Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Hallgatólagos megegyezésük ott feszül a kettőjük közötti csendben. Igen, sokat kell kiállni. Mindenkinek megvannak a maga próbatételei, amik azzá teszik, aki lesz belőle. Talán most először érzi úgy, hogy a csendben nem feszültség, hanem az egyetértés rejtőzik. Ha hallaná a férfi fejében felcsendülő mugli mondásokat, minden bizonnyal feljegyezné magának, mert megragadnák. De nem legilimentor, így erre nem kerülhet sor. Csak visszatereli a figyelmét a munkához. Jelen pillanatban nem érdekli mi van a férfival, nem érdekli mit bámul olyan meredten az ablakban. Nem érdeklik a szenvedései. Most csak a pergamen, a penna, tinta van. Az adatok és ő. Szereti a tinta illatát, ahogy a könyvekét és a pergamenét is. Most először érzi egy egészen kicsit otthonosnak az irodát. Jó, hogy van mit csinálnia, nem csak ülnie kell és óvatosan lavíroznia a rossz és jó válaszok és kérdések között.
A felkiáltása után igyekszik hamar visszamélyedni az előbbi már-már kényelmes állapotba. Sikerülne is neki, ha nem csapná meg Konstantin arcszeszének illata, ahogy a hivatalnok közel hajol. Miután a férfi mentegetőzik, ő csak megrázza csinos szőke fürtjeit válaszként, miszerint nem történt tragédia.
- Remek – jegyzi meg. Igazából nem hiányzik neki plusz feladat, így is van mit pótolnia, de ez a közömbös hangnemből nem igazán kiolvasható. Valószínűleg szívesebben csinálja majd az innen kapott házi feladatot, mint amit iskolai órákra kell elvégeznie.
Aztán nyílik az ajtó, és az érkező Váradival egy cseppnyi vidámság is megérkezik az irodába. Karolina meglepetten tekint fel a munkából, mikor meghallja Osztrovszky kuncogását. Először nem igazán hiszi el, hogy tényleg ez az ember nevetett az imént. Az, aki olyannyira mogorva volt első alkalommal. Figyeli a beszélgetést, a penna megáll a kezében. Bosszúsan veszi tudomásul, hogy újdonsült főnöke szeszélyesnek bizonyul. Pont azért is választotta, mert azt hallotta róla, megbízható. Erre meg egyik pillanatban morcosan letromfolja, a következőben kacag a munkatársával. Még nem tudja eldönteni, hogy kedveli a hivatalnok stílusát vagy inkább mérhetetlenül bosszantja. Esetleg mindkettő. Megrázza a fejét, és visszatér a lapokhoz. Ám ezúttal nem képes már annyira elmerülni. Akaratlanul is visszatér a figyelme a két férfi társalgására.
- Hiába zárom el, roppant tehetségesek a kölykök – rázza meg a fejét felnevetve. Sándor jó kedélye beragyogja az irodát. Aztán érkezik a beszélgetés komolyabbik része.
- Értem. Sajnálom – Váradi szavai kurták, elgondolkodik pár pillanatra. - Nem lennék jó férj, sem jó apa, ha nem lenne Anna és a gyerekek, akik ebben segítenek. Egyedül nem megy. Egyedül sose ment – vonja meg a vállát. Nem egoizmusból mondja. Tényleg úgy tartja, hogy amennyire tőle telik jól végzi a dolgát. Mert szereti a családját, és úgy érzi az utóbbi időben nagyon rendben vannak. De ezt csak nekik köszönheti. Együtt csinálják. És ez nem mindig volt ilyen jó.
- Próbálhatok tanácsot adni, de te tudod talán az egyik legjobban ehhez mennyire komolytalan vagyok. Szerintem ezt most magadban kell lerendezned. Ne más mondja meg mit tegyél, mit érezz. Ha fáj, akkor fáj. Idővel jobb lesz. De tudod, ha kell valaki akivel eltölthetsz egy estét, akkor csak keress meg, találunk egy kocsmát – a mondandója végén jóízűen felnevet, miközben arrébb pakol még egy adag papírhalmot. - Vagy jöhetsz hozzánk vacsorára is, tudod, Anna szívesen lát – rákacsint a társára, miközben megpaskolja Konstantin vállát.
Karolina csendben ül. Nem mer, és nem is akar beleszólni. Nem rá tartozik, de most az egyszer betekintést nyerhetett a két férfi életébe, mindennapjaiba. Ettől eléggé kényelmetlenül érzi magát, szemeit mereven a papírokra szegezi. Nem akar hallgatózni, de önkéntelenül is hallja, amit mondanak. Úgy tűnik Osztrovszky szabálya csak a gyakornokokra érvényes. Vagy csak rá. A két férfi egymásról tud mindent.
Felrezzen, ahogy meghallja a férfias hangot, ami az ő nevét mondja. Felpillant, tekintetével Konstantin szemeit keresi.
- Pár perc és készen vagyok – válaszolja, majd vissza is tér a pergamenek kutatására. Tíz perc múlva kinyújtóztatja maga elé kezeit, lerakja a pennát, majd még egyszer átolvassa amiket kigyűjtött. Bólint egyet csak úgy magának. Feláll, hátratolja a széket, hogy lábait is kinyújtóztassa, majd megigazítja a ruháját, kisimít néhány ráncot.
- Mehetünk – mondja Konstantinnak. Kíváncsi vajon milyen is lesz ezzel az emberrel kávézni. Maga előtt látja a gyönyörű szótlanságot, amiben az elkövetkező kis szünet telni fog. Váradi legalább oldotta a hangulatot az irodában. Még mindig nem tud kiigazodni Osztrovszkyn és a hangulatingadozásain. Egyszerűen rejtély számára ez a férfi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Akaratos egy hölggyel álltak szemben, abban biztos lehetett. Váltottak egy gyors pillantást Alfonzzal, és ez elég is volt ahhoz, hogy biztosra vegye, a férfi sem dől be a lány meséjének.
Több lehetőség is felmerül Heléna számára. Első, hogy szólnak a szüleinek. Ha tanuló - és ez valószínűbbnek tűnt - felkísérik szépen az iskolába, és átadják a házvezetőnek. Ha kissé akadékoskodik a lány, megkeresik a Defenzor, aminek lehet kevésbé fog örülni. Minden rajta múlik.
Kino gondolatmenete végére a leányzó is befejezte monológját és drámájának egy részét, majd jól le is lépett volna, ha Alfonz nem áll elé. Egy mínusz pont Helénának.
Gyorsan kihúzta zsebéből papírjait, majd Szentmihályi pálcájának fényében megmutatta a sajátját is.
- Apádnak küldesz baglyot, de ma a vonat nélküled indul el - jelentette ki határozottan. Kezdte megelégelni az állandó akadékoskodást, amikor Heléna futásnak eredt egy száznyolcvan fokos fordulat után.
- Remek - sóhajtott fel, miközben elővette pálcáját. - Hagyjunk neki egy kis egérutat, vagy állítsuk meg mindjárt most? - nézett egy pillanatra társa felé, aztán ráébredt, hogy semmi kedve hajnali háromkor az utcán kergetni egy kamaszt, aki el akart szökni az iskolából.
- Petrificus totalus - rajzolta körbe a lányt pálcájával. Bár amennyit dilemmázott a problémám, már lehet, hogy rég sikerült elérnie a legközelebbi ház sarkát, akkor pedig az átok nem találja el, és nekiállhatnak a testedzésnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ez a pár nap Szirával igazán csodálatos volt. Ennyit még talán nem is pihentem, kivéve, mikor megszöktem otthonról. A haverokkal jó volt az élet. Mind ő, mind én szépen lebarnultunk, nem lehet okunk a panaszra. Az utazás is kellemes volt, visszafelé már repülővel jöttünk, ami bár lassabb volt, de kényelmesebb, főleg nekem. Az itthoniak nem nem szóltam az elmenetelemről, egy idő után feltűnhetett nekik, ha mégsem, akkor úgy kell nekik. Miután Budapesten leszálltunk, buszra kellett szállnunk, különben napokig tartó gyaloglás következett volna. Ez már sokkal kényelmetlenebb és zsúfoltabb volt, szagolhattuk a többi embert, ami nem volt felettébb jó. A busz után egy fél óra vonatút következett és végül itt vagyunk. Pár perce érkeztünk meg, de mivel én nem a kastélyba megyek, ezért Szirát sem kísértem most fel. Nem akartam hazajönni, de a pénz fogyóban volt és a szállás is lejárt. Még a reptéren felhúztam a kabátomat és a hosszú nadrágomat, nehogy megfázzak, de még így is furcsa érzés itt lenni. Már most látok pár ismerőst, akikkel bár nem beszéltem, látásból ismerem őket. A nevük biztos nem jutna eszembe, pedig amikor jöttem körbevezettek és a személy mondott pár nevet, de mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Napok óta nem hallott a fogadott férjéről. Nem egyszer és nem kétszer volt kinn a házánál, de Zonka csak annyit mondott, hogy elutazott. De hová, azt nem mondta. Karinának nem tetszett, ahogy a srác így cserbenhagyta őt. Hiszen az egyik percben még együtt cseréltek pelenkát a másikban, pedig huss, a srácnak se híre se hamva. Eltűnt egy szó nélkül.
Az azt követő napokat a lány igen nehezen viselte, hisz rámaradt a kicsit, ami nem is lett volna olyan nagy probléma, ha jégvarázsló lett volna. De nem volt. Csak valami megbűvölt ketyere, ami teljesen úgy viselkedett, mint egy átlag csecsemő. Leginkább az éjszakákkal gyűlt meg a baja, Lydiát úgy be kellett csomagolnia meleg ruhákba és a szőrmékbe, hogy nehogy megfagyjon és kinyírja a gyereket. Furcsa volt, számára, hogy ennyire melegen kellett tartania, de nem volt mit tennie.
Ezt a rövid, ám nehéz időszakot egyedül a tél tudata tudta boldogabbá tenni, leestek az első hópelyhek és végre itt volt az, amire hónapok óta várt. Meg sem közelítette ugyan az otthoni környezetet, de ez épp elég volt ahhoz, hogy mosolyt csaljon a jégtömblány arcára.
Épp egy ilyen havas délutánon indult neki megsétáltatni Lydiát, mert nem egy és nem két embertől látta, hogy sétáltatják a gyerekeik. Karina sem akart kimaradni a jóból, felöltöztette hát a csöppséget és belefektette a babakocsijába aztán uccu neki, elindult, egyenest a falu felé. Bogolyfalván az utcákat járta, a kirakatokban nézelődött és élvezte a telet. Annyira elkalandozott Karina, hogy véletlenül a vasútállomáson kötött ki. Feljöttek benne az emlékek, amikor először szállt le a vonatról. Álldogált volna még ott ugyan pár percig, de valaki elvonta a figyelmét. Ez a valaki Travis volt.
Elkerekedett szemekkel figyelte a srácot, ahogy az ott álldogált és valószínűleg indult haza. A szőke azonnal felszívta magát, nem bírta megállni, hogy ne beszéljen vele, ezért megindult felé babakocsistól. Nem akart ordítani, mert Lydia már rég elszendergett, ezért egy hógolyót formált a kezei közt és egy jól irányzott dobással elhajította Travis felé. Ha a fiú nem veszi észre és nem hajol el, egész biztos betalál a hógolyó, ami a tarkóját vette célba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A gyakornoki asztalnál tevékenykedő fiatal nő halk megjegyzésére már nem reagál, arcát érkező kollégája felé fordítja, vonásaiba csakhamar vidámság költözik. Váradi az egyetlen, aki az elmúlt hónap minden vacak történéséről és fejleménytelenségéről tud. Végignézte Konstantin első kétségbeesését, majd a többhetes önmarcangoló, belső vívódásait, és végül azt, ami most is van: lélekölő bizonytalanságát. Persze, Célestine is sejti, hogy nincs minden rendben a férfi háza táján, de még nem ültek le erről beszélgetni. Az ajtóban állva, Fleurt hozva meg egészen biztos, hogy nem hozakodik elő azzal, miszerint egyre biztosabb benne, hogy Katherine elhagyta. Majd alkalmasint, ha mindkettejüknek megfelelő lesz az időpont, és a lányuk sem áll ott hallgatózásra nyitott fülekkel. Talán majd karácsonykor. Vagy azután, szilveszter napján, esetleg majd jövőre...
- Hidd el, bármi is történjen most velünk, nem Katherine a hibás – szögezi le kollégája tekintetét keresve. Arcáról eltűnik minden vidámság, homlokán és szeme körül elmélyülnek a ráncok, ahogy szája is egyetlen kemény vonallá préselődik. Testbeszéde árulkodó, de nem Sándor ellen szól, csak éppen az ő szavai váltották ki belőle. Most úgy tűnhet haragszik, de erről szó sincs. Ha így is van, egyedül csak magára lehet mérges. Ezt ő rontotta el, erről kizárólag ő tehet. A felesége nem hibás, és ha úgy érzi, hogy bárki - jelen esetben Váradi, hiszen egyelőre csak ő tud házassága válságáról - kétségbe vonja neje tisztaságát, odaadását vagy hűségét, ő azonnal, feldühödött állatként kezdi védelmezni őt. Katherine tökéletes.
- Talán majd jövő héten benézek hozzátok, de igazán nem szeretnék zavarni, vagy belerondítani a családi idillbe – mondja kisvártatva, húzva egy kicsit a száját. Valószínűnek tartja, hogy nem látogat el a Váradi családhoz, de ezt most nem kívánja őszintén kimondani, helyette inkább kitérő választ ad. Azt könnyebb, és általában nem követik kérdések. Sándor meglapogatja a vállát, mire ő mosolyt erőltet az arcára, és egy alig hallható sóhaj múlva meg is szólal. – Köszönöm.
Mellkasa elé fűzött karokkal lép hátrébb, és elfordulva a férfitól, asztala felé veszi az irányt. Karolina akkor szólal meg, így Konstantin már nem ül le a helyére, nem kezd bele semmilyen munkába, helyette az ablakhoz sétál, és előtte állva, mereven kifelé bámulva várja meg, hogy leendő gyakornoka végezzen első feladatával. Mikor a kisasszony fészkelődni kezd, ő rápillant, és végignézi, ahogy összerendezgeti a papírokat, helyére teszi a pennát és tintát, majd feláll és illendően megigazítja ruháját. Elkészültét halk szavúan jelzi, mire Konstantin bólint, és kezeit maga mellé engedve indul meg felé. Járása csakúgy, mint tartása is, határozott, arca olyan, akár az első találkozás alkalmával volt: hűvös.
- Parancsoljon - nyitja ki az iroda ajtaját, és a fiatal nőt egy intéssel maga elé engedi. - Hogy ment a munka? Milyennek találta a feladatot?
Ridegen, távolságtartó hangon érdeklődik az elmúlt órákról, és bár a külső szemlélőnek hihetetlen lehet, valahol mélyen valóban kíváncsi arra, Karolina vajon miként élte meg első statisztikaelemzési feladatát. Az irodai munka ugyanis pont olyan unalmas és száraz, mint amilyennek az emberek általában gondolják. Terepre azonban csak akkor mehetnek a gyakornokok, ha bizonyos irodai kötelességeken megfelelnek.
- Az itteni kávé nem olyan finom, mint a faluban - tereli másfelé a szót. - De nem mindig van idő és lehetőség elhagyni a hivatal épületét.
Jóval Hollósi kisasszony fölé magasodik, ahogy mellette halad. Pillantását - ahogy azt a lány már megszokhatta - kerüli, pont, mint az első találkozókor. Lelépcsőznek, majd az automaták felé indulnak. Cipőik sarka ütemes kopogással kíséri csendes útjukat.
- Általában tíz perces szünetet fog kapni, azzal kell megfelelően gazdálkodnia - szólal meg újra, már a felrúnázott kávéautomata mellett állva. - Tudja használni?
Ekkor néz le először a levitás diákra, szemei az arcát pásztázzák, míg türelmesen várja válaszát. Kérdése talán sértő is lehetne, de ez most nemhogy nem érdekli, meg sem fordul a fejében. Egyébként is volt már arra példa, hogy egy gyakornoka olyan érintetlen aranyvérű közegből érkezett hozzá, hogy lépésről lépésre meg kellett mutatnia neki, hogyan is működik ez a nem túl bonyolult szerkezet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Ugyan eleinte sikerült belemerülnie a munkába a jóleső csöndben, most kizökkenti a munkatárs érkezése. Váradi személyével egyetemben rögtön hangokkal telik meg az iroda, és akármennyire érdekesek számára a papírok, a jelenlévő embereket sem ismeri még annyira, hogy unásig tudja a beszélgetésük kimenetelét. Tekintete a lapokon repdes, de fél füllel azért figyel. Már látatlanban is könnyedén megkülönbözteti, hogy melyik hang kihez tartozik. Váradié sokkal játékosabb és élettel telibb. Büszke saját magára, amiért így is precíz munkát tud végezni. Fejét először a név említésére kapja fel, félbehagyva a kutakodást. Katherine. Szóval akkor tényleg egy nő lehet a dologban. Hihetetlen, hogy a saját neme sokszor milyen nagy befolyással van az ellenkezőre. Persze ez fordítva is igaz, de Karolina ezt eddig nem tapasztalta túl nagy intenzitással. Inkább Eliza volt aki ebben a tekintetben az élen járt, őt valahogy többé-kevésbé elkerülték a kalandok.
De vissza  Konstantinhoz. Kicsit talán csalódottan konstatálja, hogy „csak egy nő” az, aki ekkora problémát okozott. Már azt hitte valami komolyabb. Nyilván ő nem ismeri a pontos hátteret, így halvány fogalma sincsen arról mi játszódik le a férfiban. Azt érzi, hogy falakat von maga köré, amik mögé csak keveseknek enged bepillantást. Lina nem tartozik közéjük, ami érthető, lévén idegen számára. De úgy véli a jelenlevő Váradi a szűk köréhez tartozhat, hiszen láthatóan jól ismeri a történteket.
- Nem is hibáztatom őt – jelenti ki Váradi. Nem ismerte túl jól a nőt, de látta kollégáján a változást, hogy mennyire kivirult. Azt tudta róla miféle, de sosem hagyta, hogy az előítéletek befolyásolják. Ismeri már annyira Osztrovszkyt, hogy tudja, valószínűleg nem néz el hozzájuk, de úgy érezte kötelessége is felajánlani a gesztust. Meg aztán tudja, hogy Fanni is biztos örülne a férfinak, bár eleinte biztos sűrű bocsánatokat kérne a múltkoriért. - Ahogy gondolod. Bármikor jöhetsz – bólint még egyet megerősítésként, aztán inkább nem feszegeti a témát. Nem akar ráakaszkodni munkatársára, de ő el nem tudná képzelni az életét a „kis” családja nélkül. Lételeme a társaság, nyüzsgés. A társalgást ő is befejezettnek tekinti, így nekilát, hogy most már tényleg dolgozzon is valamit.
Karolina ismét azon kapja magát, hogy a penna a kezében áll, nem halad, így gyorsan a pergamen fölé hajol, csak egy újabb válasz erejéig szakítja meg a munkát, hogy aztán a beálló csendben sercegjen újra a pennahegy. Nem kell neki sok idő, ha megszakításokkal is, de haladt eddig. Így miután rendbe szedte magát indul el az ajtó felé. Egy apró biccentéssel köszöni meg a férfi gesztusát.
- Az ilyen feladatok sokszor kellemesen megnyugtatnak. Érdekes volt – válaszolja és tekintete Konstantin arcára rebben. Ám válaszpillantást nem kap. Ki az a Katherine? Érkezne a következő kérdés, de ezúttal figyel magára. Ugyan már kevésbé érdekli, hogy mi történhetett Osztrovszkyval, azzal már tisztában van, hogy Katherine fontos szerepet játszott az életében. De moderálja magát és nem hagyja kicsúszni a kérdést. Habár már nem az irodában vannak. Ez most épp szünet. Ha a férfi nem lenne ilyen szúrós akkor esetleg venné a bátorságot a kérdéshez, de így egyelőre hallgat. Bólint egyet Konstantin szavaira. A jó kávéhoz van szokva, de csak nem olyan rossz az itteni sem. Ha meg mégis, akkor majd hoz magának a konyháról.
Mikor odaérnek a kávéautomatákhoz tekintete érdeklődően felcsillan. Mintha látott volna már ilyet valahol, de csak egy mugli használta, így nem szentelt neki különösebben nagy figyelmet. A rövid szünettel kapcsolatos instrukciókra egy röpke 'értem'-mel reagál; ugyan több időt is ki tudna használni, azért meg van elégedve a tíz perccel is. Szemei a férfi arcára rebbennek, és meglepve tapasztalja, hogy ezúttal Konstantin is rápillant. Megrázza a fejét miközben válaszol, és szemeit elfordítva az automatát fürkészi.
- Nem, még nem volt hozzá szerencsém – közelebb lép, miközben ujjait végigfuttatja a rúnákon. Okos megoldás. Nem sokat látott mugli dolgokat, de meg kell hagyni egyesek igen hasznosak beépítve a varázsvilágba. - Hogy működik? - érdeklődően csillogó szemeivel néz újdonsült főnökére. A szavaiból azt vette ki, hogy ő bizony ért hozzá. Kezét még mindig az automata szélén nyugtatja, pár centire az egyik gombtól. A kérdés után visszafordul, és leengedi a kezét. Nem áll szándékában megnyomni semmi olyat, amit nem kéne. Ugyan a kávéját szereti hangulatos kis kávézókban vagy cukrászdákban elfogyasztani egyelőre lenyűgözi az újdonság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Szépen lebarnultam az idő alatt, és nem tellett sok erőfeszítésbe. Itthon nem sikerült volna ez, megérte elmenni erre a helyre. Sok dolog jó volt ebben a nyaralásban, de leginkább az, hogy nem kellett az itteni dolgokkal foglalkoznom, agyalnom rajtuk. Egész végig nyugi volt, csak amiatt kellett aggódnunk, hogy ne égjünk le, mindig legyen nálunk napkrém és koktél. Azt is rengeteget ittunk Hawaii-n, már most hiányzik. Majd nézek pár receptet, amit elkészíthetek és megkínálhatom velük Szirát. Ki tudná jobban, hogy milyen ízűek voltak ott, mint ő. De itt Magyarországon minden más. Itt hideg van, sok a probléma, meg azzal a műgyerekkel is foglalkozni kell, akihez már semmi kedvem. Az elején sem volt, de a csajszi addig rinyált, amíg igent nem mondtam. Valahogy végigszenvedem ezt az időszakot. Jut eszembe, szólni kéne neki is, hogy megjöttem, ezután hagyhatja nálam Lydiát. Nem én fogok rá vigyázni, de Zonka teszi a dolgát.
Ezen gondolatok központjában indulok a házamhoz, hogy aztán megkeressem Karinát, de egy hógolyó állít meg. Azok a nyomorult kiskölykök biztos itt játszanak valahol, és még célozni sem tudnak. Sóhajtva pillantok arrafelé, és meglátom a szőke hajú rellonost. Közelebb megyek, majd nem is köszönve kérdezem tőle.
- Mi van, megjött, vagy mi a bajod? Hagytam neked levelet, tudhattad, hogy elmegyek - azt sem várom meg, hogy ő köszöntsön vagy kérdezzen, rögtön a lényegre térek. Annyira nem lehetett béna, hogy a levelemet se találja meg, bár vannak pillanatai, amikor megkérdőjelezem a zöldségét.
- Most akartam szólni, hogy megjöttem, de akkor megyek haza - rántok egyet a táskámon és elindulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Már éppen elmorzsolt volna egy könnycseppet is, a sok pozitív emlék áradat után, amikor megpillantotta azt a szemétládát. Menten elöntötte a méreg s szemei pedig villogtak, de visszafogta magát. Nem akart ráordítani a srácra, még a végén felébredt volna a kicsi és még őt is csitítgatnia kellett volna. Nem, helyette egy hógolyót gyúrt és jól tarkón hajította vele az említett pótapukát. A figyelem felhívása sikeres volt, mert rögtön meg is fordult a sötét hajú rellonos. Karina még mindig villogó szemekkel mustrálta, ahogy közeledett felé és megérdeklődte, hogy megjött-e hozzá a télapó, avagy piros betűs ünnepe volt-e a héten. Ezt a szőke válaszra sem méltatta, helyette inkább a másik kérdésre koncentrált.
- Nem kaptam semmit, lehet, hogy a baglyod megállt pihenni útközben, vagy csak a rellon új házőrzői ették meg. - Arcáról nem sugárzott semmiféle érzelem, a hangja és monotonon csengett, - Egyébként hol a fagyban voltál? - de ekkor már hátat is fordított neki Travis. Karinában a pumpa emelkedett, pedig nem volt igazán heves vérmérsékletű. Nem mutatta ki érzelmeit, helyette pár ember nagyságú jégcsap tört elő a földből, amik közrefogták Travist és megakadályozták, hogy elmenjen.
- Á-á, nem mész sehova, amíg nem válaszolt nekem! - közelebb tolta hozzá a babakocsit, félszemmel pedig a lányukra sandított, aki még mindig békésen aludt.
- Lehetett volna benned annyi gerinc, hogy személyesen odajössz hozzám és elmondod a tervedet vagy valami. Nem az, hogy a kezembe nyomod az egyik szünetbe a gyereket utána meg eltűnsz napokra. - ugyanazzal a fagyos tekintettel folytatta, hangjában már érződött ugyan a felháborodás, az idegesség, ami el volt fojtva. Halkan beszélt, lábfeje pedig fel-le járt idegesen, amíg a válaszra várt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Lehetne arra fogni, hogy azért csinálja mert már nincsenek együtt Annelievel, vagy mert nehéz az élet, vagy egyéb ilyen orbitális marhaságok, amiknek köze nincs a dologhoz. Az igazság az, hogy kivételesen nem volt mit csináljon, unatkozott, a semmittevés pedig soha nem szül jó dolgokat - főleg ha két rellonosról beszélünk. Feláldoztak pár gyenge levitást az alagsor sárkánymintás oltárán az Ördögnek, boncolgattak ezt - azt, könyékig beborította őket a gőzölgő, vörös folyadék.. Na jó befejeztem.
Ami igazából történt: Adrian felvette a csúnya gonosz rossz zöld szerepét, aki megront kicsi lánykákat - jó, igazából Lucát se kellett órákig kérlelni, sőt -, aztán elmentek legurítani pár dolgot, időközben besötétedett, az idő is rendesen eltelt, viszont mindketten elég szilárdan állnak még a lábukon, és mikor jönnek a legjobb ötletek? Na mikor? Hát ilyenkor. Fél szemöldökét felvonva néz le a lányra, mikor az beszélni kezd, s ahogy lassan felderengett előtte az ötlet, széles vigyor jelenik meg arcán. Ő aztán benne van, persze, hogy benne van.
- Add csak. - kihúzza egyik kezét a piros kis szentségért, és amint megkapja, megrázza, majd maga elé nyújtva karját belefúj a levegőbe egy kicsit, csak hogy lássa miként funkcionál.
- Úgy ismersz engem, mint aki fél? - mintha csak most sértették volna vérig, úgy néz Lucára, még fel is szegi az állát, hogy nem, őt bizony nem lehet. Mondjuk ha feltűnik egy auror, az kétség kívül nem lesz egy sétagalopp, de semmi nem megoldhatatlan. Ha meg elkapják.. Hát akkor el lesz kapva. Mondjuk a nővére biztos nem fog neki örülni, és Aidenke is egy fél életen át fel fogja neki emlegetni... De nézzünk rá. Fiatal, erős, élete egyik legszebb korszakát éli, hát ki kell neki hágni a hámból, ennyi még elmegy.
- Mit szeretnél, mit fessek rá? - jó mondjuk lehet nem lesz épp a legjövedelmezőbb az elsősre bízni az alkotást magát, de hát ki tudja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Megmutatja a lánynak az iratait, aztán úgy dönt, hogy a további intézkedést a nőre hagyja. A vonat hangos füttyére a mozdony felé fordul, így lemarad a lány startjáról, aztán Kino hangos töprengésére sem tud már felelni, mert kolléganője gyorsan eldönti a kérdést. Sajnálatos, hogy az átok a ház sarkán akad meg.
Alfonz néhány ízesebb szitkot elmorog az orra alatt mielőtt a szökevény nyomába eredne, de aztán igyekszik minél gyorsabban utolérni a szőke lányt. A sarokhoz érve befordul, de már nem látja a hamis Helenát. Visszanéz Kinóra és hangtalanul jelzi neki, hogy a lány eltűnt, és talán jobb lenne, ha különválnának.
Ő folytatja útját a ház mögött, némileg lassabban és halkabban, hogy meghallja a rohanó lány lépteinek zaját. Gyorsan futni nem lehet csendben, ha viszont nem siet, nem is lehet annyira messze. Alfonznak átfut a gondolat a fején, hogy talán megpróbál őket megkerülve visszajutni a vonathoz, ezért próbál olyan utat bejárni, hogy szemmel tarthassa a vasútállomásra vezető utak némelyikét. Emellett pedig bízik Kinóban és abban, hogy a nő terepismerete segítségével viszonylag gyorsan elkapják a szökni próbálót, és végre pontot tehetnek ennek a már amúgy is túl hosszúra nyúló ügynek a végére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Alfonz még most is alig hiszi el, milyen ostobán sikerült megismerkednie a nővel. Az a követős küldetése nem éppen úgy sült el, ahogy azt a felettesei várták volna, bár a férfi nem is tudja nyugodt szívvel rámondani, hogy különösen rosszul esett volna neki a váratlan találkozás.
Gondolatai azóta is gyakran kanyarodtak vissza Renéehez. Mert hát eléggé lenyűgöző, nem? Ilyen fiatalon vezető pozícióban, nő létére - akár szexisták vagyunk, akár nem, azért azt el kell ismerni, hogy még a mai világban sem annyira egyszerű egy rendvédelmi szervezetben a gyengébbik nem tagjaként elismerésre szert tenni -, ráadásul egyedül neveli a kislányát is, ami miatt Alfonz még nagyobbra tartja, mint munkahelyi előmenetele miatt.
Ismeretlenül is lenyűgözőnek gondolná, de mióta megismerte, azóta azt is tudja, hogy mennyire kellemes a társasága. És immár azt is tudja, hogy nem szuperhős, ő is lehet fáradt vagy nyűgös - ami persze evidens lenne, de az ember ilyesmiről hajlamos elfelejtkezni, ha valaki kívülről annyira kiegyensúlyozottnak tűnik, mint a francia nő. És persze pont ezért ajánlotta fel neki, hogy bármikor szívesen vigyáz a lányára, vagy segít neki bármi másban, amiben szükséges.
Meg persze azért is, mert néminemű hátsó gondolat is megszületett agyában, és valljuk be Renéenek nem csak a belső tulajdonságai ragyognak a férfi számára, de külsőre is kifejezetten szemkápráztató.
Most Fonz a játszótéren vár a nőre, egészen konkrétan egy hintán állva. Szőke tincseit fekete, kötött sapka rejti, fél arcát pedig egy vastag, pamut sál. Kezei bőrébe kesztyűi miatt nem vág be a hinta lánca, előre-hátre hajolva hajtja magát. Kicsit talán már kinőtt a helyből, de a játékosságát sosem fogja maga mögött hagyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Fleur teljesen el van ragadtatva a frissen kapott puffskein-jétől, az a szerencsétlen meg már kipurcan lassan a sok dögönyözéstől. De tényleg. Kinek kell plüss unikornis, ha egyszer van egy élő cukorfalatja? Renée ekkor értékeli át ezt a döntést. Konstantinnak ugyan valóban jó ötlete volt mindez, de az utóhatásokat elnézve visszacsinálná az egészet a fenébe. Talán ezért is írt Alfonznak, hogy mihamarabb találkozzanak a játszótéren és foglalja le kicsit a kislányt, mert a francia már a haját tépi lassan. Legalább az új házi kedvencek pihennek egy kicsit a következő roham előtt.
Egyébként hozzá kell tennem, hogy ez a felfordulás igazándiból csak jó ürügy. Nagyon megkedvelte a férfit. Mármint jól végzi a munkáját, nagyon segítőkész és tiszteli Renée-t, mint nőt, nem beszélve arról, hogy a kicsi Fleur-ért is odavan, vagy legalábbis nagyon azt mutatja. Mert ugye sose tudni, egy anyában nem lehet elaltatni a gyanakvást - főleg mióta megesett az eset a kicsi apjával és egy vámpírral. Néha még önmagát is leellenőrzi, hogy biztosan rendben van-e.
Kézen fogva sétálnak Bogolyfalva utcáin, miközben a leányzó egyfolytában csicsereg a kapott ajándékairól, meg a gyönyörű, együtt töltött ünnepről. Neki ez valódi csoda volt, hiszen életében először valóban a szüleivel ünnepelhetett családi körben. Eközben a nő próbál úrrá lenni izgatottságán, hiszen már távolról megpillantja Alfonzt, ahogy a hintán szórakozik. Önkéntelenül is mosolyra görbül a szája, lánya pedig egyetlen jól irányzott mozdulattal rántja ki ujjacskáit a keze közül és rohan a férfihoz. Hiába, veszett jó dolga van: két baromi helyes pasi is körberajongja (Kon és Fonz). Egy kis lemaradással, de beéri a kicsit, aki azonnal csimpaszkodna is Alfonz nyakában.
- Gondolom könnyű kitalálni, hogy jól telt a kisasszony karácsonya. Rég találkoztunk - egy kedves mosolyt küld felé, majd fáradtan leroskad a másik hintába. Annyira szeretne egy kis csendet, csak egy icipicit. Na jó, talán aurortársát is elviselné maga mellett abban a nagy csendben...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A hinta nemcsak jó időtöltésnek, de alkalmas kilátópontnak is bizonyul: már messziről észreveszi Renéet és a nő kezét fogó kicsi lányt: Fleurt.
Az aprócska nő láthatóan nagyon vidám és virgonc, látványa mosolyt csal Fonz arcára. Kicsit a húgának érzi a kislányt, és külön öröm a számára, hogy mellette nyugodtan szabadjára engedheti gyermeki lényét.
Tekintete azonban gyorsan tovább vándorol Fleurről a nőre. Figyeli a kellemes vonásokat, a hosszú hajat, és bár innen nem látja, de felrémlik előtte a hosszú pillák sora, az ajkak alakja... A férfi megrázza a fejét, és leugrik a játékról, hogy karjaiba kaphassa a felé rohanó kicsi lányt. Amíg köszönti Fleurt, legalább nem kell Renéere néznie, és még maga előtt is tehet úgy, mintha az előbb nem is a nőről fantáziált volna.
- Valóban látszik rajtatok, hogy jól szórakoztatok - nevet rá a két hölgyre, bár feltűnik neki Renée alig titkolt fáradtsága is. - Mit szólnál egy kis játékhoz? - néz a kicsire, aztán már ülteti is a hintába, hogy aztán finoman meglökhesse Fleurt. Aztán a nő mögé lép, lehajol hozzá, és megfogja a csípője környékén:
- Ha megengeded... - hagyja nyitva a mondat végét, mert úgy gondolja egyértelmű, mit szeretne. - Versenyezhetnétek, melyikőtök tudja magasabbra hajtani a hintát.
Gyerekes ötlet, de egy kislány elszórakoztatásához pont ilyenek kellenek. Na, meg Alfonz szeretné nevetni látni Renéet. Azt szeretné, ha vele nevetne. Már a gondolattól is, hogy a karácsonyt Fleur apjával töltötte, megkeseredik a nyál a szájában, és valamiért csalódottnak érzi magát, ha arra gondol, hogy a nő jól érezte magát a másik férfivel. De egyelőre nem akar több gondolatot szentelni arra, miért is érezhet így, inkább próbálja elterelni a saját figyelmét, és közben szórakoztatni a lányokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Na, ez az. Végre egy tökös elsős. - tiszta boldog a tudattól, hogy nem mindenki olyan nyámnyila mikor felkerül ide. Mondjuk figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy nemi adottságai révén Luca igen távol állhat a tökösségtől - remélhetőleg -, meg, hogy a leányka másodikos kéne legyen, csak mégsem az.
A lány megjegyzését elengedi a füle mellet, hát ő már nagyfiú, tudja, hogy mit csinál. Persze tisztában van vele, hogy a másik csak baromkodik, szépen is néznének ki, ha Lucc kiosztogatná a kilencven kilós negyedikest, aki amúgy simán lehetne mondjuk elsős mestertanonc, csak ő ezt az utat választotta. Könnyebb úgy aggódni a testvéredért és megtanulni közben egy teljesen idegen nyelvet, hogy amit tanítanak, azt te már tudod Roxfortból. Aztán a legújabb becenevére felvonja szemöldökét, ismét lenéz rá, majd felé is fordítja a festékszórós kezét.
- Te hallod. Mindjárt a hajad színezem be. Aztán meg mondok rá valamit, hogy ne tudd lemosni. Hmmm, tök szexi lennél vörösen. - megvonogatja szemöldökét miközben beszél, mintha csak egy visszautasíthatatlan ajánlat lenne. Ami meg az egereket illeti.. Hát nem fél az egerektől. Igazából azt se érti, hogy más mit fél tőlük, az egerek csak ilyen kicsi és puffos, puha állatkák, amikre ha rátaposol kinyikkannak. Ennyi. Nem esznek embert, se semmi. Viszont mondjuk egy pók, vagy egy patkány, na az már egészen más téma. Mindkettő életveszélyes állatfaj.
- Mé' nem a navinének? Vagy a levitának? - összeráncolja homlokát, miközben belebeszél a másik mondandójába. Az eridonnal nem nagyon van baja. A másik kettővel már van. Mert csak, miért ne lenne. És itt most vonatkoztassunk el a ténytől, hogy a nővére kék. Érte pont megtenne bármit, de tényleg, a többi meg mehet a fenébe. Nem szerethet mindenkit, hát nem Máltai Szeretetszolgálat ő. Már nyitná a száját, hogy mi a bibi a lány tervével, de ő elég gyorsan kijavítja magát, szóval vissza is csukja.
Aztán meg a kis szemtelen nekiállt lökdösődni.
- Höö, hát nem így játszunk. - felhördül, bele is röhög, aztán berogyasztja térdeit, hogy úgy nagyjából egy magasságba kerüljenek, és csípőjével lökjön egyet a lányon, mintha csak a fenekét riszálná. Nos igen. Adrian tulajdonképp tud jó társaság is lenni, csak érteni kell hozzá.  
- A művészúr úgy döntött, hogy. Például lesz egy unikornis, azt meg körbefonják ilyen piros drótok, hm? - megvonogatja szemöldökét, ahogy ismét lenéz rá, és el is veszi a sárga festékszórót, hogy nekikezdjen a nagy műnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Szívmelengető látvány, ahogy Alfonz felkapja Fleurt és magához öleli. Olyan, mintha az apja tartaná a kezében a kislányát... Ettől a gondolattól kihagy a szíve egy ütemet, mert az, hogy ők hárman egy család legyenek nem is olyan rossz gondolat és sajnos már túl sokszor környékezte meg a nőt. Elhessegeti, mert nem most van itt az ideje, sőt, semmikor nincs itt az ideje ennek. Badarság, hogyan is kellhetne pont neki...?
- Jó, játssz veleeem! - na persze, a kislányt nem nehéz meggyőzni. Renée azonnal felsóhajt és igen, annyira jól esik neki leülni egy kicsit. Figyeli, ahogy a férfi hintába ülteti Fleurt és már megint ott játszik az a fránya mosoly az arcán. Még épp időben kapja rajta magát az álmodozáson, ugyanis a következő pillanatban megérzi csípőjén Alfonz érintését. Még a vastag szövetkabáton át is lángra lobban a teste és csak lélekjelenlétének köszönheti, hogy nem pirul el a kis lábujja hegyéig. Ujjai finoman kulcsolódnak rá a hinta láncaira, majd kicsit hátrafordul és felemeli fejét, hogy nagyjából szembe kerüljön a másikkal. Csak most veszi észre, hogy a köztük lévő távolság nagyon kicsi. Egy pillanatra nem szól egy szót sem, csak bámul bele azokba a gyönyörű szemekbe, majd mintha csak kómából ébresztenék fel elmosolyodik és válaszol.
- Évek óta nem csináltam ilyet, de próbáljuk ki - még egy pillanatig a férfi arcán felejti íriszeit, majd visszafordul és ha Alfonz ellép mögüle, akkor meghajtja magát. A kislány persze azonnal pattog, hogy már most hátrányban van, de a segítője biztosan nem hagyja, hogy a játszótér hercegnője veszítsen. Mindeközben a verseny elkezdődik és Renée lehunyja szemeit, ahogy megemelkedik, szőke tincseit arcába fújja a szél, majd kisimítja belőle és Fleur nevetése miatt ő is rákezd. A csendes játszóteret egyszerűen és nagyszerűen tölti be a kis társaság göndör kacaja, ami családiassá varázsolja a fagyos decemberi időt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Fleur, mint minden gyerek, könnyen rávehető egy kis játékra, de a férfi Renéeben már nem olyan biztos. Lehajol a nőhöz, hogy, ha nagyon tiltakozna, akkor finoman meglökhesse, esetleg halk szavakkal meggyőzhesse, de erre végül nincs szükség. Renée hátrafordul, Alfonz agyműködése pedig megakad.
Csak a nőre bír gondolni, arra, milyen közel van, és milyen édes a leheletének az illata. Eszébe jut, hogy csak egy kicsit kellene előbbre mozdulnia, hogy megcsókolhassa, és ettől bizseregni kezdenek az ajkai. Már-már mozdul is felé, mikor Renée megszólal, és ezzel megtöri a varázst.
- Rendben - sóhajt Alfonz kifújva a bent tartott levegőadagot, aztán Fleurhöz lép, és meglöki, hogy még magasabbra szállhasson. Hallja a lányok nevetését, de ő még egy kicsit lélekben ott ragadt. Ott a másik hintánál, kezeivel a nő derekán, ajkával az ajkán...
A hinta ébreszti fel: mikor találkozik az ülőrész a térdével, felszisszenve arréb ugrik.
- Bocs, elkalandoztam - szól előre a kislánynak, aztán már löki is meg újra, elvégre ez verseny, amiben nyerniük kell, nincs mese.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Észlelem, hogy a lányka méreget engem, ám én nem tekintek vissza rá. Hadd szemlélődjön csak! Ettől talán némileg helyzeti előnyben érezheti magát, ami jelenleg igen jól jön, tekintve, hogy az erőviszonyokban egyébként eléggé felém billen a mérleg. A csöndes utcákat kémlelem hát és a hamarosan előttünk kibontakozó tér vásári bódéit, amik már természetesen zárva vannak. Az adventi koszorúvá alakított szökőkút gyertyái sem égnek most, egyedül a fákon ülő megannyi fénygömb szolgál barátságos világgal.
A kis boszorkány nemsokára nekiiramodik. Félő, hogy hatalmasat zakózik, azonban nem eredek utána. Ha nyakát készülne szegni, úgyis hamar ott tudnék teremni, ezt megakadályozandó. Azért ráncolom kicsit orromat, a mutatványt szemlélve, aztán leállok a fintorgással, amint diadalmas pózba vágja magát egy diadalmas kijelentés közepette. Szemöldököm felszökik, ahogy zsebretett kézzel közelítek felé. Szóval valami versenyről van szó? Fogadás vagy ilyesmi? Az emberek sok ostobaságra képesek egy na ugye reményében.
Megállok mellette és csak nézelődöm, ahogyan ő is teszi. Kisvártatva észreveszem aztán, hogy most, hogy már nem caplatunk, hiába van jól beöltözve a hölgyemény, rendesen csökken a testhője.
- Nem jellemző. - válaszolom meg a kérdését, amilyen biztatóan csak tőlem telik, hiszen hazugság volna azt állítani, hogy nincs, akár csak ha azt nézzük, hogy én magam is milyen besorolással bírok veszélyességemet tekintve.
- Várunk valakit? - vonom össze kissé szemöldökömet, miközben egy laza mozdulattal lekapom magamról a bőrdzsekimet és a lányka vállára terítem. Leér egészen a térde alá. Igazán helyesen fest benne. Részemről mondjuk így egy szál pólóban maradok, de hát ez számomra ugye nem probléma. Érzem, hogy hideg van, de nem igazán érint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Hiába látja, hogy nem csak számára okoz pulzusszám emelkedést ez a közelség, mégsem biztos abban, hogy jó döntés lenne ezt most folytatni. Először is Fleur épp bámulja őket, talán nem ez a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy lépéseket tegyenek bármerre is. Aztán egy helyen dolgoznak, Renée Alfonz egyik felettese, nem igazán kéne ezt a viszonyt mélyíteni. Ami pedig szintén sokat nyom a latba: igaz, hogy a férfi és a kislány jól kijönnek, mégsem várható el, hogy az apja legyen. Szörnyű dilemma.
Ahogy Alfonz eltávolodik tőle, szívverése alábbhagy és lassanként újra képes normálisan lélegezni. Szinte már érezte ajkaik találkozását, ahogy végigsiklanak egymáson... Nem, hűtsd le magad Renée.
Elkezdi magát hajtani, mintha csak repülni vágyna, fel az égig. Kislánykorában csinált ilyet utoljára, most pedig a férfi ismét azzá a nevető, két copfos lurkóvá változtatja. Csak megköszönni tudja. Az ütközésre odakapja a fejét és le is fékez, noha ez a játék végét jelenti és veszít. Mivel sokáig tartana megállni, így kiugrik a hintából és Alfonzhoz szalad - mellesleg halál lazán.
- Minden rendben? - fél szemét ugyan lányán tartja, de figyelmének többi része a férfira jut. Elég nagy koppanás volt ez ahhoz, hogy fájjon, vele is előfordult már. Eközben Fleur diadalittasan kiabálja, hogy megnyerte a versenyt. Renée elmosolyodik és felé fordul, mikor meghűl ereiben a vér.
- Nézd anya, én is ki tudok ugrani! - és valóban. Repül a kislány, ki tudja hol áll meg, ki tudja hol áll meg, s kit hogyan talál el... Akáhogy is, a nő azonnal fut, pedig esélye sincs elkapni. Egy sikkantás, majd hatalmas sírás hangzik fel, ami még a legkeményebb szívet is szétszaggatná. Renée azonnal magához húzza és ijedten pillant Alfonzra, szemében rögtön könny csillan. Nem bírja, ha Fleur sír. Egyébként nem lehet nagy baja, hiszen nem magasról esett, csak a sokk és az érkezés fájdalma hat rá így. Pár kék folton kívül mi baja sem lesz - de ez most még nem látszik rajta...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A férfi stílusa abszolút nem volt szimpatikus számára, mondandója viszont érdekelte, így kissé kelletlenül, de helyet foglalt. Tekintetét a mellette ülőre szegezte és némán hallgatta.
A gyermeket ért vámpírtámadás hallatán libabőrözni kezd. Látja lelki szemei előtt Fleurt, ahogy Katherine karjaiból próbál menekülni, de esélye sincs. A benne elő szörny elragadja tőle, fogait mélyen a kislány húsába mélyeszti, és... És ekkor magához tér kissé, noha a rémkép nem hagyja nyugodni.
- Jól tette, bár ez mára már diszkriminációnak számít - ugyan valódi véleményét nem rejtheti véka alá, megpróbálhat objektív maradni részint. Egyébként a Bérczes említésére már végre leesik neki, hogy kivel is bájcseveg. Szerencsére elég gyakorlott már ahhoz, hogy szeme se rezdüljön. Mintha csak kényelmesen beszélgetnének az időjárásról. Olvasta a férfi aktáját, de nem hozzá tartozik, így sosem fordított rá különös figyelmet.
- Ez azért ennél bonyolultabb. Rengeteg aspektusa lehet egy bűncselekménynek - nem kezdi részletezni, de erős általánosítás és rosszindulat szövevényezi a kijelentés. Renée meg sem próbálja titkolni, hogy auror, arra utaló jel azonban, hogy ismerné a férfit, nincs.
- Ez a helyzet nem egyszerű. Nem irthatunk ki egy fajt, de nem is hagyhatjuk őket szabadon ámokfutni. Kell lennie egy egyensúlynak - tanácstalanul tárja szét karjait, hiszen nem minden vámpírt utál, csak egytől félti a gyerekét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nem számít rá, hogy Renée ennyire komolyan vesz egy ilyen kis sérülést -ami persze holnapra be fog lilulni, de azért hősiesen elviseli a lüktető fájdalmat, végül is volt már ennél rosszabb is -, úgyhogy enyhén felvont szemöldökkel fogadja a hintából kiugró nő érdeklődését.
- Persze, semmi vé... - kezdi, de befejezni már nincs ideje, mert Fleur úgy dönt, követi az anyja példáját. A gyerekek attól tanulnak, akitől csak tudnak, és nem mindig csak jó dolgokat, sőt, ha csak lehet, inkább a veszélyesebb ötletek vonzzák őket. Úgyhogy a kislány döntésében semmi meglepő nincs, mégsem számítottak rá, mert az ilyesmire nem is lehet.
Úgyhogy Alfonz, aki az előző pillanatokban még két kacagó lánnyal szórakozott, hirtelen két könnyes szemű nő mellett találja magát. Pislog egyet, aztán mosolyt varázsol a szájára, és odalép Fleur mellé. Megsimogatja a puha hajat, aztán vigasztalni kezdi a kicsit, és talán Renéet is.
- Anyu veszített, és mégis mi sérültünk meg. De ne pityeregj, inkább örülj a győzelemnek! Tudod, mit? Ha anyu engedélyt ad rá, feljöhetnétek hozzánk, és ihatnák győzelmi kakaót.
Próbálja elterelni a kicsi figyelmét a fájdalomról. Fleur könnyeit kesztyűs kezével törli le, aztán összeborzolja a kicsi és Renée haját is. Hátrébb lép, és a kezeit nyújtja a nőknek, ki-ki válasszon egyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Alfonz hosszú léptekkel, sietősen vág át a téren. Kezeiben egy hanyagul becsukott dobozt tart. A barna csomagolóanyag néhány iratot és pár tárgyi bizonyítékot rejt, amelyet éppen Pestre kell szállítania. Most mégis a bogolyfalvi iroda felé tart. Félúton vette észre ugyanis, hogy néhány dolgot ott felejtett az íróasztalán.
Magában szitkozódva siet hát az úton, amikor egy hangos kiáltás elvonja a figyelmét. Oldalra kapja a fejét, és még épp látja egy égősor felhelyezésének rosszul elsült kísérletét az egyik bolt előtt. Két férfi vitatkozik egymással emelt hangon, miközben egyikük a pálcájával próbálja irányítani a lebegő fényeket. Ezt a pillanatot "választja" Alfonz arra, hogy egy kőben megakassza a lábát és egy elegánsnak cseppet sem nevezhető mozdulattal kiterüljön az úton. A doboz kirepül a kezéből, és méterekkel arrébb áll meg az oldalára dőlve. A szőke férfi további káromkodásokat szűrve a fogai között feláll, leporolja a ruháját, aztán a dobozhoz siet. Belenézve észreveszi, hogy valami hiányzik belőle. Összeráncolt homlokkal, gondterhelt pillantással néz körül a földön, biztos benne, hogy nem gurulhatott messzire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Csak egy átlagos nap az életében, semmi több. Ugyanúgy telik, mint az idei év szinte összes többi napja. Iskola, az Eridonon belüli reggelizés, egy kellemes tea, végül pedig munka, idelent, a kviddicsboltban. Nagyon megszerette az apró boltot, nemrég elő is léptették tulajdonos-helyettessé, így szabadabb a keze és több időt is tölthet kedvenc sportjának kellékei között. Világéletében kétkezi munkát csinált, ehhez is hozzá kellett szoknia. De a kiállított ereklyék fényezgetése, a vevők kiszolgálása is lassan hozzáillő feladattá vált.
Nincs túlságosan felöltözve, annak ellenére, hogy igazán hideg van. Nagyon jól bírja az ilyenfajta időjárást, amikor az emberek a téli kabátjukba bugyolálva totyognak, ő még egy kötött pulcsiban is jól érzi magát. Éppen ebédelni készül, amikor látja a férfit, aki nem olyan messze tőle el is vetődik. Fel is szisszen egyet sajnálatában, de akkor meglátja az apró medált.
Beszél hozzá, mások nem hiszik el, de mégis beszél hozzá. Azt mondja, nézzen rá, ezért tekintete vissza-visszavándorol rá. Iszonyúan lassúnak tűnnek az események, Gergő is szinte beleremeg, ahogy a kinyitható medál koppan a macskaköveken és minden gördüléssel közelebb kerül hozzá. Reflexből lép egyet hátra, de nem tudja róla levenni a szemét, nyel egy nagyot. A medál suttog neki, mesélni valója van számára. Azt akarja, hogy érintse meg, Gergő mégis furcsa félelmet és szorongást érez a tárggyal kapcsolatban.
Leguggol. Fel akarja venni, de a keze megáll, nem olyan messze tőle. Elszakítja tekintetét, meglátja a keresgélő férfit. A keze megremeg.
- Ez az öné? - kérdezi, a medálra pillantva, majd vissza a férfire. - Vegye el, kérem és vigye innen messzire - kérleli a másikat nagyot nyelve, miközben darabos mozdulattal áll fel, szorongásával küzdve egyik karját simogatja. Nem tudja elengedni a tekintetével, csak áll felette, nézi saját, torz tükörképét az aranyban és szinte hallja a hívogatást. Esze ágában sincs engedni neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mióta hazajött, egyre-másra követi el a bakikat. Pedig korábban úgy gondolta, hogy kifejezetten ügyes aurorrá vált. De valamiért itthon folyton azt bizonyítja, hogy lenne még mit tanulnia, és korántsem olyan jó, mint hitte.
Ez némileg zavarja, de tisztában van vele, hogy kezdőként nem egy szuperhős, és tudja azt is, hogy csak még keményebben kell próbálkoznia és igyekeznie. Mindig is tudta, hogy aurornak lenni nem egyszerű feladat, ezt most is nyugtázza magában, majd az eltűnt tárgy keresésére indul.
Szerencsére a medál nem gurult messzire, hamar észreveszi a földön, de mire odaérne, már valaki a segítségére siet.
- Oh, köszön...öm?
A mondat elején még vidámabban és magabiztosabban cseng a hangja, de a végére felviszi a hangsúlyt, ahogy kérdésnél szokás. Az zavarja meg, hogy bár látja, hogy a fiatal férfi nyúl az ékszer után, végül mégsem veszi fel. Ráadásul az, az utolsó mondat meglehetősen furcsán hangzik Alfonz fülének.
- Valami baj van? - néz kérdőn az ismeretlenre, miután felveszi a földről a bizonyítékként nyilvántartott tárgyat. - Talán ismeri ezt a medált?
Alfonz kap az alkalmon, hogy esetleg egy szemtanúval vagy új információkkal járulhat felettese elé, aki talán elnézi neki a késést. Az eleséses bakit meg nem feltétlenül kell bevallani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Lassan, a minden irányból gyűlő diákok és falulakók között sétál ki az alig kivilágított, hangulatos térre. A csípős hideg beszökik szövetzakója alá, a szél arcára vörös pírt varázsol. Leszegett fejjel halad, nem nézelődik, nem keres ismerősöket, sőt mi több, próbál teljesen észrevétlen maradni. Végül maga elé, a földre meredve áll meg a szökőkút mellett, és a kút párkányára pillantva gondolataiba újra visszaszökik Katherine. Felesége négy hónapja már, hogy végleg kilépett házuk ajtaján, de a viszontlátás reménye nem fakul. Hogy egyelőre, vagy soha nem is fog, nem tudja, de a most ordító üressége és a nő hiányának fel-feltörő fájdalma olyan erős, hogy a férfi úgy hiszi, ezt nincs elég ereje legyőzni. A levelek, melyeket olykor-olykor tőle kap, az éjlény sorai ha nem is áltatják könnyed ígéretekkel, általuk mégis bizakodóvá válik. Bizakodóvá, reménytelivé, csak hogy azután, néhány óra múlva ismét visszasüppedhessen szétvert háza sivár csendjébe. Talán ezek a kései órák a legnehezebbek. Mikor egyedül van, és a hullámos leveleket gyertyafénynél olvassa el újra meg újra, majd mikor a gyertya már csonkig égett, őt asztalra ejtett fejjel, vagy a kanapén eldőlve éri az álom. Elhagyatottan és végtelenül magányosan.
Körülötte kisebb tömeg alakul ki, a fiatalok hangoskodnak, úgy hallani izgatottan várják a közelgő éjfélt. Nyakukon az Újév, és hihetetlen, de ennek mindannyian örülnek. Konstantin feléjük pillant, tekintete elidőzik vidám arcukon, de szája széle meg sem rezzen. Képtelen is volna, de nem is akar velük örülni. Elfordul tőlük, fejét sóhajtva hátradönti, és a fekete eget kezdi kémlelni. Arról elvesztek a csillagok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Karolina válaszára jobb szemöldöke leheletnyit feljebb araszol, ám ekkor sem fordul felé. Azon gondolkodik, mondta-e már bárki azt neki statisztikaelemzésre, hogy kellemesen megnyugtató és érdekes. De hiába is keresgél emlékei között, egyértelmű, hogy nem, még soha senki, egyetlen gyakornoka sem válaszolt ekképp erre a kérdésére, pedig a maga mögött hagyott évek alatt nem kétszer tette fel. Pislog párat, ajkai majdnem mosolyra görbülnek, és ha néhány héttel ezelőtt volnának, most bizonyára hangosan nevetne, és talán még az is előfordulhatna, hogy csípős megjegyzéssel illetné a kisasszonyt. Most azonban nem töri meg a válasz után közéjük beálló csendet, a hallottak megértését és elfogadását is csupán egyetlen biccentéssel jelzi - ha Karolina figyel rá, láthatja, ha nem, akkor csak a súlyos csendet veheti válasznak.
Konstantin már csak azután, a földszintre érve szólal meg újra, elmondja a szünetbeosztást és a felrúnázott kávéautomatához vezeti leendő gyakornokát. A fekete-barna gép mellől néz le a lányra, de annak értetlen, majd rúnákra csodálkozó tekintete még azelőtt elárulja, hogy még nem találkozott ehhez hasonlóval, mielőtt ajkai szavakat formálnának. A férfi rezzenéstelen arccal lép Hollósi kisasszony mellé, és szembefordulva az ital automatával rámutat a pénznyílásra, ujját végighúzza a gombok mentén, majd hozzáérinti a pohárkiadóhoz.
- Ide mennek a pénzérmék, természetesen sarlóra és knútra gondolok, nem mugli bankóra - mondja, tekintetét az automatáról Karolinára emelve. Pillantása kutakodó, látni és tudni akarja, hogy amit mond, azt a másik valóban érti is, nemcsak úgy csinál. - Majd, nézze, itt kiválasztja milyen kávét szeretne inni. Lent, ezeken a gombokon adhat hozzá plusz cukrot és tejet is. Idővel kitapasztalja, hogy a hivatali kávéhoz miből mennyi kell ahhoz, hogy iható legyen. Végezetül pedig - hajol közelebb a pohárkiadóhoz, onnan les fel a fiatal nőre. - itt kellene várni a kész feketét.
Kiegyenesedik és nadrágja zsebébe nyúlva néhány össze-összekoccanó ezüstérmét vesz elő.
- Megmutatom. Mit iszik? Rövidet, hosszút? - kérdezi a csodaszerkezethez fordulva, és közben már készíti is saját rövidjét. - Látja, érmék be, megfelelő gombok kiválaszt, és a gép már adja is a poharat, hogy teletölthesse. Én szoktam hozzá plusz cukrot kérni, szerintem anélkül ihatatlan.
Ahogy beszél, a szerkezet morogva dolgozik, a kávékészítési folyamatot tökéletesen bemutatva ezzel Karolinának. Konstantin a kész italért nyúl, majd rápillant a lányra, szemeivel jelezve neki, hogy próbálja meg, segít, ha nem megy.
- A visszajárót a gombok alatti kis nyíláson adja ki, ezt elfelejtettem mondani - teszi még hozzá, azután poharát a szájához emelve nézi a kisasszonyt, miként birkózik meg a feladattal.