Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A padról felállni számára több okból is csodálatos volt. Egyrészt kissé elzsibbadt már, valamint közelebb kerülhetett a fiúhoz. Kicsit elõre ment, de hamar lassított is, mert nem szándèkozott távol kerülni. A lehetõ legközelebb akart lenni hozzá, de azért még feltûnés nélkül. Folyamatosan szemei között futkározott tekintete, ezért nem igazán vette észre, hogy kezeik majdnem összeértek. Nem volt benne bûntudat, hogy elszalasztotta az alkalmat, mert ugyan boldogan megfogta volna a kezét így öt perc után is, de várt egy sokkal tökéletesebb alkalomra. Pislogás nélkül elmerült a másik barnáiban, csak egy pillanatra tekintett fèlre. Azt sem azért, mert unatkozott, sokkal inkább azt akarta tudni hogy hol van. Nem volt fontos még akkor, de az elhangzó kérdéshez már szüksége volt rá.  Elõször nem jutott el elméjéhez a szavak összessége, csak annyit látott, hogy mozog a fiú szája. Azt is csak úgy véletlenül, de pàr másodpercen belül sikerült nehezen is emlékeznie a kimondott szavakra.
- Én itt lakom a faluban, de szívesen elmagyarázom, merre van az út. - õszintén örült a dolognak, hiszen igazából mivel nem tudja, mi merre van, bárhova vezethetné. Ilyen nem állt szándékában, de ahogy végig gondolta, talán útba esik az utca. Minden esetre abba az irányba indult el, de csak szépen lassan, hogy tudja követni Eric is, és hogy mellette sétálhasson. Akkor jött nagyon jól, hogy már szinte annyira ismerte a falut, mint a tenyerét. Így nyugodtan tudta nézegetni a mellette haladót, és elmerülni gondolataiban. Valahol belül megnyugodott, hiszen látta a fiún, hogy ugyanúgy szemeit fürkészi. De minden más részletében is megfigyelhette, ideje nagyon sok volt. Beszéd témát nem talált továbbra sem, nem is akart, sokkal jobb volt szótlanul, vagyis neki. De hogy mit akart a másik fél, egyáltalán nem volt ötlete. Csupán késõbb, de akkor is a köd hatása alatt állva, így az nem minõsíthetõ. A sötétben elbûvölõen csillogó íriszekben merült el, szavak helyett. Egy kedves mosoly újra megjelent arcán, természetesen ok nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A külvilágot részlegesen zárta ki akkor, és ahogy elindultak, mosoly jelent meg arcán. Tekintete állandóan a fiún futkározott, gyakran megállt egyes részeken. Leginkább arcán, valamint szemeiben akadt el. Csak szótlanul sétáltak az egyik irányba, melyet egy mozdulattal fel is térképezett. Nem volt nehéz, ismerte már a falut. De akkor nem az volt a fontos, hanem egyes egyedül a mellette sétáló. Folyamatosan nézte, nem pislogott, csak gondolkodott. Végig, a szituációtól kezdve az apróságokig, a köd csekély ritkulását kihasználva futott át mindenen. Nem foglalkozva a végeredménnyel, vagy negatívumokkal, mosolyodott el ismét, mikor felajánlotta neki a hazakísérést. Nem lepõdött meg, mert csupán a száraz információ, és a további sétálási lehetõség miatt érzett boldogság jutott el hozzá. Kicsit sajnálta is, hogy a faluban lakik, és akár a kastélyig is ment volna vele. A házirend megszegése? Mi az neki? Ilyen esetben szívesen tette volna még azt is. Szinte szorosan Eric mellett sétált, semmivel sem foglalkozva. A kanyarokat szótlanul vette be, vagy kerülte ki az elé álló akadályokat. Szíve szerint abban a minutumban, gondolkodás nélkül, és néhány perces ismeretség után is megfogta volna kezét, amin komolyan el is gondolkodott, de végül nem tette meg. Fejében lezajló képek és kérdések milliói nem ütköztek ki arcàn, magabiztosan szedte lábait, de lassan, minden pillanatot kihasználva. Ez akkor szakadt meg, mikor végtagjai egy cseppet összeakadtak, és majdnem összeesett. Ez aztán nem sikerült neki, csupán megingott az egyensûlya, amin kicsit el is nevette magát. Furcsa volt neki, hogy lapos talpú cipõben nehezebbnek bizonyult a járás, mint a tíz centi magasakban. De hát ô ilyen, csak sok minden mással együtt ez nem volt meghatározó dolog. Remélte egy másodperc erejèig, hogy nem nézi majd idiótának a levitás, majd elõzõ viszonzott pillantásai, és a kezdetleges kölcsönös zavar segítette vissza a csodáról kialakult képbe. Abba, amit a rózsaszín köd teremtett neki. Csend volt, ez azonban egyáltalán nem zavarta. Továbbra is úgy látta, hogy az a kínos érzés régen eltûnt, és csak a jó maradt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ennek örülök, nem szeretnék ilyen fiatalon börtönbe kerülni azért, mert kicsinállak egy szendviccsel.
Miközben beszél, persze dolgozik is, ezt a képességet már az évek alatt ügyesen begyakorolta, így most már rutinszerűen mozog. A különbség csak annyi, hogy most többet kell dolgoznia.
- Nem baj, ha béna vagy.  Szeretem a kihívásokat. Tudod, a probléma csak addig probléma, amíg nem kihívásként tekintesz rá. Utána átalakul, és a kihívás elindít bennünk valamit, ami azzal jár, hogy elkezdünk dolgozni a megoldásán. Szóval most szépen búcsút intünk a problémának, köszöntjük a kihívást és szépen elkezdjük a korcsolyaoktatásodat. Szerencsére ugyanakkora a lábunk, így menni fog a dolog.
Örül neki, hogy ezzel sem lesz probléma. Gyakorlásnak kiváló lesz a régi korija. Nincs vele semmi probléma, csak Adorján nem emlékezett rá, hogy van már korija, így karácsonyra vett neki. A másikat előtte csak néhányszor használta, ez meg mégiscsak Adorjántól van. Örül neki, hogy tényleg ízlik a lánynak a szendvics. Ez még jobb kedvre deríti. Örömmel adja ingyen a szendvicset, hiszen ő az, aki leteszteli a szendvicseit.
- A próféta szóljon belőled. Örülnék neki, ha őszintén jól érezné magát mellettem és, ha ez tényleg… hosszan tartana.
Ennél több kívánsága jelenleg nincs is. Szeretne boldog lenni, de csak úgy, ha Áron is az. Ezért ment el Franciaországba is, hogy Áron boldog legyen és összetört a szíve, amikor hazaküldte. Nem maga miatt, az másodlagos volt, inkább azért, hogy a férfi élete boldog legyen, de valahogy nem sült el jól a dolog, reméli, hogy azzal, hogy most vele van tényleg boldog.
- Végeztem mára. Gyorsan átöltözöm és jövök is. Két perc.
Sietve elindul hátra, amikor a vörös lány besétál, hogy megmossa a kezeit, kicsit kijavítsa a sminkjét, megfésülködjön, felhúzza a csizmáját, kabátját, sálját és sapkáját, kifelé menet pedig a kesztyűjét is.
- Na akkor irány hozzánk a korikért. Szia.
Int még a vörös lánynak, és Maryvel kisétál a cukrászdából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Ezek szerint akkor még nekem is lesz jó pár köröm.
Persze nem szarkasztikusan mondja, tizenkét éves, nem éppen a szarkasztikusság a főerénye. Inkább úgy mondja, mint aki könnyedén beletörődik a sorsába. Nem szeretne leszerepelni a fiú előtt. Nem tudja miért, csak egyszerűen nem. Érdekes dolog a kémia, ezt megállapíthatjuk már ennyi idősen is.
- A hajad is tetszik.
Fene egye meg azt a nagy gyermeki őszinteséget. Nem is érti, hogy miért mond ki ennyi mindent. Nem rá vall, de most már így járt. Viszont tényleg senki, még ő maga sem tehet az ellen, hogy valaki iránt komolyabban érdeklődést mutasson. Sokak szerint amúgy is az első szerelem a legszebb és a legtisztább, így ezek után, ha ebből esetleg az lesz, akkor sem tiltakozik, ha ezen múlik a világ sorsa.
- Ezek szerint mindenképpen találkoznunk kell még. Nagyon érdekel a történeted. Cserébe elmondom én is az enyémet.
Már most várja a következő találkozásukat. Mesélős nap lesz, annyi szent. Mondjuk az ő meséjében még sok a rejtély, amiket szeretne majd az évek során felderíteni. Persze erről még senkinek sem szólt, de lehet, ideje lenne, ha szerezne egy bizalmast, aki segít neki felgöngyölíteni a szálakat.
- Borzalmas és kelletlen alak. Mármint a többiek szerint. Én nagyon szeretem őt. Bájitaltant tanít, eddig három tárgya is volt, de mostanra már csak egy maradt, lehet csak azért, mert anyukám sokat panaszkodott arra, hogy többet van az iskolába, mint otthon.
- Araczki Endre. Hm. Nem ismerős a neve, jó fiú lehet, szoktam tudni azoknak a nevét, akiket az apukám nem szeret…vagy csak nem tanulja a tárgyát.
Igen ez a másik opció és az is biztos, hogy az anyukája nem tanítja, vagy igen, de akkor megint az áll fent, hogy rendes ember. Igen, mindenképpen kell valaki, aki segít helyrehoz a fejében keletkező hatalmas zűrt, és ahogy elnézi a fiú éppen ideális lesz. Futás közben is igyekszik eldönteni, hogy ő-e a tökéletes személy. Csak egy módon döntheti el, méghozzá, hogy hirtelen lefékez és szembefordul a fiúval, majd váratlanul, amikor nem számít rá puszit nyom az arcára.  
- Hm. Te vagy a megfelelő.
Ezt olyan természetességgel jelenti ki, mintha épp kérdezett volna valamit a fiú, pedig erről szó sincs. Reméli, a fiú nem veszi olyan rossz néven a dolgot.
- Én szerintem Rellonos leszek. Az igazi szüleim is Rellonosok voltak és apa mindig azt mondja, hogy olyan vagyok, mint az anyám. De nem vagyok gonosz, ő sem az, csak leleményes vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Mostanában minden megváltozott. Életében a változások és váratlan fordulatok sora volt jellemző az utóbbi időben. Ezek között jó, rossz egyaránt volt, de mindez hozzátartozik a mindennapokhoz. Nem gondolta volna még a nyár közepén, hogy éppen abban a helyzetben, de hogy ott lesz, azt igen. Sok minden összejött neki. Egy tragédia hatására változott meg, visszatért a lázadás. Mi ellen, azt nem tudja, de ez segített feldolgoznia édesanyja halálát. Összeszorul a gyomra ha erre gondol, de viszonylag megbékélt a helyzettel. Bejött a képbe néhány új dolog. Itt a kviddics, amely iránt régóta rajongott, és rajong is, most pedig játszhat. Először ezt is terápiának látta, de akkorra már megváltozott a véleménye. Sport, lassacskán életérzés lesz. Emellett van ez a másik dolog, hogy eltűnt a jó kislányos énje, inkább a felnőtt, érett, de ugyanakkor ugyanúgy lázadozó stílus jellemző rá. Ez így neki furcsa sem volt, ahogy hirtelen jött minden, nem gondolta át. Azokon a spontán ötletekből jött sétálások remek alkalmat szoktak biztosítani viszont az ilyen eszmefuttatásaihoz.
Akkor is így volt. Támadt egy ötlete, és már indult is. Fekete farmer, fehér kabát, és barna, lapos talpú csizma. Így látni általában, ha megy valahova. Ezen öltözékéhez szoros, de furcsa emlékek kötik, ezért aztán elképesztően ragaszkodik hozzájuk. Egy ideig céltalanul bolyongott, az utat nézte, fejét lehajtva. Azt csak később emelte fel. Egy távoli alakot látott a sötétben, ahogy a köd, melyre emlékeit kivetítette oszladozni kezdett. Jobban megfigyelve női alaknak tűnt. Hirtelen nem volt ötlete, ki lehet,sosem látta még. Közelebb érve már azt is látta, hogy nem olyan fiatal, mint ő. Vagyis nem annak látszik, bár ki tudja. Még tett néhány métert, és már egészen közel volt a másikhoz.
- Szia - lépett még párat előre, a lányt nézve - Mi járatban ilyenkor errefelé? - próbált nem túlságosan tapintatlan lenni, de azt a beszélgetést amire akkor vágyott nem tudta máshogy elkezdeni. A 'Zavarok?' túl sablonos, és nem is az a helyzet, amikor ezt szívesen használja. Egy kedves mosoly felcsúszott arcára, ahogy választ várva, kérdőn, de barátságosan nézett az ismeretlenre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szőkésbarna haja lófarokba kötve. Nagy, fehér, pamacsos fülvédői körül arca már piroslik a hidegtől, amikor belép a cukrászdába. Nem szeretne semmi mást, csak valami nagyon forrót inni, ami átmelegíti az egész testét. A kesztyűit kék kabátjába rejti, és a kedves vörös hajú lánytól, aki a pultba áll rendel egy kókuszos forró csokit, természetesen fehér csokiból.  A kedvenc helyére, azaz az ajtó melletti első boxba ül be, az ablakhoz, hogy lássa, kik járkálnak az utcán és kik jöhetnek be. Amíg a csokijára vár előpakolja a rajzfelszerelését. Nem volt kedve otthon unatkozni, így inkább eljött ide rajzolni. A fehér lap a csoki fogyásával arányosan telik meg színekkel. A kint járkáló emberek ruháit rajzolja le, valamint az utcát, de az alakok közül sok embernek nincs arca, mert éppen elfordul, lehajol vagy eltakarja a haja.
- Bocsi kérhetek még egy fagyi kelyhet? Hat gombócot szeretnék. Csokit, vaníliát, citromot, banánt, kiwit és madártejet sok epres öntettel és három csokis rolóval. Köszi.
Fiatal kora ellenére magabiztosan mozog a világban, könnyedén rendel, sokan, akik csak átutazóban vagy éppen ritkán járnak erre és kerülik a pletykákat simán elhiszik ránézésre, hogy egy elsős diákról van szó, pedig évekre van még tőle. Jó géneket örökölt, ha leszámítjuk a zsarolást, betörési kísérleteket, tényfeltárói vágyat és a megszállottságra való hajlamát. Emellett klausztrofóbiás és közepesen hiperaktív. A figyelme gyakran elterelődik, ha talál valami érdekesebbet. Az érdekesebb lehet akár a légy is a falon. Borzalmas jellemet hoztak össze a szülei, ő pedig erre egyáltalán nem büszke.
Ahogy a fagyi megérkezik, úgy vesz magához egy újabb lapot. Most nem a kinti embereket kezdi el rajzolni, hanem a bentieket, akik nem messze ülnek tőle. Természetesen nekik sincs arcuk, azzal még nem mert megpróbálkozni egyrészt, másrészt jobb, ha nem ismerik fel az alakokat, lehet ez olyan titkos randi és nekik nem is lenne szabad találkozni. Nem kellene idő előtt bajba kerülnie. Közben persze fogy a fagyi is, örül neki, hogy ennyire sok epret kapott. Ha ezzel végez, akkor talán még egy sütit is bevállal. Imádja az édességeket.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Sokáig nem is figyelt fel a sötétségre. Teljesen elkerülte figyelmét, hiába látta, csak akkor figyelt fel rá jobban. Elgondolkodásra nem szánt időt, hiszen sokkal érdekesebbnek bizonyult az az ismeretlen alak amit szintén felfedezett. Közelebb érve tűnt csak fel neki, hogy az bizony egy olyan nő akit eddig erre még nem látott. Vagyis lehetséges, de akkor elkerülte figyelmét, vagy csak túl sötét volt már a felismeréséhez. Lassan, de biztosan csökkentette a kettőjük közötti távolságot, majd megfelelő közelségbe érve köszönt is neki. Úgy ahogyan szokott, minden körülbelül vele egykorúnak bármelyik napszakban. A sablonosságot minden esetben próbálta kerülni, így a másik köszönésére csak elmosolyodott. Mikor már rá nézett, arcára is tudott vetni pár pillantást, amiből ugyancsak azt vonta le, hogy nem ismeri. A kérdésére adott válasz pedig bizonylatot adott a gondolatról. Csendesen, mellette haladva hallgatta végig a rövid indoklást, amit szintén kedves mosollyal zárt. A kéznyújtásra előhalászta jobbkezét a kabátzsebből, és viszonozta azt. Ahogy a lány bemutatkozott, már mondta is volna saját nevét, de előbb visszacsúsztatta kezét a zsebébe.
- Sharlotte Johanson. Nem sietek, én is csak sétálok - mosolyodott el ismét, szinte reflexszerűen, majdnem minden mondat után. Megszokta már, de szerencsére nem rossz szokás, csak arcizmai érzik meg a negatív oldalát, ha túl sokszor csinálja. Szedte tovább lábait, gondolatai szárnyra kaphattak abban a néhány másodpercben, amíg  sóhajtott egyet, és tekintetét felemelte az égre. Túl sokat nem látott, kezdett leszállni a köd, de igazából nem zavarta, sokkal inkább érdeklődve kutatta a fehérség mögött alig látható csillagokat. Mindezt csak pár pillanat erejéig, majd tekintete ismét a lányra vándorolt.
- Ma érkeztél? - kérdezte meg váratlanul. Eredetileg nem ezt akarta,de végül ezen szavak hagyták el száját. Nem bánta ugyan meg, de gondolta, hogy hülyeséget kérdezett, mivel a válaszban majdhogynem biztos volt. Lehet, hogy mégsem, viszont akkor is elég lényegtelen, maximum időhúzásra, vagy terelésre használható kérdés volt. Kirázta a hideg, és egy kis megrázkódás keretein belül nézett fel ismét a semmibe. Majd ismét le, a még látható dolgokra.
- Nem fázol? - kérdezett ismét, valami kis nevetésszerűséggel hangjában. Akkor jött csak rá, hogy ő igen, már fázik. Nem megszokott ez tőle, de kell ilyen is. A lány, aki +4C° körüli időben még szoknyában simán elüldögél egy órát kinti padon, de kivételesen most kabátban is kezdte átjárni a hideg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Kitörni dühünk, kétségbeesésünk és saját korlátaink láncai alól nem a legegyszerűbb feladat, és bár délelőttjét, s kora délutánját is azzal tölti a navinés, hogy megtalálja a módot feszültségének helyes, másokra ártalmatlan levezetésére, mégis érzi tagjaiban áramolni a kitörni nem tudó indulatainak árnyát. Az idegen belépte, ha nem is azonnal, de annál erőteljesebben változtat a fiú érzésein, gondolatain; mintha csak a lány képében megjelenő fény oszlatta volna fel a fiatalra szálló végzetes köd súlyát. A kései feleszmélés sem kelt zavart a hasonló lelkületű levitásban, és Endre ezt csupán bizalomkeltő mosolyával tudja viszonozni. Örül, hogy a lány szívesen tölt el vele egy kis időt, hogy kizökkenti letargikusnak bizonyuló kedvéből, és még egy finom forró csokoládét, vagy egy – akár több – szelet süteményt is hajlandó társaságában elfogyasztani. Úgy tűnik, mintha Ágota hamar jókedvre derülne a cukrászda hallatán, és azonnal beavatja a navinést gyorsan szőtt terveibe, majd el is indul a kastély levitás zegzugát felkeresni, hogy kabátba bújhasson. Endre a hirtelen kapott, lelkes válaszra csak bólint, és széles mosolyra húzza ajkait, ám ezt a tengelyén megpördülő lány biztosan nem láthatja. A fiú nem sieti el lépteit, reméli, hogy van egy-két szabad perce egyedül lenni, és rendezni sorait ebben az aprócska, poros szertárban, a magány borongós társaságában. Visszaül a székre, és csendesen hátravetve hátát a támlára, fejét is elengedve behunyja szemeit. Hangosan veszi a levegőt, majd ’o’ betűt formálva ajkaiból, engedi szabadon távozni az előzőleg bekapkodott oxigén maradványait. Kinyújtóztatja tagjait miután feláll, és körbepillantva a félhomályban, ő is kilép az ajtón. A sárga házba betérve senki nincs a klubhelyiségben, amit ugyan furcsáll a fiatal, ugyanakkor meg is könnyebbül szíve, és lépteit mozgósítva hamar a fekete bőrdzsekijének nyakát igazgatja a tükör előtt. Ellenőrzi, hogy a galleonokat rejtő erszénye a helyén legyen, még egy pillantást vet a tükörbe, és pár hajszálat megigazítva, komoly tekintettel indul el a kastély bejárati ajtajának irányába. Valószínűleg abba már nem fog vállal belerohanni, és sanszos az is, hogy hiába is tenné, az a hatalmas, erős faszerkezet meg sem érezné próbálkozásait. Endre bakancsa hangosan jelzi gazdája közeledtét, így várható, hogy a lazának mutatkozó levitás hamarabb sejti meg a navinés érkeztét, és gyorsabban észre is veszi az egyre nagyobbodó alakot, mint fordítva.
- Megérkeztem – jelenti a mosolygó száj, és meglepődve látja, hogy a lányt egy egészen vadóc, zöldszínű bőrdzseki melegíti. – Milyen jól összeöltöztünk!
Felnevet magára pillantva, majd kinyitja a nyikorgó ajtót, és maga elé engedve Ágotát, ő is kilép a hűvös, ködös télbe. A faluba vezető sétányon elég hamar közös nevezőre és hullámhosszra kerülnek, és gyorsan túljutva a házak, és évfolyamok kérdéskörén, a komolyabb témák felé kalandoznak. Endre a lány családja felől kérdezősködik, majd pedig a saját – új – életéről mesél. Az út felénél sem járnak, mikor az angliai képzésébe kezd bele.
- A bátyám esküvőjére tértem haza Londonból, de vissza már nem vezetett út – mondja előre nézve, jobbjával hadonászva, azt gondolván, hogy ezzel előrébb lendíti mondandójának megértését. – Nemrég jöttem ide, és nagy szerencsém van, hogy a gróf úr ennyire rugalmasan kezelte a helyzetem. Egy kisebb beszélgetés után már költözhettem is egyenesen a Navinébe.
Nem fél ilyenről beszélni a lány előtt, és bár másokkal odáig sem jut a beszélgetés fonala, hogy mégis hogy hívják, most egészen másról van szó. A faluba leérvén jó érzés keríti hatalmába a fiút, és hamar a kocsma ajtajára pillant, de esze ágában sincs oda bevinni Ágotát. A cukrászdáig sétálnak, ahonnan a meleg színek és fények boldogságot sugároznak, kedves csalétekkel hívogatják a faluba betévedőket. Endre természetesen engedi, hogy a lány lépjen be először Veronika birodalmába, de Ágota feje fölött nem kell sok idő, hogy kiszúrja kedvenc muffin-készítő kisiparosát.
- Hejhó! - köszön vigyorogva, és vidám mosollyal int a barnaság felé, majd az egyik ablak melletti asztalhoz vezeti a levitás társaságot. Dzsekijét levéve egy közeli fogasra akasztja azt, és beletúr vágásra szoruló hajába, miközben helyet foglal a rá váró széken. - Voltál már itt?
Talán butaságot kérdez, hiszen ez a hely levonzza a kastély legvisszahúzódóbb tanoncát is, a legveszélyesebb tanítóegységét, és biztos, hogy a legboldogtalanabb falulakó is szívesen tér be ide, ha másért nem is, akkor egy kellemes beszélgetésre a kiszolgáló leányzóval.
- Azt választasz, amit szeretnél, annyit amennyit szeretnél - mondja Ágotára irányítva szürke szempárját, és már nézi is a kínálatot hirdető lapokat. - Én biztos, hogy muffint fogok kérni. A muffin az egyik elmaradhatatlan kelléke a hely varázsának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nem érzett feszültséget, vagy bármi bizalmatlanságot, csupán hirtelenjében beszédtémát nem talált. Pedig mindig szívesen csacsog mindenféléről, szinte minden időben, éppen csak hangulatától függ. Akkor volt hozzá, csak fantáziája hagyta kicsit cserben.
- Köszönöm, a Tiéd is nagyon szép. Nem, angol vagyok - mosolyodik el ismételten a bókon és a francia mivoltának feltételezésén. Igaz, kicsit tényleg franciás, de Angliában született, angol származású lánynak mondhatja magát. Csak csendben hallgat, ahogy eljutnak elméjéig a szavak, rájön, hogy az a történet valószínűleg nem 'Happy End'-del végződött, ha így beszél róla. Tudta már ő is, milyen az, ha valaki számunkra nagyon fontosat veszítünk el. Nem kívánja senkinek sem azt az érzést, de ettől függetlenül számtalanszor átélik az emberek azt a szenvedést. A jó oldalát még nem tudta felfedezni, de legalább sikerült viszonylag megbékélnie vele, és nála ez már haladás.
- Remek ötlet - csillannak fel a szemei. Nem akar a hidegen sem maradni, az éppen ott lévő cukrászda pedig már egy kisebb csodával is felért számára. Ahogy meglátta az ajtót, azonnal megkívánta a süteményt. Valamire szüksége volt akkor, csak még nem tudta milyenre.
- Tulajdonképpen mindkettő. A faluban lakom a testvéremmel, de a kastélyban tanulok 4. helyett 2. évfolyamon - nézett ismét a lányra, majd elkezdett közelíteni az ajtóhoz. Már csak alig fél méterre lehetett, mikor szájából ismét egy kérdés csúszott ki.
- Hány éves vagy? - fordult feléje. Kérdő, de kedves tekintettel nézett rá. Nem tudta, hogy ezt miért tette fel, de már érdekelte. Tudni akarta mennyi idős, ha hazaköltözött a suliból. Hogy befejezte-e vagy csak úgy abbahagyta és elment. kezdett nagyon kíváncsi lenni, de türtőztette magát. Csupán szemeiben lehetett látni a csillanást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Megkönnyebbülten lép be az ajtón Lucy után. A kinti időjárás, és a benti között Ég és Föld a különbség, melyet lassacskán kezein is kezd érezni. Kissé elvörösödött a meleg hatására, de jó volt számára, ahogy átjárja a kellemes érzés. Hamar a kiszemelt asztalhoz lépdel ő is, és hamar megszabadul kabátjától. Mivel csak ennyi volt, amit le kellett vetnie, nem is csoda, hogy rendesen fázott. Bár nem szokott, így ez mellékes is.
- Én buktam, nem szépítem - nézett ismét újdonsült ismerősére. Szinte teljesen kötetlenül beszélt, mint gyerekkori barátaival. Semmi feszültség nem volt hangjában, pedig nem szerette beismerni, hogy bukott. A család nézetei szerint aranyos, kitűnő tanuló sem mindig jó. Inkább rossz, és ez nehezen, de el kell fogadniuk. Ahogy leültek, hamar megjelent egy pincér is, aki felvette a rendelést. Előbb a lány, majd ő is elmondta, mit kér.
- Nekem pedig egy szelet csokitorta lesz - vágott hozzá egy kedves mosolyt is, mint mindenhez, és szinte elmélyülten hallgatta a beszámolót. Ahogy a másik megnyílt előtte, elmesélt dolgokat magáról, valamiért úgy érezte, hogy ezt neki is meg kellene tenni. Ezt is ritkán teszi, nem sűrűn mesél múltjáról, főleg nem olyanoknak, akiket nem ismer régebb óta, de akkor mindent félre tett valami miatt.
- Mi a szakmád? Úgy értem, ami révén ilyen sok helyre eljutottál - teszi fel első kérdését, majd folytatja - Én Londonban születtem, 17, lassan 18 éve. Az ahhoz közeli birtokunkon éltem szüleimmel és testvéremmel egészen addig, amíg ide nem kerültem. Egészen pontosan a Navinéba, ahol első évem szinte csak a tanulással telt, de azt még a kastélyban töltöttem. Idén jöttek óriási változások. Leköltöztem a faluba a bátyámmal, és egy családi tragédia hatására elkezdtem mindent máshogy látni. Szinte 180°-os fordulatot vett minden elvem, vele együtt az Életem. Még most is minden Angliához köt, de félek hazamenni, mert talán nem lenne erőm visszajönni. Jó nekem itt, a barátaimmal és... - elhallgatott. Megérkezett a rendelés, de nem is emiatt, hanem azért, mert az 'és' után már nem akart semmit mondani. Nyitva hagyta a mondatot, mert bármi lehetséges még. A jövő zenéje, hogy mi lesz az azután következő szó. Lassan kezdett el falatozni. Imádja az ottani csokitortát, amikor csak betér, mindig ilyet eszik. Ezért biztos is volt benne, hogy nem szakítja meg a sort.
- Itt nincsen bolti süti. Minden itt készül, és nagyon finom is - mosolyodott el a megállapításra, majd ismét visszatért az édességéhez. Igazán furcsa volt neki, hogy kötetlenül tud beszélni a lánnyal, és felszabadultan. Pedig alig szűk negyed órája ismerték egymást. Mégis volt benne valami, ami miatt Sharlotte is megnyílt.
- Miért jöttél vissza tulajdonképpen? - érdeklődött fel-fel nézve a tányérról. Nem igazán értette, hogy ha ezek után miért is jött vissza. Pusztán az ide kötődés miatt nem tartotta valószínűnek, hogy valaki otthagyja a munkáját, és mindenét, aztán fogja magát, és megy. De ez is lehetséges, mindenesetre biztosabb úgy, hogy megkérdezte. Tapintatlan sem akart lenni, de nem tudta, milyen típusú lehet az ok. Valami szomorú, vagy valami spontán. Mivel bármelyik lehetséges volt, így magabiztosan tette fel a kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A viszonylag zárkózott szóváltás nem tartott sokáig, majd a beszélgetés váratlanul alakult. Általában egy átlagos ismerkedés szokott ilyenkor végbemenni, de az más volt. Szinte a legelejétõl másképpen beszéltek, meg másról is. Nyitottan, és olyan dolgokról, amit nem osztana meg mindenki a másikkal. De akkor így lett. Nem bànta, hogy így alakult az este, valamiért még talán örült is a váratlan fordulatnak. Ahogy a 'gyerekkori álom' elhangzott, nem furcsálkodott. Sokszor alakulnak másképpen a dolgok, mint szeretnénk, vagy nem is lesz olyan jó dolog elérni vágyainkat. A modellkedésen sem lepõdött meg, hiszen tökéletes is hozzá. Akkor jött a 'Happy End'-es dolog, ami sajnos Neki sem jött össze. Azt már megtanulta, hogy sosem lesz úgy, ahogy eltervezzük. A másik beszámolóját hallgatva meg is bizonyosodott errõl. Nem szôlt, valami részvétet és megértést nyilvánítva lesütötte a szemét, és egy pillanatra a mosolya is eltûnt. Azzal a lendülettel vissza is tért azonban, ahogy õ is mesélt. Megnyílt úgy is, hogy nem tudott róla. Csupán késõbb vette ezt észre, de nem sajnálta, nem bánta meg. Kötetlenül beszélt, akkor is, mikor a tragédiára kérdezett rá.
- Szép kis történet, és ha nem lennék ilyen kíváncsi, nem is tudnék róla - nevette el magát kissé szemeit lesütve - Szóval, nem rég történt, még az õsszel, hogy Alex, a bátyám hazautazott valami hivatalos okból kifolyólag. Én maradtam, nem hagyhattam kis idõre sem abba a tanulást. Egy darabig el is voltam, felszabadultam, nem szabályozott, és nem kezelt végre senki óvodásként. Itt jött képbe a kíváncsiságom, már nem bírtam ki, hogy ne menjek utána. Ezt egy pénteki napon meg is tettem. Bár ne tettem volna. Hazaértem, senki sehol. Megtaláltam õket természetesen, de ott a szüleim szobájában olyan dologgal szembesültem, amivel sohasem akartam. Anyám rákos, vagyis csak volt. Nem tudtam elhinni, de kérésének eleget téve még szombat este elindultam vissza. Pár nappal késõbb kaptam levelet, hogy már nem él - mosolyodott el a végén. Nem telt el sok idõ, de mondhatni jól feldolgozta a történteket. Könnyû sem volt, de itt van, nincsenek problémái, vagyis ilyenek nem. Egy ideje érzéseivel is küszködik, ami új és furcsa számára. Ennek is el kellett jönnie, még ha érthetetlen is számára, hogy miért pont akkor, vagy hogy tud szimpla barátságon kívül bárki iránt bármit érezni. A körülmények ott pedig... enyhén szólva furcsák voltak.
- Szerettél modellkedni, ha jól gondolom. Csinálnád még? Vagy túl sok emlék köt a võlegényedhez? - kérdezi végül egy mosoly keretében, miután lenyelt egy falat tortát. Abból sem maradt már sok, ahogyan beszélgettek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Anyja elvesztése nagyon felzaklatta. Amit érzett az kifejezhetetlen, de szerencsére azt a szenvedést hamar túllépte. Utána jöttek az őrlő gondolatok, az emlékek, és a sok változás, amik révén eljutott idáig.
- Nagyon jól. Mivel alig 2 évvel idősebb nálam, így mindenben tud segíteni, jobban megért, mint mások. Meg saját akaratomtól függetlenül is megvéd olyan dolgoktól, amitől félt, és sokszor nem is gondolom át, hogy mi mindent köszönhetek neki - pár pillanatra elhallgat, majd tovább folytatja - Apámmal utoljára az utazáskor találkoztam. Akkor meggyötört volt, bár ugyanúgy aggódott értem is, mint haldokló feleségéért. Azóta csak pár levelet váltottunk, nem találkoztunk. Ettől függetlenül azonban mindig nagyon jó volt a viszonyunk - mosolyodik el a végén, majd az evést is lassacskán befejezi. Legyűri még azt a pár falatot, és ismét a lányra néz, ahogy az beszél. Neki is voltak gyerekkori álmai. Először valami hercegnő akart mindig is lenni, aztán a popsztár, a modell, énekesnő és hasonló ideák is jöttek egymás után. Egy ideje azonban nem foglalkozik a jövővel, így minden ilyen gondolatot elhagyott, és csak a pillanatoknak él. Nem töpreng azon, hogy mi lesz majd holnap, vagy esetleg azután. Azon pláne nem, hogy sokkal azután mik fognak történni, vagyis mik történhetnek. Csupán az számít neki, ami akkor, és ott van. Természetesen vannak dolgok, amiket ő is szívesen csinálna később, és ugyan meg is élhetne belőlük, nem tervez semmit. Még vár, mit tartogat neki a sors, és nem vágyakozik semmi iránt, ami talán nem is következik be.
A másik beszámolója után ismételt mosoly jelenik meg arcán. Olyasfajta 'értem' mosoly, mely tekintetével együtt kifejezett mindent, amit akkor gondolt. Ő is a vízért nyúlt, majd a maradékot megitta. Mire tekintete visszatévedt a vele szemben ülőre, addigra az ismét beszélt.
- Dehogy haragszom, én is indulok szerintem - mosolyodott el kedvesen - Remélem, és én köszönöm - nézett rá ismét. Arra, hogy fizet, egy újabb majdnem nevetésbe átnyúló mosoly volt a válasz, és egy, az átlagosnál kicsit halkabb - Lucy számára biztosan hallható - 'Köszi' volt. Ahogy távozott a lány,  ő is visszaintett neki, majd fizetés után, kabátját gyorsan magára kapva távozott a cukrászdából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda