Damian B. Krise-Flaviu
- Május -
- Május -
Nos... Ha egytől tízes skálán kellene értékelnem a helyzet furcsaságát, minden bizonnyal ez kapna egy szolid hetest. A kistestű eb nagyon... peckesen trappol mellettem a pórázon, miközben igyekszem a lépteimet rövidebbre venni, hogy ne hajtsam ki belőle a lelket is. Szegény pára, én elhiszem, hogy Elsie imádja, de túlzás volt az órára is magával hoznia a kutyát. Fannival megbeszéltük, hogy jó, tartsanak állatot a tanulók, elvégre ez benne van a szabályzatban, de nem járhatnak folyamatosan az órára velük a tanulóink, ráadásul Dior a heves "ellenkezésével" nem egyszer megzavarta az órákat. Engedékenyek vagyunk, na de nem a végtelenségig. A kutyának mennie kellett, így megkértem Elsie-t, hogy értesítse az illetékest, aki átveszi majd Diort.
Mit ad Merlin? Ez a személy pont Damian Flaviu, az a Damian Flaviu, aki Kamilla egyenletébe is becsusszant. Hogy én ezt mennyire el akartam kerülni... De már abszolúte mindegy, nem az én dolgom, nem az én fejfájásom, Kamilla pedig nagy lány és segítséget kért még idejében.
Jó lesz ezt minél előbb letudnom, mert így is néztek egyet a kollégák, mikor egy kutyával az oldalamon végigmasíroztam a kastély felén.
- Gyere szépen, a gazdádnak most tanulnia kell, és ha folyton vele jársz-kelsz, nem fog előrébb jutni. - Nos, ha a kutya megmakacsolta magát az utolsó pár lépésen, ezen biztos nem fogok fennakadni. Az egyik kezemben a hordozója, a másikkal pedig nagyon hamar fel tudom kapni az ölembe, hogy aztán a kaput kinyitva végre az iskolán kívül kerüljek. Elkésni nem hiszem, hogy elkéstem, délelőtt tizenegyet beszéltünk meg, annyi is van most az órám szerint (letettem a kutyát megint, így már elő tudom halászni a zsebemből a mobilom). Most már csak az újdonsült gazdi hiányzik, hogy átvegye a rosszcsont ebet.
Mit ad Merlin? Ez a személy pont Damian Flaviu, az a Damian Flaviu, aki Kamilla egyenletébe is becsusszant. Hogy én ezt mennyire el akartam kerülni... De már abszolúte mindegy, nem az én dolgom, nem az én fejfájásom, Kamilla pedig nagy lány és segítséget kért még idejében.
Jó lesz ezt minél előbb letudnom, mert így is néztek egyet a kollégák, mikor egy kutyával az oldalamon végigmasíroztam a kastély felén.
- Gyere szépen, a gazdádnak most tanulnia kell, és ha folyton vele jársz-kelsz, nem fog előrébb jutni. - Nos, ha a kutya megmakacsolta magát az utolsó pár lépésen, ezen biztos nem fogok fennakadni. Az egyik kezemben a hordozója, a másikkal pedig nagyon hamar fel tudom kapni az ölembe, hogy aztán a kaput kinyitva végre az iskolán kívül kerüljek. Elkésni nem hiszem, hogy elkéstem, délelőtt tizenegyet beszéltünk meg, annyi is van most az órám szerint (letettem a kutyát megint, így már elő tudom halászni a zsebemből a mobilom). Most már csak az újdonsült gazdi hiányzik, hogy átvegye a rosszcsont ebet.