27. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 30 31 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 2355
Írta: 2012. szeptember 17. 14:27 | Link



A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.


A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.
Hozzászólásai ebben a témában
Laura Emily Hudson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 53
Írta: 2012. november 1. 18:47 | Link

Dávid

A tegnapi este után, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy éjszaka után nem sokat sikerült aludni, jobban mondva semmit. Ágyba is olyan 4 óra körül kerültem, de egyáltalán nem voltam fáradt, sokkal inkább fel voltam pörögve, pedig a kis kincskeresés, meg kvíz egyáltalán nem úgy alakult, ahogy terveztem, elbénáztam rengeteg dolgot. De be kell valljam, annak ellenére, hogy mennyire nem volt kedvem az egészhez, annyira jól jött össze a dolog, régen nevettem ennyit. Bár volt bennem egy kis rossz érzés, hogy a tucat emberből csak Mirát ismertem, és ilyenkor jön bennem az, hogy megbánom a dolgokat, amiket tettem. Hogy elmentem több hétre az iskolából, és nem voltam sokkal szociálisabb. Elég magányos kis farkas tudok lenni, de ha egyszer ilyen a természetem?! Sajnos nincs mit tenni. Na de majd most belevetem magam az iskola életbe. A gondolaton jót kuncogtam magamba, és elindultam egy kis sétára a szobából. A hajamat ugyanúgy kiengedve hagytam, kis hullámokkal, mint ahogy tegnap este állt a jelmezemmel. De már nem ijesztő Piroskaként jártam a folyosókat, hanem egy egyszerű farmerben, és fehér pulóverben. Még gyorsan csináltam magamnak egy bögre forró kávét, amit vittem is magammal a kis utamra. Igazából nem tudtam, hogy merre menjek, csak jártam körbe-körbe. Néha láttam egy-egy ismerős arcot, néha pedig a festmények szóltak be valamit, de azokra már megszokásból nem is figyeltem. Annál rosszabb, ha felveszem a kis gonosz megjegyzéseiket. Így meg nem hatnak meg túlságosan, bár be kell valljam, azért akadnak köztük rendesek is, de a kastély másik felében. Jelenleg éppen a bejárat felé kóboróltam, és a pontversenyes homokórákat vettem szemügyre. Mire büszkén kihúztam magam, hogy eddig a Rellon vezet, az egyik gonosz banya már mondta is a magáét, hogy "hiába örülsz kedveském, úgy is a tündéri kis Navine fog nyerni". Ezt azonban már nem bírtam ki, és eléggé hangosan visszakiabáltam neki, hogy "Törődjön a saját dolgával, és ne irigykedjen a fiatalságra." , mire sétődötten elvonult, én pedig bosszankodva pillantottam vissza a homokórákra.
Utoljára módosította:Laura Emily Hudson, 2012. november 1. 20:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2012. november 1. 20:27 | Link

Em

~Hát itt vagyok!~
Ez az első gondolatom, ahogy belépek az óriási kapun. A második pedig az, hogy "hát"-al nem kezdünk mondatot, de ezen csak jót nevetek magamban. Igazából egyáltalán semmi kedvem nincs itt lenni, de muszáj. Magamnak intéztem el, akkor viselnem kell a következményeket. Igazság szerint a nyári eset akkor még iszonyatosan jó mókának tűnt, de így utólag be kell ismernem, hogy óriási nagy barom voltam. Hogy is gondolhattam, hogy a nevelőapám el fogja nézni ezt nekem?! A bűntudat viszont mégse emiatt fog felemészteni, hanem azért, mert így egyedül kellett hagynom vele az anyámat. Eleinte még egész tűrhető volt a helyzet, egészen addig a napig, amikor először jött haza részegen. Akkor körülbelül 12 éves lehettem és egyáltalán nem értettem, hogy anya miért rángat be a konyhába, majd zárja ránk az ajtót. Azóta felnőttem és minden erőmön azon voltam, hogy bosszút állhassak azon a szeméten. De elcsesztem. Semmi esélyem nincs hazajutni és ez nagyon megijeszt. Nem magamat féltem, hanem édesanyámat. Féltem, mert az az ember bármire képes ha valami nem úgy történik, ahogy ő elképzelte. Egyszerűen gyűlölöm és gyűlölöm, hogy hatalma van felettünk.
Miután kicsit körbenéztem, fölkapom a csomagjaimat és már indulnék is, hogy keressek valakit, aki körbevezet, amikor hirtelen erős nyomást érzek a mellkasomnál, majd valami forró ömlik a pólómra.
- Basszus, a fenébe! Köszi, ez jól esett! -Mérgesen nézek az előttem állóra, miközben a felsőmet rángatom, hogy ne égessen az ital, ami valószínűleg kávé, az illatából ítélve. Ahogy figyelem a lányt, hirtelen beugrik, hogy én már láttam ezt az arcot valahol. Hamar a helyükre kerülnek a darabok és felismerem, hogy kivel futottam össze. Emily az. Körülbelül 1-2 évvel ezelőtt találkoztunk egy táborban. Már nem igazán emlékszem, hogy milyen tábor volt, mert én az egészet Em-el töltöttem. Hihetetlenül jól kijöttünk, ami meglepő, mert akkor pont nagyon rossz időszak volt otthon és én teljesen bezárkóztam. De vele nem így történt. Mindent megosztottam vele és ettől megkönnyebbültem. Úgy éreztem, hogy valakit tényleg érdekel amit mondok és odafigyel rám. A tábor utáni hetekben, hónapokban még sokáig tartottuk a kapcsolatot Em-el, de valahogy ez abbamaradt. Nálunk egyre rosszabb lett a helyzet otthon és a lány túl messze volt ahhoz, hogy ezt mind megtudjam osztani vele.
- Te hogy kerülsz ide? Mármint, atyaúristen de rég láttalak! Bocsánat, hogy előbb úgy rád kiabáltam...-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Laura Emily Hudson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 53
Írta: 2012. november 1. 21:01 | Link

Dávid

Hihetetlen, hogy milyen módon fel tudnak húzni az emberek. Vagyis jelen esetben, egy öreg, idióta, vén banya. Aki már igazából nem is él, csak van, és lóg fent a falon. A jelenlegi legfőbb célom az, hogy egy kicsit változtassak ezen a tulajdonságomon, hogy könnyen felkapom a vizet. Nem egyszer vesztem már össze emiatt emberekkel, pedig semmi rossz szándék nem volt se bennem, se bennük, egyszerűen csak elborult az agyam. Jó, mondjuk olyankor mindig van valami közrejátszó tényező, mint például a fáradtság, vagy ha előtte éppen valaki mással vesztem össze, vagy egyszerűen bal lábbal keltem fel. Bár kinél nincs ez így? Mondjuk a Navines emberkéknek elképesztően nagy türelmük, és jóságuk van. Talán ezért is nem szeretem annyira az ő jellemüket, mert egyszerűen csak felidegesít, hogy őket nem idegesíti fel semmi. Érdekes egy jellem vagyok, tudom. Pontosabban temperamentumos, és modnhatni imádom, ha valaki hozzám hasonló, és pörögnek az események, na meg az élet. És nem egy unalmas, kis lötyögős emberkéhez van szerencsém. A nagy gondolatmenetemből persze rögtön ki is zökkentenek, amikor valaki nekemjön, és az értékes, finom, forró kávém kilöttyen az illető felsőjére. És már hallom is a hangját, ahogy elkezd mérgesen rámförmedni. Persze rögtön felmegy bennem is a pumpa.
- Talán nem kellene szétnézni? Egyébként szívesen, máskor is... -morgok rá, s nem is néztem először oda, de aztán csak hajtott a kíváncsiság. Először nem láttam az arcát, mivel próbálkozott, hogy nehogy megégesse magát, de amikor felnéz rám, hirtelen elönt a meglepettség, és a sokk, és talán még a szám is tátva marad egy kicsit. Nem is tudom mit mondjak először, csak bámulok rá, és ahogy látom, talán ő is hasonló helyzetben van. 2 éve ismertük meg egymást egy nyári táborban, talán 2 hetes volt, vagy lehet több is?! És végig együtt voltunk. Nagyon jól kijöttünk, olyan volt, mintha ezer éve ismertük volna egymást, és mindent megosztottunk a másikkal. Csak hát igen, megszakadt a kapcsolat, nem is tudom már miért. Annyira emlékszem, hogy ezért kicsit nehezteltem is rá... Talán ő nem írt többet?
- Te, én.. hát itt vagyok már majdnem fél éve.. de te? Atya ég, ezt nem hiszem el. Ugyanmár, semmi gond. Túlságosan is hasonlítunk, az itt a gond..- mondom neki, és eldobva a bögrét, ami darabokra törik ugrom a nyakába. Jobbkor nem is jöhetett volna Dávid, pont, amikor annyira egyedül éreztem magam...
- De egyébként meg elszámolni valód van, miért nem írtál? - változik meg a hangulatom, és számonkérően nézek rá.
Utoljára módosította:Laura Emily Hudson, 2012. november 2. 20:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2012. november 2. 09:28 | Link

Emily

Az idegességen kívül, a fáradtság miatt is elég rossz kedvem van. Egész nap utaztam és ráadásul 3 órán keresztül hallgattam, hogy egy házaspár lényegtelen hülyeségeken veszekszik, miközben a gyerekük a babakocsiban bömbölt. Szívem szerint fölvettem volna a kicsit és kivittem volna onnan, hogy ne kelljen máris ezt hallgatnia. Gondolom, hogy milyen élete lesz, ugyanis az a házasság már elég reményvesztettnek tűnt. Nem hinném, hogy túl sokáig együtt maradnának és természetesen a kisfiú fog a legjobban szívni. Pont, mint én. Lehet, hogy ezért érint ez ilyen érzékenyen, de akkor is igazságtalan ez az egész. Hiszen nem mi tehetünk arról, hogy hova születünk, de a szülőknek tisztában kéne lenniük azzal, hogy mennyi felelősséggel tartoznak, amikor eldöntik, hogy ők gyereket vállalnak. Ez egy életre szóló döntés kéne legyen. Én már több éve elhatároztam, hogy valahogy segíteni fogok az ilyen gyerekeken ha felnövök. Nem azért, mert olyan adakozó lélek lennék, hanem, mert vissza kell adnom azt, amit a nevelőapámtól kaptam. És sokkal eredményesebb, ha nem egyenesen támadok. Bár mostanra már úgy gondolom, hogy az is elkerülhetetlen lesz...
Ahogy megérkeztem máris jól megöntöztek egy pohár forró kávéval, ami nem esett valami jól. Mit ne mondjak, ennél már úgyse lehet rosszabb napom, ráadásul a csaj semmi megbánás jelét nem mutatja. Már indulnék is, mondván, hogy "á egy ilyennel nem is éri meg szarakodni", amikor végre összekapom magam és megnézem, hogy kivel is van dolgom. A meglepetés olyan erővel hat, hogy egy pillanat alatt ki is megy a fejemből az előbbi incidens. Valahogy olyan érzésem van, mintha Emily jelenléte megint ugyanúgy megnyugtatna, mint akkor régen. Soha nem jöttem volna rá magamtól, de ez nagyon hiányzott már. És ő is.
- Mint látod, én ebben a pillanatban érkeztem. -mutatok a bőröndökre.- Hmm... Igazad lehet! -
Hirtelen megdöbbenek, ahogy elhajítja a bögrét és a nyakamba ugrik, de igazából ő mindig is ilyen volt és pontosan ezért kedveltem annyira. Olyan, mint én. Leszarja, hogy mit gondolnak az emberek, csak az a lényeg, hogy mi a fontos neki. Szorosan magamhoz ölelem, majd fölkapom és megpörgetem őt a levegőben. Közben persze hangosan nevetünk. Néhányan még meg is fordulnak a folyosón és lenézően rázzák a fejüket, de ez engem egy pillanatig nem tud érdekelni, mert hosszú idő után tényleg teljesen őszintén tudok mosolyogni. Ezért már megérte fölkelni!
Gyorsan el is tűnik a pillanat varázsa, amikor Em pontosan eltalálja a számomra legkínosabb témát.
- Figyelj, tudom, hogy ez szemétség volt tőlem, de egyszerűen annyira gyorsan és erőteljesen romlott a helyzet otthon, hogy nem éreztem elég személyesnek mindezt levélben leírni. Persze ez nem mentség, de ha adnál nekem még egy esélyt és esetleg leülnék valahova, akkor megbeszélhetnénk. És engem is érdekel, hogy mi történt veled. -
Látom Emilyn, hogy tényleg mérges amiért így cserben hagytam. Remélem, hogy legalább egy kicsit is meg tudja érteni a helyzetem és nem hagyja, hogy kizárólag a büszkesége irányítsa. Azért gondolok egyből erre, mert magamról is tudom, hogy a saját büszkeségem miatt nagyon haragtartó tudok lenni és ezzel a lánnyal tényleg annyira hasonlítunk egymásra, hogy még egy egyszerű pillantásában is magamra ismerek és így könnyen rá tudok jönni, hogy mit érez. 
~Nagyon jó lenne most beszélgetni vele egy kicsit...~
Utoljára módosította:Varga Dávid, 2012. november 2. 09:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Laura Emily Hudson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 53
Írta: 2012. november 2. 18:38 | Link

Dávid

Először még talán meg is fordult a fejemben, hogy segítek letakarítani a felsőjét, vagy hogy bocsánatot kérek, amiért nekem jött, és kiömlött a kávém, de azok után, ahogy rám förmedt, rögtön elszállt ez a jótékony szikra a lelkemből. És persze nem bírtam ki szó nélkül. De a mondanóm végére már megenyhült a hangom, és csak az öröm volt jelen. Aztán persze jött a nyakbaugrás, amin még én is meglepődtem, mármint magamon, hogy ilyenre is képes vagyok. Ritkán fordul elő, hogy ennyire kimutatom az érzéseimet, de ebben az esetben valahogy máshogy volt, tényleg őszinte meglepődéssel, és öröm árasztott el. Tudtam, hogy nála is ugyanez a helyzet, ahhoz képest, hogy mindössze két hetet töltöttünk el együtt, és akkor ismertük meg egymást, annak is már több éve. Ki merem jelenteni, hogy jobban ismerem őt, mint akárki mást. Vicces helyzet alakul ki, azután, hogy a nyakába ugrok. Rögtön magához szorít, és még pörögni is elkezdünk, amire hangosan, és önfeledten felnevetek. Körbe sem nézek, bár biztos vagyok benne, hogy többen is idiótának néznek minket, sőt, néhány festménynek még a nem helyeslő ciccegő hangját is hallom, és biztos vagyok benne, hogy a banya az, akivel az imént vesztem össze. De valahogy nem tud érdekelni, igen, csak az számít, ami fontos, és nem hagyom, hogy az ilyenek befolyásolják a kedvemet. Soha nem is hagytam, az már nem én lennék. Ebben is nagyon hasonlítunk Dáviddal.
-Jóó, látom, hülye kérdés volt, csak szerintem sokkot kaptam vagy nem tudom.. De hogyhogy ide jöttél?
Még boldogan vigyorgok rá pár pillanatig, de persze aztán csak jön az elkerülhetetlen, a felelősségrevonás. A megszakadt kapcsolat gondolata még mindig ott motoszkált a fejemben egy nagy kérdőjellel. Akkor tudom, hogy nagyon sokáig magam alatt voltam emiatt, de hát mindegy. Kérdőn nézek rá továbbra is, várva a választ, ami hamarosan érkezik is, bűnbánással. Mikor meghallom az okokat, a kérdő arckifejezés rögtön aggodalommá válik át, és csak hümmögök meg bólogatok.
- Hát, rendben, megértem. De azért egy aprócska levéllel megdobhattál volna, hogy na most rossz a helyzet, nem tudok veled is foglalkozni. De egy részről viszont megértem. Esélyt? Haha, ne viccelj, nem is kell esélyt adni, én nálam nem játszottál el semmit. Így, meg hogy tudom az okokat, főleg nem. Mondjuk velem nem sok minden történt, de mindenképpen össze kéne ülnünk. Akár most, vagy nagyon fáradt vagy? -
Mosolygok rá kedvesen, tényleg nincs már bennem semmi harag. Más esetben biztos, hogy még hagytam volna, hogy szenvedjen az illető, küzdjön csak meg azért, amiért itt elhanyagolt, most meg már beszélgetne, de ez más.
- És melyik házba kerültél? Vagy még nem osztottak be? -kíváncsiskodom tovább, miközben a lábammal a szanaszét szórodott bögredarabkákat összébb rugdosom, és leülök a lépcsőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2012. november 2. 20:33 | Link

Em

Nagyon ideges lettem a póló ügy miatt, de ez csak részben köszönhető a tényleges történésnek. A bosszúságom oka sokkal komolyabb, mondhatni az életem. Hisz már évek óta ebben a borzalomban éltem, ebben nőttem fel. Annyi előnyöm azért származott a dologból, hogy iszonyatosan megerősödtem és megtanultam szó nélkül elviselni a dolgokat. Megtanultam, de nem állítom, hogy ezt alkalmazom is. Ha tehetem, akkor mindig kiállok az igazamért és addig küzdök, amíg nem alakul minden úgy ahogy szeretném. Csak sajnos vannak olyan helyzetek, amikor ez egyszerűen lehetetlen és olyankor muszáj tűrni.
Amilyen rossz kedvvel érkeztem, pont annyira fel is vidít a találkozás Emilyvel. Saját magamnak se igazán vallottam be, de tényleg hiányzott a lány és legfőképp a beszélgetés. Amióta megszakítottam vele minden kapcsolatomat, azóta senkivel nem tudtam megosztani a problémáimat és csak gyűlt bennem a sok sérelem, ami már nagyon kikívánkozik. Egyedül attól félek, hogy olyan formában fog ez előtörni belőlem, amivel vagy másokban vagy saját magamban okozok kárt. Ezért is adok hálát, hogy most újra találkozhatok Em-el, azt hiszem a legjobbkor tér vissza az életembe. Pontosan amikor szükségem van rá.
- Semmi gáz, velem is előfordul. Igazából ez is hosszú sztori, de az a lényeg, hogy az a... szemétláda... küldött.-
Borzasztó nehéz most kiejtenem ezeket a szavakat a számon, hiszen már olyan hosszú ideje nem beszéltem senkivel a nevelőapámról, hogy nem is emlékeztem milyen fájdalmas tud ez lenni...
Amikor épp kezdenék teljesen megnyugodni, akkor jön a nagy váltás. A számonkérés. Hosszan magyarázok, ami lehet, hogy csak mentegetőzésnek tűnik, de én egyáltalán nem annak szántam. Tényleg őszintén sajnálom, hogy ez történt, de szeretném eltemetni a múltat és új lappal indulni.
- Igazad van... Tudom, hogy nem így kellett volna intéznem és köszi a nem második, második esélyt. Nem, igazából nagyon is jól esne most egy kis beszélgetés, csak nem nagyon ismerem még a helyet, úgyhogy neked kell eldönteni, hogy merre menjünk. Bár először talán praktikus lenne lepakolni ezt a sok cuccot.-
Én is elmosolyodom és érzem, hogy újra eltölt az a bizonyos békesség. Elindulok Emily után, de nem ülök le, mert már így is egész nap egy helyben feszengtem. Inkább körbe nézelődök és egy pillanatra se állok meg.
- A Rellonba. Tudod, hogy hol van az? Mert szerintem oda kéne mennem először.-
Remélem, hogy Em tisztábban van az ilyenekkel és tud nekem egy kicsit segíteni.
Utoljára módosította:Varga Dávid, 2012. november 2. 20:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Laura Emily Hudson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 53
Írta: 2012. november 2. 21:37 | Link

Dávid

Komoly tekintettel, de közben mosollyal az arcomon figyeltem, hogy mit készül mondani. Tudtam, hogy elég bonyolult náluk otthon a helyzet, és kényes a téma, mindent elmondott még akkor. De ahogy levettem a hanglejtéséből, és az arckifejezéséből, a helyzet talán még rosszabb lett. Próbáltam bátorító mosolyt küldeni felé, és kicsit jobb kedvre deríteni. Bár addig sajnos nem tudok semmit tenni, amíg nem tudom miről is van szó pontosan. Az igazat megvallva, lehet, hogy utána sem, talán a legnagyobb segítséget azzal tudom nyújtani neki, ha meghallgatom, és beszélgetünk róla. Csak nem tudom milyen kedve van. Ha magamból indulok ki, néha nagyon jól esik, ha kiadom a dolgokat magamból, de néha meg az ilyen emberek, akik segíteni akarnak csak az őrületbe kergetnek. Tudom, tudom... nagyon hangulatember vagyok, az a probléma.
- Akkor látom még mindig nem javult a helyzet. De hát hogy küldhetett ide? És anyukád mit szólt erre? Hosszú sztori, na akkor egyre jobban az az érzésem, hogy nagyon gyorsan le kell ülnünk beszélgetni. -
Húztam fel a szemöldököm. Nem akartam nagyon belemenni itt a témába, inkább csak felszínesen megtudni, hogy mi a helyzet. Jobb lett volna valami csendesebb helyen, nyugodt körülmények között, ahol mindössze ketten vagyunk. Bár ebben az iskolában még a falnak is füle van, ez az egy dolog, amit nagyon utálok benne. Ha valami pletyka van, fél órával később az iskola fele tudja, a következő tíz percben meg már az egész.
- Nem ismered? Ó, ne már, miért?-nevetek fel halkan. - Na, akkor az attól függ melyik házban vagy.-
Mosolyogva nézek rá fel a lépcsőről, de ő nem ül le. Inkább csak várom, hogy válaszoljon, hogy melyik házban van. Amikor pedig meghallom, hogy Rellon, a vigyor rögtö szétterül az arcomon.
- Na neee, komolyan? Én is ott vagyok. Micsoda véletlenek. Akkor mi lenne, ha elmennénk a Rellonba, és esetleg megmutatnám, hogy hol van az újak szobája. És akkor vagy ott vagy az én szobámban megbeszélhetnénk mindent... Vagy ahogy neked jó. -
Ajánlok fel neki pár lehetőséget, csak tud már választani közülük egyet. Bár ha csak a kastélyt szeretné felderíteni, abba is benne vagyok. Csak az a lényeg, hogy vele lehessek, és megoszthassunk mindent, ami az elmúlt két évben történt velünk. Mondjuk azigazat megvallva, nekem is van mit mesélnem, mert ha azt vesszük az életem 180°-os fordulatot vett az elmúlt két évben, és nem biztos, hogy a jó irányba. Válaszként rögtön bele is egyezik, hogy akkor menjünk el a házunk klubhelységébe, és keressük meg a szobáját, így pár percen belül már csak a törött bögredarabok jelzik, hogy az imént még voltak ott valakik.
Utoljára módosította:Laura Emily Hudson, 2012. november 2. 22:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 23. 23:41 | Link

Cristian

A borongós, télbe forduló idő nem szegheti kedvét kishölgyünknek, de senki másnak sem. Éppen ezért döntött úgy, hogy spontán barátkozásba kezd így az estében, és minden ismeretlen diákot le fog támadni a folyosókon. Ha egyáltalán még találkozni ilyenkor valakivel. Az egészben a legizgalmasabb az emberkék reakciója lesz, és már előre nevet a sok megdöbbent arcot elképzelvén. Ha nagy mázlija lesz, talán még a fejét sem átkozzák le a helyéről, maximum kap egy-két sallert azoktól, akik nincsenek hozzászokva a Leonie-hoz hasonló alakokhoz. Persze nem akar ő rosszat senkinek! Isten ments! Sokkal inkább csak kedve van mindenkit a keblére ölelni, hogy megmutassa, milyen sok szeretet lakozik a szívében. Kozsó valószínűleg fizetne is érte, hogy az asszisztense legyen.
Majd fél órán át válogat ruhatárában, mire kiválasztja mai öltözékét, ami nem más, mint egy virágos szoknya szürke harisnyával, mellé pedig egy fehér bárányos felső. Pont olyan puha, amilyenhez nagyon szívesen odasimul az ember, elvégre ma mindenkit végig akar ölelgetni! Fontos, hogy az áldozatok tökéletes kényelemben érezzék magukat közben.
Miután betette a két kis báránykát ábrázoló fülbevalóját (igen, neki még olyan is van), kioson a hálójából, és körbepillog. Örömtől ragyogó arccal dörzsöli össze tenyereit, mert egészen bizonyos benne, hogy remek estének néz elébe. De nem, még nem itt kezd neki az egyszemélyes akciójának. Szép lassú léptekkel, vagy inkább enyhe táncikálós mozdulatokkal hagyja el az Eridont, és az irányt egyből a Bejárati csarnok felé veszi. Nem tudja, miért hiszi, de bízik benne, hogy ott majd talál magának elfoglaltságot. És itt az elfoglaltság alatt azt értsük, hogy halálra idegesít egy embert, mert az olyan jó!
Magában tervezgeti az első találkozást, mikor lába elhagyja az utolsó lépcsőfokot, és lám! Itt bizony egy diák sincs! De még csak egy nyavalyás bogár sem keresztezi az útját, miközben ráérősen sétál végig a csarnokon. A fene! Így hogyan fogja megvalósítani világmegváltó terveit? Egészen elszontyolodik… -na, ha képes volna ilyen érzelmi megnyilvánulásra. De nem, ezért helyette inkább reménykedve behúzódik a fal mellé, hogy ha jön valaki, akkor meglephesse a feltűnésével.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cristian Dean
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 18
Írta: 2012. november 24. 00:14 | Link

Leonie

 Alig vártam már ezt a napot az életembe. Hónapok óta erre az egy estére készültem. Hajnali 4 óra óta ébren vagyok, ugyanis nem tudtam aludni már az izgalomtól, hogy elérkezett a nap, amikor beköltözhetek újdonsült iskolámba. Pár óra vonat út után már csak néhány lépés választ el attól, hogy belépjek az ország... mit az ország... a kontinens leghíresebb varázsló iskolájába.
~El sem hiszem, hogy itt vagyok.~
 Morfondírozok magamban, majd lenyomom az iskola ajtajának súlyos kilincsét, mely kattanással jelzi, hogy az út szabad, bebocsátást nyertem.
 Elég hűvösre jár már az idő, mikor kipirult arccal belépek a Bagolykő Varázstanoda hatalmas, boltíves kapuján, egyenesen a Bejárati Csarnokba. Jobb kezemben közepes méretű bőröndöm, bal kezem a zsebemben, hogy legalább azt megóvjam a fagyhaláltól. Bőrkabátban, sportcipőben és sálban érkezem a hideg ellen valamelyest védekezve.
Amint beljebb érek körbepillantok nyüzsgő gyerekcsoportokat, tanárokat, prefektusokat vagy legalább valami élő jelenlétet kutatva, azonban észreveszem, hogy az aula teljesen kihalt... Rövid gondolkozás után úgy döntök, hogy elindulok keresni valakit, aki tud segíteni útbaigazodni. Kissé bátortalanul elindulok az egyik nagy kőlépcső irányába, hátha az emeleten több sikerrel járok.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2012. november 24. 21:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 24. 00:48 | Link

Cristian

Rendíthetetlenül kitart elhatározása mellet, és bizony innen egy tapodtat sem mozdul, amíg erre nem jön valaki. Legalább egy prefektus vagy tanár! Igaz, furcsán venné ki magát, hogy a késői mászkálásért büntetést kap, cserében pedig megölelgeti azt, aki éppen leszedni készül a fejét.
Viszont vörös fejére nem jön baj, ugyanis az első érkező, a szerencsés kiválasztott egy diák. Ráadásul új diák! Vagy csak megsétáltatta bőrönd-kutyáját. Netán mosoda működik a baglyok köves földjén, és most onnan hozza haza cuccait, ha már anyuci nincs helyben, hogy mosson. Ki tudja, a lehetőségek tárháza végtelen!
Mindenesetre Leonie izgatottan várja, hogy legújabb barátja(aki még csak nem is tud státuszáról) még közelebb érjen hozzá. Azért nem árt kicsit jobban megbizonyosodni róla, hogy valóban nem egy mélynövésű tanárról van szó, mert furcsán venné ki magát, ha elé ugrana, és a legrettegettebb tanerő arcába ordítná, hogy „búúú!”.
-Szép estét! – Tör ki végül tárt karokkal fedezékéből, és pár ugrással Cristian előtt terem. Arcán olyan vigyor ül, mintha éppen most húzták volna ki a nyerőszámait a lottón.
-Íme, a fogadóbizottság! – És nagy lendülettel a srác karjaiba veti magát. Azaz… egy lépéssel elintézi a maradék távolságot, és nem számolva a következményekkel, ropogtató ölelésben részesíti újdonsült ismerősét. Nem szorongatja túl sokáig, mert azért nem akarja kihúzni a gyufát, ki tudja, kivel van éppen dolga. Az is lehet, hogy fél perc múlva már ő lesz a fiú bőröndjében, méghozzá egy Üzbegisztánba tartó vonat fedélzetén. Hmm… reméljük, nem rellonos ez a gyermek.
-Ma ölelés jár minden beköltözőnek! Ugye... Te az vagy? Mármint, visszavenni már nem tudom. De esetleg visszajátszhatjuk, és akkor olyan lesz, mintha meg sem történt volna. Hmhmhm? - Ismét kitárja karjait, és már azon gondolkodik, hogy miként fogja hátulról előre elmondani eddigi szavait, ha vissza akarnák tekerni a szalagot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cristian Dean
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 18
Írta: 2012. november 24. 01:11 | Link

Leonie

Az ismeretlen lány úgy bukkant elő a semmiből, mintha ott sem lett volna eddig. Lehet, hogy odahopponált, vagy csak prédáját várta, mint egy anyapuma az őserdőben. Hirtelen nem tudtam mit akarok előbb. Halálra ijedni, avagy a lány szorításába belehalni. Egyik verzió sem tűnt túl kecsegtetőnek, így próbáltam mély levegőt venni (hiszen az mind két problémámra megoldás volt abban a pillanatban, csökkentettem pulzusszámom és több oxigénhez jutott a tüdőm). Örök hálát adtam Istennek mikor végre elengedett és sikeresen túléltem ezt a "magánakciót".
~Hihetetlen, hogy egy ilyen apró, törékeny lányban mennyi erő van. Na mindegy.~
- Neked is szép estét! Ööö... Igen, az lennék. Nem kell köszi, ez így tökéletes volt.
 Most, hogy kicsit távolabb kerültünk egymástól, végigmértem a lányt. Vörös haj, szép szemek, ölelkezés... Mi kell még?!
- Köszi a szívélyes fogadtatást. Egyébként Cristian Dean vagyok. De szólíts csak Crisnek. Téged, hogy hívnak?
 Kérdeztem mosolyogva, majd én is megöleltem a leányzót. (bár kissé finomabban mint az imént ő engem) Furcsa, hogy alig ismerkedtünk meg máris szimpatikus volt a lány. Talán az ölelés miatt. Talán nem. Sugárzott belőle a szeretet és a kedvesség. Legalábbis az első benyomásom ez volt róla.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2012. november 24. 21:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 24. 01:47 | Link

Cristian

Igazán romantikus lett volna belehalni az ölelésbe! Vörös törpénk pedig sok szőke herceges mesét olvasott már, úgyhogy igazán értékelte volna ezt a gesztust. Még így, egy ismeretlen előadásában is. De no… nincs akkora szerencséje, hogy ilyet premier plánban nézhessen.
-Ühhüüüm, becsüld is meg, mert ilyet nem kap mindenki! Legalábbis nem túl sokan. Ma például Te vagy az első. De ha elég sokáig várunk itt, talán még beesik valaki, és akkor már nem leszel ilyen kivételezett. – Már bele is kezd a végeláthatatlan szövegelésbe, mert ezt a kórt sosem fogja tudni kinőni. Olyan ez, mint valami vele született betegség. Szóf*sitisz. Még szerencse, hogy nem fertőző. Sőt! Mellékhatása inkább a másik fél hallgatása.
-Ééén Leonie Linnéa Rohr vagyok, szolgálatodra! És szólíts csak úgy, ahogy akarsz – Nevetve pukedlizik egyet, de az ölelést is igazán szívélyesen fogadja.
-Egyszer láttam az utcán, mikor varázstalan emberek között sétáltunk, hogy ingyen ölelést osztogatnak. Remek ötlet, nem? Mindenkit végigölelgettem odafelé. Aztán visszafelé is! Ezért jutott eszembe, hogy ma én is ezt fogom csinálni! Csak aztán elfelejtettem, és most jöttem rá, hogy ennek kellett volna a napi programomnak lennie. De végül is nem baj, mert így is sikerült megtalálnom legalább Téged! – Magyaráz tovább lelkesen, miközben egy helyben ugrándozik. Ahhoz képest, hogy este van, még mindig úgy pörög, mintha éppen most cseréltek volna elemet nála.
-Mostanában úgyis csak a nyulamat szoktam szorongatni. Meg a párnáimat. Nem egészséges, hogy élő emberrel nem teszem. Mert így mennyivel rosszabb mindnyájunknak! – Óóó, igen. „Egytincs” Kozsó most tényleg büszkén vállon veregethetné, amiért így árad belőle a szeretet ezen az estén. Talán még Crist is hagyja szóhoz jutni, amíg levegőt vesz a kishölgy. Vagy nem. Mert rögtön folytatja.
-Egyébként miért ilyen későn jöttél? Jobb esetben, ilyenkor már mindenki alszik. Segítsek cipelni a cuccaid? Őszintén, fogalmam sincs, merre kéne menned. És amúgy is... melyik ház egyáltalán? Ha Eridon, akkor jöhetsz velem, mert arra még én is tudom a járást. Az egyetlen hely, amit általában megtalálok eltévedés nélkül. Általában. De így sötétben... - Vigyorogva megvonogatja a vállát. Addig nincs gond, amíg akad társaság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cristian Dean
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 18
Írta: 2012. november 24. 02:20 | Link

Leonie

Azon gondolkoztam, ez a lány vajon mindig így viselkedik-e, vagy csak most kivételesen a mai estén jött rá az 5 perc. Inkább tartottam valószínűbbnek az előbbit.
~Hogy lehet valakiben ennyi energia?~
 Forgattam, majd dörzsöltem meg szememet, hogy egy kicsit csillapítsam időközben kialakult fejfájásomat, amit valószínűsíthetően Leonie hadarása és beszédáradata váltott ki.
-Öhm, aham, igen, értem.
 Bólogattam hevesen mondókája közben, mintha érteném miről van szó, pedig halvány lila gőzöm nem volt róla. De legalább úgy tűnt. Legalábbis remélem. Igazából nem zavart a lány jelleme. (a fejfájás okozását leszámítva) Sőt! még örültem is neki, hogy itt van mert legalább kevesebbet kellett beszélnem... mindaddig míg következő kérdése fel nem csendült.
-Most volt vonatom. Elég messziről jövök. És te hogyhogy még nem alszol? Várj... hadd tippeljek! Megittál 2 liter kávét! Neeem, az túl kevés ahhoz, hogy valaki így pörögjön. Legyen inkább 4 liter energiaital.
 Mondtam neki vigyorogva és reméltem, hogy veszi a lapot és nem fog megsértődni. Legkevésbé sem akartam már a legelső "barátjelölt" emberkét megbántani aki az utamba került. Pláne nem ezt a lányt, aki mindemellett még aranyos is volt.
- Nem kell, hagyjad csak, elbírom, nem olyan nehéz.
 Feleltem, majd folytatni kezdtem rövid gondolkodás után.
- Melyik ház... melyik háááz... Áh, megvan! Navine! Akkor sejtem te Eridonos vagy.
 Állapítottam meg nagy büszkeséggel.
- Ööö... értem. Hát mégsem ácsoroghatunk itt egész végig a sötétben. Vagy mégis?     Mik a terveid? Elvégre, te vagy itt régebb óta. Én még azt sem tudom, hogy a szobámat merre találom.
 Néztem a lányra kérdőn, majd egy laza mosolyt is magamra erőltettem.  
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2012. november 24. 21:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 24. 11:53 | Link

Cristian

Igen, ez a lány mindig így viselkedik. Menthetetlen egy kis fruska, de azért egészen szerethető tud lenni a türelmesebb emberek számára. Elvégre ő mindig csak jót akar, és életcélja a világbéke. Talán nem kéne annyi mugli tv-t néznie a nagyszülőknél, és akkor nem ismerné a szépségkirálynők levakarhatatlan jelmondatát. Vagy csak meg kéne kérdezni anyucit, vajon hol ronthatták el a nevelést. Biztos lenne mit hozzáfűzniük a témához.
-Mennyire messziről? – Érdeklődik lelkesen. Azért közben megpróbál nem belemászni Cris arcába, elvégre nem alien ő, hogy ilyet tegyen.
-Aludni? – Elneveti magát, és megértően megveregeti a srác vállát, mintha el kéne nézni neki, hogy ilyen kis butaságokat beszél. Leonie és az alvás… az egy külön tanítandó rendszer.
-Fúj, én nem szeretem a kávét! Sem az energiaitalokat. – Fintorogva rázza meg fejét, de olyan hevesen, hogy még saját magát is arcon csapja szálló hajzuhatagával. Nem él ilyesfajta káros élvezetekkel.
-A kávé büdös, a másik meg túl… fura. De ittam ma kakaót! Lehet, azért nem tudok még aludni. Amúgy is sokáig szoktam ébren lenni, csak az a baj, hogy reggel sosem tudok időben kelni. Ha nem alszom minimum tíz órát, agresszív leszek! – És most próbáljuk meg vizualizálni, amint ez a kis törpe begurul, és átváltozik tűzokádó sárkánnyá. Ami azért sem lenne túl előnyös, mert a végén még megjelenne egy Sárkánylovas a színen, a hátára ugrana, és megpróbálná betörni a következő kviddicsmeccsre.
-Eltaláltad, eridonos vagyok! De Navine? Várjunk csak, várjunk csak… - Nagy töprengésbe süllyed, aztán arcára kiül a megvilágosodás, olyan ragyogó mosollyal tekint újra a fiúra.
-Nem, fogalmam sincs, hogy az merre van! – Ezt úgy jelenti be, mintha pont az ellenkezőjét állította volna. Tény, hogy remekül járt ezzel a hölggyel Cris. Szinte a hasznára válik.
-Miért nem ácsoroghatunk itt? – Arcára kiül az értetlenség. Felőle aztán itt lehetnek egész éjszaka a sötétben. Maximum reggel majd felmossák őket a padlóról.
-A régebb óta nem elég hosszú idő ilyen sorsfordító döntésekhez. – Állapítja meg nagy bölcsen. – Különben is! Te vagy a fiú, Neked kell határozottabbnak lenned! Én csak egy gyönge lány vagyok… - Mintha komolyan is gondolná … pedig nem. – Vagyis nem olyan gyenge, mert ha adsz egy ütőt, simán elverlek vele. – Ezer wattos vigyora mutatja, hogy egy szavát sem szabad komolyan venni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cristian Dean
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 18
Írta: 2012. november 24. 12:29 | Link

Leonie

Szórakoztatónak találtam a lány virgoncságát és csodálattal töltött el, hogy ilyen késő órákban még mindig ennyire eleven. Valahogy úgy éreztem, hogy Leonie élénksége átragadt rám és álmosságom kezdett kicsit alábbhagyni. Kezdett érdekelni a fiatal eridonos, lévén, hogy én is mindig társaságkedvelő voltam mióta az eszemet tudom és ő sem tűnt túl magába zárkózódónak... Ha értitek mire gondolok.
- Hát egy muglivárosból jöttem, ugyanis csak apu varázsló a családban. Mindenki más csak egyszerű mugli. Kicsit furcsa ott élni. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy hogyan tudnak varázslás nélkül létezni. Pláne, hogy otthon nekünk sem szabad varázsolni... Még egy egyszerű zárnyitó bűbájt sem lehet használni, ha esetleg az alsó szinten felejtetted volna a kulcsot és te épp az emeleten tartózkodsz.
 Kezdtem bele élettörténetembe mosolyogva, látván, hogy érdekli a leányzót.
~Úgyis ráérünk.~
Gondoltam, hiszen még előttünk állt az éjszaka és beszélgetőpartnerem nem tűnt úgy, mintha az elkövetkezendő 4-5 napban aludni szeretne. (na jó, ez természetesen csak vicc)
- Szóval anyu mugli, apu varázsló mint az imént említettem. A nőszemély akit anyunak nevezek csak a nevelőanyám, mert apa és a vérszerinti anyám nincsenek túl jó viszonyban, ha érted mire célzok. Nagyon szeretem a nevelőanyám, elvégre egész kicsi korom óta ő nevelt, tehát csak apai ágon vagyok varázsló. Mindig is érdekelt ez a téma ezért is jelentkeztem ide. Nagy álmom, hogy egyszer nagy mágus legyen belőlem és sokan ismerjék a nevemet. És te honnan jöttél?
 Tettem fel a kérdést. Majd hatalmasat fújtam, elvégre nem minden nap mesél az ember ilyen hosszú történeteket. Legalábbis én biztosan nem.
- Hát, végülis ráérek, de akkor már inkább üljünk le.
Mutattam a földre, letettem bőröndömet, majd helyet foglaltam a kőpadló egy négyzetméternyi részén és megpaskoltam magam mellett a földet, utalva arra, hogy üljön mellém.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2012. november 24. 21:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 25. 00:28 | Link

Cristian

Végül is, az volt a célja, hogy ma feldobja valakinek a hangulatát. Most, hogy dolgát elvégezte, lényegében el is tehetné magát vízszintesbe, csak furán venné ki magát, ha most sarkon fordulna, és elrohanna vissza a szobájába. Cris talán nem díjazná, ha egyedül hagyná itt az éjszakában. Bár igazából hasznára így sincs, maximum el tudja szórakoztatni reggelig. És még pénzt sem kér érte…
-De jó, hogy legalább volt melletted anyuka egész végig. Még akkor is, ha nem vér szerinti. Biztos aranyos néni lehet. – Állapítja meg derűs mosollyal. El sem tudja képzelni, milyen lenne anyuci nélkül. Elvégre anyuci mindenhez ért, ő meg semmihez.
-Óóó! Világuralomra törsz, mint hatalmas mágus? – Ezen igazán jót mulat. – Veled tartok. Leigázunk, és az uralmunk alá hajtunk minden élőt! – Akár fogalmazhatna úgy is, hogy meghágják a világot. De mivel ő még kislány, ilyen szóhasználat eszébe sem jutna. Az viszont annál inkább, hogy elmesélje, honnan, milyen családból származik.
-Jó! Üljünk le, csak aztán nehogy átessen rajtunk egy erre járó szellem. – Tisztában van vele, hogy az inkább átsuhanna rajtuk, de sebaj.
-Én Németországból jöttem… - Kezd bele a történetbe, miközben nagy lendülettel a földre veti magát, mintha az volna a legtermészetesebb dolog a világon, hogy este a csarnok közepén heverésszenek.
-De már jó ideje Magyarországon lakik a kiscsalád, és ezt jobban is szeretem. Azt ne kérdezd miért, csak… jó itt. Főleg úgy, hogy mindenki eljött. A nővérem igazán mérges és hisztis volt, amikor kiderült, hogy költözünk. Igaz… ő mindig mindenért mérges és hisztis. – Jót nevet, amint maga elé képzeli nővérének vöröslő fejét.
-Olyan igazi nő. Legalábbis apa mindig azt mondja anyának, hogy ne legyen már ennyire nő, mikor valami apróság miatt kiakad. – Megvonogatja a vállát. Tudja is ő, milyen a tipikus fehérnép! Mindig csak a nagyoktól hallja, mennyi baj van velük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cristian Dean
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 18
Írta: 2012. november 25. 12:30 | Link

Leonie

Engem is megmulattatott a lány megállapítása, miszerint világuralomra török, nem csak őt. Hangom megrázta a bejárati csarnok hatalmas falait úgy, hogy talán még az ablakok is beleremegtek. Reméltem, hogy ez nem hallatszódott el a hálókörletekig, különben rövidesen bajba kerülhettünk volna és annak nyilván Leonie sem örült volna, a házától való pontlevonások végett.
- Velem jöhetsz. Lehetsz a hű segédem a világ elfoglalásában. És mindenen amit megkaparintunk 50%-ban osztozunk majd. -mondtam vigyorogva
 Nagy érdeklődéssel hallgattam Leonie történetét. Néha-néha nevettem egyet, volt mikor mosolyogtam és volt mikor szimplán csak figyeltem arra amit mondott. Szerencsére nem futott túl sok szálon a story (sőt, meglehetősen egyszerű volt), ezért mindent megértettem és még követni is tudtam az eseményeket.
- Te aranyvérű családból származol, igaz? -bukott ki belőlem a kérdés, majd folytattam.- Igen, eltudom képzelni a nővéredet. Igazi nők...
 Sóhajtottam, majd valami apró tárgy után kutattam a földön. Szokásom volt ugyanis, hogy lekössem magam kisebb dolgokat dobáltam a levegő, majd elkaptam. Például pici köveket, vagy épp az elmaradhatatlan gumilabdámat, azonban az jelen esetben a bőröndöm legalján pihent, szóval az szóba sem jöhetett. Fintorral jeleztem, hogy keresésem nem járt eredménnyel, tehát nagyon úgy fest, hogy nyugton kell maradnom. Felnéztem a földről, egyenesen a lány szemébe, elmosolyodtam, majd reméltem, hogy válaszolván kérdésemre majd ő megtöri a csendet.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2012. december 9. 10:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 25. 16:26 | Link

Cristian

Cris a végén még a nyakukra hozza a nagyokat, és jól meg lesznek büntetve. Eddig még úgysem került bajba, ha úgy vesszük, simán eljött az ideje ennek is. A végén még ki lesz tagadva a családból, amiért nem tartja a frontot a suliban. Bezzeg, ha kedves bátyja is itt volna…! Vagy legalább találna valakit, aki szintén olyan vicces kedvű szokott lenni, mint ő maga. Egyből sokkal könnyebb volna az élete.
-Ötven százalék? – Kezd el nemtetszést mímelni. Micsoda pofátlan ajánlat, ezt mégsem tűrheti el újdonsült ismerősétől… vagyis immár üzlettársától.
-Ez nem túl lovagias ajánlat, ahhoz képest, hogy azt akarod, mindenki urazzon Téged. Legyen inkább hetven – harminc. Elvégre még mindig én vagyok a hölgy, és lehetnél olyan udvarias, hogy nagyobb részt engedsz nekem a zsákmányból. – Rengeteg remek érve van még, miért érdemelné meg a világ nagyobb felét. Fel is sorakoztat még néhányat, hogy biztos legyen a siker.
-Ráadásul én kicsi is vagyok! Kell a nagyobb hatalom, hogy kompenzálni tudjam a kisebbségi érzésemet! Mit szólsz? Megegyezhetünk így? Különben kénytelen leszek ellened harcolni, és akkor majd meglátjuk, hogy melyikünk győz! – Harciaskodik a maga igaza mellett, de azért a vigyort a képéről nem tudja eltüntetni. Így talán nehezebb lesz meggyőzni a srácot a helyzet komolyságáról.
-A család? Ó, hát anyukám szülei muglik, de belőle boszorkány lett. Meg aztán belőlem is, mint láthatod… nem csak úgy belógtam ide – Kacsint Crisre. Bár tőle még az is kitelne, hogy ilyet tegyen.
-Mit keresel? – Kérdezi, miután már egy ideje figyeli, hogy az uraság valami után kutat a padlón.
-Elhagytad valamilyen ékszeredet? Segítsek megkeresni? Mi volt az? Fülbevaló? Te is hordasz fülbevalót? A múltkor pont találkoztam egy fiúval, akinek szintén volt, és képzeld! Még kaptam is egyet tőle! – Fecseg itt össze-vissza nagy lelkesedésében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2012. december 7. 16:43 | Link

Jessie hugi
a megérkezés napja

Nagyjából 4 órája szállt fel a repülőm Ausztriából, de már meg is érkeztem az iskolába. Szerencse, hogy Innsbruckban helyben vannak az ilyen fajta mugli közlekedési eszközök, legalább nem kellett vacakolni az ide-oda utazással. Budapestről már hoppanálva jöttem, az Innsbruck-Bagolykő távolság anyám szerint még túl nagy lenne nekem, inkább nem kötözködtem vele, hanem engedelmesen az általa előírt módon utaztam.
Az iskola elég nagy, bár szerintem nem akkora, mint a Roxfort, bár lehet még nem láttam teljesen az egészet. A bejárati csarnokban meg is állok, itt van elvileg találkozóm a mostohahúgommal.
Őszintén megmondva nagyon utálom, ha drasztikus változás áll elő az életemben. Ez a mostani, ez az volt. Pedig már lassan kezdtem megszokni a Roxfortot meg az ott tanyázó embernek nem minden esetben nevezhető lényeket. De ha anyám, a csökönyös és hajthatatlan nő a fejébe vesz valamit, akkor annak úgy is kell történnie, különben óriási hisztit csap belőle. Húgom ezt a remek tulajdonságot sikeresen örökölte az öreglánytól, mondhatom, legnagyobb örömömre.
~Tanja...
Akármennyire hihetetlen, hiányzik a mindig pattogó, vigyorgó, lelőhetetlen kishúgom. Furcsa érzés, hogy nem együtt fogunk élni. Helyette a nyakamba kapom a mostohahúgomat.
Apropó, Jessie-nek lassan itt kellene lennie. Úgy beszéltük meg, hogy a bejárati csarnokban fog várni, de nincs még itt. Biztosan észre fogom venni, nincsen túl nagy tömeg errefelé, úgy nézem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jessie Lisbeth Diana Redway
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 8. 13:16 | Link

  Mivel reggel érkezett egy levél, miszerint ma érkezik Greg, egész nap az ágyban döglöttem, és csak este kezdtem el készülődni. Megmosakodtam, felöltöztem, hajamat kibontottam, hullámos fürtjeim csak úgy lobogtak utánam. Kiszedtem a szekrényem egyik rejtett zugából egy üveg Lángnyelv whisky-t, és elsüllyesztettem a táskám mélyében.
  Ahogy elkészültem kiléptem a szobából és ajtót hangos csapódással csuktam be. Magabiztosan, hideg tekintettel mentem, minden lépésem után koppanások hallatszottak.
A levélben az állt, hogy a Bejárati csarnoknál kell várjam, és mikor megérkeztem leültem az egyik eldugott zugba, ahol meghallom az érkezését. Elővettem az üveget, koccintottam saját magammal, és jól meghúztam. Kellemes égető érzés futott végig rajtam, lehunytam a szemem, és hagytam hogy az emlékek elöntsenek. Ha valaki nézett volna kívülről semmit se vehetett volna észre rajtam, de belül kavargott minden. Hirtelen egy erős kép villant be, és keserű íz töltötte el a számat, ezért megint meghúztam az üveget. Azóta az incidens óta nem is láttam Greget, mióta szép szóval bepróbálkozott nálam, vagyis ki kellett dobjam a szobából. Ahogy egyre jobban felbukkantak az emlékek egyre gyorsabban ittam.
  Hirtelen lépések zaját hallottam, amik egyre közeledtek, majd elhallgattak. Kikucskáltam a rejtekhelyemről, és homályos tekintetemmel megpróbáltam kivenni, hogy ki érkezett.
  -Erre-erre.. -szólaltam meg, mikor felismertem Greg-et. Ő se egy szende kisfiú, amit be is mutatott otthon a szobámba.
Nem voltam hajlandó felállni a helyemről..vagyis már nem voltam képes. Az üveg alján már alig volt valami az italból.

Kinézet.
Utoljára módosította:Jessie Lisbeth Diana Redway, 2012. december 8. 13:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2012. december 9. 21:27 | Link

Jessie

Igazából fel sem tűnt, hogy már este van, olyan gyorsan elszállt ez az egész nap. A lámpák felgyulladtak a csarnokban, így most már láttam is valamennyit, bár nem szolgáltattak akkora fényt, hogy mindent jól ki lehessen venni, így továbbra sem voltam biztos abban, hogy Jessie itt van e, vagy sem. Próbáltam hunyorogni, de így se láttam semmivel többet.
Jessie holléte akkor vált számomra száz százalékig biztossá, mikor kinézett egy rejtett zugból, ami szinte teljesen be volt épülve a falba. Közelebb sétáltam hozzá, azon azért kicsit meglepődtem, hogy oda se jön hozzám köszönni, bár nem várom el tőle. Azért ennek az oka is rövid időn belül kiderült. Hangos sóhajtással nyugtázom a mostohahúgom húzását.
-Azért remélem nem nekem kell elvinnem a szobádig.
Elveszem tőle az üveget, már amennyiben hagyja, hogy eltulajdonítsam. Vicces dolog így látni, könnyű lenne kihasználni a helyzetet, tudom hogy egyszer már elküldött a búsba, de azért melléguggolok és közelebb hajolok hozzá.
-Lehelj rám.
Ennyi az egyszerű kérésem tőle és most már annyira közel hajolok hozzá, hogy alig néhány centi választja el az arcunkat. Kedvem támad mosolyogni, a helyzet mulatságos a számomra, Jessie annyira védtelen és annyira nem tud magáról, hogy szinte bármit lehetne vele csinálni. Még eldöntöm magamban, hogy mit szeretnék kezdeni a mostohahúgommal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jessie Lisbeth Diana Redway
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 14. 09:59 | Link

  -Inkább kúszva megyek a szobámig, mint hogy te támogass.- vigyorogtam, vagyis vicsorogtam rá. Miután elkobozták tőlem-a már üres-üveget, megpróbáltam fölállni, de reménytelenül. Hát, akkor itt alszom, vagy akármi.
Kicsit lecsukom a szemem, s mikor újra felnyitom Greg képe már az arcomtól néhány centire vigyorog. Kérésére felemelem a kezem és amennyire csak tudtam, és amennyi kitelt az erőmből ellöktem magamtól. Tudtam, hogy ez sokat nem segít, úgyis visszajön, úgyse hagy békén, de a józan gondolkodásomat befolyásolja az alkohol.
Csak reménykedtem, hogy jön valaki erre, aki nem tanár, nem prefektus, és leüti ezt az idiótát.
  -Na és, hogy tetszik az iskola?-kérdem gúnyosan.-Itt meddig fogod húzni?-
Hogy lehet apám ilyen vak? Oké, hogy elveszi a nőt, az tényleg nem érdekel már, de hogy hozzon magával még két kölyköt is? És az egyik ennyire idióta legyen, a másik meg kis vakarcs, aki azt hiszi, hogy most kapott egy nagy nővért. Most ha látna, biztos nem szeretne rólam példát venni.. vagy lehet mégis?
  -A húgicádat hol hagytad?- Kérdezősködöm Tanjaról. Fura, hogy őt nem küldik ide.. tényleg, még azt se tudom, hány éves. Végül is, nekem csak jó, ha nem akasztják őt is a nyakamba.
Hirtelen Yarista fejét láttam, aki szomorúan és rosszallóan rázta a fejét. De mire kettőt pislogtam eltűnt. Zseniális, most már képzelődöm is.
Szemem hozzá szokott a félhomályhoz, és jobban ki tudtam venni Greg alakját. Ha jobban megfigyelem, rá kell jönnöm, hogy nagyon is helyes. És ahogy megismertem, az Edictumnak még egy alany lesz.
Reszkess Yar..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2012. december 16. 20:14 | Link

Jessie

Jessie válaszai egyáltalán nem lepnek meg, természetesen nem voltam számára egy kellemes emlék, ezt elismerem.
-Ha szeretsz fókásat játszani, akkor felőlem mehetsz. - mondom gúnyosan, de azért a vigyoromat megtartom és egy tapodtat sem vagyok hajlandó mozdulni. A lány erőtlen lökése nagyjából semmilyen hatást nem váltott ki belőlem, kicsit meginogtam, de sikerült talpon maradnom.
-Nézd már, de kis pimasz valaki. Mi van kicsikém, bököm a szemedet talán?
A mondat közben kinyújtom a kezemet Jessie arca felé, a tenyerembe fogom az állát és kicsit oldalra fordítom a fejét. Közben újra elkezdek vigyorogni, komolyan nem tudok betelni a helyzettel. Remélem azért nem fogja megharapni a kezemet vagy valami hasonló, azt azért szeretném elkerülni.
-Tanja anyámmal van. A jelek szerint nem örökölt mágiát, szóval megnyugodhatsz, nem hiszem, hogy látni fogod sűrűn. - mondom erős éllel a hangomban és elengedem az állát. Tisztában vagyok vele, hogy Jessie a háta közepére kívánja Tanját és ezt nem is szereti véka alá rejteni. Én pedig megvédem a húgomat, már amennyire kitelik tőlem, persze.
A mostohahúgom nagyokat pislog, nem tudom eldönteni, hogy rajtam csodálkozik vagy esetleg látott valamit, így hátrapillantok a vállam felett, de nem látok semmit sem. Biztos bedilizett, vagy csak az alkohol jótékony hatásait élvezi éppen.
-Egyébként, ha állítólag nem bírod a fejemet, akkor minek jöttél ide egyáltalán? Ha ez lenne igaz, akkor távol maradnál tőlem. Furcsa vagy.
Magam sem tudom, hogy ezt most miért mondtam, csak kikívánkozott belőlem. Egyébként nem tudom megérteni a nőket, hátha most kapok valami épkézláb magyarázatot Jessie-től. Bár amilyen állapotban van... nem remélek tőle semmit sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jessie Lisbeth Diana Redway
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 29. 21:35 | Link

  -Inkább, minthogy egy ujjal is hozzám nyúlj.-suttogom a padlónak.
A lökésem csődöt mondott, és Greg egy tapottat se mozdult előlem. Belebújt az arcomba s bambán belevigyorgott. Éreztem a keze szorítását az arcomon, ahogy elfordítja a fejem.
   -S még is mit szeretnél tőlem kicsikém? -fordultam felé önszántamból. Míg az egyik kezemmel még támaszkodtam, a másik kezemmel a nyaka köré fontam. DE csak egy pillanatig. Ellöktem magam, és újra a a falnak döltem, tisztességes távolságra a bátyámtól.
Láttam, hogy kényes témára tapintottam, és még így ittas állapotban se voltam annyira gonosz, hogy tovább fokozzam. De legalább nem látom, csak ha haza megyek, az pedig nem lesz sűrűn.
A Yarista látomásom ahogy jött, úgy ment.
  -Hogy miért vagyok itt?-emelem fel a hangom.- Mert egy levél erre utasított, hogy jöjjek eléd, és khm..vigyázzak rád.- magyaráztam. Csak hát, kicsit sokat kellett várni, és volt nálam gondűző.
Előredőltem, megtámaszkodtam a srác vállába, és felnyomtam magam két lábra, majd húztam magammal őt is. Tettem felé egy botladozó lépést, de sikertelenül beleestem az ölébe, a karjaim a nyaka köré fonódtak.
   -Na és kivel szilveszterezel és merre?- tereltem el a figyelmét erről a szituációról. Igaz, mindjárt itt az Újév, és én még nem tudom kivel fogok bulizni és hol. Végűl is mindegy, csak legyen mit inni és legyen zene amire táncolni, na meg társaság. Tőlem lehetnek teljesen idegenek. Vagy..- Gyere húzzunk el valamerre, vegyünk ki egy hotelszobát, néhány üveg piát, és bulizzunk- Igen, azt hiszem a Lángnyelv whisky beszélt belőlem, és az igazi énem meg csak reménykedett, hogy Gregnek van más programja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülöp Félix
INAKTÍV


Testvérben az erő!
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 146
Írta: 2012. december 31. 13:00 | Link

TESÓ

Miután kibunyózták magukat, és mindkét fiú úgy nézett ki, mint egy ázott, csapzott, zilált kutya, Farkas összekaparta magát, és Félixet is a földről (bár az utóbbi nem lelkesedett túlzottan a mozgás gondolatára), és némi lelkesítő beszéd után (welcome drink, helló) elindultak az épületbe. Az ajtó hatalmas szárnyai hatalmas dörrenéssel csapódtak ki, ám szerencsére senki nem volt a közelben, aki megróhatta volna őket a látványos bevonulásért. Az ikrek tétován álltak az ajtóban, közben pedig a szél egyre több havat hordott be.
- Asszem, be kéne zárni... - kapott észbe a fiatalabb iker, és elindult az ajtó hozzá közelebbi szárnya felé abban a reményben, hogy Farkas majd intézi a másikat. Meleg ugyan nem lett ettől, de ha már Félix mozgásba lendült, nem kellett félteni.
- Nézd! - kiáltotta, ahogy odaszökelt a kirakott kupákhoz, majd a tesójához fordult - Találhattak volna ezeknek valami biztonságosabb helyet is.
Megrázta a fejét, hogy a rosszallását kifejezze, aztán kicsit erősebben rázta, hátha ki tudja szedni a szeméből az előre olvadt hajtincseket. Mikor nem ment, akkor a kezével besegített. Mikor újra kilátott, tekintetével végigpásztázta a kihalt csarnokot:
- Nem hogy welcome drink, de még fogadó bizottság sem jár? Biztos jó helyen vagyunk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülöp Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2012. december 31. 14:38 | Link

Pöttöm

Talán az apró új-zélandi isi miatt várta azt Farkas, hogy nagyobb lesz a sürgés a kastélyban. Bár csak tizedannyi diák lakott ott, mint ebben az iskolában, kisebb is volt az épület, így mindig mindenhol láttál kósza diákokat. Kívülről, ránézésről persze nem lepődött meg, hogy a Bagolykő ilyen sötét és elhagyatott, de azért mégis remélte, hogy valami családias meleg fényű dologba csöppen majd bele, mint otthon.
- Úristen, Félix! Mi van, ha itt akkora a szigor, hogy a gyerekek minden idejüket a szobájukban kell töltsék, ha nincsenek óráik?
Amiket eddig hallottak a Bagolykőről, abból nem gondolta volna ezt, de a mellékelt ábra mégis mást mutatott. Farkas aggódni kezdett egy kicsit.
- Hová hoztak minket?
Ő maga észre sem vette a huzatot és az ajtón betoluló havat, de amikor ikre riasztotta, máris megragadta a másik kapuszárnyat, és taszított rajta egyet, hogy kicsukják a telet. Most aztán rájuk zárult a sötét, hideg kastélycsarnok.
Félix itt is talált lelkesedni valót, és éhezve valami kellemesre a zord helyiségben Farkas érdeklődve ment oda a serleghez, amire Félix mutatott. Tényleg nem tűntek nagyon biztonságban lévőknek.
- Ki tudja, lehet, hogy ide csak rendes kölykök járnak, akik nem rongálnak kupákat.
A következő kérdés épp Farkas következő gondolatához idomult.
- Dehogy vagyunk jó helyen, mondom, ide csak jó gyerekek járnak - kacsintott testvérére cinkosul.
- Azért csak nézzünk körül.
Ekkor kordult meg a gyomra.
- Te, nem lehet, hogy mindenki vacsorázik, azért feledkeztek meg rólunk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülöp Félix
INAKTÍV


Testvérben az erő!
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 146
Írta: 2012. december 31. 15:04 | Link

TESÓ

Farkas felvetésére ijedten nézett fel ő is. Brr... borzasztó ötlet, rossz belegondolni is!
- Hát, remélem, nem ez a helyzet, de ha mégis ... - itt kicsit megakadt, hogy mivel is nyugtassa meg mindkettejüket. Mondhatta volna, hogy ők mindig itt vannak egymásnak, de ezt ennyi év után mindkét iker szó nélkül is tudta, és amúgy is hatásosabb lett volna, ha nem két külön házban vannak elhelyezve. - akkor hazamegyünk! - fejezte be végül diadalmasan a mondatot. Szinte látta a lelki szemei előtt, hogy ketten együtt gyalog nekivágnak a hazaútnak, dacolnak az elemekkel, és egyszer csak beállítanak a nélkülük oly' csendes lakásba, ahol a szüleik magányosan szomorkodnak csak. Jó volt belegondolni, hogy ez a lehetőség mindig adott.
- Úgy gondolod, hogy jártak, nem? - vonta fel némileg provokatívan a szemöldökét, majd a bátyjára vigyorgott. Nem voltak az ész nélküli rongálás hívei, de Félix csőrét nagyon piszkálta, hogy tényleg ennyire senkit nem érdekel, hogy megérkeztek. De majd ők bemutatják magukat, ne féljen senki!
- Ó, oké, vacsora, király. De hol? - lelkesedett ő is. Igen, a káosz-botrány jövő hajlandó volt elnapolni vagy esetleg teljesen törölni a napi rendről egy kiadós adag vacsora függvényében.
- Semmit nem hallok. Szerinted induljunk el spontán valamerre? Esetleg szórjunk ki morzsákat, hogy visszataláljunk is?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülöp Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2013. január 1. 17:38 | Link

Pöttöm

- Ja, képzeld el! Útnakindulunk, de jön a bagolyköves kommandó, és lekapcsol még a határ előtt. Ha egyszer a hatalmukba kerítenek, nem fognak elengedni. Már megtudtuk, hogy itt láncra verik a diákokat, most már az övék vagyunk.
A fantázia ilyen őrült elszabadulása inkább Félix specialitása volt, de néha Farkas is megengedhette magának a képtelenségek összehordásának eme luxusát.
- Ó, bocsánat. Jártak - felhúzta képzeletbeli kesztyűjét... - Szerinted kirúghatnak minket? Vagy kimoshatják az agyunkat? Lehetséges, hogy itt fogunk megjavulni?
A gondolat elborzasztó volt. Ők ketten olyan jónak tűntek együtt. Így lettek teremtve, ilyenre, és ennek így is kellett lennie. A szüleik szerették őket még akkor is, ha sok bosszúságot okoztak nekik, ebben Farkas sosem kételkedett, hát akkor meg mi a probléma? Nem kell megváltozniuk.
A báty lelombozva kapargatta a házkupát védő üvegbura szegélyét. Biztosan a komor kastélyhangulat nyomta így el. A gyomra megint megkordult.
- Ja, a vacsora. Ömm - szétnézett, de csak köveket, nagy zárt ajtókat, és egy széles lépcsősort látott felfelé. Odafent zászlók csüngtek súlyosan. A terem kongott, semmi féle emberi hangot nem hallottak, amely nyomán elindulhattak volna. Az hétszáz, hogy depresszióba fog esni ezen a nyomasztó helyen. Hiányoztak neki a régi iskola nagy ablakai a sok beáradó fénnyel, a vidám arcok, a barátok, a melegség. Főleg a melegség, mert az átázott ruhája még mindig túlságosan hűtötte és a haja is csöpögött. Ja, a vacsora.
- Ha lenne morzsám, megenném, öcsi - horkantottam tesóm Jancsi és Józsikás ötletére.
- Szerintem a kastélyokban a pincében van a konyha, vagy nem? - vont vállat végül. - Kereshetünk egy lejáratot. Vagy menjünk éppenhogy felfelé, ott legalább van egy vörös szőnyeg.
Az első szín ezen a komor helyen - gondolta.
- Talán egyéb kellemes dolgokban végződik az a folyosó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülöp Félix
INAKTÍV


Testvérben az erő!
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 146
Írta: 2013. január 1. 18:02 | Link

TESÓ

Nem tehetett róla, muszáj volt hangosan nevetnie Farkas elképesztő ötletein.
- Varázsló-kommandó? Király ötlet, tesó! Amint sikerült megtalálnunk a bőröndünket, neki is foghatunk a szervezet megalapításának! Mert koszos alsóban mégsem lenne hozzánk méltó világmegváltó terveket szőni, nemde? - lapogatta meg Farkas vállát, amiért az ilyen remek ötlettel rukkolt elő.
- Ha nem tudják, hogy ki volt az, nem lehet felelőségre vonni a tettest. Ezt már igazán tudhatnád - nézett provokatívan a bátyjára. Az, hogy meg kellene változniuk? Szóba sem jöhetett! Úgy voltak jók, ahogy voltak!
- Nem hiszem, hogy morzsákkal jól laknál, ha annyira éhes vagy, mint én! Én ugyanis egy egész orrszarvút meg bírnék enni! - felelte, miközben ő is a lehetséges irányokat vette szemügyre.
- Tőlem megindulhatunk felfelé, de ha elveszünk, a te hibád lesz! - tette hozzá, majd elkezdett felfelé mászni a lépcsőkön. A szőnyeg miatt tette le erre a voksát, de azért megnyugtatta volna, ha valahogy legalább valami nyomot hagyhatnak maguk után. A latyakot leszámítva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 30 31 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint