Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Azt hiszem pont az ilyen esetek miatt szokták mondani, hogy felelősség, meg körültekintés meg egyéb ilyen szarságok. Csakhogy ezekből eddig is híján voltam és ezúttal bebizonyosodott, hogy nem is annyira lebecsülendő tulajdonságok. Még akkor is, ha nem ismertem be. Mert másrészt, ha nem kerülök mámoros állapotba talán sosem fejtem meg a titok nyitját. De hát… úgy tűnik az én szerencsém pont most döntött úgy, hogy kisétál az életemből. Hát kösz!
Igazából nem panaszkodhattam, mert a négyágyas szobában csak két ágyat foglaltunk el. Én meg az a fura boszorkány, aki az idő legnagyobb részében csak aludt. Határozottan unalmas társaság volt. De azt azért nem tudtam megérteni, mi a halálért kell nyitva hagyni állandóan azt a rohadt ajtót. Hiszen amint a mellékelt ábra is mutatja, így bármilyen jöttment csak így besétál ide. Barna szemeimet a szőke lány arcára vezetem és összeráncolt szemöldökkel próbálok rájönni, hogy honnan is lehet ismerős, de valószínűleg olyan jelentéktelen lehetett a találkozásunk, hogy ezt a rejtélyt nem fogom egyhamar megfejteni.
- Fogalmam sincs miről beszélsz - fintorodom el amint feljebb tornászom magam az ágyban, hogy legalább félig ülő helyzetbe kerüljek. A bőröm még több helyen érzékeny és a mozgolódástól felszisszenek, mert akármilyen puha is az anyag rajtam, a takarón meg bárhol… egyszerűen így is durvának érzem néhol.
- Azt mondd már meg, hogy te mégis ki a f.. halál vagy - gratulálok Emese ismét moderáltad magad annyira, hogy nem azt kérdezted ‘kiafaszomvagyte’. Szóval ezért megérdemlek egy képzeletbeli hátba veregetést, nem? Fejemet oldalra billentem ahogy próbálok visszaemlékezni, hogy mégis hol találkozhattunk. - Amúgy mindig  minden ajtón besétálsz, ami nyitva van? Tudod ez nem egy állatkert, nem mindenki szereti, ha így megbámulod - még meg is forgatom a szemeimet, mert nem tudom ki engedett ide kisgyerekeket szabadon kószálni. Vagy az is lehet, hogy az idegosztályról szökött me?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Duzzog. Sóhajtva nézem a hátát, és nem tudom, hogy mit mondhatnék. Csak felvázoltam azt, hogy mi vár ránk. Nem azt mondtam, hogy én ezt nem akarom, sőt, ha jól emlékszem, kifejezetten jeleztem is neki, hogy abban az esetben, ha nem jelentkezik senki, természetesen elvihetjük a dundi dögöt, arról igazán nem én tehetek, hogy van hova hazamennie. Örülne inkább annak, hogy a kutya rendes vacsorát kap és nem a szemetet túrja, de nem. Megint én vagyok a rossz. Sóhajtva nézem őt, és nem tudom, hogy mikor ismer meg már végre, de aggódom, hogy soha. Mintha lenne a fejében egy kialakult kép rólam, egy meglehetősen idilli és talán a harmincas évei elején járó kortársait idéző ábrázolásmód, azonban én nem olyan vagyok, és nem is hiszem, hogy valaha meg fogok változni. Szívem szerint megmondanám neki, hogy azt csinál, amit akar, és lezárnám a hisztériás duzzogó gyerek szenvedéseit, de hát akkor még rosszabb ember lennék a szemében, mint amilyen jelenleg, és ehhez valahogy semmi kedvem.
- Úgy vélem, Bíborka, hogyha egy felelősségteljes tudatában lévő ember akar valamit, amit könnyűszerrel elérhet, akkor a felnőtt ember megcselekszi.
Magamhoz véve a könyvemet, fellapozom, de nem kezdem el olvasni, csupán csak a megfelelő sort kutatom ki a szememmel, mielőtt ténymegállapításaim következő szintjére érnék.
- Vagyis, abban az esetben, ha egy felnőttnek van ideje, energiája és pénze arra, hogy kutyát tartson, akkor a felnőtt elmegy a menhelyre és hazavisz egy kutyát.
Innentől pedig úgy vélem, hogy rajta áll vagy bukik, hogy mit kíván tenni. Ha annyira akarja a kutyát, a lehetőség adott, ahogy a gyereknél is. Nem duzzogni, hanem azt mondani, hogy gyereket akar, kutyát akar. Számolni az értük hozott áldozattal, mert minden ilyen tett áldozatokkal jár. Én nem az apja vagyok, hanem a férje, bármennyire is hihetetlen ez a történet neki, másként működünk és más funkciókat látunk el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Hát igazán nincs mit, végül is erre valók a barátok, vagy mi - vonta meg könnyedén vállait. Bár soha életében nem hallotta még a lány által említett p betűs szót, de józan paraszti ésszel összerakta, hogy valószínűleg ehhez a témához kapcsolódik valamiképpen. Sosem volt egy nyelvzseni, nem volt hozzá elég türelme és kitartása, az angol meg egyébként is hidegen hagyta. Számára a német volt a legszebb nyelv a világon, bárki bármit állított is ő kitartott az álláspontja mellett. Épp azt szerette benne, amit a legtöbben utáltak, a kemény torokból jövő mássalhangzókat, a kimondhatatlannak tűnő hosszú szavakat és a logikáját, ami szigorú szabályokra épült.
- És ingert érzel rá, hogy megtedd? - vigyorgott barátnőjére. Ez a mondat kicsit kétértelmű volt, hiszen jelenthette azt, hogy szerette volna megtenni, de még nem elég ügyes hozzá, vagy azt, hogy remekül boldogul és nem történhetnek meg hasonló balesetek.
- Ne aggódj, már felmutattál valami kiemelkedőt, tök szép lett az a fal. - Próbált bátorító lenni, bár tudta jól, hogy barátnője nem éppen erre a fajta kiemelkedő dologra gondolt. Sokkal inkább valami különleges képességre, vagy egyedi varázslatra. Mint például az ő újonnan megmutatkozó képessége, amiről úgy tűnik, már mindenki is tud. Sári nem verte nagydobra, hogy mi történt azon a délutánon a szobájukban, de úgy tűnik, hogy valaki a jelenlévők közül nem tudta tartani a száját. Nem akarta, hogy kitudódjon mit tett Lilithel. Talán ha nem ilyen formában jelentkezett volna könnyebben el tudta volna fogadni a benne élő vadmágiát, így viszont nehezen barátkozott meg azzal, hogy a továbbiakban ezzel kell együtt élnie. Ugyanakkor tetszett is neki, hogy pont ő és pont a tűzzel, csak hát a bűntudata még erősebb volt, mintsem hogy tényleg képes legyen pozitívan hozzáállni.
- Hogy itt milyen gyorsan terjednek a hírek... - Nagyot sóhajtott, majd mielőtt válaszolt volna eldöntötte, hogy megpróbálja inkább megmutatni. A megjelenés óta egyszer sem próbálkozott, így kicsit ideges volt, hogy vajon sikerül-e. Jobb kezét finoman ökölbeszorította, majd ujjait kinyitva elképzelte, ahogy tenyerében fellobban az aprócska láng. Szerencséje volt, mert sikerült amit eltervezett és semmi komplikáció nem jött közbe. Néhány másodpercig gyönyörködött benne, majd tenyerét ismét összezárva eloltotta, amit az előbb létrehozott.
- Remélem ez elégséges válasz volt - nevette el magát megkönnyebülten. Nem tudta volna elviselni, ha még valakinek árt, bár valószínűleg akkor egyszer is csak a düh vezérelte tetteit, nem tudott tiszta fejjel gondolkodni.
- Eszedbe se jusson. Vagy legalábbis ne most, ez egy gyakran használt terem és leszedik a fejed, ha rájönnek, hogy te voltál. - Támogatta Lin művészi ambícióit, egészen addig, amíg nem egy ilyen teremben akarta azokat kiélni. Azzal nem volt baj, mikor egy ritkán látott falszakaszt festettek össze, de ezzel azért eléggé kihúzhatta volna a gyufát a tanároknál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Túlzás lett volna állítani, hogy Lili mindenkit ismert már az iskolában és környékén, elvégre az valóban nagyon sok embert jelentett volna, és még ha mindenki szóba is állt volna vele, akivel ő próbált, se tudta volna valamennyi diákról, hogy kicsoda. De még a tanárokat se mind tudná a nevén szólítani, mégis, ha látott valakit, akinek valami igazán szembetűnő tulajdonsága volt, azt azért később is felismerte, ahogy Emesét is kiszúrta az ispotályban a hétvégén, hiába volt teli sérülésekkel. Jó volt a memóriája az ilyesmihez.
A rétre persze nem embereket ment ki nézegetni, ennyire azért nem volt fura lány ő, csupán szép volt az idő, és kicsit süttetni szerette volna a fejét. Jó volt csak úgy csukott szemmel a Napba bámulni, és vigyorogni a még nem tűző, de melengető sugaraiban sütkérezve.
Kantáros farmerben, és rajzfilmfigurás pólóban volt, tornacsukával kiegészítve, haját pedig lófarokba kötötte kedvenc, lili hajgumijával. Úgy nézett ki, mintha a kilencvenes évekből szabadult volna ide, pedig aztán nem sok köze volt ahhoz az időszakhoz.
És bár nem tehetett róla, a vörös haj, mint olyan, eléggé szemet tudott szúrni még messziről is, a lány, akit szeme szarkából kiszúrt, pedig nem is volt tőle olyan messzi, csak míg oda nem ért, ahol épp megtorpant most, az illető egy fa takarásában volt.
És talán el is intézte volna a dolgot annyival Lilkó, hogy megállapítja, valóban milyen szép is ennek a lánynak a haja, ha nem tűnik fel neki, hogy egy távcsövet emel a szeme elé. Amivel még csak nem is az iskolát figyelte, bár talán az még zavarbaejtőbb lett volna, főleg, ha nem is egy fiatal nő, hanem egy középkorú férfi bőrében találja az ismeretlent, de persze szerencsére nem így volt. De még így is különös jelenségnek vélte, mert úgy gondolta, látnia kellett volna már, ezért aztán óvatosan közelebb somfordált, vigyázva, nehogy hirtelen mozdulatot tegyen, de ezzel akaratlanul is sokkal kevésbé feltűnően, sőt talán észrevétlenül került a közelébe.
Talán az erdőt figyeli? A vadakat? Nem inkább úgy tűnik, mintha a vadőrt..?
- Szia, mit nézel arra? - kérdezte hirtelen, mivel maga nem tudta megállapítani, mi is a helyzet, és azt se tudta hova tenni, hogy miért nem látta még ezt a lányt. Lehet újonnan jött? Eddig magántanuló volt? Vagy csak emberkerülő? Talán metmorfmágus? Hú, remélte, hogy az, nagyon szeretett volna egy olyat megismerni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem hiszem, hogy érti mire gondolok. Vagy ha érti akkor csak direkt nem akar normális választ adni. Mindegy, feladom. A stílusához limitált a türelmem és érzem, hogy kezdek a végére érni, pedig alapjáraton nyugodt természet vagyok. De van, ami még nekem is sok. Ma úgy tűnik igencsak rossz kedve van, így ráhagyom a dolgot.
A pizzájáról hamar megállapítom, hogy nem lesz a kedvencem és megpróbálom neki még egyszer utoljára elmagyarázni, hogy mi bajom a vérivással, de persze erre se nagyon figyel. A fejébe vett valamit és azt hiszi jobban tud mindenkinél mindent. Mit lehet ilyenkor tenni? Valószínűleg semmit. Még a pszichiátria sem ijeszti el, bár sejtem, hogy azért mert arról is csak meséket hallott, és fogalma sincs milyen valójában egy kis fehér szobában ücsörögni aztán beszélgetni valakivel mindenféle baromságról, csakhogy meggyőzd nem vagy őrült. Nagyot sóhajtok, de nem, nem mesélek neki erről. Helyette gonoszka mosollyal kezdek bele az amúgy abszolút nem frappáns, de jelenlegi humoromnak megfelelő történetbe.
- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiúcska, aki olyan dolgokba ütötte az orrát, amibe nem kellett volna. - Jelentőségteljesen pislogok rá, hogy értse, róla mesélek. Másról pedig nem fogok. Legalábbis ebben a témában biztosan nem. Más témákban tudnék neki sok mindent mesélni. Épp ezért kezdek a zöldségekről is egy kisebb beszámolóba, hátha neki ez meghozza a kedvét a fogyasztásukra, de nem. Bár helyeselni látszik a dolgot, de akkor meg nem értem.
- Nem hiszem, hogy tudnál olyasmit mutatni, ami meglep. Mondjuk nem értem, ha tudod, mire jó egy-egy zöldség, miért utálod őket ennyire... - persze ha van egy-két mugli kütyüje az jobb, mint egy cukkini, vagy hasonló de nem tudom van olyan ember, aki az ilyesmit elvinné felrúnáztatni, hogy működjön egy varázslóiskolában. Ezt még belőle sem nézem ki. Illetve abban sem vagyok biztos, hogy nem ódzkodna-e valaki, az ilyen eszközök felrúnázásától. Szóval a zöldség minden szempontból jobb opciónak tűnik, még akkor is, ha amúgy rettentően gusztustalan.
A bor közben megérkezik és én egy pillanatig döbbenten figyelem, ahogy a kis srác előbb tölt magának, majd miután a pohárból felhörpinti az adagját az üvegért nyúl és azt próbálja meghúzni. Épp csak nem hagyom neki. Gyorsaságban könnyű szerrel leverem, így mielőtt még az ajkaihoz érne a palack szája megragadom az üveg nyakát és kitépem azt a kezéből, majd nemes egyszerűséggel a földre ejtem.
- Upsz. Ez eltört - a pincérnek persze azt mondom, hogy véletlen volt, és ha kell ki is fizetem, de amúgy nem zavartatom magam miatta különösebben.
- Nos, én ha megettem a pizzámat hazamegyek. A kérdés az, hogy jössz-e? - mondjuk nem tudom, hogy a gyerekes viselkedését akarom-e magamnak otthonra. De talán ha nem veszik körbe emberek, nem akarja majd játszani az agyát ennyire. Majd kiderül. Addig is, két pizzaszeletet egymásra hajtok, mint valami szendvics lenne és úgy harapok bele. Nekem az az egy pohár bor is sok lesz, ha nem eszem rendesen, szóval be kell tömnöm a pizzát, akármit is válaszol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Volt pár dolog, amit Lili egész sajátosan értelmezett. Mint mondjuk az illem, vagy a magánszféra, mint olyan. Utóbbiról általában megfeledkezett, az előbbiről pedig úgy vélekedett, hogy ha őt fordított esetbe nem zavarná, akkor a viselkedésével nincs is semmi gond.
Így aztán teljesen ésszerűnek és elfogadhatónak tűnt kérdés nélkül beszambázni valakinek a kórtermébe, és jóformán az arcába mászva arról érdeklődnie, hogy mégis mivel intézte így el magát. Mert elintézte, az biztos volt, annyit még Lili is értett, hogy ide nem kerülnek könnyű balesetes boszik és varázslók, de még csak mugli módon súlyosabb állapotba kerülők sem. Ami tehát Emese bőrével és hajával történt, az mágikus eredetű, és mint olyan, nem egy suhintás volt helyrehozni.
Más szóval rendkívül érdekes volt! És persze fájdalmas, biztos. Eskü, előbb-utóbb az is eszébe jut majd Lilinek, hogy a hogylétéről faggassa, de Emese első reakciói nem terelték azonnal ebbe az irányba a szőkét. Láthatóan meg sem ismerte őt, amit Lili tévesen és naívan nem egészen annak tudott be, aminek kellett volna.
- Hűű, még a memóriádra is hatással volt? Duurva! - leült a lány ágya szélére, és úgy nézegette tovább, de aztán kifakadását hallva kissé észbe kapott.
Bámulni nem szép dolog, ez volt nagyjából az első dolog, amit megtanult édesanyjától. Meg a második, harmadik, huszonnegyedik.. jó sokszor el kellett neki magyarázni, hogy ne bámuljon másokat.
- Igazad van, bocsánat! Csak megláttalak, és.. tényleg nem ismersz fel? Lili vagyok, levitás. Nekem volt csokis a kezem, és te voltál az, aki nem rúgott páros lábbal ki a tanulószobából.
Elvigyorodott, és ültében kicsit rugózott az ágyon, láthatóan alig várta, hogy megtudjon végre valamit Mesitől. Magában már így hívta, csak hangosan még nem merte kimondani.
Bár most lehet nem volt olyan veszedelmes a rellonos lány, de előbb-utóbb kikerül innen, és lehet akkor már emlékezni fog rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Morcost bezzeg szeretgeted, nem mintha a te hibád lenne, hogy én nem vagyok ott, én döntöttem úgy, hogy nem akarok a közeledben lenni, mert... mert rendeznem kell magamban az érzéseimet. Ki hitte volna, ennyi év után beteszem a lábamat Bogolyfalvára, és olyan sok érzelemmel kell szembenéznem, aminek a huszada nem volt halandó huszonhárom évem során, és ebben benne van az is, hogy az én gyönyörű édesanyám örökre lehunyta a szemeit.
Néha fáj, amikor hosszan nézem magam a tükörben, és nem látok mást csak téged, anyukám, ahogy mintha rám néznél. Látom azt a kevés különbséget, ahogy szemeid körül a ráncok már kialakultak, ahogy ajkaid körül mélyebbek lettek az ívek, ahogy a vörös hajkoronába ősz szálak lopakodtak. Tegnap én is felfedeztem kettőt, és rájöttem, hogy nincs, akinek elmeséljem. Te már nem vagy közöttünk, Benőtől pedig távolságot kell tartanom. Maradt tehát Richárd, de hogyan mondasz olyat egy férfinak, akit még a közös génállományunk szerinti megnevezése szerint sem tudok azzal az A betűs szóval illetni, amivel kellene, hogy őszülsz? Sehogy.
Egyedül vagyok a világban, ami alapvetően nem riaszt meg, azonban a sok érzelmemmel egyedül maradni a világban, riasztó. Beszélgetni szeretnék, és az egyetlen ember, akihez mehetnék, a távcső másik oldalán egy olyan kutyát ölelget, aki szerinte engem idéz. Egy állandóan ugató-morgó zsebcirkálót, aki folyton idegbeteg. Felháborító a feltételezés is. Azonban tanultam én önvédelmet, így bár leköt az, hogy Benőt bámuljam, nem tudlak figyelmen kívül hagyni téged sem, közeledő lány a jobb oldalamon. Viszont, ha most elfutnék, fuccs az álcámnak, hogy én aztán csak egy diák vagyok. Meg amúgy is, én nem nagyon futok, csak ha muszáj, ha kergetnek, de akkor se mindig. Néha csak nézem a másikat, aki kergetne, és tudok nagyon csúnyán nézni.
- A vadőrt.
Felelem teljes nyugalommal a kérdésedre, mert mondhatnék bármit, a fán ülő cinegétől a lombok zöldességéig, semmiről sem tudnék olyan részletes indoklást adni neked, mint róla. Így hát, oldjuk meg gyorsan és fájdalommentesebben. Végignézek rajtad, kedves, mókás kinézetű, szimpatikus lány, és megállapítom, hogy vagy nagyon jól vagy nagyon rosszul olvadtam bele a környezetbe.
- Tetszik a pulcsid, édes.
És tessék, meg is van az a bizonyos kapcsolódási pont, ahogy én az emberekhez kapcsolódni tudok, bénán. Intek, hogy gyere közelebb, és közben feléd nyújtom a távcsövet.
- Szeretnéd kipróbálni? Elég szép az új vadőr, de ha nem szereted a fiúkat nézni, bármi mást is nézhetsz.
Mentségemre szóljon, kedves édi pulcsis, hogy nincsenek testvéreim és lövésem sincs, hogy vajon tizennégy vagy húsz éves vagy-e. A saját koromat is nehezen mondom meg, főleg, mert gyakran elfelejtem. Már ihatok legálisan alkoholt az egyesült államokban. Nem mintha olyan gyakran, vagy inkább valaha is jártam volna már ott.
- Zsófi vagyok, levitás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Igen, ez van akkor, ha megjelenik a kedvenc könyved legújabb része. Nem tudtam letenni, míg nem értem a végére - meséltem mosolyogva, s visszaemlékezve igazán megérte ez a virrasztás, mert remek élményt adott az olvasmány. Csak az a rossz, hogy máris a végére értem, és nincs folytatás.
- Az is elég késő már, neked is volt valami halaszthatatlan dolgod? - kérdeztem egy kíváncsi mosollyal, majd célba is vettük a hátsó sorokat, ahol nagyon régi, s különleges könyvek sorakoztak egymás mellett.
- Ja igen, a költözés, ne is mond. Nem volt rossz, de nekem azért nagyon hiányzott a házunk, meg úgy a többiek - ezt kicsit úgy mondtam, mintha amúgy nem találkozhattam volna velük a kastélyban, de tényleg más érzés volt velük együtt lenni a klubhelyiségben, mint mondjuk olyanokkal, akiket annyira nem ismertem.
- Ezt a költözést leszámítva nekem sem volt semmi izgi - megvontam a vállamat, tényleg nem jutott semmi az eszembe, csak az évnyitó. Az nagyon jól sikerült például, és az ételek is ízletesek voltak, de ezzel nem akartam untatni Lilit.
- Nézzük csak, a régi varázsvilágról kéne írnunk valamit, szerintem itt biztosan találunk hozzá jó forrást. Ami díszes, de a széle szakadt, az tuti, hogy régi könyv - szerintem ezzel Lili is tisztában volt, én meg elég sokat fecsegtem, de közben közelebb is léptem az egyik könyvhöz, ami látszólag jó nagy volt, feltehetően sok információval a gyomrában.
- Lehet, hogy ez lesz az..öh, dög nehéz - jegyeztem meg, ahogy két kézzel próbáltam kifelé húzni, ekkor viszont egy kisebb köteg levélhalom hullott le a földre a polcról, ami egy masnival volt átkötve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Krushnic Dimitri - 2020.05.14. 09:59

Kópé után szabadon *-*



nekem is a zöld *-* meg a fekete meg a szürke meg a kék bizonyos árnyalatai

képzeljétek, végre a saját, végleges netemről vagyok! így a költözés után eddig ilyen vészhelyzeti mobilnettel nyomultam, de ennek vége  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Gyönyörű. Szerinte gyönyörű. Igazán érdekes az egyes emberek szóhasználata. Hiába jelenti a nyelvünkben elvileg ugyanazt egy-egy kifejezés, mégis máshogy, másra alkalmazzuk. Soha nem mondanám erre az irodára, hogy gyönyörű. De ő mondja és az ő szájából rendben is van. Az enyémből akkor van rendben, ha egy szendvicsre mondom vagy mondjuk a kedvesemre. Azt döntsék el egymás közt, ez melyiküknek nagyobb dicsőség.
- Igazad van - bólogatok elgondolkozva, a polcot illetően. - Tüzelőnek is kiváló! - villogtatom meg szemeimet lelkesen. De az igazság az, hogy szeretem, ha van egy kis tér, ahol lődöröghetek. Amikor van valami bútorom, azt telezsúfolom, ez igaz, viszont szeretem, ha nincs ilyen pakolófelületből túl sok. Viszont ezt nem taglalom a kis unikornisnak most. Ennyire nem kell belemennünk.
- Nagyjából ilyen volt. Mindig nagyjából ilyen volt - árulom el a leányzónak, hogy igazából ez az iroda olyasmi, ami egészében öröklődik. Hagyománya van annak, ahogyan fest. Ahogy sok neves tisztség esetében. Pici átalakítások szóba jöhetnek, mint egy-egy ilyen kisebb, ideiglenes bútor elvitele, viszont a beépített polc, a kandalló, az asztal, a székek... ezek igazgatóról igazgatóra szállnak. - A könyvekből is a legtöbb itteni - teszem hozzá ezt is, hiszen persze, hoztam én a magam irodalmait, viszont van itt sok gyöngyszem, ami minden dirinek elkél.
- Ne, csak trópusi! - rázom a fejem. Nem kell a zöldség! - Ja, az volt szerintem - latolgatok elvékonyodó hangon, miközben várom, hogy megkaparintsa a filtert. Ide mer lépni és felém mer nyúlni. Próbálom felmérni, mitől tart pontosan, mely pontokon bizonytalanodnak el vonásai, mitől viszolyog. Most éppen kb. semmitől. Igen, feszeng kicsit, viszont már jóval oldottabb, mint az imént kint. Talán azért is, mert ő léphetett felém és nem én léptem felé. Ahogy ujjai közé fogja a filtert, rásimítom kézfejére a kis, szálon lógó címkét, ahogy egy bögrén is tenném. El szoktam helyezgetni az oldalán, mert persze, hogy különben mindig a forró vízbe csúszik. De most a diákon egyengetem el egy-két röpke mozdulattal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szeretném azt hinni, hogy jó férj lettem volna. Olykor előttem van a kép, ahogy a sorsfordító tragédia utáni éveket számolom, hogy igazából most tartanánk a gyerekvállalás kérdésénél. Van munkám, félre fogok tudni tenni a fizetésemből. Szándékosan kisebb házat bérelek, hogy még véletlenül se tudjak azon gondolkodni, vajon elférne benne egy gyerekszoba, vagy sem. De még így is viszonylag nagynak mondható a lakrészem, amiben a napjaimat tengethetem. Felelősségteljesnek gondolom magam. Ha nem dugom homokba éppen a fejem, akkor az vagyok. Önmagam elől ugyan megfutamodom, de másokat nem hagyok cserben. Már azzal gyáva voltam, hogy Japánból ide költöztem. Nem tudtam szembenézni önmagammal, sem a múltammal. Tiszta lap kellett, friss újrakezdés. Azt reméltem, hogy a távolsággal elfeledhetem őt, akit szerettem. De miért is akarnám elfelejteni? Nem ezt érdemli... Örökre haragudnék magamra, ha kitépném őt a szívemből. De akkor hol a helye az életemben a folytatásnak? Mert nem maradhatok így örökké. Csak szenvedek... Meghúzom a sörösdoboz tartalmát, azt kívánva, hogy bárcsak magasabb lenne az alkoholtartalma. Akkor biztosan jobban érezném magam, ha csak egy kicsivel is.
- Le a kalappal, tényleg. Nem vagy semmi - mosolyodom el, ahogy ránézek, közben viszont próbálom visszafojtani a szénsavtól kitörni készülő böfögésem, ami végül sikerül is. Két év. Lassan óvodás lehetne. Biztosan aranyos kölök. - Dehogy! Ott a macskám - nevetek kínomban, de valahol teljesen komolyan gondolom, amint mondok. Úgy hangzom, mintha egy öreg néni lennék, pedig az egyik legjobb dolog az az állat, tök jó hogy minden este hozzám bújik. Na jó, ebből sehogy nem fogok jól kijönni, úgyhogy csak fogom a fejem és várom, hogy vajon mit fog reagálni. Egy kicsit szégyellem magam előtte, de nem szeretnék hazudni neki. Meg úgy senkinek. Engem nem arra neveltek, hogy ne legyek egyenes ember.
- Köszönöm, kedves tőled - mormogom, és kissé meg is hajolok az ajánlatára, de egyelőre nem élek vele. Nincs kedvem felszakítani a sebeket, a negatív gondolatok már most is a fejem fölött kavarognak, és mindent akarok, csak nem kivesézni őket. Zavartan nézem végig, ahogy végigsimít a karomon, de betudom a támogatása kifejezésének. Szeretek én kezdeményezni, ha úgy van, a sajnálkozásomat pedig még sosem használtam fel arra, hogy egy kis szeretetet kapjak másoktól. Próbálom kihúzott testtartással viselni a helyzetet. Érintése mégis gyengéd, még libabőrös is leszek tőle.
- Mindennek megvan az oka - vágom rá ingerülten, mintha kissé megsértődtem volna, pedig nem áll szándékomban durvának hangzani. Fájóak a szavai, mert igazak, és a saját szerencsétlenségemre emlékeztetnek. Kérlelően nézek rá, hogy talán beszélhetünk-e valami másról is... Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy ennyire nyíltan beszéljük meg azt, amiről eddig azt hittem, nem ennyire egyértelmű nálam. Megköszörülöm a torkom, majd válaszolok. - Ha már itt tartunk, én se értem, amit mondtál... A férjed nem végzi otthon a dolgát? - kérem őt számon bosszúból. Ez a legdiszkrétebb módja talán, hogy rákérdezzek, náluk vajon miért nem került sor egy ideje szexre, majd oldalasan elfekszem a földön, megtámaszkodva a könyökömmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Be kellett szereznie néhány apróságot a faluban. Meglepte magát egy kis édességgel, ceruzákkal valamint ha már ott volt beugrott a könyvesboltba is, de onnan végül üres kézzel távozott. Visszaindult volna a kastélyba, ha nem botlott volna bele a két kisgyermekbe. A szőke copfos imádnivalóan édes kislányt olyan határozottan vezette az alig két évesnek látszó vagány kisfiú, hogy öröm volt nézni. Sári arcára bárgyú mosoly költözött, ahogy földbegyökerezett lábbal figyelte a két csöppséget. Természetesnek tűnt számára, hogy a gyerekeket nem sokkal lemaradva követik majd a csacsogó szülők is, de senki nem bukkant fel sehol. Az utcának ezen oldalán csak hárman voltak: az eridonos meg az eltévedt szerelmesek. Elszánta magát a cselekvésre, legkedvesebb mosolyával odasétált az apróságokhoz és leguggolva megpróbálta megtudni tőlük a legfontosabb információkat. Hogy hívják őket, hogy hívják a szüleiket, és hogy hol voltak, mielőtt elindultak. Dani és Lotti nagyon ügyesen közös erővel meg tudták mondani, hogy a játszótéren játszottak, mielőtt elindultak volna fagyizni. Szegény lány ott állt két vadidegen gyerek kezét fogva a falu közepén minden terv nélkül, de hát magát rángatta bele, szóval muszáj volt valamiféle megoldást találnia. Sejtette, hogyha azzal hozakodik elő, hogy most együtt megkeresik a szüleiket akkor nem lesz túl népszerű, így inkább elhúzta a mézesmadzagot az orruk előtt a fagyi említésével. Nem érezte jól magát, hogy hazudni kényszerül, de ugye mindent a jó cél érdekében.
Egész úton szóval tartotta a gyerekeket, mesét mesélt nekik, meg kérdezősködött, így azok a nagy ámulattól már csak akkor vették észre, hogy hova is tartanak, mikor megérkeztek a játszótérre. Sári csalódottan konstatálta, hogy a játékok bizony üresen állnak egymagukban, a padokon senki sem beszélget. Ha jobban belegondolt már átkozta is magát a hülyeségéért, hiszen egyértelmű volt, hogy az aggódó szülők nyomban csemetéik keresésére indulnak majd, amint észreveszik eltűnésüket. Egy pillanatra elbizonytalanodott, nem tudta, hogy merre kellene folytatni a keresést, hiszen a szülők már bármerre lehettek. Jobb döntésnek tűnt, ha letáboroznak valami forgalmasabb helyen, ahol sokkal nagyobb az esélye, hogy megtalálják őket, mintha itt gubbasztanak. Így tehát ismét útnak indultak, ezúttal viszont nem mentek túl messzire, csak a Boglyas térig. Leültette a két gyereket egy padra és meglepte őket frissen vásárolt csoki készletének egy-egy szeletével, hogy nyugton maradva maga mellett tudja tartani őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Amikor meghallom, hogy egy macskával él együtt kissé megdöbbenek. Sajnos akarva akaratlanul fut végig több opció is a fejemben, hogy ennek mégis mi lehet az oka. Aztán rájövök, hogy annyira nem is állunk egymástól messze. Mármint… ha nem lenne Dani, akkor nagy eséllyel én is csak a macskánkkal, Borisszal élnék együtt. Sőt, az is lehet, hogy már nem csak Borisz lenne, hanem  a lakás minden sarkában dorombolna egy kis szőrös.
- A macsekok aranyosak, nekünk is van egy Boriszunk. De kérlek ígérd meg, hogy nem fogsz örökké csak egy macskával élni. - nevetek fel én is, bár míg Noa nevetése nem volt igazán őszinte, addig az enyém igen. Mivel nem nagyon hajlandó mesélni magáról, egyedül van és egy macskával él, így arra tudok következtetni, hogy nem rég szakíthatott a nagy szerelemmel. Természetesen ennél rosszabb opció is megfordul a fejembe, mert miért is ne fordulna, de azt elhessegetem. Ugyebár illedelmesen megköszöni a felajánlást, de nem él vele, így jobbnak látom nem firtatni a dolgot. Mondjuk én sem szeretek beszélni az eddigi életemről, Danit leszámítva, róla bármikor bárkivel bárhol. Mikor hozzá érek szinte fel se fogom, hogy ezzel mennyire belemászok az intim szférájában. Emellett az sem tudatosul, csak mikor már megtettem, hogy az a kultúra melyből ő idecsöppent, teljesen másmilyen, mint amit én ismerem. Igaz sose foglalkoztam mélyrehatóan az ázsiai kultúrával, de ennek ellenére van egy olyan sejtésem, hogy ők ott nem tapizzák csak úgy le az éppen megismert ismeretlent. Rápillantok közben, s arcáról az sugárzik, hogy ő ezt annyira nem értékeli, de nem szítom tovább a tüzet, így nem kérek bocsánatot vagy ilyesmi. Helyette inkább fel”pattanok”, ami hirtelen megkavarja bennem az álló…bort. Egy két mély sóhaj és már nyoma sincs a hirtelen jött kis rosszullétnek. A nemi életünkkel kapcsolatos témát úgy látom még annyira sem értékeli, mint a simogatást. Erre enged következtetni a kissé ingerült, sértődött válasz is. Gratulálok Laura! Csak így tovább, vágd el azt az ágat teljesen, hogy aztán egy jó nagyot ess róla. Szinte már látom lelki szemeim előtt ahogy felpattan, majd hirtelen dolga akad. Ismét csak a kulturális különbségekre tudom fogni a dolgot, de lehet velem és a túlzott nyitottságommal van a baj. Őszintén szólva szerintem a szex egy annyira természetes dolog, hogy sosem értettem, az emberek miért ódzkodnak ettől a témától. Aztán hirtelen visszanyal a fagyi. Lemerevedek egy fél percre, s csak bámulom a földet. Megköszörülöm torkom, s a borosüveg felé lépkedek.
- Hát… – kezdek bele, de nem folytatom, helyette inkább lehajolok és felveszem az üveget. A pohár kicsúszik kezemből, a landoláskor el is törik. Nem foglalkozok vele. A félig teli üveget számhoz emelem és jó nagy kortyokat iszok belőle, vagy hármat… Arcomon egy grimasz fut végig utána, mivel ez a mennyiség nem esett már jól. Kezeimet lelógatom testem mellé, majd Noara pillantok. - Meghalt. - arcom komoly, de szemeimből sugárzik a mély, csontig hatoló fájdalom. Hátat fordítok neki, és a tó felé veszem az irányt, de néhány lépés után megállok. A már narancssárga égboltot kémlelem, s karjaimat összefonom mellkasom előtt, így teljesen elzárkózva a külvilágtól. - Két éve. Még Dani születése előtt.- nem nézek rá, csak meredek magam elé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egy nyugodt pénteki napnak indult a mai, ami egyben szomorú is, mivel a legújabb ismerőseink, akik igen hamar barátokká váltak, a mai nap vannak itt utoljára. Ideköltözésünkkor ők voltak az leső vevőim, majd egy hosszas beszélgetés után kiderült, mennyire sok közös van bennünk. Az első közös pont az egykorú gyermekeink, akik tökéletesen kiegészítik egymást. Míg Lotti egy tündéri és gyönyörű kislány, szőke hajjal és nagy kék szemekkel, addig Dani egy igazi ördög, sötét hajjal és sötét szemekkel. Azonnal megvolt köztük a közös hang és szinte elválaszthatatlanok lettek. Elég sok közös programot szerveztünk, így a gyermekek között is igen szoros barátság alakult ki, szinte már „szerelem”, így fájó pont az életemben, hogy elköltöznek. De Robi egy nagyon jó lehetőséget kapott, amit muszáj volt megragadni. Szerencsére az országban maradnak, így néha meg tudjuk őket látogatni. Nórával arra jutottunk, hogy az utolsó délutánunkat töltsük együtt, így megbeszéltünk egy találkozót a játszótéren, ahol előtte is igen sok időt töltöttünk. Péntek délután van, ami annyit tesz, hogy a játszó tele van, szó szerint. Gyermekeink azonnal bevetették magukat a homokozóba a többi gyermek mellé, mi pedig beszélgetésbe kezdtünk a szülőkkel. Szinte mindig egyik szemünk a gyerekeken volt, de valami egyszer csak elterelte a figyelmünket. Mire visszafordultunk a két kis csibész már sehol nem volt. Rémülten pattantunk fel a padról s kezdtük őket keresni, de elnyelte őket a föld. A szívverésemet szinte hallani lehetett, fülem mintha hirtelen bedugult volna, csak tompán hallottam a zajokat. Szemeimben rémület, mert hiába egy nyugodt város Bogolyfalva, annak ellenére az ember fejébe belemásznak a negatív hírek, a gyermekrablások. Nórával és Robival arra jutottunk, hogy a leghasznosabb az lenne, ha három felé indulnánk, így én szaporán indultam el…valamerre. A játszót elhagyva egy kis utcán rohantam végig közben pedig a két gyermek nevét kiáltoztam. A nyitott boltokba belépve érdeklődtem, hogy nem e láttak erre két gyereket, de csak nemleges válaszokat kaptam. Elrobogtama fagyizó felé, mivel ott sokszor időzünk Danival, de ott se látta senki. Már komoly pánik kezdett úrrá lenni rajtam. Nekem csak ő van! Torkomat a sírás fojtogatta, de nem, most nem engedhetem ezt  meg magamnak, most nem borulhatok ki. Csak megyek előre, s egyszer csak kiérek a térre. Ekkor megpillantom a két szökevényt egy padon ülve, miközben csokit majszolnak. Hirtelen elhomályosodik tekintetem és érzem, ahogy legördül egy könnycsepp. Szinte futva indulok el feléjük, s mikor Dani észrevesz, széles mosoly jelenik meg arcán. A csokitól mindketten „koszosak” és ragadnak, de ezzel mit sem foglalkozva guggolok le és ölelem meg őket. Kisfiam arcára egy hatalmas puszit adok, majd a fiatal lányra emelem tekintetem.
- Nagyon, nagyon, nagyon szépen köszönöm! - egy őszinte mosolyt küldök felé, majd letörlöm arcomról a könnyeket. Felállok, majd az ismeretlen tizenéves leányzót is megölelem, mit sem törődve azzal, hogy mit illik és mit nem.
- Hol találtad meg őket? Történt valami? - aggódó tekintettel nézem őt, majd a fiamra és Lottira pillantok. - Fel kell hívnom Nóráékat! - kapkodva kezdek turkálni a táskámban, majd egy mobilt rántok elő belőle. Kezem remeg, így alig tudom felnyitni és kikeresni a számot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mint kiderül ez nem egy szimpla rúgjukkiaházoldalát vagy engeddelahajam dolog, hanem igen is nyomós oka van az ittlétének, mely nem más, mint a szülinapja. Egy széles mosoly terül el arcomon, mikor ezt elmeséli, s az pedig megnyugtat, hogy nincs egyedül. Ezek szerint valahol bent a tömegben ott van pár leányzó, akik a velem szemben lévő barátnői, így pedig nagy eséllyel nem fog egyedül maradni. Ezek fényében pedig én is visszaveszek a lendületből, és lazábban kezdem kezelni a szitut. Nem, most nem kell senki „életét” megmentenem, szimplán élvezhetem a bulit és az adódó lehetőségeket.  
- Nos, akkor nagyon boldog születésnapot! 18?- kérdem, miközben arcomon a mosoly töretlen. - Ennek fényében muszáj lesz nekem is visszamenni és meghívni téged egy italra.– igen átható tekintettel nézek rá, s megvonom vállaim, majd felnevetek a vetkőzős fiú hallatán. Azok nem a lánybúcsúk főszereplői? Már a születésnapokra is járnak? Megrázom fejem, mivel sose értettem, miért is jó ez. Bár nem mondom, hogy nem élveztem az egyik haverom legénybúcsúján a vetkőző műsort a limuzinban. A leányzó ehhez kapcsolódó megjegyzésére nem reagálok ezen kívül mást, mert mégis mit kellene? Oké, akkor majd én vetkőzök neked? Ha innék alkoholt, akkor biztos lenne az a szint, mikor már simán bevállalnám, de kérem szépen én teljesen józan vagyok.
- Bent vannak a többiek. - fejemmel a bejárat felé biccentek, majd szorosabban összefonom karjaim, mivel cseppet sincs melegem továbbra sem. -Nem szeretnél…? – a bejárat felé pillantok, így utalva arra, hogy jó lenne újra bent lenni a fülledt melegben. Az előbb még menekültem ki onnan, most pedig újra oda vágyok. Ekkor megjelenik Roli az ajtóban, majd odakiabál nekem valamit. Kezével int, hogy menjek már vissza, de a kiszűrődő hangos zene miatt, azt már nem értem, hogy mit magyaráz. - Tessék?!- kiabálok vissza, de választ nem kapok, majd Roli már sehol sincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Kedvem lett volna beismerni, hogy a plafon bámulásánál még az is jobb volt, hogy történt valami - például bepofátlankodott ide ez a kiscsaj -, de őszintén szólva az egész jelenléte csupán baromira idegesített. Összességében nem tűnt olyannak, aki felfogná, hogy amit csinál, az pofátlanság. Az is lehet, hogy egyszerűen csak buta.
- Semmi baja a memóriámnak - csóváltam meg a fejem és eltorzult az arcom, ahogy konstatáltam, hogy bizony a kis szőke hosszabb maradásra rendezkedett be azzal a mozdulattal, ahogy leült az ágy szélére. Még mindig kitartott bennem az a borzasztóan idegesítő érzés, hogy valami fölött elsiklottam, és figyelnem kellett volna rá, de egyszerűen lomhán vánszorgó gondolataim között nem tudtam rájönni, mi is lehet ez a tény.
Aztán a kis szőke kimondta. Lili. De talán nem is a neve volt az, ami miatt beugrott nekem minden, hanem valahogy a légkör, a csoki.. franc tudja. Az biztos, hogy ajkaim egy halk ó-t formáltak, ahogy leesett, hogy ez a kislány az a kislány. Elvégre elég idegesítő volt ahhoz, hogy emlékezzek rá.
- Aha. Lili… te voltál az, aki nem bírta befogni, meg valami felhőről magyarázott, igaz? - forgattam meg a szemeimet ahogy felidéztem az emléket. Az egész rellonon végigrángattam szerencsétlent, és alig vett közben levegőt. Mert ha nem kérdezett, akkor valami képtelen történetet mesélt. - És amint látod, megvan még a fél arcom, úgyhogy nem, ezt nem azzal csináltam - vontam meg a vállam, mert így már a korábbi kérdése is értelmet nyert. Még jó, hogy a kislány nem volt velem, mikor a baleset történt. Azt hiszem nem beszélgetnénk most ilyen boldogan itt. Bár ahogy nézegeti a sebeimet el tudom képzelni, hogy a saját beleit is vigyorogva, hatalmas kíváncsisággal szemlélné… merthogy milyen érdekes, vagy valami ilyesmi.
- Te figyelj, ha már ilyen régi jó ismerősök vagyunk, nem tudsz szerezni nekem egy szál cigit? - kíváncsi barna tekintetem az arcára függesztettem és azt latolgattam közben, hogy mégis mennyi esély lehet rá, hogy véletlenül van egy szál a zsebében? Valószínűleg semennyi. Elfordultam tőle megrázva a fejem és az éjjeliszekrényen álló pohár vízből kortyoltam egyet. Azt hiszem még egy ideig nem jutok máshoz mint vízhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő