Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az új prefektus jelvény csak úgy csillogott a szívem felett, én inkább egyébként sheriffcsillagnak hívom. Mennyivel keményebb így, nem? Legalább most már Karolina sem, tud csak úgy megbüntetni, bár őszintén nem tudom, hogy ha egyszer összeosztanak vele az öröm, vagy üröm lesz még nekem. Nyilván neki minden vágya, hogy egy ilyen félistennel járőrözzön, de hát Merlin ne adja neki ezt a fantasztikus lehetőséget. Reggel szépen felöltöztem menőbe, kitűztem az új jelvényem és úgy sétáltam a kisebbrendű nép között. Ha megláttam egy prefektustársam szerényen bólintottam neki, nyilván ő is érzi annyira a súlyát a jelvénynek, mint én. Sajnos Karolina nem akadt az utamba, hogy lesokkoljam ezzel, viszont egy fekete lány igen. Főleg a hátsója tűnt fel, később láttam csak meg a bőre színét, és ha már így esett követni kezdtem. Előbb elgondolkodtam, hogy mivel szólítsam le majd, ha utolérem, mert valljuk be, hogy amije hátul van neki, inkább használtam volna tornaórán szekrényugráskor, mint a szokásos tornaeszközt. Talán csak lazán le kéne szólítanom, ahogy szoktam, bár nem értem, hogy a sok csaj bunkónak tart, pedig hát csak az igazat mondom nekik. Jó, nem mindegyik, Marina bírja, ha normálisan beszélek vele, márpedig mindenkivel normálisan beszélek. A következő saroknál viszont eltűnik Ms. Segg, numero uno. Hát el tudnék vele több numerót is képzelni, de előbb meg kéne a csajt találnom hozzá. Amint befordulok rájövök, hogy hol járok és csak egyetlen helyre mehetett őbarnasága, a könyvtárba. Hát, őszintén, csak ha nagyon muszáj mutatkozok ott, ha tényleg a jegyem múlik rajta. Na jó, ilyen seggért még arra is képes vagyok, hogy bemenjek. Kicsit megforgatom a nyakam, majd lenyomom a kilincset. Azonban nem látom a csajszit sajnos, akkor tovább ment volna? – Csukd már be! – hallatszik a könyvtárostól, én meg intek, hogy jól van már. Csak nem huzatot kaptál, baszki?! Besétálok és meglátom a dánt. Majdnem elröhögöm magam, ahogy felteszi a lábát az asztalra és olvas, érted?! Olvas! Hát ezt nem lehet kihagyni még egy jó segg miatt sem, szóval elnéző vigyorral a képemen odasétálok hozzá és ledobom magam mellé.
- Te meg a mi a lószart csinálsz itt? – köszöntöm kedvesen, és próbálom leolvasni, hogy mit néz. – Mae, hallod, te mit csinálsz a könyvtárban? – kérdezem az egyik legőrültebb, legidiótább, de az egyik legkedvencebb háztársamat, akár mondhatnám a barátomnak is, de azt tiltja a vallásom. Csak az ő dán szemeit nézem és várom a választ. Remélem hamarabb megadja annál, hogy megpukkadjak a röhögéstől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Fogalma sem volt róla, hogy már egy órája próbálta átrágni magát a könyvnek azon a két hosszúra nyúlt fejezetén, vagy csupán öt perce, de félig már elunta az életét. Pedig most róla volt szó! Végre megkaphatta a kérdéseire a választ. És közben meg mégsem, mert hát a könyv éppen csak az alapokról számolt be neki. Igen, abban határozottan segített neki, hogy végre a fejében helyre tudja rakni a dolgokat, és már egyértelműen ki tudja jelenteni, hogy nem csak szimplán a lányokat szereti, de a fiúkat is. A megnyugtató ebben az volt, hogy nem a hormonjai tengtek túl valami creepy módon, és gondolták azt, hogy ideje mindenkihez is vonzódni, hanem ez egy tényleg létező dolog volt.
Szóval ő, Marina Darik, biszexuális. Még senki nem tudott róla, de az. Loki esetleg sejthette, de annyira lehetett benne biztos, amennyire a lány is azt volt az utóbbi hónapokban. Szóval most már csak azért lapozgatta a könyvet, hátha valamelyik plusz kérdésére választ talál. Mert hát elég sok gyülekezett fel.
Közelebb helyezte a fejéhez a könyvet, ahogy egy szexuális aktust próbált sematikusan ábrázolni a fejezet, és közben grimaszba fordult az arca is. Gondolná az ember, hogy a 69-es benne van az ilyen oktató bigyókba?
A hang annyira hirtelen érte, hogy jól a fejére is ejtette a súlyos tárgyat. Aztán mint valami idétlen macska próbálta lekaparni az arcáról az undorító ábrát, és közben még fel is ülni, hogy kitakarja a címet.
- Én? Hogy én... öhmm.. olvasok - válaszolta kicsit sem gyanúsan a lány. - Tudod, könyvtár, gyér fény, poros levegő, megsárgult lapok. Pont ezek a dolgok találhatóak a "szórakozás" címszó alatt a szótáramban - bólogatott még mindig kicsit frászban. Vajon a fiú mennyit látott? Tudja, hogy ő tudja? Vagy már eleve tudta, amit ő nem tudott, hogy tud?
- És te? Mit csinálsz? Jól telt a szünet? Meg a nyár, meg az ilyesmi? - kérdezte zavarodottan, és egy tincset a füle mögé is tűrt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Az életem kevés ahhoz, hogy valaki másért szenteljem. Senkitől nem várhatom el ugyanezt, ahogy magamnak sem tudom teljesen megadni azt, amire vágyom. Nem szorult belém túl sok empátia, de néha próbálok segíteni. Olykor-olykor... Mert azért akadnak számomra fontos emberek, még ha nem is én akartam, hogy azokká váljanak. Épp elég meghatározóak voltak számomra a szüleim, és örülök, hogy hosszú harcok árán függetlenedni tudtam tőlük, új életet kezdve Magyarországon, felépítve azt az egzisztenciát és megbecsülést, ami lehetővé teszi többek között a terepmunkát, és amire elmondhatatlanul büszke vagyok. Mert ezen kívül nem is tudnék mást felmutatni. Nincs családom. Nincsenek a szó szerint vett szeretteim. Csak valami maszlag, aminek Tobias is a részévé vált. Nem voltam ott mindig mellette, mert magamnak én vagyok az első. De a helyzetét is rosszul mértem fel. Aztán sokadjára is világossá vált, hogy rajta nem tudok úgy segíteni, ahogyan akarok. Ott álltam mellette, mégis elfordult tőlem, saját gondolataiba merülve. Lett volna-e értelme vitatkoznunk? Biztosan értette volna, hogy miről beszélek. De mégsem változott volna semmi, úgy hiszem.
Nem bűntudatot kelteni akartam benne a kérdésemmel, csupán tudatosítani, hogy nincs egyedül, ha hagyná. Túl sokat valóban nem tudnék tenni érte. De magamhoz képest nagyon is. Egy kicsit szerettem volna, ha értékeli ezt tőlem, de megszoktam már a stílusát.
- Akkor főleg azokra a részletekre koncentrálj, amik tekintettel vannak a lelki nyugalmadra, és szakmailag relevánsak - csavartam egy utolsót a párbeszéden, noha mindketten sejthettük, hogy mire gondolunk. Mintha abban bíztam volna, hogy valami újat mondok, valami oly módon, ahogyan meghallgatásra talál benne, mintha újból és újból megpróbálnám elszórni a magokat, amik egyszer majd jó talajba hullva kihajthatnak Tobias lelkében. Lehet, hogy ezúttal valamit elindítottam benne, erőt vesz magán, és megváltozik. Talán. De mióta lettem ilyen könnyelmű?
Lépteim megszaporáztam volna, de helyette beleragadtam egy kies, kegyetlen térbe, ahol a kísérleti és fogvatartási eszközök hevertek, precízen elrendezve az asztalokon, míg másokról lerítt, hogy sebtében hagyták ott őket. Kényszerítenem kellett magamat, hogy rájuk pillantsak. Csak én és ő voltunk ott, ez valamelyest levette rólam a lámpalázat. Elővettem a pálcám, végeztem egy sor előírt bűbájt, az eredményről mindig beszámolva neki.
- Az ott ártalmatlan. Csak egy mugli kütyü - böktem az egyikre, némi habozást és ellenőrzést követően. - De ennek itt... elég sötét a kisugárzása - szóltam vészjóslóan, ahogy az érintett eszköz fölé álltam. - Mit is tudunk róluk eddig? - fordultam felé kíváncsian.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Aww életem egyik legszebb segge és eltűnik! Nincs igazság! Lehet, nem is volt, rémálom! Lehet, hogy fel kéne ébrednem, mert amúgy miért is mennék én a könyvtárba? A karomba csípek, de azon kívül, hogy fáj egy fél másodpercig semmi nem történik. Még az a szerencse, hogy annyira érdekel a barna lány azonosítása, hogy emiatt szétnézek és dánlányt találok. Ez röhejes, hogy ő itt van, de tényleg, hiszen mindent mástól szokott megkérdezni, miért lenne most másképp. Talán valami egyedi bűbájt fejleszt? Meg a szart, csak viccelek! Ez senkinek sem jutna eszébe, se neki, se nekem. Na mindegy, meglátogatom barna háztársamat. Amikor leteszem a szép hátsómat mellé, ő nagyon pánikba esik. De tényleg, látszik rajta, hogy nem jókor jöttem és ez miért is érdekes? Soha nem történt még olyan, hogy én Marinát valamivel megzavartam volna! Mindig örült nekem, vagy épp a telóját kell újraindítani a sok vírus miatt, ami csak „véletlenül ment rá”. De most láthatóan nem akarja megmutatni, hogy mit olvas.
- Hát azt látom, hogy olvasol, de mit és minek? Nem szokásod, azt sem hittem volna, hogy idetalálsz – én mindig őszinte vagyok, ezt szeretik bennem (utálni) a legjobban. – Jól van ám, nem kell a hülye szöveg, nem megy neked - forgatom a meg a szemeimet, amikor terelni kezd bénán, vagy mondhatjuk úgy Marinásan. Ettől függetlenül bírom én a csajszit, még az is lehet, hogy pont emiatt. Bár igazán lehetne a barátom extrákkal is, nem dobnám ki az ágyamból, azért van nekem ízlésem, kérem szépen!
- Egy jó segget követtem ide, egy cappucino lányka hordozta a hátulján. Bejött ide, de téged láttalak meg helyette. Az ilyesmire meg az a válaszom, hogy - laza természetességgel simítom meg a jelvényem fentről lefelé, hogy jól lássa, hogy kivel beszél mostantól. És nem fogok kivételezni vele, nehogy azt higgye. Csak ha lefizet valamivel, ehehehe. Amíg bámulja a jelvényt, addig kikapom a kezéből a könyvet és elhúzom tőle jó messzire, hogy megnézzem, hogy mit olvas. Hirtelen dermedek meg és a szemeim igencsak elkerekedhetnek, ahogy beleolvasok. A nemi vonzalom ABC-je. Lassan odafordítottam a fejem, mint egy robot Mae felé, és láthatta rajtam a meglepődést. Majd hangosan felröhögtem, kacagtam, de nem tartott sokáig, mert jött könyvtárostól a szokásos. – Létai fogja be a száját, vagy húzzon innen kifelé – így muszáj voltam a szám elé tenni a kezemet és belül sírni tovább.
- Mi a fasz? – kérdeztem suttogva, de könnyesen. Kitöröltem az örömkönnyeket a szemeimből, majd Marinát fürkésztem. – Miért olvasod te eeehhhezt? – nyekeregtem és próbáltam mély levegőkkel lenyugtatni magam. Lehet benne van a „szép fekete segg” bejegyzés is. Hát már nem mertem megszólalni még egyszer, mert kizárnak erről a tanévről a könyvtárból, ha megint elröhögöm magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Ha szerelmes vagy, márpedig az vagy, bármit képes vagy megtenni a szeretett nőért. Bármit, olyat is, ami őrültség, mégis, képtelenség, hogy ne történjen meg. Így én is megteszek mindent, amit csak meg lehet tenni. Sosem gondoltam magamra úgy, mint nagy szervező, sem úgy, mint szerencsés ember, de aztán jött ő, és az életem megváltozott. Vele, érte, képes vagyok jó lenni. Érte megéri, miatta el tudom nyomni azt, aki olyan sok bűnös gondolatot ébresztett bennem, és bár vágyom rá, jobban, mint bármire az életben, jobban, mint Cara-ra, miután elvált tőlem, mégis képes vagyok várni. Legalábbis, ha nagyon sokszor mondom, akkor képes vagyok. Mert képes vagyok, ugye? Néha már magam sem tudom, nem vagyok teljesen biztos benne.
Felkutatva minden ismeretséget és lehetőséget, megpróbáltam egy igazi elvarázsolt világot varázsolni neki. A múltkori észrevétele, mely szerint kedvem sincs megcsókolni olyan mélyen belém ivódott, hogy azóta mást sem tettem, mint bizonyítottam a szerelmem. Hol egy rózsával, hol meglepetésből - nem, nem féltékenységből -, megnézett edzéseken, hol csak úgy, apró üzenetekkel. Most is egy apró üzenetet küldve biztosítottam róla, hogy gyönyörű, és ha kedve van, esetleg, velem vacsorázhatna a csónakháznál.
Talán kicsit klisés jó pár elem, de férfi aggyal nagyon korlátoltak a lehetőségek. Mégis, megpróbáltam kihozni a legtöbbet belőle, hogy még ne legyen ízléstelen. A karácsonyi fényeket kibérelve, a közeli fákat körbetekertem velük, így, amikor a nap alábukik, lassan meggyúlnak majd. Cseresznyefák, gyönyörűen, rózsaszínen keretezik az újrafestett, sötétbarna házikót, amit igen, én festettem újra cserébe azért, hogy ez a hely most csak a miénk lehessen. Éjjeli csónakázás is lehetséges, a csónakot is feldíszítettem. Főztem, minden étel és ital bent van a házba, természetesen odafigyeltem mindenféle diétára és kalóriabevitelre, ami a sport miatt elmaradhatatlan, mégis, finom ételeket készítettem. Emellett pedig a menhelyről elhoztam az összes nyuszit, akik most a fűben ugrálnak, a nyakörvük pedig az életüket óvja. Nem szöknek és nem fúlnak vízbe. Már jó. Szeretném, ha érezné, hogy fontos nekem, hogy törődök vele, hogy szeretném boldognak látni. Már csak abban reménykedhetek, hogy eljön, és ha igen, akkor úgy érzi, hogy jól választott, amikor mellettem döntött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Na jó, fact, hogy nem a legjobban reagálta le a helyzetet. Ráadásul a homloka is megfájdult a becsapódás következtében, szóval extrán szar volt ez a reakció. De hát valljuk be, egyik ismerősét se gondolta, hogy meglátogatja majd a könyvtárat eme órán. Maximum Kiscsibéről, de hát azt a lányt, meg öt perc alatt meggyőzte volna arról is, hogy a jobb az bal a bal meg jobb, és aztán el is felejti, hogy ő ott van. De Rolanddal kicsit nehezebb volt a dolga, meg hát nála volt a meglepetés ereje is.
Vissza akart vágni, mert hát ha a magyar nyelvtannal voltak gondjai, akkor igen is felkereste a könyvtárat néha napján. De akkor se töltött több időt a kelleténél a helyen, ártott a hírnevének. Szóval gyorsan kiválasztotta a megfelelő darabokat, és már tűzött is onnan. De jelenleg gázabb lett volna kikérni a könyvtárostól a tárgyat, mint itt olvasgatni.
- For Satan! Te meg mikor lettél prefektus, és mégis ki volt az az eszement, aki megválasztott annak? - képedt el a lány egyszeriben, és még azt is elfelejtette, hogy az elmúlt öt percben milyen nagy felfedezéseket tett magával kapcsolatban. Mert hát komolyan. Nagyon lázas beteg lehetett a házvezető, ha nem csak Lokit képes volt prefektussá tenni, de még Rolandot is.
- Nenenene - tiltakozott hevesen, és már nyúlt volna a könyvért, hogy visszavegye, de hát kit akarunk becsapni, Roland fél kézzel elbánt vele meg az ötven kilójával. Rögtön felfújta az arcát a lány, ahogy a rellonosból kitört a nevetés. Mármint komolyan, olyan volt mint egy mókus, akinek tele vannak a pofazacskói, csak ő éppenséggel a haragját fejezte így ki. Nagy lendületet vett, és kicsavarta a srác kezéből a kincsét.
- Semmi közöd hozzám, meg az olvasmányaimhoz - durcáskodott azonnal. - Szabad országban élünk, azt olvasok, amit akarok - emelte meg kicsit a hangját, mire újabb pisszegést kapott innen-onnan. Aztán rájött, ő, hogy nem volt fair, hogy így ráripakodott a barátjára, de akkor már mindegy volt. Meg amúgy is. Ha kineveti, akkor nem is fog neki többet mondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Ezt beszéld meg Volkovval és Eleanora Savannah Vila de La Rosa professzával – a nő nevét olyan élvezettel ejtem ki, mintha magam elé képzelné nyaktól lefelé. Mondjuk ez is történik, de mindegy. – Nem olyan neve, mintha közben szexelni akarnál vele? Eleonorahhh. Savannahh. Villaaaahh. De la Rosaaaah. Megőrülök! – most jöttem rá, hogy ez a név szexuálisan izgató, ráadásul mi az a nő?! Nézz rá és mehetsz zsepiért, baszki! De ennél is nagyobb felfedezés az, hogy a könyvtárban vagyok és itt van a dánjány is. És, ha ez nem lenne elég, ki gondolta volna, hogy valamiért ilyet olvas Marina! Sosem hittem volna, hogy könyvből akar ilyesmit megtudni, de lehet, hogy az a 69-es póz – naná, hogy láttam a képet, ahogy leszedte magáról a könyvet - vonzotta annyira. Nem rossz póz, de melyik az? Oké, vannak kitekertek, aminek tényleg nincs értelme, csak az emberek már nem tudnak mit kezdeni magukkal és rámondják, hogy ez nagyon jó, de amúgy mind élvezetes. A könyv címe viszont nem azt mutatja, hogy ilyesmik lehetnek benne, de… nem bírtam ki, hogy ne röhögjek és jól meggondoljam azt, hogy Marinának milyen szándékai vannak és kivel.
- Hogyhogy? Hisz a barátod vagyok, vagy nem? – emelem fel megsértődve a fejem, mintha tényleg úgy lenne. Mármint tényleg kedvelem na, de nem hiszem, hogy engem bárki a barátjának tart. Nem lehet, mert egyedülálló vagyok, és így egyedül állok a sorban is. Meg a barátok közt is. – Jól van márna, izé Marina, nem kell így fortyogni. De tényleg… hisz megcsókoltál a tavaly, akkor nem tudod, hogy mi vagy? Vagy nem értem – töprengek el hirtelen, érdekel a téma, még jó, hogy. Pláne, ha ezzel segíthetek neki, és ami a legfontosabb, hogy ha a csajokat is szereti, akkor szerezhet majd nekem párat. Például összeismerkedhet Ms. Jóseggel és… na de, maradjunk előbb itt és lássuk, mit mondd Marina. Már, ha mond valami értelmeset egyáltalán, vagy bedurcizott végleg. Keddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Reggeli után Lili úgy találta, elég szép az idő ahhoz, hogy kimenjen a pályára és hosszú idő után újból seprűre pattanjon. Már nem ébresztett benne kellemetlen, elszomorító érzéseket Csengére gondolni, hiszen végre úgy tűnt, újra barátnők lettek. Bár Lilkó tökéletesen lemaradt arról, hogy ez az állapot mikor szűnt meg átmenetileg nem így lenni, de érzékelte, hogy a másik szőke kerüli őt. Azonban a tanév elején együtt utaztak a vonaton, megosztottak egy fülkét, és végre Lili fellélegezhetett, hogy Csengu nem utálja, és nem csinált semmi rosszat. Azt ugyan továbbra sem tökéletesen értette, mi történhetett, de hagyta, hogy majd akkor és úgy avassa be a dolgokba barátnője, ahogy ő szeretné.
Mindenesetre nem volt lehetősége elhívni őt seprűakrobatikát gyakorolni, így miután felöltötte cicanadrággal kiegészített melegítőjét, és haját is összefogta lila hajgumijával, egyedül indult ki kviddicspályára.
Rég nem látott akrobatikus seprűje, ami valójában az iskoláé volt, csak épp ő volt az egyetlen, aki használta, ott várta, pont abban a sarokban, ahová legutóbb tette. Jó rég volt, még mintha némi látható por is felszállt volna, mikor pár másik seprűt és egyéb eszközt felborítgatva kibányászta a szertárból. Még egy láda is kis híján fejbeverte kifelé menet, ami eszébe juttatta, hogy már egyszer kis híján itthagyta a fogát, mikor bezárták ide Bencével. Talán jobb lett volna ha kívülről kiinvitózza azt a seprűt, kár kísérteni a sorsot.
Öt perccel később már a levegőben volt, alig egy méteres magasságban, elvégre annyi sütnivalója azért volt, hogy ennyi kihagyás után lehetőleg ne túl magasról essen le, ha netán elveszti az egyensúlyát. Épp csak a seprűnek erről senki nem szólt, az pedig nem volt már mai darab, rendetlenkedett kissé, mint például fokozatosan egyre magasabbra emelte a rajta hol lábbal lépkedő, hol a kezein álló Lilit, aki csak arra figyelt, hogy ne rontsa el a mozdulatokat. A környezete megszűnt létezni.
Ezért aztán már csak akkor vette észre a vele egy szintbe emelkedő srácot, mikor már egy ideje megállapodott ott a levegőben.
- Jéé, szia Artúr! - köszönt rá vidáman. Épp átlendült, és talpra érkezett a seprű elején. Karjait széttárva egyensúlyozta ki magát.
- Mit keresel te itt ilyen alacsonyaaaaaahhaaaan...! - ekkor tűnt fel neki, hogy nem ott van, ahol a gyakorlat elején volt. Gyorsan le is guggult, és két kézzel elkapta a seprű nyelét. Egy milliszekundum alatt leizzadt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Bármennyire is nehezére esett elismernie a lánynak, ahogy Roland kimondta a szavakat, még ő is átgondolta. Bár abban jelenleg nem volt száz százalékig biztos, hogy a libabőrt a nyakán barátja hangja, vagy ténylegesen a név okozta, de hát most már kiderült, hogy bármi lehet. Mindenesetre még mindig tartotta a szerepét, és úgy csinált, mint aki nem érti, hogy mi ütött a fiúba, mosolyogva rázta a fejét, és inkább nem szólalt meg. Még a végén olyat mond, amit nem kéne.
Barát. Igen, mostanában egészen sok akadt neki a Bagolykőben, és határozottan annak mondaná Rolandot, ha valaki megkérdezte volna tőle. Még sem tudott mindenkivel olyan igazan beszélni, mint ahogy Lokival szokta. Az emberek gonoszak, és elítélik. Egyik percben még a barátaid, aztán a következőben meg már a hátadba szúrják a tört. És ha ő nem képes elfogadni saját magát, hát más mégis hogy lenne képes?
- Hát őőő... - gondolkodott el a lány, hogy ezt mégis hogy a fenébe lehetne szépen megfogalmazni? Csak úgy, ha teljesen őszinte lesz, ahogy Roland is szokott vele. Hiszen ez az a tulajdonsága, amit legjobban szeret benne. Meg hogy nem bonyolult.
- Na jó, szóval amikor megtörtént a csók, akkor azt hittem, hogy leszbikus vagyok. Így azt gondoltam, hogy ez semmi, meg már smároltam sráccal, szóval miért ne tenném meg újra. És akkor nem is éreztem úgy semmit, meg ott volt nekem B... szóval egy lány. De aztán történt egy kis incides Lokival, és összezavarodtam. Aztán most eljöttem ide, és azt hiszem biszexuális vagyok - hadarta el a lány olyan gyorsan, amennyire csak tudta, hogy a közepén véletlenül se tudja meggondolni magát. Közben szemeivel folyamatosan a bűnös könyvet fixírozta, nem is mert Roland arcára nézni, nehogy megfutamodjon attól, amit látna rajta.
- Szóval most próbáltam a többi kérdésemre választ találni, de úgy látom nincsenek válaszok - vont vállat, és félszegen nézett fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Vivien
Budanekeresd

Ő nem az a fajta nő, aki cáfolni tudná azt, miszerint a gyengébb nemhez tartozóknak, túlságosan sok holmijuk van. Ezt a költözés alatt tapasztalta meg igazán. S mindig mikor azt hiszi, hogy most már végleg megvan minden, ráébred arra, hogy valamit csak otthagyott még Budanekeresden. Most éppen két állólámpáért és egy ezeréves ékszeres dobozért érkezik meg az egy szobás lakásba, s végre nem egyedül.
Az előkészítő forgatagában futott bele Vivienbe, akivel szerencsésen találtak normálisnak nevezhető összhangot az elmúlt hetek alatt. Zorka áldja az eget, leginkább azért, mert nem hallgatott első megérzésére, s mikor első napján azt se tudta, hogy egyáltalán jó épületben jár-e, odaslattyogott a nőhöz, hogy útba igazítást kérjen. Azóta már többször ettek sütit, ittak kávét, röhögtek a cikisnek nevezhető helyzeteken. Ezért is nem gondolkozott sokat, mikor a folyosón szembejött vele a nő, kissé hangosabbra véve nagyjából egy ’nekem innom kell, de nem a faluban és te is jössz!’ felkiáltással invitálta magával.
– Ne lepődj meg, nem raboltak ki, csak a legtöbb holmit áttelepítettem – figyelmezteti előre a másikat, majd kinyitja az ajtót, mely mögött valóban egy lecsupaszított lakás rejtőzik. Itt hagyta a már sokat látott kanapét, egy kotyogós kávéfőzőt, egy hűtőt és némi félig lejárt rágcsát. Ezeken kívül a hálóban van egy kihúzható ágy, néhány itthoni, félig festékes ruha és még a konyhában kettő szék, meg egy dohányzóasztal.
- Még jó, hogy összeszedtem az Előkészítőben két műanyag poharat, mert esküszöm, még azt se találnánk – neveti el magát halkan, majd holmijait ledobja a kanapéra.
– Képzeld, az Edictum olyan szerelmi életet hozott össze nekem, hogy szívem szerint fognám ismét a cuccaimat, s eltűnnék újabb egy évre – bár azt lehetne hinni, hogy jól viseli az ilyesmit. De amikor valaki elhatározza, hogy köszöni több ilyet nem kér.. hát nem akarja a nevét pár héten belül a helyi pletykarovatban találni, főleg nem két férfival egy cikkben..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nagyon kíváncsian várom végül, hogy mit fog mondani. De tényleg a csók nem volt semmi és nem is tűnt úgy, mintha idegenkedne tőle. Persze ki tudja, hogy kit képzelt oda, lehet Kendét, vagy Móriczot, de mondjuk felőlem mindkettőt is, mert az én számba mászott be a nyelvével, szal... Még mindig egy kicsit saját hatásom alatt vagyok, ahogy a HVH-nk nevét hallom újra és újra, majd feltűnik egy barna segg... megrázom a fejem, ahogy Marina végre belekezd, de most nem szokásosnak mondható naívságával, vagy nem is tudom, hogy milyével, hanem magához képest komolyan. Mit is hazudunk, nagyon komolyan, ez nem tréfa. Nem, az a segg sem volt az, még egyszer kétszer látni akarom. Már megint hazudok, ehehehe.
- Tehát te megcsókoltál úgy, hogy abban a hitben éltél, hogy leszbikus vagy. Már itt elveszítettem a fonalat - tárom szét a kezeim, majd hallgatom tovább. - Ja, hogy nem velem volt először, oké - kommentálom tovább, meglepő érdeklődést mutatva. - B? Jó, mindegy, mondd tovább, bocs - szólok bele megint, mert nem bírom ki, hogy hová fogunk a végén kilyukadni. Egyelőre agyalni sem tudok rajta, mert árad belőle a szó, de hát Marináról beszélünk, miért ne áradna. - Incidens - papagájkodok tovább, felhúzva a szemöldököm. Úgy meséli, mintha mindent tudnék róla, holott nem sokat. Jól smárol, azt hiszem. Olyan nagy tesztalanyszámról nem beszélhetünk még esetemben. De ami késik, nem múlik, ahogy az okos muglik mondják. Muglik, mi? Emberek, ti nyomik. - Aha - bár nem értem, hogy ha most ide jött, miből derült ki, hogy biszexuális?
- Miért ne lenne válasz? Talán rossz a kérdés, amit felteszel, nem gondolod? Mit akarsz tudni? Hogy biszex vagy-e? Azt mondtad, hogy a csókomnál nem éreztél semmit. Az "incidens" miben merült ki? - még a macskakörmöket is mutogatom az ujjaimmal, ahogy rá nézek, ő viszont nem rám néz. - Hé, nézz rám. Én nem ítéllek el azért, mert két nemhez vonzódsz esetleg. Ha más meg igen, szard le, kit érdekelnek. Az érdekeljen, hogy neked legyen jó, Mae - mondom komolyan, és ezt kivételesen így is gondolom. Érdekelje saját maga, vagy a pasik és csajok is, nem ez a lényeg. Legalábbis az, hogy mások mit gondolnak, nem számít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Dőltek belőle a szavak, ahogy mindig is szoktak, még majdnem Boróka nevét is elkottyintotta, de szerencsére még épp időben észbe kapott. Hát komolyan, milyen lett volna, ha hónapokig kibírja anélkül, hogy Lokinak szólna róla, aztán jól elmondja Rolandnak a nagy őszinteségi rohamában. A félbeszakítások se zavarták meg a tempóján se a mondandóján, mert most ki kellett jönnie mindennek. Már túl régóta benne volt minden, és mindenki is. Egyszerre túl sok volt neki, és mégis túl kevés a válasz, egyszerűen csak vágyakozott egy megnyugtató szó után.
A kérdések persze csak úgy peregtek rá a mondandója után, de ő úgy érezte, hogy életében talán először futott ki a szavakból. A torkában érzett valami gumót, mintha minimum mandragórát nyelt volna, és csak idegesen játszadozott az ujjaival. Életében először talán szégyellte azt, aki.
Az erélyes felszólításra kapta fel pilláit, és szomorkásan nézett Rolandra. Talán még soha nem voltak egymáshoz ennyire őszintén komolyak, és éppen ezért esett olyan jól neki, amit a zöld mondott neki. Talán még sincs elveszve annyira, ha ilyen barátai vannak.
Nagyot sóhajtott. - Az incidens az volt, hogy elmentem Lokiékhoz házat őrizni, mert nem volt náluk senki és hát... volt egy kis making out. És velünk még sose történt ilyesmi. Sose volt köztünk szexuálisan... semmi. És lehet nálad is csak tagadtam magamnak is, és akkor meg csak a tündérpor miatt éreztem amit amúgy kellene. Szóval szerintem biszexuális vagyok - vontam le a végső következtetést.
- Ami a kérdéseket illeti... Hát tudod én még sose jutottam el lánnyal odáig, hogy esetleg több legyen csupán egy csóknál, és hát... öhmm... - kezdte Marina lassan, de aztán rájött, hogy Rolanddal beszél, nem kell szépítenie a dolgokon. - ... szóval hogy elégítesz ki egy lányt? - dobta be a nagy kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Pislogott párat a humburger szóra, nem értette, miért mondja ilyen furán barátnője, azt pedig végképp nem, hogy jön ide, hiszen ilyen kaja nem volt terítéken. Talán azt is megették már előtte? Volt itt egy hamburgeres tálca is korábban? Lehet annyira finom volt, hogy még azt is megették, amin volt. Hallott Lili arról, hogy a muglik mostanság ehető tányérral kísérleteznek, hogy ne legyen globális felmelegedés.
Mindenesetre ezen a gondolatmeneten túl is lendült, mire visszaért a rellonosok asztalától, és fejét azon törhette, mit csodálkozik annyira Polli azon, hogy ő ott járt, és most újra itt van. Egyben. Mindenféle átok sújtotta sérüléstől és elváltozástól mentesen.
- Hát nagyon beszélgettek valamiről. Azt hiszem valamelyik tanárnő külsejét méltatták épp, és ketten azon vitatkoztak, hogy melyikük tudná jobban megmutatni neki. - Hogy micsodát, arról fogalma sem volt, mert olyan sokáig nem maradt ott, pláne, mivel senki sem próbálta megakadályozni, hogy elvigye a seteményes tálcát, amivel Lili egyensúlyozott.
- Polli, tökre nincsenek csapdák, meg ilyen védőbűbájok, és rontások a zöldek asztala körül. Már voltam ott máskor is, te is nyugodtan odamehetsz. Nem szolgálnak fel, eskü - mosolygott rá szegény félősen a sárkányos ház irányába sandító eridonosra. - Nincs is elég nagy tálcájuk hozzád.
Ez utóbbi persze nem volt igaz, de ezt Lili se tudta, szóval lényegében nem hazudott.
A valódi dráma azonban velük szemközt eszkalálódott, és kezdett igazán komolyra fordulni. Volt csatt, meg sírás, és ami kell. Már csak az kellett volna, hogy az iskola egy emberként összefogjon és adományt gyűjtsön az áldozat szemműtétjére. Hogy miért pont arra? Nem tudta volna megmondani Lili. Talán azért, mert nem látta, hogy micsoda tuskóval járt eddig.
- Én is inkább illatos szájakat szeretek csókolni - erősítette meg Polli szavait a szőke. Na nem mintha olyan nagy tapasztalata lett volna, vagy tudta volna, milyen a nem illatos és illatos közti különbség. De úgy képzelte, hogy ezzel a sráccal nagyon undi lehet. Bár azt is levette, hogy Polli számára akkor is az maradt volna, ha előtte egy órán át önti magába a szájvizet.
Közben a srác megperdült és azt ordította, hogy "neked legyen kuss". Ehhez nem kellett szájról olvasnia Lilinek.
- Szerintem vége a műsornak - mondta aztán, és mintha kicsit csalódott lett volna a hangja. De sajnos úgyis ideje volt befejezni az étkezést. - Merre lesz órád? Menjünk egy darabon együtt, van valami, amit még el kell meséljek!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Eljött a nagy nap, Artúr Máté végre gyakorlótanár lett, kipróbálhatja egy teljes tanéven át, amit a Bagolyköves mesterképzésen elméletben elsajátított. Nagytesóként már tapasztaltnak érzi magát a gyerekekkel, de az is igaz, hogy még akkor maga is gyerek volt, felnőttként és oktatóként egészen más lesz. Persze, hogy izgul, de nagyon várja már, hogy milyen lesz. Éppen volt a testnevelés tanári pozíción üresedés, meg senkitől nem tanultak repkedni a végzős fiatalok, úgyhogy nagyszerű lehetőséget kapott. Még mielőtt az iskola közelébe ér, azelőtt rágyújt egy cigarettára, elvégre nem illendő, hogy egy tanártól ilyet lássanak a gyerekek – főleg nem a tornatanártól, aki egészségre neveli az aprónépet. Gyorsan szívja el, hogy minél hamarabb beléphessen az udvarra, kicsit meg is köhögteti, azonban mire a Shanes kapujába ér, ennek nyoma sincs. Adnia kell magára, remélhetőleg a szagát nem fogják erősen érezni. Bizakodik, hogy nem fog a közeljövőben többet szívni, hiszen plusz teher lesz számára a tanítás, s mellette az egyetemi képzés is.
Jókedvűen folytatja útját az udvaron, ahol az út mellett kisebb rendezvénybe fut bele. A diákok készülnek a húsvétra, a kisebbek tojásokat vágnak ki papírból és díszítenek, húsvéti dalocskákat énekelnek, valahol tojáskeresés zajlik, van nyuszi simogató és egy csomó minden más is. A suli igencsak kitett magáért. Mosolyogva figyeli a boldogan kacagó gyerekeket, akik nagyon jól érzik magukat, annak ellenére, hogy borús az idő. Még nincs itt az eső szele, de a felhők nem a legszebbek odafent.
Az interjú alkalmával nem vezették körbe az iskolában, hiszen akkor még nem volt biztos, hogy őt választják. Jelenleg nincs sok dolga az igazgatósággal, hiszen a Bagolykővel kötöttek szerződést, mint gyakorlati hely, így Artúrnak elég volt ott aláírnia.
De akkor merre tovább?
Bizonytalanul lép oda az egyik fiatal szőke hölgyhöz, aki bizonyosan tanár lehet. A kreatív kis csapatot vezényli, nagyon szép alkotások születnek.
- Jó napot hölgyem! Elnézést a zavarásért, nem igazán tudom merre kell mennem.– Kezd bele óvatosan, némi határozatlanság cseng a hangjában, de ez természetes. Minden kezdet nehéz, ahogy mondani szokás.
– A mai napon a tanáriban meg kell keresnem a kijelölt mentorom, de nem igazán tudom merre keressem. Meg hogy ki az. – Folytatja zavartan vigyorogva. Nos igen, a tanári és a mentor eléggé tág fogalom. De ha a hely megvan, talán egy lépéssel közelebb kerül a megoldáshoz.
– Egyébként, Borlai Artúr vagyok, örvendek! – Nyújtja felé a kezét, hogy egy nem túl erős kézmozdulattal megrázza azt. Tud jobbat, de a nők finom kezét sosem akarta összeroppantani. Azt a srácokkal játsszák.
– Milyen ügyesek a gyerekek. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Már kisgyermekkoromban megtanultam azt, hogy egy kis hízelgéssel, kedves mosollyal és némi pillarebegtetéssel kenyérre lehet kenni bárkit, aki önmagán kívül másokkal is törődik. Merlinnek hála nekem pedig megadatott két áldott jó lélek testvér, így nem sokat kellett tennem azért, ha valamit akartam tőlük. Azzal viszont tisztában voltam, hogy drága fivéreim már kellően fifikásak és tapasztaltak voltak ahhoz, hogy egy mosoly kifogjon rajtuk, így bátorkodtam néha az ujjaim köré csavarni a bátyáimat.
Megfigyeltem, hogy Ákos például él-hal a rakott krumpliért, ezért ha hozzá mentem, mindig elrejtettem a szatyromban egy adaggal, hogy aztán a kellő pillanatban lekenyerezhessem. Berci pedig oda volt a különféle ízű fánkokért, a karamellás kávéért, sok habbal, na meg a répákért. Igazából soha nem értettem, honnan ered nála ez a vegetáriánus lét, és miért épp a répa az egyik kedvence. Viszont, ha már így alakult, magamra öltöttem egy piros ruhát, karomra csaptam a kis fonott kosaram, majd a piacon vásároltam neki egy csokor répát, ügyelve arra, hogy a legszebbeket szállítsam házhoz. Emellett landolt a kosaramban némi ízesített fánk, és két nagy pohár habos-karamellás kávé.
Ezzel a kis csomaggal tértem be a munkahelyére, s úgy riszáltam végig a folyosókon, mint amikor Piroska grasszált az erdei ösvényen, keresve a nagymamát. Berti asztalához értve azonban szomorúan tapasztaltam azt, hogy a drága bátyám épp nincs a helyén, így csalódottan landolt a kosaram az asztalán. Egy kicsit el is húztam a szám, szerencsére ezt nem látta a mögöttem felszólaló férfi, mert hogy ez egész biztos férfi volt, de még milyen! Már a hangjától is libabőrös lettem, hát még mikor megfordultam, és megpillantottam.
- András nyomozó! Rég láttam - széles mosolyt küldtem felé, máris eszembe jutott, hogy korábban már találkoztunk, végig is pillantottam rajta, s ha már úgy alakult, hogy várnom kell, intenzív flörtbe kezdtem az úriemberrel, aki alig néhány perccel később már velem együtt kacarászott, miközben a bátyámnak hozott kávét kortyolgatta. - Ott egy kis…hab - jegyeztem meg, nyelvem végig futtattam az ajkamon, közben felé nyúltam, s ujjbegyemmel igyekeztem letörölni András szája sarkából azt a fránya kis habot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Mindent elmond nekem Mae, amit magában tartott ezt érzem. Érdekes gondolatok cikáznak a fejemben, például az, hogy miért nem megyek 'a segg' után most azonnal, miért inkább vagyok kíváncsi kedvenc dánunk hülyeségére. Nem érzem annak meglepő módon, más esetben úgy gondolnám pedig. De itt a könyvtárban, komoly hangon előadott szégyenlős válaszaival teljesen megvesz a csaj, és próbálok neki hasznos információkkal előrukkolni, annak ellenére, hogy a legjobban a titokzatos B érdekel. Mivel ennyire titkolja a nevét, B, mint biztos vagyok benne, hogy még most is itt van a közelében, akár az egyik diák is lehet. De miért kellene pont ő bárkinek? Mármint így komolyabban, és ezzel nem akarom őt lenézni, de olyan kis éretlennek tűnik még ilyen komoly kapcsolatokhoz. Nem úgy, mint én, ugyebár...
- Most nem értem. Be voltál tündérporozva, amikor megcsókoltad azt a marhát, velem meg volt egy üzleted, és úgy érzed, hogy egyikben sem lett volna semmi. Akkor csak simán leszbi vagy, nem? - nézek rá, majd a jobb kezem az arcára teszem, lassan beletúrok a hajába és figyelem a jelzéseit. KÖzben pedig közeledek hozzá az arcommal. Ezután pedig kifejti azt, amit nem hiszem, hogy ez a könyvtár valaha hallott ilyet, de szerintem egy pasi sem hallott még csajtól. Hát veled nagy baj van, Marina baszki! Úgy érzem, hogy el is pirultama kérdésre, ami meg égő, még jó, hogy a csaj felszívódott.
- Nos, nézd. Pfff - sóhajtok egy nagyobbat, hogy összsedjem a gondolataimat. - Szerintem pont úgy, ahogy magadat szoktad, csak vannak hozzá ilyen segédeszközök. Ugye én csak a pasi oldalt tudom elmondani, de nekem van rá szerszámom, hogy... te ezt tényleg megkérdezted tőlem, te gyagya? - zavartan mosolyogva rázom meg a fejem. Ekkor eszembe jut az ultimate megoldás, ejj, tűzhányó az agyam, 200 IQ, meg amit akarsz. Lazán letépek egy fecnit a szuper könyv aljából, ahol nincs írva semmi, majd előveszem a golyóstollam és ráfirkantom a barátom által elmondott linket. Igen, sosem jártam ott! Sokat.
- A tabletedbe beírod ezt, az internetes böngészőbe. Ott rákeresel a lesbians-ra és látni fogod, amit kérdeztél. Ennél jobb ötletem és mondanivalóm a könyvtárban nem nagyon lesz. Mondanám, hogy megmutatom rajtad, de nem akarlak kihasználni - hazudom, mert egy jó barát hazudik, ha kell. A könyvtárban szót pedig próbálom hangsúlyosan ejteni, biztos, ami biztos. Gyakorlásnak sem lenne rossz vele, ami azt illeti, de amúgy tényleg nem itt kéne megbeszélni.
- Félve kérdezlek. Van még kérdésed? - viszont komolyan állok hozzá, láthatja, hátha van valami más is. Még tudnék adni neki pár ötletet a pornóoldalon kívül, de azt sem tudom, hogy szűz-e, szóval... így azért _itt a könyvtárban_ szűkösek a lehetőségeim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő