Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Értékelem az optimizmusod. Ennyire ki akarsz nyírni? Hát, rossz hírem van, valószínűleg előbb fog halálra marni egy kígyó, minthogy itt a játszótéren elvérezzek - vágom a fejéhez zsigerből. Zsong a fejem a rengeteg lehetőségtől, elképzelt végkifejlettől, melyeket Zalán szavai nem tesznek elviselhetőbbé.
Mindennek tetéjeben kérdése után úgy sóhajt, mintha legalábbis látta volna a képet, ami nemrég előttem pergett le. Őt nem érte meglepetésként; engem viszont igen. Kinyitom a szemem, hogy hunyorogva egyenesen ránézzek, elkerülve tekintetemmel a játszóteret.
- Hogy hogyan tovább? Nem tudom, egyelőre próbálok rájönni, mi volt ez - mondom kissé ingerülten. - Tovább kell kutatni, meg kell próbálnunk meglátni, hogy... mi lesz ezek után a képek után. Talán.
Elengedem Zalánt, enyhén remegő kezem a saját ölembe esik. Megfordítom a véres zsebkendőt is az orrom alatt. Nem... azért talán meghalni nem fogok... így is volt benne... valami furcsa öröm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Ha optimizmusra vágysz, nem engem kellett volna magaddal hoznod - pislogott laposat és sokatmondóan döntötte fejét Theo felé.
 - Hogyan kutatsz olyasmi után, ami még meg sem történt... - tette fel a költői kérdést. Ő meg sem próbálta kitalálni, merrefele repült a látomásban. - Azzal kell dolgoznunk, ami van. Meg kell tanulnunk irányítani. Valahogyan. Hogy akkor lássunk, amikor akarunk. Olyan részleteket, amiket akarunk.
 Kérdőn nézett társára, mintha csak megerősítésre várna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Nem is babusgatásra vágyom... De ne temess már az első pillanatban. - Csóválom a fejem. - Majd mikor megbizonyosodik, akkor elég lesz.
Hiába sóhajtok ismét, nem lesz könnyebb; így, hogy már jószerén visszatértem ebbe az időpillanatba, túl sok minden kavarog a fejemben, és nehezen tudom átgondolni, mit kellene közvetítenem Hollósi felé egészen pontosan. Nem tudom azt sem, hogy ennek érdekelnie kellene-e. És most kisebb gondom is nagyobb ennél. Félek, ugyanis.
- Igen, ezt kell tennünk. Valahogy... az uralmunk alá vonni. Legalább azt, amit látunk, ha már változtatni úgysem lehet rajta. Hogy tudjuk, mire kell készülnünk. Nem?
Izzadt tenyeremet a saját nadrágomba törlöm, ahogy az ég felé pillantok.
- A kérdés csak az, hogy szembe akarunk-e nézni vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Hú, itt? Nem tudom, szerintem a piacon lehet - néztem körbe, eszembe jutott, hogy múlt héten az egyik árus árult valami hasonlót, de ezek a piacosok mindenfelől jöttek, és nem lehetett kiszámítani azt, hogy vajon most is ott lesz-e az eladó standja, ahol a legutóbb állt.
Aztán témát váltva Zsannával sok mindenről beszélgettünk, szóba jött az edictum, a pletykák, és persze Bella is, aki megpróbált szétalázni a kis utánfutó i körében. Talán még sikerült is neki, sőt, lehet hogy ezután néhány diák is csak lenézően beszélt rólam, de nem érdekelt nagyon, legfeljebb egy kicsit kellemetlenül érintett. Szerencsére Zsanna a korához képest egész éretten gondolkodott erről a témáról is, és érthető okokat hozott fel.
- Igen, ez a féltékenység nagyon rossz dolog. Nem hinném, hogy magában nem bízik, hisz látod, hogy vonul a folyosón…de abban igazad lehet, hogy talán Dorián adja alá a lovat. Nem ismerem őt, lehet, hogy tett már olyan dolgot, amiért nem bízna benne Bella? - ezt inkább költői kérdésként tettem csak fel, annyira nem is akartam belemenni a kapcsolatuk részleteibe, leginkább messziről elkerültem őket.
- Tény, tényleg szépek a ruhái, és úgy tudom, meg is teheti, hogy ilyen szép dolgokat vásároljon - persze apuci pénzéből könnyű volt luxusra szert tenni, de ezt inkább már hozzá sem fűztem, nehogy Zsanna úgy érezze, hogy rosszindulat munkálkodik bennem. Szó sem volt erről, a tényeket meg nem lehetett tagadni. Neki voltak márkás holmijai, én meg a turkálóból öltöztem.
- Haha, anyud jófej és csak jót akar - bólintottam, bennem is volt egy kis anyáskodás, én is mindig féltettem az öcsémet, ha egyedül ment valamerre, bár ő már idősebb volt Zsannánál. És ha már az öcsém, szóba is jött, hogy mit művelt az a galád, égett a képemről a bőr, hogy milyen kárt okozott a lánynak, s hogy kiderült, mást is bántott. Ennek ellenére, még sem akartam, hogy ez kiderüljön, és az igazgatóhoz kerüljön az ügy, bármit megtettem volna, ha ezt sikerül valahogy elsimítani. Ha Bella állt volna velem szemben, szerintem szíves örömest rohant volna a videófelvétellel, hogy tönkre tegye az öcsém életét, de úgy tűnt, Zsannával ezt meg lehet beszélni.
Hálásan pillantottam rá, s ahogy engedte, úgy ki is töröltem a felvételt, majd megkönnyebbülve sóhajtottam egyet.
- Nagyon hálás vagyok, tényleg! És tudom, igazad van, hogy nem kéne mindig kimentenem őt, felelősséget kell vállalnia, és beszélni is fogok a fejével, csak..nem olyan egyszerű - sóhajtottam egyet, hát igen, az Erikkel egyidős srácok agya teljesen meglágyult, és elég nehéz volt velük értelmes dolgokról beszélgetni.
- Köszönöm. Igen, már próbáltam rávenni, hogy el kéne mennünk Riley-hez, de kiakadt és elég rosszul reagált. Lehet, hogy majd leülök beszélni Rileyvel és megkérem, hogy adjon ötletet, valamit tenni kellene - sóhajtottam kicsit gondterhelten, közben elhívtam, hogy kárpótlásul fizessek neki valami palacsintát vagy üdítőt, s persze, hogy hülye ötletem lett, mert azt gondoltam, hogy jó hatással lenne Erikre. Csak épp az nem fordult meg a fejemben, hogy Erik vajon milyen hatással lenne Zsannára, s eszembe jutott, hogy talán még bajba is keverné, ami meg részemről lenne felelőtlenség, így gyorsan el is vetettem az ötletet.
- Bocsi-bocsi, nem szóltam. És nem is akarom a nyakadba varrni. Csak szimplán azt akartam ebből kihozni, hogy ha ilyen normális gondolkodású barátai lennének, akkor talán kevesebb hülyeségbe keveredne bele - mondtam egy mosollyal, és bólintottam.  - Persze, menjünk el akkor Zenkőékhez, közben elmesélheted, hogy milyen volt múltkor az a kis eridonos összeröffenés, amiről lemaradtam - ahogy távolodtunk, még sok-sok mindenről tudtunk beszélgetni Zenkőék háza felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A nyár melege még bőven érte, a napsugarak arcát cirógatták, ahogyan lefelé lépdelt a vonat kissé magas lépcsőiről. Legalább a bőröndjét segítettek neki leszedni, Hugó csak ezután széledt szét a haverjait előásni a rellonos brigádban.
Ennyi belefért a testvérek között, némi utolsó civódással összefűzve, mielőtt még ki-ki indult volna felfedezni a maga kis kalandjait erre a tanévre.
  – Aztán, ajánlom, hogy ne a Rellonba kerülj! – emelte fel a fiú szálkás mutatóujját még utoljára.
  – Ne félj, nem szándékoztam, de most, hogy említetted… lehet, megérné megbundázni a sámánbotot – villantott rá egy féloldalas mosolyt, azt a fajtát, amilyet a sorozatgyilkosok a vallatóiknak szánnak a kihallgató-szobában.
A társalgás ennyiben is maradt, Hugó lemondóan legyintett és inkább sarkon fordult. Nem fog belemenni a húga manipulatív játszmáiba. Megtanulta már, hogy Palomával vitatkozni nem érdemes, mert fenekestől kiforgatja a szavait, és még a végén ő lesz a hibás mindenért is.
Remek taktika, csak egy idő után óvatosnak kell lennie vele, mert gyanakszik az ember, hogy épp egy energiavámpír szívja képletesen értve a vérét.
  – Helló! – Csak talált magának új társaságot, aki hű csatlósa lehetne a világhódítási terveinek megvalósításában… elvégre, mire jó egy jó kis cél, ha nincs hozzá meg a tökéletes szupercsapatod, nem? – Merre van a kastély? Jé! Lenke! Meg se ismerlek az előkészítő óta, de megnőttél! Még mindig táncolsz?
És már be is indult a csacsogógépezet. Nehéz lesz szabadulni tőle, ha a másik inkább egyedül akarná átvészelni az iskolához vezető utat. Hasznos, ha van a tarsolyában némító-átok Paloma ellen…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Csak egy hátizsákot hozott otthonról magával, ami a tértágító bűbájnak hála sokkal több dolgot tudott tárolni, mint azt el lehetett képzelni. Így persze jóval nehezebb is volt az a terepmintás hátizsák, amit egyébként a faterjától kapott még fiatalabb korában. A kicsit már kopottas tatyó még épp, hogy ki tudta szolgálni az igényeket, de Dominik már a vonaton ülve is azon gondolkodott, hogy nem ártana majd egy újat beszereznie, mielőtt ennek még leszakad a vállpántja.
A jól ismert megálló közeledett, időben felkelt és kikászálódott a zsúfolt vagonból, ahol sajnos nem ült ismerős. Leugorva a vonatról, nehézkesen vonta hátára a táskát, aztán megindult előre, s még bosszankodott is, hogy mennyire rohadt nehéz a cucca. Ilyenkor jöttek volna jól a Markovits tesók, mert több kéz ugye többet bír, át is passzolta volna nekik a holmit. Átsétálva az állomás épületén egy pillanatra elvonta a figyelmét egy lány, így történt meg, hogy majdnem felbukkot valakiben, s ahogy előre pillantott, meglátta a pár évvel fiatalabbnak tűnő srácot. - Bocs haver, nem akartalak fellökni - kért elnézést. - Te is a Bagolykőbe? - kérdezett rá, hisz nem sűrűn kolbászoltak erre fiatalok az évnyitó előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Még egy mosoly is járt az elnézést kérés mellé, nehogy már azt higgye a gyerek, hogy Dominik egy surmó, aki csak felrúgja az elsősöket. Nem jellemző rá, hogy bántsa a kisebbeket,  ez most egy egész véletlen történés volt, amiben szerencsére nem sérült meg senki és semmi.  - Volt egy ilyen megérzésem - nem volt nehéz erre gondolnia, látva, hogy a kölyök is felpakolt. Közben oldalra pillantott, hogy megint felmérje a jó csajt, de az addigra kámforrá vált, viszont maradt neki az új iskolatárs.  - Aha, oda. Ha gondolod, mehetünk együtt, aztán mesélek pár dolgot a suliról, ha érdekel- ajánlotta fel a segítségét, eszébe jutott az, amikor még ő volt kis seggdugasz elsős, akkor is jól jöttek az infók. - Üdv, Szécsi Dominik, eridon, negyedik évfolyam - kezet is rázott a sráccal, aztán megigazgatta hátán a hátizsákot, ami egy kicsit kezdett kényelmetlenné válni a nehéz súly miatt.
- Ebbe az irányba kell elindulni.  Mit tudsz amúgy a suliról, ősök meséltek róla? - kíváncsi volt, hogy vajon a gyerek szülei is ide jártak-e, hogy egyáltalán varázslók-e, mert bizony akadtak olyan diákok is, akik számára ez az egész varázsvilág egy új dolog volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Akkor gyere, ne akadj le a jó csaj miatt - jegyezte meg csak úgy mellékesen, mintha Beni lett volna az, aki fixírozza azt a lányt, és nem is ő. Közben elhagyták a vasútállomás épületét, ahonnét már látszott a falu, pontosabban inkább város, amit sokan csak a megszokás végett hívtak még falunak.
- Aha, az vagyok - mondta büszkén, szerette a házát és nem is ment volna át másikba, legfeljebb meghívásra egy-egy alkalom erejéig. Azon elmosolyodott, hogy a kölyök is oda akart kerülni, egy kicsit saját magát látta benne, hisz anno még ő is ilyen lelkesnek tűnt az évnyitó előtt. Manapság már inkább unta ezeket a rendezvényeket, de legalább Bogival el tudták ütni az időt.
- Egyébként, ha az akarsz lenni, akkor se stresszelj rá, és ne görcsölj, mert a bot meg fogja érezni. Csak légy pozitív, koncentrálj az eridonra, és oda fogsz kerülni, higgy nekem - kacsintott baráti bátorításként, ezzel kicsit motiválva a fiatal srácot, akivel maguk mögött hagyták a peront és lassan kiértek a gyalogosok által közkedvelt járdára.
- Ugyan, a faterod szerintem nem úgy értette, hogy veletek nem jó az élete. Gondolom, hogy itt szedte fel a muterod, aztán azért tartja a legjobb éveinek, és ha belegondolsz, akkor emiatt vagytok ti, szóval végül is, azért örül ennek, mert így lettetek ti is - úgy érezte, hogy kell egy kis biztatást adnia a gyereknek, nehogy már az első napon már padlón legyen valami szülői baromságtól.
- Mondhatjuk. Nekem a nagyszüleim mindkét oldalról aranyvérűek, apám és anyám azonban sajnos kvibli, meg a bátyám is. Egy kicsit olyan, mintha mind a ketten átok alatt lennének, kész csoda, hogy én nem lettem az. Emiatt nem igazán tartjuk a kapcsolatot velük, ez mondjuk apám faszsága…pardon, csúnya szavakat ne jegyezd meg, mert tarkón váglak. Szóval ja, van ezen kívül is kötődésem, lenne, de mivel sosem jártunk össze, így eléggé el vagyok távolodva a nagyszülőktől, meg úgy az aranyvérűek életvitelétől is - megvonta a vállait, különösképp nem szégyellte azt, hogy nem élnek úgy, mint ahogyan az elvárható lenne egy normál aranyvérű családtól. Neki teljesen természetes volt az a közeg, amiben felnőtt, hogy az apja katona, az anyja meg tanárnő, ez így volt jó.
- Unokanővéred van? - kíváncsiskodott, hátha akad valami rokonlány a kastélyban, aki Benihez köthető. Közben épp az egyik házhoz közeledtek, ahol a tulajdonos kutyái veszett vadak szoktak lenni és veszélyeztetik a környezetüket.
- Ne ijedj meg, de …- ahogy ezt kimondta, és odaléptek, a két rottweiler máris habzó szájjal ugrott neki a kerítésnek, s vicsorogva próbálták elérni a két srácot haragos ugatásuk közepette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Elismeréssel adózik a rengeteg hangszer hallatán a nő vitathatatlan tehetségének. Nincs benne egy szikrányi irigység sem. Őszintén tudja értékelni az embereket. Úgy nevelték, hogy mindenkinek meg kell adnia a tiszteletet, ha arra érdemes. - Alapíthatna egy zenekart és még a tagokon sem kellene gondolkodnia - próbál tréfálkozni egy kicsit, de nyíltszívűek szavai - Ha szeretne hangszigetelést a próbák helyszínére, csak szóljon. Kifejlesztettem pár speciális bűbájt ilyen célokra - teszi még hozzá mosolyogva. Talán ki sem néznék belőle sokan az ilyesmit, de több bútor és nyílászáróval kapcsolatos varázs-szabadalma van, amiket évek alatt kísérletezett ki aktuális műhelyei mélyén. A kedvence a tenyérből kiolvasott egyedi manamintázatra nyíló biztonsági ajtó és a barátot felismerő léckerítéses kertkapu. Mindkettőt kedvenc rokona Elektra házán tesztelték először, de azóta már több helyre is telepített hasonlókat. - Köszönöm. Ezt saját örömömre készítettem, de olyan jól sikerült, hogy kitettem ide mintának. Persze két ugyanolyan bútort én sosem csinálok. Ez az üzletpolitikám . meséli lelkesen. Legalább annyira rajing ő a saját munkája irányt, mint a vele szemben álló a hangok varázsáért és a hangszerekért. Elhivatottságukban mindenképp hasonlítanak a nővel, akiből olyan kifinomult kedvesség és választékosság árad, amit Tamás kevesek felől tapasztalt. Művész ebben egészen bizonyos. Abban már kevésbé, hogy ebből mi szól valóban a komódnak és mi esetleg neki. Erre rá szeretne jönni, de egyelőre az is elég lesz, ha meg sikerül javítania a Frida zenedobozát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mit meg nem tesz az ember lánya, ha unatkozik. És megint minden azzal kezdődött, hogy nem mered. Most meg állhatok a tér közepén, hogy kajtassak valaki után, aki jó eséllyel nem töröl képen. Nehéz. Itt úgy fogják egymás kezét az emberek, mintha attól félnének, elhagyják a másikat.
Egy ponton viszont felcsillan a szemem, mikor egyedül látok egy fiút, aki akár még kompatibilis is lehet. Alig észrevehetően mutatok rá, miközben a fagyit majszoló négy fős közönség felé fordulok. Emberek... hát fiatal vagyok, és kell a pénz, ez van.
Magabiztosan, és főleg céltudatosan sétálok, egészen addig, míg a fiú elé nem érek, akkor viszont úgy állok meg, hogy kellően közel legyek, és ne tudjon kikerülni. A lehető legszikrázóbb mosolyom veszem el, csak hogy egy kicsit vonzóbbnak tűnjek, bár.. fogalmam sincs, olyat hogy kell. Ja, és még a kezem is nyújtom.
- Szia, Luca vagyok - és ha a fiú kezet fog velem, ki is használom az alkalmat, és villámgyorsan adok egy puszit a szájára. A mosolyom már kínosabb, mikor a padon a nézőtér hangos huhogásba kezd, de én csak ártatlanul pislogok, mint akinek fogalma sincs arról, mi történt itt az előbb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Halk nevetéssel adóztam a tréfának, finoman lehajtott fejjel. Megszoktam már, hogy meglepődnek a sokféle különböző hangszeren, pedig nekem természetes és élvezettel teli volt, hogy mindig egy újabb fajtát próbáltam ki. Aztán rajtam volt a sor, hogy elismerően pillantsak fel a férfira. Sosem mentek rosszul a bűbájok, de mindig tisztelni tudtam azokat, akik új, eddig még sosem használt varázslatokat fejlesztettek ki. Én erre a szintre sosem fogok eljutni.
- Milyen bűbájokat fejlesztett még? - Borzasztóan érdekelt, mivel foglalkozik. Talán mivel annyira mással telnek a mindennapjai, mint az enyémek. Mégis, mindketten művészek vagyunk, és a magunk módján az emberek segítői. - Ha jól emlékszem, volt egy nagybátyám, sőt, édesanyám nagybátyja, aki szintén kísérleti bűbájokkal foglalkozott.
- Megrendelésre dolgozik leginkább? - érdeklődtem tovább. Közben kezdtem egészen el is feledkezni arról, mi is volt jövetelem eredeti célja. Igen kellemes hangulata volt a műhelynek, s úgyszintén kellemes volt társalogni a férfival.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bájos mosolyt kap a téfáért cserébe. Már megérte. Reggel, amikor felkelt, erre nem számított. A betévedő vevők és megrendelők általában nem ilyen szépek és kedvesek. Lassan az udvariasság is megy kifelé a divatból. Tamást ez mindig felbosszantja. Pedig már megszokhatta volna, de túl nagy az önérzete. Rothstein vonás. Ennyi jutott neki a rokonság azon ágából. - Hűha, nos... - vakarja meg tarkóját és látványos gondolkozásba kezd. Összeszedi fejben minden bűbáját. - Olyat, ami felismeri a rokont-barátot-díjbeszedőt és csak azt engedi be a kertkapun, de mindenki más előtt zárva marad. Aztán van egy önpolírozó fabútor bűbájom. Egy ajtókra és ablakokra vethető mágia és mugli behatolást gátló, ami még a gurkót is kivédi. Nincs többé betört ablak-megrongált ajtó. Persze vannak másmilyenek is még. Például az amelyikkel bármilyen intarziából élő, kivetülő mesét tudok varázsolni. Ezt a lányos anyukák szeretik. Főleg zenedobozokon használom. Meg ha tervrajzot készítek - ered meg a szokásostól eltérően halgatag hősünk nyelve. Szereti a munkáját és ez minden szavából kicseng. Érti is a dolgát. Egyre több megrendelője akad mostanában. Hála a városba költöző egyre több gazdag megrendelőnek. - Mugli születésűként nekem nincsen ilyen rokonom, de az harmad unokahúgom erre csak legyintene, hogy nem az számít. Sőt legyek magamra büszke - mosolyodik el szerényen. Neki nem kenyere az öndicséret, sem a kérkedés. Amit tud azt tudja és megdilgozott a tudásáért. Nem rest kamatoztatni sem, hiszen ezért tanulta. - Igen. Általában. Ön csak a Bagolykőben vagy az Előkészítőben is tanít? - érdeklődik mert ha jól emlékszik Imola mesélt pár kedves tanárnőről, akiknek a leírása illik a vele szemben állóra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Kivételesen egyedül jöttem, hisz csak körbenézek, megveszem a dolgaimat, aztán az unokatesóim majd elhozzák. Egész jól megy már a munkamegosztás, főleg miután megértették, hogy nem kell mindent megcsinálni helyettem, nem fog letörni a körmöm.
Túlságosan is élvezem a mostani életem, ezt a szabadságot, amit kaptam, és valószínű ezt a férjem is látja, ezért nem is rajong annyira azért, hogy még mindig itt vagyok. Hát... én se rajongok sok mindenért, és azt határozottan állíthatom, semmi esetre sem fogok visszamenni abba a kúriába.
Szeretem a piacot, megvan a maga hangulata, pont mint Törökországban, és az sem érdekel, ha jóformán kinéznek innen. Már jó ideje innen szerzem be az alapanyagokat, és még sosem kellett csalódnom, nem úgy az utolsó beszállítóban, aki megpróbált hülyének nézni. Nem voltak illúzióim, tudtam, hogy mindig lesz valaki, aki megpróbál bepróbálkozni, aztán maximum csalódik egyet, hogy mégsem olyan könnyű engem bepalizni.
Épp az avokádókat szemlélem, mert azt otthonra is szeretnék, mikor meglátom Dávidot. Egyből felragyog az arcom.
- Szia, el is felejtettem megköszönni a segítséget. Az a jegyzet életmentő volt, de tényleg - hálásan pislogok rá, mert így talán idén megúszom, hogy megbuktassanak. Még mindig rosszul érzem magam a hülye köves tárgy miatt.
- Te is beszerző körúton? - pillantok rá, meg a dolgokra, amiket már beszerzett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Áh semmi - legyintett, mert már nem volt kit megmutatni a fiatal fiúnak, amilyen gyorsan jött az a lány, ugyanolyan gyorsan már el is tűnt, valószínűleg felszállt az éppen elrobogó vonatra.
- Segítsek? - nem volt benne biztos, hogy a kölyök minden holmiját elbírja, így felajánlotta a segítségét, de csak egyszer, nem volt olyan forma, aki ráerőltetné magát bármilyen szinten is másokra.
- Jó arc mindenki, és nem, mindenki nem bátor, van aki szimplán csak ökör és akkor is belevág a dolgokba, ha előre látszik, hogy nem lesz annak jó vége. De alapvetően igen, tény hogy elég sokan vagyunk bátrabbak, de ez nem kritérium - megvonta a vállait, nem volt biztos abban, hogy ez mindenkire jellemző is lenne, az eridon nem csak erről szólt. Mindenesetre, ha valaki bátor, az már egy plusz pont.
- Pedig de, minden rezdülést megérez, és ha szenya napot akar tartani, akkor lehet hogy oda oszt, ahová nem szeretnéd. Szóval tényleg ne görcsölj, és ne arra koncentrálj, hogy hová nem akarsz kerülni, hanem inkább arra, hogy hová akarsz, így akkor nem kavarod össze a fát sem - utalt ezzel a botra, mintha oly nagy szakértő lenne, pedig nem volt az. Amikor ide került, Benihez hasonlóan ő is parázott attól, hogy hová is kerül majd, végül aztán valahogy csak sikerült bejutnia a pirosok közé, nem mintha a kék vagy a zöld nem állna jól neki.
Menet közben Domi megtudott pár dolgot a srácról, bólogatott , hogy érti, majd ő is mesélt egy kicsit, persze nem túl izgalmas téma volt a családja.
- A kvibliség miatt, rettentően zavarja, hogy a család egy része tud varázsolni, szerintem ez ilyen komplexus lehet, érted - próbálta magyarázni, közben még mutogatott is. - Azt sem akarta, hogy ide jöjjek tanulni, szerintem még én is zavarom őt - vallotta be, de inkább legyintett is, hanyagolni akarta ezt a témát, ezért is érdeklődött inkább a másik kuzinjai felől.
- Oda nem, de a bálra ki tudja - vigyorgott, tulajdonképp nem akart ő semmit, de ha netán lett volna Beninek nővére, aki még csinos is, azt nem bánta volna, ha a fiú bemutatja a lánynak. Közben elértek a veszedelmes kerítéshez is, s bár próbálta figyelmeztetni a fiatal srácot, az úgy ahogy kell, majd a gatyájába csokizott. Dominik ezen hangosan felnevetett, aztán vállon veregette a kölyköt. - Nem mondod? Nem is látszik rajtad - nevetett tovább. - Na amúgy ezt a csúnya dumát felejtsd el, mert bent a kastélyban szappannal fogják kimosni a szádat. Kedves bá nagyon szigorú - felhívta a fiatal gyerek figyelmét arra, hogy jobb, ha nem mindenki előtt beszél ennyire szabadon.
- Szerintem ha éjszaka kell az erdőbe kimennünk, az már rég rossz. Láttál már akromantulát? - kíváncsian vonta fel a szemöldökét, nem akarta ráhozni a frászt Benire, de azok például előfordulhattak az erdőben.
- Közeledünk - jegyezte meg közben, s már a távolból látszott a kastély.
- Egyébként tényleg nem kell paráznod, legyél ilyen nyitott és akkor hamar találsz majd magadnak társaságot. Vannak elsősök, de nyugodtan fordulhatsz hozzánk is. Ha elakadnál, akkor nem csak a prefektus segíthet, viszont jobb, ha az ő szavukra figyelsz, mert ők adhatnak neked büntetést, ha nem tartod be a szabályokat. Szóval ha valakit prefektusi jelvénnyel látsz, jobb, ha figyelsz - adott egy tanácsot, miközben megunta hátán cipelni a táskát, s a pálcája segítségével lebegtetni kezdte azt. - A varázslat előnyei - vigyorgott.
- Hobbid van? Sportolsz? Kviddicseztél már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Annyi kedvem van ehhez, mint a nyomi fájdalomcsillapító italt inni, aminek olyan borzasztó íze van. A múltkor nagyon fájt a hasam, erre meg megitattak azzal, hát ezek nem orvosok az biztos.
Viszont a pénz jól jön. Aztán ez a srác egyáltalán nem ismerős, ennyit meg megér nekem, még ha a gondolatától is undorodom. Azok a majmok meg tudják, pont ezért kell ezt csinálnom.
Hamar túl is esek, persze azért egy kézfogást követően, mégse gondoljon már full taplónak. Próbálom én nagyon kedvesnek mutatni magam, de a fintor óhatatlanul ül ki az arcomra. Nem a fiú miatt, hanem a puszi miatt. Nem tudom, a többiek miért vannak ezért annyira oda, hát undorító volt.
- Várj - még a mutatóujjam is felmutatom, majd odaszaladok a közönséghez, és örömmel zsebelem be a fogadás árát, azt számolgatva megyek vissza Benedekhez.
- Fogadás volt, erre jártál - vonok vállat, mert ezzel részemről meg is van magyarázva. Aztán pár érmét nyújtok neki, mert hát mégis csak a részese volt, jár neki... gondolom.
- Azért csak ennyi a tiéd, mert azért... nem erőltetted magad - nézek végig rajta kritikusan, persze ezt már csak poénkodva teszem hozzá. Épp csak a mosoly hiányzik az arcomról, de az úgyse sokszor van rajta.
- Egyébként meg.. egyes kultúrákban szokás így köszönni, most akár be is rághatnék - a szüleim részre direkt nem reagálok, csak mert egyelőre egy kiváló apajelöltet sem találok, akihez odaküldhetem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Végig hallgatta az ifjú titán biztató szavait, de nem reagált rá semmit, mert túl jól ismerte az apját. Meg se fordult a fejében az, hogy valaha is majd más véleményen lesz nemzője, s mivel nem kívánt több szót fecsérelni a családjára, inkább érdekesebb témák felé terelgette a kölyköt.
- Nem tudom, hogy mi számít neked igazi bálnak, de igen, szoktak rendezni és van, aki dísztalárban megy, de manapság már ez sem kötelező, nagyon vegyül a társaság - ezzel arra utalt, hogy mióta sok diák érkezett a muglik világából, azóta sokan azt a divatot követték, nem pedig az ősrégi mágus hagyományokat. Ez pedig nem csak az öltözködésre volt igaz, az elmúlt időszakban a varázspálca után második leggyakrabban használt tárgy a telefon volt, s már nem volt olyan boszi vagy mágus, aki ne bökdöste volna a képernyőt.
- Jól van, de most már vegyél normálisan levegőt is - nevetett, szegény elsősre tényleg ráhozták a frászt ezek a dögök.
- Egyébként kedves, tud az is lenni, szerintem jófej - személyesen nem volt problémája a professzorral, így semmi negatívumot nem tudott rá mondani, Benedeket viszont figyelmeztette, hogy jobb, ha betartja a szabályokat, mint hogy végül valami büntetésbe fusson bele.
- Én? Na még csak az hiányozna - felnevetett. - Nem, nem vagyok prefektus, de majd tudni fogod, ha meglátod a jelvényüket. Fölösleges lenne most neveket sorolnom, úgy se tudsz hozzá arcot párosítani, de az évnyitón szerintem egész biztosan megismered majd őket - biztatta az elsőst, s még vállon is veregette, ahogy közeledtek a kastélyhoz, majd utána húzta elő a varázspálcáját, hogy segítsen önmagán.
- Ugye? Szerintem is, és tök hasznos! Már nem is emlékszem arra, hogy ezt elsőben tanultuk-e, de tuti, hogy sok-sok hasznos dolgot fogsz megtanulni már az első évedben. Csak a pálcamozdulatokat kell jól elvégezni, meg jól hangsúlyozni a varázsigét, és akkor nem lehet gond - biztatta egy mosollyal.
- A fényképészet nagyon menő! Van a suliban egy szerkesztőség, szerintem ott még hasznodat is vehetnék - dobta be az ötletet, bár arról fogalma sem volt, hogy vajon elsősöket alkalmaznak-e.
- Kviddicsezem, meg gitározom, ez a kettő. A focit is szeretem, kosarazni nem kosaraztam még, de biztosan az is menő - felelte a srácnak, s ekkor elérték az iskola kapuját is.
- Na haver, megérkeztünk. Ez itt a főbejárat, utána van az előcsarnok és onnan pedig már a folyosókról juthatsz el amerre csak szeretnél. Javaslom, hogy előbb gyere velem az eridonba, bevezetlek a klubhelyiségbe, majd elcsípjük Agárdi Kornéliát, hogy osszon be téged egy szobába - ha benne volt Benedek, akkor megindultam az eridon felé, ahol végre lepakolhatta a holmiját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Vannak beszállítóim, akik miatt nem szükséges minden hétvégén a piacon téblábolnom. Tudják, hogy nyitás előtt, vagy olykor zárás után, de jelenésük van a raktárbejáratnál, és a szerződésünk alapján zajlik a biznisz. Szempont is volt, hogy többnyire helyi termelőktől vásároljam az alapanyagokat, támogatva őket, meg minden. A piacra kikapcsolódni járok, nézelődni, élvezni a sajátos forgatagot, és inspirálódni. Például, ha új recepteten agyalok valamelyik hamburgerhez, és azt a titokzatos egyedi hozzávalót keresem. Volt már, hogy a suliban is ezt a feladatot kaptam. Aztán meg, ittlétem jelenlegi oka nem más, mint hogy anya helyett tudjam le a heti nagybevásárlást otthonra, mert a tesóim nem érnek rá, apa dolgozik, anya meg ugye ágynak esett az őszi nyavalyás időben. Szóval, kezemben egy fonott kosárka, alulról kockás kendő béleli, én meg tipegek a sorok között azon a sebességen, amin az idős boszorkányok engednek maguk mögött.
- Oh, szia! Hogy vagy? - hirtelen kapok oda a fejemmel, mert nem látom jönni Victoriát magam mellett, elveszek ilyenkor a tömegben. Egyszerűen annyi inger van körülöttem, hogy csak sodródom, és a következő pillanatban meg olyan, mintha a semmiből tűnt volna fel mellettem. Talán hoppanált? - Jaj, nincs mit. Nyugodtan szólj, ha kell a segítség. Gondolom nem egyszerű belezáródni a kastély dolgaiba - mindenkivel igyekszem segítőkész lenni, amennyire a kapacitásom engedi. A múltkor jegyzetet kért, megtettem, amit tudtam. Természetes, ha már évfolyamtársak vagyunk, tartsunk össze.
- Valami olyasmi. Igazából most otthonra vásárolok főleg a családnak. Te ezek szerint...? Gondolom, a teákat azért nem innen vásárolod - szúrom oda játékosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- És az mi? - mutatok ilyen édességszerűségre, és megint meg kell állni.
Szegény Domi nem tudja, mire vállalkozott, mikor engem kihozott ide. Úgy viselkedek, mint egy gyerek, de hát nagyon sok új és számomra ismeretlen dolgot látok, amik annyira lekötnek, hogy már nem is foglalkozok azzal, megnéznek. Pedig úgy fogom az eridonos kezét, mintha attól tartanék, hogy fogja magát és faképnél hagy.
Elnézem ezeket a szív alakú valamicsodákat, nagyon tetszenek, de továbbra sincs lövésem se arról, hogy ezt most megeszik, vagy kirakják dísznek.
- És tényleg emberek díszítik? - nézek a fiúra teljesen döbbenten, mert az árusnak nem hiszek. Tudom, hogy csak a pénz kell neki, és rágyúr az érdeklődésemre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Egy mosoly kúszott az arcára, látva a lány őszinte érdeklődését a mézeskalács szívek láttán. Nagyon úgy tűnt, hogy a hercegnő eddig még nem járt vásárban, de talán ennek épp most volt itt az ideje, így legalább nem volt unalmas a napjuk és Dominik is tudott pár érdekes dolgot mutatni a lánynak.
- Az ott egy professzionális adóvevő, amivel tudjuk fogni a jeleket a holdon élő manóktól - mondta teljes komolysággal, miközben elemelt egy szívet, de ki is tört belőle a röhögés, Zsolna is tudhatta, hogy ez tök baromság. - Mézeskalács szív, van, amelyiken még tükör is van, nézd csak! - egyet átnyújtott a lánynak, hogy megcsodálhassa. - Állítólag régen a parasztok nem tudták kimondani egymásnak szóban az érzéseiket, ezért inkább ilyen szíveket vásároltak egymásnak - mesélte mosolyogva, s a zsebébe túrva már vette is elő a tallérokat, hogy kifizesse ezt a szívet az eladónak.
- Ezt megkapod tőlem - pillantott mosolyogva Zsolnára. - Így ha ránézel, mindig eszedbe fogok róla jutni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Összeszűkítem a szemem, mert azért mindent én sem hiszek el, és kicsit bosszant is, hogy Domi kihasználja a tudatlanságom, de sokáig nem tudok rá haragudni, hamar nevetek vele együtt a képtelen teórián, amit előadott.
- Aha... - veszem el a szívet, és nézem a tükröt. Várom igazából, hogy megszólaljon, vagy zenélni kezdjen, de semmi nem történik, csak van a tükör és benne én.
- Még szerencse, hogy ez nem terjedt át az aranyvérűekre... ja de - próbálok most már én is viccelődni, bár túlzok, hisz ők nem nem tudják, egyszerűen csak nem akarják.
- Kicsit rosszul érezném magam, ha egy tárgy kellene ahhoz, hogy eszembe juss, de köszönöm - adok egy óvatos puszit az arcára, mert boldog vagyok. És a szívet is úgy szorongatom, mintha valami ritka kincs lenne.
- Eszünk valamit? Vagy hát... lehet itt enni? - nézek körbe hunyorogva, de evés előtt még gyorsan elkapom Domi kezét, hisz látok itt furcsa bőr ékszereket is. Oda is vezetem hozzá.
- Válassz egyet - pislogok rá szépen, de izgatottan, mert ezek a karkötők még nem is néznek ki rosszul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Áh nem, tősgyökeres paraszt vagyok - fűzte hozzá nevetve, mintha ő nem lenne aranyvérű, pedig az volt ám, csak egész más családból érkezett, mint a többiek. Sajnos a szülei kviblisége eléggé megpecsételte a sorsát, apja önfejűsége végett nem igazán kötődött az aranyvérű normákat hűen kötődő nagyszüleihez, mint ahogyan az elvárható lett volna.
- Ez csak egy gesztus, vedd úgy, mintha mondjuk egy plüsst kaptál volna - mosolygott, főleg akkor, amikor még egy puszit is bezsebelt, ettől még kicsit zavarba is jött, amit persze csak azok vehették észre, akik igazán ismerték.
- Csak nem megéheztél?- kérdezte egy mosollyal, aztán bólintott. - Lehet itt enni sok mindent, van lángos tejföllel, sajttal meg van disznótoros is. Hm, ettél már olyat? Hurka-kolbász? - kíváncsi mosollyal nézett Zsolnára, aztán mivel kézen ragadták, így sétáltak kézenfogva tovább egyik standtól a másikhoz.
- Komolyan? Akarsz nekem venni egy karkötőt? - mosolyogva fel-le emelgette a szemöldökét, majd átfutotta pillantásával a kínálatot. - Hm, az tetszik - rábökött a karkötőre és fel is emelte, hogy alaposabban szemügyre vegye. - Szerinted jól áll? - fel is próbálta és megmutatta csuklóját a lánynak. Közben a levegőben már terjengett a frissen sültek illata, nehéz volt nem az ételre gondolni. A távolban pedig egy puccosabb társaság tűnt fel, akik szintén úgy bolyongtak a piactéren, mintha most járnának életükben először ilyen helyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Csak el ne kezdj olyan furán beszélni, mert itt hagylak - mutatom meg neki akkor, én meg mennyire tudok sznob lenni. Tény egyébként, hogy nem áll messze tőlem. Egyszerűen vannak események, amik egyenesen megkövetelik az ilyen viselkedést, de most csupán viccelődök ezen.
- Sose kaptam plüsst se... utoljára is egy Tiffany karkötőt kaptam - ami természetesen nincs a csuklómon, mert az számomra már egy lezárt korszak, és a hangomon is hallatszik, hogy ennek a furcsa szívnek sokkal jobban örülök.
- Kizárt dolognak tartom, hogy valaha is kóstoltam - viszont a szemem felcsillan, mert ez nem jelenti azt, hogy nem szeretném. Tényleg érdekelnek ezek a hétköznapi dolgok, és az illatok is jók, csak nem lehet belőle bajom. Azonban van ami fontosabb, így viszem is Domit a karkötőkhöz.
Csak biccentek, és hagyom, had nézelődjön.
- Tökéletes - szólalok meg elégedetten, persze némi töprengés után, mert azért ezt jól meg kell fontolni. Sőt, az egész napra rá tudnám aggatni ezt a jelzőt, de abban a pillanatban szépen bele is rondítanak.
- Szia....sztok. Hát ő? - nem is tudom, mennyire hiányzott nekem a Nógrádi lány, meg a sleppje. Kritikusan méri végig Domit, ami miatt nyílik is a bicska a zsebemben, de... uralkodnom kell magamon.
- Segít karkötőt találni Bercinek - vágom rá a tőlem megszokott nyugodt tónusban, pontosan úgy, mintha tényleg csak most futottam volna össze az eridonossal.
- Furcsa a nagybátyád... - rázza meg a fejét a lány, aztán jelentőségteljesen néz a másik lányra, velem pedig fordul egyet a világ, ahogy a lány közelebb lép Domihoz.
- Már akartalak keresni, gondoltam... megihatnánk egy lattét. Közben mesélhetnél a kviddicsről, annyira jól  nézel ki... a seprűn - tényleg össze kell szednem magam, hogy a vonásaim nyugton maradjanak, de ahogy még a haját is libbenti, és szikrázó mosolyt küld felé... Ráadásul még nem is ronda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Osztan mié te jány? Mikó gyüssz velem újra ganajozni az istállóba’? - direkt tréfálkozott, de közben jót is nevetett, hisz értette a poént és azt is tudta, hogy azért Alexandra is csak viccelődött. Arra mondjuk hirtelen nem tudott reagálni, amikor szóba esett a Tiffany karkötő, mert Dominik családja anyagilag nem volt úgy eleresztve, hogy csak úgy beszerezzen egy ilyen ékszert a leányzónak. S bár tudta jól, hogy nem ezért hozta szóba ezt Alexandra, a srác most kezdte csak érzékelni, hogy mennyire más világból érkezhetett a levitás lány.  - Akkor itt az ideje, szerintem kezdjük majd egy kis hurkával, elvitelre meg kérünk lángost - javasolta, csak közben útba esett az a karkötős bódé, ahol muszáj volt megállniuk. Örült is a srác, hogy ő is kap valamit a lánytól, bár nem akarta, hogy költsön rá a levitás, azért mégis kedves gesztusnak találta. Már épp ki is választották a megfelelő karkötőt, amikor váratlanul rájuk köszönt néhány nagyon csinos lány. Dominik is rájuk pillantott, s közben az is feltűnt neki, hogy ismerik egymást a csajok. A fülét mégis az sértette leginkább, mikor Zsolna annyit mondott, hogy ő csak segít neki karkötőt választani. Dominak ez nem volt az ínyére, eddig még nem kerültek ilyen szituációba, s bizony még szoknia kellett azt, hogy a levitás titkolni szeretné a kapcsolatukat. Azt sejtette, hogy ez nem lesz majd ilyen egyszerű, eddig még sem kellett szembesülnie ilyen helyzettel. Most viszont elég kényelmetlenül érezte magát, pillantása egyik lányról a másikra vándorolt, s leginkább, hogy ne szólja el magát, csak megköszörülte a torkát, s közben bólintott Alexandra szavaira, mintha csak alátámasztaná a mondandóját. A következő pillanatban pedig mellé lépett az egyik lány, s Domi meg is lepődött azon, hogy mennyire rányomult a csaj.
- Hogy mi, úgy érted mi ketten? - mintha csak rosszul hallott volna, ismételte, aztán Alexandrára kapta a pillantását, mert ennél kellemetlenebb helyzetbe nem is kerülhetett volna. Mégis, mit kellene csinálnia? Nem akarta megsérteni a felkínálkozó lányt, de esze ágában se volt vele randizni, viszont azt sem mondhatta, hogy Alexával van együtt, mert akkor lebuktatta volna a levitást.
- Hát izé, majd…majd lehet róla szó valamikor - nyögte be, mert semmi normális kibúvó nem jutott az eszébe, amivel kimagyarázhatta volna magát, közben Alexandrára kapta a tekintetét, amolyan sos ments már ki ebből pillantással.
- Akkor ti nem vagytok együtt? - a Nógrádi lány kérdően fordult Alexa felé, miközben gyanakodva méregette őket, hisz felettébb furának tartotta kettősüket, Dominik meg közben, hogy mentse a helyzetet, odahajolt az őt lattézni hívó lányhoz, megérintette a karját és a fülébe súgott valamit, majd rámosolygott, ezzel pedig talán el is terelte Nógrádi gyanúját. Vagy még sem?
Mindenesetre Dominik próbálta legyűrni a benne rejlő feszültséget, s úgy tenni, mintha teljesen határozott lenne, de azért borzasztóan érdekelte, hogy mit fog mondani Alexandra a lány kérdésére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Hangosan nevetek azon, Dominik mennyire jól tudja ezt adni. Felszívom magam, hogy akkor én most itt is hagyom, de a lábaim nem indulnak meg, csak csúnyán próbálok rá nézni, de mivel a mosolyom szinte letörölhetetlen, nem kelti azt a látszatot, mint abban a szobában. Jó, akkor tényleg mérges voltam rá.
- Ez mind úgy hangzik, amitől durván ki fog akadni a gyomrom - mélázok el, de vállat is vonok, hisz van otthon rá bájital. Amúgy sem bírok sok mindent enni rosszullét nélkül, szóval ez nekem mindennapos, noha azért próbálom szándékosan nem a rosszullétig etetni magam.
Tényleg nagyon jól érzem magam, szinte már várom is, hogy valaki belerondítson ebbe a napba, és mit ad Merlin, Nógrádiék fel is tűnnek.
Pocsékul érzem magam, hisz szívem szerint rávágnám, hogy amúgy randizunk, de a lány abban a pillanatban rohanna Krisztiánhoz, arra meg még nem vagyok kész. Előveszem a Berci kártyát hát, mert amennyire undok volt vele a nagybátyám múltkor, sejtem, hogy nem fog odaállni elé, minek neki a karkötő.
Arra viszont nem vagyok felkészülve, hogy a barátnője egyből lecsap Domira. Minden önuralmam össze kell szednem, mert már szorulna ökölbe a kezem, az viszont újabb kérdéseket vetne fel.
- Nem... nem vagyunk - még szerencse, hogy születésem óta gyakorlom, hogy uralkodjak a vonásaimon, így ez elég határozottra sikerül. Egyetlen pillanatra megvillan a tekintetem, mikor Domi nem elhajtja a lányt, hanem még szinte bele is megy.
- A cukrászdában a sütőtökös latte nagyon finomra sikerült - erőltetek lelkesedést magamra, és negédesen mosolygok a párosra, mintegy ötletet adva neki.
- Mész a minisztériumba? Ha látod a bátyám, üzenem neki, jó lenne, ha szakítana rám is időt... ez a karkötő nem tetszik, de láttam arrébb egy másikat, megnézzük? - szedem is le Domi kezéről, csak hogy valahogy lerázzam a lányokat. Megköszönöm azért az eladónak, aztán szó nélkül vonulok át egy másik árushoz. Még szerencse, hogy sok van belőlük.