Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Választhatta volna azt is, hogy nem mond semmit. Vagy akár mondhatott volna annyit is, hogy hm, hát, itt izgalmasabb az élet. De nem, helyette válaszolt, méghozzá úgy, hogy ennek hallatán csak több kérdés fogalmazódott meg a lányban, mint amennyi eddig piszkálta. Bal szemöldöke emelkedik meg csupán, és az is éppen hogy csak, enyhén keveredik a meglepettség, a hitetlenség, a kíváncsiság, nem is tudja hirtelen, erre most mit mondjon. Egy részre felhorkanna, hogy ugyan már, annyira nem lehet rossz, egy másik érdeklődve dönti félre fejét, hogy saját magát visszhangozva tegye fel ismét a miért kérdést, míg egy harmadikból ki akar bukni valami hasonló panaszáradat. Ezutóbbi az, ami igazán megrettenti a lányt, és arra készteti, hogy torkát megköszörülve csússzon feljebb, kabátját szorosabbra húzva, kezeit ismét elbújtatva zsebében. Most hirtelen nagyon idegennek, kényelmetlennek tűnik ugyanaz a helyzet, ami korábban olyan egyszerűnek és könnyednek tűnt, agyában lázasan járnak a gondolatok, miközben emlékeivel és érzelmeivel egyaránt próbál birokra kelni. Ő nem ennyire... Hirtelen gondolkodású, döntésű ember. Auguste inkább magába fordulva ülne le emészteni a hallottakat, órákig, ha nem napokig, újra és újra lejátszva magában a beszélgetést, keresve azokat a jegyeket, a hangszíneket, amiket esetleg addig nem vett észre.
Úgy érzi, mintha megfagyott volna a levegő, de lehet, csak benne, a váratlanul borongós válasz kirántja abból a komfortosnak éppen hogy csak mondható zónából, amibe eddig úgy-ahogy megpróbálta besorolni beszélgetésüket. Nem tudja mihez kezdjen. Nem tudja, így megpróbál érzéseire hagyatkozni, mint eddig is tette. Azok legalább mindig ott vannak neki.
Feje oldalra biccen, tekintete Augustine arcára siklik, vonásait fürkészik. Testtartását, lélegzetvételét, még azt az önnön súlyától éppen megereszkedő hajtincset is végigköveti, ami épp akkor siklik el a többin.
Tényleg szar lenne otthon? De hát ott az apja, a szerető apja, aki kiskorukban a nyakukba vette őket, ha nem láttak jól, segített sátrat építeni a nappaliban, és ha a lány félt éjszaka egyedül kimenni a mosdóba, zseblámpával és szörnyek elleni légfirssítő spray-vel kísérte el. Szoros, meleg öleléssel várta haza ovi után, nevette forgatta meg a levegőben; és ő volt az, aki még ha a lány rosszalkodott is, csak megcsiklandozta az oldalát, és játékosan szidta meg.
A másik tekintetét keresi. És bár nem ismeri, bár régóta nincsenek már egy hullámhosszon, nem tudja megkérdőjelezni a mondottak igazát. Idegennek, erőltetettnek hangzana erre legyinteni, kétsége csak magába vetve van, hogy talán valamit rosszul érzékel, vagy fog fel, de mégsem tud kételkedni az elhangzottakban. Miért? Miért, amikor kettejük közül a fiúnak mindene megvan, amit csak kívánhatott? - Akkor ne menjünk haza.
Nem átgondolt szavak ezek. Valahol emlékeztetnek a régi szövetségekre, amiket oly sokszor kötöttek, valahol újak és távol állnak tőlük, mégis, egy szerény de fájón várt vágyképet vázolnak fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Az ember a családját nem válogathatja meg.
Rendben, azt aláírom, hogy a házasság az más, mert végül is, ott te választod meg, hogy kit veszel el, de ugyanakkor mégsem. Mert bár a te választásod, de történetesen, ha nem a logika szerint járunk el, akkor megmagyarázhatatlan, hogy miért éppen a másik az, akire igent mondunk. Nem értjük, hogy miért ő, és valljuk be, a házasságok legtöbbje egyáltalán nem reális, de onnantól, hogy megtörténik, az egyáltalán nem reális döntés lesz a családod, és nem válogathatod meg, de mégis tökéletes.
- Itt vagyok.
Bólintok pár aprót, mert tényleg így van, és én magam sem hittem, hogy így lesz. A Tündérmanóba mentem vissza, a régi szobámba, még úgy is, hogy tudom, bármikor összefuthatok Zorkával, úgy is, hogy tudom, Barni is itt van, és az lenne a legcélszerűbb, ha egy ideig inkább kerülném az utca elejét. Indításként egy olyan tizenöt évre gondoltam, hogy Barni ne kapjon frászt tőlem, aztán majd jönnek az extrák. De a tény, hogy itt vagyok, az első lépés, a második pedig, hogy ezt hangosan ki is mondom.
- Ez sok mindentől függ. Ha megtalálom a helyem itt, az egyetemen, az életben, akkor sokáig. El kellett mennem, hogy vissza tudjak jönni.
Tudom, hogy nem volt könnyű neki, hogy nem volt igazságos sem vele, sem a szüleinkkel, hogy én hosszú időre máshol akartam lenni, de a tény, hogy máshol voltam igazán kellett ahhoz, hogy most itt legyek. Rendben, egy kicsit bonyolult vagyok még, de nagyon sokáig hallgattam, nem beszélgettem másokkal, és magamban rendeztem mindent, ami történt.
- Cath nem mesélt semmit, pedig kérdeztem rólad, de azt mondta, ha elmond mindent, akkor nem lesz miről mesélned. Szóval, van kedved mesélni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egyetértően bólogatok. Igaza van, ilyen messziről soha nem jönnék rá, hogyan működik ez az egész, de közelebb menni meg még elég esélytelennek tűnik. Széles mosoly lesz ajkaimon, ahogy az igen sok embert fürkészem, akik éppen rendezik az adományokat, vagy beállnak a sorba, hogy letehessék. Hihi, ez mindig olyan jó.
- Úúú, ez nagyon klassz ötlet! Nekem nincs sok barátom, szóval nem mész velem sokra, de hátha Kende tovább vinné a hírt - bólintok aprót. Ezerszer több ismerőse és barátja van a fiúnak, mint nekem valaha lesz a kastélyban vagy a környékén, és biztosan szívesen is segítene. Ha nem is adakozni, vagy beállni önkéntesnek, de legalább tovább adja a többieknek az infót. Már azzal is beljebb megyünk. Ismét a tömeg felé pillantok Amélia szavai nyomán. - Én szívesen beállnék önkéntesnek is, csak törékeny dolgot ne adjanak a kezembe. Meg éleset. Meg olyat, aminek árt, ha leejtem - szalad ráncba a szemöldököm, ahogy vissza fordulok, magam előtt fixírozom a földet. - Vagy simán nem kellene önkéntesnek lennem - nézek Améliára végül széles mosollyal. Nem arról vagyok híres, hogy szerencsés vagyok, és erről talán Cone tudna a legtöbbet beszélni, aki konkrétan a saját bénaságomtól mentett meg a borostyánnal. Halkan kuncogok fel az emlékre, mert végül is segített és nem hagyott magamra, bár azóta is tartozom neki, de ez legyen a legkevesebb. Egy helyben toporgok kicsit, tenyereimet dörzsölöm össze, mielőtt megmutatnám a hozott holmikat.
- Azt mondod? - pillantok a táskába. - Azért én remélem, hogy tudok még hozni több mindent is - bár a keret kicsit szűkös egy hónapra, de csak megoldom valahogy. Szeretnék még adni. - Óóó, igen. Nagyon. Apával olvastunk fel egymásnak mindig, éppen azt, ahol kinyitódott a kötet - kuncogok fel halkan az emlékre, ahogy magam elé emelem. - Ez az én kötetem, az övét megtartottam - mosolyodom el halványan, a borítót fürkészve. - Te szereted? - pillantok rá végül, immár szélesebb mosollyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Sapkája alól kilógó sötét fürtjeit a lámpák fényében szikrázó hópelyhek pettyezik. Kesztyűbe bújtatott, vékony ujjai termoszára kulcsolódnak, s lélegzetének párafellege követi. Bakancsa nyoma hamar eltűnik a szaladó hóesésben, ahogy befelé sétál munkahelyére ezen a szentestén. Csendes a város. Hősnőnk szívében sem dúl vihar. Békés és vidám, hiszen minden olyan szépen alakult eddig. Imolával, a szüleivel, Tamással és az ő anyukájával együtt ülték körül az ünnepi asztalt, a Holdfény 33-ban gyűlve össze. Szegedi halászlevet, töltött káposztát és hatlapos mézest ettek. Mellé fűszeres almapuncsot ittak és a közösen töltött értékes idő mellett, apróbb-nagyobb ajándékokkal szereztek örömet egymásnak. Imola rajzolt mindenkinek valamit. Hősnőnk szíve, sajátját nézegetve, bármilyen boldog is volt, kicsit mégis elnehezült. Egy pillanatra felrémlett előtte az aprónép egy másik alkotásának emléke. Tamástól egy különleges, mahagóni lemeztároló állványt kapott. Margit nénitől egy fényképalbumot, hogy legyen mit megtöltenie emlékekkel. Szülei pedig egy ezüst medállal lepték meg lányukat. Az ékszert kinyitva Imola, Róbert és Iza mosolyogtak vissza rá az egyik, míg férje Zoli, kisfia Peti és jóbarátjuk Marcell a másik oldalról a benne lévő képekről. - Így mindig melletted leszünk - súgta oda neki apja, ahogy fel segítette tenni nyakába az ajándékot. Fejét rázva gondol vissza a pillanatra. Beérve az épületbe jellegzetes zajok, kellemes meleg és a konferencia szobában álló fenyőfa illata fogadja. Egyenesen az "A" stúdióba veszi az irányt, ahol kollégája már javában pörgeti a lemezeket. Elektra rutinos, macskákat megszégyenítő nesztelenséggel lép be az üvegezett kalitkára emlékeztető helyiségbe, hogy kabátjától megválva nekikezdhessen a műsorára való felkészülésnek. Felvételről fog leadni pár témába vágó beszélgetést, amiket szándéka szerint remek dalokkal kísér le majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Akinek nincs családja, vagy éppen nincs messze a családja, az vállalja be a karácsonyi blokkot. Illetve az, akinél csak huszonötödikén van nagy családi banzáj. Ez utóbbi igaz rám is, reggel indulok a Balatonhoz, ahol összegyűlik a család. Már minden össze van csomagolva, éppen ezért vagyok ilyen könnyen ma este Szívesen vállaltam be, hogy a gyerekesek, meg a Szentestét megülők ott tudjanak lenni.
- És most jöjjön egy szám, melyhez második esélyt kér Laci Korinnától. Nagyon sajnálja az elmúlt hetek veszekedéseit, és kéri, hogy találkozzatok holnap ott, ahol minden elkezdődött. Kori, remélem hallod, és adsz egy esélyt ennek a fiúnak, hiszen ez egy igen feszült időszak.
Halkan már indul az utolsó szavak alatt a Please forgive me, én pedig lejjebb veszem a fülesem, hiszen most nem hallanak minket, és szokásos Andrisos féloldalas mosolyomat megvillantva az idő közben belépő felé biccentek.
- El fog menni. A csaj. A srác pedig megkéri a kezét, olyanok vagyunk, mint Cupido szárnysegédjei.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Minden olyan gyorsan történt. Az egyik pillanatban még bakelitek közt lapozgatott és hallgatta a kollégája kellemes orgánumát. Aztán jött az általa felkonferált dalammal első néhány taktusa...Koponyájába éles fájdalom nyilallt, majd elméje színes szélesvásznán, akárha látomás volna, megjelent a vörös ajtó és feltárult. Egész teste, ujjaival egyként elgyengült. Kihullott kezéből a benne tartott lemez, s puhán ért a szőnyegpadlóra. Hősnőnk pedig a másodperc tört része alatt élt át olyan eseményeket, melyeket azt hitte, örökre elvesztett. - Hege... - Ejti ki közben az azokban főszerepet játszó férfi nevét hangtalan. Egy tánc, egy csók, forró éjszakák, viták. Megannyi fontos pillanat képei zúdultak ki a nyílászáró mögül, amik eddig rejtve voltak. Elektra alig kap levegőt. Meg kell kapaszkodnia az ember magas polcsor szélében, különben minden bizonnyal összerogyna. Arcán könnycseppek futnak, miközben lassan helyére kerülnek az események és a tények. - Meghalt - artikulálja aztán, ahogy megérti, hogy elvesztette őt is, ahogyan egykor a férjét, örökre. Fejét lehorgasztva mélyet sóhajt, próbál eltűntetni pulóvere ujjával minden árulkodó nyomot, mielőtt megfordulna. Arca fakóbb nem lehet, tekintete pedig zaklatott-szomorú, de tartja magát. Egykor sem omlott össze mások előtt, s most sem fog, ezt rég megfogadta. Lehajol a lemezért. - Cupido? Nincs ahhoz még kicsit túl korán? - terel azonnal halvány mosolyra húzva ajkát, ahogy eljutnak tudatáig kollégája szavai. Még mindig fülében csengenek azok a hangok, melyek emlékeiből visszhangoztak az imént. Dühös vádak, szenvedélyes ígéretek. Azonban a vörös ajtó ismét bezárult. Feje viszont hasogat még mindig, míg gyomra is émelyegni kezd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Szeretem a rádiózást, mert itt nem látszik az arcom, csak a hangom, és csinálhatok bármit. A helyzet pedig az, hogy vigyorok, mivel elképesztően romantikus alkat vagyok, komolyan, minden csajom maximálisan odáig volt ezért, meg értem is, és eddig mindig csak azért mentünk szét, mert nem volt meg a nagy szerelem, de teljes békében, nekem nincs olyan nagyon rossz élményem, amikről mások mesélnek. Valószínűleg, ha majd teljesen betalál a szívembe a nyíl, akkor majd nagyon fogok szenvedni.
- A szerelemhez sosincs elég korán. Ééés itt is van a következő kérésünk, ami egyben az utolsó is ebben a blokkban, és ami igazolja, hogy szerelemben nincs lehetetlen. Mielőtt elindítom Kori kérését, amivel Lacinak szeretne üzenni, kívánok mindenkinek csodálatos ünnepeket, bejglimérgezést és töltött káposzta undort. Éjfélkor csókoljátok meg a mellettetek állót, akár szeretitek, akár nem, hiszen ezen múlik a szerencsétek. Néhány perc múlva a mikrofonnál bájos kolléganőm csodás hangját hallhatjátok, ugyanis Rothstein Elektra már meg is érkezett a stúdióba. Még egyszer kellemes ünnepeket, és szóljon a Right Here Wating for You. Találkozunk az új évben, újabb kívánságokkal. Kori és Laci, hajrá! Üzenjetek.
A végét követően gyorsan benyomom a számot, majd felkelve nyújtózok egyet. Ez is megvolt.
- Rohannom kell, mert hajnalban megy a vonatom. Boldog ünnepeket.
Közelebb lépve egy nagy, cuppanós puszit nyomok az arcára, mielőtt ellen tudna állni, intek és a következő pillanatban kilépek a helyiségből. Valószínűleg, ha figyelmesebb lennék, nem tenném, de ma este is van egy nő, akivel még nagyon sok dolgom van, és nagyon koráb eljön az a bizonyos hajnal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Talán így kellett lennie. Ezen az estén. Itt és most. Hiába csitult pár percre az iménti gyötrő fájdalom, a következő dal hatására, az előbbinél hatalmasabb erővel csap le újra hősnőnkre, hogy meggörnyedt belé. Érzékeli a vörös ajtó, elméje mélyén ismét feltárul. Festék illata, kórházi fertőtlenítőszerével keveredve kúszik maró alattomossággal orrába. Fülében saját fojtott sikolya lüktet és tépi szét megmaradt önuralmát. Bőrét tűz perzsel, mintha kaszaboló átkot olvastak volna egész lényére, s mint kiderül így is történt nemrég. Elektra sötét szemei tágra nyílnak, a más számára láthatatlan képsorok ismételt feltűnésétől. Zihálva igyekszik levegőhöz jutni, szíve ritmustalan verdes bordái ketrecében. - Karsa... - formálja suttogva szép ívű ajka a nevet, mely egyszerre jelent kezdetet és véget. Emlékei visszatértek. Az igazság lám utolérte, pedig már nem is kereste. Mielőtt azonban átélhetné ennek a ténynek, egész valójára nehezedő súlyát, a kollégája rövid búcsúja zökkenti ki néhány pillanat erejéig. Megrökönyödve állja a szeleburdi férfi pusziját, pedig máskor hevesen és nevetve tiltakozna. Kisvártatva magára marad. Üres tekintettel bámulja az ajtót, melyen a kolléga távozott az előbb, majd mintha csak révületből eszmélne, húzza elő pálcáját. - Disaudio! - fordul körbe, hogy kivetve az igézetet, maga köré hangzáró falat vonjon. A zenei blokk még úgy húsz percig eltart. Addig kell tombolnia. Ennyi ideje van dönteni. Gondolatban végig sorjáz a visszakapott időn. Üvölt, zokog és átkozza a Sorsot, mely ezt tette velük. Térdre rogyva ül a földön, mialatt színről színre látja meglelt múltját elméje színes szélesvásznán. - Senki sem tudhatja...Azt kell hinniük, hogy az amnéziám tartós, különben megint csak szenvedni fogunk...Mindannyian... - dönt végül, nehéz szívvel fosztva meg magát minden reménytől. Az vigasztalja csupán, hogy Hege és ő elbúcsúztak. Ott a pub mögött. Felkel hát a padlóról, feloldja a némító varázst, hogy azután, mintha ez az egész meg sem történt volna leadja műsorát. Rothstein Elektra nem ugyanaz többé és nem is lesz már ugyanaz. Soha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Orráig húzza sálját, sapkája pedig szemöldökéig elnyeli a fejét. Épp csak hosszú, pirosra dermedt orra kandikál ki. Körbeforog a téren, oldalán átalvetett iskolatáska, teteje felnyitva, hogy jobban hozzáférjen a tartalmához. Szipog egyet, majd benyúl, hogy kihúzzon egy lapot. Kicsit kotorászik még, majd egy másikat is előhúz, összeméri őket s elégedetten állapítja meg, hogy a terve még mindig remek.
Munkát és lakást fog keresni. Egyszerre. Vagy egymás után. Lehetőleg ebben a sorrendben. Odalép az egyik épület falához, feligazgatja az egyik lapot, nézegeti innen-onnan, hogy egyenes legyen, aztán ragasztót kotor elő a zsebéből és felrögzíti a hirdetéseit a házfalra. Talán nem fognak leesni. Következőnek egy oszlopot szemel ki, valamivel simább felületnek tűnik. Oda is siet hosszú léptekkel, de mielőtt még csinálhatna valamit, egy ajtó nyílik mögötte s egy morcos vénember dugja ki a fejét. Öklét rázva elküldi Lénártot, levandálozza és az aurorokkal fenyegetőzik. Lénártnak fogalma sincs, hogy tényleg kijönnének-e az aurorok, de azért kicsit odébb üget, betér egy mellékutcába s ott várja meg, míg csukódni hallja az ajtót.
Várakozás közben mocorgás támad a kabátjában. Egy fekete kutyaorr bukkan ki, majd egy rózsaszín nyelv képen törli a fiút. Rögtön vigyorogni kezd s kicsit lehúzza a cipzárját, hogy Sissi szétnézhessen, ha már felébredt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Minden szentet leátkoz. Az egy dolog, hogy most el sem tévedt és időben végzett, de hogy megint kellett volna a kísérő, az fix. Legalább már csak azért, hogy könnyítsen a szenvedésen, amit magának okoz. Nem kell neki ellenség sem, elég, ha követi az agyament ötleteit. Az még mindig él, hogy a szobáját időszerűen újrarendezi, vagy már hatszor, de hol a polcrendszer és az apróbb dolgok ilyen nehezek, arra nem gondolt. Vállába már biztosan húsig vágódott a jól ismert kék szatyor füle, illetve a kezében tartott dobozok, pontosabban kettő, vészesen meginog, megint megállásra kényszeríti. A vonatig a taxi ideális volt, felcipelni és lecipelni se volt gond, na de mióta elindult… Vagy tényleg öregszik, egyre gyengül vagy egyszerűen mértéktelen, jó kérdés. Nyögve áll meg, amikor a doboz csúszni kezd. Nem is azokkal van a gond, hanem a szatyor… túl sok. Lepakol a földre, a táskát is mellé és nyekeregve mozgatja át a vállát. Rágyújt, majd estére talán haza is ér címmel, és körbepillant. Nem járnak tán erre annyira, ha itt hagyja az egyik bokorban, hazasiet, majd vissza és újfent, akkor talán… azonban azzal meg annyit sétálna, hogy a lassan közelgő Hold miatti sajgó lábai nemigen díjaznák. Tehát szenved. Szenvedne, de ekkor meglát egy alakot. Majd mosolyog szépen, meg minden, nem mintha udvarolni akarna bárkinek, csak két kézre van szüksége. Azonban, ahogy az alak kirajzolódik, ismerőssé válik, pontosabban egy diákévá, akit tanít. A neve lassan ugrik be, valamit mosolyog a kabátjába, amire pislog párat, majd végül eltapossa a csikket és közelebb lép.
- Hé, hello, itt, itt hátul! - integet neki, ha amúgy nem venné észre. Annyira nem alacsony, de komolyan, lassan a negyedévesek nőnek fölé, vagy ez az óriások nemzedéke, már nem tudja. - Lénárt, segíts nekem. Meghálálom, ígérem - még a neve is beugrik, ő pedig hozza a kiskutya szemeket is. Na, ennél lejjebb sincs már nagyon, de mostanság épp nem érdekli semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Valaki hangosan és látványos szenved a közelben, arra fordul, de nem mozdul, csak figyeli az ügyetlenkedését. Rögtön felismeri, nincs sok olyan tanár, akit kedvelne, meg aki őt is kedveli, nyilván azt a párat még ő is meg tudja jegyezni. A csomagok lepakolására azért már toporogni kezd, odamenne meg nem is. Nem a segítséggel van baj, nem nevelte őt az anyja udvariatlan taplónak, hanem inkább arról van szó, hogy az emberek többsége a hála jelei helyett inkább ráfújnak, hogy hagyja őket békén.

Mikor észreveszi s megszólítja Belián - mert magában csak így, keresztnevén emlegeti, így ismerte meg még diákként -, oda slattyog mellé. Sissi közben már majdnem kiesik a kabátból, annyira kíváncsi, de Lénárt vissza tuszkolja.
 - Fázni fogsz, ülj nyugton - csitítgatja az ebet, aki ettől mindent csinál, csak épp elcsitulni nem akar. Végül csak kikerül s ott futja a köröket
kettejük körül, apró lábait dobálja, hogy ne maradjanak sokáig a fagyos földön.
 - Melyiket vegyem el? - kérdezi a tanártól, a csomagokra bökve. A saját táskáját kicsit hátrébb igazgatja, hogy szabad legyen oldala is, keze is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem szeret vagy épp nem szokott kérni dolgokat, valahogy úgy van vele, hogy sokkal jobban érzi azt, ha adhat és nem kér cserébe semmit sem. Persze, van az a helyzet, mindentől függetlenül, amikor pedig muszáj. Van, hogy mágiára van szükség, van, hogy egyszerűen csak valami apróságra. Mint most ez. Nem is érzi magát rosszul, inkább kellemetlen ez, mert esetlenebbnek tűnik, mint ami valójában. Tudja, hogy mások szemében mi volt és mi lett, hogy vannak, akik a sok rossz időszaka után nemigen kedvelik már a társaságát, de azt elfogadja, nem is aggódott egy percig sem. Most, szép lassan indul vissza a szép, kellemes felé és ahol ő is stabil és egyre több élet van benne. Tény, hogy van, ami nem és később sem biztos, hogy visszaáll, de nem fontos. Most főleg nem, most csak az, hogy megszánja-e e segítséggel.
A szavakra majdnem reagál, amikor meglátja, kinek is szól valójában. És most olyan mint egy gyerek, felcsillanó szemekkel figyeli a gombszemeket és orrot, meg a bundát, amely izgatottá vált.
- Jaj, egyem meg. Nagyon édes kis haver - szívesen meg is tutujgatná, de ahhoz érdekes helyen van és most amúgy is mást kért.
- Ezt a két dobozt. Nem nehéz, csak ez a böszme szatyor lecsúszik állandóan és nincs kezem. Szóval, kérlek, tényleg nagyon köszönöm - majdnem ugrál örömében, de visszafogja magát. Lehajolva veszi fel a szatyrot, majd megint a kutyához, ha engedi, akkor meg is simogatja.
- Illetve neki van egy kezem - emeli fel a kutyát, így az már nem fázik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ahhoz képest, hogy a fél iskola egy bullynak vagy minimum egy üresfejű tuskónak tartja, neki általában eszébe se jut valaki felett ítélkezni. Nem szokott azon elmélkedni, hogy a másik milyen valójában, vagy milyen volt, s túl se analizálja a dolgokat. Úgy veszi, ahogy kapja. Persze azzal tisztában van, hogy ki volt vele kedves és ki semleges vagy goromba. Belián pedig mindig kedves volt. Ő se viselkedett vele soha másként. Legalábbis nem tud róla, ha meg mégis, az nem volt szándékos.
 - Ő Sissi - mutatja be a kutyát, ha már így előtérbe kellett annak furakodnia. Mindig ezt csinálja. Bár nem rója fel neki, imádja a kislányt, s büszke rá.
Térdből lehajol a dobozokért, hogy a táskájából ne ömöljön ki minden, aztán ott forog, azon gondolkodva, hogyan rögzítse magához az állatot, ha már az nem bírt nyugton ülni. Belián érkezik a megoldással s bólogat is neki lelkesen.
 - De csak óvatosan - lép oda melléjük, hogy lecsekkolja, hogy nem szorítja-e túlságosan vagy valami. Sokszor akarják megsimogatni és ölbe venni az iskolatársai - mármint a kutyát, nem őt -, de ritkán engedi meg nekik. Főleg alsóbb éves lányok, van aki rendszeresen felé kerül, már tudják az órarendjét és programját. Sissi rögtön mindenkit elhalmoz kutya-nyálas szeretetével, ez alól most Belián sem kivétel. Lénártnak több időre van hozzá szüksége - meg több kutya-nyálra, ha valaki erre vágyna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Tudja és hallott eleget, mivel tanár, akaratlanul nyitva van a szeme és a füle is. Még ha sok mindent nem is akar észlelni, sokféle tudás vagy csak pletyka van a fejében, amikből építkezni tud, és amik miatt szépen lassan bizonyos ajtókat zárogat be. Fájdalmas, kellemetlen, de szükséges. A fiúról így bőven tudja, hogy nem épp a legjobb személyiség, csak éppen valahogy ebből ő semmit se látott. És amúgy sem ez határoz meg neki embert, ki mit mond róla, bőven elég az, amit lát. Sőt, szereti ő megítélni az embereket, ahogy látja és fogadja. Az, hogy naivan bízik mindenkiben és a jót keresi bennük, az már az ő gondja.
- Szia Sissy, örvendek - egy kis hálás gombóc, ő meg imád minden állatot, ha lehetne, tele lenne velük a ház, de hát, van egy nagy, aki nem engedi a többit. Mindegy, mert talál ő elég alkalmat arra, hogy bundát tutujgasson.
- Az vagyok, igen. Van egy cicám, ő harap ha csúnyán nyúlok hozzá - pillant le, simítja meg majd nevet fel, amikor nemes egyszerűen kapja a kutya puszikat, nyálat, mindent. Nem zavarja, láthatóan. - Tényleg köszi és ezer bocs, hogy megzavarlak a… mit tettél ki? - hunyorog a plakát felé. Közben azért elindul, hideg van ácsorogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kicsit még óvón-féltőn, kicsit azért olyan büszkén ácsorog ott mellettük, nézi, ahogy Belián Sissivel ismerkedik. Csodálja, hogy eddig nem futottak össze hármasban. Nyilván órákra nem viszi az ebet, de azon kívül mindig ott lohol a nyomában a fehér törpegombóc. Így ölben, kabátba rejtve csak ilyenkor, ha nagyon hideg van, vagy esik-havazik. Olyankor azért jobb bent maradni mindkettejüknek.
Most különleges és kivételes alkalom van, hogy kint flangálnak, s nem számított rá, hogy ismerős lesz tanúja akciójának.

 - Hát persze - bólint rá az információra, hogy cicája van Beliánnak. Meg se lepődik, hogy ő egy cat person. És igen, a macskák hamarabb kapnak az emberekbe, mint a kutyák. Cicája ugyan soha nem volt, kutyája is csak ez az egy szem, de szokott a menhelyre járni. A macskák őt mindig elkerülik vagy fújnak rá.

Ahelyett, hogy elmondaná, mit is tett ki a házfalra, inkább fél lábra áll, felhúzott térdén egyensúlyozza a dobozt, hogy szabaddá vált kezével kiszedjen egy plakátot a zsebéből. Pont a munkakeresős akadt a horgára, ezt dugja most Belián orra alá. Ha sikerül elolvasnia szépnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető kézírását, kiderülhet belőle, hogy egy ötödéves keres alkalmi munkát és hogy van már tapasztalata több téren is.
Igazából nincs tapasztalata semmiben. Vigyázott már más navinések kisállataira, ha azok rá merték bízni, amíg valamiért távol voltak. Meg nyírt füvet. Ami nem biztos, hogy különösen kiemelkedő karrier egy varázslónak.
De ő nem egy különösen kiemelkedő varázsló. Valójában fogalma sincs, mihez tudna kezdeni. Nem jó semmiben és az elmúlt öt és fél év nem adott semmilyen konkrét képességet neki. Igen, tudja, mit kezdjen egy sikító mandragórával, ügyesen ki tudja keverni a legfőbb bájitalokat. Tudja, Belián miért néz ki egyre pocsékabbul, ahogy a telihold közeleg. Tudja, hogyan kell megülni egy seprűt. Tud biciklizni. Ezekkel legfeljebb egy gyengébb stand-upos számot tudna összeállítani, bár előadni azt sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem szorongatja és úgy néz ki, a kutyának sincs ellenére, hogy így lássa a világot. Bár izgága kissé,  de biztosan tartva nem fordul ki és esik le, vagy éppen szalad világgá. Nem lenne kellemes, hogy első alkalommal, amikor ő ajánlja fel, hogy tartja, akkor el is baltázza. Szép kis civil bemutatkozó lenne, ha már a tanár oldalát ismerik, akkor valami hasonló kellene legyen a másik is. Vagy valami olyasmi.
- Persze? - pillant felé kíváncsian, hogy ezt mire is érti. Ennyire nyilvánvaló a macska léte az életében vagy épp jön az, hogy keletkezik egy vita, hogy melyik is hasznosabb négylábú barát. Bár, utóbbit nem nézi ki a másikból valahogy. Igen, még mindig egy naiv alak, aki semmi rosszat nem feltételez. Majd megjárja megint? Az ezen való aggódás helyett fordul ismét felé, ahogy egyensúlyozik egy sort és vadász elő egy olyan lapot, amit nemrég ügyeskedett fel a táblára. Elébe is kerül, ő pedig először kissé kancsalítva bámul rá, majd kissé hátrébb hajolva olvassa el a sorokat.
- Ó, vagy úúúúgy! - immáron felvilágosodva bólogat párat, hogy érti már a dolgot. Hasonlóan kezdte ő is, tanulás mellett munka, mert hát nem mindenki mögött áll egy teli buksza vagy épp család, akikkel minden könnyebb. Vagy ha van is, nem akarnak élni vele. Mindegy mi az opció.
- És tanulás mellett, hétvégente? Vannak helyek, ahol lehet diákként is dolgozni. Ott jártál már? - közben előre indul, így haladva a cél felé, amely majd a ház lesz és a kényelmes meleg. - A kastélyban élsz? - érdeklődik, mert ki tudja, lehet a segítségért cserébe majd valamit talál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kicsit kevésbé görcsöl mostmár, hogy látja, Sissi elégedetten élvezkedik az új hódolója karjában. Ez egy dög.
 - Hm - hümment egyet igenlően, mint aki szerint minden érthető. De talán mégsem az? - Látszik rajtad, hogy inkább a macskákat kedveled. - Magyarázatát vállvonogatással kíséri, mert fogalma sincs, hogyan mondhatná el érthetőbben. Hangjában és arcán nyoma sincs negatív érzésnek. Nem gondolja, hogy bármi sértőt, bántót mondott volna. Mintha csak azt állapította volna meg, hogy december van.

Ahogy felvilágosítást nyert Belián, Lénárt leereszti a karját és újra két kézzel fog rá a csomagra. A másik plakátot elő se veszi. Előbb munka kéne. Hol kapna lakást, ha nem tud fizetni? Tényleg. Nem lenne valahol ilyen... szociális izé? Ahol pár hónapig dekkolhatnak az emberek ingyen. Mintha látta volna valamelyik filmben. Vagy ahhoz árva vagy menekült vagy egyedülálló anya kell legyél? Ezeket soha nem tudja. Bár eléggé menekültnek, olykor árvának is érzi magát, s ahogy jobban belegondol, akár egyedülálló szülő is lehetne Sissivel.
 - Hol ott? - kérdez vissza kissé értetlen pofával. - Igen amúgy, suli mellett. Muszáj idén levizsgázzak.
A tavalyi fiaskóra gondolva zavartan lehorgasztja az orrát. Belián tudja, miért olyan fontos ez neki. Bár gyógynövénytanból átment, azért terjed a hír.
 - A kastélyban, ja. Miért, van jobb javaslatod? - felpillant, tekintetében egy csipetnyi remény bújkál. Épp csak egy csipetnyi. Mert azért túl sokat nem vár el az élettől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hát az értetlen most egyértelműen nem Lénárt, de ezt már nem teszi hozzá. Neki is sokszor becsúszik, hogy fejben kibontja a gondolatot és szép tisztán érthető, kifelé azonban csak egy töredéke sikerül és még ő van kicsit meglepve, hogy de miért nem értik, miről van szó. Aztán koppan, röhög egyet és magyaráz. Mint most a másik, bár nem nevet, azonban leesik neki az egész.
- Vagy úgy, vagy úgy. Igazából, mindent szeretek. A macskát kaptam a születésnapomra, de imádom, viszont ugyan így ellennék egy kutyával, sünnel vagy akár tigrispitonnal is. Nem válogatok – majdnem hozzá is teszi, hogy mert részben ő is az, bestia, de nem éppen szép ilyeneket mondania magáról, vagyis, eddig senki sem vette jól, ha ilyet csinált. De tény, talán egy árnyalattal jobban fordul a macskák felé, szóval, részben igaza is van.
- Szólj ha nagyon nehéz – pillant a dobozokra, hogy bár nem abban van a törékeny, de törött vagy fájó csukló sem jó. Az a baj, hogy hiába van egy spéci táskája, amelyet megbütyköltek neki némi tértágítóval, nem meri elvinni, mert egy, hol pakol bele, meg hát eléggé feltűnő lenne. Azonban ez után inkább vállalja a kockázatot, hogy akár egy WC-ben is, ha kell, de azt fogja vinni. A gerince és a háta majd nem lesz hálás, de a kabátjában van egy lap, amit a kezébe nyomott a drága hostess, hogy milyen király masszázsok vannak valahol.
- Hát az éttermekben, kávézókban. Én például a Kukoricában szolgáltam fel, de kiszállítós ember is lehet. Nyilván a többi ilyennél is – bár fogalma sincs, hogy mondjuk a Bezsnay-ba kell-e árufeltöltő, hogy egy diáknak mennyire színes a felhozatal.
- Ááá igen, a vizsga – mert rémlik neki, hogy nem sikerült az és most kellene. Ismerős helyzet, annyiban más, hogy neki sikerült. - Csak a munka miatt, hogy lenne kényelmesebb. Nem a legjobb egy hosszú műszak után visszasétálni a kastélyba. Miért, ki szeretnél költözni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Folyton ez van, már fel se tűnik neki. Amit ő gondol és amit ebből a világ megért, illetve amit a világ gondol és amit ő ebből megért, az általában két különböző, távoli galaxisban helyezkedik el.
Azért örül, hogy Belián nem egy tigrispitont tart. Neki sincs semmi baja velük, de ami megtudja és meg is akarja enni Sissit, az legyen inkább egy másik időzónában. Nem állítaná senki, hogy kifejezetten nagyon értene az állatokhoz, nem táncol a farkasokkal és bálnák hátán sem bálnagol. De azért jófejnek tartja a legtöbbet és sokkal könnyebben beszélget velük, mint az emberekkel. Vagy nem-beszélget. Ezért is remek társaság mind. Nem akarnak mindenáron cseverészni veled, s ha történetesen neked semmi kedved megszólalni két hétig, nem tartanak lükének érte.

A megjegyzésre lenéz a csomagra, kell egy pillanat, míg kapcsol, de aztán rázza a fejét, hogy jó ez, bírja ő. De azért menne már úgy igazából. Jó volna haladni, hogy aztán plakátolhasson még, mielőtt még teljesen kettéfagyna.
 - Kiszállítós? - kapja fel a fejét, mostmár nem is rejtegetve lelkesedését pléhpofája mögé. - Azt keresnek vajon? Azt... én azt tudnám csinálni. Van egy biciklim.
Még a vizsgák említése se töri kedvét. Bicikli! Munka! Indulás!!
 - Jó volna, csak... nem tudom, hogyan működik. Bért fizetni, számlákat. Még anyám se tudott felvilágosítani, mert otthon meg mindent apám intéz. Előbb persze találni kéne egy helyet. Szobát, valamit.
Szeretne örülni a munka reményének, mert tényleg az a fontos, de közben meg próbál nem pánikolni. Mert fogalma sincs, hogyan fog kinézni ez az egész. Azt mondta neki az anyja, hogy ne féljen, majd jó lesz, képzelje el, milyen kényelmes lesz egy saját kuckó. De nem tudja elképzelni. Milyen színűek lesznek a falak? Milyen az az otthon, ahol nem leng be mindent a rakott krumpli illata? Ahol nem recseg a rádió a nappaliban?
Mintha vakon próbálna siklóernyőzni. Lehet vannak szárnyai, lehet nincsenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A nőknek mindig is jobb volt a szépérzékük, és ez most is bebizonyosodott, nem beszélve arról, hogy a doboz praktikusabbnak is bizonyult, s a környezet kímélésének szempontjából is jobb választás volt. Már ezért megérte, hogy nem egyedül kellett szerveznem az adományozást, mert ilyenkor hajlamos voltam kapkodni, s rossz döntéseket hozni. - Jó ötlet, van is dobozunk bőven, kartondobozok - persze egyik sem volt túl szép, némelyik össze volt firkálva, de még mielőtt feltettem volna a kérdést, mintha a polgármester neje a gondolataim közt mászkálna, úgy adta a következő javaslatot. - Elizabet, csak nem a fejemben turkálsz? - kérdeztem egy mosollyal, aztán bólintottam.
- Ragasztóra is szükségünk lesz, hacsak nem oldjuk meg valamilyen bűbájjal - ezekben a varázslatokban annyira nem voltam otthon, ezért a dekoráció részét úgy döntöttem, hogy rábízom a nőre. Közben felmerült részéről egy gondolat, és még ebben is egyetértettünk. - Külön látogassuk meg őket, az egy dolog, ha egy vacsorával kisegítjük őket, de ha megtudjuk, kinél mi okozza a fő problémát, úgy már tudunk intézkedni. Neked vannak kapcsolataid a férjed révén, ha a munkanélküliség a gond, teremthetnénk új munkahelyeket. Össze is írhatnánk, hogy hol mi okozza a gondot - javasoltam a nőnek, közben feltűnt két lány a közelben, intettem feléjük. - Sziasztok, gyertek csak közelebb - nem tudtam, hogy csak érdeklődők, véletlenül tévedtek erre, netán adományt hoztak, de előbb-utóbb úgyis kiderül. - Egyébként megfordult a fejemben, hogy létrehozhatnánk egy egyesületet a rászorulók részére, és lehetnél az elnöke. Mit gondolsz, - fordultam közben vissza a nő felé, míg vártuk a lányokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A padokon ülő személyek között óriási különbség van, mely ráébreszt az élet sokszínűségére is. Az idő jut eszembe a személyekről, és mint az-az idővel jár az öregedés gondolata kavarog a fejemben. Mindig is reméltem, hogy legalább a századik életévemet be fogom tölteni, és az ükunokáimmal fogok játszani a kellemesen meleg nappaliban, a vitrines szekrényen pedig képek halmaza kitámasztva mutatja be az életem történetét. A kisgyermekkor, a kamaszkor, a felnőttkor, és az időskor. Az életem társát még nem találtam meg, és még elég fiatal vagyok a gyerekvállaláshoz. A barátaim folyton bíztatnak hogy mozduljak ki többet, és ne legyek begyöpösödött. Mit tegyek, ha én így érzem magam jól? Szépen, csendesen élni egy boldog és kiegyensúlyozott életet, más vágyam nem is lehetne. Az alatt a pár hét alatt, amit eltöltöttem a diákokkal, nagyon megszerettem a tanári pályát. A gyerekek igazán udvariasak, és még a csibészekkel is fel tudom venni a tempót. Eddig csak egy ember miatt vesztettem el a türelmemet, amit tanárként igen jól el tudtam tussolni. A bizonyos óra után odahívtam magamhoz Dévai urat, és átbeszéltük a problémát, még bocsánatot is kért. Vele sincsen már probléma, igazán figyelmes az utóbbi pár órán. Ismét összebb húzom a kabátomat, és egy kicsit dideregve helyet foglalok a kínált helyre.
- Nagyon köszönöm. Rendkívül megszerettem a kollegákat, és a diákokat is. Hamar visszaszoktam a kastélyi életbe. A gyerekek is nagyon szorgalmasak, már személyes kedvencek is vannak – újságolom a nőnek vidáman, majd előhúzom a kesztyűmet a kabátzsebből és fel is veszem. Már is sokkal jobb.
- És veled mi a helyzet Emma? Hogy vagy? Na, és Tivadar? Utoljára a tanáriban találkoztam vele tegnap – mondom felé fordulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Szeretem ezeket a karácsonyi hangulatú rendezvényeket, fel tudják dobni ünnepekor az emberek szürkén borongós napjait. Nem is láttam ehhez hasonlatos szép úgymond kirakodóvásárt, ez a Bogolyfalvi az eddigi favoritom. A szüleimet is el kellett volna hozni, de ők idén karácsonyra Franciaországba utaztak a nagynénémhez aki egy francia férfihoz ment hozzá. Edit néném már harmadjára ment férjhez, és egy kicsit utálatos nőszemély de mivel szokott támogatni anyagilag nekem nincs vele bajom, szeretem. Különben is apámmal vannak problémái, az meg már az ő gondjuk. Egyedül nem is lenne élveztes gyönyörködni a környékben, így tegnap tanítás után elhívtam magammal Hellát. Örülök neki hogy igent mondott, mert eddig csak értekezleten tudtunk beszélni, mivel az órák mellett vannak tanári kötelességeink is. Nem tudok sokat a nőről, de rossz szavam nem lehet rá mivel velem mindig szívélyesen és tisztelettel beszélt. Ezt becsülöm leginkább egy emberben, hogy a másiknak is meg adja azt a kellő tiszteletet, amit ő is elvárhat. Meglátok egy cukorka árust, aki kimérve árulja a több féle ízű cukrot, melyek isteni illatot árasztanak.
- Gyere, meghívlak! – mondom a kolleginának, és beállunk a sorba mely kettő hölgyből áll. Egy percen belül mi vagyunk a sorosak, így kikérek kettő csomaggal az imént meglátott cukorból, és az egyiket átnyújtom a nőnek. Fohászkodom, és remélem hogy nem cukorbeteg mert akkor ezt bántásnak is veheti. Mindenképpen el kell fogadnia, maximum ha nem szereti odaajándékozza valakinek.
- Kellemes Ünnepeket Kívánok! Fogadd szeretettel ezt a kis csekélységet – mondom miután átadtam a szerény apróságot. Nem kérte, de én szeretem feldobni az emberek napját bármivel. Élvezni kell az élet apró örömeit, igaz ez a mondás. Én mindig ilyen elvek alapján próbáltam élni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Eleme hatására sokkal jobb a kedve, amikor magas a páratartalom, esik az eső, vagy éppenséggel havazni kezd. Kellemesebb társaság ezekben az időkben. Így lehet, hogy a maga nemesi, diplomatikus stílusában összebarátkozott az éve eleje óta néhány kollégájával. Főként nőkkel, de akad pár férfi is, akikkel megtalálta a közös hangot. Ilyen a mellette sétáló Simon, a mágiatörténet tanár. Lelkes ifjú, akiből nem igazán nézné ki, hogy egy ujjal is hozzá merne nyúlni. Mindig ezen áll, vagy bukik minden ellenkező neműekkel folytatott kapcsolata. Viszont ebben a fiatalemberben nem érzi a szándékot semmi olyasmire, ami csorbát ejthetne hírnevén. - Köszönöm, egy ilyen szívélyes felajánlást vétek volna visszautasítanom - sétál a férfi mellett, kecses már-már légies léptekkel a cukorkás standhoz, ahol egy kicsit várakozniuk kell, míg sorra kerülnek. Ezalatt Hella élvezi a neki kedvező közeget. Szemei szinte ragyognak, s örömteli mosoly ül elegáns vonásain. Hiszen szakad a hó és már ezer meg egy kristály ül fekete hajfürtjei között. Sőt pilláira is rátelepedtek a tél hideg csillámcsodái. - Oh, ez igazán kedves - nyújtja puha kezét a csomagért - Köszönöm és neked is Kellemes Ünnepeket! - veszi el a rögtönzött ajándékot, de azonnal a munkatársa felé fordítja és kínálja - Vegyél belőle, kérlek! - mondja egy igazán elbűvölő mosollyal. Nem tart tőle, hogy a másik meg akarná mérgezni, egyszerűen csak így diktálja az illem, melyre őt pici korától nevelték. Ugyanúgy, ahogy a nagylelkűségre is, csak annak esetében úgy egy évtizeded történt egy kis baleset. Titkát továbbra is csak a testvére Nimród tudja. Még senkivel nem került olyan mély bizalmi viszonyba, hogy beavassa. Magyarázattal szolgálna viselkedésére, de úgy gondolja, épp elég az amennyit tudnak róla. Hová lenne az imázsa? Már így is túl nyíltan viselkedik. Jobban kell ügyelnie a hírnevére. - Segítségemre lennél? A testvéremnek és a szüleimnek szeretnék ajándékot venni, de az idén még nem jutott eszembe semmi hozzá méltó - legyint kifinomult mozdulattal, majd egy szem cukorkát ő is megkóstol. Kihasználja Simont. Egymagában semmi kedve nem lenne egy ilyen aprócska vásárban őgyelegni, de vele egyszerűbb lesz, meg talán kellemesebbnek is ígérkezik az idei ajándék beszerzés. Tovább lépkednek, miközben csak hull az égi áldás. Hella eleme izgágán zubog sejtjeiben. Szabad kezének ujjaival táncoltatni kezdi, amúgy kedvtelésből a pelyheket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem akarja tovább feltartani, mint illik. Az, hogy megint esetleg szófosása van, más kérdés, azt inkább figyeli és nem fecseg össze-vissza. Nem mintha ne lenne alkalma eleget beszélni az órákon, de azért neki is jó néha nem csak a növényekről beszélni. Más. Meg nem csak diákoknak. Szerencsére van elég felnőtt társaság az életében, mint a lakótársa, akit persze néha kioszt, mert épp a pöcse rossz felé áll és még az is idegeli, hogy a Föld forog. Olyankor ott hagyja, kimegy rágyújt, tesz-vesz, majd később folytatja. A srác nem tűnik olyannak, akinek az agya eldurran, ha két szóval többet mond, de nem kockáztat.
- Ahha – bólint, a sétány vége felé haladva. Majdnem az utolsó utca és még nem is mondta, hogy annak is a vége. Jó az ott, szereti, csak ja, így cipekedve nem a legkellemesebb. Az azonnal meglepi, hogy biciklit mond és nem seprűt. Pislog is egy párat és csendben irigy, mert ő is akar, megint. Nos, megvan mit tesz a fa alá, mellé. Majd. Hidegben elég gyalogolni. - Persze, hogy. Mindig keresnek, mert az emberek lusták, megrendelés van. Beugrasz és rá kell kérdezni, nem tudom kiplakátolják-e ezeket még. Én annak idején bementem, hogy részmunkaidőt szeretnék, mert csóró vagyok és bármit csinálok – nevet fel. Jó, nem így volt, nem mondta, hogy csóró, meg bármit, de végül mégis az lett, nem a konyhában, hanem terepen mozgott. - A bicikli meg… ne haragudj meg, de mint mugli, engem ez érdekel a legjobban. Hogyhogy nem seprű? És milyen? Ilyen Camping vagy monti vagy… - és itt harapja be az alsóajkát. Elég. Ez már sok. - Bocsi, ittam egy forralt bort Pesten – nem részeg, nincs becsiccsentve és ez nem is a bor. Talán használ a kedélyjavító és végre nem befelé fordul csak. Mint régen, kicsiben, de mások felé. Előre néz, hogy ne essen el, de közben figyel és beszél.
- Szerintem ez a baja az oktatásnak. Kellene egy ilyen óra. Akár fakultatív de… tudom milyen. Szar. Én se tudtam, senki sem tudja. Adózni, TB és a többi vacak. Fel fogom terjeszteni, hogy kell ilyen óra – ezt most eldöntötte, később vajon mi marad belőle? Az egész. Mert ez nem csak a mugli világ gondja. Mert ugye Pitagorasz-tétellel rendezi a számláit az asztalon és a másodfokú egyenletet használva fizet számlát.
- Egyszerű: írnak rá egy összeget és egy dátumot. Ezek fontosak. Szoba meg… akad, lakás is. Jól érzem, segítség kell? - bújik elő belőle kicsit a tanár. Lassan megszokás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ez a tag sem szomjas mára. Nézni sem kell nagyon, már az őt körülölelő aroma is épp elég hozzá. Érezte magán is eleget, főleg a forró napokon, amikor nem nyomja el semmi pacsuli és persze az az állapot uralkodik, hogy amúgy tök mindegy, csak üssön. Vagy fekhessen. Ennek a tagnak se ártana egy meleg ágy, meg két napnyi alvás, amilyen táskák vannak szeme alatt. Azonban nem mondhatja meg neki, hogy mit tegyen és mit ne, ellenben itt van mégis és figyel. Felszusszan a hallottakra. Legalább ez.
- Az szuper, ilyen sötétben nehéz lenne összeszedni magad – ráznak kezet, vagy inkább kapaszkodót nyújt. Visszaveszi magára a kabátot, mintha igyekezne tényleg összekapni magát, hogy legalább úgy nézzen ki, tényleg rendben van. Vagy valami olyasmi. Nem mintha javítana a benső állapoton, bár a látszat mindig fontos szempont. Figyeli, amint elirányítja, miután megtudja, merre tart. Elsőnek azt hiszi az ember, hogy találkára, aztán a fejében elkezdenek motoszkálni a gondolatok. A dög.
- Azt látom, hogy megvagy – bólint, még mindig nem mozdul semerre, csak figyeli, ahogy pontosan az ellentétes irányba lépked. - Nem, nem arra… - mutogat is mellé, nem mintha háttal állva a másik látná, hogy mit művel. Sóhajt egy nagyot. - Arra, igen, most jó irányba forogsz – a nagyon oda kellene mennie dologra ráncolja a homlokát. Nincs nyár, minek a tó? Tényleg randi lesz, reméli, nem pedig… ó bassza meg.
- Figyu, ha csövelned kell, akkor ott egy fa, ne a tavat bővítsd vele – mutogat megint, majd végül elindul utána. Mert a randi helyett lehet ez a szerencsétlen a tóba akar ugrani, vagy ha nem is, akkor amilyen gyönyörűen talpon bír lenni, beleszédül. Sem a lelkiismeretével, sem az aurorokkal nem tudna mit kezdeni, amikor azok jönnek, hogy miért is hagyta egyedül. Hamar beéri, menet közben gyújt rá és úgy tűnik, mintha mindig is egyfelé mentek volna.
- Szerintem mondd le a randidat, holnap is megvár biztos. Vagy mi a francnak neked a tó? - érdeklődik finoman.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Haladnak aztán szépen, Lénártnak fogalma sincs, merre, de annyira ismeri a falut, hogy megtalálja visszafele is az utat. S ha más nem, a tájolj az még neki is menni szokott. Sissi közben boldogan trónol Belián karjában, így közel, meg nagyobbrészt takarva a karja által, annyira nem is didereg.

Nagyon bólogat Lénárt az infókra, s tetszik neki minden. Abszolút nem foglalkozik most azzal az aprócska ténnyel, hogy a memóriája rettenetes. Majd... térképet is használ a mágia melllé. Nem mintha valaha használt volna sikeresen egy térképet, de nem is próbálkozott annyira. Meg ez csak egy falu! Vagy város? Mintha várossá lépett volna elő. Nem számít. Kicsi. S valószínűleg mindig ugyanazok szoktak rendelni.
 - Hát... - köszörüli meg a torkát, mert nem számított a nagy érdeklődésre. De ez a téma könnyű. Ez nem róla szól, erről lehet beszélni. - Egy Csepel cruiserem van, nem olyan menő, de van kosár Sissinek, meg csomagtartója. S jó gyorsan lehet vele tekerni.
Szereti a járgányát, de azért most örült volna, ha felvághatna valami királyabb példánnyal. Persze ha olyan király bicajjal teperne, akkor miért volna annyira szüksége munkára iskola közben, de erre a logikus magyarázatra nem is gondol. Aztán lesz majd jobb is, szebb, gyorsabb. Amin a lánc nem esik le folyton. Amin van váltó.
De azért szereti.
 - Erre az órára szívesen eljárnék. - Ez a kijelentés az ő szájából majdnem összedönti a tér-idő kontinuumot, de aztán csak visszarázódik minden a normálisba, s talán egyszer ő is túlteszi magát rajta. Pedig tényleg menne s még figyelne is. Meg bármilyen egyéb tantárgy jól jönne, ami konkrétan valami hasznos dolgot tanít. Ami nem pálcás, nem jóslás, nem... mágia. Elképzelése sincs valójában. De azért jónak tűnik, ahogy így felvázolta Belián. Még hallgatná az ötleteit, de nem meri kérni, hogy fejtse ki.
 - Öhh igen. - Nézi a dobozát, majd a házakat, hol is járhatnak. Kéne a segítség, nagyon, mindenben. Tanulásban, munkában, lakáskeresésben, életben maradásban. Borzasztóan szüksége van segítségre. De fogalma sincs, hogyan kellene kérnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Gyerekkorom óta rajongok az ilyen csodaszép téli napokért, amikor a fényesen fehér hó ellep mindent. Még a mai napig is jó hinni, hogy a házakat, a tetőket finom porcukor fedi nem is valójában hideg hó. A téli öltözködés sincsen ellenemre, nem győzöm folyton vásárolni a sálakat, amelyek a kedvenc kiegészítőimnek számítanak. Szívesen gondolok vissza azokra az évekre, amikor még a nagyanyáméknál töltöttem a karácsonyokat, mivel a szüleim rendszeresen nyaralni jártak, így már kettő hütőszekrényünk van otthon, de már lassan a harmadikat is be kell szerezni, a sok hütőmágnes miatt. A mama mindig istenien elkészítette a töltött káposztát, és a zserbójára sem volt panasz. Mindig kevert a baracklekvárba ribizkét is, így az ízkombináció egyszerre páratlan lett. Ki kellene próbálni egyszer, ha szervezésre kerül ilyen tanári összejövetel. Aminek a szervezését persze örömmel magamra is vállalnám. Nem süt a nap, de fel kellene vennem egy napszemüveget, mert a bojtos sapkám nem igazán óvja meg a szemeimet a hulló csodától. Sétálva nem olyan rossz elviselni, de ha megállunk zavaró, de nem annyira. Nem szólhatok egy szót sem, tavaly nem volt fehér karácsonyom, így maximálisan elégedett vagyok. Félek, ha a tanítás újra kezdetét veszi hajlamos leszek az óráimon kivinni a gyerekeket az udvarra hógolyó csatázni. Első a tananyag, azután jöhet a móka, egyébként sem szeretném leterhelni a diákokat ezért is szerintem éppen megfelelőre kreáltam meg az óráim témáját. A kedves kínálásra egy mosolyt villantok a nő felé, majd egy cukorkát elveszek a többi közül ügyelve hogy ne fogdossam össze a többit. Kesztyű van rajtam, de oda se neki, fő az elővigyázatosság.
- Segíteni? Nagyon szívesen. Figyelj. Az urak általában jobban kedvelik az egyszerű dolgokat. Már egy elektromos borotvának, vagy egy meleg plédnek, vagy sálnak is örülnek. Vagy ha ezeknek nem is, akkor egy ajándékcsomagra biztosan nem mondanak nemet. A hölgyek pedig, kérlek nyilatkozz szeretik a szép dolgokat. Legyen az egy szép bögre ajándékdobozban, a mely mellett tea válogatások vannak. Ha viszont tudod miket szeretnek, könnyebb dolgod lesz. Az alapján könnyű kitalálni az ajándékot. Szóval? Mit szeret a családod? – kíváncsiskodom, hogy jobban a kollegina rendelkezésére tudjak állni. Remélem remek ajándékokat fogunk találni, hiszen nekem is be kell szereznem pár apróságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Szóval együtt megyünk, egy irányba. Még mindig nem tetszik nekem ez a helyzet, de megígértem, hogy jól fogok viselkedni, és ha valaki hozzám szól, akkor nem mutatom meg neki, hogy mekkora bunkó is vagyok valójában. Szerintem nem vagyok az, egyszerűen nem kívánok értelemetlen bájcsevelyt folytatni olyanokkal, akiket nem ismerek. Megjegyzem azokkal sem, akiket ismerek.
- Nem zavar, ha otthon van, de ha ön nem bánja, és menni akar, elengedem. Egy szőke kislányhoz szokott átmenni, az utca másik oldalán laknak, Vasváry unokája a kislány.
Marika vagy ilyesmi, valami régebbi korokban divatos név. Ilyenkor illendő lenne gondolom azt mondani, hogy hozzánk is, de nálunk úgy vélem, hogy nincs akkor a élvezet gyermekeknek. A saját gyerekemmel tudok kedves lenni, de őszintén szólva, azt, hogy másokkal hogyan kell viselkedni, most tanulom újra, és nem hiszem, hogy egy gyerekzsúrral kellene indítani. Mellesleg, hálás lehetek Margónak, hogy ő sem szervezett iyeneket. Kezeimet a zsebeimbe rejtve lépek mellette, miután mindenkit magam elé engedtem kifelé menet. A szőke kislány megvan, most lesz mellette egy barna, akinek szintén nem mai, divatos neve van. Remélem, hogy az utcába nincs sok gyerek, mert, ha mindegyikkel jóban van, akkor a végén tényleg maguk közé hívnak a szülők, és arra végképp nem vagyok felkészülve. Olyan vagyok, mint, akit bekötözött szemmel tartottak napokon át egy sötét helyen, majd kidobták egy ismeretlen városban, ahol még a nyelvet sem beszéli.
- Nem egy osztályba járnak, ugye? Nem emlékszem a nevére a névsorból.