Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Megszoktam, hogy ő dirigál. Apa is inkább azt mondja, hogy hagyjam rá a lányokra a dolgot, ha valamit akartak. Jelen esetben persze nem olyan rossz dologról van szó, hiszen Alexa egy szuper vezető tud lenni, vele imádok bármit is csinálni. Tudom, hogy számíthatok a véleményére, sokszor írunk leckét például együtt - amiből aztán átmentünk játékba -, mert motivál és előhozza a kreatív énem. Mondanom sem kell, az évek alatt volt időnk megtanulni egy húron pendülni, vagy hogy is mondják.
Szavaira hümmögtem egyet, majd hunyorítva kikukkantottam a faház ablakán. Előbb társamra, majd a messzi távolba kémlelve az ellenség után. Előbbi szerencsére még épségben, de kapkodva futott menedékünk felé, míg a közelgő rémület - mely talán a felnőttkor volt, vagy aminek majd Lexa narrálja - lassan, de biztosan tűnt fel a horizonton. Ennek bizony a fele se volt tréfa, gyorsan kellett cselekednünk.
- Oké! - kiabáltam le neki, s már el is kezdtem menteni a menthetőt. Behúztam a zsalukat, ügyelve arra, hogy egy kis titkos résen azért még belátható legyen a fa környéke, majd az egyetlen számára fenntartott bejárat kivételével mindent jól lezártam. A falakat már korábban megerősítettük, valamint minden fontosat a helyiség közepére tettünk egy ládába, hogy minél biztonságosabb helyen legyenek. Egy kicsit engem is elöntött a félelem, de a következő pillanatban már mellettem is termett hű barátom, így nem köthetett le többi a saját kis gondolatvilágom.
- Mit láttál még? - húztam le magam mellé, faggatózóan és kissé türelmetlenül, majd nagy büszkeséggel az arcomon a közösen felhalmozott arzenálunkra mutattam. Nem is értem, miért fél ennyire, hiszen ezek még az igazi ellenséget is elriasztják.
- És mi a terv? Ne adjunk esetleg meg magunkat? - kérdeztem egy kissé bizonytalanul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Trixi hosszas távolmaradás után érkezik meg ismét a kastélyhoz. Az elmúlt egy évet Indiában töltötte, ott próbálta kitanulni a pálcakészítés fortélyait - és persze minél többet tanult, annál inkább rájött, milyen keveset tud. De azért csak levizsgázott az év végén, és csak kapott egy oklevelet az iskola elvégzéséért - az ösztöndíjprogramnak pedig vége, ideje visszatérni az alma materba. Trixi tulajdonképpen bosszankodva gondolt arra, hogy le kell húznia még egy évet a Bagolykőben is ahhoz, hogy végre lediplomázhasson. A tanulmányok mellett sokkal inkább belevágna már a pálcakészítés gyakorlati részébe! De ez az egy év még hátra van, vissza kell tehát térnie a kastélyba. Úgy számolta, hogy még a nyáron visszajön, így lesz lehetősége kicsit visszaszokni a Bagolykő életébe, mielőtt beindul a tanév.
Okozott neki némi fejtörést, hogyan is jöjjön Magyarországra Indiából. Annak idején válogatott közlekedési eszközökkel ment ki, és nem kevés fáradságába került a dolog. Úgyhogy elgondolkodott azon, hogy mint más tisztességes varázsló, ezúttal akár hoppanálhatna is. Kiképezték persze, tudja, hogy kell csinálni, de viszonylag kevésszer alkalmazta eddig. Indiából egészen a Bagolykőig utazni pedig nem kis kihívás! Azért úgy dönt, hogy bevállalja. Késő éjszaka hagyja el a kollégiumát, és baktat ki óriási csomagjával az utcára. Alaposan átgondolja, hova is kell érkeznie. Az iskolában, ugye, tilos a hoppanálás; tehát valamivel elé, a kapun kívül kellene felbukkannia. Szerencsére jól fel tudja idézni a kastélykapu előtt elterülő tisztást, ami pont tökéletes lesz érkezési helyszínnek. A Bagolykő táján most valamikor délután lehet. Trixi megszorítja a bőröndje fülét, szorosan lehunyja a szemeit, elképzeli a kastélykapu előtti tágas területet, majd fordul egyet a sarkán...

... és utazik, úgy érzi, mintha a gyomra a könyökében, a füle pedig a térdhajlatában lenne, de mindez csak néhány másodpercig tart. A következő, amit Trixi érzékel, hogy hátrazuhan, a csomagja pedig rajta landol. Kicsit kóvályogva ül fel, lelölkve magáról a bőröndöt. Látja már, hogy amiben elesett, egy farönk, ami épp az útjába került. Előtte viszont a kastélykapu, és hátrébb a Bagolykő büszke falai terülnek el.
- Megérkeztem! - kiált lelkesen, mindkét kezét a levegőbe emelve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Alig pár órája még édesanyám volt a karjaim közt, egymásnak ígérgettük, hogy minden rendben lesz. Nos, ezt tervezem betartani, eleget szenvedtünk már a miatt a féreg miatt. Az ösztöndíjamnak köszönhetően, immáron a Bagolykőben folytathattam a tanulmányaimat, hogy egy pöpec zsernyák.... akarom mondani auror legyek. Ne nevezz lovagnak, mert nem vagyok, a céljaimat sem a Szentlélek sugallta nekem, csak a bosszú s a harag.
 Nemrégiben szálltam le a vonatról, ami elhozott ide, Budapestről. Igazából fogalmam sem volt, hogy merre lehetett a kastély, az oké, hogy ott volt valahol a távolban meg ilyenek, de... na értitek. Pár falubéli segítségével elvergődtem a csomagjaimmal a iskola kapujáig, ahol pár pillanat erejéig megálltam, s a kovácsolt vaskaput bámultam. Elgondolkodtam azon, mekkora meló is lehetett tulajdonképpen összedobni egy ekkora bemenetet. Én tuti nem csináltam volna meg.
  Amíg ott merengtem az élet nagy kérdésein, valaki mellém hopponált. Először nem láttam ki volt az, a csomagjai miatt. Rögtön megfordult a fejemben, hogy lehet nem csak én jöttem későnyáron, és nem csak én leszek új diák. Ám amikor megláttam, hogy egy nőstény ücsörgött a bőröndkupac alatt, azonnal fintorogni kezdtem, és még csak a felsegítés gondolatát is elhessegettem. Még csak hozzá se akartam érni. Nem épp úgy tűnt, hogy észrevett volna, amikor felkiáltott. Gondoltam válaszolok neki, hogy lássa én is ott álltam.
- Ügyes vagy. - Mindezt gúnyosan, enyhe tapssal fűszerezve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Hiába a nyári időpont, úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki most érkezik a kastélyba. Kissé kényelmetlenül bár, de felpillant ülő helyzetéből, hogy lássa a fiút, aki megszólította. Alighanem kicsúfolta a hanyatt esést, de Tirxi ezt alig veszi észre.
- Ugye? Indiából jöttem idáig! Jó ég! - még mindig nem lehet letörölni a vigyort az arcáról. Feltápászkodik, leporolja színes, sárga-narancs mintákkal díszített hippinadrágját, és a hátsó felét is ellenőrzi, de szerencsére az sem lett túl koszos. - El sem hiszem hogy sikerült. Ez volt életem legnagyobb hoppanálása! Huh!
Még egyszer kifújja a levegőt, aztán rávigyorog a fiúra, jelezve, hogy oké, befejezte a lelkendezést. Megragadja a csomagját, és egy nagyobb zöttyenéssel talpra állítja, hogy az se heverjen olyan szomorúan a sárban. A fiúnál is hasonló bőrönd van, így hát feltételezhető, hogy most érkezett a kastélyba.
- Te is most érkeztél? Tulajdonképpen hány óra van? - körülpillant, de csak annyit lát, hogy nemrég sötétedett. Ki tudná számolni az időeltolódást, de az bonyolultabb lenne. - Jobb bemenni, mielőtt nagyon sötét lesz itt. Közel az erdő, meg minden. Na, gyere csak! - azzal a pálcájával a bőröndje felé int, ami könnyedén a levegőbe emelkedik. Meg is indul a kapu felé, de várja, hogy a fiú is kövesse.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Bejött a taps és a megszólítás, észrevett.
 A lány máris azt kezdte ecsetelni, hogy ő honnét jött meg ilyenek. Nem kérdeztem, nem is igazán izgatott az élete. Én csak be akartam menni az épületbe. Inkább nem szóltam semmit, jobbnak láttam, ha visszafogom magamat. Elfordítottam a fejem, amikor leporolta magát. Tovább bámultam a vaskaput, amit az imént is műveltem.
- Ja, egy félórája. Egyébként passzolom, talán fél öt, talán nem. – Nyeglén megvontam meg a vállaim. Követtem a példáját, s az én bőröndöm is a levegőbe emelkedett, így sokkal egyszerűbb volt a közlekedés, mintha húztam volna magam után a cuccaim. Amint megérkeztünk, előre léptem, majd a kapura helyezvén a kezem belöktem, hogy az kinyíljon. Rögtön beléptem rajta, az udvariasság messze állt tőlem, előre mentem. Miután átléptem a kapun, nem löktem vissza, azért ennyire én sem voltam tahó. Amint átért, belöktem jobb kézzel a nyílászárót, ami hangosan koccant a stabilan álló oldalával.
- Szóval ez a Bagolykő. - végig mértem a kastélyt - Nem hittem volna, hogy ekkora. - Merengve méregettem az épületet, ami előttem terült el nem is olyan messze. Már csak annyi volt a dolgom, hogy lerázzam ezt a nőstényt, és megtaláljam az első tanárt vagy háztársamat. Bárki is legyen az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

A fiú sincs teljesen képben a pontos idővel, bár az elég valószínű, hogy öt óra már jócskán elmúlt. Trixi megvonja a vállát, tulajdonképpen mindegy, mennyi is az idő, ráadásul a kastélykapun belépve az első tárgy, ami fogadja majd őket, a bejárati csarnokot uraló ingaóra lesz.
Mivel az ismeretlen srác nem tűnik éppen gólyának - idős, magas, meglehetősen magabiztos, stb. - Trixi eleinte azt gondolta róla, hogy ő is csak a kastélyba visszatérő régi diák. Csak a Bagolykőre tett megjegyzésekor esik le neki, hogy itt bizony egy újoncról van szó.
- Igen! És szerintem nőtt is azóta, hogy legutóbb itt voltam. Szóval te először vagy itt? Csak nem mestertanoncnak jöttél? Remélem nem fogod megbánni, az én képzésem kicsit színvonaltalan. Egyébként pálcakészítőnek tanulok. - magyarázza, miközben egymás mellett haladnak a Bagolykő bejárata felé, mögöttük a lebegő csomagjaik. Bár a fiú nem kérte, Trixi azért nem fukarkodik a jó tanácsokkal:
- Amúgy jó itt élni, minden van ebben az épületben, de tényleg minden. Úgyhogy elég könnyű benne eltévedni... Melyik házba kerültél? Én Levitás vagyok, szóval most még fel kell másszak... addig a toronyig. - kicsit bizonytalanul nézi a hatalmas épületet, de végül rálel a Levita toronyra, és meg is mutatja, melyik az. Van egy olyan sanda gyanúja, hogy kissé mufurc párja rellonos lehet, de Trixi a természeténél fogva nem bízik a sztereotípiákban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

A kezeimet zsebre vágtam, s úgy lépdeltem befelé laza léptekkel, miközben a csomagjaim követtek engem. A fejemben már az járt, hogy tudnék a leghamarabb eljutni a házam klubhelyiségéig. De nekem már az is elég lett volna, ha egy tanárral vagy háztársammal találkozok és eligazít.
 Ahogy megpillantottam az épületet, akaratlanul is megcsodáltam. Amit balszerencsémre hallott is a lány. Remek, már megint rákezd regélni. Csendesen végighallgattam, szúrósabbnál szúrósabb pillantásokat vetve rá, hogy állítson magán és befejezze a dumálást. Mondanom sem kell, hogy nem igazán jött be. De... hogy értette azt, hogy „nőtt az épület”?
 Amikor kérdezett, biccentéssel, bólintással vagy egyéb artikulálással válaszoltam. Szándékosan nem mondtam semmit, ha nem volt muszáj. Ginofóbia átka, ráadásul rajtam elég rosszul nyilvánult meg. Ha nem lenne ilyen fóbiám, talán nagyobb szoknyapecér lennék, mint Don Quijote. De hát ez van, ilyen az élet, bocs.
- Rellonos vagyok. - Majd szemeimmel követtem a mutató ujját, egyenesen a torony felé. - Jó magasan van. - Jegyeztem meg monotonon, fapofával.
