Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Amikor Lexine közölte, hogy terhes, és kilenc hónap múlva száznyolcvan fokos fordulatot vesz az életünk, először legszívesebben kiröhögtem volna. Nem hittem el, hogy képesek voltak Viktorral nem védekezni, nem hittem el, hogy egy ilyen "hiba" becsúszhat pont nálam. Bár a nagy számok törvényéből kiindulva előbb-utóbb számíthattam volna valami ilyesmire. Az viszont, hogy pont akkor, pont a bosszúálló akciómkor történt meg mindez egy szerencsétlen, ugyanakkor nagyon is szerencsés véletlennek tűnt. Valahol nagyon nagyon mélyen örültem, hogy éppen Lexivel történt meg, aki azon kevés képviselője közé tartozik a női nemnek, akiket hosszútávon is el tudok viselni. Az sem volt hátrány, hogy nem először találkoztunk életünkben, az pedig csak segített, hogy egyre inkább valami furcsa barátság alakult ki közöttünk. Természetesen eszembe jutott, hogy itt hagyjam őket, vagy ne is vegyek tudomást a gyerekről, elvégre nem éreztem úgy, hogy szüksége lenne rám. Ott volt neki Viktor, a mintaapa, még, ha nem is ő volt az igazi apja, tudtam, hogy sajátjaként fogja szeretni. Mégis maradtam, és bár egyre csak bonyolódott a helyzetünk, ezt nem bántam meg.
Sosem tudtam volna magamat elképzelni egy családdal. Az én életvitelem, jellemem, a múltam, és a kóros irtózásom a kapcsolatoktól ezt megakadályozta. Nem tudtam belegondolni a jövőbe úgy, hogy gyerekeket, vagy akár egyetlen állandó embert lássak magam mellett - még mindig nem tudok - így viszont esélyt kaptam rá, hogy továbbörökíthessem a génjeimet. Esélyt kaptam a családra, még, ha egy szörnyen elcseszett módon is. És ez nem egy olyan dolog volt, amit csak úgy eldobnék magamtól.
- Persze, hogy tudom. - Szárazan felnevetek, és kifejezéstelen arccal nézek ismét Lexine szemeibe. Hogyha nem hinném, hogy ez volt a jó döntés, már régen messze járnék, és még csak eszembe sem jutna, hogy mi lehet vele, vagy a gyerekkel. Annak ellenére viszont, hogy tudom, hogy itt kell lennem, egy másik részem hátat fordítana mindennek még mindig, és elmenne messzire innen. Túl sok a probléma, a bonyolult tényező, túl sok a kötöttség. Kötöttségekben pedig soha életemben nem voltam jó, és ezt Lexi is tudja. Belegondolva fel nem foghatom, hogy hogy bízhat meg bennem egy gyerekkel, a mi gyerekünkkel, amikor én abban sem vagyok biztos, hogy az éjszakát még az iskolában töltöm, és nem azért, mert nem akarok itt lenni.
Egyszerűen csak néha túl soknak tűnik ez az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ombozi Zsigmond

Már hetekkel ezelőtt, beköltözése után feladta hirdetését, miszerint házának egy szobája - ahol eddig könyvekkel és kipakolatlan porcelánokkal teli dobozok pihentek -, kiadó. Hirdetésébe természetesen belefoglalta azt is, hogy csak és kizárólag megbízható, állandó munkahellyel rendelkező lakótársat enged be otthonába, aki, ha lehet, hosszútávra rendezkedjen be nála, hiszen mivel ő egyelőre nem dolgozik, jól jön némi plusz bevétel, főként, ha nem változik könyvesbolt látogatásának aránya. Egy nap, nem is olyan sokára felkereste őt egy lány, valamiféle Ombozi Sára, aki azt állította, hogy nagybátyja éppen most keres házat Bogolyfalván, és ha már meglátta ezt a lehetőséget, szívesen megadná a nő címét Zsiga bácsinak, aki biztosan felveszi majd vele a kapcsolatot. Sára nem a levegőbe beszélt, ugyanis napokon belül csúf kis bagoly szállt be nyitott ablakán, hogy egy kacskaringós betűkkel megírt levelet dobjon le a nő íróasztalára. Az érkező levélre hamar válasz született, Lilla gondosan becsomagolta azt, vizet és elemózsiát adott az éjszaka megpihent bagolynak, majd kora hajnalban útnak eresztette. A levélváltásból levelezés lett, Lilla pedig gyorsan arra az elhatározásra jutott, hogy a faluban csaposnak álló világjáróval kiváló lakótársi viszonyt alakíthatnak ki. Egy teljes hét alatt aztán eltüntette az összes porosodó dísztárgyat, összeszedte a papírdobozokat, s kitakarította az üresen álló helyiséget, hogy mire Zsigmond megérkezik, ő és a házikó fogadóképes lehessen. A férfi péntek délutánra ígérte érkezését, amit a nő hol gyermeki izgalommal, hol rémülettel várt. Benne élt a félsz, amiért egy férfival költözik össze, aki ki tudja, talán koszos, mint egy disznó, aki erősebb nála, és lefoghatja őt, hogy aztán bántsa, vagy kirabolja féltve őrzött otthonát - elvéve minden könyvét is, ő pedig hajléktalanná ugyan nem válva, de költözhet vissza Szegedre. Ezekre a gondolataira mindig elhalványodtak ajkai, barnái pedig mereven figyeltek egy-egy kósza pontot, hogy végül elhessegesse rémületét, és arra gondoljon, milyen jó bulikat csaphatnak együtt, mint a könyvdélután egy kellemes tea társaságában, vagy közös nagytakarítás.
Délelőttje még azzal telt, hogy lakását annak legszebb fényében engedje láttatni, elmosogatott, és minden szanaszét heverő könyvét a helyére pakolta, majd némi varázslat segítségével letisztította a bútorokat, kiporszívózta a szőnyegeket, és üde, nyári illatot hintett a nappaliba. A férfi leendő szobája is készen állt, ággyal, szekrénnyel, asztallal, és nő járta nyomokkal együtt. Az ágyán takaró, asztalán tulipán nyiladozott, míg a szoba falain festmények lógtak. Lilla igyekezett otthonos környezetet biztosítani az idegennek, és bár nem ismerte ízlését, reménykedett abban, hogy Zsigmond szeretni fog nála, s vele lakni. Minden tökéletesnek bizonyult, kivéve a nő időérzékét, mely mióta Bogolyfalván él, valahogy nem akar a helyére zökkenni. Vécsey professzor valószínűleg már minden egyes alkalommal számít a tíz perces késésre, ennek ellenére a Wessinger lány folyton-folyvást szabadkozik furcsa természetes miatt. Úgy, mint mindig, most sem készül el időben. Nyakláncának felcsatolásával fáradozik, aminek kapcsa nem akarja az igazságot, Lilla pedig már toporzékol idegességében, hogy leendő lakótársa még visszaszáll a vonatra, ha nem találja őt időben az állomáson. Magassarkú helyett tornacipőbe lép, rövid nadrágot és lenge blúzt húz, majd sebtében kartontáblára írja Zsigmond teljes nevét. Biztosra szeretne menni, és nagyon bízik abban, hogy nem többen fognak odajönni hozzá, ha meglátják rajta, hogy egyáltalán nem tudja, kit is keres pontosan.
- Szia! - köszön vissza szinte már kiáltva, hangja hangosabb és magasabb hangszínen szól, mint általában, jobbjával fel-le kalimpál. - Ne haragudj, nem szoktam késni, illetve mióta itt élek, mindig, mindenhonnan elkésem. Talán az időjárás, vagy a csapvíz miatt. Jaj, köszönöm. De ha meglátod az itteni nőket, akkor azonnal lepukkant, korosodó, majdnem harmincéves könyvmolynak fogsz csupán tekinteni.
Természetesen zavarba jön a kedves köszöntés miatt, orcái kipirosodnak, hangja, mint egy tinié szól. Széles mosollyal néz a nála alig magasabb Zsigmondra, majd a kínos csend elkerülése végett, gyorsan kezet nyújt neki.
- Wessinger Lilla - mondja neki, hevesen megrázva a férfi kezét. - Itt van a házam a közelben, a hetes szám alatt, a csárda pedig a lakósor mellett, a faluban kapott helyet. Én még nem jártam ott, de úgy tudom népszerű, biztosan jól fogod érezni magad ott. Legalábbis, azt hiszem.
Felnéz a férfire, mosolya ha lehet, még feljebb szalad arcán. A táblát nézegeti, csakhogy ne kelljen Zsigmondra néznie, majd fejével a falu irányába bök, és barátságos hangon szólal meg.
- Meg sem kérdeztem, jól utaztál? - kerekednek el barnái, közben elindul oldalán az idegennel. - Mielőtt hazamennénk, szeretnéd megnézni a falut, vagy mutassam először az otthont, hogy lepakolj? Remélem tetszeni fog!
A nő tele van kételyekkel, ami a közös együttélést illeti, hiszen még soha, senkivel sem élt együtt szülein kívül, így ezernyi kérdés cikázik fejében, amire csak sejti, vagy egyáltalán nem akarja tudni a választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Akár tetszik neki, akár nem, a gúnymennyiséget a szavaimban még miatta sem fogom lecsökkenteni. Így is több mindent tettem meg Lexine-ért, mint nagyjából bárki másért az életemben - ez alól talán csak Kornél a kivétel, akivel kölcsönösen húztuk ki egymást a bajból, nem is egyszer. Azt viszont még Lexine, és ez a gyerek sem fogja elérni, hogy jellembeli változáson menjek át, bármennyire is szeretnék. Szerettem az lenni, aki voltam, mindig is imádtam magát a stílusomat, a belőlem áradó rellonosságot, amire sokan csak bunkóságként tekintettek. És őszintén, valahol már kezdett elegem lenni belőle, hogy mindenki egyfolytában meg akart változtatni. Engem, az életvitelemet, mindent. Persze, az életem, amit jelenleg is éltem, közel sem volt jó, vagy békés, esetleg biztonságos, de még etikus, vagy nagyobb mértékben legális sem... De az enyém volt, én döntöttem úgy, hogy ezt az utat járom, nem pedig más. És akár tetszett nekik, akár nem, közelében sem voltam, hogy hagyjam nekik, hogy megváltoztassanak. Igen, az érkező gyerek önmagában éppen elég sok változást hozott az életemre, az életünkre nézve, de ez nem azt jelentette, hogy nekem is meg kellett változnom valamilyen nagy, eget rengető mértékben. Így is igyekeztem önmagamhoz képest, és tudtam, hogy ezzel Lexine is tisztában van, még, ha nem is mondja ki nyíltan. Magamhoz képest igenis sokat tettem, talán többet is, mint kellett volna, hiszen nem volt rám szükség. Igen, elmondta a szőke, hogy azt akarja, hogy része legyek a gyereke életének, hiszen az enyém is volt valamilyen szinten, de... Mindannyian tudtuk, hogy nélkülem is elboldogulnának. Mégis, értékeltem, hogy Lexi úgy döntött, hogy hagyja, hogy én is kapjak egy kis részt a baba életéből.
- És mégis hova mész? Haza az üres házba? - szólok utána, majd néhány, könnyed lépéssel már mellette is állok és egy finom mozdulattal húzom vissza a könyökénél fogva. Nem voltam kíváncsi a szentbeszédre, ez igaz, de közel sem azt jelentette, hogy azt akartam, hogy itt hagyjon. Ő egy volt azok közül az emberek közül, akiket képes voltam tolerálni, és már ebből kiindulva is előnyt élvezett mindenkivel szemben. Na meg ott volt a tény, hogy a gyerekemmel várandós...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Amikor Lexine elmondta, nem csupán az volt az első gondolatom, hogy elmegyek, és vissza sem jövök, hanem mellé mérhetetlen mennyiségű düh és zavarodottság is társult. Nem tudtam elhinni, hogy velem is megtörténhet ilyesmi. Nem akartam belátni, hogy igenis hibáztam - nem az egész dologgal kapcsolatban, hanem csak a kivitelezésével -, azt pedig még annyira sem, hogy ez a 'hiba' legnagyobb valószínűséggel az egész életemet meg fogja változtatni. Vagy legalábbis nagyban módosítja a milyenségét és a szabadidőm eltöltésének a módját. Először úgy gondoltam, hogy Lexi csak hazudik. Azt hittem, hogy ez a módja a visszavágásra, amiért Viktor és én össze-vissza rángattuk a saját kis játszmánkban. Ha rellonos fejjel gondolkoztam, nagyon is lehetségesnek tűnt az egész. Jó módja lehetett volna a bosszúnak, hiszen az egy mondatával - "terhes vagyok" - elérte, hogy egy pillanatra a szívem is megszűnjön dobogni a döbbenettől. De aztán, mikor leültünk és megláttam a kétségbeesett arckifejezését, a racionális énem felül kerekedett a rellonoson, és ráébredtem, hogy ő nem úgy gondolkozik, mint én. Nem volt zöld, sosem élt abban a környezetben és jellemileg is merőben más volt. Még, hogyha oka is akadt volna a bosszúra, nem ilyen aljas módon tette volna.
- Hazakísérlek - jelentem ki ellentmondást nem tűrő hangnemben, természetesen egy gúnyos grimasszal társítva. Nem akar a közelemben lenni, rendben, eszemben sincs rákényszeríteni, hiszen én is éppen eléggé tisztában vagyok vele, hogy milyen, mikor az emberben győ az antiszociális énje. Azt viszont egy pillanatig sem gondolhatja, hogy hagyni fogom, hogy csak úgy egyedül sétálgasson. Talán az ő életéhez önmagában nincs közöm, de akár megbánta, akár nem, hozott egy döntést, hogy a gyerek életének nagyon is részese legyek. Amíg pedig ez a kettő összekapcsolódik, eszemben sincs hagyni, hogy Lexine felesleges veszélyeknek tegye ki magát.
- Ugyan, mindketten tudjuk, hogy akkor is mennyire élvezted - válaszolok még mindig egy gúnyos mosollyal az arcomon, viszont engedek a kérésének és leeresztem a kezemet, elengedve ezzel az ő karját. Tudom, hogy nem vagyok egy a kedvenc személyei közül, ez már nem is lep meg egyáltalán. Én csináltam magamnak, én értem el, hogy így viszonyuljon hozzám... Már az is valamilyen kisebb csodának számított, hogy ennyi időt tudtunk normálisan beszélgetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mostanában annyira megszaporodtak a teendői, hogy jóformán azt sem tudja, merre kapjon: közelednek a vizsgák, természetesen ismét minden fellelhető tantárgyra beiratkozott, ezzel pedig tonnányi ismételni valója akadt. Nem mintha eddig nem tanult volna, pusztán felkészülni a vizsgákra alap dolog, ha nem óhajt évet ismételni. Az iskolai teendői mellé betársult egy új feladata is: ajándékot kell keresnie az apjának és a mostohájának a közelgő látogatás idejére. Őszintén szólva remeg a gyomra már a viszontlátás gondolatától is tekintve, hogy múltkor előjött az elemi mágiája és az apja jóformán úgy tekintett rá, mint a Sátán gyermekére szokás. Ilyen körülmények között valóságos terrornak érzi, hogy James nyaggatja egy látogatásért mondván, beszélniük kell. Kell? Nem szeretné, egyetlen porcikája sem kívánja, de mégis csak az édesapja. Illendő volna meghallgatnia, mit akar mondani neki. Attól külön tart, hogyan tálalja majd Ádámnak ezt az angliai vizitelést- a nagybátyja még nálánál is jobban haragszik az apjára a tömény elutasítás és beszűkültség miatt.
Úgy kelt fel ma reggel, hogy lemegy a faluba és az Axellel már régóta tervezett hétvégi kiruccanással egybeköti az ajándékvásárlást is. Olyan kevés időt töltenek együtt manapság a párkapcsolataik és az iskolai teendőik miatt, hogy lassan azt is elfelejtik, hogyan néz ki a másik... Neem, ez Runánál képtelenség. Ha akarná, sem tudná kiverni a fejéből legjobb barátja vonásait. Beleégett az agyába Axel minden egyes rezdülése, még a mosolyráncai is a szája körül, meg a hegedűhúroktól megkeményedett bőrréteg az ujjain. A lelke egyrészt megnyugodott már a puszta gondolattól is, hogy együtt mennek lófrálni a faluba, másfelől viszont ott a gyomorideg a közelgő utazási dátum miatt. Ugyan csak pár napig tartózkodik angol földön, mégis már most alvási zavarai vannak tőle, és ha nem töltene olyan sok időt kedvese megnyugtató közelségében, éjszakákon át sírná tele a párnáját, mert ezerféle ronda jelenet száguldana át az agyán a viszontlátás örömére. Talán ma kiböki azt is Axelnek, hogy utazni fog, meg Gregről is ejthet pár szót... bár nagyon gátlásos e téren, nem nagyon akaródzik beszélnie a magánéletéről szinte senkinek. Nincs megszokva vele, hogy meséljen a szerelméről- elég friss szerelméről, az elsőről ráadásul.
Pontban déli tizenegy órakor lecövekel a Boglyas tér nyugati részén, a placcon, és kiereszti magából a mai napi sokadik sóhaját. Hosszú, szénfekete haja halcsontos fonatban függ a jobb oldalán, csipkés fehér bolerója halványkék blúzán szinte világít, s a zöld szoknya mellé olyan hatást kelt, mintha átigazolt volna félig a Rellonba. Nos, bejárása végül is van a házba, mikor Greg beszökteti. A szandálokkal is megbarátkozott időközben, így most két sarura emlékeztető darab virít a patácskáin- igazán nőies külsővel rendelkezik, jót tesz neki a szerelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Runa
az a bizonyos vasárnap, délelőtt 11 óra

Eldöntötte, hogy ma csak Runára fog figyelni, és megpróbál nem Elliotra gondolni, főleg nem arra, hogy összevesztek a legutóbbi kviddicsmeccs után. A gond az elhatározással csak az, hogy miközben Bogolyfalva felé halad, valahogy folyamatosan a gondolataiba férkőzik mégis a fiú, eszébe jut az, ahogy ránézett, és egyáltalán a tény, hogy mennyire ki volt akadva az egésztől. Ott háborgott a folyosó közepén, hogy ha szerencsétlenebbül esik, meg is halhat egyszer, ő meg képtelen volt másképp reagálni, a végére már az idegtől szemberöhögte és bemenekült a pincébe, csak ne kelljen hallgatnia azt az egészet. Talán bocsánatot kérhetne, akkor viszont már kétli, hogy csak ezért kérne bocsánatot, és egészen ijesztő most észrevételezni, hogy talán nem is azért haragszik, mert Elliot annyira kiborult a kviddics miatt, hanem mert talán ő fontosabb a fiúnak, mint a fiú neki. Igazán szép. Túlságosan is belemerült, nem kellene. Kénytelen figyelmeztetni magát, hogy ez így nem jó, ha túlgondolja, sőt még az sem, ha egyáltalán végiggondolja, vagy megint a falat fogja kaparni kínjában, mert annyira róla sem pereg le minden, mint amennyire mutatni igyekszik. Inkább vissza Runához, különben is egyre ritkábban látja, mindenkit lefoglal a maga gondja, baja, mindenféle vállalt és rásózott feladata, érthető, csak éppen hiányzik attól még. A majdnem-húgáról van szó, az istenért, nem egy távoli alig ismer ismerősről, akit éppen elég, ha öt évben egyszer lát és kellemesen eldiskurálnak arról, hogy ki hogy van. Azt szentül elhatározza azért, még mielőtt a térig jutna, hogy a kapcsolati problémáiról inkább nem tárgyal, ha nem kerülnek szóba, mert nem ez a lényeg, ha már időt szánnak egymásra, meg panaszkodni sem akarna, és végképp nem óhajt egyelőre Leo-ról beszélni, gyakorlatilag még őt is kerülni igyekszik, amennyire lehet, mert már a fene tudja, kivel hányadán áll. A káoszt sose tartotta kifejezetten rossz dolognak, de ha a fejében létezik, akkor meglehetősen az, mint tapasztalta. Vesz egy nagy levegőt, kifújja, elhesseget mindenféle kellemetlen gondolatot, mosolyt varázsol az arcára, aztán átsétál a tér egy részén és levágja magát Runa mellé megölelve a lányt szinte azonnal, bele sem gondol, hogy netán a frászt hozhatja rá ezzel.
- Már majdnem elő kellett kotornom egy fényképet rólad, hogy biztosra felismerjelek. Szia - közli vigyorogva, miután még egy puszit is nyomott a lány arcára, aztán elengedi, nem cél a szuszt kiszorongatni belőle a viszontlátás örömére. Végig is néz rajta végre, és kénytelen megjegyezni a nyilvánvalót szinte azonnal.
- Egyébként egészen csinos vagy, te lány. Mesélj, hogy vagy, mi újság? Nem beszéltünk... mióta is? - ujján számol látványosan, mellé szélesen vigyorogva, aztán visszapillant a lányra, és komoly arcot vágva ismét megszólal.
- Már nem is emlékszem, mióta. A múltheti látogatási alkalommal gyenguszon üdültem, az rémlik, vagyis nem rémlik, de tudok róla... szóval akkor legalább két hete - jelenti ki, és igyekszik nem elkomorulni a gyengélkedő említésére, bár most megint eszébe jutott egy pillanatra minden. Nem fogja hagyni, hogy az egész elrontsa a mai napot, mert nem és kész. Kissé idegesen igazít egyet a zöld kockás ing gallérján azért, aztán a szokásos módon beletúr a hajába és rendületlenül vigyorog tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem kell soká várakoznia, úgy öt perc álldogálás az egész; addig is van ideje körbenézni, milyen emberek sietnek végig a téren. Van itt jól öltözött, kosztümös hölgy, laza viseletű fiatalember, furcsa külsejű lány, aki összekavarta magán a színeket, akárcsak Runa (a kék és a zöld aaaannyira nem rokonok), de akad szürkébb, hétköznapibb külsejű egyén is; mindegyikhez szép kerek történetet lehet kanyarítani már külső alapján is, ha ért hozzá az ember. Például megvizsgálhatjuk a gesztikulációjukat, rágják-e a körmük, remeg-e a kezük, hogyan rángatózik a szemük beszéd közben. Felettébb érdekes tanulmányok írhatóak egy akármilyen járókelőről is.
Mélyen belesüllyed a rögtönzött utcai analízisbe, ennek a számlájára írható, hogy nem érzékeli a közeledő Axelt. Persze amúgy sem az intuíciójáról ismerszik meg, de a régi barátait azért már kiszúrja a járókelők közül. Elég a vállát elkapni és máris összerezzen a meglepetéstől álltában, meglepődve pislog fel a nálánál magasabb rellonosra ölelés közepette, de nem mulasztja el viszonozni a gesztust. Jólesik megint egy kis időt csak ketten eltölteni, legalábbis szívből reméli, hogy senkinek nem jut eszébe tönkretenni ezt a mai napot.
- Nem találkoztunk olyan régen... - Enyhén bizonytalanul és meglepetten ereszti ki magából a szavakat, elvégre azért két hétben legalább egyszer biztosan találkoznak, közös óráik is vannak. Ha nem más, ott biztosan van alkalmuk egy-két szót váltani. Lehet, hogy Axel többet igényelne? Sajnos, ha beleszakad sem tud ennél sűrűbb találkákat beiktatni egyelőre. A bókolásra nem mond semmit, de látványos pirulása elárulja, hogy célt értek a szavak.
- Annyira el tudod túlozni, mikor találkozunk és mikor nem. - Jegyzi meg csöppet mélázva. Nem olyan Axel-féle tragikus a helyzet, legyünk őszinték, beszélnek ők és nem csak öt évben egyszer.
- Nem sok újság van igazából. Öhm... jövő héten haza kell látogatnom és gondoltam, segítesz választani apámnak és Claire-nek egy-egy ajándékot. Pofátlannak érezném anélkül hazamenni. - Próbál mindehhez normális fejet vágni, de a mosolya műre sikeredik önmagához képest. Köztudott, hogy nincs jó viszonya az apjával.
- Feléd mik a hírek? Elliottal minden oké? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Runa

Pár perc késéssel ugyan, de befut ő is, és első dolga megölelgetni a lányt és vigyorogva puszit nyomni az arcára. Ő bizony hiányolta a lányt, mert persze, hogy azért közös órák alkalmával még szóba elegyednek, de ő olyankor nagyon tud rohangálni egyik helyről a másikra, azt pedig megtanulta már Rubya tanárnőnél, hogy érdemes odafigyelni a tanárra és nem egyébbel szórakozni, szóval az úgy tényleg durván egy-két szó tud lenni, amit olyankor beszélnek. Utóbb elmondható amúgy is róla is, hogy rengeteg dolgot csinál a prefetuskodástól az újak segítésén át a tanársegédként való funkcionálásig, és még a kviddics, a hegedű, meg a kemény tizensok tantárgya, meg se meri számolni, hány vizsgája lesz majd, ha megéri. Panaszkodni viszont nem fog, neki kellett, helyette csak megcsóválja a fejét a válaszra.
- Mondja az, akinek eidetikus memóriája van - jegyzi meg pimasz vigyorral, még nyelvet is ölt mellé, majd a vörösödésre nem szól semmit, ennél jobban azért nem akarja ő zavarba hozni a lányt, csak megjegyezte, hogy tényleg csinos. Csinosabb, mint lenni szokott a kirojtosodott szárú farmjaiban teniszekkel és a lenyúzott ujjú pólókban, bár azért ő ahhoz a Runához szokott, akinek a kezére kellett néha csapni, hogy szétszedi mindjárt azt a felsőt, ne nyúzza tovább, de ha jó irányba változik, az nem baj. Valamiért fiút szimatol a dolog a mögött, de majd mindjárt rákérdez, egyelőre elég lesz a szokásos nyitány is, persze, miután már grimaszolt egyet arra, hogy mit túloz el és mit nem.
- Óóó, hogy ezért kellek igazából. Világos. Akkor viszont talán tenni kéne egy sétát az ajándékboltban - jegyzi meg. Ő a maga részéről azért nem utálja annyira a kedves apucit, bár egy évnyi levelet kapott vissza kézbesítetlenül neki hála, de valahol mégiscsak biztos meg lehet érteni, az az egyetlen normális magyarázat szerinte, hogy az a férfi rettenetesen félhet az ismeretlentől, és ez bőven elég rossz lehet neki önmagában is. Elvégre látta ő, min ment keresztül a mugli nagynénje, mire megszokta, hogy micsoda családba került, amikor igent mondott egy Sjölandernek. Már majdnem meg is osztaná ismét eme gondolatmenetét, ha nem előzné meg Runa a veszélyes kérdéssel. Elliot. Na igen, Elliot. A fiú nevének említése is elég ebben a percben, hogy egy pillanatra elkomorodjon. Sóhajt egyet, aztán megvonja a vállát.
- Túlestünk az első komoly veszekedésen, azt hiszem. Haragszik, mert továbbra is kviddicsezni akarok, de majd csak túlteszi magát rajta. Amúgy minden oké - visszavarázsolja a vigyorát, és beletúr a hajába laza mozdulattal, gondolatban azért fohászkodva, hogy ennél tovább ne menjenek, ha lehet. Beszélne is, nem is, nem tudja, melyik lenne jobb, úgyhogy inkább gyorsan megpróbál témát váltani.
- Mesélj inkább arról, ki az a fiú, aki miatt ilyen szépen kivirágoztál? Csak nem Polter? - pislog ártatlan képet vágva, de azért máris megjelenik a pimasz vigyora, olvassa ő az Edictumot, naná, hogy olvassa, csak abban reménykedik még mindig, hogy Elliot nem. Vajon Runa igen? Sose kérdezte eddig.
- Olvasol te Edictumot? - teszi is fel a kérdést szinte azonnal, ahogy megfordult a fejében az újság, mert ha olvassa a lány, akkor már a pletykákat ismerheti. Közben azért terelgeti szépen az ajándékbolt felé, ha hajlandó arra sétálni barátnéja, és érdeklődve pillant rá időnként oldalra sandítva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A Lilivel való levélváltás után fogalmam sincs, hogy mi is van most. Nem mintha annyira összezavaró lenne, csak én nem tudom értelmezni a jeleket, ha rólam van szó. Illetve tudom, mélyen elrejtve, csak sosem hiszek magamnak.
Mindenesetre azt írtam neki, hogy büntető munkáznom kell, ami igaz is, de már délután megcsináltam, így a kora esti vonatérkezés előtt még sikeresen összekészítettem egy meglepetést neki. Tudom, nem biztos, hogy az a múltkori... találkozás... szóval nem garantálja hogy... mégis elkészítettem neki ezt a meglepetést, ezt pedig optimizmusnak hívom.
Tény, hogy kissé ideges voltam. Mármint, feszült - hiszen majdnem felgyújtottam az erdőt a készítése közben, csak egy igazán kevés hiányzott hozzá, de szerencsére megúsztam. Na meg persze nem csak emiatt. Hogy fogom üdvözölni őt? Megölelem? Vagy meg kéne csókolnom?
Vagy csak integetek neki, és felkísérem a kastélyba, a meglepetés megmutatása nélkül?
A pályaudvar kezd félhomályba borulni, a nap két perc múlva lebukik a horizonton. A kerítéseken még meg-megcsillan a fény, pont úgy, mint ahogy a sínek közt lévő kavicsok is élvezik a nap melegítő sugarait. Csak álltam, és idegesen rágyújtottam. Még hét percet kell várnom, hogy beérjen a vonat. Hetet.
Addig is ki kéne találnom, hogy mégis hogy üdvözlöm őt.
Ehelyett persze inkább a meglepetésre gondoltam. Nem is konkrét tárgy, inkább helyszínnek mondanám, egy berendezett, meghitt hely a tisztáson. Ma félhold van,  fogyó hold, legközelebb augusztus kilencedikén lesz telihold, a nap pedig nyolc óra két perckor fog lenyugodni. Betegesnek tűnik, hogy megjegyeztem? Szerintem nem az. Szeretek tájékozott lenni, főleg, ha Róla van szó. És érte képes vagyok használni az agyamat.
Eddigi gyomorgörcsöm kioldott, s a feszültséget jóleső izgalom váltotta le. A nap fénye kihunyt. Már csak három perc.
Érzem, ahogy közeledik a vonat. Itt van. Mindjárt itt van. A szívem máris őrült vágtába kezdett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Egy fehér ruhát pillantottam meg, szőke hajjal és egy bőrönddel társítva. Szívem feldobbant, forróságot éreztem a füleim mögött, s valahogy minden kitörlődött az agyamból. Ismét égni kezdtem belülről; olyan meghamisíthatatlan, olyan hihetetlen érzés volt bennem... mármint, tudom, hogy ez nyálasan hangzik, de... sosem éreztem még ilyet. Úgy éreztem, a szívem összefacsarodik, és neki dobog. Olyan volt ez a lány, mint egy mágnes, így hát elindultam felé.
Ő is észrevett, s láttam a meglepetést az arcán. Aztán csapot-papot ott hagyva futni kezdett felém, amire gyorslépéssel reagáltam - és egyszer csak rám ugrott. Őszintén szólva kicsit meglepődtem, de Lili súlyát könnyedén meg tudom tartani. A karjaim és az egész testem eddig érte sajgott, s most, hogy a kezemben tartottam őt, enyhült ez a fájdalom; édes érzés, szerelem vette át a helyét. Öleltem karcsú derekát, és belepusziltam a nyakába.
- Üdv itthon. - mormoltam, és megszorítottam őt, ügyelve arra, hogy ne érezze kellemetlenül magát.
Ebben a fehér ruhában, kék szemével és szőke hajával olyan tisztának tűnt. Nem akartam beszennyezni őt a káros szokásaimmal. Ez a gondolat az agyam hátsó részében fogalmazódott meg, de tudatában voltam.
Annyi minden történt egyszerre! Éreztem a vékony kis karjait magam körül, hallottam ahogy egy madár trillázásba kezd, tücskök ciripeltek. Ez a folyamatos égés bennem, ezt nem lehet leírni. De fantasztikus volt ez is.
Mikor lecsimpaszkodott rólam, se szó, se beszéd odahajoltam, és megcsókoltam. Eszembe se jutott, hogy nem teszem meg, mikor már itt volt a karomban. Bánom, hogy eddig nem voltam képes pasi módjára viselkedni. De most más lesz.
Ajkaink összeértek, s mintha megfújták volna bennem a parazsat, vagy valamiféle égő papírlapot, úgy lángolt fel bennem minden. Lili kitárta az érzékeim, az érzelmeim; egyszerre éreztem a lelkünk, ahogy lágyan egymáshoz simul, éreztem az élet sorsszerűségét, hogy egy madár pont akkor kezd még bonyolultabb dallamba, mikor odahajolok hozzá. Éreztem a kezeim között a derekát; nem volt szoros a fogásom, sőt, gyengének mondható. Olyan természetes csók volt ez, nem a ragaszkodási kényszer, és nem is az aggodalom vezette, hanem... az a nagy egész, az a perzselő érzés. Azt hiszem, ezt hívják szerelemnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Olyan volt, mintha testemben valóságos lávatömeg indult volna útnak egy végeláthatatlan cél felé. Lili olyan dolgokat volt képes ébreszteni bennem, amiket emeddig senki sem. A szavak az ő ajkáról sokkal szebbnek tűntek, erőteljesebbnek és kifejezőbbnek, s az ő szavaiból értettem meg a magyar nyelv szépségét. Hangja fantasztikus, kissé mély és gyönyörű, olyan különleges hang, amit száz közül is felismernék. Gyönyörű vonásai, törékeny alkata mind azt az érzést keltette bennem, hogy vigyáznom kell rá, hogy ő teljes mértékben az én felelősségem. Pedig a múltjáról, a családjával való pontos viszonyáról ezidáig nem beszéltünk. És a lelke. Egy olyan gyönyörű talány volt számomra! Egy gyümölcsöskert, amiben kék patak folyik, talán. Almáskert.
A tudás fája, ötlött fel bennem a gondolat.
Ajkaink egymáshoz értek, de az időt nem érzékeltem. Egy macskanyávogás szakította félbe a mézédes pillanatot. Felsóhajtottam, de csak nagyon aprót, mert a sóhajtás olyan lányos dolog, vagyis inkább érzékenységre utal, amit Lili enélkül is pontosan tud és érez.
Még a tisztáson hogy fogja érezni!
Belém karolt, a csomagjait pedig se szó se beszéd elvettem tőle, hogy neki ne kelljen cipekednie. Tisztábban vagyok vele, hogy erős, valószínűleg erősebb minden alap embernél, de nem érdekelt. Én viszem a csomagjait és punktum.
A puszijára jól eső, édes érzés érzés áradt szét a testemben; mosolyogva néztem erre az életvidám lánykára. Tökéletes. Ő tökéletes számomra. Kérdésre mosolyom egy szelídebb vigyorrá változott.
- Hogy hova megyünk? Arra gondoltam, meg kéne ünnepelni, hogy itthon vagy, ezért készítettem neked egy kis meglepetést. Nem, nem árulom el, hogy mit. Az a lényeg, hogy kövess. - mondom neki, majd homlokon csókolom. - Tetszeni fog, meglátod.
Azzal elvezéreltem a tisztás felé, s csak reménykedtem, hogy tetszeni fog neki, amit ott talál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A tétlenkedés nincs jó hatással az emberre - eltunyul tőle, és egy olyan körforgásba kerül, amiből nincs kiút. Csak létezni fog az üres térben, s nem lesz hajlandó semmi másra, mint a pihenésre, amitől persze még jobban el fog fáradni.
Úgy gondolom, nekem veszélyes lenne belekerülnöm ebbe a körbe, hiszen ha megtörténne, alighanem még bombával sem lehetne kirobbantani belőlem a letargiát. Így hát, a két napja tartó semmittevés után azt mondtam, hogy nem érdekel, és nem fogom átadni magam a nyári hőség nyújtotta kellemetlen álmosságnak. Összepakoltam az aznapi terveimhez szükséges cuccaim, egy gyors forduló a konyhába egy kis kávéért, majd irány a falu.
Az emberek meg se néztek, amikor azzal a rengeteg festékes vödörrel, és egy füstölő cigivel a számban mentem az utcán, pedig úgy nézhettem ki, mint egy mugli szobafestő, hisz azt a nadrágom vettem fel, amit erre a célra áldozok be, s aminek már nem is nagyon látszik az eredeti színe, csak a rászáradt színek. A cigit aztán eldobtam, alaposan eltapostam, hogy még véletlenül se láthassa meg egy érdeklődő személy se.
A játszótérhez értem, s ott, vödreim letéve nyújtóztam egyet. A tér gyakorlatilag tömve volt, anyukák és apukák beszélgettek egymással a kőpadokon, a gyerekek azon a gusztustalanul szürke betonon rohangáltak, amit hamarosan elfed majd a mázolmányom. A játszótér legtávolabbi, legnéptelenebb sarkába mentem, hogy ne zavarjak senkit, és hogy meg tudjam szokni a beton nyújtotta különleges vásznat. Bár vászonra, papírra sosem festek, általában csak ilyen felületekre szoktam, falakra vagy hasonlókra, de nem úgy, mint a mugli suhancok. Az nem az én műfajom. És nem is varázslattal irányítva az ecsetet, mert az sem a stílusom. Elvégre úgy nem az igazi.
Felbontottam a színeket, s szemeim azelőtt látni kezdték az előttem húzódó, csavarodó [ilyen, és ehhez hasonló] mintákat, hogy hozzányúltam volna az ecsethez. Ujjaim szinte önmaguktól álltak munkába, úgy követve a tekeredő vonalakat, mintha azok édes hívogatással vezetnék őket, selymes anyagként húzódva előttük, szelíden és zenélve.
Észre se vettem, hogy haladok, csak festettem, ahogy vezettek a minták. Pár felnőtt odajött megnézni, mit csinálok, s azt hiszem, meglepett mosollyal nyugtázták tevékenykedéseim. Egy kis idő után a gyerekek is odajöttek, s én mosolyogtam rájuk, mindenfélét mesélve nekik a mintákról, amiket ők ámulva hallgattak. Ha látták, hogy útban vannak, mindig odébb mentek, s egy kis idő után csak csendben figyelték a színeket ontó ujjakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A minták szinte beszéltek; folyamatosan új színeket, új neveket kínáltak, melyek követelték a felkerülést a sivár betonra. Három szín; a türkizkék, a zöld és az okkersárga követelte, hogy részt vehessenek a díszelgésben, s én örömmel adtam meg nekik a lehetőséget, hogy a többi színnel együtt virítsanak. A kék, a piros és az összes többi örömmel fogadta társaik érkezését.
Egy fiú úszott be a látókörömbe, s én felnéztem rá; a minták kúszni kezdtek rajta, befogadva őt maguk közé. Láttam, a nadrágján is voltak színek, de azok nem az enyéim közül valóak, azok saját egyedi színei, melyeket valószínűleg ő kevert nagy odaadással. Farzsebéből ecsetet vett elő, s becsatlakozott a festésbe. Elmosolyodtam, tekintetem azt hiszem elég bágyadtnak tűnhetett, ahogy visszafordultam a saját mintáim felé, akik a fiú érkezése után még elevenebbek lettek, életük még több értelmet nyert. A szőke hozzám szólt, s mikor eljutottak hozzám a szavai, felnéztem rá, s viszonoztam nevetését.
- Kevésszer szoktam ilyet játszani. Egyedül nem is olyan jó. - mondtam neki, de amint a szavak elhagyták ajkaim, rájöttem, hogy nem igaz, amit mondok. - De, jó. Csak... - szemhéjaim összeszűkültek, ahogy kerestem a szavakat. - Furán néznek rám. - nyögtem ki, majd kissé álmatagon visszafordultam a mintákhoz.
Kezeim megindultak, s úgy éreztem, szinte már-már önálló életet élnek. Ráéreztek a minták ölelésének ívére, s most aszerint mozogtak; minden kis ecsetvonás önálló életet élt, ahogy megszülettek.
Felnéztem a fiúra, s valamiféle furcsa gondolat hömpölygött be lassan az elmémbe; mintha valahonnan ismerős lenne, már hallottam volna valami ilyesmi figuráról a kastélyban. Honnan ismerhetem? Ezen elméláztam egy kicsit. Talán a nővérem háztársa lehet, eridonos, lehet láttam már megfordulni a klubhelyiségben egyik beszökésem alkalmával. Nem tudom...
- Téged... hogy hívnak? - kérdeztem még mindig csak résnyi szemekkel. Valami... rémlett valahonnan, de nem tudom, pontosan mi, vagy hogy milyen helyről, de mintha... kicsit küzdöttem az agyamat lefátyolozó finom függönnyel, majd feladtam. Úgyis mindjárt megtudom.
Kezeim közben önkéntelenül is tovább festettek, úgy, hogy oda se néztem; visszapillantottam az idő közben furcsa irányt vett mintákra, majd ismét teljes erőből rájuk koncentráltam. Szépek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nevetésére felé fordultam, szemeim gyermekien tágra nyíltak (mármint, én úgy éreztem, hogy nagyra nyitom őket), aztán egy nyugodt mosoly kíséretében visszafordultam a munkához. Halványan felderengett, hogy viccesen nézhetek ki, és lehet, hogy észrevette. Visszafojtottam kitörni készülő nevetésem.
Sohaország. Dotya mutatta nekem azt a mesét - Sohaország szép volt, és ott mindenki fiatal maradt.
- Igazad lehet. - mondtam, és felálltam, hogy végignézzek a játszótér színes talaján. Olyan egyedi, olyan sokféle volt... - Tényleg olyan. - majd, mikor leguggoltam, kisvártatva hozzátettem: - Köszönöm, hogy segítesz.
Nevén felvontam a szemöldököm; igen, ezt egészen biztosan hallottam valahol, de nagyon érdekes név. Vicces a kiejtése. Na jó, neki meg biztos a Merse fura, bár lehet ő is magyar, attól még, hogy angol neve van. Mármint, magyarul beszél meg minden, az is lehet, hogy itt született, azt hiszem.
- Merse vagyok. - hangom elúszott a körülöttem lévő álmokba. Finom arany fonalat szőttem mintáimba, kedvesen ölelték körül a többi színt, a készülő, egyre konkrétabb madarakat, városfényeket vagy teknősöket, s azok mintha mozogni kezdtek volna az aranytól. Elmélyedve néztem őket egy darabig, amíg a teknősök evickélni nem kezdtek.
Keith ajánlatára széles mosollyal bólintottam, de verbális válaszadásom előtt egy üveg vizet vettem elő a táskámból, hogy nagyokat kortyoljak belé. Kicsit kiszáradtam. Dolgom végeztével ismét felé fordultam egy szájtörlés kíséretében.
- Persze! - majd pár pillanat múlva elgondolkozva szóltam; hangom álmatag volt de tök komoly. - Ehetnénk vattacukrot.
Ezen még gondolkodtam egy kicsit, hogy miért pont vattacukrot szeretnék enni, aztán megtaláltam rá a választ; szép színei vannak és olyan, mint a cukrozott felhő, ami egy ilyen felemelő festés után, illetve repülés előtt nagyon jó lenne, amolyan magasztos érzés, hogy teremtem a felhőt, eszem a felhőt és leigázom a felhőt.
Még egyet kortyoltam a vizemből, majd egy "száraz a szám" jellegű motyogás kíséretében megittam az üveg felét.
- Kérsz? - nyújtottam felé a folyadékot, majd újra visszatértem lassan befejeződő munkánkhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása