Thomas Middleton
KARANTÉN
cinnamon roll
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
|
szia Hercegnő!  én egész jól túléltem, bár reggel még nem így éreztem. végül elég gyorsan eltelt a munkanap és kaptam ilyen magvas műzliszeletet is az utcán. osztogatták
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
Szia Hercegem  Ú müzliszelet ^^ Valami csoda folytán az én napom is gyorsan eltelt pedig nagyon rühellem a hétfőket
|
|
|
|
|
Thomas Middleton
KARANTÉN
cinnamon roll
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
|
remélem, a holnapi is ilyen jól elillan. már a munka része. a többi tőlem folydogálhat szépen lassan. akár meg is állhat az idő 
|
|
|
|
|
|
|
Celestyna M. Westwood
INAKTÍV
Babydoll || Property of Daddy Westwood
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
|
 Május 30 éjszaka | Az isten háta mögött Azt hiszem, hogy életemben még nem izgultam még annyira, mint ma, hiszen... nézünk csak ránk. Greatest. Day. Ever. A ruhám tökéletes volt, a helyszín is, mindenki itt volt, aki számított... és ha nem így lett volna sem érdekel, mert egyetlen ember volt igazán fontos. Ha ő nincs itt, az egésznek értelme sem lett volna. És bizton állítom, Daddy még sosem volt ilyen szép öltönyben.
Még mindig dolgozom fel, hogy a mai naptól nem Cutie Mark Crusaders a monogrammom, mert már hivatalosan is Westwood vagyok. Már nem csak Ward hív így. És tele volt minden fincsikkel és jó volt a zene, és úr isten, azt hiszem, sosem voltam ennyire boldog. Pedig tényleg, Axel mellett... nehéz volt nem annak lennem.
Csak van, amikor már egy kicsit túl sok. Szóval mikor éppen nagy volt a tánci és mindenki el volt foglalva a beszélgetéssel, meg az eszi-iszivel, kisurrantam a hátsó üvegajtón a rétre. Szerettem, hogy nem zsufis helyen tartottuk az estét, így nem volt most zaj, meg kocsik, meg semmi undi. Helyette csak tücskök, meg a víz hangja a közelben, és a csillagok, te jó ég!
Ledobtam a világítós fehér cipellőm a fűbe, majd a puccos magassarkúból kilépve csüccsentem le, hogy belebújjak a kedvenc topogómba. Stella nem hiszem, hogy megdícsérne. De legalább a ruhám foltálló, szóval a fű sem kente össze. A térdem kicsit felhúzva dölöngéltem a zene ritmusára, ami bentről még kicsit kihallatszott. Kellett az a pár perc nyugi, amit most elloptam magamnak, kicsit megsimogatva a gyűrűt az ujjamon.
|
|
|
|
|
Mikecz Emese
INAKTÍV
#köszönjükemese
RPG hsz: 59
Összes hsz: 106
|
Ombozi | Győr | reggelfelé | #summervibes Alapvetően egészen gyorsan keletkező és elmúló érzelmeim vannak, amik az esetek többségében nagy lánggal égnek. Most ez a nyugtalanság, vagy ha úgy tetszik sokk, jóval tartósabbnak ígérkezik, és nem tudom, hogy a leheletnyi nyugalmat mikor követi a szétesés. Egyelőre az biztos, hogy Ombozi egyben tart, talán magamnak sem vallanám be, hogy mennyire kapaszkodom belé ebben a helyzetben. Még ha csak képletesen is. (Egyelőre?)
Figyelem ahogy a pincér lepakol, és már tiltakoznék is, hogy én nem igazán kérek enni, de aztán csak legyintek. Úgysem fogom visszaküldetni, majd maximum Ombozi megeszi.
- Legyen - kicsit sértődötten horkanok fel. Mondjuk nem tudom honnan gondoltam, hogy rögtön megosztja az összes titkát, módszerét… annyira nincs oka bízni bennem. Viszont úgy tűnik én kénytelen leszek rá hagyatkozni, és ez eléggé frusztrál. Egyedül oldom meg a dolgaimat, most mégis az a helyzet, hogy kevésnek bizonyulok, amitől gyengének érzem magam, ami képes lenne az őrületbe kergetni. A kóla után nyúlok, és kitöltöm a felét a pohárba. Csak nézem a buborékokat, aztán megcsóválom a fejem.
- Ennél valami jóval erősebbre lenne szükségem - húzom el a számat, de azért elnyomom a csikket és belekortyolok a hideg italba. Kétkedve figyelem, ahogy jóízűen eszik, hogy aztán egy lemondó sóhajjal nyúljak a másik szendvics után.
Van ami nem változott… Zlatan még mindig elég hatással van rám. A pár perces csendben a szendvics mögül lopva veszem alaposabban szemügyre. Vajon karikásabb a szeme? Lett egy pár ránca? Ugyanaz van a mosolya mögött? Akármilyen események történtek vele azóta, meg kell állapítanom, hogy még mindig hm… jó formában van.
Igazából az a szerencsém, hogy pont lenyeltem a falatot, mielőtt megszólalt. Mert különben tuti félrenyeltem volna, aztán ha itt megfulladok, már rögtön két hullája lesz. (Áucs, ez morbid volt, de hát valaki mondja már meg, hogyan lehet ezt ép ésszel, lélekkel elviselni?)
- Azt hiszem ennyi földrajztudásom még nekem is van - forgatom meg a szemeimet, aztán az asztalra könyökölve húzódok közelebb. - De azt mégis hogy érted, hogy turkálsz a fejemben? Baszki, most is benne mászkálsz? - vádlón bökök rá az ujjammal. Gratulálok Emese, sikerült egészen gyorsan összeraknod a képet… ezt a lenyűgözően gyors és pontos logikát! És milyen elképesztően megragadtam a mondandója lényegét. Remek.
Valahol talán agyam egy hátsó szegletében megvolt a sejtés, hogy van valami, amivel több… Mindig egészen pontosan tudta, hogy mivel okozzon örömet.
- Én meg azt hittem, szimplán ilyen jó vagy a nőknél. Csaló - hátradőlök a széken, lábaimat keresztbe téve egymáson. Azt meg kell hagyni, egészen jól elvonta a figyelmemet, de a szorító aggodalmat még mindig ott érzem a gyomromban, mint egy bármikor kirobbanó vulkánt. De legalább úgy tűnik hányni már nem fogok, ez a fél szendvics tényleg jót tett. És talán ha ennyire higgadt, és biztos abban, hogy nekem nincs hozzá közöm, akkor az előző gondolatom merő hülyeség volt. Én biztosan nem vagyok gyilkos.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Dwayne Warren - Romániába menet - szöttA férfi kézfogása határozott, mégis valahogy olyan lágy. Pár másodperc kell – igen, minden nőnek -, hogy végig mérjem látatlanban. Eléggé lerí róla, hogy auror, én meg azt hittem, hogy ők mindig rejtőzködnek, napszemüveg meg minden inkognitós cucc, de ezek szerint tévedtem. Ez a kis kiruccanás jól jött, komolyan. Kirángatott az albérletből, és ad okot arra, hogy legalább valamennyire éljek. A napi négyszeri sírás már a napirendem része volt a három étkezés között, valamikor még vacsora után is belefért egy kis pityergés. Hogy a boldogságtól vagy a szomorúságtól? Zseniális kérdés, fogalmam sincs. Rájöttem, hogy kit szeretek, kihez akarok tartozni mostantól, és Kori szavaival élve, nem is estem két pad közé, viszont egy nagyon fontos embert vesztettem el, aki szerint megalázom magam azzal, hogy nem mondom ki. Kimondtam volna, meg akartam tisztelni ennyivel, de több időre lett volna szükségem. Több idő kellett volna ahhoz, hogy elmondjam mennyire szeretem, valószínűleg szerelmes vagyok belé, de Jason „nyert”. Csak időre lett volna szükségem… Hirtelen kapok észhez, amikor kísérőm leül a padra, majd pár pillanatnyi zavar után követem, és ismét elfoglalom előző helyemet. - Az Eric jobban tetszik – mosolygom rá a férfire, mint egy ártatlan kislány. – Nem gond? – még fejemet is oldalra biccentem. A Dwayne olyan hivatalos és komor. Az Eric egy kedves és normális srácot takar. Megértem mondjuk, hogy a Dwayne-t használja, mert eléggé auroros hangzása van, de nekem akkor is jobban tetszik az Eric, és erről nem tehetek, valamint változtatni sem fogok rajta. Közvetlenebb. - Ez egy zokni? – kerekedik ki a szemem, de alsó ajkamat beharapva visszatartom a nevetésemet, ami éppen megint kitörni készül belőlem. – Ha ez valóban így lesz, akkor meghívlak egy ebédre. Nem mondom, hogy hálám jeléül, mert az elég szarul hangzana, de… érted na! – fejezem be a mondandómat mosolyogva, majd tekintetem a táskára siklik. Kicsit szétnyitom, majd lefejtve róla a pokrócot jobban megnézem magamnak a tojást. Gyönyörű. Mielőtt nagyon elragadtatnám magam, gyorsan vissza is csomagolom, és mintha mi sem történt volna pillantok ismét utazótársamra. - Voltál már a Romániai rezervátumban? – fürkészem a mellettem ülőt kíváncsian. Mármint biztos van valami oka, amiért ők küldték, és nem egy kalapból húzták ki a nevét, hogy akkor te mész, nincs mese.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Christiano Santos
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
A hihetetlen hölgyAttractedBear - 10th May; too early - Ki az aki tiltja?Így legyen ötöse a lottón. Oké, ezzel csak négyese lett volna, mert énekel Ginny, de akár táncolhat is. Egy négyötödöt azért megadott magának.
- Ha újra bevetnéd magad, majd hívj fel - kacsintott rá. Nem kell sokat várni, hogy leessen neki, még nem is kérte el a telefonszámát, sem semmit. Vagyis Bogolyfalván megtalálsz a pubban. Azt hallottam, itt egész híres helynek számít az országnak. - A húga igazán megköszönhetné az ingyen promót ezek után. Meg minden mást is.
Megcsóválja a fejét, meglepően könnyen koncentrál a beszélgetésre, amikor elázott a másik pólója. Értelmes és erős a kiscsaj, ritka jó kombináció.
- Milyen ápolók vannak itt? - kérdezett vissza színlelt felháborodással. Még legyintett is a kezével csak a hatás kedvéért. Nem fog tornyokat lerombolni ezért, elég annyi, hogy egyben kijött a leányzó. Akár ismeri, akár nem, örül, hogy most itt italautomatákat rombol ezen a reggelen.
Főleg, hogy a kémia is működik. Úgy vigyorog, mintha legalább megnyerte volna egy nagy söröshordót, amiért nem is jelentkezett.
- Nem, ami azt illeti, ez az első ilyen. Nem potyognak csak úgy hajnalokban csinos hölgyek az égből. Sem kólák az automatából - nevetett fel röviden, ahogy befejezte. A kezét leengedte maga mellé, de még nem lépett hátra. Nem úgy tűnt, mintha Ginnynek kedve lenne menekülőre fogni, hát akkor ő sem fog tiltakozni.
|
|
|
|
|
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
♔ | ♪ | ☞ BP; Wait for it Pont erre a laza hangnemre volt szüksége, amivel Eugén egy németországi kiruccanásról beszélt. Hiányzott az életéből a kirándulás, más országok megismerése. A rendes életet nem neki találták ki, de lelépni sem tudna. Szereti a gyerekeket.
- Elég jól hangzik - bólintott egy aprót, majd jobban megnézte a férfit. Nem tudta eldönteni, hogy csak azért látta fáradtnak, mert vele kellett találkozni, vagy az utazás miatt. Amúgy meg minek parázik?
- Próbálom összerakni a papírokat a kaszinóhoz. Már elkezdték építeni a helyet, szerintem napokon belül meglesz - mondta mosolyogva. Rendszeresen felügyelte az építkezőket és különösen imádta, ahogy varázslattal alkotnak.
Az ajkába harapva nézett le az itallapra, ahogy megakadt a szeme a forró csokin, tudta, hogy az kell neki.
- Beszélni szerettem volna veled, ennyi - vonta meg a vállát, mintha mi sem lenne egyszerűbb. A fű zöld és társai. De nem fog pont Eugénnek hazudni, vagy terelni. - Ki kellett mozdulnom otthonról, már nem bírtam. Tuti csak paranoia, de akárki néz rám, azt hiszem, hogy tudja, hogy terhes vagyok. - A végére felnézett, egyenesen a férfi kékjeibe. Számtalan ember megérdemelné, hogy tudjon erről, Ellie mégis hozzá rohant.
|
|
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Lau - Oh - picit lehajtottam a fejem, és szégyelltem magam rendesen. Mindig bajom volt azzal, hogy mennyire túlféltenek, de sosem gondoltam bele abba, hogy sokkal rosszabb lenne, ha nem is tennék egyáltalán.
- Nem is értem, miért. Hiszen ők is ügyesek lennének, ha nem óvnák őket annyira - legalábbis én hiszek és mindig hinni fogok abban, hogy a fiúkat és a lányokat egyenlően kell nevelni. Engem is féltettek, de amióta eljöttem az iskolába, sokkal ügyesebb lettem szinte mindenben. Tudom intézni az ügyes-bajos dolgaimat, és bár a tanárok még mindig vigyáznak rám, azért meg tudnám védeni magam egypár dologtól. Jó, azért egy sárkánytámadást nehezen élnék túl, de néhányszor már üldözőbe vettek a gurkók, azokat is segítséggel ugyan, de leráztam.
- Szuper, akkor ez megoldva - lelkes voltam, nagyon. Én nem tudnék olyan unikornis overál nélkül élni, főleg ha ilyen közel vagyok. Maximum pár hétig nem költök semmire, de én nem fogok anélkül elmenni. Ha mégis, akkor nagyon szomorú leszek. Még hallottam Lau kérdését, de már pár állvánnyal arrébb voltam, úgyhogy visszaszambásztam és megnéztem a darabot.
- Biztosan nyár van, és nem akarja hogy melege legyen - mondjuk nem is értem azokat az embereket. Nekem szinte nem létezik meleg, nyár közepén dobom csak le a takaróm, alapból avval alszom. Talán csak egy picit játszik benne az szerepet, hogy félek, hogy az ágyam alatt lakó szörny elkapja a lábam és leránt magához. Nem is kételkedem abban, hogy létezik, mert tudom, hogy ott van, de valószínűleg nem bírná velem sokáig és visszadobna Laurához és Danához.
- De éééééédes - vinnyogok vékony hangon. Hasonlítottam Agnesre valamelyik mugli animációs meséből, aminek sosem jut eszembe a neve, de ha egyszer olyan furi. Agnes viszont irtózatosan cuki, és imádja az unikornisokat, úgyhogy szerintem az a kislány én vagyok. Még ott van Margot, de ő komoly, Edith meg fiús. Szerintem maradok Agnes.
|
|
|
|
|
Ombozi Zlatan
INAKTÍV
A hibád
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
|
Mikecz x Győr
Agyam vissza-visszatér a tetthelyre. Sokkal nagyobb koncentráció kellett ahhoz most, hogy bármit is lássak abból a nyamvadt egy percből, és amit láttam sem könnyítette meg. Talán az kicsit mázlinak mondható, hogy nem tévedhetek. Nincs hibarátám, mert a kép, ami elém kerül hibátlan, és teljesen visszaadja azt, amit az áldozat látott. Egy barna hajú nőt, Emese-féle testalkattal, amint éppen egy tompa tárggyal közeledik az áldozat felé. Volt benne erő rendesen, egy átlagos nő nem tud akkora erőt kifejteni, ami szilánkosra töri a koponyádat azon a részen. Megrepesztheti, eltörheti, de nem szilánkosra. És csak egy ütés volt. Az áldozat ismerte az elkövetőt, mert ő engedte be, ezért halt meg kételyek és kérdések között. Szegény nő. - Nincs erősebb - villantom meg legártatlanabb mosolyomat, ami elég nehéz, főleg azt nézve, hogy nemigen rendelkezek ilyennel. De azért megpróbálom, és akaratlan is észreveszem, ahogy fürkészi az arcomat, de én csak somolyogva eszem a szendvicset. Nézzen csak, bóknak veszem, úgysem változtam semmit, amióta utoljára találkoztunk, maximum még vonzóbb lettem. Bizony. Ő viszont igen. Nő lett, aki erősebb lett mellben is. Nos, igen, rögtön észrevettem és nem kellett hozzá hatalmas megfigyelőnek lenni, pedig ahhoz is nagyon értek. Ajkainak íve megmaradt, és az a szemtelen nézése sem tűnt el, pff, meglepő. Mindig fel volt vágva a nyelve, és most látszik rajta, hogy annyira nincs is kedve dumálgatni. - Legilimentor vagyok, kedvesem - sóhajtok egy mélyet, drámaian behunyom a szemeimet, miközben hátradőlök a széken. Pilláimat kinyitva teszem le a szendvicsem maradékát a tényárra, majd nyúlok a szalvétáért, amivel - akár egy úr - törlöm meg ajkaimat. - És nem turkálok a fejedben. Felesleges, minden az arcodra van írva - villantok meg egy szemtelen vigyort. Húzom az agyát, persze, mert olyan dolgot látott, amit egy átlagos embernek nem kellene megtapasztalnia, nemhogy még belekeverednie. Megértem, hogy fél és stresszes, ezért vagyok én a nyugalom szigete az ilyen helyzetekben. Engem egy hulla látványa már annyira nem visel meg, mintha te elmennél megnézni az állatkertbe az elefántot. Meg van a párhuzam, ugye? Óvatosan felnevetek az előttem ülő nő vádaskodásán. Tudhatná, hogy olyankor még az én agyam is kikapcsol, ami igen meglepő, pedig majdnem minden ismerősöm tudja rólam, hogy általában százon pörög. De én is férfiból vagyok, vagy mi, és ha helyzet van, akkor az én agyam is azt mondja, hogy kapják be a problémák és csak a pillanatra koncentrálok. Ilyenkor még a legilimenciát sem használom, és még Sárközi tanított technikája sem kell, hogy kizárjam a külső hangokat és csönd legyen, mert alapból csönd van. Imádom. - Éppen megmentem a formás segged, te pedig szemtelenkedsz velem - forgatom meg szemeimet, kezeimet keresztbe fonom. Lábamat szintén keresztbe vetem és kinyújtom őket az asztal alatt. Térdem egy hangyányit roppan, hallom a jellegzetes hangot. - Folytasd csak, nehogy feldobjalak az asztalra, hogy bebizonyítsam nem kellett turkálnom a fejedben ahhoz, hogy tudjam mire vágysz vagy mit akarsz - hangomat nem halkítom le, ugyanolyan hangerővel beszélek, mint eddig, körbe sem nézek, hogy ki hallotta meg vagy ki sem, mert cseppet sem izgat.
|
|
|
|
|
Süveges Nimród
INAKTÍV
Sittes Skittles
RPG hsz: 24
Összes hsz: 158
|
Cat เจ้า
Már régóta tervezte, hogy kinéz az erdő szélére, esetleg picit beljebb azon okból kifolyólag, hogy megnézze mit kínál számára a természet patikája ebben a gyászos tavaszi időjárásban. A szagos mügének kedvez a sok nedvesség, emiatt leginkább arra vágyik. Szereti a szárított növény illatát, ráadásul az sem utolsó szempont, hogy később az év végi vizsgák okozta stresszt is tudja majd vele csökkenteni. A kivételesen szép idő nem kedvez a gyűjtésnek, nem akar napszúrással és napégéssel visszatérni a kastélyba a gyógyfüvek helyett, így az alkonyat előtti időpontra esett a választása, ha már reggel lusta az elvártnál korábban felkelni. Szerencséjére többeket érdekelnek a gyógynövények az iskolában, a kört szűkítve a Levita házban is akad néhány füvészeti rajongó ember. Ez jó, hogy így van, mert ennek köszönhetően könnyen akad bajtársra, ha az erdőben mászkálni támad kedve. Ezúttal Cattel beszélte meg a közös programot, akivel a megbeszélt koraesti órában közösen indultak a nagy kalandjukra. Olyan napot választottak, amikor nem esett (legalábbis még) eső, hogy ne sározzák nagyon össze magukat útközben, ettől függetlenül Nimród inkább bakancsot húzott, biztosra ment, mert esett már el csúszós talajon. - Szerinted mennyire kell mélyre bemennünk ahhoz, hogy valami érdekeset találjunk? – Kérdezi a vadőrlakhoz érve. Hangja bizonytalanul cseng, mert nagyon nem akarózik neki tilosban járni. – Nézd, szerintem csiperke! – Mutat az egyik fa tövébe, ahonnan kalaposok serege tört magának utat az avarból. – Azért meg nem enném.
|
|
|
|
|
Bremzay A. Eugén
INAKTÍV
Lovardatulaj
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
|
EllieTermékbemutató | BP; WarmCup kávéház >> A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...
- Versenyem volt, szerintem említettem is. Tudod, a szokásos, szezon van - vontam egyet a vállamon, nem volt ebben semmi átlagtól eltérő. Pár hetente, havonta még nekem is akadt valami, a kis vörösről, meg a színesről nem is beszélve, bőven akadt mire készülniük.
A kaszinó más lapra tartozott, az üzlet volt, amit nem szerettem másba keverni, de Ellie szép nő volt. Férfi vagyok, szemem is van, nem volt nehéz észrevenni.
- Lehet, hogy majd kinézek oda valamikor én is. De azért vannak fontosabb dolgok is. - Said nobody, never, ha volt egy kis üzleti érzéke és egy nagyobb befektetéséről volt éppen szó. De szerintem biztosan vissza fogja majd hozni az árát.
Az itallapon elég hamar sikerült megtalálnia, hogy mit akar inni, ez pedig kicsit könnyített a lelkiismeretemen, ha máson nem is. Kedveltem a nő társaságát, szót tudtunk érteni egymással, még ha nem is igazán volt hasonló a stílusunk.
- Ha ezt tudom előre, lehet, hogy előtte kivikszolom magam kicsit - jegyeztem meg szórakozottan, mert hát, tényleg voltam már jobb állapotban is, de siettem. Nem kellett volna ennyire, így is sikerült korábban befutni a kelleténél. - Terhes? Nocsak. Mik nincsenek... Gratulálok.
Felvontam a szemöldökömet kicsit, meglepett az információ, nem igazán voltam képben vele, hogy gyereken projektezik. Pláne azzal a nyakigláb szerencsétlen szarral.
- Az apja tudja már?
|
|
|
|
|
Anna Weißling
INAKTÍV
*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
|
Martin Egészen fellazult a beszélgetés során, ami nem feltétlenül a vajsör jótékony hatásainak tudható be. Martinnal már tényleg régen beszélt is kifejezetten üdítő volt a társasága. Kicsit olyan volt, mintha visszacsöppentek volna a múltba. - A Liebhart pár. De Tobi is elég sokat van ott. Szerintem őt te is ismereda suliból. A falu szélén van a menhely, de annyira nem vészes. Meg egyébként tényleg sokat segítenek. - Újságíró volt, mindenkit ismernie kellett, legalább névről, hogy pontosan tudja, kit kell majd keresni, ha valami kérdése lenne. Úgyhogy Martin akármilyen keresztkérdést is feltehetett volna, Anna nagy valószínűséggel tudta volna a választ. Vagy legalábbis úgy csinált volna, mint aki tényleg tudja. Az pedig már majdnem ugyanaz. - Hmmm... Például, hogy vigyázz, lassíts, mert ajtó közeledik és nem fér be az arcod - nevetett fel a gondolatra. Nagyon sok mindent tudott volna még tanítani annak a papagájnak, de féltette volna az életét, így inkább nem sorolta tovább az ötleteket. Úgy tűnt, sikerült ügyesen rátalálnia arra a pontra, amiről nem szívesen beszélt Martin. Annának kifejezetten tehetsége volt hozzá, hogy beletenyereljen hasonló témákba. Vagyis ez azt jelentette, hogy rendszerint elakadt a beszélgetés. Kivéve az interjúknál. Ott egészen jól jött ez a képessége. Most azonban nem akarta tovább ütni a vasat. Épp elég, hogy elpirult a kérdés hallatán, és bármennyire is kíváncsi lett volna, mi történt vele az elmúlt pár évben ezen a téren, inkább lenyelte a kérdést, mielőtt még jobban belefutott volna valami kellemetlen részbe. - Persze, persze, az is nagyon izgalmas lehet. Mármint biztosan van olyan varázslatuk az ilyen csoportoknak olyan varázslataik, amikről még életünkben nem hallottunk. Ki tudja, az is lehet, hogy könnyebben tudnánk az átkokat gyógyítani vagy ilyesmi! De gondolj bele! A Feljegyzések Csarnoka! Nem csak egy új dolgot találnánk, hanem egy egész évezredre valót! Kellemesebb is volt ez a téma, és hát bizony a fogyó vajsör is kellően belelkesítette őt a témával kapcsolatban. Végre talált valakit, akivel kellő szakértelemmel tudja majd kibeszélni ezt a témát. Ahhoz azonban kelleni fog még egy korsó. - Várj, mindjárt jövök! Az üreseket megtöltve tért vissza az asztalukhoz, hogy egy kellően hosszúra nyúló és ígéretes beszélgetés megalapozza. - Szóval, mondd, te melyik csoportnál kezdenél. // Köszi a játékot!  //
|
|
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
hát a malac helyett fel tudok ajánlani egy sárkányleopárdot  írtó nagy élvezettel pancsolna együtt veled az tuti 
|
|
|
|
|
Lóránt Bence
INAKTÍV
MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
|
Larcsihengület Nyilván meggyógyították, hiszen akkor nem igen lenne itt. Azon azért mosolygok, hogy talán túl nagy lett az ütés a fejére, és ott maradtak még problémák. Az önirónia fontos.
- Persze, mi másod lennék? - nézek felé kissé értetlenül, hiszen az az eddigi pár találkozásunk szerintem teljesen egyértelművé tették, hogy jó barátok vagyunk. Jó talán a szó többet takar, mint, ami közöttünk lehet ennyi idő alatt, de a megelőlegezett bizalmamat élvezi ő is, és a baráti kapcsolatunk is.
- Honnan tudod? Lehet, hogy vissza kellett varrni a kezem. Jó nem, mert akkor azt biztosan említettem volna – vonok vállat látványosan. Persze nyilván nem lett szinte semmi bajom, az utána következő lelki dráma volt inkább a rosszabb, mint sem az esésből eredő foltok.
- Azért nem kell ez a személyi kultusz – nevetek fel még utána. – Hát nem is tudom, lehet, hogy jobb lesz – vigyorgok, de csak húzom egy picit a fejét, és természetesen nem fizikailag értem. A nyelvnyújtásra nem kaptam választ, egy null ide, vagy mennyi már, fogalmam sincs.
- Látod, ennek én is örülök. Hülyén néznék ki a hátam közepére visszavarrt kezekkel – bolondozok, de hát szeretek, és miért nem űzném el a rossz szellemeket, vagy ómeneket, egy-egy morbidabb viccel. – Nyugi, mostanában elvetettem az ez irányú érdeklődésemet pár hónapig. Aztán ki tudja? – hát egyelőre tényleg nem igazán érdekel, hogy át tudok-e repülni még teljes sebességgel a karikákon. Szerintem egyelőre a sima manővereket is gyakorolni kéne, mert lassan itt az új szezon és még nem érzem magam annyira felkészültnek. Nagyon kíváncsi leszek, hogy élesben mennyire is megy ez nekem.
Igyekszem őt meggyőzni, hogy sikerülni fog a vizsgája, és nagyon úgy néz ki, hogy célt érek nála, legalábbis a rövid „oké” ezt mondatja velem. Az is lehet éppen, hogy nem akar vitatkozni, mert már mások is sokat győzködték, de én nem fogom feladni, biztos, hogy addig mondom neki, amíg ő is elhiszi, hogy ügyes.
- Dehogy töröm, Merlin szent szakállára! Hogy mondhatsz ilyet, nem lenne pénzem megjavíttatni, úgy vigyázok majd rá, hogy szebb lesz, mint új korában – még akkor is, ha nem így lesz. Mondjuk a Reparo már rutinból megy, mert nem csak eleget gyakoroltam, hanem rengeteget használtam odahaza. Eléggé mondjuk úgy, hogy nem vagyok túl ügyes néha, és minden ripityára törik a közelemben. Valami negatív iskolai kisugárzás lehet, mert a nyár vége felé elmúlik.
- Ezt pont karácsonykor tudtad meg? Sajnálom – húzom el a számat, és tudom, hogy én hiába sajnálom, nem igazán tudom felfogni, hogy neki mit okozhatott. Én csak annyit tudok belőle felfogni, hogy neki rossz, és az sajnálatos. Biztos, ha tudnék, segítenék neki, de nem hiszem, hogy ennyi idő után lehet.
- És él még? Vagy csak… elment? – már megint a kíváncsi pofám húz majd bajba. Miért nem hagyom az egészet. Közben közelebb húzódom hozzá, és a szoba úja változni kezd, elég rossz irányba. Akár már annyira, is, hogy kezdi elnyomni az én színeimet is, amik a vidámból a kíváncsiság felé kezd átmenni.
- Komolyan tudsz vezetni? – ámulok el, és ez egy kicsit megtöri a közeledésem. Viszont ijesztő kezd lenni a szoba, ami szintén segít, hogy ne menjek tovább. Gondolok egyet és látványosan arrébb húzódom. A fal változni kezd a pozitív irányba, és talán mintha némi vér is visszaköltözne Laura arcába. Biztos, hogy ijedt képet vágok én is, mert nem értem az egészet.
- Minden oké? Elvigyelek… izé elkísérjelek a gyengélkedőre? Nem nézel ki valami jól – mondom, majd gyorsan hozzáteszem, ameddig még merem. – Félsz tőlem? – kérdezem elhaló hangon, a végén már csak suttogom a szavakat, lehet, hogy már nem is hallja…
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ophelia Carolina Brown
Csak megvonja a vállát: Dwayne, Erik, neki teljesen mindegy. Amerikaiként csak a tegeződés az, amihez ragaszkodik, és amire automatikusan átváltott volna akkor is, ha Ophelia nem ajánlja fel. Elvégre most bajtársként ketten felelnek a sárkányembrióért, akár a fiatal házasok.
Ahogy a nő rámutat, ő is elmosolyodva pillant le a zoknira.
- A Zsupszkulcs Felügyeletnek van egyfajta humora. Azt mondják, ezeket mugli kukákból szedik össze, hogy ne legyen feltűnő. Egyszer egy pucér játékbabát kaptam, aminek hiányzott a szeme. Ebéd közben elbeszégethetünk arról, hogy mi nem feltűnő... - anekdótázik, miközben jobbra-balra néz a parkban. A halványszürke járdáról visszatükröződő napfénytől hunyorognia kell, így végül az arcát visszafordítja a nő és a táskája felé.
A tojás fényes, mégis durva héját épp, hogy egy pillanatra látja, mielőtt Ophelia ismét a pokróc közé rejtené. A szája szépe épp, hogy megrándul.
Sokkal könnyebb lenne rántottát sütni belőle még most, mielőtt mindenkinek csak problémát okoz.
- Hmmm? - kissé megrázkódik - Egyszer. Egy nyomozólányt kísértem el. Majdnem széttépte az egyik nagy fekete - alig észrevehető grimaszt vág. A nyomozólány később a barátnője lett, majd egy fájdalmas, mélyre temetett emlék. Néma, ha az iskola határában jár, eszébe jut a nevetése és az a nevetséges, sündisznós papucs, amit mindig hordott. Reméli, hogy boldog.
|
|
|
|
|
|
|
Mikecz Emese
INAKTÍV
#köszönjükemese
RPG hsz: 59
Összes hsz: 106
|
Ombozi | Győr | reggelfelé | #summervibes - Hazug - lebiggyesztem ajkaimat, mert hát egészen biztos vagyok benne, hogy már reggel nyolc és kilenc között is szolgálnak itt alkohollal. Persze meglehet, hogy csupán megpróbál emberi állapotban tartani, hogy ne járassam le magam annyira, ha véletlenül gyorsan ki akarnának hallgatni. Vagy valami ilyesmi. De azért nem hiszem, hogy egy pohár sör megártana, az a legjobb gyógyszer a másnaposságra.
- Szerinted lehetséges, hogy szándékosan hasonlított rám az elkövető? - nyelek egyet, és a kérdést tulajdonképpen a hamutálnak intézem. Nem vagyok egy nagy nyomozó, de mi van ha valaki tudta, hogy én oda tartok…? Egy százfűlé-főzettel elég sok mindent meg lehet oldani.
A szendvics egészen jól esik, de a világért sem vallanám be neki, vagy köszönném meg. Pedig a maga módján egész gondoskodó gesztus tőle.
És akkor itt az lenne az első, hogy rávágnám, hogy „nem vagyok a kedvesed, édes!“, de inkább csak összeszűkülő szemmel figyelem és csóválom meg a fejem. Tudod ez tipikusan egy olyan pillanat, amikor az ember nem tudja eldönteni, hogy ezt a pasast pofán verje vagy lesmárolja, hogy az az idegesítő vigyor eltűnjön a képéről. Esetleg ebben a sorrendben?
- Örülök, hogy ilyen jól ismersz, és remekül olvasol az arcokban - forgatom meg a szemeimet. Touché. Eléggé eltalálta, hogy nem igazán tudom palástolni mi zajlik a fejemben, főleg ha felzaklat valami.
Na és akkor még nevet is. Azt hiszem a pofon lesz a megoldás.
- Még mindig nem értem miért csinálod - vonom meg a vállam, és tulajdonképpen az egyetlen indok, amit el tudok képzelni, az az, hogy ma estére még nincs ágymelegítője. - Mégis mit vártál? Hogy majd az öledbe hullok és zokogva hívlak a megmentőmnek? - hitetlenkedve rázom meg a fejem. Tudom, hogy nem gondolt semmi ilyesmit. Ennél azért jobban ismer, de mégis. Rajtam lenne a sor, hogy egy kicsit rendes legyek, hogy bízzak benne… azt hiszem ezt a bizalom dolgot nem most fogom elkezdeni. Csupán addig a felismerésig jutottam el, hogy most egy kicsit szükségem van rá. De pont ő mondta, hogy ne parázzak. Hogy nem én csináltam. Akkor végül is… megy ez egyedül, nem?
Van abban valami elképesztően szexi, hogy milyen magabiztosan közli a bizonyítási vágyát azzal a hangerővel, amivel eddig a gyilkossággal (baszki, azt azért még mindig nem fogtam fel, hogy találtam egy hullát!!) kapcsolatos dolgokat vitattuk meg.
Megnedvesítem az ajkaimat amint azok egy mocskos félmosolyra húzódnak.
- Úgysem mered… - Eddig keresztbe pakolt lábaimat lassan húzom szét terpeszbe, közben tekintetemet végig Zlatanéba fúrom, ha nem pillant el. A mozdulat talán nem is látszik igazán az asztal miatt, csupán annyi, hogy változtatok a testhelyzetemen. Jól nevelt úrilány nem ül így ruhában. De azt ne mondd, hogy akkora bűn lenne vágyni valamire, ami levezeti a feszültséget.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Adam Kensington Ismét leteszi a cigarettát, összekulcsolva őket megropogtatja az ujjait. Nyilván van még pár dolog, amit nem ért, erről azonban nem tehet: racionális embernek született, az ilyen értelmetlenségeket pedig képtelen szó nélkül elfogadni. Azonban nem vár túlontúl összetett magyarázatot, inkább valami olyasmit, hogy a középkorban egy seggfej így találta ki, onnantól pedig mindenki más lusta csicska volt változtatni rajta. Ezzel már bőségesen meglenne a lelki békéje.
Adam lép, ő pedig ezzel együtt közelebb hajol a táblához. Az ő térfelén a bábuknak kicsivel több, mint fele áll a táblán, a többi Adam előtt, valahol némileg örül is ennek, hiszen így kevesebbet kell figyelemmel kísérnie. A szeme összeszűkül, az ajkába harap kissé, az ujjaival hosszú másodperceken keresztül lassan, egyenletesen kopogtatja a konyhaasztalt.
Paramm. Paramm. Paramm.
Persze, hogy nem sejti! Hogy is sejtené, hogy hamarosan mattot kap, de ha tudná, akkor sem valószínű, hogy tudna tenni ellene. A sakk nem egy, nem is kettő, de három vagy több lépéssel előre való gondolkodást igényel, ő pedig erre, egész egyszerűen, nincs kiképezve. Ha arra utasítják, hogy varázsoljon, varázsol. Ha arra, hogy vonuljon vissza, visszavonul. Ha ölnie kell, öl - ennél többre pedig egy hozzá hasonlónak nincs szüksége.
Lassan kinyúl a tábla fölé. Gondolkodik, számol, futólag fölpillant a férfire, végül pedig ő is lép. Nem bravúrosan, de nem is szabálytalanul.
|
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Eric Warren - Romániába menet - szöttNem ad hangot annak, hogy ne tetszene neki az, hogyha Ericnek szólítom, így tartom magam hozzá. Mondjuk, ha tényleg nem jönne be neki, akkor is így hívnám, de legalább valami választás félét kapott. Nagyjából. Nem mintha az elmúlt heteim nem a választásokról szólt volna. Újra és újra felvillan előttem Arie arca, és a szomorúság társul mellé, kéz a kézben járnak. A mosolya, ahogy megérint, minden felvillan igazából, de aztán bejön az emlékek közé Jason érintése, majd Jason csókjának íze, és mintha nem sírtam volna ki a szemem, rögtön jobban leszek. Aztán kezdődik minden elölről. Lehet bipoláris lettem? Annak nem több idő kell az egyik hangulatban? Istenem, hát lehet én már a bipoláritásnak egy nem is létező szintjét ütöm meg! Hihetetlen, baszki! Kicsit zavart tekintetemet emelem a mellettem ülőre, ahogy elkezd mesélni az aurorok - nem mondanám mindennapi - életéről. Még az állam is leesik, amíg ismét ki nem tör belőlem a nevetés. Micsoda humoruk van az ott dolgozóknak. - Egy félszemű és meztelen játékbaba végül is pont nem feltűnő – kacagok tovább, mint egy elborult tinilány. Nem tudom mikor nevettem utoljára ilyen jókat, de ez az út, még ha ilyen rövid is, nagyon sok jót ígér nekem. – Nem is értem min vagy kiakadva – ironizálok tovább, türelmesen várva, hogy a nevetésem csillapodjon. Kezemet szám elé téve köszörülöm meg torkom, hogy legyen egy kis időm rendezni vonásaimat. - Akkor az ebéd megbeszélve – kacsintok rá Ericre, majd a táskát az ölembe húzva szorítom azt magamhoz, és kezdek el benne turkálni. Diadalittasan kapom ki belőle a napszemüvegemet egy „Áhá” felkiáltás kíséretében, rögtön fel is húzom. Mennyivel jobb! Mindeközben figyelmesen hallgatom válaszát a rezervátumokról, és nem tudom nem észrevenni, hogy összerezzen, ahogy elkezd beszélni az esetről. Nem firtatom a témát, csak hallgatom tovább, és a továbbot sem firtatom. Csak megértően bólintok egyet. - Átérzem – harapom be alsó ajkam mielőtt folytatnám. – Amikor ott dolgoztam, én majdnem mindennap meghaltam – nevetek fel halkan, pedig tudom, hogy nem kéne. Az életemről van szó, mégis meghalnék a sárkányokért, és annyi szerencsém van, hogy talán Jason is így érez irántuk, így ő megérthet engem. - Letelt a három perc szerintem – mosolygok rá. Nagyon régen használtam zsupszkulcsot. Nagyot nyelek, aztán pilláimat a férfire emelem, valami visszajelzést várva. Aztán bólint, meg egy biztató mosolyt küld felém, én pedig jobb karommal a táskát magamhoz szorítva érintem meg a tárgyat. Aztán…
|
|
|
|
|
Sárközi Kincső Jázmin
INAKTÍV
Kincsem||Mimi||Minnie Manó
RPG hsz: 40
Összes hsz: 157
|
Hali. Valaki tud segíteni? Még nem végeztem a melóban és 10:10kor elmegy az utcsó vonatom is. Garantáltan nem érem be, fogalmam nincs, mit csináljak így itt Bp-n =(3
|
|
|
|
|
Thomas Middleton
KARANTÉN
cinnamon roll
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
|
sárkányleopárddal fürdőzés. igen! *-*
aztán meglátogatom a malacok partját is. nem ismertem eddig. most megváltozotott az életem! ott fogunk úszkálni együtt a röfikkel. Dvéjni, azért még éltedben velem tartasz egy-pár mártózásra ott?
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ophelia Carolina Brown
... aztán az egész kurva világ lefolyójában valaki kirántja a dugót.
A téren a kopott pad mellett épp, hogy megrezzen egy falevél. Ők pedig, mintha ott sem lettek volna, tűnnek el Budapest belvárosából.
...
Érzi, ahogy a talpa földet ér, jóval erőszakosabban, mint ahhoz hozzászokott; párától nedves tűlevelek közt esik térdre. Szüksége van pár pillanatra, míg a szédülése csillapodik, hogy hunyorogva kinyithassa a szemét. Vaskos örökzöldeket veszik őket körül, melyek ágain napfény szűrődik át, a feje zsongásán túl valamiféle madárcsicsergést is hall, azonban semmi mást. Megadóan dől előre, hogy megtámaszkodjon a karjain.
Bár zsupszkulcs-beteg -mely a mágusvilág tengeribetegségének kényelmetlen, szédüléssel és esetenként sugárban hányással járó megfelelője -, érzi, hogy az utazás rázósabb volt, mint ahhoz hozzászokott. Legalább is, bár megbecsülni nem tudja, esküdni merne rá, hogy legalább másfél méterrel följebb érkeztek, mint az ideális.
Mert az istenverte minisztériumban képtelenek találni valakit, aki normálisan megbűvöl egy kurva zoknit.
- Na? - mély levegőt vesz. Lassan elemeli a kezét a talajtól, összedörzsöli azokat, ám egyelőre nem áll föl, csak elnéz a nő felé - Egyben vagy? Merre tovább?
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
hé, engem is vigyetek el a Bahamákra! becsszó meghálálom *könyörög* Thomas, megoldhatjuk azt a fürdőzést a csodacicával
|
|
|
|
|
