Tényleg nem! Magamnak okoztam a sokkot *erősíti meg az elhangzottakat*

Eltűnt a navine akkor már nem is vagyok királynő?  

Ugyan, te mindig királynő leszel!  

Épp az előbb gondolkodtam rajta én is, hogy még mindig belátunk a lovardába Navinébe.  
De tényleg eltűnt. :c

Bizony, elillant, akár egy szép remény.

Mikecz x Győr

---

Össze van zavarodva, ami teljesen érthető, de azzal, hogy idegeskedik, nem kerülünk előrébb, és azt utálom. Utálom, ha hátráltatják a munkámat, és semmit nem tudok ellene tenni. Turkálhatnék a fejében, és lehet meg is kérnek majd erre, de az elmondása alapján hiszek neki.
- Semmit – dőlök hátra csészémmel a kezemben. Mégis mit vár tőlem mit mondjak? Megoldjuk? Minden rendben lesz? Aztán a végén jön a happy end és elszalad a naplemente felé? Nem fogok hazudni neki, így is teljesen ki van készülve a csaj.
Türelmesen hallgatom végig a mondandóját. Egy halovány mosoly üti fel fejét ajkaimon, ahogy az ugrik be neki, mégis hogy nézhet ki? Komolyan ez a legfontosabb gondolata reggel, amikor megtalált egy hullát? Megértem, hogy szarul érinti egy hulla látványa, de azzal, hogy elengedi magát, még nem lesz jobb. Se neki, és legfőképp nem nekem. Ujjaimmal megdörzsölöm szemeimet, majd összecsippentem velük orrnyergemet. Ez nem tudom hogy fog végződni, de még a legrosszabbat el sem mondtam neki, és van pofám a mázlival példálózni.
- Sanszos, hogy elő fognak állítani – hunyom be szemeimet. – Egy barna hajú nő az elkövetőnk – pilláimat kinyitom, de nem nézek az előttem ülőre. Nem akarok, és valahogy most sokkal érdekesebb az utca túloldalán sétálgató nő a gyerekével. Az asztal alatt lábaimat egymásra rakom, és elgondolkodom kérdésén. Miért segítek neki? Gondoltam egyértelmű, hogy a korábbi ismerettségre tekintettel nekem már elég ok, hogy ne lássam börtönben, de ezek szerint nem az.
- Mert egy ilyen kifinomult csípőmozgással rendelkező lány – fúrom tekintetemet övébe, pont akkor, amikor kattan az öngyújtó és cigarettája vége felizzik. – Ne kerüljön már be abba a putriba – felveszem csészémet, kortyolok belőle, somolyogva teszem le magam elé. Azért az emlékek csak-csak felütik fejüket gondolataim között, bármennyire is megviselt most a nő, aki akkor örömet szerzett nekem. Minden értelemben, azért ezt tisztázzuk.
Gyorsan elkapom a pincért, aki készségesen áll rendelkezésemre, szinte még a mondandómat sem fejeztem be, de már rohan is, hogy hozza. Éhes vagyok, és megkívántam a kólát. Jaj, de még mennyire. Micsoda földi örömök ezen a gyönyörű reggelen.

Hamarosan a két lány meglátta a csobbanás okozóját. A hullámok közül egy tengeri kígyó bukkant fel. A lányok azonnal támadóállásba helyezkedtek pálcáikkal védve magukat.

Katie nagyon rémült volt, mert éles helyzetekben még sosem használta az iskolában tanultakat. Azonban, mint kiderült, nem is volt rá szükség. A szörnyeteg mögött ismét hullámok keletkeztek, majd mégegy alak bukkant ki.

Egy sellő. Katie nem tudta mit tegyen, hiszen a sellőkről még nem tanultak, ezért csak annyit tudott róluk, amit mesékben olvasott. Az adott helyzetben viszont az nem tűnt valósnak. Ezt bizonyította a sellő nyálkás bőre, és összetapadt, hínáros haja. Ami meglepő volt viszont, hogy a lény arcán barátságos tekintet volt látható.

 A sellő közelebb jött, és egy apró dobozkát helyezett el a lányok elé a földre. Majd őt is, és a kígyót is elnyelték a habok.

Cicaséta

Johanna sokkosan, pálcáját előrenyújtva nézte végig a szeme előtt folyó jelenetet. Magnólia pálcáját először a tengeri kígyóra irányította, végül pedig a furcsa kinézetű sellő mozdulatait követte vele végig – egészen, amíg az le nem tett elé és Katie elé egy apró dobozkát és a két lény el nem tűnt a fodrozódó hullámok közt.

Johanna értetlenül, enyhén remegő kézzel mutatott rá ezúttal a dobozra. Kézzel semmiképp sem akart hozzáérni, mert félt, hátha valami körmönfont csapda rejtőzik benne. Helyette használta a talán legalapabb bűbájt, amit eddig elsajátítottak. – Wingardium Leviosa!

A dobozka lassan, követve a lány pálcájának mozgását, közelebb lebegett hozzájuk. Johanna letette tőlük két méterre és a nyitóvarázst felhasználva felpattintotta annak tetejét. – Alohomora!

Az aprócska, rejtélyes doboz engedelmesen felnyílt, felfedve kettőjük szeme előtt a tartalmát. Míg Kobalt sziszegve, felborzolt szőrrel ugrott hátra, addig Johanna hevesen verő szíve még gyorsabb ütemre váltott.

Egy gondosan összehajtott, türkizkék pecséttel lezárt levél feküdt a gondosan kipárnázott felületen. Még a pecsétnyomó mintája is finoman kirajzolódott rajta: buborékok tömkelege, mely körbevett egy háromágú szigonyt.

Nem lehetett mástól a levél, mint a Poszeidón néven futó, helyi sellőkirálytól.

Ahogy a lények eltűntek, Johanna nyomban munkához látott. Katie meglepődve figyelte ahogy iskolatársa kinyitja a dobozt. Mégjobban meglepődött, amikor meglátta a tartalmát.

A dobozban ugyanis egy levél volt pecséttel lezárva. A megsárgult papír hívogatóan lebegett a szemük előtt.

- Ezt vajon nekünk szánták? Felnyissuk, vagy vigyük be az iskolába? Mit gondolsz Johanna?

de rossz  

És főleg azért mert lemaradtam arról, hogy mi lett a Zsombidézés vége. T-T

Cicaséta

– Nem tudom, hogy nekünk szánták-e, de én azt mondom, hogy nyissuk fel – felelte nemes egyszerűséggel Johanna. Tudta, hogy nem helyénvaló a választása, azonban a benne eluralkodó kíváncsiság épp erre ösztökélte. Azt viszont ő is tudta, hogy ha nem akarják, hogy kiderüljön mindez, a legnagyobb titokban, a kíváncsi szemektől elrejtve kell feltörniük a pecsétet. Épp ezért kapta fel a levelet dobozostul, vágta zsebre és fordult Katie felé. Barna szemei kihívóan csillantak meg. – De ahhoz előbb rejtőzzünk el! Mondjuk a közeli tölgyerdőbe, ott senki se keresne minket. Mit szólsz hozzá?

-Jó ötlet. Arra úgysem jár senki -felelte Katie, majd a két lány, nyomukban macskáikkal elindult az erdőbe.

Az erdő széléhez értek, és elindultak befelé. Ahogy haladtak a fák sűrűjébe, a tölgyfák levelei között egyre kevesebb fény szűrődött át.

-Lumos- szóltak a lányok kórusban, majd pálcáik végén apró fénypontok jelentek meg, amik segítségével már tisztán láttak.

Néhány perc gyaloglás után elértek egy tisztáshoz.

-Itt jó lesz- szólt Katie, majd a két lány megállt, és Johanna előhúzta zsebéből a dobozkát. Kivette a levelet, majd Katie feltörte a pecsétjét.

- Készen állsz?- kérdezte a lány, majd a papapír fölé hajolva olvasni kezdték.

nem jártunk sajnos sikerrel, úgyhogy még gyakorolnunk kell  

Értem... Sajnálom, de köszönöm a közvetítést. Majd legközelebb is megpróbáljuk, ha belátok megint a nyihahába?

legközelebb majd olyan helyen próbáljuk meg ahol te is beszállhatsz az idézésbe, mondjuk itt xD hátha xD

ó persze persze!

annyira fura hogy ott nem tudunk már csevegni  

Szerinted adnának kukucsjuogot egy "Zsombidézés" indokkal? XD

én biztos adnék neked örök kukucsjogot  

Megtisztelő a bizalmad

Cicaséta

A levél a következőt írta.

„Drága Johanna és Katie,

Valószínűleg nem tudhatjátok, ki is lehetek valójában. Elsős boszorkányként amúgy sem mehettek nagyon a víz közelébe.

Poszeidón vagyok, a helyi sellőkolónia királya. Édesapkátok jó gyerekkori barátaim voltak, ismerjük egymást, mint a tenyerünket. Én leendő uralkodó voltam, a népem  hercege, míg apuitok bagolykői diákok voltak. Megfogadtuk, hogy felnőttként is meglátogatjuk egymást olykor-olykor, illetve segítünk egymásnak a bajban.

Sajnos az utóbbi történt meg velem. Csakhogy nem tudtam eljuttatni a levelem édesapáitokhoz, nem ismerem a mostani címeiteket. Arról ellenben tudomást szereztem, hogy ti ketten itt tanultok. Ezért hozzátok fordulok a segítségemme: egy csapat, vicces kedvében lévő animágus ellopott tőlem egy igen fontos tárgyat, amely egyensúlyban tartja vízi királyságom és az iskola közti kapcsolatokat, vagyis a Tengerszép Gyöngyöt. Ez egy hófehér gyöngy, benne kékes beütéssel. Összesen annyit tudok mondani, hogy valahova kifele a faluból vitték.

Vissza tudnátok nekem hozni? Számítok rátok.

Poszidón”

Johanna nem hitt a szemének: az apja mindvégig titkolt egy ilyen szintű ismerettséget előtte? Hiszen ez még kedvező is lehet a számomra, vagyis így Katie és a lány számára.

A másik dolog, ami aggasztotta az az volt, hogy megemlítette benne az animágusokat. Senki se tudta rajta és a szülein kívül, hogy a nagyapjától örökölte az animágus-képességet. Senki se tudta, hogy ha szenvedésekkel is, de a tüzes madárrá, egy főnixxé tud átváltozni, így egyben akár szárnyalni is.

Remélte, hogy idegessége nem tűnik fel Katie-nek.

Dwayne Warren - Romániába menet - szött

Sürgős az ügy, ez tény. Már csak onnan is sejteni lehetett a dolgot, hogy nem bagollyal küldték az üzenetet, hanem a hárpiámmal, amin igencsak meglepődtem. Utoljára a legutóbbi látogatásomkor láttam. Szarul nézett ki, fáradt volt, így nyitva hagytam az albérlet ablakát, hogy egy kiadós pihenés után visszatudjon repülni. Mert megoldja. Mindig megoldotta. Csak az első pár sort olvastam el, és az önsajnálatomat le kellett vetkőznöm. Ami egy nagyon hosszú folyamat volt, tekintve, hogy már vagy másfél hete mást sem csinálok. Megmostam az arcomat, magamra kaptam, amit éppen találtam, és elindultam a legközelebbi hopp-pont felé. Az illető már ott várt, teljes inkognitóban, így átvettem tőle, amit kellett és visszatértem Bagolyfalvára. Azt az utasítást kaptam, hogy várjak itt, ekkor és majd jön értem egy férfi, aki kísér, hogy ne történjen semmi. Meglepő, hogy aurori felügyeletre van szükségem ehhez, de elfogadom, így Bagolyfalva után rögtön megyek is tovább Pestre. A helyszín is meglep, de nincs időm kérdezni, nincs időm megkérdőjelezni bármit is.
A tudat, hogy egy Svéd sróforrú sárkány tojása van a táskámban mosolygásra késztet, mégis belém tesz egyfajta idegességet. Tippeljetek melyik nő jár az utcákon sárkány tojással a táskájában? Egy meleg pokrócba csavartam, amit megbűvöltem, hogy mindig a megfelelő hőfokon tartsa azt a szerencsétlent. Ez a baj az illegális eladással és vétellel. Mindenki gondol mindenkire, csak szerencsétlen állatokra nem, ez akkora dühvel tölt el, hogy nem tudom szavakba önteni. Felidegesít az emberek nemtörődömsége és szemernyi együttérzést sem tanúsítanak. Kicsit drasztikus a példa, de mindig ez jut eszembe, ha valami ilyen vagy ehhez hasonló történik; ha az ő gyerekét vennék el tőle és vinnék el eladni? Olyan ostobák az emberek.
A legközelebbi padra vetem le magam, lábamat keresztbe vetem, táskámat óvatosan rakom le magam mellé és várok a csodára. Egy férfi. Nos, nem mondom, hogy kevés férfi császkál erre ilyenkor, de neki talán több információt adtak rólam. Pálcám készenlétbe a táskámba van tömve, közvetlen a tojás mellett, ha bármi van, gyorsan előtudjam kapni. Nincs mese, az öltözékem így is fontosabb, így a pálca a táskába lett száműzve.

Juhász Laura - 2019.06.02. 14:53


Miért, Zsombit idéztetek, s egy Márton lett belőle?

Egyikük sem jelent meg.

oh nekünk szerintem mindegy hogy Zsombi vagy Márton kerül elő, de valamelyikük jelenjen meg

A levél tartalma nagyon meglepte Katie-t. Azt tudta, hogy édesapja annak idején szintén itt tanult, de ismerettségét a sellőkirállyal nem említette a lánynak.

A Tengerszép Gyöngyről már olvasott a könyvtárban. Pontosan fel tudta idézni a könyv borítóját. Ezt meg is osztotta Johannával.

- Én már hallottam a Gyöngyről. Legutóbb amikor a könyvtárban voltam, ráakadtam egy nagyon szép könyvre. "Mágikus Tárgyak" volt a címe. Abban azt olvastam, hogy a Gyöngyöt ha kiviszik a tengerből, akkor a különleges varázsereje miatt nyomot hagy maga után, amit egy bizonyos varázsigével lehet láthatóvá tenni. Szerintem menjünk be a könyvtárba és nézzük meg a varázsigét, meg hátha valami mást is találunk róla.

áhh  
ez a gif

igen, mindkettő lenne a legjobb  

Igeen, mert Zsombi eleve olyan amit az emberek szívesen látnak, fogadnak, vesznek le a polcról... 2 az 1-ben, gazdaságos kiszerelés, kettőtegyáráért, soroljam még?