38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 59 60 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Seren E. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 30. 21:45 | Link

- Bizony-bizony. Majd te megneveled a kölyköket - jelentette ki vigyorogva, ugyanis számított rá, hogy Lyra módszerei megfelelőek lesznek erre.
Nem hitte volna, hogy a vásárlás valóban ennyire terapeutikus hatással van a nőkre, még az olyan atipikus egyedekre is, mint Lyra Castle, de a lány boldog mosolya eloszlatta a kétségeit - abban ugyanis biztos volt, hogy nem az ő személye késztette arra, hogy a prefekta ennyire kiviruljon. Ő még nem érzett semmiféle hatást a kávéval kapcsolatban, elvégre jóval magasabb volt, mint Lyra, és volt már gyakorlata különböző vidámító szerekkel, úgyhogy a szervezete valamennyi ellenállást is kifejtett velük szemben, legalábbis annyira, hogy nagyobb adag kelljen ahhoz, hogy megérezze a hatásukat.
Engedelmesen átvette a maradék kávét, és természetesen meg is itta - a fekete nedűvel nem udvariaskodunk, ha van, elhappoljuk és kész -, úgyhogy néhány perc múlva ő is kezdte érezni, milyen kellemes is itt ülni Lyra mellett egy padon, csak bámulni a szép, levitakék eget, és azon tanakodni, melyik felhőt mihez is lehetne hasonlítani. Lassacskán rá is átragadt a prefekta hangulata, úgyhogy vele együtt nevetett.
 - Neked nincs déjà vu-d? - néz a lányra egy mosollyal, ahogy az égen átvonuló sárkányfelleget kíséri szemmel - igaz, akkor az erdőben feküdtek, a földön, és a csillagokat nézték így, de a világ hasonlóan szépnek tűnt.  
 - Az meg olyan, mint egy kelpi - irányítja Lyra kezét egy kicsit arrébb, finoman átkulcsolva a kézfejét - újabb déjà vu -, majd hirtelen ötlettel felpattant, magával húzva a lányt.
 - Gyere! - szólt, és elkezdett szaladni, majd megállt az egyik bolt előtt, és intett Lyrának, hogy álljon meg. - Mindjárt jövök - közölte, majd benyargalt a boltba, egy perccel később pedig két sapkával érkezett meg: Lyrának egy cicafejet formázóval, amit rögtön rá is adott - nemleges választ egyébként se fogadna el -, magára pedig farkasfüleket aggatott.
Elővette a varázspálcáját, majd egy szál margarétát varázsolt gyorsban, mivel géniuszi ötlete támadt, a növényt pedig Lyra kabátjára tűzte.
 - Cicavirááág - vihogott elmés ötletén.
Halványan megfogalmazódott benne az érzés, hogy érezte már magát hasonlóan, ha nem is ennyire boldog póninak, de régebben is voltak módszerei arra, hogy elfelejtse búját-baját, és a mostani helyzet valahogy nagyon azokra az estékre-délutánokra emlékeztette - most viszont nem volt hajlandó törődni az ilyen gondolatokkal, elvégre jéééééé, a tócsában fürdik egy kisveréb, de ééééééééééédes!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 30. 22:40 | Link

Rendkívül boldognak éreztem magam, elfelejtettem minden bút és bajt, csak a vidámság maradt, meg az, hogy milyen jó is élni. És amúgy is, süt a nap, a fű már zöldell, hát kell ennél több? Ja igen, még Seren is itt volt, akivel megoszthattam a hirtelen jött örömöt.
A kérdés még elért valami mélyebb részeket bennem, ahol felidéződött egy nagyon régi este, mikor szinte ugyanezek a szavak hangzottak el, csak nem az én számból, és ahogy Serenre néztem vigyorogva, az ő szemében is ott csillogtak az emlékek.
- Én is emlékszem ám! - nevettem rá tiszta szívből, aztán ahogy megfogta a kezem, megint ugyanaz az érzés lett úrrá rajtam. Ez már egyszer megtörtént.
A következő pillanatban viszont már lendületből repültem utána, ahogy felhúzott a padról, ami igazán nem kerülhetett neki nagy erőfeszítésébe, és kénytelen voltam csengő kacagástól kísérve a nyomában loholni, mert nem engedett el.
Az egyik bolt előtt aztán lefékeztünk, és amíg ő a boltban volt, én elmerültem egy katica csodálásában, ami ki tudja honnan keveredett az egyik korlát szélére. Persze a visszaérkező Serennek is meg kellett mutatnom a felfedezésem.
- Nééézd, katicabogárka! - Aztán lehajoltam, hogy a kis lény szemmagasságban legyen, és elkezdem neki énekelni. - Katalinka, szállj el, jönnek a törökök...
De nem értem végig, mikor felfedeztem Seren kezében a sapkákat, és megörülve visszafordultam hozzá.
- Juuuj, cica! - vidultam nagyban, miközben a fejemre lett húzva a kérdéses fejfedő, aztán megcsodáltam Seren farkasfüleit, felnyúlva megnyomorgatva őket. - Ú, de király lenne, ha igazi lenne! - jelentettem ki, de a figyelmem máris átterelődött a virágra, amit időközben elővarázsoltak nekem. A név, amivel illettek, persze rögtön újabb emlékeket ébresztet bennem.
- Nyau! Köszönöm, Tüskeböki! - vigyorogtam Serenre, aztán az egészet megspékeltem egy macskapuszival, a következő pillanatban megpördülve a tengelyem körül, és félrebillentett fejjel bámulva egy párocskára, akik tátott szájjal meredtek ránk. - Ne vágjatok már olyan bús képet, hát nem látjátok, hogy milyen gyönyörű a világ? - vigyorogtam rájuk, ezzel végképp kikészítve az idegeiket, úgyhogy jobbnak látták, ha elszelelnek.
- Ó, Sereeeen! - fordultam vissza az ebben a pillanatban rendkívül tekintélyes hvh felé. - Vigyéél, léééégyszii! - toppantam elé, elkapva mindkét csuklóját, és igazi kiscica szemekkel nézve fel rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Seren E. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 30. 23:59 | Link


 - Emlékszel a tölgyfára? - kérdezte nevetéssel küzdve, ahogy eszébe jutott az a sok hülyeség, amit azon az estén összehordtak; felejthetetlen volt a számára, akkor is az lett volna, ha nem kapott volna folyamatos emlékeztetőt ezekről az esetekről.
 - Szép - nézte ő is a bogárkát, majd néhány bólogatással igazat adott Lyra felvetésére, vagyis milyen jó lenne, ha valódiak lennének a sapik. - Nekem van valódi is, bibí...lemásoltam Kahlil karkötőjét, és át tudok változni macskává - jelentette be nagy büszkén.
Lehajolt a lányhoz, hogy megkapja a honoráló macskapuszit, elvégre Lyra elég picike volt ahhoz, hogy lábujjhegyre állva se érje el a kritikus pontot. Kedvesen integetett a szemét meresztő párosnak, majd visszanézett a lányra, aki csillogó szemekkel figyelte őt. Ennek a pillantásnak egyszerűen nem lehet ellenállni, még ha küzdene, akkor sem, de egyébként sem harcolt túlzottan.
 - Tudod mit? Jó! - adta be a derekát, majd leguggolva hagyta, hogy a lány felpattanjon a hátára és átkarolja. Érezte a lány lélegzetét a bőrén, a vörös tincsek pedig a nyakát csiklandozták, de nem húzódott el vagy szólt rá a másikra, valahogy jól esett neki a lány közelsége, akármennyire is furcsa volt számára ez a gondolat, elvégre nem sok ember volt, akinek az érintését hajlandó volt elviselni.
Mintha mi sem volna természetesebb, elindult a rajta csimpaszkodó lánnyal együtt, hangosan - és elképesztően hamisan - fütyörészve valami buta kis dallamot, majd hirtelen megállt, egy pontra nézve, s arra irányítva Lyra figyelmét is.
 - Te is látod, amit én? - kérdezte, és bár a lány nem láthatta, tekintete kimondatlan elragadtatottságról árulkodott. Odalépett a bolthoz, melynek tövében egy kismacska mosakodott, olyan apró, hogy a tenyerében is játszi könnyedséggel elfért. Felvette - közben szépen meglifteztetve a hátán kapaszkodó ex.levitást -, és gyönyörködve nézte a cirmos jószágot.
 - Kiscica - közölte Lyrával is, ha neki esetleg lettek volna bármi kétségei a dologgal kapcsolatban, és odatartotta a lány elé az apró szőrgombócot, aki nedves orrocskáját kedvesen a prefekta arcához nyomta.
 - Tartsuk meg - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. Majd hagyja, hogy valami vadállat martalékává váljon, vagy itt kint tanyázzon ebben a hidegben?
A gondolatra majdnem sírva is fakadt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 31. 01:56 | Link

- Persze. Meg a mocsári gurbuláncra - röhögtem nagyban a felidézett emlék hatására. - Jaj, meg a lila nyúl és a türkiz krokodil! És emlékszel, hogy táncoltunk?
A bolt előtt állva aztán teljesen elkerekedett szemekkel néztem Serenre.
- Tudsz cica lenni? - Az arcomon egyszerre látszódott csodálat és öröm. - Ugye majd megmutatod? - kérdeztem lelkesen, mielőtt elvonták volna a figyelmem az utca túloldaláról.
Aztán Seren beadta a derekát, én pedig boldogan másztam fel a hátára, ahogy lehajolt nekem. Átkaroltam a nyakát, és a lábaimat is összekulcsoltam a derekán, nehogy véletlen le találjak esni, és jókat kuncogtam magamnak, ahogy a haja és a sapka szőre csiklandozta az arcomat. Ebben a gyönyörű világban nagyon jó volt ölelgeti őt.
Elindultunk, és Seren fütyülni kezdett, amit a bájitalnak hála valami mennyei muzsikának hallottam, így teljes nyugalommal csatlakoztam be egy egészen másik dallammal, a környékbeliek legnagyobb rémületére. Azonban mint akik észre sem vették a diszharmóniát, mi csak tartottuk tovább a kétszemélyes koncertünket, míg nem Seren hirtelen megállt, én pedig próbáltam megtalálni, hogy mit lát.
- ÍÍÍÍhhjjjjj....! - visítottam szolidan, mikor Seren minden előzetes figyelmeztetés nélkül lehajolt, de mikor sikeresen visszaegyenesedtünk, akkor megláttam a kezében a csöppnyi cicát.
- Ó, te édes, te aranyos! - olvadoztam az állatka láttán, aztán mikor megkaptam a mai második cicapuszim, és ez úttal nem egy részidős macskától, szinte lefolytam Seren hátáról.
- Jó, tartsuk meg! Vigyázzunk rá! Nézd, milyen apró! - helyeseltem nagyban, aztán előre nyúltam, hogy megcirógassam a kicsit. - Meg is kell etetni, meg itatni, meg minden! - mondtam továbbra is olvadozva a látványtól, aztán újra könyörgőre fogtam a hangom - Vegyünk neki valamiiiit! - Természetesen valami alatt macskaeledelre gondoltam, esetleg egy kis tejre, viszont akár elindultunk a megfelelő boltba, akár nem, én bizony nem voltam hajlandó elengedni Serent, aminek hála továbbra is igencsak nagy látványosságot nyújtottunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Seren E. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 31. 22:55 | Link

- Ne is mondd - röhögött fel, még így is volt benne annyi önkritika, hogy tudja, borzalmasan táncolt, bár igaz, emlékei szerint még így is inkább Lyra taposta le az ő lábfejét, mint fordítva, tehát hasonló kvalitásokkal rendelkeztek ezen a téren.
 - Naná - vigyorgott, bár eredeti állapotában annyira nem tervezte, hogy többször felölti a macskabundát, de úgy tűnt, ezt jelen pillanatban hajlamos volt elfelejteni.
A kis vöröske láttán mindketten cipőjükbe olvadtak, s Seren nagyban támogatta a lány ötletét, hogy megtartsák, vigyázzanak rá, és minden nap szeretgessék a kis szőrgombócot.
Kigombolta a kabátja elején lévő felső két gombot, hogy odatehesse az apró macseszt, nehogy megfázzon szegény a hidegben. A kicsi nem tiltakozott túlságosan, úgyhogy Seren ezt sikerként könyvelte el és Lyra utasítására megindult a kijelölt bolt felé - hogy aztán a kapuban ki is penderítsék őket.
Felsóhajtott.
 - Gonosz néni - jegyezte meg, nehezményezve a bánásmódot, majd dédelgetett kedvencükre nézett.
 - El kell neveznünk - jelentette be olyan komolyan, mintha valóban keresztelőt tartana a szerencsétlen macskának, de szerencsére nem tudta a szöveget, amit a papok ilyenkor kántálni szoktak.
Egy darabig dobálóztak a különböző macskanevekkel - Seren nagyon kreatív volt, többnyire a "cicus", "pöttöm" és "dög" nevek jutottak eszébe, utóbbinál már megmutatkozott eredeti személyiségének egy falatkája is valószínűleg -, és egy félórás szenvedés után végül a Naharra tették a voksukat.
 - Én álmos vagyok. Ne menjünk el a kastélyig - nyűgösködött, miközben a cica a kabátja elülső részében már összegömbölyödve dorombolt.
 - Menjünk be Yvonne-ékhoz. Náluk most nincs senki - javasolja, majd arra is vette az irányt, s kisvártatva megláthatták a Rouflaquette-lány otthonát. Serennek még ilyen állapotban sem telt több időbe két percnél feltörni a zárat, odabent pedig rögtön ledöglött a kanapéra aludni; ahogy múlt a bájital hatása, egyre álmosabb lett, így az egyébként minimum félórás, de inkább órás forgolódás helyett most pillanatok alatt álomba szenderült, Naharral a mellkasán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. április 11. 13:17 | Link

Dwayne

Péntek este van. Igen szép az idő, még így, nyolc felé is. Ma nem csinált sok mindent, elvitte a lányát iskolába, később csak két kislánnyal beszélgetett, az egyiknek válnak a szülei és emiatt romlanak a jegyei, a másik kislánynak beilleszkedési problémái vannak, délután jött Kriszta, hogy elvigye Minát a hétvégére, minden áprilisban van egy hétvége, amikor elmennek kirándulni, és ez most se maradt el. Délután kicsit velük volt, megnéztek egy-két házat Krisztának, aki lehet, hogy ide költözik. Szeretne valami változatosságot az életébe, és ez elég nagynak bizonyulna. Öt körül elindultak, csak vasárnap délután érnek vissza, szóval az övé az egész hétvége.
Mit is tesz ilyenkor? Kicsit kikapcsol. Hatra össze is kapja magát. A fekete-fehér híve, csak éppen fordítva, mint ahogy az iskolákban kötelezik az embereket. Egy fehér miniszoknyát választ, fekete felsővel és cipővel. A szemét csak finoman kihúzza és kiemeli, az ajkaira azonban vörös rúzst használ és már indulhat is.

***


Kicsivel több, mint másfél órával később a kocsmából sétál a tér felé, ahol az utóbbi napokban jól rákészültek a tavaszra. Egy-egy virág már ki is nyílt, örülve a jó időnek. A kabátját többször is megpróbálta összefogni, de valahogy mindig mellé ment valami, és az ötödik alkalom után csak kuncogva legyintett egyet, jelezve, hogy nem is érdekli a dolog. Kifizette az elfogyasztott mennyiséget, majd mivel nem talált érdekes társaságot, idő előtt visszaindul a kastélyba. Nem is volt nagyon kedve hozzá, csak ki szeretett volna mozdulni,de ha az ember nem talál érdekes partnert, a dolog sem olyan érdekes.
Menet közben kicsit imbolyog, nincs rosszul, most még abban a szakaszban van, amikor jól érzi magát, és nem érzi azt, hogy nemsokára nagyon kellemetlen lesz a közérzete. Elérve a padokat leül az egyik közelbe lévőre, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elfekszik. A lábait keresztbe teszi, a táskáját a feje alá téve, érdeklődve tekint az egyre sötétedő égboltra.
Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2013. április 11. 13:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2013. április 11. 19:55 | Link

Dr. Mácsai Zója

Zétényknál járt. Még mindig nincs igazán ínyére a tanítás, bár a kastélyban való életet többé-kevésbé megszokta már. Még szerencse, hogy Várnai kisegítette az elmúlt évek jegyzeteivel és tapasztalataival, nem mellesleg a felesége zseniális vacsorát is főzött, így legalább volt valami értelme annak, hogy ma felkelt.
A karácsonyi vacsorának beillő fogásoktól lomhán baktat az utcákon, zsebre tett kézzel, teljesen egyedül. A papírokat, amiket kapott, már korábban felküldte a kastélyba, így lényegében mára semmi dolga sincs. Elhaladva néha bepillant egy-egy ablakon, ahonnan fény szűrődik a járdára, egykedvűen tudatva magával, hogy bizony, bármennyire is nem férfias bevallani, számára is hiányzik a saját otthona.
A térre érve megtorpan egy pillanatra, eltekint az egyik épület felé, honnan némileg erőteljesebb fények és hangok szűrődnek a éjszakai utcára. Elmorfondírozik a lehetőségen, hogy talán iszik valamit a kocsmában, de a jelenlegi kényelmes jóllakottságra való tekintettel azonban inkább folytatja az útját a kastély felé. Pedig igazán ráférne már egy kis ünneplés. Vagy gyász. Bármi, aminek életszaga lenne, nem úgy, mint a mostani kis életének.
 - 'ya alright, lady?
A homlokát ráncolva áll meg a padtól nem messze, miután kellő közelségbe került ahhoz, hogy felismerve, mi is az a világos színű kupac, amit mintha a padra dobtak volna. Márpedig egy éjszaka az utcán fekvő nő mellett nem szokás csak úgy elmenni, őt nem erre tanították.
 - Zója?
Állapítja meg végül egy hosszas hunyorgás után.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. április 11. 23:13 | Link

Dwayne

Hosszú percekig csak feküdt és nézte az eget. Kicsit fázott ugyan, de nem foglalkozott vele, belül még melegítette az az alkoholmennyiség, melyet a bárban elfogyasztott. Dúdolgatva próbálja rávenni magát, hogy felkeljen, ami addig nem jön össze, amíg a férfi rá nem köszön. Akkor egyből sikerül neki, bár ez nem volt olyan jó ötlet.
- Dwayne!
A hangjában kedvesség, majdhogynem öröm csendült, ami ismerve a kettejük közötti helyzetet igen fura. Zója leginkább a torkának ugrott volna a legtöbb esetben, most mégis nagy mosollyal és egy kis szisszenéssel ül vissza. A feje egy kicsit betompult, kezdi átkerülni a kellemetlenebb állapotba, ahol elég rosszul viseli az ember a józanodást, azonban ezzel nem törődve, még bágyadt, boldogan pillant fel a férfire, mielőtt újra felkelne. Egy pillanatra a fejéhez nyúl, de nem akarja kimutatni a fájdalmát, így csak egy tincset tűr a füle mögé, mintha éppen zavarban lenne, pedig erről egyáltalán nincs szó. Odalépve hozzá egy puszit nyom az ajkaira, amiről ellépve letörli a halvény rúzsfoltot, majd széles mosollyal felkapja a táskáját és kötéltáncost - nem kicsit imbolygó kötéltáncost - játszva elindul az úton.
- Elkísérhetsz, ha szeretnél.
Szól hátra kuncogva, majd megfordulva az ajkába harap és kicsit megtorpanva nagy szemekkel néz kérdőn a férfire, hogy követi-e vagy sem. Az biztos, hogy még nem tart ott, hogy könnyen feljusson a kastélyba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2013. április 13. 17:57 | Link

Dr. Mácsai Zója

Az, hogy a nő láthatóan felismeri és mozogni is tud mindenképp jót jelent. Ki tudja, lehetett volna valami komolyabb baja is, akkor pedig semmiképp sem hagyhatta volna egyedül. Láthatóan így azonban csak heverészett ezen a padon ilyen... rendellenesen pozitív hangulatban.
Összevonja a szemöldökét, azzal a sanda gyanúval nézi a nőt, hogy ez márpedig nem lehet természetes jókedv. Messziről felismeri a szalonspiccet, elvégre a bátyjai, apja és, nos, ő is szokott ilyen formán szórakozni. Ellenben ez a kép, már a igaz, meglepő. Zója? Mondjuk, bárkinek lehet ünnepelni valója a faluban, lehet, hogy végre sikerült leakasztania a szögről egy apának valót a gyereklány mellé.
Ösztönösen hátrál pár apró lépést, ahogy a nő felé közeledik, nem tetszik ez neki, pláne, hogy így imbolyog járás közben. Sejtelme sincs arról, mit is akarnak tőle, így meghökkenéssel fogadja a nő gesztusát.
 - A kastélyba?
A belső, idegesítő kis hang és valahol a lelkiismerete is sugallja, hogy mégsem hagyhatja teljesen magára, azt minimum megteheti, hogy a kastélyig elmegy vele, onnan nagyobb baja már nem eshet.
Zsebre vágja a kezeit, tisztes távolságban követve indul utána. Na kézen fogni nem fogja azért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. április 17. 23:13 | Link

Dwayne

- Nem, Debrecenbe.
Mondja ezt olyan határozottsággal, mintha tényleg az igaz volna. Vágyódik vissza, hiányzik neki Kriszta, az, hogy vele bármit, őszintén megoszthatott, aki nem nézte a dolgai miatt őrültnek. Most itt volt, de az nem volt belőle elég.
- Csak vicceltem, persze, hogy a kastélyba.
Menet közben hátra fordul, mosolyogva néz végig a férfin. Kedvesen, barátságosan néz rá, nem szeretné, ha  most is veszekednének, hiszen olyan szép ez az este. Kicsit imbolyogva továbbindul. Nem szeretne elesni, nagyon ciki lenne, de azért aki ezt az utat csinálta, azzal szívesen elbeszélgetne, illetve azzal is, aki a magassarkút pártolja. Oké, hogy vonzó a dolog, de baromira fáj is.
- Várj egy kicsit.
Szegény férfire most biztosan ugrana egyet, mivel a nő megfogja a karját és belé kapaszkodva, zavartalanul emeli fel egyik, majd másik lábát, hogy lehúzza róla a csizmáját és zavartalanul lóbálva őket elinduljon tovább a kastély felé. Felettük elrepül egy csapat bagoly, akikre felpillant.
- A következő életemben szeretnék madár lenni. Szépek és bárhova eljuthatnak. Te mi lennél?
Érdeklődik a férfitől, akit már elengedett, de reméli, hogy attól még követi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2013. április 19. 20:08 | Link

Sharlotte
április 19. péntek, délután 15 óra környékén

Már a harmadik hete lézeng a kastélyban, mikor a diákságot végre rá merik engedni a falura. Ő maga az egész napot meglehetős izgatottsággal tűrte végig, és ennek megfelelően az utolsó óráján, Bűbájtanon virágeső helyett gyökeres növény-záport eresztett a többiek feje fölé, úgyhogy a tanára óráról órára kezd egyre biztosabb lenni abban, hogy Keith mindezt direkt csinálja. Kicsengő után szívélyesen felhívta rá a figyelmét, hogy az ügyessége nem mentesíti a büntetőmunka alól, amivel ő maga különben teljes mértékig egyetért, bár nem mondhatni, hogy ezen a gyönyörű napon különösen megrázta volna a hír; ahogy a professzornak is mondta, őszintén örülne, ha tényleg szándékosan képes lenne ilyesmikre, de mivel azok kivételével, akiket felgyújt, a többség azért elég jókat szokott szórakozni a játékain, azt kell mondja, hogy félig-meddig így is megéri.
Az elvárásoknak megfelelően az elsők között lépi át az iskola kapuját, és mély, megkönnyebbült sóhaj tör fel belőle, mikor az arca végre szemtől szemben találkozik a Nappal. Abban mindig is profi volt, hogy teljesen belelovalja magát a felszabadító szabadságérzetbe, úgyhogy most is életcéljának tekinti, hogy mindent megnézzen, megfogdosson, megszagoljon ami elé kerül, és lehetőség szerint beszélgessen is vele. Mire a boglyas térre ér, az alaktalan színes oldaltáskája már tömve van a különböző méretű és hatású édességekkel, friss kottákkal, a füle egy ingyen kipróbálható bájital hatására tűhegyesen virít, a ruhája pedig...nos, az ugyanolyan furcsa, mint induláskor; az egyszerű, fekete csőnadrágja tele van a látszólag nagyon is házilag készített kisebb-nagyobb szakadásokkal, bár úgy tűnik, hogy a nadrág belső része kék anyaggal van bevonva, ezek a szakadásoknál elég jellegzetesen látszanak. Emberi felső helyett egy kék inget vett magára, aminek a hátulja egy zongorista szmokingjához hasonlatos, kiegészítésképp pedig két kék pecsétgyűrűt és egy be nem kötött, lógó nyakkendőt vett fel - ha közelebb megyünk (már ha közelebb akarunk menni hozzá, a fültől-fülig érő, életvidám, bár kissé őrült vigyora ellenére) látszik, hogy ez utóbbi oda is van varrva az inghez, garantálva ezzel, hogy véletlenül se hagyja el a fontos díszítőelemet.
- Húúú! - Egy sráchoz képest azért meglepő magasságban kurjant fel, miközben ritmusos, ugrálós járásával jól körbejárja a tér közepére kipakolt szobrot. Elég kezdetleges szobrászati munkának tartja, mindenesetre illik a hangulathoz, úgyhogy még önmagát is megkíméli attól, hogy részletekbe menően elemezze a műalkotást - helyette mondjuk remek ötletnek találja, hogy halkan dudorásszon egy vidám blues-szerű muzsikát, és letáborozzon a szobor előtt, hogy legyen ideje kitalálni, merre menjen tovább. Vajon a falu polgármestere mennyire nyitott arra, hogy Keith becsengesse hozzá egy teára?
 
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. április 19. 20:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. április 20. 11:23 | Link

Keith
ruha

Már mondhatjuk szokásos napi teendőnek is, hogy minden nap - vagyis amikor "ő van beosztva" - elmegy az oviba a húgicáért. Természetesen hétköznap, a hétvégéket meg kibírják, de a péntek még határozottan olyan nap, amikor a hazaérés után még nincs sok ideje ezt-azt csinálni, hanem átöltözik, és mehet is. Nem egy túlságosan megszokott ruhában indult el, valahogy a fekete bőrnadrágok azokkal a vágásnak kinéző dizájnnal az elülső oldalukon... nem az ő stílusa, de felvette. Egyszer mindent lehet.
Egész hamar oda is ért, valamint ugyanezen gyorsasággal rendelte el a kislányt, majd indulhattak is. A megszokott úton, mindig ugyanarra mennek, és ez már ezalatt a majdnem három hét alatt is, de biztosan rögzült Hanna fejében. Nem is várta, hogy mellette lépdeljen, és gépiesen, szófogadóan, akár ütemesen haladjanak, azt el sem tudta volna képzelni, így hagyta, hogy felfedezze a kicsit is az itteni dolgokat, hiszen jó idő van, és elkeveredni se tud, hiszen figyel rá azért. Futkározott is rendesen, mindent megnézve, és egyáltalán nem foglalkozva azzal, hogy a ruhája koszos lesz, az neki nem is számít, mert nem is kell. Az a lány reszortja, mint hogy a kis farmerkabátot cipelje, mivel ahhoz talán meleg van, hogy ráaggassa, mint reggel.
Éppen csak egy kicsit figyelt másfelé, amíg a téren haladtak át. Az arra járókat figyelte, vagyis azokat, akik épp úgy sétálgattak valamerre, mint ők. Azt nem igazán vette észre, hogy a csöppség addig az ugráló-sasszézó sajátos kis mozgásával kezdte megközelíteni a fiút, aki a szobor melletti padon telepedett le. Nincs gond a hallásával, és viszonylag jól is beszél magyarul, valamint kíváncsi és gyerekes, vidám lélek is egyben - összetett személyiség. Ebből kifolyólag állt meg édesen mosolyogva a szöszi srác előtt, és nézte pár pillanatig, amíg meg nem szólalt kislányos, magad hangján.
- Mit dúdolsz? - kérdezte, amint lefordította az itt használt nyelvre mondanivalóját. Annyira nem is nehéz, meg ilyen szempontból előnyére vált, hogy mióta beszélni tud, ezt is tanulja.
Körülbelül eddigre kapcsolt Sharlotte is, és kezdte szaporázni lépteit a kis virgonc és az ismeretlen felé. Néhány másodperc telt csak el, és már ott is termett testvére mellett, kezét vállára helyezve, azzal finoman maga felé fordítva.
- Mit mondtam én neked? - intézte első szavait kedvesen feléje, majd felnézett a másikhoz fordulva. - Jajj, bocsi, kicsi még és nagyon eleven, igazi gyerek - kezdett szabadkozásba, ki tudja miért. Csak így jött, meg valamiért érezte, hogy kellene legalább ezt. Bár továbbmenni csak így rögtön nem akart, valami visszatartotta. Talán a hely, ide elég sok emléke köti. Ráadásul ezek is vegyesek; találkozott itt olyannal, akit nem nevezhet a szíve csücskének véletlenül sem, meg olyannal is, aki mostanra a számára legfontosabbak közözz foglal helyet. Talán ezért gondolta úgy, hogy ha már találkozott evvel a fiúval, akkor ki szeretné deríteni, ő melyik irányba megy majd el.
- Amúgy szia, Sharlotte vagyok - mutatkozott is be, csak úgy felületesen, meg az elfelejtett köszönést is pótolta. Valahogy el kell kezdeni, és ez mintha szükséges is lenne egy normális beszélgetéshez. - Leülhetek? - egészítette még ki, mivel állva sem volt sok kedve semmit sem csinálni, azért a tűsarkaknak hátránya is van. Meg valljuk be, sokkal jobb ülve, azokban a másik esetekben is ült. Addig a kisebbik szöszkét gyengéden maga elé vonta, hogy a hajával kezdjen valamit, mert sajnos azt is tönkretette, ahogy lelkesen játszott és ugrált. Ha igenleges választ kap, természetesen le is huppan, ám előtte még eszébe jutott valami.
- Téged hogy hívnak? - érdeklődte még meg, rögtön a bemutatkozás és kérdése után. Gondolta, hogy amúgy is megosztja a nevét, de azért ő rákérdezett még, mert éppen így volt kedve.
Hannára már nem haragudott, igazából az elején sem volt benne semmi, csak az, hogy félti, és akárkihez ne menjen csak úgy oda. Mondjuk ő nem biztos, hogy veszélyt jelent így ránézésre, de ez varázsló iskola és falu, akármi lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2013. május 3. 21:52 | Link

Mácsai Zója

Bizalmatlanul zsebre csúsztatja a kezeit. Különben semmi köze sincs ehhez a nőhöz, így lényegében, miért is foglalkozik vele? Más sem hiányzik neki igazán, mint hogy  lehányják a ruháját (ó, azok a régi szép idők!), vagy még rosszabb, valaki picsogását kelljen hallgatnia.
Miért nem fordult inkább vissza? Ha bedobott volna egy ártalmatlan felest, talán össze sem futnak. de az ilyesmi elkerülhetetlen.
 - Fel fogsz fázni - figyelmezteti óvatosan erre az apróságra, mintha az apja lenne, miközben lassan elindul utána. Nagy baj így végtére is nem lehet belőle, követi, amíg a nő a falak közé nem ér, aztán, ha bármi történik vele, valaki majdcsak gondoskodik róla. Már nem tartozik a felelősségi körébe, nem úgy, mint kinn az utcán. Sajnos, aki egyszer auror lett, az a szabadidejében is az marad.
 - Én is madár. Galamb. Lecsinálhatnám a szobrokat.
Szórakozottan megvonja a vállát, ilyenen sosem gondolkodott, bár szórakoztató.
Biztosan valami menőt kellett volna mondania. Dwayne azonban egyáltalán nem menő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. május 11. 17:30 | Link

Dwayne

A válaszára prüszkölve elneveti magát. Ez a válasz volt a legjobb, amit csak mondhatott.
- Ebbe nem is gondoltam bele, de most, hogy így mondod, valóban, ez egy nagyon áldásos plusz, amiért megéri madárnak lenni. A szobrok rusnyák.
Plusz ijesztőek is, ami miatt még jobban az az érzése támad az embernek, hogy kerülnie kell őket. Elvégre mi a jó abban, ha hideg, érzelemmentes arcokat néz az ember, ahogy csak úgy állnak? Még a gondolatra is, hogy csak állnak, elfárad. Egyetlen egy sóbálvány átokra emlékszik, amit bekapott, biztos volt több is, csak ez az egy maradt meg. Tél volt, az a rendes, nagy hóval, sűrű hóeséssel. Este még csak bokáig ért, éjfél körül egy prefektus elkapta, párbajoztak, és kiütötte a prefit, de az utolsó átok őt is betalálta. Órákig feküdtek úgy, hogy nem tudtak segíteni egymáson, és ha az akkori igazgató, Lupin nem sétál egyet a reggeli havazásban, akkor lehet, hogy már ő sem lenne sehol.
- Na gyere barátom, igyunk meg valamit a letojt szobrok emlékére.
Ilyenkor nagyon közvetlen és nagyon laza tud lenni, nem is igazán fogná fel, ha most kioktatnál valamiért vagy éppen eladnák néhány főnixtojásért, mindenbe belemenne és  bólogatna, így nyilván most az sem jut el a tudatáig, hogy Dwayne és ő nincsenek épp baráti viszonyban.
- Na és te, mit csinálsz errefelé?
Érdeklődik bevárva a férfit, majd elindulva újra, hogy minél előbb a kastélyba érjenek. Kezd fájni a lába ebbe a magassarkúba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 20. 18:11 | Link

Bárki, aki sütit szeretne venni
Bünti ^^"


Bár jól elbeszélgettem Amirával, tudtam, hogy nem úszhatom meg büntetés nélkül azt az estét. Addig még oké, hogy süteményt kell árulnom, és a bevétel az iskoláé, de, hogy ezt superman jelmezben, már elég röhejes. Na, de nem vitatkoztam vele, mert még mindig jobb ilyen jelmezben, mint mondjuk hercegnőnek öltözve, vagy tudjam is én, hogy milyen nevetséges lányos jelmezek vannak még. A sütisdobozok megvoltak, be volt árazva is, nekem csak el kellett adni. Nem valami eget rengető feladat, csak legyen valaki, aki vesz is. A jelmez is pipa, és már azon fáradozok, hogy valahol felállítsam az asztalt, és megkezdjem az árusítást. A Fő utzán nincs túl sok hely, és az irányt a tér felé veszem. Néhányan meg is bámultak, hogy miért így sétálok végig a járdán, de nem mondhattam azt nekik, rossz voltam, és ez a büntetésem. Csak megvontam a vállamat, és mentem tovább, egészen a térig. Ott betámadtam az egyik padot, ahol jó hűvös van, felállítottam a kis asztalt, kipakoltam a süteményes dobozokat, leültem a padra, és vártam. Nem fogok én senkit sem követni, hogy vegye meg, nem az én stílusom. Szerintem, egész forgalmas helyen vagyok ahhoz, hogy sokat eladjak. Az ára sem olyan vészes, és még én is vennék magamnak, ha nem lenne benne mogyoróveszély. Telt-múlt az idő, de sehol nem láttam egyetlenegy ismerőst sem, akit magamhoz tudtam volna hívni, hogy ne unatkozzak. A dobozok szépen fogynak, már 25-tel eladtam, de még mindig megvan a háromnegyede. Amira, addig úgy sem enged vissza, ameddig el nem adom mindet, és ha rajta múlik, egész este itt fogok dekkolni… takarodóig biztosan. Unottan dőlök rá az asztalra, és nézem azokat az embereket, akik elhaladnak előttem. Mindegyikre reménykedve tekintek, hogy legalább egy dobozzal vegyen, de nem sűrűn akarnak megállni. Bár jönne valaki, aki megveszi a maradék 75 dobozzal, és mehetnék már vissza a szobámba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. május 20. 18:30 | Link

Sütiárus-Superman

Hétvége. Áldott hétvége. Annak ellenére, hogy kezdtem belejönni a bagolykő ritmusába, még mindig nem voltam hajlandó rendesen tanulni, vagy figyelni vagy akármit is tenni, ahol meg kell erőltessem magam. A kviddicsen kívűl. Nem voltam meggyőződve, hogy a terelői poszt a legalkalmasabb számomra, mivel én alapból igen veszélyes és kétballábas vagyok, úgy hogy ütőt adni a kezembe nem túl biztonságos. Szinte szokásommá vált a faluba való kiruccanás, amikor csak tehettem lementem, és már egész jól kiismertem magam az utcácskákon. Általában a játszótéren tanyáztam, de még volt csomó hely ahova nem látogattam el. Ma délután egy hosszabb sétára indultam a Fő utczán, de egy idő után a Boglyas téren kötöttem ki. Megindultam, hogy ledobjam magam egy padra, lehetőleg árnyékba, mert már úgy éreztem, túl sokat ültem a forró napon. És akkor észrevettem. Nem állt szándékomba megsérteni...vagyis inkább szemberöhögni szegény srácot. Pár méterre tőlem egy velem egykorúnak tűnő fiú ült a padon, superman kosztümbe feszítve és mogyorós sütiket árulva. Megpróbálva abbahagyni a röhögést és csak egy széles mosolyt festve az arcomra közelebb mentem. Pár másodperc múlva felismertem, ha jól tudom mugliismeretre járunk eggyütt, sőt, ő a tanársegéd újabban. Biztos büntetést kapott.
-Khm... Szia! -köszöntem neki, megpróbálva nem kacagni.-Nagyon jó a szerkód -nevettem el magam.- Mogyorós? -vettem fel az egyik dobozt.
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2013. május 20. 18:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 20. 19:32 | Link

Egyelőre csak Tiff ^^

Szuper, már csak az hiányzott, hogy egy sulis társam meglásson. Igaz, ennek nagy volt a valószínűsége, hiszen sok diák jár le a faluba, de jobban örültem volna, ha a jelmez nélkül látnak meg. Mindegy, a lány nem igazán ismerős, nem kell attól tartanom, hogy ismerőstől fogom visszahallani. Meg nem tehetek róla, hogy Amirának ez pattant ki az agyából.
– Szia. Gondolom mennyire. –vigyorogva néztem rá, és nem igazán zavart, hogy kinevetett. A végén még jó móka lesz ez az egész, és csak egy sütiárulásos napnak fogom fel az egészet. – Igen, mogyorós, és ezért nem ehetek belőle. 10 sarlóba kerül egy doboz, és az iskolát támogatod vele, ha veszel. –nem hiszem, hogy nagyon érdekelné a lányt a támogatós része. De legalább van társaságom, és nem fogok unatkozni. Kivéve akkor, ha elmegy. Viszont, valahonnan nagyon ismerős az arca, csak most nem jut eszembe, hogy honnan is. Valamelyik óráról ugrott be az arca, mert egyik folyosón sem találkoztam még vele. – Nagyon sietsz? –kérdeztem meg mosolyogva tőle, közben eladtam még pár dobozzal a süteményből, az errefelé sétálóknak. Már egészen jól haladok, és sikeresen lecsökkent öttel a dobozok száma. – Ismerős vagy, csak nem tudom melyik óráról is. –jegyzem meg, csak úgy mellékesen, és hátha neki beugrik, hogy milyen óránk is van együtt. Bár elől szoktam ülni, és ritka az, hogy én forgolódok, de egyetlen egy óra van, mikor a tanári asztal körül vagyok, és az a mugliismeret. Ott, jobban meg tudom szemlélni a diáktársaim arcát, és lehet, hogy... – Csak nem mugliismeret? Egyébként Nagy Bátor Đominic vagyok. Benned kit tisztelhetek? –kérdeztem mosolyogva, majd arra a felnőtt nőre pillantottam, akinek a kisgyereke mindenáron kiharcolt egy doboz sütit. Ismét csak csökkent a száma a megmaradt süteményeknek, és ez csak nekem jó. – Leülsz? –ajánlottam fel a mellettem lévő helyet, és ha igent mond, akkor arrébb csusszanok a padon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. május 20. 20:12 | Link

Sütis-Superman

-Igen, mugliismeret -bólintok, majd letelepszem mellé a padra. -Hát ennyire felejthető vagyok? -mímelek szomorúságot, majd elvigyorodom. -Allergiás vagy a mogyoróra vagy csak nem szereted? -kérdem oda sem nézve, közben kihalászom a zsebemből a 10 sarlót, lecsapom az asztalra, és már fel is bontom az egyik dobozt. Vicces, hogy szegény srác pont így kell üljön.
-Tiffany Elswood -mutatkozom be miután lenyelem az első süteményt -Isteni -örvendezek. Az édesség a másik gyengém a gyerekek után. Két dolog amit egyszerűen imádok. -Hány dobozzal sikerült már eladni? -érdeklődöm az asztalon lévő sütihegyet fürkészve. Mosolyogva nézek a kisgyerek után, aki már is vidáman habzsolja a megszerzett finomságot. Úgy döntök kedves leszek, minek nyomorítsam meg még jobban Domit?
-És a superman cucc ötlet honna jött? -kérdem nevetve- Vagy -hadd találjam ki- büntetés, mi? Mit vétettél az iskola ellen? -érdeklődöm tovább tömve magamba az édességet. Azonnal török ülésbe tornázom magam, hisz szinte mindig így ülök. Emlékszem, amikor kicsi voltam, egyszer én is árultam sütit. Végül apa vette meg az egészet, mert én sütöttem, és enyhén szólva lett ehetetlen. De azért jó móka volt. Csak én egy cuki hat éves kislány voltam, és nem egy supermannek beöltözött tini srác.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2013. május 20. 22:06 | Link

A kis süteményárus

Végre nincs hideg. Ez volt az első gondolatom amikor reggel kinéztem az ablakon. Sütött a nap, mégsem volt hőség. Tökéletes idő arra, hogy kimozduljunk egy kicsit. Amint Chris felkelt felöltöztettem és elindultam vele a városháza felé. A cél az volt, hogy meglátogatjuk Natet, utána megyünk tovább, de a kis látogatás elhúzódott egész délelőtt. Egy rövid ideig várnunk kellett, aztán meg nem bírtunk elszabadulni. Chris mostanában jobban odavolt az apjáért, mint értem, de nem vettem zokon. Én nem tudtam apró lángcsóvákat előcsalni az ujjaimból, Chris legnagyobb bánatára. Így amikor kiléptünk a hűvös épületből, és az ölembe vettem a babát rögtön elkapta az egyik ujjamat, mikor pedig nem történt meg a csoda amire várt, egyszerűen ráharapott.
- Chris, fejezd be, én nem tudok a semmiből tüzet csinálni.
Hiába korholtam le, ő csak kinevetett. Bár még nem tudott beszélni de megértette azt, amit mondtunk neki, más kérdés volt, hogy egyszerűen csak elengedte a füle mellett. Helyette inkább elkezdett kapálózni, ezzel jelezvén, hogy ideje letennem. Bár magától még nem tudott járni, de ha fogtuk a kezét, már lépegetett. Így még lassabban haladtam, mint szerettem volna, de nem bántam, mert ő jól szórakozott. Óvatosan lépkedtem mögötte, figyelve arra, hogy ne lépjek rá a tűsarkaimmal, vagy ne csapjam meg a táskámmal amibe valószínűleg ő is belefért volna.
- Na tessék, a végén még legyalogolsz a cukrászdáig.
Mosolyogva nyomok egy puszit az arcára, de hamar megunja ezt is, inkább kegyesen hagyja, hogy felvegyem és tovább cipeljem.
Már épp a téren vagyunk, épp, hogy nem érjük el a célunkat, amikor a karomban lévő kisördög kiabálva ad hangot az új felfedezésének. Apró kezeit két gyerek felé nyújtogatja, akik mintha sütit árulnának. Ahogy közelebb lépdelek hozzájuk Chris egyre lelkesebb lesz.
- Szeretnéd megkóstolni mi?
Egy ideig még eljátszadozom a babával, mit sem törődve a két gyerekkel, akik elé hamarosan meg is érkezek. Mikor pedig ott vagyunk leguggolok, leteszem a babát, hátralibbentem a hajamat és megjutalmazom mindkettőjüket egy elbűvölő mosollyal.
- Csak nem büntetésből árulod?
Kérdem a kisfiútól, akire immáron fel kell néznem, de ez egy csöppet sem zavar, inkább ez, minthogy a magasból kelljen lenéznem. A kislány pedig, nos, ő csak függelék, nem igazán köti le a figyelmemet, tekintve, hogy úgy néz ki, nem hozzá jöttünk.

öltözet
Utoljára módosította:Scarlett Nicol Emily Loughlin, 2013. május 20. 23:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


félvéla.  Chris. Cassandra. Drága.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 20. 23:44 | Link

Tiff, Nicol és Chris *-*

– Mondhatni igen, mert nem nagyon látom, hogy veled baj lenne az órán. A rosszak nevét előbb sikerül megjegyeznem. –nem sértésnek szántam, de ez az igazság. Mindig azoknak a neve marad meg elsőre, akik a legzűrösebbek, s miért? Mert, mindenhol azt lehet hallani, hogy az illetőt mit csinált, és így könnyedén berögzül. – Igen, allergia. Köszönöm az iskola nevében. –fancsali képpel söpörtem bele a pénzt a dobozba, amibe gyűjtöm. De nem baj, már csak 65 dobozkával kell eladnom, és szabadság. A kérdése után, gyorsan összeszámolom a pénzt, és utána Tiffre pillantok, hogy közöljem vele az eladott mennyiséget. – A tiéddel együtt 35-t. Még 65 dobozzal van hátra, de ha így megy, akkor pár óra alatt túladok rajta. –válaszoltam hosszan a kérdésére. Bízom abban, hogy igazam lesz, és legkésőbb két órán belül, eladom az összes sütit, és visszamehetek a suliba, hogy levegyem ezt a jelmezt. Egyszerűen megsülök benne, és ez nagyon nem jó.
– Igen, büntetés. Semmit, csak kimentem az erkélyre, és elszaladt idő. Amira meg megfogott, és ezt kaptam büntetésül. –vontam meg a vállamat, olyan "nem izgat a dolog"-ként. Nem azzal van a bajom, hogy büntit kaptam, csak ne ebben a hülye szerelésben kellene árulnom. Bár, így a gyerekes anyukák vesznek sütit, és csak annyiban előny, másban nem. Közben újabb doboz süti mínusz, meg a távolban észreveszek egy nőt, akinek a karjában egy kisgyerek, hogy is mondjam... eléggé ide akar jönni. Az anyuka eléggé fiatal lehet, de nagyon jól néz ki. Egyáltalán, szabad nekem ilyesmit mondanom? Mire feleszméltem, már itt is vannak az asztalnál, és meg is kérdezi, hogy büntiből árulom-e. Biztosan ő is a suliba járt, ha már így köszönt, de halványan elmosolyodom rajta. – Csak a jelmezt tartom büntetésnek, a süti árulását nem, mert azt szeretem csinálni. Hogy hívják a kisfiút? –érdeklődöm, miközben a kis lurkóra nézek, majd az édesanyjára. Elveszek egy doboz sütit, kibontom, de mielőtt a kisfiúnak adnék belőle, felteszem a kérdést is. – Szabad? –utalok itt arra, hogy odaadjak neki egy darab süteményt. – Tiffany, nézd milyen aranyos. –fordulok oda a lányhoz, majd vissza a kisfiúra. Nekem is van már kistesóm, igaz, még nem találkoztam vele, de anyuék küldtek róla képet, és nagyon aranyos. A kisgyerekek mind cukik, és zabálnivalóan édesek. Ha az édesanyja megengedi, akkor odaadom neki a sütit, és figyelem, ahogyan elmajszolgatja. – Gondolom maga is Bagolyköves volt, ha már így kérdezett rá az árusításra. –mosolyogva néztem rá a nőre. Ha majd a nevét is megtudom, akkor tudok kérdezősködni a többiektől, hogy mit tudnak róla.
Utoljára módosította:Nagy B. Đominic, 2013. május 24. 19:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2013. május 21. 23:02 | Link

A kis süteményárus


Most ahogy elnézem, egész kis aranyos a gyerek, megérdemli, hogy normálisan bánjak vele. Ráadásul ahogy elnézem, Chrisnek nagyon tetszik a színes ruhája, bár fogalmam sincs, hogy mi akar lenni, de nem is igazán érdekel.
  - Úgy tűnik, a prefektusoknak még mindig van fantáziája. Igen, én is az iskolában jártam, de az már nem most volt. Most itt lakunk a faluban a férjemmel.
Én is kaptam büntetést, nem is egyszer, az már más kérdés, hogy sokszor előfordult, hogy nagy ívben tettem rá. Vigyorogva figyelem Christ, ahogy apró kezeit nyújtja a kisfiú felé.
  - Christophernek hívják.
Rámosolygok a kis srácra, magamban pedig jót szórakozok rajta, hogy reagálna, ha rendesen bemutattam volna a kicsit. Christopher Rhys Vincent Loughlin, igen, megbüntettük a gyereket, de majdcsak nem lesz ránk mérges.
  - Hát persze, megpróbálhatod, de nem tudom, hogy megeszi-e. Milyen sütemény?
Nagy rá a ráció, hogy Chris megkóstolja, és olyan messzire hajítja amennyire csak tudja. De próba szerencse. Azzal a két fogával nagy csodát nemfog végrehajtani, maximum szétáztatja, aztán szépen odaadja a kezembe, hogy egyem meg én.
  - Mennyi sütit kell eladnod?
Esetleg segíthetek neki, van pár ismerősöm aki szívesen majszolgatna süteményt. Megigazgatom a szoknyámat, a hajamat a bal vállamra húzom és egy ideig csöndben figyelem a fiúkat.
  - Mi lenne ha megszabadítanálak egy jó pártól? A minisztérium kirendeltségén sokan dolgoznak.
Rávillantok egy mosolyt és még rá is kacsintok, biztos ami tuti. Nem tudom, mitől fogott el most ennyire a segíthetnék, de talán az tetszik ennyire, hogy Chrisnek megtetszett a kisfiú.
  - És téged hogy hívnak?
Milyen régen tettem fel ezt a kérdés bárkinek is, ez az Nicol, ügyes vagy, haladás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


félvéla.  Chris. Cassandra. Drága.
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. május 22. 17:07 | Link

Super-sütiárus, Barátságos vevők

 Nagyban zabálta a sütit, és nem igazán figyelt a vevőkre, csak akkor reagálta le, mikor Domi rászólt, hogy nézze meg a kisgyereket. A lány szinte eldobta a dobozt, olyan lelkesedéssel hagytja abba az evést, és tornázta le magát a padról. Akármilyen kőszívű volt, a gyerekek voltak az igazi gyengéi. Rajongott értük, annak ellenére, hogy ő sosem volt megáldva egy testvérrel. Talán éppen ezért, de egyszerűen imádta őket.
-Tényleg nagyon aranyos -nevet rá barátságosan a kisfiúra, és leguggol, hogy nagyjából az ő szintjén legyen, és belebámulhasson a nagy gyerek szempárba.
-Christopher, milyen szép név -mosolyog rá a csinos hölgyre aki feltehetőleg az anyuka, és a nővel eggyüt vigyorog rá a két srácra, akik már is jól kijönnek. Annak ellenére, hogy Tiffany nagyon szereti a gyerekeket, azok -ritkán ugyan- de nem mindig szeretik őt, ezért egyrészt fél is kapcsolatba lépni velük.
 Most is inkább ott ül szépen össehúzva magát, és nézi a kis idillt, Domival, a színes superman ruhájában, a mosolygós anyukát, és a nagy, kíváncsi szemű Christophert. Olyan felemelő látvány. Próbálja nem elnevetni magát a kisfiú viselkedésén, ahogy figyeli, hogy akkor most mi is történik, hogy kap e a mogyorós süteményből ő is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. május 23. 21:22 | Link

Büntetés végrehajtás Cheesy

Már nagyon kíváncsi volt a feketeség, hogy a kis Domi milyen módon hajtja végre a büntetést, amit kiszabott rá amikor rárobbantotta az erkélyen az asztalt meg a székeket. A sütiárusítás nem annyira vészes, de mondjuk jelmezben ilyen jó időben azért nem lehet szegénynek kellemes.
Lassan kelt fel ezen a napon, és lassan készült el. A faluban még máshova is akart menni, szóval mielőtt felöltözött volna, berakott a táskájába az extra adag süti mellé még pár dolgot. Hosszú haja hullámokban omlott a vállára, és szokásához híven szoknyába és magassarkúba bújt egy szép felsővel és blézerrel, amit azért húzott fel, hogy ha netán tovább marad, legyen ami megvédi a hűvös széltől.
Leo pórázát zsebre rakta, ugyanis Ecset is velük tartott, ami eléggé nagy problémákat tud okozni. Ha a kettő együtt kiszabadul, és a puffskein felpiszkálja az oroszlánt, akkor ott aztán nagy lesz a kergetőzés, ami hát a falu kellős közepén nem lenne túl kellemes. Így az esetleges balesetek elkerülése érdekében ezzel együtt indultak el hármasban, a hosszabb, mindenki által ismert faluba vezető úton.
Ahogy leértek, a lány rácsatolta a nagymacskára a méregzöld pórázt, Ecset pedig kényelmesen elhelyezkedett annak hátán. Nem siettek sehova, Mira mosolyogva figyelte a fákat na meg a hét ágra sütő Napot.
Már távolról látta, hogy hol van a fiúcska standja. Többen is voltak körülötte, és elégedetten mosolyogva sétált oda hozzá. Leot tisztes távolban tartotta a kicsi fiútól aki vélhetőleg az anyukájával vásárolt sütit.
-Sziasztok -köszönt egy halvány mosolyt eresztve mindannyiuk felé. -Látom ügyesen árulod a sütiket. Hoztam még utánpótlást, hogy nehogy hamar végezz -ezzel a táskája tartalmát kiöntötte a dobozokra, így a meglévő dobozok száma a kétszeresére nőtt. A saját kiömlött holmijait visszadobta a tértágítóval ellátott kis táskába, aztán körbepillantott a téren.
-Majd még visszajövök -biccentett Dominak, és ezzel ott is hagyta őket. Az ellenőrzés megvolt, de azért még ránéz később, hogy hogy áll. Ha kell, estig ott fog lebzselni.

Ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 24. 21:52 | Link

A vásárlók, és Amira

– Ebben egyetértek. Amirának volt fantáziája, de még egyszer megbosszulom, csak járja ki a sulit. –persze, nem vagyok az a bosszúálló típus, és csak most forr bennem a düh, de jól esett kimondani. Közben leguggoltam, hogy a kisfiú oda tudjon jönni hozzám, mert nagyon is azt láttam, hogy nyújtja felém a kis kezeit. Lehet, hogy csak a sütit szeretné, de mielőtt azt odaadnám, megkérdeztem az édesanyját is. Megengedte, így Chris felé nyújtottam a mogyorós édességet, és mosolyogva figyeltem rá. – Nagyon szép neve van. Mogyorós süti, amit a suli manói készítettek. –válaszoltam a kérdésre, és továbbra is guggolva maradok, hogyha kell, megfoghassam a kiskrapekot, nehogy elessen. Feltéve, ha elindult felé, vagy valami hasonló.
– 100-at kellett, abból eladtam 35-öt, meg felbontottam egyet. Már csak 64 van hátra. Tényleg venne? Nagyon kedves magától. –hálásan mosolyogtam a nőre. El sem hiszem, hogy megszabadítana egy részétől. Nem kell, hogy az összest megvegye, de így is egy részét meg szeretné venni. Ez nekem csak jó, hiszen előbb végzek. Amint megmondja, hogy hány dobozzal szeretne, már pakolom is össze. Közben a nevemet is megkérdezi, és én mosolyogva adom meg rá a választ. – Nagy Bátor Đominic vagyok, örvendek. Önt, hogyan szólíthatom? –kérdezek vissza. Mégsem hívhatom úgy, hogy Chris anyukája néni, vagy valami hasonló zagyvaság. A távolban, közben felbukkan Amira is, meg valami állatkák, de nem igazán törődöm vele. Tudtam, hogy le fog jönni a faluba, hogy ellenőrizzen, ezért sem ért olyan váratlanul a megjelenése.
– Szia. Igen, ügyesen árulom. Ne már, pedig majdnem eladtam az összest… –zsörtölődtem magamban. Erre nem számítottam, de nem tehetek ellene semmit sem. Megvártam még hátat fordít, és nyelvemet kiöltve rá, visszaültem a padra, és morgolódtam. Le akarom már venni ezt a göncöt, és meg is tehettem volna, ha nem duplázódik meg a dobozok száma. De most várhatok, még plusz fél napot, még elfogy… Hacsak a hölgy ki nem segít. De nem, nem fogom rátukmálni, nem használom ki a kedvességét. Nem vagyok olyan, hogy ezt megtegyem. Már így is sokat segít azzal, hogy vesz pár dobozzal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2013. május 25. 01:27 | Link

Akinek jut a figyelmemből

  - Soha nem szerettem a prefektusokat, nekem túl zsarnokoskodóak voltak.
Lehet, hogy illett volna inkább magamban tartanom egy ilyen megjegyzést, de ha már kicsúszott, nem fogok visszakozni. Nem voltam épp mintadiák, ott és annak tettem keresztbe, akinek csak tudtam. Hetente többször szegtem meg a kijárási tilalmat, ritkán aludtam a saját ágyamba, verekedtem, és bosszantottam a tanárokat. Azt hiszem, ha mindezt elmondanám magamról, el sem hinnék, tekintve, hogy most már nem ez süt rólam. Valójában nem kötném az orrukra a dolgot, de egy nosztalgikus mosoly az arcomra kúszik. Figyelem a kislányt, majd Christ, aki láthatólag nagyon össze akar barátkozni a beöltözött kis sráccal. Nem vagyok semmi jónak elrontója, hagyom, hogy közelebb tipegjen hozzá és hatalmas kék szemeit Dominicra emelje és apró tétovázás után elvegye tőle a sütit.
  - Az már nem olyan sok.
Nem akarok tovább tétlenkedni itt, de még egy kicsit hagyom, hogy a kisdiákok kicsodálkozzák magukat.
  - Scarlett Nicol Emily Loughlin vagyok, örvendek.
Kezdjen a rengeteg keresztnévvel amit csak akar, eddig is magázott, biztos vagyok benne, hogy ezután is fog. Normális esetben szólnék érte, mert nem tetszik, ha a öregnek néznek, de jelen esetben eltekintek tőle. Csak tisztelet tudó szeretne lenni és nincs ebben semmi rossz. Chris élvezi, hogy mindenki vele foglalkozik, de lassan minden jónak vége szakad ideje lenne menni, amikor az idillt egy harmadik lányka szakítja meg. Már távolról is süt róla, milyen sokra tartja magát és ez csak fokozódik, amikor közelebb ér. Felállok, és leplezetlen undorral nézem végig, ahogy kiborítja a süteményeket az asztalra. Közönséges és egészen biztos vagyok benne, hogy valamilyen komplexusa van és azért szeret így viselkedni. Nem pazarolok rá sok figyelmet, helyette csak felvonom a szemöldökömet, és Dominicra pillantok.
  - Tudod mit? Megveszem az összeset.
Már veszem is elő a pénztárcámat, hogy lássa mennyire komolyan gondolom a dolgot. Ha rajtam múlik, itt senkivel nem fognak kitolni. A hangom nem tűr ellentmondást, még Chris is belekapaszkodik a lábszáramba a szabad kezével pedig eltakarja az arcát, hiszen ő jól ismeri ezt a hangszínt, velem nem lehet vitatkozni.
Utoljára módosította:Scarlett Nicol Emily Loughlin, 2013. május 25. 02:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


félvéla.  Chris. Cassandra. Drága.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 27. 12:00 | Link

Nicol néni, a megmentő; Tiff és a kis cuki Chris

– Biztos úgy van, ahogyan ön mondja. Én csak Amirával találkoztam még, és meg is lett az ára. –utaltam itt a jelmezre, amibe beöltöztetett, de ahogyan elnézem a helyzetet, ez csak engem zavar. Chrisnek nagyon is tetszik, hogy így festek, és az édesanyja is elengedi, hogy közelebb jöjjön hozzám. A kisgyerekek annyira cukik, ő pedig egyenesen zabálnivaló. Vonakodva ugyan, de elveszi tőlem a süteményt, én pedig biztatóan mosolygok rá, hogy nem lesz semmi baj. Nem hiszem, hogy leszűri belőle, de egy próbát megér.
– Nem, még úgy egy vagy két óra lehet. Szép hosszú neve van. –próbáltam mindet megjegyezni, de továbbra sem fogom tegezni, hiszen nem kaptam rá engedélyt, meg valamiért vonakodok is az ilyesmitől. Idősebb, megérdemli a tiszteletet. A boldogságomnak, azonban vége szakadt, mikor Amira megjelent a sok süteményes dobozzal. Egy nyelvkiöltéssel adtam tudomására a nemtetszésemet, de ezt szerencsére, ő már nem látta. Az anyuka, viszont igen, és olyasmit jelentett ki, ami ellen tiltakozni akartam, de a hangjából ítélve, csak nekem lett volna rosszabb. A kisfiú is tudta, hogy ilyen esetben nem szabad az anyukával veszekedni, mert még az arcát is eltakarta. – Köszönöm. Segítsek elvinni valameddig a dobozokat? –ajánlottam fel cserébe, amiért megveszi az összeset. Amira főhet a levében, mert nem szúrt ki velem, hála Nicol néninek. Fogtam azt a kis zsákot, amiben kihoztam őket, és elkezdtem belepakolni a süteményes dobozokat. Eltettem a pénzt is, és hálásan mosolyogtam rá. – Tényleg sokat segített, nagyon hálás vagyok érte. –ezt a tettét soha nem fogom elfelejteni, és az a legkevesebb tőlem, hogy segítek cipekedni. Mégis csak gyerekkel van, és azért nehéz lenne a kettőt egyszerre vinni. Igaz, biztosan tudna valami bűbájt erre, de azt meg én nem fogom hagyni. Tiffre pillantok –feltéve, ha még ott van–, hogy jön-e, vagy sem, majd Nicol nénire, várva, hogy elinduljunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2013. május 31. 02:21 | Link

Đomi, a végszó

-  Nem ismerem az iskola diákjait, illetve, csak néhányat, akit érdemes.
Nem sokat foglalkozom a diákokkal, hiszen iskolás koromban sem voltam éppen oda értük, ez a helyzet most sem változott. De azért meghallgatom, amit mond nem akarok bárdolatlan lenni, igyekszem a legjobb oldalamat mutatni, nem sok sikerrel, mert valaki mindig tönkreteszi az alakításomat.
-  Ouh igen, hidd el, imádom érte a családomat.
Mindenkitől örököltem egy nevet, illetve a nagyanyámtól kettőt is, a Nicol meg az apám adta, szóval inkább azt használom, mint a másik kettőt, bár mostanában egyre többet hívnak Scarlettnek, lehet, hogy minél öregebb leszek annál jobban fog tetszeni a név...na persze. Az óra említésére felkapom a fejemet és megrázom a tincseimet, azt itt az idő az én végszavamra is, jobban mondva a mi végszavunkra. Úgy látszik, hogy Đominic nagyon jól elvan Chrissel, aki buzgón falatozza a süteményt, én közben kifizetem a rengeteg adagot, amivel fogalmam sincs, hogy egyelőre mit fogok csinálni, de majdcsak lesz neki helye. Megvárom, ameddig feltornyozza a dobozokat, addig felkapom a babámat a másik kezemben pedig megpörgetem a pálcámat.
-  Hagyd csak, semmi szükség rá, azért van a pálca, hogy ne kelljen cipekedni.
A legjobb lesz, ha szépen előreküldöm a csomagot, én pedig mögötte sétálok, abban reménykedve, hogy nem fog ránk dőlni. A pálcaintésre a dobozok megemelkednek, és elindulnak szépen, pont ahogy akartam.
-  Így azért mégiscsak könnyebb, mint cipekedni nem?
Kapnak még egy utolsó kedves szöszi mosolyt, utána pedig hátat fordítok nekik és elindulok a dobozok után. Nem vagyok még biztos benne, hogy hazaviszem-e őket, vagy kirakom a kirendeltségen, hátha valaki szeretne a teájához aprósüteményt.
-  Örültem a találkozásnak. Sziasztok.
Kiáltok vissza, bár nem vagyok túl meggyőző, nem szándékozom őket mindenáron meggyőzni arról, mennyire gyerekszerető és cuki vagyok, mert nem vagyok.
Utoljára módosította:Scarlett Nicol Emily Loughlin, 2013. május 31. 02:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


félvéla.  Chris. Cassandra. Drága.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. június 5. 01:33 | Link

Andrew

Tanult eleget, és igencsak unta már magát szobájában. Szobatársai is el voltak foglalva, ihlete meg kedve nem volt a rajzoláshoz, és épp aznap reggel írt szüleinek, így baglya még nem érkezett meg a válasszal, egy szó mint száz, semmi értelmeset nem tudott csinálni. Gondolkodott rajta, hogy el kéne ugrani valamelyik konyhába, és sütni valami finomat, például mézes kockát, vagy főzni túrós laskát. A faluban viszont rég volt, így úgy döntött, inkább kikecmereg zugából, s meglátogatja a szívéhez és kastélyhoz egyaránt oly közel álló települést. ~ Körül kéne nézni, biztos sok minden történt, mióta arra jártam! ~ Kapta hát magát, kék toppjára rákanyarította barna ingét, felhúzta a legelső, kényelmes farmerját, belebújt kedvenc tornacipőjébe, felvett még egy fehér pulóvert, s az utat nyaka közé véve vette célba Bogolyfalvát. Beleszimatolt az ugyan nem valami meleg, de annál frissebb levegőbe, és az otthonra gondolt. A házukra, a szüleire, nővérére, kutyájára, axolotljaira, majd beúszott a képbe szeretett unokahúga is. Végül a személyek egymást sorozatosan váltva érkeztek el a Bagolykövesekig. Az emlékeken merengve nézelődött, s lassacskán elérte a Boglyasteret is. Itt nem töltött sok időt a múltban, inkább csak átsétált rajta mindig, meg sem szemlélve a helyet. Ez hiba volt, hisz nem egy csúf része a falunak, sőt! Körbesétálta a szökőkutat, alaposan szemügyre véve minden apró részletét. Sajnos rossz szokásához híven nem nézett maga elé, így akaratlanul is – mondjuk, máshogy nem is tehette volna – nekiment valakinek.
- Bocsi! – fordult arra, reflexből a kérdéses illető után kapja, hogy amennyiben elesne, meg tudja tartani. Kicsit megijedt, nem csinált e valami kárt az illetőben, esetleges cuccában. ~ Mary, miért nem tudsz odafigyelni! ~ mondta magának mérgesen. Hiába, ez már csak ilyen. Persze nem sokszor fordul elő, hogy fellökjön valakit, de azért nem is szokatlan.
- Jól vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrew Wikkensberg
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 5. 10:10 | Link

Lassan battyogok le a falu felé, remélem jó irányba megyek. Gondolataim kissé keszekuszák, ami érthető is szerintem, hiszen nem sok időm volt azt felfogni, egyáltalán milyen iskolába kerültem, milyen vidékre, és nem is akármilyen közegbe. Bár tett erről is említést idegenvezetőm, aki megmutatta, hol a házam és hol fogok átmenetileg lakni, amíg nem kapok rendes szobát. Lehet majd reggel meg kellene keresnem egy vezetőt. Megérdeklődőm, hogy mi a helyzet és szokás erre felé, majd a házvezetőnél érdeklődök, mert ilyen is van, ahogy kaptam az információkat. Gondolataimba merülve, csak elvétve nézek fel, ugyan merre is járok. Azt hiszem nem tévedtem el, mivel egyre sűrűsödnek a házak, így lehetséges már a falut el is értem. Szép tetszetős házak, egy nagy térre érek. Gondolom ez a főtere a településnek. Ámulok, és csodálom az épületeket, és magát a helyet. Már most tetszik, annak ellenére, hogy nem is olyan rég óta vagyok itt, és ismeretlen az egész. Hirtelen valaki nekem jött, kissé megijedtem, de ezt nem mutattam ki. egy lány volt, aki figyelmetlensége miatt véletlen botolhatott belém. Nem is bánom, hiszen valakivel találkozok itt, még ha nagyon is furcsa, hogy ilyen hamar, én nem s bánom.
 - Semmi baj. Remélem nem lett bántódásod? Nekem semmi bajom, jól vagyok. Lényeg az, hogy te is jól legyél. -
 Aranyos lány így első találkozása. Örülök annak, hogy összefutottunk. Nem érzem egyedül magam, és szeretek ismerkedni emberekkel.
 - Milyen faragatlan vagyok, még be sem mutatkoztam. Andrew Wikkensberg vagyok, első éves Navinés. Örülök a találkozásnak. Te melyik háznak vagy a tagja? -
 Láttam a lányon, hogy kissé szétszórt, de ez adott neki egy kis bájt az amúgy is szép arcának. Remélem nem siet, és beszélgetésbe elegyedik velem, akár egy rövid beszélgetés erejéig, ezért is kezdtem egy elég egyszerű kérdéssel, amit lehet már egy tucatszor feltettek neki legalább.
Utoljára módosította:Andrew Wikkensberg, 2013. június 5. 10:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. június 5. 16:02 | Link

Andrew

Kétségtelenül és érthető módon hiányzott neki az otthon, a család. Ez nem is lenne baj, ha nem csak gondolataira, meg bizonyos dolgokra figyelne, és környezetére is vetne pár pillantást. Csak hogy ne menjen neki senkinek, mint például most.
- Jaj, nem, én jól vagyok. Bocsi, néha elő szokott fordulni, hogy neki megyek ennek-annak, de dolgozom rajta, hogy ne csináljam! - ereszt meg egy mosolyt az idegen fiú felé. Még soha nem látta - ami persze nem csoda egy ekkora suliban -, de örült neki, hogy se kárt nem tett benne, se meg nem haragudott rá. Nem épp a leggyakoribb az ilyen manapság. Legalábbis a többség nem örült, ha Mary nekiütközött.
- A Navine? Én is! - vidult fel egyből. - Biztosíthatlak, remek helyen kötöttél ki! Amúgy Mary Glotter vagyok, másodéves. - Nyújtja jobbját kézfogásra. Komolyan örül neki, hogy még egy fővel gyarapodott a házuk, s reménykedik, kedves ismerősre, illetve barátra talál az illetőben.
- Mikor érkeztél? Körbevezesselek a faluban, vagy kastélyban, illetve környékén? Van kérdésed? Segíthetek valamit? - rohamozza rögtön. ~ Mondjuk, ha varázslók a felmenői, nem sokat kell magyarázni. ~ fordul meg fejében. Ő, Mary, mugliszületésű, így időbe telt, míg beletanult. Bár utólag fény derült egy-két érdekes dologra, ami összeköti Mary családját a Johanson famíliával, és így az is kiderült, hogy ki Mary vérszerinti nagymamája, ráadásul a nő boszorkány. Így pedig nem csoda, hogy Maryből is az lett. És még több haszon a dologban, hogy még több rokonra tett szert, akit igencsak megszeretett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 59 60 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér