Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lehet, hogy magától észre sem vette volna, hogy valójában egész búskomor vizekre evezett. Mármint Armand inkább csak elgondolkodott az egészen - és pont ezért  nem is gondolt bele a negatív érzelmi kicsengésébe a témának.
Semmi baj, mert Zalán hirtelen hallgatása és begubózása csak annak nem tűnik fel, akinek kiszúrták a szemét.
Gól. Bedobták az első gólt, a közönség felzúg, kezek emelkednek a magasba.
- YEEY! Vagyis basszus izé, fúúj! - Hirtelen úgy elkapta a gólöröm, hogy félúton jut eszébe, hogy nem a budapestiek, hanem a másik csapat diadalmaskodott jelen pillanatban.
- Hé, na. - Vállal finoman oldalba böki Zalánt. - Még a végén valamelyik játékos meglátja a búskomor arcod, aztán elmegy az életkedve. Hát így kell szurkolni a kedvenceidnek? Várjál.
A zsebébe túr és előszed egy kulcstartó csecsebecsét, amit a bejáratnál osztogattak jelképes összegért. Előveszi a pálcáját, elmondja az átváltoztatás varázsigéjét, és a kulcstartót egy hatalmas, puha habszivacs kézzé változtatja, felfelé mutató hüvelykujjal, ráadásul az egész csoda a Magpies szíveiben tetszeleg, rajta a csapat jelképével.
Zalán kezébe nyomja a kezet.
- Tessék. Így kell ezt. Lehet csinálok magamnak egy Budapesteset és szünetben kihívlak egy hüvelykujj kardpárbajra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az apjára pillantott fel, aki a gólt követő mondatai után úgy sandított vissza Zalánra, mintha hallotta volna a gondolatait. Az cáfolt csak rá erre, hogy az idősebb Hollósi homloka ráncba szaladt értetlenségében a fia reakciójától. Arra számított ő is, hogy Zalán örömmámorban fog tombolni a közönséggel.
 Csak az tudta megint lerántani a fejéről a borongós fátylat, ahogyan a vállának koccantak. Mosolya először nem volt valami őszinte, akármennyire is szerette volna. Inkább bocsánatkérőnek hatott, hogy nem épp úgy viselkedik, ahogy egy rendes kviddics szurkolótól elvárható lenne.
 - Ha tudtam volna ilyen bűbájokat, amikor még elsős voltam, sok balhét megúsztam volna vele. - nyögte ki végül szórakozottan, ahogy rászorított a habszivacsra.
 Kis idő kellett csak neki, de mire a Magpies már a harmadik gólját szerezte, sikerült felvennie a hangulatot, ami sokkal jobban illett a meccshez.
 - Ez csak azért számít nagy dolognak a magyarok részéről - kezdte lassan, miközben próbálta lekövetni, miért történik egy nagyobb terelőcsoportosulás a magyarok karikáinál - Mert ennyi idő után már el kellett volna kapnia a Montrose-nak a cikeszt. Csak... - elég volt kimondania, hamar kiderült, hogy miért nem olyan könnyű a feketék fogójának a dolga; éppen két gurkót is rászabadítottak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A felhők elrejtették őket, így még csak nem is kellett volna bekapcsolnia az álcázó gombot. Az összecsomagolt kis házikó az ülés alatt, pihent a legközelebbi állomásukig, bármeddig is jutnak az út során. El fog tartani pár napig, mire a lakóval eljutnak Etiópiáig. Egy kicsit vágyott vissza. Arra a nyugalomra, ami az utazása végén rá talált. szeretett volna találkozni a törzzsel, akik szomszédságában élt egy ideig. közben pedig félt attól, hogy a nagyapja emlékei is vissza-visszacsordogálnak majd. Ezért is örült annyira, hogy Fanni elkísérte. Hogy van mellette valaki, aki egyenesben tartja majd.
- Gyula? Tutira? - vigyorgott rá az anyósülésen ülő lányra, majd belelesett a kezében tartott térképbe. Még kész szerencse, hogy a levegőben nem kell sávot tartania. - Ha fejjel lefele is ilyen jól tájékozódsz, nem is kellene nekünk az iránytű - sandított vissza egy félmosollyal az arcán Fannira.
Szaffi kettejük közt, az ülésen csavarta össze magát bagel formába, és szundított, fel sem nézve Sparkle megérkezésére.
- Készülj fel, hogy meg fognak bámulni. Jójó, nem csak azért, mert velem vagy... - nevetett fel a saját béna viccén, miközben megragadta a másik kezével is a kormányt, hogy kikerüljön egy csapat madarat előttük. - De mások vagyunk nekik. Meg ők is mások nekünk. Már csak a bőrszínünk is akár... - Egészen elgondolkodott azon, vajon ők hogyan látták Kolost, mikor először érkezett a törzshöz élelemért fohászkodva. Arra emlékszik, először kissé bizalmatlankodva nyújtottak felé egy kalabashban mért kávét, aztán kíváncsian invitálták be a kunyhóikba.
- Várj, mit mondtál? Még sosem jártál külföldön? Egyáltalán nem? - fordult Fanni felé, mire eljutottak a tudatáig a szavai, és nagy szemekkel meredt rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Azt hiszed? - Talán egy pillanatra sötétebb az arckifejezése, mint kellene, és morózusabbak a szavai, mint indokolná a helyzet. Aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozik is a felhőátvonulás az arcáról. - Attól, hogy ő nem tehet semmit, ellenségei bőven lehetnek. Láttad a... - Itt elakad a szava, és csak jelentőségteljesen körberajzol a két mutatóujjával a pulton egy A4 méretű dossziét.
- És nem tudjuk, miket művelt még a nagyapja mellett. Honnan tudni, hogy nem akarta valaki lassan és szisztematikusan tönkretenni az életét? Először ... - De nem, nem megy kimondania, hogy meggyilkolták a gyerekét. Áthidalásképp a számára legneutrálisabb megfogalmazás mellett dönt. - Először tragédiát idéznek elő. Utána ráterelik a gyanút. Akár ez is történhetett. Jelenleg a sötétben tapogatózunk, Júlia. - És ettől irritált és türelmetlen, napról napra mind jobban belelovalva magát a kellemetlen érzésekbe.
- Hmmm... nem hiszem. Attól csak meg akar fektetni még inkább. Csak akkor használom, ha ösztönözni akarom kicsit, mert épp próbálkozunk. - A hangja kicsit aggódóvá válik. Kár lenne tagadnia, a reggeli teszt után már igazán nem kell annyira próbálkozzanak, olyannyira nem, hogy időpontot is kért ultrahangra, mielőtt elindult találkozni Júliával. Will úgyis délelőttös, nem hallott belőle semmit.
- De lehet, hogy van... Veritaserumom. - Lapos oldalpillantást vet Júliára, mert nem biztos, hogy olyan jó reklámozni, miket szerezhet be a nagynénje. Volt egy hisztériás, drámázós korszaka, ez tagadhatatlan. Az első, majdnem teljesen végigvitt terhességének mellékhatása volt, és Willre nagyon sikeresen ráhozta a frászt Lengyelországban vele.
- Kiadták, de a szüleim intézkedtek akkoriban főleg. Nem akarom, hogy tudják, magánakcióba kezdtem. Tudod... mindenki azt hajtogatja, hogy engedjem el... és el is fogom, amint ennek pontot tettem a végére. - Mintha nem valami komoly dologról lenne szó, úgy vonja meg a vállát. Pedig a valóságban nagyon is a mentális egészségét pártoló lépés lenne mindent maga mögött hagyni és tiszta lappal kezdeni.
- Bemegyek akkor és kikérem... Te addig utánanézel Eliasnak? Amíg magántanuló vagyok, nincs nagyon mit keresnem az iskolában. - Persze ez nem jelenti, hogy nem teheti be a lábát, de ha Júlia szaglászik, az kevésbé feltűnő a jókislány álcájával.
- Nincs kedvem ma visszamenni a faluba... Nem maradunk kint? Úgyse ünnepeltük meg a szülinapunkat. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William
- mainly as Magda Flaviu -

A veszekedést követő reggel csendesen telt: Willt a nappaliban találhatta meg a hajnal, mert nem volt a hálószobában, mikor Adél átment, hogy összepakolja a holmiját. A kanapén alvó férfi nem is biztos, hogy felkelt a felcsapó, zöld lángokra, amik a lány távozását jelentették. Hazament Hévízre.

Magda alapvetően egy türelmes nő, szüksége van erre a kvalitásra, ha sokáig szeretne a karrierjének hódolni főleg most, hogy mindkét gyermeke elköltözött így vagy úgy a hévízi otthonukból. Arra persze nem számított, hogy az eddig olyan állhatatosan válásellenes lánya reggel beállít egy bőrönddel a kezében, és alig pár szóban összefoglalja, hogy gondolkodik a váláson, valamint nem akar hazamenni egy ideig és szeretne itthon lenni. És Magda megértő, jó anya, keblére ölelte az egy szem lányát, megsimogatta a fejét, csókot nyomott a hajába. Kellemes változás volt, hogy Adél nem sír, nem őrjöng, hanem csendes, mint egy porcelánbaba. Nagyon-nagyon szereti, amikor csendes és kezelhető. Óvatosan puhatolózott, hogy mi történt, mi a baj, minek okán a hirtelen változás az álláspontjában? De Adél csak annyit mondott, hogy szóra sem érdemes, ne törődjön vele. Magában hálás volt, hogy ennyit fejlődött a lánya az utóbbi években- már nem kell minden kitörésére ugrania és elsimítani a közéleti botrányokat. Úgy tűnik, lassan Adél is felnő, akárcsak Dominik. Azt viszont teljesen jogosan felhozta, hogy beszélniük kellene a laboreredményekről. Úgy tűnt viszont, hogy Adél egyelőre semmiben sem biztos, ez pedig emlékeztette rá, hogy a döntésképtelenséget valószínűleg valami genetikai mutáció okozhatta a lányuknál, mert sem ő, sem Ilya nem ilyen határozatlanok.

Azon már meg sem lepődik, hogy míg Adél elment a klinikára kihasználva az apja befolyását, megjelent William is az ajtajukon kopogtatni. Először el akarta küldeni melegebb éghajlatra, de túl sok a kíváncsiskodó ember Magyarországon, így az volt a legésszerűbb lépés, hogy beinvitálja a nappaliba, hellyel és teával kínálja.
- Minek köszönhetem a látogatásod, kedvesem? - Udvarias, mosolyog, és cseppet sem próbálja titkolni, hogy Williamnek semmi keresnivalója nincs a házukban már jó ideje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Természetesen lelépett. Megint. Ámbár... ébredés után, amikor szobáról szobára járkálva ezt tudatosította magában, amellett, hogy nem lepődött meg, mélyen kénytelen volt egyetérteni a lánnyal.
Tudja, hogy messzire ment. Ismét és nem először. Tudja, hogy ahelyett, hogy tegnap lecsörtet a lépcsőn és bevágja maga mögött a bejárati ajtót, utána kellett volna mennie és még akkor, az incidens hevében beszélni vele. Egy gyors és taktikus bocsánatkérés, egy meleg ölelés, a könnyek óvatos letörlése eddig megbízhatóan csillapították a problémáikat - és most sem számít másra. Igen, megütötte és igen, a veszekedés elvitathatatlanul az ő hibája. Azonban nem hiszi, hogy Adél ne térne vissza hozzá, ahogy azt számtalanszor megtette már.
A feleségének nincsenek barátai, így tudta, hogy két helyre mehet: Lengyelországba vagy ide. Mivel azonban a lány nagynénje a szűkszavú telefonhívás nyomán közölte, hogy semmit sem tud, maradt Hévíz.
Kényelmetlen szájízzel szállt kandallóba, majd ugyanannyira feszengve ült le később a kanapéra, ahol annyi időt töltött és mégis... nem tudja nem érezni a hűvösséget a levegőben.
   -  Adélért jöttem - válaszol, miután udvariasan visszautasította a teát. - Összekaptunk tegnap valami hülyeségen... semmi komoly, különben - teszi hozzá gyorsan. -  Gondolom ide jött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William
- mainly as Magda Flaviu -

Williammel ellentétben ő angyali nyugalommal élvezi a teáját és csak azután hajlandó válaszolni, hogy egy elégedett sóhajjal kortyolt egyet a jeges teából. Ebben a borzasztó nyári melegben nincs is jobb a hűs jeges teánál.
- A kislányom sajnos nincs itthon. - Egy pillanatra elidőz a tekintete a férfin, szinte ugyanaz a kedves, anyai melegség szűrődik át a tekintetéből, mint annak idején az ismeretségük kezdetén azzal a különbséggel, hogy mostanra William biztosan tudatosította magában, hogy ez mind színjáték volt és most is az.
- Bár ő azt mondta, nem akar visszamenni, és fontolgatja a válást. Akkor gondolom, nem volt annyira hülyeség a tegnapi kis súrlódásotok. Egy éve nem hallottam ezt a szót a szájából, hogy "válás". - Mintha csak a legfrissebb híreket veséznék ki a legnagyobb élvezettel, olyan mosolygós a hangulata. Kár tagadnia, hogy örül Adél váratlan hangulatváltozásának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mélyen szusszanva hátradől a kanapén. Persze, hogy válni akar. Azonban eleget fenyegetőztek ezzel mindketten a három év alatt hozzá, hogy kihúzzák a mondat méregfogait és súlytalan töltelékmondattá korcsosítják. Most válni akar, jövő héten pedig már ismét odáig és vissza lesz érte, így működik ez Adélnál. De abban igazat kell adnia a nőnek, hogy mostanában ő volt az, aki a válást emlegette és nem Adél.
   -  Meg fog békélni. Én voltam az idióta tegnap, ő is tudja, én is tudom. De vissza kell jönnie. Ha visszajön, akkor megmondom neki és meg fogja érteni ő is, hogy neki a faluban a helye.
Mintha magának bizonygatná csak, beszéd közben lassan bólint is egyet, hogy tovább nyomatékosítsa a szavakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William
- mainly as Magda Flaviu -

- Hmmm... - Elnéz az előttük álló asztalkára, amin a teák és a nassolnivaló helyet kaptak. Jó néhány másodpercig egy szót sem szól, de a mosoly töretlen. Gondolkodik. Vagy inkább kiélvezi a pillanatot? Ki tudja, mi jár a fejében.
- Akkor azt mondod, hogy vissza kellene mondanom a ma délutáni időpontot az ügyvédünkkel? Adél kérte, én csak felhívtam, és megkértem, hogy jöjjön át. - Az első, irányított lövedék útjára indult.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az állkapcsa megfeszül. Maga előtt összefont karjai ujjai szorosabban feszülnek össze. Rövid ideig képes állni a nő hallgatását, mielőtt passzívan meghunyászkodva a kandalló felé fordítaná a fejét és úgy maradna mozdulatlanul mindaddig, míg Magda ismét megszólal. Akkor azonban a tekintete nyomban visszatér az anyósára.
   -  Ügyv... na ezt nem. - Feláll az elegánsan mintás kanapéról. - Hol van most Adél? Beszélek vele. El fogja felejteni ezt a hülyeséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William
- mainly as Magda Flaviu -

Rezzenéstelen derűvel követi William minden, lassan idegességbe áttűnő mozdulatát és reakcióját. Pazarul élvezi, hogy végre éket üthet ennek a két kis patkánynak a kapcsolatába, de míg az egyiket saját maga szülte és a védelmét élvezi, a másikon kiélheti az elmúlt három évben felhalmozódott frusztrációját. Végre.
- A klinikán. Azt mondta, elesett, megütötte magát, és megkérte az apját, hogy hozzák előre a kivizsgálását. Úgy hogy egy ideig nem tudsz vele beszélni, - Ő is feláll, de Williammel ellentétben úgy, mint akinek a világ minden ideje a rendelkezésére áll. - és értékelném, ha a jövőben nem jelennél meg ebben a házban egyhamar. Elég sok... gondot okoztatok, de míg ő a lányom... téged nem muszáj többé beengednem. Értjük egymást? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A húga látogatása kimondottan jót tett a vizsgáktól nyúzott arcának. Különösképpenk kötődött hozzá, főleg úgy, hogy maga választotta őt, első ránézésre tudta, hogy úgymond ő a tökéletes, még akkor is, ha tisztában volt ennek a kijelentésnek hiábavalóságával. Tökéletes eber nem létezik.
Neki mégis Tímea volt „A hugica”, akit el tudott képzelni a családjuk részeként, akihez leginkbb képes volt kapcsolódni érzelmileg, különösképpen a mágiára vonatkozólag. Nem volt jó érzés egyedüli boszorkánynak lenni, és az különösen felüdítette, hogy a szülei átmentek az összes kötelezően előírt ellenőrzési folyamaton, az alkalmassági kérdéskörökön.
Nem volt egyszerű menet, hisz varázsló csemetéket általában varázsló családokhoz adtak csak ki, de sokat nyomott a latba, hogy már volt egy mágus-gyerek a pakkjukban: ő, Zselyke. Ráadsképp am agyar társadalomba is tök jól beilleszkedett ez a kulturálisan is igencsak vegyesfelvágott család.
 – Örülök. Előre küldtem egy baglyot anyáéknak, hogy tudjanak róla, jól vagyunk – tájékoztatta húgát, miközben töltött a friss, hűtőből előpakolt itallal. A pohár hűvös érintése jóleső érzéssel töltötte fel, s egy apró mosoly kúszott arcára, ahogy Timi a zenélés kérdésére reagált.
 – Csak egy példa. Csomó más hobbit is kipróbálhatnál, ki tudja, mibe szeretsz bele később. Nekem ilyen a zene. A díjugratás is ilyen volt, csak aztán ötödévtől később egyre inkább abbahagytam. Fontosabb lett a suli, és a készülés az orvosi pályára – nem kevés tanulással járt, hogy olyan szintre turbózza a jegyeit, mellette még dolgozni is elkezdett, ugye, hogy félretegyen a tandíjára, és ne csak a szülei álljanak mindent. Törekedett szép lassan az önállóság felé, noha úgy érezte, a szülei tényleg időnként eléggé gúzsba kötötték, és megsértődtek, ha nem engedte, hogy segítsenek. Főleg az anyukája a ragaszkodóbb típus, édesapjuk kevésbé szigorúan állt az ilyesmihez.
Ő ahhoz ragaszkodott, hogy a lányai jól érezzék magukat, de abban mindkét szülő egyetértett, hogy az önképzés, önfejlesztés fontos része a személyiségépítésnek.
– A kviddics szuper! – ragyogott fel Zselyke arca, ahogy húga végre kibökte első saját ötletét szabadidős elfoglaltságokat illetően. – Milyen seprűmárkában gondolkodsz?
- Király! Már alig várom, kint lesz az egyik kedvenc zenekarom is – bokszolt lelkesen a levegőbe. Ezaz, végre egy tesós-csajos program, kötöttségek nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

   -  Klinikán...? - ismétli meg halkan a nő szavait értetlenül összevont szemöldökkel, amint Magda kimondja. Nem érti, mit keres Adél bármilyen klinikán? A tegnapi nézeteltérésük valójában meg sem közelítette azt, amit akár egy átlagos hétköznap csinálnak egymással, a felesége pedig messze szívósabb annál, mint hogy egy szerencsétlen és meggondolatlan ütés kárt tegyen benne.
Ha feltételezte volna, hogy megsérült, nyilván nem hagyja magára tegnap éjjel.
Részben, mert a jelek ellenére tényleg szereti őt. Részben pedig - és ez utóbbi egyelőre alig észrevehetően, de jeges vízzel kezdi el feltölteni a vénáit - tisztában van vele, hogy a szabadlábra helyezésének nem meglepő feltétele, hogy nem folyamodhat erőszakhoz. Ha most Adélnál végképp elszakadt a cérna és orvoshoz ment, ki tudja, talán azért, hogy igazolják az állítását...
Nem, nem, nem.
Adél sosem tenne ilyet.
... igaz?
A tekintete elidőzik a szőnyegen. Az arca nem igazán változik, a jelenlétének kisugárzása azonban igen. Szaporán pislogva rázza meg magát. Magda egy ismeretlen megvetésével néz vissza rá, azzal a pillantással, amit eddig nem látott tőle.
Tudja.
De ugyan már! Magdát az sem érdekelte, amikor a szeme láttára taszította be a lányát a rózsák közé, miért ez a nevetséges baleset verné ki a biztosítékot nála? Abszurd, nevetséges... ugye?
   -  Beszélek Adéllal, elsimítom az egészet, jó?
A hangja cseppet mélyebbé, egyben kimértebbé válik. Martin beszél, nem ő - Martin tudná, hogy rágja ki magát abból a gödörből, amit magának ásott.
   -  Nem történt semmi, tényleg semmi. Baleset volt, ezt ő is tudja, igen, az én hibám, de sajnálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William
- mainly as Magda Flaviu -

Undorítóan kiszélesedik a mosolya, nagyon elégedett Will látható vergődésével, mert elege volt a fölösleges drámából, amit ez a kettő leművelt. Ideje helyrerakni őket, mindkettőt a legeffektívebb módszerekkel.
Ahelyett, hogy konkrétan a bizonygatásra válaszolna, megjelenik mellette kézügyben a levegőben egy ív papír, hivatalos dokumentum, amit Will felé nyújt. Türelmesen megvárja, hogy átvegye a veje, csak azután paskolja meg a vállát anyai melegséggel.
- Az már az ő döntése, hogy akar-e beszélni veled. Mindenesetre végre tettél valami hasznosat is, és ha minden jól megy, tisztán, felesleges komplikációk nélkül elválhattok, kedvesem. Az a hirtelen természeted csak jó volt valamire. - Ezzel ellép Will mellett, és hagyja, hogy amaz átfussa a laboreredményeket pár héttel ez előttről. Hadd ülepedjen az az egyre erősödő, szörnyű gyanú, hogy valójában milyen következményekkel járhat az a tegnap esti gyomorszájon ütés. Vitathatatlanul számára ez egy hasznos fordulat.
- Jó utat vissza, William! - Azzal magára hagyja a mostanra esélyesen megdöbbent vejét az újonnan a nyakába szakasztott hírrel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem fog visszamenni a börtönbe. Adél tényleg képes lenne rá, hogy bemártsa őt egy nevetséges kis összetűzés miatt, amit különben is ő provokált ki? De ha így van, miért ment orvoshoz, hogy megmutassa a - szerinte különben sem létező - sérüléseit? Ez egésznek semmi értelme... ennyitől Adél máskor legfeljebb megsértődne rá, de nem rohanna az anyjához, nem fenyegetőzne válással és nem játszaná a hattyú kibaszott halálát. Vagy félreismerte a feleségét, vagy... és ahogy értetlen engedelmességgel átveszi az iratokat a nőtől, most először megfordul a fejében, talán tényleg akaratlanul kárt tett benne. Mennyire abszurd elképzelés.
Magda magyarázatával egyszerre pillant le a kezében tartott papírra. Először a fejlécre vet egy pillantást, majd, miközben rosszalló-értetlenül oldalra billenti a fejét, siklik a tekintete lejjebb. Nehezére esik egyszerre átfutni a sorokat és az anyósa duruzsolására figyelni, így talán szerencsés, hogy a konklúzióhoz nem kell részletekbe menően böngésznie a papírt, elég az, hogy a szeme megakadjon az első sorok egyikén.
A homloka ráncba szalad. Hogy...? Először megfordítja, majd visszafordítja a papírt, a szeme fölszalad a dátumra, majd vissza a számokra.
Az a hazug ribanc.
Úgy érzi, mintha a padló megbillenne alatta. Fölkapja a tekintetét, a szája válaszra és kérdésre nyílik, Magda ajtóban meglibbenő haja azonban magára hagyja a szobában. Rövid ideig bizonytalanul néz hol a papírra, hol pedig az ajtóra, majd nem sokkal később szótlanul távozik ő is, amerről jött, a kandallón át.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Minisztériumi látogatás | Animágus Nyilvántartó Iroda -

Kifejezetten örül neki, hogy olyan tanoncai vannak, akik lelkesen kérdeznek és érdeklődnek mindenféléről addig is, amíg az első nagy átváltozásra készülnek, így amikor egyikük megkérdezte, hogy hol is kell majd bejelenteniük, ha sikerült az átváltozás vagy éppen mi ennek a pontos menete, felajánlotta, hogy látogassanak el ide. Megmutatja. Azzal a lendülettel le is szervezte a dolgot. Még másnap beszélt Győzővel, hogy akad még néhány tanonca, akiknek megmutatná ezt az egyébként nem feltétlen érdekfeszítő helyet, és amint megkapta a rábólintás mellé az írásos engedélyt is, értesített mindenkit, hogy ezen a péntek délelőttön tanulmányi kirándulás címszóval az óráikat is kihagyhatják. Átváltoztatástanból még plusz pontot is kaphatnak, ha írnak egy beszámolót a látogatásról. A Bagolykő bejárati csarnokában gyűjtötte össze a tanoncait, aztán a birtoktól már könnyedén lehetett a Minisztérium épülete elé hoppanálni.
- Hát akkor itt is volnánk. Odabent mindjárt kap mindenki ideiglenes belépőkártyát, mint látogató, és majd a második szintre fogunk felmenni, ahol ez a híres neves Animágus Nyilvántartó Iroda található. Járt már egyébként bárki a Minisztérium épületében? - kérdezi meg a kis bevezetőt követően, és már indul is, hogy mutassa az utat a kitáruló ajtón át. Odabent hűvösebb van, mint az épület előtt. Pillanatok alatt megszerzi a már előkészített kártyákat a recepcióstól, majd a tanoncai felé nyújtja.
- Tessék. Ezt nyugodtan csíptessék a talárjukra. Az Auror Parancsnokság mellett fogunk elhaladni, na meg a Mágiai Vizsgahivatal is útba fog esni, de mivel az iskola diákjaiként vesznek részt az animágia elsajátításában, ezért Önök majd ott vizsgázhatnak, nem kell ide eljönniük. Nem túl gyakran, de előfordul, hogy itt kerül sor az első átalakulásra, amennyiben valaki már nem diákként óhajt animágussá válni. Többnyire úgy öt emberből egy, ha jól számolom - magyarázza, majd elhallgat, hogy ha valakinek kérdése lenne, nyugodtan feltehesse.
- Kövessenek, kérem - folytatja aztán, intve, hogy menjenek csak utána a lifthez, amellyel majd feljutnak a másodikra, ahol megkereshetik az említett irodát is hamarosan. Az esetleges kérdésekre útközben is tud válaszolni úgyis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Hja megspórolnak egy csomó időt és pénzt az ilyenek. Láttad, hogy mennyiért adtak egy ilyet odakinn? Rablás fényes nappal.
Zalán melankóliáját egész tudatosan igyekszik élénk beszédességgel oldani. Amúgy sem az a csendes néző, de ezúttal kifejezetten próbálja a meccset frappáns kommentekkel feldobni. Minden Magpies gólnál látványosan szenved.. annyira, hogy egy alkalommal kalimpálás közben a második gólnál leesik a kezéről a saját habszivacsa és csak az előttük ülő tarkója állítja meg.
- Bocs, bocs, bocs, tényleg. - Zavart vigyorral tarkított bocsánatkérések közepette húzza vissza a kezére a habszivacsot - és folytatja a szurkolást. A végére már egész elégedetten és vidáman veszi tudomásul, hogy a meccs hangulata kezdi ismét eluralni Zalán gondolatait. Nem feszegeti, miért frusztrálja ennyire a téma, miért törte le ennyire. Nem az ő dolga. Az ismerősei magánélete az ő magánéletük, minden ami Armandra tartozik pusztán annyi, hogy jól érzik-e magukat a társaságában.
- Úgy látszik fogópárbajt akartak az elejétől kialakítani, tudván, hogy a kvaffszerzésben a Magpiesnak nagyobb gyakorlata és jobb hajtósora van. Ez amúgy 200 IQ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Barátságos meccseken nem szokta meg, hogy annyit vesződnének a terelők a gurkókkal. Maximum a saját csapattársaikról szokták lehámozni a veszett vasgolyókat, de ez... Voltak azért Zalánnak tippjei, miért történt. Egyrészt attól ez még egy verseny, amit minden résztvevő meg akar nyerni. Másrészt a feketék fényévekkel előrébb jártak a magyaroknál, ha a képességeket tekintjük. Ha ez felkészülten éri őket, nem lett volna akkora kihívás. Talán még örülnek is neki, hogy kicsit nehezítik a dolgukat. Harmadrészt: a alapvető rajongáson túl is sikerült felcsigázni a közönséget, hiszen valamennyien izgatottan figyelték, mi lesz ebből.
 Armand szavaira Zalán egyetértően bólogatott. Ő is kissé előrehajolt, mintha ettől élesebben látná a magasban cikázó fogót, aki immár nem a cikesz miatt suhant fejvesztve, hanem hogy megtalálja a saját terelőit, hogy leszedjék róla a két labdát.
 Amikor ez megtörtént, elégedett vigyor terült szét arcán és nyugodtabban dőlt hátra a padon. Kihívóan nézett a rellonosra, úgy kérdezte:
 - Mennyi pontkülönbséggel fognak nyerni szerinted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hiába a sok eltöltött év a mágusok világában, a mai napig elbűvölnek ezek a repülő járgányok. Annyira menő, ahogy a madarakkal együtt szálltunk és nem kellett azon aggódni, hogy mikor kell váltani, vagy a muglik által használt KRESZ szerint helyesen közlekedni. Bruh.
- Tutiiii - csücsörítve koncentráltam a rajzolt magyarországra, majd drámai sóhajjal dobtam is hátra. Nekem ez nem ment!
- Ó Kolos, ha tudnád - színészeket megszégyenítve túrtam bele színes tincseimbe - Az egyenes úton IS eltévedek, eddig csakis miattad jutottunk el! Én csak énekeltem és duruzsoltam neked, hogy szórakoztassalak - bazsalyogtam rá vissza boldogan, így reagálva mosolygós vonásaira. Szaffi bundáján finoman végighúztam a kezemet, majd hagytam, hogy Sparky az ölembe bújhasson, hisz a térkép már nem akadalyozta fizikailag.
- Erre valahol számítottam, de téged úgyis ismernek már, ha ugyanoda megyünk persze, ahol voltál… engem maximum a hajam miatt fognak megbámulni. Sz'al nem félek! - ráztam meg a hajamat neki, ahogy  szavait  hallgatva emésztettem azok jelentését.
- A-a, soha - feleltem röviden, míg vállaimat vonogattam kócosan. Döbbenete láttán elkerekedtek az én szemeim, nem értettem, mi olyan fura ezen.
- Tu-tudod, a Bagolykő előtt anya egyedül nevelt és nem volt pénzünk külföldre utazni, aztán a suli miatt nem jutottam ki, utána jött a két éves elzárás és az utána tartó visszaszokás… Most meg itt vagyok. Szóval, érezzed magadat megtisztelve, KolosKA, hogy elveheted a szüzességemet vagy hogy mondjam… Na, érted te! - olyan fura volt így ezt elmondani. Ugyan meséltem már neki az elmúlt évekről nagyvonalakban, de sok dolgot mégis kihagytam belőle. Ha egyszer megint olyan közel érezhetem magam hozzá, mint amikor temetőt futottunk, lehet elmondom neki. Ennyivel tartozok, de addig nem akarom a hülyeségeimmel fárasztani, van elég baja úgyis.
- Na és te? Afrikán kívül merre voltál még? Milyen volt? Tényleg UFO a legtöbb külföldi? Elvileeeeeg, a lengyelek a bundáskenyeret lekvárral eszik. Mi ez, ha nem UFO dolog?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hónapok teltek el animágus képzésének befejezte óta. Hősnőnk pedig már egészen belejött a macskalétbe. Azonban életének többi szegmensét sem hanyagolhatja el, így szeretett hivatását az újságírást sem szeretné. Lányával és a nagyszülőkkel jött el Pécsre, hogy kellemest a hasznossal összekötve nyaraljanak és Elektra egy riportot is el tudjon készíteni. Fekete, vállon megkötött vászonruhában, lábán pántos bőrszandálban, kezében egy jegeskávéval, oldalán megkopott táskajával korzózik a megbeszélt hely felé. Csodás látvány, a Székesegyház vonja el figyelmét. A homlokzat szobrait az apostolokat nézve halad célja felé. A nap már lefelé halad, a hőmérséklet ennek ellenére csúcsra jár még mindig. A riporternő nem bánja a meleget, mégha bőrén gyöngyréteget is hagy a veríték. Haja kusza kontyban, karján a heggel, amit néhány hónapja szerzett a sikátorban. Csípőjén is ott van annak a bizinyos napnak a mementója, de egy pillanatig sem bánja. Sebhelyei emlékeztetik arra kicsoda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A koncert hamarosan kezdődött. Még pengetett néhányat, hogy biztosra menjen, mert ugye, a technika ördöge sosem alszik, hamis hangszeren játszani pedig eléggé lebőgés lenne. Ó, de élvezte ezeket a forró, vidám hangulatú, kissé mámoros pécsi késő délutánokat, amikor a nap még bőven mutogatta magát az égbolton, mit sem szégyellve ontotta bőszen a sugarait boldog-boldogtalanra.
Igen. Ilyenkor a város különösen pezsgett.
A felkonf bemutatta őt, és azt a kórust, akiknek játszott, ez a népdalkoncert kollaboráció egyfajta hivatalos debütációnak számított, és elvileg újságíróknak kell majd utána interjút adnia. Még jó, hogy ezúttal fordított elég időt a megjelenésére: egy egyszerű, csipkés klasszikus feketét választott, mely a térdéig ért, és a dekoltázskörnyékén népi motívumos hímzés díszítette, csak finoman.
 Ez az esemény még annyiban is különleges volt, hogy ez a helyi varázslóközösségek kisebbfajta összecsoportulása ez, amolyan hagyományőrzés varázsló módra, korálénekkel és csellókoncerttel egybefűzve.
A lágy dallamokat ezúttal a nyárádmentéről hozták, lassú hallgatóval indítottak, majd csárdás és friss következett. EZ a világ talán sokaknak idegen lehet zeneileg, Zselyke mégis úgy tűnt, otthonosan mozgott benne, és ez a vöröses smink is kimondottan jól állt neki, csak arcára ne olvassza  nap!
Alig ért véget a koncert, szinte máris terelték a sajtósok felé, hogy minden időben lemenjen.
 – Üdvözlöm! – köszönt, némileg izgatottsággal a hangjában. Állítólag az egyik sajtós küldött Bogolyfalváról jött. Na, ettől nem kicsi gombóc szorult a torkába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Megérkezve átadta családjának a belépőket, majd nyakába akasztotta sajátját, ami mellé oda lógatta sajtó igazolványát. Együtt mentek a koncertre a családjával. Ez volt a kikötése. Jegyek a szeretteinek, cserébe dolgozni fog nekik. Rábólintottak. Hősnőnk zenei ízlése talán egysíkúnak tűnhet, de igenis szeret megismerni új stílusokat és kedvérevalók a muzsikában egyre sűrűbb crossoverek. Ezért is örült titkon a feladatnak. A rádió kérte fel a riport elkészítésére, hiszen ki más menne kifaggatni a feltörekvő, tehetséges művészt, mint egy tanárnő az iskolájából? Nem megúszós, áh dehogy...Minden esetre jól járt. A kocertet meghallgatták, majd elköszönve a családjától átballagott a színfalak mögé, ahol a sajtó küldötteit besotolták az interjúkra. Imola és a nagyszülők pedig vacsorázni mentek, majd vissza a szállásukra. - Jó estét! - köszöntötte a lányt, majd folytatta, hiszen idejük limitáltnak igérkezett - Először is engedje meg, hogy gratuláljak és máris egy kérdéssel kezdjem. Honnan jött ennek a szokatlan együttállásnak-hangzásnak az ötlete? - vágott tehát rá jellemző határozottsággal az intetjú közepébe. Kicsit persze utánanézett a lánynak, de alaposságát nem szándékozott fitoktatni. Zselyke saját szavaira volt kíváncsi. Táskájából még útközben elővette jegyzettömbjét és tollát, így azonnal tudja írni az érkező válaszokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Márton sosem hívott még ilyenkor, ezért is csodálkoztam rajta olyan nagyon, és ezért is nem jutottam el odáig, hogy felöltözzek, így a mai reggelen a szomszédok a második, gyorsan érkező, boxeres fiút láthatják berohanni a házba, csak ez a példány még mezítláb is van. Az ilyenkor már a padon gyülekező megfigyelőállás egyből kombinálhat, hogy mi is történhetett itt és a Macskabagoly utcában éjjel, de a valóságtól minden talány nagyon messze van.
- MIKSA! - alig kapok levegőt, ahogy odaérek a hálószobába, és riadtan nézem a földön fekvőt, majd Mártont, majd a dobozokat, majd megint Miksát, és érzem, ahogy a páni félelem végigrohan rajtam, ahogy melléjük térdelek, és a fejét az ölembe veszem. Nem érzékelem, hogy a hívott segítség mikor érkezik, csak azt, hogy elhúznak mellőle és én nem hagyom, végül pedig engedik, hogy én legyek a kísérője az úton, hogy aztán a fertőtlenítő szagú folyosón várakozzak, rángó lábakkal, idegesen.
- MIÉRT NEM MOND MÁR VALAKI VALAMIT?! - nem szoktam felemelni a hangom, de most képtelen vagyok türtőztetni magam. - Mondtam neki, hogy vizsgáltassa ki magát, mondtam, bassza meg, hogy ebből baj lesz. De neeeem, majd elmúlik. A faszom beléd Miksa, csak gyere ki onnan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Azt hihetnék az emberek, hogy egy szabadúszó, sok helyet megjárt nőnek az, ha megkérik szívességből, hogy segítsen be, fájdalommal jár. De valószínűleg ezek az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy nekem otthon négyes iker lányaim vannak, akiknek éppen szünet van és akik nagyon kegyetlenek tudnak lenni. Szóval én ide nem dolgozni, hanem nyaralni jöttem és totálisan élvezem is a helyzetet, addig, míg Bontovich Miksa nem kerül elém.
Honnan tudom ki ő? Nem, nem azért, mert megvoltam neki, hanem azért, mert az előkészítőben ő tartja a lányoknak a kölyökatlétikát. - Te szegény pára, segítünk neked, ígérem - hajolok fölé, s nem tudom, hogy ő ebből hall-e valamit vagy nem, mert látszólag nincs közöttünk. Nem öt percig tart, hanem majdnem három órán át, s tudom, hogy kegyetlenség addig váratni a hozzátartozókat, de én nem szeretek találgatni, üzengetni. Én magam szeretek odaállni a várakozók elé, ez esetben Márton és Albert elé.
- Üdv, Bontovich Miksával, ugye? - nyújtom előre a kezemet, hogy bemutatkozzak nekik. - Lasch - Drávecz Krisztina vagyok, Miksa orvosa. Ne haragudjanak, hogy eddig kellett várni, de szerettem volna alapos lenni és én magam csinálni mindent - nem szabad érzelmeket mutatni, ez az egyik első dolog, amit megtanítanak nekünk, s én tartom is magamat ehhez. - Vettünk vért, futtattunk le különböző vizsgálatokat és mindegyik ugyanazt a képet mutatja. Miksának előrehaladott, jóindulatú, agydaganata van - nem is tudom, hogy melyiküket nézzem, a Miksa vonásait hordozó, idősebbet vagy pedig a fiatalabbikat, aki láthatóan leplezni próbálja mennyire van padlón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Bontovich Márton.
Ragadom meg a nő kezét óvatosan, de határozottan, majd Albertnek adom át, hogy ő is kezé foghasson vele. Innentől viszont csak arra koncentrálok, hogy ne boruljak ki. Ez bármi lehet, vírus, baktérium, lehet, hogy a barátnője vitt haza valamit a gyakorlatból. Megpróbálom felidézni azokat a személyeket, akik potenciális veszélyforrások lehetnek egy szervezetre. Saciék Albániában voltak, anyámat is fel kell hívnom…de nem. Egyik sem ezek közül, helyette egy sokkal ijesztőbb mondat hagyja el a száját.
- Bocsánat, de ez mit is jelent pontosan.
Az embert azzal, hogy “jóindulatú” nem lehet megnyugtatni, amikor az “agydaganat” a következő szó, ami elhagyja a kezelőorvos száját. Nem fogom fel, hogy mit is jelent ez, ennek így nincs értelme.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Ifjabb Holló Albert. - fogok én is kezet vele. Az utóbbi időben sok időt töltöttem itt, de vele még nem találkoztam, emlékeznék rá. Az állapotom romlása miatt sok vizsgálatom volt nekem is, és a másik oldalról nem tűnik olyan hosszúnak, mint várakozóként. Ez egy élethossznyi idő volt most is. Mindenre bólintok, amit mond, a tesztekre, és egészen addig bólogatok, amíg ki nem mondja a diagnózist. Akkor megfagy az ereimben a vér, elsápadok, és riadtan nézek rá. - Nem, én… ezzel kezdeni kell valamit, én nem élhetek nélküle, ez nem opció. - azt, hogy jóindulatú, meg sem hallom, csak azt, hogy agydaganat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Akkor ezért fájt ennyit a feje?
Nem vagyok benne biztos, hogy bárki is érzékelte menet közben, hogy én is itt vagyok, a folyosóra akkor fordultam rá, amikor a kézfogások megtörténtek, gyorsítottam a lépéseimet, és csak az utolsó szavakra sikerült Márton és Albert mögé érnem. Sporttáskával, benne mindennel, amire szüksége lehet, és Albertnek is egy szett ruhával, mert tudtam, hogy maradni akar mellette, de azt nem sejtettem, hogy konkrétan csak egy boxer lesz rajta. A táskába kapaszkodva nézek a nőre, könnyes szemekkel, de próbálom minél erősebben tartani magam. Közben, ahogy haladnak el mellettünk, ketten köszönnek is, de én csak biccentek, most csak a doktornőre koncentrálok, és arra, amit mond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nos, ha most egy kívülálló lennék és csak figyelném az eseményeket, azt gondolnám, hogy Albert Miksa szeretője, Márton pedig az apja. Mert a reakcióik teljesen olyanok, mint általában ebben a szerepkörben lévő embereké. De, megérkezik Laura - igen, tudom ki ő -, aki láthatólag a két férfihoz képest sokkal összeszedettebb, mert jól fel van pakolva. Most ő vagy az idősebbik szeretője, bár a távolságtartás miatt, kétlem, vagy pedig Miksához tartozik. Vajon, jön még valaki?
- Bocsánat, elmagyarázom. A jóindulatú daganatok fő jellemzője, hogy a kontrollálhatatlan növekedés során, a rosszindulatú daganatokkal ellentétben,  nem törnek be a környező szövetekbe, és nem pusztítják el azokat. Általában lassan növekednek, sebészi úton eltávolíthatók, nem újulnak ki, sejtjeik nem szóródnak szét a szervezetben, így rendszerint áttétet sem okoznak. Azonban a sejtek mértéktelen burjánzása miatt a jóindulatú daganatok olykor óriási méreteket ölthetnek, ami károsíthatja a szervezet élettani funkcióit - igyekszem lassan és érthetően mondani, majd Laurára pillantok. - Nagyra nőtt a tumor, az agyhártyájában van, így nyomja a látóidegét, amelytől a fejfájásai lehetnek, illetve ideggyógyászati rendellenességei - azért neki mondom, mert láthatóan hármuk közül neki van is fogalma ehhez, már nem tudom, hogy a neurológiában mennyire jártas.
- Mindenképpen műtét vár rá, viszont a tumor méretei miatt, még keresik a megfelelő utat és megoldást - nem lehet csak úgy nekivágni, a tumor egyenesen arányos Miksával, mert miért is lenne bármije is kicsi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Én tanár vagyok. Mágiatörténész.
Fogalmam sincs, hogy ez most miért jött ki, talán azért, mert nem értem, hogy mit mond egész pontosan. Akkor ez most jó? Jó ugye? Azért jó indulató, mert nem okoz áttéteket. Nem lesz rákos mindene. Az anyánk ebbe bele fog halni, ebben biztos vagyok, és nem tudom, hogy mit fogok majd csinálni, amikor el kell neki mondanom úgy, hogy ne ijesszem meg. Nem rutinműtét, azt olyankor csinálnak, amikor egy anyajegy veszélyes helyen van, ez annál sokkal több. Értem, csak nem, de próbálom felfogni azt, amit mond. De látszik, tudom, hogy látszik, hogy teljesen el vagyok veszve most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Ami Miksa agyában van, az is óriási, ugye? - biztos vagyok benne, hogy igen. A fenébe is! Fenébe! Sokkal jobban oda kellett volna figyelnem rá, hogy tényleg elmenjen kivizsgáltatni magát, de közben meg hinni akartam, hogy tényleg én reagálom túl. miért nem figyeltem oda jobban? Miért kellett ezt hagynom? - Jól lesz utána? Bármeddig élhet? - ez a karma. A sok elbaszott döntésünk miatt, amit életünk során hoztunk. Eddig csak nekem ütött vissza, de úgy néz ki, hogy most már Miksát is megtalálta. De miért? Én voltam a legyengült szervezet, ezt nekem kellett volna bekapni.