Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Amikor azt mondta, hogy virágot szedni, esküszöm azt hittem, hogy ez valami kód, amit a lányok használnak. Én bolond meg is kérdeztem Ádámot, hogy ez mégis mit jelent. Az még csak röhögött rajtam, hogy mennyire gyökér vagyok, miért nem értem, hogy mit akar. Hát nem értem. Tényleg nem, mert Abigél az elmúlt száz évben nem tette jelét annak, hogy olyasmit akarna, amiről Ádám fecsegett.
Így, mikor tényleg a rétre jöttünk és tényleg neki állt szedni a virágot, a kis pöcsöm még kisebb lett, mintha csak lenyisszantották volna.
- Leszek a párod, nehogy megint üres kézzel menj haza. Nem akarom megint két hétig a bánatos birka képed nézni - szörnyű volt. Mai napig rém álmaim vannak tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Kinyújtom a nyelvem arra, hogy bánatos birka képem volt. Nem is! Bánatos vörös birka voltam, de az is csak azért, mert nagyon párás idő volt, és akkor a hajam olyan, mintha gyapjam volna.
- Idén már húsz vagyok. Felnőttesen kell viselkednem. - forgatom meg a szemeimet, és a hangomban van valami kis kedveskedő korholás, éppen csak nem teszem hozzá, hogy "te kis buta." - Jól döntöttünk, hogy visszajöttünk? - pillantok rá kérdőn, ahogy a tekintetem óhatatlanul is a kastélyra siklik. Amikor kiléptem a kapuján, túl az utolsó vizsgákon, kezemben a papírommal, megkönnyebbültem. Vége van, senki sem akar majd kisajtolni belőlem varázslatokat, és most mégis, már a szobámban van minden, ami a következő tanévhez kelleni fog. Amikor azt mondta, eljön, ösztönösen mondtam, hogy vele jövök, ha szeretné, nem is értem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ismerem én ezt a felnőttes viselkedést, még sem teszem szóvá, csak félmosolyra húzom a számat, közben pedig felszedek pár szál virágot.
- Egyébként Anna tudja, hogy ilyenkor még nem igen nőnek a vadvirágok?- imádom a nőt, de néha úgy érzem, hogy szándékosan szivat, főleg mikor Barnabás megbántja. Mintha a férje iránti indulatai rajtam csattannának, mondjuk amikor süt és főz, Klór nem bánom.
- Ha nem, akkor majd dobbantunk- lépek oda hozzá és a letéprtt virágokat átnyújtom. - Nem félj, vigyázni fogok rád - és ezt talán be is tudom tartani így, hogy már nincs nálam kétszer nagyobb tag a kastélyban. Gyúrok ám, mindennap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

- Tudja, mert rohadtul nem fogja érdekelni, van elég családi drámája. - én csak egy szeletét hallottam, az is elég volt, szóval nem hiszem, hogy neki ezek után kedve lenne még ezt terjeszteni. Különben is, ha megteszek neki valamit, egyikünk sem akarja majd ezt felemlegetni.
- Beszélek vele, és ha benne van, akkor küldök egy baglyot, hogy mikor és hol. Semmi mást, csak ennyit, és túlleszünk rajta. - kecsegtető a gondolat, hogy mind a ketten túllegyünk rajta, de félek, hogy akkor megint ebbe a hibába esnénk, és azt nem szeretném. Túlzottan fájó pont ez ahhoz, hogy megint megtörténjen. Zsebeimbe mélyesztem a kezeimet, és biccentek egyet, valami olyasmit motyogva, hogy "akkor jólvan", és elfordulva tőle indulok vissza a kastély irányába. Tudom, hogy veszélyes dolog bárkinek is szívességet ajánlani, és az apám valószínűleg szégyenkezik most miattam, ha lát, de inkább legyek adósa Willnek, mint, hogy ezt tovább csináljam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Talán... frusztrált. Lehet, hogy idegesítettük és nem akarta, hogy ott legyünk a közelében. - guggolok le, hogy pár szál sárga virágot is leszedjek. - De megkérdeztem, hogy csinál-e neked bolognait és azt mondta, hogy igen, ha átmegyünk vacsorára, lesz. - estig titokba kellett volna tartanom, de szerintem már az is szép, hogy eddig titok volt, és Anna sem hiheti, hogy sokáig titkot tudok őrizni.
Nagy szemekkel pillantok fel rá, amikor odalép hozzám felállva elmosolyodom, cica mosolyos lesz a szám, és a fülem mögé tűrök egy tincset, majd átvéve a virágokat, bólintok. - Köszönöm. - lepillantva rendezgetem őket egy kicsit, majd lassan kifújva a levegőt felpillantok rá megint. - Merse? - Mit is kellene mondanom, ugye? Végül egy szavaknál sokkal nagyobb tettel köszönöm meg, azzal, hogy sután és vigyázva a virágokra, megölelem őt, de csak egy picit. - Nagyon jó barát vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Csak bólintok egyet. Nem túl határozottan, nem is épp elégedetten. Csak úgy, mint aki tudomásul vette, amit hallott. És ennyi volt.
A srác sarkon fordul, valamit motyog még az orra alatt, aztán pár pillanattal később már egymagam vagyok a gondolataimmal. Azokkal a gondolatokkal, melyek teljesen kifordítottak magamból, és ilyen őrültségre vetemedtem miattuk. Csavarja a szívem a gondolat, hogy ezzel ennek vége, és egészen döbbenetes a gondolat, hogy amit épp most átélek, itt, ebben a percben, az el fog veszni, nem fogok tudni rá visszaemlékezni. És arra sem, ami megelőzte.
Tényleg ezt akarom? Valóban képtelen volnék megbékélni önmagammal? Teljesen mindegy, ez a dilemma sem lesz már sokáig, hogy megnehezítse az életem.
Visszaindulok a kastélyba, és közben igyekszem nem belekötni senkibe. Nem tenne jót most nekik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Az a nő kurvára szerelmes belém - ez annyira nem rám valló mondat, hogy még el is nevetem magamat. Tudom, hogy Annának sokkal tartozom, mert elvisel, mint Barnabás legújabb befogadott projektjét. Tény, hogy nem töltök ott sok időt, de szerintem annak a kis háznak még én vagyok a legszelídebb lakója.
- Ne köszönd - és ha valamit friendzonenak hívnak, akkor ez az. Mert nézzétek meg, hogyan köszöni meg. Egy öleléssel, melyet én kissé sután, de annál nagyobb szeretettel viszonozok, mert tulajdonképpen vigyázok én rá, mintha a húgom lenne. Ha már több úgysem jut belőle.
- Nem kell ám a kastélyban laknod. Simán feloszthatjuk a kis házat- tudom, hogy ez halott ötlet, de ha esetleg ennyivel tudom segíteni az amúgy is frusztrált lelkét, már királynak érezhetem magam. - Vagy költözzek én is be?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Elnevetem magam, amikor azt mondja, Anna szerelmes belé, és mégis, kicsit érzek egy kis furcsa nyomást, amit eddig még nem tapasztaltam. Mintha a reggeli kakaóm megfeküdte volna a gyomromat, csak a gyomrom éppen a szívem helyén lenne. Fura egy érzés ez, biztos, hogy túl gyorsan mozdultam. - Nem, ő az idősebb férfiakat szereti. Lehet, hogy a te szerelmesed még előkészítős, azért nem tudsz róla. Talán Lujzi az, vagy, hogy ne mondj rossz nevet majd az oltárnál, Kelemen Annácska. - húzom az agyát mosolyogva, amíg komolyabb témát nem hozunk fel, amire aggódva megint az épület felé pillantok, aztán vissza rá. - Nem nagyon szeretnék bent lakni, de apa nem akarná, hogy egyedül maradjak, a tudod mi miatt. Viszont lett jó pár munkája, el kell utaznia sokszor. - a pánik makacs, nem lesz idővel kedvesebb, tapintatosabb, ha jönnie kell, akkor jön. - Lakjunk együtt? - kérdezem reménykedve, mert olyan jó lenne, ha ő mellettem lenne. Akkor biztonságban érezném magam, és nem kéne másokkal osztoznom és aggódnom, hogy mikor tör rám a pánik, ami ugye még jobban elő is idézi azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Ne viccelj. Nyilvánvalóan valamelyik Lasch Drávecz lány a jövendőbeli feleségem - nekik legalább a szüleik normálisak és a génjeik sem rosszak. Nem mintha szegény Lujzi vagy Annácska tehetne arról, hogy szőke és nyilván manapság már festeni lehet..de nem..eredeti szőkék, esélyük sincs.
- Meg kell kérdezni a Bánkikat. De szerintem nem lesz ellenvetésük - Barnabás ismeri már őt ezer és egy éve. Engem is befogadott, biztos, hogy Abigélt nem teszi ki a küszöbre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- KamKam! - kiáltok fel nevetve arra, hogy kik az esélyes feleségjelöltjei. - Frászt kapok a szőkéktől! Nem is igaz, tökre bejönnek. Minden fiúnak a szőke lányok tetszenek. - forgatom meg a szemeimet, mert nem értem, hogy mi ez a szőke mánia, de minden fiú, tényleg mindenki, akit ismerek, a szőkéket részesíti előnybe. Aztán a barnákat, minket meg a végén. De én inkább nem leszek senkié, mint, hogy maradéknak tituláljanak.
- Beszéljünk velük. Úgyis el kell vinnünk a virágokat. És apával is. Vele majd én beszélek, de a Bánkikkal beszéljünk együtt. - szeretnék a barátommal lakni, és jó lenne, ha ez működne. Kinyújtom a kezem, az ő érintése már nem zavar, és ha megfogja a kezem, akkor kéz a kézben indulok el vele kifelé. - Csak a tanévnyitón jöjjünk vissza, még élvezni szeretném a szünetet. Egy évig nem volt napirendem, furcsa lesz szabályok közé kerülni megint. De azt mondják, hogy a mesterszakokon, ha olyat választasz, mint a művészetek, nincs sok pálcás mágia, ami azért jó. Picit várom az órákat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Most miért mondod ezt? - nézek rá egy kissé értetlenül. Ugyan miért lenne bármiféle hasznom abból, hogy azt hazudom, nem bírom a szőkéket, közben meg igen? Ez egyszerűen ostobaság, minek akarnám náluk ezzel rontani az esélyeimet. Nekem nem jönnek be. A hideg futkos a hátamon tőlük és nem csak a hülye szőke nős viccek miatt. Én az ikrek között is a vöröset csípem a legjobban, mert az nyafog a legkevesebbet.
- Legyen, ahogy szeretnéd - amúgy is félek még mindig az apjától azóta, hogy azt hitte valami fiú bemászott a lánya szobájába az ablakon és puskával jött. Aztán mikor konstatálta, hogy én vagyok az és már nem üvöltött, mint a sakál, még ki is mondta, hogy JA AZT HITTEM EGY FIÚ... hát mert én mi vagyok? Lány?
- Azt választasz, ami lenni szeretnél. Ha pálcásat, akkor pálcásat, ha nem azt, akkor nem azt. Bármi is lesz az, én támogatlak benne és nem lesz gond - eresztek meg egy mosolyt szavaim után. Nem üresek, ezt pedig ő is tudhatja már. Lehet, hogy nem vagyok nagy melák és nem fél tőlem minden második ember, de bármikor megvédem azt, aki fontos számomra. Ő pedig nagyon az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Nem tudom, csak a szőke lányok különlegesek. - sokan szeretik őket, és félek picit, hogy egy nap majd Merse is rá fog jönni, hogy nem is olyan rosszak, sőt. Csak még ne. Egy kicsit még csak az én barátom legyen. Tudom, hogy elkerülhetetlen, hogy szerelembe essen, de nem kell elkapkodni.
- Köszönöm. Örülök, hogy együtt jövünk ide vissza. - egyedül nem jöttem volna, de vele szívesen. Ő lesz a motivációm, hogy ne adjam fel, és, hogy merjek nyitni mások felé. Persze meg kell majd szoknom, hogy lesznek új barátai is és új közössége, de azért most jó, hogy csak ketten vagyunk itt. - Megmutassam a kedvenc helyemet? - diákként, hiába voltunk itt egyszerre, valahogy nem volt bennünk annyira sok közös, minket főleg a Menedék kovácsolt össze. Ott iskolán kívül tudtunk beszélgetni, és teljesen más volt, mint itt, ahol minden figyel. A legjobb barátom lett, a legszerethetőbb emberré lépett elő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Szerintem nem - de ezen már annyiszor kellett vitázni, hogy kezdem unni. Számomra soha nem lesz egy szőke különleges. A vörösek sokkal különlegesebbek, Ő pedig a legkülönlegesebb a számomra mind közül. Kár, hogy ezt nem képes befogadni.
- Jó lesz, ne aggódj - én nekem inkább furcsa, hogy együtt jövünk, mert nem gondoltam volna, hogy ő még megpróbálkozik ezzel. Őszintén, azt sem láttam magam előtt, hogy majd én visszatérek még, aztán tessék, mégis így lett. Remélem, hogy nem lőttem mellé nagyon.
- Kíváncsian várom, hogy vajon hova bújtál el mindenki elől - tudtam a létezéséről, de valahogy annyira másfelé érdeklődtünk, hogy mégsem voltak meg a nagy közös pillanataink itt. Amit csak azért nem sajnálok, mert így legalább nem kísért el a girnyó korszakomban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Csak húzom az agyát, de lehet, hogy jobb lenne, ha nem tenném? Azt nem szeretném, hogy veszekedjen velem, csak mert a lányokról kérdezem. Csak, ha ide visszajövünk, akkor jönni fognak a lányok is, és nem szeretném elveszíteni a barátomat. A lányok tudom, hogy nem szeretik, ha a fiú, akivel vannak, egy másik lánnyal vannak, még ha az úgy is néz a másik lányra, mint a kishúgára. Cinti szerint legalábbis ez a nagy helyzet. Szerinte Merse egy aranyos kishúgot lát bennem. Hogy jó lesz-e ez? Már tűrhetőről indul, mert együtt csináljuk.
- Gyere. - érintem meg kicsit a kézfejét, hogy kövessen, és néhány fa mögé sétálok, amiket most sűrűn lep el a fehér virág, hogy a mögöttük álló, vízpart nélkül indokolatlanul magányos fűzfához lépjek. Hátrapillantok rá, aztán belépek a sűrűn leomló ágak mögé, tartva azokat, nem mintha Merse magasságához egyedül szét tudnám nyitni azokat. - Valahogy ide nem jönnek az emberek úgy be, kellemes és csendes, ha nem akarod, hogy mások zavarjanak. Csak ne csókolózz itt lányokkal, de bármikor szívesen látlak. - ez a hely az én kis menedékem. Szó szerint, mert  kettőnknek kényelmes, de annál több már tömeg lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem sok mindenkit követnék vakon, de őt igen, mert tudom, hogy egy cseppnyi rosszindulat sincsen benne. Fura lány, ezt is belátom, de én pont ezért szeretek időt tölteni vele. Nekem ő sokkal érdekesebb, mint egy harsány, mindenki által ajnározott bárki.
– Mi? – nézek rá értetlenül. – Miért akarnék én itt lányokkal csókolózni? – honnan a fenéből vesz ma ilyeneket? Komolyan az agyam eldobom, mert nem igazán vagyok képes követni a gondolatait. Először a szőke lányok, aztán most az, hogy idehoznék bárki mást csókolni. Megvan neki vagy mi van ma? – Telihold lesz ma? – de hát nem is átváltozó fajta, akkor meg megint mi a fene kerítette hatalmába? Találnom kell valakit, akivel ezeket meg lehet normálisan beszélni és nem csak farok mérgetést akar kivitelezni velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Cinti azt mondta. Meséltem neki, hogy visszajövünk tanulni, amikor festettük a kerítést az előkészítőnél, és akkor mondta, hogy jönni fognak a lányok, akikkel majd csókolózni fogsz. - ez egy kiborító dolog, mert tudom, hogy természetes, de nem szeretném, hogy "dobjon" miattuk. - Csak stresszelek. - sütöm le a szemem, és kicsit megrázom magam, hogy felpillantva mosolyogva nézzek rá. - Nem, nem szabad ilyen dolgokon rágódnom. Visszajövünk és jó lesz. Most már a nagykorú diákok között vagyunk, meg azok között, akik bármikor hazamehetnek, és nem kell mások szuszogását hallgatnunk. - ezek azért nagyon jó dolgok, és éppen ezért én is nagyon optimista szeretnék lenni. - Lassan lehet, hogy mennünk kéne, nehogy a virágok miattunk hervadjanak el. És beszélnünk kell Barniékkal, meg apával is. - mindenen szeretnék minél előbb túllenni, nem szeretek várakozni, nem nagyon megy az nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

– És Cinti mindent tud? – ráncolom össze a homlokomat, s szinte érzem, hogy lassacskán elönt a méreg. Soha nem bírtam igazán a csajt, de amióta ostobaságokkal tömi a Vörös fejét, azóta igencsak a bögyömben van.
Ahogy Abigél beszél és beszél, nekem folyamatosan az jár az agyamban, hogy azt gondolja csókolóznék másokkal, főleg az ő helyén. Tulajdonképpen nem is tudom a továbbiakban követni, hogy mit mond, mert valami külső erő mozgat, még pedig felé. Kezemmel álla alányúlok, hogy magam felé fordítsam és az ajkaimmal érintem az övét, de csak néhány pillanatra, mert aztán rádöbbenek, hogy ezt rohadtul nem kéne. Szemeim hatalmasra nyílnak és tátott szájjal nézek rá, mikor eljut a mogyoró nagyságú agyamig, hogy mégis mi a fenét csináltam.
– Ne haragudj. Én nem. Nem kellett volna. Ne haragudj, menjünk. Vagy nem tudom. Én megyek. Jössz te is? Vagy inkább maradsz. Vagy mész Cintihez és elmondod mekkora gyökér vagyok? Mindegy, én megyek. Szia - de ahogy mozdulok le is fejelek valamit, ami persze visszaránt a lendületből, szóval csak kieresztem a levegőt, de rá nem nézek, azt hiszem soha többé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Az biztos, hogy tapasztaltabb, mint én. Nem vagyok prűd, csak valahogy nem volt senki ahhoz fogható, amit keresek. De, hogy mit keresek? Őszintén nem tudom. Olyat, aki olyan mint apa, meg olyan, mint Merse, meg kicsit Barni is, pozitív férfi példáim összességét. Valójában, azt hiszem van egy fa, amitől nem látom az erdőt. Másoknak sikerült, nekem meg nem. Szóval beszélek és beszélek és beszélek, egészen addig, míg csak meg nem érzem, hogy egy száj van a számon, és olyan közelről nem látom Merse szemeit, mint eddig még soha. Mit kellene tennem? Pár pillanat ugyan az egész, de az agyam vadul kattog, és kiabál, más és más hangokon: "HUNYD LE A SZEMED!", ez sokszor elhangzik, és én mégsem tudom megtenni, a szemem jön ki, mint a csigának. Hogyan kell lecsukni a szemünket? Most valahogy nem is tudom. Csak nézem őt, a szívem meg olyan, mintha a torkomban dobogna, és amikor ellép, és össze-vissza magyaráz, akkor sem pislogok. Ami eléggé szemfájasztós, és csak annak köszönhetően nem égetem ki a szemem, mert Merse lefejel egy ágat, de nem ájul el, szóval nem csak pislogok, de ki is fújom a levegőt. Közelebb lépek hozzá, és a vállammal óvatosan megbököm a keze azon részét, ami a vállam magasságában van.
- Mindig van kivétel a szabályok alól, Merse. - nem tudom, hogy milyen arcot vág, én se merek ránézni, mert a vörösek másként vörösödnek, mint mások, mint ahogy jobban le is égnek. Szóval tutira nem kellene most felnéznem, mert még a végén megijedne. - De azt hiszem, ezt jobb, ha nem mondjuk el apáéknak. Akkor nem aludhatnék nálad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem tudom, hogy miért és honnan jön ez az érzés, tulajdonképpen mire rájövök, hogy miről is van szó, már túl késő. Kívülről kifejezetten vicces jelenet lehet, ahogy ajkunk összeér és mindketten nagyra nyílt szemekkel bámuljuk a másikat.
Hihetetlen barom vagyok.
Jó lenne, ha gondolattal képes lennék megnyitni magam alatt a földet, mert legszívesebben most elsüllyednék.
Az, hogy Abigél hozzám képest lazán veszi a dolgot, némileg segít, sőt meg is lep, mert biztos vagyok benne, hogy egyébként egy nőnek kéne olyan pánikot letolni, mint amit én most rendezek.
- Nem teszem többet, ígérem - és tudhatja már jól, hogy amit megígérek az tényleg úgy is van. Sosem szoktam megszegni, ezért is ritkán használom ezt a szót.
- Részemről rendben - még a végén az apja rájönnek, hogy TÉNYLEG fiú vagyok és akkor onnantól azt sem engedné, hogy egy levegőt szívjak vele. Na nem, azt aztán már nem.
- Talán, tényleg jobb, ha megyünk - vakarom meg a nyakamat egy kissé zavartan és ha nincs ellenvetése el is indulok a Bánki család háza felé, remélve, hogy az odavezető úton legalább észhez térek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem teszem többet, ígérem
Ennek jónak kellene lennie nem? Mert tisztel. De akkor mégis, miért érzek csalódottságot? Nem volt rossz, hogy megcsókolt, csak nem tudom. Nem vagyok ennek a dolognak a nagy tudora. Bólintok egyet, mintha rendben lenne amit mond, közben meg szívem szerint elfutnék, de közben meg nem szeretnék tőle távol lenni. Ahj, olyan nehéz dolog ez.
- Menjünk. - Felelem végül vidám hangon, mintha tényleg minden rendben lenne, és olyan lendülettel, de szorosan mellette indulok el, mintha egy mágnes tartana ott. Barátok vagyunk. Nagyon jó barátok és szépen haladunk egymás mellett, miközben csacsogok, nevetek és nem, nem gondolok arra, hogy vissza kellett volna csókolnom. De azért annak örülök, hogy nem vagyok szőke hajú lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Pár napja fedeztem fel a vödröket a faházban, mikor annyira elönöttek az érzelmek, hogy vadásztam az üres helyeket, és hát a faház pont az volt. Amúgy sem sokszor látni nagyobb csoport társaságában, de a szünet borzasztóan megviselt.  tehetetlenség, a kezeletlen düh, és a tagadás egyszerre ébredt fel bennem, ami aztán egy hatalmas bőgésben távozott belőlem. A szünet alatt apát elveszítettük. Anya azóta nem szólalt még meg, így válaszok híján maradtunk, egydül a kétségeinkkel, és a magányunkkal. Semmit sem tanultam, és nem adtam be semmit. Nem érdekelt, hogy megismétlem az évem, valamiért azt érzem, szükségem is van rá. Bárcsak az időt is visszaforgathatnám, vagy..vagy az is eszembe jutott, hogy ha tudtam volna, akkor amúgy is apával töltöttem volna az utolsó hónapokat, és nem itt szevedtem volna feleslegesen. Mintha valami miatt szégyen is bújkálna bennem, de még nem ismertem fel, mi miatt. Furcsa volt visszajönni, a faházban órákat töltöttem azt a két vödröt bámulva, aztán fölösleges holmikat mentem vásárolni. Ami miatt most mégis itt szorongatom őket a kezemben fülig érő vigyorral, az ugyebár az eddieket hallván teljesen érthetetlen. Mikor nem bírok el az érzéseimmel, akkor egyszerűen igyekzem valami jó muriba keveredni, és most is így történt. Mire nagy nazavrodottságomban kettőt pislantottam, már készen állt Candyvel a terv, hogy milyen vicces lenne, ha az új kis futóférgeknek megmutatnánk a kastély különböző helyiségét, hátha úgy döntenek, ott is maradnak. Jó, nem, hazudok, mert azt nem szeretném, hogy reggelente ők adnának nekem ragacsos nyálkapuszit, vagy rájuk lépve megcsúsznék és hanyatt vágódnék, de egy rövid kis időtartamra, amíg az emberek meg...lepődnek, addig nagyon is élvezném a társaságukat! teht ezért ácsogok itt oldalt a 2 vödörrel szokatlanul nagy vigyorral, és dölöngélek egyik lábamról a másikra, míg Candy meg nem érkezik.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Amíg várok újdonsült ismerősömre, azon gondolkodom, hova helyezzük a férgeket. A konyhába? Nagyterembe? Wckbe? Netán a tanáriba? Talán így, ebben a sorrendben, mi baj lehet nem? De. Na ugye! Reggel óta tiszta izgatott vagyok, végre történik valami jó, amivel el lehet ütni az időt. Nem ártunk vele senkinek, így talán ezúttal csak valami büntetőmunkával találom szembe magam, nem pedig egy nagy pofonnal. Már ha persze lebukunk, de bízom benne, hogy nem fogunk, csínyünk a mi kis titkunk marad. Otthon is sok ilyesmit csináltam régebben, de...mára ugye..hát..már nem. De itt van kedvem, meg ha találok hozzá társakat, akkor talán nem leszek annyira egyedül. Nem tudom, hogy kell ygászolni. Még sosem csináltam.
 - Szia! -
Integetek én is vissza kedvesen és talán kissé túlzó lelkesedéssel. A ruhája vidám, mint egy kiskertész, aki virágokat ültet, ásogat, és különleges növények keresztezésével munkálkodik. Belegondolva ez olyan jó hobbi lejet! Nyugtató.
- Semmi baj, én is csak pár perce érkeztem.
Felemelem a két kezembe lévő vödröt, mint valami kis trófeát, és vigyorogva bólogatok.
- Persze! Ezt a kettőt hoztam el, mert ezek voltak a legnagyobbak. Voltak még kisebbek, de szerintem ez a kettő azért..elég lesz...-
Ahogy kifejtem a vödrök méetét, lelassul a beszédem, mert felsejlik a rengeteg futóféreg képe előttem, amint kimásznak a vödrögkből, és rámásznak a kezemre, de annyira, hogy le se tudom rázni. Nyelek egy nagyon, majd egy kissé bizonytalan mosollyal próbálom elrejteni, hogy kicsit azért most megijedtem. De nem, nem szabad, jó lesz, tök jó! Bár az idén már a 16-ik életévem fogom taposni, és igen, ilyen dolgokkal foglalkozom. De..mondtam már, hogy nem tudom, hogyan kell gyászolni. Én így gyászolok.
-Igen, igen, készen!
Most már nem fordulhatok vissza, jó lesz, és addig sem gondolok szoorú és szar kurvaszarfos dolgokra, mint a halál. Asszem nálam is van kesztyű, így csak nem lesz vészes. Ugyan, ki riad meg egy kis nyálkától, hát nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Fejemben olyan gondolatok is megfordulnak, hogy ha. Netán. Mégis lebukok mondjuk én, akkor tuti nem árulom el Candyt. Amúgy meg valóban nem látom sok esélyét a lebukásnak. Az a jó a csínyekben, hogy olyankor nem szorongok, hanem érzem, az izgatottságot az ereimben. Hát nem sokkal klasszabb ez az érzés? Mondhat bármit a medimágus, vagy egy pszichológus, ez igen is nagyon is jó módja a szorongás csökkentésének. Oké, nem a kedvenc férgeim, undorítóak, de végülis nem bántanak. Halványuló arcom azért lassacskán visszanyeri a szokásos pirosságát, és én újult félelemnélküléseggel vágok neki a mai napunknak. Délutánunknak.
- Tényleg?-  
Candy az egyik vödörre bök, és elővesz egy pár kesztyűt, amit aztán felém nyújt kedvesen lobogtatva. Erre elmosolyodom, mert szavamra ez igen kedves gesztus részről. Másrészt...ennyire látszott kifelé is, hogy elsápadtam? Tééényleg ennyire levágós, hogy nem csípem a csúszómászókat? Igen, elég valószínű, mert ahogy kibökném, hogy köszi, folytatja hogy ő megeri fogni kéz nélkül is. Na most erre két lehetőségem van...izé...bátornak akarok tűnni...fogadjam el, köszönjem meg, és égessem le magam, vagy kedvesen utasírsam vissza, hogy köszi, de én is meg merem fogni őket, és egyébként meg honnan gondolja, hogy nem merem? Már kezdek is dühös lenni. Honnan veszi, hogy én nem merem? Mit képzeee.áááááá..Héliiii..nyugi van. Veszek egy nagy levegőt, aztán kifújom, és higgadtan, kedvesen válaszolok.
- Köszönöm, nagyon kedves vagy, de tartsd csak meg, nekem sem gond a meztelen kéz. Legalább van benne valami kis kihívás.-
Kuncogok, mer a kihívás szra valóban úgy is érzem, hogy kell ez nekem. És igen, visszafogtam a bunkó énem, pacsi! Nem is akarok a sértettségemre gondolni, inkább elengedem, ahog a pszchológus javasolta. Candy jófejnek tűnik és végre valaki benne van egy csínyben, magammal is kicsesznék, ha elmarnám magamtól. Totál felesleges. Én is megindulok Candy nyomában a vödrökkel.
- Van valaki a tanárok közül akit kimondottan utálsz? Akkor oda viszünk sokat!-

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Damian B. Krise-Flaviu
- Május -

Nos... Ha egytől tízes skálán kellene értékelnem a helyzet furcsaságát, minden bizonnyal ez kapna egy szolid hetest. A kistestű eb nagyon... peckesen trappol mellettem a pórázon, miközben igyekszem a lépteimet rövidebbre venni, hogy ne hajtsam ki belőle a lelket is. Szegény pára, én elhiszem, hogy Elsie imádja, de túlzás volt az órára is magával hoznia a kutyát. Fannival megbeszéltük, hogy jó, tartsanak állatot a tanulók, elvégre ez benne van a szabályzatban, de nem járhatnak folyamatosan az órára velük a tanulóink, ráadásul Dior a heves "ellenkezésével" nem egyszer megzavarta az órákat. Engedékenyek vagyunk, na de nem a végtelenségig. A kutyának mennie kellett, így megkértem Elsie-t, hogy értesítse az illetékest, aki átveszi majd Diort.
Mit ad Merlin? Ez a személy pont Damian Flaviu, az a Damian Flaviu, aki Kamilla egyenletébe is becsusszant. Hogy én ezt mennyire el akartam kerülni... De már abszolúte mindegy, nem az én dolgom, nem az én fejfájásom, Kamilla pedig nagy lány és segítséget kért még idejében.
Jó lesz ezt minél előbb letudnom, mert így is néztek egyet a kollégák, mikor egy kutyával az oldalamon végigmasíroztam a kastély felén.
- Gyere szépen, a gazdádnak most tanulnia kell, és ha folyton vele jársz-kelsz, nem fog előrébb jutni. - Nos, ha a kutya megmakacsolta magát az utolsó pár lépésen, ezen biztos nem fogok fennakadni. Az egyik kezemben a hordozója, a másikkal pedig nagyon hamar fel tudom kapni az ölembe, hogy aztán a kaput kinyitva végre az iskolán kívül kerüljek. Elkésni nem hiszem, hogy elkéstem, délelőtt tizenegyet beszéltünk meg, annyi is van most az órám szerint (letettem a kutyát megint, így már elő tudom halászni a zsebemből a mobilom). Most már csak az újdonsült gazdi hiányzik, hogy átvegye a rosszcsont ebet.