- Én... szerintem megkeresem a Rellont. …Bárhol is legyen. - Tanácstalanul a tarkómat kezdtem vakargatni, azon merengve, hogy ugyan merre is mehetnék. Biztos volt vagy huszonnyolcszáz millió folyosó a kastélyon belül, de nekem az, az egy kellett, ami elvezet majd engem a Rellonba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Majd ő bebizonyítja, hogy helye van a kviddicsek között és anyja nagyot téved azzal, hogy ki akarja venni a csapatból. Ügyes és akar a csapat tagja lenni, bármennyire is rossz az, ami a nővérével történt, amit szintén nem fogad el. Briginek nincs semmi baja, ezért is jön vele megint a pályára gyakorolni. Többi testvérét nem hívta, ők nem engedték volna fel a seprűre, de a szőke lány mostanában nem szól semmit az ilyen akcióiért, sőt Bogival alig beszélget, ami elszomorítja a kis levitást. Régen olyan jól kijöttek egymással, minden apró-cseprő dolgot megbeszéltek, most meg alig akar megszólalni az idősebbik és Bogi nem tudja mi miatt. Talán azért, mert az egyik meccsen nem védte meg Brigit a gurkóval való találkozástól és pár napig kórházba került, de hát onnan kijött már (nem jött, csak ő képzeli azt) és jobban van. A kisebbik kobold, sokszor elnézést kért, és egyre szomorúbb a kialakult helyzettől, de legalább Brigi a jelenlétével mellette van és támogatja. Többen furcsán pillantanak felé, mert hozzá beszél, és ő ezt nem érti, pedig nincs ebben semmi különös. Az viszont kihagyhatatlan tény, hogy ikernővére most kórházban fekszik és kómában, szóval Bogi csak maga mellé képzeli és tudjátok, volt régen az a mese a Fosterék háza képzeletbeli barátoknak. Na, olyan módon ő is elképzelt magának egy testvért, mert képtelen volt elfogadni a tényeket.
Sietős léptekkel halad a pálya felé, belül reménykedik abban, hogy most senki nem tart ott edzést és kettesben tudnak lenni testvérével, aki a friss levegőn talán elmondja problémait neki is. Késő délután van, ez a kapitányok kedvenc időpontja, hogy megtartják a heti gyakorlást, de nem ezen a napon, ugyanis a pálya üres. Már korábban elvette a seprűk közül azt a kettőt, amelyik a legszimpatikusabb volt, sőt a cikesz mellé egy kvaffot is hozott, hátha akarnának dobálózni vele.
- Akkor kezdhetjük? - fordul a szőke felé hatalmas mosollyal az arcán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Magában beszélő lány

Normális esetben a kviddicspálya lelátóinak a közelébe se mennék, de a kastélyban elcsíptem egy beszélgetést, miszerint ma nem tartanak edzést a pályán, ezért errefelé vettem az irányt én, és a hónom alatt hurcolt 849 oldalas horror könyvem. Már régóta meg akartam nézni a híres neves kviddicspályát, na meg amúgy is kerestem egy helyet, ahol egyedül lehetek, így két legyet üthetek egy csapásra. Útközben lapozgatom a könyvet és keresem, hol is tartok jelenleg. Sohasem használok könyvjelzőt, szerintem azt azok használják, akik nem is figyelnek annyira az olvasmányra, így pedig rá vagyok kényszerítve, hogy odafigyeljek mindenre, hogy tudjam, hol hagytam abba legutóbb. Amikor megtalálom - 312. oldal - odateszem az ujjamat és ott is tartom, míg a pályához nem érek.
A pálya hatalmas, teljesen olyan, mint amilyennek elképzeltem, így nem is pocsékolom nézelődésre az időmet, hanem a pálya kellős közepére sétálok, leülök a földre és neki állok olvasni. Egy idő után annyira belemerülök, hogy észre sem veszem a lányt, csak akkor, amikor hallom a hangját. Kicsit összerezzenek, bár nem hinném, hogy a lány lenne az oka, inkább a könyv. Viszont, ami felkelti a figyelmemet az az, hogy bár a lány egyedül van, mégis beszél valakihez. Azt látom, hogy nem hozzám beszél, engem észre sem vesz, így hát körülnézek, de sehol sem látok egy lelket sem kettőnkön kívül. Mi a fene? Gondolom. Egy kis idő kell hozzá, míg felfogom, hogy ez a csajszi magában beszél. Biztos bolond egy kicsit, és ezzel a gondolattal meg is próbálom kizárni a külvilágot, hogy elmerülhessek a könyvemben. Viszont nem bírom sokáig, eléggé idegesítő, ezért odakiáltok.
- Hé, bolond! Nem zavar, hogy én itt olvasnék? - kérdezem és közben felmutatom neki a könyvet, hogy lássa, miről is beszélek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Bár könnyen úgy tűnhet, Trixi egyszerűen túl ostoba ahhoz, hogy reagáljon a környezetére, valójában egyszerűen arról van szó, hogy sokkal pozitívabb személyiség, semmint hogy magára vegye mások rossz hangulatát. Sőt, saját lelkesedésével igyekszik tiltakozni mindennemű negatívum ellen. Így, bár látja, hogy újdonsült társa nem túl közlékeny és kicsit morcosan méregeti, teljesen félresöpri ennek problémás mivoltát. A fiú új, először van itt, most szembesül a labirintusszerű épülettel, melyben eljövendő éveit tölti majd, és bizonyára nemrég vett könnyes búcsút a családjától. Na jó - gondolja Trixi, ahogy ismét a társára sandít - az azért nem valószínű, hogy tényleg könnyezett. De a bentlakásos iskolába költözés a legedzettebb keménylegényt is elbizonytalanítja. Mi más lenne ilyenkor a lelkes levitás feladata, mint hogy megkönnyítse a kezdeti nehézségeket?
- Á, igen. A tied ellenben jó mélyen lesz. Ha jól tudom, a Rellon ház valahol a kastély pincerendszerében rejtőzik, tükrözve lakói komorságát. - köszörüli meg a torkát, hogy a srác is vegye az üzenetet: "Morci vagy!" - Ennek ellenére persze nem olyan, mintha egy pincében laknál. Biztosan nagyon kényelmes. Indiához képest luxuslakosztály lesz, azt lefogadnám! - Indul tovább, és ösztönszerűen lepöcköl egy láthatatlan poloskát a karjáról. Ilyesmivel bőven találkozott az elmúlt évben.
Mikor végre a tényleges bejárathoz érnek, látszik, hogy a fiú elbizonytalanodik - tényleg okoz némi fejtörést, hogyan találja most meg a klubhelyiségét. Még Trixi sem biztos benne, melyik lépcsőn is induljon el, az egyetlen biztos irány: felfelé!
- Én azt tippelem, hogy balra van, de ez sajnos nem száz százalék. Ha közelebb lenne a tanévkezdés, azt mondanám, mindjárt jön valaki, aki segít, de nem lepődnék meg azon se, ha most csak mi ketten lennénk ebben a kastélyban... Talán megnézhetnénk a nagytermet! Az itt van közel, és talán van ott egy rellonos, aki éppen vacsorázik... - tanakodva simogatja az állát, és próbál konstruktív lenni. Ahogy végiggondolja, hogy visszajött, itt van, megérkezett, újra a Bagolykő izgalmas falai között tölti az idejét, nem tehet róla, de muszáj izgatottan összecsapnia a tenyerét.
- Olyan jó, hogy ismét itt vagyok! Ez annyira izgi!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Végre újra a pályára léphet, nem mintha nemrég ne ott lenni volna, ugyanis előző meccsük pár héttel ezelőtt volt. Szpiiant egyet a friss, nyárvégi levegőből és el is felejti, hogy tanulnia kéne a vizsgákra. Rengeteg K betűvel gyarapodott ebben a pár napban és a többivel sem lehet baj, ha így folytatja. Édesanyja és bátyjai is mondták, hogy tanuljon sokat és ne hozzon rájuk szégyent, de egy várakozáson felüli csak nem lehet olyan rossz, még az is szép, főleg, ha az ikrek jegyeivel hasonlítjuk őket össze.
Nem figyeli a pálya további részét, az egyébként sem olyan fontos, amint elengedi a cikeszt az majd össze-vissza fog repkedni, Bogi pedig követni fogja, ahogy kell és remélhetőleg minél előbb ujjai között lesz a labda. Épp egy kérdést intéz „testvére” felé, mikor kicsit távolbbbról valaki felé szól. Összerezzen a kiabálásra, de inkább arra, hogy nincsenek egyedül és vélhetőleg egy idősebb személyről van szó a hangja alapján. Felé fordul és érdeklődve közelít felé, Brigit magára hagyva pár pillanatra.
- Szia és nem vagyok bolond – köszön elsőnek, mert ő tudja mi az illem és ebben az esetben sem hagyja el, majd válaszol a bunkó megszólításra is. Lepillant a vastag könyvre, majd vissza a lányra és nem érti, miért itt olvas. Annyi hely van a kastélyban, körülötte és a faluban is, hogy máshol is tudna, nem tudja máshol falni a sorokat? Most sem bunkón szólal meg, ugyanolyan ártatlan és kedves, mint az előbb, talán egy kis félelem is érezhető hangjában, de ez észrevehetetlen.
- Mi szeretnénk edzeni egy kicsit. Nem ülnél fel az egyik kilátóra? És akkor nem zavarjuk egymást – nem szeretnél elküldeni az idősebbet, még a tiszteletet is megadja neki, mégse lenne jó, ha a nagy repülésben véletlen elütné, vagy magával vinné egy körrepülésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A dilis lány

Nem tehetek róla, de kitör belőlem a röhögés. Egyrészt azért, mert látom ezen az ártatlan kislányon, hogy mindjárt elsírja magát, amiért beszóltam neki, másrészt pedig még mindig többes számban beszél, pedig rajtunk kívül tényleg nincs más a pályán. Még körül is nézek újra és újra, de senkit nem látok. Csak ezt a lányt, két seprűvel a kezében.
- Nahát! Te igazán bátor lehetsz, ha egy fenékkel akarsz megülni két seprűt. Vagy talán a láthatatlan barátodnak hoztad? Nem veszélyes neked a kviddics? Talán még a végén azt képzeled egy meccs közben, hogy eltalált egy gurkó és csak úgy lezuhansz a magasból. - gúnyolódok vele még mindig nevetve.
Mivel elég zűrös éjszakám volt megint, ami azt jelenti, hogy visítozva ébredtem, így nagyon nincs kedvem valami flepnishez, aki másodmagával akar játszani, miközben totál egyedül van. Én csak olvasni jöttem ide, egyedül akarok lenni, semmi mást. Nem akarok ezzel a lánnyal balhézni sem, de ha most azonnal nem hagy békén, megteszem. Kezdek kijönni a béketűrésemből, úgy érzem, ami se nekem, se ennek a lánynak nem lesz jó.
- Figyelj, felőlem játszadozz csak, vagy menj és bőgd ki magad előtte, de én előbb voltam itt, mint te, és nem megyek innen sehova, míg a kedvem úgy nem tartja. Akár tetszik ez neked, akár nem. - beszéd közben felállok, hogy még ijesztőbb legyek és végre tényleg békén hagyjon ez a lány. - De, ha csak egy hajam szála is meggörbül, miközben te játszol, mert nekem jössz vagy ledobsz egy kvaffal, utána megnézheted magad. - fenyegetem.
Visszaülök a földre, újra kezembe veszem a könyvemet és úgy teszek, mintha senki sem állna előttem. Kissé furdal a lelkiismeret, amiért így rátámadtam valakire, akit egyáltalán nem ismerek, de megvan a saját problémám és semmi másra nem vágyok csak egy kis egyedüllétre, vagy alvásra, amit azért itt nem tehetek meg, de a teafűből, amit anya küldött, abból még van egy kicsi, szóval ma éjjel biztosan kialszom magamat. De addig is, olvasni jöttem ide, így olvasni is fogok és már csak azért sem megyek el innen. Előbb itt voltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

öltözet

Ma Ariel öltöztette fel saját ruhatárából. Nos. Tetszett magának a tükörben, jól illett fehér haja is a szürke összeállításhoz. De a különös szabású ruhadarabot azért gyakran kellett igazgatnia magán, mindig úgy érezte, felcsúszott, nehezen szokta meg.
Délutánra járt, a Navine klubhelyisége felé ballagott, a pálcakészítőtől tért éppen vissza. Derekán húzogatta megint a felsőt, amikor gyanútlanul kinézett az átriumból a csodaszép belső udvarba. A látvány megállította: odabent (odakint?) a növények halódásnak indultak. Az elmúlt napok igen fülledt, meleg időjárással teltek, és eső sem esett. De hát a manók nem gondozzák a növényeket? Úgy tűnik, itt, a kút mellett is képesek kitikkadni szegények, Manó borzasztóan megsajnálta őket. Odasétált a sarokban álló, elburjánzott rózsaszín rózsabokorhoz, a kezébe fogott, felemelt egy rózsafejet, és jobban megvizsgálta. Tényleg csak a vízhiány miatt ilyenek, vagy betegség okozza a kert haldoklását?
- Áucs - egy tüske szúrta meg, mintha csak büntetné butaságáért, vagy sürgetné cselekvésre: segítsen! Apró sebében vér gyülemlett, hát bekapta a hüvelykujjat. Mögötte a vízköpő varázsló bölcsen elé tárta random igazságát:
- Aki bocsánatot kér, abban új élet sarjad; - aki megbocsát, az új életre szül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

El kell ismerni, hogy Bogi sokat szokott sírni és érzékeny lány, de most nem bőg, még csak egy könny sem csúszik le arcán, de a sírás határán van, ahogy mostanában sokszor. Nem azért amiért a lány így beszél vele, hanem, hogy nem veszi észre az egyértelműt. Miért vak mindenki és nem tűnik fel nekik, hogy Brigi mindig vele van? Próbálja összeszedni magát a válaszra, de meginog pici önbizalma és csendesen ejti ki a szavakat.
- Briginek lesz a másik seprű - hangja alig hallható, azonban nincs senki, semmi, ami hangos lenne itt a közelükben, szóval, ha a rellonos nem hall rosszul, értheti mit mondott a levitás lányka.
Ezután egy kérést intéz a másik felé, amivel nem szeretné feldühíteni. Ez nem sikerül és olyan durván válaszol, ahogy az előbb is. Nem érti miért ilyen vele a lányka, ő nem tett semmit, egyszerűen csak kviddicsezni szeretne. Úgy tűnik meg kell osztozniuk a pályán, amiből később baj lehetne, ha a lány nem kviddicsezne. A következő mondatra szintén összerezzen, őt még olyan durván nem bántották, pedig testvérei sok ilyet ígértek neki, ha nem fogad szót, de azokat viccből mondták jobb esetben.
- Nem fogják engedni, hogy bánts, a levitások nem olyanok - lehet a többi házban nem összetartóak az emberek, de a kékek mindig aranyosak vele és nem engednék, hogy bántsák a kislányt, ő legalábbis így gondolja. Ha mégis megtörténne, mert nem tudnak neki segíteni, akkor Berci bácsinak szólna, ami lehet gyerekes, de nem érdekli. És ez egy újabb indok lenne, hogy találkozhasson vele, mert mostanában elfoglalt a HV és Bogi nem tud vele beszélgetni, vagy odaadni neki csodás rajzait.
Visszafordul a seprűkhöz és a labdákhoz, majd kiveszi a cikeszt a helyéről, óvatosan, hogy az még ne menjen el, csak a kellő időben. Ha a következő idényben is úgy áll fel a csapat, mint, ahogy a mostaniban, előnyösebb lenne ütőt fognia és gurkóval gyakorolnia, mert megint terelő lesz a meccseken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Bogi

Oké, megeshet, hogy egy kissé szőrős szívű voltam ezzel a lánnyal. Vagy talán nem is szőrős szívű, inkább tapintatlan és bunkó. Azt mondja, valami Briginek hozta a másik seprűt, majd motyog még valamit és visszamegy a labdákhoz. Próbálok inkább nem is foglalkozni vele, tovább olvasok inkább, de egy idő után felüti a fejét a lelkiismeretem. Így nincs mit tenni. Egy nagy sóhaj kíséretében becsukom a könyvemet, feltápászkodok a földről és elindulok a lány felé.
- Hé! - szólok oda neki, aztán eszembe jut, hogy jobb lenne kedvesebb hangot megütnöm. - Vagyis, várj egy pillanatot!
Megállok a lánnyal szemben és mélyen a szemébe nézek, amitől még inkább egy kis féregnek érzem magamat, mert mást sem látok, csak szomorúságot.
- Ne haragudj, kérlek! Nekem is megvannak a magam problémái, amitől eléggé szúrós vagyok ma. Azért a pályára jöttem olvasni, mert a kastélyban hallottam, hogy ma nincs edzés, és itt még nem jártam. Gondoltam akkor idejövök. Szó, mind száz, elnézést kérek a viselkedésemért, viszont még mindig nem értem, kicsoda Brigi. Ha szeretnéd mesélhetsz róla.
Amióta az iskolában vagyok, még egy emberrel sem barátkoztam össze ennyire, mint amennyire most ennek a lánynak felajánlottam. Kissé olyan, mint én. Én is ilyen holdkóros szoktam lenni a rémálmaim után. Ezt persze nem mondom el neki, még nem, hiszen nem is rólam van szó, na meg nem is ismerjük egymást. Ja, és lehet, hogy a holdkóros jelzőre megsértődne. A bocsánat kérés után viszont csendben maradok és figyelem a leányzó reakcióját. Várom, hogy elküldjön melegebb éghajlatra, a másik opció pedig az lenne, hogy a vállamra borulva bőgi ki magát. Talán ez a Brigi egy gyerekkori képzeletbeli barátja, vagy lehet, hogy létező lány, csak én nem látom, mindenesetre eléggé szégyellem magamat, amiatt, ahogy viselkedtem. Szóval most várok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Meglep a hirtelen változás, ahogyan egyszer csak hozzám ér és beszélni kezd, nagyon őszintén. Biztos vagyok benne, hogy kivételesen tényleg azt mondja amit gondol, bár már fogalmam sincs, mire alapozom ezt – lassan már nehéz elkülönítenem, hogy hihetek-e neki, vagy csak hinni akarok-e neki. De annyira talán már nem is akarok, puszta óvatosságból.
Amit mond, azt azonban elhiszem neki, és nem tudok semmi mást érezni iránta hirtelen, csak mélységes sajnálatot. Viszont Ákos nem szereti ha sajnálják, ahogyan én sem szeretem, így ezt teljesen megértve, csak lassan bólintok a szavaira, értelmes mondandó híján.
- Hát, remélem, hogy mire kijössz onnan... Hogy akkor már nem fogod így érezni - mondom, a beszéd közben kicsit elakadva, mert nem vagyok benne teljesen biztos, hogyan lehet ezt a legjobban megfogalmazni. Utána csak figyelmesen várom, hogy erre hogyan reagál, kicsit talán félve is, mert már fogalmam sincs, mivel húzom ki éppen a gyufát. Dühítő, hogy ez ennyire érdekel, de már egy ideje beletörődtem.
Ákos viszont tovább beszél, a szavai kicsit meglepnek. Azt hittem, általában azért szokott lenni egy terv, valamilyen rutin, hogy mennyi ideig tart az ilyesmi... Az biztos, hogy nem rövid. De a bizonytalanságnál talán mégiscsak jobb egy messzi, de biztos határidő, ilyet azonban nem kapok.
- Majd megtalálsz valahogy - mondom, miközben kicsit megvonom a vállam. Valószínűleg nem fogunk tudni levelezni, legalábbis ezt gyanítom, egészen addig, amíg ki nem jön. És mivel kettőnk közül csak ő fog tudni róla, amikor ez megtörténik, kénytelen lesz ő keresni engem. Ha egyáltalán akar majd még találkozni velem, miután "átváltoztatják". Az egész bizonytalan és ködös, és rémisztően keveset remélhetek a dologtól, úgyhogy rábízok mindent. Különben csak tehetetlennek érezném magam, abba pedig biztosan belehülyülnék én is, márpedig nem szándékozom utána menni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

A kért időpontnál hamarabb érkezek meg, így meg sem lepődök azon, hogy nem is találok senkit. Ahogy felmászok, le is huppanok, s lábaim lelógatva nézek a semmibe. Az anyámmal való találkozás.. Nem éppen úgy sült el, ahogy azt elképzeltem, és most nem a kellemes csalódásokra gondolok. Mert az minden volt, csak nem kellemes. A gondolatra megfájdul a fejem, ahol belevertem a csempébe, s mikor odakapok, az alkarom kezd sajogni, aztán a bordáim is csatlakoznak, hogy kerekebb legyen az egész. Felszisszenek ugyan, de nem játszom el a halálom, egész jól hozzászoktam már a fájdalomhoz - már amennyire az ember hozzá tud szokni. Szusszanok egyet, a ezzel egy időben enyhe szellő keletkezik, ami melegen simogatja a bőröm. Az érzéstől még egy halvány mosoly is megjelenik az arcomon, fejem oldalra billentem, mintha csak bele akarnék simulni - és jelenleg nagyon örülök annak, hogy ezt senki nem látja. Kissé előre hajolva pillantok körbe, majd, ahogy még mindig nem látok semmit, el is fekszem, hátam nekifeszül a fának.
Nem mondanám, hogy ideges vagyok, elvégre nem tettem semmi rosszat - legalábbis nem emlékszem rá -, és a helyszín sem tűnik annak a tipikus fejmosásosnak. Inkább kíváncsi vagyok, hogy miért írta azt, hogy akar velem beszélni, és miről akar beszélni, és miért velem akar beszélni. Amúgy még nem tudom, hogyan gondoljak rá, mert ugye tény, hogy tanárnő meg minden, de nem akarom magázni sem, mert nem öreg, és nem is tűnik annak. Szóval tökéletesen disappointed vagyok a dologgal kapcsolatban, és ezen felismerés tiszteletére át is pörgetem azokat a formulákat, ahol nem kell feltétlenül öregítenem. Szóval ja, ezzel így most tök jól elvagyok, addig sem kell az életem gondolkodnom. Mert azon is van pár átgondolni való.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nagyon furcsán teltek az elmúlt napjai, de egy percig sem esett ki a kötelességei pontos betartásából, vagy a belőle sugárzó jókedv árasztásából. Igazság szerint az elemi mágikus állatkáján kívül senki nem érezte meg a változást, és ez így is volt rendben. Egyelőre készítette ezt a meglepetést. Délután pedig minden örömével és boldogságával bizony végre kiadhatja magából, amit már alig bír titkolni. Na szó sincs itt nagy világgá kürtölésről. Egy emberre tartozik és csak reméli, nagyon-nagyon, hogy minden rendben lesz.
Viszont az állatkája most az irodájában pihen és egy egészen más fajú, ráadásul levegő elemű pihen a karjaiban. A kis umpo megszeppenve, kicsit talán negatívan is fogadta a tényt, hogy őt bizony Liv most magához vette. Abban reménykedik, hogy ahogy minden állat, úgy ő is megérezve új gazdáját feloldódik. Nagyon fiatal példány még, hiszen majd Kamilla mellett fog felnőni és végigkísérni őt a hosszú, rögös útján, amit az élet elé görget. Nem csak még tanul, annál jóval tovább. Ebből bizonyára kiderül, hogy találkozóra siet, pontosan tartva az időt. Csak egy-két perccel érkezik hamarabb, azonban meglepődve pillantja meg a már bent lévő lányt. Ebben az iskolában minden tanonca meglepetéseket hordoz. Korábban érkeznek órákra, még egyikük sem késett soha, nagyon együttműködőek, bár meg kell hagyni, azért mindig akad valami, amit orvosolni kell. Most például a kezdeti sokkot.
- Szia, Kamilla, igaz?
Pillant rá, arcra ismerős neki a lány, de mivel korábban személyesen semmi módon nem volt kontaktjuk, meg kellett bizonyosodjon, bár nem szokott tévedni. A kis állatka izegni kezdett karjaiban és nagy szemeit a lányra szegezte. Ugyan Livnek nem tisztje ítélkezni, nem nézett ki túl jól a leányzó, de mielőtt ráborítana mindent, mosolyogva leült vele szemben, azért tisztes távolságot hagyva. Ő ugyan elég közvetlen, de ezt sosem tudhatja előre a másik félről. Aztán beszélni is kezdett, az ő feladata most ez nyilván.
- Olive vagyok, az iskola elemi mágia tanára az előző tanév óta. Korábban a minisztériumban is dolgoztam és segítettem a munkájukat elemi mágusok kapcsán így elég jól ismerem őket. Kaptam is értesítést tőlük, így tudom, hogy megkerestek téged. Nem volt semmi probléma velük, ugye?
Érdeklődik, elsősorban a tényeken kívül jó lenne tudni milyen módon fogadta is a lány, hogy van most. De mégsem szegezheti neki ismeretlenül ezeket csak úgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Vannak olyan emberek, akik nem szeretik a kicsiket és ez a lány is biztos így van vele, azért viselkedik így Bogival. A lányka nem szeretne előtte sírni, kivételes nem is fog, erős lesz és tartja magát, maximum akkor törli le a könnycseppet, ha elfordul és a másik nem láthatja. Elindul vissza Brigi felé, hogy aztán lábai közé vegye a seprűt és elengedje a cikeszt. Ekkor hangot hall maga mögül és a rellonost veszi észre, ahogy felé igyekszik, majd megáll előtte. Kérdő és kíváncsi pillantásokkal méregeti, felkészül arra is, hogy esetleg meg szeretné verni, bár ez számára is képtelen biztos nem verne meg egy kislányt.
- Semmi baj, nem haragszom - válaszolja kedvesen, mert tényleg nincs ezzel semmi baj, neki is lehet rossz napja, inkább Bogi túl gyenge lelkileg, ami nem Piper hibája. Bátyjai is szokták ezzel szívatni, őket már nem is veszi komolyan, de az idegeneket nem szereti figyelmen kívül hagyni.
- És mit olvasol? - érdeklődik és próbálja meglesni a könyv címét. Látszik rajta, hogy levitás, különben csak akkor érdekelnék a könyvek, ha könyvmoly lenne, vagy, ha olyan akadna a kezébe, ami nagyon érdekli. Egyébiránt ő is azért választotta ezt az időpontot, mert nincs itt senki és nyugodtan edzhet egy kicsit testvérével. Eszébe sem jut, hogy elengedte a cikeszt, ami biztos elszálldosott jó messzire és kapni fog a fejére, ha nem szerzi vissza. Ez a lány érdekesebbnek tűnik, azért beszélget vele, jobban mondva próbál vele, mert eddig ezt nem igazán lehet annak mondani. Még mielőtt belefogna mondandójába, elhelyezkedik a fűben és megvárja, hogy a rellonos is leüljön. Összehúzott szemöldökkel néz rá, nem érti, miért nem látja Brigit, hiszen itt áll pár méterre. Int is neki, hogy jöjjön közelebb és szálljon be a társalgásba, de ő nem így tesz, inkább integet és elindul a kastély felé. A fogólányka nem érti az egészet, ahogy azt sem miért nem beszél vele testvére már egy ideje. Ő nem tett semmi rosszat.
- Bogi vagyok, vagy Zsóka. Amelyik jobban tetszik. És Brigi a nővérem, aki mindig velem van. Te sem látod? Mások sem és nem értem miért, pedig itt van, jobban mondva ott megy. Nem tudom miért, de egy ideje haragszik rám és nem akarja elmondani miért - biggyeszti le ajkait és szomorúan néz oda, ahol elvileg Brigit látja. Még senkinek nem mesélt erről, testvérei csak azt látják, hogy a lány lát valamit, ami nem létezik.
- És téged mi gyötör, ha szabad tudni? Ha tudok, szívesen segítek - ajánlja fel és egy apró mosolyt is megereszt mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

A nevem hallatán a nőre pislogok, bólintok. Szóra nyitom ajkaim, viszont még mindig nem tudom, tegezzem-e, vagy mit csináljak, szóval vissza is csukom őket. Liv felé fordulok, térdeim felhúzom, állam rájuk támasztom, s úgy hallgatom végig, hol az arcát, hol pedig a kezében levő kis valamit vizsgálva.
- Hát... - beletúrok hajamba, ujjaim hátratolják a szőke tincseket. Így hirtelen ennyit tudok mondani, annak ellenére, hogy amúgy nem volt velük különösebb probléma, tényleg.
- Egy kicsit félelmetesek voltak - elhúzom szám, szemeim a cipőm orrára szögezem. Amúgy tényleg azok voltak, csak úgy megjelentek, én meg azt hittem, hogy el akarnak vinni. Mert ugye közölték, mi vagyok, nekem meg nyilván az volt az első gondolatom, hogy az erőmmel fullasztottam egy muglit. Még ha bántott is. De végül is itt vagyok, szóval ja, még nem zártak be.  
- Ömm - összeszorítom ajkaim, felpillantok rá, ahogy próbálom megfogalmazni a gondolataim - magázzam...alak? - nyilván nem ezen múlik a világbéke, de nekem ez igenis fontos kérdés, még ha most per pillanat nem is kapcsolódik úgy semmihez. Pedig amúgy biztos, hogy de, és általában egész hamar rá is szoktam jönni az ilyenekre, de könyörgöm, pár napja még be voltam zárva egy fürdőbe és azt hittem, vége mindennek. Szerintem normális, hogy most úgy minden zavaros a fejemben, és nehezen kötöm össze a dolgokat.
És ő fiatal, vagyis nagyon annak tűnik, de közben tanár, és nagyon nem tudom, hogy most akkor mi van, meg mit kéne hogyan csináljak. Szóval ja, ennek a legjobb útja a kérdezés, úgyhogy én rá is kérdezek, utána pedig megint elhallgatok, mert mást nincs amit mondanom. Vagyis lenne, de nem tudom megragadni, és nem akarok összevissza hülyeségeket beszélni egy.. Nos idegennek? Mert Livet tulajdonképp most ismertem meg, és ez az én felfogásomban eléggé idegennek számít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A szökőkút szélét támasztotta, egy doboz bonbonnal a kezében. Nagyokat sóhajtott, ahogyan körbenézett a terepen. Egész kellemes választás volt a részéről, hisz egy ilyen nyugodt helyen csak sikerül legalább egy pillanatig kiengesztelnie Lanettát.
Újabb sóhaj szakadt fel tüdejéből, ahogyan hátat fordított a szökőkútnak, és a bejáratot kezdte kémlelni. Abban sem volt biztos, hogy a legutóbbi után egyáltalán eljön. Pedig egész szépen megfogalmazott levél lett. A miheztartás végett még bagollyal is küldte, légipostán. Pedig talán egyszerűbb lett volna Tányát rávenni, hogy juttassa el valahogy Lanettának, hisz mégiscsak háztársak.
- Csak engedd el - szólalt meg nagy bölcsen a szobor a háta mögül. Mély torokhangja volt, kissé karcos, mintha két követ karistolnának össze. Kolos összerezzent a hangra. Na nem csak azért, mert kellemetlen volt hallgatni, de... kellemetlen volt hallgatni.
Tény, hogy amire készült koránt sem volt teljesen tisztességes. Igazából elég tisztességtelen volt. De egyébként is, az eridonos kezdte az egészet. Ha tudná, milyen tortúrán ment keresztül, miután otthagyta a Bagolyházban! Nem volt elég, hogy bezárja, még a pálcáját is kereshette utána majdnem egy hétig!
Indulatosan kissé fellökte magát, majd a csendes udvar őt is megnyugtatta. Tény, ami tény, Lanettának is tisztában kell lennie azzal, hogy mit tett.
- A harag rossz tanácsadó - szólalt meg a szobor ismét, mire Kolos ökölbe szorította a kezét.
- Jaj fogd már be! - Remélhetőleg nem akkor fog megosztani valami életbölcsességet a varázsló, amikor a lány már itt lesz. Nem akar semmilyen zavaró körülményt. Pont ezért is választotta ezt a helyet. Még szépen ki is öltözött. Belőtte a haját, felhúzta legtisztább talárját, alá pedig egy farmert és egy kék inget vett.
Igen, talán kissé ideges volt, de ha nem jött be a levél, akkor nincs mit tenni.
Levette a fekete köpenyt, és leterítette a szökőkút szélére. Ránézett az órára. Még öt percet vár, aztán feladja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A rózsaillatú parfüm levegőben szálló gyöngycseppjein átsütött a kintről beáradó napsugár, hogy azután csalfa kacagással foglaljon helyet az eridonos szoknyájának valamelyik ráncán. A csipkeruha, mely tajtékzott térdénél és lekúszott apró válláról, ezen a délutánon már nem az első anyag volt, ami körbeölelte testét. Mezítelen lábai körül megannyi drága, ezerszínű, különböző mintájú és fazonú darabok hevertek, szerteszét, magukba falva a Gyöngy régi körszőnyegét.
A lány az órára tekintett, bizony késésben volt, zavartan kapott fel egy balerinacipőt és még egyszer, utoljára hátratekintett válla felett a tükörre, végigmérve magát, minden apró részletet leellenőrizve és korrigálva. Nem akart kifejezetten kiöltözni, mégsem tudta magát rávenni, hogy az egyeninget és azt a borzalmas fekete szoknyát hagyja magán, amit az órák alatt kellett viselnie.  
Már a folyosó végén járt, mikor rájött, hogy pálcája az éjjeliszekrényén maradt, elkerekedett szemekkel kapta fel szoknyája szegélyét és rohant vissza érte, hogy aztán hajába szúrva egy laza de csinos kontyot kreáljon belőle. Kolos levele gyönyörű volt és őszintének tűnt. Lala hitte, hogy a fiú végre rájött azon a napon mit tett vele, és bár tudta, hogy amíg nem törik össze Kolos szívét addig még csak sejteni sem fogja a fiú, hogy milyen borzalmakat élt át Lala azokban a hónapokban, talán a csúnya büntetés, vagy inkább tettért járó felelősség észhez térítette őt valamelyest, épp annyira, hogy a lány bocsánatáért esedezzen.
No persze mikor legutóbb látták egymást az eridonos nem gondolta volna, hogy valaha újra össze fognak futni. Azt hitte az volt a lezárás és azután már csak szellemek lesznek egymás számára, folyosón kísértő, láthatatlan alakok, akikhez nem szólnak, akikre nem néznek és akiket nagy ívben kerülnek majd, de kellemeset csalódott.
Nem voltak kétségei a fiút illetően, nem gondolt hátsó szándékra és a pálcáját is csak azért vitte magával, mert nyugodt volt, ha magánál tudhatta és mert a rózsafapálca felerősítette parfümje illatát. Kolostól azonban nem félt, nem tartott tőle, nyílt terepen fognak találkozni, még csak falak sem határolják majd őket, mégis mit tudna tenni?
Az ajtóhoz érve megállt és kilesett a résen, mielőtt egészen kitárta volna, hogy kilépjen a kertbe. Hűvös szél fogadta, arcára gyors csókot nyomott a délutáni nap. Kolos a szökőkútnál állt, úgy tűnt ő sem hagyta a véletlenre a dolgot, ami a megjelenését illette. Közelebb merészkedett, lassú, kimért léptekkel és csak akkor változott meg faarca, melyet magára öltött, mikor elcsípte a fiú utolsó szavait.
- Ki fogja be?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

öltözet

Bár látták már egymást jövet-menet, ha máshol nem, az elemi mágia teraszán, Manó először nem ismerte fel a szavait neki címző lányt. Aztán rájött ki az, csak a pozitív kisugárzása volt szokatlan, ez zavarhatta össze.
- És a manók? - tárta elé korábbi kérdését a navinés. Mivel az előző, kimondatlan gondolatára is épp választ adott a lány, talán erre is megvan a felelete.
Lehúzta derekán a felsőt, és úgy érezte, ma ő lesz a nap hőse. Körülötte víz kezdett csöpögni az égből, először csak apránként, aztán rázendített. Nem volt felhő, amiből jöhetett volna, és még a tető alatt rejtőző növényeket is elérte. A fehér hajúnak arra is volt gondja, hogy társát el ne áztassa. Egymás mellett álltak a kopogós kövezeten, körülöttük egy körben száraz maradt a talaj. Az ott átszüremlő néhány fűszál és giz-gaz bizony szomjan maradt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bármennyire is volt furcsa eset a múltkori, még mindig nem verte nagy dobra, hogy az erejével egy picike sérülést okozott egyik diáktársának. Persze, a végén még bántalmazás miatt büntetőmunkára ítélték volna. Igazán nem akart ő bántani senkit sem, így utólag viszont már nem sok mindent tehet szerencsétlen rellonosért, az állapotára viszont nagyon kíváncsi volt, így küldött neki egy levelet, amelyben megérdeklődte, hogy a kedves él-e még, vagy esetleg már ispotályban ápolják. A fiú viszonylag gyorsan vissza is küldte a baglyot, így esett meg tehát, hogy ma ketten ők bizony találkozni fognak.
Heléna külsőleg egy kis átváltozáson ment keresztül, hosszú szőke haja most már csak a válláig ér, alja általában hullámosabb, hajpántként a napszemüvege funkcionál, mint most is. Egy egyszerű, sötétkék koptatott farmert, fehér trikót húzott magára, lábait tornacipőbe bújtatta, szemeit vékonyan kihúzta, feltett egy kis szempillaspirált, és tulajdonképp neki ennyi elég is volt a tökéletes megjelenéshez. Nem valami első randira illő, de hát ez nem is lesz az... Hova gondoltok. A megbeszélt időpont előtt indul el pár perccel, hogy még kényelmes tempóban leérhessen a fénylő lelkek udvarára, amit ő sem tudja, miért így hívnak, de nem is szándékozik belekötni. Annyi ideje még úgysincs itt, hogy bármilyen problémája lehessen az iskola területeinek elnevezéseivel. Wardci lila hátát gyorsan kiszúrja az egyik boltív alól, ma esti meglepetésvendégünk annak ellenére is halkan közelít felé, hogy körülöttük vannak még diákok, akik azért megalapozzák az alapzajt - de amúgy is, kizárt, hogy Wardci meghallaná, biztos valami nagyon fontos dologról gondolkozik. Való igaz, Heléna fejében megfordul a gondolat, hogy rá kellene ijeszteni szegényre, de a balesetre való tekintettel ezt most inkább elnapolja, és csak szépen lazán sétál oda, mintha mi sem történt volna.
- Látom nagyon unalmas életed van neked. Itt ülsz és bámulod a jó csajokat, hátha az egyik majd megelégeli és idejön pofont osztogatni? - az meg sem fordul a fejében, hogy Ward akár még amnéziás is lehetne. Neeem, amúgy nem ütött olyan nagyot ez a könyv, de ez a varázsvilág, lehetett egy bazinehéz varázskönyv is.