Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Biztos vagyok benne, hogy valóban úgy lesz, hiszen már most is nagyon védelmezi, de közben meg inkább szövetségest lát benne, és néha olyan hajmeresztő ostobaságokra képesek rávenni egymást, hogy én csak kapkodom a fejem, és készítem elő a kötszereket. Nem azért végeztem el még egy szakirányt, hogy őket ápoljam, hanem, hogy megértsem a miérteket, mégis, áldásnak élem meg, hogy a sebeiket el tudom látni, mert olykor egészen biztos voltam benne, hogy a gyámügy már az előkertünkben van. Persze ez egy kicsit drasztikus, tudva, hogy mennyire szörnyű helyzetben lévő családok vannak évtizedekig rossz körülmények között, mégis, tudom, hogy voltak határsúroló megmozdulásaik.
- Erre minden esély megvan, amikor én elkezdtem érdeklődni a fiúk után, vagyis egy fiú után, hazamentem, és közöltem a férjemmel, hogy el kívánok válni. Több, mint tizenöt házas év után. Az anyám tombolt, az anyósomék is, a férjem pedig amolyan csendes gyilkos módjára viselte. De jó döntést hoztam, hiszen az enyém lett a világ legszeretetteltelibb mackója.
Azzal, hogy volt egy előző házasságom, illetve, hogy van egy most már harmincegy  éves fiam, akinek köszöni szépen, nem kér belőlem, nem szoktam feltétlenül dicsekedni. Vagy nem is tudom, inkább azt mondom, hogy a Reiner Gáborral kötött házasságom, még ha tizenhat éven át is tartott, nem képezi részét az életemnek. Amiről szeretek beszámolni, és szeretek beszélni is, az Tivadar és Boglárka, azok, akik mellett minden nap boldog vagyok, még akkor is, ha tényleg meg tudnám fojtani őket egy kiskanál vízben. A mi szövetségünk erősebb, mindennél. Éppen ezért, az összeszokott rutin miatt hiszik nagyon sokan, akik nem itt éltek, ebben a faluban, amikor én még kisgyerek voltam, vagy éppen fiatal nő, hogy csak egy férjem és egy gyerekem van. A tény, hogy Bogolyfalva megújul, üdítő a számomra.
- Csak a szokásos pofátlan lázadás, amivel azt hitte, hogy zavarba hozhat, de vén róka vagyok én már ahhoz, hogy egyáltalán megérintsen egy pillanatig is.
Vagy, hogy ha átlép egy bizonyos határt, ne alkalmazzak rajta apró varázslatokat. Nem, eszembe se jutott, hogy a száját csomózzam össze, vagy elnémítsam, inkább csak kellemetlen érzéseket kapott, mint a viszketés. Hát igen, ha az ember gyereke nem tudhatja, hogy kivel húz éppen ujjat, megszenvedheti.
- Nem, nekünk nem lehet több, és már nem is vagyunk fiatalok, Bogi után már nem is gondolkoztunk igazán több gyerekben, valahogy ránéztünk, és tökéletes volt, teljessé vált a családunk. Viszont abban reménykedem, hogy hamarosan megtalálod azt az embert, akivel családot alapíthatsz, mert olyan szépen beszélsz a gyermekekről, mindenképpen megérdemled, hogy legyenek sajátjaid.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Február volt az év második hónapja, mely összekötötte a tavaszodó márciust a téli januárral. Jiyun számára az új év mindig új reményeket hozott. A tavasz számára a születést, újrakezdést és feltámadást is jelentette egyben. Tudta, mit szeretne és mit érhet el, tisztában volt képességeivel.
Jelen helyzetben, épp Uborkára próbálta ráadni a kis kabátját, hiszen a rövid szőrű eb megfagyhat, ha csak úgy kivinné a hidegben. Na jó, nem egészen, de jobb neki a kis ruhácskájában. Tény.
Nem értette Jiyun, hogy mégis miért ódzkodott ennyire az eb ettől a borzasztóan cuki kabáttól, amit nem mellesleg egyrészt évek óta hordott -ugyanis otthon is hidegek a telek-, másrészt nem valami idegen kutya holmijába akarta belegyömöszölni őt, így nem értette, hogy mi a lótúró nem tetszett Ubinak. Persze, ha meglágyulna a szíve és kabát nélkül indulna el sétálni, három percen belül vacogna a kutya és természetesen a gazdi kabátja alatt kötne ki, a sétának pedig lőttek.
Na ugye, hogy kell az a kabát?
A Boglyas téren Uborka nyakában csilingelő nyakörve volt hallható, bár halkan. Megbűvölt póráza pedig engedte szabadon rohangálni a zabolázatlan ebet, míg ott marad Jiyun közelében. A lány remélte, egyszer eljutnak arra a szintre, hogy elhagyhatják a pórázt.
Bejárták addigra a fél falut, természetesen Ubinak ez meg se kottyant. Úgy tűnt, mintha gazdája koffeinnel etetné egész nap, mert az eb egy pillanatra sem állt meg. Ellentétben vele, a gazdája addigra egy padra telepedett le, hogy ihasson két kortyot a termoszában elhozott teából és élvezze a délután nyugalmát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bemutatkozunk szépen, ahogy illik. Kezet is rázunk meg minden. Puccos neveket hallok tőle. A kutyáé is az, meg az övé is, de nem nagyon izgat. Az a fontos, hogy a keze fürge legyen és ne hányja szarrá magát meló közibe. Meg ugyi nem is kell nagyon csacsorásznunk nekünk, nem vagyunk mi jánykák a téren. Szóval az elejét letudtuk, jöhet a meló. Megigazítom az usánkám fülrészeit, jól fedjenek. Nem kért útmutatást. Jó, há nem is agysebíszet ez, ammá bizonyos.
- Jóvan" komám, akkor csapjunk bele! Előszörmindig úgy kezdjük az ilyen nagy placcokon, hogy felszedjük a szemetet a földű, így-e!
Előveszem pálcám és jó hangosan Invitot! kurjantok és pálcámat megforgatom a saját oldalam körül, aztán egy szolgálati, vagyis hát tágító és szelektáló bűbájjal ellátott szemeteszsákot nyitok ki és a felém robogó sok mismancot beléje irányítom.
- No! Akkó most te vagy soron! Előbb itt csináljad csak meg, hogy gyakoroljad kicsit, mer ám nem olyan könnyű ez, mint ahogy látszik!
Mondom, aztán megin kurjantok és lóbálok és zsákba gyűjtök egy csomó szemetet. Újabb nagy területet megtisztítok a magam oldalán. A zsákban a szemét automatice hat felé oszlik szét. Papír, műanyag, fém, üveg, mágikus meg kommunális hulladék sorrendbe rendeződik, amit utána már majd a kocsi szét is szed és úgy megy be a telepre. Okosak ám bizisten ezek a szerkezetek. A mugliktó hozták őket, aztán megbűvölték az agyasok és mi meg sokkal jobban járunk, mer nem kézzel meg pálcázással kell mindent szétszedegetni.
- Hogy bódogúsz?
Nézek rá a kollegára, orromat megtörölve, mert a munka hevébe, meg a zimába megeredet egy kicsikét. Begyűröm a zsebkendőt a gatyám zsebibe, aztán ha kell, akkor odamék segíteni. Ha meg jól halad, akkor csak bólintok egyet kacska fogas vigyort és hüvelykujjamat mutatva neki.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A cseppek úgy hullanak alá, mint bűnbe esett angyalok, amikor a mélybe lesznek taszítva. Azzal a különbséggel, hogy láncra verés helyett, a szürke járdán koppannak, ami először pettyezett, majd egyre csak sötétlő árnyalatba borul. Tükrözi az égboltot. Az eső elől a plexi alá húzódik mind, aki a vonatra várakozik, a társaságtól elszeparálva pedig egy magas, szikár alak ácsorog, kezében kihűlt, hosszú kávéval. Többen felé sandítgatnak, rá, aki a borús időjáráshoz elbaszta, hogy fehér szettet vett fel, mert a szőke tincsek mellett még az is világít a szürkeségben. Illés Ferdinánd, mint egy elbaszott angyalka. Bukott angyalnak még el is menne - inkább az, mint ördög ivadéka -, de ha lehet a legkevesebb feltűnéssel. Izmai már csak a gondolattól is feszülni kezdenek, és fejébe kúsznak a zavaró gondolatok. Hűvös kék tekintete előremered. Ekkor a kopogó cseppeken túl meghallja sínek másik oldalán roskadozó váróban felcsattanni a női hangot. Megy az panaszáradat, mert késik a vonat. Szinte azzal egyszerre a peronon ácsorgók az esőt kezdik szidni. Ő megforgatja a szemeit, majd kortyol a hideg kávéból. Szereti. A hideg kávét is, és az esős időt - egyik nélkül sem indult volna el Bagolyfalváról ma délelőtt. Sőt, ha rajta múlna, addig húzná a téli időjárást, amíg csak teheti. A tűző napfény számára olyan, mintha fenntartatnák az ítéletre. A vonat végre befut.
A kupék melletti folyosón haladva olyat keres, ahol egyedül lehet, és a vázlatfüzetébe feledkezhet a városig, még a zakatolás okozta tökéletlen vonások sem érdeklik. De mindben meresztik már a seggüket. Kiissza a maradék kávét, megtorpan, majd hátrál egy lépést oldalasan besandítva a fülkébe. Ujjait a kilincsre fonva, könnyedén tolja félre az ajtót és néz egyrészt meglepetten, másrészt kérdőn a kuporgó ismerősre. - Nocsak. Ha valaki azt állítja, hogy újra találkozunk, pofán röhögöm, erre tessék - szája sarka felkunkorodik. Most Ferdinánd mosolya sokat ígérőn bajt sejtetet, avagy barátságos. Netán mindkettő. Hiszen, ha róluk van szó, akkor a baj bármelyik pillanatban felütheti a fejét. Ezen a vonaton is. Legutóbb csak kirabolni akarták őket. Kíváncsi lenne ma milyen szerencsétlenség történik, ha csatlakozik.
- Leülhetek, Lorin? - kérdezte, majd összeráncolta az orrát. - Ez sajt? - ekkor ránéz a dobozokra és mosolya kiszélesedik. Még egy halk, hitetlen nevetés is elhagyja ajkait. Ha pizza van, igazából már a korábbi kérdésétől függetlenül is beljebb lép, de nem közelebb a másikhoz. A pizzás dobozok mellett ül le, hátradől és karját összefonja a feje mögött. Onnan fürkészi egy pillanatig Lorin vonásait. Nem szól, mindössze érdeklődve billen oldalra a feje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ha hallaná, mit gondol róla meg főleg a nevéről a másik, könnycsordulásig röhögne. Jó alacsony lehet a puccos mérce, ha ő megüti. De mivel nem hallja, ezért az arca is a szokásos fapofa marad, komolysága meg kivételesen nem fed semmiféle életunalmat vagy egyszerű, mezei álmosságot, hanem tényleg figyel ő.
Jön is az első feladat, s úgy vágnak bele a munkába, hogy neki rögtön el is megy a kedve az egésztől. De mostmár itt van. Nem futhat el. Ugye nem? Nem, kell a munka. Megtudja csinálni.
Előkaparássza a pálcáját, ami úgy áll a kezében, mintha valakinek a levágott karja volna, amivel neki párbajra kellene kiállnia. Sehogyse való ez neki, pedig bizisten megfogadta még első éven, hogy belőle jó varázsló lesz.
 - Invito! - szól s nagyon koncentrál, hogy az a műanyag pohár berepüljön Sümegi zsákjába. És repül! Döcögve bevetődik a többi szemét mellé az aljba, megkeresve a maga helyét, s Lénárt boldog kis szusszanással nevet fel, csak úgy magának, mert nem várja el, hogy ezért tapsvihar fogadja. Rögtön ki is nézi a következő kupacot, itt már több dolog van, de megpróbálja egyben beröptetni őket. Szinte sikerül is, a maradékat aztán utólag hivogatja be, amik útközben megszöktek. Neki a mozdulatai egyáltalán nem olyan elegánsak, nem is nagyon hadonászik, inkább csak pöckölve int. Nagyon jól megnézi a dolgokat, amiket össze akar szedni, másképp nem tudja ő ezt, de amikor megvannak, akkor már jönnek is szépen sorjában. Ez így jó. Akkor volt bajban ezzel, amikor a tanár órán azt mondta, hogy most a szobájából röptesse oda a papucsát. A papucs természetesen nem jött, s ez volt a tanár szerencséje, mert egyébként azzal verte volna meg őt.
Egy kis idő után érdeklődik Sümegi a munka felől s Lénárt kissé bizonytalan vigyorral húzza fel a vállát, mert mit tudja ő? Nem megy úgy neki, mint a másiknak, de első napja, a másiknak meg sokadik. A szemét az gyűl, a tér meg tisztul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Jiyun

Brúnó és én régen voltunk sétálni, és erre a kutyus minden távozásommal egyre csalódottabb tekintete, és anya egyre gyakrabbi panaszai hívták fel a figyelmemet. Ma végre sikerült elszakadnom a tankönyveim mögül, és levettem a pórázt barátom legnagyobb örömére. Újonnan szerzett barátja nem szeretett volna jönni, így csak kettesben keltünk útnak.
  Kissé csípős a levegő, és kezdem bánni, hogy nem vettem fel a kabátomat, Brúnó viszont biztosan nem viselné el, ha visszafordulnánk ilyen hamar, úgyhogy belenyugodtam a helyzetembe.
 Egész úton alig tudtam tartani a pórázt, úgyhogy pár utca után elengedtem. Eddig nem volt ebből semmi gond, most is csak néhány méterrel kószált messzebb mint a bőrszíj engedte volna, és hívásra mindig visszajött. Mikor a térre értünk, a szokottnál is izgatottabban kezdett el körbeszaglászni és fülelni, de akármennyire igyekeztem, nem láttam mi érdekli ennyire. Egyszerre láttuk meg a tacskót a padnál, de sajnos ő reagált gyorsabban, és mielőtt visszahívhattam volna, már el is rohant a pad felé. Nem tudtam mire számítsak, még nem volt ennyire izgatott egy új kutya miatt sem. Talán Bari érkezése miatt hitte azt, hogy minden idegen kistestű négylábú jó játszótárs, de hiába ismertem olyan jól, most megijedtem, és ez a hangomban is hallatszott valószínűleg.
- Brúnó gyere vissza! - Sietve odarohantam a padhoz amivel sikerült felkeltenem a fél tér érdeklősését. Mondanom sem kell, teljesen feleslegesen, de legalább már nem fáztam a futástól. Vizslám kicsit megijesztette a kis tacskót az érkezésével, az idegen vigigszaglásásán kívül kárt nem tett benne.
- Nagyon sajnálom - mondom még levegő után kapkodva - nem szokott így elrohanni. - Ő itt Brúnó, én meg Lili vagyok. - Az említett most odajött mellém, és mintha mi sem történt volna, elkezdte bökdösni a kezemet, simogatást remélve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nagyon sokáig tartott elfogadnom, hogy az évekig halottnak hitt húgom él. Túl későn került az életembe, és gyerekesen ragaszkodtam a ténybe: ő a húgom. Idősebb vagyok nála, vigyáznom kell rá mindenáron, megóvnom az olyanoktól, akik bánthatják, még ha eredetileg én is voltam az, aki megtehette volna. Éveket hagytunk ki, mint testvérek, és nem akartam elfogadni, hogy annyi idő alatt, ami megadatott nekünk kezdetben, felnőtté vált. Felnőtt nő lett. És nem akartam elfogadni. Nem is tudtam. Míg el nem ment. Haragot akartam érezni, amiért ismét elhagyott, de a szívem mélyén tudtam, hogy erre van szükségünk. Hogy neki erre van szüksége.
- Örülnék neki - ki nem mondanám hangosan, hogy azért értékelem, hogy valami komolyabb hivatást szeretne magának, mintsem a fotográfia. Abban is támogatnám, ahogy mindenben megteszem, de sokkal többre hivatott, mint a fotózás. Aprókat bólintok, bár arra kicsit megrebben a szemöldököm, hogy munkát keres, de azonnal visszanyelem a szavaimat. Támogatnom kell.
- A Shanes akkor neked remek lenne a jövőben. Illene is hozzád, ha őszinte szeretnék lenni - mosolyodom el halványan. - Milyen munkán gondolkodtál? Talán már próbálkozhatnál az előkészítőben, hátha van valami olyan, amit végzettség nélkül is elvégezhetsz - szemöldököm szalad ráncba, ahogy pillanatok alatt mellém kerül, majd már sétálok is mellette, míg szavait igyekszem feldolgozni. Egészséges. Merlinre, ez tényleg így van. És lehetséges.
- Ha a jó öreg Will mondja, akkor elhiszem - minimális szarkazmus van a hangomban csupán. Tényleg minimális. - Vele is le kéne ülnöm piálni - vakarom meg államat elgondolkodva, mélyet szívok a cigarettából, oldalra fújom a füstöt, véletlen se menjen Lorinra, majd hajítom el a csikket, ami még a levegőben ég el. És még szerencse, hogy eldobom, mert a levegőm félremegy. Ökölbe szorított kezemet emelem számhoz, ahogy köhögök, miután elhangzik, hogy szeretne gyereket majd.
- Úristen, meghalok - köhécselek tovább. - Oké. Még nagyon fiatal vagy ahhoz, hogy gyereked legyen, szóval kérlek, ezt a témát jegeljük, amíg olyan… negyven nem leszel. Igen, te - bólogatok erőteljesen. Hallani sem akarok arról, hogy gyereke legyen. Majd a gyerek téma után még Bánki. Most komolyan?!
- Édes Merlinre… Szeretném, hogy itt maradj. Ahogy mindenki szeretné, és ha ennek az az ára, hogy beszélj Bánkival, felőlem. Akkor később tekerem ki a nyakát, ha csak rád néz - bólintok egy erőteljeset, majd fordulok jobbra, hogy lassan vegyük hazafelé az irányt. Lehet, hogy egészséges, de szeretném, hogyha ez így is maradna. És ebbe egy megfázás sem fér bele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Hogy már most ott dolgozzak? Ez egy egészen kiváló ötlet!
Olyan szélessé válik a mosolyom, mintha éppen most nyertem volna meg a gringottsi nagy széfek egyikének teljes tartalmát. Nem is tudom, hogy mit csinálnék mondjuk annyi pénzzel, szóval nyilván nem is mosolyognék így, vagyis, ez egy totálisan béna példa volt, de legalább volt. Ó jaj, nem is olyan egyszerű visszaszocializálódni, pedig szeretném összeszedni magam, főleg, ha tényleg dolgozni szeretnék. Márpedig tényleg dolgozni szeretnék. És ez az előkészítő, ez roppant mód vonzó a számomra. Persze számos “harcot” meg kell addig még vívnom, de jó lenne, ha a kommunikációm katasztrofális állása ne lenne köztük. Nagy kérés, tudom én.
- Van végzettségem, fotós vagyok.
Még az orromat is felhúzom, ál-sértődötten, ahogy azt Cath tanította. Nekem igenis van szakmám, nagyon… hát sokra nem megyek vele, a terveimbe se illeszkedik bele, de nagyon szép képeket tudok csinálni, ami, ha ezt anno komolyan gondolom, biztos hasznosabb lett volna, de ugyebár anno én csak egy éppen haldokló lány voltam, aki nem gondolkodott olyanon, hogy legyen valami olyan a birtokában, amivel esetleg boldogulni tud az életben. Különben is, Bánkista voltam akkor, minden gondolatomban és tettemben. Ami meg is bosszulta önmagát.
- Mások az én koromban már van, hogy a másodikat várják. Vagy a harmadikat. Lehetne nekem is három gyerekem. Három apától, mert mindegyiket megölted volna, miután kiderült, hogy teherbe ejt. Valójában mindegyik Barnabástól lenne, de másokat mondanék, őt pedig elrejteném a pincébe, hogy ne találhasd meg.
Elég csak az arcára pillantanom, máris elkap a nevetés, és olyan vidáman és hangosan teszem, csilingelőn kacarászva, kipirulva, hogy a mellettünk elhaladó Bözsi néni igen csúnyán néz. A mai fiatalok, ugyebár. Jó, hogy nem Jolika volt, ő még talán ki is átkozna engem az ilyen alantas viselkedés okán, aztán most pont egy átokra nincs szükségem.
- Ezt ketten szúrtuk el. Vagyis, leginkább én, azzal, hogy nem voltam vele őszinte a betegségemet illetően, és hiába gyógyultam meg, addigra már megroppant a bizalma. Sajnálom, hogy akkor találkoztunk, hogy túl fiatal voltam még ahhoz, hogy jó döntéseket hozzak. Szeretett, igazán, szívből, de azt hiszem, hiába szerette volna ő is a közös életünket, nem látta bennem azt, akit keres, a nőt, aki… nos, akihez vonzódik.
Zavartan sütöm le a tekintetemet, és nézek inkább az utca túloldalára, ahol ismerősök sétálnak együtt, kézenfogva. A világ halad előre, ki tudja, talán Barninak is van más, akivel kiteljesedett életet élhet.
- Ne bántsd, ő tényleg maximálisan úriember volt. Én, és tudom, hogy nem akarsz erről beszélni, de csak, hogy megnyugtassalak, ki kell mondanom, hogy érintetlen vagyok. Viszont a legfinomabb pizza a világon itt kapható, szóval muszáj fehér zászlót lengetnem, és Zorkának is, ha az előkészítőt megvalósítanám.
Hogy melyik Bénki a nagyobb falat? Természetesen Zorka, de tudom, hogy a tetteimnek következményei vannak, és nekem ennek megfelelően vállalnom kell őket.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Szeretem az embereket, mégis nagyon remélem, hogy most mindenki valakikkel utazik, olyanokkal, akikkel csak az üres kupék felelnek meg nekik, hogy aztán azokat töltsék meg. Bogolyfalva nincs se közel, se messze, mégis, ezt a kellő távolságban lévő állomást szeretném úgy elérni, hogy senki, de tényleg senki se jöjjön be, és ne nézzen rám ferde szemmel a pizzák miatt. Vagy, mert tudja, hogy miért a fővárosból viszem a pizzát, vagy, mert nem érti, hogy miért teszek így, és elkezdi nekem megváltani a világot, hogy nem kell sznobnak lenni, hiszen a bogolyfalvi pizza is ugyanolyan pizza, mint a fővárosi, sőt, még finomabb is, és hát milyen kedves egy ember Bánki Barnabás, mindig mindenkit szívesen lát a pizzériába, és próbáljam ki, mert tényleg jó. A pizza is meg a férfi kedvessége is. Igen, a pizza kiváló, a férfi kedves, de ha csak nem akarnám azt, hogy a főtéren máglyán elégessenek azért, mert a közelébe mentem, ő meg elmenekült, akkor szerintem mindenkinek az lesz a legjobb, ha én úgy nézek ki, mint, aki sznob, és én bizony csak a fővárosi pizzát tudom lenyelni. Ah, nem, még csak rágondolni se szabad nekem Barnabásra, mármint a pizzájára, a-a. Szóval teljesen jó lesz ez is. Majdnem olyan jó.
- Ferdinánd?
Igen, ha valaki azt mondja, hogy újra találkozunk, vagy azt, hogy az újra, az nevezetesen éppen itt lesz, akkor tényleg, én is kinevetem. Hiszen erre az esély szerintem olyan kicsi volt, hogy olyan kicsi szám valójában már nem is létezik. Komolyan mondom, hogy nem létezik. A világ egy olyan pontján találkoztunk, ahol nem hiszem, hogy bármelyikünk is tervezett járni, és mind a ketten átéltünk valamit, ami hasonló, de mégis más mértékben van jelen. Az életünk pedig attól, teljesen megváltozott, majd jött India, és a helyzet csak fokozódott. Aztán ő jobbra indult, én meg balra, és vége. Semmi romantikus, semmi epikus nem volt ebben, de a tény, az tény, ahogy az is, hogy most itt vagyunk egy döccenősen meginduló vonaton, mely hazavisz…mindkettőnket?
- Persze.
Elég furcsa lenne nemmel válaszolni, és őt még kedvelem is, így egyértelmű, hogy őt nem kívánom elküldeni. Különben is, ha vagyunk már ketten, akkor még kisebb az esélye, hogy valaki be akarjon ide ülni. Tökéletes, én mondom neked, tökéletes.
- Öhm… igen.
Zavaromban egy pillanat alatt elpirulok, és zöld szemeimet zavartan sütöm le, hogy aztán apró vállvonás kíséretében felpillantsak rá ismét.
- Tudod, mesélem, hogy nagyon elszúrtam egy férfival a dolgokat, akit nagyon szerettem, a vőlegényemmel, és, hogy tulajdonképpen azért is indultam útnak, hogy távol legyek, ő is így tett, de visszetért, nem sokkal előttem, és szeretnék vele beszélni, de még nem volt elég bátorságom, szóval inkább eljöttem Pestre pizzát venni, mert a pizzéria az övé, és nagyon vágytam a pizzáról, szóval, igen, nem csak sajt, de pizza is. Három pizza. Nem ennél pizzát? Mert ha ketten esszük, elfogy, mire Bogolyfalvára érünk. Már, ha te is oda tartasz persze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Anyámmal az élen nyomta mindenki a közvetlen családból, hogy ez az esemény mennyire fontos. Rólunk szól, mi vagyunk a végzősök, oda kell tennünk magunkat, hogy jó emlékekkel emlékezzenek vissza ránk. Néztem, mint hal a darában, hogy a tökömet sem érdekli őszintén szólva, hogy emlékeznek rám, amikor király arc vagyok, és a dudi ott lesz mellettem mindig. Viszonylag. Amíg le nem lépek. Bele sem merek gondolni, hogy Rin hogy fogja fogadni a hírt… hangosan hümmentek egyet, majd bólintok egyet a válaszra. Egen, az ő döntése volt. Sasszeme van ennek a lánynak, én mondom! Csibeszem játszik vajon?
- De nem így történt. Ez van - valószínűleg, ha a birtokomba kerülne egy időnyerő, akkor sem változtatnék ezen. Egyszer elhívtam, nem jött be, többet biztosan nem próbálkoznék, főleg, ha felesleges volt elsőre is. Csak az energiámat veszi el. Megint bólintok, mikor egyetértünk, ha szerinte is máshogy alakult - látod? Sasszem. Mondom én, bakkerka már!
- Akkor beavatsz, miért sétálok a kastély felé a tudattal, hogy valószínűleg elkéstem az utolsó vonatot hazafelé? - vakarom meg államat könnyedén. Hangom egyáltalán nem ideges vagy mérges, a vesztesek nyugalmával sétálok Amélia mellett. Tudod mikor fogok nekiállni szaladgálni egy vonat miatt. Inkább alszok a kastélyban, de rohangáljon a tököm. Fejemet csóválom meg nevetve, majd állok meg az út közepén. A vonat nem vár… amúgy sem. Hoppon maradtam.
- Oké, figyuzz ide. Visszautasítottál, pedig velem szerettél volna jönni, de nem így lett. Elmentél Zalánnal, mert így döntöttél, ami bassza a csőröm, de ezt kell szeretni. Ha arcon pörgök sem fog ez változni, úgyhogy tényleg elmondhatnád miért sírod el magad mindjárt - mutatok arca felé, ha felém fordult. Ha nem, akkor az kellemetlen, de tudok azzal is azonosulni, hogy a hátának mutogatok. Majd döbbenek le. - Ugye nem bántott?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Félreértés ne essék, egy percig sem gondoltam, hogy elfelejtette az egészet, ám bár tudtam, hogy aggasztja, nem hívogathattam ilyesmi miatt karácsonykor, amikor meghitten időt tölthetett a családjával. Azért van egy határ, ha mérlegelünk.
- Nem tudtam, hogy Csermelymenedékre mennél vissza - honnan tudtam volna? - Szóval szívesen beavatnálak, de ezt te tudhatod. Én mondtam, hogy visszatalálok - vonok vállat, majd sóhajtok egyet. Ez nevetséges. - Azért teszed, Móric, mert ilyen vagy - ez így elég tág, de akinek kell az érti.
Mozdulatlan hallgatom végig, ahogy összegzi az egészet, a maga Móricos módján. Ugyan. Nem sírok. Nem is fogok sírni. Pláne nem a bál miatt… Szemeim kerekednek el.
- Zalán? - a hangsúlyom már talán egy válasz, de mellé hevesen rázom meg a fejemet. - Ó, jaj, dehogy. Nem bántott - sőt, inkább én szoktam ellátni a baját a párbajteremben. A légynek se merne ártani. - Ha valaha ilyesmi történne, valószínűleg azonnal szólnék. Vagyis azonnal, miután megpróbálom egyedül megoldani - teszem hozzá, ahogy még néhányat lépünk, hezitálok, végül mégis elkapom a karját, hogy így felé forduljak.
- Figyelj - elengedem, elpillantok a kastély felé, majd vissza Móric arcára. - Szünet van, Móric - a mozdulatot elnyújtva pislogok egyet. Köszönjük, Amélia. Nem egyértelmű az infó cseppet sem. - Ha emlékszel, mielőtt elutaztam Franciaországba, arról volt szó, hogy bepótoljuk. Amíg el nem ballagsz - érzem, hogy kezdek zavarba jönni, hogy a nyakamon végig szalad a pír. De itt már késő lenne abbahagyni. - Miattam nem tudtunk a szünetben elmenni a koncertre, most nem szeretném, ha újra ez lenne és nem találkoznánk, mert ezen nem lépünk túl, aztán végzel - sorolom szinte levegővétel nélkül. - És most kivételesen én hozakodok elő valamivel... - ujjaim közé szorítom a papírt, mielőtt meggondolom magam egy gyorsabb mozdulattal kiemelem a zsebemből. A pizzázóban eszembe jutott, hogy csak hozzávágom és kezdjen vele amit akar, vagy át se adom, végül csak felé nyújtom.
- Mielőtt még elkezdenél tanulni a VAV-ra - jelentőségteljesen nézek rá és húzom visszább a borítékot. - És neki állnál az idei művészetis projektnek - teszem hozzá, mert ezek nem kevés előnyt élveznek minden mással szemben. - Bármikor beválthatod - nyújtom végül tényleg oda, miközben úgy hajt a szívverésem, hogy akár el is repülhetnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem tudom miért érzem magam elárulva, amiért mással ment. Azt hittem képes rám várni tényleg az utolsó utáni pillanatig, de most, hogy nem így történt, nagyon sok mindent megváltoztat. Be kell látnom, hogy nem csak én létezem. Mármint másoknak nyilvánvalóan, de ezek szerint Amélia valóban kezd túllépni rajtam, én meg elveszem magamtól az esélyt is, hogy esetleg… nem baj. Soha nem akartam tévhitekben ringatni, esetleg elhitetni vele, hogy valóban lehetséges lenne, de akkor is elárulva érzem magam. Még ha tudom, hogy így a legjobb: elfelejt, túllép. Bizony. Így kell lennie.
- Ja, ilyen vagyok - bár mi a fasznak azt senki nem tudja. De akkor sem fogom egyedül visszaengedni. Még akkor sem, ha egyedül sétált el a sötétben idáig. Kizárt dolog. Mint az, hogy még egyetlen pillanatig csendben maradjak, de a reakciója máris ad egy választ. Reszketegen fújom ki a levegőt, szemeimet is lehunyom kicsit, de csak egy hosszabb pislogásnak hat az egész. Szerencséd van, Hollósi.
- Vagy csak simán szólj, hogy beverhessem az orrát, aztán leátkozzam a picsába - vonom meg vállamat. - Nekem már nem számít még egy büntetés, neked viszont… eléggé - sandítok rá, majd túrok tincseim közé, borzolom össze őket és fordulok oldalra. Ahol a semmi van. Remek ötlet volt ez. Megtorpanok, ahogy megfogja a kezemet és elém kerül. Értetlen sandítok le rá, figyelek, és nem csak azért, mert ezt kéri tőlem, hanem mert… jó, mert ezt kéri tőlem. Szemöldököm rebben meg, ahogy neki áll, majd jobb lábamra helyezve a testsúlyomat várom a folytatást. Ez így nagyon hosszú lesz, de valahogy már hozzászoktam a húsz perces bevezetőkhöz.
Arcáról zizzennek kékjeim a kezében tartott borítékra? Az egy boríték? Remélem nem lefizet, mert az elég kellemetlen lenne. Csak fürkészem a papírt, de nem mozdulok. Halkan nevetek fel a VAV-ra, kékjeim vidámabban csillannak, ahogy arcára pillantok, mint a ma este folyamán bármikor. Lassú mozdulattal nyúlok az ajándékért, vagy nevezzük bárminek, majd ejtem magam mellé kezemet, ahelyett, hogy kibontanám.
- Nem fogok tanulni a VAV-ra. Már felesleges - jelentem ki. - Emlékszel a születésnapodra és a kiállításra? A képeim még mindig a galériában vannak. Azt mondta a vezetőség, hogy eltekintenek az idei projekttől, amiért az előző ekkora sikert aratott - mosolyodom el halványan, majd emelem fel a borítékot és kezdem el kibontani. Remélem nem az a női nevű együttes koncertjegye van benne, amire én vittem volna, mert lemegyek hídba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Sehova se tart ez a beszélgetés, hiába pereg az idő és haladunk egyre csak előrébb a kastélyba vezető úton. A tömör válaszaitól megőrülök, és ha néha nem villantaná meg a normális oldalát, van olyan bunkó mióta beléptem a pizzériába, hogy itt hagyjam. De tegyem meg azért, mert éppen a művész lelke nagy túlzásokkal védi magát? Elment az esze, én pedig most elnézem neki, hogy ne tartsunk ott, mint két éve. Nem füllik a fogam újabb hónapokig tartó csendhez kettőnk között. Arról nem is beszélve, hogy még mindig nem tudom végül milyen döntést hozott. Megesz ugyan a kíváncsiság, ám ahelyett, hogy rákérdeznék, folyamatosan a borítékon jár az eszem:  van értelme átadnom? Azt fogja hinni, hogy csak kompenzálok a bál miatt? Vagy megérti, hogy miért lépek? Megkímélem az olvasót, a többi tinédzser lány kérdéstől. Amíg aztán a kavargás megakad.
- Móric! - rászólok, mert baromságokat beszél. Ismét. Okosabb annál, hogy erőszakkal kezdje a megoldást, de ezek után kétszer is meggondolom, hogy szóljak-e neki. Minek gondolkodok egyáltalán ilyesmin? Nem fog történni semmi baj. Elnyílnak ajkaim, hogy mindezt el is mondjam neki, rá kapom a tekintetem, de végül csendben maradok. Főleg ahogy forogni kezd a rossz irányba, amit csak értetlen elfogadok. - Te tudod a legjobban, hogy ki tudom magam érvelni a büntetés alól - mosolyodom el, ahogy halkabban szólalok meg mint korábban. - Különben is, ne haragudj már meg, de nekem igenis számítana, ha miattam megbüntetnek. Az meg pláne, ha bajod esne, tehát lehet, hogy ilyesmiről inkább ne is beszéljünk? - a végét dünnyögöm már, és hamar latolgatok újra, mígnem nem teszem tovább.
Unja? Lehet, hogy tényleg nem emlékszik, és nem tudom, hogy ez miért esik ennyire rosszul. Hazugság. Pontosan tudom miért. De egy idő után már csak arra vágyom, hogy átvegye azt a fránya borítékot, túl essünk rajta és a hálókörletben legyek a puha pokrócom alatt. Aztán megszólal. Leesik az állam, és csak nézek rá, hogy bármit mondott nekem ma este, eddig ez a legrosszabb! Majd szorosan követi a legjobb, én meg nézem az arcát. Kezem mozdul kezére, hogy még ne nyissa ki a borítékot, mert… - Először is… persze, hogy emlékszem. Nem csodálom, hogy kint tartották őket, mert nagyon jók lettek a munkáid. Gratulálok - bólintok, majd: - Másodszor teljesen elment az eszed, Mórocz Aser Móric? Mégis, hogy érted, hogy felesleges tanulni a VAV-ra? Ez… - hápogok, amíg elengedem, hogy széttárjam a karjaimat, majd teljesen rezignáltan intsek a kastély felé mindkét kezemmel. - Legfőképpen ezért töltöttél itt öt évet. Mi a terv? - kérdezem, de őszinte kíváncsisággal. - Beszambázol és majd lesz, ami lesz? Helyetted sem fogok aludni előtte való éjszaka, ez nagyszerű… ennyire hátradőlni csak azért, mert remek mágus vagy… nem is értem, attól még ez a VAV - talán egy csöppet fennakadtam a dolgon, dehát, könyörgöm, ő sem gondolhatta, hogy elmegyek e mellett. Ami biztos, hogy addig többszörösen is átnézheti a két darab jegyet a szabadulószobához. Nemrégiben nyílt. Tölgyhegyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A lehető legjobb választás volt Jiyun részéről  a tér. Itt Uborka kiélhette minden perverzióját a szabadon csatangolással kapcsolatban. Amíg gazdája forró teáját szürcsölgette dideregve, addig ő vígan szaglászott, tobozokat kergetett, megjelölte területét és… menekülőre fogta. Bizony ám, hangos csaholásba kezdett az apró, kolbászra hasonlító eb, amint meglátta a feléje iramodó vizslát. Ez Jiyun figyelmét is felkeltette, azonnal elhajította termoszát s Uborka felé iramodott. Amennyire csak lehetett, próbálta felkapni a magasba. Meg akarta óvni a tacskót, így gondolkodás nélkül áldozta volna fel magát, nem ismerte a másik kutya barátságos szándékát. Szerencsére az ijedelem nagyobb volt, mint a baj. A még mindig ugató Uborkát szorosan magához ölelve csitítgatta simogatások között, ezalatt befutott a vizsla gazdija. Bemutatkozott nekik és Jiyun elgondolkodott, szóvá tegye-e a próráz fontosságát vagy sem. Bár nem történt baj, de ha ne adj isten valamelyik kutya nem úgy reagált volna, ahogy… biztos nem állt volna jót magáért.
- Én Jiyun. Ő Uborka - felelte, addigra a tacsi is megnyugodott és kíváncsian fürkészte a két jövevényt.
- Baj nem volt. Csak legközelebb te ne felejtsd el póráz, mert Uborka nagyon fél te… ő…Brúnód - nem ismerte Brúnó fajtáját, nem találkozott még hasonlóval sem. Itt le is tudta a dorgálós részét a dolognak. Minden jó, ha a vége jó - gondolta.
- Brúnó lenni nagyon szép. Mi fajtája neki? - ült vissza az addig székhelyéül szolgáló padra , ezalatt már Uborka is visszakerült a földre. Kíváncsian megindult felfedező útjára immáron ismét, hogy megszaglászhassa Lili cipőjét, persze fél szemét a vizslán tartotta gyanakvóan. Egyszer úgy is felenged.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mióta elhatározta, hogy hazajön, újból és újból lejátszotta a fejében a történéseket. Mit fog mondani, nővére vagyon hogyan fog reagálni és egyébként is, képes lesz-e egyáltalán szembenézni azzal a következményekkel, ahogyan mindent hátrahagyva évekre eltűnt.
Minden forgatókönyvet lejátszott már a fejében, de ezt sosem merte elővenni. Csak ölelte nővérét, ahogyan az ő szorosan becsukott szemei közül is kicsordult pár könnycsepp. Mert bárki bármit mondott, mégiscsak a nővére az egyetlen, akire igazán számíthat, akkor is, ha eltűnik három évre minden figyelmeztetés nélkül.
- Annyira hiányoztál te is. - Csak suttogta a szavakat az ölelésben, de Tánya úgyis tudta. Mert Tánya mindig tudta, mi van vele, akkor is, mikor nem volt ott neki.
Megköszörülte a torkát és elengedte végül. Úgy mozdult, hogy a kicsordult könnycseppeket valahogy eltűntesse, kissé belefurta az arcát Tánya vállába, és már ismét félmosollyal az arcán nézett rá.
- Tánya én... - kezdett bele a szövegbe, amit annyiszor elpróbált. Magyarázatot adott, levezette a dolgokat, hogy mit mikor és merre. Szaffi persze mindig figyelmesen végighallgatta, de Tánya szemébe nem tudott nézni. Maga elé emelte kezeit, mintha magyarázna, és inkább azokat figyelte, miközben megpróbálta megformálni a szavakat. Hisz olyan könnyűek voltak!
- Tánya, én nagyon.... tényleg borzalmasan... - hogy is lehetne ez a szó elég ahhoz, amit ő most mondani akart neki? Hogyan is fejezhetné ki mindezt egyetlen szóval? - Nagyon sajnálom! Hidd el, borzalmasan sajnálom és elmondani nem tudom, hogy... - Felsóhajtott. Feladta. A szavak nem elegek ehhez. Miért is lennének, mikor a szavak csak korlátozzák az embert?. - Szóval tudod... Értesz engem, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Értékelnem kellene, amiért a bálon történtek után is képes volt eljönni a pizzériába, hogy beszéljünk. Hogy megbeszéljük a dolgokat, amik történtek. Vágom, nem akar megint hónapokig tartó csendet, és őszintén szólva, én is kinőttem már ebből, de a büszkeségem sokkal nagyobb annál, minthogy el tudjam fogadni a tényt: egy Hollósi miatt. Belefáradtam abba, hogy megpróbáljak kiigazodni rajta. Az egyik pillanatban aggódik, mint most is - mert hallgatom a szavait, de még mennyire -, a következőben meg mással megy a bálba. A bálba, aminek rólam kellett volna szólnia. Más kérdés, hogy a kedvenc bárunkban rólunk szólt a dudival, mert úgy csináltuk, de… a bál szar volt. Örülök, hogy megszervezhettem.
- Kérlek - nézek rá félrebiccentett fejjel, aminek hatására esik egy tincs arcom elé, totálisan szkeptikus tekintettel. - Nem kellett magad kidumálnod. Meg sem akartalak büntetni - legyintgetek felé kicsit a levegőben. - Oké - dugom kezeimet zsebembe, ahogy vállat vonok. Nekem mindegy. Akar a halál erről beszélni, amikor haladhatnánk is, mielőtt a kibaszott útra fagyok, mint valami elrettentő szobor az alsóbb éveseknek: ezért ne menj ki takarodó után. Odafagy a valagad az útra, bakkerka!
Megkapom a bevezetőmet, elmondom az én álláspontomat, tehát bontanám az ajándékot, mikor megállít. Kérdőn kapom kékjeimet arcára, majd vár- nem várok. Már mondja is. Másik lábamra helyezem a testsúlyomat, kezemet engedem lejjebb, miközben hallgatom. Aprót biccentek a gratulációra, majd vigyorodom el a teljes nevemet meghallva. Remek, kaptam a nyakamba még egy Malvint. - Hát úgy, hogy felesleges - szúrom közbe, mert szerintem tök érthető voltam. Keze lendül, követem a mozdulatot, ahogy a kastély fele int, és tekintetem ott is marad, amikor beérkezik a következő kérdés. Mi a terv? Róma. Róma a kibaszott terv, ami, ha nem fog sikerülni a VAV, akkor is a terv marad. És akkor is menni fogok, mert nincs az az ember, aki visszatarthatna attól, hogy elmenjek abba a tetves városba. Eldöntöttem. És jól is fog jönni, hogy külön töltsünk pár hónapot Améliával. Talán  kell egy kis idő, hogy eldöntse mit is akar valójában, mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy jelenleg nem tudja. És én ebben nem akarok részt venni.
- Szóval remek mágus vagyok? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, szemtelen vigyorom egyetlen pillanatra villan fel, amíg nem moderálom magam. - Arra volt az öt év, hogy megtanuljam azt, ami kell a VAV-ra. Ha megszakadok sem sikerülne már mindent benyalni. Ez van. Vagy sikerül, vagy nem - most mit izguljak rajta? - Vagy sikerült összeszednem az alapot, és akkor kurva jó vagyok, vagy nem. Akkor megbuktam - pillantok el róla lefelé, a borítékra, amit végre zavartalan nyithatok ki. Mutató és középső ujjam közé fogja a két jegyet húzom ki azt és olvasom el, ami rajta van.
- Ez zseni! - csillannak fel kékjeim. - Mikor menjünk? - hangomból hallatszik az izgatottság, aprókat toporogva lépek közelebb hozzá. Mint valami türelmetlen kölyök várom a választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Szemöldököm rezzen, fejem kicsit fordul az irányába, ahogy felnézek az arcára és lényemet szinte áthatja az arrogancia, ami süt Móricból. A keserű szájíz, az értetlenség, a szomorúság ellenére kunkorodik mosolyra ajkam széle, mielőtt legyintgetve elpillantana rólam. Ha így csináljuk, csináljuk így. - Nem? És mondd csak, miért nem? - felsőtestem minimálisan fordul felé, a mozdulattól libben a táskám oldalamon, így kapok a pántja után, de nem pillantok el Móric arcáról. Magamhoz képest bizonyosan játékosabb pillantással fürkészem, mert pontosan tudom a választ. Ezért is olyan fontos nekem. Bármiért is hülye most, igenis át fogom neki adni a jegyeket. És ezért sem húzom tovább a pillanatot, hanem szólalok meg újra. Mert azt tartom, hogy nem szeretném ha megsérülne, vagy megbüntetnék, akkor sem ha itt rángatja nekem a vállát. Ne essen semmi baja. Pont.
Hacsak nem én vágom mindjárt kupán! Felesleges tanulnia a VAVra. Mondja nekem, egyetlen szemrebbenés nélkül, én pedig úgy érzem huzatot kapott a fejem. Annyira azért nem, hogy tisztába legyek vele csak cukkol és nem vár valódi választ a kérdésre, amire először elnyílnak ajkaim. A következő pillanatban már csípőre tett kézzel nézek fel a szemeibe, kihúzva magam, semennyire sem korrigálva a nevetséges különbséget a magasságunk közt. - Azt mondtam, nem? - tűzöm oda, épp mielőtt belekezd. Figyelek rá, Merlinre, de még mennyire. Megemelkedik mind a kettő szemöldököm íve. - Hm - magam előtt fonom össze karomat. - Tudod ezen az indokláson múlott, hogy megcsapkodlak vagy sem - billen a fejem, a kastély felé pillantok, majd vissza rá. - Én biztosan nem így csinálnám, de igazából… hozzád pontosan ez illik - veszek egy mély levegőt. Nem hiszem el, hogy egyetértek azzal, amit mondott. De ez csakis azért van, mert kizártnak tartom, hogy megbukjon. Persze ez nem jelenti, hogy nem leszek éber egész előtte való éjszaka, mert az eredmény sem mindegy.
Vajon látja, hogy mi a cím? Jaj. Ahogy jelenleg állunk… de csak nem menne el Kendével. Vagy mással. Igaz?
- Igen? - dermedek meg kicsit. Megváltozik a pillantása - más lesz, mint eddig bármikor az este folyamán. Egy barátom sem járt még Tölgyhegyen. Behajlítom az egyik lábamat. - Amikor szeretnél, még nem foglaltam konkrétan időpontot, de ismerem a tulajt. Nekem a péntekek a legjobbak és a jövő heti szombat kivételével a többi - gondolom végig, majd a hűvös levegő feszíteni kezdi a tüdőmet. - Utána megmutathatnám a kávézót és a könyvesboltot. A volt sulim, vagy ahol a zongorát oktatom művészeti sulit. Vagy esetleg dartsozhatunk a kocsmában, amiről meséltem egyszer - megköszörülöm a torkomat. - Öhm, finom náluk a habzóbor, házilag készítik - Ki hívja el a másikat azért egy másik városba, hogy nyilakat dobáljon egy táblának? Egy kocsmában? Béna. - Tölgyhegy nem túl nagy, szóval… - persze, a magyarázkodással sokat segítek magamon. Hogyne. - A szabadulószoba ott a legérdekesebb. Tudod, a művészet szóba szokott jönni, de az illúzió sosem, ez pedig kicsit hajaz rá. Mármint a muglik szemével valahol illúziók ezek a szobák - billegetem a fejemet, majd elpillantok róla és a táska pántján igazítva indulok tovább. - És akkor én most el is hallgatok - bólintok. Tényleg eljön. Én meg talán most érzem mennyire rossz érzés lehetett neki, amikor visszautasítottam a meghívását. Fenébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem lesz itten semmi hiba. Alakul ez a Lénárt, mint púpos gyerek a prés alatt. Mer' ugyi én se azonnal tudtam ám a kutyafittyet, amikor ide gyüttem a céghe. Mindent meg köllött nekem is tanulni a vén rókáktú, úgy biz ám! Pityu bá, Merlin nyugossza! Na ő nagy ász vót a maga idejibe. Az egész falut egymaga vitte, míg odafenn a fejesek ki nem találták, hogy váltás, meg cég kell az öreg fószer nyakába. Engem tanított be utoljára. Aztán nyugdíjba vágták, mehetett amerre látott a szerencsítlen. Nem is húzta soká a nagy szabadsággal. Úgy rémlik, vagy öt évet ha bírt, aztán feldobta a bocskort. Kár érte. No de ezen már nem sopánkodok, mer' az ílet megy tovább. Nem szabad kétségbe esni, egyszerre meg főleg nem. Ezt üzeni a fejem a srácnak.
- Látom komám az igyekezetedet, ne féljél. Meg osztán, itt nagyon elrontani nem lehet semmitse. A kocsit úgyse a ződfülűek szokják kezeli az elejibe. Egyelőre csak megyünk szípen, egymás mellett és szedjük fölfele a nagyját.
Adom ki az ukázt és jól a fejembe nyomom az usánkámat. Fene enné meg ezt a veszett hideget. Utálom, mint a ragyarontást. Az meg még jobban, mikor megjelennek a dögök a kaján. Egy méretes patkány iszkol ki az egyik elhajigált tányér alól.  
- Hogy a dögvísz seperne el! Megálljál csak! Nem fogod itten terjeszteni a kórságokat!
Kiabálom utána és pálcám már lendül is megfele, hogy azzal az irammal rá is lőjek előbb egy sóbálvány, majd egy robbantó átkot. Erre a dög előbb megkövül, majd porrá válik, amit aztán beparancsolok abba a zsákba, amit a bal farzsebemből kapok előfele. Direkt az ilyen szutykoknak van fenntartva, meg az elhullott állatoknak.
- Itten is vót a második lecke, Komám! Patkányt nem hagyunk élve elpucóni! Előbb sóbálvány, osztán meg a zúzó átok köll rá, maj mehet a hullazsákba!
Mondom és nem viccelek, tényleg így híjjuk. Ha épp nem ilyen kártevők végzik benne, akkor is akad belíjük tetem. Mer van olyan hülye, aki például halat ad a macskájának, oszt annak meg torkán akad a szálka. Vagy szeggel szúrja meg a virslit, amit valami pudli eszik meg, ami ótán elhull. Szerencsítlen jószágokat ilyenkó egész megsíjnálom, pedig nem nagyon bírom az állatokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Aranyos nagyon. Honnan kapta a nevét? - Megállom, hogy odanyújtsam a kezemet az orrához. Szegényt így is eléggé felzaklattam, inkább megvárom, hogy ő kezdeményezzen.
A “szidást” hümmögve és bólogatva fogadom el, és továbbítom Brúnónak. Ő viszont mintha megértette volna a lány szavait, és büszkén nézett körbe mintha nem is hallotta volna amit én mondtam neki.
- Ő egy vizsla, a vérében van a hiperaktivitás. - Leülök én is a padra, de közben fél szemmel figyelem két kutyát.
A kissé tört magyar és a külföldi hangzású név csak ekkor kerül feldolgozásra, és talán kicsit elhamarkodva teszem fel a kérdést:
- Te honnan jöttél? - Nem szeretnék udvariatlannak tűnni, így még motyogok néhány mondatfoszlányt amivel talán avíthatnék a helyzetemen, de végül feladom.
- Te is a Bagolykőbe jársz? - Egyértelmű, de talán ha elég hirtelen teszem fel a másodikat, az első nem tűnik túl udvariatlannak.
Brúnó közben odamegy Jiyunhoz, és barátságosan megböki a kezét. Hamar túltette magát az iménti izgalmakon, úgy látom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem mondom, hogy megkönnyíti, ha valaki beáll valami mellé és méretarányos lehet a kép, legalább viszonylag, de megkönnyíti. Most az, hogy éppen kit kaptam el, pont nem számít, mert részemről Brightmore is lehet- Hah, oké. Azért ennyire ne vessük el azt a bizonyos sulykot kérem. Brightmore-on kívül bárki lehetett volna, akkor is megkérem, hogy meressze a valagát a kút mellett. Mondjuk.
Mert végül csak nem bírom ki, és a meglepett arcát látva, ahelyett, hogy felröhögnék hangosan, inkább odahívom magamhoz. És ha ez még nem lenne elég, akkor a homályos épületekből semmi nem marad, ahogy az illatokat és hangok is eltűnnek, amint odaér. Kicsit értetlen nézek fel rá, ajkaimmal csücsörítek kicsit.
- Persze - nézek rá értetlenül. Ez a srác… hülye? Vállat vonva vigyorodom el, mert nekem tök mindegy, attól még jó fej és adom, hogy érdekli. Szóval vállat vonok, elvigyorodom és kezdődhet a műsor. Ceruzámat a füzetre teszem, fél szememet behunyva koncentrálok, így kúszhat az orrunkba a pizza illata, hallhatjuk a messziről jövő, de kivehető szavakat. Nyammogok kicsit. - Mármint… a rajz? - pillantok le a vonalakra. - A fejemből. Elképzelem őket, magam elé is, ezért kellett megállnod a kút mellett, majd meghúzom a vonalakat, amiket látok magam előtt - pillantok az ég felé. - Ja, valahogy így. Nem nagy dolog. Én tartom, hogy szerintem mindenki tud rajzolni - bólogatok határozottan. Aki még nem is próbálta, az nem csoda, hogyha azt mondja, hogy nem tud. Vagy aki az első, akár a második próbálkozás után feladta. Hát… úgy nehéz is, tesó.
- Megpróbálod? - nyújtom felé a ceruzát széles mosollyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Most tényleg visszakérdezett? Édes Merlinre, hogy megtette. Én meg tényleg emlékszem is az ominózus esetre, amiről beszél, de már-már durcásan túrok tincseim közé. Kicsit fújtatok is, csak azért, hogy érezze. Miért olyan fontos most ez hirtelen? Ennyit várni azért, hogy megkérdezze… ennek semmi értelme.
- Mert akkor megszívod - vonom meg vállaimat. Már bocs, de még mindig tartom, hogy neki sokkal szarabb, ha megbüntetik, mint nekem. Érted, a pedáns levitás büntetésben? Hogy néz az ki? Plusz, ember legyen a talpán, aki megmeri cselekedni, és nem fél a következményektől, ami csipogva csap le. Majdnem mint most, amikor simán beközlöm, hogy biztosan nem fogok tanulni a VAV-ra. Ember, vannak olyanok, akik megteszik helyettem, érted, most akkor mit erőltessem meg magam? Vagy így, vagy úgy, de úgyis átmegyek. Ha más nem, kis kenőpénz. Biztosan értékelnék.
Szemeimet forgatom meg a következő visszakérdezésre. Ja, tényleg azt mondta, és a mellkasom dagad is, bármennyire tudom magamról, hogy király vagyok. Ehhez nem kell megerősítés egyébként, mert tény. És ezt mindenki tudja. Aki meg nem, az eddig egy szekrényben lakott, és a szülei sem szeretik, úgyhogy… pech. Mármint neki. - Ha megcsapkodnál sem lenne másképpen, úgyhogy teljesen mindegy - egyetlen pillanatnyi szünet. - De ha nagyon csapkodnál, szólj előtte, hadd feszítsek be, akkor kevésbé fáj - nyammogok kicsit, de sokkal jobban lekötnek immár a kezemben tartott jegyek. Fogalmam sincs mi az a szabaduló szoba egyébként, de a nevéből kiindulva szabadulni kell valahonnan, amiben meg profi vagyok, szóval annyira nem lehet szar. Csillogó kékekkel, és sokkalta őszintébb mosollyal pislogok is rájuk, mint az elmúlt napokban bárkire és bármire. Fel is teszem a kérdést, hogy mikor menjünk, mikor… kávézó, könyvesbolt, de: volt suli. Mi? Lassan vezetem a lány arcára kékjeimet. Mégis miről beszél és honnan van ennyire képben? Szemöldököm szalad ráncba, visszapillantok a jegyekre, mikor kiszúrja a szememet. Tölgyhegy. Tesó… a csaj hazavisz, vágod? Az eltűnt mosolyom fokozatosan kerül vissza ajkaimra, egyre szélesebben, míg vigyorogva figyelem már Amélia arcát, amíg ott nem hagy. Meg a nagy faszt! Azonnal utána kapok, hogy keze helyett a táska pántját kapjam el és kényszerítsem megállásra, majd arra, hogy felém forduljon, mert ez nem így működik. Ő elmondja, én meg nem?
- Adnám, ha megmutatnál mindent - mosolyodom el, miközben elengedem a táskát. - Mégha fogalmam sincs mi az a darts - nézek rá értetlen egy pillanatig, ami elég hamar eltűnik arcomról. - Fasza randit szerveztél le, Kiscsibe. Gratulálok - emelem szemeim elé a jegyeket, majd azzal a lendülettel csúsztatom őket farzsebembe. - Én is zavarba jöttem volna ennyi program ötlettel, szóval teljesen megértelek, hogy itt akartál hagyni - szemtelen vigyorodom el. - Jövő hét utáni szombaton megyek. Az állomáson tala, és ha már randi, azért tedd oda magad pls - a következő semmiképpen sem jó, amikor Rómában van jelenésem. Érted? Rómában. Lakást nézek, ember!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nőnap van ma, ami egy igen jelentőségteljes nap, hiszen ez az a nap, melyen az emberi élet lételemei, a csodálatos nők létét ünneplik a férfiak, az olyanok, mint Kornél pedig különösen. Igazán érdekes eset, és valószínűleg nem is véletlen, hogy egy ennyire csupaszív és szeretnivaló, mókás fiatalember nem is születhetett volna máskor, mint olyan napon, mikor kezében virágok egész halmával szaladgálhat, hogy köszöntse Iluskát, Jolikát, és mindenkit, akit csak meglát. Benzsay asszony például három évvel ezelőtt majdnem felpofozta őt, míg a Danvers gyerekek nagymamája, Vali valóban el is követte ezt. Azóta csak pirulva rendezi úgy a dolgait, hogy éppen erre kelljen fordulnia, és egy gyönyörű piros tulipánnal térhessen haza.
Igazán különleges, és nem kicsit mozgalmas nap ez tehát. Tudniillik, a szőkésbarna ifjú családjában az a hagyomány, hogy mikor a gyermekeknek születésnapjuk van, édesanyjukat is megköszöntik, aki ezen a különleges napon, megküzdve teste minden tiltakozásával, életet adott gyermekeinek. Testvérei Miksa és Mirabella immáron negyvenhárom, míg Kornél most már huszonhat éve. Édesanyja pedig ezen a napon mindig felidézi, milyen szomorú nap lenne ez, ha akkor régen elveszítette volna váratlan érkezett kisfiát.
Ezen a bizonyos napon, ebben a bizonyos órában, mikor az újdonsült - ez a titulus egy kerek éven át jár minden hölgynek, ki férjhez ment - Krise asszony betéved a térre, ott áll Kornél, és vele három segédje, nevezetesen Sean Warren, Mikola Adrián és Homorkai Péter. A fiúk arcán helyenként észrevehető egy-egy zúzódás, és bár mindenki mást állított, hogy ki ütött először és miért, a végén mind a hárman itt kötöttek ki. A véletlennek köszönhetik, hogy éppen akkor kellett Kornélnak is a gyengélkedőn járnia és ahelyett, hogy komolyabb büntetést kaptak volna, most oszthatnak ők is virágot, ami egy igen nemes cél. Jobb ez így, mintha az igazgató elé küldték volna őket, Mayfair kisasszony pedig nagyrészt rendbe hozta az ábrázatukat, és már a vérveszteség sem fenyegeti az urakat, így egy kis társadalmi munkára igazán alkalmassá váltak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kornél és az apróságok
- Happy International Women's Day (on actual 8th of March) -
Fresh out of the arms of her husband

Tagjaiban kellemes zsibbadtsággal, de teste minden kecsességével szedi a lábát, be a térre, hogy elkerülje a több, mint két ember tömeget a művészboltban. A jó reggeli indítás után tele van endorfinnal, önbizalommal és az sem zavarja, hogy a nyakán egy elég látványos lila folt illegeti magát, ami ugyan valamelyikük megszeretgetésének a jele, inkább úgy néz ki, mintha valaki megütötte volna Adélt. Hogy melyik a kettő közül, azzal nem foglalkozott öltözködéskor. Még jó, hogy mindig van nála váltásruha, mert elnézve Will szokásait, ezentúl sűrűn fogja cserélni a ruhatára egy részét sajnos.
Az első meglepetését a hirtelen tudatosuló látvány okozza számára: egy érett férfi, három kisfiú, és virágokat adogatnak. Meg kell rázza egy kicsit a fejét, még a napszemüvegét is feltolja a feje búbjára, hogy leessen Ipkovich Kornél személyének ténye. Mégis mi folyik itt... ? Nyilván elfelejtette, hogy nőnap van az egyéb elfoglaltságai miatt, úgy hogy tündöklő mosolyával az arcán, de némi értetlenséggel megfűszerezve lép közelebb a fura négyeshez.
- Kornél, micsoda kellemes meglepetés! Mit csinálnak idekint? Gyakorlati óra? - Mosolyogva pillant le a gyerekekre, akik közül azért az egyik nem is olyan gyerek már. A Warren-gyerek kifejezetten iskolaérett tinédzsernek tűnik. Elképesztő, hogy valószínűleg alig 4-5 év korkülönbség választhatja el a fiútól, de mivel soha nem látta a saját unokatestvérét élőben, és csak a nevük került fel a hévízi családfára, fogalma sincs, hogy épp az unokaöccsével néz farkasszemet. Csupán a halvány bizsergés tudatja vele, hogy talán ez a gyerek nem teljesen ember. A másik kettő teljesen hétköznapinak tűnik, még az arcukon feltűnő verekedés nyomai is annyira normálisnak hatnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Próbálja ő rejteni, de minek is próbálkozik? Felragyog az arca a dicséretre. Pedig igaz, mit is ronthatna el? Azon kívül, hogy lassan dolgozik, meg figyelmetlen s nem vesz észre valamit. De az azért számára is egyértelmű, hogy figyelni kell, nem bambulhatja el a munkát, mint ahogy az órákat szokta. Ez itt más. Ha mozog, figyel, dolgát végzi, akkor megdícsérik, talán még meg is becsülik, s a nap végén annál több pénze lesz. Lakásra, ételre, Sissinek húsra, jutalomfalatokra. Ami kell egy önálló élethez. Minden nap egyre közelebb kerül a céljához s egyre messzebb a régi énjétől. Úgyhogy igyekszik ő, jól látja Sümegi.
Az iszkoló patkányra megdermed s ösztönösen keresni kezdi Sissit, aki minden nála kisebb lénytől retteg. A nagyobbaktól érdekes módon nem. De egy patkány - az totális pánikba kergetné. Ennek ellenére Lénárt nem neheztel a dögre. Úgy általában megvan ő mindenféle állattal s nem is bántott egyet sem, amelyik nem támadta meg a bichonját. Úgyhogy most kissé döbbent arckifejezéssel nézi Sümegit, ahogy pikk-pakk, tárgyilagos gyorsasággal elintézi a rágcsáló sorsát. Hirtelen azt sem fogja fel, milyen átkokat használt s hogyan végezte el a varázslatokat. Csak az állat után maradt port figyeli, ami hamarosan eltűnik egy újabb zsákban, mielőtt a szél felkaphatná.
Bántotta volna Sissit. Igen, erre fog gondolni. Veszélyt jelentett volna, mint minden társa, aki útjába akad majd. Mind vérszomjasan lecsaptak volna rá, s neki az a dolga, hogy megvédje.
Míg próbálja rávenni elméjét, hogy a gyors, könyörtelen leölése ezeknek a rágcsálóknak egy nagyobb jót szolgál, addig az arca harsogva árulkodik ellenérzéseiről.
 - Nem... nem fájt neki? - kérdezi végül, mikor megtalálja a hangját. Ahhoz képest, hogy gondolkodás nélkül képes pofán tenyerelni, orrbaverni, falra kenni másokat, most hirtelen egy morális dilemma kezdi piszkálgatni szunnyadozó lelkiismeretét. Léteznek még csodák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Jolika, a helyi legveszélyesebb néni, ahogy az évek során Kornélunk már bölcsen megtanulta, szinte remegő lábakkal fogadja a virágot, és még egy-egy cukrot is ad a segédeknek, akik szépen megköszönik, és bölcsen zsebeikbe rejtik az édességet. Dianás cukor. Erről kettő dolgot tud egészen biztosan, hogy még nem járt le a szavatossága, és, hogy ebben a korban nem ajánlott a fogyasztása. Emlékszik egy esetre, amikor egyik unokahúga, olyan öt éves fejjel egy egész dobozzal elfogyasztott, és mivel ifjú szervezetről beszélhetünk, jobban ártott neki, mint egy meglett felnőttnek, ráadásul mindez ebéd után jóval történt, uzsonna helyett, így a lányka az őt ért befolyásoltság hatására igencsak ingerlékeny, kötekedő és hisztériás lett. Egyszerre, természetesen. Sokkal később derült csak ki, hogy nagymamája, Kornél édesanyja készleteit dézsmálta meg. Egy cukorka nem tesz bolonddá, de mindenképpen célszerűvé válik szemmel tartani őket, és azt, hogy mit kapnak még a nap folyamán.
- Krise asszony! Adél - Az első mondat örömteli felharsanással társul, ahogy meghallja az ismerős hangot, míg a másik jóval visszafogottabbra sikeredik, amikor is közelebb ér az ifjú feleséghez, és felé egy szál, gyönyörű halványrózsaszín, fehér cirmos rózsát nyújt. Színe jelentését nézve a friss kapcsolat jele, olyan virág, mely mosolyt és bájt kölcsönöz mindenkinek. Adél mai öltözetéhez kiválóan illik, bár arcvonásaihoz az ember markánsabb virágot választana, de házas asszonynak nem illendő, és ő maga is nemsokára frigyre lép gyönyörű menyasszonyával, akivel az elmúlt időszakban mélyülni kezdett a kapcsolata, természetesen még nem olyan mélyen, mint Adélé láthatóan, de alakulnak a dolgok, és Cassandránál jobb társat nem is kívánhatna. - Engedd meg, hogy Nőnap alkalmából köszöntselek. Ők a segédeim, Adrián, Péter és Sean.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A szája széle alig láthatóan megvonaglik a titulus hallatán. Krise asszony, ennél messzebb nem is állhatna tőle a pozíció. Csak papíron házasok, és mind neki, mind a férjének ott vannak a maguk kis játékszerei a színfalak mögött, bár, hogy most merrefelé fog változni a viszonyuk, roppant jó kérdés. Figyelembe véve a tegnap estét és a ma reggelt, talán nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy ilyen helyzetbe gabalyodnak.
Tündöklő mosollyal fogadja el a virágot a nálánál jóval magasabb úriembertől, egyenesen felfelé nézve a szemeibe.
- Nagyon köszönöm, csodaszép! - És az illata is kellemes. Hiába, nőből van, a rózsát pedig különösen szereti. A frissen visszakapott vélaereje elégedetten dorombol a bőre alatt, enyhén meglökve a szépségét egy kicsit, felfelé a skálán. Amikor Adél elégedett, tündököl. Egyidőben ezzel az aprócska fortéllyal, látni vél egy csodálkozó szemvillanást a Warren-gyerek részéről, de nem teszi szóvá. Nem az ő dolga elmagyarázni, mi történik, majd Zója felvilágosítja, hogy vélaként mi merre hány méter. Helyette a másik két fiúra irányítja a tekintetét - szerencsétlenek kissé elnyíló szájjal néznek rá a virágok fölött. Nem állja meg egy félmosoly nélkül.
- Milyen segítőkészek vagytok, igazán bájos gesztus mindőtöktől, hogy gondoltok ránk. Az előkészítős lányoknak adtatok már? - Itt visszafordul Kornélhoz egy gondolat erejéig. - És a Tanár Úr meglepte már a csodás menyasszonyát a mai napon? - Az a fajta női cinkos mosoly ül az arcán, ami tettekre bíztat, rosszban sántikálásra, titkos, lopott csókokra Cassyval, akár egy rosszcsont barát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Saját neve a kérdő, ugyanakkor meglepett hangba burkolva jobban szórakoztatja, mint azt várná. Ajka felkunkorodott csücske nagyobb ívet kap, pusztán ennyi a válasza. Egyelőre. Elvégre nem is kell megerősítenie, vagy többet mondani, hiszen kevés olyan fazon rohangál a nagyvilágban, mint ő. Azt sem tudja - nem is akarja - elfedni, hogy mennyire feldobja ez a váratlan találkozás. Persze ez éppen annyira látszik a vonásain, mint egy ex-levitás, szorongásos, poszt-traumatikus félvámpíron látszana. Senki ne várjon csodát.
Beljebb lép, még a jóváhagyás előtt, amikor pedig az befut, Febát már a sajt illata köti le. A kávé íze még ajkain van, amit akartalan nyal meg, mielőtt Lorinra sandítana.
Távolabbról fürkészi a másikat. Nem is tudja mit mondhatna a nőnek, akivel most, évekkel később, itt ül egy teljesen másik kupéban. Ennyire még ez a világ se lehet kicsi. Képzeletében felidéződik a kegyetlen és ostoba szempár a maszk mögül. Az illető nem csak a képzelete koholmánya, hanem egy emlék, aki ott volt azon az Indiában tartó vonaton. Ferdinánd legszívesebben a földdel tette volna egyelőve, az enyves kezeivel együtt. Legfőképpen azért, mert még most is érzi a torkát szorulni a megannyi rájuk szegeződő szempár miatt, amit a folyosóról kaptak. Mint egy akváriumban, vagy ketrecben. Lorin, ő, a rabló és a hasznavehetetlen kalauz.
Elmúlt, és Feba ugyanúgy utálja az embereket, de ugyanúgy kíváncsi a különleges, egyedi lelkekre. Mint mondjuk a nőre, aki megvonatoztat több doboz pizzát, csak hogy ne az exétől kelljen beszereznie. Ferdinánd beleszédül abba is, hogy lépést tartson a történettel, pedig a felsült vőlegény sztorijára emlékszik. Azért bólint egyet-kettőt, amikor annak ott a helye, Lorin hadd mondja végig.
- Oda. Pár hete költöztem a városba. Bővült a Horcrux és itt is nyitottunk egy szalont. Ahhoz képest, hogy egy társaslakás rész, elég sok vendégem van - tenyerét cégig futtatja farmerén, majd oldalra nyúl és beleles a dobozba. Imádja a pizzát. Mindegy milyen. Kérdőn néz Lorinra, és ha tényleg nem baj, hogy vesz belőle, felnyitja. Magához vesz egy szeletet, majd nyújtja a dobozt a másiknak. - Kösz. Már majdnem éhen haltam - szereti ezekkel a szavakkal játszani, leginkább a benne lévő ironia miatt.
- Szóval, be vagy rezelve a találkozástól az exeddel? - harap a szeletbe, majd lassan vezeti pillantását Lorin arcára. - Emlékszem a sztorira amúgy, de nem gondolom, hogy véletlen, hogy mindketten éppen visszajöttetek. Ne vedd sértésnek, de nem lenne jobb túlesni rajta? - Diszkrét, Illés, semmi gond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem egészen megalapozatlan az a feltevés, hogy a gyerek hülye, de azért a helyzet nem ilyen egyszerű. Úgy megvan az benne, amit józan paraszti észnek neveznek, s ha nem becsülné le mindenki szellemi képességeit, még talán ő is elhinné, hogy képes lehet többre. De ahogy a helyzet eddig áll, kevés ember hisz benne - így még benne se merült fel eddig, hogy ne lenne igazuk. Ha mindenki egyetért, csak nem tévedhetnek mind. Ugye?
Arcáról most ez a belső dilemma ordít a másikra, ez a zavart, félig bamba, félig intelligens kíváncsiság. Meglepő az összhatás.
A fiú magyarázata nem sokat segített a kérdései tisztázásában.
 - Nem mindenki - teszi rögtön hozzá, motyogva az orra alatt. Ő próbált, persze, hogy próbált. Mert milyen az a gyerek, aki nem rajzol? Az anyja évekig türelmesen rajzolt neki, de ő csak színezni tudott. Rajzolni soha. Egyszer kipróbálta, hogy egy képet az ablakra tesz, arra pedig egy papírlapot, s úgy átmásolta a képet, de persze nem vert át senkit. Még egy pofot is kapott, amikor megmutatta az apjának.
Szóval nem, nem tud mindenki rajzolni. Lóbálja ide-oda a fejét, hogy ő nem akar, de mielőtt rájönne, mit tesz, már elvette a ceruzát a másiktól. Nézi a kezét, mintha valaki más mozgatná azt. Semmi köze az egészhez.
 - Mit rajzoljak? - kérdezi, látható rémülettel a tekintetében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Apró mosolyom közben játszik ajkam szélén az ív, amikor fújtatva válaszol. Szeretek visszaemlékezni arra az estére, pedig tény, hogy még mindig kicsit bűntudatom van, hogy takarodó után tilosban jártam, azonban jó okkal tettem.
Megforgatom a szemeimet arra, hogyha megcsapkodom, akkor sem fog készülni a VAV-ra. Na nem mondja… Merlinre. Annyira lehetetlen tud lenni, hogy az elképesztő. Na jó, azért arra felnevetek, hogy előre szóljak, mert akkor felkészül a maga módján. - Természetesen nem a VAV-ra, hanem a csapásra… - Ugyan már, hiszen mindketten tudjuk, hogy amúgy sem fáj neki. Elég ránk nézni.
Elmondom, néhol hadarom, amit szeretnék, miközben rá pillantgatok, és látom, ahogy a jegyet fürkészi, de nem hagyom abba. Már nem. Bepótolni a találkozást, ahogyan azt még hónapokkal ezelőtt beszéltük, jó ötletnek tűnt. Mert elballag. Azt nem tudom utána milyen tervei vannak, de nem fogok elfelejteni rákérdezni. Ahogy tovább itt ácsorgok több beszédre gondolni sem merek, de nem enged meglépnem. Persze, hogy nem.
A maradék méltóságomat megtartva nézzek fel rá és nyílnak el ajkaim. Érdekli. Arcomon hatalmas mosoly terül el és egyszerre leszek tényleg izgatottabb. - Nem baj, ne is törődj vele, majd szívesen megmutatom - életveszélyes lesz és biztos hogy a végén, valakinek, valamilyét be kell kötni, de ha eljön, én tényleg megmutatok neki, amit csak tudok és egy kicsit is érdekelheti. Istenem, tényleg eljön hozzám. Majd az ütő áll meg bennem.
Randit? Hogy micsodát? De én… Pusztán ködösen hallom beszélni, mintha a víz alól ütné meg a fülemet az elmosódott hang. Most… ennyi idő után, még képes úgy forgatni, hogy randira hivassa magát velem? Amikor szemtelenül elmosolyodik visszahoz, hogy felületesen megértsem, amit éppen beszél. Szemeire kapom tekintetem, mert kimondja újra. Randi. És, hogy azért tegyem oda magam? Hova? Az állomásra? - Tegyem oda magam? - őszinte kíváncsisággal kérdezek vissza, mellé ráncolom szemöldökömet. Zavartan nevetek, mert nem értem, de valamiben nagyon is biztos vagyok. Csípőre tett kezekkel, aprót ingatok a fejemen.
- Figyelj, Móric, én ezt nem randinak szántam. Mondtam volna, ha az - fürkészem az arcát. Szeretné, ha az lenne? - Ha szeretnél velem randevúzni, hívj el, csak ne forgasd ki a szavaimat, kérlek - óvatosan söpröm félre az arcomba hulló tincsemet, miközben a mellkasomban heves iramot diktál a szívverésem, de nem pillantok el róla. Tudom, hogy nem könnyű ide vagy oda elhívni a másikat, de hát, eddig meg sem fordult a fejemben, hogy őt érdekelhetem így. Már régen tisztázta felém, hogy barátok vagyunk. Ajkamba harapva bólintok végül és zsebeimbe süllyesztem megremegő ujjaimat. Ott rejtve vannak.
- Ha tényleg eljössz Tölgyhegyre, akkor megmutatom majd azt az édességboltot, amihez nem lehetsz elég nagy. Ha belépsz, minden csillag úgy áll, hogy ismét gyerek legyél - mesélem, ahogy lassan tovább indulok a kastély felé. Sálamat igazítva nézek rá oldalasan, somolygós arccal. - Mondjuk te éppen megkönnyíted a csillagok dolgát - mosolyodom el, majd lépkedek tovább.
Lekéste miattam a vonatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Frissen költöztek be bogolyfalvi otthonukba Erikkel, és most feltétlenül fel kell fedeznie a várost. Meg kell találnia a saját kis zugait, ahol jól érzi magát akkor is, ha épp otthon nem. Mindenre fel kell készülni ugyebár. Erik tudja, hogy merre jár, azért nem lépne meg otthonról engedély és tudomás nélkül. Ez a kölcsönös bizalom alapja igazából, és rendkívül örül, hogy a férfi bízik benne annyira, hogy simán elengedi csak úgy egyedül.
Most éppen a főtéren kószál, és lehet, hogy egy kicsit elveszettnek néz ki, mert már három ember próbált segíteni rajta, és nagyon nehezen tudta megértetni velük, hogy bár nagyon hálás, de nem szorul rá erre. Most nagyon élvezi, hogy olyan, mint egy felnőtt, hogy egyedül van, és önmagáért felelős. Ha nem lenne mögötte senki, biztos nem érezne így.
A nap csodásan süt, úgyhogy úgy dönt, ideje kicsit kiélvezni ezt a jó időt. Leül egy padra, szemét lehunyva arcát az ég felé fordítja, lábával vidáman kalimpál, és élvezi, hogy ennyire jó most neki.