkal keveredik a vénájában csörgedező vér hangja. Több, mint egyetlen pillanatra valóban prédaként tekint rá. Ajkain érzi vérének ízét, hallja a fájdalmas nyögést, ahogy foga vájja át a puha bőrt, míg ujjai szántanak a sötét tincsek közé. Szemfogát nyalja meg, ahogy ismét szembe kerülnek egymással.
- Nyugtasson meg, hogy csak félreértem a szavait, és nem éppen a vérét ajánlja fel nekem néhány olyan információért, amit a könyveiből - jószerivel - nem tud meg - lép egyet közelebb. Kecses, jéghideg ujjai simítják végig a férfi nyakát felfelé, míg hosszú, fekete körmei karcolják végig a felületet lefelé. Túl régen vett már magához emberi vért, és ha komolyan gondolja szavait, ha tényleg ugyanarra gondolnak, félő, nem fog tudni megálljt parancsolni magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Kis kavicsok vannak a kezemben, amelyekből már vagy tízet feldobtam a fára, abban reménykedve, hogy az az átkozott állat mozdul. De nem, ott van, onnan néz rám, miközben vernyákol. - Ne nekem panaszkodj, fasznak szereztél szárnyakat - tárom szét karjaimat és az engem bámuló, megjegyzem egyre nagyobb, tömegnek intek. - Segítetek is, vagy csak bámészkodni jöttetek köcsögök? - intézem hozzájuk nem túl kedves kérdésemet, melyre néhányan továbbállnak, néhányan meg telefonjuk kameráját szegezik rám. Milyen szépen fog kinézni majd, mikor tovább küldözgetik ilyen szövegekkel, hogy “Bontovich esze elment”, “Kettyós lett”, “Tiszta lúzer”, stb. Hát meg a tököm. Az a kurva Yorki, minek szerzett szárnyakat, aztán ment fel a fára? Most, hogy hozzam le csórit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Kellemes nap, békés, amikor semmi furcsa nem történik. Persze, ez éppen olyan, mint, hogy csak egy nyugodtk tanári állásra vágytam. Az se jött össze. A kisebb csődületre sóhajtok egyet, és vágyódva pillantok el a távolba. Sóhajtok egyet, és végül ráveszem magam arra, hogy ha már tanár vagyok, akkor tanárként is viselkedjek, és elindulok a csoportosulás felé.
- Miksa?
Nyilván a többi fölé magasodik, így nem nehéz észrevenni őt, a magasság áldás és átok is egyszerre, jelenleg az utóbbi.
- Magyarázatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Nahát a kedvenc házvezetőm - köszönök derűsnek nem nevezhető arccal, majd dobok egy újabb adagnyi kavicsot a fára. - Az a hülye kutya felrepült a fára, most meg baszik lejönni. Hopp. Párdon. Nem hajlandó levánszorogni - kezemmel mutatom neki, hogy hol a dög. - Esküszöm, nem én voltam. Maga is tudja, hogy jó vagyok bájitalok terén - veszem elő legszebb vigyorom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Repülő kutya. Értem.
Az a baj a kamaszokkal, ezt megmondta a Józsi bá is, hogy egész nap csak henyélnek, meg drogoznak, meg szexelnek. Na már most, én nem vagyok hülye, az elsőt meg az utolsót tudom nála, és az utolsónak nem örülök, de a másodikat eddig még azt hittem, megúsztuk. Eddig. Most azonban igencsak úgy néz ki, hogy az a mocsok drog is bejött. Tündérpor, pedig annyira reméltem, hogy legalább az én gyerekeimet elkerüli.
- Tudom, de ez nem biztos, hogy kizáró ok az állat elszárnyasítására. Kié az eb?
Nyilván a tömeg nem oszik, csak arrébb vándorol, sehogy jobb szögben lehessen hallani minket, de az biztos, hogy a hír gyorsan terjed. És abba bele se szeretnék gondolni, hogy ha a nyakába venne, ketten együtt elég magasak lennénk, hogy elérjük azt a bizonyos pontot. Elég nekem mellette állni, tipikus hajolj ide egy pofonért, fiam méretű kölyök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Nem hiszi el, igaz!? - sóhajtok. Hát mikor hazudtam én neki? Soha. SOHA. Maximum füllentettem, de az teljesen más tészta. - Látja, ott! - mutatok fel, mikor az eb ijedtében feljebb repül. Anyád..
- Sacikáé, megkért, hogy vigyázzak rá pár napot, én meg a legjobb bátyja szerepében vigyáztam rá. De ez a rohadt dög ma kiszökött míg Graceszel beszélgettünk és valahogy szárnyakat növesztett - hihetetlen, hogy ehhez most tényleg semmi közöm. Pedig iszonyatosan jó hecc, kár, hogy nem az én fejemből pattant ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Mostanában sok furcsaság történik a kastélyban.
Nem mondom, hogy nem hiszek neki. Az egyik legjobb diákom, de azért van előélete, és most, hogy kiballag, mit mondhatnék? Én nem akarok haragban elválni tőle. Figyelem a pontot, amin a kutyát mutatba, és most már látom én is.
- Erről a beszélgetésről akartam is már beszélni. Felelősségteljesen beszélgettek remélem. Felelősségteljesebben, mint, ahogy arra a kutyára vigyáztatok… hogyan lett… milyen szívtelen az, aki megátkozna egy kutyát?
De tényleg, hát az a szerencsétlen állat nem tehet semmiről.
- Tudsz fára mászni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Felelősségteljesen beszélgettek remélem.
Ettől a mondattól meghűl bennem a vér és elég ostoba arccal nézek rá. - Maga tudja? - Hát ez parádés, mert ha ő tudja akkor más is és Grace ezen totál ki lesz akadva. Nem is tudom, hogy el merjem-e mondani neki.
- Én nem tudom.. Ugyanúgy a helyére tettem, mint tegnap vagy tegnap előtt, de a kis vakarék kijutott - mérgelődök egy kicsikét, majd ismét a fára szegezem a tekintetem, mikor a mászás lehetőséggel jön.
- Nem azért, de nem gondolja, hogy ha elindulok, még feljebb megy? Egy dermesztés nem lenne célszerűbb? - nézek rá, amolyan engedélykérőn. Nyughatatlan és csínytevő vagyok, de tiszteletet is neveltek azért belém. Még jó, hogy nem állok neki csak úgy pálcával hadonászni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Én mindent tudok.
Szólalok meg bölcs, öregapós mondattal, és valljuk be, sokszor nem is állok messze attól, hogy olyan legyek, mint egy koravén Gandalf.
- De minden, amit kérek, hogy biztonságban legyetek, mind a ketten, nem akarok botrányt, ezen túl viszont, nem érdekel. Sokkal jobban örülök neked, mint bárki másnak.
Azért az olyanok, mint a Danvers fiú, sőt a legtöbb rellonos, nem váltottak ki bennem akkora szimpátiák, mint a Bontovich klán eme példánya. De nem, attól, hogy én tudom, más nem tudja, én nem pletykálkodom, csak pletykákat hallgatok.
- Hát…Hm. Mi van, ha nem tudjuk elkapni? Én az ilyen kéz- és szemkoordinációs játékokban nem voltam valami eredményes. Van egy ötletem, de nem biztos, hogy tetszeni fog, viszont utána garantáltan tegeződhetünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Nézze, én tudom, hogy mindenki neveletlen és semmirekellő kölyöknek tart, de higgye el, hogy nagyobb szeretettel vagyok Grace iránt, mint az egyezségünk szerint kellene… nem ártanék neki és nem hoznám kellemetlen, az egész életét megpecsételő, botrányos helyzetbe - el sem hiszem, hogy tényleg erről kell a házvezetőmmel társalogni. Hát ember, jó, hogy nem itt mindjárt szexuális felvilágosítást tart nekem egy banánnal meg egy kotonnal.
- Kiváló képességekkel rendelkezem sport terén és  a magasságom előnye, hogyha valamit nem kapok el elsőre, másodikra még sikerülhet, mielőtt földet ér - nevetem el magamat, majd a kutyusra nézek, aki kétségbeesetten nyüszög. - Mi az ötlet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Örülök, hogy ezt hallom. Azt mondják, hogy egy házvezető legyen pártatlan, és szeressen mindenkit egyformán. De azért, vannak kedvenceim.
Még rá is kacsintok, hogy érezze, közéjük tartozik. Véleményem szerint az, ha valaki eleven és egy kicsit rossz, egyáltalán nem hátrány. Nem a gonosz rossz, hanem a kreatív, olykor pikírt megoldásokkal rendelkező. Emellett a másik fél sem ostoba, sőt, és ez még nagyobb megnyugvással tölt el. Sok más párossal ellentétben, náluk sosem fogtam a fejem, pirospont.
- Nos, az egyik opció szerint lebegtető bűbájjal olyan magasra lebegtetem, mint a kutya, elkapja, leszedi, és valahogy leoperáljuk a szárnyakat. Azonban, én bájitaltan tanár vagyok, a pálcás mágiában nem jeleskedem. A másik opció szerint, ha számításaim nem csalnak, és nem szoktak, ha a nyakába vesz, olyan magas leszek, hogy le tudom venni őt, ez pedig ugyebár egy csodás barátság kezdete lenne. Harmadik opcióban pedig megkérhetjük a közönséget, hogy lebegtessék, de a gyerekek gonoszak, ki tudja, hogy melyik ponton találják ki, hogy megszüntetik a varázslatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Remélem valaki felveszi ezt a beszélgetést, mert ha én mondom el Gracenek biztosan nem hiszi el, hogy tényleg lezajlott. Hát még én se hiszem el, meg mi az a kacsintás? Beszarok.
Az ötletei meg. Fenomenálisak egytől egyig parádés mind, de tényleg. A közös bennük az, hogy halálba égek mindenki előtt, szóval ennek fájdalmas kimenetele lesz rám nézve.
- Nos, simán a nyakamba venném, de a kutya meg Gracetől is összefosta magát, szóval gondolom, ez egy idegentől sem lenne másként - pedig parádés produkció lenne, évkönyv fotó meg miegymás. Kajak körbe is futnék vele a nyakamban.
- Fenyegesse már be őket, hogy ha leejtenek megbuknak vagy valami - legalább az Eridonosokat, azok tuti befosnak tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Ideggyenge az eb?
Érdeklődöm kedélyesen, miközben a kupac kölyök felé pillantok. Ennyit arról, hogy az év tanára legyek. Megköszörülve a torkom fordulok a sereglet felé.
- Hölgyek, urak, van egy feladatom a diákság számára. Nagyon fontos feladat, mely a bájitaltan vizsgán feljogosítja önöket, hogy egy lépésnél segítséget vegyenek igénybe. Emellett, amennyiben Bontovich úr törés nélkül, sértetlenül ér földet, úgy vendégei egy nagy gombóc fagylaltra a cukrászdában. Ez fair ajánlat.
Az utolsó mondatot már a fiúnak intézem, miután a nevében cirka tizenhat gombócnyi fagylaltot odaígértem. Mindenki pálcát ragad, és kötelességtudóan figyel Miksára.
- Amennyiben leesik, mind megbuknak bájitaltanból és harminc pontot veszítenek a házuktól.
Azért nem úgy van az. Én is előhúzom a szőlőfa pálcámat, és felé fordítom.
- Mehet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Csak bizalmatlan - és pont bennem bízik, igen. Engem ismer már kölyök kora óta és tök jól is bánok vele, egyébként. Arról nem tehetek, hogy Grace idióta személyiségét nem bírta elviselni, hát néha még nekem is sok a tyúk.
- Jaj bazdmeg, tuti meghalok - nézek végig a jelenlévőkön, akik beszopták Rudolf szavait. Látszik, hogy nincsenek tisztában a dolgokkal a büntetéseket illetően, csak remélni tudom, hogy legalább varázsolni tudnak.
- Még mindig jobb ötletnek tartom, hogy ő legyen sóbálvány, hát ennyien egy lepedőt simán szétfeszítenek az elkapás érdekében - jegyzem meg csak úgy mellékesen, hát félem én a halált, egyezséget kötöttem vele, hogy majd csak akkor pusztulok mikor Albert, az pedig nem most van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Csonttörés lehet a legrosszabb, ami történik. Arra van nálam bájital. Csak semmi pánik.
Elég, ha én aggódom egy kicsit, mert ahogy egy kéz törik, úgy egy nyak is tud törni. Arra nem segít a bájital, de majd megoldjuk.
- No,  Bontovich úr, hogy érzi, mehet? Reményteljes ifjak várják, hogy meghívja őket a cukrászdába.
Páran kuncognak, de inkább jellemző az izgatottság a társaságra.