33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint
Bejárati csarnok - Angelinne Stanwood hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2012. szeptember 17. 14:27 | Link



A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.


A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2013. december 10. 00:52 | Link

# Kornél #

A pénteket szeretik, mert hétvége jön. A péntek jó nap, mert másnapra már lehet családi programot tervezni, hiába szóródnak szét a világban a szélrózsa minden irányába hét közben... és mi lesz még ezután, ha a fiúk is elkezdik a sulit?! Távol a Bagolykőtől. Az ő választásuk, és Angel nem is akart ebbe beleszólni. Van ugyanis egy másik választás, ami valahogy sokkal jobban érdekelte, pontosabban jobban a szeme előtt volt. Agyalt már egy ideje, hogy tanácsot kellene kérnie az anyjától, mondjon valami okosat, hogyan kezelt volna egy hasonló helyzetet - amiben ugyebár nem volt, tekintve, hogy Angel a családban felnőttként fogadott gyerek, miután Faith, a húga már évek óta velük élt.
-Holnap elmegyünk Mamáékhoz, jó?-
Megsimítja a gyönyörű kislány gyönyörűen leomló haját, aki lelkesen bólogat arra, hogy találkozhat imádott keresztanyjával, meg persze a nagyszüleivel, majd egy pillanat alatt változik meg a légkör. Ahogy nyílik az ajtó, és megcsapja a beáramló hideg levegő, szinte azonnal elveszíti kislánya figyelmét. Talán ha nem lenne átérző, akkor is feltűnne neki, mennyire átalakul a csarnok vibrálása. A kicsi nyújtogatja a nyakát, de nem kell neki sok, azonnal kiszúrja Kornélt, és integetni kezd neki, majd az anyjára néz mindent egyértelműen közölve ebben a pillantásban - amit Angel természetesen már tudott.
Amint ráemeli Kornélra a pillantását azonban, mellbe vágja, amit tapasztal. Ez a férfi sötét. Fiatal, életerős, határozottan egy férfikorban lévő fiúról beszélünk aki nem is tűnik elmaradottabbnak a koránál, és ráadásul valami nagyon vészjósló veszi körül, amitől még ő is meg tudna rémülni, pedig elég sokat látott már a világból. Nem nagyon tud továbblépni ezen a tényen, próbálja felmérni, mi lehet ez, miért érzi, aztán Kornél Ashleyre néz, és ekkor ez az egész baljós sejtelem átadja a helyét valami másnak. Érdeklődően, összevont szemekkel nézi, hinni sem akar annak, amit lát, amit érez, mert bizony ez a fiú... kapcsolódik a lányához. Olyanok, mint a mágnes, amitől talán még jobban ledöbben, mint attól a veszedelmes dologtól, ami a fiúban lapul. Ashleytől tudja a történetet, ismeri a lánya érzéseit, de nem gondolta volna, hogy azok ennyire táptalajra leltek a másik félben. És ha jól ismeri a férfiak többségét, erről még Kornél se tud igazán, mindenesetre... ez egy nagyon erős dolognak tűnik, határozottan kezdhet aggódni.
-Szia, Angelinne Stanwood, tegezz csak nyugodtan.-
Nyújt kezet, Ashley pedig rajongó pillantással nézi a nagyfiút, ezen minden bizonnyal még ő is meglepődött. Szélesen elmosolyodik, bizonyára azért, hogy együtt látja kettejüket - már csak apa hiányozna, ha meg tudna birkózni Kornél létezésének tényével.
-Kicsim, hozd le a cuccaidat, jó?-
Néz a lányra, mert muszáj lenne beszélnie a fiúval úgy, hogy nincs itt. Vannak dolgok, amiket a kis érzelmileg késlekedő leánykája nem egészen értene meg, és nem is biztos, hogy az orrára akarja kötni.
A lányka aggodalmasan néz hol egyikükre, hol másikukra, majd Kornélhoz lép, nagy szemeit rámeresztve kérlelően, és szavakkal is megkéri, várja meg, azután el is szalad az Eridon Torony irányába.
Angel egyik lábáról a másikra lép zavarában, elvégre sosem beszélgetett még egyetlen sráccal sem, aki a lánya iránt érdeklődött. Nem is így képzelte az első ilyen helyzetet, egy ennyi évvel idősebb érett férfival (akiért fiatalabb korában még talán ő is oda-vissza lett volna, hiába, a gyereknek jó ízlése van) és pláne nem számított rá, hogy ennyire elrettentő érzelemhullámok áradnak majd az illetőből. Valami nagyon nem stimmel vele, de nagyon próbál ezen átlépni, csak... nem tud, mert aggódik.
-Nagyon szép a nyaklánc, amit Ashleynek ajándékoztál. És látom rajtad az óra... hátast fogsz dobni a karácsonyi ajándékától, hetek óta dolgozunk rajta.-
Próbálja valamivel megtörni a csendet, és azt a feszültséget, amit a fiú hatására érez - és csak így sikerül neki, tökéletesen önmagát adva.
Szál megtekintése
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2013. december 10. 11:26 | Link

# Kornél #

Ashley elszalad, és ahogy ismeri, nagyon hamar vissza fog érni. Addig is próbálja kitalálni, mi lehet ez a szinte vadállati a fiúban - és nem is kell sokat várnia, Kornél magától tér a témára.
Ahogy a szemébe néz, látja, hogy sokkal több van benne, mint amire számított. Jobban törődik a lányával, jobban félti, jobban... ragaszkodik hozzá. Ettől egyszerre tart is, és talán örül is neki. Tart tőle, hiszen Ashley túl kicsi még az ilyen komoly érzelmekhez, túl korai lenne elveszítenie lelki ártatlanságát, és megismerkedni a világ igazán sötét oldalával - aminek Kornél közelében nem csak érzelmileg, de fizikailag is ki van téve. Ez a fiú szereti a lányát, nem perzselően, mindent felégetve maga körül, és ez talán így még veszélyesebb. Egy pillanatra kiül arcára a félelem és az aggodalom a lánya iránt, azután Kornél beszélni is kezd. Hallja a légzését, a szívverését, vérszomjas és kegyetlen... nem lehet más. Ha más lenne, azt felismerné, és tudja, hogy a vámpírok, legalábbis akik az iskola falai között mászkálnak, tudják magukat kontrollálni. A vérfarkasoknál azonban, nos, van az az állapot, amikor nem. Kornél vérfarkas, és ez a felismerés elrettenti ugyan Ashley miatt, de eközben olyan elemi erővel is felruházza, amit csak egy édesanya érezhet. Bólint a hallottakra, Kornél valóban nem hazudik abban, amiket mond, ugyanakkor koránt sem nyugodt... de mit tehetne? Már fiatalabb korában találkozott vérfarkassal emberi alakjában, tudja, mennyire nyomorult sorúak ezek az emberek, és Kornél, ha már ide jár, nyilván küzd ellene, hogy eluralkodjon rajta az állat.
-Nem akarom, hogy a lányom küzdjön meg a démonaiddal.-
Közli egyértelműen, értse Kornél, ahogy akarja, mert egyaránt gondol itt a farkasra, aki benne él, és az egyéb nyomorúságokra is, ami árad a fiúból, amit átérzőként könnyen érzékelhet. Elég régóta van már meg a képessége, és elég sokat csiszolt ahhoz, hogy szinte pontosan meg tudná mondani, milyen sérelmek érték a fiút.
-Ugyanakkor nem tudom eltiltani tőled... csak te tudnád elküldeni, de már ezt sem akarom igazán. Nagyon fájna neki, és... azt hiszem, ő az egyik legjobb dolog, ami történhetett veled.-
Határozottan, erőt sugározva néz a férfire, természetesen nem fél tőle. Ugyanakkor úgy érzi, ez talán még Kornélnak is újdonság, még ha tisztában is van vele... legalábbis az, hogy ő ezt pontosan tudja.
-De ha egyetlen gyanús jel is utalni fog arra, hogy... a dolgok nem úgy mennek, ahogy esetedben kellene, nem a kicsapás a legrosszabb, ami fenyeget, pedig elveszteni ezt a kastélyt az esetedben, nos, azt hiszem, mindketten állíthatjuk, hogy az életedbe kerülhet. Mert te is tudod már, hogy nem a fizikai fájdalom, és nem is a halál az, ami a legrosszabb ezen a földön.-
Angelnek is meg van a maga keresztje, neki is ki kellett törnie bizonyos ördögi körökből az életében, és harcolni azért, ami ma van. A férjéért, a gyermekeiért, a húgáért... a családjáért. A fenyegetése pedig olyannyira vészjósló, mint amit képes is lenne megtenni, ami hatalmában áll, ez pedig nem kevés, tekintve a képességeit, a képzettségét, és mindazt, amin már élete során keresztül ment.
-Nem mehet ki a kastélyból sötétedés után.-
Mondja határozottan, és nem érdekli, telihold van-e vagy sem, egyszerűen nem mehet ki a lány. Ezt pedig leginkább azért mondja, mert ő nincs itt esténként, így Kornél jobban oda tud erre figyelni, és amit most lát a fiún, azt gondolja, neki is majdhogynem olyan fontos ez a szabály, mint Angelnek Ashley kapcsán, ameddig pedig ez így van, addig nem kell olyan nagyon aggódnia. Sóhajt egyet, próbál kicsit megenyhülni, elvégre egy nagyon balsorsú fiúval beszélget, aki mindannak ellenére, amin keresztül ment, küzd, és tudja, milyen ez, mégis, hogyan tehetné meg, hogy beáll a sorba, és még lejjebb taszítja a mélységbe, mint ahogy az ő "fajtájukkal" (mert ebbe Angel is beletartozik) a legtöbben teszik?!
-Igazad van, nem lenne jó, ha tudná. Sok mindent nem ért úgy, ahogy kellene, és talán ez fogja őt megmenteni, elvégre ez a világ a maga gyönyörteljességével együtt sem egy könnyen élhető világ már. Az értéket óvni kell.-
A lányát. Ashleyt, aki nagyobb kincs bárminél, amit a természet adhat, és nem csak az ő és Virgil számára, nem csak a család számára. Ez egyre nyilvánvalóbb.
Szál megtekintése
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2013. december 12. 00:48 | Link

# Kornél #

Angel szánja Kornélt, hogy is ne tenné? Ez a fiú jóval nyomorúságosabb, mint aminek magát látja, és az ő lánya az életében a fényhozó. Nem lepődik meg, hogy ez a szerepe, elvégre eridonos, a főnixek pedig már csak ilyenek. Angelben is feltámad a vágy, hogy a maga módján segítsen Kornélnak, a lányának ebben a megmentési akcióban, de azért ne szaladjunk annyira előre, mert ahhoz, hogy ebben az ügyben lépések történjenek, még sok víznek kell lefolyni a Dunán-Tiszán.
Összeráncolja homlokát Kornél szavaira, arra, hogy ő a legrosszabb a lánya életében. Természetesen érti, mire gondol, de úgy tűnik a számára, Kornél mégsem annyira érett és értelmes még, mint amennyire feltételezte. Sok mindenre nem jött még rá, ami pedig nyilvánvaló.
-Szereted a lányomat. Nem önzően, úgy, hogy elveszed tőle magadnak amit csak tudsz, hanem úgy, ahogy szüksége van rá, ahogy neki a legjobb, tehát... mondhatni jól szereted. Senki nem lehet elég jó neki, de ennél rosszabb is lehetne, akibe szerelmes.-
Megvonja a vállát, mert ő már tudja, mennyire Sorsszerű ez az egész, és nem lepi meg. Az ő kapcsolata Virgillel is ilyen, korábban köttetett, mint ahogy ismerték volna egymást, és emberinél nagyobb erők által, ebben szentül hisz - nem lepi meg, hogy a lánya ugyanezt éli át Kornéllal, de azért nem gondolja, hogy ezt feltétlenül a férfi orrára kellene már kötni. Azt, hogy lényegében már nem nagyon van választásuk, se neki, se Ashleynek. Talán nem is volt.
-Nem fenyegetés volt. Ígéret.-
Közli szigorúan, mert annak szánta, és meg is fogja tenni, ha szükséges. De egyelőre nem tiltja el egyiket a másiktól, noha Ashley meg fog tanulni még jobban védekezni, ez már egyértelmű.
-A legfontosabb kérdés, hogy magadtól meg tudod-e védeni... a farkastól. Mert hogy minden mástól, amitől hatalmadban áll - és ez nem kevés, sőt, igen figyelemre méltó ilyen fiatalon - az nem kérdés.-
Választ vár erre a kérdésre, mert fél ettől. Kornélnak muszáj eltávolodnia Ashleytől, amikor átalakul, még akkor is, ha szedi a farkasölőfűt - márpedig Angelben fel sem merül, hogy ne tenné. Itt, ennél a pontnál követi el a legnagyobb hibát... a bizalomnál, és ha tudná, Kornél megkapná az undort, utálatot, és eltiltást, sőt, soha többé nem látná Ashleyt valószínűleg.
-Nem is kell előle a végletekig titkolnod, természetesen. De még nem kész egy ilyen beszélgetésre, ez biztos...-
Elneveti magát a választáson, mert ő már tudja, hogy nincs neki... ismeri a lányát. Ő is így működik, neki sem volt igazán, ugyanakkor ezt nem mondja el Kornélnak.
Előbb érzi meg, mint ahogy látná, és ahogy Kornél szemeit nézi, pontosan látja, hogy ő is tudja, hogy közeledik a beszélgetésük alfája és ómegája. Innentől ennek a beszélgetésnek vége, kedves mosolyt varázsol az arcára, ahogy a lány odaér hozzájuk.
-Megvan mindened?-
Kérdezi átkarolva a vállát, a lánya bólogat, és érzi felőle a zavart, ami nem csak annak szól, hogy miről beszélgethettek, hanem egyáltalán arról, hogy beszélgettek.
-Kint megvárlak.-
Megsimítja a lányka hátát, majd Kornélra néz ismét. A kedves, udvarias, ugyanakkor ennél többről nem árulkodó mosoly továbbra is az arcán.
-Örülök, hogy megismertelek.-
Bólint felé, mintegy nyugtázva mindent, amit átbeszéltek, hiszen ugyanaz a céljuk. Egyelőre mást nem akar mondani, nem lenne helyénvaló, inkább csak elköszön, és kisétál a kastélyajtón, hogy a birtok határánál várja meg a lányát.
Szál megtekintése
Bejárati csarnok - Angelinne Stanwood hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint