37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bogolyfalva - összes hozzászólása (24591 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 22 ... 30 31 [32] 33 34 ... 42 ... 819 820 » Le
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 18. 22:21 Ugrás a poszthoz

Ágoston

Elbóklászhattam, vagy 20 percig, mire megtaláltam a pénzváltót, de ez már csak mellékes, hiszen megvan az az összeg, ami kell a szendvicsért cserébe. Sőt, még többet is váltottam, hogy később ne kelljen megtennem. Visszasétáltam a büféshez, és mosolyogva adtam oda neki azt az összeget, amiért cserébe megkaphattam az ínycsiklandó ételt. Boldogan mentem ki a peronra, hogy megnézzem a vonatokat, miközben falatozok. Éppen időben, mert most érkezett meg vonat, és ha jól látom, akkor pár új diák is jött rajta. Emlékszem, mikor még én szálltam le róla hatalmas csomagokkal, de ha azt veszem, ez nem is olyan régen volt.
A nagy nézelődés közepette, elfogyasztottam a szendvicsemet, és mivel már nem volt olyan izgalmas kint lenni, elindultam visszafelé. Illetve indulnék, mikor valaki leszólít. A hang irányába fordulok, és meglepetten veszem tudomásul, hogy az illető, kb egy fejjel magasabb, mint én.
– Hali. Igen, diák vagyok, és éppenséggel tudom, hogy merre kell menni. Én is visszafelé tarok. –válaszoltam a kérdésére, és kicsit jobban végignéztem rajta. Elsősnek kicsit magas, de nem kizárt dolog. Nem lehet mindenki olyan pöttöm, mint én. A csomagjaiból ítélve, most fog beköltözni a suliba. Ez egyre izgalmasabb találkozás, és nem is tűnik olyan bunkónak, így elsőre. – Segítsek a csomagokkal? –kérdeztem, miközben az említett bőröndökre böktem. Ha engedi, akkor elveszek tőle egyet, és lassan elindulok kifelé az állomásról. Azonban foglalkoztat egy kérdés, de nem tudom, hogy mennyire venné rossz néven, ha megkérdezném tőle. Szerintem, csak azok a személyek nem tudják, hogy merre kell menni, akik eddig nem is tudtak a varázsvilágról, mint például én sem. De ez csak az én feltételezésem, lehet, hogy neki meg elfelejtették elmondani a szüleit, hogy merre találja a sulit. Azonban, az is igaz, hogy síri csendben nem mehetünk végig az utcákon, így összeszedem a bátorságomat, –ha már ez a nevem– és megkérdezem tőle, de előtte még mást is.
– Egyébként Nagy Bátor Dominic vagyok, és elsős a suliban. Téged hogy hívnak? –közben nyújtottam felé a jobb kezemet is, hogy kezet rázhassak vele, ha elfogadja. Amint erre megkaptam a választ, felteszem az igazi kérdést, ami jobban foglalkoztat. – Ne vedd tolakodásnak, de ugye te is mugliszületésű vagy? Mert, általában a varázslócsalád sarjai tudják, hogy merre kell menni a suli felé, de lehet, hogy tévedek. –vontam meg aprón a vállamat, és közben ráfordultam arra az utcára, ami egyenesen az iskolába fog minket vinni.

//A játék folytatása itt találhat meg! //
Utoljára módosította:Nagy B. Dominic, 2013. május 19. 12:14
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Fandler Ágoston
INAKTÍV



RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2013. május 19. 09:48 Ugrás a poszthoz

Dominic

* A viszonylag zökkenőmentes megérkezés után cókmókjaimmal az iskola felé vettem az irányt. Legalábbis nagyon reméltem, hogy a leszólított fiú oda fog elnavigálni és nem valami átverés lesz ez az egész. *
~ Igazi szerencse, hogy ez a fiú is a suliba tart. ~
- Jajj, köszönöm. Aranyos tőled, de én is boldogulok. Bár... - húztam el a szám - azért az egyik bőröndömet húzhatnád te, ha nem baj. Akkor nekem máris kényelmesebb lenne.
* Alapvetően nem arra vagyok nevelve, hogy ezt megengedjem magamnak, de túl lusta vagyok ahhoz, hogy az emelkedős úton végigvonszoljam a táskákat. Más családoknál biztosan elintézik tértágítós bűbájjal, de nálunk senki nem ismeri ezt a varázsigét. Ha anya ezt a viselkedésemet meglátná, már rég fejbe kólintott volna egy sodrófával. Na jó, nem. Anya szeret, de az tuti, hogy morcos arccal nézne rám és jól meg is sértődne, hogy engem zsaroljon. De ez nem fair! Kezdem magam hátrányban érezni, hogy másnak ilyen könnyű, én meg itt kínlódom. A pálcától is rettegek... Még sosem volt alkalmam élesben varázsolni.*
- Szia, örülök a találkozásnak! Én Fandler Ágoston volnék, de kérlek ne csúfolj a nevemmel. Sokan Ágizni kezdenek, aminek nem mindig örülök... - jegyzem meg elgondolkodva és tekintetemmel végigszemlélve a környezeten.
~ Tyű, mennyi furcsa üzlet! Ez nem a jó öreg allee. ~
*Valami azt súgta, hogy itt bőven lesz felfedezni valóm a későbbiek során. Az állomást már elhagytuk ugyanis, komótosan és nem sietősen sétáltunk az iskola irányába. Néha meg-megálltam, hogy megszemléljem a kirakatokat és elképedve végigfussak az árukon, de nem akartam Dominicet feltartani.
Kellett pár másodperc, hogy értelmezni tudjam a kérdését, de érkezett is a válasz.*
- Igen, asszem. Őőő, hát senki sem varázsló a családomból, csak én. Aztán egyébként lehet, hogy valamelyik tesóm később becsatlakozik, de az is kb a csodával lenne határos. Miért, te is? Sok hasonló gyerek van még itt, akik olyanok, mint én? Eléggé félek tudod ettől az egész dologtól, meg most bekerülök valami bentlakásos izébe és ott lesznek a szobatársak és összezsúfolódom, aztán megszívatnak éjszakánként, mint a filmekben. Borzalmaaas! - kezdtem bele a nyavalygásba, ami csak jött és jött a számból. Amire éppen gondoltam, kimondtam. De nagyon felizgatott ezzel a kérdéssel.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2013. május 19. 09:49
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vincent F. Leroy
INAKTÍV



RPG hsz: 34
Összes hsz: 643
Írta: 2013. május 19. 13:09 Ugrás a poszthoz

Gergely fiam
Május 17.
16:00


Egészen hozzá szokott ahhoz, hogy ő legyen a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályának vezetője. Külön irodája van amit mindig tisztán tartanak a manók, hanem ő maga, nem esik kétségbe egy kis piszoktól. Ez így van most is, hisz a tegnap rendelt ebédje maradványait takarítja az asztaláról. Gyors mozdulatokkal dobja bele a kukába majd helyet foglal az asztal mögött, új székében. Papírt vesz elő, pennáját tintába mártja. Megfogalmazott levelét egy bagolyra köti ami fiához, Gergőhöz fog kerülni, minden áron. Leginkább azt írta le, hogy négy órára legyen a minisztérium földszintjén. Onnan majd elirányítja a titkárnője, Isabella az ötödik emeletre.
Háromnegyed négykor az előbb említett titkárnőt hívatja magához. A cukrászdába küldi, megfelelő sütemény és innivaló után. Nagyon is szüksége van a cukor bevitelére ezekben az órákban. Mint valami kisfiú, igen, ezzel tisztában van. Pár perccel később megjelenik a bagoly a megrendelt dolgokkal, amit ügyesen eloldoz Vincent a lábától. Szabadjára engedi, mert neki külön számlája van vezetve a cukrászdában amit hónap végén szokott fizetni.
Négy óra előtt öt perccel nyugodtan dől hátra székében összeszedni gondolatait. Mindent tudni akar ami a fiával történik, legalábbis azt a részt ami a viselkedését befolyásolta. Ismeretes előtte már a csárdában elművelt dolga. A csapost fogja hamarosan elkapni egy atyai beszélgetésre ha folytatódni fog a dolog. Barátaira is fényt derített nagyjából. Nem kellett sokáig kutatni utánuk, hisz majdnem az orra előtt volt az egész. Csupán össze kellett álljon képpé az amit leművelt Gergő. Tovább gondolkodik, mély levegőket véve. Nyugodt marad, az ajtót nézve. Mintha arra akarná rávenni, hogy nyíljon már ki és kísérjék be fiát.
Ez idő alatt lent, a földszinten az ajtó mellett strázsál Isabelle. Semmi kedve az egészhez, de amit a főnök mond azt meg kell csinálni. Elvileg a kisfiú felkísérése után már szabad, így mosolyt varázsol ajkaira. Kis szoknyáján lesimít egy gyűrődésnek vélt fodrot. Fehér blúzán ott díszeleg a kis kártya ami megmutatja melyik osztályon is dolgozik. Nem mintha szüksége volna rá, mert eléggé feltűnő jelenség a vörös hajával és azzal a vidám természetével. Egészen addig vár amíg megjelenik a fiú, még ha késéssel is.
- Szia! Biztosan te vagy Gergő, én Isa vagyok. Mr. Leroyhoz foglak kísérni, gyere. -
Szólal a fiúra mosolyogva. Bemutatkozik neki és majdnem Vincentnek mondja a főnökét. Valójában semmi más kapcsolat nincs Mr. Leroy és Isabelle között, mint munka. Kihelyezett titkárnő, mert így látta jónak a kihelyezett minisztérium vezetője. Közben a hosszabb utat választja Isa, a lépcsőn kezdi felkísérni a kisebbik Leroyt. Az ajtó előtt megállva bekopog, várva a válaszra, hogy bemehetnek. Kissé sietni szeretne, mert randija van az egyik titkárral a kettővel lejjebb lévő osztályról. És, mint tudjuk a munkakapcsolatok fontosak, mert csak így lehet nagyobb pozícióba jutni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 19. 13:28 Ugrás a poszthoz

Ágoston

– Dehogy lenne baj, azért kérdeztem meg. Én is sokat szenvedtem velük, mire felcipeltem a suliba. –nekem ez nem teher, szívesen segítek, ha tudok. Át is adja az egyik bőröndjét, és azt magam mögött húzva, elindulok a Fő utczán. Nekem kérdezősködnöm kellett, hogy merre találom az iskolát, de Ágostonnak –mint az kiderült– nem kell, hiszen én már tudom az utat, és szívesen odavezetem. Addig s tudok vele beszélgetni, meg tudom ismerni egy kicsit, meg meg tudom mutatni azokat a helyeket, ahova majd érdemes lesz betérnie, ha kell nemi valami felszerelés. Igazából, csak azt nem értem, hogy ilyenkor, miért nem tudnak valakit kiküldeni az érkezők elé? Hagyják nyugodtan elveszni a diákokat, vagy biztosra tudják azt, hogy el fogják őket igazítani? Foglalkoztat ugyan a kérdés, de nekem már nem kell vele törődnöm, hiszen én tudom, hogy merre kell menni, és Ágoston is tudni fogja, mint megmutatom.
– Nem foglak Ágizni, mert az lány név. Maradok az Ágostonnál, mert nem igazán jut eszembe olyan becenév, ami jó is, de nem is sértő. –megnyugtató hangon mondom neki a szavakat. Én sem szeretem, ha csúfolnak a nevemmel, mert nem tudom mi a jó benne, meg miért olyan nagy öröm azt látni, hogy a másik szenved. Némelyik embert, soha nem fogom megérteni. Közben észreveszem, hogy Ágoston meg-megáll egy-egy üzletnél és jobban megnézi őket. Mosolyogva állok meg mellette, és én is jobban megnézem a kirakatot, hogy tudjam melyik bolttal állunk is szemben. – Itt a tanszereket tudod megvásárolni, nem messze van egy posta is, bár ott még nem jártam. Saját baglyot használok a levelek kézbesítéséhez. Meg van itt valahol egy csárda is, ahol nagyon finom italokat árulnak. Majd egyszer bejöhetnél velem, de gondolom most inkább pihennél. –ajánlottam fel a későbbiekre is a társaságomat, és nem fogom rossz néven venni, ha netalán elutasítja.
A kérdésemre, hosszabb választ is kapok, melyre szintén csak egy mosollyal reagálok. Nem gúnyolni akartam ezzel, csak arra emlékeztet, hogy én is ilyesmit éreztem az első napon. Úgy látszik, hogy rokonlélekre találtam. – Én is mugliszületésű vagyok, tőlem nem kell tartanod. Nem akarok neked hazudni, de nem sok diákot ismerek a suliban, aki szintúgy olyan lenne, mint mi. Kevés a tiszta vérű varázsló, meg a mugliszületésű. A legtöbben félvérek. Ők azok, akiknek egyik szülője varázsló, a másik pedig varázstalan. Jut eszembe: a magunkfajta varázslókat az aranyvérűek nem igazán kedvelik, és hajlamosak sárvérűnek hívni minket. Ez ilyen gúnynév, gondoltam elmondom neked. –jegyeztem meg nem túl lelkesen, ezzel is azt nyomatékosítva, hogy nekem se tetszik, hogy ennyire lenéznek minket, mert mások vagyunk. – A tesóid nem hiszem, hogy bekerülnek, kivéve akkor, ha fiatalabbak nálad. Te is csak azért vagy varázsló, mert a családod valaha varázsló família volt, csak valahol kihunyt a mágia, és nálad ébredt fel újból. Nálam a mamánál volt így, és ezt is csak keresztanyumtól tudom. –meséltem csevegő hangon, és most elhallgattam, hogy esélyt adjak a kérdések feltételére is, mert biztos vagyok benne, hogy lesz legalább egy kérdése. Ha nem, akkor majd folytatom tovább a mesélést, miközben haladunk felfelé az utcán.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 19. 14:21 Ugrás a poszthoz

Vincent


Újabb nap, újabb elviselhetetlen órák. Vasárnap van és nem mehetek be a kastélyba, mert ma nincs órám és Janey itt tart, mint valami állatot. Legszívesebben kitörném az ablakot és elszöknék innen, de nem vagyok olyan marha, hogy ezt megtegyem. Tisztában vagyok azzal, hogy Janey sokkal, de sokkal erősebb nálam és nem buta. Szóval semmi értelme megszökni, mert rosszabbul fogok járni. Ezért egész álló nap az új szobámban voltam. Nem rég lett kész a házunk és máris berendezkedtünk. Nagyon szép és óriási ez a villa. Tegnap hallottam, hogy anya és apa veszekedtek. Nem voltam kíváncsi a vita tárgyára, úgyhogy mikor reggel Janey hozott nekem egy kis reggelit, meg sem kérdeztem, hogy mi történt. Komolyan, olyan, mintha egy rab lennék, aki megölt valakit ezért nem mehet sehova. Pedig csak beszóltam a tanáraimnak, Janey-vel nem beszéltem túl szépen és tilosban jártam, ja és kocsmáztam, amire a mai napig nem emlékszem. Valamiért nem is akarok, ki tudja miért.
Még a délelőtt folyamán egy bagoly kopogtatott az ablakomon, ezért kinyitottam azt. A kis állat lábán egy levél volt. Levettem róla a papírt, majd elolvastam. Vincent volt, beszélni akar velem, ezért arra kér, hogy négy órára legyek a minisztériumban. Még sosem látogattam meg őt a munkahelyén. Mindig csak elsétáltam a nagy épület előtt. Hát, most be kell mennem. Mikor Janey legközelebb jött engem ellenőrizni megmondtam neki, hogy négy előtt még engedjen ki, mert el kell mennem a minisztériumba. És nem, nem azért, mert valami rosszat csináltam, hanem azért, mert Vincent megkért rá. Janey beleegyezett.
Hamar eljött a négy óra, addigra már fel is öltöztem. Fekete térdnadrág és egy fekete póló a mai öltözékem, ahhoz pedig egy sötétebb színű cipő párosult. Janey kinyitotta az ajtót én pedig lassan lesétáltam az emeltről. Van tíz percem, az bőven elég. Most lenne arra alkalmam, hogy elmenjek, de úgyis elkapnának. Anya is megmondta, hogy egy lépéssel mindig előttem fog járni. Nos, ebben nem kételkedem. Mikor kiléptem a házból, úgy éreztem, hogy szabad vagyok, legalábbis tíz percre. Most szívok egyet a friss levegőből, majd sietős léptekkel haladok tovább a nagy épület felé. Pár perc alatt odaérek. Belépek és rögtön egy csinos nő fogad engem. Ja, persze, a titkárnője... szóval ezért nem jár haza.
 - Igen, én lennék. - mondom félvállról, miközben végig mérem a titkárnőt. Hajajjaj, ha Janey látná... Felsétálunk a lépcsőn és közben minden próbálok alaposan szemügyre venni. Vincent igen szép helyen dolgozik. Mikor megérkezünk Isa bekopogtat és várjuk, hogy apám beszólítson minket. Miután ez megtörténik belépek és a nő egyedül hagy minket.
 - Mit akarsz? Apám... - mondom gúnyosan az utolsó szót.
Utoljára módosította:Leroy Lasch Gergely, 2013. május 19. 14:21
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. május 19. 14:40 Ugrás a poszthoz

Yannick
ruha

Kávéval teli papírpohárral kezemben indulok el, méghozzá le a faluba. A függőségtől még messze állok, de nem lenne nehéz elérni, mivel itt a konyhába lesettenkedve is könnyűszerrel csinálhatok magamnak, vagy csináltatok a manókkal, de ha azt akarom, hogy még annál is kevesebb ismerős láthasson esetleg, lejövök a faluba és beszerzem. Most ezt a szobámból hozom, feltankoltam vele ugyanis. Egyszerűen imádom, nincs mit tenni. Ahogy iszogatom, pusztítom el a mai biztosan minimum harmadik pohárkával, az nem is érdekel hogy merre megyek. Nem mintha nagyon ismerném, azaz emlékeznék mi merre van, de valakit maximum megkérdezek, visszajutni úgyis vissza tudok, nem az a kérdés, hanem hogy meddig tart. Szerencsére nincs dolgom, ráérek, így még a lakósoron végigsétálva veszem célba a tavacskát, ritkán jártam ide, de most tökéletes lesz kicsit egyedül lenni, figyelni az embereket, de a legfontosabb: kávézni. A hozzám közelebb lévő padra telepszem le, először normális pózba, majd lábaimat felhúzva törökülésbe, és viszonylag kényelmesen elhelyezkedve. Mosolygok ki a fejemből, miközben táskámat leemelem vállamról és lógatom le. Elvan a gyerek, ha játszik, én pedig egy nagyra nőtt kisgyerek vagyok néha, valljuk be. Sokszor viselkedem úgy, ahogy koromhoz képest nem kéne, de persze nem a beteges, visszamaradott módon, hanem csak hülyéskedek, mert megtehetem és jól érzem magam. Jó, talán egy 20 éves lánynak nem éppen a táskája lóbálásával kéne szórakoznia, de én sokkal abszurdabb dolgokat is szoktam produkálni, ez ahhoz semmi. Egész nyugodtan iszogatom itt a hideg italomat, nem zavar semmi, meleg van, itt ez a kis tó is. Szeretek én gondolkodni, ha van min, és ez a valami pozitív dolog is. Ha már nem az, akkor nincs értelme, mert csak tönkreteszem az idegrendszeremet. Most viszont boldog vagyok, ki tudja miért, és vigyorogva bámulok ki a világba.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 19. 18:33 Ugrás a poszthoz

Douglas Grin


A mai napomra egyáltalán nem mondhatnám azt, hogy csúcs szuper volt. Kiderül, a büntetésem jövő héttől az lesz, hogy hétköznaponként nem tehetem ki a lakásból, csak akkor, ha a könyvtárba megyek. Ja és mindenhova el fognak kísérni, nehogy elmenjek. De ha ez nem lenne elég, akkor hétvégenként kiképző táborba fogok menni, ahol fegyelmet fogok tanulni. Azt, persze... Utálom őket, utálom az összeset. Janey-t, Vincentet, Brigettet, az ikreket és azt a kis taknyos Tristant is. Hagyjanak engem végre békén. Ha ennyire meg akarnak szabadulni tőlem, akkor tegyenek ki a házból, szívesen beköltözöm a suliba. Amúgy sem volt nekem szükségem családra, elég volt eddig, most már van hol laknom. De komolyan, még mindig nem tudom felfogni. Annyira, de annyira mérges vagyok, azt sem tudom, mit csináljak, Leginkább felülnék a vonatra és nem jönnék vissza többé. De az nem megoldás. Megmutatom Janey-éknek, hogy rajtam semmi nem fog már segíteni, hiába próbálkoznak. Akár 18 éves koromig is eljárok minden hétvégén abba táborba, csak nekem legyen igazam. Szerintem most nem tudják, hogy mennyire gyűlölöm őket és ez már nem fog változni. Ugyanolyan fogok maradni, nem érdekel, hogy még 4 éven keresztül azt kell majd csinálnom.
Mivel ma még szabad vagyok, úgy döntöttem, sétálok egyet és ezt be is jelentettem Janey-éknek, mielőtt még megátkoznának. Azt is hozzá tettem, hogy csak a tavacskához megyek és ha akarnak nyugodtan kövessenek, mert már úgy is mindegy. Végül nem jöttek utánam. Én az előttem lévő kavicsokat rugdosom, miközben a tóhoz igyekszem. Mivel nincs kedvem bemenni a kastélyba az alagsori medencéhez, úgy döntöttem, a tóban fogok fürödni. Úgyis meleg van. Pár perc alatt meg is érkezem. Leveszem a lábamról a zoknim és a cipőm. A pólómat is lehúzom, majd beleugrok a vízbe. Hm.. azért hidegebb, mint gondoltam.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Újvári Yannick
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 19. 19:53 Ugrás a poszthoz

Violetta Grin

Az elmúlt két hónap igen kemény volt. Szinte minden délután tartott edzést nekem Amira. Sokat változtam. Egészen eddig ki sem dugtam a fejem, azt akartam, hogy csak az új Yannickot lássák. Aki immáron sokkal erősebb mint valaha és még a stílusa is megváltozott. Nos, igen, ez lennék én. Amira azt mondta, hogy már elégedett velem, úgyhogy nincs szükség több edzésre. Én azért megmondtam neki, hogy keresni fogom, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy tervezem. Nincs többé ing  és vászonnadrág. Eljött a farmer és az izompóló ideje. A hajam sem nagy, már levágattam, sőt, minap még tetoválást is csináltattam a mellkasomra. Egy Napot ábrázol, amiben egy ötágú csillag van. Nekem nagyon tetszik, remélem Adria nem fog nagyon haragudni. Tényleg, a kishúgom. Nem is tudja, hogy Amira Loveguardtől vettem leckéket. Hát... valamelyik nap vele is kell erről beszélnem, remélem nem lesz túl mérges. Vele természetesen ugyanúgy fogok bánni, mint eddig. Tehát hozzá kedves leszek és persze azokhoz a lányokhoz, akik kb. annyi idősek mint én. Ám valójában olyan leszeke, mint egy rellonos. Hideg és mindenkibe belekötök. Remélem hamarosan lesz egy prefektusi pályázat, tök jó lenne büntetni.
Ma olyan szép nap van, kár lenne nem meg mutatni az új énemet. Ezért egy lenge fekete színű térdnadrágot húztam magamra és egy fehér trikót, hogy az emberek még jobban megtudják csodálni az izmaimat. Irtó büszke vagyok magamra, hogy sikerült végig csinálnom ezt az egészet. Voltak olyan pillanatok, amikor már majdnem feladtam, de végül felálltam és újra kezdtem csinálni. Nagyon köszönöm Amirának és ezt valahogyan még meg is fogom hálálni neki.
Ahogy végig haladok a folyosókon a lányok megnéznek engem. Végre, feltűnök nekik ! El sem hiszem, ez kell ahhoz, hogy valaki észrevegyenek az emberek. Nagyon durva. Én némelyikre rákcsintok, de inkább megyek tovább feltartott fejjel. Örülök, hogy most már nem kell a földet bámulnom. Ahogy kiérek a rétre körbenézek, hogy történt-e valami változás. Ám nem veszek észre semmi furcsát. Ugyanúgy bakatatok tovább mint eddig. A Nap süt a szél csak kicsit fúj. Pont megfelelő az idő. Ahogy kiérek a faluba jönnek velem szembe, de ők kerülnek ki engem és nem én őket. Ez nagyon jó érzés. Ekkor már a kis tavacskánál járok, ahol meglátok egy csinos lányt. Közelebb megyek hozzá és a fülébe súgom:
 - Szia Cica, van gazdád? - vigyorgok.

öltözet
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. május 19. 19:58
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Douglas Burton
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 19. 20:35 Ugrás a poszthoz

Gergely

  Ketten együtt is nehezen boldogulnak olykor Blankával, így aztán nem meglepő, hogy egyedül csődöt mondott. Még, hogy szabadnap... Persze, mindenkinek kijár, ezért nem is tagadhatta meg a lánytól, főleg mivel az utóbbi időben annyit melózott. Dougnak többnyire a pubban kellett maradnia késő éjjelig, de az is megesett, hogy hajnalban esett csak haza, így aztán Lexine-re hárult minden feladat. Bár egyébként se volt a férfi egy nagy segítség, mégis csak ott volt, ha szükség volt rá.
  - Blankaa, ne csináld ezt, szépen kérlek!
A kis szöszinek annyi életenergiája volt, mint két tucat hiperaktív kölyökkutyának, így aztán sportos előélet ide, vagy oda, rendesen kifáradt. Mikor kiértek a tóhoz, már teljesen szem elől tévesztette. Lehajolt, rátámaszkodott a térdeire és úgy lihegett néhány percig, mikor aztán újra felegyenesedett, sietős léptekkel indult meg a kislány felkutatására.
  - Most marhára nincs kedvem bújócskázni, ugye tudod? - morogta már inkább csak maga elé, hiszen a szőkeségnek a nyomát se látta. Fejét vakargatva sétált tovább, hol erre, hol arra bámészkodva, mikor végre kiszúrta.
  Az ördögfióka éppen a tó szélén egyensúlyozott és eszeveszettül dobálta a kavicsokat befelé a vízbe. Mikor Doug közelebb ért, már látta, hogy az igazi célpont valójában egy ismeretlen srác.
  - Most megvagy! - Villámgyorsan a kislány mögé rohant és felkapta, aki persze apró kezeivel csapkodva, rúgkapálva ellenkezett.
  - Hé, te ott! Ugye nem megfulladni készülsz?
Kiabált be a srác után, de nehéz volt túlszárnyalnia a lánya éles sikítását.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 19. 21:08 Ugrás a poszthoz

Doug


Valahogy ki kell eresztenem a dühömet és egy jó megoldást sem tudok. Mivel a pálcámat elvették a szüleim még megátkozni sem tudok senkit. Ezért úgy döntök, hogy leugrok a tóhoz és úszok egyet. Tudom, bemehetnék a kastélyba is, mert ott van az alagsori medence, de nem akarok összefutni egy tanárral sem, főleg az edictumos cikk után. Vécsey professzor úrról nem írtam szép dolgokat, de nem bántam meg. Viszont miatta mehettem az igazgatóhoz. Biztos lehet benne, hogy mostantól kizárólag róla fogok írni, mérget vehet rá. Legalább így megtudom támadni. Legfeljebb azt mondom, hogy azt a cikket nem írtam. Mert elméletileg senki sem tudja, hogy ki írja a cikkeket, mert álnéven vagyunk. Bár a tanárok lehet tudják... mindegy.
Pár perc alatt megérkezek a tóhoz. Utoljára szeptemberbe voltam itt. Nos, akkor belezuhantam a tóba, szóval nem volt a legjobb napom. Még szerencse, hogy Janey megmentett. Janey... fúj. Bárcsak ott hagyott volna a vízben, akkor mehettem volna Lola után, mindenki jobban járt volna, legfőképp én. Tehát leveszem a cipőm, a zoknim és a pólóm, elvégre úszni jöttem. Eztán bele is ugrok a vízbe. Kissé hideg, nem olyan, mint az alagsori medence. Mikor feljövök a felszínre békákat pillantok meg. Mindig is szerettem azokat a kis nyálkás csúnya zöld színű lényeket. Olyan kis aranyosak, mintha az egyik tanárt látnám. Ekkor hangokat hallok. Ó, pedig már azt hittem, hogy végre egyedül lehetek. Már épp készülök leordítani a fejét annak, aki közeledik. Ám meglátom, hogy az a valaki egy kislány. Még az sem zavar, hogy kavicsokkal dobál. Végig mérem, majd elgondolkodom. Nemrég még én is ilyen voltam, milyen jó is volt. Úgy éreztem nem voltak szabályok és a vér szerinti szüleimmel lehettem. Bárcsak visszautazhatnék az időben. Akkor nem hagynám, hogy édesanyám és édesapám meghaljon. Akkor nem kéne itt lennem, hanem velük élnék. Egy könnycsepp gördül le az arcomról. Ekkor megjelenik egy férfi, aki gondolom az apukája.
 - Nem. - nevetek. Napok óta most nevettem igazán először. Olyan jó érzés. Kimászok a vízből és felveszem a pólóm. Odamegyek a kislányhoz, majd megszólalok:
 - Szia a nevem Gergő. Téged hogy hívnak? - mosolygok kedvesen.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Douglas Burton
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 19. 22:41 Ugrás a poszthoz

Tiffany
egy szombati délelőttön

  Megegyeztek Lexivel, hogy amíg ő elintézi a bevásárlást, Doug elviszi Blankát a játszótérre. Az ötlet persze azonnal elnyerte a törpilla tetszését, úgyhogy szinte végigvonszolta a férfit egészen az úti célig.
  A játszótér tele volt gyerekekkel és szülőkkel, ahogy az általában lenni szokott, de a kislányt ez egy cseppet se aggasztotta. Bátran szaladt oda a kedvencéhez: a csúszdához. Mázli, hogy egy ilyen mágikus játszótéren gyakorlatilag figyelnie se kell a gyerekre, hiszen a védőbűbájok megteszik helyette. Persze, ennek ellenére ő alig bírta levenni a szemét a kislányról. Ledobta magát az egyik kő ülőalkalmatosságra, rátámaszkodott alkarral az asztalra és árgus szemekkel figyelte Blanka minden mozzanatát. Néha azért megesett, hogy a tekintete másfelé is elvándorolt, mint például most is.
  Egy csinos, hosszú, barna hajú, nem éppen anyuka típust szúrt ki magának szemben egy padon. Persze ez a hölgyeménynek is hamar feltűnt, aki zavarában azt se tudta mi tévő legyen. Küldött egy halvány mosolyt a férfinek, aztán az arca elé emelte az újságját és tovább folytatta az olvasást.
  Doug felsóhajtott, majd újra a csúszda felé fordította hideg, kék tekintetét, Blanka azonban 5 perc elteltével se bukkant elő mögüle.
  - Remek. - dörmögte maga elé, miközben felpattant a kőpadról.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mácsai Mina Izabella
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2013. május 20. 01:26 Ugrás a poszthoz


A forrócsoki nagyon finom és jó mentolos, ahogy annak lennie kell. Vera tudja, hogy hogyan szereti. Talán még néhány sütit vihetne haza is. Mondjuk sajtosrolót. Látta, hogy a lány az előbb pakolta ki őket, és úgy megkívánta. Kért is egyet, amit villámgyorsan el is tüntetett, még csak erre utaló bizonyíték sem maradt utána.
Épp belekezd a három testvér meséjébe, amikor megszólítják. Még szerencsére, ezt a mesét amúgy se szereti annyira, de ha megint elkezdené a Mágus szőrös szívét olvasni, akkor valószínűleg ráunna, pedig az az egyik kedvenc története. A könyvből felpillantva hihetetlenül világos kék szemeivel végignéz a lányon, majd egy halvány mosollyal biccent és becsukja a könyvet.
- Szia. Persze, foglalja csak helyet.
A könyvet még nem teszi vissza a táskájába, mert nem tudja, hogy mennyi ideig marad a lány, de azért titkon reméli, hogy már nem kell elővennie a könyvet amíg itt van. Viszont végre kitalálta, hogy milyen sütit kérne, hiszen eredetileg az édesség iránti igénye miatt jött le, így Verának integetve kér két gyümölcskockát.
- Mácsai Mina vagyok, harmadikos a faluban és te?
Érdeklődik, miközben elé és a lány elé is leteszik a sütiket. Gondolkodás nélkül villát ragad és egy nagyobb falattól meg is szabadítja a süteményt. Határozottan jó választás volt, csak sajnos a mentolos forrócsoki nem jó hozzá, így azt majd egy kis pihenés után fogja magához venni és elfogyasztani, most ez a rengeteg gyümölccsel telepakolt süti is tökéletesen jó. Legfeljebb kér hozzá valami üdítőt is. Ennyit arról, hogy nem egy költekező típus.
- A suliba jársz vagy te is dolgozol? Vannak gyerekeid?
Ő csak a saját anyukájából és Verából tud eddig kiindulni, mindkettejüknek gyereke van és dolgoznak is, illetve Krisztából, aki szintén dolgozik, de ő gyerekek helyett inkább utazgat. Egyszer azt mondta, hogy a repülőjegyek az ő gyerekei, mert még nem találkozott a bácsival, akivel le akarja élni az életét. Mondjuk ez nála nem indok, hiszen az ő mamája se találkozott még vele, azonban ő mégis megszületett, de a mamája azt mondta, hogy ezzel nincs probléma, attól még, hogy nincs apukája, ő jó, hogy megszületett.

Utoljára módosította:Mácsai Mina Izabella, 2014. május 9. 14:07
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. május 20. 10:08 Ugrás a poszthoz

Douglas
Szombaton, délelőtt

 Tiffany tudta, hogy úgy sem fogja elszánni magát a tanulásra. Nem volt hozzá türelme, meg az utóbbi időben így is a Tusán járt egész nap az esze. Szokatlanul sokat rágódott rajta, hogy merjen vagy ne merjen benevezni. Mondjuk nem is tudta pontosan, mitől félte annyira. Hogy talán meghal? Vagy hogy nem telljesít elég jól? Megrázta a fejét, majd feltápászkodott az ágyból. Megint korán kellt. Neki a fél kilenc még hajnalt jelent, de mivel tudta, hogy már úgy sem tud visszaaludni, a szerkényéhez vonszolta magát. Mielőtt kinyitotta volna a sötét faajtót, kipillantott az ablakon, és halvány mosollyal állapította meg, hogy egész jó idő van. Örült, hogy végre lemondhat a vastag cuccokról, annak ellenére, hogy télen szinte sose vette fel őket. Egy minta nélküli fekete toppot, egy szoros, világos kék farmert és a fekete converset rángatott fel magára. Áthúzta a kefét vagy kétszer a haján, hogy az ne hasonlítson teljes mértékben egy viharverte fészekre, majd megindult. Úgy már az első emeleten tarthatott, mikor csodás ötlete támadt, és rohanva indult meg a földszint fele. Szép az idő, és rég nem volt a faluban. Tökéletes. Közben még berontott a szobájába is egyszer, és kedvtelenül ugyan, de felkapta a bűbájtan könyvét. A tölgyfaajtó mögött napos, meleg tavaszi szellő fújdogált. Ahogy a lány kiért belekapott vörös hajába, ő pedig sietős léptekkel indult meg bagolyfalva felé. Ebédre vissza akart érni, de tudta, az sem baj, ha nem jön össze, majd lemegy később a konyhába. Egy 15 perc alatt ért le a faluba, és pár másodpercig tétovázott, majd határozott léptekkel indult meg a játszótér felé. Akármennyire hidegnek látták a többiek, Tiff hihetetlenül gyerekes volt. Imádta a játszótereket, a kicsik pedig talán az egyetlen dolog voltak, amiket a lány még magánál is jobban szeretett. Levetette magát az egyik árnyékban lévő padra, törökülésbe helyezte magát, és nekikezdett olvasni. Néha fel-fel pillantott, hogy mosolyogva végig hordozza tekintetét a gyerekeken, majd visszatért a tanuláshoz.
-Mit olvasol? -szólt egy gyerekhang közelről, Fany pedig majd eldobta a tankönyvét. Nem vette észre mikor a kis szőke lány a padhoz lopakodott, de elnevette magát.
-Hát elég unalmas....tankönyv -fintorgott mosolyogva, és belenézett az ugyan olyan jég kék színű szempárba, melyből még is melegség áradt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. május 20. 11:58 Ugrás a poszthoz

Mina

Szóval nem zavarok, ez remek. Egy mosoly keretében pakolom tehát le a kávét és a sütimet a másik szék elé az asztalra, aztán magam is helyet foglalok, és szépen csendben végignézem még hogyan rendel a kislány, majd a bemutatkozását követően én is megszólalok.
- Harmadikos a faluban?
Új ez még nekem. Talán ott is van valami iskola, vagy hogy-hogy a faluban? Furcsa, hogy mennyi minden történt itt, amíg máshol voltam, de majd beleszokok megint a dolgokba.
- Én Erdős-Prinz Violetta vagyok.
Visszafogott féloldalas mosolyra húzódik a szám, azt még nem árulom el melyik évfolyam, meg a hasonló információk, mivel elég ezt akkor, amikor már egy konkrét kérdéssel áll elém ezt illetően.
- Másodikos mestertanonc vagyok, az utolsó évem. Gyerekeim pedig nincsenek, egy darabig pedig még nem is lesznek.
Nem tudom megállni, hogy ne vigyorogjak. A kicsik olyan aranyosak, amikor minden korombeli lányról ilyeneket feltételeznek, mert hát nem egyedüli eset. Húsz éves vagyok, még csak, vagy már, az mindegy, én eldöntöttem, hogy a sulit végigcsinálom, kell munka is, na meg valaki mellém, aki szeret, és hajlandó lenne velem nevelni a porontyainkat. Addig semmi, még a gondolatát is félre teszem, és inkább a tortámra koncentrálok, aminek neki is látok. A dolgozós része visszhangzik még fejemben, hát, ki tudja. Talán igen, talán nem, de kéne valami munka, ennyi biztos. Addig pedig, amíg további téma nem jut eszembe csak legyűrök pár falatot és rá az italt.
- Mit olvastál?
Közben a könyvre tekintek. El tudom én olvasni a címét anélkül is, hogy ő azt elmondja nekem, de én azért kíváncsi vagyok, hogyan reagálja le. Vajon lelkesen, és akkor áradozni kezd nekem róla, vagy nyugisan, mintha semmi se lenne? Az előbbi talán kicsit jellemzőbb, de őt valahogy nem sikerül megítélnem így, hiába is, nem tudom eldönteni első látásra.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. május 20. 12:16 Ugrás a poszthoz

Yános Rolleyes

Jóformán a szívrohamot hozza rám a srác, ahogy a fülembe súgja azt amit, és én először nem is azzal foglalkozok a szabad pár pillanatomban, hogy mit mondott, hanem hogy félrenyeltem a kávémat, és majdhogynem fuldoklok, vagyis csak elkezdek köhécselni, amíg egy kicsit meg nem nyugszanak az izmaim. Addig egészen nyugisan, nagyon erőltetetten nyugisan azon gondolkodok, mégis mit kezdjek most én ezzel itt mellettem, mert hogy nem a boldogságot váltotta ki belőlem, az száz százalék. Elsőképp lassan fejemet is az irányába fordítom, lassan és hatásosan, és egyik legszebb nézésemet veszem elő, amivel ölni tudnék, ha kéne. Én kedves és aranyos vagyok, de ezt még nekem is nehéz tolerálni, most pedig még a teljes zavartság is eluralkodik rajtam, na mit tegyek? Ötletem sincs, de azért egy angyali vigyort még küldök feléje a fejemet oldalra billentve, ami igencsak azt sugározza, hogy ezt megbánja.
- Nincs. Én szabad macska vagyok, és az idegenekhez... hogy is mondjam... szóval nagyon szépen ki tudom fejezni irántuk érzett szeretetemet...
Gúnyos, lenéző és ideges hanglejtésemből érezheti, hogy szarkazmus egész, de mindezt oly' cukin adom elő, hogy nehéz visszafojtanom a röhögést. A szemkontaktust keresem még, hogy az üzenet teljes egészében eljusson hozzá, mert úgy jó ez, ha pedig mégsem, akkor ez van, én ilyen vagyok, nem fogok ugrani neki, mert húha de édes volt ez a beszólás. Nem, nem volt az, és örülnék ha a vigyor is szépen lassan letörlődne a pofikájáról, mert nehéz elviselni. Többek között ezért is fordítom el fejemet hirtelen, a tóra nézve, de pár pillanat múlva vissza is fordulok feléje.
- Nos, van pár lehetőség, válassz. Eltávozol innen nagyon gyorsan, megvárod amíg elképesztően ideges leszek, vagy visszaveszel a stílusodból...
A végét már mogorván mondom. Ezért mégis csak jó valamire, ha az ember lányának egy szókimondó ikre van, megtanul néhány fordulatot, amit majd tud is használni, mint én. Ez még semmi Vivihez képest, de én se vagyok olyan, hogy a szavakkal dobálózzak, tehát ez elég lesz, ha meg nem, akkor majd eldöntöm mit csinálok.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. május 20. 14:18 Ugrás a poszthoz

Runa

- Oh, részvétem az édesanyád végett, és a mostohádhoz pedig kitartást- válaszolom, és próbálok egy mosolyt erőltetni az arcomra, mindhiába.
Runa természetesen észreveszi rajtam, hogy nincs minden rendben, és most azt gondolja, hogy az ő hibája.
- Ne, ne emészd magad emiatt, nem a te hibád. Csak apámmal kapcsolatban nincs túl sok jó emlékem, és nem is igazán szeretek beszélni róla. De mindegy is, túl teszem magam rajta- felelem, és próbálom kizárni az emlékeket a fejemből. Egy enyhe fejrázás után sikerül is.- De ne foglalkozzunk ezzel tovább, inkább beszéljünk valami másról - folytatom, s most már sikerül egy valódi mosolyt raknom az arcomra.- Neked hoy tetszik ez a suli? Úgy vettem észre, hogy te már igazán benne vagy az iskolai életben.
Már teljesen el is feledkezem az előbbi szomorúságomról, és ismét szívből mosolygok Runa-ra.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 20. 18:11 Ugrás a poszthoz

Bárki, aki sütit szeretne venni
Bünti ^^"


Bár jól elbeszélgettem Amirával, tudtam, hogy nem úszhatom meg büntetés nélkül azt az estét. Addig még oké, hogy süteményt kell árulnom, és a bevétel az iskoláé, de, hogy ezt superman jelmezben, már elég röhejes. Na, de nem vitatkoztam vele, mert még mindig jobb ilyen jelmezben, mint mondjuk hercegnőnek öltözve, vagy tudjam is én, hogy milyen nevetséges lányos jelmezek vannak még. A sütisdobozok megvoltak, be volt árazva is, nekem csak el kellett adni. Nem valami eget rengető feladat, csak legyen valaki, aki vesz is. A jelmez is pipa, és már azon fáradozok, hogy valahol felállítsam az asztalt, és megkezdjem az árusítást. A Fő utzán nincs túl sok hely, és az irányt a tér felé veszem. Néhányan meg is bámultak, hogy miért így sétálok végig a járdán, de nem mondhattam azt nekik, rossz voltam, és ez a büntetésem. Csak megvontam a vállamat, és mentem tovább, egészen a térig. Ott betámadtam az egyik padot, ahol jó hűvös van, felállítottam a kis asztalt, kipakoltam a süteményes dobozokat, leültem a padra, és vártam. Nem fogok én senkit sem követni, hogy vegye meg, nem az én stílusom. Szerintem, egész forgalmas helyen vagyok ahhoz, hogy sokat eladjak. Az ára sem olyan vészes, és még én is vennék magamnak, ha nem lenne benne mogyoróveszély. Telt-múlt az idő, de sehol nem láttam egyetlenegy ismerőst sem, akit magamhoz tudtam volna hívni, hogy ne unatkozzak. A dobozok szépen fogynak, már 25-tel eladtam, de még mindig megvan a háromnegyede. Amira, addig úgy sem enged vissza, ameddig el nem adom mindet, és ha rajta múlik, egész este itt fogok dekkolni… takarodóig biztosan. Unottan dőlök rá az asztalra, és nézem azokat az embereket, akik elhaladnak előttem. Mindegyikre reménykedve tekintek, hogy legalább egy dobozzal vegyen, de nem sűrűn akarnak megállni. Bár jönne valaki, aki megveszi a maradék 75 dobozzal, és mehetnék már vissza a szobámba.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. május 20. 18:30 Ugrás a poszthoz

Sütiárus-Superman

Hétvége. Áldott hétvége. Annak ellenére, hogy kezdtem belejönni a bagolykő ritmusába, még mindig nem voltam hajlandó rendesen tanulni, vagy figyelni vagy akármit is tenni, ahol meg kell erőltessem magam. A kviddicsen kívűl. Nem voltam meggyőződve, hogy a terelői poszt a legalkalmasabb számomra, mivel én alapból igen veszélyes és kétballábas vagyok, úgy hogy ütőt adni a kezembe nem túl biztonságos. Szinte szokásommá vált a faluba való kiruccanás, amikor csak tehettem lementem, és már egész jól kiismertem magam az utcácskákon. Általában a játszótéren tanyáztam, de még volt csomó hely ahova nem látogattam el. Ma délután egy hosszabb sétára indultam a Fő utczán, de egy idő után a Boglyas téren kötöttem ki. Megindultam, hogy ledobjam magam egy padra, lehetőleg árnyékba, mert már úgy éreztem, túl sokat ültem a forró napon. És akkor észrevettem. Nem állt szándékomba megsérteni...vagyis inkább szemberöhögni szegény srácot. Pár méterre tőlem egy velem egykorúnak tűnő fiú ült a padon, superman kosztümbe feszítve és mogyorós sütiket árulva. Megpróbálva abbahagyni a röhögést és csak egy széles mosolyt festve az arcomra közelebb mentem. Pár másodperc múlva felismertem, ha jól tudom mugliismeretre járunk eggyütt, sőt, ő a tanársegéd újabban. Biztos büntetést kapott.
-Khm... Szia! -köszöntem neki, megpróbálva nem kacagni.-Nagyon jó a szerkód -nevettem el magam.- Mogyorós? -vettem fel az egyik dobozt.
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2013. május 20. 18:32
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Fandler Ágoston
INAKTÍV



RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2013. május 20. 18:52 Ugrás a poszthoz

Dominic

* Sétálgattunk a fő utczán, amely szerintem a legforgalmasabb hely lehet a faluban. Nem csak a nevéből adódóan. A vonatból elnézve igen aprócska település ez, nem hallottam olyan sokat erről a helyről. Még azt sem, hogy miért bogolynak hívják, amikor életemben nem hallottam ezt a szót. *
~ Mázlista vagyok, hogy őt fogtam ki. Nem gondoltam volna, hogy ennyire barátságosan fogad. ~
* Az út közben még így is többször elfáradtam, de több csomagot már nem voltam hajlandó átadni a fiúnak. Eleve végtelenül hálás voltam, hogy egyáltalán szóba elegyedett velem, udvariasan átvállalta terheim egy részét és elmond minden fontosat, amit tudnom kell. Hát, igen. A sok üzletet és épületet megnézve esett csak le, hogy naaagyon sok dolgot nem meséltek el nekem. És ezeket mikor akarták közölni velem?! Csak feltettek a vonatra, hogy húzzak el Mucsaröcsögére. Nem vagyok anyuékra mérges, csak nem tudom megérteni, hogy egyszer a széltől is óvtak, most meg ilyen nyugodt szívvel adnak "jó kezekbe". És később pedig majd az egekig dicsérik az iskolát, hogy mi mindenre tanított meg, pedig az összes tudást én szereztem meg. Nem is olyan egyszerűen! *
- Italook?! Nem iszom alkoholt, ha arra gondolsz. Ha nem ez a cél, akkor szívesen elmegyek egyszer veled - elhúzott szám valószínűleg elárulta Dominak, hogy nem vagyok jóban az alkohollal. Nem tudom, hogy ő mire gondolt az ital szó alatt, de ha erre, akkor picit csalódtam a fiúban.
- Nem, a vonaton egy csomót sikerült aludnom, most tele vagyok energiával és legszívesebben bejárnám az egész falut. Mekkora amúgy és kik laknak itt, milyen hely ez? Milyen üzletek vannak még? Ez milyen bolt? Ennek a háznak az emeletén laknak? Arra mi van? - mutattam ujjaimmal minden égtáj felé.
* Abban mondjuk igaza lehet a fiúnak, hogy előbb pihennem kéne. Szerintem viszont elég lenne csak letenni valahová a cuccaim. De ne már! Olyan kíváncsinak érzem magam, hogy most még a cipekedést is elviselem. És ez nagy dolog! *
- Ó.
* Amiket Domi mesélt utána, azokat bólogatva meghallgattam. Megjegyzem, sajnos eléggé lehangoltak. Ezek szerint tényleg valami különleges ember lehetek, vagy oltári nagy szerencsém van. Nem lehetett volna, hogy minden marad a régiben? Igazából nem érdekelt, hogy minek csúfolnak. Sárvérű... Nem olyan csúnya szó, lehet nem érzem át a súlyát, a jelentését, de engem nem bosszantana, ha rám mondanák. Vagy nem tudom... Tud az ember pikánsabb szavakkal is csúfolódni.
Domi sok érdekeset mesélt nekem, amikről eddig még nem volt teljesen fogalmam. Megtudtam, hogy egy varázslónak mindenképp kellett lennie a családomban, mert csak így örökölhetem a mágikus képességeket. Ez elég érdekes, ilyet nem tanítanak biológia órán. Menőn éreztem magam. Viszont elkeserített, hogy idősebb testvéreim nem jöhetnek el. Eddig reménykedtem, hogy talán bennük is megvan ez a valami, talán csak titkolják ezt az egészet, de úgy látszik tévedtem. Ez nem igazság! Legalább ők itt lennének velem. Ez az egész... rossz...*
- Ne már! És nem is látogathatnak meg? Mondjuk a húgomnak még van esélye arra, hogy boszorkány. Egyszer majd ő is diák lesz itt, legalábbis szívből remélem. Én senkiről sem tudok, hogy varázsló lett volna. Kár, mi?
* Kínos szituáció, rámosolyogtam a fiúra, majd vállat vonva tovább battyogtam. Nagyjából fél percig tartó csönd következett, amíg én a földet bámulva átgondoltam a helyzetemet, zsebembe süllyesztettem kezeimet és megfogalmaztam, hogy mit is akarok kérdezni. Aztán a fiúhoz közelebb eső kezemmel hadonászva belekezdtem a mondókámba. *
- Az igazgató bácsi sok mindent elmesélt nekem, mielőtt idejöttem volna. Viszont néhány cuccra még szükségem lesz. Az alapfelszereléseken kívül egyébként miket tanácsos venni? Anya adott egy csomó zsebpénzt, arra költöm, amire akarom. De nem tudom, hogy mire tudom, mert nem látok itt általam is ismert üzleteket. Egyébként te melyik házba jársz? Ajj, tudod annyi mindent kérdeznék, de olyan ciki. Vagy nem? Szerintem az... De benned már megbízom valamennyire. Jó, mi? - mosolyogtam.
~ A pénzről talán hallgatnom kellett volna. Anya, ha itt lenne, újból hátrakötné a sarkam ~
- Tudsz már varázsolni? Hogy megy itt a diákélet? Ami nincs benne a szabályzatban, de mégis mindenki tud róla. Van ilyen? Hm, hm? - tudakoltam kíváncsian, ravaszan kacsintgatva a fiú felé. Egy kicsit hiperaktív tudok néha lenni, főleg stresszes helyzetekben. Így tudom kiereszteni a gőzt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 20. 19:32 Ugrás a poszthoz

Egyelőre csak Tiff ^^

Szuper, már csak az hiányzott, hogy egy sulis társam meglásson. Igaz, ennek nagy volt a valószínűsége, hiszen sok diák jár le a faluba, de jobban örültem volna, ha a jelmez nélkül látnak meg. Mindegy, a lány nem igazán ismerős, nem kell attól tartanom, hogy ismerőstől fogom visszahallani. Meg nem tehetek róla, hogy Amirának ez pattant ki az agyából.
– Szia. Gondolom mennyire. –vigyorogva néztem rá, és nem igazán zavart, hogy kinevetett. A végén még jó móka lesz ez az egész, és csak egy sütiárulásos napnak fogom fel az egészet. – Igen, mogyorós, és ezért nem ehetek belőle. 10 sarlóba kerül egy doboz, és az iskolát támogatod vele, ha veszel. –nem hiszem, hogy nagyon érdekelné a lányt a támogatós része. De legalább van társaságom, és nem fogok unatkozni. Kivéve akkor, ha elmegy. Viszont, valahonnan nagyon ismerős az arca, csak most nem jut eszembe, hogy honnan is. Valamelyik óráról ugrott be az arca, mert egyik folyosón sem találkoztam még vele. – Nagyon sietsz? –kérdeztem meg mosolyogva tőle, közben eladtam még pár dobozzal a süteményből, az errefelé sétálóknak. Már egészen jól haladok, és sikeresen lecsökkent öttel a dobozok száma. – Ismerős vagy, csak nem tudom melyik óráról is. –jegyzem meg, csak úgy mellékesen, és hátha neki beugrik, hogy milyen óránk is van együtt. Bár elől szoktam ülni, és ritka az, hogy én forgolódok, de egyetlen egy óra van, mikor a tanári asztal körül vagyok, és az a mugliismeret. Ott, jobban meg tudom szemlélni a diáktársaim arcát, és lehet, hogy... – Csak nem mugliismeret? Egyébként Nagy Bátor Đominic vagyok. Benned kit tisztelhetek? –kérdeztem mosolyogva, majd arra a felnőtt nőre pillantottam, akinek a kisgyereke mindenáron kiharcolt egy doboz sütit. Ismét csak csökkent a száma a megmaradt süteményeknek, és ez csak nekem jó. – Leülsz? –ajánlottam fel a mellettem lévő helyet, és ha igent mond, akkor arrébb csusszanok a padon.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. május 20. 20:12 Ugrás a poszthoz

Sütis-Superman

-Igen, mugliismeret -bólintok, majd letelepszem mellé a padra. -Hát ennyire felejthető vagyok? -mímelek szomorúságot, majd elvigyorodom. -Allergiás vagy a mogyoróra vagy csak nem szereted? -kérdem oda sem nézve, közben kihalászom a zsebemből a 10 sarlót, lecsapom az asztalra, és már fel is bontom az egyik dobozt. Vicces, hogy szegény srác pont így kell üljön.
-Tiffany Elswood -mutatkozom be miután lenyelem az első süteményt -Isteni -örvendezek. Az édesség a másik gyengém a gyerekek után. Két dolog amit egyszerűen imádok. -Hány dobozzal sikerült már eladni? -érdeklődöm az asztalon lévő sütihegyet fürkészve. Mosolyogva nézek a kisgyerek után, aki már is vidáman habzsolja a megszerzett finomságot. Úgy döntök kedves leszek, minek nyomorítsam meg még jobban Domit?
-És a superman cucc ötlet honna jött? -kérdem nevetve- Vagy -hadd találjam ki- büntetés, mi? Mit vétettél az iskola ellen? -érdeklődöm tovább tömve magamba az édességet. Azonnal török ülésbe tornázom magam, hisz szinte mindig így ülök. Emlékszem, amikor kicsi voltam, egyszer én is árultam sütit. Végül apa vette meg az egészet, mert én sütöttem, és enyhén szólva lett ehetetlen. De azért jó móka volt. Csak én egy cuki hat éves kislány voltam, és nem egy supermannek beöltözött tini srác.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2013. május 20. 22:06 Ugrás a poszthoz

A kis süteményárus

Végre nincs hideg. Ez volt az első gondolatom amikor reggel kinéztem az ablakon. Sütött a nap, mégsem volt hőség. Tökéletes idő arra, hogy kimozduljunk egy kicsit. Amint Chris felkelt felöltöztettem és elindultam vele a városháza felé. A cél az volt, hogy meglátogatjuk Natet, utána megyünk tovább, de a kis látogatás elhúzódott egész délelőtt. Egy rövid ideig várnunk kellett, aztán meg nem bírtunk elszabadulni. Chris mostanában jobban odavolt az apjáért, mint értem, de nem vettem zokon. Én nem tudtam apró lángcsóvákat előcsalni az ujjaimból, Chris legnagyobb bánatára. Így amikor kiléptünk a hűvös épületből, és az ölembe vettem a babát rögtön elkapta az egyik ujjamat, mikor pedig nem történt meg a csoda amire várt, egyszerűen ráharapott.
- Chris, fejezd be, én nem tudok a semmiből tüzet csinálni.
Hiába korholtam le, ő csak kinevetett. Bár még nem tudott beszélni de megértette azt, amit mondtunk neki, más kérdés volt, hogy egyszerűen csak elengedte a füle mellett. Helyette inkább elkezdett kapálózni, ezzel jelezvén, hogy ideje letennem. Bár magától még nem tudott járni, de ha fogtuk a kezét, már lépegetett. Így még lassabban haladtam, mint szerettem volna, de nem bántam, mert ő jól szórakozott. Óvatosan lépkedtem mögötte, figyelve arra, hogy ne lépjek rá a tűsarkaimmal, vagy ne csapjam meg a táskámmal amibe valószínűleg ő is belefért volna.
- Na tessék, a végén még legyalogolsz a cukrászdáig.
Mosolyogva nyomok egy puszit az arcára, de hamar megunja ezt is, inkább kegyesen hagyja, hogy felvegyem és tovább cipeljem.
Már épp a téren vagyunk, épp, hogy nem érjük el a célunkat, amikor a karomban lévő kisördög kiabálva ad hangot az új felfedezésének. Apró kezeit két gyerek felé nyújtogatja, akik mintha sütit árulnának. Ahogy közelebb lépdelek hozzájuk Chris egyre lelkesebb lesz.
- Szeretnéd megkóstolni mi?
Egy ideig még eljátszadozom a babával, mit sem törődve a két gyerekkel, akik elé hamarosan meg is érkezek. Mikor pedig ott vagyunk leguggolok, leteszem a babát, hátralibbentem a hajamat és megjutalmazom mindkettőjüket egy elbűvölő mosollyal.
- Csak nem büntetésből árulod?
Kérdem a kisfiútól, akire immáron fel kell néznem, de ez egy csöppet sem zavar, inkább ez, minthogy a magasból kelljen lenéznem. A kislány pedig, nos, ő csak függelék, nem igazán köti le a figyelmemet, tekintve, hogy úgy néz ki, nem hozzá jöttünk.

öltözet
Utoljára módosította:Scarlett Nicol Emily Loughlin, 2013. május 20. 23:51
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 20. 23:44 Ugrás a poszthoz

Tiff, Nicol és Chris *-*

– Mondhatni igen, mert nem nagyon látom, hogy veled baj lenne az órán. A rosszak nevét előbb sikerül megjegyeznem. –nem sértésnek szántam, de ez az igazság. Mindig azoknak a neve marad meg elsőre, akik a legzűrösebbek, s miért? Mert, mindenhol azt lehet hallani, hogy az illetőt mit csinált, és így könnyedén berögzül. – Igen, allergia. Köszönöm az iskola nevében. –fancsali képpel söpörtem bele a pénzt a dobozba, amibe gyűjtöm. De nem baj, már csak 65 dobozkával kell eladnom, és szabadság. A kérdése után, gyorsan összeszámolom a pénzt, és utána Tiffre pillantok, hogy közöljem vele az eladott mennyiséget. – A tiéddel együtt 35-t. Még 65 dobozzal van hátra, de ha így megy, akkor pár óra alatt túladok rajta. –válaszoltam hosszan a kérdésére. Bízom abban, hogy igazam lesz, és legkésőbb két órán belül, eladom az összes sütit, és visszamehetek a suliba, hogy levegyem ezt a jelmezt. Egyszerűen megsülök benne, és ez nagyon nem jó.
– Igen, büntetés. Semmit, csak kimentem az erkélyre, és elszaladt idő. Amira meg megfogott, és ezt kaptam büntetésül. –vontam meg a vállamat, olyan "nem izgat a dolog"-ként. Nem azzal van a bajom, hogy büntit kaptam, csak ne ebben a hülye szerelésben kellene árulnom. Bár, így a gyerekes anyukák vesznek sütit, és csak annyiban előny, másban nem. Közben újabb doboz süti mínusz, meg a távolban észreveszek egy nőt, akinek a karjában egy kisgyerek, hogy is mondjam... eléggé ide akar jönni. Az anyuka eléggé fiatal lehet, de nagyon jól néz ki. Egyáltalán, szabad nekem ilyesmit mondanom? Mire feleszméltem, már itt is vannak az asztalnál, és meg is kérdezi, hogy büntiből árulom-e. Biztosan ő is a suliba járt, ha már így köszönt, de halványan elmosolyodom rajta. – Csak a jelmezt tartom büntetésnek, a süti árulását nem, mert azt szeretem csinálni. Hogy hívják a kisfiút? –érdeklődöm, miközben a kis lurkóra nézek, majd az édesanyjára. Elveszek egy doboz sütit, kibontom, de mielőtt a kisfiúnak adnék belőle, felteszem a kérdést is. – Szabad? –utalok itt arra, hogy odaadjak neki egy darab süteményt. – Tiffany, nézd milyen aranyos. –fordulok oda a lányhoz, majd vissza a kisfiúra. Nekem is van már kistesóm, igaz, még nem találkoztam vele, de anyuék küldtek róla képet, és nagyon aranyos. A kisgyerekek mind cukik, és zabálnivalóan édesek. Ha az édesanyja megengedi, akkor odaadom neki a sütit, és figyelem, ahogyan elmajszolgatja. – Gondolom maga is Bagolyköves volt, ha már így kérdezett rá az árusításra. –mosolyogva néztem rá a nőre. Ha majd a nevét is megtudom, akkor tudok kérdezősködni a többiektől, hogy mit tudnak róla.
Utoljára módosította:Nagy B. Đominic, 2013. május 24. 19:06
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. május 21. 00:11 Ugrás a poszthoz

Yari

Nem igazán tudja megmagyarázni mitől vált ilyenné, de a ridegsége amolyan védelmi pajzs, amit jól láthatóan még egyelőre a Drágának se sikerült megbontani. Ő ezt kevésbé sajnálja, mint a másik fél, de ez benne van a pakliban. Amanda nem akar ismét pofára esni, sem csalódni, de leginkább újra sebeket szerezni, nem külső sebeket, amik begyógyulnak és helyük se nagyon marad, hanem olyan belsőket, amik örökre beleégnének a lelkébe. A Szerelmesek napi meglepetésig talán teljesen elzárkózott minden nemű érzelem kimondásától, mert kimutatni kimutatja, hazugág lenne, ha azt mondanák, nem teszi, egyszerűen kislánykora óta tudja, a szavaknak súlya van, nem szabad velük dobálózni, több kárt csinálnak, mint hasznot. De beszél és beszél Meggie, mit sem törődve azzal, hogy most már annyira mindegy, hogy távolságtartó akar-e lenni vagy sem. Igazából ez egy nagyon bugyuta szokása a hivatalos megnevezések után, mert azokat is imádja valamiért.
- Teljesen meg bírom érteni. Ámbár tisztelem, micsoda önkontrollra vall, hogy még nem evett meg egyet sem, vagy minimum csinált belőle egy szénkupacot. – Kicsit gúnyosabb vigyor jelenik meg az arcán, de hamar visszafogja magát, nem akarja ezt folytatni, de sajnos természetéből fakad. – Vele jobban jártál mindenesetre, mint velem. Majd mindenki meg fog békélni…
Ekkor már egy teljesen őszinte mosolykezdemény képződik az arcán. Ezzel az utolsó mondatával amolyan nyugalmat akar sugallani Yari felé, amit teljesen meggyőzően tesz, az megint más kérdés, hogy egyáltalán nem gondolja ezt rövidtávon - mondjuk hosszún se nagyon – kivitelezhetőnek a maga részéről, nem negatív, egyszerűen ezek az érzelmei, nehezen viseli azt, ha elkezd ragaszkodni és megszokni dolgokat, abba valami megváltozzon, az állandóság híve, azé, amit maga köré épít és amiben jól érzi magát. Lehet, hogy ezen el kéne neki gondolkodni, mi is fontosabb, az önérzetessége, vagy az érzelmei a másik iránt? Közben a maga kis vallomása végére ér, meg útjáéra is a fiú mögé. Igazából ő a reakcióból is tudja, hogy értette a Drága, mit is érez iránta, ez pedig jó érzéssel tölti el, fogadja a csókot, aztán hallgatja tovább.
- Háhá… Roli nagyon jó fej, teljesen megértem, de biztos csak a magaslati levegő teszi. – Megforgatja a szemeit, azzal jelezve azt a cseppnyi iróniát, amit beletett ezzel a dologgal. A sárkánnyal nagyon hasonlítanak valójában, mindketten féltik Yart, nem kedvelik a levitásokat, utálják a változásokat, és ha lehetne, világuralomra törnének. A vicces kis gondolatfoszlányai közben már ott is terem mellette a nagy betűs Fiú, majd összedugják a buksijukat a szó szoros értelmében.
- Nyűgös vagyok és hisztis, valljuk be.  – Nem is kicsit, de mi van velem? – Durva voltam, pedig nem így akartam. Nem fogsz.
Hagyja magát az érzelmeinek, na meg a Drága irányításának, belekarol a nyakába, aztán mikor elválnak egymástól, csak néz a szemeibe, nem engedi el a pillantását, szörnyű mit ki nem hoznak belőle ezek az érzelemnek hívott dolgok. Még nem rendezte el magában teljesen, de kívülről nyomát sem látni. Elengedi, összefésüli a kezeiket, majd visszaindul a padhoz, vélhetően Ő is követi, majd leül. Ha a másik is megtette, akkor hozzábújva nézelődik tovább, de ott bujkál egy mosoly a szája sarkában, elég feltűnően.
- Szeretlek drága – és képtelen lennék rád hosszabb ideig haragudni, ez az én nagy bajom.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. május 21. 08:07
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 21. 20:38 Ugrás a poszthoz

Ágoston

– Én sem iszok alkoholt, és nem is azokra értettem. Vannak különböző gyümölcslevek, meg üdítők is. Egy alkoholos italt kóstoltam meg, az a vajsör volt, vagy hogy hívják. Valami isteni finom, és szerintem nincs is benne sör, csak a neve lett ez. Az okát ne kérdezd, én is annyira elveszett vagyok a varázsvilágban, mint te. –nem leitatni szeretném, hiszen 14 évesek vagyunk –legalábbis sejtem, hogy ő is annyi–, nem arról kell szólnia a napunknak, hogy a kocsmában ülünk. Igaz, hogy az italok kifejezés, kicsit erősnek sikerült, és megértem, hogy Ágoston rögtön az alkoholra gondolt. Remélem, hogy sikerült megmagyaráznom, hogy nem arra gondoltam, és elhiszi nekem azt, hogy nem leitatni szeretném.
– Abban nem tudok segíteni, mert van olyan hely, ahol még nem jártam. De, majd ha lesz alkalom, szívesen felfedezem veled a helyet. Szerintem, elég nagy, és tudtommal csak varázslók laknak itt. Egész jó hely, már amennyit láttam, az alapján remek hely. Sok olyan üzlet van itt, ami a varázstalan világban nincs. Például egy olyan cukrászda, ahol nem tudsz olyan fagyit, vagy sütit kérni, amit ne kaphatnál meg. Nem tudom milyen bolt, nem voltam még bent, és valószínű, hogy igen, de én úgy tudom, hogy mindenki a lakósoron lakik. –válaszolgattam a kérdéseire, persze csak azokra, amikre tudtam. Még előttem is ismeretlenek a falu egyes részei, de úgy hiszem, hogy Ágostonban egy olyan személyre találtam, aki szívesen felfedezi majd velem. Ezért is mondtam neki, hogy vele fogok tartani, ha szeretné. Meg több szem többet lát, így amit egyikünk nem venne észre, azt a másik kiszúrhatja.
– Tudtommal nem. Sajnálom, hisz tudom, hogy neked is mennyire hiányzik majd a családod. Igen, a húgod még lehet boszorkány. Nekem is van kistesóm, csak még nem láttam, mert, amikor otthon voltam, még nem született meg. Majd csak akkor láthatom, ha vége a tanévnek. –vontam meg szomorúan a vállamat. Jó lenne, ha előbb láthatnám, de nem tudom, hogy erre adatik-e lehetőség. – Én se tudtam róla, hogy van más is a családomban rajtam kívül. Ha nem találkozok a keresztanyummal itt, akkor a mai napig nem tudom, hogy a mamámnál hunyt ki a mágia. –halványan elmosolyodom, de még mindig becsapva érzem magam ezek miatt. Ezt soha nem fogom elfelejteni, mert meg akarom tudni a kérdéseimre a választ, és ezeket, személyesen a mamától várom. Bízom abban, hogy meg is fogom kapni, amit szeretnék.
– Azt hozol, amire szükséged lehet. Ja, az elektronikus cuccok itt sajna nem működnek. Én hoztam magammal az érmeimet, a kupákat, az okleveleim, meg a mezemet, hogy emlékezzek a csapatomra, és tudjam, hogy mindig velem vannak. A mugli pénz itt nem jó, be kell váltani varázslópénzre, de ne félj, mert nagyjából ugyanannyit kapsz érte. Azt hiszem, egy kicsi veszteséged származik belőle, de csak pár forint. Én Levitás vagyok, te tudod már, hogy melyik házba jársz majd? Ugyan, kérdezz csak. Ha tudok, akkor válaszolok rá. –mosolyogtam is mellé, ezzel is biztatva arra, hogy nyugodtan tegyen fel kérdéseket. Legfeljebb nem tudok rá válaszolni, de nem mondhatja azt, hogy nem adtam meg rá a lehetőséget. – Ühhüm, tudok már varázsolni. Kicsit fárasztó, több a lecke, mint a mugli suliban, erre jobb, ha felkészülsz. Pontokat kell gyűjteni, ha rossz vagy, akkor meg levonnak. Takarodó után nem célszerű a mászkálás, mert ha egy prefektus megfog, akkor büntetést kapsz. Én általában meghúzom magam, így elsősként, még nem akarok nagyon bajba keveredni. –nem tudom mikre célzott, hogy miket kell nekem tudnom, ami a szabályzatban nincs. Gondolkodok rajta, és ha eszembe jut, akkor majd beszúrom a beszélgetésünkbe.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2013. május 21. 23:02 Ugrás a poszthoz

A kis süteményárus


Most ahogy elnézem, egész kis aranyos a gyerek, megérdemli, hogy normálisan bánjak vele. Ráadásul ahogy elnézem, Chrisnek nagyon tetszik a színes ruhája, bár fogalmam sincs, hogy mi akar lenni, de nem is igazán érdekel.
  - Úgy tűnik, a prefektusoknak még mindig van fantáziája. Igen, én is az iskolában jártam, de az már nem most volt. Most itt lakunk a faluban a férjemmel.
Én is kaptam büntetést, nem is egyszer, az már más kérdés, hogy sokszor előfordult, hogy nagy ívben tettem rá. Vigyorogva figyelem Christ, ahogy apró kezeit nyújtja a kisfiú felé.
  - Christophernek hívják.
Rámosolygok a kis srácra, magamban pedig jót szórakozok rajta, hogy reagálna, ha rendesen bemutattam volna a kicsit. Christopher Rhys Vincent Loughlin, igen, megbüntettük a gyereket, de majdcsak nem lesz ránk mérges.
  - Hát persze, megpróbálhatod, de nem tudom, hogy megeszi-e. Milyen sütemény?
Nagy rá a ráció, hogy Chris megkóstolja, és olyan messzire hajítja amennyire csak tudja. De próba szerencse. Azzal a két fogával nagy csodát nemfog végrehajtani, maximum szétáztatja, aztán szépen odaadja a kezembe, hogy egyem meg én.
  - Mennyi sütit kell eladnod?
Esetleg segíthetek neki, van pár ismerősöm aki szívesen majszolgatna süteményt. Megigazgatom a szoknyámat, a hajamat a bal vállamra húzom és egy ideig csöndben figyelem a fiúkat.
  - Mi lenne ha megszabadítanálak egy jó pártól? A minisztérium kirendeltségén sokan dolgoznak.
Rávillantok egy mosolyt és még rá is kacsintok, biztos ami tuti. Nem tudom, mitől fogott el most ennyire a segíthetnék, de talán az tetszik ennyire, hogy Chrisnek megtetszett a kisfiú.
  - És téged hogy hívnak?
Milyen régen tettem fel ezt a kérdés bárkinek is, ez az Nicol, ügyes vagy, haladás.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. május 22. 13:07 Ugrás a poszthoz

Szellemesek
- ezt most rekesszük be?:) -

Nagyon kalandos ez az éjszaka. Vajon a temető mindig ilyen? Mindig van egy kupac fiatal, aki idejön valamit csinálni, és folyton sikítozó lányok rohangálnak fel-alá a sírok között? Ezúttal Kat viharzik körünkbe, még mielőtt elkezdhetnénk a szeánszot. Döbbenten tekerem a nyakam, mert mögém bújt, mi lelte, de valszeg csak megijedt a semmitől, mert hamar összeszedi magát.
- Helló - köszönök neki eszembe vésve, hogy később megérdeklődjem, mi történt vele. Örülök, hogy ideért épségben, de bosszankodom, hogy egyedül kellett megtennie az utat. Bár Bogolyfalva nem olyan veszélyes környék.
Innentől Arnoldra fókuszálok, mi és hogy lesz most. Nagyon érdekel, mire kellenek a tárgyak, amiket hozott. Sosem voltam úgy vele, hogy annyira foglalkoztatnának a szellemek, hogy mindent tudni akarjak róluk, de asszem felveszem a szellemtant, ha mestertanonc leszek. Runa szerintem életemben most először szólal fel ilyen vehemensen, én pedig elgondolkodom azon, miért vannak ennyire betojva a lányok. Lassan olyan sokan bízzák rám az életüket, hogy elkezdem elhinni, hogy van ok az aggodalomra.
Félre teszem ezt, mert végre kezdünk, mindenki elfoglalja a helyét, és mikor felmerül a kérdés, kit idézzünk meg, a többiek válaszára várok. Nekem nincs halott rokonom vagy ilyesmi, akit látni akarnék. Úgy általánosságban érdekelne, milyen a túlvilág. Vagy ahol vannak. Kevésnek érzem magam ahhoz, hogy a köreinkbe rángassak egy híres embert.
Arnoldhoz hasonlóan én is meggyújtom a gyertyám, és nagyon erősen figyelve várom, mi történik.
"Ki meri megzavarni a nyugalmamat?" - na ne már, ez tök ciki. Na jó, végül is, ki tudja, mi a szórakozása most, hogy halott? Buhh, nem szeretnék a halálom után is élni. Piszok nyomasztó lehet az öröklét.
Ágo közben kérdez, én érdeklődve figyelem az arcokat, mit szólnak a dologhoz. Arnold nagyon elégedett, de vannak itt továbbra is ijedtek és kíváncsiak. Runának meg kinyílt a csipája, vigyorgok a beszólogatós lánykán.
Ha engem is hagynak szóhoz jutni, én arra kérdeznék rá:
- Mit csinál most, hogy meghalt? Milyen volt meghalni? - és közben remélem, hogy nem vagyok ezzel tapintatlan, vagy ilyesmi.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. május 22. 17:07 Ugrás a poszthoz

Super-sütiárus, Barátságos vevők

 Nagyban zabálta a sütit, és nem igazán figyelt a vevőkre, csak akkor reagálta le, mikor Domi rászólt, hogy nézze meg a kisgyereket. A lány szinte eldobta a dobozt, olyan lelkesedéssel hagytja abba az evést, és tornázta le magát a padról. Akármilyen kőszívű volt, a gyerekek voltak az igazi gyengéi. Rajongott értük, annak ellenére, hogy ő sosem volt megáldva egy testvérrel. Talán éppen ezért, de egyszerűen imádta őket.
-Tényleg nagyon aranyos -nevet rá barátságosan a kisfiúra, és leguggol, hogy nagyjából az ő szintjén legyen, és belebámulhasson a nagy gyerek szempárba.
-Christopher, milyen szép név -mosolyog rá a csinos hölgyre aki feltehetőleg az anyuka, és a nővel eggyüt vigyorog rá a két srácra, akik már is jól kijönnek. Annak ellenére, hogy Tiffany nagyon szereti a gyerekeket, azok -ritkán ugyan- de nem mindig szeretik őt, ezért egyrészt fél is kapcsolatba lépni velük.
 Most is inkább ott ül szépen össehúzva magát, és nézi a kis idillt, Domival, a színes superman ruhájában, a mosolygós anyukát, és a nagy, kíváncsi szemű Christophert. Olyan felemelő látvány. Próbálja nem elnevetni magát a kisfiú viselkedésén, ahogy figyeli, hogy akkor most mi is történik, hogy kap e a mogyorós süteményből ő is.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 22. 19:55 Ugrás a poszthoz

A Polgármester Úr Rolleyes


Még mindig nem tudom elhinni, hogy szombaton egy katonai táborban leszek. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy a nevelőszüleim hogy utálhatnak ennyire. Ja, persze, azt hiszik, attól majd fegyelmezett leszek. Egy nagy frászt. Különben miért nem engedik, hogy éljem a saját életem. Ők is voltak fiatalok, megérthetnék ezt. De nem, nekem szenvednem kell. Viszont abban biztos lehetnek, hogy életem végéig utálni fogom őket, az 100%. Mi a francért vettem fel egyáltalán Vincent nevét? Miért kötődtem hozzá annyira, hogy a vezetéknevem Leroy legyen? Istenem, olyan hülye vagyok. Bárcsak visszacsinálhatnám az egészet és Janey nem szeretett volna meg ennyire, vagy épp fordítva.
A mai napom fénypontja pedig az volt, hogy elkéredzkedtem a könyvtárba. Természetesen az "anyám" beleegyezett. Viszont megkérte Brigette-t arra, hogy figyeljen rám és a könyvtárban is velem legyen. Most már tényleg ennyire nem bízik bennem? Tudhatná, mostantól nem fogok meglógni, mert úgyis megtalál és végem van, mint a botnak. Nem, engem követnie kell az egyik családtagnak. Végül Brigette-t elküldtem melegebb éghajlatra, ám ő csak maradt, az egyik könyvespolcnál nézett engem. Ez már komolyan felháborító.
Pár nappal ezelőtt újra választották a polgármestert, aki az ismerősünk, Nate bácsi lett. Örültem neki, mert őt tényleg szeretem, kedves és biztos vagyok benne, hogy nem küldene el katonai táborba. Ezért még ma megkértem Janey-t, hadd látogassam meg a minisztériumba Nate bácsit. Azt mondta, csak akkor, ha lejelentkezek Vincentnél. Én mosolyogva közöltem vele, rendben, jelentkezek. Viszont a hangomból érződött az utálat. Bah, hányok ettől az egésztől. Egy laza, kék színű, egyszerű farmerben és egy farmerkinézetű ingben indulok el otthonról. Az utcán végig a földet bámulom. Nem akarok felnézni, mert akkor mindenki látná a vörös fejem, ugyanis annyira mérges vagyok. Legszívesebben leátkoznám az egész "családom" de úgyis én veszítenék. Pár perc alatt megérkezek. Belépek a nagy épületbe, ahol még csak egyszer jártam. Gyors léptekkel igyekszem az első emeltre, ugyanis ott van Nate irodája. Megállok az ajtó előtt és kopogtatok, itt kell lennie.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. május 23. 01:47 Ugrás a poszthoz

Keresztfiú *-*

*Szegény gyereknek minden teljesen kaotikus lehet még, hiszen még ő maga is meglepődött, noha tudta, hogy van némi esély arra, hogy Domiék ágán egyszer valakiből még varázsló lehessen.  Vajon mit érezhetett a fiú, amikor megkapta a levelet a mágusképzőből? El sem tudja képzelni, biztos nagyon meglepődött először, meg persze egészen biztos, hogy el sem akarta hinni a dolgot. Egy buta tréfának tűnhetett valamelyik ismerősétől, vagy kitudja.*
- Elhiheted, hogy én is. De örülök! *Feleli valami mosolyfélét erőltetve az arcára. Tényleg örül, azzal nincsen gond, csak még ő is nehezen dolgozza fel az események szövevényes fonalát. Egyáltalán már az is érthetetlen számára, hogy hogyan nem futottak össze eddig a kastélyban, vagy nem hallottak róla. Igaz, hogy igyekszik kimaradni a tanáriban időnként folyó lelkes pletykálásból, lehetséges, hogy ez is magyarázat arra, hogy miért nem hallhatott erről. Avagy az is, hogy Dominic bizony nem egy balhés figura, nincs miért kibeszélni.  Nem szeret amúgy sem a tanáriban időzni, csak ha értekezletet tartanak, vagy nagyon nincs ideje visszamenni az északi toronyba két óra között, akkor látogatja meg. Mondhatni egy viszonylag elszigetelten élnek ott Ririvel, megvan az a pár kolléga, akivel jól megvannak és össze is járnak, a többiekkel pedig inkább hivatalos viszonyt ápol.
Boldog, hogy feloldódni látja a fiút, mert a fiúk megnyugtatáshoz nemigen ért így háromgyerekes lányos anyukaként. Ő is átkarolja keresztfiát, aki ismét kezdi kellemetlenül érezni magát. Nem hiába, most tudta meg, hogy egész életében titkolózott előtte a nagymamája, vélhetőleg egyszerre dühös rá emiatt és nem érti a dolgot. Nem szól semmit, és úgy csinál, mint aki nem látja, hogy Domi a könnyeivel küszködik. Valószínűleg ez lesz a legjobb megoldás egy fiú vigasztalásánál és nem a babusgatás. * - Nem tudom kicsim… talán szégyellte, hogy ő a családban az, aki nem viszi tovább a varázserőt. Pedig úgy tudom nem bántották emiatt, vagy ilyesmi.  * Szegény srácból végül előtörnek a könnyek, a nő próbál biztatóan nézni rá, miközben ép kezével megfogja a fiúcska felé eső mancsát ezzel biztosítva, hogy ő itt lesz neki. Ők sem helyeselték a fiú nagymamájának kérését, de muszáj volt tiszteletben tartaniuk. Várható volt, hogy valakiben újra fel fog bukkanni a mágia, úgyhogy ezért sem volt helyes dolog titkolni ezt a tényt.* - Tudom, hogy nagyon nehéz most. Ha bármi kérdésed van még ezzel kapcsolatban, szívesen válaszolok rá. Már ha tudok. * Ő sem rendelkezik mindenható tudással, a családjuk szokásaival meg még pár dologgal tisztában van, de nyilván benne van az is a pakliban, hogy Domi olyat kérdez például a nagymamájával kapcsolatban, amire nem tudja a választ, mert nem látja túl gyakran, ráadásul ez tabutéma. A család idősebb tagjai többet tudnának erről mesélni.* - De amúgy a mamád tudja, hogy megkaptad a behívó leveledet? * Kérdi, miközben ő is elengedi a fiú kezét látván, hogy újra kezd megnyugodni. Mert ha tudja a nagyi, hogy Domi varázsló lett, és úgy sem mesélte el, akkor nem tudja, mit kezdhetnének ezzel.  Remélhetőleg nem áll fenn olyan, hogy féltékeny lett a saját unokájára.* - Itt tanítok a suliban sárkánytant. Khm, tudod a kezem sem autóbalesetben sérült meg… az felétek volt a fedősztori. Igazából sárkányokkal foglalkoztam. *Ismeri be kicsit zavarodottan, remélve, hogy Dominic erre nem szeretné kiterjeszteni a kérdéseit. Noha egyébként teljesen jogosak, hisz ő is egész életében hazudott neki és egész biztosan érdekelnék a sárkányos kalandok és társai.* - Melyik házba kerültél amúgy? Mert az biztos, hogy nem hozzám. Akkor találkoztunk volna. * Folytatja, azon elgondolkodva, hogy a fiú mennyire élhetett zárkózott életet a kastélyban, ha még csak nem is ismeri a tanárok nevét, se semmit. Ezen változtatni fognak, Letti és a kicsi Riri egész biztosan ki fogják rángatni a csigaházból.* - A kishúgod? Gratulálok, mikor? Hogy hívják? * Kérdi csillogó szemmel. Ilyen hamar elment az idő? Nemrég még csak újságolták, hogy babát vár az anyukája, erre máris megérkezett a csöppség? Látszik, hogy mostanában azt sem tudja, hol áll a feje.*
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bogolyfalva - összes hozzászólása (24591 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 22 ... 30 31 [32] 33 34 ... 42 ... 819 820 » Fel