Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV
Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
|
Dwayne Warren - Romániába menet - szöttA nap kellemesen süt, komolyan, és nem is hisztizni akarok vagy hasonlók, de amikor fúj a szél, esküszöm ráz a hideg. Pedig nem is árnyékban ülök. Fejemet hátravetve, becsukott szemmel élvezem a napfényt, talán még egy kis színt is sikerül felvennem. A táskámat görcsösen szorítom, kifelé igyekszem azt mutatni, hogy mennyire nyugodt vagyok, és csak egy nő, aki ül és élvezkedik, de belül szétszakít a stressz. Nem kellene ekkora ügynek lennie ennek, mégis olyan mértékű idegesség van bennem, hogy még én sem hiszem el. Lehet plusz lapátokat tesz rá az, hogy legszívesebben még mindig a lakásomban gubbasztanék és csak sírnék. Ez a halovány smink valamelyst eltünteti a szemem alatti karikákat, de nem egészen. Mindegy, simán ráfoghatom arra, hogy csak a tegnap éjjel sikerült rosszul, és csak azt nem aludtam át. Bár nem is tudom, miért gondolkodom ilyeneken, amikor a férfi nem bájcsevegni fog idejönni velem, hanem kísérgetni. Istenem, de rossz ezt kimondani, mintha valami gyámoltalan kislány lennék. A hang oldalról ér el hozzám. Szemeim kikerekednek, ahogy elér hozzám kérdése lényege is, majd kirobban belőlem a nevetés. Tenyeremet homlokomra teszem, és próbálom moderálni magam, de nemigen akar sikerülni. Még rázkódó vállakkal tekintek a mellettem álló férfire. - Igen, meg van a cucc – bólogatok hevesen, próbálva visszafojtani nevetésemet, de vállaim még így is rázkódnak egy kicsit. Alsó ajkamat beharapom, így próbálom meg kordában tartani az ismét feltörő nevetést. Mintha egy filmben lennénk, és a fura bőrdzsekis alak jönne hozzám, aztán suttogva megkérdezi, hogy „Meg van a cucc?”. Hát hogy ne lenne! - Hívjon Opheliának, kérem – állok fel lassan, táskámat automatikusan magammal fogva. Mosolyogva nyújtom a férfi felé jobbomat, ha elfogadja, határozottan megrázom. – Vagy aminek akar, igazából mindegy.
|
|
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
na majdnem megkérdeztem hogy miért mi történt a kezével, aztán rájöttem hogy miről is van szó 
|
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
|
Dimi bácsinál beválik ha ismételgetjük, hogy történelem, történelem, történelem. Lehet Zsombinál is csak erre van szükség? Zsombii, Zsombii, Zsombii *bősz igyekezetek*
|
|
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ophelia Carolina Brown
Na, legalább a nő hogy szórakozik, de legalább amíg visszanyeri a teste fölötti irényítást, ő végignézhet rajta és a csempészárut rejtő táskán is. Ó igen, ezen a ponton megjegyezndő, Dwayne Warren mennyire és visszafordíthatatlanul gyűlöli a sárkányokat, még talán azt is megkockáztatná, hogy fél tőlük. Ha pedig ezzel meggyanúsítanák, egyenes gerinccel is be ismené a félelmát. Elvégre ki az a csökött elmebeteg, aki nem tart azoktól a hidegvérű, repülő, könyörgöm, tüzet okádó szaroktól?
- Ophelia - ismétli meg, miközben visszonozza a kézfogást - Dwayne Eric Warren. De leginkább Dwayne.
Ahogy elengedi a nő kezét, vissza is csúsztatja azt a zsebébe, majd leereszkedik a padra, amiről Ophelia az előbb felállt. Két kutyát sétáltató fiatal elsétáll előttük, ő ismét az órájára néz.
- A zsupszkulcsnak még kell három perc. Itt van aaaa... - összeráncolja a homlokát, megtapogatja a kabárja zsebeit, majd némileg megnyugodva előhúz egy fekete, kissé megkopott zoknit - Ha szerencsénk van, ebédre már itthon leszünk.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Moon Jun Seo
INAKTÍV
"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
|
Jóó estéét *beugrál* máris vasárnap este van:( És Nimróód *megölelgeti*
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
|
*összenyomorodik, de azért elkapja a repülő Lédát* Szia Picuri! Hajjaj, nincs kedvem a hétfőhöz.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Egervári Léda
KARANTÉN
Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
|
Én nem dolgozom holnaaaap *.* Valaki marad velrm majd játszani?  *Hozza azt a színes zászlót is* Milyen baba? *körülnéz*
|
|
|
|
|
Dr. Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Jó estét! Levita kihelyezett szakasz?
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
|
Eeeh, szerintem 5:30 XD (((T-T))) Estét szépet Tanár úr! ^^ Hoppá, Léda, te halványkék, az ott szerintem egy játékfelhívás volt ~az a szép, az a szép,akinek a szeme kék~
|
|
|
|
|
|
|
Lewy Bojarski
INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
|
 #Tatus | május 18. szombat | Bécs
- Hát reméljük. De ha nem, akkor is biztosan találunk majd valami olyat, amit élveznek. Elég nagy ez a park, ha engem kérdezel - bólogattam kicsit magam elé. Persze, egy gyereknek meg még nagyobb, sok dologra lehet lelkesedni és elég finomakat lehet enni is, ami soha nem egy elhanyagolható szempont, főleg nem a mi ismerősi körünkben és társaságunkban. Átjövős buli előtt is mindig be kellett vásároljak a lányoknak. Elég durván.
- Jó, tudod, hogy sosem azért nevettem, mert bántani akarlak. Isten ments. Egyszerűen olyan dolgok hangzottak el tőled, amik annyira édesen naivak, vagy újak voltak nekem, hogy már kint is volt a nevetés. Paff - tártam volna el a karjaim tanácstalanul, de ez nagyon nem egyszerű, mikor éppen vezetsz, szóval későbbre halasztottam a dolgot. Ettől még őszinte voltam, sosem voltam oda az aranyásókért, ezen pedig az évek sem változtattak. De Maja nem volt az és az elején ezt kicsit nehéz is volt megemésztenem, a túl sok negatív tapasztalat után.
- Melyik másikat? - kérdeztem kissé értetlenül, vetve egy pillantást a felsőjére, aztán visszanéztem az útra, mielőtt még valami probléma akadna, amit nem veszek észre időben. - Igen, tudom Babygirl. De majd elmúlik.
Remélem. Ezt nem tettem hozzá hangosan, mert erre valók az apuk, hogy elhallgassanak, amikor kell és csak azt mondják el neked, ami a bíztatásodhoz és a boldogságodhoz feltétlen szükséges. Persze, nem mindenki tartotta magát ehhez. Kicsit meg is igazítottam a visszapillantótükrömet, vetve egy pillantást az útra, majd a brekkencsekre. Még épp elfértünk.
- Hogy-hogy mennyi? Mikortól? Bogolyfalván például van minicsoport, az 2 éves kortól, de az ovi meg itt kötelező, tudod, 3 éves kortól. Akkor már inkább bíznám a lányom Hannahékra, mint vadidegenekre. - Más kérdés, hogy én sem voltam elragadtatva a dologtól.
|
|
|
|
|
Mikecz Emese
INAKTÍV
#köszönjükemese
RPG hsz: 59
Összes hsz: 106
|
Ombozi | Győr | reggelfelé | #summervibes Semmit. Nem hittem volna, hogy ezzel az egy szóval képes lesz javítani a nyugalmamon, most mégis azt érzem, hogy így másodszorra kimondva… hatásos. Egy lassú bólintással nyugtázom. Ha tényleg semmit, akkor semmit. Elvégre rá kell döbbennem, hogy úgy néz ki, Ombozi érti a dolgát. És talán nem áll érdekében kicseszni velem.
Habár kíváncsi lennék mi az, ami éppen mosolyra húzza az ajkait, miközben azt ecsetelem, hogy hogyan találtam meg egy halott nőt, de az érdeklődésről ezúttal lemondok, és inkább próbálom elhessegetni a fejemből az imént felidézett üres szempár képét. Gyanítom jópár éjszakán át kísérteni fog még.
Nem tudom levenni az arcáról a tekintetemet, és azt hiszem a szívem is kihagy egy ütemet. Kurvára nem akarok börtönbe kerülni, főleg, hogy tudom, hogy nem tettem semmit. Hiába fixírozom az arcát, nem néz rám, és ez elképesztően frusztrál. Az ingatag állapotomnak nem tesz túl jót, de tudom, hogy hálásnak kéne lennem (vagy valami ilyesmi), amiért őszinte. Ösztönösen simítok végig a hajamon, mint aki ellenőrizni, akarja, hogy tényleg barna-e még.
- És ezt mégis honnan tudod? Honnan tudjátok? Megtaláltátok két hajszálamat? Ezermillió barna hajú nő létezik itt… - kezeimmel kissé hitetlenkedve mutatok körbe. Nem kérdőjeleztem meg eddig, hogy honnan szerzi az értesüléseit, és ezzel is csak a tudatlanságomat árulom el a bűnüldözés területén. - Gondolom akkor keresnem kéne egy jó ügyvédet - húzom el a számat keserűen. Elég szar ügy, hogy éppen nem ismerek egyet se.
Állom a tekintetét, miközben a szálat az ajkaim közé illesztem és barnáim akkor is Ombozi szemébe mélyednek, amikor a mondata nyomán felrémlik előttem egy sóhaj, egy érintés, egy nyögés, amit annyi másik követett.
- Szóval csak az elpazarolt tehetségem aggaszt - mormogom kifújva a füstöt, kicsit inkább csak magamnak, mint neki. Talán ez az első olyan megnyilvánulása, amiben személyességet vélek felfedezni. Ki mondta, hogy a női részlegen amúgy nem tudnám kamatoztatni… ? Oké, hagyjuk.
Szótlanul figyelem, ahogy megállítja a pincért és leadja a rendelést. Megcsóválom a fejem. Hogy tud ilyenkor enni?
- Mi ilyenkor a protokoll? Mennyi időm van? Nem hagyhatom el az országot, vagy mi? - Tekintve, hogy összességében még nem kerültem összetűzésbe a hatóságokkal kicsit aggaszt ez a lehetőség. Mert visszagondolva, olyan homályos az egész. De nyilván nem ölhettem meg a tudtomon kívül valakit… ugye? Ugye nem?
|
|
|
|
|
Maja Bojarska
INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
|
Nem aggódtam - már - ezen, én bíztam benne és tudtam, hogy ha ide jövünk, annak oka van. Mindig gondol ránk, jobban is, mint bárki hinné, szerintem az újságírós néniket és bácsikat újra és újra meg tudta lepni. Azt hiszem most ezzel az utolsó pocis dologgal is azt várták, azért voltunk csendesebbek a végén, mert majd megy és jól megmondja, hogy neki ez elég volt. Lehet volt olyan pillanat, még az első hetekben, mikor rájöttem, hogy brekisek vagyunk újra, hogy talán tényleg kitáncol, ha éppen alkalmatlan, de rájöttem, hogy rosszul tettem. És tudom, hogy meg is bántottam ezzel, amit nem akartam. Mindig itt van nekem, nekünk. Szeret, szeretem.
- Nem mondanám, hogy hibáztatlak ezért, igazából van, ami szerintem is elég bután hangzott vagy vicces volt. Ettől még én azt hittem, ez így jó. Nyilván megtanultam mi nem annyira - vonogattam kicsit a vállamat. Tényleg úgy éreztem igyekeztem nagylányabb lenni és ezért sokat tettem, nem csak az anyuskodással a brekik mellett, hanem úgy mindenben, amiben tudtam.
- Bármelyiket, nem emlékszem. De már vagy egy éve nem megyek nélkülük sehova - húztam el a szám, mert vannak balesetek. Leeszem, leeszik, összekenem, összekenik, lepisilnek, lehánynak vagy éppen én magam.... sajnos megtörtént eset, nem tehetek róla, én nem akartam, de nagyon büdi volt ott, és a breki is bukott rám és a szagok, csak uuundi. Ellenben az utazással, az azért nem volt rossz. Mikor azt mondta, minden rendben lesz elmosolyodtam és kicsit megsimogattam a lábát, ahol elértem. Hittem neki és úgy éreztem tényleg most minden békés és jó.
- Hát úgy mennyi...a kor....a brkei...ezek - bólogattam, ahogy folytatta, mert igazából megválaszolta, szóval értette a kérdést. Vagy ha nem is, tudta, hogy nem tetszik és miért. Szeretek otthon lenni velük, mikor velem meg nekünk rajzolnak elsőre, meg énekelnek, táncolnak, labdáznak. Mindent. De igen anyu is mondta, hogy egyszerűbb, ha délelőtt csak kisbrekizek még ők játszhatnak meg tanulhatnak dolgokat, utána meg lehet nagy brekis délután. Vagy hasonlót magyarázott, mai nem hangzott rosszul, de olyan jól se azért.
- Igen tudom, mondta Cel hogy ő és Emma viszik a 2 meg a 3 és 4 éves brekis csoportot. Meg ott vannak Kevééktől is a brekik.
|
|
|
|
|
|
|
Sárközi Kincső Jázmin
INAKTÍV
Kincsem||Mimi||Minnie Manó
RPG hsz: 40
Összes hsz: 157
|
Denis – Bájitalos kalandSállálállálá, úgy döntöttem, hogy itt biztosan sarokba szoríthatom a kiszemelt áldozatot, akit oly kedves és szeretett háztársaim javallottak, tekintve, hogy a srác ismeri az apámat. A lépcsőkön óvatosan szökdécselve ugráltam le örömömben, és eldöntöttem, ha törik, ha szakad, egy darab szempillát bizony kikuncsorgok Brightmore-tól.
Hm, vajon apa még életben van a röhögéstől? Én ha tudnék olvasni a saját gyerekem fejében, és ilyen vicces helyzetbe kerülne, nagyon nagy nehézségek és áldozatok árán tudnám csak megállni, hogy ne görnyedezve egy asztal alatt röhögjek rajta. Tudom, gonosz vagyok, de na, nem tagadom a zöld alma oldalamat sem. Nem, még véletlenül se vagyok házi… szóval az, na. Ne ébreszd fel az alvó szörnyeteget, ugyebár. Nem, én nem vagyok az. Legfeljebb egy helyenként nyűgös kis kamaszfruska, hisztizés sem a kenyerem. Azzal pont a célom ellenkezőjét érem el, úgyhogy a kedvesség az én fegyverem, és a cukiság. Legalábbis próbálok az lenni, hogy ne legyen mellette feltűnő a törtető jellemem.
- Szia! – köszöntem mézes-mázos hangon, remélve, hogy ebből nem fogja sejteni, akarok valamit, ami nála van, és nekem kell ahhoz, hogy ezért ne kapjak plusz büntimunkát. Nem, én nem fogok koszos üstöket pucolni Fela bá’ kedvéért, úgyhogy gyorsan véget vetek az ügynek, megcsinálom a löttyöt, és hagyok hátra ezzel egy jó sztorit a köv. generációnak, legyen min röhögni velem együtt.
- Ugye, milyen csodálatos napunk van? – Ha egy nő ezzel kezdi, vagy legalábbis egy pöttöm kölök, mint én, nos… azt hiszem, sejthető, mi fog következni. – Ráérsz egy csöppet? Tényleg nem tartalak fel tovább, öt perc az egész procedúra.
Ja, Jerry-nek se nagyon tart tovább öt percnél kicincálni Tom macska összes bajuszát. Rejtély, hogy utána hogy kerül újra vissza, de nem ez a lényeg. Gyorsan essünk túl rajta, és éljem túl a hadműveletet. Jobb egyből a nehezén túlesni. Rellonos pasi szempillája. Azt nem írta a recept, hogy hány darab kell, úgyhogy érje be eggyel. Ne kínozzuk sokáig az áldozatot.
- Lenne egy aprócska kérésem, tényleg nem nagy. És te rellonos vagy, meg srác, szóval… kérek egy szempillát tőled. Légyszi! – azt az ’é’ hangocskát jó alaposan elnyújtottam, kb. mint amikor egy macska könyörög újabb adag alutasakos kajáért, mert az előzőről már lenyalta a szószt. Ha ezt a bájitalt megtanulom elkészíteni, utána semmi gáz nem lesz később egy százfűléfőzettel. Még jó, hogy az nem válogat ennyire a testrészekben, körömmel vagy simán hajszállal is beéri. Ez meg? Egyből szempilla, meg más könnye. Che, a finnyása.
|
|
|
|
|
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
|
Dwayne
egy koranyári éjjel | a sakktáblánál a konyhában | x
 Azt hinnénk, hogy egy többszáz éve létező entitásnál nem igazán létezik olyasmi, hogy nagy fába vágja a fejszejét. Most mégis itt ülök és sakkot tanítok Dwayne Warrennek. Sakkot. Dwayne Warrennek. Az aurornak, aki ahelyett, hogy elfogadná a világ törvényeit és a játékszabályokat, inkább olyan értelmet keres, ami egy részt nincs, másrészt, még ha volna is, az ő képességeit meghaladná. Viszont ezt vele nem ajánlatos közölni, hacsak nem akarsz egy cigicsikket izzó végét érezni a bőrödön. Nem vagyok éppen az a nagyon nevetős fajta, de amikor barátom közli, hogy "ő csak azt nem érti", már akkor vissza kell fognom egy mosolyt. Drága Dwayne, ha csak ezt nem értenéd. Inkább összeszorítom kicsit ajkaimat és hallgatom elmés eszmefuttatását, majd csak bólogatok. Hiszen tény, hogy egy ló az gyors. Most ezzel mit vitázzak? A feminista baromságozásra viszont már sóhajtok egy aprót, a bábukra pislogva, majd csak védekezőn felemelem tenyereimet. Nem mondom, hogy nincs igaza. Nem mondok én semmit. Inkább lépek most én, majd az amcsira pillantok, ehhez mit szól. Az a helyzet, hogy nagyjából két mozzzanatra vagyok attól, hogy mattot adjak neki. Kiváncsi vagyok, akár csak sejti-e. Nem volna meglepő, ha nem. Ennek pedig semmi köze ahhoz, mennyire jó vagy milyen érzéke van hozzá. Kell idő, amíg átlátja valaki ezt az egészet. Sok játszma, sok gyakorlás. Oké, ezt ő nem így fogja látni, de ez van.
|
|
|
|
|
Ombozi Zlatan
INAKTÍV
A hibád
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
|
Mikecz x Győr
Megnyugszik, látszik, ahogy vonásai rendeződnek egy kicsit. Engem is megkönnyebbüléssel tölt el, hogy valami csoda folytán tudtam vele érzékeltetni azt, hiába pörög az arcán, attól nem lesz jobb vagy könnyebb, ráadásul engem is csak stresszel vele. Egyáltalán nem segít a helyzetünkön az, hogy egy Emeséhez hasonló sziluett a gyanúsítottunk. Az előttem ülő is akaratlan túr bele a hajába, amint elhangzik a mondat, de ha tényleg nem ő volt – amiben biztos vagyok -, akkor nincs félnivalónk. Ha szerencsém van, akkor az ismeretségünktől függetlenül is megengedik, hogy ott legyek a kihallgatáson, és mint legilimentor végig kövessem azt. Nincs titkolni valója, ez lerí róla, mert aki képes embert ölni, az nem sápad le ilyen mértékűen egy hulla látványától. Már pedig Emese túlontúl sápadt most, szinte már betegesen. Mély levegőt veszek, ám mielőtt megtudnék szólalni a pincér lép az asztalunkhoz a rendeléssel. Két szendvicset Emese, két szendvicset elém rak, a két italt is hasonlóan osztja el. Egy intéssel jelzem, hogy kösz, és mehet. Pár másodpercig még totyorog, majd elviharzik a mellettünk lévő asztalokhoz leszedni azokat. Ügyes fiú. - Legyen elég, hogy én tudom kit keresünk – öntöm ki az elém tett pohárba az üvegből a kóla bő felét, majd belé is kortyolok. A hideg és szénsavas lőre jólesően borzongatja végig nyelőcsövemet, még egy féloldalas mosolyt is előcsal belőlem. – Ez kell most neked, nem ügyvéd – mutatok a szendvicsre jelentőségteljesen. – Sonkás, burkolj – kortyolok még egyet, majd letéve a poharat a szendvicsért nyúlok, amibe egy jókorát bele is harapok. A szendvicset kitartva fürkészem az előttem ülőt, aki meglepően higgadtan viseli a múlt felemlegetését. Régen volt. És nem olyan régen, mint hogy két hete megmentettél egy kiskacsát régen. Hanem tényleg régen, évekkel ezelőtt, nem is tudom pontosan hány éve, és azt sem tudom megmondani, meddig tartott, és miért maradt abba. De az biztos, hogy ameddig tartott kitudtuk elégíteni a másik vágyait és óhajait-sóhajait. Eléggé egymásra voltunk hangolva, de… lehet az miatt szakadt meg ez az egész, mert távolságtartó voltam? Simán megérteném, és ezek szerint ő még az okát sem tudja ennek, ami egyelőre nem baj. Nem kell tudnia, hogy azért vagyok lelketlen, mert az évek során a lelkem meghalt a hullák utolsó egy percével együtt. Mint egy szar horrorfilm. Ember, ekkora cikit! Lenyelem a falatot, csak utána válaszolok neki. - Nem Amerikában vagy, azt tudod ugye? – emelem meg egyik szemöldökömet, miközben ismét a pohárért nyúlok. – Ha szerencséd van, akkor én fogok turkálni a fejedben a kihallgatáson, ha nincs, akkor más. De mivel nem te csináltad feleslegesen parázol – vonok vállat könnyelműen. Végül is, én miért izgulnék? Nem engem fognak megvádolni gyilkossággal, és ha minden jól megy – márpedig minden jól fog menni -, akkor őt sem.
|
|
|
|
|
*
