38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Douglas Burton összes RPG hozzászólása (10 darab)

Oldalak: [1] Le
Douglas Burton
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 25. 12:49 Ugrás a poszthoz

Lexine

Egyáltalán nem számított arra, hogy egy gyerek ennyi bajjal jár. Naivan azt gondolta, hogy egy kislány nem igényel többet napi 5-szöri étkezésnél, 12 óra alvásnál, és sok-sok játéknál. Valóban, Blankának se kellett sokkal több, sőt, a leányzó többnyire remekül elszórakoztatta magát... Csak annyi volt a bökkenő, hogy mindezt Douglas kárára tette.
 Jobb ötlet híján tehát úgy döntött, beszerez egy dadát. Ez nem is tűnt nehéz feladatnak, elvégre közel egy iskolához elég sok fiatal lány akad, akinek épp szüksége lehet valami munkára, hogy kiegészítse a zsebpénzét. A választás volt a dolog nehezebbik része. Mégis ki lenne a legmegfelelőbb a lányához?
 Hosszas belső vívódás után végül is nem az eszére, hanem inkább a szívére hallgatott, így esett a választása Lexine-re. Szimpatikus volt neki, bár azt nem tudta volna pontosan meghatározni, hogy miért is, de ez nem volt fontos.
 Bő 10 perce el kellett volna indulniuk már, de mivel Blankának éppen fogócskázni támadt kedve, Dougnak esélye se volt felöltöztetni. A kis szöszke harisnyában, egy rózsaszín pólóban, és egy fél pár cipővel a lábán menekült el az apja elől, aki hiába rohant utána. A kiscsaj olyan fürge volt, hogy Doug kétszer is eltaknyolt a nappaliban, mire végre elkapta a bokáját.
Blanka először harsányan nevetve rugdalózni kezdett, hogy kiszabaduljon apja kezéből, majd mikor ez nem sikerült, hisztirohamot kapott.
  Még 5 perc telhetett el, mire végre sikerült egyezséget kötniük: először is, a nyakában kell levinnie a lányt a vasútállomásig, másodszor pedig visszafelé jövet be kell menniük a cukorkaboltba.
Miután végre sikerült felöltöztetnie a lányt, a nyakába kapta és sietős léptekkel indult meg vele le a faluba.

  Blanka kifejezetten élvezte a magaslati levegőt, el is határozta, hogy visszafelé se lesz hajlandó a saját lábait használni. Vigyorogva kapaszkodott apja fejébe, - vagy inkább a hajába - majd mikor meglátta a bőröndjén akrobatizáló szőkét, heves mocorgásba kezdett.
  - Tee-gyéél-lee! - követelte egyre erősebben püfölve Doug feje búbját. A férfinek persze fel se tűnt, csak a dadát bámulta elkerekedett szemekkel.
  - Lexine? - kérdezte kissé bizonytalan hangon.
Biztos jó ötlet volt őt választani? A lányt látva már kissé kételkedett ebben.


Utoljára módosította:Douglas Burton, 2013. március 25. 12:50
Douglas Burton
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 25. 14:24 Ugrás a poszthoz

Lexine

Érdeklődve figyelte a lány landolását. Külső szemlélődőként is meg tudta állapítani, hogy valószínűleg nem volt fájdalommentes a leérkezés, de ez nem látszott egy szemernyit se rajta. Magabiztosnak és határozottnak tűnt, ami szöges ellentétben állt a törékeny külsejével.
  - Doug és Blanka. - Fejezte be szinte rögtön Lexine mondatát. Tekintete lassan az arcára vándorolt, de nem időzött rajta sokat. Nem akarta, hogy ez szemet szúrjon neki, és esetleg szóvá tegye.
 Blanka tovább folytatta a mocorgást, amire persze Lexi is hamar felfigyelt. A javaslatra a férfi már épp készült volna, hogy letegye a kislányt, de az újdonsült dada megelőzte. Doug kicsit aggódott ugyan, hogy Blanka majd egy hirtelen jött gondolattól vezérelve megharapja vagy esetleg orrba gyűri a lányt, de szerencsére ilyesmi nem történt.
 Némán, megilletődve, de kinyújtotta Lexi felé a kezeit és hagyta, hogy a lány lesegítse apja nyakából, aki persze némileg előrehajolt, hogy könnyebb dolguk legyen. Miután a kis lábai már a biztos talajon voltak, gyorsan el is spurizott mellőlük.
  - Nem semmi. - jegyezte meg elképedve. - Általában nem csípi az idegeneket. - tette aztán hozzá a magyarázatot. Szemeit a törpére tapasztotta és mint a sas, úgy figyelte, nehogy messzire merészkedjen. Talán túlzottan féltette, de ez érthető. Blanka tündéri egy gyerek, legalábbis tündérien tudja álcázni a gonosz kis terveit. Fenn állt a veszély, hogy ha akár csak egy pillanatra is szem elől téveszti, még el talál lógni, csak hogy ezzel is bosszantsa az apját. Egyelőre persze csak ártatlanul odalibbent Lexine bőröndjeihez, minden bizonnyal azért, hogy miután tanulmányozta őket, megpróbálja utánozni a lány korábbi mutatványát.
  - Először jársz itt? - kérdezte pár pillanat múlva Lexi felé fordulva, de fél szemét még mindig a kislányán tartotta.
Douglas Burton
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 26. 12:14 Ugrás a poszthoz

Lexine

  - Az ő ötlete volt. - válaszolta kimérten, jeges tekintetét egy pillanatra Lexire irányítva.
 Elképzelhetőnek tartotta, hogy a lánynak igaza van, hisz Blanka valószínűleg rajta kívül mindenkivel jobban szimpatizál, ami természetesen érthető.
~ Mit csinál? ~
Felvonta egyik szemöldökét, kíváncsian figyelte Lexine-t, aki Blanka után sétált, majd valamit súgott a kislány fülébe, aztán felkapta és a bőröndjére emelte.
  - Csak ráhibáztam. - Megrándította a vállait, egy halvány félmosolyt küldött a lány felé majd közelebb lépett hozzájuk.
 Ahogy elnézte a két szöszit, lassan elkalandoztak a gondolatai. Jóleső érzéssel töltötte el, hogy Blankát mosolyogni látja, de továbbra se volt teljesen biztos abban, hogy jól lesz ez így. De ez most már nem őrajta múlt. A kislány pedig láthatóan élvezte újdonsült ismerőse társaságát.
 - Jól bánsz vele. - morogta nem túl hangosan, mintha nem is igazán akarta volna kimondani, de hát mégis megtette. Persze, elismerő bólogatást nem társított hozzá, nem akarta, hogy a lány túlságosan elbízza magát.
Lassan elfordította róluk a tekintetét és körbepillantott a pályaudvaron. Hirtelen megannyi emlék jutott eszébe. Jók és rosszak egyaránt. Néhány héttel ezelőtt még csak meg se fordult volna a fejében, hogy valaha még Bogolyfalva utcáin fog sétálni.
Sikerült olyannyira elmerengnie, hogy jó darabig észre se vette, Lexine őt figyeli. Mikor feltűnt neki, felé fordította a tekintetét és zavartan, kissé oldalra billentette a fejét.
  - Valami baj van?
Douglas Burton
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 19. 20:35 Ugrás a poszthoz

Gergely

  Ketten együtt is nehezen boldogulnak olykor Blankával, így aztán nem meglepő, hogy egyedül csődöt mondott. Még, hogy szabadnap... Persze, mindenkinek kijár, ezért nem is tagadhatta meg a lánytól, főleg mivel az utóbbi időben annyit melózott. Dougnak többnyire a pubban kellett maradnia késő éjjelig, de az is megesett, hogy hajnalban esett csak haza, így aztán Lexine-re hárult minden feladat. Bár egyébként se volt a férfi egy nagy segítség, mégis csak ott volt, ha szükség volt rá.
  - Blankaa, ne csináld ezt, szépen kérlek!
A kis szöszinek annyi életenergiája volt, mint két tucat hiperaktív kölyökkutyának, így aztán sportos előélet ide, vagy oda, rendesen kifáradt. Mikor kiértek a tóhoz, már teljesen szem elől tévesztette. Lehajolt, rátámaszkodott a térdeire és úgy lihegett néhány percig, mikor aztán újra felegyenesedett, sietős léptekkel indult meg a kislány felkutatására.
  - Most marhára nincs kedvem bújócskázni, ugye tudod? - morogta már inkább csak maga elé, hiszen a szőkeségnek a nyomát se látta. Fejét vakargatva sétált tovább, hol erre, hol arra bámészkodva, mikor végre kiszúrta.
  Az ördögfióka éppen a tó szélén egyensúlyozott és eszeveszettül dobálta a kavicsokat befelé a vízbe. Mikor Doug közelebb ért, már látta, hogy az igazi célpont valójában egy ismeretlen srác.
  - Most megvagy! - Villámgyorsan a kislány mögé rohant és felkapta, aki persze apró kezeivel csapkodva, rúgkapálva ellenkezett.
  - Hé, te ott! Ugye nem megfulladni készülsz?
Kiabált be a srác után, de nehéz volt túlszárnyalnia a lánya éles sikítását.
Douglas Burton
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 19. 22:41 Ugrás a poszthoz

Tiffany
egy szombati délelőttön

  Megegyeztek Lexivel, hogy amíg ő elintézi a bevásárlást, Doug elviszi Blankát a játszótérre. Az ötlet persze azonnal elnyerte a törpilla tetszését, úgyhogy szinte végigvonszolta a férfit egészen az úti célig.
  A játszótér tele volt gyerekekkel és szülőkkel, ahogy az általában lenni szokott, de a kislányt ez egy cseppet se aggasztotta. Bátran szaladt oda a kedvencéhez: a csúszdához. Mázli, hogy egy ilyen mágikus játszótéren gyakorlatilag figyelnie se kell a gyerekre, hiszen a védőbűbájok megteszik helyette. Persze, ennek ellenére ő alig bírta levenni a szemét a kislányról. Ledobta magát az egyik kő ülőalkalmatosságra, rátámaszkodott alkarral az asztalra és árgus szemekkel figyelte Blanka minden mozzanatát. Néha azért megesett, hogy a tekintete másfelé is elvándorolt, mint például most is.
  Egy csinos, hosszú, barna hajú, nem éppen anyuka típust szúrt ki magának szemben egy padon. Persze ez a hölgyeménynek is hamar feltűnt, aki zavarában azt se tudta mi tévő legyen. Küldött egy halvány mosolyt a férfinek, aztán az arca elé emelte az újságját és tovább folytatta az olvasást.
  Doug felsóhajtott, majd újra a csúszda felé fordította hideg, kék tekintetét, Blanka azonban 5 perc elteltével se bukkant elő mögüle.
  - Remek. - dörmögte maga elé, miközben felpattant a kőpadról.
Douglas Burton
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 3. 22:45 Ugrás a poszthoz

Naomi

Az elmúlt hónapokban annyira megszaporodtak a munkahelyi tennivalói, hogy már rendesen meg lett szólva érte. Blankának nem tetszett a dolog, ami érthető is lenne, ha nem arról a kis alávaló, angyalbőrbe bújtatott szörnyetegről beszélnék. Le se tagadhatná. Persze amikor sikerült szabaddá tennie a hétvégéjét, hogy a kislánnyal lehessen, Blanka már annyira nem is volt oda az ötletért. Nők.. Ezen a szombaton kivételesen nagyon jót mulattak, de ebben nagy szerepet játszott a halloweeni hangulat is, ami Doug véleménye szerint Blankánál még legalább egy hétig tartani fog. A leányzó annyira élvezte a maskarában való randalírozást, hogy gyakorlatilag nem volt hajlandó levenni, még a fürdés idejére is csak egy fél órás vitázás után.
Szóval a kis csöppséggel már egész jól elvoltak, ami azonban nem mondható el a dadával való kapcsolatáról. Egyáltalán nem akart belefolyni a lány életébe, néha mégis, akarva-akaratlanul összeszólalkoztak mindenféle apróságon. Ez van, ha az ember nem tud lakatot tenni a szájára, és komolyabban elkezd törődni valakivel, akihez igazából semmi köze.
Mivel mindenképp ki akart menni futni a tóhoz egy kicsit, kénytelen volt az egyik manóra bízni Blankát, de mivel volt már néhány ilyen eset, nem aggódott nagyon. A nagyfülű megbízható volt, ráadásul már szinte családtagnak számított, mivel a kislány olyan jól el tudott vele játszani, ráadásul rajta sokkal jobban állt a hercegnői korona, mint a borostás apukán...
Miután megkerülte a tavat, egy lány hangjára lett figyelmes. Már éppen indult volna haza, mikor kiszúrta a vízben énekelgető alakot.
Nem volt nagy ördöngösség rájönnie, hogy az illető teljesen részeg, elvégre nem létezik olyan épelméjű, józan ember, aki november elején csak úgy random bevetődik a jéghideg tóba lubickolni.
- Jó ég. Neked elment az eszed. - Sóhajt fel enyhén megcsóválja a fejét, ledobja  a fűbe a fekete, kapucnis pulóverét, majd egy egyszerű vízlepergető bűbáj elmorgása után beugrik a lány után a vízbe.
Úgy félúton azért eszébe jut, hogy ő se volt cám soha százas, de az más tészta. Miután elég közel kerül a lányhoz, kinyújtja a bal karját, és átkulcsolja a lány hasát, hogy még véletlenül se ellenkezhessen, így pedig majd a bal kezével kievezhet vele együtt a partra. Utólag persze már néhány egyszerűbb megoldás is eszébe jut, de inkább nem törődik velük, hisz már úgy is mindegy.
Utoljára módosította:Douglas Burton, 2013. november 3. 22:48
Douglas Burton
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 11. 22:48 Ugrás a poszthoz

Miss Riviera

Hosszú nap. A szilveszteri éjszaka óta ez volt a legmozgalmasabb szombat éjszakája, de szerencsére vége van. A Pub valószínűleg még hajnalig nyitva lesz, de ő eldöntötte, hogy mára befejezte a munkát. Nem volt tőle túl szép dolog, de mivel ma az a hogyishívják új srác viszi a műszakot, annyira nem esett nehezére elballagni.
Szokás szerint a kis tó felé vette az irányt, bár nem az volt a legegyszerűbb útvonal, ő mégis jobban kedvelte. Ennek egyszerű okát valószínűleg sokan megértenék: csendes és különleges kis hely így éjszaka, a víz pedig számára mindig is egyet jelentett a nyugalommal.
Már majdnem a tó végénél járt, mikor hirtelen megtorpant. Lassan hátrapillantott a válla felett, mert nem volt benne egészen biztos, hogy nem csak képzelődik. Akkor meglátta a lányt, egész a tó szélén ücsörgött. Doug nem volt épp jó kedvében, de valamilyen oknál fogva még gondolkodás nélkül indult meg a lány felé.
Csöndesen odasétált mellé, de persze nem túl közel, azért nem volt teljesen biztos benne, hogy egy átlagos lánnyal van dolga, a halálát pedig egészen máshogy képzelte el. Akkor vette észre, hogy az ismeretlen a lábait a vízbe lógatja.
- Két lehetséges elméletem is van. - Sóhajtotta. - A, - ez a legfantáziátlanabb - bolond vagy. Vagy B, valamiféle vízi nimfa vagy, de mivel nem táncolsz meztelenül a többi nimfa nővéreddel a holdfényben, kicsit csalódott vagyok. - Hangja teljesen komoly volt, épp olyan, mintha egy teljesen átlagos dologról beszélgetnének, mint például az időjárás.
Nagyon kevés kellett volna hozzá, hogy hangosan felröhögjön saját baromságán, de egyelőre még sikerült rezzenéstelen arccal bámulnia az ismeretlenre.
Douglas Burton
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 11. 23:46 Ugrás a poszthoz

Miss Riviera

Nem volt biztos benne, hogy a lány miképp fog cselekedni, de azt, hogy nem sikoltott, vagy rohant el, egészen jó jelnek vette. Vagy épp ezért kellett volna mielőbb hátat fordítania és lelécelnie?
A sötétben nem igen tudta kivenni a lány arcvonásait, épp csak annyira, hogy megállapíthassa, elég idős már ahhoz, hogy egyedül eldöntse, mikor és hol akar lábat mosni. A vigyora viszont jóval szembetűnőbb volt bárminél. Doug eleinte nem tudta hova tenni. Egyáltalán nem volt bájosnak nevezhető, inkább eszelős, de ez még édes kevés volt ahhoz, hogy a férfi meggondolja magát.
A lány nem válaszolt, helyette a víztükörre emelte tekintetét, aztán a kezét is. A víz pedig engedelmeskedett.
- Igazán lenyűgöző - jegyezte meg, viszonozva a kacsintást is, miután végre képes volt megmukkanni. A lány mutatványától bizony a szava is elállt.
- De ez még nem jelenti azt, hogy nem vagy bolond. - Sóhajtotta, miközben letelepedett az idegen hölgyemény mellé. Nem úgy tűnt, mintha félne tőle, vagy el akarná zavarni, ezért bátorkodott kérdezés nélkül helyet foglalni a fűben.
A lány vigyorától a hideg futkosott a hátán, de igyekezett ezt figyelmen kívül hagyni. Bár még mindig nem lehetett teljesen biztos benne, hogy nem közönséges alakváltó szörnyeteg, egyáltalán nem érdekelte. Mindig is az a fajta ember volt, aki kevesebbet gondolkodik és többet cselekszik. Az ösztöneire hallgatott, mivel azok eddig még sosem hagyták cserben.
- Hydromágus vagy, ugye? - Képtelen volt levenni a pillantását a lány kezében lévő jégmadárról. Egy kicsit közelebb is hajolt hozzá, egyik kezét pedig a madárka felé nyújtotta. Csak meg akarta érinteni, hogy valóban az e, aminek látszik.
 
Utoljára módosította:Douglas Burton, 2014. január 11. 23:46
Douglas Burton
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 12. 00:51 Ugrás a poszthoz

Loreláj

Korábban is találkozott már elemi mágussal, csak épp hydromágussal nem, így nem csoda, hogy kifejezetten tetszett neki a műsor.
Figyelte, ahogy a lány kihúzza vörösre színeződött lábait a vízből, aztán pedig újra visszahelyezi őket. Már egyáltalán nem aggódott érte, pontosan tudta, hogy mit jelent elemi mágusnak lenni. Mielőtt a lány visszatette volna a lábait a vízbe, előtte megérintette a kezével a felszínét, ami valószínűleg egy újabb trükkhöz volt szükséges.
- És túlságosan is magabiztos, nem gondolod? - Úgy tett, mintha meg se hallotta volna a kérdésbe burkolt sértést. Válaszadás helyett pedig inkább ő is kérdezett. A kezdeti ámulat helyét valami egészen rideg, közönyös érzés váltotta fel.
Egyenes háttal ült, kezeit maga előtt összefonta és úgy figyelte tovább a víz tükrén táncikáló holdsugarakat. Fél szemét természetesen az ismeretlenen tartotta. Már nem sétálhatott volna csak úgy el, az romba döntötte volna az önbecsülését.
- A bestiák a szakterületem. Azt hiszed megijedek egy lánytól, csak mert azt hiszi, hogy ő a vizek úrnője? Kérlek. - Meglehet, hogy ezzel egy csöppet elvetette a sulykot, de úgy tűnt, egyáltalán nem izgatja. A hangja még mindig komoly volt, de határozottan érezhetővé vált benne a gúny és az ingerültség.
Pontosan nem is sejthette, hogy a lány mennyire sajátította már el a képesség fortélyait, de mivel sose szeretett veszíteni, ilyesminek még csak a halvány lehetősége sem merült fel benne.
- Azt erősen kétlem.
Douglas Burton
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 12. 12:38 Ugrás a poszthoz

Akvagörl


Az lány harsányan felnevetett, onnantól kezdve pedig már tudni lehetett, hogy készül valamire. Megszólalnia se kellett volna, a tekintete mindent elárult. A lány arcára függesztette kékjeit, a mosolyt azonban nem viszonozta. Felvonta a szemöldökét, magában azon morfondírozva, vajon honnan szalajtották ezt az őrült nőszemélyt.
Aztán a feje körül hirtelen egy vízbuborék jelent meg, ő pedig legszívesebben tapsolt volna az újabb ügyes mutatvány láttán. Mivel a tó közvetlen közelében voltak, a lánynak valóban volt egy kis előnye, de emiatt meglehet, hogy egy kicsit elbízta magát.
Doug úgy tett, mintha meglepte volna a támadás, zavart, rémült tekintettel vizsgálta meg a gravitációra fittyet hányó vízgömböt belülről. De ez nem volt elég a lánynak, játszadozni kezdett a víz hőmérsékletével, egy kicsit meg is fagyasztotta a gömb szélét. Azt persze nem tudhatta, hogy a férfi ettől egy cseppet sem fog megijedni. Volt már ennél nagyobb slamasztikában, a víz pedig - mint már említettem -, számára mindig is a megnyugvással volt egyenlő. Egy medencében ülve például könnyebben ki tudta üríteni az elméjét, jobban tudott koncentrálni egy adott problémára. Igaz, ez egy kicsit extrémebb változat ahhoz képest, de valójában nem is olyan nagy a különbség.
A férfi, mintha fel akarná adni, felemelte a kezeit a magasba, csakhogy a jobbikban addigra már ott ékeskedett a pálcája is, amit idő közben a kabátja bal zsebéből ügyeskedett ki. Mire a lány észbe kaphatott volna, Doug már egy laza mozdulattal kötöző bűbájt küldött rá. Nem volt szüksége szavakra, a nonverbális varázslást minden valamire való mágus hamar megtanulja, ő pedig egyébként sem volt egy átlagos alak. A bűbáj eredeti elképzelései szerint megbénította volna a lányt a bokájától egészen a nyakáig, de mivel a bal kezével ügyesebben forgatja a pálcát, most leginkább a lány kezeire próbált koncentrálni. Úgy tűnt, ezekre is nagy szüksége van a víz manipulálásához.
Ha ezzel sikerül akár csak egy pillanatra is megzavarnia a koncentrálásban, a buborék valószínűleg nem fog magától megmaradni a feje körül, ekkor pedig végre levegőt vehet majd, aztán arrébb gurul, úgy pedig már könnyen talpra tud állni.
De ebben inkább csak reménykedett. Ha a szükség úgy hozza, talán még marad elég ideje egy esetleges kábító átokhoz.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Douglas Burton összes RPG hozzászólása (10 darab)

Oldalak: [1] Fel