31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 23 24 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szentmihályi Alfonz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 65
Írta: 2015. december 8. 16:49 | Link


- Van egy olyan érzésem, hogy ez a vonat nélküled fog elmenni, akárhova is igyekszik. Hacsak nem mutatsz valamiféle igazolást arról, hogy ilyenkor is kint járkálhatsz. Ha nincs nálad ilyen, kénytelenek leszünk hazakísérni.
Alfonz most már biztos abban, hogy a lánynak semmi joga ilyenkor itt lenni. Ha megtehetné, akkor már rég igazolta volna magát, hogy biztosan ne késse le a vonatot. Pökhendiséggel és dühvel reagálni egy ilyen igazoltatásra maximum az aranyvérű, szupergazdag családok sarjaira jellemző, de ők nem vonatot használnának a közlekedéshez. Legalábbis Alfonz így gondolja. Kétkedését egy pillantásba sűrítve kollégájával is megosztja, de közben látja rajta, hogy ő sincs éppen meggyőzve arról, hogy a lány igazat mond.
Ekkor kezdi a Helénának mondott lány dühös kis beszédét, amin Alfonz kicsit megrökönyödik. Persze csak azért, mert fennakad azon, hogy vajon milyen igazolással lehet bizonyítani, hogy ők nem pedofilok. Vajon melyik kormányszerv állít ki ilyen igazolást? És hogyan kell ezt bizonyítani hivatalosan?
Már-már elneveti magát, amikor a lány úgy dönt, ő bizony megkerüli őket, ha már máshogy nem jut dűlőre velük.
- Álljon meg a menet! - szól utána Alfonz, majd ismét elé kerül, miközben a talárja zsebéből előveszi az iratait. Pálcájával megvilágítva jól láthatóvá teszi a lány számára, és még azt az idióta poént sem lövi el, hogy sajnos az antipedofilságát bizonyítandó okiratai a másik talárjában maradtak.
Ehelyett inkább Kinóra néz kérdőn, hogy most mi a teendő. Visszaviszik a lányt a kastélyba, vagy elviszik a kirendeltségre, és felküldetnek egy tanárért az iskolába, hogy jöjjön érte? Kell ilyenkor szólni az igazgatónak, vagy elég a házvezetőket értesíteni? Korábban nem ilyen munkát végzett, és még eléggé kezdő errefelé ahhoz, hogy a szökött diákok összeszedésében ne legyen tapasztalata.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2015. december 9. 19:24 | Link

Auror párocska

  Scar érzi, hogy izzad a tenyere. Egyre idegesebb, ahogy a két vele szemben lévő folyamatosan egymásra pillantgat. Hirtelen kitörik belőle egy elég hosszú monológ, ami igazából belegondolva egyszerre volt ésszerű és hasztalan. De elég volt arra, hogy a két aurort egy pillanatra kizökkentse. Már majdnem ellépett mellőlük, amikor a férfi elé állt, és bemutatta az iratait. A lány szitkozódott magában, és megnézte a papírt. Közben azon gondolkodott, hogy mit is kéne csinálnia.
  - Nézze, nekem nagyon fontos, hogy elérjem azt a vonatot. Apám arra vár, hogy a végállomáson majd megtalál. Ha nem úgy lesz, akkor maguk lesznek a hibások. Nem tudok mutatni semmilyen igazolást, mert otthagytam a szobámban. - magyarázta, és szigorú tekintettel nézett a másik kettőre, ahogy az aranyvérűektől látta az iskolában. Valahogy ez náluk mindig bejött. De valahogy érezte, hogy már kezdi túl sokáig ragozni, és egyre kevésbé meggyőző és hiteles. Kipillantott a két ember válla felett, hogy még ott van-e a vonat, ami néhány perccel előbb ért be.Bizony ott füstölt ahol kellett is lennie. Aztán hátra is nézett. Egy épület magasodott nem olyan messze tőle. Talán el tudna odáig jutni, mielőtt egy átkot küldenének rá. Nézte a két auror arcát, és abban a pillanatban, hogy azt látta az egyik nem figyel, rögtön nekiiramodott. Olyan gyorsan futott, ahogy csak a lába bírta. Némely pillanatban attól félt, hogy talán elesik a saját lábában is. Egyre közelebb látta maga előtt a célt, amit a fal jelentett, pontosabban annak a másik oldala.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Dec. 13. Vasárnaaaaaaaap
Írta: 2015. december 12. 20:38
| Link

Drága *-*  Love


Őszintén? Nem tudom, mikor voltam utoljára ennyire ideges, holott a Grosserliebben töltött idő nem ezt szokta előcsalni belőlem. Most sem így volt, sőt, mesés egy hétvégém volt az ottani csajokkal, mint az látszik is a végeredményen, épp csak a következményekbe nem gondoltam bele.
Ki fog borulni, tuti kiborul majd, és még szakít is velem.
Most is ez az első dolog, ami az eszembe jut, elvégre, az ember mindig a legrosszabbra gondol először. Újfent végighúzom ujjam a tincseken, mik szőke helyett, már barnán omlanak a vállamra, és ahogy a vonatablak visszatükrözi a képmásom, tényleg rá kell jönnöm, hogy nem is rossz ez. Így már sminkre sincs szükségem, aminek kimondottan örülök, hisz nem volt a kedvenc napi rutinom, vakolatot kenni magamra, de mégis ki kellett néznem valahogy.
Most... most ez más, már majdnem hasonlítok egy emberi lényre anélkül, hogy bármi mesterkélt is lenne rajtam. Anya most tuti büszke lenne, kár hogy még mindig nem volt elég bátorságom beszámolni neki a dolgokról. Léna is tartja a száját, ahogy azt ígérte, én meg... majd összeszedem magam annyira, hogy mindent a nyakába zúdítsak. Sokkal könnyebb lenne, ha nem lennének muglik, és itt lakhatnának velem.
Viszont a vonat sípol, jelezve, hogy mindjárt hazaérek, és Ward menetrend szerint vár engem a peronon. Mikor felajánlotta ezt, mint lehetőséget, szerintem még ő sem gondolta teljesen komolyan, pusztán a pillanat szülte kényszer mondatta vele, de azóta is töretlenül kísérget, én meg már tényleg nem tudom, hogy hálálhatnám meg neki mindazt, amit értem tesz.
Gyorsan a fejemre húzom a csuklyám, nem akarom, hogy egyből az szúrjon neki szemet, sőt őszintén bízok a férfi mivoltában, ami garantálja, hogy ezek a dolgok nem szúrnak neki szemet - ahogy általában a pasiknak se szoktak -, és komótosan lépkedek le a vonatról, elvégre, hová ez a sietség?
- Hiányoztam? - csak nem bírom ki, hogy a nyakába ugorjak, és a mellkasába temessem az arcom. Nem, erről a rossz szokásomról talán sose fogok lemondani, és már ő is kezdi egész jól megszokni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Valami más rajtad????
Írta: 2015. december 12. 21:10
| Link

Asszony Love

Hirtelen szülte a péntek délutánom azt a helyzetet, hogy pár órával Helena távozása után felültem egy vonatra és elmentem Pestre. Egyrészt azért, mert nem akartam egész hétvégén itthon ülni, mint kutya az ajtó előtt, másrészt mert a csávótól beszedtem az albérletpénzt. Elmentem, vettem pár ruhát magamnak, ami kivételesen nem fekete volt, ez pedig tőlem elég szokatlan volt. Aztán kóricáltam a városban és majdnem lekéstem a vonatot, ami hazaért még Hellé előtt, de csak sikerült elkapnom.
Aztán a kis hátizsákomat az egyik padra letéve lecsücsültem és bámultam a síneket, számolva vissza míg megjön. Lehet, hogy úgy tűnt, hogy nekem ez az egész csak egy nyűg, de leginkább azért szoktam nyűgös lenni, mert hétvégente nem tudtam vele találkozni és nem tudtam, mi volt vele és aggódtam... azt hiszem legalábbis, valami ilyesmi érzés nyomasztott.
Egyre csak számoltam, aztán elértem a nulláig, aztán számoltam is tovább... és végre meghallottam a nyomorult vonatot és öntudatlanul is felálltam, pár lépést téve a peron felé. Tényleg kezdtem átmenni kutyába...
Kerestem a pillantásommal a csajszit, aztán végül megláttam, amint felém jött, a kapucnijával a fején. Már tártam is szét a karom, hogy aztán a nyakamba ugorhasson és megpördültem vele.
- Szép napot, asszony! - nevettem halkan, majd puszit nyomtam az arcára és megcirógattam a derekát. A kérdésére a szememet forgattam, mert abszolút nonszensz volt az egész feltevés, hogy esetleg nem.
- Mindig hiányzol, te is tudod... Hogy vagy? - kérdeztem átvéve a táskáját, már ha volt neki, mert ugyebár mégsem hagyhatom, hogy ő cipekedjen. Az eléggé nem lenne fair.
- Mi ez az Assassins Creed stílus? - böktem a fejemmel a kapucnija felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Képzelődsz :P
Írta: 2015. december 12. 21:32
| Link

Drága  Love


Vártam is meg nem is, hogy beérjen a vonat. Még mindig rossz, hogy hétvégente még Wardot is hanyagolnom kell, noha a Budanekeresdiek némileg kompenzálják ezt, na meg... nincs is sok időm ezen agyalni, mert hogy félholtan zuhanok ágyba, és tudtam, hogy ez lesz.
De most lazább volt minden, volt is időnk szórakozni kicsit, biztos a tanárokat is megcsapta a karácsony szele, de... de nem gondoltam volna, hogy ilyen végletekig el fogok menni. Nehezen békülök ki a változásokkal, legyen az bármekkora horderejű. Tisztára emlékszem, hogy akkor is beijedtem, mikor a rellonossal úgy döntöttünk, együtt folytatjuk tovább, de máig azt tudom mondani, életem egyik legjobb döntése volt, a másik meg a suli. És csak a tudat vigasztal, hogy ha nagyon akarom, ezt legalább vissza tudom csinálni, csak hogy... akarom? Mert hogy abban már korántsem vagyok biztos. Jó ez így... talán, még ha szinglivé is válok miatta, mert miért ne tehetné ki a szűröm? Nem csodálkoznék rajta, ha egyszer már ő is besokalna.
- Ha már most asszonynak hívsz, hogy fogsz, ha még el is veszel? - nevetek fel én is, de csak cukkolom velem, hisz ahhoz még tényleg fiatal vagyok, hiába mondanék gondolkodás nélkül igent, ha arra kerülne a sor. Jó ez így, nem kell semmit elsietni, hisz időnk, mint a tenger.... azt hiszem... remélem... oké, nem kezdek el még ezen is parázni, már túl sok minden lesz.
- Persze, de megbeszéltük, hogy kibírjuk - mosolygok rá halványan, még az arcán is végig simítok óvatosan, aztán mégis megkomolyodnak a vonásaim.
- Ha szeretnéd, nem megyek vissza többet - vonok vállat, hisz ez egyértelmű, ne mindig csak ő hozzon áldozatokat, én is képes vagyok megállni, még ha nehéz is lesz utána megszokni, hogy már nincs tánc. Valamikor felnőni se ártana, nem?
- Hát... izomlázam van, már a kettős látásom elmúlt igaz, de a fejem zsong, és önkéntelenül összerezzenek, ha éles hangot hallok, mert a hülye tanár csak ordítani képes, nem.. nem is ordít... konkrétan visít - forgatom meg a szemem, miközben a kezébe nyomom a bőröndöm, hisz ez is már amolyan megszokott dolog. Ahogy az is, hogy szabadkezét megfogom és el se engedem. Csak most, mikor felteszi a kérdést.
- Oké, de ne akadj ki, jó? - fújok nagyot, aztán köszörülök kicsit a torkomon, hogy megtaláljam a hangom.
- Szombat este kicsit elengedtük magunkat, elkezdtünk hülyéskedni a csajokkal, és hát.. ez lett a vége - vállat vonva veszem le a csuklyám, hogy ő is láthassa a barnává vált hajzuhatagot.
- Nyugi, ha nagyon gáz, vissza tudom csinálni - nevetek zavartan, és valamiért az se megy túlzottan, hogy a szemébe nézzek most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Hát nem is tudom... új a cipőd? ._.
Írta: 2015. december 12. 21:57
| Link

Asszony  Love

Szóval mintha körülbelül vallásos néni lennék, aki a prófétát várja a hathuszas busszal, csak ültem a padon és vártam, aztán a kisasszony lelibbent a kocsiból, maga után vonszolva a nála súlyra háromszor nagyobb bőröndöt. Valami nem volt okés a csajjal, mármint attól eltekintve, hogy szokás szerint a nyakamba ugrott, amit már hiányolnék, ha leszokna róla. Kifejezetten hiányolnám.
- Pf, de sietős valakinek! Maradsz Asszony! Csak nem hívhatlak Mrs Weavernek, az annyira formális lenne - grimaszoltam kicsit, miután belegondoltam. Igen, el tudtam képzelni, hogy esetleg majd egyszer elveszem, de nem a közeljövőben, nem ebben az évben, meg nem is a következőben. Majd még eldől, ha el is venném, tényleg belé sulykolnám, hogy gondolja át jó alaposan, mielőtt válaszol. Persze a buta félreértette, hogy miért mondom, hogy hiányolom, mert elkomolyodva pillantott rám, én meg a kezét elkapva szorítottam a tenyerének az arcomat és halványan elmosolyodtam.
- Ugyan már. Kibírom, elvégre csak kb két és fél nap. Ennyire azért még ne nézz önállótlannak, kedvesem, jó? - nem vártam rá tényleges választ, csak érzékeltetni akartam, hogy nem kell ilyeneken gondolkoznia, mert ha tényleg táncolni akar, hát nem én leszek az, aki az útjába áll, sőt, maximálisan támogatom is benne, egészen addig, míg ettől boldog. Aztán utána megyek és felgyújtom az iskolát.
- Ezz nem hangzik túl biztatóan. Szerintem vegyél egy nagy fürdőt habbal meg mindennel, aztán feküdj le és aludd ki magadat. Jót tenne, eléggé fáradtnak tűnsz. - állapítottam meg, immár magam után vontatva a tizenévesek tankját. Vajon mit cipel ebben, aranyrudakat? A kérdést csak poénnak szántam, de a kérésére azonnal megtorpantam és a karjaimat a mellkasomon összefonva vártam. Na mi van, kavart valakivel és azt próbálja takargatni? Nagyon ajánlom, hogy ne így legyen... A beszámolója kezdetén már tényleg befeszültem, úgy voltam, hogy oké, rendben, én most léptem le... aztán megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt a hajára pillantva. Lehet, hogy ha nem így adja elő, tényleg kicsit kiakadtam volna, hogy mi ez a hirtelen változás, deeee így inkább örültem neki. Nem is akárhogy. A hátizsákomat a bőröndjére téve közelebb léptem hozzá és az ujjam köré csavartam egy hajtincsét és szórakozottan elmosolyodtam, majd az álla alá nyúltam és kicsit megemeltem az állát.
A szemébe nézve elvigyorodtam, farkasmosollyal, majd közelebb hajoltam hozzá.
- Rohadtul dögös vagy, nem értem mit ijedezel. Nem foglak felfalni... talán. - súgtam a fülébe, majd halkan felnevetve elléptem tőle és a táskám felkapva húztam magam után a bőröndjét. Majd utolér, ha akar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Persze *-*
Írta: 2015. december 13. 23:57
| Link

Drága  Love


- Nem sietek sehová... miért... elveszel? - csillannak fel a szemeim, de úgy őszintén, mint aki most tudja meg, hogy nyert a lottón.
- Mármint nem most, majd... el akarsz venni? - harapok az ajkamba, mert ez a kérdés most nagyon foglalkoztat. Nem mintha én valaha is terveztem volna, hogy bárkihez is hozzámegyek, de azt se terveztem, hogy majd mágussuliba járok, azt meg főleg nem, hogy lesz egy Wardom. Jelenlegi helyzet alapján, nem biztos, hogy kapásból rávágnám a nemet, noha ehhez még tényleg marha fiatal vagyok. Meg hát... jó ez így, nekem biztos, gondolom, neki is, mert még nem panaszkodott, talán csak egyszer, de akkor is jogosan.
Felvetem neki, hogy inkább maradok itthon, ha akarja, de elmosolyodok a válaszán, még a fejem is megrázom kicsit.
- Jó neked, én nem mindig bírom ki - kuncogok halkan vállat vonva, mert nem fogom azt mondani, hogy az idő alatt eszembe se jut. Mondjuk azt sem, hogy a lányok, akikkel együtt élek regényt tudnának már írni róla, mert az ilyet csak nem mondjuk el, nem?
Bár vajmi kevés dolog van, amit elhallgatok előle, egy kezemen meg tudom számolni, és azokat is csak azért, mert tudom, cikibb lenne, ha tudna róla.
- Most gondold el, míg ide nem kerültem, mindig így néztem ki... minden egyes nap - nevetek erőtlenül a kezét szorongatva, mert azt csak akkor vagyok hajlandó elengedni, mikor megmutatom neki, mit is tettem.
Látom az arcán, hogy valami nem okés, és most először szeretném nagyon tudni, mire gondolhat, mert ez a tekintet engem is megijeszt, még a szemem is elkerekedik egy kicsit, de végül is, csak kinyögöm, amit szeretnék.
A reakciójára már én is sóhajtok egyet megkönnyebbülésembe, és mosolyogva hagyom, hogy felemelje az állam.
- Talán? Ez bíztató - most már jó kedvűen kuncogok... vagy egy fél pillanatig, de ahogy Ward indulna el, kapom is el a csuklóját, hogy maradásra ösztökéljem.
- Van még valami - forgatom meg a szemem, aztán előhalászom azt a nyakláncot, mivel úgy döntök, előtte nem fogok ilyen hülyeségen rágódni, vagy fáradozni azon, hogy ne tudjon róla.
- Ezt Bencétől kaptam mikulásra. Engem is meglepett a dolog, meg a tény is, hogy.. érted..., de ő a barátom, vagyis valami olyasmi... - vágok egy grimaszt, mert én ezt nem tudom definiálni, bár... semmi új a nap alatt.
- Nem akarom, hogy többet gondolj bele, mint ami, mert mégis egy ajándék csak, de nem is akarok elhallgatni semmit előled, mert annál fontosabb vagy - nézek a szemébe, miután csak sikerül megindokolnom, hogy ezt most miért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Tudtam én *-*
Írta: 2015. december 14. 14:53
| Link

Asszony  Love

Persze a kijelentésemre egyből felragyogott a pillantása, mint a csillagszóró,  de hogy a viharba ne tette volna? Elvégre most jelentettem ki, hogy egyszer el akarom venni, ez pedig így utólag még nekem is kicsit furán hangzik... mármint... fhu. Ilyesmin még egyszer sem gondolkoztam el komolyabban, legalábbis egész eddig nem. Az ajkamba harapva elmerengtem pár pillanatra, majd rápillantottam halványan elmosolyodva és vállat vontam.
- Végül is miért ne? Elvégre szeretlek, vagy mi a szösz... Ilyesmi pedig 23 év alatt még egyszer sem fordult elő velem, szóval... Akár. - mosolyodtam el a végére már én is... Igen, igazából elvetem volna, de az még bizony várat magára, elvégre... még csak most kezdte a sulit, meg a szülei úgyis le fogják tépni a fejemet, ha beállítok a barna hajú lányukkal, én, a 23 éves pasija... Ez a helyzet egyre kétségbeejtőbb.
- A szüleid meg fognak ölni. - sóhajtottam, aztán inkább őt figyeltem, meg azon filóztam, hogy vajon beszélt-e rólam az ottaniaknak. Nem is értem, hogy ez engem miért foglalkoztatott, de valamiért mégis...
- Hé! Nem az volt a kérdés, hogy hogyan bírom ki, csak az, hogy kibírom-e. Most sem maradtam a suliban, egyszerűen megkattannék itt, inkább leléptem haza - legyintettem lazán. Néha elég nagy volt a kísértés, hogy vasárnap reggel már a Grosserlieb kapujában strázsáljak, mint valami kutya, aki várja vissza a gazdit, de ez eddig nem történt meg. Eddig.
Közölte, hogy mielőtt idekerült volna, mindig így nézett ki, én meg szórakozottan felvontam a szemöldökömet, mert a gondolataim éppen más vizeken evickéltek.
- Mármint hogyan? Bocs, néha nem teljesen vagyok itt fejben.
Lehet, hogy kicsit túlságosan is elborult a tekintetem, mert mintha egy pillanatra még meg is ijedt volna a drágám. Pf. Mintha neki tartani kéne tőlem... az életben nem bántanám.
Túlestünk a nagy és iszonyú titkán, ami nekem amúgy baromira bejött, szóval nem is értem mit majrézott, már éppen indultam volna el, de erre elkapta a kezemet és valami visszahúzás félét próbált megcselekedni, amit persze ha nem akarom, úgysem tudott volna kivitelezni. De én jófiú voltam és maradtam, mert hát na... Újabb sóhaj, mert nem értettem, mi ennyire fontos, hogy neki most itt játszania kell a királydrámát. Aztán előhalászta az exétől kapott nyakláncot, mire nekem olyan fintorba rándult az arcom, mintha legalábbis citromba haraptam volna és intettem, hogy rakja csak vissza.
- Ameddig nem lengeted az orrom előtt azt a sz*rt, nekem nem gond, csak ne reklámozd, mert meg találom reptetni a cikeszt. Eh... - túrtam a hajamba kicsit megremegve, majd kifújtam a levegőt és elmosolyodtam. - Higgadt vagyok. Most akkor megyünk, vagy sem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
<3 <3
Írta: 2015. december 14. 18:34
| Link

Drága  Love


Noha csak hülyülésnek indult, nekem mégis hihetetlen jól esik, hogy fontolóra is veszi a dolgot. Nem tudom elfelejteni, hogyan indult ez az egész, ahogy azt sem, mikor közölte, rendes barátnője még sosem volt. Épp ezért tartom annyira nagy dolognak ezt, meg úgy az egész kapcsolatunkat, és épp ezért nem tudok kételkedni abban, hogy fontos vagyok neki.
A lehető legdrágább dolgot kapom tőle minden egyes alkalommal, olyat, amit én is csak ugyanazzal tudok viszonozni. Az idejét. Feltételezem, ha ezek csak nagy szavak lennének, nem lennénk együtt ennyit, és nem így, tehát még szép, hogy pörgök, mint a búgócsiga.
- Nos rendben, de nem ér három nap után elválni - nevetek halkan, csak hogy elűzzem a komolyságot, mert hogy ez nem mindig megy. Alapból röhejesnek tartom, hogy tizenévesen ilyesmiről beszélek, de... de beszélek, és van is kivel, ez csak a fontos.
- Nem fognak. Beszéltem velük, jó, volt némi csend, mikor azt hittem, bekrepált a telefon, de Ward, ők is csak a legjobbat akarják nekem. Anyám meg két szó után már rákérdezett, ki az, és akkor még nem is látta azt a hülye csillogást a szememben. Mellesleg köztük is van kilenc év, ők tudják igazán, hogy a kor az, ami nem számít, szóval nyugodj meg, rendben? Karácsonykor majd meglátod, hogy jó arcok - mosolyogva simítok végig az arcán, amit már tényleg megszoktam, hogy bök. Igen, vannak dolgok, amiknek zavarnia kéne, mégse zavarnak, nekem ez így pont jó, és neki is.
- És nem jöttél oda? Héj, nincs ám minden percem betáblázva, öt után már szabad vagyok - pislogok rá, persze nem számon kérem, vagy kérdőre vonom, hisz nincs jogom hozzá, meg azért ennyi kell, még ha nehéz is sokszor, nem vagyunk mi teljesen összenőve.
- Semmi gond. Baj van? - aggódva vizslatom az arcát, mert ritka azért az ilyen, vagy csak ritkán adja tudtomra, de ez akkor sem jelent jót, még az ajkam is beharapom közben.
És igen, gondolhatná akár azt is, hogy most akkor túl vagyunk a nagy drámán, de azt csak nemsokára rá tudja meg, hogy a kis jelenet igazából a nagy dráma előszele volt. Jó, bízok benne, hogy akkora dráma nem lesz, de az meg sem fordul a fejemben, hogy párom majd jó pofát fog vágni a nyaklánchoz. Az arcán is látszik, hogy erőfeszítéseket tesz azért, hogy lenyugodjon, így én is visszahelyezem az ajándékom a helyére.
Megfogom hajába túró kezét, és erőmhöz mérten próbálom az oldalához szorítani, miközben pipeskedek kicsit, hogy megcsókolhassam, mert nekem tényleg csak ő számít. Nem a nyaklánc, végképp nem az, aki adta, hisz ő csak barát, vagy olyasmi.
- Előtte elmegyünk sütit enni? - pislogok rá nagy szemekkel, holott ez már szokásunkká vált, mindig beugrunk Ádihoz sütizni, mikor jövök, csak most... most nem tudom, mennyire van hozzá kedve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2015. december 14. 19:46 | Link


Asszony  Love

Azt hiszem, nem számított rá, hogy komolyabban el fogok gondolkozni ezen az eshetőségen, pedig ismerhetne már annyira, hogy tuja, hogy legtöbbször azokat a dolgokat tartom szem előtt, amiket nem is kéne annyira komolyan venni. Nem tudom, személy szerint az a tapasztalatom magammal szemben, hogy én egy nagyon hullámzó jellem vagyok... Aztán lehet, hogy nem.
- Nem szabadulsz meg tőlem annyira könnyen. - közöltem szórakozottan, miközben az álla alá nyúltam, hogy felnézzen rám, majd egy puszit nyomtam az alsó ajkára és elvettem a kezemet.  
Enyhén lefagytam, mikor közölte, hogy beszélt a szüleivel telefonon, ami ugyebár velem nem igen fordult elő, vagyis csak nagyon ritka alkalmakkor. Oh, te szent ég, most aztán nyakig vagyok a cuccban... szép. Egy pillanatra elsötétült a pillantásom, összepréseltem az ajkaim, majd kicsit másfelé néztem.
- A helyedben nem lennék annyira biztos benne, hogy te épp azt akarod, ami a legjobb a számodra. - közöltem halkan, majd sétáltam pár lépést fel-alá, mert olyan dolgok jutottak eszembe... amik nem túl szerencsések az én esetemben. Nyugi Grant, nyugi, nyugi, nyugi.
- Meglátjuk. - néztem hátra rá a vállam felett, majd bámultam magam elé pár pillanatig. Nyugalom. A kezem zsebre vágva kezdtem piszkálgatni az ott lapuló öngyújtót. Pár pillanatnyi vízió után halvány mosollyal visszafordultam hozzá.
- Nem lóghatok folyton a nyakadon. Talán majd legközelebb. - közöltem viszonylag könnyed hangnemben. Mármint ahhoz képest, hogy pár pillanattal ezelőtt még fontolgattam, hogy felgyújtsak valamit.
- Lenne rá bármi okom, hogy ne legyek rendben? - kérdeztem, de csak költői kérdés volt. Ha tudott volna rá választ adni, na akkor kezdtem volna csak el aggódni.
Rövid eszmecsere során megtudtam, hogy a nyakában hordja az exétől nemrég kapott nyakláncot. Háááát ezzzz tényleg pompás. Nagyjából sikerült lehiggadnom és nem kiakadni komolyan, de azért neki is feltűnt, hogy sok minden vagyok, de nyugodt az nem, mert a kezemet lassan az oldalam mellé húzta, aztán megcsókolt, amit persze viszonoztam, kicsit lecsillapodva most már.
- Ha szeretnél, elmehetünk - vontam vállat halvány mosollyal, majd a bőröndjét magam után húzva indulás a cukrászda felé. Egy nagy adag cukor meg szénhidrát nem fog ártani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. december 14. 20:31 | Link

Drága  Love


- Ha szabadulni akarnék, már nem lennék itt - vállat vonva pislogok fel rá, azzal a hülye mosollyal az arcomon, ami ilyenkor mindig rajtam, és ami vigyorrá szélesedik, mikor megkapom azt a puszit.
Látom, betalál a kijelentésem, számítottam is rá, csak tudnám, miért ódzkodik annyira attól, hogy találkozzon velük. Én nem félek - hogy félnék -, és bizton állíthatom, ők se ettek meg még senkit, pedig van még három fiuk, akik hetente mutatnak be aktuális barátnőt. Szegények sokszor tévesztenek nevet, amire bátyáim nem egyszer ráfáztak már, de senki nem okolhatja ezért őket. Én mindig azt hajtogattam, hogy csak egyetlen valakit fogok bemutatni nekik, és ez idő alatt tudatosult bennem igazán, hogy azt akarom, a rellonos legyen az az egyetlen, ez is ilyen hülye, lányos dolog, gondolom.
- Már hogyne lennék - fogom meg a kezét, és megállítva a sétálásban, félve tekintek a szemébe, de nem veszem le róla a sajátjaim.
- Emlékszel mit mondtam, mikor összejöttünk? Nem érdekel mi lesz, vagy van... veled akarok lenni, érted? Nekem te vagy a legjobb - harapok az ajkamba, mert egy kicsit azért pánikba esek, hisz talán az erkélyen láttam ilyennek utoljára, és most sem tetszik, mert fogalmam sincs, mire gondol, így megnyugtatni se tudom.
- Ha nem szeretnéd, nem megyünk. Elmegyünk moziba, vagy bánom is én, nem erőszak, rendben? - sóhajtok fel, mert noha nem tetszik a gondolat, hogy a család nélkül kell karácsonyoznom, lemondok azért róla, hogy ő jobban érezze magát.
- Nem tudom, mondd meg te, mert jelenleg elég ijesztő vagy - lépek is pár lépést, hogy bebizonyítsam az igazam, akkor este is megijedtem tőle, ahogy most, csak most ki is merem ezt mondani. Tudom, hogy nem bántana, mégis... kell az a kis távolság, és ennél rosszabb érzés a világon nincs.
- Szerintem meg, inkább hagyjuk ki.... ne érts félre, élek-halok Ádiért, meg a sütiért, de nem hiszem, hogy ma be kéne mennünk, inkább tényleg fürdeni kéne egyet, meg pihizni... - mosolygok rá halványan, mert nekem azért nem megy olyan könnyen, hogy túllépjek a történteken, nekem nincsenek, vagy ritkán vannak ilyen hangulatingadozásaim, ezért sem tudok mit kezdeni másokéval.
Utoljára módosította:Sólyomfi Helena, 2015. december 14. 20:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2015. december 14. 22:06 | Link

Helena

Azt mondta, ha szabadulni akart volna, akkor már rég nem lenne itt, mire halványan elmosolyodtam és nem mondhatnám, hogy ez volt a legmegnyugtatóbb vigyorom.
- Már ha hagytam volna. - nézelődtem körbe szórakozottan, mintha csak az időben gyönyörködnék. Valójában lehet, hogy így is volt, nem tudom, nem akartam Helenára nézni, hogy őszinte legyek. Legalábbis abban a pillanatban nem volt hozzá sok kedvem.
Annyira idegesítően magabiztos tudott lenni néha, pedig szinte semmit nem tudott rólam, mégis olyan nyomorultul biztos volt abban, hogy mit akar... Annyira értetlen, te jó ég! Lassan kifújva a levegőt pillantottam a kezére, majd az arcára, nagyjából felöltve egy pókerarcot.
- Igen, emlékszem, hogy mit mondtál, egyszerűen azt nem tudom megérteni, hogyan... mondhatsz ilyen elhamarkodott dolgokat, Hell... Én nem vagyok jó ember - közöltem enyhén szomorkás mosollyal, de aztán ismét egy maszkba rendeztem a vonásaimat, nem akartam, hogy faggatni kezdjen. Nem tudtam volna neki elmondani. Még nem. Enyhén hisztérikus volt a hangja, mint annak, aki pánikol, de nem nagyon tudtam eldönteni, hogy most éppen miért is.
- Vagy elmész nélkülem. Még megbeszéljük. Nem ma - közöltem olyan hangnemben, hogy ne hasson durvának, de azért érezze, hogy ez most itt éppen nem alku tárgya. Nem volt kedvem ilyenekről beszélgetni vele, ma valahogy nem volt hozzá idegrendszerem és ez még nekem is feltűnt.
Aztán egyszer csak az arcomba vágta, hogy ijesztő vagyok. Na bumm, szépek vagyunk, Ward, tényleg, csak gratulálni tudok neked ehhez az egészhez. Taps taps. Tett pár lépést hátra, mire én elnéztem róla másfelé és bólintottam. Ha kell neki a távolság, maradjon távol, az ő dolga.
- A táskád a szobádban lesz. További kellemes estét, Helena. - mondtam a nevét igencsak jelentőségteljesen, hogy érezze, ez nem az az alkalom, mikor érdemes utánam jönnie. Még egy kicsit sem. Azzal elindultam fel a kastélyhoz a saját tempómban, a táskáját leraktam az ajtaja mellé, majd bevágtam a sajátomét magam mögött. Le kellett higgadnom egy kicsit.

// Köszöntem a játékot //
Utoljára módosította:Ward Weaver, 2015. december 14. 22:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2015. december 22. 21:53 | Link

Scar és a kedves kolléga

Akaratos egy hölggyel álltak szemben, abban biztos lehetett. Váltottak egy gyors pillantást Alfonzzal, és ez elég is volt ahhoz, hogy biztosra vegye, a férfi sem dől be a lány meséjének.
Több lehetőség is felmerül Heléna számára. Első, hogy szólnak a szüleinek. Ha tanuló - és ez valószínűbbnek tűnt - felkísérik szépen az iskolába, és átadják a házvezetőnek. Ha kissé akadékoskodik a lány, megkeresik a Defenzor, aminek lehet kevésbé fog örülni. Minden rajta múlik.
Kino gondolatmenete végére a leányzó is befejezte monológját és drámájának egy részét, majd jól le is lépett volna, ha Alfonz nem áll elé. Egy mínusz pont Helénának.
Gyorsan kihúzta zsebéből papírjait, majd Szentmihályi pálcájának fényében megmutatta a sajátját is.
- Apádnak küldesz baglyot, de ma a vonat nélküled indul el - jelentette ki határozottan. Kezdte megelégelni az állandó akadékoskodást, amikor Heléna futásnak eredt egy száznyolcvan fokos fordulat után.
- Remek - sóhajtott fel, miközben elővette pálcáját. - Hagyjunk neki egy kis egérutat, vagy állítsuk meg mindjárt most? - nézett egy pillanatra társa felé, aztán ráébredt, hogy semmi kedve hajnali háromkor az utcán kergetni egy kamaszt, aki el akart szökni az iskolából.
- Petrificus totalus - rajzolta körbe a lányt pálcájával. Bár amennyit dilemmázott a problémám, már lehet, hogy rég sikerült elérnie a legközelebbi ház sarkát, akkor pedig az átok nem találja el, és nekiállhatnak a testedzésnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Travis Ryan Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 195
Írta: 2015. december 26. 21:18 | Link

Karina
Hawaii után szabadon

Ez a pár nap Szirával igazán csodálatos volt. Ennyit még talán nem is pihentem, kivéve, mikor megszöktem otthonról. A haverokkal jó volt az élet. Mind ő, mind én szépen lebarnultunk, nem lehet okunk a panaszra. Az utazás is kellemes volt, visszafelé már repülővel jöttünk, ami bár lassabb volt, de kényelmesebb, főleg nekem. Az itthoniak nem nem szóltam az elmenetelemről, egy idő után feltűnhetett nekik, ha mégsem, akkor úgy kell nekik. Miután Budapesten leszálltunk, buszra kellett szállnunk, különben napokig tartó gyaloglás következett volna. Ez már sokkal kényelmetlenebb és zsúfoltabb volt, szagolhattuk a többi embert, ami nem volt felettébb jó. A busz után egy fél óra vonatút következett és végül itt vagyunk. Pár perce érkeztünk meg, de mivel én nem a kastélyba megyek, ezért Szirát sem kísértem most fel. Nem akartam hazajönni, de a pénz fogyóban volt és a szállás is lejárt. Még a reptéren felhúztam a kabátomat és a hosszú nadrágomat, nehogy megfázzak, de még így is furcsa érzés itt lenni. Már most látok pár ismerőst, akikkel bár nem beszéltem, látásból ismerem őket. A nevük biztos nem jutna eszembe, pedig amikor jöttem körbevezettek és a személy mondott pár nevet, de mindegy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ask
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. december 27. 17:53 | Link

Travis.
Napok óta nem hallott a fogadott férjéről. Nem egyszer és nem kétszer volt kinn a házánál, de Zonka csak annyit mondott, hogy elutazott. De hová, azt nem mondta. Karinának nem tetszett, ahogy a srác így cserbenhagyta őt. Hiszen az egyik percben még együtt cseréltek pelenkát a másikban, pedig huss, a srácnak se híre se hamva. Eltűnt egy szó nélkül.
Az azt követő napokat a lány igen nehezen viselte, hisz rámaradt a kicsit, ami nem is lett volna olyan nagy probléma, ha jégvarázsló lett volna. De nem volt. Csak valami megbűvölt ketyere, ami teljesen úgy viselkedett, mint egy átlag csecsemő. Leginkább az éjszakákkal gyűlt meg a baja, Lydiát úgy be kellett csomagolnia meleg ruhákba és a szőrmékbe, hogy nehogy megfagyjon és kinyírja a gyereket. Furcsa volt, számára, hogy ennyire melegen kellett tartania, de nem volt mit tennie.
Ezt a rövid, ám nehéz időszakot egyedül a tél tudata tudta boldogabbá tenni, leestek az első hópelyhek és végre itt volt az, amire hónapok óta várt. Meg sem közelítette ugyan az otthoni környezetet, de ez épp elég volt ahhoz, hogy mosolyt csaljon a jégtömblány arcára.
Épp egy ilyen havas délutánon indult neki megsétáltatni Lydiát, mert nem egy és nem két embertől látta, hogy sétáltatják a gyerekeik. Karina sem akart kimaradni a jóból, felöltöztette hát a csöppséget és belefektette a babakocsijába aztán uccu neki, elindult, egyenest a falu felé. Bogolyfalván az utcákat járta, a kirakatokban nézelődött és élvezte a telet. Annyira elkalandozott Karina, hogy véletlenül a vasútállomáson kötött ki. Feljöttek benne az emlékek, amikor először szállt le a vonatról. Álldogált volna még ott ugyan pár percig, de valaki elvonta a figyelmét. Ez a valaki Travis volt.
Elkerekedett szemekkel figyelte a srácot, ahogy az ott álldogált és valószínűleg indult haza. A szőke azonnal felszívta magát, nem bírta megállni, hogy ne beszéljen vele, ezért megindult felé babakocsistól. Nem akart ordítani, mert Lydia már rég elszendergett, ezért egy hógolyót formált a kezei közt és egy jól irányzott dobással elhajította Travis felé. Ha a fiú nem veszi észre és nem hajol el, egész biztos betalál a hógolyó, ami a tarkóját vette célba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Travis Ryan Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 195
Írta: 2015. december 27. 22:37 | Link

Karina

Szépen lebarnultam az idő alatt, és nem tellett sok erőfeszítésbe. Itthon nem sikerült volna ez, megérte elmenni erre a helyre. Sok dolog jó volt ebben a nyaralásban, de leginkább az, hogy nem kellett az itteni dolgokkal foglalkoznom, agyalnom rajtuk. Egész végig nyugi volt, csak amiatt kellett aggódnunk, hogy ne égjünk le, mindig legyen nálunk napkrém és koktél. Azt is rengeteget ittunk Hawaii-n, már most hiányzik. Majd nézek pár receptet, amit elkészíthetek és megkínálhatom velük Szirát. Ki tudná jobban, hogy milyen ízűek voltak ott, mint ő. De itt Magyarországon minden más. Itt hideg van, sok a probléma, meg azzal a műgyerekkel is foglalkozni kell, akihez már semmi kedvem. Az elején sem volt, de a csajszi addig rinyált, amíg igent nem mondtam. Valahogy végigszenvedem ezt az időszakot. Jut eszembe, szólni kéne neki is, hogy megjöttem, ezután hagyhatja nálam Lydiát. Nem én fogok rá vigyázni, de Zonka teszi a dolgát.
Ezen gondolatok központjában indulok a házamhoz, hogy aztán megkeressem Karinát, de egy hógolyó állít meg. Azok a nyomorult kiskölykök biztos itt játszanak valahol, és még célozni sem tudnak. Sóhajtva pillantok arrafelé, és meglátom a szőke hajú rellonost. Közelebb megyek, majd nem is köszönve kérdezem tőle.
- Mi van, megjött, vagy mi a bajod? Hagytam neked levelet, tudhattad, hogy elmegyek - azt sem várom meg, hogy ő köszöntsön vagy kérdezzen, rögtön a lényegre térek. Annyira nem lehetett béna, hogy a levelemet se találja meg, bár vannak pillanatai, amikor megkérdőjelezem a zöldségét.
- Most akartam szólni, hogy megjöttem, de akkor megyek haza - rántok egyet a táskámon és elindulok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ask
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. december 27. 23:29 | Link

Travis.
Már éppen elmorzsolt volna egy könnycseppet is, a sok pozitív emlék áradat után, amikor megpillantotta azt a szemétládát. Menten elöntötte a méreg s szemei pedig villogtak, de visszafogta magát. Nem akart ráordítani a srácra, még a végén felébredt volna a kicsi és még őt is csitítgatnia kellett volna. Nem, helyette egy hógolyót gyúrt és jól tarkón hajította vele az említett pótapukát. A figyelem felhívása sikeres volt, mert rögtön meg is fordult a sötét hajú rellonos. Karina még mindig villogó szemekkel mustrálta, ahogy közeledett felé és megérdeklődte, hogy megjött-e hozzá a télapó, avagy piros betűs ünnepe volt-e a héten. Ezt a szőke válaszra sem méltatta, helyette inkább a másik kérdésre koncentrált.
- Nem kaptam semmit, lehet, hogy a baglyod megállt pihenni útközben, vagy csak a rellon új házőrzői ették meg. - Arcáról nem sugárzott semmiféle érzelem, a hangja és monotonon csengett, - Egyébként hol a fagyban voltál? - de ekkor már hátat is fordított neki Travis. Karinában a pumpa emelkedett, pedig nem volt igazán heves vérmérsékletű. Nem mutatta ki érzelmeit, helyette pár ember nagyságú jégcsap tört elő a földből, amik közrefogták Travist és megakadályozták, hogy elmenjen.
- Á-á, nem mész sehova, amíg nem válaszolt nekem! - közelebb tolta hozzá a babakocsit, félszemmel pedig a lányukra sandított, aki még mindig békésen aludt.
- Lehetett volna benned annyi gerinc, hogy személyesen odajössz hozzám és elmondod a tervedet vagy valami. Nem az, hogy a kezembe nyomod az egyik szünetbe a gyereket utána meg eltűnsz napokra. - ugyanazzal a fagyos tekintettel folytatta, hangjában már érződött ugyan a felháborodás, az idegesség, ami el volt fojtva. Halkan beszélt, lábfeje pedig fel-le járt idegesen, amíg a válaszra várt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Kállay-Frank Luca
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 109
Írta: 2015. december 28. 14:22 | Link

Adrian I. Black

Elegem volt egy életre a sok szabályból, a fontoskodó prefektusokból és a kötelezően előírt napi rendszerek megtartásából. Szabadságra vágytam, vad tombolásra, hogy olyasmit tehessek, amit korábban nem, s ne azt kelljen figyelnem, hogy vajon most átlépek-e egy határt azzal, ha ezt vagy azt megteszem.
Csavarogni akartam, de nem egyedül. Kizárt, hogy egyedül szegjek szabályt, és ne rángassam bele valamely háztársamat.Éppen ezért rángattam magammal a faluba Adriant, hisz nála jobb társaságot keresve sem találhattam volna.
- Most, hogy megkóstoltuk azt a finom vajsört abban a lepukkant kocsmában, nem gondolod, hogy már vonulunk is haza? Ugye nem? - Széles vigyor kúszott ajkaimra, Ő még nem sejthette, mi jár az én fejemben.
A vasútállomás épülete egészen közel volt hozzánk, alig néhány száz méternyire, s tökéletes helyszín volt arra, hogy kitombolhassuk magunk úgy, ahogyan azt az iskola falai közt nem tehetnénk meg.
- Mond csak Adrian, gondoltál már arra, hogy bemutasd művészi tehetséged egy ország világ előtt? Hm? Csak mert...én készültem. - Azzal vigyorogva nyitottam fel az oldalamon fityegő táskát, és emeltem elő belőle a vörös színű festékszórót.
- Arra gondoltam, kicsit kidekorálhatnánk a vasútállomást. Úgyis olyan rém ronda, és unalmas, kell a változatosság. Na mit szólsz, benne vagy, vagy attól félsz, hogy elkapnak minket? - Kíváncsian fürkésztem íriszeit - már ami a sötétben látszott- s bíztam abban, hogy nem lesz nyuszi, és benne lesz a buliban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2015. december 28. 14:46 | Link


Lehetne arra fogni, hogy azért csinálja mert már nincsenek együtt Annelievel, vagy mert nehéz az élet, vagy egyéb ilyen orbitális marhaságok, amiknek köze nincs a dologhoz. Az igazság az, hogy kivételesen nem volt mit csináljon, unatkozott, a semmittevés pedig soha nem szül jó dolgokat - főleg ha két rellonosról beszélünk. Feláldoztak pár gyenge levitást az alagsor sárkánymintás oltárán az Ördögnek, boncolgattak ezt - azt, könyékig beborította őket a gőzölgő, vörös folyadék.. Na jó befejeztem.
Ami igazából történt: Adrian felvette a csúnya gonosz rossz zöld szerepét, aki megront kicsi lánykákat - jó, igazából Lucát se kellett órákig kérlelni, sőt -, aztán elmentek legurítani pár dolgot, időközben besötétedett, az idő is rendesen eltelt, viszont mindketten elég szilárdan állnak még a lábukon, és mikor jönnek a legjobb ötletek? Na mikor? Hát ilyenkor. Fél szemöldökét felvonva néz le a lányra, mikor az beszélni kezd, s ahogy lassan felderengett előtte az ötlet, széles vigyor jelenik meg arcán. Ő aztán benne van, persze, hogy benne van.
- Add csak. - kihúzza egyik kezét a piros kis szentségért, és amint megkapja, megrázza, majd maga elé nyújtva karját belefúj a levegőbe egy kicsit, csak hogy lássa miként funkcionál.
- Úgy ismersz engem, mint aki fél? - mintha csak most sértették volna vérig, úgy néz Lucára, még fel is szegi az állát, hogy nem, őt bizony nem lehet. Mondjuk ha feltűnik egy auror, az kétség kívül nem lesz egy sétagalopp, de semmi nem megoldhatatlan. Ha meg elkapják.. Hát akkor el lesz kapva. Mondjuk a nővére biztos nem fog neki örülni, és Aidenke is egy fél életen át fel fogja neki emlegetni... De nézzünk rá. Fiatal, erős, élete egyik legszebb korszakát éli, hát ki kell neki hágni a hámból, ennyi még elmegy.
- Mit szeretnél, mit fessek rá? - jó mondjuk lehet nem lesz épp a legjövedelmezőbb az elsősre bízni az alkotást magát, de hát ki tudja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Szentmihályi Alfonz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 65
Írta: 2015. december 28. 15:31 | Link


Megmutatja a lánynak az iratait, aztán úgy dönt, hogy a további intézkedést a nőre hagyja. A vonat hangos füttyére a mozdony felé fordul, így lemarad a lány startjáról, aztán Kino hangos töprengésére sem tud már felelni, mert kolléganője gyorsan eldönti a kérdést. Sajnálatos, hogy az átok a ház sarkán akad meg.
Alfonz néhány ízesebb szitkot elmorog az orra alatt mielőtt a szökevény nyomába eredne, de aztán igyekszik minél gyorsabban utolérni a szőke lányt. A sarokhoz érve befordul, de már nem látja a hamis Helenát. Visszanéz Kinóra és hangtalanul jelzi neki, hogy a lány eltűnt, és talán jobb lenne, ha különválnának.
Ő folytatja útját a ház mögött, némileg lassabban és halkabban, hogy meghallja a rohanó lány lépteinek zaját. Gyorsan futni nem lehet csendben, ha viszont nem siet, nem is lehet annyira messze. Alfonznak átfut a gondolat a fején, hogy talán megpróbál őket megkerülve visszajutni a vonathoz, ezért próbál olyan utat bejárni, hogy szemmel tarthassa a vasútállomásra vezető utak némelyikét. Emellett pedig bízik Kinóban és abban, hogy a nő terepismerete segítségével viszonylag gyorsan elkapják a szökni próbálót, és végre pontot tehetnek ennek a már amúgy is túl hosszúra nyúló ügynek a végére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kállay-Frank Luca
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 109
Írta: 2015. december 28. 18:07 | Link

Adrian   Evil

- Tessék, használd csak – Nem is kellett igazán győzködnöm, könnyedén rávehető volt a gaztettre, bár nevezzük inkább kellemes időtöltésnek. Az elfogyasztott sör mennyisége is meghozta kellő hatását, széles vigyorral követtem nyomon a srác mozdulatait, amint kezébe fogta a szórófejes dobozt, és a levegőbe fújt a festékből.
- Héé, tartalékolj belőle a falakra is. – Jegyeztem meg nevetve, s még jobban nevettem, mikor felszegte állát. Naná, hogy nem sértegethettem ilyesmivel, mint hogy nyuszi, vagy gyáva, mert ezekre Adrian azonnal reagált. Nem csodáltam, én se tűrném, ha egy alsóbb éves kis „taknyos” próbálna szájalni nekem. Mindez részemről nem volt azonban más, mint baráti csipkelődés, buzdítás a hülyeségre, s egy kaland kezdetére.
- Ááá, dehogy is Mr. Majdösszerezzenek,hameglátokegykisegeret. – Nevetve cukkoltam tovább, igaz nem tudtam, hogy fél-e a rágcsálóktól, vagy sem, bár úgy gondoltam, hogy a srác könnyedén elbánna egy apró rágcsálóval.
- Van itt még más szín is. – Újra kitárva táskám száját, előkotortam belőle még fekete, kék, zöld és sárga színeket, meg persze ezüstöt, mert az a házunk elengedhetetlen színét képezte.
- Üzenhetnénk valamit az eridonnak, mit szólsz? Mondjuk fújd erre a falra az emblémájukat, aztán fess mellé egy koponyát, és fölé a mi házunk jelét. Mit szólsz? – Nevetve buzdítottam a gazságra, majd tovább agyaltam.
- De vááárj, az nem jó, akkor lebukunk. Csak az eridon jelét fújkáld fel, és akkor majd őket veszik elő, ha netán észrevennék ezeket a falakat. – Nevetve már előre dörgöltem a tenyereimet, és kíváncsian fürkésztem Adrian tekintetét.
- Persze, egy ördögfejet is rajzolhatsz szarvval és vasvillával. – Kacagva vállának dőltem, hogy vállammal lökjek rajta egyet, majd közelebb léptem a vasútállomás falához.
- Nos? Hogy döntöttél művész úr? -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2015. december 28. 18:34 | Link


- Na, ez az. Végre egy tökös elsős. - tiszta boldog a tudattól, hogy nem mindenki olyan nyámnyila mikor felkerül ide. Mondjuk figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy nemi adottságai révén Luca igen távol állhat a tökösségtől - remélhetőleg -, meg, hogy a leányka másodikos kéne legyen, csak mégsem az.
A lány megjegyzését elengedi a füle mellet, hát ő már nagyfiú, tudja, hogy mit csinál. Persze tisztában van vele, hogy a másik csak baromkodik, szépen is néznének ki, ha Lucc kiosztogatná a kilencven kilós negyedikest, aki amúgy simán lehetne mondjuk elsős mestertanonc, csak ő ezt az utat választotta. Könnyebb úgy aggódni a testvéredért és megtanulni közben egy teljesen idegen nyelvet, hogy amit tanítanak, azt te már tudod Roxfortból. Aztán a legújabb becenevére felvonja szemöldökét, ismét lenéz rá, majd felé is fordítja a festékszórós kezét.
- Te hallod. Mindjárt a hajad színezem be. Aztán meg mondok rá valamit, hogy ne tudd lemosni. Hmmm, tök szexi lennél vörösen. - megvonogatja szemöldökét miközben beszél, mintha csak egy visszautasíthatatlan ajánlat lenne. Ami meg az egereket illeti.. Hát nem fél az egerektől. Igazából azt se érti, hogy más mit fél tőlük, az egerek csak ilyen kicsi és puffos, puha állatkák, amikre ha rátaposol kinyikkannak. Ennyi. Nem esznek embert, se semmi. Viszont mondjuk egy pók, vagy egy patkány, na az már egészen más téma. Mindkettő életveszélyes állatfaj.
- Mé' nem a navinének? Vagy a levitának? - összeráncolja homlokát, miközben belebeszél a másik mondandójába. Az eridonnal nem nagyon van baja. A másik kettővel már van. Mert csak, miért ne lenne. És itt most vonatkoztassunk el a ténytől, hogy a nővére kék. Érte pont megtenne bármit, de tényleg, a többi meg mehet a fenébe. Nem szerethet mindenkit, hát nem Máltai Szeretetszolgálat ő. Már nyitná a száját, hogy mi a bibi a lány tervével, de ő elég gyorsan kijavítja magát, szóval vissza is csukja.
Aztán meg a kis szemtelen nekiállt lökdösődni.
- Höö, hát nem így játszunk. - felhördül, bele is röhög, aztán berogyasztja térdeit, hogy úgy nagyjából egy magasságba kerüljenek, és csípőjével lökjön egyet a lányon, mintha csak a fenekét riszálná. Nos igen. Adrian tulajdonképp tud jó társaság is lenni, csak érteni kell hozzá.  
- A művészúr úgy döntött, hogy. Például lesz egy unikornis, azt meg körbefonják ilyen piros drótok, hm? - megvonogatja szemöldökét, ahogy ismét lenéz rá, és el is veszi a sárga festékszórót, hogy nekikezdjen a nagy műnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Kállay-Frank Luca
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 109
Írta: 2015. december 28. 19:10 | Link

Adrian

- Elsős, mi az hogy elsős? – Nem is a tökös jelzőn háborodtam fel, sokkal inkább azon, hogy elsősnek titulált. Persze, ez nem is igazi méreg, inkább csak az a színpadiasan eljátszott harag, ami gyorsan el is illant, s máris vigyor tűnt fel ajkaimon.
- Azt próbáld csak meg – Nevetve tartottam védekezően magam elé a kezeimet, kinyújtott állapotban, hogy ki tudjam védeni az esetleges támadást.
- Aztán én fogom kipingálni a karjaidat zölddel és sárgával, meg kékkel, hogy úgy nézz ki, mint egy furcsa kaméleon. – A sok fenyegetőzés csak játékosan hangzott el, nem ártottam volna Adriannak, pláne nem egy festékszóróval, ami azért hosszú időre hagyna nyomot a bőrén.
- Szexi? Hahhahh, na majd egyszer kipróbálom, de nem most, felejtsd el. – Megrázva fejemet, elleneztem ötletét újra, hogy mondjon el erről a tervről, s ne csúfítsa el szőke hajszálaimat.
- Háát miééért nem, mert mondjuk az eridon nagyobb ellenfél? – Újra felnevettem, s tekintetemmel a kezében lévő festékszóróra böktem.
- Amúgy is, a piros van nálad, de egye-fene, tőlem a navinét is a falra pingálhatod. – Ekkor löktem rajta egyet vigyorogva, s a vállát kaptam el kapaszkodóként, mikor csípőjével visszabillentett.
-  Egy unikornis? Hah, ez igen. Hajrá, fújd csak rá a falra. – S miközben figyeltem, hogyan kezdi felfújni a falra az állatot, szemtelenkedni támadt kedvem.
- De akár egy hatalmas nagy szívet is felfújhatsz, és beleírhatod hogy Áj láv Annelie – Nevetve fürkésztem a srác arcát, bár nem tudtam, ezzel mennyire fogom felmérgesíteni őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2015. december 31. 13:03 | Link


- Semmi baj törpe, semmi baj, elnézem neked. - elvigyorodik, még rá is kacsint miközben szabad kezével összeborzolja a szőke haját.
Nevetni kezd a másik reakciójára, a kinyújtott kezek felé tolja a festékszórót, mintha tényleg komolyan gondolná az egészet, de amúgy vigyáz rá, hogy még véletlenül se nyomja meg és vörösödjön be a lány. Felvonja szemöldökét háztársa ötletére, még egy lusta, féloldalas mosollyal jutalmazza.
- Persze, aztán meg szabadon belóghatok az összes házba, mert azt hiszik majd az elkötelezettség vezérelt. Még jót is tennél nekem. - próbálja kihozni a legjobbat a dologból, hátha ezzel eléri, hogy a rellonos ne akarja összefestegetni. Na nem mintha egy percig is azt hinné, hogy Luca megcsinálná, de ha már egyszer játszanak, akkor ő benne van a játékban.
Lebiggyeszti ajkait, mert hát miért ne akarna már Luca vörös lenni. A vörösek jól néznek i, ez megállapított tény. Mondjuk őt elég ritkán érdekli, hogy épp milyen színű a nő haja, de hát na. Lehet vannak olyanok, aik időt szakítanak a szín kielemzésére is.
- Jól van na, nem vagyok én itt annyi ideje, hogy ilyeneket tudjak. - megforgatja szemeit, miközben bevágja a műdurcit. Jól van na, hát még csak most jött nemrég a gyerek, meg amúgy is, mit érdekli őt, hogy melyik házzal állnak nagyobb versengésben. Kviddiccsel sem foglalkozik már egy ideje, meg eddig nem jutott el odáig, hogy még pontokkal is foglalkozzon. Mindez után jön a lökdösődés, Lucc meg belé kapaszkodik, mire ő meg elkerekedett szemekkel néz rá.
- Na, én elhiszem, hogy kívánatos vagyok, de azért ne itt mindenki előtt. - olyan halkan beszél, mintha bárki is meghallhatná, szája sarkában ott bujkál az a huncut vigyor. Színt vált, és nekikezd a patás házállat vonalainak felfújásának, aztán mikor az elsős felhozza az Annelie témát, egy pillanatra megáll a keze, s megemeli egyik szemöldökét. Nagyot szusszan miközben megrázza fejét, folytatja a munkáját.
- Nem. - ennyit válaszol. Nem. A lány nem ártott neki, és attól függetlenül, hogy szakítottak, neki sincs szándékában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Kállay-Frank Luca
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 109
Írta: 2016. január 1. 23:02 | Link

Adrian

- Ó igen Adrian, mindig is rád vágytam, Mr. Egó. – Nevetve egyik kezemmel ezúttal én borzoltam bele a srác hajába, hogy úgymond visszaadjam a korábbi akcióját, s csak ezt követően húzódtam el tőle. Igazán mulatságos volt, s persze nem akartam letörni a szarvát.
Bár ami azt illeti, egész helyes srác volt, ha jobban szemügyre vesszük, nekem azonban meg sem fordult a fejemben, hogy úgy nézzek rá, mint mondjuk egy szelet csokoládéra. Ahhoz túlságosan is jóban voltunk, amolyan haverfélék, akik bármikor jól elvannak egymással. Meg amúgy is, képtelen lettem volna úgy nézni rá, hisz a gondolataim mindig egy személy körül forogtak az utóbbi hónapokban.  S pechemre olyan valakiért evett a fene, akinél persze , hogy semmi esélyem sem volt.
- Na de, inkább pingálj végre. – Terelve a témát, kíváncsian fürkésztem mozdulatait, miközben egyik vállammal megtámasztottam a falat, s egyik bokámmal kereszteztem a másikat. Szerencsére elég mennyiséget fogyasztottunk a párlatokból ahhoz, hogy ne fagyoskodjunk odakint, és még ökörködésre is legyen időnk.
- Hű, ez egy nagyon hűvös nem volt. – Nevetésem visszafogtam, s hamar el is komolyodtak a vonásaim, ahogy észrevettem Adrian mozzanataiban is a változást. Elég jóban voltunk, persze efféle dolgokról addig nem igen beszélgettünk, viszont furcsa volt így látni most őt, s kíváncsivá tett az, hogy vajon mi történhetett.
- Mi történt? Mármint, a hangsúlyodból úgy veszem, hogy szakítottatok…mi volt a gond?– S még mielőtt gyorsan lerázott a nem tartozik rád szöveggel, gyorsan előhúztam a zsebemből egy csomag cukorkát, és felé nyújtottam, hogy legalább legyen ideje átgondolni a válaszát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. január 7. 20:10 | Link



Ez alkalommal Kingát kísérem ki az állomásra. Sajnálom, hogy éppen nincs állás az előkészítőben, hiába remek szakember, de már annak is örülök, hogy Pestseholse egyik intézetében talált állást. Azzal, hogy odaköltözik, közelebb lesz, mint Pesten volt. Gyakrabban találkozhatunk, mint félvente egyszer, ami a gyakori levélváltás ellenére is eléggé ritka alkalomnak mondható. Hiányzott már. Különös belegondolni, hol kezdődött a kapcsolatunk, és hol tart most, de ha őszinte vagyok, márpedig mindig őszinte vagyok, tudom, hogy egyetlen percig sem lennék képes bánni, hogy ő a legjobb barátom.
- Minden rendben lesz, és tudod, hogy tartom a szavam - pillantok rá, és tudom, hogy tudja, mire gondolok, akkor is, ha nem említek meg egyetlen részletet sem abból, amit tegnap este hosszas hallgatás után végre megosztott velem. Talán mégis visszaszívom azt, hogy mindig őszinte vagyok. Egyetlen dologban hazudtam neki. Azt mondtam, hogy nem fogom bátnani azt az utolsó alakot, aki miatt éppen teljesen maga alatt van, de ahányszor csak rágondolok, ökölbe szorul a kezem. Szeretném addig verni a fejét a falba, amíg csillagokat nem lát. Most is kénytelen vagyok a zsebembe rejteni a kezem és a fülsüketítőt sípolás irányába fordulok, hogy néhány pillanatnyi időt nyerve ezzel rendezzem a vonásaimat. Nem akarok magyarázkodni, és egyébként is tudom, hogy milyen Kinga. Képes lenne védeni azt az idiótát és olyan magyarázatot találni az egészre, hogy maszületett bárányként kerül ki belőle még maga az ördög is. Csak tudnám, hogy miért jó ez neki? Persze, nem kellett volna belemenni, de nem csak rajta áll a vásár. Néha szeretnék ráordítani, hogy ébresztő, túl naív és kihasználják, de ehhez meg nekem nincs szívem. Lassan fújom ki a levegőt, miközben a vonat lassítva beérkezik, majd visszafordulok felé és megölelem elköszönésképpen.
- Vigyázz magadra - köszönök el tőle, amint felszáll, átadom a hátizsákját, ami eddig az én vállamon lógott, de csak mert ragaszkodtam hozzá, különben cipelte volna azt is, aztán nézem, ahogy eltűnik az ajtó mögött. Még integetek neki, mielőtt elindulnának, aztán kezeimet kabátom zsebébe mélyesztve figyelem, ahogy lassan kidöcög az állomásból a vonat. Azt hiszem, új megvilágításba került az egész kapcsolatom hirtelen. Még akkor is egyszerű, ha pillanatnyilag csak két hetente egyszer találkozunk, mert bármiről is szól az a kísérlet, ami annyira leköti Matthew-t, a lényeg, hogy még mindig tart. Még akkor is ott állok a sínekre bámulva, amikor már rég eltűnt a vonat a láthatáron. Talán össze kellene pakolnom és ellátogatni ismét Angliába.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2016. január 7. 20:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. január 7. 20:26 | Link

Návay L. Viktor


Már itt kéne lennie. Szépen megmondta a csávónak, mikor találkoznak és hol, erre sehol senki. Lassan már egy órája vár, három cigarettát is elszívott, hogy ne legyen gyanús, hogy ácsorog. Nézi a síneket, mintha vonatra várna, ártatlan, mint egy ma született bárány. Egy hátizsák van nála, félig átvetve a vállán. Nem tűnik türelmetlennek vagy kicsapongónak, még bosszúsnak sem. Kifejezetten kellemes, kiegyensúlyozott látványt nyújt. Figyeli Viktort és Kingát, ahogy elbúcsúznak.
És akkor rájön, hogy túl régóta ácsorog itt, csak úgy, kell neki az alibi. Már megy is, Viktor felé, a síneket bámulja, de őt egyáltalán nem zavarja abban, hogy mellé álljon, féloldalas mosollyal leszólítsa őt.
 - Csinos. - Jegyzi meg szűkszavúan, majd pár pillanat múlva kiegészíti. - Mármint a barátnőd.
Ennél jobban nem is tervez belemászni az egészbe, inkább csak előveszi a cigis dobozát, kinyitja és meglepően üresnek találja. Fáradt sóhajt hallat, 16 évesen még nem olyan egyszerű cigarettához jutni, főleg nem úgy, hogy kijöjjön a zsebpénzéből. Senki nem érti meg igazán.
 - Tudsz adni egy szálat? - Kérdezi végül Viktort, mintha valami beszélgető-kényszere lenne. És pontosan tudja, mennyire gáz ez, de hát nincs mit tenni. Lazán, gondtalanul előre-hátra dülöngél a lábán. Egyik kezével a táskája fülét fogja, a másikkal pedig összegyűri a dobozt és közeli kuka híján csak úgy elhajítja. Kezét zsebre rakja és enyhén felhúzott szemöldökkel várja a választ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. január 7. 21:53 | Link



Már hosszú percekkel ezelőtt nincs sehol a vonat, már zakatolását is alig hallani, de még mindig nem mozdulok a pályaudvarról. A síneket bámulom mereven, és azon gondolkodom, hogy ha egyszer elkapom annak a csirkefogónak a nyakát, akkor az égvilágon senki nem beszél le róla, hogy alaposan ellássam a baját. Már ott tartok, hogy a lehetőségeimet mérlegelem, hogyan is akadhatnék a nyomára. Sajnos egyetlen keresztnév ehhez kevés információ, de még az is több a semminél. A gondolatmenetből egy hang billent ki. Váratlan. Ismerős lenne? Kissé zavartan pillantok rá felemelve a fejem, de nem kell megkérnem, hogy ismételje el, mit is mondott, mert éppen nem figyeltem. Ha nem is ismétli meg, de kiegészíti azt, amit az imént közölt, és ez alapján már tisztább lesz a kép. Csinos. Nem hallottam rosszul és nem másnak szólt a kijelentés.  
- Csak volt, de igen, az - állapítom meg én is, amikor már biztos vagyok benne, hogy jól hallottam az első szót is. Csinos, ebben egyetértünk. Mi több, szépnek mondanám. Nem úgy szép, mint például Sári, meglátszik rajta, hogy a munkája az élete és abba öli minden energiáját, ahelyett, hogy néha magára is szánna időt, most pedig még jobban lestrapálja, hogy babát vár, de azért még szép a maga módján. Jó lenne boldognak is látni, attól csak még szebb lenne. Ettől a gondolattól ma már sokadjára feszül meg a vállam és szorul ökölbe a kezem, de egy sóhajjal sikerül elengedni az érzést. Úgysem old meg semmit az, ha morgok ezen az egészen. Inkább a fiúra pillantok, amint cigit keres egy eléggé üresnek tűnő dobozban. Nem lehet még tizennyolc, ahogy elnézem, de nem az én dolgom, mikor kezdi el tönkretenni az egészségét és hogyan. Tizenhét évesen nem voltam sokkal jobb én se, sőt, ha belegondolok, messze rosszabb volt a helyzet, főleg az utolsó iskolai évemben.
- Nem cigizek - vonok vállat, de azért még megnézem a zsebeimet futólag. Nem a saját kabátom, ki tudja, talán akad benne valahol egy szál. Kissé csalódottan állapítom meg, hogy nem találok véletlen sem semmit. Igazából nem is jönne rosszul, iszonyatosan régen gyújtottam rá utoljára.
- Nem korai még egy kicsit egyébként? Nem tisztem erkölcsi beszédet tartani arról, hogy mennyire rossz, és nem is akarok. Én is cigiztem, és igazság szerint most is rágyújtanék egész szívesen, csak úgy nézem, ráérnél még bőven azért a rossz szokások kialakításával. Vagy tévedek? - kérdezem csak a szemem sarkából pillantva felé közben, mégse kihallgatás ez. Csak két idegen vagyunk a pályaudvaron.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2016. január 7. 21:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Travis Ryan Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 195
Írta: 2016. január 10. 16:24 | Link

Karina

A hógolyó váratlanul ért, de, aki dobta az még nagyobb meglepetést okozott. Úgy drámázik ez a lány, mintha egy igazi gyerekkel hagytam volna itt, az esküvő előtt, meg hasonlók, ami a szappanoperákban vannak. Ez csak egy műgyerek, amire még pontot sem kapunk, szóval lenyugodhatna.
- Nem csak baglyot küldtem, de előtte még kerestelek is, ami nem szokásom. Nem voltál sehol, akkor meg ne várd el, hogy még én menjek utánad. Az a férjed dolga. A gyerek meg, nem is igazi, nem értem mit izélsz miatta - vonom meg a vállam és már indulnék is, de két jégcsap nem enged. A lány képességéről hallottam már, de elvileg egy kedved és aranyos Karina lett a gyerek anyja, nem egy hárpia, aki itt áll előtte.
- Ezzel nem lesz jobb, ugye tudod? - csak azt éred el, hogy még ennyire sem fogok segíteni, sőt inkább elkerüllek a p****ba. Ezt már nem mondom ki, legalábbis ebben a helyzetben nem, de, amint elenged, lelépek. Mind a kettőnknek jobb lesz.
A kérdésére már válaszoltam, nem fogom újra elismételni magam. Egyébként meg semmi köze, ahhoz, amit csinálok. Felnőtt ember vagyok, nem tartozom senkihez, ha meg a gyerekhez nincs kedve, adja át Zonkának azt csá. A manó el lett volna a kislánnyal, állatom úgysincs, a házimunkát elég volt egyszer megcsinálni, amíg távol voltam, nem unatkozott volna Ő sem. De ennek a lánynak még annyi sütnivalója sincs, vagy csak túl nagy benne a felelősségérzet, amennyi bennem nincs. A nőknek adsz egy babát, aztán elvan vele egész nap, más nem kell a boldogságához
- Na, most, hogy letudtuk a dolgokat, ideadod a gyereket és elengedsz? - azért ennyi összezártság után, biztos nem fog többet vigyázni most rá. Le fogja passzolni, én meg továbbadom. Majd akkor leszek felelősségteljes, ha lesz menyasszonyom, esetleg érkezik az igazi gyerekem. Addig ne várjanak tőlem semmi hasonlót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ask
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2016. január 24. 20:40 | Link

Auror párocska


  A lány futásnak eredt, de amint bekanyarodott a közeli ház sarkánál, meghallotta a puffanást, amit az átok adott ki, miután neki csapódott az előbb említett tárgynak. Hangos sóhaj szakadt fel a tüdejéből, de nem volt ideje tétlenül álldogálni. Rögtöm az esélyeit kezdte latolgatni. Ha gyorsan elrohan, meghallják. Ha lassan lépked, elkapják. Mire a harmadik lehetőség felmerült a fejében, maximum kétásodperc telt el.
  Megragadta a ház falán lévő kidudorodásokat, és ahogy bírta, elkezdett felmászni. Először az ablakpárkányra, utána kínkeservesen felhúzta magát az előtetőre. Magában elmormolt két imát - pedig nem is volt hívő-, mert nem szakadt be alatta a fedél. Utána egy gyors ugrással átszökkent a palatetőre, és elfeküdt rajta. Próbálta szabályozni a légzését, az agya tele volt adrenalinnal. Szeme a kék eget fürkészte, miközben hallgatódzott, hogy a két auror merre lehet. Ennyit arról, hogy már nem lehet baj a tervével. Hülye Murphy!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 23 24 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér