Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ábrándos szempár néz fel hősnőnkre annak kérdése után. Az apró biccentés is arról árulkodik, hogy nagyon elvolt belső világában a másik, amikor Elektra odalépett és helyet kért tőle. Vajon mi járhat a fejében? Vajon mennyit fed fel majd magából, ha nem tudja, hogy épp egy firkásszal beszél? Gondolkozik el Elektra, míg szóbeli választ is kap. A fő az, hogy leülhet, a többi meg majd jön magától. - Köszönöm - mondja és mosolya töretlen, ahogy elhelyezkedik, vigyázva, nehogy egyetlen cseppje is kárba vesszen a csodás illatot árasztó nedűnek. Kisvártatva megtörik a csend. Ráadásul nem is neki kell kezdeményeznie. - Imelda - fogadja el a felé nyújtott kezet, amit röviden de határozottan fog meg, majd engedi el ugyanazzal a lendülettel. Direkt második keresztnevén mutatkozik be a nőnek. Ezt kevesen ismerik és most nagyon nem lenne jó, ha kiderülne ki is ő valójában. Ezután egy pillanatig szemét lehunyva adózik imádattal a bögréjében örvénylő aromaharmóniának mielőtt belekortyolna. Nyelvén érzi a könnyed pörkölést és a fűszeres ízvilágot. Aprót biccentve nyugtázza, jól választott. A vele szemben ülő ezalatt a pincérrel társalog. Hangját figyelve őszinte kedvesség tónusát hallja, de nem ítél elsőre. Az intermezzo után az őzbarna szemek már rá néznek kedvesen. Bájos vagy csak bájolgó? Mosolya valódi-e vagy csak betanult klisé? Fut át Elektra agyán ez a néhány jogos felvetés, de egyelőre ezekben sem mond ítéletet. Sötét, kifejező lélektükreivel viszonozza a pillantást. - Elég régen ahhoz, hogy tudjam hol adják a legfinomabb kávét - válaszol mosolyogva és újabb apró kortyot elfogyasztva a nevezett italból - És ön? - kérdezi a vele egyidős nőtől, aki külleméből adódóan jóval ifjabbnak tűnik valós koránál. Szerencsés alkat. Megnyerő arc, nagy és ártatlan szemek, szép metszésű száj. Vonásai őszinteséget és nagy fokú naivitásra engednek következtetni, ha az arcisme szabályai szerint vizsgálja meg őket az ember. Hősnőnk pedig ennek a módszernek jó ismerője. Azonban minden apró jelre figyel, hogy valós képet kaphasson a majdani első asszonyról. Érdekes beszélgetés van itt folyamatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ritka neve van.
Állapítom meg ezt az érdekességet, bár én beszéljek az Elizabet-tel? Elég nagy terhet ró az emberre, ha a Büszkeség és Balítélet főhősnőjéről kapja a nevét. Ha pedig azt mondom ritka az ő vagy az én nevem, akkor mit szóljon a nővérem, Jadviga? Szegény inkább csak a beceneveiből élt, és én is inkább azokat részesítem előnyben. Főleg a Lizit, a kedves kis bohó becenevet, a Lizát kevésbé, és úgy vélem, ezt az én drága vőlegényem pontosan tudja, és ezért is használja előszeretettel. A kávészeretetre csak mosolygok, én magam nem kedvelem, a teát sokkal inkább, de nem ítélek el valakit azért, mert olyan italt fogyaszt, amit én nem. Nagy valószínűség szerint az a fajta ember vagyok, aki egy pszichopatába is végtelen bizalmat fektetne. Fun fact, már be is következett a dolog.
- Ide fogok beházasodni, néhány héten belül. Egyelőre még ismerkedem a hellyel, a helyiekkel.
Például a nénikkel, akik igazán nagy falatnak bizonyulnak, de egyelőre szépen lassan bontogatjuk a falakat lefelé. Nem zavar a kihívás, ami elé állítva lettem, szeretem, hogy tesztel a jövendőbelim, hogy terheket ró rám, hogy részt ad nekem a feladatokból. Építi a bizalmat a maga módján, és hálás vagyok neki ezért, még akkor is, ha éppen nem könnyű a rám kiszabott küldetés. Szeretem, ahova az életem tart, és szerintem ez meg is látszik rajtam. Nem felejtettem el, hogy beszélni akarok Konráddal, de gondolom, mint mindig, most is későig dolgozik majd.
- Nem bánná, ha tegeződnénk? Szerintem egykorúak vagyunk.
Vagy legalábbis egymás közelében járunk, így talán könnyebb lenne a beszélgetés is, kevésbé hivatalos, mint Belián esetében. Mondjuk ott elég hamar kiderült, hogy van közös pont az életünkben, de akkor is.
- Miért éppen Bogolyfalvára esett a választás?
Ezt a kérdést mindig felteszem, mert mindig érdekel a miért, és szeretem tudni a döntések mögött húzódó indokokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A kávé kevés lesz ide. Ezt meg kell, hogy állapítsa már így a csevegés elején. Ezért és mert, ha már lúd, legyen kövér rendel a megmelegített teát az asztalhoz visszahozó pincértől egy lekváros fánkot is pluszban. - Legalább annyira, mint önnek - reagál a vele szemben ülő megjegyzésére és magában még hozzáteszi, hogy az Elektrára is biztosan ugyanezt mondta volna. Sokan furcsállták, hogy magyar létére ilyen furcsa keresztneveket visel, de ha elmondta, hogy felmenői közt görögök is voltak már sokkal kisebb felhördülés kerekedett. - Oh, nahát egy ifjú ara? És ki a szerencsés férj jelölt? - kérdezi kedves, valódinak ható mosollyal és hangjának tónusát is a tiszta szándékú érdeklődés festi meg. Jól leplezi valódi informáltságát. Csak az jönne rá, hogy színleli a kíváncsiságát és vidámságát, aki jól ismeri. Ha lelke mélyére tekint, valami megmagyarázhatatlan viszolygást lát és őszintén félti a vele szemben ülőt. Megérzései Daróczyval kapcsolatban igen erősek és nem épp pozitív felhangúak. Annak ellenére, hogy mint városvezetőt és politikust elismeri és érdemeit a maga firkász módján még díjazni sem lesz rest mindaddig, míg valami ártó szándékún rajta nem kapja. - Persze, semmi akadálya - egyezik bele a tegeződésbe egy csillogó szemű és hálás mosoly kíséretében. A bizalmasabb viszony kialakításának egyik alap feltétele ennek a mérföldkőnek az átlépése. Beszélgetőtársa pedig olyan fajtának tűnik, aki igen hamar teszi meg ezt másokkal. Valóban naiv és így első ránézésre szöges ellentéte a gyanakvó és hűvös Konrádnak. Hősnőnk számára Elizabet nyíltsága kapóra jön és ő nem rest kihasználni ezt addig a pontig míg nem válik visszássá. - A közelben nőttem fel - válaszol a neki feltett kérdésre éppen csak annyi igazságot elárulva amennyi mindenképp szükséges - Te is a környéken laksz? - érdeklődik immár az elé lerakott jókora barack lekvárral ízesített fánkot csipegetve. Az édes lekvár és a kesernyés kávé olyan ízharmóniát teremt, mely összetéveszthetetlen és emlékezteti a régmúlt időkre, amikor még egy zajos és nagy szerkesztőségben itta a szörnyű löttyöt amit ott kávénak csúfoltak és ette hozzá a mázas fánkokat, amik ízben meg sem közelítették a hazait. Mai szemmel nézve az a csoda, hogy nem kapott fekélyt, mert néha duplán töltötte magába a dupla kávékat, hogy a címlapon tartsa magát. Kicsit örül is, hogy ezek az idők már a múlt jótékony homályába vesztek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- A családom művészek egész hadát öleli fel, a keresztneveink irodalmiak.
Vagy bibliaiak, ugyebár, de a Biblia is az irodalom egy szegmense, szóval, ha azt vesszük, akkor nincs nagy különbség, különben is, első nevük lehet irodalmi. Ez amúgy sokszor vita volt nálunk, de igazából nem az az igazi vita, csak elmélkedés, mely órákon át tart. És bár én és a nagynéném kakukktojásnak számítunk, hiszen ő a gyógynövények, én a gyógykészítmények felé húzok szeretettel, mégis hozzá tudunk ehhez szólni. A műveltségünk ennek ellenére kiemelkedő, mint minden családtagunké.
- Igen, még pár hét és Daróczy Konrád felesége leszek.
Most már kár titkolni, hiszen az anyáink rendszeresen felbukkannak a városban, és mi magunk is többször mutatkoztunk már együtt, habár képtelen lennék olyan illetlenül, szemérmetlenül viselkedni vele, mint sokan itt a faluban. Nem azért, mert most még nem érhetünk egymáshoz, hanem azért, mert én ezt úgy tanultam, hogy az otthonunk falai között kell tartanunk. Hogy minden ilyesmi kettőnkre tartozik, nem kell másnak látnia, hogy milyen mélyre tudja ledugni a nyelvét. De nyilván, ahogy minden pletyka, ez is elkezdett már terjedni, akkor is, ha csak egymás mellett sétálunk. Mostanra igen sok helyen bukkantam fel, a futóversenyen, a menhelyen és az iskolában is, emellett ott vannak a nénik, akik állandóan Konrádnak küldenek panaszt, szóval szépen, lassan tény lesz az, hogy létezem, és hogy a város polgármesterének társa leszek.
- Köszönöm.
Örülök, hogy nem ellenkezik a tegeződést illetően, mert valljuk be, tényleg könnyebb úgy beszélgetni, hogy nem magázódunk. Sok hivatalos beszélgetést kellett mostanra lefolytatnom, és nagyon örülök neki, hogy mostanra akadt pár olyan alkalom, amikor önmagam lehetek. Egy kicsit elengedni magam, már amennyire én arra képes vagyok, ugyebár.
- Nem, többnyire Budanekeresden, de a családom egy része Csermelymenedéken, így igen sok időt töltöttem ott, a nagynénémmel hasonló az érdeklődési körünk, így a szüneteket mindig vele töltöttem.
Mosolyom egy kissé szélesebbé válik, szemeim csillognak az emlékekre, melyek a szemem előtt lebegnek. Nagyon szerettem ezeket az időket a Menedékben, szívesen gondolok vissza rájuk, és nyilván, már most gondolkozom azon, hogy miként hasznosítsuk a kertet.
- Nekem az egész hely a házassággal jön, de nem szeretnék ismeretlen lenni itt, ezért próbálok minél több időt itt tölteni, hogy részévé váljak ennek a különösen vonzó érzésnek. Nem tudom, hogy ezt csak én érzem-e, de nagyon szeretem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Tudja, hogy miként kell utánajárni valakinek. Gépén néhány perc alatt kiderített sok dolgot a leendő polgármesternéről, de élőben azért egészen más látni és hallani. A képek és adathalmazok nem adják vissza csillogó barna szemeit, arcának rezdüléseit és hangjának csendülését, ahogy hullámzását sem, ahogyan kiejti jövendőbelije nevét. A kötődés őszintesége kihallatszik a nő szavaiból. Ez hősnőnket nem döbbenti meg, hiszen a férfi vonzó, ez tagadhatatlan tény és nem csak a külleme, de az egzisztenciája is figyelemreméltóvá teszi. Egy a bökkenő, hogy ennek a Mr. Darcy-nak nem fog meglágyulni a szíve a történet végén. Erre Elektra akár mérget is merne venni. Azonban ennek boncolgatását ráhagyja a pletykafészekrakó kollégáira. Neki egészen más céljai vannak a mostani beszélgetéssel. Arra kíváncsi mennyire ismeri az ifjú ara jövendőbeli urát. Ezért csak csendben, fánkját eszegetve hallgatja asztaltársát. Nyílt viselkedése és közlékenysége még bajba fogja sodorni egyszer. Ezt a megállapítását azonban Elektra most inkább bölcsen megtartja magának. Helyette arcának változásait fürkészi óvatosan. Szemeinek csillogása, mosolyának egyértelmű szélesedése illetve a tekintetének öntudatlan fixálása arra engedi következtetni, hogy felidézett emlékei igaziak és valóban boldogok. - Régóta együtt vagytok már, hogy megkérte a kezed? - teszi fel ártatlanul a kérdést, mint aki semmit sem tud semmiről - Nem lesz furcsa az esküvő után egy teljesen idegen helyen élni? - folytatja a finom faggatózást. Nagyon szofisztikáltan fogalmaz és ügyel arra, hogy arckifejezése, tekintete és hanghordozása is barátságos legyen. Kávéjának negyedét itta még meg csak. Ez is egyfajta taktika. Azt az érzetet kelti a másik félben, hogy annyira rá van hangolódva a társalgásukra, hogy megfeledkezett saját cselekedeteiről. Lassú mozdulatok, tartott szemkontaktus, de csak csínján, hogy ne érződjön vájkálásnak. Elektra mindebben igen járatos, de egy laikus számára ezek a húzások fel sem tűnnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Én nem feltételezem a rosszat az emberekben, nem érzem a jövendőbelimen, hogy ne lenne tökéletes, az feltűnt, hogy néha túlzottan is az, és tudom, hogy egy részem igen naiv, hogy a házasságnak vannak árnyoldalai is, melyek miatt nem csak apróbb veszekedéseink lesznek, hanem nagyobbak is. Okkal költözünk ide, anyáinktól távol, annak érdekében, hogy a rossz pillanatok okozóját leredukáljuk kettőre, rá és rám. Kedvelem, hogy hasonlóan gondolkozunk, hasonlóan vélekedünk, hogy amiben szeretné tudni az álláspontom, kikéri és én is kikérem. Nem mindenben, nem is hiszem, hogy elvárjuk ezt egymástól. Mivel nem feltételezek rosszat, mert minden embert jónak tekintek, addig, amíg az ellenkezője nem bizonyosodik, így nincsenek vészharangok, nem érzem azt, hogy nem őszinte érdeklődés lenne, hiszen mi más volna, egy esküvő mindig nagy szó.
- Hagyományos aranyvérű családjaink vannak, így házasságszerző közreműködésével a szüleink választottak ki minket egymásnak. Jelenleg nem vagyunk szerelmesek egymásba.
Nem mindenki van tisztában azzal, hogy milyen is egy aranyvérű család értékrendje, régen sokkal több tiszta vérű család volt, akiknek számított a hagyomány. Mostanra kevesen vagyunk, mi, a házasságra érett generáció azonban tudjuk, hogyan működik ez. Felkészítettek minket, lányként gyerekkorunk óta a házasságra nevelnek minket. Nem ért meglepetésként, amikor a nővéreim kiházasítása után rám került a sor, hiába vagyok különc a családomban, minden okításon jeleskedtem, kiváló feleséget neveltek belőlem, így nem félek attól, ami rám vár, sőt, ahhoz képest mennyire nem hittem abban, hogy lesz számomra megfelelő férfi, most annyira várom, hogy ezzel a nagyszerű emberrel elkezdjem a közös utamat. Tudom, hogy egy nap majd, ha gyerekeink születnek, hasonló neveltetésben szeretném részesíteni őket, mint amilyet mi kaptunk. A házasságra másként tekintünk, mint azok, akik érzelmi alapon kötik össze az életüket, de éppen ezért, mert egymásnak rendeltettek minket, hiszem, hogy életünk utolsó percéig egymás mellett leszünk. Az pedig tudom, hogy kétes, hogy én szerelmes vagyok-e belé, azt hiszem, kezdek, és ennek a gondolatnak enyhe boldog pírral és fogadalomgyűrűm csavargatásával adok "hangot".
- Nem, én már nagyon várom. Eddig otthon éltem, mivel csak házasság révén hagyhatod el a szülői házat. Az esküvőt követően a férjem oldalán lépek be egy új életszakaszba, ami tele lesz új tapasztalásokkal, amik megrettenthetnének, de Konrád az oldalamon lesz, ő lesz a férjem, a támaszom, és érzem, hogy nem kell mellette félnem ezektől a dolgoktól. Így leginkább amit érzek, az az izgalom és a türelmetlenség.
Esetemben nem a rang miatt, az hidegen hagy, én a férjem oldalán megélt pillanatok miatt vagyok türelmetlen, hogy végre a felesége legyek, asszonnyá váljak.
- Egyedül élsz itt vagy te is valakivel költöztél ide?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az első olyan dolgot tudta meg amit csak a pletykákból ismerhetett volna, melyekre nem ad igazán. Házasságszerző és elrendezett frigy. Szakmai szempontból érdekes ez persze csupán számára, mert hősnőnk ugyanolyan avitt és porlepte szokásnak tartja magánemberként a szerelem nélküli kapcsolatokat, akár a varázserővel mért behívólevelet a tanodába. - Ez igazán érdekes. Nem tudtam, hogy ilyesmi még létezik - jegyzi azért meg, de érzéseivel ellentétben hangjából kíváncsiság csendül ki és meglepődés. - Persze a szerelem majd kialakul - teszi még hozzá és olyan kedvesen sugárzó mosollyal egészíti ki szavait, hogy bárki azt hihetné romantikusnak tartja az egész metódust. Talán a plebsz tagjaként és olyan nőként aki igaz szerelemből ment férjhez sosem fogja megérteni igazán az efféle döntéseket, de mint intelligens és tanult ember átlátja a helyzetet és megértéssel tud fordulni azok felé aki ezt a módot választják arra, hogy asszonnyá váljanak. Ráadásul ez a nő itt vele szemben boldognak és elégedettnek tűnik. Erre enged következtetni a pír, mely arcán mint a rózsa bont szirmot és ahogy gyűrűjét babrálja. Nem látszódik rajta kényszer, sem a vonakodás más egyéb jele. Szavai pedig csak megerősítik az Elektra által látottakat. - Kívánom, hogy találd meg benne mindezeket és hosszú, elégedett közös életetek legyen - mondja ki részint őszinte szívből a jókívánságot. Annyira azért romantikára fogékony a lelke legmélyén, hogy egy szikrányi reményt érezzen azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen tisztalelkűnek tűnő nő majd képes lesz kiegyensúlyozni a komoly és rideg politikus mérlegét. Még ha csak otthonuk négy fala közt is teszi meg azt, elég lehet. Látott már furcsább románcokat is a világ. - Egyedül élek - hangzik válasza a feltett kérdésre egyszerűen és nyugodtan. Szánt szándékkal nem említi meg Imolát. Ezzel természetesen most inkognitóját védi. Elektráról ugyanis, hála a magazinoknak és életútja tragikus fordulatainak sokan tudják, hogy van egy kislánya és emellett özvegy. - Ha ilyen különleges a kapcsolatotok, akkor nem sok időt tudtok együtt tölteni még most, igaz? - tereli a szót finoman és direkt használva bizonyos szavakat. Pók módjára fonja a beszélgetés fonalát, igyekezve magáról a lehető legkevesebbet mondani, míg partnerétől a legtöbbet megtudni annak vőlegényéről. Viszont mivel a szülők rendezték el a frigyet Elektra él a gyanúperrel, hogy az arajelöltnek nem sok belátása van egyelőre a férfi életébe. Azonban, ha sikerül Elizabet-el a későbbiekben Imeldaként beszélő viszonyban maradnia, talán többet fog megtudni. Ebben bízva mosolyog és csippent ismét csak egy kis darabot a fánkból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Nem sok család őrzi a hagyományokat, de mi még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a családfáink nem fonódnak össze.
Lehet, hogy a múltban igen, vagy, hogy Konrádnak és nekem vannak közös őseink, ük-ük-ük nagyapáink, akik egyeznek. De ez a múlt, a jelenben azonban két külön család egyesüléséről beszélhetünk, ami szívderítő. Nagyon megnyugtatott, amikor ezt megtudtam, mert én félek attól, hogy a születendő gyermekeinknek valami baja lesz. Eleve nem a húszas éveinkben vagyunk, nem szeretnék egyből várandós lenni, idővel, ha minden rendben is van, a korom miatt már veszélyeztetett terhesnek fognak minősíteni, amire nyilván rá fogok parázni egy kicsit, vagyis a kelleténél is jobban oda fogok figyelni magamra. Ha legalább már a rokonok közötti házasság kizáródik, én már boldog leszek.
- Az se baj, ha nem. Ahogy a világot nézem, nagyon sok baj éppen a szerelem miatt alakul ki. Forrófejűek és meggondolatlanok lesznek az emberek, hozzánk ez nem illik. Konrád hidegfejű, következetes, meggondolt és határozott, ezeket a tulajdonságait nagyon szeretem. Én hasonló vagyok, célirányosan éltem az életem, egész életemben arra készültem, hogy egy férfi felesége legyek, örülök, hogy olyanhoz megyek hozzá, aki nem szeszélyes, nem megy fejjel a falnak, mert valószínűleg hamar elválnánk.
Vagy inkább belecsömörlenénk a házasságba, mivel a válást nem nagyon engedélyezik, nem nagyon szeretik nálunk. A gyerekeink rossz családban nőnének fel, mi magunk meggyűlölnénk egymást. Amikor Konrádra nézek, nem ezt látom, őt bástyának, kősziklának érzem, olyan embernek, akivel azért fogunk jól együttműködni, mert nem vagyunk elrugaszkodottak. Én talán szerelmes leszek belé, életünk során párszor, róla ezt nem feltételezem, nem is várom el tőle, hogy valaha is szerelemmel gondoljon rám. Szeretném, ha szeretne, és a szemében sokszor látom ennek a kezdeti szakaszát, látok ellágyulást, látok reményt arra, hogy hatvan év múlva talán egyszer azt mondja: jó döntés volt belemenni ebbe a házasságba. Nem kérek sokat, tiszteljen asszonyi mivoltomban, és én megadok neki mindent. Nálunk más ez, tudom, de nem zavar, hogy a hagyományainkhoz ragaszkodunk.
- Köszönöm, ez kedves tőled.
Örülök a jókívánságoknak, bár most még idegen a dolog, de Nana és Pamína is azt mondta, hogy ez teljesen természetes, mert még messze van az, amikor már csak néhány nap választ el a házasságtól. A húsz meg a tizennégy még rengeteg, amikor már holnapután vagy pár óra múlva lesz, akkor érzem majd mit is jelent ez. Az igaz, hogy a napok lassabban mennek, sok előkészülettel jár mégis minden, de mégsem haladunk semerre. Nem telik az idő és valószínűleg ez csak rosszabb lesz, még úgy is, hogy kis csalafintaságokkal ugyan, de mindig sikerül valahogy találkoznunk és egy kis időt együtt lennünk. A hétvége miatt izgulok, hogy milyen lesz közösen tölteni egy péntektől vasárnapig tartó időt. Erre a gondolatra kicsit megint kiszélesedik a mosolyom, ahogy a sajtroló édes-sós íze végre a számba kerül. Elképzelni se tudtam, hogy ilyen sokat fogok egy nap beszélni magunkról, de ugyanakkor vágytam, hogy megtehessem.
- Még nem, de nagyon sok időnk lesz együtt, úgyis, hogy tudom, a munkája rengeteg időt ölel fel majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Megnyugodva bólintottam, amikor úgy tűnt, hogy Liza meg fog maradni. Látva a mozdulatát, amint a fejéhez kap fájdalmában sajogni kezdett a még sebes fejbőröm. A kviddics sokak által kissé brutálisan tartott sport, én pedig nem tudtam Liza közéjük tatozik e. Mindenesetre nem osztottam meg vele a legutóbbi meccsemen szerzett sérülésemet, nem dicsekedem a bénázásommal. Igaz legalább próbáltam kivédeni! Mondjuk jó... attól még a hajamat felköthettem volna kontyba, lófarok helyett és akkor az ellenfél seprűjének cirokja nem tépett volna meg. Ami már elve fájdalmas, hát még akkor, ha több kilométeres tempót diktálunk. A fájdalom emlékétől újra szinte bekönnyezek. De a dementorok kizökkentettek. A cukorkát osztogatós válaszon pedig elhúztam a számat. - Tényleg olvastam már róluk. - mondtam. - Azt tudom, hogy nincs, aki szívesen kerül az utukba, de annyira még ne vagyok tisztában dolgokkal. - vallom be, de hangosan kimondva még rosszabbul érzem magamat. A bögyömben van a tudatlanság. - Túl sok minden van a varázsvilágban. - nevetek kissé keserűen. Én igyekszem minél tájékozottabb lenni azzal kapcsolatban mi is lett az életem, de annyi az információ és a változás, hogy lehetetlen néhány hónap alatt behozni több évnyi lemaradásomat. - Ó, a könyv! Igen - nézek le a kezeim között pihenő kötetre. Bagolykő történetéről szól, és eddig baromi érdekes! - mosolyogtam szélesen. Miközben beszéltem kezeimmel kivettem alóla egy másik könyvet. - Ezt pedig neked hoztam. - az asztalon elé csúsztattam a vékony kötetet. - Említettem neked a múltkor Tim Burton-t.
 Apró mosollyal az arcomon húztam vissza a kezeimet és az asztallap szélét birizgálva vártam, hogy elolvassa a kötet címét. Majd a birizgálás abbamaradt és megfagytam. Liza háta mögött egy fiú lépett a könyvespolcokhoz. Úgy gondolom  a józan eszem eddig mindig a másik nem előtt volt. Mióta itt vagyok sosem figyeltem meg a srácokat, mert mindig a tanulás és a felzárkózás jár a fejemben. Ez a fiú viszont, aki amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan el is tűnt az ajtó mögött... nem is tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A kérdésre elmosolyodik és meg is csóválja fejét. Ez a nő menthetetlenül romantikus, nem is fér hozzá kétség, éppen ezért az lesz a legegyszerűbb, ha a létező legódivatúbb aranyvérű szokásokig nyúl vissza, hogy azokkal örvendeztesse meg jövendőbelijét. Már előre forgatja szemét a klisés és hatásvadász megoldások miatt, de akárcsak ez a kijelentés, úgy az összes többi "úriemberes megmozdulás" puszta szédítés. Nincs az a férfi, aki ezeket komolyan gondolná, s miért pont Konrád lenne különb?
- Akkor megegyezhetünk abban, hogy jobb, ha nem a családunk alapján szerezzük első benyomásainkat - egyetértően biccent egyet, miközben tovább vizslatja a belteret. El tudja képzelni, hogy egy ízléses cseresznyebútor legyen beépítve a falakhoz, melyeken majd a javasok rendelvénye nélkül is kapható készítmények sorakoznak majd, míg minden egyéb elrejtve a fiókokban, illetve a hátsó helyiségben lesz. Számba véve a tényt, hogy a város első asszonya minden bizonnyal kivenné majd a részét az itteni munkálatokból és a későbbiekben a patikusi feladatokból is, mindenképp fontos a pihenő rész kialakítása. Feleslegesnek tartaná, így azonban egészen más megvilágításba kell kerüljön ez az aprócska részlet.
- Bár ez a kijelentés bizonyos értelemben helytálló, nem báb leszel mellettem, hanem a város első asszonya. Sokakkal ellentétben szavad lesz és hangod. Nekem nem lesz időm a lakosok minden problémáját meghallgatni, azokat valószínűleg Te fogod közvetíteni felém. Egészen addig, míg ezek kérdésfeltevéssel és javaslattal párosulnak, mindig lesz beleszólásod - talán nem lenne szabad ilyen hűvösen fogalmaznia, válasza pont, hogy megnyugtató, elvégre senki sem azt várja, hogy némán ácsorogjon mellette a nő, még ő maga sem. S igen, az engedelmesség szükséges rossz, mely együtt jár ezen tisztséggel, de nem kell gúzsba kötve éreznie magát. Igen, ezt lehet érteni abból, amit mond. A valóság viszont sokkal ridegebb és sivárabb: nincs sem szava, sem hangja, csupán a látszat kedvéért merül fel ez az eshetőség. Talán, ha bebizonyosodik, hogy eszes és talpraesett, ez még változhat.
A mondandóra bólint egyet, mert bár lehetne kialakult véleménye, tulajdonképpen nincs. Neki az is jó, ha Bogolyfalván maradnak és az is, ha Kunszenillára költöznek, teljes mértékben hidegen hagyja Őt a kérdés. Csak annyin fog változtatni a helyválasztás, hogy mennyivel szór el több pénzt az építkezésre, mivel azonban ez az összeg semmiképp sem lesz csekély, tulajdonképpen bárhová mehetnek. - Kitűnő elképzelés. Be kell olvadnunk a falu lakói közé, mégis tudniuk kell, hogy nem vagyunk egyek velük. Barátságosnak, elérhetőnek kell lennünk, mégis meg kell tartanunk a távolságot, az elképzelésed pedig tökéletesen fedi ezt az elgondolást - némi fényezés itt-ott és Elizabet módfelett elégedett lesz saját teljesítményével. Egyébiránt egyáltalán nem bolond dolog, amit mond és meglepő módon a férfi is jórészt osztja véleményét.
- Nem. Legyen bármilyen meglepő, nem Te vagy a legfélelmetesebb ember, úgyhogy együtt kell élned a tudattal, hogy öröm lesz veled holnap is találkozni - pimasz félmosolyra húzódnak ajkai, majd órájára pillant. Nem is vette észre, hogy már fél órája itt lődörögnek, neki azonban ülése lesz a Tanáccsal és erősen késésben van. - Bocsáss meg, de rohannom kell, esetleg egy másik időpontban folytatjuk - ígéretet rejtő tekintete Lizi íriszeibe fúródik, hogyha a nő is egyetért, akkor elhagyhassák az üzlethelyiséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bevált a firkász firnyák, mert a nő mesél, szinte csicsereg. Érdekes az ő szemén át látni a világot. Olyan hittel és eltökéltséggel beszél, hogy egy pillanatra még Elektrát is magával ragadja az elrendezett házassággal és a szerelem nem létének ellenére tartós kapcsolatról alkotott véleménynyilvánítása. Szerencsére hősnőnk gyorsan feleszmél és bár ez vonásain nem tükröződik visszazökken saját elveinek kerékvágásába. - Na igen, ha jól emlékszem a történelem folyamán elég sok baj származott abból, ha rokonok házasodtak össze - mondja homlokát töprengőn és gondolataiban kutatón ráncolva. Nem fejti ki egészen gondolatmenetét, megmarad ennyinél, hiszen továbbra is azt a látszatot szeretné fenntartani beszélgetőtársában, hogy egy átlagos és kevéssé tájékozott személy. Időközben kávéja lassan elfogy és a fánk fele is odavan már sajnos. Ha nem rendel még valamit a bűnös élvezetek tárháza hamarosan bezárul. Viszont ha túl soká csemegézik az éppúgy feltűnő lesz, mint ha folyamatosan újra rendelget csak, hogy maradhasson. Nem bukhat ekkorát ilyen jó pozícióból. Ezért úgy dönt, amikor mindent eltüntetett ő maga is csendben kámforrá válik majd. Addig azonban még van némi ideje. - Mint a város első asszonyának neked is lesz biztosan bőven részed a munkájában, nem? - kérdezi és ujja hegyéről egy kis lekvárt lenyal körbepillantva, hogy nem látta-e senki ezt a nem épp magas kulturáltságot sugalló mozdulatot. Ez nem álcája része, hanem zsigeri cselekvés. Néha elengedi magát, mert nem tud ellenállni az efféle apró lázadásoknak a világ konvencióival szemben. - Ah, biztosan izgalmas lesz belelátnod abba, ahogyan irányítja a dolgokat - lelkendezik csillogó szemekkel. Érdeklődés gúnyájába bújtatott kérdése körmönfont. Meg akarja tudni általa, hogy mennyi energiát lesz érdemes belefektetnie az Imelda alteregó fenntartásába. Szerencsére cikkei mellett sosem jelenik meg kép, így csak akkor lepleződhet le, ha együtt találkozik a  férfival és feleségével, de ezt igyekszik elkerülni. Nem ő az, aki a politikai hírekről tudósít, így az ezekkel kapcsolatos eseményeken sem neki kell részt vennie. Tehát ha jól időzít akkor egy pár találkozás erejéig meg tud maradni jelenlegi helyzetében és tovább tudja faggatni a nőt, akinek nyitottsága férje szemszögéből nézve igen veszélyes is lehet. A legnagyobb fenyegetést persze nem ő, az igazságkereső riporter jelenti, de a tényen, hogy Elizabet más emberekhez való viszonyulásán még van mit csiszolni ez jottányit sem változtat. A maga esze szerint hősnőnk egy vadidegennel sosem csevegne ilyen nyíltan. Hiszen honnan tudja, hogy nem valami bűnbanda tagjával társalog épp és fecsegi ki neki élete részleteit. Erre persze mondhatná bárki, hogy ugyan már, hiszen egy ilyen helyen nincsenek bűnözők! De az ördög sem alszik, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bólogatva értek egyet azzal, amit mond, és igen, én is ilyen okok miatt örültem annak, hogy nekünk látszólag nincsenek összeérő ágaink. Mert tényleg, valahol nem is magamat féltettem ettől, hanem már ösztönösen a közös gyerekeinkre és a férjem komoly státuszára gondoltam, arra, hogy a családomra ne hozzak szégyent. Meglepő amúgy, ha az ember tudja, hogy például kik a rokonaim, mert közöttük vannak olyanok, akik nem csak arról híresek, hogy tehetségesek, hanem kifejezetten szeretnek a botrányhősnő szerepében tetszelegni.
Ujjaimat letörölve, mert azért a roló malac egy sütemény, könnyedén lesz tőle maszatos az ember, veszem kezembe a bögrémet, és bár ártatlan a kérdés, de most először megszólal a vészcsengő. Mintha ez a téma érdekes lenne, mintha rajtam keresztül protekcióhoz lehetne jutni. Én nem leszek olyan, aki csókosokat gyűjt maga köré, nem szeretem ezt a gondolkodásmódot, de ennek nem igazán adok hangot, helyette megválaszolom a kérdést, őszintén:
- A munkájában semmiképpen, nem is szeretnék benne lenni, tudni róla. Ő egy városért felel, emberekért. Elszámolással van a tanács felé, az itt lakók felé. Ha kell, természetesen, szívesen segítek neki, de én nem vagyok politikus, és nem is szeretnék azzá válni. Inkább a magam útján járnék.
Amiről már beszéltünk korábban, de most annyi minden közbejött és olyan sok pénzt költöttünk, hogy először szeretném, ha a házasságunk kezdődne el, de még idén, az igazán hűvös időszak kezdete előtt szeretném a magam karrierjét is elindítani, a magam álmát is megvalósítani. De oly sok mindenhez mostanában, ehhez is jelenleg egy nagy adag türelemre van szükségem. Szépen lassan azonban tudom, hogy minden a helyére áll majd.
- Te mivel foglalkozol?
Teszem fel a kérdést a bögre felett átpillantva rá. Nem értem, hogy miért van egyedül, én sokáig azt hittem, hogy jó lesz nekem úgy, de ahogy azt mondták, házasságra kell lépnem, rájöttem, hogy nem vagyok teljes, hogy kell mellém egy férfi, akivel közös úton járunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Így lesznek a szép reményekből csúf pofára esések. Elektra a kapott válaszból ezt azonnal leszűri. A vele szemben ülő nő "csak" feleség lesz és semmi több. Vak és süket, kedvesen és bájosan mosolygó biodíszlet befolyásos férje oldalán, akinek persze meglesz a saját élete, amiről azt hiszi majd, hogy valóban az övé. Még az amúgy igen édes fánk íze is megkeseredik hősnőnk szájában, ahogy rájön nem lesz mit megtudnia azután sem a nőtől, hogy összefonódnak tiszteletre méltó családfáik. - És merre fog vezetni az az út? - lötyögteti meg kávéja utolsó kortyát, majd élvezettel hajtja fel, hogy azután finom mozdulattal tegye helyére a csészét. Tányérján még két falatnyi fánk van, ezt hagyta utoljára, hogy amit nyelve hegyén érez az a lágy tészta és a sűrű lekvár zamata legyen. Mindent egybe vetve azért pár hasznos információnak mégis a birtokába jutott és ha úgy alakul, hogy újra találkoznak nem fogja sutba dobni az eddig elért kapcsolati szintet. Miközben ezen gondolkozik érkezik egy olyan kérdés Elizabet részéről, amire nagy odafigyeléssel kell felelnie. Ha hazugságot építesz, tedd úgy, hogy igazság alapokon nyugodjon. Ezt a szabályt követve nyitja szóra szép ívű ajkait. - Embereknek segítek - mosolyog őszinte csillogással a szemében és az utolsó falatot is felcsippenti tányérjáról. Igen, a riporter létet egyfajta segítségnyújtásnak szokta tekinteni. Utat mutatni, feltárni az igazságot, információkat közölni, felnyitni az emberek szemét bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Erre törekszik és ehhez néha nem átall olyan eszközökhöz folyamodni, amik dilettantizmust sugallhatnak. Épp ezt tette Daróczy esetében. Szánt szándékkal kérdezett sületlenségeket, hogy kizökkentse a férfit nyugalmából, hogy lássa valójában milyen ember is tartja kezében a város gyeplőjét. A riport anyagát persze végül egészen emészthetőre kalapálta össze, de tisztában volt azzal, hogy hozzáértése erősen megkérdőjeleződhet a megjelenés után. Vállalta ezt a kockázatot a nagyobb jó érdekében. Kedvenc hőséről vett példát, aki szintén képes volt hasonlóan cselekedni, hogy megmenthesse az emberiséget. Elektra céljai természetesen nem ekkora léptékűek, mégsem becsülendő le elszántsága és bátorsága, amivel teszi, amit helyesnek ítél, hogy elérje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Elnevetem magam a hirtelen hangsúlyváltáson. Végülis, ki hogy látja ezt az egészet. Az ő szempontjából valóban aranyosnak látszódhat, míg nekem inkább kellemetlen a helyzet. - Egyébként igen, tényleg kis cuki, csak néha egy sunyi dög. - fontosnak érzem hozzátenni, hogy azért Margaréta is érezze, hogy szeretem ám és nem rossz cica, csak néha csinál butaságokat, mint minden háziállat. Vagyis azt hiszem ez így van rendjén, nem? Amelyik állat nem csinál butaságokat az nem is igazi állat. Szerencsére még vannak zoknijaim, amik megúszták egyben, mint például a mai unalmas türkiz pár, de az egyenruha alól úgysem látszódik ki, így úgy döntöttem jó lesz. Szerintem mindig az aktuális kedvenceimre hajt, én nem tudom hogy, de valahogy megérzi, hogy melyiket kell lenyúlnia.
- Véééégülis - nyújtom el a magánhangzót, ahogy általában a lányok szokták. - Ez még eszembe sem jutott. De találhatna magának valami kevésbé költséges hobbit. - Mert így ugye a legtöbb ilyen sulikör után visszatérünk a szobába, ahol visszakapom a szanaszét rágott, nyálas és lyukas zoknijaim, amik helyett mindig be kell szereznem az újabb és újabb darabokat. Így nekem nem éri meg annyira ez a kis szórakozás. De legalább mindig van mit kérnem  névnapra, szülinapra vagy karácsonyra, mert zokniból a sok soha nem elég.
- Ó dehogyis! A lányokkal mindig jobban kijött, valamint ha valaki számára idegen akarja elkapni akkor némi simizés ellenében hagyja magát. - Látom rajta, hogy kicsit zavarban van, amit egy kedves mosollyal igyekszem ellensúlyozni. Kicsit lehet hirtelen akasztottam magam a nyakába, de azt hiszem, ha nem is miattam, hanem sokkal inkább Matild miatt mégis szívesen jönne velem. Én csak bátorítani tudom, ha nincs jobb dolga.
Ha ezen a kis kitérőn túl vagyok akkor a hős szerepét magamravállalva előre indulok a feltételezett irányba. Hátrasandítok a vállam felett, hogy lássam követ-e a lány, amennyiben nem megtorpanok, hogy bevárjam őt. Ha viszont ott lépked nyomomban ajkamra elégedett mosoly költözik és kékjeimet a Matildra utaló nyomok keresésére emelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Elégedetten, sőt mi több, helyeslően bólintok felé, olyan tanárosan-szigorúan összepréselt szájjal. "Helyesen teszed, hogy hallgatsz rám, hogy megfogadod a tanácsaimat, mert én vagyok az idősebb és tapasztaltabb, én tanítok, ez a minimum." Mielőtt bárki megijedne, hogy egy erre járkáló legilimentor belenyúlna a fejembe, és kivenné zavaros gondolataim közül, hogy valamelyik itteni tanárra gondolok, lelövöm én a poént, nem, általános iskola, negyedik osztály, Barabás néni. Nem kell itten kombinálni.
- Ettől még mondjuk lehetek színész, csak így emberként - mutatok magamra, majd egy gyors torokköszörülés után belekezdek egy sebtiben elképzelt és felvázolt színdarab közepébe. - Na de Julio, bátyám, nem teheted meg, hogy minket hátrahagyva elhajózol az Újvilágba Esperanza nyomába! Gondolj ránk, a sok éhes szájra, kik otthon várnak, és a lovaidra, akik tuti nem tudnának friss füvet enni a tenger közepén! Ne menj Julio, ne menj, szívből könyörgök neked! - Még egy könnycseppet is elmorzsolok, és sóhajtok, hát milyen megható... Igen, a színészet az én pályám - nem.
- Dehogy - rázom meg a fejem azonnal, nyugtatólag. Nem áll szándékomban bevallani, hogy éppen én voltam az, aki bántotta őt, nem érzem úgy, hogy meg tudok birkózni még ennek a súlyával. Majd egyszer talán elmondom. Persze az is lehet, hogy örökre titokban tartom, lecsüccsenek rá szépen, és ha bárki piszkálna azt jól...! Jól! JÓL! Jól bokán nyalom.
- Hááát tudod, magatartási gondok - pislogok ártatlanul Laurára, épp csak a glória hiányzik a fejem fölül. - Akkor is mászkáltam a folyosókon, ha épp nem kellett volna, átmasíroztam más házak körleteibe csak úgy mert miért ne, elaludtam az órákról, feleseltem, morogtam a büntetőmunkák miatt... csak ilyen apróságok - nevetem el magam a végére. Egy vállvonás kíséretében egyenesítem ki magam, hogy elgémberedett tagjaim kicsit kinyújtózhassanak, és bár épp ásítanék, az utolsó pillanatban egy belibbenő hajtincs pont úgy csikizi meg az orrom, hogy elmúljon az inger. Frusztráltan dörzsölöm meg az arcom, s közben valami mondatféleség ki is szűrődik tenyereim mögül. - De így legalább többet lehetsz Thomassal, meg találhatsz olyan prefiket akik hasznosabbak a Bélafélék ellen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Persze, már megint én gondolnám túl, rágcsálom meg az ajkaimat kicsit. Inkább megpróbálok nem előállni az ötleteimmel amikor úgy érzem megértettem valamit, még a végén olyan gondolatokat ültetek el a fejében ami miatt aztán ő jár pórul egyszer. Az egy dolog, ha a saját kapcsolataimat elrontom a furcsa logikámmal, de nem lenne vicces, ha ezeket a csodákat el is kezdeném terjeszteni. Bólogatok a gyűrűre, és halványan el is mosolyodok, ahol tekintetem is az övét követve a kis ékszerre rebben. Mondjuk érdekesen nézne ki Ricsi a rózsaszín kövekkel, szólal meg a kisördög odabent, és ha figyelmen kívül hagyni nem is tudom, legalább annyit sikerül elérnem, hogy ne mondjam ki hangosan.
Az mindenképpen igaz, hogy kizökkentett a bús, merev visszafogottságból, amibe kényszerítettem magam, azzal, hogy együttélésről, szerelmet vallásról meg komolyan, összeköltözésről kezdett beszélni. Hirtelen egészen más miatt érzem úgy, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán, nem azért, mert döntenem kéne valamiről, nem azért, mert meg kell birkózzak a saját hazugságommal, sem azért, hogy kitaláljam mit akarok érezni, egyszerre elfedve azt amit valójában érzek. Nem ezek miatt, hanem kivételesen azért, mert néhány korábbi ponton túllendülve olyan irányba szaladt a mellettem térdelő előre, amit hirtelen nem is tudok feldolgozni. Én épp csak két perce próbálom nem tagadni magam előtt a helyzetet, erre rögtön együttélés? Oké, tudom, hogy ezen lovagolok már mióta, de még egyszer, együttélés?? Nem, ez így komolyan annyira idegen, ijesztő és abszurdan sokesélyes és legjobban is távoli, hogy nem is akarok rá gondolni. Nem is tudom, őszintén, igen, nem is tudom... Egyáltalán elképzelni ezt a helyzetet.
- Azt hiszem nem kell megvárnod a hatvanötöt, én a helyükben simán bevennélek tiszteletbelinek - rázom meg a fejem, hitetlenkedéstől magasra szökött hangon.  - De ugye akkor ha valami pletykát hallanál, megosztanád a fiatalabb korosztállyal is? - mosolyodok el. Nos, nem hittem volna, hogy itt fogunk beszélgetni, és mindazok után amiket hallottam - illetve most már mondhatom, hogy amik történtek - nevetek majd vele, de tessék, újabb bizonyíték rá, hogy könnyedén tévedek. És mintha ő is pontosan erre gyúrna, ezzel az egész mosolygó fejes elemzéssel, korábban félszegen felrémlő mosolyom pedig tényleg hitetlen nevetésbe fordul. Bolond vagy Lili, de tudod, nálam ez jót jelent. Megrázom a fejem, hogy reagáljak a dolog érdemi részére is, de nem, belekezdenék és fel kell nevetnem, szám elé szorított kezekkel. Így jönne ki a feszültség? Ez de rossz már.
- De írásban sokkal összeszedettebben el tudnám mondani amit szeretnék - préselem ki végül magamból a lényeget anélkül, hogy megfulladnék bele. - Mi értelme annak, hogy odamegyek, és se eleje se vége, csak megint összeveszünk? - Ha nyugodtabban is dőlök hátra, a kérdésem mögött megbújik egy-két (egyébként sajnos igencsak jogos) félelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Már majdnem minden vizsgámmal végeztem, még három nap múlva lesz egy Sárkánytan, de holnap semmi, ráadásul szombat, így kicsit önkényesen kiszabadítottam magam levegőzni. Nap helyett ugyan a hold süt ilyenkor már, szokás szerint nem lenne szabad itt lennem, de kivételesen nem sántikálok semmi rosszban - tényleg csak valami mást akarok hallgatni, mint a szobatársaimat, akik még álmukban is a sok bemagolt mágiatöri évszámot nyöszörgik maguk elé. Semmi falra festés, semmi lépcsőn csúszdázás, de még csak szobrokon sem kísérletezek mozgatóbűbájokkal, csak én és az este csendje. A Vigadófreskók folyosója estére már nyugodt, ezt használom ki én is, ahogy puha léptekkel császkálok fel-alá. Fülelek azért, nehogy meglepetésvendéget kapjak, de nem parázok rá nagyon, ilyenkor a prefektusok is jegyzeteikkel járják a folyosókat, és a tanárok is elnézőbbek talán egy kicsit.
Egy árny dörgölődzik neki hirtelen a bokámnak, mire számat a kezemre csapva, akarom mondani kezemet a számra csapva ugrom meg ijedtemben, pláne, amikor realizálom, hogy lenézve... Konkrétan semmit nem látok. Aztán az a semmi, ami nagyon is valami végre megmozdul, fekete massza a fekete háttér előtt, megvillanó zöldjeiben hasított éjszaka. Leguggolva igyekszem nyugtatni zaklatottan dobogó szívemet, s halkan surrogok a kis lénynek, aki társaságomul szegődött. Nem mondom, hogy nem jelent kisebb szívinfarktust egy koromfekete macska a bokám közvetlen körén az éjszaka közepén, de állítólag csak azok ijedősek akik éppen rosszban sántikálnak, úgyhogy nem mondhatom, hogy megijedtem, mert az rontana az imidzsemen.
- Hát szia te kis démonka, szereted ráhozni a frászt másokra, igen? - gügyögöm neki, és óvatosan fel is veszem a karjaimba. Igen, akkor is, ha kicsit tiltakozik na, hát szisza. Jobbomban tartom, míg balommal cirógatni kezdem az álla alatt, füle tövét, aminél úgy érzem, hogy jobban élvezi, és nekidőlök egy ablakpárkánynak. Végül is, ez is meditatív, bár Lysander lehet féltékeny lesz, és kelhetek reggel szőrcsomóval az arcomban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Tagjai egyre nehezebbek, pedig aligha mozdult bármit is, mintha az, hogy helyet adott neki, elég is lett volna mára. Nem akar aludni, makacsul dacol a fáradtság ellen, mint mindig és veszít, mint minden esetben. Otthon sem könnyebb, ha fel is kel, de nem moccan, csak szükségleteket lát el, amik a testnek muszáj, vagy épp megpróbál habzsolni és vagy kihányja vagy sem. Ennyi év után is akadnak kérdőjelek, hogy mennyit bír az adott periódusban, pillanatban, mert sosem egyforma. Van, hogy elég egy nap, van, hogy hosszú ideig képtelen bármire, most úgy érzi, míg idebent lesz, a nehezebbik verzió lép életbe. Fogalma sincs. Sem arról, hogy ha totálisan letisztul benne minden, miképp lesz. Most könnyen beszél, mondja, hogy rendben lesz, a gyakorlat mindig mást mutat. A második felvonásban azonban nincs sok ijesztő ismeretlen, nincsen sötét massza, amely lefele rángatja – teszi, tenné, de már nem könnyű rángatni őt – és nincs a fülsüketítő egyedüllét. Fülel ő, a szavaira, fejét enyhén felkapva ráncolódik kissé homloka a hallottakba. Többes szám? Most vagy lemaradt valamiről vagy túl nehezen fog fel bármit is. Megeshet. Most nagyjából majdnem minden.
- Állandóan… - engedi vissza fejét, mintha meg kellene rágnia a szót. – Nem is állandóan. Nem értem most ezt – de az igaz, hogy a legtöbb helyzet nem kellene. Az se kellett volna, amely miatt most és eddig is itt van, amelyben létezik, az elől pont, hogy fejvesztve menekült, csak épp az gyorsabb volt nála. Nem védeni akarja magát vagy épp vitázni, egyszerűen nem ugrik be, hiszen a legutóbbi akármi Zinával esett meg, azóta, úgymond mindenhol minden békés volt. Mondhatná, hogy túlzónak érzi az állandóan szót, de csak sóhajt helyette egy nagyot. Inkább kapaszkodik, ujjaival érinti, simítja tovább, mert ez tartja a felszínen és újra fel-feltörő szavai, ha már képes valamelyest beszélni a dologról. Legalább az érzésről, amely annyira megrekedt benne és most sem tudja elengedni. Haladás, most valóban, ha már képes szavakká formálni, akkor már történt valami, valami új. Ajkaira mosoly húzódik végül, nem azért, mert kimondta, hanem amit Mihail mond. Büszke. Nem örül, de büszke. Teljesen jogos.
- Köszönöm – tényleg megtette, nem tudni, valaha lesz-e ehhez hasonló alkalom. Nem szeretné, nem azért jött ide, hogy jóformán területharcokat vívjon farkasként, igaz, nem is magától került a faluba, de ha már választani lehet, jobb a béke, mindenkinek.
- Ez igaz. Bár mindig azt teszem, emésztem, de… akkor elengedem. Megpróbálom – hátha. Mintha valami módszer lenne arra, hogyan legyen könnyebb a lelke. Talán az is, de mivel eddig nemigen kapott tanácsokat ebben, minden csak teszt. Gyanítja, ha ezt el is engedi, majd lesz más. Az élete már csak ilyen. Fogalma sincs, őszintén, mit kezdjen ezzel az egésszel. Nyilván lesznek kötelező körök, sőt, azokból meg már rutinja van, abba jelenleg nem gondol bele, hogy következmények néven mi várhat rá.
- Máris jobb kedvvel fogok ébredni. De… nagyon unalmas lesz. Legalább könyvet szerezz – mintha tényleg az lenne a legnagyobb gondja, hogy a másik unatkozni fog, miközben kapaszkodik belé, ahogy jelenleg is. Tekintetük találkozik, ahogy ismét rápillant, közelebb csusszanva, álom helyett egyelőre ajkait választja. A lágy simogatástól lúdbőrzik, miközben lassú, óvatos, mégis, minden mélységét érintő csókba húzza bele őt. Nem siet, nem akar sietni, mintha most ízlelné először és sose akarná elengedni. Jelenleg többre nem képes, nem csusszan rá, hogy folytassák, hogy legyen több, nagy sóhajjal válik el tőle és hajtja fejét a mellkasára. Beszélteti, kéri, hogy meséljen, bármiről, felőle akár arról is, hogy hány pókot lát a sarokban. Válaszai végül lassúak, a gyengeség győz, hiába a tiszta elme, a tenni akarás, nem képes legyőzni azt. Simogató ujjai állnak meg, ahogy egyenletes légzése tudatja a másikkal végül, hogy valóban pihen, egyelőre semmi sem kínozza. Talán már később sem. Az álomtalan álom sokszor a legjobb válasz a problémákra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Én csak edzeni jöttem le, még örültem is, hogy viszonylag üres a pálya, most viszont már nem teljesen ez a helyzet. Valaki nem fogná meg a gyereket és vezetné el innen? Légyszi? Anyu? Igibá? Azt hiszem nem sok ember van, aki egy hasonló helyzetben olyan hatással lenne rám, mint Theon, ha bárki más állna így előttem, megijednék, ha egy idegen, esetleg rablósisakkal, konkrétan talán még félnék is. De itt? Itt az első amit érzek, az a gerincemen végigszáguldó idegesség, és harag. Olyan gyorsan felkapom a vizet, hogy pislogni sincs időm, csupán seprűm nyelét szorítom hirtelen szorosabban. - Neked meg már megint mi bajod van? - szűröm fogaim között a kérdést, miközben tekintetem az arca, és a pálca között jár. Sajátom a bal alkaromra szíjazva hever, csak be kéne nyúlnom bő kviddicses talárom alá, és ott lenne, de egyelőre jobbnak látom nem megmozdulni. Amennyire ideges, még a végén megpróbál elátkozni, elrontja a bűbájt, aztán ki tudja, hogy abba a valami random hablatyba nem halnék-e bele. Komolyan nem kéne ennek a gyereknek pálcát adni a kezébe, de rögtön, kérem, én már a kényszerzubbonyt is javaslom! És ő a prefektus, tőlem meg elveszik a jelvényt. Szépen vagyunk mondhatom.
Nem jut eszembe, hogy a bájitalról van szó, amit Elenával készítettünk, mégpedig azért nem, mert azóta, hogy azzal kísérleteztünk számtalan nap is eltelt már. Ez az egyik indok. A második, hogy nem tudtam róla, hogy ténylegesen fel is lett használva, a harmadik meg igazából ebből is következik, eszembe sem jut, hogy a rellonos éppen velem társítaná ezt a galád tettet, és hozzám jönne sírni miatta. Mondanám, hogy őrjöngeni, de az hozzá képest túlságosan drámai, a sírni pedig pluszba kevésbé férfias, így picit már ettől is jobban érzem magam. Persze fejben szapulni a másikat nagyon nagy dolog, kifelé kéne cselekednem vagy mondanom valami olyat, amitől eltakarodik a dolgára és engem békén hagy, de haladjunk egyelőre csak szépen sorjában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Míg nem találkoztam Marcival, addig csak egyedül énekelgettem, de ő volt az, aki tényleg megismertette velem a zenét és közelebb hozott a dallamokhoz. Kedveltem a társaságát, nem csak azért, mert gyönyörűen játszott a hangszereken, hanem azért is, mert a társasága alkotásra ösztökélt. Részben ezek miatt, s részben azért, mert amúgy is jó társaságnak bizonyult, örültem hogy végre újra láthatom a szünet után.
- Shallow? Hú, klassz! A dallama szerintem menni fog hallás után, a szöveg az...azt nem tudom - mosolyodtam el, mert az igaz, hogy tanultam angolul magántanulóként, de annyira azért még nem volt tökéletes a nyelvtudásom, hogy egyből le tudjam követni a teljes szöveget. Marciban viszont bíztam, hogy ő talán már tudja ezt a dalt, s úgy voltam vele, hogy ha őt követem, egy idő után, sok gyakorlással majd tényleg menni fog. Le is telepedtem a fiú mellé, s kényelembe helyeztem magam, ügyelve, hogy ne lökjem meg a gitárját.
- Amúgy hogy vagy? Szerintem te nőttél a szünetben - jegyeztem meg nevetve, s közben oldalba is böktem őt. Közben eszembe jutott az, hogy nálam van a telefonom, amit még Bence segítségével vásároltam, s rájöttem arra, hogy van rajta egy hangrögzítő opció, amivel akár fel is tudnánk venni a próbánkat.
- Figyelj csak, mit szólnál, ha rögzítenénk néhány dalt a telefonomra? Aztán vissza tudnánk hallgatni, és meg tudnánk állapítani, hogy mennyire volt jó, és melyik részeken kellene javítanunk - erre mondjuk talán miattam volt szükség, mert abban szinte biztos voltam, hogy Marcinak tökéletes a hallása, és szuper érzéke van a zenéléshez. Magammal viszont sosem voltam megelégedve, s mindig volt bennem némi bizonytalanság, hogy talán nekem még sem kellene kiengednem a hangomat.
- Majd szólj, ha kezdhetjük ezt a Shallow-t, és akkor indítom a felvételt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Patikát szeretnék nyitni a városban. Láttam, hogy az előző régóta zárva van, szeretném, ha újra lenne, mert szerintem egy ekkora méretű településen, ahol minden korosztály megtalálható, fontos, hogy legyen.
Megvallom, nagyon neccesen indultam neki a dolognak, hiszen akkor, amikor megtetszett a gondolat - amit először tizenöt évesen vetettem fel otthon, majd szunnyadni hagytam hosszan - nem tudtam, hogy indokolt-e. Aztán elkezdtem megnézni Bogolyfalva statisztikáját, azt a rengeteg születést, a kevés halálozást. A lakosság egyszerre fiatalodik és öregedik el, ami bámulatos. Olyan jó lenne, ha néhány éven belül Kunszenilláról is hasonlókat mondanának. Nagyon aggódom, hogy egy kiváló adottságokkal rendelkező település ennyire elnéptelenedik, holott ott is él olyan máguscsalád, akik megbecsültek, és akik segíthetnének a fellendítésben. Mindenképpen beszélnem kell Bálinttal arról, hogy valamit csináljon a családja. Igen, ez a szép abban, hogy kevés máguscsalád van már csak, ismerjük egymást, hiszen azok, akiknek fontos a hagyomány, ragaszkodnak, és Nana sok unszolásra ugyan, de Bálint felesége lett. Nyilván nehezen viselte, hogy egy vele egykorúnak felnőtt gyereke van, de úgy tűnik a házasság nem boldogtalan, hiszen mostanra három gyermekük is született.
- Kísérleti ás alkalmazott bájitaltanból is diplomáztam az Academia Magicae Sopianaeiensis, a nagynénémnek hála pedig kiváló a gyógynövény ismeretem, így a képességem megvan hozzá. De szeretnék még tanulni, ahhoz, hogy tökéletesen rálátásom legyen a patika minden szegmensére.
Azt nem teszem hozzá, hogy az IQ-m magas, és ennek köszönhetően könnyen tanulok, hogy van még két diplomám, mert sem a nemzetközi mágustanulmányok, sem az összehasonlító vallástudomány nem tartozik a témához. Igazából azokat is csak azért, mert túl jó volt a tanári gárda ahhoz, hogy kihagyjam.
- Van egy saját cégem, igazából a nagynéném cégének társcége, amiben természetes alapú krémeket készítek, valamint gyógyfőzeteket. Nem öregedésre, hanem bőrproblémák kezelésére. Valamennyi tapasztalatom van, de nem elég.
Maximalista vagyok, nekem a valamennyi sosem elég, és ez nagyon nem könnyíti meg a dolgaimat, tudom, de szeretnék jó lenni. Az utolsó falatok vannak nálam is, annak ellenére, hogy meglepően sokat beszéltem, azért fogyasztottam is.
- Illetve, most sokat költöttünk a házra, az esküvőre, szeretném, ha előbb az anyagi stabilitásunk lenne meg, de az év vége felé már szívesen nyitnék.
Tudom, hogy nálunk nem igazán vannak anyagi problémák, de nem szeretek sokat költeni, és most előbb szeretnék egy kicsit szerényen élni ahhoz, hogy újra valami nagy történhessen.
- Minden elismerésem.
Ennél jobb választ nem is adhatna, hiszen nekem az életem egyik kulcsfontosságú momentuma az önkéntesség, a mások segítése. Éppen ezért találtam ki, hogy annak a két kedves idősnek, akik már nehezen mozognak, segítek, és bevásárolok, illetve főzök meleg ételt, ez a legkevesebb, amit tehetünk, hogy amire telik az erőnkből, megcselekedjük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Amikor ráeszméltünk arra, hogy valójában hol lehetünk, s mi is történhetett velünk, az sokkolóan hatott ránk. Láttam Emma tekintetében a félelmet, vagy talán kétségbeesést, vagy nem is tudom, hogy mi is lenne rá a jó szó, de érződött rajta, hogy hozzám hasonlóan ő sincs a helyzet magaslatán. Azt persze eddig is tudtam, hogy az alkoholos italok nem voltak rám jó hatással, arra viszont álmomban sem mertem volna gondolni, hogy egy napon emiatt majd ennyire kínos helyzetbe kerülhetek. Bár az is igaz, hogy emlékeim szerint - már amennyi eszembe jutott az előző estéből - úgy rémlett, hogy nem is ittam olyan sokat. De ha nem ittunk annyi alkoholt, akkor mégis hogy történhetett meg velünk ez, s hogy nem emlékeztünk mindenre? S ahogy ezek a gondolatok lejátszódtak a fejemben, Emma szinte ugyanabban a pillanatban szólalt fel, mintha csak a fejemben olvasott volna.
- Akkor azt mondod, hogy volt valami abban a koktélban? - ahogy ez tudatosult bennem, úgy sápadtam el, s így már érthető volt, miért voltam annyira rosszul reggel.
- Merlinre, mi történt velünk - itt tört rám a gyengeség, néhány másodperc erejéig utat tört magának a félelem, de látva, hogy Emma tartja magát, erőt vettem magamon, s abba hagytam a szipogást, majd inkább felöltöztem. Sírni majd később is ráérünk, most viszont jobb lenne minél előbb hazajutni. Egy pillanat erejéig eszembe jutott Márk, aki mindig megmondta a véleményét arról, hogy nem kéne iszogatnom. Magam előtt láttam vádló arcvonásait. Aztán meg Bence jutott az eszembe, akit ha felhívnánk, talán sietve jönne értünk, és kimentene innen. De atyaég, hogy is hívhatnánk őt éppen ide?
Egyikük sem lett volna jó megoldás, még akkor sem, ha úgy éreztem, hogy most talán tényleg segítséget kellene hívnunk. Ráadásul Emma is rosszul festett, meg is kínáltam egy pohár vízzel, de nem tűnt úgy, mint aki még folyadékot kíván.
- Tudom, de ez jót fog tenni. Ha meg kijön, akkor legalább kipucolódsz - javasoltam, s megnyugodtam, mikor végül csak nekiesett annak a pohár víznek.
Közben tengernyi gondolat merült fel bennem, s még a leglehetetlenebbnek tűnőt is bedobtam, amit Emma rögtön elvetett. Ám még sem nyugodtam meg, mert ugyan ő azt mondta, hogy teljességgel kizárt, azért mégis csak egy vad idegen házban ébredtünk.
Az ajtónyitódásra magam is megijedtem, kár hogy nem volt nálam palacsintasütő, mert annak ilyen esetekben kiváló hasznát vettük volna. Így viszont serpenyő és pálca híján kénytelenek voltunk farkasszemet nézni az elrablónkkal?.
Reggeli???
Értetlenül kaptam pillantásom az ismeretlenről Emmára, majd vissza a srác távozó alakjára. Idősebbnek tűnt nálunk, de nem túl sokkal, legfeljebb 20-22 éves lehetett.
- Jójójó, nyugodj meg Emmus - próbáltam lenyugtatni, mert most úgy tűnt, hogy ő az, aki idegesebb lett.
- Figyelj, szerintem...ne legyünk ellenségesek, csináljunk úgy, mintha...mintha jó buli lett volna, de próbáljuk kiszedni belőle, hogy mi is történt. Mit szólsz? Ha tudnánk, hogy pontosan mi történt, akkor lehet, hogy megnyugodnánk. Még az is lehet, hogy ez csak egy félreértés...és hogy talán nem is történt semmi olyan izé...mint amire gondoltunk - nem akartam nevén nevezni a dolgokat, Emma biztos sejtette, hogy mire is gondolok. Még összenéztem vele, s ha beleegyezett, akkor kinyitva az ajtót, lassan léptem ki rajta.
A hosszú hajú pasi még mindig ott feküdt, továbbra is fedetlenül, odalentről viszont már érződött a frissen sült tojás és kolbász illata. S ami azt illeti, rettentően éhes voltam már.
- Gyere, menjünk - suttogtam Emmának, majd a kezem nyújtottam felé, hogy fogja meg, s így menjünk le az oroszlán elé.
- Mi van csajok, nem jöttök? - ismét hallatszott a srác hangja, aki már a konyhában sürgött forgott, s készítette a terítéket. Fogalmam sem volt arról, hogy mit is kéne mondanunk, kínomban így csak mosolyogtam, majd inkább Emmát oldalba böktem, hogy ő kezdjen valamit ezzel a helyzettel. Végül is, ő volt az idősebb, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Áh, nem gond, én is csak azért, mert prefektusként igyekszem odafigyelni az újakra - kedvesen rámosolyogtam, tényleg nem volt miért szégyellnie magát, nagy ez az iskola, és nem ismerhetünk mindenkit. Most viszont itt volt az alkalom a bemutatkozásra, ez gyorsan meg is történt, így Pollinak is lett már legalább egy ismerőse, bár biztos voltam benne, hogy már másokkal is találkozott.
- Ó a miénk is klassz, én mondanám, hogy gyere és nézd meg, de sajnos ez nem ilyen egyszerű. Csak úgy nem járkálhatunk be egymáshoz, ezt valamiért nagyon is szigorúan veszik, amióta áll ez az épület. De néha akadhatnak olyan helyzetek, amikor megnyílnak a kapuk. Mi mondjuk nem voltunk szerencsések, szükséges volt sajnos a házrészünk átépítése - ecseteltem kicsit talán hosszan a történéseket, s remélem, hogy ezzel nem untattam nagyon Pollit.
- Hangulatos, és nagyon otthonos, kicsit hasonlít a tiétekhez - mosolyogva idéztem fel, hogy milyen is a klubhelyiségünk, a tanulással kapcsolatos dolgokon pedig elmosolyodtam.
- Fogalmam sincs, de egy közös van mindannyiunkban, imádunk olvasni. Talán ez a titka, hogy több időt is képesek vagyunk ráfordítani valamire. De azért ne gondold azt, hogy minden levitásra jellemző az, hogy nagyon jól tanulunk. Azért ezt az élet is befolyásolja, mert akadhatnak jobb és rossz napjaink. Valójában én sem vagyok mindenből jó, van, amit nem ártana gyakorolnom. De szorgalmas vagyok, amennyire lehet. Azt hiszem, hogy inkább ez a titka, a szorgalom, meg az időráfordítás. Amúgy nálatok is vannak jó tanulók, és a rellonosok közt is van egy-két kiemelkedően teljesítő tanuló - súgtam meg, már csak azért is, hogy Polli ne adja fel, s bízzon magában. Tényleg nem a ház színétől függ az, hogy ki hogyan tanul.
- Hű látod, ez egy nagyon jó kérdés. Sosem harapott még meg tündér. Szerintem olyan lehet, mint egy darázscsípés, de nem vagyok szakértő - elmosolyodtam, ez egy jópofa kérdés volt, s őszintén tényleg nem tudtam, hogy mennyire kellene félnünk egy apró pici tündértől.
- Akkor mindegy, legfeljebb átváltozol - mondtam komolyan, de valójában csak ugrattam a lányt, s rögtön újra elnevettem magam. - Ne félj, nem fogsz átváltozni, ha meg is harap, szerintem csak bepirosodik majd, de nem vészes-
Egy ideig próbálkoztunk a tündér csalogatásával, minden kedvességet bevetettünk, amit csak lehetett, még sem értünk célt. Kezdtem feladni a reményt, tanácstalanul guggoltam a bokor előtt, mikor Polli érdekes dolgot tátogott felém. Az ötlet jó volt, egész jó, viszont ahogy tovább gondoltam, mégis el kellett vetnem ezt.
- Nem, ez nem biztos, hogy jó lesz Polli, mert akkor sosem találjuk őt meg. Várj csak...- hirtelen eszembe jutott, hogy maradt a zsebemben egy szem bonbon, így azt kicsomagoltam a papírból, hogy a finom csokoládé illatával csaljam oda magunkhoz a kis tündért.
- Tündérke, nézd csak milyen finom csokoládé van itt. Nyamm de finom...hmm, ezt neked is meg kellene kóstolnod - picit még beljebb is toltam a kezem, amikor egyszer csak megmozdult a bokor, s úgy tűnt, mintha előbújna a kis tündér.
- Nézd Polli...beszélj hozzá - súgtam oda a lánynak, s kíváncsian figyeltem, hogy mi lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Tetszik neki a vele szemben ülő jelleme. A szakmai ambíciói és ahogyan beszél róluk, mind imponálóak annak ellenére, hogy épp most készül hozzámenni a bogolyfalvi Lex Luthorhoz. Hősnőnk minden esetre el tud vonatkoztatni ettől a ténytől és csak magát Elizabetet venni górcső alá. Az objektivitás a riporter legfőbb erényeinek egyike. Elismerően biccentget az információkra miközben azokat sorban hallja a nőtől. Mosolya is elismeréséről árulkodik. Kétsége sem fér hozzá, hogy ha nem Daróczy lenne a férje, akkor ők ketten akár igazán jóban is lehetnének és jobbá tehetnék a világot, persze a maguk léptékében mérve. De a makacs tények ennek gátjai lesznek. Ebben is olyan biztos, ahogy abban, hogy ideje indulnia. Elfogyott a kávé és üres a tányérja, ráadásul még mire Imoláék hazaérnek szeretné előkészíteni a fagylaltozás kellékeit kinn a verandán. - Köszönöm - reagál egy hálás pillantással és mosollyal az ő foglalkozását méltató szavakra. Magában azért úgy érzi, hogy a nemesi gőg és rátartiság itt bukott ki a nőből. A kvalitásait sorolva. Ezen persze Elektra magában csak jót derül. Neki is megvannak a maga képzettségei és az intelligenciájára sincsen panasz, sőt az átlag felett van egy arasszal. De tartja magát inkognitójához és nem említ semmit, ami ezekre fényt vonna. Viszont, ha csipkelődni akarna - és már miért ne akarna- akkor akár azt is mondhatná, hogy benne a rellonos rafináltság az a plusz, ami Elizabetből bizony hiányzik. Szóval ezüst kanál ide, vagy oda a mostani beszélgetés is ékesen bizonyítja, hogy sosem szabad lebecsülni a plebszhez tartozókat. Mert ők is képesek átrázni a palánkon a legtanultabb nemeseket is néha. Ennek okán hősnőnk úgy ítéli a vele szemben ülővel sikeresen hitette el magáról az "átlagjani" mivoltot. - Sajnos most mennem kell - kezdi és ösztönösen üres tányérjára rakja a csészéjét, hogy a pincérnek segítsen - Remélem találkozunk még - áll fel és mielőtt a pulthoz menne átvenni dobozát, amiben a fagylaltgömbök pihennek, válla felett visszaszól - A város szerencsés lesz, hogy ilyen patikust kap - mosolyog rá még egyszer utoljára Elizabetre és már indul is tovább befejezni amit eltervezett. Belekukkant a dobozba. Minden úgy és olyan mennyiségben van, ahogy kérte. Szerény borravaló és kedves szavak kíséretében egyenlíti ki a számlát, majd elindul, hogy mindennel készen legyen, mire a szülei és kislánya hazaérnek. Léptei sietősek, de kecsesek, ahogy halad a Holdfény utca alsó vége felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egy ideje már kerülöm a találkozást Karolával, ami azt illeti Babuval is. Furcsa volt ez az egész randi "Boszi"-val, akiről kiderült, hogy Karola. Az viszont elég tanulságos volt, hogy kép nélkül nem igazán jó ötlet ezen a randiappon fent lenni. A másik, ami kiderült, hogy ismeretlenül is olyan jó fej Karola, mint ha tudod, hogy róla van szó. Tényleg jó volt vele a randi, és felhőtlenül is éreztem magam, miután kiderült, hogy mi vagyunk a randi két résztvevője és nem neki is egy ismeretlen, meg nekem sem. Viszont a végén úgy gondoltam, hogy egy jó randi utolsó mozzanata akár lehet egy csók is - amit így utólag visszagondolva első randinál elég elhamarkodott ötletnek érzem -, de akkor betévedt Babu és látta az egészet. Hogy ez miért is zavar igazán? Mert, amikor megcsókoltam Karolát bevillant Babett szeme, perzselően az agyamba, pedig semmi köze nem volt hozzá. Amikor pedig megláttam, hogy láthatott minket, bűntudatom lett, és nem értem miért. Illetve azóta már értem, mert valójában Karola irányába éreztem, hiszen Babu randizgatott azóta elmondása szerint, szóval... meg amúgy sem hiszem, hogy sok esélyem van nála, hiába Bogi tanácsai a szerelmi életemre vonatkozóan. Már, ha van ilyenem, szerintem nincs, de legalább Masával pontot tettünk a lezáratlan ügy végére, aminek szívből örülök. Jól esett, hogy bocsánatot kért, és szívesen fogadtam, kapaszkodtam már belé, hogy megtörténjen. Na, de visszatérve az egészre, amiért itt ülök a padon, várva Karolát, az a nagy helyzet, hogy nem tehetem meg Karolával azt, hogy amíg nem tisztázom magamban, hogy mit akarok, nem tehetem meg, hogy hitegetem. Ugye ebben pontosan én voltam benne, és tudom, hogy milyen szar érzés, ha játszanak az ember érzelmeivel. El tudnám Karcsit képzelni mellettem, letojva, hogy ki mit gondol a rokonságról, csak hát nagyon úgy tűnik, hogy én viszont beleestem Babuba. Karolát pedig szeretem annyira, hogy ne okozzak neki fájdalmat szándékosan, hogy hátha mégis... pont eléggé szórakoztak már az érzelmeivel, vagy hát... lehet, hogy nem szórakoztak, de nem sokáig tartott az első kapcsolata. Szóval itt annál a bizonyos stéghez közeli padnál várom őt, miután délelőtt küldtem neki egy baglyot, hogy itt fogunk találkozni, ha eljön. Én nem tudom, hogy hogyan van ezzel az egésszel, remélem, hogy még nem hitte el, hogy járni fogunk. Mert akkor nagyon ciki lesz az egész beszélgetés, meg az is, hogy megbántom őt vele valószínűleg. Az pedig az egyik utolsó dolog, amit szeretném, hogy bántsam Karcsit. Lehunyt szemmel várom őt, csak ha lépéseket hallok, akkor pillantok az érkező hangok irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Napok teltek el a randink óta, talán több is, mint amiben megállapodtunk, s kezdtem frusztrált lenni amiatt, hogy Bence kerül engem. Nem találtam meg őt azokon a helyeken, ahol többnyire felbukkant, az étkezőben sem bukkant fel, s még csak nem is üzent. Már kezdtem azt érezni, hogy talán kerül engem, a baj csak az volt, hogy nem értettem, miért, hisz nagyon is jól sikerült a randink. S bár az elején mindketten meglepődtünk azon, hogy mi vagyunk Flash és Boszi, utólag mégis csak jól sült el a dolog, hisz megcsókolt. Ez pedig azt hiszem a legjobb jele volt annak, hogy tetszem neki. Szóval ezek miatt teljes kétségbeesés uralta a napjaimat, étvágyam sem volt nagyon, de hát enni azért csak kellett valamit. Aztán ahogy délelőtt megkaptam a baglyot, s benne a találka helyet, máris megkönnyebbültem. Végre üzent, ráadásul nem is akár milyen helyre hívott, hanem a kis tavacskához. Mi lenne ez, ha nem egy igazi randi? Egy olyan komolyan átgondolt, romantikus gesztus?
Jó, nem voltam nagyon romantikus alkat, ez már a Márkkal való kapcsolatomban is hamar kiderült, ettől függetlenül ennek a randinak mégis nagyon örültem. Rögvest le is ment két nagy szelet kolbászos szendvics, azt hiszem hogy Bence levele pozitívan hatott rám, s helyre állította a bioritmusomat.
Izgatottan vártam a délutánt, készültem rendesen, még a hajamat is kivasaltam, próbáltam olyan ruhát felvenni, ami tetszene Bencének, s Dana korábbi tanácsaira hagyatkozva még egy kis parfümöt is fújtam magamra.
A tavacskához érve kíváncsian pillantottam körbe, majd amint megláttam Bencét a padon ücsörögni, hirtelen megtorpantam. Eddig is izgultam, de most talán még gyorsabban vert a szívem idegességemben. Csak nyugi, randiztál már, ő csak Bence...csak...hát persze.
Nem nagyon hatottam magamra, az idegesség sem múlt el, de mégis erőt vettem magamon, s megindultam a fiú felé.
- Nahát, ki ez a helyes idegen? - kérdeztem mosolyogva, ahogy közelebb értem hozzá, s bár zavarban voltam, ha felállt a padról, azért odahajoltam, s nyomtam egy puszit az arcára. - Mintha a gondolataimban olvasnál, tudtad, hogy imádom ezt a helyet? - ezt vehette dicséretnek is, mert ennél jobb helyre nem is hívhatott volna. A tavacska környéke békés volt, s ideális arra, hogy csodálatos délutánt töltsünk együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ismét olthatatlan vágy ébredt benne a kínai ízek iránt. Képes ugyan elkészíteni pár fogást erről a tájról, de csuda tudja sosem olyan az eredmény, mint a nagyüzemi verzió. Ezért jött ma el otthonról kicsit korábban. A műsora csak este tízkor kezdődik és az előkészületek gyakorlott rádiós műsorvezető lévén sem tartanak soká, azonban ahhoz, hogy kényelmesen elfogyaszthasson egy menüt elég időt szán magának. Ki szeretné élvezni az ízeket, az illatokat és az aromákat. De kávét azt itt nem iszik okulva a legutóbb elé került fekete lötty borzalmaiból. Az időjárás kisebb lehűlésére tekintettel farmert, kapucnis pulóvert és felette bőrdzsekit visel. Hajának egy részét tarkójánál egy kis csattal fogta össze, a többi leomlik háta közepéig. Smink csak minimális mennyiségben van rajta, hiszen az éterben úgyis csak a hangját hallják, melyre a nyaka köré kötött vékony selyemsállal vigyáz. Imolára otthonában ügyel ma Elektra édesanyja, aki nagyon szereti a már lassan négy éves kislányt. Hősnőnk tehát teljes lelki nyugalommal és bűntudat nélkül lép be a Falatozó ajtaján. Odasétál a pulthoz és leadja rendelését, ami egy adag bambuszrügyes-gombás kacsából, fokhagymás sült burgonyából, csípős káposztasalátából és egy szerencsesütiből áll. Mellé egy üveg ribizlilevet kér és pálcikát. Szeret elbíbelődni vele. Autentikus érzetet kelt benne, hogy a botocskák segítségével fogyassza el az ételt. Ezután kiválasztja azt a helyet ahonnan egyaránt látja az érkezőket, a távozókat és az ablakon át a kint járókat, majd leül. Az étel kisvártatva meg is érkezik elé és ő elkezdi fogyasztani kissé kései ebédjét. Miközben eszik, fejben elkalandozik. Visszapörget néhány találkozást és eltervez pár másikat, mégis a gondolatai folyton visszatérnek egy valakire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Sosem voltam az a barátkozós típus, mindig leginkább a tanulmányaimnak éltem, és ha ki is jöttem valakivel, rendszerint hímnemű volt. Három nővérrel a hátam mögött nyilván nem is vágyok másra, mint, hogy ne körömlakkok és aktuális szoknyatrendek vegyenek körül, hanem tudjak beszélgetni érdekes dolgokról. Kutatásokról, tudományos cikkekről. Aztán az egyik nővérem férjhez ment, majd a másik is, és amikor már csak ketten voltunk otthon Pamínával, valahogy egyszerre voltunk összetartóak és mentünk egymás idegeire. Végül csakhamar ő is férjhez ment, és az esküvőjét követően nem sokkal engem is menyasszonnyá tettek, és akkor, amikor elkezdődött az esküvőm szervezése eszméltem rá, hogy nincsenek barátnőim. Persze, ott vannak az unokatestvéreim és sokat is segítenek, de nincs olyan, akivel titkokat oszthatok meg, akivel péntek este megihatnánk egy pohár bort. Hirtelen a szeretett magányom nyomasztó magánnyá vált, én pedig, mint szomjazó rohantam az első emberhez és szinte ittam a szavait, miközben csiviteltem.
Éppen ezért nagyon készültem a mai alkalomra, mintha egy randevúra mennék, csak éppen a másik fél nem a vőlegényem, de még csak nem is férfi. Imeldával lesz újabb találkozóm, és ki tudja, talán még azt is el tudom majd intézni, hogy odaférjen az egyik asztalhoz. Tudom, tudom, már nincs sok vissza, ilyenkor nem illik ülésrendet módosítani, de nagyon szeretném, hogy ő is ott legyen. Utolsó simítások, és már megyek is, izgatottan, még gyorsan írok egy sms-t Konrádnak, hogy később találkozzunk, mert ha már erre járok, jó lenne látni, és megbeszélni még pár dolgot. Igen, olyasmiket, hogy fehérben várom majd az oltárnál, mert pont előtte lesz egy négy napos konferencia, amire szeretnék elmenni, és szó szerint az esküvőmre jövök majd vissza. Nekem a lánybúcsúm a modernkori üstötvözetek alkalmazása a középkori főzetek megtartásával lesz, de nagyon fogom szeretni.
- Szia!
Lelkesen lépek oda hozzá, még rendelni se rendelek, csak örömmel látom, hogy itt van. Gyorsan lepakolom a táskám, a kabátom, és egy bocsánatkérő kéztartással jelzem, hogy mindjárt jövök, és gyorsan megrendelem a magam pirított zöldséges tésztáját fafülegombás csirkével és mert szépen kérem, három szem szezámmagos csípős csirkével. Utóbbinak nagyon nehezen tudok ellenállni. Ahogy kész is, már repülök is vissza, hogy leülhessek végre vele szemben.
- Örülök, hogy újra látlak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Többször eszembe jutott, miközben várakoztam, hogy inkább mégsem kellene találkozni Karolával. Már előre látom, hogy sírni fog. Szerintem. Tudom, hogy elég érzékeny lány, és azt is tudom, hogy tetszem neki, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a rellonos cukorka. Ott is azt követelte, hogy csókoljam meg, és csak azért nem teszem, mert gyáva vagyok. tudom, nem volt teljesen önmaga, de a kis cukorka szerintem, csak felnagyította azokat a bizonyos tulajdonságainkat. Á, de ez így... nagyon kellemetlen. Rendesen rosszul érzem magam, pedig nem kellene, vagy én nem is tudom. Nagyot sóhajtok és érzem, hogy a nap végigsimít az arcomon, őt nem zavarja, hogy szenvedek-e, vagy sem. Legalább a nap állandó, tőle azt kapod, amit elvársz és nem is kell neki mindenféle társadalmi szerepben megfelelned. Kicsit váratlanul ér mégis, ahogy Karola köszönt, nem hallottam meg, ahogy megérkezett. Ű, de jól néz ki, és érzem a parfümje illatát, igazán kitett magárét. Jajj, édes Merlin, el kéne menekülnöm! Arcomra mosoly kúszik, mert mégiscsak szeretem őt, még ha nem úgy, ahogy kellene. talán őt kellene választanom, sosem okozott még csalódást. Az is igaz, hogy Babu sem. Meg az is igaz, hogy mi az, hogy választanom, mintha patikamérlegen lehetne mérni a szerelmet. Annyira örültem annak idején Masánál is, hogy végre járunk. Előtte mindent kínosnak éltem meg. Most meg én leszek az, aki tönkretesz azelőtt egy kapcsolatot, hogy megtudhatnánk milyen lehetne.
- Csak én - pattanok fel végül, és fogadom a pusziját, amit vissza is szolgáltatok gyorsan, illetve kábé ugyanakkor. - Nagyon csinos vagy, Boszi - amúgy vicces lenne, ha használhatnám rá ezt a jelzőt, tök aranyos lehetne, de... nem lesz.
- Gőzöm sem volt, de örülök, hogy néha tudok jól választani - mosolyodom el, de nem elég kedves a mosolyom, valami kis keserűség költözik a szám sarkába. Kékjeimet az övéibe fúrom, és mielőtt még rátérnénk bármi dologra, meg szeretném előzni a bajt. Mármint a nagyobb bajt... és próbálok Masa hibájából tanulni.
- Tudod, gondolkodtam ám kettőnkről - ami nem is hazugság, mert egy jó ideje ez jár a fejemben, és okoz elég sok bosszúságot bennem. De úgy érzem, hogy korrektnek kell lenni vele. Közben leülök és mutatok, hogy üljön oda mellém. Arcomról még nem sok minden olvasható le, de ki tudja, milyen megérzésekkel jött el most.
- És nem nagyon tudnék felhozni értelmes érveket, hogy miért érzem azt, amiket érzek, meg azt, amik nem hagynak nyugodni - mondom, de igyekszem nem megérinteni, meg semmi olyat tenni, ami később rosszabbítaná a helyzetet.
- Tudod, igazán jól csókolsz - újabb mosoly felé, és érzem, hogy elmosolyodom. - És nagyon jó fej vagy, a legkedvesebb ismerőseim egyike - húzom még egy kicsit, csak már én sem biztosan tudom, hogy hová szeretnék kilyukadni.
- De mégsem járhatok veled - sütöm le a szemeimet, és nézem a lábait, amik most el vannak takarva előlem és vélhetően sosem lesznek megmutatva a kedvemért. Szégyellem magam, nagyon komolyan szégyellem.